18

Minden terv dugába dől az ellenséggel való első találkozáskor.

Helmut von Moltke

\ 1

Avalon City, ÚjAvalon Crucis Határvidék, Egyesült Nemzetközösség 3057. szeptember 14.

i

Francesca nem vette volna észre a férfiakat, ha annak idején a nagyszülei nem tanítják ki pár dologra. Még négy órája volt hátra a műszakból a gyerekrákos osztályon, és azoknak a gyerekeknek a kartonját táplálta a számítógépbe, akiknek gyógyszert kellett adni az éjszaka folyamán. Mivel a látogatás éppen csak véget ért, ekkor jutott rá ideje először, hogy az asztalához üljön anélkül, hogy ideges szülők, rokonok percenként ugráltassák.

A három férfiből álló csoportra felfigyelve először azt hitte, hogy eltévedtek. A felnőtt rákos osztályon esténként plusz két látogatási óra volt, és nem ők lettek volna az elsők, akik tévedésből nem a hetedik, hanem a hatodik emeleten szállnak ki a liftből. Öltönyben voltak, virággal a kezükben, ezért Francesca úgy érezte, segítenie kell nekik.

A kis csapat rámosolygott, ámint előjött az asztal mögül, és ő automatikusan visszamosolygott. Udvariasan lesütötte a szemét, hogy ne érezzék úgy, megbámulja őket. Ahogy a földre nézett, hirtelen úgy érezte, valami nincs rendben, de nem tudta volna megmondani, mi az. Csak akko.r jött rá, amikor úgy tíz lépésre megközelítette őket, továbbra is a fehér cipős lábakra szegezve tekintetét.

A cipők! A három férfi jól szabott, bár talán kicsit divatjamúlt öltönyt viselt, de a lábukon vadonatúj, puha, gumitalpú bőrcipők voltak. Ha kevésbé formális az öltözetük, akkor nem szúrt volna szemet a rionek a

cipő, de ezekhez az öltönyökhöz egyáltalán nem illett. Agyába hirtelen bevillant egy régi emlék, amikor a nagyanyja arról beszélt, hogy a hangtalan cipő kiváló szövetségese lehet egy akció során.

Francesca nem volt benne biztos, hogy a férfiak ügynökök, és bár ránézésre túl öregek voltak hozzá, de a lopva körülkémlelő pillantásuk és visszafogott beszédük óvatosságra intette. Túl magabiztosak voltak, semhogy eltévedt látogatók legyenek. A cipőktől eltekintve megfeleltek a szerepnek, amit játszaniuk kellett. Egyszerűen csak nem élték bele magukat.

- Segíthetek valamit, uraim? - kérdezte Francesca, udvarias és barátságos hangot erőitetetve magára. - A rákos osztályt keresik, ugye?

Egyikük, egy izmos férfi, aki legközelebb állt hozzá, bólintott.

- Igen, de úgy néz ki, rossz helyre jöttünk. Ez nem az a hely, ahol Joshua Marikot kezelik? - kérdezte, mire Francesca akaratlanul is Jo-shua szobája felé nézett a folyosón.

Abban a pillanatban látta, hogy a férfi követi a pillantását, és rájött, hogy átverték. Elárulta a fiút ahelyett, hogy megvédte volna. Bár a fejében már megszólaltak a vészjelzők, tudta, hogy a férfi nem kérdezett semmi olyat, amit bárki más ne kérdezhetett volna, aki Joshua és a Cooper kislány történetét figyelemmel követte az elmúlt időkben.

Csak óvatosan, Francesca, próbáld meg nem túlreagálni! - gondolta, de közben így válaszolt:

- De igen, ez az. Azt hiszem, önök meg akarnak látogatni valakit a fenti emeleten. Hadd hívjak egy liftet - mondta, és ahogy az izmos férfi mögé lépett, végighúzta kezét a férfi testén. A bal hónalja alatt egy puska dudorodott.

Az idő hirtelen hihetetlenül lelassult a számára. Abban a pillanatban, hogy megérezte a fegyvert, tudatosult benne, hogy a három férfi ügynök, bérgyilkos, és Joshua megölésére küldték őket. Liao ügynökök, akiket SunTzu azzal bízott meg, hogy tegyék ártalmatlanná Thomas jogos örökösét. Az ártatlan pillantás, amit a szoba felé vetett, a kisfiú végzete lett, és most az ő feladata, hogy megmentse. Joshua most már az ő felelőssége volt.

Egy gyors mozdulattal felnyúlt a férfi vállára és félig lehúzta róla az öltönyt, aztán hátralépett. Annak gúzsba kötötte karját a zakó két ujja, eközben a nő benyúlt a tokba, és előhúzta a Mauser & Grey P17es pisztolyt a férfi hónaljából. Tengelye körül megfordulva hátba rúgta a férfit, aztán a hüvelykujjával kibizt&sította a pisztolyt.

- Állj! Ne mozduljanak! - kiáltott a másik kettőre. - Őrök!

A két férfi azonnal reagált. A közelebb álló megfordult, és a nőre fogta a virágcsokrot, mire Francesca meghúzta a ravaszt. A pisztolyból előtörő plasztiktöltetfelhő apró konfettivé morzsolta a virágcsokrot, aztán a férfi vállába csapódott. A következő lövés a férfi mellét érte, cafatokra tépve az ingét és a nyakkendőjét.

Francesca első célpontja már a földre zuhant, mire a másik férfi eldobta a kezéből a cserepes virágot, amit hozott. Jobb felé ugrott, közben sikerült előhúzni a pisztolyát, így a nő első lövése csak a kabátját lyukasztotta át. Francesca utánamozdult, és a pisztoly visszarúgásával küszködve újra leadott rá pár lövést.

A második és harmadik lövése ismét célt tévesztett. Az egyik eltalált egy holovid monitort a kis váróteremben, míg a másik a falon lógó térképet a falba vájt hatalmas lyukká változtatta. A következő lövéssel sem volt több szerencséje, mert a golyó a liftajtóba fúródott.

Francesca ösztönösen jobbra ugrott, miközben továbbra is balra célzott. Ez mentette meg az életét, mert a férfi lövedéke egészen közel csapódott be a nő bal oldalán. Egy pillanatra szemtől szemben álltak, a nő a férfi fegyverére szegezett szemmel, mégis Francesca lőtt először, ezúttal telitalálattal.

Az első lövés felnyitotta a férfi gyomrát. A sörétfelhő átrohant az emésztőrendszerén, letépte a beleit, gyomrát és a veséit, szétroncsolta a májat és az idegeket. A második lövés a férfi arcát érte. A plasztik lövedékfelhő alaposabban tisztította le a húst a csontokról, mint egy homokvihar, és a hátrahanyatló teát már nem egy ügynök volt többé, hanem a halál megtestesülése.

Megpördült, ahogy az első golyó becsapódott a bal csípőjébe. Megfordult és látta, hogy a férfi a földön kiszabadította a jobb karját,'és most egy lefűrészelt csövű pisztolyt tart benne. Biztosan a lapockája alatt volt - gondolta, és abban , a pillanatba ő is meghúzta a ravaszt, amint a férfi tüzelni kezdett.

A második lövés a mellcsontja jobb oldalánál hatolt a testébe, és hozzávágta a váróterem székeihez. Francesca már nem tudta meg, hogy eltaláltae a férfit, mert amikor megtántorodó teste feldöntötte a székeket, csak azt látta, ahogyan Joshua testőrei felhúzott puskákkal rohannak végig a folyosón. Tudta, hogy elkapják a harmadik férfit.

Csak az számított, hogy Joshua. biztonságban van, és az öröm enyhítette fájdalmát egészen addig, míg a világ békés megnyugvássá nem olvadt a számára.

Tamar

Farkas megszállási zóna

- Kérem, kövessen, Elias kán - bólintott Phelan Ward Elias Crichell felé. - Elvezetem a holotankhoz.

Phelan bosszantani akarta a Jádesólyom kánt, ezért meg sem próbálta elrejteni a megvetést, ami a hangjában bujkált. Viszonzásul a férfi gyűlölettől izzó szemekkel mérte végig.

Phelan végigvezette Crichellt a csendességbe burkolózó irodák során, ezeket a Farkasok Alfa és Béta galaxisai használták. Az asztalokon káyéscsészék hevertek, és a víz még mindig hullámzott a hűtőkben, mintha csak szellemek ringatnák. Az egész épület olyan érzetet keltett, mint amit nagy sietve hagytak el, mintha csak tűzriadó szólalt volna meg, bár a süket csend megcáfolta ezt a lehetőséget.

Phelan látta a szeme sarkából, hogy Crichell elég kényelmetlenül érzi magát. A Jádesólyom kán járt már a Farkas klán irányítóközpontjá- bart, és pontosan tudta, hogy hol vannak felállítva a holotankok. Azt is tudta, hogy nem arra tartanak, hanem távolodnak tőle, és a mech hangárok irányába mennek. Phelan tudta, hogy Crichell azon gondolkodik, vajon nem egy olyan csapda felé halade, ami akár az életébe is kerülhet.

Mikor elérték a hangárhoz vezető tűzkijáratot, Phelan kinyitotta az ajtót, és intett Crichellnek, hogy menjen be. Az épület hűtőberendezése megadta magát a párás forróságnak, de Crichell már az előtt elkezdett izzadni,‘hogy belépett volna az ajtón. Phelan egészen közéiről követte, aztán testével lökte előre a férfit, végül bezárta mögötte az ajtót.

- Csak ön után, kánom.

Crichell rábámult a holotank szürke paneljeire, amelyeket a cement padlózaton ovális alakban rendeztek el. A holotank pereme körül égő apró fények mutatták, hogy használatra kész, de a belső berendezésből semmit nem lehetett látni onnan, ahol álltak. Az ovális egyik végén a panelek közti rés adott egy kis belátást, de Crichell nem mozdult felé, mivel a szándéka túl nyilvánvaló lett volna.

Semmi nem állt Crichell útjában, hogy átszelje azt a kis távolságot, amely a holotanktól elválasztotta, de Phelan tudta: hatalmas akaraterő kell hozzá, hogy a férfi akár csak egyeüen lépést is tegyen felé. A kis ösvény mellett mind a talajon, mind pedig a különféle átjárókon, ahonnan jól lehetett látni, a hangárban mindenfelé Farkasok álltak, szemükben néma gyűlölettel. Azzal az undorral nézték a férfit, amit minden

harcos érez egy olyan emberrel szemben, aki belefog egy háborúba, amely elkerülhető lett volna. Közöttük állt Natasa Kerenszkij a holotank bejáratánál, és intett Crichellnek, hogy lépjen közelebb.

Phelan lemaradt Crichell mögött, és amikor látta, hogy az első izzadtságcsepp legördül a férfi tarkóján, lassan bólintott. A jeladásra Natasa kivételével az összes Farkas elfordult a Jádesólyomtól. Egy szót sem szóltak, de á harcra készülődés hangjai betöltötték az egy pillanattal korábban még néma hangárt. Phelan előlépett Crichell mögül, és maga elé intette.

A Jádesólyom egy pillanatnyi habozás után megindult a holotank felé, aztán megállt, amint Natasa mellé ért.

- Színpadiasság? A régi Natasa Kerenszkij soha nem süllyedt volna ilyen mélyre.

Natasa szemében fellángolt a harag, de valahogy sikerült visszafognia magát.

- Az egyetlen ok, amiért még életben vagy, Elias az az, hogy a régi Natasa Kerenszkij már azelőtt a Belső Szférába ment portyázni, hogy téged egy mech közelébe engedtek volna. A Farkasok közül még egy szabadszülöttnek sem kellene a véred - vágta oda, aztán elfordult és besétált a holotankba.

Crichell felhorkant, de a válasz az' ajkára fagyott. Phelan újra előre lökte, aztán követte, majd elfoglalta a helyét Natasa mellett.

Crichell döbbenten rábámult a holotank közepén álló férfira, és Natasához fordult.

*

- Mi ez? Egy kán csak vele egyenrangúakkal tárgyal.

- Akkor szerencsés vagy - mondta a Fekete Özvegy kegyetlen mosollyal az arcán , hogy Ulrik kegyeskedett leszállni a te szintedre. Ő hozzám és a Farkasokhoz beszél.

Ulrik nem adott lehetőséget Crichellnek a további tiltakozásra. .

- Átnéztem az adatokat, amelyeket a világról küldtél, ahol a Visszautasítás Próbáját akarod lefolytatni. A Nagytanács döntésének védelmezőjeként neked van jogod kiválasztani, hogy melyik helyet akarod védeni. Számítógép, vetítsd ki a Jádesólyom adatokat!

Ulrik parancsára a homályos holotankbelső megtelt ragyogó, színes lézerfényekkel, majd a gép a Farkasok és a Jádesólymok megszállási zónáinak háromdimenziós képét jelenítette meg. Ulrik megérintette a szíve magasságában kirajzolt világot, és egy ádatképernyőn előhívta a katonasági adatokat.

Javaslom, hogy Colmar legyen az első csatamező.

Jó - bólintott Crich/ell, aztán felkapta a fejét. - Megbocsáss, azt mondtad az elsői

- Igen.

- De a colmari csata eldönti a kérdést - mondta értetlenül, mire Ulrik lassan megrázta a fejét.

- Mindketten tudjuk, hogy nem így lesz. Ha te győzöl Colmaron (bár biztosíthatlak, hogy ez nem fog bekövetkezni), a Jádesólymok azonnal megtörik a fegyverszünetet, és Terra felé indulnak.

- Nem tennénk ilyet. Az ilkán dolga, hogy ilyen döntést hozzon.

Ulrik lehajolt, és megérintett egy aranyban úszó világot a föld felett.

- Tudok róla, hogy itt, Quarellen hatalmas mennyiségű muníciót halmoztál fel; eleget ahhoz, hogy egy galaktikus támadást indíts az ellen, ami a Rasalhág Szabad Köztársaságból maradt. Ez a világ hat fényévvel közelebb engedi a katonáidat, mint bármely más klán katonáit. Igaz, további százötven fényéven kell átjutnod, de ha sikerült szétzúzni a Komsztár katonaságát Rasalhágon, az út nyitva áll előtted.

A Farkasok vezére felegyenesedett, aztán megérintette Quarellt, hogy ráközelítsen az adatképernyő.

- Itt van a Vándorsólyom galaxisod, pozváll

- Már nem vagy ilkán, Ulrik. Nem vagyok köteles válaszolni a katonáim elhelyezését firtató kérdéseidre - mondta Crichell egyetlen mozdulattal a helyére rántva a zakóját, de az izzadtságfolt már kezdett átütni a kán hóna alatt a szöveten.

Megfordult, és Natasára nézett.

- Megállítunk Colmarnál, aztán megválasztjuk az új ilkánt.

- És te azt hiszed, hogy te leszel-az.

- Megeshet.

- Akkor megtámadom a szavazást - fonta össze a karját Ulrik , és neked újra meg kell védened magad.

- Ennyire félreismertelek titeket, Farkasokat? - vontá össze a szemöldökét Crichell.

- Ha a hataloméhségre gondolsz, akkor igen - mosolygott hidegen Ulrik. - Tíz évvel vagyok fiatalabb nálad, Elias Crichell, és ez azt jelenti, hogy két generációval feletted állok, eltekintve attól a ténytől, hogy a Crichell vérvonal már önmagában is alsóbbrendű, mint a Kerenszkij. Harcos vagyok, nem politikus, de úgy látom, elfelejtetted, hogyan is gondolkodik egy harcos, Elias. Ezért alaposan melléfogtál, a megítélésemnél. Ezzel pedig egytől egyig tévesen ítélted meg az összes Farkast is.

