Tizenharmadik fejezet
A kontinentális büféreggelit hat és nyolc harminc között szolgálták fel. Amikor Audrey végre felébredt, az ágy melletti óra 08:09-et mutatott, így levonszolta magát a földszintre, hogy megtalálja a bagel és a fánk tálcáját. Telepakolt egy papírtányért gyümölccsel, elvett egy joghurtot, töltött egy csésze narancslét, és felment az emeletre, hogy ellenőrizze a fiúkat.
Megállt az ajtó mellett. Kaldar bent lehet. A torka összeszorult. Audrey ellépett az ajtótól, és visszament a folyosóra, próbálva megnyugtatni magát. Tegnap este csak feküdt az ágyban Kaldarra gondolva. Beette magát a bőre alá. A gonoszkodó pillantásra gondolt a szemében. A mosolyára. Elképzelte, hogy megérinti. Valószínűtlen helyzeteket talált ki, amiben Kaldar úgy döntött, hogy őrülten szerelmes belé, és vad kalandokra indultak. A fantáziáiban szeretkeztek a házban, ahol együtt éltek. És ez csak tovább folytatódott. A Kaldarra való nemgondolás minden kísérlete visszaidézte Kaldart.
Audrey elérte a folyosó végét, és háttal a falnak támaszkodva tartotta a tányért és az italt.
Egy pillanatra azt kívánta, bárcsak ne mondott volna semmit; a következőben azzal győzködte magát, hogy ez volt a helyes, és mindkettőjük számára a legjobb. Kényelmetlen lenne? Dühös lenne, fájna neki? Úgy viselkedne, mintha semmi sem történt volna? Az egyetlen mód ennek kiderítésére, hogy kinyitja az ajtót.
Ismerve Kaldart, innen csak két lehetősége volt. Vagy leírja, vagy még erősebben próbálkozik.
Nem állhatott itt örökké.
Audrey visszatért a lakosztályba. Teli kezei miatt a lábujjával az ajtóra rúgott. Az ajtó kinyílt, és Audrey majdnem leejtette a tányérját.
Egy elegáns ember állt az ajtóban. Borotvált volt, kifinomultan ápolt, de mégis határozottan férfias. Rövid haját, ami a barnacukor színét idézte, hátrafésülte az arcából. Hosszú, műtéti pontossággal megformált barkója miatt keskenyebb lett az arca. Fekete, összetett szabású bőrnadrágot viselt, díszes mágiai hímzéssel és széles ujjú fehér inget, hímzett magas nyakú gallérral. A mellény keskeny derekán és széles mellkasán kapoccsal záródott, bonyolult halvány szürke színű minta örvénylett a feketén. Keze tökéletesen tiszta volt, vágott körmökkel, ékszer nélkül. Egyetlen ezüst fülbevalót viselt.
- Jó reggelt, hölgyem - mondta. Sima, kulturált hangja csendes hozzáértést mutatott.
Kaldar volt az. Valahogy Kaldar volt.
- Szeretne befáradni, hölgyem? - Az új Kaldar félreállt, és enyhén meghajolt az ajtó mellett.
Automatikusan belépett. Becsukta az ajtót mögötte.
- A hajad - mondta.
- Korábban túl sötét volt - mondta, barna szeme komoly volt. - Az emberek hajlamosak észrevenni a szélsőségeket: a túl sötét vagy túl világos hajszín feltűnővé tesz. Szerepem jellegénél fogva nem szabad felhívnom a figyelmet magamra.
Legalább három centimétert is levágott belőle, és a vad rendetlenségét strukturált, funkcionális frizurává vágta.
Leült egy székre. Gaston összecsomagolta a táskáikat. Sötétbarna bőrt viselt, fejétől a magasszárú lábbeliig. A haját addig fésülte, amíg ragyogóvá nem vált, és befonta, hogy szabaddá tegye az arcát. Egy széles karimájú bőr kalapot tett a fejére, és elvigyorodott.
- Úgy nézel ki, mint egy útonálló.
- Ő az inasunk - mondta Kaldar. - Fenyegetőnek tűnik.
Gaston felvonta a szemöldökét, és kimutatta a fogait. - Grrrr.
Audrey nevetett, és megette a gyümölcsét.
A fiúk kijöttek a hátsó szobából, mindkettő tiszta volt. George fehér inget, mély zöld színű nadrágot viselt, a szürke csizmát ráhúzta, és egy szürke kabát volt rajta, amely már majdnem bőrpáncél volt, zöld színű díszítéssel. Szőke haja ragyogott, takarta az arcát, mint egy függöny. Kékvérű herceg volt tetőtől talpig.
