MICHAEL A. STACKPOLE

BATTLETECH

HARCOS: COUPÉ

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Michael A. Stackpole: WARRIOR: COUPÉ

Maximilian Liao bérencei közel járnak hozzá, hogy megsemmisítő erejű csapást mérjenek Hanse Davion erőire – az Egyesült Világok hercegének saját technológiáját használva fel ellenük.

Ezalatt a galaxis túlsó felén bérgyilkosok lopakodnak Katrina Steiner arkón palotájának folyosóin, hogy megöljék őt és Hanse feleségét, Melissát. Az invázió pedig már a küszöbön áll.

Az egyedüli alakulat – a Kell Kopók zsoldosai –, amely képes lenne az inváziót megállítani, ez idő alatt halálos bújócskát játszik a valaha létrehozott legveszedelme-sebb Kurita mech ezreddel. De még ha időben meg is érkeznek... vajon hányan maradnak életben közülük?

Ebben a világban, ahol tíz méter magas harci gépek alkotják a seregek gerincét, ahol az orgyilkosság a politika elfogadott eszköze, és ahol egy kém hűsége csak pénzben mérhető, csupán egyetlen dolog biztos: a halál.

 

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik – ilyen vagy olyan módon – segítettek és támogattak az évek folyamán. Különösen azoknak az embereknek, akik módot, okot és alkalmat adtak ennek a könyvnek és sorozatnak a megírásához. Név szerint:

Módot: Michael C. Pearo, Thomas Spinner, James Pacy, Susan Jackson, Marshall True és Michael Stanton.

Okot: Hugh B. Cave, Liz Danforth, Gladys Maclntyre, John Ruhlman és Thomas Helmer.

Alkalmat: L. Ross Babcock III, Jordán Weisman, Donna Ippolito és RickLoomis.

Segítségükért és munkájukért hálával tartozom e jó szándékú összeesküvőknek.

A szerző szeretne köszönetet mondani Liz Danforth-nek a kézirat

vázlatának elbírálásáért, valamint Ross Babcocknak és Donna Ipolitónak, amiért bevezettek az írás-olvasás tudományába. A negyvennegyedik fejezetben lévő étterem a valóságban is létezik – igaz, nem a Siánon, hanem Phoenixben –, és az ott leírt ételek a tökéletes vacsora kétharmadát teszik ki. (A tökéletes vacsora: forró-savanyú pikáns leves, Moo Shu sertéshús szilvamártással, valamint a csirkés házi specialitás.) Egyetlen ott töltött este bármelyik íróval képes elfeledtetni, hogy már rég túllépte a határidőt...

 

PROLÓGUS

Komsztár Vezérlőközpont

Hilton Head-sziget, Észak-Amerika, Terra

3029. február 27.

– Mindannyian bolondok, rövidlátó bolondok! – tört ki Myndo Waterly. – Hanse Davion saját levükben fojtja meg magukat, miközben itt ülnek és várakoznak! Cselekednünk kell! Azonnali Elszigetelést követelek!

Váratlan kirohanása semmivé foszlatta a Vezérlőközpont tölgyfa burkolatú tanácstermében ülő fojtogató, feszült csendet, de Julián Tiepolo prímás önuralmát nem sikerült kikezdenie.

– Dieron püspöke – kezdte nyugodtan az idős férfi –, kérem, tartózkodjon az ilyesfajta gyerekes érzelemnyilvánításoktól. Bocsánatkéréssel tartozik püspöktársainak, mert ők nem bolondok, és nem is vakok. Az itteni döntéseink intelligens, nyílt párbeszédek eredményei, nem pedig meggondolatlan reakciók az ön világvégét hirdető hangoskodására.

Myndo ránézett keselyűszerű arcvonásokkal bíró feljebbvalójára. Elfáradtál, vénember, és a Komsztárt is magaddal rántod a sírodba. Nem hagyhatom, hogy ez történjen. Elszakította tekintetét, bocsánatkérően fejet hajtott.

– Elnézést kérek, de nem várhat el tőlem érzelemmentességet, amikor elsorvadni látom Jerome Blake életének legnagyobb álmát.

Körbenézett a teremben, tekintete elidőzött mindegyik vörös köpenyes püspökön.

– Akárcsak ön, én is hosszú és kemény munkát végeztem, hogy küldetésünket sikerre vezessük. A Komsztár az emberiség megváltója, Blake Szava pedig útmutató ehhez a megváltáshoz. Hanse Davion háborúja, melyet a Kapelián Konföderáció ellen indított, összekuszálta eddigi munkánk szálait, ön mégsem tesz semmit, hogy megállítsa. Hogyan tud erre magyarázatot adni?

Ulthan Everson, a gyengén megvilágított teremben Myndóval szemben ülő nagy termetű, szőke férfi elfogadta a nő szavai között rejlő kihívást.

– Mi nem osztjuk az ön jövőképét, Dieron püspöke. Annyiszor kiáltott farkast, hogy többé már nem rettenünk meg a szavaitól. Úgy rémüldözik az árnyékoktól, mintha valódi anyagból lennének. Hanse Davion háborúja nem ellenkezik Blake Szavával – inkább kiegészíti azt.

Myndo egy fejmozdulattal hátravetette vörös köpenyére lógó aranyszőke hajtincseit.

– Blake azt jövendölte, háborúk forgácsolják szét majd az Utódállamokat. És amikor ez megtörténik, a Komsztár akkor – és csak akkor – lép elő, hogy diadalra vezesse az emberi fajt. Hanse Davion háborúja már elnyelte a Kapellán Konföderáció területének felét. Ez nem szétforgácsolódás – egyesülés!

– Pavel Ridzik létrehozta saját birodalmát a Tyihonov Nemzetközösségből – vetette ellene egy vékony, fekete hajú férfi. – Ez bizony szétforgácsolódás, nem pedig egybeolvadás, Myndo.

– Hah! – Myndo metsző pillantással jutalmazta a közbeszólót. – Ön forgácsnak meri nevezni azt a bábállamot? Ugyan, ne nevettessen, Sián püspöke. Hanse Davion engedélyezi Pavel Ridzik számára a függetlenség látszatát, de mindannyian tudjuk, hogy a herceg a leghűségesebb barátját, Ardan Sorteket állította házőrzőként az ezredes mellé.

Myndo ajkán könyörtelen mosoly játszadozott.

– Részben igaza van, Maximilian Liao látszólag a teljes szétforgácsolódás felé vezeti birodalmát, de valójában mindössze arról van szó, hogy saját területét apró darabkákra szaggatja, melyeket Hanse Davion nyugodtan bekebelezhet.

– Talán abban reménykedik, hogy Davion torkán akad a tálat – nevetett Huthrin Vandel.

– Myndónak igaza van – csóválta a fejét helytelenítően a prímás. –Liao kísérletei a Davion árhullám megállítására teljes mértékben hatástalanoknak bizonyultak. Ne feledkezzünk meg róla, hogy Hanse Davion méltán érdemelte ki a Róka becenevet. Egyikünk sem számított rá, hogy a Northwind világával megvásárolja Liao Northwindi Felföldijeinek hűségét. A Felföldiek visszatértek ősi otthonukba, és szétzúzták a Terrai Folyosó ellen indított Kurita támadást. Tökéletesen kitervelt lépés volt a herceg részéről.

Az, hogy a prímás az ő oldalára állt a vitában, láthatóan meglepte Myndót. Lehetséges, hogy kezdi felfogni a fenyegetés nagyságát? Vagy csak a csicskásait akarta megregulázni? Figyelmesen tanulmányozta Tiepolo arcát, de az idős férfi sötét szeme és kifejezéstelen arca nem segített neki a gondolatai kifürkészésében.

Myndo a többi püspökre nézett.

– Ha jól emlékszem a legutóbbi, hasonló témájú beszélgetésünkre, Sián püspöke, pontosan ön jövendölte, hogy a januári Liao ellentámadás megsemmisíti a Davion utánpótlási bázisokat, és megállítja az inváziót a Tyihonov-Egyesült Világok határ mentén. Azonban Liao csapása egy jól felépített Davion csapdába ütközött. A kapellán támadókapacitás gyakorlatilag megsemmisült, védelmi erejük pedig igencsak vérszegény.

Sián püspöke a fejét ingatta.

– Felhívnám rá a figyelmét, Dieron püspöke, hogy a támadás óta Hanse Davion csapatai egy tapodtat sem nyomultak előre. Úgy becsüljük, a következő támadóhullám legkorábban májusra várható. Ne feledje el, hogy nem minden Liao támadást vertek vissza. A Negyedik Tau Ceti Vadászok rajtaütöttek az Axtonon, és sikeresen visszavonultak az akció után. Ez a frontvonal mögötti sikeres támadás megkeseríthette a herceg győzelmének ízét.

Vandel ujjaival beletúrt fekete hajába.

– Új-Avalon püspökéhez hasonlóan én is megerősíthetem, hogy az udvar elégedetlenségét fejezte ki a váratlan támadás miatt. A Negyedik Tau Ceti Vadászok egy UATI kiképzőbázison ütöttek rajta.

A prímás Sián püspöke felé fordult.

–A Liao fővilágon dolgozó stábjának sikerült már kiderítenie, mit jelenthetett a Vadászok Siánra továbbított üzenete, amelyet az Axtonról küldtek el a távozásuk előtt? A „gyerünk halászni” kissé különös, bár kétségkívül gazdaságos üzenet egy katonai művelet során.

Myndo – idegessége ellenére – együtt mosolygott a többiekkel.

Villius Tejh hagyta elhalkulni a kuncogást, mielőtt válaszolt volna a prímás kérdésére.

– Az üzenet címzettje Justin Xiang volt. A rendelkezésünkre álló információk alapján Xiang az Új-Avaloni Tudományos Intézet egyik kutatóállomása után nyomoz, véleménye szerint a csatamechek egy új generációjának megjelenése oda vezethető vissza...

– Valószínűleg a betheli laborkomplexumra gondol – vágott közbe Új-Avalon püspöke. Igen kicsi létesítmény, viszont a stáb első osztályú.

– ROM ügynökeinknek nem sikerült beépülniük? – kérdezte Myndo a prímástól.

A prímás nem felelt, inkább alig észrevehető biccentéssel jelezte Sián püspökének, hogy folytassa.

– Xiang a Negyedik Tau Ceti Vadászok közreműködésével megszervezett egy betheli rajtaütést – mondta Tejh. – Véleményünk szerint az axtoni üzenet azt jelenti, hogy a labort nem találták meg a bolygón. Xiang minden valószínűség szerint maga fogja vezetni a betheli akciót.

Ulthan Everson Új-Avalon püspökére pillantott.

– Milyen védelemmel kell számolnia Xiang csapatának az akció során?

– Davion folyamatosan váltja a csapatait – vonta meg a vállát Vandel. – Ha a támadás még április vége előtt bekövetkezik, a kapellánok egy századnyi Davion Könnyűgárdistával fognak szembenézni. Amennyiben Xiang a szokásos találékonyságával bonyolítja le a támadást, az emberei győztesen hagyják el a bolygót.

Myndo hitetlenkedve rázta a fejét.

– Képtelen vagyok elhinni, hogy a háború egy ilyen apró momentumának megtárgyalását hallgatom. A Lyrán Nemzetközösség újrarajzolta a Drakónis Szövetséggel közös határvonalát, Wolf Dragonyosai pedig egymagukban tartják távol a drakónokat az Egyesült Világoktól. A Marik Ház még mindig saját határain belül háborúzik a Davionok által pénzelt szeparatista mozgalmakkal, mialatt Hanse Davion szépen lassan bekebelezi a Kapellán Konföderációt. Miféle hasznot hozhat Justin Xiang támadása? Megváltoztathat ez valamit egyáltalán?

– Jól érzi magát, Dieron püspöke? – kérdezte a prímás hűvös mosollyal. – Elfelejtette már, milyen gyakran figyelmeztetett minket, hogy Hanse Davion maga az ördög megtestesülése? Hiszen az elmúlt három évszázad elveszett technológiái iránti érdeklődése erre utal. Azt gondoltam volna, helyeselni fogja az UATI létesítménye elleni támadást.

– Tudnám értékelni Xiang erőfeszítéseit, ha magát az UATI-t támadná meg – vágott vissza dühösen Myndo. Ne próbálj meg saját szavaimmal gúzsba kötni!

– Ez a beszélgetés akkor is eltávolít minket eredeti témánktól. A Davion Ház azonnali elszigetelését követelem! Ha megakadályozzuk a kommunikációjukat, nemcsak a további támadásokat akadályozhatjuk meg, de teljesen megbéníthatjuk az Egyesült Világokat. Ez pedig elégedetlenséget, félelmet, nyugtalanságot szül majd. Kihúzni a herceg lába alól a szőnyeget: ez az egyetlen mód a megállítására.

– Kedves Myndóm, ön már múlt évben is a Davionok elszigetelését követelte. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy fel kell állítanunk egy tűrésküszöböt. Megegyeztünk a kommunikáció teljes leállításában, amint a Davion erők megtámadják a Sarnát.

– Talán nem kell önt emlékeztetnem, Ulthan, hogy a megállapodás még azelőtt történt, mielőtt Davion felállította volna csapdáját, és a herceg egyedüli riválisa, Michael Hasek-Davion herceg oly könnyelműen kivonta volna magát a forgalomból. A helyzet most sokkal kritikusabb, mint akkor volt.

