Brian Fargonak, az egyetlen embernek, aki nemcsak látja a jövőt, de felismerni is képes azt.

Az író szeretne köszönetét mondani az alábbi embereknek munkájában nyújtott segítségükért:

Paírick Stackpolenak a robbantási szakvéleményért,

J. Ward Stackpolenak az orvosi tanácsokért, Kerin Stackpolenak á Garrymore & Loots cégtől a jogi szaktanácsokért, Sam Lewisnek a szerkesztési és történetírási tanácsokért, Donna Ippolitonak az olvasnivalókért, Liz Danforthnak, hogy elviselt, amíg összehoztam ezt a könyvet, Larry Acuffnak nagylelkű támogatásáért, Ron Wölfleynak és Dave Gallowaynek az atlétáknak, és a Genie Computer Networknek,

I ,

amelyen keresztül ez a könyv eljutott a szerző gépétől egyenesen

az FASAhoz.

A következő írások segítettek a könyv előkészítésében:

Ranger Handbook, United States Army Infantry School A History of Warefare, John Keegan The Dictionary of War Qúotations, Justin Wintke Simpson’s Contemporary Qúotations, Oxford University Press The Shadow of a Gunman from World War II, Robért Wernick,

Smithsonian Magaziné

Egy ember halála tragédia. Milliók halála csak számadat.

Sztálin

Avalon City

ÚjAvalon, Egyesült Nemzetközösség

3057. május 20.

Bár Galen Cox mechharcosként számtalanszor ölt már, most először érezte magát gyilkosnak életében. Ott állt a Passzív Életfunkciókat Fenntartó Intézet megfigyelőablaka előtt Curaitis ügynökkel Dr. Joseph Harper mellett, és érezte, hogy szinte szétfeszíti a nyugtalanság. Ennek egyik oka nyilvánvalóan az a tény volt, hogy ő már nem Galen Cox többé. Galen Cox több mint négyszáz fényév távolságra meghalt egy robbanásban, és az ő megrendezett halálából született meg Jerrard Cranston, a hatalmas Egyesült Nemzetközösség hercegének, Victor Davionnak nemzetbiztonsági tanácsadója.

Ha nem hamis személyazonossággal lennék itt, talán nem érezném magam ennyire bűnösnek - gondolta, és végignézett a mellette állókon.

- Maguk nem érzik úgy, hogy megöljük ezt a fiút? - kérdezte.

Az Öriástermetű Curaitis hideg kék szemében az érzelemnek apró szikrája sem villant.

A halálát nem tudjuk megakadályózni-mondta rezzenéstelenül , azt viszont igen, hogy miatta mások is meghaljanak.

- Mindent megpróbáltunk - bólintott csendesen Dr. Harper. - A fiú sokkal tovább maradt életben, mint azt bárki várta volna. Itt az ideje, hogy tisztességgel hagyjuk meghalni, Mr. Cranston.

Galen nem mondott semmit, csak visszafordult az ablak felé. Bent feküdt Joshua Marik, Thomas Marik fia, a Szabad Világok Ligájának

trónörököse, aki már nem volt más, csak egy végletekig lesoványodott kicsiny test. Hat évvel korábban állapították meg, hogy leukémiás, és küldték el ÚjAvalonra gyógykezelésre. Minden reménye az Újavaloni Tudományos Intézet, a Belső Szféra legjobb kutató és gyógyító központja volt, de az ötéves kezelés ellenére is egyre sápadtabb, gyengébb lett, míg végül meghalt. A gépek nélkül, amelyek keringették és tisztították a vérét, a fiú már hetekkel korábban eltávozott volna.

Szánalmas látvány volt a betegségtől meggyötört gyerek vézna teste, de ő még így is sokkal több volt, mint egy menthetetlenül beteg kisfiú, akinek áz életét jóval a normális határon túl megnyújtották. Joshua az utolsó lap volt Thomas Marik kezében, amit kijátszhatott SunTzu Liao ellen. SunTzu Liao jegyben járt Isisszel,. Marik másik gyermekével, de Thomas már évek óta halogatta az esküvőt. Bár elismerte Isist törvényes örökösének, mégis Joshuát, házasságából szármázó egyetlen gyermekét nevezte meg trónörökösnek. Mivel SunTzü legnagyobb álma az Egyesült Nemzetközösség szétrombolása volt, minden, ami a Thomas trónjával járó hatalomtól távol tarthatta őt, a Belső Szféra békéjét és biztonságát segítette elő.

- Bárcsak többet tehettünk volna - mondta Galen csendesen, kezét az üvegfalra téve. - Olyan tehetetlennek érzem magam, amikor látom, hogy egy gyerek abban a betegségben hal meg, ami már azelőtt rengeteg ember életébe került, mielőtt az őseink elhagyták volna Terrát, hogy szétszóródjanak a Belső Szférában.

Megértem az érzéseit - csóválta meg fejét szomorúan Harper. - Megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy megmentsük Joshua életét, de ez sem volt elég. Engem még jobban elszomorít ez, mert megszerettem a fiút az öt év alatt, amíg itt volt. Ön attól fél, hogy a halála a Szabad Világokkal folytatott háborúhoz fog vezetni, míg én azt sajnálom, hogy soha nem nőhet fel, és soha nem veheti át az édesapja helyét.

- Egy olyan vezető, aki jó pár évet töltött itt, és az Egyesült Nemzetközösségnek köszönhette az életét, nem jelentett volna veszélyt a birodalom számára.

- Nem csak erről van szó, Mr1. Cranston. Joshua csodálatos fiú volt. Kedves, érdeklődő és intelligens. Amikor jobban volt, és a többi fiatal betegünk között játszott, csupán átlagos kisgyereknek látszott, mégis pontosan tudta, hogyan kell a származásának megfelelő szerepet eljátszania, ha valami fontos ember látogatta meg - mondta Harper és keskeny vonallá szorította száját, majd folytatta: - Ő nem csak a családja számára nagy veszteség, de a jövőnknek is.

Galen egy pillanatra saját tükörképére bámult az üvegen, aztán

Joshua arcára nézett.

- A mi feladatunk biztosítani, doktor, hogy ez a veszteség ne jelenthessen katasztrófát a világnak.

- No igen - bólintott lassan az orvos. - Mindent Curaitis utasításainak megfelelően rendeztünk el. Ha a fiú meghalt, a testét a hűtőkamrába tesszük, hogy később vissza tudjuk küldeni a Szabad Világok Ligájának. Az alteregóval hat hónappal ezelőtt cseréltük ki Joshuát, és a környezete tökéletesen elfogadta. Azokat, akik az igazi Joshua Marik mellett dolgoztak, átküldtük más osztályokra részben itt, részben más bolygókon, bár ez újabb veszteséget jelent a számunkra. Ezek az áthelyezések jelentősen hátráltatják daganatkutató programjainkat.

Curaitis szálfamerev tartással nézett le az apró orvosra.

- Folytathatják a munkájukat az új beosztásukban - mondta hidegen.

- Maga nem érti. Egyetlen kútatóegység sem rendelkezik olyan felszereléssel ezen a területén, mint az ÚjAvaloni Tudományos Intézet. Évszázadokkal vetik vissza a rákkutatást.

- Már kiadtuk az utasítást, hogy az emberei hozzáférhessenek bármilyen orvosi ku.tatási anyaghoz és kísérlethez, amit a régi csillagligás adatállományból elő tudtunk keresni - mondta Galen, igyekezve lecsillapítani az orvost. - Az utazási feltételeket isr biztosítjuk, bármikor is akarjanak konzultálni a kollégáikkal.

Harper fáradt mozdulattal simított végig kopaszodó fején.

. - Nézze, ezek a kutatások nejn azonosak azokkal a felfedezésekkel, amiket a Csillagliga adattárában találtak. A könyvtárak anyagának megmentése lehetővé tetté, hogy a maguk kis harci játékainak színvonalát

1

az őseink technikai színvonalára emeljék, de a rákkutatásról semmilyen anyag nem volt. A Csilíagliga tudósai sem tudtak sokkal többet annál, amit manapság tudunk. Az alatt a háromszáz év alatt, amíg a csatamechek ócskavasakból háborúkat eldöntő, hatalmas gépekké fejlődtek, a genetikai kutatás szünetelt. Ha mégis fordítottak rá figyelmet, akkor az arra irányult, hogy megtalálják a gyógymódját annak a számtalan kegyetlen betegségnek, melyeket a kolonizálás alatt a telepesek más világokból behurcoltak magukkal. Ezen túl jobbára már csak az élet meghosszabbításával kapcsolatos kutatások folytak. Igaz, hogy sok olyan betegséget tudunk gyógyítani vagy bizonyos keretek közé szorítani, amelyek az emberi öregedés folyamán halálosak lehetnek, de a fiatalkori betegségek és a genetikai rendellenességek területét teljesen elha

nyagoltuk - hadarta el Harper, aztán hirtelen megtorpant, és két kezét magasba emelte.

- Bocsássanak meg, uraim. TUdom, hogy ennek semmi köze ahhoz, amiért önök most itt vannak. Pusztán arról van szó: túl sokszor láttam, hogy hatalmás pénzeket fordítanak ősi csillagligás katonai technológiák előkeresésére és restaurálására ahelyett, hogy új irányba indulnának. Az biztos, hogy sok genetikai kutatás fut zsákutcába* de mi van a klánokkal? Ha csak a fele igaz annak^amit a születési és genetikai programjukról beszélnek, akkor is hihetetlen áttöréseket értek el. Azok közül néhány talán segíthetett volna nekünk.

Curaitis halványan elmösolybdott.

- Klónozni tudta volna Joshuát?

- Nem valószínű. Az embrionális szakaszon túljutott klón alanyok nem minden esetben életképesek, mégsem zárhatjuk ki a lehetőségét. Ha a klánok az ő szigorúan katonai szemléletmódjukkal képesek voltak rá, akkor nekünk is sikerülne, de nem áll rendelkezésünkre az az alap, amire ehhez szükségünk lenne.

Galen elgondolkodva vakargatta a szakállt, amelyet Jerrard Crans-tonná válása után növesztett.

Beszélek erről Victor herceggel, Dr. Harper. Nem garantálom,

. hogy visszakapja a csapatát, legalábbis nem az elkövetkező néhány évben, amíg fenn kell tartanunk az illúziót, hogy Joshua Marik még mindig él, de utána nem kizárt, hogy ismét össze tudjuk hozni önöket.

Curaitis arcára vetett egyetlen pillantás elég volt, hogy Galen tudja: a férfi mindent meg fog tenni, hogy ez ne sikerüljön, de nem érdekelte.

- Most az a fontos, hogy megbizonyosodjunk róla, rajtunk kívül senki nem tudja, hogy Joshua meghalt.

- Ne aggódjon, Mr. Cranston, minden emberem kiváló szakember és hűséges hazafi. A cserét problémák nélkül hajtottuk végre, az alteregót simán elfogadták a kórházban. Az igazi Joshua meghal itt lenn, de ott fenn tovább él - mondta Harper, és megfordult, hogy két kapcsolóra mutasson a megfigyelő ablak mellett. - Minden készüléket, amire a fiú teste rá van kötve, ezeken keresztül működtetünk. Sokan úgy tartják, hogy elég kegyetlen dolog nézni, ahogy egy beteg elmegy, ezért a zöld gombbal le lehet függönyözni az ablakot a másik oldalról - mondta csendesen, de úgy tűnt, képtelen megtenni az utolsó két lépést.

Helyette Galen lépett előre. Eddig úgy érezte, kész felvállalni a felelősséget, hogy leállítja a Joshuát életben tartó gépeket, most mégis

megtorpant egy pillanatra. Ez a pillanat elég volt, hogy Curaitis odalépjen a kapcsolók mellé, és feléjük nyúljon.

- Kérem, várjon - mondta halkan Harper. - Tudom, hogy Joshua valójában már hetekkel ezelőtt meghalt, és tudom, hogy már nem lát és nem hall semmit, mégis szeretnék ott lenni vele, amikor bevégzi.

- Én is szeretnék magával tartani - tette hozzá Galen.

Curaitis az egyik férfiról a másikra nézett, és Galen megrázkódott jéghideg pillantásától.

- Megvárom, amíg jelt adnak - mondta végül , aztán lekapcsolom a gépeket.

Dr. Harper belépett az ajtón, de Galen megállt, és visszanézett Curaitisre.

- Azt hiszem, maga szentimentális bolondnak tart minket.

- Egyáltalán nem.

- De itt marad.

- Az én feladatom, Mr. Cranston, annak biztosítása, hogy a világ, ami eltűri a maga szentimentalizmusát, továbbélhessen. Ehhez az is szükséges, hogy kikapcsoljam ezeket a gépeket.

- Ennyi lenne? - mérte végig Galen a férfit.

- Sajnálom, hogy a fiú haldoklik, de nem én tettem beteggé, és az összes jószándékom kevés lenne, hogy életben tartsa - felelte Curaitis, és egy pillanatra a semmibe meredt, aztán szemében furcsa szikrákkal újra Galenre nézett. - Nem ismertem a fiút, és ha felnő, talán éppen olyan veszélyes lett volna az Egyesült Nemzetközösség számára, mint az apja vagy a nagyapja.

- És mi van, ha ő lehetett volna az az ember, aki egyesíti a Belső Szféra háborúzó nemzeteit? - Vékony a határvonal egy ilyen ideál és egy olyan valaki közt, aki azt hiszi, hogy egyesíteni tudja az Utódállamokat, és kész háborút indítani, hogy ezt bebizonyítsa - felelte Curaitis rezzenéstelen tekintettel. - Egy kisgyerek halála szomorú, de a többi csak feltevés, én pedig tényekkel dolgozom. Nincs értelme számításba venni egy ilyen lehetőséget.

- Maga szerint Victor helyesen cselekedett, hogy kicserélte Joshuát?

- Nem az én dolgom, hogy megítéljem a herceg tetteit.

- Főleg akkor nem, há maga volt az, aki javasolta.

- Csak tudattam vele az apja egykori elgondolását. Ő döntött úgy, hogy alkalmazza a Gemini projektet.

Még komoly bajt okozhat, hogy így becsapjuk Thomas Marikot - nézett aggodalommal a férfira Galen.

- Thomas Marik pacifista és idealista. A lovagrendje az ügyesen toborzott tagok miatt sikeres, de nem azért, mert olyan hatalmas filozófiai háttere van. Emellett Thomasnak más miatt is aggódnia kell.

Galen bólintott.

- Olvastam a jelentéseket a felesége állapotának rosszabbra fordulásáról - mondta; aztán szúrós tekintettel Curaitisre nézett. Az ő sérüléseit nem a mi hadműveleteink okozták, ugye?

- Nem - felelte a férfi habozás nélkül. - Mi ennél kifinomultabb módszerekkel dolgozunk.

- Például gyermekek megölésével?

- Legalább nem úgy hal meg, mint sok Marik előtte, aki erőszakos eszközökhöz folyamodott a saját birodalmában, akár a saját családja ellen is.

—Kötve hiszem, hogy ez nagy vigasz lenne egy olyan kisfiúnak, aki már soha nem fog felnőni - mondta Galen a haldokló gyerekre nézve. - Néha azt kívánom, bárcsak egyszerűbb lenne az élet.

- Az élet és a halál alapjában véve végtelenül egyszerű, Cranston. Minden más csak mennyiségi és statisztikai kérdés.

- Nekem nem úgy tűnik, mintha a halál bármit is leegyszerűsítene.

- Énnek a fiúnak mindenesetre már leegyszerűsítette - intett fejével Curaitis az ajtó felé. - Menjen, kísérje el. Legyen ott, mikor elmegy.

- Csatlakozhatna hozzánk - mondta Galen, mire a biztonsági ember megrázta a fejét.

- Valami jobb dolga van, Curaitis?

- Igen. Amíg maguk a fiút kísérgetik - mondta csendesen én a munkám folytatom, hogy túlélhessük a halálát.

2

r

Ezen a világon semmi nem készülne el, ha némelyik ember nem lenne kész megölni a másikat, amennyiben az nem lát munkának.

George Bemard Shaw

Tharkad City, Tharkad Donegál kerület, Egyesült Nemzetközösség 3057. május 21.

Caitlin Kell szája tátva maradt, ahogy Katrina SteinerDavionra nézett.

- Katrina, biztos vagy benne, hogy ezt elmondhattad nekem? Hogy Ryan Steiner állt az édesanyád meggyilkolása mögött? - kérdezte döbbenten, és lassan leült egy bőrfotelba.

Egykor régen úgy érezte, hogy a szoba bérendezése meleg és barátságos, de a bőr érintése most, ahogy belesüppedt hideg volt.

- Istenem, és én még sajnáltam, ami vele történt!

Katrina letérdelt a vékony szőnyegre Caitlin előtt, és unokatestvére kezére kulcsolta ujjait.

- Cait, ha lett volna más módja, hogy megmondjam, akkor azt választom. Iszonyatos volt, ahogy Ryan meghalt, de semmivel sem iszonyatosabb, mint amit az anyámmal és a te édesanyáddal meg az édesapáddal tett. Ha arra gondolok, milyen fájdalom volt Morgan arcán édesanyád temetésén, én... - Katrina nem tudta folytatni, elcsuklott a hangja, és ajkai remegni kezdtek.

Caitlin megszorította unokatestvére kezét, és visszafogta a saját könnyeit. Ugyanaz a bomba, ami Cait és Kateiina anyját megölte, leszakította Morgan Kell jobb karját. Caitlin apját sokkal jobban megviselte Salome elvesztése, mint bármi azelőtt, amin keresztülment beleértve a

bátyja halálát is sok évvel korábban. Melissa halála szintén lesújtotta Morgant, mint ahogy az egész Egyesült Nemzetközösséget, és Caitlin' meg volt róla győződve, hogy az egyetlen dolog, ami miatt sérüléseiből mégis képes volt felépülni, a vágy volt, hogy bosszút állhasson azon, aki a gyilkosság mögött állt.

- Az apám erős - préselte ki a szavakat Caitlin magából, hogy megvigasztalja Katrinát, de legalább annyira azért is, hogy meggyőzzé önmagát. - Talán szerencse is, hogy egy orgyilkos kapta el Ryant Solarison, mert apám még fél kézzel is darabokra szaggatta volna.

Katrina letörölte a könnyeit, és így elkente a festéket az arcán.

- Igazad van. Morgan elkapta volna még akkor is, ha Ryan egykor légivadász pilóta volt - mondta, mire Caitlin fintorogva elmosolyodott.

- El is felejtettem, hogy Ryan pilóta volt. Hiszen akár én is elintézhettem volna.

- Te legalább tehettél volna valamit. De én legfeljebb annyit, hogy nyilvános helyen megalázom. Vagy talán, hogy de Gambier bárónő mellé ültetem!

- Ilyen kegyetlen még én sem lehettem volna vele - mosolyodott el halványan Caitlin; megcsóválta a fejét, aztán újra elkomolyodott. - Ne becsüld le magad, Katrina. Talán nem vagy harcos, sem pedig pilóta, de te is komoly fejfájást okozhattál volna Ryannek.

- Hogy érted ezt?

- Bár időm nagyrészét az ArcRoyalon töltöm kiképzéssel, de nem voltunk ám úgy elzárva a világtól, mint azt képzeled. Láttam, milyen ügyesen viselkedsz Ryannel, és hogyan egyensúlyozol közte és Victor közt. Ha neked nem sikerül megállítani őket, kettészakították volna az Egyesült Nemzetközösséget. Most, hogy Victor visszatért ÚjAvalonra, le tudod csillapítani itt a dolgokat.

Talán, de az anyám diplomáciai érzékét meg sem közelítem - mondta Katrina, és kezébe temette arcát. - Annyira hiányzik, Ca-it...

Caitlin előredőlt, és átkarolta Katrina nyakát.

- Tudom, tudom - próbálta csitítani. Szegény Katrina. Először az anyját öli meg egy bomba, aztán a kedvese is ugyanúgy hal meg. Most, hogy Victor elment, Peter pedig eltűnt, biztosan nagyon egyedül érzi magát. - Mindannyiunknak nagyon hiányzik az édesanyád, Katrina, de te méltó utódja vagy.

- Az anyám volt a lelke mindennek - törölgette le könnyeit Katrina.

- Egyetlen pillantásával vagy ami még inkább jellemző volt rá: egyetlen

meleg mosolyával, kézszorításával rá tudta venni az embereket, hogy azt csinálják, ami az Egyesült Nemzetközösség érdeke volt. Mindenki szerette, tisztelte, és örömmel fogadta el a vezetését. Olyan gyönyörű és életteli volt. Ő volt a támasztópillér és a kapocs, amely összefogta az Egyesült Nemzetközösséget.

Caitlin elmosolyodott, ahogy visszaemlékezett Melissa SteinerDavionra.

- Nem hiszem - mondta még mindig mosolyogva , hogy bárki is, aki szemtől szembe találkozott vele, meg tudta volna tagadni tőle, amit kért. Talán ezért használt az orgyilkos bombát. Ha pisztoly mellett dönt, nem tudta volna meghúzni a ravaszt.

- Azt hiszem, ezért kellett meghalnia - nyelt nagyot Katrina. - Talán morbidnak hat, de mióta tudom, hogy Ryan ölette meg az anyámat, próbálom magam a helyébe képzelni, hogy megértsem, miért tette.

- Ez nem morbid, teljesen érthető - simogatta meg Caitlin Katrina szőke haját. - Már én is sokat gondolkodtam rajta, hogy miféle ember képes megtervezni egy ilyen bombmerényletet tudva, hány ember fog meghalni miatta. A te édesanyád megölése embertelen cselekedet volt. Talán csak egy ostoba alak volt,'aki félt, hogy másképp nem sikerülhet a merénylet. Vagy talán Ryan mondta neki, hogy így csinálja.

- Nem - rázta meg a fejét Katrina. - Ryan minden volt, de ostoba nem.

- Az anyád meggyilkoltatása nagy ostobaság volt, Kát.

Katrina felállt, és hosszú léptekkel felalá kezdett járkálni.

