UTÓHANG

Történetünk az 1051. esztendőben játszódik, tizenhárom évvel István első magyar király halála után.

Másfél évszázaddal előbb telepedett meg hazánkban a honfoglaló magyarság. Felhagyott a vándorlással, életmódja megváltozott. Az állattenyésztés és mellette a halászat, a vadászat, a gyűjtögetés mindinkább háttérbe szorult, de egyre fontosabb lett élete fenntartásában a földművelés. Elérkezett az ideje, hogy a földműves társadalom megszerveződjék. A feladatot István király hajtotta végre, aki megalkotta a hűbéri rendszerű államot.

Új társadalmi, új gazdasági rend kialakulása nem járhat zökkenők nélkül. István király halála után Péter és Aba Sámuel váltották egymást a trónon. Péter kemény kézzel és idegen segítséggel folytatta a hűbériség szervezését.

Aba vissza akarta állítani a régi rendet. Végül Péter a német császár hűbérévé tette Magyarországot. Most már az egész magyarság fölkelt ellene, hogy lerázza a német igát.

Endre, Béla és Levente – három testvér állt a mozgalom élére, István király unokaöccsének, Vazulnak fiai.

Árpád nemzetségéből az uralkodó legközelebbi rokonai, trónjának várományosai voltak, de még István életében megvakították apjukat, hogy képtelenné tegyék az uralkodásra, és ekkor nekik is menekülniük kellett az udvari ármányok elől. Endre a kijevi orosz fejedelemnél szerzett becsületet és feleséget, Béla a lengyel udvarban...

Hazatértek, felszabadították az országot, és a legidősebb testvér,

Sajnos innét hiányos a forrás.