4

. - Meg kellett volna tennem. Nem érdemelted meg, hogy abba a táborba kerülj. *

- Senki nem érdemelte meg, de végül is nem haltam bele.

- Úgy érted, erősebb lettél tőle?

Larry egy pillanatra elgondolkodott, aztán bólintott.

- Erősebb és bölcsebb. Ráébresztett; hogy az élet sokkal egyszerűbb, mint azt sokan hiszik, és ezt megérte megtanulni.

- Könnyebben viseled el az olyan fickókat, mint Buddy?

i *

- Nem, azt semmi nem tudná megkönnyíteni - mosolyodon el a férfi, és örömmel látta, hogy Phobe arcára'is visszatér a mosoly. - De arra megtanított, hogy semmi nem lehet fontosabb a barátoknál. Köszönöm, hogy most megerősítetted ezt a leckét.

Soha ne használd újra azt a taktikát, ami egyszer győzelemre vitt, és mindig a körülmények szerint változtasd a módszereidet,

SunTzu, A háború művészete

Marik palota, Atreus Marik Nemzetközösség, Szabad Világok Ligája 3057. július 1.

SunTzu rögtön tudta, hogy álmodik, amint érezte a gyomrából feltörő undort. Pedig ritkán emlékezett az álmaira, és még ritkábban tudta, mikor álmodik. Az álmok iránti megvetése leginkább onnan eredt, hogy az anyja és nővére túlzott jelentőséget tulajdonították azoknak fantáziaképeknek, amiket az agyuk produkált alvás közben. Egyiküknek sem volt különösebb érzéke a realitáshoz, és azáltal, hogy a valóságot folyton az álmaikkal magyarázták, bebizonyították, hogy nem is igazán értik azt.

SunTzu utánaolvasott, és utánanézett a kutatásoknak,, ezért tudta, hogy olyankor álmodunk, ha az ágyunk nem tudja beilleszteni a legfrissebb tapasztalatait a' memóriánkba. Az a pár álom, amit vissza tudott idézni, mind megerősítette ezt a megfigyelést, így SunTzut inkább az érdekelte, hogy vajon mit próbál az agya feldolgozni, és az hol fog a felszínre jönni legközelebb.

? ,

Almában egy hosszú, kézzel kalapált aranylapocskákból épült folyosón találta magát, olyan hosszún, hogy a vége az örökkévalóságba veszett. Bár fényforrást sehol nem látott, mégis úgy tűnt, mintha minden lap valami fényt tükrözne vissza. Mitológiai élőlények, tudományos szimbólumok és a Belső Szféra jelképei voltak belevésve a lemezekbe. Bár izgalmas és meglehetősen nehéz lett volna megfejteni a jeleket, tudta; hogy nem ott találja meg a számára fontos információkat.'

A hal oldali falon arcképsorozat lógott. A legtöbbjük sötét volt és öreg, még a festék felülete is repedezett volt, mintha az ősi terrai művészetnek abból a korából származna, amikor még nem ismerték a csillagközi utazást. Néhány stílust is felismerni vélt: Van Gogh, Rembrandt, Wlielan, Parkinson és Matisse stílusát, bár tudta, hogy egyikük sem fest, hette a képeket, mégpedig onnan, hogy mindegyik személy, akinek a portréja a falon lógott, jóval azután élt, hogy ezek a mesterek meghaltak.

SunTzu lassan elindult lefelé a folyosón, és az első portrén a nagyapját, Maximilian Liaot látta viszont. Éles tekintetével és még élesebb vonásaival Maximillian Liao élettelinek tűnt, mintha valami dacos tűz égne alelkében. Nyilvánvalóan az az ember volt, akiről az anyja oly sokat mesélt SunTzunak, de nem az, akire ő. emlékezett. Ez természetes is volt, hiszen gyerekként már csak egy öregembert ismert meg, aki teljesen megtört a Hanse Davionnal és Justin Allarddal folytatott harcokban.

A jobb oldalon SunTzu egy magas ezüsttükröt látott, amely pontosan a képpel szemben lógott a csupasz falon. Ahogy végignézett a folyosón látta, hogy minden portréval szemben lóg egy hasonló tükör, és ez tovább erősítette a vágyat benne, hogy felfedje a rejtélyt. Nem magát látta a tükörben, hanem egy megtört öregembért, akinek kócos haja zsíros tincsekben lógott vékony vállát takaró viseltes egyenruhájára. Szemében az őrület tüze lobogott. Igen, gondolta SunTzu, ez volt az a Maximilian Liao, akit ő ismert.

Továbblépett, és Thomas Marikról készült Van Gogh képet látott a falon. Az erős ecsetvoriásokkal és ragyogó sárga színekkel kiemelt sebhelyek szinte égtek az arcán, szeme kidülledt, és hihetetlen fáradtság áradt elnyűtt vonásaiból. SunTzu úgy gondolta, hogy ez is találó kép a férfiról Sophina öngyilkossága óta.

Kíváncsian fordult meg, hogy lássa, milyen változást mutat majd a tükör, és megdöbbent az elétáruló hatalmas kontraszttól. Ott állt Thomas ezüstös páncélba öltözve,- vakítóan fényes pengéjét a magasba emelve. Csillagok ragyogtak a feje körül, és az arcán éktelenkedő sebhelyeknek szinte nyoma veszett. Szemében Blake Szava fanatikusainak tüze égett. SunTzu most döbbent rá, milyennek is látja a legtöbb ember Thomast a Szabad Világok Ligájában. Reformernek, aki megalapította a Belső Szféra Lovagjait, hogy a modern életben újra meghonosítsa a régi, nemesi értékeket.

SunTzu lassan kezdte megérteni, hogy min is megy keresztül, és sietni kezdett, hogy még több információt szedhessen össze. A követkeZŐ képen önmagát látta, mint hiú harlekint, féloldalas, idióta vigyorba torzult szájjal. Teste kicsavarodva lógott, tagjait sárga drót rángatta.

Igen, azt akarom, hog)> ilyennek lássanak. Provincián, amikor minden királyi sarj összegyűlt, hogy gyakoroljanak, mialatt a szüleik stratégiai kérdéseket beszélnek meg, SunTzu szándékosan csak panaszkodott, kihúzta magát a feladatok alól, és egyszerűen elmenekült, ha szembe került valakivel. Tudta, hogy mindenki bolondnak tartja az anyját, ezért megjátszottá a zavarodottat, és ők elfogadták egy szerencsétlen nyomoréknak.

De amint’megfordult, újabb döbbenet érte, mert a tükörben látott i kép megdöbbentően hasonlított az unokatestvérére, Kai AllardLiaora. Ez figyelmeztetés. Éppen eleget figyelte jKait, hogy tudja, óvatos játékos, nem terítette még ki minden lapját, és nem mutatta meg igazi képességeit. Legalábbis ezt a következtetést vonta le abból, hogy az agya a saját képét ennyire hasonlóra rajzolja. Talán alábecsülöm Kait.

SunTzu álmában gyorsabb léptekre kényszerítette magát, és ahogy továbbment a folyosón, a következő képen Hanse Davionnal találta magát szemben, amitől remegés futott át a gyomrán. Hanse Davion magas volt, robusztus és rőt, s ezzel alaposan rászolgált a Róka becenévre. Először ügyesen rávette Maximilian Liaot, hogy a keblére emeljen egy mérgeskígyót, aki nem volt más, mint Justin Allard, aztán a segítségével ' megtámadta a Kapellán Konföderációt. Világainak felét befalta, hogy az újjászervezett Egyesült Nemzetközösség részeként megalapítsa belőlük a Sarna Határvidéket.

Bal oldalon egy gézbe tekert múmiát látott. Ahogy közelebb hajolt, egy szem nyílt ki a géz között, és SunTzu felismerte benne Davion szúrós, kék szemét, Á múmia teste ápoltabbnak és fiatalabbnak nézett ki, mint a portrén megfestett Davion, és miközben SunTzu azon gondolkodott, ez niit jelenthet, hirtelen egy kapu nyílt a múltjába.

Visszaemlékezett, mikor egy éjszaka, még gyerekkorában felkeltették. Először nem is látta, hogy a nagyapja az, csak a szagát érezte, és a hálóingébe kapaszkodó karomszerű ujjait. Beteges fény áradt Maximilian szeméiből, amitől azok úgy ragyogtak, mint a macskáé.

- Ne aggódj, ne aggódj — mondta kapkodva, érdes hangon. — Ő az én Hanse Davionom. Az egész csak egy csel.

Az ajtó kinyílt, és egy férfi jött be, hogy elrángassa mellőle a nagyapját, aztán az apja jött, és megnyugtatta. Azt mondta SunTzunak, ne aggódjon, a nagyapja egy kicsit meg van zavarodva. Még hozzátette, hogy

felfedezték a Maximilian által állított Hanse Davion hasonmást, és emiatt tört ki a háború.

- Csak álom volt, fiam, egy rossz álom. Ne gondolj rá többet, és anyádnak ne is említsd. ’ '

A múmia porrá omlott a szeme előtt, aztán több mint a fele eltűnt a semmiben, csakúgy, mint a Kapellán Koriföderáció fele. SunTzu remegve fordult el a tükörtől, hogy továbbmenjen, de minden lépésnél olyan érzése volt, mintha valami láthatatlan és áthatolhatatlan anyagon próbálna átjutni.

Egy örökkévalóságnak tűnő ideig mintha megbénult volna mindkét lába, aztán hirtelen ott állt Joshua Marik képe előtt, és megértette, miért jött rá ez az álom. Az agya azt az anyagot próbálta a helyére tenni, amit Katrina Steiner küldött neki. SunTzu kitartóan újra és újra megnézte abban reménykedve, hogy feltűnik valami jel, ami arra utal, hogy a fiú a halálán van, de semmit nem talált. A falon függő képen Joshua olyan .volt, mint' a holovideken: beteg, de még így is sokkal egészségesebb, mint amilyennek látni szerette volna.

Amikor viszont a tükör felé fordult, semmit nem látott. Megremegett a teste, és hirtelen felébredt. Felült az ágyban, letépte átizzadt ingét a melléről. Lihegve kapaszkodott meg, és lenyalta az ajkára folyó izzadtságcseppeket. Mit jelenthet ez?...

Egy pillanatig mintha a nővére hangját hallotta volna, ahogyan mindenféle ostobasággal magyarázza a képeket. Aztán kiverte a fejéből a hangot, és próbálta arra kényszeríteni magát, hogy higgadtan átgondolja a dolgot. Az agyam összefüggéseket keresett a Joshuáról kapott adatok közt, de nem talált semmit. Ez nem meglepő, ha figyelembe veszem, hogy mennyivel fiatalabb volt, amikor Provincián találkoztunk. A gyerekek rengeteget változnak hat év alatt. Nincs vele semmi kapcsolatom, tehát a tükörben sincs kép.

Bólintott, és elmosolyodott, hisz ránézésre logikusnak tűnt a válasz. Ha ez a nővére álma lett volna, már azzal jönne SunTzuhoz, hogy Victor Dayion lemészárolta Joshuát, és a saját ügynökét tette Marik örökösének helyére. El kellett volna magyarázza neki, hogy Victor soha nem tenne ilyet egyszerűen azért, mert nem elég körmönfont hozzá. Kai viszont nem fogadná el a magyarázatot, és azt hinné, hogy az álomnak valami rejtett mondanivalója van. 1

Ahogy az álmosság lassan múlni kezdett, agya is tisztább lett. Valóban, Victor soha nem keresne egy alteregót Joshua helyére. Túlfeszítené vele a húrt. Hirtelen elmosolyodott, amint felötlött benne egy gondolat. De pusztán azért, mert Victor nem tenné meg, ki mondja, hogy netn is lehet vele megvádolni? Victor az ő túlzott becsületességével igazán dühös lesz, ha meghallja.

A terv pillanatok alatt körvonalazódott az agyában. Úgy döntött, hogy nem közvetlenül vádolja meg Victort, hisz öngyilkosság lett volna kivívni a haragját. Ehelyett inkább kidolgoz egy olyan tervet, aminek eredményeként Thomas majd azt hiszi, hogy Victor meggyilkoltatta a fiát és egy hasonmást tett a helyére. Megbízná SunTzut, hogy kezdjen katonai lépéseket a Sarna Határvidéken. Kártérítést követelhetne Victortól, és talán még a Kapellán Konföderációtól elvett világokat is visszakaphatná.

SunTzu megigazította a pizsamáját, aztán felkelt és az asztalához ment. A teste fáradt volt ugyan, és visszákívánkozott az ágyba, de az agya már teljesen éber volt. Bekapcsolta a számítógépét, és nekifogott, hogy felvázolja a tervet és azt az üzenetet, ami elindítja a lavinát.

- Szegény Victor - nevetett fel félhangosan. - Az én álmom hamarosan a te rémálmod lesz.

Ó, mily esés volt ez, jó honfiak!

Elestem akkor én, ti és mi mind,

Mis véres ármány kérkedett fölöttünk.

William Shakespeare, Julius Ceasar

ArcRoyal

Donegál kerület, Egyesült Nemzetközósseg

3057 július 4.

- Nem tudom pontosan, mit is akarok ezzel mondani, Chris — mondta Caitlin Kell, és idegesen a füle mögé tűrt egy tincset. - Sok mindent beszélnek Tharkadon, olyan dolgokat, amiket nem adhatok tovább, mert titkosak. Mégis gondolkodóba ejtenek. Azt hiszem, én is csak próbálom feldolgozni a hallottakat, ha beszélek róla. Talán ez az, amit most csinálok.

- Szóval akkor most Dán és én csak hallgassunk, vagy valami választ is akarsz a gondolataidra? - kérdezte unokatestvérét Christian Kell mosolyogva, mire Caitlin bólintott, hogy mindkettőt.

Azt hiszem, nem várhatom el, hogy ne kommentáljátok a dolgot - mondta előbb Chrisre, aztán az ősz hajú Dániel Allardra tekintve.

Allard, aki' Morgan Kell visszavonulása óta volt a Kell Kopók vezére, biztatóan rámosolygott a lányra.

- Főleg nem úgy, hogy azzal kezdted, kiderítettéke már Melissa Steiner gyilkosának személyazonosságát. Nyilvánvalóan nem hiszed el a hivatalos verziót, különben nem hoztad volna fel a dolgot.

- Nekem is vannak kételyeim ezzel a történettel kapcsolatban - bólintott Chns. - Nem tudom elhinni, hogy egy magányos idegbeteg talált volna ki egy ilyen bombát, hogy megölje az arkónt és az édesanyádat, Cait- !

|jn. Hallottam, amikor a különleges csoportban a fiúk arról beszélgettek, miféle előképzettség kell ahhoz, hogy valaki ilyesmit tudjon építeni. Ki kell derítenünk, hogy ki tette, de a magam részéről csodálom az ügyességét. Elismerem, kényelmes elintézése a dolognak, hogy a fickó öngyilkos lett nem sokkal később, de még a holtteste sincs meg. Érdekes, hogy a gyan Steiner elleni halálos merénylet is azt mutatja: a bérgyilkosok mostanában megölik magukat, miután egy munkát befejeztek.

- Érdekesen egybevág, hogy két ilyen ügyes bérgyilkos is véget vet az életének, nem? .kérdezte Caitlin furcsa szikrákkal zöld szemében.

- Úgy gondolod, hogy a kölyök, aki azt hitte, hogy Ryan zabigyereke, ölte meg Melissát? - vonta meg a vállát Chris. - Azt hitte talán, hogy ő meg az anyja?

- Nem, nem erről van szó. Nézd, Ryan és Victor halálos ellenségek voltak, és el kell ismernünk, hogy furcsa módon a Victor számára legkedvezőbb időpontban halt meg. A halála kieresztett minden gőzt a Skyei felkelésből - tárta szét a karját Caitlin.

- Ez nagyon egy irányba tereli a dolgokat, Cait - rázta meg a fejét Dán Allard , és a végkövetkeztetés az, hogy Victor ölette meg Melissát, és ezt én nem veszem be.

Dán, nem akarok tiszteletlen lenni, de ezt gondolja, vagy érzi? - kérdezte Caitlin, és felállt, hogy a konyhába menjen egy pohár vízért. A maga családja mindig is kötődött a Davionokhoz.

- Mit akarsz ezzel mondani?

i

Azt, hogy elfogult abban a kérdésben, lehetette Victor az anyja gyilkosa, vagy sem.

- Oh, és akkor a tény, hogy te meg a Steiner házhoz tartozol, azt jelenti: nem akarod, hogy Ryant gyanúsítsák a gyilkossággal?

Caitlin elgondolkodva vonta össze a szemöldökét, és felvette a poharat, hogy egy korty vizet igyon.

- Victor és Katrina a nagyapjukon keresztül a rokonaim - mondta . végül. - Nem származunk egy családból Ryan Steinerrel. Egyszerűen csak nem bízom a hivatalos verzióban, amit Melissa meggyilkolásáról kiadtak, és szerintem a Ryan halálával kapcsolatos történet is legalább ennyire gyenge és átlátszó.

- Rendben, Caitlin, csak hogy értsük egymást. Jóval azelőtt ismertem már Melissa Steinert, hogy az apád és anyád találkozott volna, és a rílágra hoztak. Legalább annyira barátomnak tartottam Melissát, mint Mennyire gyönyörű nőnek. Szeretném elkapni a torkát annak a szemétnek, aki megölte őt, és annak is, aki felbérelte. Egyetértek veled abbán, hogy a haláláról készült hivatalos jelentés nyitva hagy pár kérdést, de összeesküvést keresni, ha nincs rá semmi bizonyítékod, meglehetősen veszélyes játék.

Közeledik az álláspontunk, Dán? - gondolta Caitlin a műanyag pohár pereme felett méregetve Christian Kellt.

- Hirtelen nagyon csendes lettél, Chris.

A férfi válasz helyett lassan megvonta a vállát. Nyitott gallérja alól kikandikált egy kék és zöld sárkánytetoválás a bal melle felett. Annyira a Kell Kopókhoz tartozik, hogy néha elfelejtem, hogy a Szövetségben nevelkedett, és régen egy jakuza csapathoz tartozott. A férfi neveltetésének köszönhetően meglehetősen sajátságos szemszögből látta a dolgokat, de nem nagyon mondta ki a véleményét - szintén a Drakónis neveltetés hatására.

Caitlin tudta, hogy rezzenetlen tekintete alatt a férfi kényelmetlenül érzi majd magát, mégsem hagytá abba.

. - Tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy mit gondolsz, Chris:

- Szerintem jó pár hiba van a gondolatmenetedben - mondta a férfi, és beletúrt fekete hajába. - Az első, aminek tudatában sem vagy, hogy egy kategóriába teszed Melissát és Ryant.

- Én soha...

Dehogynem, meg is tetted. Szerinted mindkettő ugyanannak a gyilkosnak az áldozata, de erre semmi bizonyítékod nincs. Még ha ugyanaz az ember ölte is meg őket, nem biztos, hogy ugyannak a megbízására. Mi van, ha Ryan bérelte fel a gyilkost, hogy ölje meg Melissát, aztán a fickó megölte Ryant is, hogy eltűntesse a nyomokat? Talán Ryan megpróbált megszabadulni a gyilkostól, hogy a saját nyomati tüntesse el, és egy golyót kapott viszonzásul.

Chris a heverő karfájára ült, és egy pillanatra elgondolkodva a semmibe nézett.

. - Azonkívül szerintem meglehetősen szelektíven viszonyulsz a bizonyítékokhoz, miközben Victor ellen vádaskodsz.

Caitlin szóra nyitotta a száját, azt akarta mondani, hogy a férfi téved, aztán hirtelen rájött, hogy igaza lehet.

- Például? - kérdezte.

- Például jelenleg háromféle történet kering Ryan haláláról. Az első szerint, amit az Egyesült Nemzetközösség terjeszt, egy magányos fegyveres lőtte le Ryant valami képzelt sérelem miatt. Törvényes bizonyítékuk van rá, és úgy tűnik, elégedettek a végkövetkeztetésekkel. A második verzió a tiéd, miszerint az öngyilkosságot megrendezték, és valaki

más. egy fantom húzta meg a ravaszt, aztán megölte a gyereket, hogy fedezze a tettét. A harmadik pedig azt mondja, hogy Sven Newmark, Ryan szárnysegéde lőtte le közvetlen közelről egy puskával, amelyet még a hatóságok kiérkezése előtt elrejtett valahol.

Caitlin megrázta a fejét.

- Ez a Newmark sztori teljes ostobaság. Csak az veszi be, aki mindenhol összeesküvést szimatol.’

- Mégis van, aki elhiszi, mert valami értelme azért csak van. Azt mondják, ha még emlékszel rá, hogy bosszúból tette, amiért Ryan emberei megpróbálták elrabolni Ragnar herceget ArcRoyalról, és mert a hercegnek köze volt a Melissa elleni támadáshoz, amiben a te édesanyád is meghalt, az édesapád pedig megnyomorodott. Akárhogy is, Newmark rasalhág számkivetett volt, és itt nálunk egy elég nagy rasalhág közösség él az édesapádnak meg a nagyapádnak köszönhetően, mert ők tették lehetővé nekik az emigrálást. Vannak akik még ennél is továbbmennek, és azt mondják, hogy Newmark az apád szolgálatában állt.

- De ez teljes képtelenség, ,

- És miért?