Crichell egy pillanatig hallgatott, aztán megvonta a vállát.

- Mit akarsz tulajdonképpen? Milyen engedményt akarsz, mert Iá' tóm, hogy erre megy ki a játék. Ha győzök Colmarnál, és megválasztanak ilkánná, te kihívsz engem, aztán Cyra és újra harcolni fogunk. Ha másodszor is győzök, és kiadom a Belső Szféra elleni támadásra a parancsot, akkor is újra kihívsz, aztán újra és újra, minden világon, minden körben. Mit akarsz?

- Hogy mit? - kérdezett vissza egy pillanatra semmibe révedő tekintettel Ulrik. - Azt akarom, hogy vége szakadjon minden próbálkozásnak az új invázió elindítására.

- Lehetetlen.

- Akkor azt akarom, hogy a fegyverszünetet tartsák tiszteletben, és tartsák fenn.

- Nem lehetséges.

- Dehogynem - mondta Ulrik, és megérintett négy világot a Jádesólymok megszállási területén belül. - Le fogok rád csapni Colmaron, Dompaireen, Sudatenen és Zoetermeeren. Miután megvertelek, elindulok felfelé a megszállási zónádban. Le kell győznöd a saját megszállási területeden, ha fenn akarod tartani a pozíciódat.

- Én pedig a te területeiden fogok visszatámadni.

- Csak rajta. Mi haszna lesz az én világaimnak, miután megsemmisítettem a galaxisodat?

- Ebből az ellenségeskedésből a Beolvasztás Próbája lesz!

- Nem, ez a Visszautasítás Próbája, mert elutasítom, hogy elpusztítsd a klánokat. Ha a Farkasoknak kell megmenteni a fennmaradókat, hát legyen.

- Ez őrültség, Ulrik - vágott vissza Crichell egyre vörösödő arccal. - - Öngyilkosság!

- Csak annyira, mint újraindítani az inváziót.

- Tévedsz.

- Nem, Elias, te vagy a vak - mutatott Ulrik két társa, Phelan és Natasa felé. - Ez a két ember a Farkasok legjobb vezetője, és mindketten a Belső Szférából jöttek. Miért ők a legjobbak? Mert nem pusztán félelmetes harcosok, hanem emellett rugalmasak és érzékenyek. A győzelmet tervezik, de figyelembe veszik a vereség következményeit is. Számukra a háború nem csupán az utódláshoz szükséges dicsőség. Amikor Nyikolaj Kerenszkij megalapította a klánokat, arról álmodott, hogy megteremti a legjobb harcosokat, akiket az emberiség valaha látott. Sikerült neki, és minden klánharcosnak a leikéből fakad a vágy,

hogy tökéletesedjen, hogy mindenkinél jobb legyen ő is és a fegyverei is. Mégis, a képességeink bizonygatása közben perverz módon a háború lett az életünk egyetlen értelme.

Nyikolaj Kerenszkijnek egyetlen előnye volt velünk szemben, mégpedig az, ami Phelannek és Natasának is megadatott. Ők tudják, hogy az élet célja élni, nem pedig háborúzni. Vigyáznak az életre, és hajlandók harcolni érte, vagy akár meghalni is. Ebben gyökerezik a felsőbbrendűségük, ezért erősebbek nálunk. És ez volt az oka annak is, hogy a Komsztár legyőzött minket Tukayyidon, és ránk kényszeríthette ezt a fegyverszünetet. Ugyanezért használom fel az utolsó katonámat, és az utolsó lőszeremet is ellened. '

- Nem győzhetsz.

- De te sem.

*

A két férfi hosszú pillanatokig fakasszemet nézett, aztán Natasa közbelépett.

- Phelan, kérlek, kísérd ki innen Elias kánt. Nem licitált túl jól, de az

alku megköttetett. A Farkasok minden rendelkezésükre álló erővel

¦

fellépnek ellene, de a Jádesólymoknak legalább ilyen magasra kell tenniük a mércét, ha életben akarnak maradni.

Jobban tartok a hibáinktól, mint attól, amit az ellenség tervez.

Periklész

t

Avalon City, ÚjAvalon Crucis Határvidék, Egyesült Nemzetközösség 3057. szeptember 14.

Victor kilépett a liftből, és végignézett a Curaitis lába előtt fekvő, hullazsákkal letakart testeken.

- Mi történt?

Curaitis meglepő könnyedséggel lépett át a vértől síkos padlón a törvényszéki holovid fotósok között. Intett Victornak, hogy kerülje meg a hullákat, aztán megállt mellette a kis váró végében.

- Nem kellene itt lennie, felség - mondta válasz helyet.

- Itt kell lennem, Curaitis. Valaki megpróbálta megölni Joshua Marikot - mondta Victor, aztán levette á sapkáját, és már nyúlt volna, hogy lesöpri a holovid monitor szilánkjait egy székről, de megállt a mozdulatban. - Szabad? Le van már fényképezve?

- Nem, még nem biztosították a terepet - szikrázott fel Curaitis szemében a harag. - El kellene mennie.

- Megteszem, miután elmondta, hogy mi történt - nézett rezzenetlen tekintettel a férfire Victor. - És egyetlen részletet se hallgasson el.

Ahogy kívánja, felség - mondta Curaitis, és összekulcsolta a háta mögött a kezét. - Hozzávetőleg este hét óra tízkor három személy lépett ki a kettes felvonóból. Francesca Jenkins, egy önkéntes odament hozzájuk. Nem tudjuk, mi hangzott el, de a nő minden bizonnyal felismerte, hogy nem átlagos látogatókról van szó. Hirtelen elvett egy Mauser & Grey pisztolyt az egyik férfitől, és megölte vele a másik kettőt.

A férfi, akié a fegyver volt, előrántott egy másik pisztolyt. Két golyót lőtt ki a nőre, aki ezek után oda zuhant a heverő mögé. Miss Jenkins segítségért kiáltott, mikor elvette a fegyvert a férfitól, ezért rohantak ide Joshua testőrei. Látták, ahogy megöli a nőt, aztán lelőtték.

- Senki nem jutott be Joshuához?

- Átaludta az egészet.

- Mi történt a nővel? - kérdezte Victor a heverő felé pillantva.

- Éppen műtik. Az egyik lövedék letépte a bal csípőjének egy részét. A másik megsértette a szívét, és roncsolta mindkét tüdőjét. Ha a gyilkosnál nagyobb fegyver van, már halott lenne. Ennek ellenére csekély esélye van a túlélésre.

- Ne sajnáljanak tőle semmit - mondta a herceg, és nagyot sóhajtott.

- Bármire van szüksége, az UATI adja meg neki. Talán megmentette Joshua életét.

- Mindenki tisztában van vele, felség - mondta Curaitis, és Joshua szobája felé mutatott. - A két őrt, aki megölte a harmadik férfit, berendelték jelentést tenni, de addig nem voltak hajlandók menni, amíg nem adtak vért a nőnek.

- Remek ötlet, megyek én is. Ez a nő egy hős, és gondoskodom róla, hogy mindenki megtudja.

- Jobb lenne, ha az irodájából nézne utána az ilyen információszolgáltatásnak - mondta Curaitis, és hangjában érezhető volt a harag.

A hangnem sértette Victort, de visszafogta magát. Igaza van. Már megint a jó sajtóhírverésre gondolok, miközben ez a támadás egy alapvető biztonsági hiányosságot jelez. Ha Joshua halott lenne, ha sikerül meggyilkolniuk, pokoli árat fizethénk érte.

- Túdták valamelyik férfit azonosítani? - nézett fel Victor Curaitisre.

- Semmi lényeges. Nem volt náluk személyi, sem bármiféle címke a ruhájukon, bár a cipőjüket egy meglehetősen nívós helyen vásárolták egy egyenruhaboltban, ahol régi katonai és rendőrségi dolgokat árulnak. Talán ott sikerrel járunk. Edgars már hamarabb ideért. Ő a helyi hírszolgálatnak dolgozott ÚjAvalonon, mielőtt a Belső Hírszerzéshez került. Rémlik neki, hogy ismeri azt a kövéret, amelyik ott fekszik, a Justin Allard gyilkosságával kapcsolatban lefolytatott vizsgálatból

- mondta Curaitis, és elgondolkodva összevonta a szemöldökét. - Edgars érti a dolgát, úgyhogy én komolyan veszem amit mondott, de még túl korai bármit is mondani.

- Ha annak a férfinak köze volt Justin Allard meggyilkolásához, akkor a Kapellán Konföderáció ügynöke - válaszolta Victor, aztán megtántorodott, mert megértette, mit is mondott. - Elég ostoba lenne SunTzu, hogy megpróbálja megöletni Joshuát? Megtenne valamit, amiről tudja, hogy engem is, és Thomast is megharagít? Ha figyelembe veszem, hogy a birodalma a kettőnk birodalma közé ékelődik, ez nem lenne tőle túl bölcs lépés.

- Úgy tűnik, felség.

Miért tenné ezt SunTzu? Mi lehet a célja vele? A legtöbb, amit várhatott az akciótól, hogy Joshua teste hazakerül a Szabad Világok Ligájába, ez viszont oda vezethetett volna, hogy felfedezik a cserét. De SunTzunak előre tudnia kellett volna az alteregóról, ha ilyen tervet eszelt ki. Az apám ötlete volt, hogy egy hasonmással cseréljük ki Joshuát, mert annak idején SunTzu nagyapja az én apámat akarta helyettesíteni, és a saját bábját a trónra ültetve megszerezni az Egyesült Világokat. Ha SunTzu csak sejtette, hogy csere történt, vagy éppen valami bizonyítékot akart gyártani, hogy felfedhesse, egy hasonmást tettem a fia helyére... Thomas hálája SunTzu felé megpecsételhette volna a kapcsolatukat.

- Curaitis, vizsgálják át a testeket, hogy vane náluk fecskendő, szike, vagy bármi más, amivel vérmintát lehet venni!

, - Jó ötlet - mondta egy pillanatnyi hallgatás után a sötéthajú biztonsági szakember, mire Victor kínjában majdnem felnevetett.

Jó ötlet! Neki még egyetlen nyugodt éjszakája nem volt, mióta elkezdték a Gemini projektet. Hirtelen eszébe jutott, hogy még a nevét sem tudja annak a kisfiúnak, aki olyan sokat kockáztat olyan dolgokért, amiket talán nem is ért. Ha valamelyik botrányvides neszét veszi a dolognak, világra szóló botrány lesz belőle. SunTzu akciója után, melyet Joshua ellen tervezett, Victor a legrosszabbra számított.

Ez nem mehet így tovább. Időre van szükségünk, hogy elüljön a vihar, aztán meghalhat Joshua, és vissza tudjuk küldeni a testét Thomasnak. Ha világokba kerül, akkor az lesz az ára, de ezt most abba kell hagyni.

- Azt hiszem, tudom, mi történt itt - mondta Victor, kezét Curaitis vállára téve.

- Igen, felség?

- Szerintem kiderül, hogy ez a három férfi szoros kapcsolatban állt egy helyi Zhanzheng de guang egységgel. Mint a zürichi Zhanzheng de guang parancsnokok, ezek a fanatikusok seni szégyellnek ártatlan gyerekek ellen támadni. De mielőtt cselekedni tudtak volna, egy kórházi

I .- * ' ’ t * ' l , ' k

önkéntes bátran és önfeláldozóan fellépett ellenük, hogy megmentse Joshuát és a többi gyereket az osztályon, aztán az őrök lelőtték őket.

- Figyelemre méltó a nyomolvasó képessége, felség - bólintott Curaitis lassan. - Valószínűleg arra is gondolt, hogy nem tudjuk, vajon a három férfi egyedül dolgozott, vagy társaik is vannak. Az óvatosság arra inti önt, hogy azonnal távozzon. '

Szép ütés, Curaitis. Á Zhanzheng de guang híres a kitartásáról - mondta Victor, és a fejér® csapva a sapkát a lift felé indult. - Véradás után már otthon is vagyok épen és egészségesen.

A háborúk vagy a nők vagy a papok miatt törnek ki,

. Cseh közmondás

Marik palota, Atreus Marik Nemzetközösség, Szabad Világok Ligája 3057. szeptember 16.

Thomas Marik, a Szabad Világok Ligájának Vezérezredese egy pillantást sem vetett a súgómonitorra, hanem egyenesen a holovid kamerába nézett. A kamerán keresztül saját magát akarta eljuttatni a népéhez. Tudta, hogy a médiának vannak korlátai, de azt akarta, hogy ez a holovid ne csak egy egyszerű üzenet legyen. Előfordulhat, hogy az emberek nem értik, miért teszir amit pedig meg kell tennie, de saját maga pontosan akarta tudni, miért volt létfontosságú az Egyesült Nemzetközösség ellen háborút indítani.

Polgártársaim, ha lenne bármi más út előttem, nem vezetnélek benneteket egy olyan háborúba, ahol mi vagyunk az agresszorok. Dicsőség övezi a haza védelmében harcolókat, de a nyers agresszió dicstelen. A mi agressziónk nem nyers, mert az igazságszolgáltatás nevében, történik. Talán jobb lenne a jövőnk ágresszív védelmezésének nevezni. Az életünket, a hagyományainkat fenyegeti egy gáztett. Olyan aljas, olyan kegyetlen és olyan szégyenteljes, hogy ha lenne rá módom, megóvnálak tőle titeket, hogy valaha is megismerjétek. Ennek a gyalázatnak a .természetéből fakadóan kénytelen vagyok elétek tárni minden egyes mocskos részletét, azokat a tényeket, amelyeket nyilvánosságra fogok hozni az elkövetkező huszonnégy órában, addig viszont tartozom nektek egy összefoglaló magyarázattal.

Thomas tudatosan habozott egy pillanatig, hogy azt az érzetet keltse, vonakodik megosztani a tudomására jutott információkat. Árnyalatnyit enyhített addig kőkemény arckifejezésén, nyelt egy nagyot, aztán hagyta, hogy a szomorúság kiüljön a szemébe.

- Bizonyítékom van rá, megdönthetetlen bizonyítékom, hogy az a Joshua Marik, akit az Egyesült Nemzetközösségben kezelnek, nem az én fiam, hanem Victor Davion egy bérence. A cél, amely Daviont a fiam kicserélésekor vezette, nyilvánvaló: azt reméli, hogy a saját bábját ültetheti a Vezérezredesi székbe, ennek a birodalomnak a kormányrúdjá- hoz. A Szabad Világok Ligájának egy bátor és nemes ügynöke hozta a bizonyítékot, egy vérmintát, amit a csalótól vett, és összehasonlított az én vérem DNS anyagával. Az eljárás egyszerű volt, az ügynököm egy tudományos kísérleti készletet használt az elvégzéséhez. Olyan egyszerű, hogy Victor Davion könnyen megcáfolhatná annak a véranyagnak az elemzésével, amit a kórházban fenntartottak, de ennek az egyszerű tesztnek az eredményét nem tudja megdönteni, és ez bizonyítja, hogy az újavaloni Joshua Marik nem az én fiam.

Thomas újra kis szünetet tartott, ezúttal nem szándékosan. Próbáit úrrá lenni a veszteség felett érzett fájdalmán, de kitört magából.

- Kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy a fiam halott. A betegsége természetére való tekintettel a halálhíre nem volt váratlan. Ami váratlan volt, az Victor Davion hideg kegyetlensége és számító próbálkozása, mellyel megpróbált előnyhöz jutni az én veszteségemből, a mi veszteségünkből, hogy a saját politikai céljaira fordíthassa. Képtelen irányítani birodalmát, amelyet lemészárolt anyja hagyott rá, de beleavatkozik a szomszédai belpolitikájába egyértelműen azért, hogy azt egyre jobban ingó birodalmába olvassza - mondta, és kőkemény arcáról sugárzott a düh.