- Ryan pontosan látta, hogy az anyám milyen egyensúlyozó, stabilizáló szerepet tölt be. Ha ő életben marad, az apám politikai törekvései, amiket mindig is ő próbált kicsit emberibbé, kezelhetőbbé tenni, tovább folytatódtak volna. A klánokkal kötött fegyverszünet hátralévő évei alatt igazi nemzetté válhattunk volna. Jobban felkészülhettünk volna a klánok támadására, és szövetségeket építhettünk volna ki a többi nemzettel, hogy biztosak lehessünk benne: a klánoknak soha nem sikerül meghódítani a Belső Szférát. Ryan ebbe nem ment volna bele. A nemzet stabilitása neki mindig is egy helyben toporgást jelentett.

- Találhatott volna más módot is - mondta Caitlin megvetően.

- Nem hiszem. Ambiciózus volt és hataloméhes, olyan tervekkel tele, amiket csak megfelelő hatalommal a kezében érhetett volna el. Nem mindenki értett egyet az anyám jámbor politikájával. Az olyanoknak, mint Ryan, igen erős kételyei voltak az anyám jövőbeli terveit illetően.

- Ez igaz, de a legtöbb ember ilyen esetben őszintén elmondta volna az aggodalmait anyádnak, és ő ezek szerint tudott volna változtatni a tervein. De Ryan egy bombával érvelt.

- Igen, viszont Ryan természete alapvető ellentéte volt az Egyesült Nemzetközösség eszméinek. Te is éppúgy tudod, mint én, hogy a klán hódítások huszonöt százalékát az Egyesült Nemzetközösség Lyrán részéből letépett területek adják. Ryan lelkén ez halálos seb volt. Vissza akart vágni a klánoknak, de az anyámnak fontosabb volt, hogy újjáépítsük magunkat, erősödjünk, hogy készen álljunk, ha a háború újra kezdődik - mondta Katrina nekitámaszkodva az egyik szék plüss karfájának. - Ryan úgy érezte, anyám tönkreteszi a Lyrán Nemzetközösséget.

- És azért akarta függetleníteni Isle of Skyet, hogy megmenthesse?

- Azzal, hogy kirobbantotta a lázadást, az anyámat akarta ráébreszteni arra, mennyire súlyos a helyzet. Még emlékezett, hogyan mentette meg a Lyrán Nemzetközösség az Egyesült Világok gazdaságát, miután az apám magához ragadta Sa'rnát és Tyihonovot a Kapellán Konföderációtól huszonöt évvel ezelőtt. Aztán látta azt is, hogy a kláninváziótól megrettent emberek menekülnek, és hagyják el a Nemzetközösség Lyrán felét. Az anyám nem tett semmit, hogy visszatartsa őket. Abban bízott, hogy visszatérnek, ha látják, hogy a klánokat megállították.

- Vissza is jöttek. Mindenki tudja, Katrina.

- Igen, de nem elég gyorsan. Nem jöttek vissza annyian, mint ahá- nyan elmentek, ráadásul leginkább azok térnek vissza, akiknek nem volt elég pénze. Kormányprogramok támogatták a visszatelepedésüket. Ami még ennél is rosszabb volt Ryan szemszögéből, hogy senki nem látta úgy a helyzetet, ahogy ő. Úgy érezte, anyám álomba ringatja saját nemzetét a kedvességével, és amíg félre nem állítja, esély sincs a változásra és a fejlődésre.

- Istennek legyen hála, hogy a nézeteivel kisebbségben maradt - mondta Caitlin szikrázó szemekkel.

- Kisebbségben, igen - sóhajtott nagyot Katrina. - De nem teljesen egyedül.

- Hogy érted ezt? ,

> Ne kérdezd, Cait - mondta Katrina erőtlenül, mire unokatestvére remegését látva Caitlin gyorsan talpra ugrott.

- Mi a baj, Kát? Nekem nyugodtan elmondhatod.

- Nem. Túl szörnyű az egész.

- Hogyan lehetne annál szörnyűségesebb, mint ami mögöttünk van? Hogy mindkettőnk anyját cafatokra tépte egy ostoba terrorista bombája?! - ragadta meg Katrina vállát Caitlin. - Nézz rám! Mi lehet ennél szörnyűségesebb?

Katrina ajka hangtalan kiáltásra nyílt, aztán végül Caitlin vállára borult, és átölelte.

Azt hiszem, nem egyedül dolgozott - suttogta.

Mikor Caitlin felfogta a mondat értelmét, Katrina sírását hirtelen mintha nagyon távolról hallotta volna. Mióta Melissa Steiner meghalt, az Egyesült Nemzetközösség teli volt a gyilkosságról és mindenféle összeesküvésekről szóló pletykákkal. A legtöbb szerint Victor állt a háttérben, de Caitlin igen jól ismerte Victort. Gyerekkorukban együtt játszottak, ezért oda sem figyelt ezekre a híresztelésekre.

Katrina kitörése viszont ismét előhozta kétségeit. Tagadhatatlan, hogy Victor és Galen Cox fedezték fel Hanse Daviont, miután szívroham érte. Az is tény, hogy Victor nem ment el az anyja temetésére, annak ellenére, hogy a többi gyereke, akiknek távolabbról, UjAválonrói kellett jönnie, el tudott menni. Melissa halálával Victor kapta meg a trónt, és lett egyedüli ura egy olyan birodalomnak, amely a Belső Szféra legtávolabbi sarkaihoz is elér, és emberek milliárdjai tartoztak hozzá.

A dolgot csak tovább rontotta, hogy miután híresztelések kaptak szárnyra a Victor és Galen közt támadt nézeteltérésekről, Galen egy ugyanolyan robbanás áldozata lett, mint ami Melissa. Steinert is megölte. Az emberek azt beszélték, hogy Galen jelenlétében ölte meg Victor a saját apját, és hallgatásáért cserébe neki ígérte Katrina kezét; aztán végül úgy döntött, elteszi láb alól a cinkosát, mert Galen egyre inkább hajlott rá, hogy elmondja az igazságot Hanse Davion és Melissa SteinerDavion haláláról.

- Katrina hogy mondhatsz ilyet? Miből gondolod ezt?

- Nem tudom, Cait, csak megérzés, de valahogy egyre inkább értelmet kap. Ryan halála után Victor azt mondta nekem, hogy az anyánk gyilkosságát övező rejtélyeket megoldottuk. Azt mondta, Ryan bérelte fel a gyilkost, és az életével fizetett érte. Aztán azt is mondta, hogy Ryan egyedül dolgozott, teljesen egyedül. Azt mondta: vége, ideje tovább lépni, és olyan dolgokat tenni az Egyesült Nemzetközösségért, ámire a szüléink soha nem is gondoltak volna.

- De ugye nem gondolod, hogy Victornak bármii köze lenne a halálukhoz? Nem gondolhatod!

Katrina megrázta a fejét, amitől könnytől maszatos arcára pár aranyló hajszál tapadt.

- Nem, persze hogy nem. Victor nem tett volna ilyet... Nem, az életemet tenném rá, és mégis...

- Mégis? - kérdezett vissza Caitlin, s közben érezte, hogy a gyomra görcsbe rándui. - Mégis mi?

- Mindazok az okok, amik miatt Ryan megölette az anyámat igazak Victorra is. És rám is. És Peterre, Arthurra és Yvonnera is. Mindannyiunknak előnye származott a szüléink halálából.

- De Victor? Nem lett volna képes megölni a szüléiteket.

- Persze, ezt nem is hiszem, Caitlin. Tudom, hogy nem tette, de emlékeznem kell rá, hogy ki vagyok, és mi a kötelességem. Ez késztet rá, hogy elgondolkodjak Victoron.

Caitlin összevonta a szemöldökét, és megragadta unokatestvére kezét.

Katrina, miről beszélsz tulajdonképpen?

- Először is arról, hogy visszatért ÚjAvalonra - mondta Katrina.

Elhúzta a kezét, és újra járkálni kezdett. Szavait.ríéha szipogás szakította meg, de igyekezett folyékonyan beszélni.

Azt a szokást, hogy a kormány székhelye hol Tharkadon, hol ÚjAvalonon van, még a klán invázió évében is betartottuk. Elismerem, hogy a régi Egyesült Világok népe becsapva érezte magát, amikor anyánk halála után a trón Tharkadon maradt, de annak egyszerűen itt kell lennie. Könyörögtem Victornak, hogy maradjon, de már elhatározta, hogy visszamegy ÚjAvalonra.

Caitlin elgondolkodva gyűrögette selyemblúzának ujját, aztán megszólalt:

- De most, hogy Isle of Skye népe ilyen erővel sorakozott fel Victor ellen, nem gondolod, hogy a távozása lecsillapítja a kedélyeket?

- Én le tudtam volna csendesíteni a dolgokat akkor is, ha itt marad. Azzal, hogy így elrohant, csak megerősíti ellenségeit a hitükben, hogy el tudják őt riasztani, meg tudják őt zavarni. Emellett pedig azok, akik szeretik, most úgy érzik, cserbenhagyta őket. Arra gondolok például, hogy címet adományozott Grayson Carlylenak, cserébe pedig személyes hűségesküt követelt, de a világon semmit nem tett, hogy segítsen, _ mikor Carlyle Szürke Halál Légiója Glengarryn harcolt. Valójában Victor már hónapokkal azelőtt elment ÚjAvalonra, hogy a helyzet megoldódott volna. Carlylet éppúgy cserbenhagyta, mint másokat.

- Azt hiszem, mindazok után, ami történt, leginkább te érzed cserbenhagyva magad, Kát - mondta csendesen Caitlin, mire Katrina megállt, és fáradtan rámosolygott unokatestvérére.

_ Te nem hagysz cserben, Cait. Jöttél hozzám, ahogy tudtál.

_ A körülmények ellenére örülök, hogy itt lehetek.

- Te vagy a támaszom, Caitlin. Mindig erősebb voltál, mint én.

- Emlékszel, mit mondtam az előbb? Ne szóld le magad, Katrina.

- Egykor talán úgy volt, de a dolgok változnak - mondta Katrina mély lélegzetet véve, aztán hátravetette arcába hullott haját. - Steiner vagyok, és az én felelősségem, hogy gondját viseljem a népemnek. Az eddigi kormány robotpilótaként működött, amíg a változások végbementek. Most, hogy Victor az összes emberével ÚjAvalonra ment, azt*' kell használnom, amit meghagytak. A legelső és legfontosabb dolgunk, hogy helyrehozzuk a politikai szakadásokat és az Isle of Skyeon történt lázadás okozta károkat.

- Dicséretes elgondolás - mondta mosolyogva Caitlin.

- Ó, ennél sokkal többet akarok tenni. Ez csak a kulcs lesz a továbbiakhoz. Az orvosi kutatásokra akarok koncentrálni, kórházakat építtetni, a felkelés okozta károkat helyreállítani, és gyógyítani a gyűlölet ütötte sebeket, amik az egész Nemzetközösséget beteggé teszik. Ha ezt meg tudom tenni, nem lesz félnivalónk, amikor a klánokkal kötött fegyverszünet lejár.

Caitlin bólintott, aztán egy pillanatnyi szünet után megkérdezte:

- És Victor?

Katrina habozott, a földet bámulta, végül lassan megszólalt:

Elsősorban a népemnek tartozom felelősséggel. Az embereknek, akik az ő tettei következtében sérültekmeg. Nem akarom azt hinni, hogy Victor egy szörnyeteg, akinek a gyilkosság csupán egy eszköz, de ha kiderül, hogy mégis így van, meg kell tanulnom, hogyan kezeljem őt. Nem számít, mi történik ezután, mindig tudni fogom, hogy mi a legfontosabb, és soha nem fogom hagyni, hogy Victor újra bántsa a né- pemet.

\

Daosha, Zürich Sarna határvidék, Egyesült Nemzetközösség

Noble Thayer elmosolyodott, amikor Ken Fox a vállára csapott.

Igazán értékelem, hogy ilyen gyorsan biztosított egy lakást a számomra, Mr. Fox, dé nem akarom abban a hitben hagyni, hogy magam

IS VPtprán Ipnnpk _ mnnrlt'i h# lí ti1rva kpfiphaiáha. — Csak mert én ÍS le

vagyok százalékolva, nem jelenti, hogy az Egyesült Nemzetközösség Fegyveres Erőinél szolgáltam.

Fox elbizonytalanodva kulcsolta össze kezét hatalmas pocakján.

- Egy maga korában lévő fickónak harcolnia kellett volna a klánok ellen, nem?

Noble ismét elmosolyodott, és betette két degeszre tömött táskáját az ajtón.

- Kellett volna - mondta , de mikor híre jött az inváziónak, még Helyőrségben laktam, és ahogy pár barátommal mentünk a sorozásra, balesetet szenvedtünk. Nemcsak a kocsi tört össze, de két helyen a jobb lábam is - csóválta meg a fejét, és elkezdte feltűrni nadrágja szárát, hogy megmutassa a sebhelyet, ami a csont helyrerakása után maradt. - A barátaim az ellenséget intézték el, én meg önmagamat.

Fox hunyorgott, aztán elgondolkodva rágni kezdte egy meggyújtat-lan szivar végét.

- Mindig utáltam ezeket az orvosokat. Felvágják az embert, hogy kivegyenek vagy betegyenek dolgokat a testébe. Rosszabb, mint az ellenség - mondta, aztán végignézett Nobleon. - De ha nem veterán, akkor miért így hordja a haját, és mi ez a két táska? Úgy értem, magára néztem, és azt mondtam: ez égy kiképzéshez szokott, fegyelmezett fickó.

Noble mosolya a füléig szaladt a mondatra.

- A hadseregnek nem kellettem a lábam miatt, így hát bevonultam a Polgárőrséghez, és rájöttem, hogy jól el tudok magyarázni dolgokat a fiataloknak. Az egyik felettesemnek volt egy bátyja, aki egy kis katonai központot vezetett Hydeon, a Stevenson Katonai Alapozó Főiskolát. Talán már hallott róla - nézett kérdően Foxra, de az nemet intett a fejével, mire Noble folytatta: - Szóval ott kaptam állást, és három évig kémiát meg természettudományi tárgyakat tanítottam.

^ És miért jött Zürichbe? Itt nincs ilyen iskola.

- Pont ez tetszett meg ebben a helyben - bólintott Noble.

- Nem igazán tudom ám követni.

- A nagyapám úgy hat hónappal ezelőtt meghalt,.és egy kis pénzt ha- ' gyott rám. Egyszer régen azt mondtam neki, hogy író akarok lenni, de

sose volt hozzá energiám, hogy leüljek és írjak. Ez a hely olyan távol van Flydetól, hogy nem menekülhetek vissza a tanítás és a család nyúj-totta biztonságba. Fejest ugróm egy új, önálló életbe.

- Van, hogy az örökség pokoli jókor jön.

- Hát ez úgy jött.

- De miért éppen Zürich?

- Tudja - kezdte Noble - thrillereket akarok írni, és egy évvel ezelőtt láttam egy holovid részletet, ami arról szólt, hogy egy doktornő elkapta és lefegyverezte a Zhanzheng de guang egy tagját, és úgy döntöttem (nem, igazából úgy éreztem), erre a fajta közegre van szükségem, hogy írni tudjak.

Fox hirtelen vaskosan felnevetett, amitől a háj remegni kezdett flanel inge alatt.

- Na, most akkor élvezze ki jól azt a közeget, Noble. Ez ugyanis pontosan az a lakás, amelyben a doktornő lakott.

- Nem lehet!

- De igen. Maga pont az itt töltött utolsó hónapját látta a viden - bólintott büszkén Fox. - Dr. Deirdre Lear és a fia éltek itt. Fizetett, hogy tartsam fenn neki a lakást, hátha esetleg úgy dönt, hogy visszatér a körházba, ahol dolgozott. A lányom szokott a fiára vigyázni. Úgy két hónappal ezelőtt kaptunk tőle egy üzenetet, hogy St. ívesen marad egy ideig. Eljött pár barátja, és összeszedjék a dolgait, aztán berakták az alagsori tárolóba. Tettek rá lakatot is, úgyhogy várnia kell, amíg visszajönnek, és elviszik a cuccot. A tároló kulcsa viszont itt van a bejárati ajtó kulcsa mellett. Dr. Lear barátai egy St. íves felé tartó hajót várnak. Egy hónapon belül meg is érkezik, remélem, addig nem lesz gond, hogy hova tegye a dolgait.

- Nem, egyáltalán nem. Ez a két táska az összes csomagom - vonta - meg a vállát Noble. - Maga nagyon megbízik bennem, hogy odaadja a

tároló kulcsát, amíg nincs kirámolva.

- Értek az emberekhez - mondta vállat vonva Fox. - Maga nem az a lopós fajtái. Azért mondjuk nem ártana pár dolog ebbe a lakásba.

Ágy, asztal, székek. Szerintem nem lesz nehéz megvenni mindent - válaszolta Noble. - Csak azon gondolkodtam, hogy hol fogok itt számítógépet szerezni a megfelelő tartozékokkal. Tudja, az íráshoz.

- Talán kicsit drága lesz, de menni fog. A vejem, Fábián, tud hozni pár dolgot magának.

- Kiváló - mondta Noble, aztán a zsebébe nyúlt, és kivett egy ezer koronára kiállított csekket. - Ez elég lesz az albérletre meg a többi költségre. Ami marad, tegye el a következő havi bérletre. Majd elrendezzük, ha összeszámoltá az egészet.'

- Részemről rendben. Örülök, hogy itt van, Noble - mondta Fox, aztán elindult, de megállt a küszöbön, és mosolyogva visszafordult az új bérlő felé. - Lent lakom a kis házban az utca végén. Ha igazi csatákról akar hallani, szívesen mesélek róla, hogy miket csináltunk a Húszonkettedik Avaloni Huszáregységnél a harmickilences háborúban a Kígyók ellen.

- Én hozom a*sört - bólintott mosolyogva Noble.

- Úgy legyen.

Noble Thayer becsukta az ajtót és körülnézett a szerény kis lakásban. A nappaliból a konyhába jutott, míg a folyosó a jobb öldalon két apró hálószobához és egy jól felszerelt fürdőszobához vezetett. A falakat világoskékre festették, míg a padlót sötétkék szőnyeg borította. A bútorzat kielégítő volt, de meglehetősen olcsó darabokból állt, amit jól láthatóan nem az örökkévalóságnak terveztek.

Mindez azonban tökéletesen megfelelt a férfinek. Azért jött Zürichbe, hogy elmeneküljön a múltja elől, és elindulhasson végre a jövője felé. De hogy pont abba a lakásba kerül, amit Dr. Lear bérelt... Ez olyan váratlan szerencse volt, amire egyátalán nem számított. Senki nem hinné el.

Hangosan felnevetett, és remélte, hogy Fox nem hallotta meg.

- Ma kezdődik életed hátralevő része, Noble Trayer. Reméljük, hogy ilyen jószerencse kíséri majd a továbbiakban is.

A semlegesek sohfi nem vesznek részt az események irányításában. Ők mindig elbuknak. Egyedül a vér forgatja a történelem kerekét.

Benito Mussolini

Marik Palota, Atreus Marik Nemzetközösség, Szabad Világok Ligája 3057. május 23.

SunTzu Liáo mélyen belélegézte Thomas Marik gyertyafényes dolgozószobájának békéjét, és elhatározta: igyekszik anélkül keresztülvinni az ügyét, hogy megzavarná a terem tiszta nyugalmát. Thomas azt várja majd, hogy haragos lesz, de sokkal többet ér el vele, ha elbizonytalanítja. Ha az ellenséged nem ért, nem tud lépni ellened.

- Köszönöm, hogy fogad ma este, Vezérezredes - mondta SunTzu kezében egy holodiszkkél. Megkaptam az üzenetét, és szerettem volna személyesenszót váltani róla.

Thomas Marik elfordult a kandallóban lobogó tuztől, és SunTzura nézett. A fény élesen megvilágította bal arcát, míg a jobb oldali sebhelyeket jótékonyan eltakarta a homály

- Kérem, helyezze magát kényelembe, SunTzu - mondta egy pillanatnyi hallgatás után.

A fiatalember megállt, aztán szándékosan csettintett ujjával, hogy felkeltse a figyelmet, majd háta mögé tett kézzel kényelmesebb pozici- óba helyezkedett. A mozdulat katonai precizitása erős ellenérzéseket keltett Thomasban, bár eleve arra számított, hogy vitatkozni fognak. SunTzu is erre számított, de ügyesen elrejtette érzéseit, csupán hangjából csendült ki némi együttérzés.

- Szomorúan hallom, hogy a felesége állapota rosszabbra fordult. Bármennyire is szeretnék az eddigi késlekedéseknek véget vetni, és kitűzni végre az esküvőm időpontját a lányával, jelen helyzetben nem lenne tapintatos dolog részemről megzavarni önt bánatában. Ha van valami, amit én vagy a népem tehetnénk...

Thomas megrázta a fejét, és a lángok fényében fehéren izzottak fel a jobb arcát csúfító sebhelyék.

- Az ellátását biztosítjuk itt, de még a legjobb esetben is csak pár évvel hosszabbíthatnánk meg az életét, ha ÚjAvalonra küldenénk. Itthon is van még legalább három éve, bár a tüdejét ért károsodás visszafordíthatatlan. Tekintettel arra, hogy a betegség nagyon legyengíti, ő maga döntött így - mondta, mire SunTzu jadezöld szeme felszikrázott.

Akkor viszont félreértettem az üzenetét. Ezek szerint ő döntött úgy, hogy véget vet az életének.

- Sophina Oceana hercegnője volt, mielőtt kilenc éve összeházasodtunk. Mivel Océana soha nem volt gazdag ország, lakói azt a szokást követik, hogy ha valaki véglegesen megbetegszik, nem próbálja gyógykezelésekkel meghosszabbíttatni az életét. Ők úgy vélik, azt a pénzt és a gyógyeszközöket a közösség érdekében jobban is fel lehet használni

- válaszolta Thomas, és egy pillanatra elhallgatott, miközben fájdalmas kifejezés suhant át az arcán. - Rávehetném, hogy minden egyes lehetséges percet ragadjon meg, de túlságosan szeretem ahhoz, hogy hosszabb ideig tartson ki miattam, mint ahogy szeretné.