Jack sötétebb barna nadrágot és megerősített bőr mellényt viselt bronzszínű díszítéssel egy bézs póló fölött. A mellény emelt bőrgallérja beborította a nyakát. Jack vörösesbarna hajsörényét valahogy tökéletesen sima bili alakúvá alakították a szemöldöke fölött, ami elég hülyén mutatott az arcán. Olyan boldognak tűnt, mint egy fiú, aki éppen egy tányér spenótot kapott enni. Audrey lenyelt egy darab sárgadinnyét. - Jack, ki csinálta ezt a hajaddal?
George felállt. - Jelenleg ez egy nagyon népszerű frizura.
- Biztos vagyok benne. Tetszik?
Jack megrázta a fejét.
- Nedvesítsd meg a fejed, és hozz nekem egy kis hajzselét. Eljátszom a hajaddal.
Egy pillanattal később nála volt egy üveg hajzselé és egy kefe, valamint egy nedves hajú Jack, aki keresztbe tett lábbal ült a széke előtt. A gélt Jack hajába nyomta, és elkezdte tüskézni, kiszámított rendetlenséggé alakította.
- A trükk az, hogy biztos lény magadban - mondta Jack-nek. - Ha magabiztos vagy, mindenki más beveszi.
- Szóval mi a terv? - kérdezte Gaston.
- George és Jack önmagukat alakítják. Én vagyok az oktatójuk. - Kaldar a fiúkhoz fordult. - A nevem Olivier Brossard. Két éve az önök oktatója vagyok. Declan vett fel, és a nővérük, Rose a legnagyobb bizalommal van irántam. Gaston, te Magnus vagy, az inasunk.
- És Audrey? - kérdezte Jack.
Kaldar grimaszolt. - Sajnos nincs megfelelő módja annak, hogy Audrey-t bevonjuk a csapatba. A serdülő férfi kékvérűek általában nem utaznak nőtársaságban, kivéve, ha vérrokon. Audrey, nincs meg a szükséges jelmezünk, hogy kékvérűnek add ki magad.
- Férfinak öltöztethetjük - mondta Jack.
Audrey elmosolyodott. - Olyan kedves vagy, Jack. Köszönöm, hogy gondoltál rám. De még ha valahogy sikerült elrejtenünk a mellkasomat, az arcomat nem tudom elrejteni.
- Egyetértek - mondta Kaldar. - Túl csinos és túl nőies. Még ha hamis szakállt is ragasztanánk fel, hamis szakállú nőnek fog kinézni, és nem férfinak.
Még ez a hétköznapi "csinos" szó is egy kicsit gyorsabbá tette a lány szívét. Ahogyan mondta, annyira lényeges, csak erősebbé tette a hatást. Nehezebb volt ez Kaldar számára, mint gondolta. Nos, ami történt, megtörtént.
Beszélt hozzá. - Nem bánod, ha a kabinban maradsz, amikor leszállunk? Magnus veled fog maradni, hogy szemmel tartsa a dolgokat, és éjszaka belopódzol a szobánkba.
- Az jó lesz. - Audrey kritikusan megvizsgálta Jack fejét. Haja hegyesen állt, nem teljesen tüskés, de nem is teljesen göndör. Vadócnak nézett ki. - Nem bánom, hogy a kabinban bujkálok.
Kaldarra pillantott, és megpróbálta felmérni az érzelmeit. De Kaldar eltűnt. Csak Olivier Brossard nyugodt, cinikus arca nézett vissza rá.
A sárkány körberepülte a hegyet, engedelmeskedve Kaldar hosszú ujjainak, amelyek megérintették a konzol karjait. A hatalmas fenevad megfordult, és a nyílt területre lebegett. Kaldar mellett Audrey a szélvédőre hajolt. A töredéki Kalifornia bizonyos részein sivatag volt, gondolta. A Mágiai Kaliforniában hegyek, tavak és buja növényzet burjánzott.
A mögöttük lévő kabinban a fiúk elvégezték a végső előkészületeket: kiválasztották a megfelelő fegyvereket, a megfelelő felszereléseket. Gaston és Jack között csendes vita bontakozott ki egy tőr választásával kapcsolatban, George döntőbírót játszott.
Messze előre a hegy tetejét a Mágia régi erdőinek bolyhos lombozata borította, az ég felé emelve a kastélyt. Magas, fenséges tornyokkal és fehér kőből épített bástyákkal, melyeket fényes türkizzöld kúpos tetők borítottak, felfelé nyújtva, függönyfallal összekötve. Az udvar közepén egy hatalmas faragott kő emelkedett, hat oldalán óriási faragvány látható zölddel és arannyal kirakva. A hat orom a tetején lévő csúcson büszkén tartotta az unalmas, hosszú türkiz és arany lobogókat.
- Olyan, mint egy tündérmese - mondta Audrey.