- Mert az apám nem tenne ilyet.

- Tehát elutasítod ezt a teóriát az érintettek különösen alapos ismeretére álapozva - mosolyodott el Chris.

- Igen.

- Akkor, ha most visszatérünk Melissa meggyilkolására, és figyelembe vesszük a te különösen alapos ismereteidet, amire a Victorral kapcsolatos gyanúdat alapozod, én is a saját különösen alapos ismeretemre fogok hivatkozni - nézett Chris egyenesen a nőre. - Együtt voltam kiképezésen Victorral. Nem rendelne el egy gyilkosságot.

- Tévedsz, Chris.

Dán elgondolkodva ráncolta össze a homlokát, és előredőlt a kanapén.

- Miről beszélsz, Cait?

A nő vett egy mély lélegzetet, de ez sem enyhítette a mellére nehezedő nyomást.

- Tudom, hogy megbízhatom bennetek - kezdte végül. - Katrina azt mondta nekem, Victor elismerte előtte, hogy ő adta ki a parancsot Ryan meggyilkolására.

- Nem hiszem el - dőlt hátra Chris.

- Én igen — mondta csendesen Dán.

- Tényleg elhiszi? - kérdezte kikerekedett szemmel Cait.

- Igen - mondta fáradtan Dán. - Victor van annyira Hanse fia, hogy ilyen eszközöket használjon Ryan ártalmatlanná tételéhez. Viszont kizárt, hogy politikai okok miatt tette volna. Biztos vagyok benne, hogy Ryannek köze volt Melissa halálához, vagy valami hasonló bűn terhelhette.

- Tudja, vagy csak a sejtéseire alapozza? - kérdezte Caitlin, és az asztalra tette a poharát.

- Csak sejtem, de biztos vagyok benne, hogy igazam van.

Chris megrázta a fejét.

- Ez tűnik az egyetlen lehetséges magyarázatnak, de még mindig nem hiszem el. Mint ahogy azt sem, hogy megölette az anyját.

- Miért nem? Ő is útjában állt éppúgy, mint Ryan, hogy megszerezhesse a hatalmat. Ha megölette Melissát, hogy átvegye a hatalmat, megölethette Ryant, hogy megtartsa. Az már csak mindennek a teteje, hogy az ő emberei folytatták le a vizsgálatot, és nyilvánították utána Victort

ártatlannak.

- Ez nem tetszik - dörzsölte meg a halántékát Dán.

- Nekem sem - mondta Chris, és felállt. - És nem is hiszem el. Nem kételkedem benne, hogy pontosan azt mondod nekünk, amit Katrina (vagy Katherine) mondott neked, Cait, de ez a dolog a bérgyilkosról szóbeszéd.

- Katrina nem mondta volna, ha nem lenne igaz.

- Nem? Emlékezz csak, egyedül Victor áll az útjában, hogy átvegye az Egyesült Nemzetközösség trónját.

- Neki nem kell a trón. Nem győz Victor után takarítani.

- A helyzet különleges ismerete, Cait?

- A helyzet különleges ismerete, Chris - vágott vissza a lány, és farkasszemet nézett a férfival, de Dán felállt és közéjük lépett.

- Ha ez így van, akkor vagy egyikőtök, vagy a másik téved.

- A jelen helyzetben - mondta Chris szinte csak magának - mindketten tévedhetünk.

Caitlin érezte, hogy görcsbe rándul a gyomra. Ha ez így van, akkor félreismertem Katrinát gondolta, de erre csak még jobban megfájdult a gyomra.

- Sajnálom, Chris. Nem akarok vitatkozni veled. Egyszerűen arról van szó, hogy félek, ha legközelebb az Egyesült Nemzetközösség szerződést ajánl nekünk, nem a nemzetet fogjuk védeni, hanem politikai játékszerekTeszünk.

- A helyzet meglehetősen zavarba ejtő, és én sem akarok veled vitatkozni, Cait - mosolyodott el gyengéden Chris.

- Jó - mondta Dániel Allard merthogy nem a ti nézeteltérésetek a legzavaróbb ebben az egészben.

- Hanem? - fordult Caitlin Dán felé.

- Ezek az emberek bármiféle bizonyítékot, pletykát elénk tudnak tálalni, ami még az Egyesült Nemzetközösség legértelmesebb vezetőit is összezavarja. Szembe kell néznünk vele, hogy az ügyben mindenki személyesen érintett - mondta Dán, aztán elvigyorodott. - Ha mi ennyire megzavarodunk, képzeljétek el, mit érezhet egy átlagember. Nem kell hozzá sok, és a dolgok nagyon rosszra fordulhatnak, nekem pedig egyáltalán nem tetszik a jövő, amit ez nekünk hozhat.

Tamar

*

. Farkas megszállási zóna

Phelan egy ideje már türelmetlenül álldogált Natasa és Ulrik társaságában a hallgatóság részére fenntartott padok előtt, aztán összefonta karját, amikor Dalk Carns tanmester végre előlépett a függönyök mögül. A tanmester bólintott az ilkánnak és a társainak, aztán ugyanígy adta meg a tiszteletet a másik oldalon állóknak is, végül ismertette a Klán Tanács tagjainak nevét.

- Úgy játssza végig az egészet, mintha arra számítana, hogy a reggeli hírfaxban is megjelenik - morogta oda Natasának, aki erre majdnem elmosolyodott, de aztán erőt vett magán.

A kánok és vádlóik mindannyian szürke gyapjú egyenruhát viseltek, míg Dalk ismét a,Farkas klán ünnepi ruhájában jelent meg. A zománcozott farkasfej sisakot az emelvényre helyezte, aztán a két füle között nézett le a hallgatóságra.

- Throtkin, én, a tanmester szólítalak téged, te egyetlen és mindenható, hogy légy esküdtünk és bíránk az elénk tárt ügyben - kezdte a hivatalos szöveget hangosan, fontosságának teljes tudatában. - Ezen tárgyaláson minden véglegesen eldöntetik, míg csak nem leszünk más, mint por és hamu, és azon túl mindenek végeztéig.

- Seyla - szakadt fel a szó Phelan torkából együtt az összes Farkassal, aki megjelent aznap. Egyszerre mondták ki a megszentelt esküszót, szinte gondolkodás nélkül, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Bár Phelan a Belső Szférában született, és ott is nevelkedett, teljesen azonosult azokkal, akik befogadták, kérdés nélkül fogadva el igazságszolgáltatási rendszerüket és becsületkódexüket. Ha mindenki

egyenlő lett volna a klánoknál, ami normális esetben igaz is volt, Phelan bizakodott volna, hogy sikerült lefegyverezni az ilkán rágalmazását célzó próbálkozásokat.

A kétely azért élt benne, mert tudta, hogy nem így van. Tudta, hogy az Ulrik ellen felhozQtt vádak alaptalanok, de ez még nem jelentette azt, hogy az esküdteket nem befolyásolhatták a politikusok. Az ilkánon aggodalomnak semmi jele nem látszott, és ez egy újabb dolog volt, ami elgondolkodtatta Phelant. Sokszor látta már, ahogy az ilkán gond nélkül jut át veszélyes politikai helyzeteken, de ott mindig Ulrik megtörhetetlen akarata volt a döntő. A férfi viselkedése nyugtalanította. Ulrik nyugalmát úgy értelmezhetik, hogy semmibe veszi őket, és ez a vesztét okozhatja - gondolta Phelan, és átnézett a vád oldalán ülő két emberre. A mechharcos, Marialle Radick apró termete ellenére sem volt vonzó. Az arcát sötétszőke, sűrű, göndör haj keretezte, ami a válla felett előre omlott. Amikor felnézett Phelanre, a férfi látta a torkán keresztülfutó fehér sebhelyeket, amelyeket a tukayyidi csata közben szerzett. Borostyánsárga szeme, és éles, ravasz vonásai mindig is egy vadállatra emlékeztették Phelant, és nem volt véletlen, hogy a harc közben mutatott bátorságával kivívta a Gyilkos Róka becenevet.

Vlagyimir, aki közvetlen a nő mellett állt, rezzenéstelen pillantással viszonozta Phelan tekintetét. Hátrafésült fekete hajával, hegyes áliával Vlad akár jóképű is lehetett volna, ha nem csúfítja el bal arcát egy állátói szemöldökig futó sebhely. Izzó gyűlölet lobogott sötét szemében, és Phelan tudta, hogy Vlad szívesebben halt volna meg, mikor megsebesült, semhogy azzal a tudattal éljen, hogy Phelannek, egy belső szférabeli szabadszülöttnek köszönheti az életét.

Phelan ennek ellenére fesztelenül rámosolygott Vladra, és megva-kargatta a saját bal arcát, mire Vlad szeme összeszűkült, orrcimpái remegni kezdtek a gyűlölettől. Marialle rászólt a férfira, aztán újra, valamivel élesebben, és nyugtatóan a vállára tette a kezét, de még így is alig tudta megfékezni Vladot. Végül lecsillapodott, és a kezében tartott papíroknak szentelte minden figyelmét. .

A tanmester Mariallere nézett, aztán elmosolyodott.

- Azért hívtunk össze zárt ülést, hogy megvitassuk az Ulrik Kerenszkij ilkán ellen felhozott hazaárulási vádakat a tanmester vizsgálatának nyomán. Marialle Radick vállalta, hogy a Klán Tanács elé tárja a vádakat. A vádpontok...

- Befejezheti a színjátékot, tanmester. Ne fárassza magát tovább - állt fel hirtelen Ulrik, egyetlen mozdulattal elhallgattatva a férfit.

- Hogy mi?

- A vádak alaptalanok. Én, ilkáni minőségemben felszólítom, hogy utasítsa el őket.

- Ezt nem teheti - ugrott előre Marialle. - Ezzel megszegi az eljárási szabályokat - mondta szinte ordítva, Phelan mégsem érzett idegességet a szavaiban. - Tiltakozom!

- Elhiszem, hogy tiltakozol, gyermekem, de nincs több időnk ezekre a játékokra. Mivel a Komsztárral kötött fegyverszünet még tart, és a harcokat még nem szüntettük be, a statárium jelenleg is érvényben van. A katonai törvények biztosítják a jogot az ilkánnak, hogy bármely olyan vádpontot, amit hamisnak vél, kivizsgáljon, és ha úgy látja helyesnek, elrendelje annak semmissé tételét. Megvizsgáltam a vádpontokat, koholtnak találtam, és élve jogommal elrendelem a semmissé tételüket.

- Nem teheti meg.

- A Visszautasítás Próbájára hív ki, Radick csillagkapitány? - szegte fel a fejét Ulrik.

Radick szikrázó szemmel állta egy pillanatig a férfi tekintetét, aztán lesütötte a szemét.

- Nem akartam tiszteletlen lenni, ilkán - mondta.

Phelan elvigyorodott, mivel Dalk visszakozni próbált.

- Úgy hiszem, az ilkánnak igaza van az eljárás menetét illetően. Én... Én felfüggesztem az ülést tizenöt percre, hogy átvizsgáljam a jogszabályokat.

- Vegyék jegyzőkönyvbe, tanmester, hogy nem érzek semmi megbánást, mégpedig azért, mert ezek a vádak klánunk megbecsült és tiszteletreméltó tagjait rágalmazzák - vágott közbe az ilkán egy árnyalattal feljebb emelve a hangját, egyértelműen a Klán Tanács tagjaihoz szólva. - Elsőként a hazaárulás vádjáról kívánok szólni, amit Phelan Ward kánná választására alapoztak. Tudatában vagyok, hogy vannak közöttünk olyanok, akik szerint egyetlen szabadszülött sem lehetne kán, szerintük ez elkép-zelheteden és megengedhetetlen. Ezek az emberek bolondok - mondta Ulrik, és Phelan felé fordult. - Phelan Ward szabadszülött. Ez soha nem volt titok, mindig tudta mindenki. Az én katonáim fogták el harcban. Előbb jobbágy lett, mint néhányan itt önök közül. A szolgálataiért cserébe a Farkas klán befogadta a harcos kasztba. Ez megfelel a hagyományainknak, és önök közül is sokan áldásukat adták rá, hogy így legyen.

- Amikor harcos lett, a genetikai állománya már régen eldöntötte, hogy Phelan vérnévért folyamodhat a Ward házhoz. Cyrilla Ward örökösének nevezte meg, de mindez csak a helyet biztosította neki a Próbán. Ugyanúgy megdolgozott a vérnevéért, mint ahogyan megdolgozott a

génállományának elismeréséért a hadseregünkben. Harcolt, és jobbnak bizonyult azoknál, akik kiálltak ellene. Éppen annyi joga van ebben a tanácsban részt venni, mint önöknek.

- Tukayyid után Conal Ward kinevezte a halott kánunk helyére, és mi mindannyian egyetértettünk a választással, amit a Nagytanács is ratifikált, így Phelan helyet kapott a testületben.

Ulrik hátrakulcsolta kezét, és folytatta:

- Phelan kánt azzal gyanúsították meg, hogy a Belső Szféra ügynöke. Ennek a híresztelésnek semmi alapja nincs. Kaszton kívüli volt a Nagel-ringen, a Belső Szféra elsődleges katonai kiképzőjén, és banditavadászatra küldték. Ha társadalmának megbecsült tagja lett volna, soha nem bízzák meg ilyen alantas feladattal.

Phelan elnyomott egy mosolyt. A klánok között a banditavadászat a legalantasabb feladatnak minősült, amivel csak kegyvesztett harcosokat bíztak meg solahma egységeknél. Ezek közül csak igen kevesen nyerték vissza becsületüket. A Belső Szférában másfajta felfogás uralkodott. A zsoldosok, mint a Kell Kopók is, alapjában véve egyszerű feladatnak tartották a banditavadászatot, és ott nem járt vele semmiféle megbélyegzés. Igaz ugyan, hogy nem volt olyan dicsőség, mint igazi csatában részt venni, de sokkal biztonságosabb volt annál, és talán egy kicsit romantikus is, mert egy ilyen hajsza mindenféle egzotikus világba elvitte őket, távol a Belső Szférától.

Ulrik tovább folytatta az ellene felhozott vádpontok darabokra szedését a hallgatósága előtt.

- Phelan követte az elfogadott gyakorlatot az előrejutása során. Ha megkérdőjelezzük a jogát ehhez a ranghoz, akkor a klánok alapelveit kérdőjelezzük meg. Nyikolaj Kerenszkij és mindazok, akiktől a vérnevek származnak, mindannyian a Belső Szféra szülöttei. Mindannyian tagjai voltak a Belső Szféra katonaságának, tehát Belső Szféra ügynökök. Mindannyian szabadszülöttek voltak. Ők alapították a hagyományt, ami lehetővé teszi a szabadszülötteknek, hogy bekerüljenek a harcosok.közé, hogy vérnévért folyamodjanak, és hogy választás útján elnyerjék a kán posztját. Mióta ezt lehetővé tették - helyesebben akarták, hogy ilyen dolgok megtörténjenek , az ő akaratukat követni nem lehet hazaárulás - mondta Ulrik résnyire húzott szemekkel, és végigmérte a jelenlevőket.

Azzal á vádponttal kapcsolatban, hogy hazaárulást követtem el, amikor a Komsztár ellen licitáltam a tukayyidi csata előtt, rá kell mutatnom, hogy ez a vád már nem sokkal a csata után is felmerült velem kap

csolatban a Nagytanács előtt, és felmentettek; tehát ennek a vádnak sincs alapja.

Az ilkán megfordult, és a tanmesterre meredt.

- Úgy hiszem, Dalk Carns, hogy ideje hát véget vetni ennek a tárgyalásnak.

Phelan Mariallere és Vladra pillantott, akik úgy néztek ki, mint akik tizenkét napra bennragadtak egy kéthetes, szünet nélküli zárótűzben. Azzal, hogy a tanács elé hozták az ügyüket, nyilvánvalóan azt remélték, hogy további híveket nyernek majd a Farkas felsőbbrendűség eszméjének. Ulrik alattomosan támadott ellenük, és ez persze egyáltalán nem tetszett sem nekik, sem pedig Dalknak. Phelan úgy vélte, Dalkot az zavarta igazán, hogy a tárgyalás irányítása kicsúszott a kezéből, de amint a férfi felemelte a fejét, Phelan rájött, hogy tévedett.

A várt zavar és harag helyett magabiztosságot látott a férfi arcán, és ettől baljós előérzetei támadtak. Valahogy, valahol, mialatt Ulrik a felsőbbrendűséget hirdető csoportot szedte darabokra, Carns talált valamit, amit felhasználhat ellene.

- Tartok tőle, ilkán, hogy nem zárhatom le az ülést, amíg meg nem neveztem a vádirat harmadik vádpontját.

- Harmadik pont? - szikrázott fel Natasa szeme.

Hallotta, amit mondtam Natasa kán. Ha lenne szíves, ilkán, és megtenné, hogy elmondja milyen alapon rendeli el ennek a vádpontnak a semmissé nyilvánítását.

Ulrik egy pillanatra elbizonytalanodott, mire Dalk arcán széles mosoly terült szét. Ulrik átvette az irányítást, mivel meglepte Dalkot, de Dalk most sarokba szorította. Ulrik szétmorzsolta a többi vádat, úgyhogy most ezzel is meg kell tennie, nem térhet ki előle, különben minden elveszett.

- Nem volt megjelölve harmadik vádpont abban a vádiratban, amit kézhez kaptam - mondta Ulrik, és lassan megcsóválta a fejét.

Nem? - kérdezte sunyin Dalk, és még szélesebben mosolygott. - Akkor hivatali hiba történt. Úgy vélem, jogos a Visszautasítás Próbája a hivatalnokommal szemben.

- Mi lenne az a harmadik pont, tanmester?

Az, hogy tudatosan és akarattal részt veft egy összeesküvésben, hogy szétrombolja a klánok genetikai örökségét.

Natasa hangosan felszisszent, míg Marialle és Vlad arcára kiült a rémült döbbenet. Phelan nem reagált ilyen hevesen, mivel nem a klánokon belül nevelkedett, de megértette a többiek reakcióját. A klánok elkötelezett részesei voltak egy .mindent átfogó kiválasztódáson alapuló születésprogramnak, hogy megalkossák a legtökéletesebb harcosokat. A tudós kaszt tagjai petesejteket és spermát vettek a harcosoktól, amit mindaddig nem használtak fel, amíg tulajdonosaik nem bizonyították rátermettségüket, vagy ki nem zárták magukat végleg valamilyen dicstelen szerepléssel a programból.

Eredetileg húsz klánt alapítottak, amelyek közül kettőt azok a klánok tűntettek el nyomtalanul, akik egy hosszan elnyúló háború alatt elfogták őket. A harmadik hiányzó klán a Rozsomák volt - bár egy íratlan szabály alapján ezt a nevet senki nem vette a szájára - melynek tagjait az utolsó szálig kegyelem nélkül kiirtották. A Rozsomákok a legnagyobb ’bűnt követték el, amit a klánok csak elképzelni tudtak: atomfegyvereket használtak, hogy elpusztítsák egy másik klán génállományát.

Annak idején, mire a Nagytanács előtt sor került a tárgyalásra, már mindenki ismerte a vádat annak ellenére, hogy a vádirat mindig is titok maradt, mert a klánok olyan félelmetesnek találták a bűnt. Ha bárkivel kapcsolatban csak a gondolat felmerült, hogy egy ilyen tetthez köze van, egy életre véget vethetett az illető karrierjének, és pusztán a híresztelés, hogy egy klán ilyet tervez, pillanatok alatt kirobbanthatott volna egy háborút. Dalk, amikor ezeket a szavakat kiejtette, azt állította,, hogy Ulrik olyan áruló, mint Júdás, olyan ördögi, mint Hitler, és olyan őrült, mint Stefan Amaris.

Úgy tűnt, Ulriknak erre elakadt a szava, ezért Phelan lépett az emelvény elé, és ragadta meg Dalk vállát.

- Azonnal magyarázza meg, mit akar ezzel, tanmester, különben kihívom a Visszautasítás Próbájára, és garantálom, hogy az ilkán becsületét a maga vérével mosom tisztára.

Dalk ellökte Phelan kezét, és Phelan hirtelen érezte, hogy a csapda bezáródik körülötte.

- Rettentő egyszerű, kánom, ördögien egyszerű. A fegyverszünet miatt három generáció harcosai csak a gyakorlatokon és az alkalmi rajtaütéseken át ismerik meg a háborút. Mire a tűzszünet véget ér, a' parancsnoki gárdánk teli lesz kipróbálatlan, gyakorlatlan és tapasztalatlan harcosokkal. Ők fognak minket harcba vezetni, és Ulrik terve szerint meghalnak, mint ahogy a ldánok is velük pusztulnak.

Jobb egy ismert ellenség, mint egy kényszer szülte szövetséges.

Napóleon Bonaparte, Politikai aforizmák

Daosha, Zürich

Sarna Határvidék, Egyesült Nemzetközösség 3057. július 4.

- Örülök az ötletednek, hogy jöjjünk a Matidarin Sárkányába - mondta mosolyogva Noble Thayer, miközben eltolta maga elől az üres tányért. - Sose voltam nagy barátja a kínai konyhának, de ez tényleg jó volt.

- Köszönöm, hogy elhoztál - válaszolta Cathy, és megszorította Noble kezét. - Szeretem ezt a helyet, de csak ritkán engedhetem meg magamnak. Különleges alkalmakra tartogatom.