SunTzu észrevette a fájdalmat a férfi arcán, és gondosan eltárolta agyának egy rekeszébe, hogy később felhasználhassa. Ha én valakit ennyire szeretnék, hát kényszeríteném rá, hogy vállalja a kezelést, te ostoba, tehetetlen vénember - gondolta, de hangosan csak annyit . mondott:

- Tisztelem a bátorságát, amivel elfogadja a döntését. Ha Isis a feleségem lenne, nem vagyok benne biztos, hogy hagynám ilyen könnyen elmenni.

Thomas szeme felszikrázott.

- Bár mindén apa azt kívánja, hogy a lánya megtalálja a szerelmet, mégis pontosan tudom, hogy a szerelemnek nem sok köze van a maga vágyaihoz. Maga egyedül arra a hatalomra vágyik, amit a lányom a hitvesi ágyba visz magával; a lehetőséget akarja, hogy a Szabad Világok Ligájának ura legyen.

- Nem, Thomas. Isis szorosabb kapcsolatot jelent nekem a Kapellán Konföderáció és az ön birodalma közt.

- Valóban, SunTzu? - nevetett fel hidegen Thomas. - És maga azt hiszi, az jó dolog lesz?

SunTzu habozott, mert nem értette Thomas modorának ezt a hirtelen változását. t

- Igen, és szerintem ön is ezt hiszi.

- Nem vagyok biztos benne - simította végig a kézfejével az állát Thomas. - Talán megkérhetném a nagynénje, Candice kezét, a Szabad Világok Ligájához kötve így a Szt. íves Paktumot, utána pedig hozzáadhatnám a lányomat, Isist az unokatestvéréhez, Kaihoz. Eltávolíthatnánk magát, és egyesíthetnénk a három birodalmat.

SunTzu a félelem jeges szorítását érezte a gyomrában.

- Ha lehet hinni a botrányvideknek, akkor az én jó Kai unokatestvérem összeállt egy nővel, akitől állítólag fia is yan. Felhozta St. Ivesbe, és bemutatta az anyjának. Feleségül akarja venni annak ellenére, hogy nem nemesi származású. Ebben biztos vagyok, ahogy abban is, hogy

nagyon gyorsan ki fogják hirdetni a dolgot.

/ '

- Es azt reméli, hogy a lányommal kötendő esküvője napját még azelőtt kitűzzük, hogy Kai kihirdetné döntését.

SunTzu megrázta a fejét, majd óvatosan, szavait és hangszínét megválogatva, folytatta:

Ön is, mint sokan mások, mindig az unokatestvéremhez mérik minden tettemet és lépésemet. Bár igaz, hogy az anyám azután akart csak teherbe esni, hogy meghallotta, a nővére gyereket vár, ez a fajta családi rivalizálás a mi generációnkra már nem terjed ki.

Thomas felemelte a kezét, és lassan legyintett egyet, mintha SunTzu hangerejét akarná lejjebb szorítani.

- Akkor miért tiltakozik ilyen élénken?

Azt akarja ezzel sugallni, hogy félek a jövőtől? Az ellen semmit nem tehetünk. Jgy is, úgy is eljön. Nekem inkább úgy tűnik, ön az, aki nem akar szembenézni a Szabad Világok Ligájának valós jövőjével.

- Maga arcátlan, mint mindig, SunTzu - válaszolta Thomas hidegen. - De kíváncsi vagyok a folytatásra.

- Meglátszik, hogy Komsztár szellemben nevelték...

- Olyan nevelést kaptam, mint minden Marik - vágott közbe szikrázó szemekkel Thomas.

- Már megbocsásson, uram, de mint János Marik hetedik gyerekének, meglehetősen kevés esélye volt, hogy örökli a trónt. A Komsztár tagja lett tizenhat évesent, és azt hiszem harmincegy volt, amikor az apja úgy döntött, ön lesz a trónörökös. Egészen negyvenegy éves koráig

várnia kellett, míg apja nevében uralkodni kezdhetett. Mindenki azt hitte, meghalt abban a bombarobbanásban, ami elvitte az apját és idősebbik bátyját. Aztán a csodával határos módon jó másfél évvel később hirtelen élve előkerült, de ez csak a Komsztár titkos támogatásával volt lehetséges. Talán megbocsát, ha nem becsülöm alá a Komsztár szerepét az ön életében.

- És emiatt mondja azt - szegte fel a fejét Thomas , hogy nem látpm reálisan a jövőt?

SunTzu óvatosan megrázta a fejét, hogy időt nyerjen, és keresztül-verekedje magát a Thomas kérdése mögött bujkáló csapdákon.

- A Komsztár figyelme és persze az ön kutatásai is leginkább a Csillagliga évszázadokkal ezelőtti összeomlásakor elveszett technológiai tudás területére koncentrálódnak. Láthatóan akkor van leginkább elemében, uram, ha technikai kérdéseket vitat meg szakemberekkel T mondta, és széttárta karját. - Bár gyertyákkal, könyvekkel és antik holmikkal veszi körül magát, talán csak el akar menekülni a Belső Szférában zajló élet bonyolult kérdései elől. Hatvanhat éves lesz az idén, uram, és bár legtöbben közülünk még legalább három évtizedre számíthatnak ilyen korban, a Belső Szférabeli uralkodók élete közel sem ilyen hosszú. Négy év múlva olyan idős lesz, mint Hanse Davion a halálakor, és ő természetes halállal halt meg. Viszont Takashi Kurita, Melissa Steiner, az anyám, de még Ryan Steiner is fiatalabban halt meg egy orgyilkos keze által.

- Ezt akár fenyegetésnek is vehetném, SunTzu - vonta fel a szemöldökét Thomas.

- i

- Ez az igazság, uram. Természetesen azt is látnia kell, hogy nem áll érdekemben a halála, amíg össze nem házasodtam a lányával..

- Egy újabb kiváló ok, hogy soha ne egyezzek bele az egybekelésükbe.

?

- Érthető a gpndolatmenete, de nem állja meg a helyét. Jelenleg a Szabad Világok Ligája és a Kapellán Konföderáció közötti szövetség erősen elgondolkodtatná Victor Daviont, hogy folytatni merjee, amit az apja harminc évvel ezelőtt elkezdett. Amíg ön a Vezérezredes, Victor soha nem próbálná meg kivégezni a Kapellán Konföderációt. Ha önt meggyilkolják, és a trón Isisre száll, Victor sokféle módon akadályozhatna bennünket. Ha engem egy befurakodott ellenségnek kiált ki, senki nem támogatná Isist, és a birodalmam összeomlana.

- Akkor viszont jobban teszi, ha életben tart engem.

Valóban, pontosan ezt szeretném. Ha ön meghal, mielőtt még összeházasodnék a lányával, a dolgok menete még rosszabbra fordul a

népe számára. Ön tartja össze a Szabad Világok Ligáját. Ön alapította meg a Belső Szféra Lovagjait, és állított ezzel magasztos és követendő példát az emberek számára. - De milyen ostoba és elavult egy dolog volt! - tette volna még hozzá, ám fennhangon így folytatta (gondosan ügyelve, hogy a sunyi mosoly ne ülhessen ki az arcára): - Ön nélkül a Konföderáció elzüllene, és Victor megenne minket reggelire.

- Nagyon sötét jövőképet fest, SunTzu - bólintott lassan Thomas.

- Úgy tűnik, nem lát rá módot, hogy elkerüljük a háborút Victor Davionnal.

- Egyetlenegyet sem.

- És mi a maga megoldása erre a problémára?

- Valóban van elképzelésem arról, hogy mit is lehetne tenni, de abban már nem vagyok biztos, hogy ön most hallani is akarja - vonta össze a szemöldökét SunTzu, miközben a halvány fény éles vonásokat rajzolt a homlokára és mandulavágású szeme köré. - Mint tudja, ügynököket helyeztem el Szerte a megszállt Sarna határvidéken. Változatos néven és személyazonosság alatt még változatosabb dolgokat végeznek. Arra használom őket, hogy teszteljek.

Teszteli Tormano nagybátyja Szabad Kapellán Mozgalmát? - kérdezte csípősen Thomas, de SunTzu nem vette fel a kesztyűt.

- No igen, a dolog úgy nézhet ki. Valójában azonban Victort tesztelem, és azt, hogyan reagál a lépéseimre. Leginkább a klánok inváziója miatt aggódik, és ezért hagyja, hogy mások foglalkozzanak birodalmának problémáival. A húgát bízta meg, hogy rendezze el a skyei felkelés következményeit. Régen az én Tormano nagybátyámat használta fel el- * lenem, hogy semlegesítse minden intézkedésemet a megszállt területeken, de most Kai szerezte meg a Szabad Kapellán Mozgalom irányítását. A klánok inváziója előtt Hanse Davion és Melissa megkísérelte Sarnát és a Tyihonov Szabad Köztársaságot az Egyesült Nemzetközösséghez csatolni. Most Victor úgy kezeli őket, mintha a gyarmatai lennének, és közbén felkészül a klánok elleni harcra. .

- Ha ennyire el van foglalva a klánok elleni háborúra való készülődéssel, mit árthat nekünk?

- Ő egy Davion. A véréből fakad a kétszínűség, és hogy minden kínálkozó alkalmat megragadjon.

- Az apját látja benne újraszületni - mosolyodott el Thomas.

- Ön pedig az anyja reinkarnálódásának tartja - vágott vissza SunTzu.

- Nem, SunTzu, szerintem inkább mindkettőről szó van. Megvan benne az apja katonai és uralkodói ügyessége, de benne van az anyjátói örökölt jövőlátó képesség is. Még nem fejlesztette ugyan tökélyre sem az egyiket, sem a másikat, de még fiatal. Mint ahogy maga is.

Talán igaza van,.Thomas, de emlékezzen árrá, amit mondok, mert tanultam történelmet, és látom, mi közeleg. Egy napon - és tartok tőle, hogy igen közeli ez a nap - Victor Davion ráébred majd, hogy egyedül úgy lehet legyőzni a klánokat, ha egyesíti az egész Belső Szférát. Azon a napon eljön értünk.

Thomas lassan bólintott, aztán végigmérte a férfit.

- Magának pedig megvan a terve, hogy mit tehetünk ellene, igaz?

- így van, egy olyan terv, amit folyamatosan felülvizsgálok és továbbfejlesztek. Ha kész lesz rá, hogy elbánjon Victor Davionnal, részletesen ön elé fogom tárni - mondta SunTzu, majd meghajolt és az ajtó felé fordult, aztán hirtelen megállt. - Egy dologban azonban biztos vagyok, uram. Mégpedig abban, hogy ha a háború elkerülhetetlen, inkább harcoljon az ember az ellensége földjén, mint a sajátján.

- Legjobb védekezés a támadás?

- Ha a túlélés a cél, uram, nem ölné meg inkább a kobrát, mielőtt ő támad?

SunTzu meghajolt, aztán hangtalan, könnyű léptekkel kiment a szobából, mögötte az ajtó is zaj nélküí zárult be. És ha még mindig nem látod, milyen mély bölcsesség van ebben, Thomas, hát megtalálom a módját, hogy világossá tegyem a számodra is.

 

Béke, fti. Nemzetközi kapcsolatokban a két harc közti csalás időszaka.

Ambrose Bierce, Az ördög szótára

Avalon City, ÚjAvalon

Crucis Határvidék, Egyesült Nemzetközösség

3057. május 26.

Victor lan Davion, az Egyesült Nemzetközösség nagyhercege felnyögött.

- Ha az uralkodásomat is ilyen szerencse fogja kísérni, talán jobb lenne, ha most azonnal lemondanék. Akarod átvenni a helyem, Jerrard?

- Nem uram, eszem ágában sincs - rázta meg a fejét határozottan Galen Cox, de közben mosolygott. - Ez most kétségkívül egy kis bal-szerencse volt, de azt hiszem, előnyünkre tudjuk majd fordítani. Attól függ, milyen jelentést kapunk Curaitistól.

A herceg elkotorta a homlokába hullott szőke tincseket, és felsóhajtott.

- Mondd meg őszintén, emberi számítás szerint milyen esélye lehetett annak, hogy itt a Solarison, a Davion Állatkertben felbukkan egy újabb tökéletes Joshua Marik alteregó, ráadásul hogy pont az egyik botrányvid tudósító kapja lencsevégre?

- A kérdés jogos, de még inkább annak tűnik, ha azt is számításba vesszük, hogy esetleg kiszivárgott valami Joshua kicseréléséről - vonta rneg a vállát Galen. - Egyébként tiszta véletlennek tűnik a dolog. Ahogy a gyerek levette a sapkáját, és az a hosszú, vörös haj a vállára omlott, bát mit mondjak, meglehetősen nyilvánvalóvá vált, hogy ez a kislány

nem Joshua. A túlméretezett ruhái meg az ügyetlen sminkje miatt nézett ki úgy, mint egy fiú.

Victor kilépett a hatalmas tölgyfa íróasztal mögül, amely apját közel negyven évig szolgálta.

- Kösz, hogy ilyen gyorsan elkaptad a sztorit - mondta. - Meg a válaszul adott történetet is.

Kitálalhatod azoknak a pletykaéhes kutyáknak. Tény, hogy hatalmas fantáziájuk van. Amint kiderült, hogy az a gyerek nem lehet Joshua, mert lány, nem hagyták volna lecsengeni a történetet, hanem még tovább durvították. „Victor lánnyá operáltatta a Marik örököst” - idézte Galen a cikk címét, és hangosan felnevetett. - A tietek lett volna az évszázad esküvője.

Victor szúrósan végigmérte Galent.

- Nem tudom, mi olyan vicces. Nem a legjobb ötlet Joshuára terelni a figyelmet mostanában.

- Tudom, uram, és pont ezért mondom, hogy az egész dolog a hasznunkra is lehet. Csinálunk egy filmet a kis Cooper lány és Joshua találkozásáról. A leányzó híres lesz, emellett meg mindenki láthátja, hogy Joshua él és virul. Őszintén szólva, szerintem az embereknek van jobb dolga is, mint az ilyen durva pletykákkal foglalkozni. Ha most furcsa történetek kezdenek el keringeni róla, az az összes eddigi vele kapcsolatos hírt is megkérdőjelezi.

- Bárcsak igaz lénne ez azokra a történetekre is, amik szerint megölettem az anyámat - mondta fáradtan Victor, és megdörzsölte a szemét, aztán leült a heverőre az asztala mellett. - És persze azt is tudod, hogy Galen Coxot is megölettem, mert fel akarta lebbenteni a fátylat arról, hogyan gyilkoltam meg a saját apámat itt, ebben az irodában.

Galen bólintott, majd leült nem messze Victortól egy magas, támlás székbe.

- Igen, hallottam. Mindketten tudjuk, hogy egy mákszemnyi igazság sincs benne.

Victor kesernyésen felnevetett a helyzet komikumán.

- Barátom, köszönöm, hogy minderre felhívtad a figyelmemet. Egy olyan .világban, ahol az ostoba feltevések valósággá válhatnak, nem árt emlékezni rá, hogy mégiscsak a valósággal kell foglalkozni, nem pedig azzal, ami annak látszik. Szóval akkor mit intéztél ezzel a botrányfilmmel kapcsolatban?

- Ha megpróbáljuk az ilyesmit elnyomni, eltűntetni, az csak még érdekesebbé tészi, úgyhogy kikiildtem minden hírszolgálati irodának az

utasítást* amiben elmagyaráztam, miről van szó, és adtam nekik némi információt erről a Miss Cooperről is. Azt ígértem, hogy naprakész anvagot kapnak. A Pletykafészek úgy egy héten belül leadja a CoopcrJoshua anyagot elsősorban a személyes dolgokra koncentrál* tan, nem pedig a politikaira. Minden emberünk megkapja az anyagot két nappal korábban, és továbbadják a helyi médiáknak, hogy hasonló felfogásban terjesszék.

- Nagyon jó - bólintott Victor , de hogy sikerült rávenned a Pléty-kafészket, hogy erre irányítsa a sztori súlypontját?

- Én azt mondtam nekik, hogy egy exkluzív interjút adsz nekik Kai Allard*Liao eljegyzésének kihirdetéséről - válaszolta Galen nagyot nyelve. - Bedobtam nekik, hogy tudtál a kapcsolatukról már a klán háború alatt, mikor Alyinán és Twycrosson voltatok. De csak öt percről van szó, nem többről.

- De az az öt perc is túl sok, a fenébe is! - mondta Victor, és bár keze ökölbe szorult, sikerült uralkodnia magán, - Tudom, hogy meg kell tennem. Jól csináltad. Katrina az én helyemben olyan kedves lenne a Pletykafészekkel, hogy nem tudnának rosszat mondani róla. Sokkal több ember nézi az ő anyagaikat, mint bármelyik hivatalos híradást, amit kiadunk, úgyhogy meg kell tanulnom bánni velük.

- Reméltem, hogy így fogod látni.

- Biztos vagyok benne, Jerrard - mondta fáradtan Victor, és körülnézett a lambériázott irodában. Mióta ő lett a nagyherceg, a szoba már nem tűnt olyan nagynak és csodálatosnak. Eltűnt belőle a melegség is, amit apja uralkodása alatt érzett, valahányszor csak belépett ide. Abban az időben, amikor Victor még gyerek volt, ez a hely jelképezte a hatalmat. Ebben az irodában emberek százmillióinak életét befolyásoló kérdések dőltek el.

Ezek egyike volt az a döntés, hogy Joshuának hasonmást kell találni. A Geminiprojekt volt Hanse Davion birodalmának utolsó öröksége. Epén és egészségesen Joshua lett volna Thomas Marik örököse és ezáltal a legnagyobb akadálya SunTzu titokban dédelgetett hatalmi álmainak. De sajnos mindenki tudta, hogy Joshua gyógyíthatatlan beteg. A fiúnak nemsokára meg kell halnia, így megnyílik az út SunTzu előtt.

rhomas évek óta halogatta SunTzu és Isis esküvőjét, de nyilvánvaló- an nem húzhatta a dolgot örökké. Ha ők egybekelnek, SunTzu karnyújtásnyira kerül attól, hogy mind a saját fanatikus Kapellán Konföderációját, mind pedig a nagy ipari hatalmat képviselő Szabad Világok Eigáját az uralma alá vonja.

Nem lehetett kétséges, hogy mihez kezdené SunTzu ezzel a hatalommal, ha Thomas Marik akár természetes, akár erőszakos halált hal, és ezáltal Isis megörökli a trónját. Pillanatnyi időveszteség nélkül mozgósítana minden erőt, hogy visszaszerezze a negyedik örökösödési háborúban elveszett Liao területeket az Egyesült Nemzetközösségtől. Hanse Davion a Kapellán Konföderáció területének több mint felét, majd száz bolygót ragadott akkor magához, amit most Sarna határvidéknek neveznek. Ezek a területek, amelyek korábban a mérleg billegő nyelvét képezték a Lyrán Nemzetközösség és az Egyesült Világok között, most az Egyesült Nemzetközösséghez tartoztak. Semmi nem állta útját a két hatalmas csillagbirodalom szövetségre lépésének.

Victor sokszor átgondolta, hogy folytassae a Gemini projektet, miután tanácsadói tájékoztatták apja addigi lépéseiről. A gondolat, hogy cseréljék ki Joshuát egy alteregóval, és hazudjanak Thomas Mariknak a fia haláláról, cseppet sem volt Victor ínyére, de végül meggyőzték, ez az egyetlen módja, hogy elegendő időt nyerjenek az Egyesült Neiftzet-közösség számára. Fel kellett készülniük, hogy szembenézzenek azzal a politikai fenyegetéssel, amit SunTzu Liao jelentett. Victor legbelső tanácsadói két évre becsülték azt az időt, amire szükségük lehet a klánok elleni háború újabb felvonására való felkészüléshez. Bár az Egyesült Nemzetközösség gazdag és erős volt, határterületei igen hosszan nyúltak el, és a védelemhez rengeteg katonára volt szükség.

Megegyeztek, hogy hagyják elmenni Joshuát,. ha a fiúnak tényleg nincs már reménye, de az alteregót még legalább két évig a helyén tartják. Ha ez az idő letelt, tudatják Thomas Marikkal a rossz hírt, és visszaküldik az igazi Joshua Marik testét a Szabad Világok Ligájába, hogy örök nyugalomra helyezhessék.

Tekintettel birodalmának még sürgetőbb problémáira, Victor beleegyezett, hogy a SunTzu jelentette fenyegetést Joshua kicserélésével oldják meg egy időre.- Bár a két év nem volt hosszú idő, mégis lehetőséget adott rá, hogy felkészülhessenek egy még komolyabb veszélyre, ami az Egyesült Nemzetközösségre leselkedett.

- A húgomnak van valami köze ehhez a Cooper lányhoz?

- Az eddigi jelentések szerint ez a lehetőség kizárható - rázta meg a fejét Galen de Curaitis még kiegészítő ellenőrzéseket akar végezni, mielőtt végleg elveti a dolgot. Egyébként a húgod semmiképpen nem szerezhetett tudomást a Gemini projektről, mert minden teljes titokban történt itt, ÚjAvalonon. Még az édesanyád sem tudott róla.

- Micsoda?

_ Azt hiszem, ezt Alex Mallory intézte így. Alex talán azt gondolta, hogy 32 édesanyád leállítaná a projektet, ha tudna róla, úgyhogy nem mondta el neki. Csak akkor akarta elindítani a dolgot, ha Joshua már meghalt mondta Galen, és gondterhelten összeráncolta a homlokát. - Nem vagyok biztos benne, hogy én is így cselekedtem volna. Talán nem én vagyok a legalkalmasabb, hogy átvegyem Alex helyét.

