22. AZ AKARAT CSATÁJA

Mitől veszítheti el egy angyal az eszméletét? Nem tudtam a választ, de volt egy olyan érzésem, hogy nem csak egy dolog váltotta ki, hanem inkább az elmúlt egy óra eseménysorozatának kombinációja, amely a mágiáját és a testét is megviselte. Nem nézett ki túl jól. Sötét inge korábban elrejtette a vért, de a bézs színű bőrülésen foltot hagyott. Amikor közelebb mentem, hogy közelebbről is megnézzem, szakadásokat találtam a sima szöveten - és mély vágásokat és égési sérüléseket a hátán.

Felálltam, majd térdre guggoltam. Nero arca még álmában is megfeszült a fájdalomtól, amikor a karjaimba emeltem. Igyekeztem nem megrázni, miközben átvittem a híd melletti oldalsó kabinba, amely a kapitány irodájának tűnt. Miután lefektettem a kanapéra, visszarohantam a társalgóba.

- Szükségem van valakire, aki tudja, hogyan kell vezetni ezt a hajót - jelentettem ki, és meglepődtem a hangomban rejlő nyugodt parancsoláson.

- Meg tudom csinálni - mondta egy férfi, és előrelépett. Nem tűnt sokkal idősebbnek tizenhat évesnél, de most nem voltam abban a helyzetben, hogy válogassak. Intettem neki, hogy kövessen a hídra.

Amint odaértem, azt mondtam: - Tarts minket távol a várostól. És vigyázz, hogy a hajó ne ütközzön semmibe.

Aztán kinyitottam minden szekrényt a szobában, amíg meg nem találtam egy elsősegélydobozt. Nagy zajt csaptam, de fiatal pilótám szilárdan a munkájára figyelt. Berohantam a kapitány irodájába, kezemben a készlettel.

Leültem a kanapé szélére. Nero kezdett megmozdulni, de ez nyilvánvalóan csak puszta akaraterőből született mozdulat volt. Egy gyors vizsgálat során kiderült, hogy egyáltalán nem gyógyul. Valójában egyre rosszabbul volt. Mindenütt vér volt, és korábban forró bőre hűvös tapintású lett. Egy ollót vettem elő a készletből, hogy levágjam a törzséről a tönkrement inget és mellényt. Akárcsak a hátán, a mellkasán is mély vágások szelték át a mellkasát, és hasítottak bele a hasába. Megráztam egy üveg gyógyító italt, majd felpattintottam a fedelét.

Nero keze felemelkedett, és elkapta az enyémet. - Ezt nem így képzeltem el.

- A küldetésünket a hajón? - Kicsúsztam a szorításából, és a bájitalt a sebeire öntöttem.

- Nem, nem a küldetést. - Nero összerezzent, ahogy halvány füst sistergett fel a vágásokból, amelyeket a főzet érintett. - Nem így képzeltem el, hogy először levetkőztetsz.

Az arcom elpirult, a helyzet ellenére. De most nem volt idő az érzékenységre. Folytattam a sebei átitatását a gyógyító itallal.

Felnyúlt, keze az arcomra simult. - Elpirultál. Olyan gyönyörű vagy így. - A pillantása megkeményedett, ahogy a vérző vállamra villant. - Megsérültél. - Leengedte a kezét, a sebem alatt pihentette.

- Jól vagyok. - Lehúztam a kezét a karomról. - Aggódj magad miatt.

- Én egy angyal vagyok. Minden rendben lesz. - A teste nem értett egyet. Magabiztos állítását hörgő köhögés követte, és vérrel fröcskölte be az ajkát.

Kétségbeesés rázott meg, és felkaptam egy újabb üveg gyógyító italt, és újra lefújtam. - Nem használ - mondtam kétségbeesetten, miközben a sebei füstöltek, de nem mutatták a gyógyulás jeleit. - Hívok egy boszorkányt, hogy meggyógyítson.

- Nem tudnak segíteni. A sebek túl mélyek - mondta nekem.

- Meg tudod gyógyítani magad?

- Ahogy már korábban is megjegyezted, a mágiám jelenleg nem működik. A testem túlságosan túlterhelt a sok sérüléstől, amit elszenvedett.

Megragadtam a kést. - Vedd a véremet.

- Megsérültél.

- Jól vagyok. Csak csináld.

Kiverte a kést a kezemből. - Nem. - Amikor érte nyúltam, megragadta a csuklómat.

- Engedj el, te makacs angyal!

- Nem.

Erősebben nyomtam. Nem engedett el, még akkor sem, amikor vér folyt a sebeiből. Nem mozdultam tovább. Csak rontottam a helyzeten.