- Remélem, neked is megérte, hogy ide jöttünk.

Cathy felnézett, és ahogy kék szeme találkozott a férfi tekintetével,, elmosolyodott.

- Megérte - mondta. - Nagyon különleges ember vagy, Noble Thayer.

- Nem - rázta meg gyengéden a fejét a férfi. - Veled könnyű különlegesen bánni.

- Ez kedves - mondta a nő, és a teája után nyúlt. Lassan kiitta, aztán letette, hogy újratöltse. - Kiváló hallgatóság vagy, ami pedig meglehetősen ritka vonása az olyan embereknek, akik XY kromoszómával születtek.

Jó téged hallgatni.

- Oh, biztos vagyok benne, hogy halálosan érdekesnek találtad a helyiek babonáit meg a kórházunk viselt dolgait.

- Tulajdonképpen tényleg - mosolyodon el a férfi. - Talán igazad van abban, hogy jó hallgatóság vagyok, de azt hiszem, egy írónak ezt kell tennie.

- Ismertem egy írót, míg Wroclawban éltem - mondta Cathy, és egy kis cukrot tett a teájába. Az egyetlen dolog,' amire hajlandó volt figyelni, a saját hangja volt. Először a negyedik örökösödési háború alatt játszódó történelmi regényeket írt, aztán áttért klán háborús történetekre. Egyet elolvastam, mit mondjak borzalmas volt.

- Mi volt benne ilyen rossz?

- A karakterei olyan átlátszók voltak, mint a selyempapír, a történet rózsaszín habfelhő, a csatajelenetek meg halálosan unalmasak, tudod olyan bumm, bumm, BUMM. Igazából ezeket a részeket el sem olvastam, csak átfutottam rajtuk.

- Nem hiszem, hogy akad bárki, aki tényleg elolvassa ezeket a részeket - nevetett Noble!

- Talán igazad van - mondta a nő, és ismét kézbe vette a csészét. - Szerintem most valami politikai thrillert irogat Melissa arkón haláláról.

- Igazán? - kérdezte tágra nyílt szemmel a férfi. - Én is ezzel foglalatoskodom.

- Biztos vagyok benne, hogy a te könyved jobb lesz.

- Gondolhattam volna, hogy sokan fognak erről írni - vonta össze a szemöldökét a férfi eltűnődve. - Talán át kellene gondolnom az egészet.

A pincér jött oda az asztalhoz, és a félig elfogyasztott ételekre tekintve megkérdezte:

- Ezeket becsomagolhatom?

- Igen - bólintott Cathy, aztán Nobelhoz fordult. - A kungpao sült isteni, ha reggelire újramelegíted.

- Ha te mondod - válaszolta a férfi lehangoltan.

- Nem akartalak elbátortalanítani azzal, hogy azt a másik írót említettem, sajnálom - mondta Cathy aggódva.

- Nem tetted - mosolygott rá Noble. - De tényleg nem.

- Örülök, hogy beszéltél nekem a könyvedről. Végre én is megtudtam rólad valamit.

- A könyvről nem mondtam sokat, de rólam sok mindent tudsz.

A nő megvonta a vállát, aztán kicsit lehajtotta a fejét.

- Nem igazán. Tudom, hogy tanár voltál a hydei katonai akadémián, és tudom, hogy azért vagy itt, mert az örökségednek köszönhetően végre elkezdhetsz írni; és azt is tudom, hogy általában nem szereted a kínai ételeket.

- Ennél sokkal többet tudsz, Cathy.

- De semmi igazán fontosat.

- Mint például?

Vallásod, politikai nézeteid, kedvenc holovid sorozatod - sorolta a nő mosolyogva. - A legtöbb férfiról túl sokat tudok a harmadik randi végére, semhogy legyen egy negyedik is.

- Oh, szóval működik a stratégiám - mosolygott vissza a férfi, mire Cathy játékosan rácsapott a karjára.

Anyukám mindig óvott az idegenektől, és előfordulhat, hogy nem jövök el veled többet, ha még mindig úgy érzem, hogy idegen vagy. .

- Rendben, győztél - emelte fel megadóan a két kezét Noble, és közelebb hajolt a nőhöz a vörös bőrrel kárpitozott boxban. - Vallásilag agnosztikus, idealista vagyok. A kórházi lelkész, aki ott működött, ahol a lábtöréssel kezeltek, egy igazi héja volt. Aztán egy keresztény lelkésszel is volt egy kemény vitám, aki a hadbavonulásról prédikált..Szerintem Isten sokkal normálisabb, mint az alkalmazottai.

- Ezt el tudom fogadni. Kedvenc holovid sorozatod?

- Elég sok mindent nézek, de változatos dolgokat. Tetszettek azok a félig dokumentumvidszerűségek, ámik a klánok elleni háborúval foglalkoztak - mondta a férfi, aztán megvonta a vállát. - Nézem a solarisi harcot szerda éjjel, de nem vagyok a rabja. Segítenek ráérezni, hogy milyen lehet a háborúban, úgyhogy beleszövöm őket a könyvembe.

Cathy arckifejezése hirtelen nagyon szigorú lett, és Noble nem tudta eldönteni,.hogy viccele, amikor megkérdezte:

- A legfontosabb dolgot majdnem kihagytam. Mit gondolsz, ki ölte meg Melissa SteirierDaviont?

A férfi lassan kezdett beszélni, hogy kipuhatolja Cathy reakcióit.

Nos, a kormány azt mondja, egy lelkileg sérült ember ölte meg - mondta, de a lány arcán megjelenő fintor tudatta vele, hogy ő ezt nem hiszi el. - Persze csak egy idióta dőlhet be ennek.

Visszaemlékezett, hogy a nő említette a Wraclawban töltött éveket. Ez a világ a donegáli területek szélén volt, és valószínűsítette, hogy a nő kevésbé szereti Victor herceget, mint az emberek általában a Sarna Határvidéken.

- Nyilvánvalónak tűnik, hogy a fia, Victor akarta őt leginkább holtan látni. *

- Pontosan ezt gondolom én is.

- Rá gyanakodtam, amíg el nem kezdtem adatokat gyűjteni a könyvemhez - mondta a férfi. - Bár csak találgatok, és túl kevés tényt ismerek, aminek alapján következtetni tudok, de úgy látom, hogy más állhat a gyilkosság mögött. Soha nem fog kiderülni, hogy ki tette, és hogy ki bérelte fel a tettest.

Cathy fáradtan nézett a férfira, de érdeklődés csillant a szemében.

- Szerintem Victor túl okos ahhoz, hogy megölje az anyját. Lehet, hogy hatalmat akart, de Ryan Steiner és a nyugtalan Skye terület olyan problémát jelentett neki, amit az anyja kiválóan kézben tudott tartani. Amíg az arkón élt, volt valaki, aki letompította a lyrán emberek haragját. Miért gondolod, hogy Victor olyan rossz volt? Az anyja mindig is szerette.

- No igen, csak néha előfordul, hogy egy fiú nem megy el az anyja temetésére.

- Igen - mosolygott Noble. - De szerintem valami egészen más van a dolog hátterében.

- Úgymint?

- Rendben, figyelj. Ha nem Victor ölte meg Melissát, akkor valaki

*

más tette. Szerintem ez a valaki Ryan Steiner volt, de ő egyedül kevés lett volna. Szüksége volt szövetségesekre, hogy aláássa Victor helyzetét Isle of Skyeon. És ezek a szövetségesek ahhoz is elég erősek voltak, hogy törést idézzenek elő Victor és Katrina között.

' - Erre csak a Komsztár emberei képesek - mondta a nő, mire Noble diadalmasan elmosolyodott.

- Vagy Blake Szava - mondta.

- De ők a Szabad Világok Ligájához tartoznak.

- Ki más törne be Skyera? Ha Skye csatlakozik a Ligához, Victor nem tudna úgy támadni, hogy ne egy totális háborút indítson el. Még ennél is jobb, hogyha Thomas hozzáadja a lányát, Isist Ryanhez, és ezzel teljesen kiiktatja SunTzut.

- De hiszen Ryan Morasha Kelswa férje volt.

- Ha megölette Melissát, akkor ugyanilyen könnyen válhatott volna özveggyé. Talán Blake Szava elfogta az üzenetet, amit Victor küldött Katrinának a temetéssel kapcsolatban, így lehetetlen helyzetbe hozva Victort. így Ryan patyolattisztán állt egy fényes jövő előtt.

Cathy elgondolkodott egy pillanatra, aztán elmosolyodott.

- Nos, ebből jobb regény lenne, mint sok olyan, amit mostanában olvastam. Gondolod, hogy tényleg ez történt?

- Nem tudom, de kizárni is hiba lenne. Az a helyzet, hogy még egy féleszű is kitalálhat olyan történetet, amibe bármit bele lehet magyarázni.

- Szóval'a te könyvedben ki öli meg Ryant?

- Hát - mosolygott Noble , ugyanaz a bérgyilkos öli meg mindkettőt, de másodszorra azért dolgozik, hogy megakadályozz^ Skye kiszakadását az Egyesült Nemzetközösségből. Az én könyvemben rákényszerítik, hogy megölje Melissát, aztán amikor Ryan megpróbálja eltenni láb

alól, hogy eltüntesse a nyomokat, bosszút áll - mondta, aztán megvonta a vállát. - Talán a kutya sem veszi meg, de az én könyvemben Victor a bérgyilkossal párhuzamosan dolgozik, viszont nem működik együtt vele. Hagyjuk, az egész csak kitalálás, irodalom.

- Szerintem nagyon érdekes. Szeretném majd elolvasni.

A pincér visszaért a dobozokkal és a számlával. Noble egy százkoronást nyomott a kezébe, és nem kérte a visszajárót.

- Az egész könyv még csak vázlatban van meg, de szeretnélek megkérni, hogy olvasd el. Majd elhozom lemezen.

- Én leszek az első, aki elolvassa? - kérdezte Cathy, és hátradőlt. - Ennyire megbízol bennem?

- Persze. Talán nem vagyunk túl régóta barátok, de azt hiszem, megbízhatom benned - válaszolta a férfi, aztán lenézett az asztalra. - Remélem, te is bízol bennem.

így van, Noble, bízom benned - mondta a nő, aztán megfogta a dobozokat. - Annyira mindenesetre megbízom, hogy most azt javasoljam, menjünk hozzád, és vigyük ezt itt magunkkal. Reggel majd bemutatom, milyen isteni tud lenni a kungpao reggelire.

Marik palota, Atreus

Marik Nemzetközösség, Szabd Világok Ligája

Thomas Marik a palota kertjére néző erkélyen állt, amikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó. Pár pillanatig várt, mielőtt szembefordult volna látogatójával. Bársonyzak^t viselt, amelynek egyszerű vonalai hasonlítottak az ajtón belépő Blake Szava püspökének egyenruhájához. Thomas intett a férfinak, hogy csatlakozzon hozzá az erkélyen, aztán visszafordult, hogy ismét a sötét kertet bámulja, és magába ázívja az éjszakai virágok illatát.

Nem ismerte a püspököt, de elég volt egyetlen pillantást vetnie rá, hogy lássa szemében a sürgetést, mégsem fordult felé. Hallotta, hogy a léptek az erkélyhez közelednek, de megvárta, amíg a férfi megállt mögötte. Végül aztán elfogyott a türelme, és megköszörülte a torkát.

Még ekkor sem fordult meg, csak rámutatott a hidegen szikrázó éjszakai égre.

- Tudta, hogy az őseink egykor azt hitték, hogy a bolygók, a csillagok, és a csillagképek üzenetet küldenek nekik? Hagyták, hogy a babona és a félelem vezesse őket, mintha nem a saját kezükben lenne az életük

- mondta, aztán végre hirtelen a férfi felé fordította sebhelyes bal arcát.

- Maga hisz benne, hogy mi vagyunk saját életünk urai? - kérdezte.

A püspök, egy sűrű, barna hajú fiatalember, felemelte a fejét.

- Úgy hiszem, abban a világban, amit Jerome Blake megálmodott az emberiségnek, nekem is jut szerep, és teljes életemet ennek a szerepnek kívánom szentelni.

Nagyon ügyes. Személyes síkra tereled a vitát, hogy elkerülhesd a teológiai vitát velem.

- Átérzem a hitét, és tisztelem az akaratát, amivel elfogadja a magának szánt helyet a világban - mondta, s közben azt gondolta: Dicsérni kell, és akkor a barátom lesz. - Üzenetet hozott nekem, püspök?

- A nevem Malcolm püspök, Vezérezredes - hajtott fejet csendes tisztelettel a férfi. - Nem igazán üzenet az, amit hoztam. Egy bonyolult helyzet merült fel, azért bátorkodom ön elé hozni, mert az ön gyermekét is érinti.

Joshua! - hasított Thomasba a gondolat.

- Folytassa.

- Mint ahogy ön is tudja, ha megbízást kapunk egy üzenet továbbítására, a tartalom bármiféle módosítása nélkül juttatjuk azt tovább.

- Szolgáltam hiperpulzus generátoron - mosolygott mindentudóan a Vezérezredes. - Tüdőm, hogyan továbbítják az üzeneteket, Malcolm püspök. Ezek szerint találtak valami gyanúsat.

- Igen, uram. Egy üzenetet kódoltak, kapszulába zártak, és egy másik üzenethez társítottak, ami Atreusról érkezett. Egy mérethibákat ellenőrző programunk szűrte ki, amit arra használunk, hogy illegális üzeneteket és képek csempészését állítsuk meg, amit esetleg legális üzeneteken belül próbálnak kijuttatni.

- Tehát dekódolás közben találtak valamit? >

- Igen. Egészen pontosan egy utsítást, aminek alapján a Kapellán Konföderáció Maskirovkájának ügynöke egy támadást hajt végre az ön fia, Joshua ellen.

Miféle játékokat űzöl, SunTzu? - gondolta Thomas, és érezte, ahogy hirtelen felébred, és egyre erősödik benne a harag.

- Mennyire kell komolyan venni ezt a próbálkozást?

- Az egész helyzet nagyon furcsa, Vezérezredes. A Liao ügynökök, akiket aktiváltak, eredetileg' egy sarnai menekülthullámmal érkeztek, és harminc évvel ezelőtt épültek be ÚjAvalonba. Kettő közülük túl van a hatvanon, a harmadik pedig még ennél is idősebb - válaszolta Malcolm, és gondterhelten összevonta a szemöldökét. - Amikor ezt megtudtuk,

feltámadt a gyanúnk, hogy az egész dolog talán csak egy Davion által kitalált trükk, amivel szakadást akar előidézni ön és Liao között.

Thomas csak nagy nehezen fojtott el egy mosolyt, mert Blake Szavának alattvalói mindig is úgy ejtették ki a Liao szót, mint valami szitkot.

- Csodálom az éleslátását. Sikerült feltárniuk az üzenet igazi küldőjét?

- Igen, uram - válaszolta Malcolm, és vett egy mély lélegzetet, mielőtt folytatta. - Úgy tűnik, az üzenetet valóban SunTzu küldte.

- Hogy mi?! - kérdezte döbbenten Thomas, mire Malcolm nyugtatóan felemelte mindkét kezét.

Véleményünk szerint nem szándékozott ártani az ön fiának. Az ügynökök azt az utasítást kapták, hogy jussanak be Joshuához, és. vegyenek vért a fiútól, hogy DNS vizsgálatot tudjanak rajta elvégezni.

Miért akarná SunTzu megvizsgáltatni Joshua DNSét? Az eredmények minden kétséget kizáróan bizonyítanák, hogy ő az én fiam, de ha SunTzu szert tesz valahogy egy teszteredményre, ami megkérdőjelezi ezt, akkor Isis öröklési pozíciója megerősödik.

Thomas hirtelen elmosolyodott. Ha SunTzu azt akarja elhitetni velem, hogy Victor valahogyan egy másik gyerekkel cserélte ki Joshuát azzal a céllal, hogy egy vértelen puccsot hajtson végre halálom után, zk-kor rávehet arra, hogy támogassam a Davion határ ellen tervezett akcióiban. SunTzu szép hasznot húz a Joshua alteregójáról szóló híresztelésekből. Nagyon ügyes, de még ennél is veszélyesebb.

Thomas mosolya tovább szélesedett, és megtelt atyai jóindulattal.

- Tehát ön meg kívánja adni a lehetőséget, hogy megakadályoztassam ennek az üzenetnek a továbbküldését, ezáltal megóvjam a halálosan beteg fiamat egy újabb stresszhelyzettől?

- így van, Vezérezredes. Blane püsüököt értesítették elsőként a helyzetről, és ő ezt a megoldást választotta.

- Remek —mondta Thomas, mire a püspök lezártnak tekintve a beszélgetést, megfordult, hogy távozzon, de Thomas megállította. - Nagy kényelmetlenséget okozna, ha megkérném, térjen vissza egy óra múlva?

- Nem, uram. Örömmel.

Jó. Ha SunTzu ilyen kitartóan szövögeti a hálóját, azt hiszem jobb, ha én is teszek valamit, amivel elejét vehetem a további próbálkozásainak. SunTzu alaposan meg lesz lepve, ha a kezébe juttatom a saját Patmat vizsgálati eredményeimet Joshua véréből, amivel megcáfolom az ő orvosainak az eredményét.

- Akkor egy óra múlva, püspök - mosolygott Thomas. - Blake békéje legyen önnel.

Mondják, hogy katonák és jogászok nem férnek meg egymás mellett.

Barnaby Rich, Írország anatómiája

t '

Tamar, Farkas klán megszállási zóna 3057.iúlius4.

Phelan nagy nehezen visszafojtotta kitömi készülő haragját, és csendesen, de annál fenyegetőbben szólalt meg.

- Ez a vád gyalázatos, Carns. Arra alapul, hogy mit gondol az ilkán, de vane itt bárki, aki hallotta az ilkánt valaha is ilyesmiről beszélni? - kérdezte, de Dalk önuralmát nem lehetett megtörni.

- A terve és a bűnössége ebben a kérdésben teljesen nyilvánvaló.

- Mondja maga - vágott vissza Phelan, és a gyűlés felé‘fordult. - Nem mi vagyunk az a klán, amelyik legyőzte a Komsztárt?

- Maga a múltról beszél.

- Nem Dalk, én a jelenről beszélek. Nem a Farkas klán büszkélkedhet a legjobban kiképzett, a legtapasztaltabb vezetőkkel a klánok közt?

- De itt lesznek azok a vezetők tíz év múlva is?

- Maga úgy gondolja, hogy nem lesznek? - kérdezett vissza Phelan, és kierőltetett magából egy nevetést, aztán Natasára mutatott. - Nézzenek Natasa Kerenszkijre. Nyolcvan felett jár, régen tűi van egy klántag átlagéletkorán, és még így sem érte el a Belső Szférában lakó emberek élethosszát. Arra koncentráltunk, hogy minden egyes következő generációban jobbak legyenek a harcosok, de közben idő előtt visszavonulásra kényszerítettünk sok tehetséges embert.

- Natasa Kerenszkij esete teljesen rendhagyó.

- És ha nem az?

- Nem tudom követni a gondolatmenetét - mondta a tanmester rés-0yire húzva a szemét.

- Nem, nyilvánvalóan nem tudja. Ha ő nem egy rendhagyó eset, akkor mindannyiunknak sokkal több idő adatik, hogy fejlődjünk, és legjobb tudásunk szerint szolgáljunk. Jelenleg egy klán harcosra hatalmas nyomás nehezedik, hogy hihetetlenül rövid idő alatt bizonyítson, különben kiesik. A saját bőrömön tapasztaltam meg ezt a nyomást, mert mostanra talán már halott lennék, ha nem nyerem el a vérnevemet a Farkasok között - mondta Phelan, aztán Vladra pillantott. - Mindenki jól ismeri a gyűlöletet, amit a Keresztesek irántam éreznek.

Vlad válszolt a kihívásra.

- Azt akarod ezzel javasolni, hogy nyújtsuk ki az időt, amit egy harcos kap, hogy bizonyíthassa képességeit. De ez,azt is jelentené, hogy le kell lassítanunk a születésprogramot, vagy hogy radikálisan le kell csökkentenünk a tesközök számát. Mindennek az lenne az eredménye, hogy több időt kapnánk ugyan, de jóval kevesebb kihívással volna lehetőségünk szembenézni. Ennek pedig semmi értelme.

- Ez a terv belülről rombolná szét a klánokat - sorakozott fel Vlad mellé Marialle.

- Csak azt nem veszed észre, hogy te és a többi Keresztes pontosan ezt teszitek itt és most - vágott vissza Phelan, és hagyta figyelmen kívül a tanmester és a vád többi képviselőjének ideges tiltakozását. - Az invázió előtt a klánok eszméje az volt, hogy minden, akár harc, akár egyezség vagy akár egy DNS csere, minden a klán által, a klánért van, azzal a szándékkal, hogy továbbadjuk a klán céljait. A legtökéletesebb harcosokat akartuk életre hívni. Még azoknak a génjeit is megőrizték, akiket ilyen vagy olyan módon legyőztek. Genetikai állományukkal gazdagítják, színesítik az őket legyőző klánokat.