- Victor Daviont legjobb esetben gyerekrablónak, zsarolónak és gye-rekgyalázónak lehet nevezni, de ő sokkal inkább a legsátánibb vezér a Belső Szférában, mióta csak Stefan Amaris szétrombolta a CsiUagUgát. Elképzelhetetlennek tartom, hogy* bárki képes legyen egy ilyen szörnyeteg uralma alatt élni, de nem akarok ítélkezni. Azt akarom hogy senkinek, aki ki akar szabadulni a Davion igából, ne kelljen tovább elviselnie az elnyomást, és ehhez az első lépéseket meg is tettem. Megkezdtem azoknak a világoknak a visszafoglalását, amelyeket az Egyesült Nemzetkózösség negyedszázada elvett a Szabad Világok Ligájától. Támogatni fogom az önálló megmozdulásokat a hasonlóan megszállt Sar-na Határvidéken. A Belső Szféra Lovagjaival támogatom azokat, akik

maguk akarják megválasztani, hogy milyen jövő álljon előttük, és hogy milyen uralkodó vezesse őket ebbe a jövőbe - mondta Thomas, és mély lélegzetet vett.

- Tudom, hogy ez háborút jelent, és a háború nehézségeket, nyomort és halált hoz magával. Ahogy Szofoklész mondta: a háború kedveli a fiatal áldozatokat. Ez a háború még az első lövés eldördülése előtt elvette tőlem a legkisebb gyermekemet, ezért ismerem a fájdalmat és a félelmet, amivel ti, a népem szembe kell majd nézzetek. Soha nem kérnék tőletek olyat, amit magam nem tennék meg, és tudom, hogy mellém álltok a szent harcban, amelyben felszabadítjuk az embereket és a bolygókat a Davion megszállás alól. Ez nem egy hódító háború, hogy világokat igázzunk le ipari hatalomért. Ez az eszmék háborúja, és egymást nem tűrő nézetek ütközése. Victor Davion szemében minden létező dolog csak a népe hataloméhségének a tápláléka. De mi azért a jövőért harcolunk, amit az emberek bizalma adott a kezünkbe Ezért a jövőért kell harcolnunk - mondta Thomas Marik, és ünnepélyesen bólintott. - És ennek nevében győzni fogunk.

Manapság divat háborúzni, és feltehetően ez így is marad még egy darabig.

Nagy Ferenc egy Voltairehez írott leveléből

i

Charleston, Woodstock

Sarna Határvidék, Egyesült Nemzetközösség 3057. szeptember 16.

Larry Acuff végzett a csomagolással a legénységi szálláson, aztán bekapcsolta a holóvid monitort. Az ajtó mellé rakta a csomagjait, és végigvágta magát a heverőn. Phobe DerdenPinkney megígérte, hogy felhívja, mielőtt eljön az irodájából, hogy egy búcsúvacsorárá vigye a szüleivel. Két nap múlva már a Solaris felé haladó Csillagmenyasszony fedélzetén fog ülni.

Átkapcsolt a városi kábelen fogható MechWar csatornára, és arra gondolt, hogy még Karácsony előtt visszaér a játékvilágba, és rengeteg ideje lesz, hogy felkészüljön a Nagy Viadalra, amely eldönti, ki lesz a bajnok januárban. Kai ki akart maradni az idei csatározásokból, ezért várható volt, hogy hatalmas tülekedés lesz az elsőségért. Nem tudta, hogyan fog szerepelni, de úgy számította, hogy az első tízbe bekerül. Egy kis szerencsével a többiek egymást teszik ártalmatlanná, és akkor még előbbre is léphetek. N

Larry azonnal felismerte a két harcost a képernyőn. Liz O’Bannon az Útonállójával éppen Adam Wiley Csatamesterét cserkészte a Liao aréna dzsungelében. Harcolt már Wiley ellen, és látta, hogy a jó öreg Adam annak ellenére, hogy a kedvenc terppén harcol, meglehetősen rosszul áll. A kis színes csík a gépeken azt mutatta, hogy mindkét mech túlmelegedett, de a meglepőbb az volt, hogy Wiley menekül.

A kép hirtelen kimerevedett, aztán lassan megjelent rajta egy kezdetleges háttér. Larry lenyomta a távkapcsoló gombját, de a másik csatornán is ugyanezt látta. Két férfi ült egy letakart asztal mögött sötétzöld, katonai jellegű ruhában, arcuk előtt tarka selyemkendővel, fejükön svájcisapkával. A kézzel festett transzparens mögöttük azt hirdette: Woodstocki Felszabadító Erők Szövetsége az Egyenlőségért.

- Ez csak valami rossz vicc - mondta döbbenetében félhangosan Larry, és újra csatornát váltott, de mindenhol ugyanazt látta. - Mi folyik itt?

Egy erős hang azt suttogta:

- Felkészülni, figyelem, adás! - Mire a bal oldali férfi előhúzott egy ív papírt és olvasni kezdte:

- Woodstock népe, hatalmunkba kerítettük a műholdas rendszert, hogy tudassuk veletek a szándékunkat, miszerint felszabadítunk titeket a Victor Davion által vezetett romboló, terrorista rezsim uralma alól. Az ő bűnös közreműködésével a csillagközi társulások, melyek kezükben tartják a mezőgazdasági szövetségeket itt, Woodstockon, megmérgezték a vizünket és a talajunkat, egy pillanatig sem titkolva azt a szándékukat, hogy kirabolják a bolygónkat. Kihasználják Woodstock termékenységét, elrabolják a hasznot mindabból, amiért mi dolgozunk meg, és eladják más világokban...

A videofon rácsengett a férfire, és Larry úgy válaszolt a hívásra, hogy közben nem tudta levenni a tekintetét a holovid képernyőről.

- Itt Acuff.

- Larry, nézed a holovidet?! .

- Igen, Phobe, nézem. Mi a fene ez?

- Nem tudom, de mindenhonnan ez szól, még a rádióból is.

- Úgy érted ez nem vicc? - kérdezte a férfi, miután végre ránézett a videofonra, és látta a Phobe arcán ülő aggodalmat.

- Bárcsak az lenne — válaszolta a nő, és felemelt egy vörös keretes papírt az asztalról. - Ez épp most érkezett a Komsztáron keresztül. Riadókészültség van mindenkinek. Az eltávozásokat bevonták, és te is vissza vagy rendelve az ENFEbe - mondta, mire a férfinek leesett az ál - la a döbbenettől.

- Dehát mi az ördög folyik itt?!

- Nem tudom, de úgy tűnik, hadban állunk a Szabad Világok Ligájával.

- Uramisten... De akkor ezek kik? - kérdezte a férfi és a holovid monitorra nézett. >

- Azt nem tudom, de ez a felhívás komoly - csóválta meg a fejét a nő. . - Bárkik is legyenek ezek a liberalizációs fickók, a Szabad Világok Ligájának űrugrói épp most tűntek fel a rendszerünkben, és a legelső üzenetükben az állt, hogy a türannoszi Davion uralom alóli felszabadító háborút támogatják.

Avalon City, ÚjAvalon

Crucis Határvidék, Egyesült Nemzetközösség

Victor Davion feszült csendben ült, és a Belső Szféra holografikus kivetített képét nézte. A számítógép eddig mindig aranyszínű kévének rajzolta ki az Egyesült Nemzetközösséget, amely kicsit elkeskenyedett Terránál, de most a belső részen hatalmas területek villogtak lilán és zölden, jelezve a Szabad Világok Ligája és a Kapellán Konföderáció a támadó katonáit. Más helyeken az arany szín villogott helyi polgári nyugtalanságot, tüntetéseket és lázadásokat jelezve.

A térkép felett Thomas Marik sebhelyes arca lebegett egy két centis négyzetbe zárva. A szája mozgott, de Victor nem hallott semmit, mert az üzenet második meghallgatása után elnémította a videt. A hírszerző szolgálat még az előtt hozott neki egy példányt belőle, hogy a Marik nagykövet átadta volna, de aznapra ez volt az egyetlen jó hír.

Jól játszol, nagyon jól játszol, Thomas - mondta inkább csak magának Victor, aztán átnézett a holotérképről Jerrard Cranstonra és Curaitisre. - Mikorra várható a legkorábban a katonák ideérkezése, Jerry?

- A Liga egy kalózponton hozta át a katonáit Callisonnál, Denebolá- nál, Marcusnál, Talithánál, a Van Diemen IVnél, és Wasatnál - válaszolt Galen a számítógépre pillantva. - Kettőnégy nap, amíg földet érnek ezeken a világokon. Becsléseink szerint legalább három ezreddel támadnak minden világra. Minden más helyen, ahol átjöttek, valamivel több időre, úgy egy hétre, tíz napra lesz szükségük.

Victor lassan bólintott.

- És a Liao támadások?

- Öt ezred a Liao bolygónál lesz két napon belül, minden más egységnek egy hét vagy még több idő kell az utazáshoz.

- Öt ezred, és mindössze egy szűzcsapatom védi azt a világot!

- Liao elég messze van a Kapellán világoktól - rázta meg a fejét Galen. - Éppúgy nem vártuk, hogy Thomas hagyja SunTzu katonáit Zion-ra támadni, mint ahogy az egész támadásra nem számítottunk.

- Hogyan lehet, hogy nem vettük észre? Kellett, hogy legyenek jelei - kérdezte fáradtan Victor, és egy pillanatra azt kívánta, bárcsak üvegmo

nitor lenne előtte, nem csupán fények, hogy apró darabokra törhesse. Ökölbe szorította a kezét, de erőt vett a haragján. - Tudtunk arról, hogy a katonák a határ mellé vonulnak, igaz? - kérdezte, és Galen bólintott.

- Igen, de az összevonásokat úgy hajtották végre, mintha csak a szokásos Marikféle átrendezés lenne, amelynek során a határvidéken szolgálatot teljesítő katonákat a belső vidékekre irányítják. Hozzájutottunk az átrendezés szokásos adataihoz, és amennyire tudjuk, a katonák is azt hitték, hogy a belső területekre mennek, mielőtt a rendszerünkbe ugrottak volna.

A herceg hátratolta székét az asztaltól, aztán felállt,

- Értem, hogy történt, de túl sokat alapozunk a feltevésekre, és túl kevés volt a rendelkezésünkre álló tényleges adat. Feltételeztük például azt is, hogy Thomas, még ha megtudja is Joshua halálát, világokra fog alkudni, mivel egész élétében a béke és az észérvek embere volt.

Tény, hogy ez helytelen feltevés volt - vonta meg a vállát Galen. - Arra alapoztuk, amit róla tudunk. Mindig is békeközvetítő volt. Még a Belső Szféra Lovagjainak megalapítása is elvi kérdés volt, nem pedig katonai.

- Most is elvek vezetik?

Nem tudom, felség. Nem vagyok benne biztos, hogy mit tudunk - válaszolta Galen, mire Victor majdnem ráordított.

- Még csak négy hónapja a biztonsági tanácsadóm. Ez nem az ő hibája, hanem az enyém és a rendszeré.

- Koncentráljunk arra, amit tudunk - mondta végül, és Curaitisre pillantott. - Thomas azt állítja, hogy van nála egy vérminta a mi Joshu- ánktól, és azzal bizonyítja, hogy nem az ő fia. Lehetséges ez?

- Lehetséges, hogy hozzájutott. Valaki a kórházban megszerezhette; a legnyilvánvalóbb, hogy valaki arról az osztályról.

- Ellenőriztek mindenkit, igaz?

- Mindenkit alaposan ellenőriztünk, igen - válaszolta Curaitis, és gondterhelten összevonta a szemöldökét. - Lehetséges az is, hogy aki levette a mintát, nem tudta, hogy mire fogják használni. Talán emléktárgynak adta el.

- A vért?!

- Egy kötszert, fecskendőt. Bármi, amit Joshuánál használtak, szép összegért cserél gazdát a gyűjtők közt a piacon.

Victor nem tudta leplezni a megdöbbenését.

- Emberek ilyesmiket gyűjtenek? - kérdezte, mire Galen lassan bólintott.

Az édesapád újraélesztéséhez használt oxigénmaszk nemrég kelt el tízezer koronáért.

- Thomas azt is mondja, hogy előállhatunk egy teszttel, amit az eltárolt vérből csinálunk, és más eredményt fogunk kiadni. Igaz ez?

- Igaz.

- Tegyék meg.

- Felség? - döbbent meg Galen, de Victor állta a tekintetét.

- Csinálják meg. Tüdni akarom, hogy mi az, amit Thomas tényleg tudott, amikor ezt a döntést hozta.

- Felség, megbocsát, ha rámutatok: ez az apró részlet eltörpül amellett, hogy támadás érte a nemzetét - mondta Galen. - A DNS elemzés nem kulcskérdés ebben a helyzetben.

Victor Galenről Curaitisre nézett, aztán vissza.

- Most nem ugyanaz a helyzet, mint amikor egyedül akartam felderíteni, az anyám gyilkosát. Egy nyilvános üzenetet fogok szétküldeni, ahogy Marik csinálta. Ebben elmagyarázom a népemnek, hogy miért vagyunk most háborúban. Értenem kell, hogyan zajlott ez a dolog, és meg kell magyaráznom, ha szükséges. El kell ismernem, hogy Joshua halott, és hogy egy másik kisfiúval helyettesítettük. El kell mondanom nekik, miért tettem. Őszintének és meggyőzőnek kell lennem, hogy az elkövetkezők ne forgácsolhassák szét a népemet. Thomas egy szörnyetegnek festett le engem, és meg kell mutatnom az embereknek, miért nem vagyok az, mert a fiaik és lányaik az én becsületem védelmében fognak meghalni.

Curaitis némán összefonta a karját.

- Van valami hozzáfűznivalója? - nézett rá a herceg.

- Valami Olyat akar nyilvánosságra hózni, amit nem kellene. Ha elismeri, amit tett, elismeri Thomas támadásának jogosságát. Tagadjon le mindent. Bármi áron. Az apja ezt tenné most - válaszolta a biztonsági főnök rezzenetlen tekintettel, ami gondolkodóba ejtette Victort.

Igaza .van, az apám egyszerűen hazugnak nevezné Thomast. Ha elismerem, hogy alteregót használtam Joshua helyett, vajon gyengeséget mutatok? Vagy ellenlépést teszek azzal, hogy tisztázom magam? Harcosként visszatámadnék, de politikusként még mindig nem ismerem elég jól a szabályokat.

Felnézett és látta, hogy mindkét férfi a válaszát várja.

- Ha az apám helyében lénnék, azt tenném, amit javasol, C.uraitis, de én nem Hanse Davion vagyok. Jó néhányan hiszik már így is, hogy hazudtam nekik az anyám haláláról, ráadásul Ryan Steiner halálával

kapcsolatban tényleg hazudtam. Azt hiszem, többet nyerünk vele, ha elmondom az igazat.

- Szerintem használható stratégia - bólintott Galen.

Curaitis nem úgy nézett ki, mint akit meggyőztek, de nem tett további megjegyzéseket.

- Tudni akarom, hogy ki adta át a vérmintát Thomas ügynökeinek. Azt az ügynököt és az egész szervezetét akarom. Ezenfelül söpörjék ki SunTzu összes emberét. Több mint egy tucat lázadást robbantott már ki, és semmi szükségünk további robbantásokra vagy nyugtalanságra.

- Utóbbit már elkezdtem, az efsőn is dolgozunk - válaszolta Curaitis.