- Pontosan te vagy rá a legmegfelelőbb. Amellett, hogy remekül vág az eszed, jól ismersz engem is. És persze Katrinát. Ahogy hallom, ti ket-ten már házasságról beszéltetek.

- No igen, de nem hiszem, hogy jól érezném magam most, ha azt akkor megtesszük - hajtotta le a fejét Galen. - Ha feleséget akarok találni, inkább keresnék egy olyat, aki arra a kérdésre: ha tudod, hogy valaki meg akarja ölni a férjedet, figyelmeztetede, azt válaszolná, hogy igen.

- Emlékeztess rá kérlek, hogy ezt a kitételt én is felvegyem a listámra. Bár szerintem te sokkal közelebb voltál a húgomhoz, hlint én valaha is. Tudtad, hogyan gondolkodik.

- Legalábbis azt hittem, hogy tudom.

- Én is azt hittem, de ez még az előtt volt, hogy hagyott téged meghalni, és az előtt, hogy kiderültek a Ryan által megszervezett merénylethez fűződő kapcsolatai - mondta Victor.

Galenre nézett és meglepődött, mennyire elsápadt a barátja;

- Mondtam valami újat? - kérdezte döbbenten, mire Galen megrázta a fejét.

Tekintettel azokra a feljegyzésekre, amiket Ryan irodájából hoztunk el a halála után, azt hiszem, meglehetősen tiszta képet kaphatunk az összeesküvésről. A bérgyilkost egy ingatlanüzlet útján fizették ki, amiben értéktelen területeket vásároltak fel magas áron. A földet aztán az államnak adományozták, a társaság .hatalmas összegű adót igényelt vissza, és a húgod utasítására jutalomként egy földterületet kapott.

kién kormányom fizetett a saját anyám meggyilkolásáért! - csapott indulatosan öklével a heverőre Victor.

- Abban biztos vagyok, hogy a húgod ezt használta volna fel ellened, ha megpróbáltuk volna bűnrészesseggel vádolni.

- Pontosan ezért nem tettük. Nem, akassza csak fel magát, de elég időt kell neki adni, hogy megfonja a kötelet. Nemsokára bejön még az

utcámba.

~ igen - bólintott Galen , de jelenleg le kell csillapítania a Skye világokat, és ez sok energiáját elviszi. A Szürke Halál Légió győzelme a lá- 2adók felett Glengarryn alapos érvágás volt a felkelésnek. Néhányan

még mindig azon fáradoznak, hogy összeszedjék Ryan szervezetének darabkáit, úgyhogy a kérdés lezáratlan maradt. A legtöbb katonánkat kivontuk a területről, ezért Katrinának a saját embereivel kell a dolgot megoldani. A legutóbbi tharkadi jelentések szerint a helyreállításokat társadalmi munka keretében szervezi, ami valószínűleg sokat javít majd a helyzetén.

Jó. Megvan benne anyánk adottsága, hogy kihozza a jótékonykodást az emberekből. Okos lépés - mondta Victor, aztán elgondolkodva összeráncolta a homlokát. - Kik látogatták?

- Senki, aki gyanús lett volna. Csak a szokásos hivatalnokok. Caitlin Kell vele van. Gondolod, hogy Katrina megpróbálja maga mellé állítani a Kell Kopókat?

- Nem, ez nem valószínű - hessegette el az ötletet Victor.

- De visszautasították a szerződést az Egyesült Nemzetközösséggel úgy egy évvel ezelőtt. Még mindig nincs szerződésük.

- Tudom, hogy néz ki a dolog, Jerrard, de nem kell aggódnod. Morgan Kell ismer engem, és Dán Allard is. Soha nem fordulnának ellenem. Mint minden épeszű ember, ők is inkább a klánháborúra koncentrálnak, és nekünk is ezt kellene tennünk. Viszont sajnos vannak más aggodalmaim, a klánok és a húgom árulása mellett. Megjöttek a jelentések a Sarna Határvidékről?

- SunTzu igyekszik megkeverni a dolgokat, épp ahogy vártuk, miután Kai átvette a Szabad Kapellán Mozgalmat a jó öreg Tormano bácsitól. Úgy tűnik, Kai elhatározta, hogy szociális reformokat alkot a Szabad Kapellánokkal, míg SunTzu emberei próbálják megnehezíteni a dolgát. Á Zhanzheng de guang gerillák kiterjesztették tevékenységüket Stykre, Gan Singhre, Zürichre és Liaora, és újabb egységeik működnek szabadon Acamarban, Fletcherben és Nankingban. A falfirkálástól és vandalizmustól a.bankrablásig, utcai lövöldözésig és bombarobbantásig terjed a tevékenységük.

- Ezek mind a Tyihonov Szabad Köztársasághoz tartozó világok. Várható volt, hogy ott felmerülnek hasonló problémák. Ha kivonjuk a katonákat Skyeról, és leküldjük a Sarna Határvidékre, SunTzunak vissza kell vonulnia. Kai nem akarja felfegyverezni az embereit, ha tehát a katonáinkkal sikerül SunTzut nyugton tartani, akkor olyan alapot biztosítunk Kainak, aminek segítségével meg tudja szilárdítani a helyzetet. Az anyám ezzel volt elfoglalva, mielőtt a klánok megérkeztek, de mióta az invázió elkezdődött, a Sarna Határvidéket alaposan elhanyagoltuk.

- Kai törekvései és a mi segélycsapataink felgyorsíthatják Thomas Marik reakcióját, ha attól tart, hogy támadunk.

- Soha nem tenné meg. Nálunk van a fia - mondta a herceg, és Összekulcsolta a kezét. - SunTzu biztosan megpróbálja lépésekre kényszeríteni Thomast, de ő nem fogja hagyni, hogy kényszerítsék. Azt azért el kell ismernünk, hogy Thomas pengeélen táncol, és próbál elkerülni mindent, ami felboríthatja a kényes egyensúlyt. Van valami hír a feleségéről?

- Most úgy tűnik, hogy nem volt a vonaton, amikor a vegyianyagot szállító kocsik a Semidam állomáson kigyulladtak. Semidamban volt, de biztonságban, egy iskolában. Éppen a gyerekeket segítette az óvóhelyre vinni, amikor összeesett. Egész életében allergiás asztmarohamokkal küszködött, és a gázok súlyosan károsíthatták a tüdejét. Felépült, de alig tud lélegezni. Az átültetés az ő esetében problémákat okozhat, emellett pedig olyan szellemben nevelték fel, hogy semmi - képpen nem fogadná el a beavatkozást.

- Mennyi ideje van?

- Egy orvosa azt mondta, úgy két év körül, ha nem kapja meg a megfelelő kezeléseket, talán négy, ha elfogadja.

- Beszélj meg égy találkozót a Marik nagykövettel - bólintott a herceg. - Felajánljuk a segítségünket az asszonynak.

Felnézett és látta, hogy Galen elgondolkodva mered rá.

- Igen, tudom, hogy képmutatás felajánlani a segítségünket, miközben eltitkoljuk a fiuk halálát, de mindkét dolog késleltetheti esetleges háborúba való bonyolódásunkat SunTzuval és a Szabad Világok Ligájával. Ha kell, akár életem végéig játszom ezt a színjátékot, hogy elkerüljem a háborút.

- Nem arra gondoltam, hogy át akarod verni őket - mosolygott Galen. Arra gondoltam, hogy senki, sem SunTzu, sem a húgod, de még Thomas sem habozott volna egy pillanatig sem, hogy Joshua helyett újabb túszt szerezzen magának. De te tényleg segíteni akarsz neki.

- Senki nem jár jól ebben a háborúban. Ha egy ember élete milliók életét mentheti meg, kész vagyok bármit megtenni, hogy azt az egy embert megmentsem.

5

Ahogy a béke minden jóság alapja, úgy a háború egy jel, a szenvedés hieroglifája.

JohnDonne

 

A Woodstock felé tartó Csillagményasszony WST űr járó fedélzete Sarna Határvidék, Egyesült Nemzetközösség 3057. május 30.

Larry Acuff kibámult a Csillagményasszony űrjáró kis, kerek ablakán, s közben érezte, hogy borzongás fiit végig rajta. Woodstock, a világ, amelyet hét évvel korábban elhagyott, hogy önkéntesnek álljon a klánok elleni harcban, most lassan feltárulkozott a felszín felett úszó, vékonyka felhőréteg alatt. Egyenlő nagyságú szárazföldi és vízjel borított területeivel Woodstock hihetetlenül gazdag és termékeny világ volt. Valójában ennek volt, köszönhette, hogy termékkereskedelméből olyan magas egy főre jutó jövedelmet tudott felmutatni, mint egyetlen más világ sem a Sarna Határvidéken.

Lány egy sötét és viharos napon hagyta el Woodstockot. Sok társával együtt mélyen a frontvonalhoz, a Nemzetközösség Lyrán részére vezényelték. A katonai űrjáróba zsúfolva utoljára már csak pár távoli fényt látott a szülőbolygójából. Begyűjtötték az embereket, mint aratáskor a búzát, s ahogy akkor visszanézett, úgy érezte, otthona azért küldi utánuk szikrázó villámait, hogy tiltakozzon.

Larry elmosolyodott, mert rájött, hogy ez is csak egy olyan hóbortos, romantikus gondolat, mint amivel fiatalkorában volt teli a feje. Akkoriban még azt hitte, hogy*a nagy kaland felé indul, ezért hagyta el Woodstockot. Mindez még azelőtt volt, hogy beosztották volna a Tizedik Lyrán Gárdistákhoz, ahhoz az egységhez, ahol Victor Davion herceg is szolgálatot teljesített. Soksok órát töltött azzal, hogy álmodozott róla, hogyan fognak vállvetve harcolni, és hogyan küldik majd vissza a klánokat a pokolba, ahonnan jöttek.

Azt tervezte, hogy ha a klánokat már kiűzték, hősként tér majd haza. Otthon talál magának egy feleséget, és letelepszik; családot alapít, ahogyan az apja is tette a Negyedik Örökösödési Háború után. Arról álmodott, hogy erős fiai lesznek, akiket majd ő küld el a következő háborúba bátor szavakkal, erős öleléssel, hogy az Egyesülj Nemzetközösségért harcoljanak, pont ahogy az ő apja tette vele, amikor elindult Woodstockról.

Megérintette a kabin füstüveg ablakát, és érezte a kinti hideget. Erről megint a háború kegyetlensége jutott eszébe. A harcok, melyeket Alyinán folytatott a klánok ellen, kiégettek belőle minden romantikus ábrándot a háborúval és egy későbbi normális élettel kapcsolatban. Rá- ébredt, hógy a háború nem más, mint egy falánk, gép, amely felzabál minden emberi lényt, aztán csak holttesteket és nyomorékokat köp vissza, összetört férfiakat és nőket, hencegőket, demagógokat és hősöket, hatalmas hősöket. A háborúban mindenki megváltozik, és ha a változás megkezdődik, az olyan, mintha egy hatálmas kalapács csapna le rád újra és újra, amíg csak el nem menekülsz, vagy meg nem törsz teljesen.

Lány úgy érezte, a háborúnak nem sikerült megtörnie, bár nagyon közel járt hozzá. Miután Alyinán kilőtték csatamechjéből, napokon át vándorolt, amíg a klánbeliek el nem kapták, hógy beszállítsák egy átnevelő munkatáborba. Bár a sérülései nem voltak súlyosak, mégis nagyon lassan gyógyultak, mivel a Komsztár által biztosított ellátás az éppen elégségesnél is sokkal kevesebb volt. Sokan haltak bele olyan sebesülésekbe, amiket megfelelő orvosi ellátással és étkeztetéssel könnyedén gyógyítani lehetett volna.

. Az első napon, ahogy a Tűzfészek Tangó Zerfír táborba érkezett, megfogadta, hogy mindent túlél, bármibe is kerüljön. A Komsztár ügynökök ezer örömmel biztosítottak bizonyos kiváltságokat azoknak, akik hajlandók voltak tanulmányozni a Komsztár misztikus tanait, és elfogadni az általuk mutatott utat. Egészen addig Larry azt hitte, a Komsztár egy jóindulatú és ártalmatlan szervezet, amely lehetővé teszi a csillagközi hiperpulzus kommunikációt. A Tangó Zefírben azonban látta, hogyan gondoskodnak a komgárdisták a háború által megtört rabokról, és hogyan engedik a klánharcosokat még több egyesült nemzetközösségbeli katonát legyilkolni vagy elfogni a bolygón. A foglyok szenvedtek, de a tábor vezetői ellátás helyett inkább oktatást ajánlottak nekik, hogy tanítják őket, hogy prédikálnak nekik a Belső Szféra felsőbbrendű emberbarátiságáról, és hirdették, hogy egy nap a klánok mind behódolnak majd a Komsztárnak.

Mindez nem kecsegtette Larryt túl fényes jövővel, mert az ige egyetlen szava sem szólt arról, hogy a Komsztárnak be nem hódolt Belső Szférabeli népeket is felszabadítanák. Elhatározta, hogy nem törik meg, bármilyen nyomás nehezedjen is rá, és elkezdett szökési terveket gyártani. A kivitelezést nagyban gátolta, hogy teljesen legyengült az élelemhiány miatt, és az is, hogy a komgárdisták kémeket állítottak a rabok közé. A szökési kísérlet büntetése az volt, hogy a rabot bezárták egy apró ketrecbe, és sorsára hagyták a szabad ég alatt.

^ Az eső keményen esett az alatt a három nap alatt, amit Larry a ketrecben töltött. Beteg lett, nagyon beteg, és a Komsztár őrök semmit nem tettek azért, hogy segítsenek neki meggyógyulni.

Azt hitte, meg fog halni, de nem így történt. Túlélte, de meghalt benne ifjúságának minden romantikája és optimizmusa. Úgy érezte, a Komsztár győzne, ha ő is abba a keserű önsajnálatba süllyedne, amit , oly sok fogolytársában látott, ezért tartotta magát, és egyre azt ismételgette, hogy ha megkapja a szabadságot, amire úgy vágyott, az a szabadság egészen más lesz, egy más világból fog jönni, és a Komsztár végül mégsem kapja meg, amit akar.

Aztán egyszercsak jött Kai AllardLiao és egy klánbeli elementál, Tárnán Malthus, és felszabadították a Tangó Zefírt. Segítettek a túlélőknek eltemetni a halottaikat, és hazatérni Alyináról a kláninvázió előtti életükbe.

Mindezt hiába, mert Larry tudta, hogy a háború megváltoztatta őt; és soha nem lenne képes visszamenni a régi otthonába.

- Fél órán belül földet érünk, Mr. Acuff - szólította meg mosolyogva a férfit egy egyenruhás légikísérő. - Remélem, élvezte az utat.

. - Igen, minden remek volt, köszönöm - mosolygott vissza Larry a nőre.

A Csillagmenyasszony a naprendszer fő ugrópontjánál találkozott a Luxingzhe űrjáróval, hogy átszállítsa az utasokat a bolygóra. Larry éppen St. íves felé tartott Kai AllardLiao esküvőjére, de úgy' döntött, hogy megáll Woodstocknál és meglátogatja a családját.

- Megkérdezhetném, hogy harcolni érkezette Woodstockba?

- Nem, kisasszony - rázta meg a fejét a férfi. - Egy unokatestvérem elveszi az egyik katonatársamat itt, Woodstockon. Hallottam róla, hogy épült egy új városi aréna Charlestonban, de nem harcolni jövök.

A nő bólintott, aztán egy picit elpirult.

- Ne haragudjon, hogy kíváncsiskodtam, de egy kollegámmal bérletet vettünk a mech viadalra. A helyi versenyző nem ügyetlen, de tudja, a dolog azért nem ugyanaz, mint Solarison - mondta bocsánatkérő hangon.

Járt már Solarison?

- Nem, még nem, de rengeteg holovidet láttam róla. Láttam a harcát Jason Blockkal. Azt hittem, ön fog nyerni.

- Hát, én is azt hittem - nevette el magát Larry, és közben egy gyors pillantást vetett a nő névtáblájára. - Én is azt hittem, Miss Hoglind. Persze Jasonnek másféle elképzelései voltak.

- Kérem, szólítson Métának, Mr. Acüff. Szerintem legközelebb elkapja.

- Akkor ön is szólítson Larrynek - mosolygott rá a nőre. - Én is ezt remélem. Szeptemberre van kitűzve a visszavágó - mondta, és elővett a zsebéből egy holografikus kártyát. - Ha át tud jönni, csak szóljon nekem. Megtisztelne,, ha a vendégem lenne a Kenotafionban. Boreal Reachben fogunk harcolni, hóviharban, úgyhogy a dolog izgalmasnak ígérkezik.

- Nagyon köszönöm - mondta Méta Hoglind, és becsúsztatta a kártyát egyenruhájának zsebébe. - Nemsokára szabadságon leszek. Remélem, el tudok majd menni.

- Rendben.

Larry egy pillanatig még a távozó nő után nézett, ahogy az keresztülsétált a kabinon, hogy ellenőrizze a többi utast is, aztán elmosolyodott, és visszafordult az ablak felé. Azzal a Larry Acufffal, aki nyolc évvel korábban elhagyta Woodstockot, soha nem állt volna szóba egy olyan csi-nyos lány, mint Méta Hoglind, de még egy fele olyan csinos sem. Egyszerűen nem keltette volna fel egy ilyen nő érdeklődését. Bár Larry régen arról álmodozott, hogy hatalmas, romantikus dolgok történnek majd vele, valójában mindig is hétköznapi ember volt. Ebben ugyan semmi kivetni való nincs, de semmi érdekes sem.

Miután aláírták a fegyverszünetet, Larry nem akart hazamenni, mert vagy hősként akart hazatérni, vagy sehogy. Valahol mélyen belül tudta;

hogy amin keresztülment, legalább olyan hősies dolog volt, mint ami ert mások érdemrendeket kaptak, de az általa megélt dolgok egyike

sem a harcban mutatott feltűnően bátor, hősies tett volt. A túlélés, minden katona legfőbb célja közel sem olyan értékes a civilek szemében, mint egy ostoba, önpusztító, úgynevezett hősies dolgot csinálni, amibe aztán rendszerint bele is hal az ember. A tény, hogy hadifogoly lett, sokmindennek mondható, de hősiesnek nem, ezért Larry inkább nem ment haza, hogy családjának ne kelljen folyton mentségeket keresgélni az Alyinán történtekre.

így indult el a Solaris felé, a Játékvilágba, ahol a mechharcosok párviadalokat vívnak. Ezt néhányan sportnak tartották, néhányan meg pusztán olyan lehetőségnek, ahol higiénikus körülmények közt kiélhetik az agressziójukat. Larrynek éz a hely a lehető leglogikusabb választás volt, hogy valamilyen formában bizonyítsa rátermettségét. Bár az Egyesült Nemzetközösség Tartalékos Fegyveres Erőinek tagja volt, biztos volt benne, hogy az ENTFE nem fogja visszahívni. Solarison lehetőséget kapott, hdgy az ügyességével, ami Alyinán a túlélésben segített neki, most végre helyreállíthassa becsületét a saját és mások szemében.

Odaérve látta, hogy Solaris Kai AllardLiaonak is valami hasonló menyország, mint amit ő remélt megtalálni ott. Kai melegen fogadta, és felajánlott neki egy helyet a Kenotáfion Istállónál, amely új neve ellenére már 3027ben létezett - Kai apja is itt lett bajnok. Larry kemény munkával küzdötte át magát az arénarendszeren, és nemsokára a Solarisi Városi Verseny élcsapatába került, aztán híre villámgyorsan szétterjedt az egész Belső Szférában.

Bár Larry mindig csendes, visszahúzódó természetű ember volt, ün-nepeltségé azt hozta magával, hogy olyan emberek közelítettek hozzá, akikhez ő soha nem mert volna közeledni. Persze tudta, hogy legtöbben csak a közéleti személyiséget, a nagy Larry Acuffot látják benne, a mechharcost, de tudta azt is, sokan nem is sejtik, hogy létezik egymásfajta Larry Acuff is. ,

Woodstockra való hazatérése újra felhozta ezt a paradoxont. Nem kétséges, hogy hatalmasat változott, és többé már nem volt az a naiv fiatalember, aki a háborúba! indult; ugyanakkor nem volt az sem, akinek a legtöbben hitték. Az igazi Larry Acuff valahol félúton volt, és Woodstockon olyan emberekkel kellett találkoznia,, akik vagy ennek hitték; vagy annak, de semmiképpen sem olyannak, amilyen valójában volt.

Amikor az űrjáró kiengedte talpait, és megállt az elsötétített leszálló- pályán az éjszakai Charleston külvárosában, Larry lassan bólintott ma, gában. Itt kezdődik a klánbáború utolsó fejezete - gondolta. Elhagytani Woodstockot, hogy biztosítsam lakóinak azt az életet, amit élni veretnének. Vajon közben elvesztettem őket?

Méta visszajött a folyosón az űrrepülőtér kijáratától.

- Tiszta a levegő, Larry. Sehol egy botrányfirkász, vagy lesifotós.

- Köszönöm, Méta. Aztán csak szóljon, ha Solarison jár.

- Úgy lesz.

Larry vállára vette utazótáskáját, és elindult az aula felé. Mivel a solarisi gravitáció valamivel erősebb volt, mint a woodstocki, hihetetlen erőt érzett magában a hetekig tartó űrutazás ellenére. Egy sarok mögött elfordulva meglátta a négy. embert, akik rá vártak, és hirtelen elvigyorodott. Édesanyja integetett, apja pedig lazán tisztelgett előtte. Mellettük állt egymásba karolva Phobe Derden Hauptmann, akivel együtt szolgált a Tizedik Lyrán Gárdistáknál, és az unokatestvére, George Pinkney.

Előbb anyját ölelte meg, aztán apját.

- De jó, hogy újra itthon vagy, fiam.

- Kösz, apa. Jó itt újra - válaszolta Larry, aztán egy fél pillanatra eltűnődött rajta, hogy vajon azért mondta, mert úgy érzi, vagy azért, hogy a szüleinek okozzon örömet. Végül úgy döntött, hogy mindkettőben van igazság. - Jó látni, hogy ilyen jól vagytok.