És mi volt az ok; amiért eredetileg mindenkinél jobb harcosokat akartunk nevelni? Mi akartunk lenni a legjobbak, akiket a Belső Szféra valaha is látott, de nem azért, hogy rabszolgasorsra vessük őket, hanem hogy megvédjük, és hogy példát mutatva vezessük őket. Nyikolaj Ke. renszkij azt akarta, hogy felülemelkedjünk azokon az ördögi testvér-harcokon, amik miatt a Csillagliga annak idején széthullott. A klánokat azért alapították meg, hogy az emberiség dicsőségét emeljék, nem pedig azért, hogy az egyén dicsőségét hirdessék — mondta Phelan, és rámutatott Ulrikra. - Az ilkán ragaszkodik ehhez az eszméhez. Igen,, a klánunk a többiekkel tartott, amikor megindultak Terra felé, de nem azért, hogy elfoglalja a világot, és a Csillagliga vezetője legyen. Azért

akarta megnyerni a hatalomért folytatott csatát, hogy meg tudja állítani azokat a klánokat, amelyek szét akartak zúzni a Belső Szférát. Meg akarta védeni Nyikolaj Kerenszkij álmát. A többi klánt elvakította az egyéni dicsőség iránti vágy, szemük elől veszítették igazi küldetésüket, és elbuktak. Ezért tudta a Komsztár legyőzni őket. Az erkölcsi korrupció meggyengítette őket, és elhintette közöttük a bukás csíráit.

A fiatal kán most szembefordult Dalkkal.

- Maga ezeket a csírákat akarja elvetni közöttünk is a vádaskodásával.

- Nem, Phelan kán, én pusztán azt az utat akarom megóvni, amin eddig jutottunk, és ami egyben az az ösvény is, ami a jövőnkbe vezet. Meg akarom akadályozni, hogy elvesszen, mert az ilkán szándéka nyilvánvalóan ez.

- Mégsem tehet úgy, mintha tudná, mi jár az ilkán fejében - szikráztak fel Phelan szemei. - Újra kérdezem: vane bármilyen tanúja erre a vádra?

És én újra mondom, hogy a bűnössége nyilvánvaló. Vagy nem küldte el magát, hogy képezze ki a Kell Kopókat az általunk alkalmazott harcmodorra? Tagadjae, hogy a megszerzett tudást fel fogják használni ellenünk, ha véget ér a tűzszünet?

- Nem kiképzés volt a feladatunk - válaszolta Phelan egy pillanatnyi hallgatás után, mert Dalk kérdése elevenjére tapintott. Dalk minden erejével azt akarja bebizonyítani, hogy Ulriknak valami titkos célja van, és nem is jár messze az igazságtól. - De ha a gyakorlat hiánya miatt panaszkodik, úgy hiszem, támadást intézhetnénk a Jádesólymok ellen.

- És bontsuk meg a klánok erejét belső csatározásokkal?

- A régi időkben a klánok egymás közti harca volt az egyetlen mód, hogy a harcosok kipróbálhassák ügyességüket. Az így kifejlesztett ügyesség volt az, ami segített a Belső Szféra elleni támadásban. Erre maga most azt állítja, hogy a legdicsőbb időkben alkalmazott kiképzési módszereink meggyengítenék a klánokat?

- Most kellene megtámadnunk a Belső Szférát! - ordította Dalk magából kikelve. - Ők azért vannak a világon, hogy harcoljunk velük. Ne vesztegessük tovább az időt, hanem támadjunk!

- Tehát nem tagadja, hogy a klánok közötti gyakorlatozás erősítene minket? - mosolygott rá halálos nyugalommal a hallgatóságára Phelan. - Nem kívánunk harcolni a Szellemmedvékkel, hiszen a szövetségeseink, másrészről viszont a Jádesólymok mindig is a Farkasok ellenségei voltak, hacsak a Keresztes szemléletmódjuk miatt melléjük nem áll közülünk valaki. Maga azt akarja, hogy bocsássuk újtára támadó csapatainkat a Belső Szféra fele, mint vadász a sólymát.

- Ez aljas rágalmazás, Phelan kán.

- Akkor - tárta szét a karjait Phelan látszólag még mindig higgadtan hívjon ki a Visszautasítás Próbájára, és engedje, hogy az Egyenlők körébe állva dőljön el, kinek az érvei az erősebbek.

- Nem! - ugrott hirtelen közéjük Ulrik. - Nem lesz semmiféle Egyenlők köre, hogy eldöntsük a rágalmakat és a vádakat.

Pedig a legnagyobb örömmel mészárolnám le ezt a mocskot - mondta Phelan, és karba fonta kezét.

- Én meg a legnagyobb örömmel látnám, ahogy lemészárolják - válaszolta Ulrik, aztán az emelvényre mutatott. - Tanmester, ez a vád a legsúlyosabb, amit csak a klánok ismernek. Ha itt megcáfolnám, akkor is a Nagytanács elé állítanának. Ez tény, és ezért követelem, hogy adja át a vádat egyenesen a Nagytanácsnak.

- Mit csinálsz? - kérdezte döbbenten Phelan.

- Nem akarom tovább halogatni az elkerülhetetlent, Phelan kán.

Erre már nem tudott mit mondani Phelan. Úgy tűnt, Ulrikot legyőzték, és a mosoly Dalk arcán azt mutalta, hogy ő is ezt a következtetést vonta le az ilkán szavaiból. Végre magához tért annyira, hogy tiltakozzon, de Ulrik intett neki, hogy ne szóljon semmit.

A tárgyalást pillanatok alatt berekesztették, és Dalk, Marialle és Vlad örömmámorban úszva távoztak. Phelan egyetlen vigasza az maradt, hogy bármilyen boldognak is tűnt a trió, a zavartság egyértelműen látszott rajtuk. Nyilvánvalóan abban reménykedtek már a kezdetekkor, hogy győznek, és örültek', hogy így is történt, de Phelan le merte volna fogadni, hogy igazából egyikük sem tudná megmagyarázni, hogyan történt.

A

A tárgyalóterem kiürült, Phelan, Natasa és Ulrik pedig magukra maradtak a távozásra szólító vörösen villogó lámpafényben.

- Mit képzeltél, Ulrik, mit érsz el ezzel? - csapott az emelvényre Phelan. - Itt, a Farkasok között megcáfolhattuk volna a vádakat, de a Nagytanácsban a Keresztesek vannak többségben. A Belső Szféra elleni invázióban részt vevő klánok közül négy Keresztes. Azok a klánok, akik kimaradtak az invázióból, ürügynek használhatják majd ezt a vádat, hogy újrainduljon a támadás, és ezúttal ők is bekapcsolódjanak, hogy megszerezzék a dicsőséget, amit eddig megtagadtak tőlük. Mindent feladtál, és egy lapra tettél fel.

- A fiúnak igaza van, Ulrik - nézett Natasa a férfire. - Kihagytad ezt a csatát, de így a háborút kell majd megnyerned.

- Tudom, Natasa - válaszolta Ulrik és lassan megrázta a fejét. - Van egy ősi mondás, miszerint egy jó generális nem csak a győzelemhez vezető utat látja, hanem tudja azt is, hogy mikor van mögötte a győzelem. Ma a győzelem már mögöttem van. Alábecsültem Dalkot, es a támogatóit.

- De elkaptuk!

- Nem, nem győztük le. Mindannyian tudjuk, hogy a harmadik vádpontot a pillanat hevében találta ki, de az ötletessége végzetes volt a számunkra. Ez a vád olyan súlyos, hogy meg ha a Klán Tanács nem is talált volna bűnösnek, a Nagytanács akkor is felhasználta volna ellenem. A Keresztesek azon igyekeznek, hogy az egészet úgy állítsák be, mintha

a Farkas klánon belülről ellenem irányuló támadás lenne.

- És ez a megmozdulásod lehetőséget is ád rá, hogy bebizonyítsák.

- Igazad van, Phelan - bólintott a férfi de azzal, hogy a Nagytanács elé irányítottam a csatát, elérteni, hogy nem a saját klánom harcol ellenem. A támadás most a Farkasokon kívülről érkezik, ami segíthet összekovácsolni minket. Egyszerűen megnyitottuk volna az utat a Keresztesek és a fiatál Farkasok között. Most, hogy a Kereszteseknek a Nagytanács előtt kell folytatniuk a harcot, a szélsőségesen gondolkodó Farkasok úgy fogják érezni, hogy kihasználták és.magukra hagyták őket.

- Ez rendben van - vonta össze a szemöldökét Phelan de csak akkor lesz hasznunkra, ha kényszeríteni akarnak minket, hogy... - kezdte, aztán Ulrik arckifejezése megállította, mert rájött, hogy a férfipontosán tudja, mit akar mondani.

Natasát éppúgy mellbe vágta a helyzet komolysága, mint Phelant.

- Azt akarod, hogy részt vegyünk velük együtt a Visszautasítás Próbáján, amikor a Nagytanács meneszt téged, pozváll

- Póz, Natasa.

Phelan egyikükről a másikra nézett és vissza.

- Egy totális háború kirobbantásáról beszéltek a Farkasok és a többi klán között.

- Vagy klánok közötti koalícióról - mosolygott hidegen Ulrik. - Bár

szerintem a Jádesólymok ragaszkodni fognak hozzá, hogy harcoljanak

ellenünk.

?

- Es ez szerinted jó? r vágott vissza Phelan, mire Natasa megcsóválta

a fejet, de olyan mosoly jelent meg az arcán, amitől az ifjú kán gyomra megremegett.

Ez Phelan nagyon rossz. A Keresztesek megvádolták az ilkánt, hogy alaaknázza az eddigi törekvéseinket, mert rá akarják kényszeríteni, hogy újraindítsa a háborút a Belső Szférával. És mindezt miért>

Gyűlölik a Belső Szférái? - kérdezte bizonytalanul Phelan, mire a/, ilkán mosolyába kis melegség vegyült.

- Ez igaz, Phelan, de inkább azért, mert azt hiszik, ha nem kívülállókkal harcolunk, akkoi egymás ellen fogunk, A Jádesólymok egyelleti porcikája sem kívánja, hogy Farkas íírjárók érjenek .talajt a bolygóikon. Ettől félnek a legjobban, mert tudják: még ha le is győznek minket, a győzelem olyan sokba kerül majd nekik, hogy nem lógnak tudni hasznot húzni az új háborúból a Belső Szféra ellen. Új klánok fognak jönni az otthonunkból, és átveszik a helyüket, ahogy a miénket is. AJádesóly-mok dicsősége örökre véget ér.

- De ha belemegyünk egy háborúba a Jádesólymok ellen, mi is éppúgy megsemmisülhetünk. Egy klánok közötti háború öngyilkosság!

- A Nagytanács pontosan ezért várja tőlem, hogy felmondjam a fegyverszünetet. Azt hiszik, belátom, hogy sokkal bölcscbb újraindítani a háborút, mint tönkretetetni a klánomat - mondta Ulrik, és összekulcsolta a kezét, mintha imádkozna. - Ha teljesítem a kívánságukat, nem fogják többé ellenem uszítani a klánomat ilyen váciakkal, tehát a Farkasok életben maradnak. Talán még az új invázióhoz is csatlakozhatnak.

- De ha háborúba keveredünk egy Keresztes klánnal, és súlyos károkat okozunk neki, olyan rossz helyzetben lesz, hogy nem tud majd profitálni az új invázióból. Emiatt a Keresztesek véleménye' is bizonyára megoszlik, és az erről szóló szavazáson ez valószínűleg látszani is fog - rázta meg a fejét Phelan. - Azt hiszik, hogy csapdába ejtettek téged, holott ők azok, akiknek a lába alatt nem túl szilárd a talaj.

- Látod a lényeget, Phelan. A tervem működik, ha sikerül megfelelően nagy károkat okozni, bárkivel is kerüljünk szembe. Ez pedig garantáltan sok időbe kerül majd.

- Időbe, és ezalatt felkészülhetek, hogy megvédjetek a Nagytanács előtt? - kérdezte már mosolyogva Phelan.

- Ha vállalod a feladatot, bármilyen lehetetlennek tűnik is, Natasa és én előkészítünk pár kellemetlen meglepetést a Kereszteseknek.

- Úgy legyen, Ulrik, feltéve, hogy a katonáim és én részt vehetünk a

harcban. , *

Jó alku volt, elfogadva, Phelan kán - bólintott az ilkán. - ígérem,

különleges szerepet fogsz kapni.

Az ördög néha Szentírást idéz.

A szent érveket felhozó gonoszság Olyan, akár a mosolygó gazember,

Vagy rothadt szívű, piros színű alma.

A gonoszság gyakran tetsző testet ölt.

William Shakespeare, A velencei kalmár

Avalon City, ÚjAvalon

Crucis Határvidék, Egyesült Nemzetközösség 3057. július 15.

A nővér rámosolygott Francesca Jenkinsre, miközben a fiatal nő felállt, és lesimította rózsaszín csíkos szoknyáját.

- Te tényleg felüdülés vagy ezeknek a gyerekeknek, Fran - mondta. - Nem akarják, hogy elmenj,

- Szeretek felolvasni nekik, de láttam, hogy elfáradtak - válaszolta Francesca mosolyogva. - Szomorú dolog, hogy ilyen fiatalon ennyire betegek.

Connie Whynn pár sort gépelt a számítógépbe, aztán felnézett.

- Igen, nagyon szomorú. Sok embernek túlságosan is nyomasztó a látvány és a tudat, ezért van olyan kevés önkéntes a rákos gyerekosztályon.

- Ezelőtt soha eszembe nem jutott volna, hogy önkéntesnek menjek, de ahogy megláttam azt a műsort a Cooper kislánnyal és az unokatestvérével, Raymonddal, azt hiszem, valami megszólalt a szívemben.

Connie színpadiasán hunyorogni kezdett, és hátradőlt, mintha cinikus akarna lenni.

Oh, szóval megláttad Raymondot, és megszakadt a szíved. Biztos, hogy nem egy újabb szerencsevadász vagy, aki joshua Marikot akarja

megismerni? - kérdezte félig komolyan, mire a csinos, fekete hajú, Francesca elnevette magát.

- Tudod, nem igazán az esetem, tekintve hogy közel kétszer olyan idős vagyok, mint ő. Emellett a törvény is bünteti az ilyesmit - mondta még mindig nevetve.

- Nos, akárhogy is van, hamarosan találkozni fogsz vele - mondta Connie, aztán rácsatlakoztatta a kis kalkulátort az asztalon álló számítógépre, letöltötte Joshua kartonját, aztán intett Francescának, hogy kövesse. - Nem iszonyodsz a vértől, ugye?

- Csak a sajátomtól - mosolygott a nő, aztán enyhén elpirulva hozzátette: - Persze, csak ha nem nekem kell levennem tőle.

A nővér egy mozdulattal elhessintette a másik nő aggodalmát.

- Az elhárítás emberei még engem is minden lehetséges módon megvizsgáltak, mielőtt engedélyezték volna, hogy hozzáérjek Joshuához. Olyan sok vért vettem le szegénytől az elmúlt hónapban, hogy már csak Drakula nővérnek hív, de nem is okolom érte. Nagyon kedves gyerek.

Francesca követte a nővért végig az előtéren, el a liftek mellett, aztán befordultak egy sarkon, és odaértek a gyerekosztály privát szobáihoz. Két nagydarab férfi állt a folyosón, mindkét oldalukon pisztollyal. Mielőtt bárki beléphetett volna Joshua szobájába, át kellett haladnia < gy fémérzékelő kapun. Az egyik őr a kapu felé intette őket a fegyverével, míg a másik egy kicsit odébb húzódott, és felkészült, hogy szükség esetén azonnal lőjön.

Connie átnyújtotta a kalkulátort az őrnek, aztán átsétált a kapun. A férfi megvizsgálta a számítógépet, aztán visszaadta a nőnek, de Francescát felemelt kezének intésével megállította.

- Leinformálták? - kérdezte Connietól, mire a nő bólintott.

- A műszak elején kaptam egy jelentést, hogy három nappal ezelőtt átvilágították.

Az őr rádión kapcsolatba lépett a feletteseivel, beolvasta Francesca személyi számát az öpkéntesi igazolványról, aztán bólintott.

- Nem végez rajta semmiféle orvosi vizsgálatot, rendben?

- Rendben. Csak azért jött, hogy segítsen elrámolni utánam.

Az őr intett Francescának, hogy haladjon át a kapun/ aztán mikor ez megvolt, újra ellenőrizte a nevüket, majd beütött valamit a saját kalkulátorába, végül bekopogott Joshua ajtaján. Két biztonsági zár kattant, aztán a nehéz, bombabiztos ajtó lassan kitárult.

A fegyveres őröktől eltekintve Joshua volt az egyetlen a szobában. Egy ágy volt fejjel a baloldali falhoz állítva, és azon ült a teljesen kopasz

kisfiú, minden figyelmét a plafonraerősített holovid monitornak szentelve. Francesca látta, hogy egy ősrégi holovid sorozatot adnak éppen, A halhatatlan harcost, de azt nem tudta megállapítani, hogy a sáros arcú főhős éppen melyik epizódnál tart, és kivel csatázik. A sorozat alig volt valamivel jobb, mint egy megfilmesített mesefilm, de Joshua nyilvánvalóan teljesen a rabja volt.

Jó estét, Joshua - köszönt Connie, mire a kisfiú feléjük fordult, és a szája fülig szaladt.

- Drakula nővér, még nem ment le a nap!

- Nyolcvannyolcas napfényszűrő krémet viselek.

- Már megint jól felöltözött! - mondta a beesett arcú kisfiú, aztán feltűrte az ingujját a bal karján. - Csak óvatosan. Múltkor mindenféle véraláfutásom lett.

- Igen, de sokkal gyorsabban szívódtak fel, mint máskor, és ez nagyon jó jel - válaszolta Cónnie, aztán kinyitott egy kis szekrényt, hogy ldvegyen belőle pár vattapamacsot, egy üveg alkoholt és egy vákuumos vérleszívó eszközt. Ezeket rátette egy kis tálcára, amit a Joshua ágya mellett álló asztalkára helyezett. '

- Helló - fordult meg Joshua, hogy Francescára nézzen. - Én Joshua Marik vagyok.

- Örvendek, hógy megismerhettelek, Joshua herceg - hajtott fejet Francesca. - Az én nevem Francesca Jenkins, de hívj csak Frannek. Én segítek most Drakula nővérnek.

- Ő fogja rendbe tenni a szobád, és lecseréli az ágyneműd is amíg én megfürdetlek - mondta a nővér, aztán kérdően nézett a kis betegre.

- Talán először le kellene fürdenünk, és csak aztán levenni a vért, vagy megígéred, hogy ezúttal nem lesz nagy pancsolás?

Joshua nem válaszolt, csak nézett Conniera tágra nyílt, szomorú kiskutya szemekkel.

A nővér egy pillanatig nézte, aztán Francescára kacsintott, majd felvette az asztalkáról az egyik vattapamacsot, párszor hozzányomta az alkoholos üveghez, és alaposan letörölte veié Joshua bal könyökhajlatát. Bedobta a vattacsomót a szemetes kosárba, felvette az árleszorítót, és felhúzta a kisfiú karjára. Az így elszorított karon szépen előrajzolódtak az erek.

A vákuumos rendszer egyszerű elven működött. Egy tű volt egy rögzítő gyűrűbe és egy zárószelepbe építve, amire Connie egy lezárt vákuumtubust helyezett, aztán belenyomta a tűt Joshua karjába. A tű átszakította a vákuumtartó vékony membránt, és a nyomáskülönbség beszívta a tubusba a vért a kisfiú karjából.

Miután az első fiola megtelt, Connie megnyomta a zárószelepet, aztán lecsavarta a tubust, és az asztalkára tette. A membrán bezáródott és megakadályozta a vér kifolyását. Connie a második tubust is behelyezte a szerkezetbe, kiengedte a zárószelepet és a vér újra megindult.

Joshua komoly figyelemmel nézte, aztán megkérdezte:

- Ma mennyi lesz?

- Csak kettő - válaszolta a nővér, aztán Francescára nézett. - Lekül-döm ezeket a laborba, ha meg tudod csinálni a fertőtlenítést és a kötözést.

- Rendben - mondta Francesca.

Átnyúlt a kisasztalon, és elvett két vattapamacsot. Az egyiket az alkoholos üveg szájához nyomta, miközben a másikat két ujjával a tenyerében tartotta. Jobb kezébe fogta a nedves vattát, a balba meg a sebtapaszt, és intett Connienak, hogy készen van.

A nővér kihúzta a tűt Joshua karjából, mire Francesca odalépett hozzá. Testével takarva a mozdulatot, gyorsan kicserélte a két vattapamacsot, és a szárazát nyomta á sebre. Három másodpercig tartotta ott gondosan ügyelve rá, hogy ne nyomja le nagyon, így elég vér került a vattára. Miközben Connie az ajtó felé fordult, Francesca kihasználta a helyzetet, és visszacserélte a pamacsokat. Bal kézzel a seben tartotta a nedveset, miközben jobb kezével a köpenyének zsebébe csúsztatta a véreset.

A zseben előre csinált szakadáson keresztül a harisnyájába csúsztatta, ügyelve rá, hogy biztonságba kerüljön a gumírozott rész alá. Amikor kihúzta a kezét, a nedves vattával áttörölte a sebet, aztán a kosárba dobta. Feltette a sebtapaszt, és melegen rámosolygott a kisfiúra.