Jó. Azonnal vigyék egy rejtekhelyre Joshua hasonmását, és’ erősítsék meg az őrséget Jenkins szobája előtt. Az a nő hős, aki az élete árán is meg akarta menteni Joshua Marikot. Ha nyilvánosságra hozzuk, hogy milyen szerepet játszott a SunTzu terroristák lefegyverzésében, akkor eltereljük rólam a figyelmet, vissza az ellenségre.

. - Felség - mutatott Galen a térképre , bár én voltam a legnagyobb szószólója, hogy viselkedjen politikusadban, szerintem most Victorra, a harcosra van szükség.

- Tudom - válaszolta fáradtan Victor, és visszaült az asztalhoz.

A világok, amelyeket a Negyedik örökösödési háborúban elvettek a Ligától, elvesztek. Thomas keményen támadta őket, és az Egyesült Nemzetközösségnek nem voltak megfelelő helyőrségei azon a területen, hogy segítségükkel a szükséges ellenlépéseket megtehette volna. Victor legjobb katonái zömmel a klán területek határához voltak vezérelve, másik részük az Achernar parancsnoksági területre Tyihonov közelében készült a harci játékokra.

Játékokra; amiket arra találtunk ki, hogy lekössük SunTzu aktivi. tását a Sarna határvidéken.

- Meglehetősen ironikus, hogy épp azért nincsenek helyőrségeink a Thomas által legkeményebben támadott világokon, mert azt hittük, amíg Joshua nálunk van, soha nem tenne ilyet. Most elfoglalja őket, és hatalmas győzelmet arat, még ha csak ideiglenesét is.

- Azt hiszem, a harcba vezérelt katonák nem fogják ironikusnak találni, felség.

- Nem kétlem - dörzsölte meg állát a herceg. - A Sarna határvidék katonái meg kell védjék a saját világaikat, és az álláshelyeiken kell maradniuk arra az esetre, ha Thomas újabb támadást indítana arrafelé. Erősítést keli hoznunk a drakónis szövetségi határról. Szükségem van jelentésekre az összes, körzetünkbe érkező egységről.

- Amilyen hamar lehet, elhozom.

- Köszönöm - nézett újra Victor a térképre. - Az a nagy kérdés, hogy mennyit akar megtartani Thomas abból, amit lerohant. A függetlenségi mozgalmak támogatására zsoldosokat is fogadott, akiknek segítségével messze túlhaladt azokon a területeken, amelyek egykor hozzá tartoztak. Ez pedig annyit jelent, hogy először a saját világainkon kell harcolnunk eilerte, mielőtt átlépnénk az övéire. Vajon ütközési zónát alakított ki, vagy meg is akarja tartani, amit elfoglalt?

Azok közül a világok közül, melyeket a Sarna határvidéken elfoglalt, egyedül Nankingen vannak mechgyárak - mondta Galen. - Sem Styket, sem Sarnát nem támadta, Tyihonovot meg olyan erősen védik, hogy azok akár az egész inváziót megállíthatják.

- Nanking lesz az egyik legelső célpontunk, ha megérkezik az erősítés, és nem fogjuk elveszíteni. Zürichen és Hsienen nagy űrugró töltő- állomások vannak, ugye?

- Igen, felség.

. - A feltöltés jelentősen megnöveli Thomas lehetséges tevékenységi zónáját. Talán már el is indította a következő hullámot. Szépen megtervezett és jól kivitelezett támadás - bólintott elismeréssel Victor , még akkor is, ha abból a háborúból vette az ötletet, amelyet apám indított harminc éve a Kapellán Konföderáció ellen. Figyelemreméltó lépés egy olyan embertől, aki nem is igazi katona.

Galen elgondolkodva tanulmányozta a térképet.

- Úgy néz ki, hogy Thomas átkozottul kevés hibát csinált.

- Látsz valami hibát? Mi lenne az?

- Miért támadta meg Woodstockot?

- A katonáknak enni kell, Galen, az övéinek is, de a mieinknek is. Ha meg nem ezért, akkor azért, mert minél több világot foglal el, annál többet kell visszavennünk. Nem, Woodstock nem volt hiba - válaszolta Victor, és felhúzta a szemöldökét. - Viszont tényleg elkövetett egy nagy hibát, és ez fogja megnyerni nekünk a háborút.

- Mégpedig?

Thomas úgy harcol ellenünk, mintha az Egyesült Világok lennénk - mondta a herceg, és rámutatott a hosszú határvonalra a Lyrán területek és a Szabad Világok Ligája között. - Úgy döntött, hogy a mi területünkön fog harcolni, de ha beszorul a Sarna Határvidékre, megmutatom neki, hogy ezt a játékot bizony ketten játszák. Sokat fog tanulni belőle, hogy harcba szállt egy Davionnal, de már nem lesz ideje kamatoztatni ezt a tudást.

Egy kis lázadás mindig is éppoly nélkülözhetetlen volt a politika világában, mint a viharok a fizikai világban.

Thomas Jefferson művei, VI. kötet

Tharkad City, Tharkad

Donegál kerület, Lyrán Szövetség

3057. szeptember 18.

Katrina Steiner hunyorgott, amikor a reflektorok bekapcsoltak. Odasétált az emelvényhez, és megállt mögötte, mire a hangzavar lassan élcsendesedett. Néhány ripoter kérdéseket kiabált oda neki, de kollégáik szúrós pillantása gyorsan elhallgattatta őket.

- Rövid bejelentenivalóm van, utána pedig nem válaszolok semmiféle kérdésre. Holnap reggelig megkapják a részletes anyagot, amire a mostani nyilatkozatomban utalok. Egy későbbi időpontban újra összehívom majd önöket, ahogy a helyzet alakulása megkívánja.

Lenézett az apró monitorra, amelyet az emelvénybe építettek. A kék képernyő fehér betűkkel mutatta a nyilatkozat szövegét, és folyamatosan gördült volna felfelé, ahogy előre halad a beszédben, de Katriná- nak nem volt rá szüksége. Eleget gyakorolta a nyilatkozatot, hogy fejből is tudja, mert úgy akarta elmondani.

A szövegképernyőről egy gombbal átkapcsolt a képre, amit a nézők majd látni fognak róla. Ha nem akarja fenntartani a fáradt, megviselt hercegnő látszatát, elmosolyodott volna. A köpenye színe Steinerkék volt, de a ruha szabása egyetlen katonai vonást sem viselt. Aranyszőke haja simára fésülve a vállára omlott, mintha nem lett volna elegendő ideje, hogy felkészüljön a nyilvános szereplésre. A sminkje is ennek megfelelően szolid volt.

Rendben, a megjelenésem tökéletesen illik a mondanivalómhoz.

- Polgártársaim, életbevágóan fontos problémáról szólok most hozzátok, ami birodalmunk biztonságát fenyegeti. Mint tudjátok, a Szabad Világok Ligája a Kapellán Konföderációval karöltve megtámadta az Egyesült Nemzetközösség Sarna határvidékét. A csapatokat azon világok visszafoglalásáért indították útnak, amelyeket a Liga közel harminc évvel ezelőtt veszített el, illetve azoknak a világoknak a felszabadításáért, amelyeket a Kapellán Konföderációtól.vettek el. Sokan emlékeznek közületek arra a konfliktusra. Népünk hatalmas áldozatokat hozott a Maximilian Liao elleni háborúban. Sok vér folyt el, és sokan veszítették életüket.

Egy pillanatra megállt, mintha nem tudna tovább beszélni, nyelt egyet, aztán folytatta:

- Thomas Marik azt mondja, azért indította el a támadást, mert a bátyám, Victor Davion megölte a fiát, és egy hasonmással cserélte ki. Thomas azt állítja, a bátyám célja az volt, hogy bábot ültessen a Marik trónra, és így uralma alatt tartsa a Szabad Világok Ligáját. Mint tudjátok, fáradhatatlanul védtem a bátyámat azon vádaskodások ellen, hogy megölette a szüleinket. Az sem hittem el, hogy ő mészároltatta le Galen Coxot, és visszautasítottam azokat a híreket is, miszerint ő végeztette ki Ryan Steiner herceget. Nem hittem ezekben a vádakban, mert az a Victor Davion, akit én ismertem, soha nem tett volna ilyet.

Katrina a pódium szélére téve két kezét megtámaszkodott, és szomorúság ült ki az arcára. Lepillantott a néma csendben ülő riporterekre, és egy pillanatra átfutott az agyán, hogy olyanok, mint a légpárnás autók reflektorának fénykörébe került nyulak.

- Thomas Marik bizonyítékokkal támasztotta alá az állításait, ezért el kellett gondolkodnom, hogy ismerteme valaha is Victort. Ha ezt képes megtenni, ha szándékosan megöl egy gyereket, és egy másikkal cseréli ki, akkor bármire képes. A bátyám nem válaszolt a vádakra sem nyilvánosan, sem magánúton, ezért nem ismerem az ő álláspontját. Feltételezem, hogy meg tudná magyarázni, és így csökkenteni tudná ezeknek a hatalmas vádaknak a súlyát, és alig várom, hogy megtegye. Mégis, a ti érdeketekben nem engedhetem meg magamnak, hogy ölbe tett kézzel várjam Victor válaszát. Megtörte az irántatok fogadott hűségét, és nem fogom hagyni, hogy szenvedjetek, amíg én kapaszkodom a remény utolsó szálába is, hogy a bátyám igazolni tudja magát. Annak érdekében, hogy a lyrán emberek ne szenvedjenek, a következő utasításokat adtam:

Először kihirdettem a szükségállapotot a Lyrán kerületekben. Ez nagyobb lehetőséget ad a kezembe, hogy intézkedjek a kormányzóság hatáskörében, beleértve a jogot, hogy megszakítsam a kapcsolatot a lyrán képviseletek és az egyesült nemzetközösségbeliek között. Ideiglenesen semleges politikai egységként fogunk működni, amit Lyrán Szövetségnek neveztem el. Lyrán, mert történelmünk visszavezet a Steinerek őshazájába, Terrára. Szövetség, mert úgy' érzem, szövetségesek vagyunk. Ez a szó: nemzetközösség, bemocskolódott. Azt akarom, hogy minden ember Northvindtől Poulsboig, Lorictól Barcelonáig egyesüljön, és lépjen szövetségre egymással, mert keményen helyt kell állni mindannyiunknak, hogy meg tudjuk védeni magunkat ezekben a veszélyes időkben.

Másodszor: minden lyrán katonai egységet, amely a Sarna határvidéken vagy az Egyesült Nemzetközösség más pontján teljesít szolgálatot, arra sürgetek, hogy térjen vissza ide, a Szövetségbe. Mindaddig, amíg a lyrán erők nem szállnak szembe a Szabad Világ Ligájának katonáival, harcon kívülinek tekintik őket, és engedélyezik a visszavonásukat.

Végezetül minden lyrán kivándorlót, aki vissza szeretne térni az otthonaiba, bíztatok, hogy tegye meg. Ezekben az időkben nem szabad szétszakadni a családoknak. Össze kell fognunk, mert egyedül az egy-j

ség és a szellem képes átsegíteni minket, lyránokat azokon a nehézsé- j

geken, amikkel hamarosan szembe kell néznünk. )

Katrina egy kicsit lehajtotta a fejét, és egy lopott pillantást vetett a monitorra. Meg volt elégedve a látvánnyal. Egy' kicsit kimerültnek és hajszoltnak látszott ugyan, de alapjában véve életerős, határozott be' nyomást keltett. Most pedig jöjjön a hajrázás a befejezésig.

- Bátyám, a harcos, háborúba sodorta az Egyesült Nemzetközösség általa vezetett részét. Nem fogom arra kárhoztatni a népemet, hogy az ő cselekedeteit védje. Az én szent kötelességem, hogy védjem a jóléteteket; az a kötelesség, amit az édesanyám oly őszinte elkötelezettséggel teljesített mindaddig, amíg kegyetlenül meg nem gyilkolták. Ragaszkodom hozzá, hogy az ő ny'omdokain járjak, bár tudom, milyen veszélyekkel jár ez az örökség. Minden mást alárendelek a Steiner örökségemnek és az arkóni kötelességemnek.

Daosha, Zürich

Zürichi Népköztársaság, Kapellán Konföderáció

Noble Thayer tudta, hogy a kényelmetlen érzés, ami egy ideje már feszegeti, azért van. mert nem tudja irányítani a saját életét. A dolgok ¦

túl gyorsan alakultak Zunchen; nem olyan gyorsan, hogy meg ne értse, j

de ahhoz elég sebesen, hogy ne legyenek kényelmesek a számára. Thomas Marik nyilatkozata után két órán belül Xu Ning és az ő Zhanzheng de guangjai nyíltan hadat üzentek a kormánynak, mire a kormány válaszul kihirdette a statáriumot, mint ahogy az várható is volt.

Amire a forradalmárokon kívül senki nem számított Zürichen, hogy milyen kiterjedt támogatottsága van a Zhanzheng de guangoknak a helyi katonaság és rendőrség körében. Hatból öt egység a kormány ellen fordult, és tizenkét órán belül vége is volt a forradalomnak. Xu Ning uralta Zürichet, mint a Népi Felszabadító Párt elnöke.

Az, hogy a forradalom ilyen simán végbement, megrémítette ugyan Noblet, de nem okozott neki különösebb meglepetést. Alig egy generációval korábban Zürich a Kapellán Konföderációhoz tartozott, és Maximilian Liao kancellár kedvenc üzleti forrása volt. Amikor Davion elfoglalta a világot a negyedik örökösödési háborúban, a nép szinte tudomást sem szerzett a hatalomváltásról. Nem voltak kegyetlen harcok, és a veszteség is a minimálisra korlátozódott, mível Hanse arra használta Tormano Liaot, hogy közvetítsen közte és a bolygó között. Az emberek így egyszerűen az egyik Liao helyett a másiknak fogadtak hűséget.

Most pedig a forradalommal a bolygó a Zürichi Népköztársasággá alakult, és az emberek egy harmadik Liaonak fogadtak hűséget. Xu Ning már el is kezdte a saját és SunTzu hatalmas képeit terjeszteni a nyilvános helyeken. A katonaság Néphadsereg lett, míg a rendőrség levetett fehér egyenruháját olajzöldre cserélte, s Állambiztonsági Népbizottságnak nevezte magát. A teljes társadalmi és kulturális programtervezetet kihirdették, melynek egyetlen határozott célja az volt, hogy visszavezesse az embereket a kapellán történelemhez és szokásokhoz.

Noble odaért lakása kapualjához, áttette a zöldséges zacskót a bal kezébe, és beütötte a biztonsági kódot az ajtózárba. Mivel az élelmiszerárak már ekkor a csillagokig kúsztak, a férfi felszerelkezett rizsből, cukorból, lisztből és sóból éppúgy, mint az egyszerűbb orvosi cikkekből. Minden fontosabbat Cathy tudott hozni neki.

Az első hat lépcsőfoknál oda sem figyelt semmire, aztán a hetedik lépésnél látta, hogy fény szűrődik ki a lépcsőfordulóra, és azonnal rájött, hogy csak az ő lakásából jöhet. Volt egy halvány esélye, hogy Ken Fox az, és azért jött át, hogy a csöpögő csapot megjavítsa, vagy Cathy is lehetett, mert bár még nem adott neki kulcsot, talán megkérte Foxot, hogy engedje be.

A lépcső tetején megállt, és meglepetten nézett a két állambiztonsági tisztre, akik a nappalijában ültek.

- Elnézést, ez az én lakásom - lépett be az ajtón. - Tehetek önökért

valamit? - kérdezte, és becsukta maga mögött az ajtót. - Valami gond

van?