– De a Davionok helyzete nem erősödött – vágott közbe indulatosan Sián püspöke. – Ha közbeavatkoznánk, részrehajlással vádolhatnának minket, és Hanse Davion ellenünk fordíthatná seregeit.

Myndo Waterly teljes magasságában kihúzta magát.

– Úgy beszél, mintha tartana a lehetőségtől. Mindannyian tudjuk, hogy a Komsztár több csatamechet állomásoztat itt, mint amennyit bármelyik Utódállam képes felsorakoztatni, és azt se feledjük el, hogy a gépeink sokkal jobb állapotban vannak, mint amilyenben Hanse Davion felszerelése valaha is volt. Semmi okunk sincs félni a Rókától.

A prímás tekintete felizzott.

– Ebben nagyon téved, Dieron püspöke. Semlegességünk megbízható szövetségessé tesz minket az Utódállamok bármelyikével. Emiatt van rá lehetőségünk, hogy kezünkben tartsuk a kommunikációjukat. Az üzeneteiken keresztül ismerjük erősségeiket és gyengéiket. Miénk a tudás és ezáltal a hatalom.

Myndo elkapta Tiepolo sötét pillantását.

– Mi haszna a hatalomnak, ha nem élünk vele?

A prímás merev arckifejezése nem változott.

– Egy szóval sem állítottuk, hogy nem használjuk fel a hatalmunkat. Mindössze nem tesszük ezt vakon. Nem adhatom ki a parancsot a mechek telepítésére, mert az kedvezőtlen képben tüntetne fel minket. Azonban engedélyezem, hogy készítsen egy holofelvételt, amelyen a Davion csapatok lerombolják egyik kommunikációs központunkat. Ilyen bizonyítékkal a kezünkben már valós okunk lesz szolgáltatásaink megszakítására az Egyesült Világokban.

– Az Elszigetelés vonatkozik a Kapellán Konföderáció területén működő Davion ügynökökre is? – kérdezte Tharkad püspöke összevont szemöldökkel.

A prímás bólintott.

– A Davion előrenyomulás lassítása érdekében máris kiadtam az utasítást a kémek felől érkező, csapatmozgásokra és erőviszonyokra vonatkozó üzenetek késleltetésére.

Myndo zavartnak látszott.

– De miért nem adjuk fel a kémeket a Maskirovkának? Biztos vagyok benne, Maximilian Liao elégedett lenne, ha titkosrendőrsége elfogná az idegen ügynököket.

– Nem tanácsolnám ezt a megoldást – vetette közbe Sián püspöke. – Maximilianre hatalmas nyomás nehezedik. Lehet, hogy köszönetet mondana nekünk, de az is lehetséges, hogy a Davion Házzal való kollaborálással vádolna minket, amiért nem elég korán adtuk fel neki a kémeket, hogy még lehetősége legyen a Davion támadás megállítására.

A prímás egyetértően bólintott.

– Nem érdekel, ha az üzeneteink késlekedése miatt harcosok halnak meg, de a kémek felfedését visszautasítom. Ez olyan lenne, mint levágni az aranytojást tojó tyúkot. Továbbra is elfogadjuk a jelentéseiket, mintha normálisan továbbítanánk őket, de az információkat részletes elemzésnek vetjük alá.

Új-Avalon püspöke megköszörülte a torkát.

– Ha a Davion kémeket lelepleznénk, biztos vagyok benne, hogy Quintus Allard újakat kerítene, a személyazonosságukat pedig gondosan eltitkolná előlünk – egy ideig legalábbis. Jobb az ismert gonosz...

Myndo csendesen tűnődött. Nem vagytok mások, mint egy csapatnyi berezelt farmerfeleség. Kergetitek az ebédre szánt csirkét abban reménykedve, hogy egyszer csak magától kimúlik. Várakoztok és tervezgettek, amikor mindössze egy éles késre lenne szükség. Óvatosan végigmérte a prímást. Amikor elfoglalom majd a helyed, a Komsztár nagyobb hatalommá fog válni, mint arról valaha is álmodoztál. És Blake Szava lesz az egyedüli igazság.

A prímás minden elégedettség vagy melegség nélkül elmosolyodott.

– Ha nem veszi sértésnek, Dieron püspöke, azt ajánlanám, ne bocsássuk szavazásra az Elszigetelés kérdését. Úgy tűnik, ragaszkodunk korábbi elképzelésünkhöz.

– Legyen – bólintott Myndo. – Türelmesen várok, amíg a Davion Ház támadást indít a Sarna ellen – de egy perccel sem tovább. – Most már csak a kémek jelentéseinek megváltoztatására van szükségem, hogy a Sarna elég csábító célpontnak tűnjék. Lelki szemei előtt akaratlanul is feltűnt LIanse Davion képe. Talán ha a Róka a terv szerint cselekszik, nem is kell annyit dolgoznom...

ELSŐ KÖNYV

IGAZSÁG

A színtiszta és egyszerű igazság csak ritkán színtiszta, és soha nem egyszerű

– Oscar Wilde

1

Új-Avalon

Crucis Határvidék, Egyesült Világok

3029. március 3.

Hanse Davion jégkék szemével hunyorogva próbált alkalmazkodni a lámpák vakító fényéhez, miközben a kis előadótermet betöltötte az összegyűlt újságírók hangos ovációja. Az Egyesült Világok vörösesbarna uniformisába öltözött magas, királyi tartású hercege a fából ácsolt pódiumon állva mosolyogva várta, hogy elüljön a tapsvihar. De amikor ennek semmi jele sem mutatkozott, kénytelen volt keze felemelésével elnémítani a lelkes tömeget.

– Kérem, legalább próbáljuk meg az objektív sajtó látszatát kelteni... – Ő is csatlakozott az újságírók felcsattanó nevetéséhez, majd a higgadt méltóság maszkját erőltette arcára. – Hölgyeim és uraim, mielőtt feltennék kérdéseiket, fontos bejelentenivalóm van.

Hanse bal kezével végigsimított rövidre nyírt gesztenyebarna haján.

– Kevesen vonják kétségbe, hogy a háborúzás az emberi faj legősibb elfoglaltsága – és legrégebbi rögeszméje. Az elmúlt hétezer év feljegyzett történelmének folyását a háborúk határozták meg, és a háborúzás művészete minden kétséget kizáróan a még régebbi idők olvasztókemencéjében kovácsolódott.

Hanse rövid szünetet tartott, amíg kortyolt egyet a pódium mellé készített vizespohárból.

– A hadviselés történelme folyamán fokozottan dicsőítették a csatákat eldöntő hősiességet vagy azon emberek erőfeszítéseit, akik harcoltak, és elestek a küzdelem folyamán. A történészek szabadon elemzik a különféle tábornokok által kiadott utasításokat, de csak ritkán veszik figyelembe az egyenletben az emberi tényező szerepét. A háború kegyetlenségét redukálni lehet puszta statisztikai adatokká, de az egyének nem matematikai kifejezésekként, hanem érzelmileg fogják átélni egy fiú, apa vagy testvér elvesztésének fájdalmát.

Még az Árész Konvenciók szellemében vívott háborúk is – melyek leginkább megkímélik a civil lakosságot a harcok borzalmaitól – mérhetetlen veszteséggel és szenvedéssel járnak. Mégis ritka eset, hogy valakinek a halála egy egész nemzetet érintsen. Ma viszont nekem jutott az a szomorú kötelesség, hogy bejelentsek önöknek egy ilyen halálesetet.

Hanse látta, hogy a riporterek kérdő pillantásokat váltanak egymással. Nem, a forrásaitok még nincsenek birtokában ennek az információnak. Tőlem halljátok majd először. Hanse nem fogta vissza alsó ajkának remegését, hangjába egy cseppnyi rekedtséget csempészett.

– A mai napon hírt kaptunk Michael Hasek-Davion herceg haláláról. – A herceg szünetet tartott, amíg a riporterek meglepett kiáltásai visszaverődnek a terem falairól, majd a csend visszatértével folytatta halk beszámolóját. – Meghalt – pontosabban brutálisan meggyilkolták –, mégpedig Maximilian Liao parancsára. Teljes felelősséget vállalok Michael haláláért. Egy olyan politika védelmében halt meg, amelyről azt hitte, én is támogatom.

– Nem titok, hogy Michael hercegnek és nekem voltak nézeteltéréseink a múltban, de ezek a véleménykülönbségek korántsem voltak olyan durvák és élesek, mint ahogy azt önök, a sajtó képviselői mindig is hangoztatták. Világok választják el az ádáz rivalizálást attól a kapcsolattól, amelyben én álltam Michael herceggel. Önök az ellenségemet látták benne, én a lojális ellenfelet. – Hanse nagyot sóhajtott. – Hiányozni fog, és halála nem marad megbosszulatlan.

A herceg arckifejezése nem változott, de hangja újra normális hangerővel zengett.

– Liao bérgyilkosai egy másik gyilkosság elkövetésére is parancsot kaptak, hogy eleget tegyenek őrült vezetőjük óhajának. Egy paranoiás elme által kitalált művelet keretében Liao utasítást adott Pavel Ridzik ezredes kivégzésére. A Maskirovkára jellemző hatékonysággal hajtották végre az akciót. Az ügynököknek ugyan nem sikerült megölniük az ezredest, viszont meggyilkoltak és megnyomorítottak több száz ártatlan civilt, amikor a különítmény egyetlen ember miatt egy egész háztömböt a levegőbe repített.

Hanse hagyta, hogy szája sarkában apró mosoly derengjen fel.

– Ridzik ezredes válaszképpen népe, a Tyihonov állampolgárai óhajának eleget téve felkeresett minket. Tárgyalássorozatunk eredményeképpen beleegyeztünk, hogy elismerjük a Tyihonov Szabad Köztársaság függetlenségét, és megakadályozunk minden ellenséges műveletet a határain belül, cserébe az ő támogatásukért és védelmükért. Ezzel az Utódállamok állampolgárai újabb bizonyítékot kaphattak arra nézve, hogy minden erőnkkel támogatjuk a politikai függetlenséget és az emberek szabad választási jogát.

A herceg végignézett az összegyűlt újságírókon, és fanyar mosolyt villantott feléjük.

– Nincs kétségem felőle, hogy sokan felteszik a kérdést: ha ez a véleményem, akkor miért állunk háborúban a Kapellán Konföderációval? Miért nem hagyjuk őket békében élni? Én viszont azt kérdem, lehet-e egyáltalán valaki igazán szabad, amikor egy ilyen gátlástalan vezető kormányozza az államot? Liao egy percig sem habozott felrobbantani egy teljes városi lakótömböt, csak hogy elintézzen egyetlen embert. Jelenthet a függetlenség és személyes szabadság valamit is egy ilyen elme számára? A válasz egyértelműen nem. Mindent meg fogunk tehát tenni azért, hogy véget vessünk Liao őrületének.

A herceg félretolta előre elkészített szövegét, majd kinyújtott karral a pódium szélének támaszkodott. A riporterek azonnal felpattantak, hogy nekiszegezzék kérdéseiket, Hanse pedig egy karcsú férfira mutatott a csoport közepén.

Az újságírók elcsendesedve visszaereszkedtek székükre, miközben a kiválasztott bemutatkozott.

– Joe Adams, Information Network. Felség, hogyan ölték meg Michael herceget, és miként továbbították önnek a halálhírét?

Hanse aprót köhintett öklét szája elé tartva, mielőtt válaszolt volna.

– A holttest részletes vizsgálatáról még nem kaptunk adatokat, Mr. Adams, de az előzetes jelentések szerint fejlövés végzett vele. Könnyen lehetséges, hogy előtte meg is verték. Az esetről pedig egy Komsztár nyilatkozatból szereztünk tudomást, melyben értesítettek, hogy szervezzük meg a holttest átvételét a Spicán Liao ügynökeitől.

A riporterek ismét egy emberként ugrottak fel, de a herceg választása ezúttal egy elöl álló, sötét hajú újságírónőre esett.

– Várom a kérdését, Miss Watkins.

A nő lepillantott kommunikációs táblájának LCD kijelzőjére, majd a hercegre mosolygott.

– Azt mondta az imént, felelősséget vállal Michael Hasek-Davion herceg haláláért. Meg tudná magyarázni, mit ért ezen?

Hanse egy pillanatig habozott, majd hirtelen elhatározással kifújta tüdejéből a levegőt.

– Michaelt erősen foglalkoztatta egy Kapellán Határvidék elleni Liao csapás gondolata, és emiatt utazott el a Siánra. Megállapodást akart kieszközölni Maximilian Liaóval, de az események irányítása nyilvánvalóan kicsúszott a kezéből. Haláláért azért vállalok teljes felelősséget, mert nem szenteltem elég figyelmet Michael terveinek a Kapellán Határvidéket illetően. Túlságosan lekötött a felkészülés a háborúra, de ez még nem csökkenti felelősségem súlyát.

A választ követő hangzavarban egy hirtelenszőke hajú riporter nyerte el magának a jogot, hogy feltehesse a következő kérdést.

– Alf Cordes, Új-Avalon Broadcasting. Hogyan fogadhatta el Ridzik ezredest a szabadság őrzőjeként, amikor ő volt a végrehajtója a Truth-i mészárlásnak, melynek során a mech-harcosai háromezer férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak le? Tudjuk, hogy Ridzik ezredes ambiciózus katona, és valószínűleg ő tervelte ki Tormax Liao halálát, hogy Maximilian foglalhassa el a kapellán trónt. Nem fél egy ilyen embert közel engedni magához?

Hanse Davion szeme pengényi réssé szűkült.