- Apádnák mostanában csúz van a derekában - mondta Larry anyja, aztán alaposan végigmérte a fiát. - Te aztán sovány vagy, fiam.

Anne, az isten szerelmére - tolta feljebb baseball sapkája sildjét Larry apja idegesen. - Tartania kell a versenysúlyát. Igazam van, fiam?

- Igazad, apa. A pilótafülke így is elég kicsi - mondta Larry, aztán odafordult az unokatestvéréhez: - George, te aztán szerencsés vagy, hogy Phobe igent mondott. - Mosolyogva kezet nyújtott George Pink-neynek, aki valamivel erősebben szorította meg a kezét, mint várta.

Mindketten egyforma magasak voltak, és alkatra is egyformán vékonyak. Annyira hasonlítottak egymásra, hogy régen folyton azt hitték, ikrek. Azóta George egy kicsit magasabbra nőtt, és az ő barna haja már kopaszodni kezdett. Mégsem ez tette Larryre a legnagyobb benyomást, hanem az arcán ülő magabiztos mosoly és az erős kézfogás.

- Bizony, így van - kacsintott Phobére George. - Nem sokkal ezelőtt kaptam meg a diplomám, és Phobe hozzám jön, úgyhogy boldog ember vagyok.

Larry kezet fogott a csinos, szőke nővel.

- Hozzámész egy ilyen levélírogató emberhez, Phobe?

- Egy tudós emberhez, Larry - mosolyodott el a nő, ínegrázta a felé nyújtott kezet, aztán adott egy puszit a férfinek. - Hogy vagy?

Jól, igazán jól. Te és a többi Tizedik kiváló munkát végeztetek Tenientén, amikor megmentettétek Hohiro Kuritát.

Kösz. Azért tettük, hogy megbosszuljuk a katonáinkat az Aly-nán - mondta Phobe, és a szeme egy pillanatra elszomorodott, de aztán újra mosolyogni kezdett. - Tudhattuk volna, hogy a klánok soha nem tudnak legyőzni olyan katonákat, mint te vagy Kai.

Larry apja toporogni kezdett, és ránézett az órájára.

- El kellene hoznunk Larry csomagjait, aztán indulás. Ha elég gyorsan kiiszkolunk, akkor nem kell fizetni a reptéri hatóságoknak a nyilvántartásba vételedért.

- Csúz ide vagy oda - nézett Larry az anyjára , apa semmit nem változott. .

Az idősebb Acuff felkapta a fejét.

- Nem is fogok. Minek a tökéletest megváltoztatni? - kérdezte mosolyogva, mire George elnevette magát.'

- Mit lehet erre mondani?

- Semmit, Dr. George - válaszolta Larry apja, és barackot nyomott a fia fejére. - Jó, hogy újra itthon vagy.

- Tényleg jó itt - mondta'Larry mosolyogva, és valóban úgy is gondolta.

Csak nagyritkán fordul elő, hogy egyetlen jól meghatározható cselekedet idéz elő két nemzet közt ellenségeskedést. Az esetek többségében kell, hogy már korábban éljen az emberekben az irigység és rosszakarat, ami a támadás táptalaja.

Washington Irving, Geoffrey Crayon vázlatkönyve

Tharkad City, Tharkad

Donegál kerület, Egyesült Nemzetközösség

. 3057 június 10.

Katrina SteinerDavion elbűvölően mosolygott, miközben kezet fogott a vendégeivel.

- Mindkettejüknek nagyon köszönöm, Dr. Price és Dr. Wu, amiért ennyi időt töltöttek azzal, hogy mindezt elmagyarázzák nekem. Az információjuk nagyban elősegíti jövőbeni terveim megvalósítását - mondta egyértelműen jelezve, hogy a beszélgetés véget ért.

Mindkét férfi vonakodva vált csak el tőle, de Katrina hozzá volt szokva ehhez. Már kisgyermek korában megtanult olyan könnyedén és természetesen bánni a vonzerejével, ahogy egy hal úszik a vízben, vagy ahogy a madarak repülnek. Egy mosoly, egy kacsintás, finoman meg- éfinteni a másik karját, vagy a fülébe suttogni egy jelentéktelen kis tréfát, mindezek apró dolgok voltak, amik mégis szorosan hozzákötötték az embereket. * ,

Katrinának ezek csak eszközök voltak, de mások úgy szívták magukba minden mozdulatát, mint a drogot. Ahogy felnőtt, anyjától - aki szintén mestere volt az emberekkel való bánásnak - megtanulta azt is, hogy milyen hasznos lehet, ha ilyen eszközökkel sikerül megnyernie magának az embereket. Melissa Steiner olyan hatékonyan kombinálta

ezeket a kis játékokat az ő ártatlan idealizmusával, hogy alig akadt valaki, aki ellen tudott állni neki. Az unokatestvére, Ryan Steiner elég korán felismerte ezt a képességét, és mivel nem tudta Melissát házasság útján semlegesíteni, talált egy másik megoldást a problémára.

Katrina már jóval a szülei halála előtt elhatározta, hogy nem követi el ugyanazt a hibát, mint az anyja. Melissa biztonságban érezte magát, mert jóindulatú volt, és tudta, hogy ezért mindenki szereti. Emellett pedig Hanse Davion volt a~ férje, aki bárkit elpusztított volna, hogy megvédje, ha ehhez nem volt elég Melissa vonzereje.

Szerencsétlen módon azonban a szár elhalt, így a virág védtelen lett.

Katrina előre látta a dolgok fordulását, és elhatározta, hogy soha nem marad ilyen védtelenül. Természetes adottságai párosultak kitartó munkájával, s ezáltal egy olyan védőfalat épített maga köré az iránta lojális emberekből,, akik bármiféle információval t ellátták, amire csak szüksége lehetett. Ryan Steiner táborában Dávid Hanau volt a kéme, bár túl későn hozott csak hírt a Galen Cox elleni merénylet tervéről, hogy bármit is tenni tudott volna ellene.

. Katrina fáradtan vont vállat. Esélye sem volt rá, hogy valamilyen módon megváltoztassa Ryan terveit Galennel kapcsolatban. Ryanre' nem hatott az ő vonzereje. Legalább annyira próbálta őt használni és kihasználni, mint ahogyan Katrina próbálta befolyásolni a férfit. Mialatt Ryan igyekezett Victor kormányának hatalmát aláásni, ráébredt, hogy Katrina komoly riválisa lehet, akit nem lesz könnyű félreállítani.

Csak arra nem számított, hogy mindeközben Katrina megerősítette a helyzetét az Egyesült Nemzetközösségben, és éppen az ő árulásából fog profitálni. Mindez kütönösen igaz volt a birodalom Lyrán felében. Azzal, hogy nevét szeretett nagyanyja tiszteletére Katherineről Katri-nára változtatta, sok olyan lyrán szívét nyerte meg, akik addig nem nézték jó szemmel újavaloni neveltetése'miatt. A névváltoztatással, és azzal, ahogyan a Skye Szövetség felett marakodó Ryan és Victor ellen szót emelt, az emberek szemében ő lett az, aki hajlandó és képes felelőssé- get vállalni a népért, amelyet a klán háborúk megtépáztak, és amelyről Melissa Steiner halála óta jóformán megfeledkeztek.

Katrina legalábbis ezt hitette el velük. Elbűvölte Galen Coxot is. Elbűvölte az orvosokat és mindenki mást is. Senki nem állhatott ellen neki, vagy ha mégis, talált volna más módot, hogy' szót értsen vele:

Mint ahogy Victorral is szót kell, hogy értsen.

Rá valahogy soha nem tudott hatni a vonzerejével. Mint minden idősebb fiútestvért, őt is zavarták a húga komédiái. Felületesnek tartotta

latrinát, ezért szinte tudomást sem vett róla, egészen az utóbbi időkig, amikor is rájött, hogy potenciális fegyver lehet Ryan ellen, egy penge, amit a lázadó Isle of Skye szívébe döfhet.

Aki karddal él, kard által vész el.

Katrina azon tűnődött, vajon Victor tudjae, hogy mit csinál. Az orvosoktól megtudta, időnként előfordulhat, hogy a leukémiától feldagad az agy, és emiatt vérzések, horzsolások alakulnak ki, mivel leszűkül a vér keringési helye, ám ez mégsem okozhat szélütést. Azt viszont az orvosok nem tudták, hogy közel egy évvel korábban a biztonsági emberei egy jelentést tettek az asztalára, melyben az állt, hogy Joshua Marik szélütést kapott, ami memóriazavarokat és beszédproblémákat eredményezett, de gyors felépülése várható. Az orvosok ezt egyfajta csodának vélték, hiszen egyetlen leukémiás beteg sem épült még fel egy ilyen vérzés után ennyire gyorsan.

Amint az ajtó zárja becsukódott az orvosok mögött, Katrina kények mesen leült a fehér bőr heverőre, és elgondolkodva nézett maga elé.

A szélütés valóban jó álca volt, ha Victor azt tette, amire ő gyanakodott. Azt ki lehetett zárni, hogy ő találta volna ki, sokkal inkább valami olyanról volt szó,.amit még az apjuk kezdett el. Victornak nem lett volna gyomra egy alteregót keresni, és Joshua Marik helyére fektetni.

Ezek a gondolatok előhozták belőle egy sok évvel korábbi viharos, októberi nap emlékét, ami ott, Tharkadon történt. Az anyja aznap szokatlanul csendes volt, és Katrina ösztönösen megérezte, hogy Melissa beszélni szeretne valakivel. Egész nap anyja körül nyüzsgött, és amikor látta, hogy Melissa elmenni készül a palotából, csendesen csatlakozott hozzá. Melissa beleegyezően mosolygott, aztán szó nélkül elindultak a jeges városba.

A sofőr egy apró temetőbe vitte őket, ahová a Huszonnegyedik Lyrán Gárdisták temették a halottaikat. Ott Melissa egy sírhoz vezette Katri-nát, Jeana Clay sírjához. Miután lesöpörték a havat, és letették a virágokat, Melissa letérdelt, és elmodott egy csendes imát. Katrina látta, hogy az anyja sír, és szorosad átölelte, aztán így mentek vissza a kocsihoz, és egész úton hazafelé hallgattak.

Másnap Melissa elmesélte, hogy Jeanna Clay volt a hasonmása, akit akkoriban vett maga mellé, amikor Hanse Davionnal összeházasodott. Az esküvő után Jeanna vette át Melissa helyét Tharkadon, míg ő férjével maradt ÚjAvalonon. A negyedik örökösödési háború kezdetekor Skye szeparatisták, akik már akkor ugyanolyan bajkeverők voltak, megpróbálták meggyilkolni Katrina Steiner arkónt és Melissát. Jeanna rájött, t

mit terveznek, és megölte a bérgyilkosokat, de meghalt, miközben az - arkónt próbálta védelmezni.

Ha nincs ez a történet, és nem érinti meg a halál szele abban a robbanásban, ahol Galen is meghalt, soha nem jutott volna eszébe, hogy alteregót keressen maga mellé, és Joshua szélütése sem tűnt volna fel neki. Biztos volt benne, hogy a „szélütés” kifejezés csak elővigyázatlanság volt a biztonsági szolgálat embereitől. Katrina tudta, ha nála lenne Joshua meg egy hasonmása, és a fiú meghalna, ő egy percig sem habozna, hogy felhasználja a dolgot SunTzu féken tartására.

Mindenki tudta, hogy SunTzu csak az esélyt várja, hog? visszavághasson az Egyesült Nemzetközösségnek, amiért az olyan területek felett uralkodik, amelyeket a negyedik örökösödési háború alatt vesztett el. A Kapellán Konföderáció nem kelhetett versenyre az Egyesült Nemzetközösséggel, de rettenetes veszélyt jelenthet, ha SunTzu a kezébe kaparintja a Szabad Világok Ligájának hatalmas ipari erejét.

Ha Joshua meghal, mi tudná megállítani SunTzut? Előbb vagy utóbb Thomas Mariknak bele kell egyeznie, hogy elvegye Isist, de utána már nem tehet semmit. Amíg mindenki azt hiszi, hogy Joshua életben van, a játék mehet tovább, de ha kiderül, hogy a fiú halott, minden szabad prédává válik. Katrina tudta. Thomas, SunTzu és Victor is tisztában volt vele.

, Elmosolyodott, amikor a titkárnője beszólt, hogy megérkezett a következő vendég. Meglátjuk, hogy ezzel mit kezdesz, Victor. Talán ez segít kideríteni, hogy valójában mennyire is vagy veszélyes.

Thamar

A Farkas klán megszállási zónája

Phelan Kell Ward elmosolyodott, amint Natasha Kerehszkijre nézett.

A nő kényelmesen üldögélt egy tábori székben Ulrik Kerenszkij ilkán irodájában.

- Túl biztos vagy a dolgodban, hogy az Alfa Galaxisod megveri az én Béta Galaxisomat ezen a gyakorlaton, pozvál?

A lánghajú kán szemében hatalmas önbizalom tükröződött, ahogy bólintott.

Póz, Phelan kán. Megtörtem Tamar város védelmét, amikor az a holdkóros Selvin Kelswa védte hat évvel ezelőtt - válaszolta. Hátradőlt és hintáztatni kezdte a székét. - A város védelme most sem elég, hogy megállítsa a Vérfarkasokat.

phelan kán elnyomott egy csendes ásítást, és félresöpörte a szemébe hulló fekete hajtincset, aztán az asztal mögött ülő ősz hajú férfira nézett.

- IJgy tűnik, Natasa a szenilitástól túlságosan elbízta magát.

- Szenilitás! - kiáltott fel Natasa, és keményen a földhöz csapta bakancsos lábait. - Lehet, hogy már azelőtt harcoltam, hogy az apádat felvették volna a Nagelringre, de még mindig képes vagyok győzni, és ha akadékoskodsz, mint a Keresztesek, akik azt állítják, hogy öreg vagyok, és ezért emelek szót a felesleges harcok ellen, hát kitekerem a nyakad!

Phelan szikrázó szemmel felnevetett.

- Soha nem mondanék olyat, hogy a korod miatt pacifista lettél. A Keresztesek bolondok, ha megpróbálják elhitetni, hogy emiatt támogatod a fegyverszünet fenntartását, amit az ilkán kötött a Komsztárral a tukayyidi csata után. A tény, hogy én is támogatom, és Ulric is hajlandó volt róla beszélni, már önmagában megkérdőjelezi, amit mondanak.

- Natasa, te szívesebben vennéd, hogy a Keresztesek egy olyan csatába menjenek, amit nem tudnak megnyerni, semhogy valami hasznosabbra fordítanák az erejüket, pozváP. - kérdezte Ulric.

- Póz, de egyre fárasztóbbá válik válaszolgatni a Farkas klánon belülről érkező Keresztes kihívásokra.

- Csodákat teszel, amikor kigyomlálod a Kereszteseket közülünk, és közben magadat véded - mosolygott a kánok kánja.

- Na igen, de én csak azokat intézhetem el, akik már megkapták a vérnevüket, miközben egy nagy rakás fiatal Keresztes ott tolong mögöttük, hogy a helyükre léphessen - válaszolta Natasa, és megvetően elhúzta a száját. - Visszavonulnék, de amíg Dalk Carns a Tanmester, addig a visszavonulásommal egy Keresztesnek adnám át a helyemet, és ez az, amit soha nem fogok megtenni.

A klánok politikailag két részre oszlottak, az Őrzőkre és a Keresztesekre. A Keresztesek szerint a klánok feladata meghódítani a Belső Szférát, hogy helyreállíthassák a dicsőséges Csillagligát. Ezzel szemben az Őrzők azt hirdették, hogy a klánoknak ugrásra készen kell állni, és megvédeni a Belső Szférát minden veszélytől.

- Találnunk kell valakit, aki kihívja Carnst, legyőzi, aztán egy Őrzőt kell a helyére ültetni - mondta Phelan elgondolkodva.

Ulric fehér szemöldöke magasra szaladt.

- Meg tudjuk csinálni? - kérdezte.

- Carns á Tanmester, méghozzá azért, mert sokkal jobb politikus, mint amilyen mechharcos. Athén Kederk vagy Alita Wilson a Béta Galaxisomból ki tudná ütni a helyéről. . v

- Egyetértek, de ez nem válasz a kérdésemre - mondta Ulric, és előrehajolt az asztal felett. - Nem tudnánk megválasztatni egy Őrzőt a tanmesteri pozícióba, negvál?

A negvál szó a mondat végén meglepte Phelant. Azt jelentette, hogy az ilkán egyértelműen negatív választ vár.

- Nos, talán én vagyok az első ember, aki elismeri, hogy nem rendelkezik különösebb politikai érzékkel, de megvallom, nem tudtam, hogy a Keresztesek már ennyire erősek a Farkas klánon belül is.

- A közeledés Keresztesek és Őrzők között fokozatos volt, és leginkább a fiatalabb mechharcosokat érinti, Phelan - mondta Natasa karjait térdén nyugtatva. - Hallották a nagy meséket a győzelmeinkről, amikor megtámadtuk a Belső Szférát. Mikor az utolsó ütközet megkezdődött Terrán, és kint voltak a csatamezők előtt, tudva, hogy a kiképzésük befejeződött, abban reménykedtek, hogy hatalmas dicsőséget szerezhetnek. Mivel a Farkasok nyomulták a klánok közül a legmélyebben a Belső Szférában, miránk szállt volna a dicsőség, hogy megkezdhessük a végső összecsapást, és ők azt remélték, hogy részt vehetnek a nagy győzelemben. A tukayyidi csata, végeredménye azonban az lett, hogy megkötöttük a fegyverszünetet, és ezek á fiatal harcosok teljesen megzavarodtak. A Farkas klán nem szenvedett nagy veszteségeket Tükayyidon, ezért aztán elég kevés esélyük maradt, hogy megszerezzék a vérnevüket. A többi klánnál jóval nagyobbak voltak a veszteségek, egész szakaszok ürültek ki, és ajádesólymok, meg a Novamacskák ifjoncai nagyobb felelősséggel járó posztokat foglalhattak el. Mivel a mi fiaink közül még mindig nagyon sokan ábrándoznak a dicsőségről, próbálják elérni, hogy megtörjük a fegyverszünetet, és fejezzük be’, amit elkezdtünk.

- Szóval szerintük, ha rajtaütünk Terrári, az csak jó lehet a Farkas klánnak? - csóválta meg a fejét Phelan.

- Póz. A fiataljainkat - mondta Ulric haragos szemmel - félrevezették. ' Bár nem értenek egyet a Jádesólyom féle Keresztesek hitével és j

céljaival, mégis készek, hogy olyan Farkasokat kövessenek, akik a Ke- !

resztes vonalat képviselik. j

- A bajkeverők vezetője Vlad - bólintott Natasa, mire Phelan orrcimpái idegesen megremegtek.

A Ward házból való Vlad volt az a mechharcos, aki nyolc évvel korábban elfogta Phelant, és a Farkas klánba hozta. Vlad Keresztes volt, és min-1

den erejével hirdette a tant, hogy a klánok feladata leigázni a Belső Szfé-

ra világait, és uralkodni az újjászervezett Csillagliga felett. A sors furcsa 1

fintora folytán a hőn áhított Ward vérnévért folyó küzdelemben szembekerültek, és Vlad gyűlöletét csak fokozta, hogy Phelan legyőzte őt.

Phelant, aki a Belső Szférában született Morgan Kell és felesége, Sa-lome fiakent, a klánok szabcidvcvutick neveztek, mivel természetes módón fogant és született meg. A Vlad feletti győzelemmel Phelan sok nemzedék génkiválasztásának gyümölcsét győzte le, ezáltal pedig az egész születésprogramot. Ügyessége sikeresen kelt versenyre a. klánok legjobb - főleg Keresztesek - génjeivel, és megingatta a hitet, miszerint az ilyen módon szelektált harcosok magasabb rendűek a Belső Szféra szabadvéruiné'l. Egy olyan ember számára, mint Vlad, akit annyi ambíció feszít, és olyan elkötelezett híve a Keresztes missziónak, ez a vereség egy soha be nem gyógyuló sebet jelentett.

- A fiatal harcosok tapasztalatlanok, és nem látják át a dolgokat. Vlad ezt használja ki, hogy az Őrzők és a fegyverszünet ellen uszítson?

Az, amit ő prédikál, meglehetősen vonzó az olyan harcosok számára, akiknek alig vagy egyáltalán nincs lehetőségük, hogy valahogyan bizonyítsák a rátermettségüket, és elnyerhessék a vérnevüket - válaszolta komolyan Ulric. - Vlad rád mutogat, és azt mondja, veled együtt a Belső Szférát öleltem a keblemre. Natasa korával még azt bizonygatja, hogy a Farkasok nem fognak előbbre jutni, ha nem cseréljük le a vezetőségünket, mint ahogyan más klánok teszik.

Phelan dühösen a tenyerébe csapott.

- Vlad meggyőzi a fiatalokat, hogy nincs jövőjük, aztán felajánl egy megoldást, ami nemhogy jövőt, de még több háborút és pusztítást jelent.

Az Őrzők nézetével mindig is az volt a probléma - mondta Natasa idegesen tépegetve szürke kezeslábasának ujját , hogy túlzott körültekintést követelt egy döntéshozatal előtt, és ez sokszor úgy néz ki, mintha haboznánk annak ellenére, hogy harcosok vagyunk, ez pedig nem sok jót szül. Mivel Nyikolaj Kerenszkij volt a klánok megalapítója, és mert mindig is Kerenszkijek vezették a Farkasokat, büntetlenül vallhat-tuk az Őrzők nézeteit. Aztán a klánok közötti nyugtalanság oda vezetett, hogy végül lerohantuk a Belső Szférát, és Ulrik egyedül úgy tudta megakadályozni a teljes vérontást, hogy részt vett a támadás vezetésében.

- De amíg Ulrik az ilkán, addig á Keresztesek megülnek a fenekükön.

