23. FEJEZET

A sápadtan, kifacsarodott tagokkal virágai között heverő nagyi látványától Elorie majdnem összeroppant. Lerogyott Moira mellé, kétségbeesetten próbálta kitapintani az érverését.

Marcus megfogta a nagyi csuklóját.

– Él! Alig-alig, és a fejét valami borzasztó sérülés érte, de él.

Elorie levegő után kapkodott. A nagyi a gyógyítójuk, nincs is másik a faluban. Orvosi segítséget hívni nyilvánvalóan nincs idő – a mentők nagyon sokára érnének Fisher's Cove-ba.

Ez vészhelyzet.

Ha vészhelyzet, akkor Bosziháló.

A félelemtől dermedten a háta mögött ácsorgó boszorkánypalántákhoz lendült.

– Szedjetek össze minden laptopot, amit csak tudtok! Futás! – Ahogy kimondta, már szaladtak is. Visszafordult Marcushoz. – Keresd meg Sophie-t! Használd a riasztót!

A férfi közben már tébolyultan nyomkodta a telefonja gombjait.

– Jamie-nek és Giniának is szólok, ők segíthetnek összecsődíteni más gyógyítókat. Úgy rémlik, Meliyát a Varázsvilágban láttam.

– Siess! – sürgette Elorie. A nagyi kezét szorongatta. Nagyon hidegnek érezte.

Sean másodpercek alatt visszaért egy laptoppal. Marcus kikapta a kezéből, és vadul püfölte a billentyűket.

– Miért fogja a virágokat? – nézett le a nagyira Sean.

Elorie agya próbálta követni a kisfiú fura kérdését.

– Micsoda?

– Fogja a virágokat – mutatta Sean.

Elorie gyöngéden a nagyi másik kezéért nyúlt, és látta, hogy egy összemorzsolt kék virágot markol. Elakadt a lélegzete.

– Ez a keze nem is olyan hideg.

Azután fölismerte, mi az a kék. Búzavirág. Gyógyulás.

A nagyit a kertje tartotta életben.

Elorie hallotta, hogy Marcus parancsokat dörög mindenkinek, akit sikerül utolérnie. Fölkapta a fejét.

– Giniát is megtaláltad?

A férfi bólintott,

– Szükségem van rá. Minden gyógyításra és virágfakasztásra, amit csak küldeni tud nekem.

Marcus úgy meredt rá, mint egy eszelősre.

Elorie a nagyi virágot markoló kezére mutatott.

– Azt hiszem, a növényeiből merít gyógyerőt. – Körbeintett a kertben. – De nézd: ezek lekókadtak.

– Van egy kis földes varázserőm – nyúlt a legközelebbi növényért Marcus. – Segítek.

– Ne! – csattant föl önmagát is megdöbbentve Elorie. – Az interneten nagyobb hatalmú földboszorkányok vannak, és a Bosziháló könyvtárában kész bűbájok várakoznak. Keress nekem gyógyítókat. A növényektől függ minden élet, ők fogják visszahozni őt. Keresd meg Sophie-t!

Odahúzta a mellette fekvő laptopot. Ő addig is életben tarthatta a nagyi kertjét.

– Ezt mi is tudjuk csinálni, Elorie – fogta meg sápadtan, de eltökélt arccal a vállát Kevin. – A növényekkel. Szerzek bűbájokat a Boszihálóról.

Sean már le is kuporodott egy virágágy elé, és finoman rebegtette az ujjait. Lizzie óvatosan vízpermetet hintett az ujjairól, és gyöngéden dúdolt a virágoknak.

Igaza volt Kevinnek. Össze kellett szedniük minden föllelhető gyógyító bűbájt. Elorie éppen átnyújtotta a fiúnak a számítógépet, amikor Ginia arca bukkant föl a képernyőn.

Közben Marcus gyakorlatilag odadobta neki a saját laptopját:

– Megvan Sophie!

Elorie ismét majdnem összeroppant, amint meglátta a barátnője arcát.

– Nagy a baj, Sophie! A nagyi fejében. Nem tudom, mi az.

Sophie maga volt a megtestesült aggodalom.

– Nem bírom meggyógyítani azt, amit nem látok. A csuda vigye el, még nem is programoztunk gyógyító pásztázást a Boszihálónak – csuklott el a hangja. – A jövő heti tennivalóim listáján szerepelt.