- Ön szerint hány ember halt meg, miközben a köveket hordta fel a hegyre, hölgyem? - kérdezte Kaldar szertartásosan. Nem elengedhette el Olivier személyiségét, teljesen belemerült, gesztusaival és hangjával megfelelve az új szerepének.
- Több tucat - gondolta.
- Minimum.
A nagy állat befordult, és meglátták a kastély elejét. A támfal, az elülső fal három emelet magas volt, és ugyanolyan fényes türkiz színű, mint a zászlók és a tető. Hosszú arany idomok törték meg a türkizt. Audrey a távcsőbe nézett. Sárkányok. Az arany idomok sárkányok voltak, mesterszobrász által faragva, ahogy a falon másznak. Több sárkány hatalmas csatában harcolt, és egy másik hosszú, kígyószerű lény tekergett a saroktorony körül.
- Wáóó!- Nem kímélték a költségeket. - Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?
Kaldar felvonta a szemöldökét. - Az összes ötletem jó ötlet, hölgyem.
- Van pár, amelyik nem volt az.
A gonoszkodó vigyor egy pillanatra felvillant az ajkán. - Ön bizonyára téved, hölgyem. Soha nem tévedek. Egyszer azt hittem, hogy talán … - A hangja elhalt. Az alattuk lévő mezőre bámult, ahol több sárkány pihent, mindegyik mellett egy sátor is volt.
- Kaldar?
- Ismerem azt a sárkányt. - A nő felé fordult. - Vissza kell mennie a kabinba. A hátsó fal közelében egy fonott kosár található. A kapcson tulipán van. Zöld köpeny van benne. Vegye fel és csináljon frizurát.
- Miért?
- Audrey, ha nem azt teszed, amit kérek, addig csókollak, amíg meg nem teszed.
Ó, valóban? - Én meg addig foglak csapkodni, amíg lila nem leszel.
- Felkészültem a csókolózás következményeire - mondta. - És te?
Ott a pont. - Barom!
Felkelt a székről, és hátramászott a kabinba.
- Hagyd, hogy George csinálja meg a hajad! - szólt utána a férfi.
- Pofa be!
A kabin megrázkódott, miközben a sárkány megérintette a földet. Kaldar áttekintette a legénységét. A fiúk az arisztokrata finomság képét mutatták. Gaston fenyegető volt.
- Minden rendben lesz. Csak legyetek önmagatok, ezt még betesszük a táskába. Morell de Braose valószínűleg tesztelni fog titeket; ne legyetek túl lelkesek, de ne is kerüljétek el. Ez várható. Most itt az ideje, hogy előhívjátok mindazokat az etikett órákat, amelyekre panaszkodtatok. Bánjatok velem úgy, mint egy megbecsült tanárral. Ha nem vagytok biztosak benne, hogyan kell valamit kezelni, gyertek, és kérdezzetek engem, majd útmutatást adok. Rendben?
- Igen anya. - Jack a szemét forgatta.
Kaldar odanyúlt és nyakszirten csapta. - Igen, ki?
- Igen, Olivier. - Jack elvigyorodott.
- Társaságunk van - morogta Gaston.
Kaldar a szélvédő felé fordult. Három lovas közeledett. Két durva ember, kötött láncinget viseltek, az acélnál könnyebb, de ugyanolyan jól képes megállítani a kardcsapást: vikingek. Mindkettőjüknek fejsze volt a hátán, és derekukon tömör, nehéz kardot viseltek.
A harmadik ember hátradőlt, természetes könnyedséggel lovagolva, mintha egy nappali kanapén ülne. Bőrt és retét viselt - ez egy furcsa ötvözete a dzsungel kalapnak és egy szokásos úti kalapnak, az egyik oldala felhajolt és sólyomtollal volt díszítve. A messzehordó puska sötét csöve kiállt a válla fölött. Az egyik lábával felfelé támaszkodott a nyeregre, a másik oldalon pedig egy rövidebb, szélesebb csővel ellátott puskát a térdén tartott.
- Ki a muskétás? - mormogta hátulról Audrey.
- Ez egy Texas-i mesterlövész. Látod azt a rövidcsövűt? Amikor elsüti, az oldala széthasad, és kilő egy gömböt megtöltve srapnellel és varázslattal. Olyan, mintha három vagy négy gránátot összefűzne és a tömegbe dobná őket.
- És a vikingek?
- Ők nem skandináviaiak. Ők újvilági vikingek. Pogányok, Kanadát uralják, és a gyilkolásért élnek. Egy ezerháromszáz éves harci hagyományt látsz, amelyet egy vallás kovácsolt össze, azt mondja, hogy ha csatában halsz meg, utad a túlvilágra dicsőséges lesz. Pengéik varázslatosan meghosszabbodnak. Problémát jelentenek a harcban, különösen, ha egynél többen vannak.