A hadnagy, egy alacsony, sötét hajú nő (akinek olyan szorosra volt

összefogva a haja egy kontyba, hogy Noble azt várta, letépi a bőrt határozott élű, markáns, férfias arcáról) felállt majd helyére rántotta a szíját

és a zubbonyát.

- Noble Thayer, igaz?

A férfi bólintott, aztán letette csomagját a földre. Összekulcsolta a

kezét, és nőről a mellette álló, hallgatásba burkolózó óriásra emelte a

tekintetét.

- Igen, én vagyok Noble Thayer. Valami gond van?

- Lehet valami gond?

- Nem, asszonyom, semmi - próbálkozott meg egy mosollyal Noble,

és remélte, hogy ezzel a nőt is mosolyra bírhatja. - Nem akarok magamnak semmi bajt.

- Csinált valamit, ami miatt bajba kerülhet?

Mivel Noble a mosollyal semmit nem ért el, inkább visszakomolyodott.

- Nem, asszonyom. Miben segíthetek?

A nő előhúzott egy kalkulátort a nadrágja oldalzsebéből.

- Ez a lakás dr. Deirdre Learé volt. Ismerte?

- Nem, asszonyom.

- De átvette tőle a lakást.

- Nem ismertem őt - válaszolta Noble, de látta a nő barna szeméből,

hogy nem hisz neki. - Azután érkeztem Zürichre, hogy ő elment. A há- *

zigazdám, Mr. Fox engedett be a lakásba, hogy ne kelljen újrafestenie,

meg ilyesmik. Azt mondta, megtakarítja vele a papírmunkát.

Sem a hadnagyon, sem a társán nem látszott, hogy hajlanának bármiféle megenyhülésre.

- A maga birtokában vannak a doktornő dolgai, igaz?

- Nem, a lakás üres volt, amikor beköltöztem - válaszolta Noble, és körbemutatott a szegényes bútorzaton. - Mint látják, nem vagyok egy nagy lakberendező, de valamit azért csináltam. Megvannak a számláim mindenről.

- Biztos vagyok benne, Thayer polgártárs. Hozzáfért dr. Lear tulajdonához, mielőtt kihajózták Zürichből, igaz?

- Nem, azazhogy igen, de csak azért, mert én segítettem kivinni őket az űrreptérre.

M

I

¦'o

V'li

 

A nő szemei gyanakodva összeszűkültek, és Noble érezte, hogy csapdába került.

- Tehát itt minden a magáé? Semmi nem tartozik dr. Learhez?

- A legjobb tudásom szerint igen, itt minden az enyém.

Akkor talán meg tudja magyarázni ezt - mondta a hadnagy, és hátravezette a férfit az apró hálószobába, ezt ő rendezte be számítógépes szobának. A keményfa burkolatú padló közepére lépett, miközben a szárnysegéde elfoglalta helyét az ajtó mellett. A katonai vászon ágyon, amelyre Noble a billentyűzetet és az egeret tette, két csomag ötezres címletű koronát látott, mellette két tízkoronás aranyéremmel, egy M&G P30as forgópisztollyal és négy tár extra plasztik töltettel.

- Ez a magáé?

- Ez egy egész vagyon! - bámult Noble hitetlenkedve a nőre. - Hol találták?. f

- A padló egy laza deszkája alatt.

- Egy rejtekhely? - kérdezett újra Noble, aztán térdre ereszkedett, és kezdte magát úgy érezni, mintha vak lenne. A szárnysegéd lábbal megbökött egy deszkát, mire Noble körömmel belekapaszkodott, és megmozgatta. - A pokolba!

A hadnagy felszegte a fejét, és összefonta a karját.

- Azt mondja, erről semmit nem tudott?

Noble jobb kézzel kiemelte a hosszú deszkát, és lebámult a lyukba. Kinyitotta a száját, mintha beszélni akarna, aztán bal kézzel hirtelen felnyúlt, és ököllel a férfi lágyékába súlytott. Majd anélkül, hogy feltérdelt volna, visszakézről elkaszálta a hadnagynő térdét a deszkával. A nő lába megbicsaklott, és a teste megindult a föld felé.

Noble hátranyúlt a kabátja alá, és egy vékony tőrt húzott elő az övéből. A megfeketedett penge éppen olyan könnyen és ellenállás nélkül csúszott ki a tokból, mint ahogyan a földön fetrengő hatalmas termetű férfi mellkasába hatolt a mellcsont alatt. Noble elfordította a vágás irányát, aztán csuklójának egy csavart mozdulatával biztosította, hogy a legyező alakú vágás mind a szivet, mind pedig a tüdőket elérje.

Visszanézett a nőre. Látva, hogy az a pisztolya után nyúl, a deszkával rácsapott a kezére. A nő sikoltott, de egy újabb ütés a fejére apró vinnyogássá halkította a sikolyt. A harmadik ütés a nő másik kezét zúzta szét.

- A pénz, a fegyver... - suttogta a nő. - Maga egy Davion ügynök.

- Talán - mondta Noble felegyenesedve, és kezébe vette a pisztolyt. - De miután megmondtam, meg kell öljelek.

Előhúzott egy tárat, és megtöltötte a pisztolyt.

- De a pokolba is, mindenképpen meg kell, hogy öljelek - mondta hirtelen, és kétszer mellbe lőtte a nőt, aztán egy golyót eresztett a férfi testébe is.

Amint megbizonyosodott róla, hogy mindketten halottak, elvette a fegyvereiket és az ágyra dobta a pénz mellé. Elvette a személyi papírjaikat és a nő kalkulátorát is, aztán letörölte a véres kést a férfi egyenruhájával, és visszatette a tokjába.

Egy pillanatig habozott, hogy megpróbáljae elrejteni a holttesteket az alagsori tárolóban, de túl nagy volt a kockázata, hogy rajtakapják, miközben cipeli a hullákat. A lövések nem voltak hangosak, ráadásul a belső szobában dörrentek el, emellett pedig kora délután volt; annak, hogy bárki hallotta és jelentette a lövöldözést, elég kicsi volt az esélye. Bár Xu rezsimje csak, másfél napja állt fenn, a zürichi emberek villámgyorsan megtanulták, hogy a saját dolgukkal törődjenek, és kerüljék a feltűnést.

Noble levette magáról a véres ruhákat, és a kezéről is lemosta a vért a fürdőszobában. Mivel tudta, hogy soha nem térhet már vissza a lakásba, melegen felöltözött, és még a nagykabátot is felvette, amit a télre vett Fox vejétől. A faliszekrényből kivett egy táskát, és belepakolta a fegyvereket, valamint egy vastag pulóvert. A konyhában hozzátett pár bab- és pörköltkonzervet meg egy üveg vizet. Az oldalzsebekbe betette a számítógép összes adattárát.

Az aranykoronásokat a derékszíjába rejtette és ráhúzta a pulóverét, a tízezer koronásokat pedig elosztotta különféle zsebekbe, de még a bakancsába is gyűrt párat. Miután felvette a kabátot, és kézbe kapta a zöldséges zacskót, Noble Thayer egy utolsó pillantást vetett a lakására.

Az előszobát végig vér borította. A látványra megcsóválta a fejét.

- Sajnálom, hogy ilyen koszt hagyok itt neked, Ken, de erre van a takarítóbrigád.

Bezárta maga mögött az ajtót, aztán pár pillanat múlva Noble Thayert elnyelték Zürich utcái.

Ha egy katona élvezi a háborút, az erény, ha egy kapitány teszi ezt, az veszélyes képesség, és ha egy államférfi, az már egy komoly bűntény.

George Santayana

Avalon City, ÚjAvalon

Crucis Határvidék, Egyesült Nemzetközösség 3057. szeptember 19.

t

Victor Davion, az Egyesült Nemzetközösség nagyhercege a hatalmas asztal mögött ült, mely mögül az édesapja is gyakran beszélt a nemzetéhez. Nem írt kész szöveget, csak jegyzeteket készített kis papírszeletekre. Ezeket kitette maga elé, és összekulcsolta ujjait, hogy ne malmozzon velük beszéd közben.

Galen tiltakozása és mások intése ellenére a Tizedik Lyrán Gárda kék és arany egyenruháját vette fel, mert annyi mindenen mentek keresztül együtt, hogy bármi is történjen, ők hűek maradnak hozzá. Soha nem akarta volna megbántani őket azzal, hogy olyan egység egyenruháját veszi fel, amelyik közelebbi kapcsolatban áll a Davionokkal.

Tlidta azt is, hogy bár Katherine úgy döntött, leválik az Egyesült Nemzetközösségről, ő soha nem fog lemondani azokról a területekről. Egyszerű volna Katrina tettét - az árulását, ahogy mások nevezték - felhasználni, hogy támogatást szerezzen magának, de nem akarta jobban kiélezni a helyzetet, mint amennyire már eddig is volt. Victor a népe figyelmét a probléma azonnali jellegére akarta ráirányítani anélkül, hogy bármi olyat tenne, amivel megnehezíti a hosszútávú terveinek megvalósítását.

A fények kigyúltak, és a rendező jelt adott.

- Polgártársaim - kezdte Victor egyenesen a kamerába tekintve , hadban állunk. Nem a klánok törték meg a, fegyverszünetei, hanem régi ellenségeink, akik úgy döntöttek, megpróbálják kihasználni és a maguk céljaira fordítani a klánok ellen vívott harcunkat. Hár támadóink egyike sem mondhat magáénak olyan hatalmas és bátor harcosokat, mint a klánok, mégis veszélyesebbek náluk, mégpedig azért, mert vezetőik politikusok, nem pedig harcosok.

Az államférfiak nem értik a háborút. Az ő szemükben a háború a nemzeti politika törvényes fegyvere. Számukra csak egy eszköz, akár a jog vagy egy szerződés. Nem látják, hogy a háború egy hatalmas, véres mészárszék, amely embereket és világokat, családokat és életeket tesz tönkre. Ők csak azt tudják, hogy a háború területeket nyerhet nekik, és szövetségeket alapíthat, amelyekkel a külső fenyegetést ellensúlyozhatják. Régi ellenségeink ebben látnak értéket, ezért indítottak hát háborút ellenünk.

Victor meg sem próbálta elleplezni a haragot, ami benne forrt, de nem engedte teljesen felszínre törni sem. A haragjával hatnia kellett az emberekre, de azt is meg kellett mutatnia, hogy ura a helyzetnek. Nem akarta őket annyira felkavarni, hogy eluralkodjanak az indulatok, mert ezzel esetleg újra fellángolhatnak a pártharcok az Egyesült Nemzetközösségen belül, és ez további szakadást eredményezhet.

- Thomas Marik azzal vádolt meg, hogy a halott fiát kicseréltem egy másik fiúra. Egy kém által lopott vérmintával erősítette meg ezt az állítást. A mintán elvégeztek egy tesztet, és ez kimutatta, hogy Thomas és Joshua nem apa és fia. Ha olyan szörnyeteg lennék, amilyennek Thomas lefestett, akkor megcáfolnám a teszt eredményét, és bizonyítékot koholnék, hogy Thomas tévedett, vagy az ügynöke félrevezette.

Nem vagyok szörnyeteg még akkor sem, ha a vád igaz. Azért álltam rtia elétek, hogy megmagyarázzam miért cseréltük ki Joshüát egy másik fiúval. Amikor Joshua kezelésre érkezett az UATIhoz, az apja orvosai által felírt gyógyszerek már kikezdték a fiú szervezetét. Emlékszem arra, amikor Provincián találkoztam vele, ahová a Nagy Házak összes vezetője eljött, hogy megvitassa a klánok elleni lépéseket. A betegsége ellenére Joshua egy boldog kisfiú volt, emellett meglepően fürge is. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, és senki, akit ismerek, soha nem sajnálta, mert nem szánalmas gyerek volt.

Az apám, Hanse Davion tudta, hogy az UATI Joshua egyetlen reménye a túlélésre, és kész volt lehetővé tenni a kezelést a fiú számára. Bár Thomas Marik részt vett a Provincián tartott gyűlésen, akkoriban még erősen vonakodott, hogy közreműködjön a Belső Szférát fenyegető

klánokkal szembeni ellenállásban. Az apám és Theodore Kurita által készített nagyszabású tervbe, amivel megállítani szándékoztak az inváziót, beletartozott, bogy átadják a Szabad Világok Ligájának hosszú évek kutatómunkájának gyümölcsét. Ezzel a Liga katonai ereje egyetlen szempillantás alatt a mienkkel egyenértékűvé fejlődhetem fel, de Thomas még mindig akadályokat gördített a megállapodás elé. Pedig tudta, hogy egyedül az ő birodalma (amit a klánok érintetlenül hagytak) láthatná el a katonáinkat azokkal a felszerelésekkel, amelyek a klánok feletti győzelemhez kellettek. J

Mint ahogy minden államférfi tette volna, lehetőséget látót a helyzetben, és megragadta azt. Területi engedményeket követelt, anyagi engedményeket követelt, pénzt követelt, mielőtt még bármit is átadna abból, amire szükségünk volt. Falhoz állította mind az Egyesült Nemzetközösséget, mind a Drakónis Szövetséget. Szükségünk volt az ellátmányra, és ő volt az egyetlen, aki megadhatta.

Victor rövid szünetet tartott, hogy a hallgatósága teljesen be tudja fogadni, amit mondott. Mihelyt úgy ítélte meg, hogy a szünet elég hosszú volt, hangját felemelve folytatta:

- Az apám olyasvalamit ajánlott fel Thomasnak, amit bármiféle körülmények között megtett volna, mégpedig segítséget, hogy a fia életben maradhasson. Hanse Davion felajánlotta, hogy vigyék Joshuát az UATIra, ahol a Belső Szféra legjobb orvosai próbálnák meggyógyítani. Mindannyian tudtuk, hogy Joshua esélye az életben maradásra nagyon kevés, éppúgy, mint ahogy a frontvonalban harcoló egységeinknek is, de Thomasnak meg kellett adnia ezt a lehetőséget a fiának. Azzal, hogy ezt megtette, lehetővé tette sok más embernek is,'hogy megállítsa a klánokat, hogy éljen, hogy hazatérjen a szeretteihez, és hogy mindannyiunknak legyen otthona, ahová hazatérhet.

Az apám tudta, hogy Joshua élete egy hajszálon függ. Tudta, hogy a kilátásai szomorúak, ezért keresett egy gyereket, aki hasonlít Joshuára, és felkészítette, hogy átvegye Joshua helyét. Ha Joshua nincs az UATInál, semmiféle garancia nincs rá, hogy továbbra is megkapjuk a fegyvereket, amelyek a klánok elleni harchoz szükségesek.

Ez persze Tükayyid és a fegyverszünet aláírása előtt volt. Ha az édesanyám vagy én tudomást szerzünk az alteregóprogramról, azonnal leállítjuk. Minderről mit sem tudtam az anyám haláláig, amikor lázadás tört ki Skyeon, és SunTzu terrorista bérencei sakkban tartották a Sarna határvidéket, hogy lekössék a figyelmemet. Ekkortájt fordult válságosra Joshua állapota, és hogy időt nyerjek, úgy döntöttem, használni fogjuk a

hasonmását. Le akartam csillapítani Skyet, a Liao pártiak tevékenységét pedig felszámolni Sarnában, miélőtt Joshua halálával foglalkozom.

Ezek voltak az indítóokaim - mondta Victor és összevonta a szemöldökét. - Joshua testét megőriztük, és a legnagyobb tisztelettel bántunk vele. Segített a kutatóinknak, hogy egy újabb lépést tegyenek a leukémia gyógyítása felé. Joshuának köszönhetően számtalan gyermek fog élni.

