Szómagyarázatok

 

akszakál (kazah) – bíró, itt: vénember

aktor (latin) – itt: színész, szereplő

Amicus certus in re incerta cernitur (1.) – Az igazi barát a bizonytalan dolgokban ismerszik meg. –

Aennius latin költő mondása

arbitrium (1.) – itt: dolgozószoba audiencia (1.) – fogadás, kihallgatás

árkus (1.) – ív (papiros)

baccalaureus (1.) – egyetemet végzett, bársonykalapot viselő diák

bakószekér – nagy, teherhordó szekér

balliszta (g.) – hajítógép a régi rómaiaknál és görögöknél, amellyel az ostromlőtt városra köveket, gerendákat stb. dobtak

bambino (öl.) – kisgyermek, itt (és általában a képzőművészetben és az irodalomban szimbolikusan) a gyermek Jézus

bárzsing- – a garatot a gyomorral összekötő izmos cső, nyelőcső ; disznó vagy marha belének belső oldalán levő zsíros, nyúlós réteg

berbécs – birka birétum (1.) – katolikus papok három- vagy négyágú papi fövege

bodonhajó – fatörzsből egy darabban kivájt csónak

bogumilok – középkori eretnek mozgalom, mely elsősorban a Balkánon terjedt el, és még a XV. sz.-ban is fenntartotta magát. A magyar királyok balkáni hódításainak időnként ürügyéül szolgált a bogumilok ellen indított keresztes hadjárat

bolt – itt: kis szoba

borona (szí.) – fa, gerenda;

boronakapu – fából készült kapu

brezüli – brüsszeli

bucsik – borszállító edény

bukóparaszt – semmit érő, buta ember

bulla (1.) – okmányokon használatos függő fémpecsét. Először Bizáncban alkalmazták, s innen a XI-XII. sz.-ban Európa legtöbb államában elterjedtek. A bullával pecsételt okiratot magát is bullának nevezik

caprong – nyeregtakaró

Carmen miserabile – Rogerius, XIII. századi krónikaíró prózai műve a tatárjárásról. (Magyarul: Siralmas ének. Ford. Szabó Károly, 1961.) Latinul 1488-ban jelent, meg nyomtatásban

cábár – rossz erkölcsű nőszemély

cilicium (g.-l.) – szöges öv, melyet a vezeklők önsanyargatásból meztelen testükön, a ruha alatt hordanak

cimeterium (1.) – temető cingulus (1.) – a katolikus papok deréköve; színe az egyházi méltóságot jelöli

clericus (1.) – papi személy; katolikus papnövendék; írástudó, egyetemi ismeretekkel rendelkező személy a középkorban, főleg világi pap

coelibatus (1.) – nőtlenség; a római katolikus papok kötelező nőtlensége

cseigyolcs – legfinomabb fehér vászon, mely pamutból vagy lenből készül

cserépbokály – cserépkorsó

dekrétum (1.) – határozat, végzés, okirat delikvens (1.) – ügyfél

deputáció (1.) – küldöttség

descendál (1.) – elvonul, lemegy; itt: elhagyja a királyi udvart, faluról falura megy, és természetben fogyasztja el a királynak járó javakat

dénár (1.) – római ezüstpénz, Magyarországon a XVIII. sz.-ig volt használatos ; a középkorban: sokféle változatban, értékben forgó pénzegység, a legkisebb értékű pénz

dikátor (1.) – királyi adószedő

donáció (1.) – ajándék, adományozás;

donációs levél – birtokadományozási levél

donjon (fr.) – öregtorony, lakótorony, a középkori várak kimagasló belső.erőssége, legnagyobb és legerősebb tornya

dorozmás – durva, rücskös fölületű

ecclesia (1.) – egyház, egyházközség; e

cclesia militans – a ,,harcoló, küzdő egyház"

egzercítium (1.) – gyakorlat, fegyelmezés et cetera (1.) – és a többi

examinál (1.) – vizsgáztat

exkommunikáció (1.) – egyházi kiközösítés, kiátkozás

fakószekér – egyszerű, szegényes parasztszekér

farmatring – lószerszám része; az a gömbölyű, kitömött hurok alakú szíj, amely a ló farka alatt keresztülhúzva megakadályozza, hogy a nyereg vagy a szerszám előre csússzék

fónagy – a falu elöljárója, falubíró

furmányos (n.) – fuvaros

gercsula – sovány gerezna – kisebb állat (róka, nyúl stb.) lefejtett, szőrmévé feldolgozható, szőrös bőre, prémje