Kaldar megfordult és elállt a szava.
Elfelejtette a zöld ruhát. A gyönyörű, zöld mohaszínű köntös körülölelte Audrey-t, és úgy úszott körülötte, mint a víz. Az elegáns, alján fodros ruha hosszú, redőzött anyagból állt, amely Audrey derekát körbefonta, átlósan jobbról balra be volt húzva, megtámasztva a mellét, a nyakkivágásnál meg volt csavarva, és bal vállánál egy kapoccsal volt rögzítve. Feltűzte a haját, és hátrafésülte a vörösarany zuhatagot az arcából, meztelenül hagyva a nyakát. Nézte . . .
Csak nézte . . .
- Föld Kaldarnak - sziszegte Audrey.
Kopogás hallatszott a kabinban.
- Bújj el a tulipános ládában, szerelmem - suttogta.
A lány a kabin hátsó része felé mozdult az árnyékba olvadva. Egy pillanattal később a kosár fedelén lévő retesz bezárt.
Kaldar bólintott. Gaston kinyitotta az ajtót, és egy rövid hatótávolságú ismétlő számszeríjjal célzott a legközelebbi vikingre. A hét és fél láb magas ember felmérte Gastont. Gaston megvicsorította a fogait.
- Meghívó - mondta az óriásember.
Kaldar átadta a felcsavart tekercset. A viking egy pillanatra ránézett. - Kit jelenthetünk be?
- Nem kellene bejelentkeznünk - mondta Kaldar. - De amikor a mesteretek megkérdezi, akkor halkan elmondhatjátok neki, hogy George és Jack Camarine van itt, hogy egy rövid pihenővel szakítsák meg az utazásukat. Olivier Brossard mester, az oktatójuk és az inasuk kíséri őket.
A viking ránézett. - Morell de Braose kiterjeszti önökre a vendégszeretetét. Üdvözöljük a fő fogadóteremben. Egy karetát küldünk önökért és a holmijukért.
- Csodálatos - mondta Kaldar.
Öt perccel később egy kareta állt meg párhuzamosan a sárkánnyal. Karcsú és aerodinamikus, a jármű egy kis expresszvonatra hasonlított, díszes oldalait világos türkizre festették. Az ajtó kinyílt, és a vezetője, egy sötét hajú nő kilépett. A hátsó és az oldalsó ajtók kinyíltak, és úgy emelkedtek fel, mint egy rovar szárnyai. Nyolc kényelmes ülést és egy összecsukható fal által elkülönített helyet kínált a poggyász számára.
Gaston elkezdte berakodni a csomagjaikat, ügyelve arra, hogy a tulipános ládának elegendő helyet hagyjon oldalra. Kaldar enyhén meghajolt a karetába való beszálláshoz. George kilépett a kabinból, kissé elégedetlennek látszott, és belépett a járműbe. Jack követte. A fiatalabb fiú arckifejezése volt a legértékesebb: az unalom és az apátia között volt félúton. Tökéletes.
- Biztosítsa a sárkányt - mondta Kaldar Gastonnak. - Ne felejtsen el csatlakozni hozzánk vacsora előtt. Van néhány utasításom.
Gaston meghajtotta a fejét.
Kaldar megállt a kijáratnál. Az ajtók leereszkedtek, a vezető bemászott az elejébe, egy fémhálós panellel elválasztotta őket, és a kareta elindult.
Kaldar megköszörülte a torkát. Egy pillanattal később az összecsukható fal hangtalanul lecsúszott, és Audrey leült mellette. Átnyúlt és óvatosan megigazította a haját, és becsúsztatott egy nagy, díszes csattot.
A nő ránézett.
- Adó-vevő - mormogta, és megérintette a saját fülét szorító ezüst négyzetet.
A kareta átvitte őket a hídon, a két őrtorony alatt, a várfal felé. Az ajtók kinyíltak. Kaldar kilépett, és kinyújtotta a kezét. Audrey beletette az ujjait, és óvatosan kilépett. A vezető csak pislogott.
- Köszönöm az utazást, Brossard mester.
- Örömömre szolgált, hölgyem.
A fiúk megjelentek.
- Ez az a hely? - George felvonta a szemöldökét.
Jack vállat vont. - Láttam már jobbat.
- Illendően, gyerekek. - Kaldar negyed koronát adott a vezetőnek. A nő úgy döntött, hogy nem zavartatja magát Audrey hirtelen megjelenésétől, és elvette a pénzt.
Egy ember riadt fel a fogadóterem dupla ajtajában. Megfelelően öltözött, öreg és grizzlyszerű, megállt előttük és meghajolt. Pontosan az a komornyik, amelyet egy régi kékvérű család felvenne - gondolta Kaldar. Morell de Braose nagyon odafigyelt a részletekre.
