L

ten-nyomon elszakad a film. Lehet, hogy az itteniek jók, úgy hallottam, de az ottanit aztán semminek se hívják. így is elmentem néhanapján, jobban mondva, mióta rosszlány lett belőlem, mert azelőtt csak kétszer voltam, apám nem engedett, nekem meg nem volt pénzem. A nővérem, Teresa sokat jár moziba, nagyon oda-van a moziért, tudja minden színész nevét, rajong értük, az új-ságból kivágja a képüket és gombostűvel kiakasztja őket a szobá- jába. Szamárság, nem? Meglett asszony filmszínészért rajong, lát-tak már ilyet? Lehet, hogy nem is igazi férfi, hanem csak hazug-ság, ahogy a fiatalember mondja, aki úgy látszik, járatos a dologban … De Teresa már ilyen csodabogár. S ha már moziról be-szélünk, a poggyászom eltűnése alighanem filmre vagy regénybe kívánkozik …

Néger Massu lemondóan sóhajtott. Ügy szerette volna elodáz-ni Otália elbeszélését, és megvárni, míg megérkezik Kergekakas Jesuíno (ugyan hol járhat a vén korhely?), ezért próbálta bevonni a lányt a moziról folytatott beszélgetésbe. Hogy időt nyerjen. De az csak ment a maga feje után, másra terelte a szót, s máris meg- érkezett az elkallódott poggyászával a Calcada állomásra. Pin-tyőke már nem tudta palástolni, hogy ég a kíváncsiságtól:

- Azám, a poggyász, hogy is történt?

Ez olajat öntött a tűzre, elmélkedett Massu, ahogy a barátját hallgatta. A többiek valamennyien tudni akarták, még Ipszilon is elejtette a filmek témáját a kocsma porába. Néger Massu vál-lat vont, már szinte látta, milyen mozgalmas lesz az éjszakájuk, ő és barátai csak kajtatnak összevissza a jövevény poggyásza után. A pultra csapott a poharával, kért még egy pálinkát, lesz, ami lesz! Alonso kiszolgálta, s megtudakolta:

- Kér még valaki?

Nem akarta, hogy zaklassák, amíg a lány mesél, nyugodtan akarta hallgatni. Otália hirtelen átérezte a felelősségét: mindenki őt leste, őt figyelte. Nem kelthet csalódást bennük, ivott egy cseppet, ajkát csücsörítve, mindenkire rámosolygott és Pintyőkére nézett: hát most artista vagy nem az? Ha nem, akkor minek van pirosra festve a képe, minek van rajta frakk és pincskalap? Pin-tyőke viszonozta a mosolyát, már-már belehabarodott, szépnek ta-lálta leomló fekete és finom, nagyon finom haját, s nagyon finom-nak az ajikát is, s azt a tompa fényű, sápadt színét. Jó kis félvér,

284

azzal a félénk modorával, mintha védelmet és gyöngédséget kérne. Pintyőke mosolyától Otáliának is megjött a bátorsága, éis mesélni kezdett:

- Hát, mondom, Bonfimból jöttem, Zizi penziójában laktam, nem is volt semmi baj, amíg a rendőrkapitány belém nem kö- tött, és zaklatni nem kezdett. A bíró úr fiának a botránya miatt történt, de hát tehetek én róla, ha az a Bonfim egy vacak kis hely, és ha a fiatalúr ki se akarta tenni a lábát a penzióból és napihosszat ott volt az én szobámban? Pedig nem is nagyon kedveltem, én nem szeretem ezeket az újmódi fiatalembereket, azokkal nem lehet elbeszélgetni, nincs azokban semmi érdekes, csupa csacsiságot mondanak, nem igaz? De a bíró azt mondta, lecsukat, a felesége is csak cafatnak hívott, és kitalálta, hogy va-rázslatot csináltattam, hogy a fia belémhabarodjon. Képzeljék! Hogy én varázslatot csináltattam, hogy meggyűljön a bajom … Egyre többet zaklattak, mi hasznom volt az egészből? Előbb-utóbb a dutyiban találtam volna magamat, ha ugyan jól meg nem búboltak volna. Ráadásul a bíró megvonta a fia zsebpénzét, attól aztán Zizi megdühödött istenigazából: annak a szerencsétlen fiú- nak már egy pohár sörre se telt, hát még az én lakásomra, ellátá- somra s egyéb kiadásaimra. Pénze az nem volt, de féltékenység-ben aztán nem volt hiány, irgalmatlanul féltékenykedett, pokollá tette az életemet… Akkor aztán …