– Mr. Cordes, magam is tisztában vagyok Ridzik ezredes pályafutásának részleteivel. Megtehetném, hogy felsorolok önnek néhány ésszerű érvet, de inkább megkímélem tőle. Ridzik ezredes támogatása annyit jelent, hogy csökkenthetjük helyőrségeink létszámát, miáltal kisebb veszteségekkel kell szembenéznünk a fronton és a hátországban egyaránt.

Hanse engedélyezett magának egy apró mosolyt.

– A Ridzik ezredestől való távolságtartásról pedig csak annyit, hogy mindig is elismertem irányítói és politikusi képességeit. Cseppet sem félek tőle – inkább elővigyázatos vagyok vele szemben. És biztosíthatom róla, a két kifejezést világok választják el egymástól.

A herceg ezután egy tolószékes férfit jelölt ki a következő kérdés feltevésére, miközben arcán őszinte mosoly ragyogott fel.

– Ön következik, Brandon.

A riporter elmosolyodott.

– Köszönöm, ezredes – akarom mondani...

Hanse egy kézlegyintéssel túltette magát a baklövésen.

– Nem kell aggódnia, Brandon. Nagyon örülök, hogy valaki még emlékszik az ezredben töltött napjaimra is.

Brandon Corey megvárta, hogy kollégái nevetése elhalkuljon, mielőtt sort kerített volna kérdésére.

– Felség, a Davion Nehézgárdánál szerzett tapasztalatait is figyelembe véve gondolta volna, hogy ekkora sikerrel járhat egy ilyen méretű és erősségű támadás, min az ön Kapellán inváziója?

Hanse Davion elmosolyodott.

– Brandon, mint általában, a kérdésére most sem adható egyszerű válasz. Előrebocsátom, hogy a Davion Nehézgárda parancsnokaként eszembe sem jutott egy ilyen kiterjedésű katonai offenzíva. Talán azért nem, mert az Utódállamok katonai akadémiáin folyamatosan csak arról prédikálnak, hogy a stratégiai fejlődés nem lehetséges.

A herceg felemelt kézzel akadályozta meg a további kérdéseket, hogy nyugodtan kifejthesse álláspontját.

– A hat évszázad alatt, mióta az első csatamechek megjelentek a harcmezőn, maga a küzdelem egyre kifinomultabbá vált. Amikor ránézünk egy mechre, mindössze egy tíz méter magas, fémből és muníció keverékéből álló gépezetet látunk. Túl gyakran tekintünk rájuk úgy, mint egy dicsőséges lovagi páncélzat és egy harci paripa ötvözetére, eközben úgy képzeljük el a harcot, mintha egyes pilóták csapnának össze, nem pedig arctalan katonák szakaszai és hadosztályai.

– Én is csak nemrég, egy Ardan Sortek ezredessel megejtett beszélgetés során döbbentem rá, hogy a csatamechekkel kapcsolatban bizony elsiklottunk egy nagyon fontos tény felett. – Hanse felemelte bal kezét, majd lassan ökölbe hajlította ujjait. – Napóleon... Patton... Rommel számára a csatamech egy század vagy hadosztály erejét jelképezte volna. Ezek a tábornokok, akik olyan kommunikációs technológiával rendelkeztek, amelyet mai szemmel legjobb esetben is gyermetegnek bélyegeznénk, könnyedén irányították ezeket a századokat és hadosztályokat. Olyan seregeket fogtak össze, melyek több százezernyi önálló harcosból álltak, csak hogy hasonló tűzerőt vonultathassanak fel, mint akármelyik mai mech-századunk. Ha ők meg tudták tenni, tettem fel a kérdést magamnak, miért ne lehetnénk mi is képesek rá?

Corey érdeklődve hajolt előre tolószékében.

– Ekkor határozta el a Kapellán Konföderáció meghódítását?

Hanse megrázta a fejét.

– Ekkor határoztam el a 3026-os és '27-es Galahad gyakorlatok megrendezését, hogy kipróbálhassam az elképzelésem. Amikor a gyakorlatok során bebizonyosodott, hogy jelentős létszámú csapatot is képesek vagyunk hatékonyan mozgatni, csak akkor fogtunk hozzá a Liao-probléma megoldásához.

Egy Corey mögötti, kissé balra ülő férfi gyorsan felállt, és a herceg

megadta neki a szót.

– Ron Kilgore, Nebula News Network. A front felől hírek szivárognak az Egyesült Világok bizonyos bolygói elleni Liao rajtaütésekről. Kíván hozzáfűzni valamit ezekhez az értesülésekhez?

A herceg teste megfeszült.

– Ön is jól tudja, Mr. Kilgore, a katonai biztonsági előírások megakadályoznak abban, hogy csapattelepítésekről és az egységek erejéről diskuráljak, de a kérdése nem maradhat megválaszolatlan. Igen, a Liao erők valóban lecsaptak számos világra a Drakónis Határvidék és a Kapellán Határvidék területén. Céljuk az adott világokon tárolt utánpótláskészletek megszerzése vagy elpusztítása, és ezáltal további előrenyomulásunk lehetetlenné tétele volt. Liao hírszerző szolgálata, a Maskirovka a birtokába jutott hírszerzői információkat úgy értelmezte, hogy a támadás bénító hatású lehet ránk nézve. Azonban saját Titkosszolgálati, Hírszerzési és Műveleti Minisztériumunk ügynökei voltak azok, akik elhintették a hamis információt. Hírszerzői körökben ezt hívják csalinak.

A herceg mosolyogva nézett végig a kacagó riportereken.

– Hadd nyugtassam meg önöket, hogy a világokon landoló Liao csapatok közül egynek sem sikerült távoznia.

Hanse újabb riporternek biccentett.

– Mr. St. James?

– Köszönöm, Felség. Múlt szeptemberben, amikor az invázióval kapcsolatos első sajtótájékoztatóját tartotta, ezt mondta: „Addig folytatjuk, amíg szükséges.” Mostanra talán már van valami elképzelése a pontosabb időpontról is.

Hanse Davion némi rezignáltsággal rázta meg a fejét.

– Kezdetben azt gondoltam, a Tyihonov Nemzetközösség ipari világainak elfoglalásával ártalmatlanná tehetjük Liaót, de úgy tűnik, képtelen felfogni, hogy már nem tud hatékony háborút vívni. Ehelyett megkísérelte eltenni láb alól Pavel Ridziket, a Michael Hasek-Davion herceg elleni gyilkosság pedig megerősíti véleményünket, mely szerint Liao elmeállapota messze áll a normálistól. Liao most sokkal inkább tűnik valamiféle kilövésre ítélt veszett állatnak, mint éles elméjű vezetőnek.

Hanse összeráncolta homlokát.

– Kérem, értsék meg, ez a háború egyáltalán nem kedvemre való, és nagy nehézség elé állítja a hozzám közel állókat is. – Felnézett, a tanácsterem falain túlra. – Ez a háború elválaszt a feleségemtől. Ez a háború a sógorom, Michael életébe került. Ebben a háborúban minden nap férfiakat és nőket küldök a halálba, ami bizony fájdalmas kötelesség.

Egy rövid, fekete hajú nő állt fel.

– Felség, terjeng a szóbeszéd arról is, hogy Justin Xiang, akit ön két évvel ezelőtt száműzött, most Maximilian Liao hírszerzési tanácsadójaként szolgál, mint az Egyesült Világokkal foglalkozó szekértő. Xiang, az ön titkosszolgálati, hírszerzési és műveleti miniszterének Quintus Allardnak a fia. Mennyi az igazság abban a hírben, mely szerint ön megelőző csapásként indította el az inváziót, hogy megakadályozza Liaót a Xiang által ismert információk hatékony felhasználásában? És ha mégis sikerül kárt okoznia, az apja is hasonló sorsra jut?

A herceg megköszörülte a torkát, de a lekicsinylő kifejezés nem tűnt el arcáról.

– Annak alapján, ahogy a kapellán erők belesétáltak a csapdánkba, Justin Xiang valóban nagyon fontos tanácsadója lehet Maximilian Liaó-nak. Xiang annak idején kifejezetten ígéretes századparancsnoknak számított, de Maximilian Liao hírszerzési szakértőjeként inkább tekinthető az Egyesült Világok ügynökének. Quintus Allardról pedig csak annyit, hogy ő tervelte ki a Csapda Hadműveletet, és végig ő gondoskodott az akció részleteinek tökéletes összehangolásáról, valamint a sikeres végrehajtásról. Tökéletes bizalmamat élvezi, és addig marad az oldalamon, amíg ő maga a távozás mellett nem dönt.

Egy idősebb, őszülő férfi állt fel, hogy nekiszegezze a következő kérdést.

– Hogy egy kissé eltávolodjunk a Liao fronttól, Felség, olyan pletykákat hallottunk, melyek szerint az egyik Liao egység, a Northwindi Felföldiek leszállt a Northwinden, és kivert onnan két Kurita ezredet. Kérem, kommentálja az eseményt, és ismertesse, ha már készülnek a tervek a világ visszaszerzésére a Liao erők kezei közül.

– Ismét csak a katonai biztonsági előírásokra hivatkozom, amiért a kérdésére nem tudok teljes válasz adni – mondta sanda félmosollyal Hanse. – Egyelőre elégedjen meg annyival, hogy a Northwindi Felföldiek partraszállása a bolygón, melyet őseik évszázadokkal ezelőtt hagytak el, nem volt sem váratlan, sem kedvünk ellen való esemény.

Hanse Davion feltartotta mindkét kezét.

– Ennyi kérdés elég lesz mára – jelentette be. – Rengeteg dogom van még. De ígérem, folytatjuk... nemsokára. Elismerem az igazság ismeretére vonatkozó jogukat, és tájékoztatni fogom önöket, amilyen sűrűn csak tudom. – Az utána kiabált kérdésekre ügyet sem vetve, Hanse Davion herceg hátat fordított a pódiumnak, és a háta mögött nyíló ajtón keresztül távozott palotájának belső szentélye felé.

2

Új-Avalon

Crucis Határvidék, Egyesült Világok

3029. március 3.

A KEO ügynökei becsukták mögötte a tanácsterem ajtaját, a herceg pedig felnézve észrevette, hogy ősz hajú titkosszolgálati, hírszerzési és műveleti minisztere már vár rá.

– Jó reggelt, Quintus. – A másik férfi komor arckifejezéséből a herceg rögtön tudta, hogy valami nagy baj van. – Mi történt?

– Kiderítettem, miért nem találtuk ma reggel Morgan Hasek-Daviont – kezdte Quintus. – Az Új-Avalon Citybeli Komsztár állomásról az éjszaka folyamán egy holovid lemez érkezett. A címzett „M. Hasek-Davion” volt. Három órával hajnal előtt adták át Morgannek.

Hanse érezte, ahogy a gyomra görcsbe rándul. Édes Istenem, ne! Morgannek nem lett volna szabad látni azt a lemezt, legalábbis azelőtt nem, hogy Quintusszat megnéztük volna. A herceg nagyot nyelt.

– Hol van most?

– Melissával – mutatott a folyosó vége felé Quintus. – Kym Sorenson is ott van – a feleséged rendelte oda. Felség, Morgan iszonyú dühös, és elárulva érzi magát.

Hanse bólintott, és hosszú lépteivel a mutatott irányba indult. Amint Quintus felzárkózott mellé, a herceg megkérdezte:

– Morgan tud valamit Kymről? Tudja, hogy a szeretője a te ügynököd, és a kedvünkért rajta tartja a szemét?

– Kizárt dolog – válaszolt Quintus. – Kym ahhoz túlságosan profi. Ha kitalálná, végzetes következményei lehetnének a fiú számára.

– Tehát csak te és én tudunk róla – bólintott a herceg. – Még Melissának sem árultam el.

A Hanse magánlakosztályának ajtajánál posztoló őrök vigyázzba vágták magukat. A herceg kurta biccentéssel vette tudomásul jelenlétüket, majd belépett a helyiségbe. Quintus követte őt, majd egy biztonsági zárral gondosan bezárta az aranylevelekkel díszített ajtót.

Melissa Steiner-Davion, akinek aranyszőke haja csillogó rámaként keretezte csodálatos szépségű arcát, férje elé sietett az ajtóhoz. Hanse nem hallotta az ideges felhangokat köszöntésében, de érezte felesége nyirkos tenyerének remegését, amikor megfogta a kezét. Rémületet látok a szemében. Morgannek szörnyű kínokat kell kiállnia, de sajnos nem enyhíthetem a fájdalmát.

Melissa lágyan arcon csókolta.

– Nagyon dühös, Hanse. Légy óvatos vele: vakon vagdalkozik, de te segíthetsz rajta.

Hanse bólintott feleségének, majd átvágott a kis előcsarnokon, és belépett a jóval tágasabb nappali szobába. Morgan Hasek-Davion az egyik fotelből bámulta a holovideo képernyőjét. A magas, általában előkelő tartású fiatalember szinte teljesen belesüppedt a bútor kárpitjába; feje a háttámla egyik párnáján nyugodott, hosszú lába pedig egészen a szoba közepéig nyúlt. Hosszú, szabadon lógó aranyvörös fürtjei teljesen eltakarták határozott vonalú arcát.

Mellette, a férfi karjába kapaszkodva és haját simogatva, Kym Sorenson úrnő ült. Aggodalom és félelem fedte el csinos arcának rendszerint sugárzóan vidám kifejezését. Hétköznapi ruhájából és abból, ahogyan szőke hajtincseit tarkójánál összefogta, a herceg rögtön látta, hogy a nő a hívás után azonnal elindulhatott. Kíváncsi lennék, vajon a kötelességen kívül mással is magyarázható-e ez a gyors reagálás.