- Igaz, de előbb vagy utóbb biztosan tesznek valamit, hogy újraindítsák a háborút.

- Mint amikor életre hívták a Vörös Kalózt.

>

A másik két Farkas hirtelen elnémult, amint Phelan a renegát Jádesólyom harcost említette, akinek pár önkéntessel majdnem sikerült megtörnie a tukayyidi fegyverszünetet. Phelan a Kell Kópékkal legyőzte a Vörös Kalózt, és .vele együtt a Keresztesek tervét is meghiúsította. Rájött mindenre, és megállította a pusztulást, de azóta sem mondta el senkinek, még Ulriknak és Natasának sem a teljes igazságot. Ennek ellenére a kísérlet azt sejttette, hogy a Keresztesek és az általuk dominált klánok, mint például a Jádesólymok, bármilyen alkalmat megragadnának, hogy megtörjék a fegyverszünetet, és meghódítsák a Belső Szférát.

- Reméljük, hogy soha nem lesznek ilyen merészek, pozváli - kérdezte Ulrik, mire Natasa csendben bólintott.

Könnyű kopogtatás hallatszott az ajtón, mire Ulrik meglepetten felkapta a fejét.

- Tessék!

Phelan az ajtó felé fordult, aztán felállt, mivel Dalk Carns jött be katonásan feszes léptekkel. A Tanmester a Farkas klán szürke ünnepi ruháját viselte, és bal karján egy farkas maszk lógott. Jobb kezében szorosan össze.tekert pergamen tekercset tartott, amit vörös viasszal pecsételtek le, és két fekete szalag lógott ki belőle.

- Ön Ulrik Kerenszkij, a klánok ilkánja? - kérdezte Carns mereven Ulrikra bámulva.

- Én vagyok Ulrik Kerenszkij. :

Dalk Ulrik felé nyújtotta a tekercset. ,

- íme a vádirat, amit a Farkas klán belbiztonsági vizsgálata nyomán f terjesztettek elő. |

Phelan kinyújtotta a kezét, hogy átadja Ulriknak, de Dalk eltolta I magától. . I

- Phelan kán, ne avatkozzon bele a Tanmester dolgába, aki legfel-I sőbb törvényszéki kézbesítő minőségében van jelen. |

- Elnézést - mondta Phelan magasba emelve a kezét. - Nem tudtam | a formaságokat - tette hozzá. *

- Én sem tudtam, Tanmester, hogy egy ilyen vizsgálatot elvégezhetnek egy kán jóváhagyása nélkül - mondta Natasa. Lassan felállt, és me- | gigazította az overálját.

- Mint ön is tudja, Natasa kán, a Tanmesternek nem kell kikérnie egy kán jóváhagyását, hogy végrehajthassa a vizsgálatot, ha felmerül annak gyanúja, hogy egy vagy több kánt érintenek a vádak.

- Ezt tudom - válaszolta a nő, de megrázta a fejét. - Ki végezte a vizsgálatot?

- Hozzáértő személy, aki pontosan ismeri az üggyel kapcsolatos tényeket - mondta Carns mereven.

- Vlad? - nézett kérdőn Phelan Natasára.

- Ki más? - bólintott a no.

- Megtudják a kellő időben, kánjaim - szólt közbe Carns, aztán ismét Ulrik felé nyújtotta a tekercset. - Vegye át a vádiratot.

Ulrik lassan előjött az asztala mögül, és az iratért nyúlt, de Natasa lefogta a karját.

- Igen?

- Ez a vádirat egy olyan tanmesteri vizsgálat eredménye, amit senki nem hagyott jóvá. Ha nem fogadod el, nem tudja tárgyalásra vinni a vádat. A Tanmesternek nincs joga bíráskodni az ilkán felett.

- Ez igaz - mosolygott Ulrik elnézően. - A vádaskodás megfeneklik egy időre, de ha nem fogadom el a vádiratot, Dalk rá fog venni valakit a klántanácsban, hogy bizalmatlansági indítványt kezdeményezzen. Egy piHanat alatt a Nagytanács előtt találom magam.

- Követelni fogjuk a Visszautasítás Próbáját azok ellen, akik ellened szavaznak, és megöljük őket.

- Én nem veszek részt a Farkasok egymásnak ugrasztásában, Natasa.

Ő nincs tisztában ezzel - nézett szikrázó szemekkel Carnsra a

nő. - Ne fogadd el. Kényszerítsd ki, hogy járja végig a hivatalos utat!

- És'sugalljam ezzel azt, hogy bűnös vagyok?

Natasa idegesen széttárta a karját.

- Azt csinálsz, amit akarsz - mondta.

Ulrik elvette a papírt, de felbontatlanul az asztalára helyezte.

- Ön kézbesíti a vád ellen a fellebbezést?

- Igen - bólintott a Tanmester. - Egy hónapja van a tárgyalásig.

- Remek - bólintott nyugodtan Ulrik, de Phelan közbevágott.

- Egy pillanat! Mivel vádolják egyáltalán?

- A vádpontok titkosak, Phelan kán.

- Elmondhatja nekik - mondta Ulrik, kezét Dalk vállára téve. - Hamarosan úgyis megtudják - tette hozzá, mire Dalk hidegen elmosolyodott.

A legsúlyosabb vádakat hozták fel ön ellen - mondta komoran. Azért, hogy összejátszott a Komsztárral á tukayyidi csatában, és mert a Farkas klán kánjának választatott meg egy ismert belső szférái ügynököt, Ulrik Kerenszkij ilkán ellen a vád: hazaárulás.

S csak azzal a gondolattal élt Hogy szeret, s szeretem én.

Edgár Allén Poe, Lee Annácska

I

Marik palota, Atreus

Marik Nemzetközösség, Szabad Világok Ligája

3057. július 15. . , .

Thomas Marik kinyitotta a'szoba ajtaját, ahol a felesége feküdt, és Mozart Requiemjének hangjai sodródtak felé. A lágy zene elnyomta az oxigénmaszkba vezető spirálcső surrogását, így Thomas egy pillanatra csaknem elfeledkezett a felesége betegségéről. Az oxigénhiány miatt az ágy körül elektromos gyertyák álltak, apró kis égőik úgy szikráztak, mintha valóban tűz égne alattuk.

Thomas lassan becsukta az ajtót, és közelebb lépett. Pontosan tudta, érezte, hogy felesége mire akarja emlékeztetni. A halk zene és a halvány fények, a kézi csomózású, finom háló, amely az ágy felett lógott, mindmind tíz évvel azelőtti nászéjszakájukat idézte. Bár nem az volt az első együttlétük, Thomas soha előtte olyan gyönyörűnek nem látta az asszonyt..

Tudta, hogy felesége erre akarja emlékeztetni. Arra, hogy milyen volt akkor, milyen szép és mennyire életteli, telve szerelemmel és vidámsággal. A kép mégsem volt tökéletes.

Az elektromos gyertyák fényéből hiányzott az igazi lángok melege és érzékisége, és bár a Reqiem gyönyörű zene volt, mégsem lehetett összetéveszteni á Holdfény szonáta romantikus dallamával.

És ott, a nászágyon nem volt Sophina arca előtt oxigénmaszk, sem

csövek a kezében.

Thomas még akkor is reménykedett, hogy sikerül lebeszélnie feleségét az öngyilkosságról, amikor belépett az ajtón, de látta, milyen elgyötört az asszony, ezért csendben fejet hajtott az akarata előtt. Tudta, hogy minden lélegzetvétel szenvedés neki, de tudta azt is, ha kérné, a nő hajlandó lenne napokig, hetekig vagy akár évekig kiállni ezeket a pokoli kínokat. Egymás iránti lángoló szerelmük semmit sem változott, mióta összeházasodtak.

És mert szeretem, el kell engednem.

Thomas elmosolyodott, és úgy lépett Sophina közelébe, hogy sebhelyes bal arca árnyékban maradjon.

Jöttem, ahogy kívántad, szerelmem.

Sophina lassan kinyitotta a szemét, és egy pillanatnyi hallgatás után megszólalt:

- Nincs bennem félelem...

Az oxigénmaszk eltorzította a szavait, de hirtelen hallgatásában ott rejlett a gondolat befejezése. Szép, telt ajkai még formálták a szavakat, de a maszk belsejére csapódó pára miatt már nem lehetett látni, mit akar mondani. .

Thomas félrehúzta a kettejüket elválasztó vékony függönyt, és leült az ágy szélére. Az ágy másik oldalán meglátta a kis sóoldatos zsákot, amiből egy tubuson keresztül a felesége karjához vezetett a cső. Két másik, elektromos kapcsolóval vezérelt tubus volt rákötve a zsákra, az egyikben sárga, a másikban zöld folyadékkal. Az egész szerkezetet egy kapcsoló hozta működésbe, ami ott feküdt Sophina remegő jobb kezében. . '

Thomas megfogta a nő kezét, és egy pillanatra megrettent az ujjak hideg érintésétől.

- Te vagy a szenvedély az életemben. Az egyetlen fiam anyja vagy, a szívem a tiéd, Mielőtt megismertelek, soha nemreméltem, hogy megtalálom ezt a békét és biztonságot a. szerelemben. Utánad... .

Nem tudta folytatni, hirtelen összeszorította torkát valami, de Sophina gyengéden megszorította férje kezét, és befejezte a mondatot:

- Utánam sokan jönnek még...

- Nem! Soha. Senki nem léphet a helyedbe.

- Drága Thomas, légy erős - mondta erőlködve Sophina. Mellkasa zihálva emelkedett és süllyedt, ahogy levegő után kapott. - Férfi vagy,

szükséged van asszonyra.

- Nem. Ha máshoz érek, összetöröm, ami köztünk volt, és bemocskolom az ágyunkat.

- Thomas, ne légy vak. Nem én voltam az első...

- Talán nem az első, de Isten látja lelkem, te voltál az utolsó - mondta Thomas, és még jobban megszorította a nő kezét. - Te vagy az egyetlen, akit valaha is feleségül akartam venni, és az egyetlen, aki a feleségem, a társam lett. Halálod után ishűséges leszek hozzád.

Sophina halványan elmosolyodott, aztán hirtelen köhögés rázta meg. Thomas előrehajolt, hogy magához ölelje, s ez lassan lecsillapította. Megsimogatta felesége haját, és próbált nem gondolni rá, hogy milyen törékennyé soványodott a teste.

Thomas, szerelmem, én mindig csak egy szerető voltam neked - mondta az asszony hosszú hallgatás után, és fájdalmasan vékony kezével végigsimított a férfi arcán.

- Hogy mondhatsz ilyet? - kérdezté Thomas, de az ajkára kúszó vézna kis ujjak nem engedték, hogy befejezze.

- Te már eljegyezted magad a nemzeteddel jóval azelőtt, hogy mi találkoztunk - mondta Sophina és hátradőlt kicsit erőt gyűjtve, hogy foly- !

tatni tudja. - Nekem te voltál az öröm minden forrása. Tudom, hogy szenvedélyesen szerettél, de azért vettél el... mert az igazi feleséged, az ;

államod örököst kívánt. 1

j

Thomas mármár tiltakozni kezdett, aztán rádöbbent, hogy a nő sza-1

vainak mélyén igazság lapul. Választását érzései diktálták, és ezért voltak együtt olyan boldogok, de tény, hogy azért nősült meg, hogy törvé- i

nyes örököse legyen a Szabad Világok Ligájának. Isisről már tízéves korában kiderült, hogy túlságosan is könnyelmű és megbízhatatlan, . semhogy egy nemzet vezetését rá lehetne bízni. Ezenfelül kétes szüle- !

tési körülményei is ellene szóltak. Létfontosságú lett, hogy egy olyan j

örökös szülessen, aki át tudja venni Thomas helyét, és Sophina megszülte ezt az örököst. j

- Bárcsak jobb munkát végeztem volna - mondta a nő, és felnézett j

Thomasra. . j

- Csendesedj, asszony, butaságokat beszélsz - mondta Thomas, és i

megpróbálkozott egy bátornak tűnő mosollyal. - A fiunk olyan bátran j

nézett szembe minden fájdalommal és szenvedéssel, mint bármely felnőtt férfi. A szíve egy oroszláné. Az orvosok azt mondják, Joshua többet tud a betegségéről, mint ők, és egyetlen szóval sem panaszkodik soha, bármilyen fájdalmas legyen is a kezelés.

- De soha nem fog uralkodni, Thomas, és ezt te is tudod - mondta Sophina csendesen. - Itt, a halál kapujában érzem, hogy már nem sok választ el a fiamtól. Emlékezz erre, Thomas. Hamarosan ismét együtt

leszünk, Joshua ésén. Ez fáj neked, tudom, de szembe kell nézned az igazsággal.

- A fiunk nagyon erős.

- De nem olyan erős, mint amilyen te kell, hogy legyél most, szerelmem - suttogta, és újabb köhögésroham rázta meg vékony testét. - Új feleséget kell keresned - mondta, amint újra beszélni tudott.

- Képtelen vagyok rá.

- A nemzetedért.

- Nem teszem meg.

- Akkor énértem.

- Hogy mi? - kérdezte döbbenten Thomas, és lehajolt, hogy homlokon csókolja. - Hogy kérhetsz ilyet?

- A feleséged, vagyok, de ugyanakkor az alattvalód is. A személyes vágyaidat alá kell rendelned a nemzeted szükségleteinek. Az, hogy én mindkettőnek megfeleltem, megkoronázza egész életemet. Nem engedem, hogy a halálom a nemzetem kárát okozza.

A halálod a nemzeted vezérének szívét sebzi halálra.

Jobb, ha a szíve sérül, mintha az agya, mert most annak kell irányí- taniá - mondta halkan Sophina, és könnyek gördültek le az arcán, de elfordította fejét. - Új féleséget kell keress... a népedért.

- Nem akarok új feleséget.

- De a nemzeted akarja - válaszolta a nő, és ujjai lassan télfelé vándoroltak a férfi füle mellett, mint oly sokszor, miután elpihentek egymás karjában. - St. íves hercegnőjének vannak lányai, és a Drakónis Szövetség koordinátorának is.

Thomas megpróbálta kizárni a szavakat az agyából, de túlságosan is hozzászokott már, hogy hidegen mérlegre tegyen bármit, ami a nemzetének javát szolgálhatná. Cassandra és KuanYin AllardLiao a bátyjuk, Kai mögött következtek az öröklési sorban. Bár ikrek voltak, Thomas tudta, hogy gyökeresen mások. Cassandra mechharcos lett, mint az anyja, Candice; életteli volt és nyitott, ezzel szemben KuanYin csendes, visszahúzódó teremtés. Vele akkor találkozott Thomas, amikor a Belső Szféra vezetői találkoztak Provincián, hogy egyeztessék a terveiket a klán fenyegetés ellen. Bármelyiküket venné is feleségül, erős kapocs szövődne a Szabad Világok Ligája és a St. íves Paktum között. A két birodalom körbevenné Kapellán Konföderációt, sokkal könnyebbé téve így SunTzu befolyásolását.

Omi Kurita, Theodre Kurita lánya soha nem örökölné a Szövetség írónját, de a bátyjára, Hohirora gyakorolt hatása miatt kétségtelenül

részt vehetne a jövő politikájának alakításában. A vele való házasság felújítaná a régi szövetséget a Szabad Világok Ligája és a Drakónis Szövetség között, egy ütőképes erőt hozva létre ezáltal, ami az Egyesült Nemzetközösség bármiféle agressziójával sikeresen venné fel,a versenyt.

- És ott van— suttogta lágyan Sophina - Katrina Steiner.

Thomas elgondolkodott a név hallatán' Katrina, akit ő Isishez hasonlóan még nem is olyaíi régen felelőtlennek tartott, igen szépen kezelte a skyei krízist. Egyedül az ő erőfeszítései gátolták meg, hogy a polgárháború szétterjedjen egész Isle of Skyeon. Victor Davion nyilvánvalóan megbízott benne annyira, hogy az irányítása alá helyezze nemzetének Lyrán részét, és ki ismerné őt jobban, mint a tulajdon bátyja?

Egy vele való házasság biztosítaná határainak kétharmadát, és szűk-ségtelejnné tenne mindenféle szövetséget SunTzu Liaoval és a Kapellán Konföderációval.. A hozományban ott lennének.«mindazok a világok, amelyeket a negyedik örökösödési háborúban ’az Egyesült Nemzetközösség elvett. A velük való kereskedelem és főleg a kutatások és szellemi termékek cseréje megnyitná a Szabad Világok Ligájának új reneszánszát, és megerősítené a helyzetét a Belső Szféra nemzetei Itö- zött.

Thomas újra megsimogatta felesége haját.

- És soksok nő van még a Belső Szférában, de én csak egyre akarok gondolni.

- És mi van a népeddel, hisz annak a sorsa rajtad múlik?

- Nemet mondok mindnek. Amíg gyászolok.

- De még átgondolod, ugye?

- Semmit nem tudok tőled megtagadni, Sophina.

- Ölelj át, kérlek.

Ahogy a férfi magához vonta, Sophina megnyomta a kis szerkezet gombját a jobb kezében. Egy apró örvény keletkezett a zsákocskákban, és a két folyadék megindult a karja felé. Először a sárga zsákból folyt bele a véráramába a nyugtató, amitől a legyengült nő lassan elaludt, aztán a második zsákocska is kinyílt és a smaragdzöld folyadék is belekerült az ereibe. Idegméreg volt, ami először a küszködő tüdőket állította le, végül a szívverést.

Thomas egészen addig tartotta szorosan magához ölelve Sophinát, amíg nem érezte, hogy a lelke elszállt a testéből. Könnyek gördültek le az arcán, rá halott felesége arcára, és a zokogás úgy rázta a testét, mint nem sokkal korábban még az asszonyét a köhögés. Végül kiengedte ebbői az utolsó ölelésből, és a párnákra fektette élettelen testét. Levette az arcáról az oxigénmaszkot, karjáról pedig a kis csövekét, aztán hátralépett,, és hagyta, hogy a vékony ágyfüggöny közéjük hulljon.

Könnyeivel küszködve búcsúzott el feleségétől.

- Nem fogom elfelejteni bölcs szavaidat, de most még képtelen vagyok követni őket. Még él a fiunk, és te is élsz benne. Nem tagadom meg őt, de nem tagadhatom majd meg édesanyjának önzetlen bölcsességét sem.

Daosha, Zürich Egyesült Nemzetközösség

A kopogtatásra Noble Thayer meglepetten kapta fel a fejét. Nem várt látogatót, és tudta, hogy házigazdája, Kenneth Fox elment a hétvégére a tavi kunyhójába. Ajtót nyitott, és egy karcsú, csinos nőt talált a küszöbön erősen túlméretezett ingben, öreg farmerben és még öregebb tornacipőben. '

- Segíthetek, kisasszony?

- Remélem,, igen - mosolygott a nő, és kezet nyújtott. - Cathy Han-ney vagyok. Együtt dolgoztam Dr. Learrel, és ő kért meg néhányunkat, hogy jöjjünk át elvinni a holmiját az alagsorból.

- Noble Thayer vagyok. Mr. Fox említette, hogy valamikor jönni fognak.

- Deirdre megüzente neki. Gondolom, önnél van a tároló kulcsa.

- Igen, kérem jöjjön be, amíg előkeresem - válaszolta Noble, és félreállt, hogy a nő bemehessen. - Gondolom, a barátnője elég váratlanul ment el?

- Mondhatni. Úgy egy évvel ezelőtt Tormano Liao átparancsolta So-larisra, ahol úgy döntöttek Kai AllardLiaoval, hogy összeházasodnak.

- Egész kis Hamupipőke történet, nemde? - kérdezte mosolyogva. Noble, és levette a Stevenson Kiképző Sereg emblémájával díszített pulóverét.

A legfurcsább az egészben, hogy soha nem beszélt róla senkinek közülünk, de úgy néz ki, hogy Kai a fia apja.

- Ő lenne Dávid?

- Honnan tudja? - kérdezte Cathy gyanakodva, mire Noble kinyitotta az egyik szekrényt, elővett egy hatalmas műanyag tyrannosaurust, és Cathy felé nyújtotta.

- Amikor beköltöztem, ezt találtam a hátsó hálószoba szekrényének egy titkos rekeszében. Azt hittem, valakinek az elásott kincsére bukkanok, aztán csak ez volt a táskában.

- Biztos vagyok benne, hogy Dávid számára ez nagy kincs volt - mondta nevetve Cathy.

- Úgy tűnik, olyan volt, mint a többi kisfickó.

Valóban. Kivéve talán, hogy most ő is várományosa a St. íves Paktum trónjának.

- Vagy az a végzete, hogy a Solaris bajnoka legyen - mosolygott Noble. - Itt vannak a kulcsok, induljunk.

- Hogy érti? - kérdezte Cathy kicsit megzavarodva.

- Segítek.

- Ez kedves, de nem akarjuk feltartani.

- Nézze, engem nem zavar - mondta Noble, miközben kitessékelte a nőt a lakásból, és bezárta az ajtót maguk mögött. - Szükségem van egy kis testmozgásra. És hát itt Zürichen közel egy hónapja csak Mr. Foxszal és a lányával meg persze a féleszű vejével tudtam csak szót váltani. Magukkal talán másról is lehet beszélgetni, mint régi háborúkról, a legújabb holovidekről, meg hogy mekkora egy számítógép kapacitása.

- Nos, tényleg szüksége lehet egy kis társaságra, de nem hiszem, hogy a testmozgás is ennyire hiányzik-válaszolta Cathy mosolyogva, és lefelé indult a lépcsőn az alagsorba. A parkolóhoz vezető nyitott ajtón beszüremlett némi napfény az alagsorba, és ahogy elhaladtak előtte, Cathy odaintett egy háromfős csoportnak, akik egy terepjáró mellett várakoztak. Amint odaértek hozzájuk, bemutatta őket.

- Noble Thayer, ez itt Dr. Richard Bradford és a felesége Cárok Ő a Megyei Központi Kórház igazgatója, Carol pedig a gyerekosztályt vezeti..