Az apja miatt viszont - emelte fel ismét a hangját a herceg - számtalan gyermek fog meghalni. Ha Thomas nem csak magával törődik, hanem a birodalmával is, nem becstelenítette volna meg a fia emlékét egy ilyen támadással. Bár semmiféle anyagi kárpótlás nem adhatja vissza a fiát, tény, hogy hajlandó lettem volna egyezséget kötni vele. Bár az embereink az UATIban legjobb tudásukat nyújtották, hogy megmentsék Joshuát, mindenki tudta, hogy a fiú már négyöt évvel korábban meghalt volna, ha nem hozzák ÚjAvalonra.

Victor egy pillanatra lenézett, aztán komoly figyelemmel az arcán újra a kamerába pillantott.

- Sokan elgondolkodtok majd azon, hogyan titkolhatta el a vezetőtök egy apa elől a fia halálát. Csak azt mondhatom, kizárólag azért tettem, hogy megakadályozzam azt a vérontást, ami el fog kezdődni, amint Thomas katonái földet érnek. Megtenném újra, ha kellene, mert még mindig úgy hiszem, az adott körülmények között ez volt a legmegfelelőbb döntés.

Nincs szégyellnivalónk. Az Egyesült Nemzetközösség hősöket nevel. Ezekben a percekben is fekszik egy nő az UATI központjában, egy kórházi önkéntes, aki igazi hős. Azon az osztályon dolgozott, ahol Joshua feküdt. Öt nappal ezelőtt, egy SunTzu által felbérelt terrorista csoport - egy olyan, mint amelyik iskolás gyerekekre gránátot dobott Zürichen - bejutott a kórházba azzal a céllal, hogy gyilkoljon, és embereket nyomorítson meg. Ez a nő bátran, önfeláldozóan közbelépett. Megállította a három terroristát, bár többször meglőtték. A támadói meghaltak, mert ő fellépett a felügyeletére bízott gyerekek védelmében, beleértve azt a kisfiút is, akit Joshua Mariknak hitt.

Victor bólintott, aztán folytatta:

- A neve Francesca Jenkins, és remélem, mindannyian megemlékezünk róla imáinkban.

Egy pillanatra újra habozott, és ahogy folytatta, hangjából hiányzott az ünnepélyesség, csak tényszerűség maradt utána.

- Sokan hallottátok, hogy a húgom, Katherine kivonult az Egyesült Nemzetközösségből azokkal a világokkal, melyeket ő Lyrán Szövetség

nek nevez. Néhányan attól tartanak, hogy ez polgárháborút jelent, de nem így van. Katherine azt teszi, amit a legjobbnak lát annak érdekében, hogy megvédje a Nemzetközösség általa vezetett felét. Katherine felismerte, hogy a háború a legvégső megoldás lehet csak Thomasszal és kegyencével, SunTzuval szemben, és most megpróbálja a birodalmát távol tartani a konfliktustól. Katherine azt is felismerte, hogy elővigyázatosnak kell lennie a klánokkal szemben is, és ha a két kisebb veszélyt egy egyezséggel kikerülheti, képes lesz szembeszállni a nagyobbal; így én nem is hibáztathatom.

Thomas, mint államférfi, akit a Komsztár oktatott az ország vezetésére és vallási tanokra, nem érti a háborút. Ha értené, visszarendelné a Szabad Világok Ligájába az űrjáróit. Abbahagyná a Sarna határvidéken fellángolt forradalmak pénzelését. Nem támogatná tovább SunTzut sem anyagilag, sem pedig eszközökkel az invázióban. Kiszállna, ahogy teheti.

Victor mély lélegzetet vett, aztán megrázta a fejét.

- Én értem a háborút. Kilőtték már alólam a mechemet. Láttam bátor férfiakat és nőket meghalni körülöttem. Veszítettem el barátokat a csatában, és a csata következményei miatt is. Ami a legrosszabb, éveket vesztegettem el harccal távol a családomtól úgy, hogy nem láttam őket, nem szólhattam hozzájuk, és csak az apám halálára értem haza.

A jelen helyzetben nem mondhatom, hogy nem fogunk harcolni. Mint azt a klán háborúban megtanultuk, nem adhatjuk meg magunkat az agressziónak, de nem is alkudhatunk meg vele. Mint a gyerek, akinek a saját kárán kell megtanulnia, hogy a tűz éget, Thomas Marik is a háború tüzébe tartotta a kezét. A mi kötelességünk megtanítani milyen veszélyes, hogy soha többé ne akarja a saját vakmerő nézeteit ártatlan emberek vérével leírni.

Victor egy pillanatra újra elhallgatott, és mereven a kamerába nézett.

- Gyászolni fogom azokat, akik elesnek a harcokban, ahogyan a szüléimét és Joshua Marikot is gyászoltam. Gyászolni fogom őket, mint ahogy gyászolom mindazokat, akik életüket vesztik egy ember kapzsi nagyravágyása miatt, akinek inkább előre kellene tekintenie, azokra a következményekre, amik a saját népét fogják súlytani. Harcolni fogok minden ilyen ember ellen abban a reményben, hogy nemsokára, egy nagyon közeli jövőben a kapzsiság szomját már nem kell vérrel eloltani.

A háború művészete meglehetősen egyszerű.

Találd meg az ellenséged. Juss el hozzá, amilyen gyorsan csak tudsz. Támadd meg minden erőddel, aztán állj tovább.

Ulisses S. Grant

Colmar

Jádesólyom megszállási zóna

3057. szeptember 24.

Phelan Ward ott állt Natasa Kerenszkij mellett a Fehéragyar űrjáró parancsnoki hídján. A holotank falai között a colmari Marakaa völgy talaján zajló csata volt kivetítve egy a tíz arányban. A 352. Farkas Rohamosztag mechjei a füstborította völgyben ültek, és a kiszáradt folyómedret használták fedezékül. A Tizenkettedik Sólyom Osztag annak ellenére, hogy a csatamechek terén létszámfölényben volt, és a légitámogatása is jobb volt, drágán megfizetett, mire feljutott a hegyvonulaton.

Ennek ellenére még így is komoly károkat okoztak a Farkas klánnak. Phelan karba font kézzel állt, és megrázta a fejét, amikor egy Török repült át pörögve a holotankon. Mihelyt a farokrésze levált, a légivadász a föld felé zuhant, aztán a becsapódáskor felrobbant.

- Ha az Ezustfarkas pilóták nem küzdenének így, a dolgaink sokkal rosszabbul is állhatnának.

- Oriega csillagezredes megérdemelte - válaszolta Natasa, és hangjába egyszerre vegyült harag és öröm. - Felajánlottam neki a megtiszteltetést, hogy az én Tizenharmadik Farkasgárdám ellen harcoljon, de ő a 352eseket választotta.

- Én is ezt választottam volna - mosolygott Phelan az idős nőre. - A 352eseket Tukayyid után szervezték újjá, és rengeteg olyan fiatal Far

kas van a sorai közt, aki még nem látott igazi csatát. Még Ser^na Fetladral csilagezredes is viszonylag tapasztalatlannak számít.

- Igen, Phelan, te is így döntöttél volna, de nem gyávaságból, vagy mert visszautasítod, hogy egy velem egyidős emberrel harcolj. Képzeld, a Tizenharmadik Gárdát solahma egységnek nevezte!

A te Farkaspókjaid valóban jóval harcedzettebbek, mint bármely más egység.

- Irigykedsz, hogy a korod miatt nem tartozhatsz közénk? - szikrázott fel ördögi fényekkel Natasa kék szeme.

- Tukayyidon nem voltam túl fiatal, Natasa - vágott vissza Phelan, aztán felemelte mindkét kezét, hogy elejét vegye a korról folyó további vitáknak. - Viszont itt alaposan elláttad a Sólymok baját. Azzal, hogy a 352esek átvonultak Marakaan, délről jutottak el a Fényes Medencénél lévő Sólyom állásokig. Ez a leggyengébb pontjuk.

Natasa bólintott. >

- Oriega éppen olyan jól tudja, mint te vagy én, hogy egy fedezékbe vonult védőnek sokkal nagyobb a találati aránya. Mivel mi szálltunk szembe a Nagytanács döntésével, az alá kellett licitálnunk, amivel ő védekezik, és ez megnehezítette, hogy kikényszerítsük a helyéről, ahová beásta magát. Elérte, hogy elementálokban és légivadászokban alá licitáljak, bár mechben nekünk van előnyünk. Átküldtem Serenát és a katonáit a Marakaa völgyön, ezzel esélyt adtam Oriegának, hogy átjöjjön a hegyeken, és rajtuk üssön, amíg sorban vonulnak.

A fiatal kán azonnal egyetértett a stratégiával, amikor Natasa először javasolta. A völgy meredek falai miatt a Jádesólyom légivadászok csak a vonulási iránnyal párhuzamosan támadhattak. Bár a vadászok végzetesek lehetnek a csatamechekre, a 352esek fedezékbe húzódtak, és megbontották a formációt, miközben visszatüzeltek a vadászokra. Csak egyetkettőt sikerült leszedniük, de a vadászok még így is úgy döntöttek, hogy ez sokkal kedvezőtlenebb környezet, mint amiben meg akarnak ütközni a Farkasokkal, ezért visszavonultak.

A Sólyom mechek így légi fedezet nélkül maradtak, de át kellett jönniük, ha már elindultak. A fennsíkon voltak, de a perem túlságosan messze volt, semhogy a Farkasokkal még a völgyben megütközzenek. Oriega egyes sorban indította lefelé a katonáit, de a meredek lejtő miatt egymásba csúsztak és csapatokba verődtek. Néhányan az ugrórakétákat használták, hogy simábban jussanak le, a többség a gerinc miatt lassabban haladt, a Farkasok pedig szétcincálták őket. A Sólymok balszerencséjére az is kiderült, hogy ahol nehéz leereszkedni, ott még nehezebb felmászni.

Phelan pislogott* mivel a holografikus képből egy szétrobbant Jádesólyom Daishi darabjai fröcsköltek az arcára.

- A Sólymoknak már csak másfél csillagnyi mechjük maradt - mondta.

- Az a nyolc is gyorsan meg fog halni. Az űrvadászaik magukra hagyták őket, és az elementáljaik is elszaladtak. Nem volt váratlan a dolog.

- Te is elvesztetted a vadászaid és elementáljaid felét - mondta Phelan, és körbesétált a tankban, aztán megállt, mint a rhodoszi kolosszus, egyik lábát a holografikus folyómeder egyik, másikat a másik partján nyugtatva. - Innen úgy néz ki, hogy körülbelül egy csillagnyi mechhel kerülsz ki az egészből.

- Lehet, de összesen öt mechpilótát veszítettem. Az egy csillag a tucatnyiból, ami az osztaghoz tartozik - bólintott Natasa magabiztosan. - A legtöbbjük fiatal kölyök volt, aki még soha nem látott igazi ütközetet. Mi, Phelan, így élesítjük a kölykök fogait. A imecheket meg lehet javítani, és újra harcba küldeni, de egy zöldfülű kölyökből veterán harcost csinálni már nehezebb.

Két Farkas mech, egy zömök Vipera, és egy a hírhedt Ordasok közül összefogott, hogy darabokra szedjen egy Sólyom Gladiátort. Vörös lé- zemyilak záporoztak az Ordas bal melléből az ember formájú Gladiátor jobb karjába. A vasrost páncélzat buborékokat vetve elpárolgott, mint valami zsíros lé, szabadon hagyva a kicsavart miomer izmokat, és vastitá- nium csontokat, amikből a gép végtagjai álltak. A mesterséges miomer izmok összehúzódtak, és az Ordasra emelték a karba épített lézereket.

A Vipera dupla protonágyúja azúrkék villámot küldött a Gladiátorra. Az első kék részecsketöltet füstölögve szaggatta le a Gladiátor törzséről a páncélzatot, míg a másik a már védtelen karban tépte szét a mi-omereket. A töltet energiája a piszkosszürke vastitánum csontokat addig hevítette, míg előbb fehérek nem lettek, aztán el nem párologtak, végül a Gladiátor karja levált, és tehetetlenül a földre zuhant.

Natasa úgy mutatott rá a Gladiátorra, mintha azzal a mozdulattal végezte volna ki.

- Ezt a leckét, Phelan, mi megtanultuk, de a Jádesólymok még nem. A Sólymok még mindig ragaszkodnak az egy az egy elleni harchoz. Ez talán működött az ősi Japánban a szamurájok idejében, de a harmincegyedik század csatamezőjén nincs helye - mondta, de a férfi tagadólag intett.

- Az ősi Japán csatamezőin sem volt helye. Bár a Szent Szél néven ismert tájfun a mongol invázió flottájának nagy részét elpusztította, Kub-la kán néhány katonája földet ért. Mihelyt szembe találták magukat a szamurájokkal, egy magányos szamuráj előrelovagolt. Kihirdette, melyik családból származik, és párbajra hívott egy mongolt. A teljes mongol csapat nyilak ezrével borította el, és ott a helyszínen egy pillanat alatt megölte. A szamuráj erkölcsi győzelmet aratott, de akkor is meghalt.

- Nagyon jó, Phelan - mosolygott az idősebb kán. - A Jádesólymok elkövették azt a hibát, hogy feltételezték, szívesebben harcolunk a Belső Szférával, mint a saját klántársainkkal. Kétségtelen, hogy a Visszautasítás Próbánkat modortalannak és talán becstelennek veszik, de így is meg fognak halni.

- Nem kétlem, Natasa, hogy a Jádesólymok éppúgy megdöbbentek, mint én, amikor kiderült, hogy te és Ulrik olyan ügyesen körbevettétek- őket frontvonalegységekkel, hogy senki nem vette észre.

Mialatt Phelan felkészült az ilkán védelmére, a másik két kán a Jádesólymok elleni támadást készítette elő. Bár a tervük brilliáns volt, és Phelan megkapta azt a speciális szerepet benne, amit Ulrik korábban megígért, a férfi mégis úgy érezte, hogy kihagyták, mert nem beszélték meg vele a részleteket. Mire elmondták neki a tervet, már fel is állították a különféle galaxisokat, és a feladatokat parancsban már továbbították is nekik. Phelan tudta, hogy amit ő hozzátehetett volna a tervhez, az nem sokat változtatott volna rajta, de még így is szeretett volna részt venni a döntéshozatalban.

Gyerünk, Phelan, lépj túl rajta. Tudod, hogy elmondták, amit tudnod kellett, és akkor, amikor tudnod kellett.

- Ez úgy hangzik, hogy a többi harcot nem várod ilyen egyszerűnek, mint ez volt.

- Nem, persze, hogy nem - rázta meg a fejét Natasa, és arcára kegyetlen és elszánt kifejezés ült ki. - Egy teljes egységem volt, bár zöldfülűek, egy helyőrségi egység ellen. Ez olyan, mintha az én jó öreg Fekete özvegyeimet valami rongyos katonai egység ellen vezetném.

A Sólymokat megleptük, de ez is volt a tervünk. Most majd csapatokat hoznak, hogy elbírjanak velünk, de hátrányban vannak, mert mindent védelmezniük kell, míg nekünk csak annyi a dolgunk, hogy rajtaüssünk a tetszés szerinti célpontokon.

- Ott van Dompaire. A Sólymoknak ott nincs helyőrségük.

- De Sudatenen van - mosolygott hidegen Natasa. - Több helyőrségi egység és két teljes osztag. Élvezni fogom, hogy ellended licitálhatok a dicsőségért, hogy elfoglaljam azt a világot.