A komornyik kiegyenesedett. - Uraim, hölgyem. Kérem, kövessenek.
Elvesztette az eszét, döntött Audrey Kaldar mellett kényelmes ütemben mozogva, ahogy a folyosón követték az öreget. A csiszolt zöld gránit padló olyan volt, mint egy tükör. A falbeugrókban szobrok és festmények láthatók. Nem volt ideje közelebbről megnézni őket, de fogadni mert volna, hogy eredetik voltak.
Alig volt elég mágiai jártassága ahhoz, hogy továbbmenjen az utcán anélkül, hogy felfedezték volna. A Mágia társadalmi krémjében való navigálás messze túlmutatott a komfortzónáján. Kétségtelen, hogy Kaldarnak egy újabb ragyogó és idióta terve volt, és még meg sem kérdezhette tőle, mert hallják őket.
A lány be akarta nyomni a kis alkóvok egyikébe és ütni. Nem mintha ez jó ötlet lenne, mivel láthatólag halálos fegyver volt álruhában.
Beléptek egy hatalmas terembe. A padló fehér márványból készült, a falakat ízlésesen díszítették fehér vázákban élő növényekkel. Itt-ott a díszes bútorcsoportok egy kevés ülőhelyet biztosítottak. Két tucat ember foglalta el a szobát. A bal oldalon fiatal férfiak egy csoportja, nyilvánvalóan kékvérűek, vagy annak akarnak látszani, nagy szenvedéllyel tárgyaltak valamit. Néhány méterrel távolabb egy gyönyörű sötét hajú nő hallgatta, amint egy fiatalember felolvasott valamit egy könyvből. A fiatalember szemüveget viselt, és jelentőségteljes szünetekkel szakította meg az olvasást. Jobbra, egy a negyvenes éveiben járó férfi és egy nő valamilyen társasjátékot játszott. Két másik férfi, egy szőke és egy sötét hajú, borosüvegeket dajkáltak. A sötét hajú férfi feléjük fordult. Arca kissé megváltozott, arcvonásai valahogy élesebbek lettek. Nyugtalanító ragadozó szemekkel nézett rájuk, mintha elképzelte volna, hogy kitöri a nyakukat. Olyan volt, mint egy farkas szemébe nézni az erdőben.
Te jó ég.
A férfi Kaldar tekintetét kereste. Kaldar elmosolyodott.
A férfi elfordult.
Audrey kifújta a levegőt.
- Micsoda jóképű, barátságos fickó - mormolta Kaldar.
Jóképű, igen - ha szeretted a fenyegető és sötét; de nem túl barátságos fajtát.
A jobb oldalon plüss-székek csoportján ülve, három nő beszélgetett valamiről, gyakran kapkodva a levegőt. A fiatalabb férfiak és a hangos nők voltak a kirakat. Az igazi játékosok a szoba központját foglalták el. Az a négy úgy nézett ki, mint az orgyilkosok.
A fiúk simán balra mozdultak, a fiatalabb férfiak csoportja felé vándorolva. Kaldar szintén balra vezette a lányt, és azt morogta: - Kérem, menjen a sötét hajú nőhöz a könyves gyerek mellett, és mondja meg neki: Murid néni üdvözletét küldi.
AUDREY elengedte Kaldar kezét, és elindult keresztül a termen. Jack megfordult, hogy lássa, hova megy. Jeges rémület futott át rajta. A távoli fal mellett, a könyves fiú mellett, Cerise állt.
Pillantása végigpásztázta a szobát, és látta, hogy William halálos pillantást vetett rá az asztalon szétszórt kastélyok és lovagok társasjátékából.
George is látta Cerise-t, és megállt a nyomában.
Kaldar megfordult, elrejtette testének bal oldalát, és bal kezével óvatosan előre tolta. - Mozogjatok.
Jack magához tért. - De ez ...
- Mozogj.
- Meghaltunk - mondta George. - Olyan halottak vagyunk.
Tovább sodródtak.
Pukedlizzak vagy ne? Bókoljak?
Ezért meggyilkolja Kaldart.
Jobb oldalon egy fiatalabb nő csatlakozott a székeken kuncogó csoporthoz, rövid pukedlival. Oké. A pukedli kell.
Audrey ragyogó mosolyt villantott és pukedlizett a sötét hajú nő előtt. - Hölgyem?
A nő rápillantott. - Igen?
- Murid néni üdvözletét küldi.
A nő ránézett. A tekintete továbbsiklott. Meglátta Kaldart, és a szeme olyan tágra nyílt, mint a csészealjak.
Szedd össze magad, mondta Audrey csendben. Reagálj, mert nem tudom, mit tegyek tovább.