- Végeztünk is - mondta, és csak félig hazudott.

t

Négy órával később Francesca Jenkins elhagyta az ÚjAvaloni Tudományos Intézet és Orvosi Központ falait. Tíz nappal volt a Marik titkos-szolgálattól kapott küldetésének kezdete után, és alig hetvenkét órával a befejezése előtt. A biztonsági szolgálat megvizsgálta és átvilágította, mivel az UATI önkénteseként kapcsolatba kerülhetett Joshuával. Háromszor négy hónapos időszaktól eltekintve a huszonhat éves számítógép grafikusnő egész életét ÚjAvalonon töltötte. Ez alatt az idő alatt az összes bűne fél tucat parkolási cédula és egy adóvizsgálat volt.

Francesca ÚjAvalonon született egy avaloni apa és castori anya gyerekeként. Gyermekkorában úgy tűnt, életútja nyílegyenes lesz, problémáktól mentes. Tizennégy éves korában a szülei elváltak, és az anyja újra felvette a Jenkins nevet, égyúttal Francescaneve is megváltozott. Anya és lánya nagyon ragaszkodtak egymáshoz, mivel Francesca egyetlen gyermek volt, az anyja pedig messzire szakadt el otthonról, a Szabad Világok Ligájából.'

.Időközben az apja megszállottan akarta erőszakolni, hogy megkapja a gyerekfelügyeleti jogot, és két alkalommal még elrabolni is megpróbálta a lányát. Egyik kísérlete sem járt sikerrel, és Francesca anyja olyan ítéletet kapott, ami alapján a volt férjének a láthatási jogát is megvonták. Francesca a tizenhatodik születésnapján arra ment haza, hogy az anyja vérbe fagyva fekszik a konyhapadlón, az apja teste pedig az asztalnál álló széken lóg. Fejbe lőtte magát.'

Az elárvult gyereket apai nagynénje fogadta be. Bár az új családja kedves volt, és jól bánt vele, meg voltak róla győződve, hogy az anyja valamilyen módon felelős volt a tragédiáért. Az sem tett jót a helyzetnek, hogy Francesca úgy döntött, megtartja a Jenkins nevet.

Következő nyáron anyai nagyszülei, akikkel még soha nem találkozott, jegyet küldtek neki, hogy látogassa meg őket Castoron. Francesca kapott az alkalmon annak ellenére, hogy az utazás három hónapig tartott, és csak egy hónapot tölthetett a nagyszüleivel. Castoron találkozott Stefan és Adrianna JirikkeJ - ez volt az anyja eredeti neve, amit Jenkinsre változtatott ÚjAvalonra érkezése után, hogy könnyebb legyen beilleszkednie - és megismerkedett az egész Jirik családfával.

' Elmondták neki, hogy a Jirikek mindig is a Ligát szolgálták. Az alatt a* egy hónap alatt Francesca családi gyökereket és hagyományokat kapott, s ennek segítségével helyre tudta hozni megtépázott önbecsülését. Szeretett volna a nagyszüleivel maradni, de ők óva intették egy ily;n radikális lépéstől. Emlékeztették rá, hogy ÚjAvalonon olyan lehetőségek vannak a kezében a tanulásra, amilyeneket a Jirik család nem tud neki biztosítani. Tudták azt is, hogy a nagynénje mindig jól bánt vele^ és becstelenség lett volna a jóságát ilyen hálátlansággal viszonozni.

Vonakodva bár, de vissza kellett mennie ÚjAvalonra.

A következő két látogatás Castoron elég volt hozzá, hogy a Jirik család kiképezze Franeescát a Szabad Világok Ligája ügynökének. Castoron Frantiskának hívták, ami a nevének a Ligában használt változata volt. Megtanították egy egyszerű, de gyakorlatilag feltörhetetlen kódolásra, arra hogyan tud létrehozni és fenntartani titkos üzenethagyó helyeket, hogyan kell bánni a különféle biztosítékokkal, sőt jó néhány fegyver használatára és karbantartására is. Biztosították róla, hogy soha nem kell majd emberekben kárt tennie ÚjAvalonon, csak információ

gyűjtés lesz a feladata olyan területekről, ahol az Egyesült Nemzetkö- zösség erős, de a Liga erőtlen. Nyomatékosan hangsúlyozták, hogy egyszerű ipari kémkedésről van szó, és megígérték, hogy soha nem kell semmi igazán veszélyeset csinálnia.

Tíz nappal korábban egy sorsdöntő elektronikus üzenet érkezett az irodájába. Ebédszünetben kiment a Szt. András templomba, és az egyik térdeplő alatt megtalálta a lezárt borítékot egy számítógépes lemezzel. Ez egy olyan üzenethagyó hely volt, amit már ő hozott létre. Nem tudta, ki tette oda az üzenetet, de nem is érdekelte. Az üzenetküldés lényege az anonimitás, része a játéknak, és ő el volt szánva, hogy legjobb tudása szerint játssza végig. .

Otthon könnyűszerrel dekódolta az üzenetet, ami egyetlen feladatot tartalmazott: mintát szerezni Joshua Marik véréből figyelemkeltés nélkül, elvégezni egy genetikai vizsgálatot rajta, és jelenteni, ha egyezik a lemezen küldött adatokkal.

Francesca azonnal elkezdett dolgozni a feladaton. Felfrissítette a biológia tudását, és rájött, hogy a vizsgáláthoz szükséges vérmennyiség viszonylag kicsi. Egy használt kötszer vagy valami hasonló eszköz, amit nem vesznék észre, könnyedén kicsempészhető onnan, ahol egy ellopott vérampulla már szemet szúrna.

Ez azt jelentette, hogy Joshua közelébe kell kerülnie. Elhatározta, hogy önkéntesnek jelentkezik árra az osztályra, ahol a fiú van. Elkezdett beszélni róla a barátainak, hogy az élete nem teljes, hogy hiányzik neki valami annak ellenére, hogy munkájában sikeres volt. Megemlítette, hogy szeretné, ha terhes lenne, és saját gyereket szülhetne. A barátai erről ugyan lebeszélték, de azt javasolták neki, hogy jelentkezzen önkéntesnek a kórházba, gyerekek mellé. Francesca úgy tett, mintha csak a tanácsukat követné, és felhívta a kórházat.

Két hírszerzési tiszt megvizsgálta a nő adatait, beszélt a barátaival is, akik beszámoltak róla, hogy ők tanácsolták Francescának az önkéntes munkát a gyerekosztályon, és ez még hihetőbbé tette a képet. Negyvennyolc órán belül a feladatának megfelelően Francesca szabad utat kapott, hogy találkozzon Joshuával.

Három nappal később a kezében volt a vérminta.

Rengeteg magánlaboratórium volt, ahol könnyedén meg tudtak volna csinálni egy olyan teljes genetikai vizsgálatot, amit általában apasá- gianyasági perekben alkalmaznak, tíe drágák voltak, és időigényesek,

ezenfelül minden papírra került volna, ezt pedig Francesca el akarta kerülni. Ezért ment egy oktatási eszköz ellátóba azzal a történettel, hogy a szomszéd gyerekét korrepetálja, és szüksége van egy olyan készletre, amivel el lehet végezni egy genetikai vizsgálatot, mert a gyereknek szüksége van rá a középiskolában. Készpénzben fizetett.

A genetikai beavatkozáshoz alapvetően szükséges szerszámok már századok óta közkézen' forogtak, de a széleskörű hozzáférési lehetőségek nem jelentettek robbanást a genetikailag megváltoztatott életfor - mák terén, amitől pedig sok biotechnikus tartott ezer évvel korábban. Egy dolog volt azonosítani egy nukleotid párt, de más dolog volt egyik ismert gént a másikra, kicserélni. Ettől pedig fényévekre volt, hogy az emberek Istent játsszanak, és egy körömpiszoknyi anyagból embert gyártsanak. Ahogyan a készlet egyik ismertetője írta: a genetikuson elérték azt a pontot, hogy felismerjék a fogazott darabkák alakját, és egyi-ketmásikat egymáshoz is illesszék. Az viszont már jóval bonyolultabb lett volna, hogy húszmillió darabkát egyetlen tökéletes képpé úgy állítsanak össze, mintha egy kirakó darabkáit próbálnák beilleszteni. Ez még senkinek sem sikerült.

Otthon elővette a vattát, és egy üvegcsébe dobva megáztatta egy kis

desztillált vízben. Miután kivette, három köbcenti rózsaszínes vizet ka9

pott, ebbe három köbcentí DNS erősítő oldatot öntött. A használati utasításnak megfelelően betette az üvegcsét a sütőbe, és beállította a melegítőhűtő fokozatokat az elkövetkező harminc órára.

Az erősítő só egy nukleotidokban gazdag kémiai anyag volt, s arra kellett, hogy kijavítsa a DNS darabok dupla spirálját. Olyan kémiai rostok is voltak benne, melyeknek a feladata volt, hogy bizonyos génsorozatokat leválasszanak. Azonosítási célokból a vegyszer két kromoszómapárra koncentrált: Xre és Yra, valamint az 1es számra. Az XY sorozat a nemek egyezéséről gondoskodott, míg az 1es pár minták kimutatták a különbséget azokon a kromoszómákon, ahol mindkét szülő génjei jelen vannak. A harmincadik óra végére a leválasztott sorozatok millió példánya jött létre.

Miután Francesca a minta DNS anyagát ilygn módon megsokszorozta, öt kémcsőbe öntött belőle egyegy köbcentit, aztán a maradék folyadékot visszaöntötte egy műanyag zacskóba, és gondosan eltette a mélyhűtőjébe arra az esetre, ha szüksége lenne rá a teszt megismétléséhez, vagy a megbízóitól utasítást kapna, hogy adja át az anyagot. Egyszerűen csak meg kellett volna ismételnie az erősítős oldat hozzákeverését, hogy újabb mintákhoz jusson.

Az öt kémcső mindegyikéhez hozzácseppentett a készletben lévő öt különféle bontó oldatból, amelyek kémiai oldószereket tartalmaztak. Ezek a szerek speciális, ismétlődő nukleotid párokat kerestek a megduplázott mintában. Mivel minden DNS négy nukleotidból épül fel, az adeninből, a citozinból, a guaninból és a timinből, a sorozatok ismétlődésének száma közös. Az oldószerek speciális sorozatokat kerestek, amik hatvan bázis hosszúságúak, és kivágták őket a megduplázott láncokból.

A vegyszerek öt óra alatt készültek el a mintákkal, amikor is Francesca felforralta a rögzítő zselét, majd kiöntötte egy lapos serpenyőbe, amely úgy nézett ki, mint egy elektromos palacsintasütő. A gél lehűlt, és átlátszó fóliává keményedett a sötét háttér előtt. A látvány a cudar avaloni teleken az utakra fagyott jégre emlékeztette a nőt.

Belecseppentett a jelölő festékből minden kémcsőbe, gondosan elvegyítette, aztán egy pipettával kivett egy cseppet az első kémcsőből. A pipetta végét belenyomta a gélbe, úgy tíz centi mélyre, és elhelyezte a cseppet. Ezután minden oldatból új pipettával kivett egy mintát, és ugyanúgy belehelyezte őket a gélbe, mint az elsőt. Rátette a tetőt az inkubátorra, bedugta, bekapcsolta, aztán két órára magára hagyta dolgozni.

Várakozás közben a vizsgálathoz használt üvegeket kimosta, forró vízben átöblítette, aztán darabokra törte, mielőtt egy zsákba dobta volna. A kandallóban elégette a dobozt és az útmutatót az utolsó két oldal kivételével (ezek a vizsgálat befejezéséhez kellettek), aztán összekeverte és összesöpörte a hamut, hogy később elvigye. A műanyag vegyi ampullák tartalmát beleengedte a mosogatóba, majd kimosta és megolvasztotta őket, bár ez utóbbival meggyűlt a baja, mert kénytelen volt utána levakarni a műanyagot a téglákról, amikor már nem voltak olyan forrók, és hozzájuk tudott nyúlni.

Két órával később az inkubátor kikapcsolta magát. Nem főzte bele az oldatot a gélbe, hanem az elkülönítést végezte. A gélbe vezetett elektromos áram jobbrólbalra szaladt, és két óra alatt kisimította az összeragadt sorozatokat az egyik ponttól a másikig. Minél nagyobb volt az elkülönített sorozat a cseppben, annál távolabb került az elektromos mezőben a kiindulási ponttól.

A jelölő festék megszínezte a szelvényeket, úgyhogy azok fluoreszkáltak. Francesca levette az inkubátor tetejét, és erős megvilágításba helyezte a gél lapocskát öt percre, aztán ráhelyezte a gélre a borító lapot, és kikapcsolta a fényt. Amint a szeme hozzászokott a sötéthez, világító vonalakat látott bizonvos nontok között a rácshálón, és gondosan

lejegyezte a kapott koordinátákat: X, 3, 25; Y, 12, 24; 1.1, 2, 9, 20, 31; 1.2, 4, 15, 37, 43; 1.3, 7, 16, 30, 42.

Visszament a számítógéphez, és betette a minta eredményét, aztán egyeztette a lemezen érkezett adatokkal.

Kromoszóma Joshua Minta

X 3,25 2,18

Y ' 12,24 15,45

1.1 2,9,20,31 3,7,23,39

1.2 4,15,37,43 12,17,31,33

1.3 7,16,30,42 2,14,19,37

Francesca elmosolyodott. Bár az átlagos, huszonhat éves emberek életét élte ÚjAvalonon - eltekintve persze attól, hogy a nagyszülei rávették a kémkedésre tisztában volt a világ dolgaival. Mialatt az oldatokat főzte, csepegtette és inkubálta, végig azon gondolkodott, miért lehet szüksége a feletteseinek a Szabad Világok Ligájában Joshua genetikai vizsgálatára. Körülbelül akkor jött rá.az okára, amikor a műanyag olvadékot kapargatta a tűzhely tégláiról. Most, hogy Sophina Marik meghalt, valaki előállhatott azzál az állítással, hogy ő Joshua igazi apja. A Vezérezredes biztosan el akarta kerülni, hogy a botrányvidek szétkür-töljék a hírt, ezért szüksége volt rá, hogy valahogyan elutasítsa a vádat. Ezért bízták meg vele, hogy jusson hozzá a vérmintához, és végezze el ezt a vizsgálatot.

Francesca az eredményeket böngészte. Véletlenül sem talált egyezést. A férfi, aki Joshua apjának mondta magát, csaló volt. Egy vattacsomóval, egy iskolai készlettel és egy kis türelemmel ő, Frantiska Jirik megmentette a Szabad Világok Ligáját a legnagyobb fenyegetéstől, ami az ország szuverenitását valaha is veszélyeztette.

Népe történelmében játszott szerepében megnyugodva lekódolta az adatokat, és elkészítette a filet, amit a lemezen hagy majd, és a titkos helyre visz, hogy tovább szállítsák Atreus felé. Ahogy ezzel végzett, megsemmisítette a készlet maradékát is, aztán mindent betuszkolt a zsákba, és az otthonától jó messzire kidobta. *

Miután betette a lemezt a helyére, visszatért a kórházba, hogy folytassa az önkéntesi munkát. Örült, hogy ilyen közel lehet Joshuához, és segíthet neki, ha szüksége van rá. És bár egyetlen szót sem váltottak ha néha összetalálkoztak, úgy érezte, a fiú ösztönösen tudja, milyen hűséges barátra lelt benne.

Engedjétek, hogy a békét szomjazok felkészüljenek a háborúra is.

Vegetius, De Re Militari

\

Charleston, Woodstock

Sarna határvidék, Egyesült Nemzetközösség 3057. július 21.

Magasan fenn, a Csatapöröly pilótafülkéjében ülve Larry Acuff úgy érezte, minden.rendben van a világgal. Teste szorosan be volt erősítve a pilótaülésbe, a csupasz bőrére ragasztott műszerekkel és a vállára nehezedő hatalmas neurosisakkal mégis olyan szabadnak érezte magát, hogy repülni tudott volna. Kesztyűs kezével mozgatta a botkormányt a pilótaülés mindkét karján, rávétve a szálkeresztet a számítógép által elé rajzolt Keresztes képére. Amint egy arany pont kezdett villogni a célkereszt közepén (jelezve, hogy befogta a célt), Larry lenyomta a hüvelykujjait a tűz gombon, és a Csatapöröly karjaiban ülő protonágyúk elsültek.

t

Bár a Csatapörölynek emberi alakja volt, a karjai helyére protonágyúkat ültettek. Most mindkettőből egy jeges kék töltet szisszent ki és szállt el a Keresztes felé, hogy a cél előtt szétrobbanjon, és teljes erővel vágja bele kék villámát a mech testébe. Larry figyelemmel követte a lövedékek becsapódását a Keresztes bal csípőjébe, és látta, hogyan rágják át magukat a páncélzaton, hogy megolvasszák, majd leamputálják a vastitánium ötvözet lábakat.

A számítógép által kirajzolt célkereszt most egy öreg trafótoronyra ugrott, és az ikertöltetek úgy suhantak át a vezetékeken mintha azok csak pókhálóból lettek volna. A torony megremegett, aztán lassan a földre rogyott. A dörrenés tompa visszhangként jutott el Larry füléhez

a sisak fejhallgatóján keresztül. A számítógép monitorján porfelhő jelent meg, melynek takarásában a gép törölte az objektumot.

- Szép lövés, Kettes - gratulált Phobe, mire Larry elégedetten elmosolyodott. - Solarison tanultad meg így kezelni ezeket a tölteteket, vagy csak szerencséd volt?

- Vakszerencse, semmi más.

- Négyszázkilencvenöt az ötszázból... Nem hinném, hogy ez csak a szerencse.

- Az kell, hogy legyen, Egyes. Soha nem teljesítettem ilyen jól a kiképzés alatt.

- De hisz az hét éve volt, Larry - nevetett fel Phobe. - Azóta már harcoltál a klánokkal, és egyfolytában küzdesz a Solarison. Egyszerűen a

4

nagyfokú gyakorlatról van szó, nem pedig a szerencséről.

Larry egy pillanatig elgondolkodott. Valóban tengernyi csatát látott már, mióta utoljára mechben ült Woodstockon. Egy mechütközetben a tanulási görbe meglehetősen drasztikusan emelkedik, de a világ összes kiképzése és gyakorlatozása sem készíthetett fel egy harcost a csatamezőn uralkodó éktelen káoszra. Akik nem tudtak mit kezdeni vele, belehaltak, a többiek pedig új ütközetbe indultak.

- Talán igazad van, Phobe, de időnként nem árt egy kis szerencse.

- Egy tonna páncélzatot adnék egy marék szerencséért - válaszolta a nő. - Indulhatunk?

- Kész vagyunk mindennel? - kérdezett vissza meglepetten a férfi.

- Larry, ahhoz, hogy újrá képesítsenek, háromhetvenötöt kellett lőnöd. Végeztél a tizedik célponttal. Ez áz öt.már csak a rékord megdöntéséhez kellett.

- Tényleg? Megdöntöttem?

- Bizony, méghozzá a tizenhármas csapatét, a Szavanna Mesterekét. Alaposan feladtad nekik a leckét.

Blake vérére! - gondolta döbbenten a férfi. A kiképzés alatt Charles-townban egy újoncnak 325öt kellett teljesítenie, hogy a szolgálatba lépéshez szükséges képesítést megszerezze, bár a klánháború megemelte ezt a pontszámot. Larry tudta, hogy ügyesedett, de azt nem, hogy milyen mértékben, hiszen a Solarison egy az egy elleni harcok folytak. A hét évvel korábbi eredményeihez képest az éppen megfelelt szintről az elit harcosok szintjére lépett, és ez a gondolat kellemesen melengette belülről.

- Soha nem hittem volna, hogy rekordot döntök. Mint marketinges tisztnek, ezt nem kell publikálnom, ugye? - kérdezte, mire Phobe újra elnevette magát.

- Azt hittem, közhírré tesszük a sajtóban, aztán elküldjük a klánok- ' nak. Kétszer meggondolnák, hogy újra támadjanake, nem gondolod?

- Szerintem a számítógép ellen vívott csatáknak közük nincs a klánok ellen vívottakhoz.

- Én is ott voltam', emlékszel?

- Persze - válaszolta Larry elgondolkodva, aztán megfordította Csatapörölyét és elindult Phobe Útonállója után a hangárhoz. - Akarsz újra harcolni velük? - kérdezte, amire először egykét perces süket csend volt csak a válasz, aztán Phobe óvatosan megszólalt:

- Újra harcolnék velük, ha kell,'de nem tudom, hogy akaroke még harcolni.

- Találkoztam elementálokkal Solarison - mondta Larry’a klánok genetikailag kifejlesztett gyalogosaira utalva. - famar Malthus, aki annak idején segített Kainak minket kiszabadítani, eljött, hogy megnézze Kai bajnoki címvédését. Még mindig félelmetesek; akkor is, ha barátként jönnek. De ha holnap vége szakadna a fegyverszünetnek, szeretnék a

h.

tűzvonalban harcolni.

- Engem a házasság megváltoztatott, - válaszolta elgondolkodva a nő. - Mielőtt Georgeot megismertem, a hadsereg volt a jövőm. Most a. mi jövőnket jelenti, nem csak az enyémet.