- Ez a gond veletek, harcedzett katonákkal, Natasa kán. Nincs semmi realitásérzéketek - mondta Phelan, és rákacsintott a nőre, miután az

utolsó Jádesólyom csatamech is darabokra törve a földre zuhant a holotankban. - Megnyerem azt a licitálást, ami annyit jelent, hogy az élvezet abban a csatában az enyém lesz, és nem a tiéd.

Lair űrjáró Zoetermeer

Jádesólyom megszállási zóna

- Hívatott, csillagezredes? - kérdezte Vlagyimir, a Tizenegyedik Farkas Gárda csillagkapitánya, miután belépett a kabinba, és becsukódott mögötte az ajtó.

- Igen, Vlad. Pihenj!

Vlad sem a tartásán, sem az arcán ülő feszült kifejezésen nem változtatott. Bár a Delta Különleges Harci Egység legtöbb tagja még mindig ilkánnak szólította Ulrikot, Vlad nem tartozott közéjük. A Nagytanács megfosztotta Ulrikot a címtől, és mivel a Farkasoknak még így is két kánjuk maradt, Vlad szerint az egyetlen cím, amire Ulrik igényt tarthatott, a csillagezredes volt.

- Miben lehetek a szolgálatára, uram?

Az idősebb férfi lassan elmosolyodott, ami ingerelte Vladot, de Ulrik úgy tett, mintha nem venné észre, hogy a férfi füle egyre vörösebb.

Azzal, hogy emlékezteti rá magát, ön elsősorban Farkas, és csak másodsorban Keresztes.

- Csillagezredes, én arra emlékeztetem magam, hogy elsősorban klánharcos vagyok, és csak másodsorban Farkas.

Ulrik hirtelen felállt az asztal mögött, kék szeme összeszűkült.

A hangneme tiszteletlen, a szavai pedig felérnek egy árulással. A maga helyében figyelnék erre. Statárium van, és háború közeleg. Kivégeztethetném.

- De nem fog.

- Nem, nem fogom - mondta Ulrik, aztán intett Vladnak. - Szabadon beszélhet. Vágja csak a fejemhez a sértéseit.

- Nem vádolom semmi rossz szándékkal, csillagezredes - rázta meg a fejét a férfi. - Semmit nem tett ellenem.

- Nem? - mosolyodott el Ulrik újra, de ezúttal eltűnt róla a semlegesség álarca, és helyét kegyetlenség vette át. - Tud róla, hogy én akadályoztam meg a Ward^ házat, hogy ön Vérjog próbáját tartson Conal Ward vérnevének elnyerésére. Persze amilyen mocskos egy név, nagyon

kevés ember pályázna erre a vérvonalra, de maga bármit megtenne érte, hogy megkapja, póznáit

- lüdtam, hogy azt kérte, ne tartsanak Vérjog próbáját arra a névre, és hogy Phelan kán, mint a Ward ház feje egyetértett ezzel - mondta Vlad a fogait csikorgatva. Érezte, hogy jobb lenne semmit se szólni, de nem tudott uralkodni a benne fortyogó gyűlöleten. - Nem meglepő, hogy Co-nal Ward gyilkosa részt vesz Conal Vérjogának további meggyalázásában.

- Gyilkos? - kérdezte Ulrik, és szemöldöke a homlokára szaladt. - Conal Ward az Egyenlők körében halt meg. Nem gyilkolták meg.

- Fegyvertelen volt, és Phelan lelőtte.

- Szerencsés volt, hogy Phelan kán ilyen egyszerű büntetést szabott ki a vétkéért.

Conal nem volt bűnöző. Azért tette, amit tett, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz.

- Mivel Phelan kán jelentését a teljes Vörös Kalóz ügyről bizalmasnak nyilvánították, amihez csak a kánok és feletteseik férhetnek hozzá, feltételeznem kell, hogy az igazat mondja.

- Igen, így fog tenni, csillagkapitány - mondta vészjóslóan Ulrik, és szeme izzott, mint a parázs. - Maga sértésnek vette, hogy átvettem a Delta Galaxis irányítását, amely eddig Conal Ward vezetése alatt állt.

- Ez ellen nem tiltakoztam. Én az áthelyezéseket kérdőjelezem meg, főleg azért, mert nem az áthelyezett harcosok kérésére történtek.

- Es a kérelmeket, mint például a magáét, hogy helyezzék el az egységtől, elutasítottam - tette hozzá Ulrik, és széttárta a karját. - Azt hittem, örülni fog egy galaxisra való Keresztesnek maga körül. Azt hittem, a jövőt illető közös elképzeléseik megtereifitik azt a fajta összetartó erőt, ami a többi egységből hiányzik.

- Megteremtheti, talán már meg is teremtette, uram - vonta össze a szemöldökét Vlad. - Észrevettem, hogy a legfiatalabb harcosainkat átirányították olyan egységekhez, amelyeket Phelan kán vagy Natasa kán vezetnek.

t

- Az ifjú harcosoknak sokat keli tanulniuk.

- És nekünk nem, pozvál?

- Póz. Magának egyetlen dolgot kell megtanulnia - mondta keményen Ulrik, mire Vlad felkapta a fejét.

- Éspedig, uram?

- Szolón szállóigéjét: Tanulj meg engedelmeskedni, mielőtt parancsolni kezdesz.

- Nem tudom, mire gondol, uram.

- Ezért van itt.

- Engedje meg, hogy emlékeztessem, semmi szükség rá, hogy kétértelmű mondatokat használjon.

Ulrik felnevetett, és összecsapta a kezét.

- Maga meglep engem, Vlad, bár nem hittem, hogy képes rá. A dolog a végén mégiscsak izgalmas lesz.

- Mármint mi, uram?

- Megöletni magát.

Megöletni engem! - gondolta Vlad, és meglepetten pislogott kettőt.

- De hiszen bármikor kivégeztethet, csillagezredes. Vádoljon meg árulással, és lövessen le.

- Nem, nem ez a szándékom, Vlad - mondta szinte jóindulatúan az idős férfi, és visszaereszkedett a székébe. - Tudni akarja, hogy miért állítottam fel olyan különleges alakulatot, amely szinte teljes egészében Keresztesekből áll? Maga adta ezt az ötletet. A Vörös Kalóz jó néhány katonát elfogott a Belső Szférában tett támadásai során. Arra kényszerítette őket, hogy a saját embereik ellen harcoljanak. Az egyiket azzal vette rá, hogy a saját nemzete ellen forduljon, hogy megígérte, szabadon engedi a bajtársait. Azzal, hogy a Kereszteseket szembeállítom a Keresztesekkel, elpusztítom magukat.

Vlad nagyot nyelt.

- Most maga az, aki árulást követ el.

- Valóban? Tud akár egyetlen sort is mutatni Nyikolaj Kerenszkijtől vagy bármely más nagy vezetőtől Őrzőkről és Keresztesekről? Meg tudja mutatni, hol mondták ki, hogy az egyik filozófia magasabb rendű lenne a másiknál? Meg tudja magyarázni, hogy ezeknek a filozófiai elveknek mi közük van a klánok életben maradásához?

- Maga bolond, Kerenszkij csillagezredes, ha azt hiszi, hogy a Keresztesek kigyomlálásával a Farkasokból és Jádesólymokból kihal a vágy a Belső Szféra meghódítására. Mi csak hat klán vagyunk a megszállt területeken. Van még tizenegy, és köztük is vannak Keresztesek.

Ulrik újra széttárta karját, mint egy alattomos csapda ajtaját.

- Elfelejtette, hogyan vívták ki maguknak a Farkasok a klánok közt a Belső Szféra elleni invázióban való részvétel jogát? Alkudtunk a helyért. Legyőztük a többi klánt. Mi vagyunk a legjobbak a klánok közt. Jöhetnek mások, de nincs meg bennük az a pusztító erő, ami bennünk volt. Néhányan még azokból a csatákból sem tértek magukhoz, amelyeket az invázió jogáért folytattak. Tőlük várja, hogy befejezik, amit elkezdtünk, negvál?

Vlad éppoly lenézéssel kezelte a hátramaradt klánokat, mint ahogy Ulrik beszélt róluk.

- Talán ebben igaza van, de abban nincs, hogy a Keresztesek egymást akarnák elpusztítani.

- Szerintem igen.

- Nem bölcs az a hadvezér, aki nem ismeri a saját katonáit.

- Oh, én ismerem a katonáimat, Vlad. Nagyon is jól ismerem. Gondoljon csak a Jádesólymokra - mondta Ulrik. Előredőlt, és összekulcsolta ujjait. - A megvetés, ami az arcán ül, ékesen tanúskodik róla, mit gondol róluk. Talán azonos nézeteket vallanak, de rugalmatlanok, és összeroppannak egy kihívástól. Talán gyűlöli Phelan kánt, mert ő személyesen és mech ütközetben is legyőzte magát, de őt legalább befogadták a mi klánunkba. Még azok a belső szférái harcosok sem voltak olyan jók, mint Phelan, akik a Jádesólymokat legyőzték. A Sólymok közel sem a legjobb klán.

Vlad összevonta a szemöldökét, mintha ezzel el tudta volna űzni azt

a kellemetlen érzést, ami összeszorította Ulrik szavai nyomán. Ulriknak

/ igaza volt. O is mindig úgy gondolta, a Jádesólymok túlságosan hasonlítanak a totemállatukra, egy berzenkedő kis lényre, amelyik a nagy hangja ellenére végtelenül törékeny. Ha a Farkasok csatához akarták szoktatni fiatal harcosaikat, a Sólymok ellen küldték őket. Ha igazi küzdelemben akarták letesztelni őket, a Füstjaguárokkal vagy a Szellemmedvékkel harcoltak.

Ulrik lassan bólintott.

- Látom a szemében, Vlad, mint ahogy minden katonám szemében láttam. Lehetnek a Sólymok Keresztesek, de csak úgy veszíthetünk velük szemben, ha megadjuk magunkat. Lehet, hogy maga Keresztes, de soha egyetlen Farkas sem adná meg magát egy Sólyomnak. Inkább meghalna.

- Igaza van - bólintott lassan, ünnepélyesen Vlad.

- Ezt jól tudom. Farkas vagyok, és a maga parancsnoka, ezért maga követni fog engem a háborúba a Jádesólymok ellen - mondta Ulrik, és elégedetten hátradőlt. - És ha mindannyiunknak meg is kell halni, dicső lesz a halálunk.

t

A háború hadműveleteit egy fegyelmezett állandó sereg ellen csak egy ugyanilyen csapat tudja sikeresen végrehajtani.

Alexander Hamilton, A föderalista

Sión

Sión Nemzetközösség, Kapellán Konföderáció

3057. szeptember 26.

SunTzu Liao kapellán kancellár megengedett magának egy mosolyt. Az asztal mögött üldögélt, amelynél egykor Justin Allard megtervezte a Kapellán Konföderáció elárulását.

- Harminc évvel ezelőtt ez a pusztítás bölcsője volt. Most ez szülte meg nekünk a bosszút.

Közel volt hozzá, hogy hangosan felnevessen, és szinte azt kívánta, bárcsak életre kelnének a szellemek, akik a szobát lakták, hogy tanúi legyenek a győzelmének. Mégsem tette meg, mert jobban tudta, mint bárki más, hogy ha Justin Allard és Hanse Davion élnének, előre látták volna, mit fog tenni, és mindent megtettek volna, hogy ne sikerüljön.

SunTzu szerint Victor a legnagyobb hibát ott követte el, hogy a klánokat tartotta a legerősebb ellenfélnek. Persze nem ok nélkül, hiszen Victor harcolt a klánok ellen, sőt, majdnem életét vesztette. Aztán alaposan félrevezette a politikai nyugtalanság az Egyesült Nemzetközösség lyrán területein. Ez akkor tetőzött, amikor a húga megtagadta őt, és megalakította a Lyrán Szövetséget. Ezzel annyira lefoglalta Victort, hogy az nem tudott felkészülni a Szabad Világok és a Kapellánok egyesített támadására.

Ahogy a csaták adatai futottak az antik asztalon álló számítógép képernyőjén, SunTzu kényelmetlenül megvonta a vállát. Nem az adatok zavarták, hisz azok számára csodálatosak voltak. A parancsnokai több

ezreddel támadtak magányos Davion zászlóaljakat, és háromszoros túlerővel mentek minden nemzetközösségi ezred’ellen. Ugyanezt a háromszoros túlerőt tanulták meg gyűlölni egy évtizeddel korábban, amikor Hanse Davion használta a kapellán erők ellen. Mivel Victor a klán frontot akarta megerősíteni, és át kellett csoportosítania a csapatait a lyrán zendülés miatt, a Sarna határvidék szinte védtelen lett.

Az elárasztásos taktika eredményei SunTzu legmerészebb álmait is túlszárnyalták. Kilenc bolygó ellen indított támadást a rá eső zónában, és ezek mindegyike kapellán győzelemmel zárult. Nyolc másik világon a lázító tevékenysége odáig jutott, hogy bár a csapatai csak rajtaütéseket hajtottak végre a Davion helyőrségeken, és nem okoztak igazán súlyos veszteségeket nekik, mégis sikerült nagyon komolyan kifárasztaniuk a Davion katonákat. Miután a csapatai biztosították az elsődleges célpontokat, megindulhatott a második támadáshullám, ami a kimerült Davion védők ellen már sokkal hatékonyabb volt.

Zürichben ugyanilyen jól mentek a dolgok. Thomas ellátta a zsoldosait, hogy támogassák a helyi lázadásokat. Az egyetlen Liao egység, amelyet bevetettek, a Harcosok Háza zászlóalj volt. A bolygó katonasága fellázadt és ellenszegült a Davion kormánynak. A Liao dinasztia szülőbolygója újra a Kapellán Konföderációhoz tartozott.

Mindezek ellenére SunTzu lelke nem tudott nyugodni. Nem az lepte meg, hogy milyen jól megy az invázió, hanem az, hogy milyen hozzáértést mutatott Thomas a támadások megszervezésében. Mialatt SunTzu Atreusról Siánra utazott, Thomas elküldte, neki az invázió tervét, amit már a legapróbb részletekig kidolgozott. A kettejük közti esetleges törés árnyéka eloszlott. Thomasnak szüksége volt SunTzura Siánon, így az invázió olybá tűnhetett, mintha mindkét nép egyformán tett volna erőfeszítéseket, hogy a Davionok által közel egy évtizeddel korábban megszállt területeket visszaszerezze. Ezenfelül sem Thomast, sem SunTzut nem tarthatták a másik által rángatott bábnak a katonái.

Thomas gyors és hatékony vezetése eredményezte a sikert, amit mindketten élveztek, de ez volt az, ami a teljes meglepetés erejével érte SunTzut. Mindig tehetetlen idealistának tartotta a Vezérezredest. Még a Belső Szféra Lovagjainak megalakítását sem látta többnek, mint Thomas bizonyítási kísérletének a Belső Szféra felé, hogy az idealizmus és a háború igenis társulhatnak, és a harcosok küzdhetnek magasztos eszmékért. Thomas megpróbálta újraéleszteni a Belső Szférában a lovagiasságot, bár SunTzu legalább annyira mítosznak tartotta ezt, mint az ősi Csillagliga sokat emlegetett nemességét.

SunTzu számítógépe kétszer csipogott jelezve, hogy két olyan üzenet érkezett, ami figyelmet igényel. Az egyik válasz volt Provinciával, mint a Kapellán Konföderáció független báróságával kapcsolatban tett deklarációjára. Ebben a bolygót a Wolf Dragonyosai zsoldosegységnek ígérte. A Dragonyösok szóvivője értékelte, hogy SunTzu megerősítette a jogot, amit eredetileg még Ilanse Davion garantált nekik. Az üzenet azt is közölte vele, hogy a Dragonyosok továbbra is fenntartják az álláspontot, miszerint a legsúlyosabb fenyegetést a klánok jelentik, és csak akkor avatkoznak közbe az adott konfliktusba, ha támadás éri őket.