A nő felcsattant a megdöbbentő csendből. - Ah! Szóval végül üzenetet küldött. Hogyhogy nem vagy az ágyban? Jobban érzed magad?
- Igen, hölgyem.
- Lázasnak tűnsz. Megbocsát egy pillanatra, Francis?
A fiatalember hunyorgott, és visszatette a szemüvegét az orrára. - De, hölgyem, a vers még nincs egészen kész.
- Később befejezzük. Ő a társalkodónőm, és a leszállásunk óta fekvőbeteg. Gyanítom, hogy nem kellett volna még felkelnie az ágyból.
- Talán segíthetek. - A fiatalember megragadta az utolsó szalmaszálat. - Tanulmányaim szerint...
- Köszönöm, Francis, de a betegség női jellegű - mondta a nő.
- Oh.
- Elnézést kérünk. - A nő megragadta Audrey kezét. Markolása olyan volt, mint egy acélsatu. - Szívjunk egy kis friss levegőt.
A nő az erkélyre vezető nyitott ajtók felé indult. Audrey felpillantott, és megpróbált lépést tartani vele. Kimentek az erkélyre és tovább sétáltak. Az erkély messze kinyúlt az udvar fölött, és a nő tovább húzta, amíg el nem érték a díszes fehér korlátot. A korlátnál benyúlt a ruhaujjába, és előhúzott egy kis fémszerkezetet, amely villanyégőnek tűnt. Audrey már látott egyet - ez a miniatűr verziója volt annak, amelyet Kaldar használt a Tükör által küldött üzenet elolvasásához. A nő letette a korlátra, és megszorította. Az eszköz könnyű kattanással nyílt ki. Bent egy kis üvegvirág bontotta átlátszatlan szirmait. A nő ránézett. Fokozatosan a szirmok átlátszókká váltak.
Odahajolt Audrey-hoz és azt suttogta, dühös hangon. - Mit csinálsz?
- Titkos - suttogta Audrey.
- Shhh - mondta a nő. - Nem te.
Az Audrey haját tartó csatt halkan felhorkant. - Munka - suttogta Kaldar hangja.
- Miért vannak itt a gyerekek?
- Hosszú történet.
- Behoztad a fiúkat de Braose kastélyába. Őrült vagy?
- Igen - mondta Audrey. - Az
- Csak a hit hiányzik - mormolta Kaldar.
- Ha bármi történik a gyerekekkel, meg foglak ölni. Ha nem én öllek meg, akkor William.
- Üres fenyegetések, unokatestvérem. Ugye nem akarod özvegyé tenni a melletted lévő kedves nőt?
Istenem. Csak nem azt mondta.
A nő szeme még szélesebb lett. - Megházasodtál?
- Nem!
- Még nem - mormolta Kaldar. - Indulnom kell.
A zümmögés elhalt.
A nő rábámult.
- Viccel - mondta Audrey.
A nő türelmes mosollyal bólintott. - Kaldar olyan nekem, mint a bátyám. Egész életemben ismertem őt. Huszonnyolc éves vagyok, és még soha nem hallottam, hogy azt mondja, hogy feleségül vesz egy nőt. A házasságot ugyanúgy látja, ahogyan a papok a szentélyt.
- Nem megyek hozzá. - Talán, ha megragadta volna a sötét hajú nőt és megrázta volna, akkor megérti amit mond. - Egy őrült.
- Várd meg, amíg Memaw ezt meghallja. Agyvérzése lesz a sokk miatt.
- Nem házasodok össze Kaldarral!
- Shhh! Ez a hangtorzító csak halk hangon működik. Mióta ismered őt?
- Kilenc napja.
- Aludtál már vele?
- Nem! - Milyen kérdés volt ez?
A nő arca elé tette a kezét. - Ó, istenek. Feleségül fog venni.
- Az egész családod őrült? - mondta Audrey. - Vagy csak ti ketten?
A nő felsóhajtott. - A nevem Cerise.
Cerise, Kaldar unokatestvére, Cerise? Az átvágom az acélgerendát, mint a vajat Cerise? Cerise a férjével, aki olyan alakváltó volt, mint Jack? Mi volt a neve . . .
- Hívj Candra-nak, Lady of In - mondta Cerise. - És itt jön a férjem.
A sötét hajú, ragadozó tekintetű férfi kijött az ajtón. A szeme ugyanolyan halálos tűzben lángolt, mint amit Jack íriszében látott, mielőtt elveszítette a fejét a templomban.
Audrey hátrált egy lépést.
A férfi lecsökkentette a távolságot közöttük. Arca szörnyű volt a haragtól. Úgy nézett ki, hogy el fogja veszíteni a fejét.
- Tudom, drágám - mondta Cerise. - Tudom. Biztos vagyok benne, hogy oka van arra, hogy a gyerekeket idehozta.