- Miért nem hagyod, hogy meggyógyítsalak? - követeltem.

- Megsérültél. Neked van szükséged az erődre, nem pedig arra, hogy én vegyem el. Annyi vért kellene vennem, hogy az megölhetne téged.

- Még előtte megállítalak.

- Tényleg azt hiszed, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy megküzdj velem, amikor az éhség eluralkodik rajtam? Amikor a fékek nem működnek?

- Megállítalak.

- Nem, nem tudsz. Nem állsz készen arra, hogy szembenézz velem, amikor ilyen állapotban vagyok. - Kemény, elkínzott nevetést eresztett meg. - Semmit sem akarok jobban, mint inni belőled, Leda, elfogadni, amit kínálsz. - Végigsimította az ujját a torkomon. - A véred olyan édes, mint az istenek nektárja, és azóta vágyom rá, amióta először megízleltelek.

A pulzusom az ujja alatt lüktetett, és könyörgött neki, hogy merüljön bele.

- De nem vagyok rá képes. - Leengedte a kezét a torkomról. - Kiszipolyoználak, és egyikünk sem tehetne semmit, hogy megállítson.

- Te egy fenomenálisan makacs ember vagy. Biztos vagyok benne, hogy tudsz uralkodni magadon - mondtam.

- Nem, nem tudok. A te véred az én gyenge pontom, Leda. Valami eltörli az akaraterőmet.

- Van elég akaraterőm mindkettőnknek.

A mellkasából halk, mély nevetés zúgott fel. - Ez nem így működik.

- Te ostoba, makacs angyal. - Nem küzdöttem ellene. Nem kockáztathattam meg, hogy még jobban bántsam, mint ahogyan eddig is tettem. - Csak hadd gyógyítsalak meg.

- Nem.

De nem adtam fel. Nem voltam hajlandó hagyni, hogy meghaljon. Gyorsan mozdultam, az agyaraim kivillantak, hogy a csuklómba harapjak. Ahogy a vér a felszínre bugyogott, a kezemet az arcába nyomtam. Ezüst villant a szemében, de nem mozdult felém.

- Azt hittem, a véremtől elveszted az önuralmadat - morogtam szinte frusztráltan. Mi kell ahhoz, hogy hagyja, hogy meggyógyítsam?

- Igen - mondta feszült arccal, a tekintete követte a vércseppet, ahogy az végigcsúszott a csuklómon.

Láttam rajta, hogy alig bírja magát összeszedni. Mindjárt összeomlott. Nero Szélvihar, New York angyala, a férfi, akinek az életét az abszolút akaraterő határozta meg, miattam tört meg. Szexi lett volna, ha nem a szemem láttára haldoklik. Éreztem, ahogy a vére kiáramlik a testéből, és úgy énekelt nekem, mint semmi más. Összeszorítottam a fogaimat, és figyelmen kívül hagytam a hívását. Most nem volt szüksége arra, hogy igyak belőle. Már így is elég gyenge volt.

Nero elfordította a tekintetét a csuklómon csordogáló vérről, és találkozott az enyémmel. - Ha nem hagyod abba az irritálást, eszméletlenre ütlek.

- Miért csinálod ezt? - morogtam rá.

- Megvédelek téged. Ha valami történne veled, én... - Megrázta a fejét.

- Találnod kellene valaki mást, akit kínozhatsz?

- Nincs senki más.

- Egy egész Légió tele van azokkal, akik megérettek a kínzásra. Biztos vagyok benne, hogy találsz néhányat.

Szakadt ingének ujját a csuklóm köré tekerte. - Nincs hozzád fogható - mondta halkan, komoly szemmel. És nem hittem, hogy már arról beszél, hogy az edzésekkel kínoz engem. Az ajkához emelte a kezemet, és megcsókolta az ujjaimat.

Újabb ütközés rázta meg a hajót. A padló megingott, és a könyvek átrepültek a szobán - a kabin összes bútorával együtt. Nero karja körém zárult, hogy megvédje a testemet, de a szorítása lecsúszott, amikor valami másnak ütköztünk, és a falhoz vágódott. Fájó testemet felkapartam a földről, amikor az új pilóta berobbant az ajtón.

- Azt hittem, megmondtam, hogy ne menj neki semminek - morogtam.

- A korábbi robbanások mindent megrongáltak. A hajó szétesőben van. Elvesztettük a kormányozhatóságot - mondta, és a félelem összezavarta a szavait. - A falhoz közeledünk, és nem tudok elfordulni. Neki fogunk ütközni.