- Nem egyszerűsíti a helyzetet, ugye?kérdezte Larry, mire Phobe idegesen felnevetett.

- Mi a fontosabb, a haza vagy a magánélet? ’ ‘ ...

A Drakónis Szövetségben egyértelműén a haza - válaszoltá a férfi.

- Gondolom a klánoknál is, viszont a Belső Szféra más területein az egyéni tényezők jobban beleszólnak a választásba. De túl hideg és személytelen lesz a dolog, ha így teszed fel a kérdést.

- Larry, az állam maga is egy hideg és személytelen dolog.

- Kétségtelen, de csak akkor, ha az államot egyfajta intézménynek tekinted. Mindketten találkoztunk Victor herceggel, és ő például sokminden, csak hideg és elérhetetlen nem - mondta Larry, miközben a gépe kiért a sziklás terepről a Tartalékosok hangárjának betonjára.

- Számomra az állam mindazt és mindazokat jelenti, akiket és amit szeretek. Ha a kötelesség azt kívánja, hogy megvédjem őket, akár az életem árán is megteszem.

- Te könnyen beszélsz. Nincs feleséged,

- Persze, hiszen még azt is visszautasítottad, mikor elkértem a barátnőd videofon számát. Rá sem nézhetek, mert nem hagyod. "

- Larry, ő boldog bűnben él George egyik haverjával.

- Hát akkor hívnám, ha a fickó nincs otthon.

- Elviselhetetlen vagy - nevetett a nő.

Larry befordult a Csatapöröllyel a hangárba, és beállt a számára kijelölt helyre. Elvégezte a kikapcsoláshoz szükséges teendőket, aztán újra felvette a beszélgetés fonalát. - Szerintem te is elmennél harcolni. Phobe. Ha egyszer megkóstoltad, soha nem szabadulsz tőle. A véredben van, bármit is teszel.

- En is így éreztem, Larry, de már tudom, hogy van ellenszere.

- Mi lenne az?

Az igaz szerelem. Van valami a szerelemben és az életben, ami ugyancsak lecsökkenti a halál birodalmában való játszadozás vonzerejét.

- Ez nem jelenti, hogy nem mennél, Phobe - mondta Larry, és kikapcsolta a pilótaülés övének csatjait. - George csak egy újabb dolog, amiért harcolhatsz. Nincs erősebb indok a harcra, mint a család védelme.

- Kevesebbért is voltak már háborúk.

- És valószínűleg lesznek is - válaszolta a férfi, aztán kioldotta a sisak állán a szíjat. - De ha egy kis szerencsénk van, a mi életünkben már nem.

Marik palota, Atreus Marik Nemzetközösség, Szabad Világok Ligája

Thomas Marik végtelen ürességet érzett. Mintha egy üres kis agyagfigura lenne, törékeny és sebezhető, amely minden lélegzetvételnél millió darabra hullik szét. Úgy érezte, mintha mindent kitéptek volna belőle, aztán a szíve helyén tátongó kétségbeejtő űrbe vetették volna.

Nem érzett fájdalmat.

Egyedül állt az erkélyen, és nem kellett újabb pillantást vetnie a papírdarabra, amit Malcolm püspök hozott neki, hogy a fejeben lüktessen, hiszen az üzenet egyszerűségében és tömörségében is sokat mondó volt: Nincs egyezés.

A fiam halott, és Victor Davion ölte meg. Ahogy a szavak végre értelmes mondattá álltak össze benne, szinte azonnal megszólalt a racionális énje. és tiltakozni kezdett. Éppen olyan jól tudta, mint bárki más, hogy a fia bármikor meghalhat, miután az orvosok megállapították, hogy leukémiás. Csak a teljes kétségbeesés vette rá. hogy elfogadja, amikor Hanse Davion felajánlotta a fiának a kezelést az Újavaloni Tudományos Intézetben. Ez volt az utolsó reménye.

Sophina sürgette Thomast, hogy legyen egy második gyerekük, aki csontvelőt adhatna Joshuának, de a férfi ebbe nem egyezett bele. Apjának, János Mariknak tíz gyereke volt. Kettő közülük leukémiában halt meg nyolc, illetve tizenkét éves korában. A többiek - Thomas, a bátyja, Paul és a húgai Theresa és Kristen kivételével - különféle belső csatározásokban és hábdrúkban vesztették az életüket, melyek feldúlták a Szabad Világok Ligáját. A szenvedések akkor értek véget, amikor Thomas megjelent az összehívott parlament előtt 3036ban, és mindenkivel tudatta, hogy nem halt meg a bombatámadásban, ami másfél évvel korábban kioltotta az apja és a bátyja életét. János Marik családja ékes példája volt, hogy á nagy család és a testvérek közötti rivaíizáció komoly problémákat okozhat.

Félt egy újabb gyereket vállalni. Ha a gyerek nem alkalmas rá, hogy csontvelő donor legyen, örökre rajta marad a bélyeg, hogy nem teljesítette a feladatot, amiért a világra hozták.

Másrészről viszont a lehetőség, hogy egy olyan gyerek jön a világra, aki képes Joshuának csontvelőt adni, még rosszabb lett volna. Ha csak egy szikrányi büszkeség és ambíció is szorul belé - ami végülis nem lenne meglepő dolog annak a ténynek'a tudatában, hogy a puszta léte

megmentette a testvére életét - egy ilyen gyerek nem venné jó néven,

hogy a bátyja örökli a trónt. Ha a rák kiújul, könnyen előfordulhat, hogy megtagadja újabb csontvelő átadását annak érdekében, hogy ő legyen a Vezérezredes.. Isis megtette, amikor meg kellett volna mentenie Joshua életét, és Thomas abban az abszurd helyzetben találta magát, hogy büntetéssel fenyegeti azt az embert, aki az új örököse lehetne, ha nem segít megmenteni jelenlegi örökösét.

És most ő örököl majd mindent, ő, aki SunTzu Liao rabja. Thomas tudta, hogy van más választása is: Paul, Kristen, Theresa és a leszármazottaik, de tudta azt is, hogy ők még kevésbé osztják a céljait, mint Isis. Bár ha egyiknekmásiknak - például Paul lányának, Corinnenak - kedvezne, teljesen feldühíthetné SunTzut, a dolgok elérték azt.a pontot, amikor ilyesféle játékokat már nem engedhet meg magának függetlenül attól, hogy milyen örömet is okozna neki, hogy ráijeszt SunTzura.

Victor Davion nem ölte meg a fiamat, de megtagadta tőle a végső tisztességet, amit itt megkapott volna. Az a tény, hogy helyettesítette a halott fiamat egy másik gyerekkel, egyszerűen barbárság. Pogány cselekedet volt, ami meggyalázta a fiamat és az életét. Ezért pedig megfizet Victor, méghozzá drágán.

Egy terv darabkái kezdtek körvonalazódni a lelkében tátongó ürességben. Minden részecskéje egy leheletvékony membránként a férfiban kavargó masszába épült. Bár egyetlen részecske túl finom volt, hogy ellenálljon a nyomásnak, és az* egész építmény nem volt más, mint kártyavárba szerkezet mégsem omlott össze. Thomas új jövőképe pedig lassan e köré kezdett felépülni.

Malcolm püspök, aki egy lebegő árnyalakként állt mögötte az irodában, óvatosan megköszörülte a torkát. A hang idegesítette Thomast, és legszívesebben megfordult volna, hogy torkon ragadja a férfit, de ha megteszi, összetörik benne a kristályrács, ami épp csak elkezdett épülni.

- Szeretném kifejezni részvétemet a fia elvesztése miatt, Vezérezredes, ha megengedi.

- Köszönöm - válaszolta a férfi tompán.

- Azt is szeretném elmondani, hogy készen állok továbbítani az utasításait, amik elviszik az igazság óráját az Egyesült Világok trónján ülő hitszegő törpének - folytatta a püspök, mire Thomas felikapta a fejét.

Még mindig nem fordult megi hogy Malcolmra nézzen.

- Maga szerint bosszút kellene állnom Victor Davionon? - kérdezte ingerülten.

- Van egy régi mondás: A bosszú legyőzi a halált.

A Vezérezredes lassan megfordult,- vállai megfeszültek.

- Maga egy bolond, Malcolm - mondta csendesen.

- Elnézést? Mit mondott, uram?.

- Tudja kitől idézett?

- Az áldott emlékű Blaketől - mondta a püspök, de Thomas egy mozdulattal ingerülten félresöpörte a válaszát.

- Az idézet Francis Bacontői van, és maga helytelenül, a helyzetnek nem megfelelően alkalmazza. Tévesen. És maga is téved.

A püspök tágra nyílt szemekkel az ajtó felé hátrált Thomas haragja elől.

- Nem akartam megsérteni - dadogta.

- Nem, hát persze, hogy nem akart, de megsértett. Ha tudja, mi áll az üzenetben, akkor azokat az üzeneteket is olvasta, amiket kiküldtem. Hányán tudják még, hogy mi van bennük, és hogy milyen válasz érkezett rá? - kérdezte Thomas, de Malcolm megpróbált kibújni a válaszadás alól.

- Vannak dolgok, amiket nem...

- Mondhat el nekem? Thomas Marik vagyok, püspök. Én vagyok az, akit Blane püspök úgy jelölt meg, mint a Komsztár száműzött prímását'. Mások előtt talán titkolózhat, de énelőttem nem! - mondta, és teljes magasságában kihúzta magát. - Ez nem egy olyan információ, aminek kedvtelésből nézek utána, hanem olyan, amit tudnom kell. Nem is sejtem, milyen messzire jutott el ez az egész történet, vagy hogy mennyire szegték meg a biztonsági előírásokat, de tudnom kell, különben nem készülhetek fel rá, hogy megtegyem a szükséges lépéseket a fiam meggyalázásának visszafizetésére.

- De épp most mondta, hogy bolond vagyok, ha azt hiszem, hogy bosszút áll Victor Davionon.

- Es az is - mondta Thomas, aztán széttárta karját az éjszakai ég felé, ahol bolygók és csillagok milliói fénylettek, köztük az Egyesült Nemzetközösséghez tartozók is. - Nem Victor volt az, aki ezt az ocsmányságot tette a fiammal, de a Davionokra jellemző arroganciából táplálkozott a cselekedete. Az apja, Hanse Davion tartotta túszként a fiamat, hogy segítsünk neki a klánok elleni háborúhoz szükséges anyagok előállításában. Hogy tudná valaki, akit egy ilyen ember nevelt fel, valaha is.megér-teni, hogy milyen fájdalmat érez egy apa, ha elveszti a fiát?! Nem Victort okolom, hanem a férfit, aki nemzetté.

- De meg fogja büntetni.

- Hanset már nem tudom megbüntetni - bólintott Thomas lassan , de Victornak tanulnia kell az apja hibájából. Viszont szükségem van egy kis időre, hogy kidolgozzam a büntetést. A határmenti támadások nem elegendőek. Az elsődleges kötelességem nem az, hogy a saját lelkemet gyógyítsam nemzetközösségiek mészárlásával, hanem az, hogy felszabadítsam a népemet egy olyan nemzet igája alól, amely megenged ilyen obszcén magatartást. Ehhez a felszabadításhoz időre és gondos tervezésre van szükség. x

Thomas látta, hogy az értelem szikrája végre felvillan Malcolm sötét szemében, de tudta, hogy a püspök még csak nem is álmodik róla, hogy neki milyen tervei vannak.

- Maga a közvetítőm Blake Szava felé, Malcolm püspök. Küldjön egy üzenetet Blanenek az aláírásommal, ő majd ratifikálni fogja ezt a döntést. Maga pedig el fogja hozni az infonnációkat, amiket akarok, és akkor, amikor akarom, méghozzá kérdés nélkül. Elhoz mindent, s nem fűz hozzá megjegyzéseket, kivéve, há én úgy parancsolom. És mindenről, ami a tudomására jut, jelentést ír nekem.

- De ott az egész SAFE, és a hírszolgálati apparátus többi része, hogy ilyen jelentést készítsen önnek.

- Igen, vannak olyan forrásaik, amik magának nincsenek, de ez odavissza érvényes. Kölcsönösen igazolniuk kell egymást - mosolyodon el Thomas, és érezte, hogy a sebhelyek megfeszülnek az arcán. - Az első dolga az lesz, hogy összeállít egy dossziét az ellenségemről.

- Victor Davionról?.

- Nem - rázta meg a fejét Thomas. - Victor tetteit elég jól átlátom. Akit most ki akarok ismerni, az Katrina Steiner.

- Katrina Steiner, értem - hajtott fejet Malcolm. - Kíván még valamit, uram?

Thomas már el akarta bocsátani a férfit, amikor egy újabb kristály csúszott a helyére a rácsban.

- Igen. Megvan még SunTzu üzenete, amit ÚjAvalonra akart küldeni?

- Igen.

- El tudná hozni nekem?

Malcolm elgondolkodott, aztán lassan, óvatosan bólintott.

- A Davion hírszerzés megváltoztatta az üzenethez használt kódsort. A Maskirovka ügynökök ÚjAvalonon tulajdonképpen soha nem kapták meg a kulcsot a kódhoz.

- El tudja küldeni nekik újra valamilyen más helyettesítő kóddal egy héten belül?

- A Maskirovka csak havonta változtatja a kódjait, dq meg tudjuk oldani a helyettesítést.

Jó. Álljon készen, hogy szükség esetén azonnal ki tudja küldeni a kulcsot és' az üzenetet - mondta Thomas, és elégedetten összedörzsölte a kezét. - A tervem végrehajtásához valószínűleg meg kell bolondíta-nom kicsit Victor Daviont, és két legyet ütök egy csapásra, ha ehhez SunTzut tudom felhasználni.

ló

A fegyverek nélküli diplomácia olyan, mint hangszerek nélkül zenélni.

Nagy'Ferenc

Tamar Farkas megszállási zóna 3057. augusztus 8.

Phelan Ward, a Farkas klán kánja Natasa Kerenszkij mellett állt, amikor az ilkán elfoglalta helyét a magas dobogón a Nagytanács termében. Sem Phelan, sem Natasa nem viselte zománcozott farkas maszkját, bár tiszteletük jeléül mindkettejükön a klán fekete és szürke bőr ruhája volt. Ulrik szintén szürkébe öltözött, a> sisakját ünnepélyesen letette maga mellé az emelvényre.

- Én, Ulrik Kerenszkij, ilkán a tukayyidi fegyverszünet hatodik évében, ezennel megnyitom a Farkas klán Nagytanácsának gyűlését. A háromezerötvenkettő, június húszadikán megtartott tárgyalás értelmében ma is a Nyikolaj Kerenszkij által összeállított Katonai Szabályzat szerint élünk. Ennek a ténynek megfelelően fogunk cselekedni.

- Seyla - kántálta minden jelenlévő harcos. Hangjuk teljes egységben szakadt fel, bár a hangsúly idegen volt a mindennapi beszédtől.

A békeidőben összehívott Nagytanács gyűlését Strana Mechtyn, a Nagytanács termében tartották, a klánok hazájában, távol a Belső Szféra peremkerületeitől. A tizenhét klán harmincnégy kánjának személyesen kellett megjelennie, de mivel a Katonai Szabályzat gyors döntéseket kívánt a fontos kérdésekben, Ulrik tárgyalásán huszonkét kán csak monitoron volt jelen. A többi tizenkét kán és mindazok a klántagok, akik a Belső Szférában tartózkodtak, személyesen jelentek meg.

Phelan megcsóválta a fejét. Bár tudta, hogy mind a vád, mind pedig a tárgyalás csak koholt dolog, a felkészülés hat hete alatt elkezdett benne reménykedni, hogy sikerülhet észérveket felvonultatva megdönte-nie. Ahogy most végignézett a jelenlévők arcán ülő kifejezésen (ami a halálos unalomtól a teljes izgalomig terjedő skálán mozgott), hirtelen rájött, hogy mindenki már vagy eldöntötte, hogyan fog szavazni, vagy pedig annak függvényében dönt majd, hogy a saját klánja hogy jár jobban. Akkor sem változtathatnék meg semmit, ha én lennék maga a megtestesült ékesszólás.

Ulrik végignézett az összegyűlt kánokon, aztán megszólalt:

- Testvéreim innen és túl, ez a döntés kötni fog minket most és mindörökké, az idők végeztéig. Azért gyűltünk itt össze, hogy ítélkezzünk egy ellenem emelt súlyos vádban. Azzal vádoltak meg, hogy fajirtást terveztem a klánok közt, és eszerint is cselekedtem, amikor aláírtam a fegyverszüneti megállapodást, mert emiatt nem fogjuk tudni megvédeni magunkat a Belső Szférával szemben.

Vandervahn Chistu, egy fiatalabb Jádesólyom kán emelkedett szólásra.

- Én állok ma testvéreim elé, hogy fajirtással vádoljam meg Ulrik Kerenszkijt.

- Akkor kezdjük - válaszolta Ulrik, és valamit beütött a számítógépébe, aztán felnézett^A Katonai Szabályzat a tömörség érdekében mindkét félnek csak egy szóvivőt engedélyez. Ki lép a gyűlés elé, mint vádló?

- Ezt a tisztet Elias Crichell kéri magának, ilkán - .emelkedett fel a másik Jádesólyom kán.

Ez a fordulat meglepte Phelant. Azt várta, hogy Lincoln Osis,.a Füstjaguárok kánja jelentkezik, és követeli magának a vád jogát. A Füstjaguárok klánjában legalább annyira a Keresztesek voltak túlerőben, mint a Jádesólymoknál, és eredetileg az ő kánjuk, Leó Showers lett volna a Belső Szféra elleni támadás ilkánja. Leó Showers halála miatt kellett új vezért választani, és Ulrik invázió alatt felmutatott sikerei egyértelművé tették ezt a választást. így lett Ulrik ilkán, a kánok kánja. Ha közülük áll ki valaki vádlónak, visszakaphattak volna valamennyit az elvesztett tekintélyükből, de hogy mégsem ők jelentkeztek, annyit jelentett, hogy már előzetes megállapodás született a Jádesólymok és a Füstjaguárok között; esetleg azt, hogy valamiféle hatalmi súlypont áthelyeződés zajlott le.

Ahogy Phelan kielemezte a helyzetet, kezdte egészében átlátni a képet. A Sólymok több világot hódítottak meg az invázióban, mint a Füst-jaguárok, ezáltal egy kis előnyre tettek szert, aminek alapján az erkölcsi felsőbbrendűséget maguknak követelhették. A Jaguárok elvesztették a

csatát Luthienen, a Drakónis Szövetség fővilágán, ráadásul két zsoldos egység kezeitől szenvedtek vereséget, és ez a tény még tovább rontotta a helyzetüket. Az is figyelemreméltó tényező volt, hogy négy évvel korábban Lincoln Osis emelt vádat hazaárulás bűne miatt Ulrik ellen, amit szintén elvesztett Phelan védőbeszéde után.

A fiatal kánt zavarta ugyan, hogy nem a Jádesólymoktól várta a kihívást, ugyanakkor tudta, hogy nem kellett volna meglepődnie. Ahogyan Ulrik megjegyezte, egyetlen Keresztes sem számít rá, hogy az ítélet eredménye egy klánok közötti liáború lehet, tehát nem aggasztotta őket, hogy a Farkas klán a közös határon bármikor szívfájdalom nélkül rajtuk üthet. Phelan úgy tippelte, hogy a Jádesólymok már készenlétbe is helyezték néhány egységüket, hogy abban á pillanatban megtámadhassák Terrát, ha a fegyverszünetet felmondják. Ügyésznek lenni azon a tárgyaláson, amely várhatóan eltávolítja Ulíikot a posztjáról, gyakorlatilag egyenes utat jelentett Elias Crichellnek, hogy ő legyen az új ilkán.

Elias Cíichell egyik kezét a zománcozott Jádesólyom sisakon nyugtatta, a másikkal meg a helyére igazította bőrgallérját, mielőtt megszólalt. Hatvan éves kora ellenére, ami igen magasnak számított a klánbeli átlaghoz képest, olyan kiválóan manipulálta a politikai kérdéseket, hogy még mindig a markában tartotta az uralmat a Jádesólyom klán fölött.

- Ulrik Kerenszkij ilkán, jelen lévő és az eseményeket távolból figyelő kán testvéreim, az Ulrik ellen felhozott vádak, amit ilkán vagy kán elleneddig valaha is felhoztak, a legsúlyosabbak, mert Ulrik nem egy klán genetikai örökségét tervezte elpusztítani, hanem az összesét. Az ő excentrikus világképében a klánok minden rossz megtestesítői. Tükör elé állított minket, ellenünk fordítva minden tudásunkat, és minden tette, amit állítólag a hagyományaink szellemében tesz, valójában az elpusztításunkat célozza - kezdte, és szikrázó kék szemével végignézett a termen, aztán a közvetítő kamerára függesztette a tekintetét. - Ennek a vádnak az igazsága megkérdőjelezhetetlen, mert a mi létünk rá a bizonyíték. Mire a tukayyidi fegyverszünet tizenöt hosszú éve véget ér, teljesen elfelejtjük mindazt,' amit a Belső Szféra elleni-harcok közben megtanultunk. Nemcsak a katonáink lesznek majd gyakorlatlanok, de a Belső Szféra is lehetőséget kap, hogy megváltoztassa a taktikáját, a harcmodorát, és nekünk nem lesz módunk ezt az előnyt ellensúlyozni. Gyakorlatlan vezéreink gyakorlatlan katonákat fognak csatába vezetni. Ulrik bűnének súlya nyilvánvaló. Azt kérdezhetitek magatoktól, mint ahogy én is megtettem, vajon miért akarja Ulrik elpusztítani a saját né, pét? Mi az, ami ennyire gyökeresen megváltozott benne? Miért árul el

minket? Voltak ennek jelei, amiket már régen észre kellett volna vennünk? - kérdezte Crichell, és hátrasimított égy őszes tincset, aztán folytatta:

- A Farkasok mindig is felül akarták vizsgálni a hagyományokat, amiket még Nyikolaj Kerenszkij, mindannyiunk alapítója hagyott hátra, és tették ezt azzal az indokkal, hogy Nyikolaj közéjük tartozott. Sokáig hagytuk, hogy e mögé az indok mögé bújjanak. Egykor talán vakok voltunk, de ma már egyikünk sem kételkedhet benne, hogy amit ők rugalmasságnak hívnak, az csak egy újabb megnevezés a revizionizmusra és a forradalomra.