Morgan feje a belépő felé fordult, zöld szeméből dühös láng lövellt.

– Te tudtad! Tudtad, igazam van? Mindent tudtál, mégsem szóltál nekem!

Hanse a képernyőre pillantott. Éppen egy riporter foglalta össze a sajtótájékoztató eseményeit. Újra Morganre nézett, és megrázta a fejét.

– Megpróbáltalak fellelni, és tudatni veled a hírt még a sajtótájékoztató előtt. Nem akartam, hogy innen kelljen megtudnod, de nyilatkoznom kellett, mert a Maskirovka már elkezdte az információk kiszivárogtatását a Kapellán Határvidék hírügynökségeinek. Merre jártál?

Morgan felmordult, akár egy acsargó kutya.

– Kint voltam... sétálni!

Hanse szeme összeszűkült Nem kétséges, újabb éjszakai andalgás a Békeparkban.

– Nem hagytál üzenetet a Palotában, hogy hová tűntél. Te az örökösöm vagy... akkor eszerint is kell viselkedned!

Morgan hangja jeges suttogássá halkult.

– Máson jártak a gondolataim! Ugyanis végignéztem ezt! – Morgan a képernyőre irányította a távkapcsolót, és megnyomott rajta egy gombolt. A riporter fényes villanások kíséretében eltűnt, mintha számtalan láthatatlan penge hasogatta volna apró darabokra.

A monitor képe most egy űrjáró fedélzetét mutatta. A belső válaszfalak aranyszínű címerei alapján a herceg könnyedén azonosította a Komsztár egyik űrhajóját. Ahogy a kamera képe lassan távolodott, néhány ember is felbukkant a képernyő szélén. A hajó dokkoló hangárjának közepén egy Komsztár ministráns állt a rangjára jellemző sárga köpenyben. Jobbján hét férfi sorakozott fel Michael Hasek-Davion Ötödik Syrtisi Lövészeinek egyenruhájában. Egy nyolcadik, civil szabású sötétkék öltönyt viselő alak a katonák mellett várakozott, a leterített vörös szőnyeg egyik végénél.

A háttérben, a Kapellán Konföderáció emblémájával – zöld háromszög előtt egy kardot markoló kéz – díszített űrkompon lassan nyílni kezdett az egyik zsilipajtó. A nyíláson egy lépcsőzetes rámpa hajlott ki, amelynek a vége csak centiméterekre ért talajt a szőnyeg végétől. A kamera a rámpán leereszkedő első Liao küldöttre fókuszált.

Quintus Allard, aki ebben a pillanatban lépett a szobába, hogy csatlakozzon hercegéhez, hirtelen mozdulatlanná dermedt, amint a férfi arca felismerhetővé vált. A miniszter Hanséra pillantva bólintott.

– Ez Justin.

Hanse Davion röpke pillantást vetett Kym Sorensonra, de a nő a legapróbb jelét sem adta, hogy felismerte volna a feketébe öltözött kapellánt. Jól választottál, Quintus. Bár a Solaris VII-en kapott küldetése, melynek során meg kellett figyelnie Justint, leleplezéssel és törött állkapoccsal végződött, semmivel sem árulja el, hogy megismerné a fiad. Idegek helyett acélszálak, vér helyett jeges víz. Hogyan tudsz ilyen jelentkezőket keríteni ezekre az embert próbáló feladatokra?

Justin Xiang eközben elérte a rámpa alját, majd félreállva egy lépést hátralépett. Konzervatív, kapellán szabású fekete öltönyén semmiféle dekoráció vagy díszítés sem volt a fekete, lapos gombok során kívül. Justin pengeélesre vasalt nadrágjának szára alól csak cipőjének orra látszott ki. A kapellán kém bal kezét fekete kesztyű takarta, jobbjában fehér borítékot tartott.

Tekintetét a rámpa tetejére szegezte, a kamera pedig engedelmesen követte pillantását. Az első pár koporsóvivő – ruházatuk csak színében tért el a Justin által viselttől – lassan megindult lefelé a rámpán. A mahagóni koporsó mély, árnyalatokban gazdag barna színe éles kontrasztot alkotott a koporsóvivők fehér uniformisával, mégis csak egy-két fokkal volt sötétebb a férfiak bőrszínénél. A kamera sorban mindegyikükre ráfókuszált, de résnyire zárt, mandula alakú szemük és kifejezéstelen arcuk semmiféle érzelmet nem tükrözött.

Az első két koporsóvivőnek jelentős erőfeszítéseket kellett tennie, hogy szintben tartsa a koporsót. A kapellán díszőrség tagjai hibátlan katonai precizitással helyezték Michael Hasek-Davion herceg földi maradványait az űrjáró fedélzetére, majd megvárták, hogy Justin az élükre álljon, és végigvezesse őket a vörös szőnyegen.

Justin egyenletes léptekkel haladt előttük, és csak a Komsztár ministránsánál torpant meg. Az Egyesült Világok képviselője hátrahagyta a Lövészeket, egymaga foglalta el a helyét Justin Xianggal szemben.

Xiang meghajolt a ministráns felé.

– Blake Békéje legyen önnel. – Xiang ezután az Egyesült Világokból érkezett képviselő felé is megismételte a mozdulatot, de a gesztus korántsem fejezte ki azt a tiszteletet, mint a ministráns irányában. – Örvendek, Robertson nagykövet.

A herceg zömök nagykövete kurta biccentéssel viszonozta Xiang mozdulatát.

– Igazán megtisztelő a kancellár részéről, hogy egy időre hajlandó volt megválni kedvenc házőrző kutyájától.

Xiang megdermedt, de türtőztette magát a visszavágástól.

– Az Árész Konvenciók előírják a kémek hazaszállítását – élve vagy halva. A Kapellán Konföderációban nem toleráljuk az árulást. Most már azt tehetnek Michael Hasek-Davion herceggel, amit csak akarnak. – Xiang egy másodpercig habozott, majd valamivel lágyabb hangon folytatta. – A kancellár a dögevők elé akarta vetni a holttestet, hogy azok tisztogassák le a csontjait, de sikerült rávennem, hogy inkább juttassa vissza önöknek.

Robertson komor arckifejezése kissé megenyhült, a nagykövet aprót bólintott.

– Köszönöm önnek, Xiang polgártárs. Nagyon jó érzés tudni, hogy civilizált ember módjára még mindig elismeri némely hagyományunkat.

Xiang sötét, keskeny szemében különös fény villant.

– Sok olyan dolog van, amelyet elismerek az Egyesült Világokkal kapcsolatban, Lord Victor. De ne képzelje, hogy az elismerésem bármilyen módon is tompítaná bosszúvágyamat, amiért Hanse Davion –apámmal karöltve – megszégyenített és száműzött.

Xiang lerántotta a kesztyűt bal kezéről, és hagyta, hogy a puha textildarab a földre hulljon. A kamera ráközelített előrenyújtott kézfejére. A hangár spotlámpáinak éles fénye megcsillant a sima fémfelületen.

– Testem egy részét, valamint teljes szívemet és lelkemet adtam az Egyesült Világokért, de semmit nem kaptam viszonzásképpen. Az ön hercege ellenem fordult, én pedig a legnagyobb örömmel viszonzom a szívességét.

Xiang Robertson kezébe nyomta a borítékot.

– Ebben találja a holttest átadásához szükséges összes dokumentumot. Még az eredeti kivégzési parancsot is csatoltuk hozzá. Biztos vagyok benne, hogy a hercege be fogja kereteztetni.

Robertson átvette a dokumentumokat, Xiang pedig hátat fordított neki. Mindkét férfi intett a kísérőknek, hogy lépjenek előre. Pontosan a szőnyeg közepén, a ministránssal szemben az Ötödik Syrtisi Lövészek csendes áhítattal vették át megölt mesterük tetemét. Csak feszült arckifejezésük és haragosan izzó szemük mutatta a kapellánokkal szemben érzett gyűlöletüket.

Morgan ennél a pontnál ismét megnyomta a távkapcsoló gombját.

– Néhány nappal ezelőtt magad mondtad, hogy híreket kaptál arról, miszerint apám megsebesült; de további részleteket nem közöltél. Aztán egy futár ezt nyomta a kezembe. Kis híján beleőrültem, amikor először megnéztem! És amikor idejöttem, hogy kiszedjem belőled az információkat, közölték, hogy éppen sajtótájékoztatót tartasz!

Morgan felpattant ültéből, tekintetét nagybátyja szemébe fúrta.

– Istenem, Hanse, miért nem tudtál várni? Miért nem beszéltél először velem?

A fiatal harcos a képernyőre bökött.

– A riportereknek azt mondtad, teljes felelősséget vállalsz apám haláláért. Megállíthattad volna őt! Nem kellett volna megengedned, hogy a Siánra utazzon!

Hanse teljes magasságában kihúzta magát.

– Megengedni? Ilyesmit egyáltalán nem tettem. Apád saját elhatározásából utazott el, Liaónak pedig jó oka volt a meggyilkolására.

Morgan elbátortalanodott.

– De azt nyilatkoztad...

– A pokolba a nyilatkozatommal! Az az újságíróknak szólt. Gőzük sincs róla, mi zajlik valójában a világban. Az általunk biztosított szalagcímek mögött kikutathatják az igazságot, de sosem fogják felismerni, hogy amit ők a padlónak hisznek, az valójában az egyel lejjebbi szint teteje!

Hanse Morganre, majd Lady Kymre nézett.

– Amit most hallasz tőlem, az nem juthat ezen szoba falain kívülre. –A kanapéra mutatott. – Ülj le, Morgan. – Unokaöccse megrázta a fejét, kezét pedig összefogta a háta mögött, a pihenjben álló mech-harcosok szokása szerint. Hanse szelídebb hangon megismételte a kérést. – Kérlek, ülj le.

Morgan helyet foglalt, miközben Hanse a holovidhez lépve kikapcsolta a készüléket.

– Az a kötegnyi dokumentum elegendő információt tartalmazott ahhoz, hogy segítségükkel Quintus helyére illessze a kirakósjáték hiányzó darabjait. Alapos okunk volt arra gyanakodni, hogy soraink közül értékes katonai információk szivárognak a Maskirovkához. Abból, amilyen sebességgel az ellenség értesült a hírekről, azt is biztosra vettük, hogy a lék valahol apád közelében található. Tudtuk, mikorra érnek el az adatok Liaóhoz, mert Alexi Malenkov, Justin Xiang segédje Quintus Allardnak dolgozik.

Hanse mindkét kezét felemelte, hogy elejét vegye Morgan kérdésének.

– Véleményünk szerint a spion édesapád jó barátja, Anton Vitios gróf volt.

– Ez lehetetlen – csóválta a fejét Morgan. – Vitios családja a verlói Liao rajtaütésben pusztult el. Kóros gyűlölet él benne minden iránt, aminek köze van a kapellánokhoz. – Morgan Quintus Allardra nézett. –Mindannyian láthattuk, amikor árulással vádolta a fiát.

Quintus bólintott.

– A pszichológusaink véleményére támaszkodva azt gondoltuk, Vitios tévútra vezette önmagát, amikor azt hitte, sem a herceg, sem apád nem tett eleget Liao legyőzése érdekében. Azzal, hogy információkat szivárogtatott Liaónak, rávehette őt, hogy kétséges kimenetelű támadásokat indítson erőink ellen. Tudomásunkra jutott, hogy a Liaóhoz juttatott adatokban apád csapatainak ereje jóval alá volt becsülve.

A herceg megfontoltan bólintott.

– Az információk szivárgását felhasználva januárban előkészítettünk egy csapdát Liao csapatai számára. Ez a szó szoros értelmében vett katasztrófát jelentette Liaónak. Nem sokkal a támadások eltervezése után, amikor az egységek már úton voltak céljuk felé, üzenetet küldtünk apádnak, amelyben tudattuk vele értesüléseinket. Ám ahelyett, hogy letartóztatta volna Vitiost, apád a Siánra utazott.

Morgan tátva maradt szájjal bámult Hanséra, majd lassan megrázta a fejét.

– Nem, ez lehetetlen. Apám sosem tett volna ilyet. – A fiatalember megborzongott. – Azt állítod, az apám elárulta az Egyesült Világokat.

Hanse szorítást érzett a mellében, ahogy lenézett Morganre. Igen, fájdalmas lehet hallani. Nem is baj, hogy eltitkoljuk előled a teljes igazságot.

– Ez nem volt árulás, Morgan, bár első pillantásra annak tűnhet. Michael fegyverszünetet akart kötni Liaóval. Valóban nem kérte hozzá a beleegyezésem, de apád félig-meddig önállóan kormányozta a Kapellán Határvidéket, és mindezt azért tette, hogy megvédje emberei életét. Cselekedete bosszant, de nem tudom érte elítélni.

Morgan bal kezével megdörzsölte homlokát.

– Tehát apám a Siánra utazott, hogy meggyőzze Maximilian Liaót: nem szándékosan szegte meg a szerződésüket...

– És Liao, aki éppen akkor szerzett tudomást a támadás szerencsétlen kimeneteléről, őt hibáztatta a kudarcért. Liao figyelembe sem vette azt a tényt, hogy ha időben tudomást szerez a csapdáról, akkor sem hívhatta volna vissza a csapatait. Mivel a Liao erők lakatlan csillagrendszereken keresztül közelítettek céljuk felé, a Komsztár kommunikációs hálózata képtelen lett volna figyelmeztetni őket a csapdára.