- Nem, nem - morogta a férfi.
William! Ez volt a neve.
- Ő, rendszerint…
- Nem. Nem érdekel. Megölöm őt, és ráírhatjuk a mentségét a sírkövére.
- Nem teheted - mondta Cerise. - Megházasodik.
A férfi Audrey felé fordult. - Veled? Nem nézel ki hülyének.
- Nem megyek férjhez - mondta.
- Látod? - William Cerise felé fordult. - Nem érdekli.
- De érdekli - mondta Cerise. - Ehhez nem ez a megfelelő idő vagy hely. Egyelőre civilizáltak leszünk. Ez az ... Mi a neved?
- Audrey.
- Örülök, hogy találkoztunk, Audrey. Egyelőre Audrey Lisetta lesz, és ő a barátom. Beteg volt, amikor kiszálltunk. Nem ismerjük Kaldart, és nem ismerjük a fiúkat.
William morgott.
- A szemed ég. - Cerise lecsúsztatta a hangtorzítót a korlátról. Becsukódott.
William kihúzott egy kis dobozt a zsebéből, és kontaktlencséket tett a szemébe. - Ez semmit nem változtat. Eljön az éjszaka, és kitépem a beleit.
- Ha addig még élünk. - Cerise elmosolyodott, és egyik kezét könyökére tette. - Kérlek, William. Megteszed értem?
William arca ellágyult. Megfogta Cerise kezét, és megcsókolta az ujjait. Úgy nézett Cerise-re, mintha rajta kívül az egész világ nem létezne. Ez a pillantás rettenetes fájdalmat váltott ki Audrey belsejében, fájdalmat, amelyből rájött, hogy irigy.
Cerise elmosolyodott, és másik kezét Audrey alkarjára tette. - És folytassuk.
Visszamentek az ajtóhoz.
- Egyáltalán ismerős vagy a Mágiában? - kérdezte Cerise.
- Nem eléggé.
- Jól van - mondta Cerise. - Csak maradj közel hozzánk. Ha bajba kerülünk, mindenkit megölünk.
Valahogy Audrey nem találta ezt megnyugtatónak.
A gyerekek természetesek és nyugodtak voltak. Beszélgettek a fiatalabb férfiakkal, George udvarias, Jack pedig lakonikus “igen"-t vagy “nem"-et dobott oda-vissza azzal az arrogánsan unatkozó kifejezéssel.
Hihetetlenül szerencsés volt - jött rá Kaldar. Miután hasba rúgta, Fortuna végre ajándékot adott neki. És a kellő pillanatban. Nagyon nehéz, ha nem is lehetetlen lett volna bejutni ebbe a társaságba a fiúk nélkül.
A díszes dupla ajtók kinyíltak, és Morell de Braose belépett a komornyik árnyékában. Gnome fényképe nem hazudott. A férfi meg volt borotválva, napbarnított volt, a testét célzott gyakorlatokkal tartotta karban. Mágiai zekét viselt, megtévesztően áramvonalas, de kifinomult halványkékben, mintha beleszületett volna. Precíz szőke szakáll keretezte az állát. Széles mosollyal lépett be, egy tigris, aki mindenki legjobb barátja. Amíg meg nem éhezik.
- Uraim, hölgyeim. Legyenek üdvözölve! Üdvözlöm önöket szerény hajlékomban. Én és munkatársaim az Önök szolgálatáért vagyunk. Azt mondják, hogy a másik szobában frissítők vannak felszolgálva. Személy szerint úgy gondolom, hogy ki kellene használnunk ezt a jótékony tényt, mielőtt eltűnnek.
Néhány udvarias nevetés hangzott fel az összejövetelen, és az emberek elindultak az ajtó felé. Morell bólintott és elmosolyodott, ahogy elhaladtak mellette. Kaldar közelebb sodródott, és Morell tekintetét rászegezte. - Brossard mester. Egy pillanatra?
- Természetesen.
Kaldar elhúzódott.
George az rápillantott. Kaldar szinte észrevétlenül bólintott, és a testvérek együtt mozogtak az emberek áramlásával. Morell észrevette ezt, és kétségtelenül megjegyezte.
Egy pillanattal később Cerise és Audrey izgatottan valamiféle mély beszélgetésbe kezdett. Audrey kellemesnek tűnt. William előhozta a hátsó felét, a sötét arcát, és úgy nézett ki, mintha meg akarna fojtani valamit. Vagy inkább valakit.
- Veszélyes fickó - mormolta Kaldar.
- Ő egy sónyaló - mondta Morell. - Louisiana déli részén született és nevelkedett. Tudod, mit mondanak a hercegség déli partján élő családokról.
- Forró ételek, forró nők, forró temperamentum. - Kaldar megengedett magának egy kis mosolyt.