gira – középkori arany- vagy ezüstpénz Magyarországon

göböl (göböly) – hizlalásra szánt, illetve hízott szarvasmarha, főként ökör

gölöncsér – fazekas

haruspex (1.) – az áldozati állatok beleiből, az áldozat füstjéből és egyéb körülményekből jósoló ókori római pap

hermetszíj – lószerszám része

hospes (1.) – az Árpád-házi királyok alatt Magyarországon letelepedett, iparral és kereskedelemmel foglalkozó idegen (német, olasz, szláv stb.) származású ember; a. m. vendég

igric – kobzos deák, szórakoztató énekmondó a középkorban, aki a királyi, főnemesi udvarokban él, vagy a várakat, sokadalmakat keresi fel

impurum (1.) – piszkozat, fogalmazvány

iniciálé (1.) – díszes kezdőbetű; a régi kéziratos könyvekben fejezetek, kiemelkedő részek rajzolt vagy festett kezdőbetűje

injúria (1.) – jogtalanság, sérelem

inkunábulum (1.) – általában: ősnyomtatvány, itt: kéziratos írás

interdiktum (1.) – egyházi tilalom, kiközösítés; olyan egyházi büntetés, amelynek következtében az egyén vagy a közösség nem részesülhet bizonyos egyházi szolgáltatásokban; a középkorban a pápák veszedelmes hatalmi eszköze

interpunktum, interpunkció (1.) – központozás: az írásjelek kitevése

ispán – a középkorban magas rangú királyi tisztségviselő, többek között a vármegye élén álló tisztviselő. Később jelentésváltozás folytán nagy- és középbirtokon a gazdasági munkásokra felügyelő alkalmazottakra korlátozódott ez az elnevezés

izmaeliták – az Árpádok korában – Dél-Magyarországon, Havasalföldön és Besszarábiában letelepedett, egyebek között kereskedelemmel és pénzveréssel foglalkozó mohamedán vallású bolgárok; más néven: szaracénok. (Szaracénoknak a középkorban az arabokat is nevezték.)

johanniták (L, magyarul: ispotályosok) – a középkorban alakult, Szent Jánosról elnevezett lovagrend tagjai, amely nagyon meggazdagodott, s jelentős befolyásra tett szert

jokulátor (1.) – a középkorban: énekmondó, vásári komédiás, csepűrágó

kabla – sánta, csámpás karmazsin – élénk, kissé kékes árnyalatú sötétpiros (színű)

Kharón (g.) – a görög mitológiában az Alvilág révésze: ő viszi át a halottak lelkét a Sztüx vizén

királyvíz – egy térfogatrész tömény salétromsav és három térfogatrész tömény sósav elegye. Sötétsárga folyadék, mely nitrozilkloridot (NOCI) tartalmaz és lassan klórt fejleszt; e két vegyület együttes hatására a többi fémeken kívül a fémek királyát, az aranyat, valamint a platinát is oldja

kordoványcsizma – finom kecske- vagy juhbőrből készült csizma

kornétás (fr.-n.) – zászlótartó a lovasságnál

kotla – rendszerint háromlábra állított főzőüst, katlan, nagy edény

kulimász – massza

kummogó pilács – pislákoló mécs

kurultáj – tatár katonai főtanács

lanterna – drága, üveget, pótló hólyagszerű anyag, pl. kikészített vízhólyag, marhabendő

Lateran – pápai palota Rómában, 1929 óta a Vatikán része. Eredetileg a római Laterani család birtoka volt, azután a császárokra szállt; 311-ben Nagy Konstantin felesége, Fausta adományozta az egyháznak. Ettől kezdve I3o8-ig a pápák székhelye volt

latifundium (1.) – nagybirtok, uradalom

liber (l.) – itt: szabad polgár, szabados

Marszüasz – görög pásztoristen, aki a görög monda szerint Apollónnal versenyzett fuvolázásban. Apollón legyőzte és elevenen megnyúzta

matutinum (1.) – a szerzetesek hajnali zsolozsmája

medikámentum (1.) – orvosság

“mene, tekéi, ufarszin"-szavak (arameus) – a biblia szerint Belzacar babiloni király lakomáján megjelent titokzatos felirat: szó szerint: “megszámláltatott, megméretett, könnyűnek találtatott."