Szélláb érkezése szakította félbe. Fütyülve lépett be, egy pillanatra megállt az ajtóban, és jó estét kívánt az egybegyűlt társa-ságnak. Azután odament a pulthoz, kezet szorított Alonsóval, megfogta a pálinkáspoharát, odatámaszkodott Massu mellé, és végignézett a jelenlevőkön. Kergekakas Jesuíno még nem érkezett meg. De azért Szélláb bejelentette:

- Egy hajóval négyszáz mulatt lányt hozatok Franciaország-ból. Szerdán érkeznek … - kis szünetet tartott, ivott egy korty pálinkát, majd megismételte: - Négyszázat…

Ez a bombahír, Szélláb bejelentése megzavarta Otália elbeszé- lését. Szélláb megint csak fütyürészett és magába mélyedt, mint-ha nem volna hozzátennivalója a hírhez. Otália habozott egy ki-csit, majd már-már folytatta, amikor a néger Massu megkérdezte:

- Négyszázat? Nem lesz az sok? Szélláb kissé ingerülten válaszolt:

285

- Sok? Hogyhogy? Még hogy sok … Négyszázat, nem lesz an-nak híja egy se …

- Aztán mit csinálsz te annyi mulatt lánnyal?

- Hát nem tudod? Mit csinálnék? Nézze meg az ember … Otália várta, hogy befejeződjön ez a párbeszéd, és folytatta a

történetét. Néger Massu észbekapott és mentegetődzött:

- Hajts nagylány, csak kérdezősködtem egy kicsit…

Intett a kezével, mintegy szabad utat jelezve Otáliának, ő pe-dig nekivágott:

-* Ilyenformán legjobb volt, ha összecsomagolom a holmimat és kereket oldok. Zizi adott egy levelet, hogy vigyem el Tibéria asszonynak, a komaasszonyának, s én betettem a kebelembe. Ez volt a szerencsém, különben a levelet is elvesztettem volna, akkor aztán mihez kezdjek? Suttyomban hagytam el a várost a vonaton, hogy neszét ne vegye a fiú, különben lett volna ám haddelhadd. Csak Zizi tudott a dologról, ő meg a nővérem, Teresa. Meg is érkeztem ide a bőrönddel meg a csomaggal… Az állo-máson mindent magam mellé raktam.

Most ért a történet legizgalmasabb pillanatához, ezért egy kis szünetet tartott. Néger Massu ki is használta az alkalmat, még egyszer megtudakolta Széllábtól:

- Csakugyan annyi mulatt lányt hozatsz?

- Franciaországból. Egy egész hajórakománnyal. Szerdán érkeznek. A francia nőnek párja nincs.

- Ki mondta ezt?

- Menandro doktor.

- Psz … - intett Pintyőke az ujját az ajkára téve, amint látta, hogy Otália megint csak vár.

A lány újra fölvette elbeszélése fonalát.

- Szóval a bőröndöt meg a csomagot magam mellé raktam az állomás folyosójára. A csomagot a bőrönd tetejére, hogy össze ne törődjön, mert mondom, becses holmi volt benne … Nem mintha értékes holmi volna … a ruháim, a cipőim, egy nyak-lánc, amit a fiútól kaptam, amikor udvarolni kezdett, ez mind a bőröndben volt. Tudják a csomagban csak becses holmi volt… Engem hajtott a szükség, szerettem volna klozetra menni, de a vonaton nem lehetett, olyan ijesztően mocskos volt. Egy úr állt mellettem, valóságos úriember, és le nem vette a szemét rólam.

286