Az alacsony, sötéthajú férfi erősen megszorította Noble kezét.

- Csak hívjon Ricknek.

A felesége, aki egy kicsivel magasabbnak tűnt nála, hasonlóképpen fogott vele kezet.

- Örülök, hogy megismerhettem, Mr. Thayer.

- Noble - mondta a férfi, aztán Cathy rámutatott egy almaarcú nőre, aki a társaság harmadik tagja volt.

- Anne Thompson. Ő, Deirde és én ugyaniakkor kezdtünk a kórházban.

- Örvendek - rázta meg a nő kezét Noble.

- Noble felajánlotta, hogy segít - mondta Cathy könnyedén megérintve a férfi vállát, mire az válaszul egyetértőén bólintott.

- Sok kéz gyorsabb munka - mondta.

Örülök, hogy segít - mondta szívből megkönnyebbülve Rick. .. Megrakodjuk az utánfutót, és hajóra adjuk St. íves felé, aztán úgy gondoltunk, hogy elmegyünk vacsorázni. Velünk tart?

- Kérem jöjjön! - győzködte Cathy is.

- Nos, meglátjuk, hogy akarjáke még, ha már befejeztük a rámolást.

* i

Csak arra kíváncsiak, mekkora súlyt tudok felemelni, ugye? - nevette el magát Noble.

Jól jön a segítsége, és örömmel látjuk vacsoránál is - válaszolta Ca-rol mosolyogva, és a férje vállára tette a kezét.

- Köszönöm - válaszolta Noble, aztán megzörgette a kulcsokat. - Akkor induljunk. Minél gyorsabban elkezdjük, annál hamarabb leszünk készen.

- És annál több időnk lesz, hogy megismerjük önt'vacsora közben - mosolygott rá Cathy.

- Újabb indok, hogy nekiálljunk - mosolygott vissza a férfi, és az alagsor ajtaja felé kísérte a társaságot. - Küldenem kell egy köszönő üzenetet Dr. Learnek. Még soha nem találkoztunk, de rettentő hálás vagyok neki, hogy a jóvoltából megismerkedhettem pár érdekes emberrel az új otthonomban.

A katonák békeidőben olyanok, mint a kémények nyáron.

Lórd Burghley, Tanácsok fiamnak

Tamar, Farkas klán megszállási zóna 3057. június 21.

Phelan hátradőlt, és megdörzsölte az arcát. Úgy érezte, mintha szeme helyén egyegy izzó széndarab lenne, a fejében meg mintha dörömbölne valaki, hogy kijöhessen.

- Ezek a vádak egytől egyig alaptalanok, de a vádiratot úgy szövegez-ték meg, mintha valóban hazaárulásról lenne szó - mondta fáradtan inkább csak magának.

Ranna nekidőlt az ajtófélfának, ásított, helyére igazította a hálóingét a vállán, aztán álmosan ránjosolygott a férfire.

- Phelan, jobban tennéd, ha kipihennéd magad, és utána folytatnád.

- Talán igazad van, de tudni akarom, hogy mit fognak felhozni Ulrik ellen. Annyira nem vagyok fáradt.

Túlságosan fáradt vagy, semhogy felfogd, amit olvasol, szerelmem - mondta a férfihoz dörgölőzve Ranna.

- Ez a nagyanyád műve, Ranna - tolta odébb a férfi.

- Talán, de épp csak most tértünk vissza erről a tíz napos terepgyakorlatról, és Natasa alaposan körbefuttatott minket. Teljesen ki vagyok merülve,.pedig csak egy szakaszra felügyeltem, neked meg ott volt egy egész galaxis. Biztos, hogy holtfáradt vagy.

- Hulla fáradt lehetek, azazhogy hulla is lennék, ha hagyom, hogy a nagyanyád bevegye á várost. Épp elég volt, hogy elvesztettük az ipari területeket - mondta Phelan, aztán felállt az asztaltól, hogy valami kényelmesebb helyet keressen a szoba nappali részében. Kinyújtotta a Iábát, és felsóhajtott: - Inkább ugranék bele egy igazi harcba, semhogy a Klán Tanáccsal kelljen megküzdenem.

Azoknak az embereknek, akik a vádirat mögött állnak, szintén inkább harcolniuk kellene, semhogy ilyen állóháborúkat folytassanak - jegyezte meg Ranna, mire Phelan hirtelen felkapta a fejét.

- Mit tudsz a vizsgálatról és a vádiratról?

- Vlad megkért, hogy segítsek neki a vizsgálat lefolytatásában.

- Hogy mi?! - kérdezte tátva maradt szájjal Phelan. - Hozzám akar férkőzni.

- Nem - mondta Ranna fejcsóválva, és ujjaival végigszántott rövid, fehér haján. - Talán gyűlöl téged, ahogyan te is őt, de azért kért meg, mert egy tesközben nevelkedtünk.

Az, hogy egy csapatban nőttetek fel, még nem jelenti, hogy támogatod ebben, ugye?

- Nem, Phelan. Túlságosan szeretlek, semhogy partner lennék egy ilyen ügyben.

- Mégsem szóltál, hogy a segítségedet kérte.

- Ez egy olyan vizsgálat volt, amit a Tanmester folytatott le. Nem beszélhettem róla akkor sem, ha tudtam, hogy koholt vádakról van szó - mondta Ranna, aztán odasétált Phelanhez, és leült mellé, miközben a férfi felhúzta a lábát, hogy elférjenek. - A felvetett kérdéseket meg kell vitatni, bár talán nem aza megfelelő megnevezés, amit ráaggattak.

- Azt akarod mondani, hogy a hazaárulás vádja megalapozott? - kérdezte Phelan, és nézte, ahogy a nő karjával átkulcsolja felhúzott lábát.

- Nem - rázta meg a fejét Ranna , de a fegyverszünetről és a klánokon belüli előlépési különbségek problémájáról igenis beszélni kell.

- Nem vagyok benne biztos, hogy jól értelek.

Ranna összekulcsolta ujjait, és rátámasztotta az állát.

Vegyünk például engem... - kezdte, de Phelan évődve félbeszakította.

- Tíz napos gyakorlatozás után én inkább nem példának vennélek.

Te választottál úgy, hogy inkább olvasod az ilkánnak kézbesített

vádiratot.

- Győztél.

- Még szép - mondta mosolyogva Ranna, aztán elkomolyodott. - Ez ' nem játék, Phelan. Huszonkilenc éves múltam másfél hónapja. Csillagezredes vagyok, ami nem rossz rang, ha figyelembe vesszük, hogy még nem nyertem el a vérnevemet. Anélkül viszont nem jutok tovább, és ha

öt éven belül nem kapom meg, akkor ugyancsak meredeken csökkennek az esélyeim, hogy valaha is hozzájutok - mint ahogy annak is csökken az esélye, hogy fennmarad a génállományom.

Phelan bólintott. Kimondatlanul is tény volt, hogy ha Ranna nem szerzi meg a vérnevét, akkor annak az esélye, hogy a génjei a klán születésprogram részévé váljanak, gyakorlatilag a nullára csökken. Phelan úgy döntött, hogy nem adja át a DNSét, amíg Rannáét el nem fogadják az utódláshoz, de ezt klán kánként joga volt eldönteni. A Kerenszkij ház híres volt ultrakonzervativizmusáról, és ilyen szemléletmóddal döntötte el, hogy melyik vér kerülhet be az állományba, és Ranna még nem volt rajta a listán.

- Azt gondolod, hogy ha Ulrikot megfosztják a pozíciójától, és újrakezdődik a háború, te is előbbre lépsz? - kérdezte Phelan finoman vé- gigsimítvá Ranna arcán a kézfejével.

- Nem, Phelan, nem hiszem, de nem is erről van szó. A Farkas klánnak rengeteg harcosa van, akik bizonyították rátermettségüket az invázióban, mégsem tudnak feljebb, kerülni, mert háború nélkül az öregebb harcosok nem halnak meg olyan gyorsan, és nem is kényszerülnek rá, hogy visszavonuljanak. A klánok közül a Farkasok álltak helyt legjobban Tukayyidon, de ez megköti, megbéklyózza a fiataljainkat. A Farkas klán tagjainak tartják magukat, és részesülnek a dicsőségéből, de nem hiszik, hogy valaha is esélyt kapnak, hogy hozzá is járulhassanak ehhez a dicsőséghez.

- Ez hajtja Vlad malmára a vizet.

- Ha csak Vladra koncentrálsz - mondta Ranna megrázva a férfi vállát , akkor pont a lényeget nem veszed észre. A klánbeliek hárcoS emberek. Harcosokat tenyésztünk immár három évszázada kifejezetten azért, hogy a leghatásosabb fegyveres erő legyünk, ami valaha létezett. Az Őrzők sokáig kézben tudták tartani a klánbeliek heves természetét, mert megígérték, hogy egy nap teljesítjük a küldetésünk, és megvédjük a Belső Szférát valamilyen belső fenyegetéstől. Azonban ez a fenyegetés nem öltött semmiféle alakot, a Keresztesek győztek, és megindult a támadás, hogy meghódítsuk a Belső Szférát. Hogyan várhatod el olyan emberektől, akiket küzdelemre tenyésztettek ki, hogy egyszerűen békére álljanak át? A társadalmi pozíciókat is a harcban mutatott képességek határozzák meg. Még azt sem engedik meg, hogy önmagunkat reprodukáljuk, amíg nem bizonyítottuk, hogy a génállományunk hasznára lehet a programnak. Azzal, hogy ragaszkodunk egy ilyen társadalmi be

rendezkedéshez, miközben megtagadjuk a harcot a küzdelemre nevelt embereinktől, hatalmas feszültséget teremtünk.

- De hiszen háborúzunk. Harcolunk más klánokkal. Nem ugyanígy volt ez az invázió előtt még otthon, a klán világokban is?

Azok csak játéknak tűnnek, miután belekóstoltak az igazi háborúba - mondta Ranna, és szeme felragyogott az izgalomtól. - A Belső Szféra és a Komsztár ellen nem kellett visszafognunk magunkat. Nem kértünk és nem adtunk semmiféle előnyt. Kipróbáltuk, meddig mehetünk el, leteszteltük saját magunkat és a gépeinketis, és jobbnak bizonyultunk, mint a Belső Szféra.

- Nem mindig.

- Nem, nem mindig. Brillináns hadvezéreikkel és az ügyes taktikáikkal szemben időnként alulmaradtunk, de tény, és hiába is tagadnád,

$

hogy így is megszereztük az uralmat a Belső Szféra közel egynegyede felett.

- No igen - mondta Phelan összeráncolva a homlokát , és ha csak a Vörös Kalózt vesszük, akár több is lehetett volna.

- Pontosan ezt akarja Vlad elhitetni az emberekkel - mondta Ranna óvatosan mosolyogva. - Nekik a háború hódítást, és a hódítás a jövőt jelenti.

- Ez a vádirat pedig egy ügyesen célzott lövés, hogy rávegyék az il-kánt, változtassa meg a véleményét a fegyverszünettel kapcsolatban?

- Nekem legalábbis úgy tűnik, de gondolni kell arra is, hogy Vlad talán engem is felhasznál. Sokkal veszélyesebbek is lehetnek a dolgok, amik motiválják a tetteit, és ebben benne van az irántad való gyűlölete is.

- Igen - bólintott Phelan , a magam részéről személyes kérdésnek veszem, hogy az árulás vádját az én felemelkedésemre alapozta.

- Megértem - mondta Ranna, és felállt, kézébe véve a férfi kezét, Azt hiszem, sokkal jobban át fogod látni a dolgokat, és jobban boldogulsz velük egy kiadós alvás után.

Phelan hagyta, hogy a nő felhúzza a kanapéról, aztán átölelte, és egy puszit adott az orrára.

- Egyet kell, hogy értsek, de tartok tőle, hogy túlságosan is fel van most pörgetve az agyam, semhogy aludni tudjak.

- Valóban, kánom? - csókolta hirtelen szájon a nő Phelant, aztán kicsússzam az öleléséből, és kézen fogva a hálószoba felé vezette. - Van pár ötletem, hogyan lehetne téged ellazítani.

- És aztán már el fogok tudni aludni?

- Azt hiszem - válaszolta Ranna, és eloltotta a villanyokat. - Valószínűleg.

Avalon City, ÚjAvalon

Crucis Határvidék, Egyesült Nemzetközösség

Victor Davion egészen addig nem állította le a holovid lejátszót, amíg a telefonja már másodszor, folyamatosan el nem kezdett csörögni. Egy utolsó pillantást vetett Omi. Kurita kimerevített arcára a képernyőn, és elmosolyodott. Remélem, megéri, amivel zavarnak. Ujja egy pillanatra megállt a válasz gomb felett, és megpróbálta elképzel, ni, hogy mi érne annyit, hogy befejezetlenül hagyja Omi üzenetét, az- . tán válaszolt a hívásra.

- Itt Cranston, Felség. Megvannak a kész anyagok, amiket kértél.

Hozd be őket. ' ' '

Victor rábámult Omi arcára, és agyában visszajátszotta a holovid egy kis részletét. A nő békés, nyugodt arckifejezése semmit nem változott, ahogy a születésnapjáról és a Victor nagykövetének segítségével elküldött ajándék felett érzett öröméről lassan és. óvatosan áttért az üzenetre, amit Victor testvérétől, Pétertől hozott. Úgy tűnik, Omi többet hall róla, minién.

Victor őszintén örült annak a láthatólag bizalmas kapcsolatnak, ami egy évvel korábban alakult ki Omi és Peter között. Omi elmondta, hogy Peter vele utazott Solarisról Zaniahra, és ott Omi hírei szerint belépett a St. Marinus Házba, egy visszavonult harcosok által alapított vallási rendbe. Ezzel megoldódott a rejtély, hogy vajon hová lett Peter, amikor eltűnt Solarisról. VictQr bízott benne, hogy Omi minden lényegeset elmondott az üzenetben, amit neki tudnia kellett.

Igazából az ejtette ámulatba, hogy Omi mennyire tisztán érti őt. Elmondta neki, hogy hol van a testvére, aztán hozzátette, hogy Peter kívánsága szerint a tartózkodási helye maradjon Victor, Kai és őközötte. Nem tett hozzá semmiféle bocsánatkérő sallangot, hogy letompítsa Victor esetleges dührohamát, és mivel a híreket ő hozta ilyen nyílt és őszinte formában, Victor egyáltalán nem érzett haragot. Más körülmények között egészen biztosan másképp reagál.

Peter nyilvánvalóan vele akart dacolni, amikor minden engedély nélkül elhagyta Solarist. Bár dühösnek kellett volna lennie, az, hogy Omi támogatta Peter szökését, megváltoztatott mindent. Ha Peter veszélyben lett volna, vagy másra hozott volna veszélyt, Omi egészen biztosan elmondta volna. Azzal, hogy erre nem történt utalás, Victor bízott benne, hogy Peter felelősségteljesen viselkedik. Tudta, hogy hol van a testvére, és hogy biztpnságban van, így nem aggódott érte tovább, de ez nagyrészt Ominak volt köszönhető.

Jobban ismer, mint én magamat. Mindig tudtam, hogy szeretem ezt a nőt. Bár csak háromszor találkoztak életükben, és szerelmük soha nem teljesedett be, Victor el sem tudta képzelni, hogy ennél szorosabban lehet kötődni bárkihez is.

Mindeze'k ellenére tudta, hogy Theodore Kurita soha nem egyezne bele a házasságukba. A Drakónis Szövetség így is teli volt olyan nemesekkel, akik Victor minden egyes reformját a hagyományok kíméletlen

megtörésének tekintették. Ha Theodore úgy akart volna békét teremte¦

ni az Egyesült Nemzetközösséggel, hogy hozzáadja Omit Victorhoz, nagyon könnyen polgárháború lett volna a vége a dolognak. Az úgynevezett hagyománytisztelők a csatamezőkön már jóval nagyobb reformernek bizonyultak volna, és ha engedik nekik, véres harcokba keverik és megnyomorítják a Szövetséget, amély égy ilyen helyzetben képtelen lett volna szembeszállni a klánokkal a fegyverszünet lejárta után.

Ha Victor hitt volna benne, hogy szikrányi esélye is van elnyerni Omi kezét, már régen odaállt volna Theodore elé, de a házasságuk épp o-lyan problémákat jelentett volna Victornak odahaza is. Egészen az utóbbi időkig az Egyesült Nemzetközösség számára a legnyilvánvalóbb fenyegetést a Drakónis Szövetség jelentette. A határterületek világai joggal tarthattak tőle, hogy a .Szövetséghez kerülnek egyfajta nászajándékként. Bár Victor biztos volt benne, hogy könnyen kezelni tudná ezt a problémát, az új fenyegetés felbukkanásával az általuk jelentett veszély szinte jelentéktelenné törpült.

. Az Egyesült Nemzetközösség mindkét fele régen szenvedett a Szövetség portyázásaitól. A Szövetség területére a Terran folyosó felett mutatóujjként benyomuló EN világok alig harminc éve, a negyedik örökösödési háború óta tartoztak csak a Nemzetközösséghez. A klánok okozta fenyegetés miatt nagyszámú katonaságot vontak ki a szövetségi-nemzetközösségi határról, hogy a klán frontokra küldjék, így a határ mentén élő emberek védtelennek és kiszolgáltatottnak érezték magukat.

Ennél is fontosabb volt azonban, hogy ezeknek a világoknak sokkal több közös vonásuk volt Isle of Skyejal, mint az Egyesült Nemzetközösség bármely részével. Most, hogy Katherine kiterjesztette a befolyá

sát Skyera, ezekre a világokra is hatással volt. Ha magára nézve veszélyesnek ítéli meg meg Omi és Victor házasságát, akár arra is felhasználhatta volna, hogy elidegenítse tőle az embereket, s ezáltal egyetlen lövés nélkül kettészakíthatta volna az Egyesült Nemzetközösséget.

Victor egy percig sem kételkedett benne, hogy ez Katherine szándéka. A Ryan Steinerrel kötött szövetség és anyjuk meggyilkoltatása volt az utolsó lépés, amit Katherine sikeresen megtett, hogy az Egyesült Nemzetközösség arkón hercegnője lehessen. Biztos helyzetben volt, mert hatalma a Nemzetközösség Lyrán felén nyugodott, de a klánok fenyegetése miatt mindig rá lett volna utalva a Nemzetközösség másik felére, mivel egyedül nem volt elég tűzeréje, s így védtelen volt.

A fegyverszünet hátralévő tíz évében Vicrornak megdönthetetlen bizonyítékokat kellett találnia, hogy Katherine gyilkoltatta meg az anyjukat. Egyúttal meg kell próbálnia újraépíteni a lyrán emberek iránta érzett bizalmát. Bár ez utóbbi szinte lehetetlen volt, mégis úgy tűnt, ez volna a könnyebben kivitelezhető, mert Katherine nagyon ügyesen játszott. Ennek ellenére Victor nem adta fel a reményt, hogy a húga elkövet valamilyen nagy hibát, és tovább próbálta leplezni Katherinenek a Ryanhez és a gyilkossághoz fűződő kapcsolatát.

Galen halkan kopogtatott, mielőtt belépett Victor irodájába, így a férfinek volt elég ideje, hogy elforduljon a holovid lejátszótól. Felnézett az asztalról, és rámosolygott Galenre.

- Nos, Cranston, mi jót hoztál nekem? - kérdezte, mire Galen frissen növesztett szakálla alól visszamosolygott rá.

- A botrányvidek Joshuáról és a hasonmásáról nagyon népszerűek. A kislány, Cooper kisasszony, modellszerződést kapott, hogy jól kitalált, de olcsó ruhákat reklámozzon. Az a tény, hogy van egy unokatestvére, aki szintén leukémiás, csak még pikánsabbá tette az egész történetet. Most, hogy a fiút is Avalon Citybe hozták kezelésre - persze a te költségeden a szondák azt mutatják, hogy a népszerűséged szépen nő. A felmérések szerint az emberek sokkal együttérzőbbnek tartanak, mint fél évvel ezelőtt. Ez jelentős eredmény, ha figyelembe vesszük, milyen kőszívűén maradtál távol a saját anyád temetéséről két évvel ezelőtt.

- Igen - bólintott Victor , akkor még azt hittem, Katherine azért cselekedett olyan gyorsan anyánk temetésével kapcsolatban, mert abban az állapotban nem lehetett nyilvánosan felravatalozni sokáig'. Mostanában inkább azon gondolkodom, vajon nem azért csináltae az égé- * szét, hogy engem szégyenbe hozzon?

_ Nem tudom, de a történtek után nem lennék meglepve, ha ez lett v0lna a húgod szándéka.

- Szóval elkezdtük terjeszteni a botrányvideket a lyrán területeken?

- Igen, felség. Elárasztunk vele mindent az elkövetkező két hétben. Részletes információt küldünk szét; ebben elegendő anyag van, hogy minden helyi média a saját verzióját állíthassa össze. Kivétel egyedül Isié of Skye, mert ők a legprecízebben összeválogatott, megvágott verziót kapják, és ugyanezt küldjük el a Szabad Világok Ligájnak, a Kapellán Konföderációnak és a Drakónis Szövetségnek is.

- Rendben - mondta Victor, és kinyitotta az íróasztal egyik fiókját. Előhúzott egy holovid lemezt, és Galen felé nyújtotta. - Felvettem ezt a részvétnyilvánító üzenetet Thomas Mariknak. Kérlek, gondoskodj róla,

, hogy a legmagasabb komsztár előjoggal, a lehető leggyorsabban jusson el hozzá.

- El van intézve - bólintott Galen.

Victor elgondolkodva nézett maga elé egy pillanatig, aztán megszólalt:

- Mit gondolsz, mik az esélyei, hogy Thomas Marik felfedezi a mi kis csalásunkat? Most, hogy a felesége halott, lehet, hogy kérni fogja Joshua hazaszállítását Atreusra, és akkor a mi tervünk szépen összeomlik.