Hanse leguggolt Morgan elé, mélyen belenézett unokaöccse szemébe.

– Apád nem a hűség, hanem az ítélőképesség terén hibázott. Ha hozzám fordult volna, együtt zseniálisan felhasználhattuk volna Liao ellen saját hírszerző hálózatát. Azonban nem bízott meg bennem, és ezért a hibájáért az életével kellett fizetnie.

A herceg felegyenesedett.

– A holttestet visszaszállítjuk Új-Syrtisre, a Kapellán Határvidék politikai irányítása pedig édesanyád kezébe kerül. A katonai ügyekért a továbbiakban Vivian Chou marsall felel. A készenléti hálózatom készen áll, hogy bármikor hazarepítsen.

Morgan kétkedve csóválta a fejét.

– A háborúhoz felhasznált űrugrók mennyisége miatt a hálózat Új-Syrtisig nem lehet teljes.

– Valóban nem az. Az utazás egy teljes hónapot fog igénybe venni, mert minden hajónak két ugrást kell tennie. A Kearny-Fuchida hajtóművek töltése miatt tart négy hétig az út.

Morgan szomorúan sóhajtott.

– Akkor már túl későn érkeznék. – Felállt. – Hanse, add a kezem alá az Ötödik Syrtisi Lövészeket, hogy bosszút álljak apám haláláért.

Morgan kérése Hanse szívébe hasított. A fenébe is, Morgan, nem tehetek eleget a kérésednek. Az Ötödik Syrtisi tele van olyan emberekkel, akik az én halálommal szeretnének elégtételt venni Michael meggyilkolásáért. Nem bízhatok rád egy csapatnyi hozzájuk hasonló viperát. Veled az élükön sikeresen szítanának lázadást a Kapellán Határvidéken. Apád fel tudná használni őket, hogy a sírból kinyúlva életemet vegye, amit élőként sosem sikerült elérnie.

– Ezen már többször is átrágtuk magunkat – monda Hanse a fejét rázva. – Amíg Melissa nem szül nekem gyermeket, te vagy az örökösöm. Nem adhatok esélyt Liaónak, hogy megölje a Davion és Hasek ház utolsó reményét. Tisztában vagyok vele, hogy olyan érzés, mintha rabláncot hordanál, de a kötelességed az, hogy itt maradj, épen és egészségesen, készen a vezetés átvételére, ha úgy hozza a szükség.

– Nem, Hanse, ez már nem olyan, mint régen. – Morgan keze ökölbe szorult. – Azelőtt azért akartam Liao ellen harcolni, hogy dicsőséget hozzak a Davion házra. Ez volt a vágyam és ez ösztönzött, de apám meggyilkolása gyökeresen megváltoztatta a helyzetet.

Hanse összevonta a szemöldökét.

– Ha visszautasítom a kérésed, kicsapsz az ellenségre önerődből, meghozod a magad döntéseit, és megvívod a saját háborúdat?

Morgan már rávágta volna a választ, de még idejében észrevette Hanse csapdáját. Ökölbe szorított keze az oldala mellé hullott.

– Nem, Hanse Davion herceg, nem vagyok annyira apám fia, hogy ilyent tegyek. Úgy szolgállak téged, ahogyan kívánod. – Lehajtott fejjel folytatta: – Most pedig, hercegem, ha megbocsátasz, magadra hagylak, és meggyászolom édesapámat.

Hanse némi habozás után bólintott, és szótlanul nézte a helyiségből távozó Morgan Hasek-Daviont. Gyászold csak, Morgan, de tanulj is a halálából. A hűséged örökké az Egyesült Világoké kell hogy legyen. Ha kudarcot vallasz, ha apád támogatói sikeresen az irányításuk alá vonnak, akkor az ő végzetével találod szembe magad.

3

Sián

Sián Nemzetközösség, Kapellán Konföderáció

3029. március 20.

Justin Xiang új energiacellát lökött a Magna lézerkarabélyba, és kinézett a sarok mögül. Azonnal visszarántotta a fejét, amint a folyosó túlsó végén álló két árnyalak rubinszínű sugarakkal árasztotta el. Amennyire csak védőpáncélzata engedte, összehúzta magát, majd kivetődött a folyosó közepére, átfordult, és villámgyorsan fél térdre emelkedett. Mutatóujja a fegyver elsütőbillentyűjére feszült.

Skarlátszínben izzó lézerdárdák suhantak végig a folyosó hosszában. Az egyik lövedék az őr mellének felső részébe fúródott; a találat helye meteorbecsapódásként lángolt fel az alak védőmellényének elején. Az őr mozdulatlanná dermedt, majd néhány pillanat múlva a hátára dőlt. Társa három találatot is kapott, melyek egyenes vonalban húzódtak jobb csípőjétől a bal válláig. A becsapódások energiája megperdítette a tengelye körül, és rövidesen ő is mozdulatlan kupacként omlott a másik őr mellé.

Justin végigrohant a folyosón, és letérdelt a lelőtt ellenfelek mellett. Fegyverüket kartávolságon kívülre lökte, majd hátrafordulva intett hátrébb kuporgó társainak. Ketten elszáguldottak mellette, és elfoglalták pozíciójukat a kijárati ajtó két oldalán. Eddig nem rossz. Mindössze három embert vesztettünk a tizenkettőből. A veszteség huszonöt százalék alatt tartható. Barna, mandulaformájú szeme kissé összeszűkült. De ennél is jobban kell csinálnunk – ez a küldetés kiemelt fontosságú.

Másik hat csapattársa is felzárkózott mellé. A hátvéd tagjai folyamatosan a folyosó túlsó végén tartották fegyverük csövét, hogy még időben lecsaphassanak az esetleges üldözőkre. A maradék három katona – a támadó Szakasz „öszvérei” – behúzódott a fellelhető fedezékekbe.

A zsákmányolt mintákkal töltött hátizsákok ugyan esetlenné tették őket, mégis igyekeztek minél kisebb célpontot nyújtani az ellenségnek.

Justin a létesítmény bejáratánál álló embereihez fordult. Bólintására azok kisurrantak az ajtón. Egyikük azonnal megpördült, és az ajtó szélének csapódott a kintről érkező lövések hatására. Társának sikerült visszajutni a fal fedezékébe, de a lábát már ő sem volt képes mozgatni.

– Egy Locust vár ránk odakint!

A fenébe! Az elterelő akciónknak minden mechet ki kellett volna csalogatnia innen! Justin hátrafordult.

– I.ing! Maximovitch! Üzemeljék be a V-LAW rakétákat! Menjenek az ajtóhoz, én majd elvonom a figyelmét.

Justin átvette az egyik öszvértől a hordozható rövid hatótávolságú rakétavetőt. Belenézett a fegyverbe, és elégedetten vette észre a robbanófejre festett vörös azonosító jelzést. Remek. Infernó töltet. Nem nyírja ki ugyan a Locustot, de a szétterjedő zselésített vegyszer kiüti az infravörös érzékelőit. Csak a hőképek alapján tudhatta, hogy két emberem rejtőzik az ajtó mellett.

Justin átadta karabélyát az egyik öszvérnek, és az automata tűzoltórendszer mennyezeten körbefutó csövére mutatott.

– Ha megkérhetném, Mr. Chung, hűtse le kissé ezt a helyet.

Egyetlen lövés elegendő volt hozzá, hogy az összes locsolófej működésbe lépjen. Justin megvárta, amíg a ruhája teljesen átázik, hogy biztosan megszüntesse testének hőkisugárzását, majd elindult az ajtónyílás felé. Amint kilépett a napsütésbe, azonnal jobbra, a Locust felé lendült, a csapat várakozó mechjeivel ellentétes irányba.

Ostoba! Azt hitted, egyenesen a mechjeinkhez fogunk rohanni, hogy harcba szálljunk veled! Justin meglóbálta a rakétavetőt, mintha csak a kesztyűjét akarta volna kihívásként ellenfele lába elé vetni. Ezt a hibát biztosan nem követed el még egyszer!

A Locust megpróbált megpördülni, de az esetlen gépet nem a gyors, oldalirányú manőverek kivitelezésére tervezték. A tíz méter magas mech bal oldalán lévő csonka szárny üres gépfegyver lőszerhüvelyeket okádott magából, ahogy a pilóta megpróbálta befogni Justint a fegyverrel, de a Maskirovka ügynöke már kiért a géppuska lővonalából. A gépet irányító mech-harcos, miközben folyamatosan forgásban tartotta a Locustot, a lézerével is célba vette a futó alakot.

Justin a földre vetődött, mindössze három méterre attól a helytől, ahol a lézer forró sugara belehasított a levegőbe. Ahogy a forró léghullámok átcsaptak rajta, a Maskirovka elemzője fél térdre emelkedett.

A rakétavető nehéz válltámaszát jobb vállához szorította, fémből készült baljával ráfogott a fegyver csövére, és útnak indította a rakétát.

Az Infernó rakéta egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt átszelte a célpontjától elválasztó huszonöt méteres távolságot. Azonban ahelyett, hogy a Locustot borító ferrokerámia páncélrétegbe fúródott volna, a lövedék szétnyílt, akár egy rémisztő, lángoló virág. A vegyszer sűrű, nyúlós csápjai beborították a mechet, mézszerű réteget képeztek rajta, majd lángra lobbantak.

Ekkor jelent meg az ajtónyílás két oldalán kuporgó Ling és Maximovitch. Rakétáik zavartalanul vágtak keresztül a tűzfolyamon, és robbantak fel a Locust törzsén. Mindkét rakéta találata fekete füstoszlopot képzett a mech fölött, de a tűz gyorsan magába nyelte a felhőt, mintha abból akarná tovább táplálni magát.

Justin elismerő tisztelgésre emelte balját. A kiürült rakétavetőt eldobva jobb kezével gégemikrofonjához nyúlt, és társa frekvenciájára hangolta rádióját.

– Ennyi lenne, Tsen. Tiszta a terep. Milyen időt futottunk?

Tsen Shang élénk hangja szinte azonnal felcsendült, de mintha hiányozott volna belőle az a lelkesedés, amelyre Justin méltán számított.

– Tizenkettő perc huszonhárom. A legutóbbihoz képest másfél percet lefaragtatok.

– És ezúttal egy emberrel több úszta meg – tette hozzá mosolyogva Justin. – A terv működik anélkül is, hogy felforgatnánk a teljes komplexumot. Életképes műveletnek tűnik.

– Roger. – Tsen hangjában némi ingerültség érződött. – Azonnal jelentést kell tenned a kancellárnak. Le se zuhanyozz, úgysem számít neki.

– Roger.

Justin elvette kezét gégemikrofonjától, és felhorkant. Tsen Shang különösen viselkedett, mióta a Davion raktárak elleni támadásával befuccsolt. Ennek ellenére nem ő volt a hibás, hiszen kénytelen volt Michael Hasek-Davion jelentései alapján kitervelni az akciót. Tsen semmiképpen sem találhatta volna ki, hogy az információkat Davion saját Titkosszolgálati Minisztériuma manipulálta. Senki nem lett volna képes rájönni.

Justin kitornászta magát fegyverövéből, és hagyta, hogy a heveder csattanva a talajra hulljon. Intett egyik emberének, aki éppen a távirányítással vezérelhető Locust oltásából tért vissza, hogy szedje össze a felszerelést. Megfordult a fejében, hogy megszabadul a szervópáncélzat szorításától is, de rájött, hogy már nem maradt rá ideje. Hacsak nem lő rá valaki egy gyengített energiájú lézerfegyverrel, a sérülést szimuláló páncélzat nem fog lemerevedni – és ezáltal problémát okozni.

Tsen Shang mérsékelt lelkesedése úgy hatott Justinra, mintha egy rosszul megválasztott cipő törte volna a sarkát. Azt várta, Shang elégedett lesz, amiért Justin lebeszélte a kancellárt arról, hogy kivégezze vagy a Brazen Heartre száműzze őt. A kapellán elemző ehelyett még barátságtalanabbá vált. És ezt Justin is észrevette. Tudta, hogy Romano Liao felelős helyettese hangulati ingadozásaiért. Megrázta a fejét. Az a nő a legtökéletesebb jelölt a visszamenőleges születésszabályozásra.

Justin két évvel azelőtt találkozott Tsen Shanggal a Solaris VII-en, a Játékok Világán. Tsen, a Maskirovka ügynöke egy vagyonos kapellán nemes szerepében tetszelgett, aki nehéz mechekből álló istállójával vesz részt a Solaris gladiátorviadalaiban. Justin, akit nem sokkal előbb száműztek az Egyesült Világokból, merész harcmodorával meghozta a szerencsét a Kapellán Konföderáció számára a játékokban. Justin cselekedetei alapján Tsen hamar felismerte, hogy Davion hírszerzési miniszterének fia hatalmas értéket képviselhet nemzete számára. Shang ezért elrabolta Justint, akit maga Maximilian Liao sorozott be a Maskirovka ügynökei közé.

Justin és Tsen szorosan együttműködve kidolgozott egy tervet, amellyel jóval hatékonyabbá tehették a hírszerző hálózat működését. Maximilian Liao elfogadta a javaslatot, módot adott a kivitelezésére, majd kijelölte Justint és Tsent a „Válságcsoport” omnibuszának vezetésére. Ez a lépés óriási felelősséget terhelt mindkét ügynök vállára, és közelebbi kapcsolatba hozta őket a kapellán királyi családdal.