- Ulriknak ez a változásokra való hajlama három ember hatására alakult ki. Kettő közülük jóval magasabb pozícióba emelkedett, mint amit képességeik igazolnának. Natasa Kerenszkijt, feltéve persze, hogy ő az a nő, aki egy fél évszázada elhagyta a klánokat, megfertőzte, magához csábította a Belső Szféra, és most ő van befolyással a kánra. Ulrik pedig Phelan Ward által a lelkét adta el az ördögnek, hogy első kézből kapjon híreket, és ez az invázió alatt hatalmas előnyt biztosított neki. Phelanon keresztül a Belső Szféra önmaga egy szeletét ékelte közénk, egy olyan embert, akit tökéletesen irányításuk alatt tudnak tartani, és jutalmul megkötötték a fegyverszünetet.

Az idős kán egy pillanatra megállt, és körbehordozta pillantását, amiből sütött a megvetés.

- Ulrik harmadik szövetségese - folytatta - az a személy volt, akitől Ulrik az invázió alatt tanácsokat kért, és akivel végül a fegyverszünetet is megkötötte. Anastasius Focht kardinális jutalma egy olyan győzelem volt, ami Őt a Belső Szféra szemében a legendás harcossal, Alekszander Kerenszkijjel egy magasságba emelte. De ez a gusztustalanság még mindig nem volt elég. Ulrik csúszvamászva könyörgött Focht engedélyéért, hogy kibe költöztessen embereket a BelsőSzférából. Egy klánbeli istent káromol, ha ilyen mélyre süllyed. Ez a négy: Ulrik, Focht, Phelan és Natasa titkos szövetségre lépett azzal a céllal, hogy a maguk kis új Csillagligáját megalapítsák. Phelan unokatestvére, Victor SteinerDavion kapná meg az uralkodói széket, ha a terv' sikerül. Elveszi Omi Kuritát, és egyesítik birodalmaikat. A legfőbb hadúrnak Kai AllardLiaot, a Twycrossi Mészárost neveznék ki, és első dolguk lenne, hogy lerohanják a Ka-pcllán Konföderációt, hogy kikényszeríték Kai AllardLiao jogát az uralkodáshoz. Kai feleségül veszi Katrina SteinerDaviont, és végül a Szabad Világok Ligája is elbukik, ha majd rákényszerítik Thomas Marik lányát, hogy feleségül menjen Peter Davionhoz, Victor testvéréhez.

Phelan megrázta a fejét, mert sok volt neki hirtelen az a hihetetlen mennyiségű ostobaság, amit Crichell a nyakába zúdított. Talán igaz, hogy Victor és Omi Kurita szerették egymást, de nem voltak szeretők^ és egyikük sem dédelgetett olyan illúziót, hogy ők valaha is összeházasodhatnak. Ha hinni lehetett a Taman Malthustól kapott híreknek, Kai talált magának feleséget, méghozzá nem Katrina Steinert. Crichell többi állítása pedig tiszta fantazmagória volt, bár tetszetősen hangzott, és talán arra is elég volt, hogy a többi kánt megijessze.

- Mi az a szerep, amit Ulrik magának és a többi klánnak szán ebben az új rendszerben, az ők szép új Csillagligájában? - emelte fel egy ujját Crichell. - Egy új Alekszander Kerenszkijt akar csinálni magából. Alárendel minket Victor Davionnak. Arra fognak használni minket, hogy leigázzuk a Kapellán Konföderációt. Arra fognak használni, hogy pokolra küldjük a Szabad Világok Ligáját. Használni fognak minket, hogy banditákra vadásszunk, és korrupt uralkodókat támogassunk. A mi erőnkkel akarják támogatni a Belső Szféra ördögeit, akik miatt annak idején az őseink elmenekültek a Belső Szférából.

- Soha egyikünk sem akart Victor Davion bábfigurája lenni, de Ulrik

fegyverszünete nem hagy más lehetőséget. Ha tíz évvel előre tekin#

tünk, amikor a fegyverszünet utolsó percei letelnek, Ulrik előhozakodik majd azzal, hogy nem vagyunk már képesek legyőzni a Belső Szférát. Aláaknázza majd az ellenállásunkat azzal, hogy dicsőséget ígér, de egy olyan szerepet kell majd ehhez eljátszanunk, ami sokkal közelebb van a Belső Szféra céljaihoz. Javasolni fogja, hogy egyesüljünk a Belső Szférával, és hová vezet ez, ha nem oda, hogy a klánok beleolvadnak a Belső Szférába?!

Phelan felszisszent, ahogy Crichell kiejtette a „beleolvadni” szót. Az eredetileg húsz klán közül egyet elpusztítottak, kettő pedig beleolvadt más klánokba. Az Özvegycsináló klán a Farkasok közé olvadt be, és a vörös homokóra, amit Natasa saját sisakdíszeként viselt, arról árulkodott, hogy Özvegycsináló vér folyik az ereiben. A Mongúz klánt a Füstjaguárok szippantották fel, de belőlük semmi nem maradt, egy jel vagy egy árva szimbólum sem. A beolvadás útján való teljes halál volt a kánok legfélelmetesebb rémálma, és Crichell ezt használta fel Ulrik ellen.

- Tudjuk, mi Ulrik szándéka - bólintott lassan Crichell , mert olvasunk a cselekedeteiből, és meglátjuk az igazi értelmüket. Az egyetlen módja, hogy megakadályozzuk a saját pusztulásunkat, hogy őt azonnal eltávolítjuk a tisztéből, felmondjuk a fegyverszünetet, és végigcsináljuk a szent háborút, aminek folytatásában ő megakadályozott minket.

A válaszod? - nézett Ulrik Phelanre, mire az ifjú kán bólintott, és felállt.

Egymillió év alatt sem tudtam volna felkészülni rá, hogy megvédjem Ulrikot egy ilyen támadás ellen. Letette a jegyzeteket, amelyeket magával hozott, aztán megrázta a fejét. Mindig is tudtuk, hogy nem győzhetek, de Crichell legalább egy kis támadható felületet hagyhatott volna, Egyetlen dolog, amit tehetek, hogy lecsipkedek a győzelméből, de egyedül az általa festett paranoiás rémkép segíthet ebben.

- Nem tudom, hogyan ellensúlyozhatnám Elias kán vádbeszédét, de leginkább azért, mert teljességgel nélkülözi a megalapozottságot. Engem választottak ki, hogy felülvizsgáljam, mivel ezt szokták tenni a feltevésekkel. A forgatókönyvben, amit volt szerencsénk végighallgatni, van néhány igen érdekes, de. realitásokat nélkülöző pont. Olyan fogalmakkal dobálózik, amiknek egyetlen célja van: hogy félelmet ébresszen önökben. Ezzel a kísérletével azonban nyilvánvalóan bizonyítja, hogy alábecsüli a fiatalabb generációk értelmét és tehetségét. Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy óvatosan értékelje Elias kán szavait, hisz nagyon ügyes trükköt alkalmazott. Azt sugallja, hogy önök egy tükörvilágban vannak, egy olyan helyen, ahol minden, amit Ulrik tett, minden, amit fel tud mutatni, meg sem történt. Ha pedig ezt a gondolatmenetet követjük, oda jutunk, hogy az a kán, aki a legtöbb világot foglalta el az invázióban, valójában a legkevesebbet foglalta el..

Phelan megállt egy pillanatra, és hatásszünetet tartott.

- Azzal, hogy a nézőpontunk megváltoztatását kéri, Elias messzire vezet minket mindattól, amitől a kánok kánokká lettek. Meg akarja akadályozni önöket ítélőképességük szabad használatában. Azt kéri, bízzák rá a döntést saját maguk helyett. A bizalmukat akarja ez az ember, ez a kán, akinek a katonáit Twycrosson a Belső Szféra egyetlen harcosa győzte le.

Phelan hirtelen az asztalra csapott.

- Ne hagyjuk figyelmen kívül az idokokat sem! Vessenek csak egy pillantást a forgatókönyvére. Semmi kézzelfogható nincs benne, aminek alapján Ulrik ilkánnal való szövetségkötéssel gyanúsítja Anatasius Foch-tot, Natasa kánt és engem. Ezt ő találta ki. Eltorzítja a tényeket. Elmulasztotta megemlíteni például, hogy bár Victor Davionnal rokonok vagyunk, hosszú évekig gyűlöltük egymást. Mialatt Crichell kán szerint én Victorral szövetkeztem, hogy megalapítsuk az új Csillagligát, Victor apja uralkodód az Egyesült Nemzetközösség felett. Victor olyan messzire volt tőle, hogy hatalmat kapjon a kezébe, hogy még egy öngyilkos akcióra is elc ték mélyen a Füstjaguár megszállási területére. Mivel én itt voltam, a

Farkasok között, még csak esélyünk sem volt semmiféle összeesküvésre,

1 Kivéve persze Crichell kán termékeny, lázas képzeletében.

Phelan széttárta karját.

- Nem titok, hogy a Jádesólymok gyűlölik a Farkasokat. Az sem titok, hogy ők Keresztesek, és gyűlölnek szembenézni a ténnyel, hogy egy Őrző győzött le minden Keresztest a Belső Szféra uralmának megszerzésére folytatott harcban. Különösen sértő az a tény a Jádesólymoknak, hogy a Farkasok a saját módszerük szerint kiképzett katonákkal értek el győzelmet. Olyan kiképzési módszerekkel, melyeket most mindannyian használnak. A Jádesólymok - megjegyzem, jogosan - nem bíznak a saját kiképzési módszereikben. Valójában azon sem vagyok meglepődve, hogy Crichell kán attól tart, hogy a Belső Szféra olyan katonákat képez ki, akik közül egyetlen harcos képes percek alatt egész Jádesólyom egységeket lemészárolni. Ha Jádesólyom lennék, talán én is egy tükörvilágban keresnék menedéket, ahol a vereség győzelemnek tűnik, és a sikert hibának lehet minősíteni.

Phelan az ilkánra mutatott. ’

Mindannyian tudják, hogy Ulrik vitt minket győzelemre a Belső Szféra ellen. Tudják azt is, hogy a személyes dicsőségre való éhség pusztította el a klánokat Tukayyidon, nem pedig Ulrik mondvacsinált árulása. Ez a valóság, amit mindannyian ismerünk. A szavazataikkal megtagadhatják az igazságot, és csatlakozhatnak a Crichell kán paranoiás képzelete által szült tükörvilághoz. Tegyék ezt, pusztítsák el Ulrikot, és vele együtt a klánok is elpusztulnak. De ha Ulrikra szavaznak, akkor a valóság dicsőséges jövőjét oszthatják meg egymással.

Phelan leült, és Natasa odahajolt hozzá.

- Szép munka, Phelan. Ezen most elrágódnak egy darabig.

- Nincs esélyünk a győzelemre?

Jó voltál, JPhelan, de annyira jó még te sem lehetsz - mosolyodott el Natasa. - Bár azt hiszem, alaposan lecsökkentetted az ellenünk szóló szavazatok arányát, és ez hosszú távon sokat jelenthet.

Ulrik szavazásra szólította a kánokat. Az invázióban részt vevő klánok közül négy - a Jádesólymok, a Füstjaguárok, a Novamacskák és az Acélviperák - bűnösnek szavazták Ulrikot. A Szellemmedvék, és a Farkasok ártatlannak. A többi klán részben Keresztes, részben Őrző volt, néhányan pedig a társaik szavazataitól tették függővé a döntésüket. A szavazás tizenkilenc szavazattal tizenöt ellenében bűnösnek találta Ulrikot.

A férfi felállt, miután az utolsó szavazatszámlálás is megtörtént.

- A világ megy tovább. Már nem vagyok ilkán, de szeretném azonnal bejelenteni, hogy a Visszautasítás Próbáját fogom kérni a szavazással kapcsolatban. A szavazatok aránya egy az egy egész huszonhathoz. Egy hónapot adok, hogy kiválasszátok, ki áll ki velem és az erőimmel, hogy megerősítse ezt a döntést.

Elias Crichell kán hatalmas mosollyal az arcán állt fel.

- Ulrik, vond vissza a kihívást, és engedd, hogy folytassuk az inváziót ott, ahol nyolc éve abbamaradt. Hagyd, hogy új ilkánt válasszunk. Biztos vagyok benne, engedélyezed a Farkasaidnak, hogy csatlakozzanak az új invázióhoz. Lásd be, nincs értelme egymás közt harcolni, miközben oly sok más ellenfél akad.

- Talán félsz megütközni a Farkasokkal, Elias? - kérdezte Ulrik tettetett meglepetéssel az arcán.

- Nem, természetesen nem - mosolygott tovább jóindulatúan Crichell. - Csak azt akartam, hogy ésszerűbb légy.

- Meglehetősen ésszerűen gondolkodom - mondta Ulrik arcán kihívó farkasvigyorral. - Ésszerű dolog elvárni, hogy te követeled magadnak a jogot, hogy megvédd a győzelmedet, pozvál?

- Póz, ha nincs más megoldás. Nem bosszúállás miatt indítottam el ezt a tárgyalást ellened vagy a Farkasok ellen.

. - Nem is gondoltam soha, Elias, hogy a személyes gyűlölet vezetett - rázta meg a fejét Ulrik. - Viszont én a magam részéről igenis gyűlölöm a Kereszteseket, és a Jádesólymokat. Pontosan én vezettem a dolgokat idáig, és kész vagyok harcolni a Jádesólymaiddal. Talán tudtad, hogy megnyered ezt a szavazást itt, a Nagytanács előtt, de én döntöttem el, hogy mit nyersz meg - mondta a leváltott ilkán, és hirtelen nevetni kezdett. Nevetése betöltötte a termet. - Megnyerted a Farkasokat magad ellen, és olyan igazi csatát, amilyet a katonáid még sosem láttak.

Marik palota, Atreus

Marik Nemzetközösség, Szabad Világok Ligája

SunTzu próbált természetes arcot vágni. Öt hete adta ki az utasítást az egységeinek ÚjAvalonon, hogy támadjanak. Egy pillanatig sem érdekelte, hogy minimális az esélyük a győzelemre. Ha sikerülne egy vérmintát szerezniük, és megcsinálni a Patmat vizsgálatot, akkor SunTzu megváltoztatná az eredményeket, és átadná Thomasnak, hogy bebizonyítsa: a fiát kicserélték. Ha nem sikerül nekik, és meghalnak, elmon

daná Thomasnak a gyanúját, és meggyőzné jövendőbeli apósát, hogy támogassa a Victor elleni lépéseit.

Akár így, akár úgy, nyerő, pozícióban volt, de a várakozás miatti idegesség úgy rágta belülről, mint egy féreg. Mivel semmi hír nem jött, először attól tartott, hogy az ügynökeit leleplezték, és a terve elbukott. Aztán arra gyanakodott, hogy az ügynökök megvalósíthatatlannak találták a feladatot, és egyszerűen nem tesznek semmit. Megalázónak találta ezt a lehetőséget, és magában átkozta az anyját, amiért nem tartott fenn jobban szervezett hírszolgálatot az Egyesült Nemzetközösségben.

Aztán Thomas hívatta. Abban a pillanatban, amikor a püspök Blake Szavából bekísérte Thomas irodájába, tudta, hogy a terve sikerrel járt. Egy pillanatra tisztelettel adózott Victor előtt, amiért olyan erős kézben tartja a médiát, hogy az akcióról semmi nem szivárgott ki, de Thomas nyilvánvalóan tudott valamit. Gondterhelt pillantása sejteni engedte, hogy a kapott hír nem túl jó.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan eljött, SunTzu.

- Mindig öröm, ha hívat, Vezérezredes - hajtott fejet SunTzu.

- Szeretném, ha így lenne, Liao kancellár, de tartok tőle, hogy ez nem igaz - dőlt hátra a székéban Thomas, és mélyet sóhajtott. - Bizonyos problémák közeledtét látom, és pár szívességet kell kérnem. Nem tudom, jogom vane kérni, de meg kell tennem.

SunTzu meglepődött, hogy Thomas a címét használta, de gyorsan összeszedte magát, amikor Thomas folytatta. Egyértelműen úgy látta, a Vezérezredes nem egészen beszámítható, és ez olyan mértékben keltette fel az érdeklődését, mint egy vadászó héjáét a mezőn futkosó egér.

- Megtiszteltetés, ha a szolgálatára lehetek, Vezérezredes.

Thomas bólintott, de úgy, mintha csak félig hallotta volna, amit

SunTzu válaszolt.

- Ha jól tudom, különféle felforgató csoportokat és forradalmár erőket tart fenn és támogat a Sarna határvidék területén.

- Igen. A Zhanzheng de guang egységeim aktívak jó néhány Davion világon, ezenfelül vannak összeköttetéseim néhány Liaopárti csoporttal.

- Helyes - mondta Thomas. - Olyan helyzet állt elő, ami megköveteli, hogy egyezkedjek Victor Davionnal. Szeretném felhasználni a Sarna határvidék területén működő ügynökeit, hogy némi nyomást gyakoroljak rá, és rávegyem, hogy megfelelő tisztelettel bánjon velem. Ehhez azt a látszatot kell keltenem, hogy bizonyos kérdésekben nézeteltéréseink támadtak, ezért most azonnal indulnia kell, hogy visszatérjen a fővárosába Siánon.

- Tudom, hogy nem ez a szándéka, Vezérezredes - mondta SunTzu , de valaki még félremagyarázhátja a javaslatát, hogy egy tettetett szakadás után az erőim bajt kevernek a Sarna határvidéken, és azt mondhatja, hogy megpróbál távol tartani, miközben összeesküvést sző Victor Davionnal, hogy megosszák a birodalmam. A magam részéről nem osztom ezt a nézetet, de lehetnek olyanok, akiknek így fog tunni a dolog.

Thomas kinyitotta a száját, mintha szólni akarna, aztán úgy is hagyta pár másodpercig, de egyetlen hang sem jött ki rajta. Végül újra becsukta, és elgondolkodott, mielőtt beszélni kezdett.

- Talán igaza van. Mivel tudnám bebizonyítani, hogy nem akarom az elé a kapzsi farkas elé vetni?

- Például kitűzhetné a lányával kötendő házasságom napját.

- Igen, Isis — bólintott elgondolkodva a Vezérezredes. - Mától számított hat hónap múlva kihirdetjük, hogy az esküvő körülbelül egy újabb fél év elteltével lesz megtartva.

Ez elfogadhatónak tűnik, de az ilyesféle egyezségeket könnyedén semmissé lehet tenni. Nem mintha én ilyen szándékkal vádolnám, de ha lenne valamiféle biztosíték...

- Igaza van. Vigye hát magával Isist Siánra. Tartsa ott túszként, ahogy Victor az én... - Thomas nem fejezte be a mondatot, szavai elhaltak, ahogy kezébe temette az arcát.

Nem tudom, mi folyik itt. Vajon az akcióm azt derítette ki, hogy Victor valóban kicserélte egy alteregóra Joshuát? Ennyire ostoba lehetett ez a Davion? - gondolta SunTzu, de nem hagyta, hogy a lelkesedés kiüljön az arcára. : >

- Nem a túszom lesz, Thomas, hanem a leendő jövendőbelim.

- Igen, tudom, hogy vigyázni fog rá - mondta Thomas, aztán felnézett SunTzura. - Fedezem a felmerülő költségeket, és a katonáim készenlétben fognak állni, hogy visszavágjanak bármilyen, Davionoktól érkező támadásnak, amely esetleg maga ellen indul. A Kapellán katonasággal is kapcsolatba lépek, hogy meneteltessék körbe a katonáikat, nehezebbé téve a Davion hírszolgálatnak/ hogy információhoz jusson.

- Nagyon jó - bólintott SunTzu. - Mikor induljak?

- Még.a héten. Malcolm püspök segít majd a parancsok továbbításában, úgyhogy a forradalmárai még az előtt megkezdhetik a tevékenységüket, hogy hazaérkezne Siánra. Gondolom, szeptemberre biztosan odaér, de a dolgokat már korábban el kell kezdeni.

- Úgy lesz, Thomas - mosolygott SunTzu büszkén. - Mi ketten megtanítjuk Victort arra a leckére, amit az apja sosem volt képes megtanulni.

t +

Önfenntartás.