- Még nem érkezett hozzánk semmi ilyen irányú kérés, pedig Sophina már egy hete halott. A temetést mához két hétre tűzték ki, ami kevés arra, hogy Joshuát odaszállítsák. Nem hiszem, hogy ezért aggódnunk kellene - válaszolta Galen és megrázta a fejét. - És nem kell attól sem tartanunk, hogy a-Liga valamilyen nemzetbiztonsági akciót hajtana itt végre. A SAFEnek biztosan vannak alvó ügynökei UjAvalonon, de nincs meg a megfelelő felszerelésük, hogy kilopják tőlünk Joshuát, és bebizonyítsák, hogy nem ő az igazi. Nagyon erősek a biztonsági intézkedések az UATIben, és állandó őrszolgálat áll készen, hogy megakadályozzon minden, a fiú ellen irányuló merényletet. Jobb az ilyenre előre számítani, mert előfordulhat, hogy SunTzu úgy dönt, mégiscsak jobb, ha Isis örökli az apja hatalmát.

- Nem szólod le túlságosan a SAFEt? - kérdezte Victor meglepve.

- Talán igen - válaszolta Galen , de csak annyira, mint a nemzetbiztonságiaknál mindenki. A SAFE jelentése alapján Thomas azt hiszi, hogy a klánok atomfegyvereket használtak, amikor a Füstjaguárok lerombolták Edo városát Teknőcparton 3050ben. Úgy tűnik, még azt is elhiszik, hogy a bolygó most egy rakás élettelen hamu. Ha ennyire bevesznek ilyen nyilvánvaló hazugságokat, akkor úgy hiszem, a mi dolgainkról sem tudnak többet.

- Nehéz elhinni, hogy ennyire tájékozatlanok, de nem lenne szabad abban bíznunk, hogy nincs szerencséjük sem. Intézkedj, hogy a kórház biztonsági rendszerét felfrissítsék, és hogy a nemzetbiztonságiak ne bízzák el magukat.

- Igen, uram - mondta Galen. - Azt hiszem, hogy Thomas túlságosan idealista a kémkedéshez. Amennyire meg tudjuk állapítani, a SAJFE éves támogatása nem változott jelentősen, főleg nem a Belső Szféra Lovagjainak megalapítása óta., Viszont a beépített ügynökeink néhány átutalást kérnek a Kapellán Konföderáció pénztárába, úgyhogy valószínűleg látnak valami mozgolódást.

- Nos, meglátjuk, hogy mi lesz - mondta Victor, és nagyot sóhajtott.- Egy alteregóval próbálunk időt nyerni. Az egész olyan egyszerű, mint apám minden terve, de gondoskodnunk kell róla, hogy a dolgok a lehető legjobban alakuljanak számunkra. Tegyünk meg mindent, amit csak lehet, hogy tényleg időhöz jussunk, ha már ennyit fizettünk érte. :

- Úgy lesz.

- Rendben - mondta Victor, és újraindította a holovidet. - Köszönöm mindazt, amit teszel, Ga*;. Jerry. Vezetőként elég nehéz megtalálni a helyes utat. A segítséged nélkül lehetetlen lenne.

A lehetetlenek megvalósításához alig valamivel több időre van szükség, uram - mondta Galen biztatóan, de Victor arca hirtelen elko-morodott.

- A valamivel több idő jóval több lehet, mint amennyivel rendelkezünk.

Egy szövetségest éppúgy figyelni kell, mint egy ellenséget.

León Trockij

\

Tharkad City, Tharkad

Donegál kerület, Egyesült Nemzetközösség

3057. június 26.

Katrina SteinerDavion átnézett a hatalmas tróntermen, ahogy az ajtó lassan kinyílt. A férfi és a nő, aki belépett, egészen aprónak tűnt a ha, talmas terem magas boltozata alatt, és a kőoszlopok tiszta, fenséges tömege mellett. Ahogy a vörös szőnyegen közeledtek, Katrina látta, hogy igyekeznek kicsiket lépni, hogy időt nyerjenek, és1 mindent alaposan megnézzenek. Számított rá, hogy az ilyen antik dolgok talán megmosolyogtatják a két nagykövetet, de szándékosan választotta így a helyszínt, hogy vendégei jobban átérezzék az esemény fontosságát.

Katrina tudta: most elemezni próbálják a helyzetet, hogy megtalálják miképp viszonyuljanak hozzá és a környezethez, amit Katrina olyan gondosan előre elrendezett. Ruhája a lehető legkonzervatívabb volt a fekete kosztümkabáttal, és a magasan záródó fehér selyemblúzzal. A szoknya a térde alá ért, de a hosszú csizma teljesen eltakarta lábának szabadon maradt részét. Egyetlen ékszere egy vékony kis gyöngysor volt a hozzá illő fülbevalóval, és hasonlóan visszafogott sminket készített, hogy az összkép tökéletes legyen,

Három trónszék állt az emelvényen, amely felé a nagykövetek közeledtek, és Katrina a jobb oldalira ült, hogy már az ajtóból jól láthatssák. Felette a Lyrán Nemzetközösség jelképe, egy páncélozott ököl lógott. Mivel ő volt az Egyesült Nemzetközösség lyrán részének uralkodója, a választás kézenfekvőnek tűnhetett, de tudta: látogatói azonnal észreveszik, hogy éppen nagyanyja trónján ül, akinek nevét nem sokkal korábban felvette.

Ennél még jelentőségteljesebb volt a két boríték, amelyeket a középen álló trón párnájára helyezett. Az volt az Egyesült Nemzetközösség arkón hercegének, a bátyjának trónszéke, és most vendégei a saját szemükkel láthatták, hogy íróasztalnak használja. Tudta, hogy ezzel megdöbbenti őket, de pontosan ez volt a szándéka.

Az emelvény mögött két csatamech állt őrt. Ezek mellett ő éppoly aprónak tűnt, mint a nagykövetek a hatalmas terembe lépve. A Kell Ko-pók jellegzetes vörös és fekete színeire festett Keresztes magasodott Katrina trónja mögött fekete szalaggal a csuklóján, és ebből a vendégek tudták, hogy a gép Gálén Coxé Volt, ami megmagyarázta az arkón visszafogott gyászviseletét.

A másik csatamech az Egyesült Világok trónja mögött állt, de már nem viselte régi, Első Kathil Uhlanoktól kapott fekete és arany színeit. A madárlábú Martalócot púderkékre festették át, ami Steinerkékként vált ismertté. Mielőtt a Lyrán Nemzetközösséget egyesítették volna az Egyesült Világokkal, Steinerkék volt a lyrán katonai egyenruha színe, és Katrina égy pillanatig sem kételkedett benne,.hogy a nagykövetek jól megjegyzik a mech színét.

Amikor végre odaértek a hercegnő elé, megálltak az emelvény lábánál, és meghajoltak Katrina előtt. Ő egy fejbólintással viszonozta az üdvözlést, aztán szóra nyitotta ajkát. Ahogy a nagykövetek önkéntelenül kissé előrehajoltak, hogy jobban hallják, Katrina becsukta a száját, és félrenézett, azt a látszatot keltve, mintha az érzelmek fojtanák belé a szót.

Miután ilyen ügyesen magára irányította a teljes figyelmüket, visszanézett rájuk, és megszólalt:

- Bocsássanak meg, kérem. Túl sok fájdalom és halál vett körül az utóbbi időkben.

Clark TsuCsan, a Kapellán Konföderáció köpcös, kopaszodó nagykövete lassan bólintott, míg Luise Waskiewicz, Atreus küldötte, aki túlságosan lezselézett haja miatt még alacsonyabbnak tűnt, a bal karján viselt fekete karszalagra mutatott.

- Felség, mi, a Szabad Világok Ligájának népe mélységesen átérez-zük az édesanyja elvesztése felett érzett fájdalmát. Fel kell idéznünk, amit Jerome Blake írt oly régen: „A halál nem uralhat, a szeretet nem veszhet el.”

- Szavai vigaszt hoznak számomra, Waskiewitz nagykövet - mondta Katrina, de közben azt gondolta: Még akkor is, ha nyilvánvalóan öcsniány plagizálása Dylan Thomas versének. Kíváncsi vagyok, vajon az antik kincsek hány gyöngyszemét áldozták már fel, hogy Jerome Bla-ket istenné avassák a segítségével. - Félrenézett, hogy ne olvashassák lei igazi érzelmeit a szeméből, hisz bár képes volt bámulatosan uralkodni magán, tudta, az ember soha nem lehet elég óvatos.

Amikor végül újra felnézett, egy könnycsepp gördült végig színpadiasán az arcán.

- Az édesanyám elvesztése nagyon mélyen érint, csakúgy, mint a barátomé, Galen Coxé és az unokatestvéremé, Ryan Steineré. Hatalmas felelősség nehezedik a vállamra. Ha nem kellene a népemről gondoskodnom, félek, megnyomorítana a gyász.

- A gyász, gyógyulás, és mint ilyen folyamat, sok időt kíván - mondta a kapellán diplomata csendesen.

- És olyan folyamat, amit csak megnyújt, ha újabb gondok terhelik az embert - mondta Katrina, és felemelte a fejét. - De talán térjünk rá a lényegre. Úgy hiszem, kíváncsiak, miért kértem, hogy egyszerre talál-kozhassam önökkel. Hogy elejét vegyem a félreértéseknek, megvallom, azt reméltem, hogy ezzel majd elkerülhetünk mindenféle gyanakvást, ami esetleg a szándékaimat és a szavaimat övezné.

- Ön végtelenül körültekintő, felség.

- Az önök Vezérezredese szintén az, hiszen elsőként nyilvánította ki részvétét először az édesanyám, majd Galen halála után. Önök szerencsések, hogy vezetőjükben ennyi együttérzés és bölcsesség lakozik.

- Nagyon figyelmes, felség.

Jó lenne, ha továbbra is ezt hinnétek - gondolta Katrina, és engedé- . lyezett magának egy halvány mosolyt.

Az ügynökeik már minden bizonnyal elküldték a jelentéseiket azokról a zavarba ejtő hírekről, miszerint Joshua Marikot az UATIn kívül látták, ahol leukémiás kezelésben részesül. Aztán kiderült, hogy csak félreértésről volt szó, mivel egy ifjú hölgyet tévesztettek össze Joshuával. Én itt és most szavamat adom, hogy Joshua biztonságban van, és a kezelése tovább folytatódik az UATIban, valamint személyesen cáfolom azokat az alaptalai\híreszteléseket, amik megzavarhatnák a Vezérezredes gyászát.

Waskiewicz enyhén elsápadt Katrina első szavaira, de a végére visszanyerte a lélekjelenlétét.

- Elviszem ezt az üzenetet Atreusra - mondta.

- Szeretném, ha mást is elvinne - mondta Katrina, és lassan felállt, aztán előrelépett, hogy elvegye a két borítékot az Egyesült Nemzetközösség trónjáról. - Ezekben a borítékokban holovid lemezek vannak az eset eredeti anyagával, valamint^ sok más felhasználatlan, vágatlan anyaggal együtt, amiből a hivatalos verziókat szerkesztették. A bátyám a kész anyagot adta át önöknek, amiből csak nagyon sok munkával tudnák kiszűrni a hiteles történetet, amit viszont most tőlem megkapnak. Bár tudom, hogy ez talán egy kis zavart okoz majd azoknak az alattvalóimnak, akiktől önök a vágott anyagot megkapták, de remélem, önök felkérik majd őket, hogy igazolják a tőlem kapott anyag eredetiségét.

TsuChan zavartan pislantott egyet, amikor átvette a borítékokat, aztán csak ennyit mondott:

- Azt hiszem, még soha életemben nem hallottam ilyen cirkalmasan körülírt megvesztegetést és árulást.

- És nem is fog többet, nagykövet, mivel a népeinknek éppen elég takargatnivalója van egymás előtt. Ennek ellenére Joshua nem lehet vita tárgya közöttünk. Bár csak egy gyerek, annál sokkal értékesebb, semhogy nemzetközi játékok kelléke legyen - mondta Katrina, és megállt a trónszéke mellett egyik kezét a magas háttámlára téve. - Joshua UjAvalonon van, hogy a vérrákját kezeljék, de engem mindig is zavart a látszat, hogy túszként tartják fogva.

A népemnek - mondta a Szabad Világok Ligájának nagykövete megrázva a fejét - soha nem volt kétsége afelől, hogy Joshua milyen státusban van az Egyesült Nemzetközösségben.

így kell szépen, diplomatikusan megfogalmazni egy gúnyolódást - gondolta Katrina apró mosollyal az ajkán.

- Akkor a népe sokkal nagylelkűbb, mint az enyém, vagy legalábbis nágylelkűbb, mint családom néhány tagja.

A megjegyzés telibe talált mindkét nagykövetnél, és egyiküknek sem sikerült lepleznie döbbenetét.

Jó, akkor itt végeztem is.

- Kérem, térjenek vissza a nagykövetségeikre, és haladéktalanul továbbítsák ezt az anyagot. Ha sikerül gyökerestől kitépni a gyanakvást, nem kell félni, hogy bizalmatlanság nő ki belőle.

Charlesfon, Woodstock

Sarna határvidék, Egyesült Nemzetközösség

- Nincs rá mód, hogy megnyerjem ezt a vitát, ugye? - kérdezte Larry Acuff, miközben széttárta karját Phobe Derden felé.

A Woodstocki Katonaság szőke parancsnoknője összekulcsolta a kezét a tarkóján, és felnevetett.

- Megpróbálhatod letagadni, hogy bosszant a Joshuával kapcsolatos hírek megjelenése, és hogy miatta lekerültél az állandó műsorról, de én ugyan nem hiszem el.

_ És miért nem? - kérdezte Larry elkomolyodva.

- Imádod a népszerűségedet, Larry - válaszolta Phobe. - Múlt héten, amikor te, George és érrbe akartunk jutni a Neon Klubba, az ismertségedet használtad fel, hogy bemehessünk.

Azt hiszem, te mondtad,.hogy nem akarsz sorban állni.

- Igaz, ebben bűnös vagyok, de nem én beszéltem a kidobóemberrel, és vitettem be magunkat mindenki orra előtt - mondta Phobe, és arcán gonosz vigyorral előredőlt. - De nem is ez volt a legfontosabb, hanem az, hogy amint beléptél a terembe, egy pillanatra megálltál az ajtóban, hogy mindenki lássa a nagy bevonulásodat.

- Csak próbáltam hozzászoktatni a szememet a sötéthez. '

- No persze, és odakinn vagy a bárba vezető folyosón nem volt sötét?

- Rendben - hajtotta le a fejét Larry , győztél. A fényhez akartam hozzászoktatni a' szememet - mondta, mire Phobéből kitört a nevetés.

- De komolyan. Nem azért volt, hogy látványosan bevonuljak. Más volt az oka.

- Éspedig?

- Nem tudom, hogy megértenéde.

- Talán nem látható az arcom meg a mechem az Egyesült Nemzetközösség minden zugában pólókra nyomtatva - komolyodott el a nő , de nem azért lettem parancsnok, mert agyilag sötét vagyok, úgyhogy tegyünk egy próbát.

Larry előredőlt, könyökét térdére támasztotta, és már előre érezte, hogy milyen ostobán fog hangzani, amit mondani akar, mégis elkezdte.

Azt próbáltam kideríteni,'hogy le akare támadni valaki, vagy sem. Solarison vannak helyek, ahova mechharcosok - hivatásosak, mint én, azért mennek, hogy ne legyenek közszemlén.

Ez valami „de nehéz az ismert embereknek” szöveg akar lén-ni? - dőlt hátra Phobe.

Talán hülyén hangzik, Phobe, de nem könnyű a dolog. Biztos, hogy jó szórakozás, és egy csomó előnnyel jár (mint például, hogy be tudod juttatni a barátaidat egy ilyen klubba anélkül, hogy órákat kellette rá várni).de magával hoz egy rakás gondot is.

- Mint például az a két kis ikerkölyök, akik az este versenyeztek, hogy ki tépi meg jobban a füledet? - kérdezte a nő még mindig cinikusan vigyorogva.

- Nem - vörösödött el Larry. - Olyan fickókra gondolok, akik a veled való találkozáskor úgy gondolják, hogy te nem is vagy olyan kemény gyerek, és gúnyt akarnak űzni belőled - mondta, és összeráncolta a homlokát. - Ha egy közéleti figura vagy, mindenki, aki valaha is fogadott rád, vagy vett akár egy nyavalyás jegyet a meccsedre vagy bármit, amire rányomták a képedet, azt hiszi, hogy egy részedet vette meg. Arról panaszkodnak, hogy mi milyen keveset dolgozunk, és mégis mennyit keresünk. Úgy érzik, igazságtalan, hogy tanárok meg nővérek olyan keveset kapnak, pedig ők sokkal többet tesznek a társadalomért, mint mi.

Felnézett, és látta, hogy a vidámság kezd eltűnni Phobe szürke szeméből.

- Tudod, meddig tart egy harcos átlagos karrierje a Solarison? - kérdezte, és amikor a nő tagadólag intett, kifakadt. - Három hónap! Nem év, hónap! És nem azért, mert a harcosok megölik egymást a párbajokban, hanem mert a feszültség kikészíti őket. Ez rosszabb, mint amit valaha is átéltem, amíg a Tizedik Lyrán Gárdában harcoltam.

Phobe elkomolyodva nézétt le a kezében tartott papírokra.

- Rosszabb, mint a tábor Alyinán? - kérdezte csendesen, mire a férfi megrázta a fejét.

- Alyina más megvilágításba helyezi a dolgot, és talán éppen ezért bírtam eddig. Ez segített, és az, ahogyan Kai védi harcosait a nyomástól. Az emberek százmilliói úgy nézik az összecsapásainkat, mint az akciófilmeket a vidékén: Megnézik a közvetítést, elolvassák a kis pletykákat rólam, és azt hiszik, hogy ismernek. Valójában ismernek is, de csak egy részemet, csak azt az arcomat, amelyiket a nyilvánosság felé mutatom - mondta Larry. Egy pillanatig hallgatott, aztán hirtelen felnevetett. - A Neonban egy pasi, aki felismert, kijött utánam a mosdóba. Elkezdett hozzám beszélni, amíg a dolgomat végeztem. Azt akarta, hogy menjek vissza vele az asztalához, és „hagyjam a fenébe a pancserokat”, akikkel vagyok, üljek át hozzá meg a haverjaihoz. Azt mondta, az övé a Délkeresztje légpárnás autókereskedés itt, Charlestonban, és megalkudhatunk egy ilyen kocsiban, ha csinálok neki egy kis reklámot.

- Nem Buddy Korren volt a neve? - kérdezte Phobe egy árnyalattal komorabb hangon.

- Azt hiszem. Ismered?

_ Benne van a Charlestoni Polgárőrség Híradási Testületében. Azt akarta, hogy csináljunk egy reklámot, amiben a versenytársai légpárnásait tépi szét pár mechünk. Miután elmagyaráztam, hogy nem vehetünk részt ilyenben, megpróbált megvesztegetni. Ez a fickó sose adja fel.

_ Nos, akkor te is belecsúszol néha abba az iszapba, amibe én. Úgy értem, egy csomó rendes ember van, aki csak meg akarja rázni a kezed, és autogramot szeretne kérni. Ez eddig rendben is van, főleg, ha fiatalokról van szó, de be kell valljam, összeugrik a gyomrom, ha meghallom valakitől: „Hé, ember, te nem Larry Acuff vagy?” Rögtön azon kezdek el gondolkodni, hogy mit akarhat, és elkezdem keresni a kibúvókat. Visszatérve arra, ahonnan elindultunk, nem zavar a nyilvánosság? Mielőtt ez a dolog Joshuával kipattant, a holovides operatőrök ott táboroztak szegény anyám háza előtt a füvön. Most, hogy kezd lecsengeni az új történet, tartok tőle, hogy visszajönnek. Anyám megőrül tőle, hogy letapossák az összes virágát.

Phobe elmosolyodott, és Larry már attól tartott, hogy megint kitalált valamit. - Talán tudok segíteni rajtad - mondta.

- Hogyan?

- Az agglegényszálláson van egy szabad lakás - mondta a nő a számítógépére mutatva. - El tudom intézni neked.

- Kösz, de nem hiszem, hogy sikerülne anélkül, hogy civileket bajba rángassunk. Te mindig megtartottad a szabályokat, Phobe. Nem hiszem, hogy George ennyit változtatott rajtad.

- Nem is - válaszolta Phobe, és megérintette a képernyőt. - A szabályok értelmében, Acuff tartalékos hauptmann, az elmúlt három év alatt nem jelentkezett szolgálatra, ez pedig azt jelenti, hogy hat hét tartalékos szolgálatot kell teljesítened. Be tudlak juttatni a helyi katonai egységhez, és tudok szerezni egy kommunikációs posztot. Ezzel letudod a kötelezettségeidet, és kapsz egy olyan helyet, ahol elbújhatsz a lesipus-kás videzők elől.

Larry egy pillanatig habozott, aztán bólintott.

- Kösz, elfogadom.

Jó.

- Igazán értékelem, hogy így törődsz velem, meg hogy bemutattál a barátaidnak. Nem voltam benne biztos, hogy vissza tudok illeszkedni, de te megkönnyítetted a dolgokat.

~ Tartozom neked, Larry.

- így is, úgy is találkoztál volna az unokatestvéremmel - mondta Larry megvonva a vállát. - Amúgy meg nem is emlékszem, hogy én mutattalak volna be titeket.

- Nem is te mutattál be, de nem ezért tartozom neked - válaszolta Phobe, és beharapta a felső ajkát. Hallgatott egy pillanatig, aztán folytatta:

- Mindig úgy éreztem, hogy miattam maradtál ott Alyinán.

- Ne, Phobe, ne gondold ezt. A Csatapörölyöm elvesztette egy lábát és egy Jcarját. Titeket már visszahívtak, hogy fedezzétek a leszállópályát, és az űrjárók ki tudják vinni Victor herceget. Tudtam, hogy ezt kell tennetek, és lélekben én is veletek voltam. Ha tudtál volna, visszajössz értem.