VÉG­SZÓ

A kér­dés, hogy mit hoz a jövő, olyan régi, mint az em­ber ké­pes­sé­ge, hogy el­gon­dol­koz­zék éle­tén. A vágy, hogy egy pil­lan­tást vet­hes­sünk az el­jö­ven­dő idők­be, eb­ből szár­ma­zik. Mi ér­tel­me is len­ne mun­kánk­nak, ha nem a jö­vőt szol­gál­ná, ha nem az em­be­ri fej­lő­dés egy mo­za­ik-kö­vé­nek te­kin­te­nénk! De ho­gyan tud­nánk jö­vőn­ket el­ter­vez­ni, ha nem kí­sé­rel­nénk meg, hogy a mai is­me­re­te­ink se­gít­sé­gé­vel el­kép­zel­jük? A ma álma a hol­nap va­ló­sá­ga lesz!

Egy ilyen álom­ból ered ez a re­gény is. Nem tá­maszt igényt arra, hogy min­den, amit leír, meg­fe­lel­jen az el­jö­ven­dő va­ló­ság­nak. Ma, az atom­kor­szak kü­szö­bén, még meg­kö­ze­lí­tő­en sem le­het meg­jó­sol­ni, hogy a leg­ha­tal­ma­sabb ener­gia, ame­lyet az em­ber ed­dig fel­fe­de­zett, az atom­ener­gia és a ra­ké­ta­tech­ni­ka mit hoz még ne­künk, ha bé­kés cé­lok­ra hasz­nál­juk fel. De azt már ma is tud­juk, hogy az em­be­ri élet egyet­len te­rü­le­te sem ma­rad érin­tet­len et­től a tech­ni­kai át­ala­ku­lás­tól.

Van­nak azon­ban a re­gény­nek utó­pisz­ti­kus ele­mei is.

Mai is­me­re­te­ink sze­rint, mam­mu­tum a jö­vő­ben nem lé­tez­het és a gi­gan­tum is el­kép­zel­he­tet­len oly­képp, hogy a mo­le­ku­lá­ris re­ak­ci­ó­nál oly nagy ener­gi­át bo­csás­son ki. Ugyan­ez áll az ato­mo­f­lor­ra és a koz­mo­nit­ra, va­la­mint arra is, hogy hid­ro­gén­ből sze­net tud­junk ipa­ri­lag elő­ál­lí­ta­ni. Va­ló­szí­nű­leg nem lesz­nek üzem­anyag­tab­let­tá­ink sem – te­hát vízi jár­mű­ve­ink nem fog­nak szűrt fo­lyó­víz­zel jár­ni. De már ma is mó­dunk­ban áll, hogy a ter­mé­szet­ben elő nem for­du­ló új ele­me­ket mes­ter­sé­ges úton ál­lít­suk elő, még ha nem is sta­bi­lok, ha­nem rö­vid fél-ér­ték­idők fo­lya­mán tő­lünk is is­mert, ter­mé­sze­tes ele­mek­re bom­la­nak.

Az anyag szi­lárd­sá­gá­nak nö­ve­lé­se s anya­gok var­rat nél­kü­li össze­il­lesz­té­se gam­ma-su­gár­zás­ra be­ál­ló mo­le­ku­la-át­ren­de­ző­dés se­gít­sé­gé­vel nem utó­pia. Ez­zel az el­já­rás­sal már ma is át­ala­kí­tunk mű­anya­go­kat. Át­lát­szók­ká, acél­hoz ha­son­lók­ká és be­ton­sze­rű­en tűz­ál­lók­ká tud­juk ten­ni! Char­les­by sze­rint a ru­gal­mas­sá­got és a szi­lárd­sá­got is nö­vel­ni tud­ták gam­ma be­su­gár­zás­sal (l. Schenk: An der Sch­wel­le der letz­ten Din­ge. – A vég­ső dol­gok kü­szö­bén.)

A fi­zi­kai és tech­ni­kai fo­lya­ma­to­kat a könnyebb ért­he­tő­ség ked­vé­ért rész­ben egy­sze­rű­sít­ve ad­tam elő.

Drez­da. 1956, ok­tó­ber.

Eber­hardt del’An­to­nio.