Justin elmosolyodott, miközben a gyakorlótérről a Tavaszi Palota felé lépdelt. Valóban, igencsak közeli kapcsolatba. Romano úgy vetette rá magát Tsenre, mint egy vámpír a spicai vérhalra. Saját Maskirovka ügynököt akart szerezni magának, és végül sikerült is a terve. Azt hiszem, megpróbálja ellenem hangolni, hogy megerősítse saját hatalmi bázisát, de a nővérével való szoros kapcsolatom miatt annyira gyűlöl, hogy kiesett a szerepéből. Shang pedig csapdába esett a barátságunk és a nő manipulációi között. És sajnos Romano áll nyerésre...

Justin kényszerítette magát, hogy egy pillanatra megálljon. Mély lélegzetet vett, hagyta, hogy a tavasz friss, üde illata elmossa az Infernó vegyszerének bűzét. A szögletes palota mögött magasodó fenyők sorára pillantott. A fák árnyékos sötétje olyan hívogatónak tűnt számára, hogy egy pillanatra megfordult a fejében, nyugalmat adó szentélyük felé veszi az irányt.

Vonakodva bár, de elvetette az ötletet. A kettőnk közötti szakadás nagy valószínűséggel elkerülhetetlen. És mivel felfedezte, hogy segédem, Alexi Malenkov Romano után kémkedik, kevés a remény rá, hogy újból a bizalmába avasson. Minden bizonnyal már beszámolt Romanó-nak a megfigyelésről, de a nő még nem próbált eltenni láb alól. Könnyen lehet, hogy az apám elleni gyilkossági kísérlete miatti dühöm megfélemlítette. Egyelőre még nem vette rá Tsent, hogy szembeforduljon velem, de a Behatoló Áldozat Művelet iránt mutatott lanyha érdeklődése jelzi, hogy már gyengül az ellenállása.

– Justin, várj!

Candace Liao hangja mosolyt csalt Justin arcára. A férfival azonos magasságú hercegnő hosszú, sietős léptekkel tette meg a kettejük közötti távolságot. Szürke szemében pajkos fény villant, amint megragadta Justin jobb kezét; hosszú, fekete haja válla felett előreomolva sötét keretbe foglalta csinos arcát.

Justin megszorította a kezét, és megcsókolta a lányt.

– Jó reggelt. – Justin felnézett a napra, mint egy tengerész, aki a pontos időt akarja megállapítani. – Mit keresel itt ilyen korán?

Candace gúnyosan elfintorodott.

– Igazán felébreszthettél volna. Mondtam, hogy végig szeretném nézni az akciód főpróbáját.

– Reggel, amikor kikászálódtam az ágyból, nem egészen ezt hallottam – mondta Justin pimasz vigyorral.

Candace szemöldöke megemelkedet.

– Meg sem próbáltál felébreszteni.

– Dehogynem – nevetett fel Justin. – Hiszen te magad parancsoltad meg nekem, hercegnőm, én pedig elszántan próbáltam teljesíteni a kérésed. Azonban reggel módosítottad saját utasításodat.

– Mit mondtam?

Justin szorosan magához ölelte, úgy válaszolt:

– Mintha azt hallottam volna, hogy „sok szerencsét”, vagy esetleg „add ide a takarót”. – Apró csókot lehelt Candace orra hegyére. – Mindenesetre úgy értelmeztem, hogy tovább szeretnél aludni.

A lány tekintete megenyhült.

– Nagyra becsülöm az engedelmességed, szerelmem, de mégis fel kellett volna keltened. Rengeteg tennivalóm van ma.

– Lazíts már, Candace – csóválta a fejét Justin. – Tudom, hogy aggaszt, mit tesz Hanse Davion saját kis St. íves Nemzetközösséged területén, de semmi alapunk nincs azt hinni, hogy csapást készülne mérni a birtokaidra.

Candace kibontakozott Justin öleléséből.

– Ez nem valami megnyugtató, Xiang polgártárs. Ha jól emlékszem, Hanse Davion inváziója is totális meglepetésként ért minket.

– Touché, hercegnő – hajtott fejet Justin. – Azonban rámutatnék, hogy a kezdetektől figyelemmel kísértük a határaink menti csapatösszevonásokat. A hibát ott követtük el, hogy azt hittük, Davion mindössze a szokásos Galahad gyakorlatra készül. Michael Hasek-Davion információiban ugyanis ez szerepelt. Arra számítottunk, hogy Hanse kisebb erődemonstrációt fog tartani, de ehelyett teljes erővel csapott le ránk.

Candace szorongása fokozatosan dühbe csapott át.

– Apám hatástalan ellentámadási próbálkozása miatt viszont a St. íves Nemzetközösséget megfosztották minden űrugrójától. Még akkor sem tudnánk felmentő csapatokat küldeni, ha Davion mégis támadásba lendülne.

– Ez igaz – sóhajtott Justin. – Nem rendelkezünk tartalékokkal. Apád már kiadta az utasítást, hogy minden világon sorozzák be a tartalékosokat, és képezzék ki a lakosságot a támadók elleni harcra. Ez lelassíthatja Daviont, de az árhullámot nem állítja meg.

Justin acélkeze lassan ökölbe szorult – mintha egy virág hervadt volna el a gyorsított felvételen.

–A támadásom majd meghozza az eredményt. Ha lecsapunk a Bethelre, és az Új-Avaloni Tudományos Intézet ottani titkos fejlesztőlaborjára, szembeszállhatunk Davion erőivel, és fölébük kerekedhetünk. – Elkapta a lány hűvös pillantását. – A St. Ives űrugróiból új készenléti hálózatot hozunk létre, amely villámgyorsan eljuttatja az egységemet a Bethelre, majd ugyanilyen sebességgel vissza is hozza.

Candace tartózkodóan bólintott.

– Belátom a készenléti hálózat és a rajtaütés fontosságát, de kétlem, hogy mindez még időben megmenthetné a Kapellán Konföderációt.

Justin lassan megcsóválta a fejét.

– Nem tudom miért, de biztos vagyok benne, hogy nem kell félned a St. íves Nemzetközösség miatt. Alexi mutatott nekem egy jelentést, mely szerint az Ötödik Syrtisi Lövészeket kivonták a Kitteryről. Nagyon elszántan szerették volna megbosszulni Michael Hasek-Davion halálát. Ha Hanse eltávolította őket a bolygóról, akkor az azt jelenti, hogy máshol kívánja őket bevetni. Hanse tudja, hogy amíg nincsenek űrugróid a St. Ivesben, nem árthatsz neki. Továbbra is várakozni fog.

– A népem érdekében remélem, hogy nem tévedsz.

– Én is reménykedem – mosolyodott el könyörtelenül Justin. – Azt akarom, hogy Hanse Davion maga elé tekintsen, olyan messzire előre, hogy ne vegye észre, mik a terveim vele. Amint a Behatoló Áldozat Műveletet sikeresen befejeztük, saját technológiáját fordítjuk ellene. Dicsőséges győzelem áll előttünk.

Candace közelebb lépett, megcirógatta Justin mellkasát és vállát, majd átkarolta a mech-harcos nyakát.

– Hiszek neked, szerelmem, és szeretnék osztozni a diadalodban, de nagyon kérlek, hogy légy óvatos. Sokan vannak, akik célpontként tekintenek rád. Pavel Ridzik egykor apám megbecsült tanácsadója volt, akárcsak te most. Ne hagyd, hogy a személyes bosszú iránti vágyad vakká tegyen, és megfeledkezz azokról, akik a halálodat akarják.

Justin magához szorította Candace-t, és belenézett a lány higanyszürke szemébe.

– Majd vigyázni fogok.

Candace elmosolyodott.

– Bizonyos mértékben én is el tudlak szigetelni, és a Maskirovkánál betöltött pozíciód is megóv valamelyest. Mindketten tudjuk, ki a legnagyobb ellenséged itt, és azt is, mekkora hatással van apánkra. – Gyengéden megcsókolta Justint. – Amíg együtt vagyunk, Justin Xiang, egyikünknek sem tud ártani.

Justin nem szólalt meg, csak bólintott. Erről szól a játék, nem igaz? Candace és Romano mindketten érzik apjuk gyengeségét, mégis mindketten felismerték, hogy csak Max tudja eltakarítani az útból a másikat a hatalomért folyó rivalizálásban. Veszélyes hely ez számodra, Justin, mégis ide szólít a kötelességed. Hozd ki belőle a lehető legtöbbet, mert másodiknak lenni ebben az arénában egyet jelent a koporsóval.

Rámosolygott Candace-re, és magához szorította a lányt.

– Együtt sérthetetlenek vagyunk.

4

Sián

Sián Nemzetközösség, Kapellán Konföderáció

3029. március 20.

Justin követte Candace Liaót a feketére festett ajtón keresztül az elsötétített, hűvös eligazító szoba belsejébe. Az ajtó halk szisszenéssel csukódott le mögöttük, és zajos kattanással bezáródott. Justin előrelépett, a rombusz alakú asztal közelebbi széléhez. Kihúzott egy széket Candace-nek, majd meghajolt Maximilian Liao kancellár felé.

A magas támlájú, feketemárvány széken ülő kancellár fáradt biccentéssel viszonozta a köszöntést. A trónszék fehér és szürke erezete mintha Liao fésületlen hajának és hosszú, keskeny bajszának szálait tükrözte volna. A kancellár kimerült arcának egyetlen színes foltját a szeme alatti lilás árnyékok jelentették.

Justin hátán végigfutott a hideg. Amikor először láttam, egy pók jutott az eszembe, aki hosszít végtagjaival kapaszkodva ül egy kozmikus háló közepén. Most inkább úgy néz ki, mint egy kiégett szélfútta mező közepén álló madárijesztő. A pokolba, ebben a fekete ruhában olyan, mintha bármelyik pillanatban készen állna a halálra.

Az asztal túlsó végénél Tsen Shang idegesen rakosgatta a keze ügyébe készített papírlapokat. A magas, sötét ruhába öltözött elemző úgy nézett ki, mint a kancellár fiatalabb éveiben. Romano kérésére hasonló bajuszt növesztett, mint Liao. Féltve őrzött függetlensége jeleként azonban megtagadta, hogy levágja három utolsó ujjának hosszú körmeit. A legújabb divatnak megfelelően Shang még mindig tíz centiméter hosszú karmokat viselt mindkét kezének ujjain. A körmöket megerősítő karbonszálakat fekete lakk takarta, de Justin még jól emlékezett arra az esetre, amikor Tsen borotvaéles körmeivel hasogatott szét egy bőrdzsekit. Candace-nek igaza van. Óvatosnak kell lennem. Amikor Romano az irántam érzett barátság utolsó szikráit is kioltja Tsenben, felettébb veszélyes ellenféllé válhat.

Az apja lábánál helyet foglaló Romano ádáz ragadozótekintettel méregette Justint. Zöld szeméből leplezetlen fenyegetés sütött, gúnyos arckifejezése csak még határozottabbá vált, amint megpillantotta nővérét. A vörösesbarna hajhoz társuló arc akár gyönyörű is lehetett volna, ha nem csúfítja el a mindent átható rosszindulat.

Justin felnézett a kancellárra.

– Hívatott, Mennyei Méltóság?

Liao kurtán bólintott, ujjait zavartan fonta egymásba ahelyett, hogy összeérintette volna a hegyüket, ahogy akkor szokott tenni, amikor a helyzet magaslatán érzi magát.

– Zavaró körülmények, Xiang polgártárs. Felettébb zavaróak.

– Mit kaptunk? – kérdezte Justin Tsenre pillantva.

Tsen kisimította papírjait az asztal sötét felületén.

– A Davion erők még nem folytatták az előrenyomulást, inkább megerősítették állásaikat a Second Try-Highspire vonal mentén.

Egykori birtoka, a Flighspire említésére Romano dühösen felszisszent. Maximilian előrenyúlt, és csontos kezével lágyan megsimogatta lánya vörösesbarna hajkoronáját. Romano, akár egy kisgyerek, apja lábához szorította arcát.

Justin bólintott.

– Nincs adatunk a következő csapás időpontjáról?

Tsen a fejét rázta.

– Kiadtuk a parancsokat minden tartalékos behívására. A milíciát idősebb mech-harcosokkal erősítettük meg, és mindenkit értesítettünk, hogy már úton vannak a védelem megerősítésére érkező csapatok. Megkezdtük az ifjúsági szakaszok felállítását, és az Infernó rakéták és rövid hatótávolságú rakétavetők kezelésére való kiképzését. Azt várjuk tőlük, hogy a városi terepen hatékonyan képesek legyenek feltartóztatni a támadókat.

– Helyes – mosolygott Justin. – Akkor mi a probléma?

A kancellár sötét tekintettel húzott elő egy összefogott papírköteget tunikájából.

– Ez az üzenet a mai napon érkezett Archibald McCarron ezredestől! Azt írja, négy megmaradt ezredével a helyőrségi világokról a Palosra vonul! Én nem adtam ki ilyen parancsot! – Liao arca egyre vörösebbé vált, ahogy összezárt öklébe gyűrte az üzenetet. – Kérésemre Tsen Shang utánanézett a dolognak, és kiderült, hogy az utasítás az ön aláírásával érkezett hozzájuk!

A kancellár dühe ellenére Justin nyugodtan dőlt hátra székében.

– Helyes. Nagyon jó.

– Micsoda? – Shang hitetlenkedve rázta meg a fejét. – A Palos a legalkalmatlanabb hely egy McCarron Páncélos Lovasságához hasonló ütőképes zsoldosegység állomásoztatására! Megőrültél? A Kapellán Határvidékről való kivonásukkal utat nyitottál egy Sián felé irányuló támadás számára!