- Valóban.
Az utolsó vendég is átment az ajtón.
- Sétál velem? - kérdezte Morell.
- Örömmel, uram.
Kisétáltak az ajtón és egy másik folyosón. A boltívek széttagolták a bal oldali falat, és a föld- és kastélyoromzat messzi képét mutatták. Pár viking harcos kilépett az ajtó mögül, és követték, rövid távolságot tartva.
- Szóval Camarine herceg alkalmazásában áll? - kérdezte Morell. A rabló báró viselkedése tökéletesen udvarias volt. És ha a beszélgetés elbukik, Kaldarnak nem volt kétsége, hogy Morell viselkedése kellemes marad, mivel a két viking a báró lábai előtt darabokra szabdalnák.
Nyilvánvaló bűbáj nem működne. A Magdalene-tól kapott meghívót számozták; azt kell feltételeznie, hogy Morell ellenőrizte a meghívót, és tudta, hogy az Magdalene Moonflowerhez tartozik. Az ártatlanság látszatának fenntartása megöli őket.
Mindezen jókedv és udvariasság látszata alatt Morell könyörtelen gazember volt. Megértette a kiszámított kegyetlenséget és a tökéletes professzionalizmust. Elutasítja az ártatlanságot, de elfogad egy rokon lelket.
- A herceg fia foglalkoztat - javította ki Kaldar.
- Ó! Értem. Az Adriangliai Déli Tartományok marsallja. És a gyerekek az ő gyámoltjai?
- Igen.
- És azt mondja, nyaralnak?
- Valójában fiatal uraim meg akarták látogatni a “másik" partot.
Morell kuncogott. - Emlékszem, én az ő korukban. A világ tele volt kalanddal! Kaliforniában sok izgalmas van egy fiatalember számára: kalózhajók vannak a tengerparton, útonállók az utakon, nagy mágikus vadállatok a hegyekben. Számos jelentés van kígyókkal teli tavakról. Szóval mit csinál egy öreg, unalmas embernél, mint én?
Lágyan beszélj . . . - Be kell vallanom, hogy összekapcsolom a kellemest a hasznossal, uram. Arra törekszem, hogy szórakoztassam és gazdagítsam a tanítványaim elméjét, de tiszteletben kell tartanom az gyámjaik parancsát. Az aukciókról szóló hírek széles körben elterjedtek, még Dél-Adriangliában is.
Morell a homlokát ráncolta. - Fogalmam sem volt, hogy a marsallt érdekli a művészet.
- A marsall csak futólagos érdeklődést mutat, uram. A feleségét azonban lenyűgözte az ön csodálatos gyűjteménye története.
Morell felvonta a szemöldökét. - Mhm.
- Egy marsall kaliberű ember nem mindig találja megfelelően körültekintőnek a kíváncsiságot, ha az a birodalmán kívüli művészetre irányul. - Ez azt jelenti: A marsall nem jelenhet meg lopott vagyont vásárolni a fekete piacon. - Mégis, bolondul a feleségéért, aki kifinomult ízlésű nő.
- Látom. És ön segít neki.
Kaldar enyhén meghajolt. - Egyszerűen csak megteszem az uram licitjét. Milyen szolga lennék, ha nem tudnék elvégezni egy olyan feladatot, amelyet az uram kért tőlem.
Morell bólintott. - Gratulálok az odaadásáért. A meghívót, amelyet nekem adott, Magdalene Moonflowernek küldték el. Ő gyűlöl engem. Azért küldtem, hogy idegesítsem.
A beszélgetés közben egy keskeny hídra érkeztek az olvadt láva folyó felett. - Milyen rövidlátó - mondta Kaldar.
- Néhány felfedezést tettem. Úgy tűnik, hogy Magdalene-nek volt néhány problémája, és úgy gondoljuk, hogy mondjuk úgy, nyugdíjba vonult, ahelyett, hogy elmenekült volna a városból.
- Ez pech.
- Valóban. - Morell elvigyorodott. - Úgy tűnik, hogy az irodájába betörtek. Az őreit mozgásképtelenné tették, és őt is lelőtték. Tiszta lövés volt, nagyon profi. Nincs nagyobb kár, de természetesen sokkolta őt.
- Természetesen.
- Nagyon hatékony ember ön, Brossard mester.
- Egyszerű tanár vagyok.
- Biztos vagyok benne, hogy az. Az a fajta oktató, akit valaki a két gyermekével kiküld Kalifornia pusztájába, ahol a legtöbb ember vagy tucat fegyveres társaságában utazik.
- Van egy inasunk is - mondta Kaldar.
Morell nevetett. - Azt hiszem, nagyszerűen haladunk, Brossard mester. Kérem, élvezze a frissítőket.