missale (1.) – misekönyv

mohói – tatár

monstrancia (1.) – szentségtartó nadály – pióca

Nesszosz-ing (g.) – romlást hozó ajándék. A görög mitológiában ugyanis a Nesszosz kentaur mérgezett vérével átitatott inget Héraklész féltékeny felesége elküldte férjének: amikor a hős az inget felvette, szörnyű kínok között pusztult el

nobilis (1.) – nemes, a nemesi rend tagja. Átvitt értelemben: nemes lelkű, önzetlen, előkelő viselkedésű, bőkezű

novícius (1.) – próbaidős szerzetes

nuker (mongol) – főrangú tatár, a kánok testőre

ortályoz – botrányos jelenetet rendez

ördög-szerdék – ördög szerzeménye

pakulár (pacurar, román) – román hegyi pásztor

patics – földbe ásott karók közé font sövény, amelyet istálló, ól, viskó falának építéséhez használnak

pádimentom (1.) – padló, padlózat

plánum – terv podagra (g) – lábköszvény

priorissza (1.) – rendfőnöknő, zárdafőnőknő

pristaldus (1.) – királyi pecséthordozó; a bíróság közege, aki istenítéleteknél, birtokeladásoknál stb. segédkezett. Később a pristaldusok egyházi felügyelet alá kerültek

privilégium (1.) – kiváltság

ecte (I.) – helyesen, jól (van)

refektórium (1.) – kolostori ebédlő, itt: a királyi palota ebédlőterme, ebédlőszálája

regálé (1.) – királyi haszonbér, korona-jövedelem

regementum (1.) – sereg

regesta (1.) – oklevél tartalmi kivonata;

regesták – időrend szerint összeállított oklevéljegyzékek

reglama (fr.) – szabályzat, előírás, utasítás regnál (1.) – uralkodik

rekonstrukciós bizottság – birtokfelülvizsgáló bizottság

responzórium (1.) – a kántor vagy a kar énekelt válasza a pap énekére rétor (1.) – szónok

rihaj – rossz erkölcsű nőszemély

rituálé (1.) – valamely vallásos cselekménnyel kapcsolatos szertartások összessége

roráte (1.) – hajnali mise (adventben)

sclavus (1.) – rabszolga

secretarius (1.) – titkár

serf (soltész) – Magyarországon letelepített idegenek, főként németek által alapított községek, városok bírája

sessió (1.) – jobbágytelek

signoria (öl.) – a középkori olaszországi városállamokban különféle vezető hatóságok elnevezése, a kormányozó szervek közös neve

sivegés – a húzó vadmadarak szárnytollainak hangja

sívó – kivert, magányos, kopár

skófium (1.) – hímzésre használt arany- vagy ezüstszál

solidus (1.) – Nagy Konstantin által bevezetett és a XIII. sz.-ig használt római aranypénz

soror (1.) – nővér stallum (1.) – hivatal, állás; a középkorban a vele járó javadalom

süv – sógor

szakramentum (1.) – szentség

szála (n.) – terem, táncterem

szcéna (1.) – feltűnő, botrányos jelenet

szekernye – cipő

szirotty – csapadék; átmenet a zúzmara és a jég között

szignatúra (1.) – kézjegy, aláírás

szkizmatikus (g.) – szakadár; az anyaszentegyháztól a tanok nyílt megtagadása nélkül elszakadt vallásfelekezet híve

szokmány – szoknyaszerű férfiruha

szurkos-kalán – fáklya tabernákulum (1.) – az oltáriszentség őrzésére szolgáló kis, zárható fülke vagy szekrényke

talentum (g.) – kiváló szellemi képesség, tehetség

tárnokmester – a középkori Magyarországon a királyi kincstár őre, a királyi jövedelmek és a pénzverés felügyelője

tokmány – hosszúkás tok

topor (szí.) – ácsszekerce tőkegerenda – hajógerinc

trifurcifer (1.) – gazfickó

triumfál (g.) – diadalmaskodik

turma – katonai egység, kb. egy század

tümeny (tömény) – tízezer főnyi sereg

tűzikutya – bográcsot tartó vasállvány

urbárium (1.) – a földesúr és a jobbágy kölcsönös jogait és kötelességeit szabályozó írás, rendelet. (Az úrbéri viszonyok rendszeres írásba foglalása csak az e könyvben tárgyalt időszaknál később vált általánossá.)

vajda – egyes katonai vagy egyéb alakulatok parancsnokainak címe

vlahus – oláh

vasfű – apró lilás rózsaszín virágú gyógynövény, amely a népies hiedelem szerint kinyit minden zárat és lakatot, így átvitt értelemben itt mint kulcs szerepel

venia (1.) – önsanyargatási mód: a térdre borulás egy sajátos fajtája

zoltán – hírvivő, futártiszt.