A kancellár elgondolkodva összehúzta a szemöldökét. Titokban abban reménykedett, hogy a Dragonyosok némi hálát mutatnak, és ez legalább egy ezred katona képében megnyilvánul, akiket a Davionok ellen küldenek. Igaz ugyan, hogy még mindig Victor volt a munkaadójuk, de SunTzu úgy érezte, a Dragonyosok ezzel az elutasítással inkább őt akarják büntetni a vakmerőségéért.

A második üzenet tömör és velős volt Thomastól: „Folytassa a tervnek megfelelően”. Ez még kiábrándítóbb, mint a Dragonyosok hálátlansága. Az invázió kezdeti sikerei miatt SunTzu szerette volna felgyorsítani a támadások ütemét, de Thomas ellenállt. Ha Marik beleegyezik, úgy tűnt volna mindenkinek, hogy csak egy azok közül a kapzsi vezetők közül, akik az ősi Csillagligát akarják helyreállítani, hogy ráülhessenek annak trónjára. Előbb vagy utóbb SunTzu előnyt tudott volna kovácsolni ebből.

SunTzu hátradőlt a vastagon párnázott karosszékben, aztán körbefordult vele, és kinézett az iroda üveg erkélyajtaján, amelyet pettyes leveleivel félig elrejtett a körénőtt a borostyán. Hanse Daviont és Justin Allardot soha nem ijesztette volna el a cselekvéstől egy szövetségesük vonakodása. Kell valami, amivel bizonyíthatom, hogy nem csak zöldfülű segéderő vagyok, de valami olyan, ami nem irányítja felém a teljes katonai ellentámadást. Szükségem van valamire jelképre, amit érdemes követni, és egy jutalomra, ami megerősít, ha elértem a célomat.

SunTzu bólintott, ahogy az ötlet felvillant ^z agyában. Harminc évvel korábban Hanse Davion sikeresen felforgatta a Northwind Hegylakóit, a Kapellán Konföderáció egyik legelső katonai egységét azzal, hogy a szülő bolygólyukra, Northwindre ment. A Hegylakók elárvultnak érezték magukat, miután bolygójukat elfoglalták a Davionok. Egy nagyvonalú gesztussal Hanse Davion megnyerte magának a Hegylakókat, akik így elhagyták a Kapellán Konföderációt, s ezzel a Liao ház a legjobb harcosait veszítette el.

SunTzu ügynökhálózatot létesített Northwinden, de nem használta őket úgy, mint ahogy a Zhanzheng de guangot más világokon. Azt tervezte, csak akkor veti be őket a Hegylakók gyilkolására vagy félelemben tartására, ha Victor valaha úgy dönt, hogy a Kapellán Konföderáció ellen alkalmazza őket. Az Northwinden elért sikerein felbuzdulva hasonló egységeket alakított Caphen, Keiden, New Homeon és az Ipszilin Indin.

- Ha aktiválom ezt a hálózatot, Thomas rákényszerül, hogy távolabbra is kiterjessze a háborút - mondta félhangosan a kancellár, és összedörzsölte a kezét. - Thomas látni fogja, hogy nem vagyok teljesen védtelen. Messzebbre terjed ez a háború, mint ő azt valaha is gondolta volna, és visszanyerhetjük azokat a világokat is, melyeket a Davionok az előtt vettek el, hogy Thomas megszületett volna. Ezt kell tennünk.

Charleston, Woodstock Zöld Harmónia Köztársaság, Liga Felszabadító zóna

Larry Acuff bemászott a Csatapöröly fejének hátoldalán lévő kis kabinajtón, és lerángatta magáról a vastag kabátot, amelyet a bevetésre várva viselt. Behúzta maga után a kabinajtót, és megforgatta rajta a kereket, hogy zárjon, aztán lenyomta a mech motorjának indító gombját. Ahogy a hatalmas motorokban megindultak a fúziós reakciók, a gép elkezdett remegni. A reszketés végigfutott a férfi lábán lévő vastag bakancson is, és fájdalmasan megbizsergette átfagyott lábujjait.

Felcsavarta a kabátját, és benyomta a pilótaülés hátába .épített kis tárolóba, aztán befészkelte magát a párnázott ülésre. Miután bekapcsolta a hűtőmellény vezetékét a mellette lévő aljzatba, a hűtőfolyadék cirku-lálni kezdett. Larry megborzongott, de tudta, hogy elég lesz az első lövéseket leadnia, ha csatába bocsátkoznak Smithson Kínai Banditáival, és máris értékelni fogja ezt a hűvösséget.

Levette a nehéz neurosisakot a feje felett lévő polcról, aztán a fejére téve ráigazította a széleit hűtőmellénye párnázott vállaira. A sisak állá- ról négy biomed érzékelő lógott le, mint valami gyér szakáll. Larry mindegyiket átfűzte a hűtőmellény megfelelő lyukán, és belecsatolta a monitor aljzatokba a két felkarján és a combján. Becsatoltá a biztonsági övét, aztán az állszíjat helyére húzva rögzítette a sisakot a fejéhez.

Az apró fűkében életre keltek a monitorok a férfi körül. Az egyik a motor állapotát jelezte, míg a másik mindenféle időjárási adatot írt ki, de az elsődleges monitor, amely a fegyverek állapotáról és készültségé

ről tartalmazott adatokat, vak maradt. Larry a helyére húzta a mikrofonját, aztán megszólalt:

- Számítógép bekapcs, kettős ellenőrzést megkezdeni.

- Hangazonosítás kész. Isten hozta a fedélzeten, Acuff hauptmann. Kérem, folytassa az azonosítást a mondatvizsgálattal!

Mivel a hangazonosításnál lehetett csalni, a csatamech biztonsági rendszere két lépcsős volt. Minden pilóta hangját megvizsgálták, aztán megkérték, hogy ismételje meg a mondatot, amit személyesen táplált a mech memóriájába. Ha a pilótát megkínozzák vagy a mech memóriaegységéből valahogyan kiveszik a mondatot, akkor el lehetett volna lopni a mechet, de valójában egy ilyen akció akkora tudást igényelt, hogy a dolog csak a holovid filmekben volt lehetséges.

- A halál máshol kaszál.

Azonosítás megerősítve. Fegyverrendszerek beindítva.

Az elsődleges monitor megtelt a Csatapöröly adataival. A nagy hatótávú protonágyú a gép mindkét karjában működőképes volt, aztán a RHLvető is bejelentkezett a mech jobb vállában, utána pedig a közepes lézer, a gépfegyver és a mech törzsében ülő elhárító lövedék adatai is megjelentek.

¦ Hármas Zászlóalj vezetője minden rendben. Parancsnokok, jelentést kérek! - szólt bele a rádióba újra Larry.

Mindhárom szakaszvezetője jelentette, hogy egységeik menetké- * szék. Larry irányítása alatt negyven mech volt a zászlóáljban. Bár a katonák mindannyian rendőrök voltak, akik nem nagyon láttak igazi csatát, mégis jobban kiképzettek és ügyesebbek voltak, mint a legtöbb katonai pilóta, mégpedig azért, mert a legtöbben gyerekkoruktól vezettek ag-rármecheket azokon a nagy szántóföldeken, amelyekről Woodstock olyan híressé vált. Talán nem ismerték annyira a mély dzsungeleket közel a déli kontinens szívéhez, mint a Charleston körül elterülő földeket, mégis nyilvánvalóan jobban otthon voltak bennük, mint a zsoldosok, akiket Thomas Marik dobott a világukra, hogy támogassa a WILSZE forradalmát.

- Induljunk el lassan, Hármas Zászlóalj. Ne melegítsétek fel a gépeket nagyon, amíg nem tiszta minden. A türelem és kitartás segít győzelemre.

Mikor Phobe DerdenPinkney megtudta a WILSZE kommunikációs hálózatán keresztül, hogy Smithson Kínai Banditái készülnek támadni,

azonnal cselekedett, hogy megszervezze a védekezést. A Banditákat egykor félve tisztelték, de a Lyrán Nemzetközösség elleni korai Harcaik óta nagy változáson mentek át. Harminc évvel korábban a két ezred a felére zsugorodott, és űrvadászaik sem voltak már. Thomas Marik alatt újra két ezredre fejlődtek fel, de még mindig nem rendelkeztek légitámogatással, ezenfelül az újoncaik gyakorlatlansága is gyengítette őket.

Phobe úgy döntött, hogy Larryre és a többi parancsnoktársára hagyja a Woodstocki Tartalékos Katonai Ezred szállításának feladatát, és utánanéz Ada Gubser ezredesnek, a Banditák vezérének. Keresgélés közben találta meg a kulcsot a zsoldosok elleni védekezéshez.

A katonákat megölheted, de a parancsnokukat legyőznöd kell - mondta Larrynek.

Régen, amikor az Egyesült Nemzetközösség először elfoglalta Züric-het, Ada Gubser mechharcos volt a Trimalsi Secutor első zászlóaljánál.

A Negyedik Deneb Könnyűlovasság Állandó Ütközetegysége megtámadta a Secutorokat, aztán csapdába ejtette a Ling Karéjban, egy sziklákból álló természetes erődben, amely egy régen beomlott vulkán maradványa volt. Gubstert fogságba ejtették, aztán a háború után * szabadon bocsátották, és ekkor csatlakozott Smithson Kínai Banditáihoz, ahol az első ezred élére emelkedett.

Az egész déli kontinensen a Ling Karéj volt az egyetlen pont, amely igazán védhető volt akár egy egység számára is, bár a körülötte elterülő egyenetlen talajon volt néhány kiyáló taktikai tűzvonal. A Tartalékosok bevonultak a karéj belsejébe, aztán eltűntek, mindenkivel elhitetve, hogy odabenn foglalták el az állásaikat, és a Banditák támadására várnak.

A Banditák Gubser hiányos emlékeire támaszkodhattak a karéj területét és állapotát illetően, ezért lassan mozogtak. Gubser úgy akarta elhelyezni a katonáit, hogy elvágja a Tartalékosok ellátmányának útját, ezzel rákényszerítve őket, hogy kitörjenek a karéjból, amikor is neki már lehetősége lesz, hogy megválassza, hol akar velük csatába bocsátkozni. így elkerülhette, hogy neki kelljen becserkésznie a Tartalékosokat a karéjban. Erre még a Davion egységek is csak nagy körültekintéssel és kilencszeres túlerővel vállalkoztak a Negyedik örökösödési háborúban a Secutorok ellen.

Gubser olyan formációba rendezte a csapatait, amit a katonaság nehezen tudott támadni. Az előőrsei öt kilométerrel azoknak a hegyeknek a vonala előtt voltak, amelyek a Bandita tábor igazi védővonalát kéW—lili fc H «' MMM 1 l.l ll« >¦

i kilométerrel keletre van a karéj szájától. Az előőrs feladata az volt, hogy drótakadályokat emelve késleltesse a Tartalékosokat, hogy a Banditák minden egységüket mozgósíthassák, és szétmorzsolhassák őket.

A Banditák tábora újabb öt kilométerre keletre volt a hegyek mögött a Királylenti nevű város körül. Elvágtak minden kommunikációs vonalat, és ellenőrzési pontokat állítottak fel a Királylentiből kivezető út mellett. Mivel biztonságban hitték magukat, idejük nagy részét tivor-nyázással és szórakozással töltötték.

Nem tudtak róla, hogy a városból egy rostoptikás kommunikációs hálózat is vezet kifelé. Ezt agrárkutatók fektették le, és teljesen független volt a régi, Liaok által felállított rendszertől. A Banditák nem sejtették azt sem, hogy a Tartalékosoknak szövetségeseik vannak a városban, akik a Banditák mozgásáról olyan pontosan és rendszeresen jelente- | nek, hogy a legtöbb Tartalékos szívesebben hallgatta, hogy mi történik

i Királylentiben, minthogy a WILSZE által a fővárosból sugárzott politi! kai szappanoperákat nézze.

| A Banditák teljes állásukat a karéj felé rendezték be, és ellátták egy I kifinomult rendszerrel, amely riasztja őket, ha a Tartalékosok bármiféle

! mozdulatot tesznek a mechekkel. Ilyen volt az a kis elektronikus jelző! berendezés is, mely a füstdetektorokhoz hasonló elven működött, de a

levegőben lévő mech hűtőfolyadékot észlelte. Ahol mechek vannak, ott mindig van kicsepegő hűtőfolyadék, és ha sikerül meghatározni a levegőben a koncentrációját, megvan az ellenség is.

A Banditáknak egyetlen problémája volt csak: a hűtőfolyadék jelenléte nem mindig jelentette, hogy mechek vannak a környéken. Miközben a Tartalékosok Kettes Zászlóalja elfoglalta helyét a karéjban, addig az Egyes és a Hármas Zászlóaljak megkerülték á dzsungelt a karéjtól délkeletre, közel tíz kilométerre Királylentitől délnyugatra. Mivel a szeptemberi uralkodó szelek északnyugatról fújtak, elhozták ugyan a karéjba vonult mechek szagát, viszont elsodorták a két rejtőzködő zászlóaljét.

Ezenfelül a Tartalékosok nyitott hűtőfolyadékos dobozokat aggattak a fákra, és azok lecsepegve megerősítették a Banditákban a hitet, hogy egy teljes ezred bújik meg a karéjban.

Mihelyt ezeket a dobozokat észak felé mozgatták, a Tartalékosok elhitették a Banditákkal, hogy fellazítják az alakzatukat, és észak felé indulnak. A Banditák azonnal reagáltak, csakúgy, mint a Tartalékosok szövetségesei Királylentiben, ezért mire a Banditák elkezdtek észak fe190 Michael A. Sfackpole

lé vonulni, az Egyes és Hármas Zászlóalj is megkezdte a menetelést északra.

Larry északnyugat felé fényeket látott felvillanni az égen, aztán egy fél perccel később Phobe hangja is megerősítette a látványt:

- Egyes vezér a Hármas vezérnek, Kettes összecsapott. Melegítsetek! Sok sikert.

- Vettem, Egyes - válaszolta Larry.

A terv szerint a Kettes Zászlóaljnak ki kellett özönleni a karéjból, amint a Banditák megindulnak. Az őket késleltető egység vagy megpróbál kitartani, amíg a többiek odaérnek, vagy visszavonulnak abban a reményben, hogy időben sikerül találkozniuk társaikkal a védelmi vonalnál. A Hármas Zászlóalj feladata az volt, hogy még a Banditák előtt érjen oda a védelmi vonalhoz, és ellenük tudja használni azt.

- Hármas, hűtőket bekapcsolni! - szólt bele Larry a parancsnoki vonalba, és ő is lenyomott egy gombot a vezérkonzolon, amely a Csatapöröly hűtőit indította be. Az orrát egy pillanatra megcsapta a hűtőfolyadék szaga, aztán nézte, ahogy a kijelzőkön csökken a hőmérséklet. Egy újabb gombbal bekapcsolta a holografikus kijelzőt, és a környező táj 360 fokos képe 160 fokos képbe sűrítve jelent meg előtte. Az arany fonalkereszt a kép közepén lebegett, és a férfi jobb kezénél lévő botkormány minden mozdulatára érzékenyen reagált.

- Gyerünk, emberek! Oda akarunk érni a Banditák előtt - mondta Larry, és elmosolyodott, ahogy érezte a Csatapörölye gyorsulását. - Eddig a mi kontónkra táncoltak, ideje hát, hogy fizessenek érte.