Justin tenyerével az asztallapra támaszkodva felállt.

– Nem, hölgyeim és uraim, nem őrültem meg. Mindössze megelőztem a katasztrófát. – Shangra nézett. – Mi történt McCarron első ezredével?

Shang gyanakvó pillantása azonnal tovatűnt, ahogy elgondolkodott Justin kérdésén.

– Az arborisi és a basali csatákban a Davion erők teljesen megsemmisítették.

Justin bólintott, szája sarkában ravasz mosoly tűnt fel.

– Nem kértek és kaptak kegyelmet, mégpedig McCarron hat-hét évvel ezelőtti, egyesült világokbeli rajtaütés-sorozata miatt. McCarron Páncélos Lovassága akkor kínos helyzetbe hozta az Egyesült Világokat, Hanse Davion pedig inváziója egyik első lépéseként visszaadta a kölcsönt. Mit gondolnak, mi járhat most McCarron fejében?

Shang elmosolyodott.

– Elkeseredetten szeretné bebizonyítani, hogy újra ő a nagykutya, és bosszúra szomjazik.

Justin halkan koppantott az asztalon fémkezének öklével.

– Pontosan. – Újra felnézett a kancellárra. – McCarron nagyon veszélyes fegyver. Helyőrségi szolgálatot ajánlottunk fel a számára olyan világokon, amelyeknek nincs szüksége védelemre, csak azért, hogy csapástávolságban legyen azoktól, amelyeknek viszont van. Talán nem túl hatékony módszer, de így legalább van egy első osztályú zsoldos egységünk, amely csökkentett tarifáért harcol az oldalunkon.

– Nos, McCaron ismét csak a maga feje után szeretett volna menni. Le akart csapni az Egyesült Világokra, és mindenféleképpen akcióba lépett volna, akár kap rá engedélyt, akár nem. Én azonban felismertem a veszélyt, és utasítottam őket az állomáshelyükről való kivonulásra.

A kancellár félig lehunyta sötét szemét, és elgondolkodva bólintott.

– Látom a cselekedete mögött húzódó bölcsességet. Elterelte az árhullámot, amelyet képtelen lett volna megállítani. Mégsem látom be annak helyességét, hogy pont a Palosra irányította őket. Az a világ állítja elő az Utódállamok legfinomabb pezsgőjét, de nem számít komoly katonai célpontnak, amelyet érdemes lenne ilyen erőkkel védeni.

– Egyetértek, méltóságos uram. McCarron Páncélos Lovassága pontosan ezért tartózkodik a Sarnán.

Justin szavai mindenkit megdöbbentettek a szobában. A Maskirovka elemzője lassan bólintott a ki nem mondott kérdésre.

– Igen, McCarronnal együtt kidolgoztunk egy kódot. Valójában a Sarnán tartózkodik, de a parancs szerint a Palosra kellett volna mennie. Hanse Davion emberei azt is hiszik, hogy ott van. A Sarnáról McCarron bármelyik világra könnyedén le tud csapni, amely Davion következő hullámának célpontja lehet.

Candace megpördült székével.

– Azt gondolod, kém férkőzött a soraink közé?

Justin néhány másodpercig elgondolkodva csücsörített, mielőtt válaszolt volna.

– Nem vagyok benne biztos, de úgy érzem, egy árulóval van dolgunk.

Shang felkapta fejét.

– Miért? – Minden ellenségességet nélkülöző kérdése elárulta Justinnak, hogy a másik elemzőt is ugyanazok a gondolatok foglalkoztatják.

Justin felegyenesedett.

– Első alkalommal az tűnt fel, hogy Pavel Ridzik milyen könnyedén kikerülte az elintézésére küldött bérgyilkost. Az a nő egy vérbeli profi. Könnyedén manipulált az ezredes vágyaival, aki még gondolkodni is elfelejtett, ha a közelében volt. A bomba romba döntötte a fél háztömböt, de Ridzik addigra már elhagyta az éttermet, sőt a közvetlen környékét is. Valaki egészen biztosan figyelmeztette, és gyors szövetségkötése Hanse Davionnal egy tartozás visszafizetését sugallja.

Shang egyetértően bólintott.

– Az a gond, hogy ügynökeink egész sora dolgozott a feladaton. Bármelyikük leadhatta a drótot.

Justin tétovázott.

– Talán igen, én azonban mégis azt hiszem, a kiszivárogtatás innen, a Siánról történt. Davionnal valaki tudatta a Ridzik elleni merénylet tervét, de csak a forrás közelében lévő tégla biztosíthatott számára elegendő időt, hogy megszervezze Ridzik kimenekítését.

– Ott a pont. – Shang a kancellárra nézett, aki helyeslően bólintott.

Justin közben folytatta:

– Ezen az incidensen kívül az is gondolkodóba ejtett, amit Michael Hasek-Davion mondott a halála előtt. Azt állította, Hanse hamis adatokkal tömte őt. Mi elvetettük ezt az ötletet, mert tudtuk, hogy Michael információi nem voltak száz százalékig pontosak. De mi van akkor, ha egyszer tényleg az igazat mondta? Hansénak kapcsolatban kellett állnia valakivel a Maskirovkán belül, hogy biztos lehessen benne, az általunk megszerzett adatok már csak eltorzítva jutnak el hozzánk, miközben Michael információi megbénítanak minket.

Romano előbbre húzódott, mint egy támadásra készülő macska.

– Ki? Ki lehetett az?

– Highspire úrnője, könnyebb válaszolni arra a kérdésre, kit nem gyanúsítok. – Végignézett a helyiségben ülőkön. – Bízom az itt jelenlévőkben, valamint Alexi Malenkovban, de senki másban.

Candace teste megfeszült.

– Még a kancellár feleségében sem?

Justin habozott. Tsen, Alexi és én tudjuk, hogy Elizabeth Liaónak viszonya volt Pavel Ridzikkel, de ennek az információnak nem szabad kiszivárognia. Egy Romanóra vetett pillantás azonban megingatta magabiztosságát, de inkább a kancellár viselkedése vonta magára figyelmét. Mi folyik itt?

A fájdalom és zavar kifejezése küzdött egymással a kancellár arcán.

– Hagyjuk ki őt ebből. Vissza fog jönni.

Romano hátrafordult.

– Apám, válj el tőle. Száműzd a Brazen Heartre! Mindig megbocsátasz neki, amikor elhagy, majd bűnbánóan visszatér. Mosd le a kezedről ezt a mocskot!

Maximilian Liao dühösen összerezzent, ettől mintha ismét élet költözött volna testébe.

– Nem hagyom magam megleckéztetni egy elkényeztetett kölyök által, Romano! Én vagyok a Kapellán Konföderáció kancellárja! Már többször is bebizonyítottam, mennyit érek a nemzetem számára! Kizárólag rám tartozik, hányszor bocsátok meg annak a nőnek, akit anyád halála után feleségül vettem, és ezt nem egy nyafogó, birtok nélküli nemeskisasszonnyal fogom megtárgyalni!

A legtöbben összezsugorodtak volna Liao heves kirohanásától, de nem így Romano. Zöld, most még inkább macskaszerűnek látszó szemével nyugodtan apjára pislogott, majd visszahúzódott előbbi helyére, a kancellár lábához, de ezúttal már tartózkodott attól, hogy meg is érintse.

Justin Liao dühös arcára nézett Ha a kancellár felesége ismét lelépett, mielőbb meg kell találnunk. Hanse Davion hercegnek jó napja lenne, ha sikerülne elrabolnia. Az elemző szeme összeszűkült. Talán tanácsolhatnám is, de nem itt és nem most. Majd Alexit szépen csendesen ráállítom az ügyre.

Tsen kérdése törte meg a kényelmetlen csendet.

– Mit tettél eddig ebben az áruló-ügyben?

– Megkértem Alexit, hogy ellenőrizzen le bizonyos kommunikációs feljegyzéseket, de ez óriási feladat egyetlen ember számára. Jómagam Michael holttestének visszaszolgáltatásával és a Behatoló Áldozat Művelet előkészítésével voltam elfoglalva.

Maximilian Liao behunyta a szemét, akár egy ejtőző oroszlán.

– Tsen Shang, ön veszi át a köztünk rejtőző áruló utáni nyomozás vezetését. El kell kapnunk, mégpedig élve. Davion teljes siáni kémhálózatát akarom.

– Értettem, Mennyei Felség. – Shang engedelmesen fejet hajtott, majd a figyelmét magára vonni igyekvő Romanóra nézett. A nő átható pillantására megremegett. Fejét rázva próbált ellenállni akaratának, de Romanót ennyivel nem lehetett eltéríteni szándékától.

A hercegnő éles pillantást lövellt Justin felé.

– Ez az extravagáns „készenléti hálózat”, amelyet saját feladata végrehajtásához hozott létre, túlságosan megcsappantja űrugróink számát. Emiatt nem tudunk megfelelően hatékony szállítást biztosítani csapataink számára. Ön túlságosan költségessé teszi számunkra ezt a háborút.

Justin állkapcsában megfeszültek az izmok Ribanc! A játékaid kerülnek nekünk túl sokba. Mély lélegzetet vett, hogy dühe egy kicsit alábbhagyjon, csak ezután reagált Romano mondataira.

– Highspire úrnője, ön ismét tanúbizonyságát adta annak, hogy képtelen előre gondolkodni. Mindannyian tudjuk, hogy egy űrugrónak akár kéthétnyi feltöltődésre is szüksége lehet egy nap közelében, mire újabb, harminc fényéves ugrásra szánhatná el magát. Bár a szállításnak ez a módja még mindig gyorsabb, mint bármi más, amit ismerünk, az újratöltések miatt a Siaántól a Bethelig tartó út így is két hónapot venne igénybe. A Davion előrenyomulás ütemét tekintve az ellenséges csapatok pontosan akkorra érnének ide, mire végeznék a feladat teljesítésével.

Justin előrehajolt az asztal fölött.

– A készenléti hálózat, melyet Hanse Davion talált ki a csapatok gyors mozgatására, azt jelenti, hogy az útba eső világokon már feltöltött űrugrók várakoznak, melyek azonnal megkezdhetik az utazás következő szakaszát. Ez pedig azt jelenti, hogy a Bethelig tartó, hat ugrást megkövetelő út mindössze három nap alatt teljesíthető.

Romano Shangra meredt. A férfi azonban ellenkezésre képtelenül fordult főnöke felé.

– Senki sem kérdőjelezi meg a téged a Bethelre juttató készenléti hálózat szükségességét, és a hozzá felhasznált hat űrugró is a lehető legjobb pozícióban helyezkedik el. A mi kérdésünk mindössze annyi – pillantása Romano felé rebbent –, hogy miért szükséges kerülőút és újabb nyolc hajó a visszatéréshez. Ezeket a hajókat sokkal hasznosabban is felhasználhatnánk, ha csapatokat szállítanánk vele a frontra.

Justin baljának fémöklével az asztalra csapott, ettől az asztallapot borító műanyagréteg megrepedt.

– Gyerünk emberek, akkor játsszuk végig ezt a kis színjátékot! – Fejcsóválva nézett Shangra, aki elvörösödött dühében, majd a kancellár felé fordult. – Már ezerszer és ezerszer átrágtuk magunkat visszatérésem gyorsaságának szükséges voltán. Amint Hanse Davion megtudja, hogy sikeresen rajtaütöttünk titkos bázisán, és elloptuk az új, szupererős myomer izomzat formuláját, mindent meg fog tenni, hogy megakadályozza visszatérésem a Siánra. Még az űrugrók elpusztítását is elrendelheti!

Miközben kimondta a szavakat, Justin érezte a gerincén végigfutó jeges bizsergést. Soha senki nem említi az űrugrók megsemmisítését, még tréfából sem. Ezek az eszközök a régtech csúcsai, velük képesek az emberek mozogni a csillagok között. Mindenki tudja, hogy meg lehet őket javítani, de a gyártásukat és működési elvüket érthetővé tevő tudomány mindörökre elveszett. Egy űrugró elpusztítása szentségtörésnek számít!

A pótolhatatlan eszköz elveszítésének rémületes képe nem hátráltatta meg Romanót.

– Nem csak, hogy további hajókat sajátít ki a maga számára, most még azt is állítja, hogy ezek a járművek esetleg megsemmisülhetnek. –Felnézett apjára. – Ez egy eszement küldetés – mondta, és Justinra mutatott. – Ez az ember megfoszt mindenünktől, csak hogy beteljesíthesse bosszúját Hanse Davionon.

Justin élesen felnevetett.

– Az ön elméje túlságosan elmaradott ahhoz, hogy a herceg iránti érzéseim mélyére lásson. Komolyan azt gondolja, hogy az Egyesült Világok egyik bolygójának megtámadásával személyes bosszúvágyamat akarom kielégíteni? Nem, Highspire úrnője, nem ez a helyzet. Azért akarom a myomerszálak formuláját, hogy jelenlegi mechjeinkből legyőzhetetlen erőt kovácsoljunk. Az új rostok megháromszorozzák mechjeink erejét. Ezzel az izomzattal nagyobb mennyiségű páncélzat és fegyverzet hordozására lesznek képesek. Az átépített gépekkel megállíthatjuk Davion előrenyomulását, összezúzhatjuk Ridzik rebellis államát, és visszaverhetjük a támadókat saját területükre. – Rámosolygott a kancellárra. – Jó mélyen saját területükre.