Az első törvény, amely az államokra még inkább igaz, mint az emberekre, mert egyetlen kormány sem képes arra a bizonyos végső áldozatra, amit a személy megtehet a legnemesebb célokért.

Alfréd Thayer Mahan A tengeri hatalmak befolyása a történelemre

Zürich '

Sarna határvidék, Egyesült Nemzetközösség 3057. augusztus 18.

A Cathy arcára kiülő hitetlenkedő megdöbbenés, ami aztán teljes megkönnyebbülésbe olvadt, tudatta Noble Thayerrel, hogy jól döntött, amikor elhatározta, hogy a vészhelyzet ellenére elindul a kórházba. Letette a doboz kínai ételt a pultra, aztán gyorsan megölelte a nőt.

- Úgy nézel ki, mint akire nagyon ráférne ez a kaja, kicsim.

A nő átfonta karját a férfi vállán, de úgy, hogy véres orvosi köpenyét ne törölje Noble fehér ingébe és a kék kabátba, amit felette viselt.

- Amikor megkértem valakit, hogy hívjon fel, és mondja le a randin' kat, nem számítottam rá, hogy ma még látlak.

Noble egy gyors csókot adott a nő arcára. .

- Már holnap van, kedves - mosolyodon el, aztán megvonta a vállát. - Ki kellett jönnöm. Tudtam, hogy te is meg a többiek is biztosan éhesek vagytok, és a Mandarin Sárkánya nem vállal kiszállítást, ezért...

- Kész állatkert volt, de vagy tíz perce kijöttünk már a műtőből, úgyhogy mindenki a társalgóban van. Gyere - válaszolta a nő, aztán megvárta, amíg a férfi felveszi a dobozt, és levezette a sürgősségi osztályról. Elhaladtak pár véres ápoló mellett, aztán egy sarkon befordulva már

ott is voltak a társalgóban. Kávéillat és izzadságszag keveredett a levegőben, de mindkettő alól tisztán ki lehetett érezni a vér szagát. Anne Thompson és Rick Bradford egy kerek asztalka mellett üldögéltek, és olyan erősen bámulták a cukortartót az asztal közepén, mintha puszta akaratukkal akarnák felemelni.

Noble óvatosan eléjük csúsztatta a kartondobozt, mintha attól félne, hogy kigyullad. Mindketen egyszerre pislantottak, és néztek fel a férfire. Pár másodpercbe beletelt, mire felismerték, és elmosolyodtak.

- Az orvos is ezt rendelte volna, ha lett volna annyi ereje, hogy felvegye a telefont - mondta Rick, és hálásan pislogott a doboz felett.

- Ez volt a legkevesebb, amit tehettem - vonta meg a vállát Noble. - A hírek teli voltak a Zhanzheng de guang támadásokkal, amelyeket visszavertek. Gondoltam, ti kapjátok a súlyos eseteket, ha a könnyebb sérültek a Daosa Közkórházba kerültek.

Anne bólintott, miközben segített Cathynek kisebb dobozokat elővenni a nagy kartonból.

- A Daosha Közkórházban nagyon kevés fekvőhely van. A sebészeti osztályunk jobb, mint az övék, mivel rendelkezésünkre áll az új mágnesrezonanciával működő diagnosztikai központ is. Az volt a buszvezető egyetlen esélye, ha megtaláljuk a repeszdarabokat áz MRDvel.

- Ha Deirdre itt lett volna, meg tudjuk menteni - mondta letörtén Bradford, és hátradőlt a székén.

Noble odasétált a társalgó konyha részéhez, és előhúzott pár tányért.

- A vid riportok azt mondták, hogy a buszvezető rávetette magát a gránátra, amit a Zhanzheng de guang az iskolás gyerekek közé dobott. A gránát gyomortájt robbant fel a teste alatt, úgyhogy csoda, hogy a kórházig életben tudták tartani.

- Igazad van, de túlélte, amíg ideért. Harcolt, és azt akartam, hogy kapjon még egy esélyt az életre - mondta Rick, aztán megcsóválta a fejét, és lenézett a kezére. - Szerencsétlen annyira szét volt szaggatva, hogy többé nem tudott volna lábra állni, a vesesérülésével pedig* élete végéig dialízises lett volna.

- Nem értem, hogy tehetett valaki ilyet - mondta Cathy, miközben kinyitott egy citromos csirkés dobozt, ami éles, édes illattal töltötte

meg a helyiséget.

?

7 Úgy érezte, meg kell védenie a gyerekeket - válaszolta Noble, és a nő kezébe adott egy kanalat.

- Nem, én a Zhanzheng de guanra gondoltam, hogy hogyan tehetett iiyet gyerekekkel. Még csak másodikosok voltak.

- Azért teszik, mert terroristák - mondta Anne, és szétválasztott egy evőpálcikát.

- Bankot raboltak, hogy elég tőkéjük legyen a támadásokhoz, ezenfelül pedig a bankrablások megingatják az emberek biztonságérzetét, . és ettől idegesek, kiszámíthatatlanok lesznek - mondta Noble, és a Tso ezredes csirkéjéből kimért egy kanállal a tányérjára. - Rá akarják ébreszteni az embereket, hogy a kormány képtelen megvédeni az állampolgárait. - Fel akarják hívni rá a figyelmet, hogy mennyire alaptalan az állítása, miszerint a kormány a biztonság jelképe, és ez igaz más területekre is. Ha ezt sikerül elérniük, akkor majd előállnak, és magukat jelölik meg, mint lehetséges kormányzó erőt.

- De hétéves gyerekek meggyilkolásával aligha lesz belőlük lehetséges kormány - nézett fel Anne a férfira.

- Nos, ők nem így látják a dolgot. Azt próbálják bebizonyítani, hogy a gyerekek csak otthon vannak biztonságban. A szülők személyesen fogják a gyerekeiket iskolába hordani, mert tartanak egy újabb bombatámadás veszélyétől. A végeredmény pedig általános elégedetlenség lesz. De ha a szülők támogatják a terroristákat, akkor nem kell többé félteniük a gyerekeiket - mondta Noble, és kezébe vette a tányérján fekvő evőpálcikákat. - Utánaolvastam kicsit a Zhanzheng de guangnak és a vezétőjének, Xu Ningnek...

- Kutatás egy újabb Charlie Moor regényhez? - nézett fel Rick Bradford, mire Nelson elvörösödött.

- Hát... igen - mondta, és Cathyre pillantott.

Jó könyv - vont vállat a nő. - Csak egy kis hírverést csináltam neki.

- Én megveszem - mondta Anne, és lenyalta a szája szélét.

- Én is - csatlakozott Rick, aztán Noble felé bökött a pálcikákkal. - De ott tartottál, hogy Xu Ningről olvastál.

- Xu politológiahallgató volt itt, Zürichen, amikor az Egyesült Nemzetközösség elfoglalta a világot. Lediplomázott, és politológia professzor lett, de egyre inkább kiábrándult a Nemzetközösség feudális elveken nyugvó kormányzatából. Az írásai, amik egytől egyig brilliánsak, egyre inkább Davionellenesek lettek. Körülbelül Hanse halálának időpontjában kapcsolatba hozták egy bombatámadással a Zürichi Egyetem épülete ellen Quayloonon. Ide menekült, a kontinens déli részére, és megalakította a Zhanzheng de guangot Kapellán alapokkal és SunTzu teljes támogatásával.

Azt akarod ezzel mondani, hogy pontosan tudja, mit csinál? - kérdezte Cathy.

- Nem - rázta meg a fejét a férfi csak azt hiszi, hogy tudja. Az egyik írásából úgy veszem ki, hogy szerinte a túlságosan sok rétegből álló társadalmunk problémájára a rétegek és osztályok teljes eltörlése a megoldás. Egy olyan változás, ami nem csak elkozmetikázza a dogokat, hanem mindenkit egyenlővé tesz. Ez pedig azt jelentené, hogy mindannyiunknak a semmiről kellene újrakezdeni, és megtanulni a helyes gondolkodást.

- Olyan átnevelő táborokra gondolsz, mint amilyeneket a Komsztár próbált alapítani a klánok által megszállt világokon?

- Erről sajnos semmit nem tudok, Rick, de nem merném kizárni a lehetőségét - válaszolta Noble, és felvett egy darab csirkét a pálcikával. f - Nem is igen merek rá gondolni, hogy milyen lenne Zürich, ha Xu Ning forradalma sikerrel jár.

Rick felnézett, és elpillantott a műtő felé.

- Ha minden nap ilyen lesz, akkor túlságosan el leszünk foglalva, semhogy érdekeljen bárkit is.

- Nos, egy kis szerencsével ez nem történhet még - csóválta meg a fejét Noble.' - De ha mégis, reménykedjünk, hogy lesz valaki, aki a tüzet tűzzel próbálja meg eloltani.

Tharkad City, Tharkad

Donegál kerület. Egyesült Nemzetközösség

Katrina lenyomott két gombot, és újrajátszottá Thomas Marik üzenetét. Szinte szédült a rázúduló információmennyiségtől. Alig tudta elhinni, amit hallott, és abban reménykedett, ha újrajátssza, valami mást fog kihallani Thomas szavaiból.

A monitorról egy nagyon megviselt Vezérezredes nézett Katrinára.

- A legnagyobb tisztelettel vettem fel önnek ezt az üzenetet, Katrina hercegnő. A kedvessége és a személyes üzenete, amit a feleségem halálakor küldött, mélyen, megérintettek. Újra tudatták velem, hogy mennyire különbözik ön az apjától és a bátyjától, és milyen nagyon hasonlít az édesanyjára. Hálás vagyok érte. \

- Meglehetősen nehéz a következőket elmondanom önnek, de meg kell tennem, mert ezek nélkül az információk nélkül nem tudná helyesen megítélni a jelen helyzetet. Megdönthetetlen bizonyítékom van rá, hogy a bátyja egy alteregóval helyettesítette Joshua fiamat. Mivel nem informáltak a dolog okáról, az egyetlen nyilvánvaló következtetés, hogy a fiam halott. Ez annyit jelent; hogy a bátyja cselekedete fenyegetést jelent országom biztonságára, mivel lehetőséget ad a bátyjának, hogy a szélhámost a trónomra ültetve egy napon leigázza népemet.

Thomas hátralíajtotta a fejét egy pillanatra, mintha azt remélné,, hogy a gravitáció megakadályozza a szemébe gyűlt könnyek előtörését. Amikor újra a képernyőre nézett, sebhelyes bal arcán mégis látszott egy legördült könnycsepp nyoma.

- Át fogom adni a bizonyítékaimat a bátyjának, és követelni fogom, hogy a tette miatt kártérítésül politikai és bolygóközi engedményeket tegyen. Meg kell büntetni ezért az embertelen tettért, és gondolom, ebben ön is egyetért. A büntetés természete attól függ, miféle választ ad, de a megtorlást nem kerülheti el.

Katrina megremegett a Thomas hangjában bujkáló eltökéltségtől. Azt tervezi, hogy háborút indít Victor ellen a fia halála miatt. Nem akarja, de hajlandó akár addig is elmenni.

- Megeshet, hogy a bátyjával szembeni igényeim megfogalmazásakor olyan világok átengedését kérem, amelyek az ön érdekszférájába esnek. Mivel nem kívánok önnel konfliktusba keveredni, és valójában semlegesen barátinak tekintem a köztünk lévő viszonyt, nem szeretnék nehézségeket okozni. Tudatában vagyok, hogy az Egyesült Nemzetközösséget két világ szövetségéből hozta létre két ember, de emlékszem az egyesülés előtti időkre. Az ön cselekedetei azt az érzetet keltik, mintha újra a nagyanyja, Katrina Steiner irányítaná a Lyrán Nemzetközösséget. Az én apám mindennél jobban tudta, hogy jobb nem provokálni az ő'haragját, mint ahogy én is tudom, hogy jobb ezt elkerülni önnél is. Azért léptem most kapcsolatba önnel, hogy megtudjam, a Sarna Határvidék mely világait tekinti a birodalmához tartozónak, hogy azokat kihagyhassam a bátyjának küldött követelésekből.

Thomas lenézett összekulcsolt kezére, aztán újra felpillantott, nyilvánvalóan a szavait válogatva.

- Mivel olyan családba születtem, ahol testvér testvér ellen és fiú apa ellen tört, megtanultam tisztelni a családi lojalitást. Ha úgy érzi, továbbítania kell ezt az üzenetet a bátyjának, megértem. Sok szempontból jó lenne önnek, ha így cselekedne, mert megóvná önt a helytelen döntéstől. Nem kívánok szakadást előidézni ön és a bátyja között, és nem fogom önöket kijátszani egymás ellen, de ez nem jelenti azt, hogy egyformának tartom magukat. Az ön tettei megmutatták jóakaratát, míg a bátyjáról bebizonyosodott, hogy kegyetlen, és bár talán egyesítik erőiket ellenem, én nem vá. dolom önt semmi rosszindulattal olyan tettek miatt, amiket nem ön irányított. Isten önnel, Katrina, egészséget és jólétet kívánok.

Katrina kikapcsolta a monitort, aztán visszament az íróasztalához. Előhívta a Belső Szféra holografikus térképét, és ránagyított az Egyesült . Nemzetközösség, a Szabad Világok Ligája és a Kapellán Konföderáció közös határára.

A képen látszott, hogy a folyosó, amely összeköti a lyrán területeket az Egyesült Világokkal, meglehetősen elkeskenyedik. Bár a világűr nagysága és azon a tény miatt, hogy az űrugrók egyetlen szempillantás alatt képesek voltak harminc fényévet ugrani, szinte értelmüket vesztették az országhatárok, a nemzetállam törvényei kiterjedtek az űrbe is. Ha Thomas meggyőzi Victort, hogy adjon vissza olyan világokat, melyeket még 3030ban vesztett el, a Szabad Világok Ligája a hatalma alá vonja jó néhány olyan kereskedelmi hajózási útvonal fennhatóságát, amely a Nemzetközösség Steiner és Davion fele között bonyolította a kereskedelmet. A hajók még így is könnyűszerrel tudnak majd közlekedni egy Terra felé tett kitérővel, de ez a szükségesnél valamivel hosszabbá teszi az utakat.

Mindent meg lehet oldani - gondolta a nő, és közelebb hajolt, hogy tüzetesen szemügyre vegye a Sarna Határvidéket, amelyet az apja által meghódított kapellán területek alkottak, és méregetni kezdte az értéküket. Az iparilag vagy gazdaságilag értékes világok, mint például Woodstock és Nanking túl messzire estek a határaitól, semhogy7 igényt tarthatott volna rájuk. Emellett Victor is vitatná az igényét, és a nő nem akart nyíltan szembekerülni a bátyjával.

Más, számára értékes világok Terrához egészen közel feküdtek. A Sarna határvidék uralkodójaként Melissa gyakran látogatott el New Homere és Keidre, és ezeknek a világoknak a lakói úgy tekintettek rá, mint istennőre. Anyja halála után biztosították Katrinát a hűségükről, ezért érdemes volt őket megtartani. Caph mindkét világgal szoros kereskedelmi kapcsolatban állt, ezért bele kellett vennie a csomagba.

Katrina tudta, ha valamilyen módon megszerezné bátyjától az uralmát ezek felett a világok felett, katonai erőkre lesz szüksége, hogy megtartsa őket. Northwind bolygója beékelődött az ő három világa és Victor közé. Ez a bolygó volt a rettegett Hegylakók otthona, ezért évek óta heves versengések folytak érte. Katrina tudta, hogy meg tudná nyerni a hűségüket, ha sikerülne előbb a hatalma alá vonni őket, aztán felmentetni a Hegylakó egységeket a más bolygókon vállalt megbízatásuk alól, hogy hazatérhessenek, és a saját ügyeiket intézhessék, mialatt Thomas és Victor elrendezik a dolgokat egymás közt.

Katrina pontosan tudta: az lenne az első lépés, hogy kiszakítsa az őt megillető részt az Egyesült Nemzetközösség kötelékéből, amelyet szü

lei alapítottak a házasságkötésükkor. Ez a gondolat egy pillanatra félelemmel töltötte el, de aztán felismerte, hogy a szakadás elkerülhetetlen. Elkerülhetetlen az is, hogy felvállalja a békebíró és a békecsináló szerepét, hogy hatalomhoz jusson. Victort kiütheti majd a nyeregből, ha ismét egyesíti a birodalmakat azok után, hogy Victor szétszaggatta.

Ez a lépés az előző terv variációja lenne, de mégsem teljesen kockázatmentes. Ha Thomasnak és Victornak sikerül egyezségre jutnia, Victor a katonai erejével a pokolra küldheti őt. Igaz ugyan, hogy a legtöbb hű katonáját kivonta a Lyrán területekről, de még mindig elég erőt tudna mozgósítani, hogy megnehezítse a nő életét. Egy ilyen fegyveres taktikázás újra kirobbanthatja a Skye szeparatisták harcát, és szembetalálná magát a problémával, hogy le kell vernie őket, Jia azt akarja, hogy a birodalma életben maradjon.

Tudta, hogy Victor gyenge pontja az űrugrókban rejlik. Apjuk 3028ban lerohanta a Kapellán Konföderációt, ekkor az Egyesült világok űrugróinak több mint nyolcvan százalékát az invázió szolgálatába állították. Ez gyakorlatilag megbénította a csillagközi kereskedelmet, bár tény, hogy ez teremtette meg az invázió lehetőségét. Ha Katrina parancsot adna a hajók kivonására a bátyja területéről, Victor rákényszerülne, hogy támadjon, ugyanakkor azokkal a hajókkal szállítani tudná a katonáit, hogy ellensúlyozza a bátyja előnyét.

Katrina tisztában volt vele, hogy nem csupán Victor katonai lépéseivel kell számolnia. Thomas üzeneté ezt teljesen nyilvánvalóvá tette. Ha azt választja, hogy szövetségre lép a bátyjával, a lyrán területek veszélybe kerülnek. Thomas dönthet úgy is, hogy újra életire hívja a Skye forradalmat azáltal, hogy a szeparatistákat ellátja fegyverekkel és tőkével. így Katrina nem tudna katonákat adni Victornak, hogy visszaszorítsa a Szabad Világok Ligájának támadását. Ha semleges marad Thomas irányában, miközben az háborút kezd Victorral, a harc elvonhatja Victor minden figyelmét, és akkor ő lehetőséget kap, hogy végrehajtsa a saját terveit.

Katrina végülis csak azt akarta tenni, ami a népének a legjobb. Thomas ugyancsak meglepődne, ha tudná, mit is gondol valójában Victor tettéről. Persze elborzasztotta őt is, de nem azért, mert kegyetlenség volt eltitkolni Joshua halálát az apja előtt. Benne az keltett undort, hogy Victor képes volt ekkora baklövést elkövetni ott, ahol erre semmi szükség nem lett volna. Ha egyszerűen csak tudatja Thomasszal a fia halálát, a férfi előbb vagy utóbb megpróbálta volna visszaszerezni a régi Liga világokat, de követelései sokkal szerényebbek lettek volna,

mint az a mostani helyzetben várható volt, és a következmények sem lettek volna ilyen szörnyűek.

Az ítélőképesség ilyen hiánya komoly aggodalmat ébresztett benne aziránt, hogy a bátyja képese irányítani az Egyesült Nemzetközösséget. A legzavarbaejtőbb az volt, hogy Victor ilyen hibát követhet el. Nem volt rá jellemző, de ha képes ilyen súlyos melléfogásra, akkor a vele való szoros együttműködés is veszélyes lehet..

- Talán túlságosan bíztam benned, de ez többet nem fordul elő - mondta magának Katrina, és elkezdte felvázolni a Thomasnak küldendő választ. - Nyerd meg Thomast, ha tudod, Victor, és a barátod maradok. De ha nem sikerül, akkor egyedül kell szembenézned a haragjával.

Marik palota, Atreus .

Marik Nemzetközösség, Szabad Világok Ligája

4 Thomas felnézett, amikor Malcolm püspök benyitott az irodájába.

- Van valamije a számomra?

- Híre jött Tharkadról, hogy Katrina hercegnő megkapta az ön üzenetét - mondta Blake Szavának tisztségviselője, és széttárta a kezét, jelezve, hogy üres. - Még nem válaszolt, de arról sem jött hír, hogy to-vábbküldte volna az ön üzenetét a bátyjának.

- Ez is valami - válaszolta Thomas,' aztán egy pillanatra elgondolkodott, végül pedig elégedetten bólintott. - Minél több időbe kerül neki a válaszadás, a mi ügyünknek annál jobb. SunTzu még mindig két hétre van Siántól?

r

- Igen, várhatóan szeptember hetedikére érkezik meg.

- Megvan a korábban küldött üzenete és a kódolása?

- Igen, Vezérezredes - mosolyodott el könnyedén Malcolm. - Még az ügynök vektorát is befogtuk, amellyel fogadja az utasításokat. A használatával ki tudjuk szűrni, ha valami rendellenességet van az üzenetben.

- Felülmúlta magát, Malcolm. Küldjön egy üzenetet ÚjAvalonra Siánon kérésziül. Örülni fogok, ha az ügynökök akcióba lépnek tizenötödike körül.

- Tekintse elintézettnek, Vezérezredes.

- Nem, püspök - mondta határozottan Thomas. - Ezzel az egész épp csak elkezdődött.

V