Romano gyanakvóan vonta össze szemöldökét.

– Ha ezek a myomerszálak annyira erősek, és a fejlesztésük már eléggé előrehaladott állapotban van ahhoz, hogy ellopjuk a formulát, akkor Hanse Davion miért nem szereli fel velük saját csatamechjeit? És egyáltalán, hogyan szereztünk tudomást a létezéséről?

Justin mosolya egy pillanatra sem bizonytalanodott el.

– A myomer program prof. Sam Lewis tábornok hobbijának indult. Szeretett róla beszélgetni a mech-harcosokkal, sőt, öt évvel ezelőtt még a Sakhara Akadémia évnyitóján is említette, de akkoriban senki sem vette komolyan. Elvégre a professzor igazi szakterülete a Kearny-Fuchida hajtóművek kutatása volt, nem pedig a myomerszálak fejlesztése. Az emberek úgy tekintettek az ötletre, mint egy olyan tudományos előretörésre, amelyet egy szép napon majd megtapasztalnak, a szóbeszéd a különös, új myornerszálakról azonban mindvégig ott keringett az Egyesült Világok Fegyveres Erejének katonái között. Én is hallottam nem egyszer, amíg közöttük szolgáltam.

Justin a kancellárnak címezve szavait, folytatta:

– A januári ellentámadás kevés pozitív következménye közül az egyik az volt, hogy értékes információkra bukkantunk az Axton világán. A megszerzett adatok szerint az UATI titkos létesítménye a Bethelen található, azaz pontosan ott, ahol a jelentések szerint Sam Lewis is tartózkodott. A háború kitörésekor Lewist visszahívták a Bethelről az Új-Avaloni Tudományos Intézet központjába, felügyelni a munkát a Kearny-Fuchida hajtóműprogram bizonyos részei felett, hogy csökkentsék a harcok közbeni hajóveszteséget.

– Miután a professzor elhagyta a Bethelt, a bázis Davion biztonsági őrizete érezhetően fellazult. Aktiváltam ez egyik ottani ügynökünket, aki azt jelentette, hogy Lewis egyik asszisztense továbbra is foglalkozik a myomer programmal, bár hivatalosan nem ez lenne a munkája. Sikerült áttörést elérnie a mesterséges izomrostokkal, de Lewisszel már nem tudott kapcsolatba lépni, a professzor környezetében foganatosított szigorú biztonsági rendszabályok miatt. Ami azt jelenti, hogy Hanse Davionnak és embereinek fogalmuk sincs, mit tartanak a kezükben, és pontosan ezért kell gyorsan cselekednünk. Most jött el a támadás pillanata!

Romano már készült volna tiltakozni, de Maximilian Liao felemelt kézzel intette csendre lányát.

– Nincs értelme erről tovább vitatkoznunk. A tervek elkészültek, és ezen a ponton már nem érdemes rajtuk változtatni. Mikor indulnak?

Justin nyelvével megnedvesítette ajkát.

– Holnap reggel. Egy hét múlva ugrunk, és rá tíz napra indulunk vissza. A megérkezésünk után két héttel pedig elkezdődik egy új mech-széria genezise – az ön irányítása alatt álló, új típusú óriásoké.

Shang felnézett.

– Justin, talán érdekelni fog, hogy sikerült megtudnunk, milyen erőkkel kell szembenézned a Bethelen. A Davion Könnyűgárda Első Ezredének Delta Százada fog rád várni.

Justin arcán vészjósló ragadozómosoly terült szét.

– Még mindig Andrew Redburn a parancsnok, és a volt kiképzőzászlóaljamban szolgáló kölykök a beosztottai??

Shang bólintott.

– Ragyogó! – Justin jobb kezével megsimogatta ökölbe szorított, hideg fémből készült balját. – Két legyet egy csapásra.

A kancellár kimerültsége minta elszállt volna, újra úgy mosolygott, akár egy keselyű.

– A konföderáció bizalma és büszkesége elkíséri önt, Xiang polgártárs. Nem fog kudarcot vallani.

5

Sián

Sián Nemzetközösség, Kapellán Konföderáció

3029. március 20.

Mélyen az erdő belsejében, egy kis tisztáson Justin Xiang tökéletesen kivitelezett mozdulatokkal követte Candace Liao t’ai chi chuan gyakorlatát. A büszkén magasodó fenyők között enyhe szellő fújdogált. Halk zúgása tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy elfedje a két kilométerre délre fekvő palotakomplexum felől érkező mesterséges zajokat. A lemenő nap néhány sugara utat talált magának a fatörzsek labirintusa közt, és rézszínű fényben fürdette a verejtéktől fénylő testeket.

Justin szemét csípte a szemébe csorgó verejték, izmai szinte lángoltak a fáradtságtól, de mégsem vetett véget a gyakorlatnak. Mindössze másfél éve, hogy Candace elkezdte a t’ai chit, mégis jóval nyugodtabb lett tőle, mozgása pedig összehasonlíthatatlanul kecsesebb.

Szemügyre vette a lány bal vállát. A deltaizom meggyötört húsát fehér forradások erdeje csúfította el, és Justin tudta, hogy az izomrostok nagy részét myomerszálak helyettesítik. Tizenhárom évvel ezelőtt sérült meg a karja, amikor egy súlyosan sérült Vindicatorból katapultált. Kemény munkát végzett, hogy meggyógyítsa magát, és mostanra már majdnem úgy tudja mozgatni, mint a baleset előtt.

Candace összezárta lábát, karját oldala mellé eresztette, és meghajolt Justin felé.

– Képtelen vagyok tovább folytatni.

Justin valamivel kevesebb eleganciával viszonozta a meghajlást.

– Bocsáss meg. Kissé elábrándoztam, és ez megzavart a koncentrálásban.

Candace letérdelt a vöröses tűlevél szőnyegre, és előhúzott két fehér törülközőt a földön heverő vászonzsákból. Az egyiket Justinnak nyújtotta.

– Min gondolkodtál?

Justin vállat vont, miközben szárazra törölte arcát.

– Eszembe jutott néhány régi népmese, amelyekben a sebek soha nem gyógyultak be, csak ha az okozójuk is úgy akarta. – Sokatmondóan a lány vállára nézett.

Candace elgondolkodva bólintott.

– És te azt kívántad, újra tökéletesen működjön a vállam?

– Igen, és a kívánságom kezd valóra válna. – Justin a nyaka köré fonta törülközőjét, és mindkét végébe belekapaszkodott.

– És mi van a karoddal? – nézett fel rá Candace. – Aki megsebesített, kívánja vajon, hogy meggyógyuljon?

Justin alig észrevehetően nemet intett, és felemelte a fekete fémkart, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Könyöktől lefelé tökéletesen utánozta a helyettesítendő hús-vér kar alakját, de hideg élettelensége elrontotta az illúziót. Justin erősen koncentrálva kinyújtotta ujjait, és kézfejét csuklóból elforgatta.

– Azt gondolom, hogy a férfi, aki ezt tette velem, már soha többé nem fog semmit kívánni. – A fémkéz hangos csattanással újból ökölbe szorult. – Az én fémbarátom igazságos bosszút állt, amikor megtudtam, ki csonkított meg.

Candace enyhén megborzongott.

– Talán rosszul tettem fel a kérdést. A nem látható forradásokra gondoltam. Néha azt képzelem, hogy a Hanse Davion iránt érzett gyűlöleted teljesen magába szippant, és én nem szeretném, hogy ez történjen.

– Miről beszélsz? Justin összeráncolta homlokát.

– Nem akarod, hogy részt vegyek a betheli rajtaütésben?

Candace lehúzta maga mellé Justint, mindkét kezét a férfié köré kulcsolta.

– Mindketten látjuk húgomban, Romanóban a féktelen gyűlölet hatását. Már teljes mértékben megfertőzte, gonosszá tette. Megértem és osztozom a dühödben a herceg iránt, amiért engedte, hogy ilyen igazságtalanságokat kelljen elszenvedned. Elismerem a vágyad, hogy megszégyenítsd és megalázd őt.

– Valóban megérted, Candace? – csattant fel Justin. – Mindent értesz? Tudsz róla, hogy mialatt a Solarison tartózkodtam, apám segítségével mellém rendelte az egyik kémét, hogy férkőzzön a bizalmamba, és legyen a szeretőm? Hogy az a nő minden lépésemről jelentést tett nekik? Azt is tudod, hogy Hanse Davion herceg nemesi címet, egy mech-ezredet, és egy világot ajánlott fel egyik emberének, ha az megöl engem a solarisi viadalokon?

Justin hirtelen felpattant, néhány lépésnyit eltávolodott.

– Hogy mit érzek a herceg iránt? Fáj az árulása. Minden tőlem telhetőt megtettem érte, akárcsak most a Kapellán Konföderációért. Elszakított a családomtól. Ellopta a nevemet, a rangomat, a megélhetésemet és az önbecsülésemet. – Justin megperdült. – Talán bolond voltam, de mindig is azt hittem, hogy más vagyok, hogy számítok valamit. – Elkeseredetten megrázta a fejét. – A herceg azonban egyetlen másodperc alatt rádöbbentett arra, mennyit érek. Jelentéktelen kis senki voltam. Egy ingerült pillanatában porrá zúzott. – Justin bal kezére nézve keserűen felkuncogott. – Akkor még nem tudtam irányítani a karom mozgását – csak ez akadályozott meg benne, hogy felvágjam az ereimet. Nem tudtam volna elég erősen tartani a kést, hogy megtegyem.

Szigorú pillantást vetett Candace-re.

– Gondolod, a herceg valaha is kívánná, hogy ez a seb begyógyuljon?

Candace felállt, szeme ezüstösen felvillant.

– És ha megtenné, hagynád magad meggyógyulni? Ha barátilag feléd nyújtaná a kezét, elfogadnád?

Justin komor arckifejezéssel nézett a lányra. Hangja kísérteties suttogássá halkult.

– Elég a játszadozásból, Candace. Mondd ki, amire gondolsz.

Candace összefonta maga előtt karját.

– Akármilyen bizakodóan szónokolsz is arról, hogyan szerezzük meg a betheli rajtaütéssel a szükséges technológiát, amely a harcmezők urává teszik mechjeinket, te is tudod, hogy ennek milyen kicsi a valószínűsége. Meg akarod szégyenítem Hanse Daviont azzal, hogy egy olyan bázisát támadod meg, amelyet biztonságban hisz. Ezt megértem, és el is fogadom. Egy támadás a területén elviszi az ő népéhez is a háborút. Ez helyes is! Meg kell érteniük, hogy most többről van szó, mint a Solaris megrendezett viadalairól. És talán ez az új myomerszál valóban alkalmas lesz rá, hogy egyre fogyatkozó készleteinkkel megvédjük azt, amink még maradt.

– Óvatosabban, hercegnő! – szisszent fel Justin. Az árulás küszöbén ingadozol.

– Valóban? – nevetett fel élesen Candace. – Árulásnak számít meglátni és elfogadni a jövőt? Te is jól tudod, hogy soha nem fogjuk még a tizedét sem visszaszerezni annak, amit idáig elbuktunk. Tyihonov örökre elveszett, és vele együtt néhány legfontosabb mech-gyártó létesítményünk is. Nem olvashatatlan macskakaparással vésték a falra; a herceg tisztán olvasható, két méter magas, csillogó betűkkel írta fel: A Kapellán Konföderációnak pusztulnia kell!

Justin lehorgasztott fejjel válaszolt:

– Igazad van. Bár a Hanse Davion iránt érzett haragom vörös ködöt von a szemem elé, azért nem vakultam meg teljesen. Van valami ötleted?

Candace bólintott.

– A meched parancsnoki széke alatti tárolórekeszben találsz egy hololemezt, amelyre egy üzenetet rögzítettem a herceg számára. A megadásunk feltételeiről szeretnék tárgyalni vele.

– Megadás. – Justin úgy mondta ki a szót, mintha citromba harapott volna. – Vannak, akik ezt az elképzelhető legnagyobb árulásnak minősítenék, és azonnali megtorlást követelnének.

Candace felemelte a fejét.

– Ha árulás az, hogy biztonságban szeretném tudni a népemet, akkor valóban bűnös vagyok. Ha árulás az, hogy szeretnék megőrizni valamit a Kapellán Konföderációból, akkor bűnös vagyok. A kérdés csak az, vajon te is azok közé tartozol-e, akik meg akarják torolni tettemet?

Justin nagyot nyelt.

– Nem vagyok annyira embertelen, mint ahogy ez a protézis sugallja, és ezt te is jól tudod. A józanész azt sugallja, igazad van. Érzelmi szinten azonban az irántad érzett szerelmem és a Hanse Davionnal szembeni gyűlöletem harcol egymással. Ha ez a kívánságod, elfogadom Hanse Davion kezét, amikor felém nyújtja. Addig azonban esküdt ellenségemnek tekintem.

Justin magához húzta a közelebb lépő Candace-t.

– Otthagyom a hololemezed a betheli gyártelepen. De miután kifosztottuk a komplexumot, nem garantálhatom, hogy pozitívan fog hozzáállni az ajánlatodhoz. – Homlokon csókolta a lányt. – Az árulással kapcsolatban pedig nem kell aggódnod. Bennem a Kapellán Konföderáció és a te sorsod szétválaszthatatlanul összefonódik. Szent kötelességemnek tekintem, hogy mindkettő felett őrködjem. – Minden ellenségedtől megóvlak, szerelmem, de kifog megvédeni engem?

6

Sián