Elorie behunyta a szemét kínjában. Karnyújtásnyira voltak a megoldástól. Rendelkezésre állt gyógyító is, módszer is a varázserő merítésére, de a gyógyító nem látta, mi a baj. Megfájdult a feje a düh és a tehetetlenség együttes rohamaitól.

Megfájdult a feje…

– Sophie! – rántotta maga elé a számítógép képernyőjét. – Egy új gyógyító is érezné a nagyi fájdalmát?

– Persze – ráncolta értetlenül a homlokát Sophie. – Bármely gyógyító érezné.

Lizzie.

Elorie hátraperdült.

– Lizzie!

A kislány odarohant, még csöpögött az ujjairól a víz.

– Kevin, le tudod ereszteni Lizzie korlátját? Csak egy kicsit.

A fiú bólintott, ujjai továbbra is röpködtek a billentyűkön.

Lizzie a fejéhez kapott.

– Ne haragudj, édesem! – vonta az ölébe Elorie. – Úgy gondoljuk, te talán érezheted ugyanazt, amit a nagyi. Meg tudod mondani, milyen érzés?

Lizzie a szemét dörzsölgette.

– Mint valami nagy ütés a fejemben. Leginkább pont itt fáj – nyúlt a bal szeme fölé.

Elorie elolvasta a szöveget, amit Sophie a képernyője üzenetablakába írt. Ha tovább súlyosbodik, szorosan zárasd le a kislány korlátját. Nehogy kettejüket veszítsük el. Kis híján fölsikoltott.

Lizzie oldalra billentette a fejét, Sophie kérdését fontolgatta.

– Általában nagy és kerek, de időnként szúr. Most viszont kicsit jobb. Azt hiszem, a növénybűbájok segítenek.

– Reméljük – felelte Sophie remegő hangon. – Remélem, eleget készítettünk elő. – Azután kihúzta magát. – Lizzie, most folytathatod az öntözést. Az nagy segítség.

Elorie megint a képernyőre nézett, nem mert kérdezni.

– Ez szélütésnek tűnik – jelentette ki Sophie gyászos arccal. – El kell szállítanunk a nagyit. Be kell vinned a Varázsvilágba, nővérkém. Az az egyetlen hely, ahol elég gyorsan össze tudjuk gyűjteni a gyógyítókat.

Elorie még jobban szorította a nagyi kezét, alig bírta kinyögni a szavakat:

– Nem veszélyes megmozdítani?

– De. – Sophie megcsóválta a fejét, potyogtak a könnyei. –Belehalhat. De ha otthagyjuk, biztosan meghal.

Váratlanul Jamie arca jelent meg a képernyőn, feje mögött a mágikus tengerpart melletti, égbe szökő hegyekkel.

– Tudok segíteni. Elorie, mindjárt küldök neked egy különleges szállító bűbájt. Teljes távátvitelt alkalmazunk, most az a legkíméletesebb neki. Aervyn belekapaszkodik az itteni sziklákba, hogy mindent a lehető legszilárdabban tartson.

Elorie behunyta a szemét, kétségbeesetten fohászkodott csodáért. Tudta, hogy a varázslat ölhet. Ha az övé öli meg a nagyit…

Marcus bácsi keze nehezedett gyöngéden a vállára.

– Egy teljes kör vár készenlétben. Sikerülni fog. Moira rád merné bízni az életét.

Elorie a férfi szemében tükröződő bizalomra támaszkodott, megmarkolta a függőjét, és varázserőt merített.

„Nagyi életéért szólok,

Szeretetből varázsolok.

Állhatatos, tiszta szívvel,

Hogy ne menjen tőlünk még el

Kisbabákkal éledjen,

Parancsomra úgy legyen!"

Ha a picik nem tudják itt tartani a nagyit, akkor semmi sem.

Elorie-ban olyan határozottság ébredt, aminek addig a létezéséről sem tudott. Azzal nyúlt a Jamie által küldött szállító bűbájért. Még ő is látta, hogy az egy műalkotás – kifinomult, sokrétűen összetett, és sziklaszilárd. A nagyi nem is kerülhetett volna jobb kezekbe.

Ahogy fölkészült a bűbáj működésbe hozására, a Ginia kezében tartott számítógép képernyőjén egy másik bűbájalakzat rajzolódott ki.

A gyógyítók – szuggerálta Marcus bácsi. Majd ők segítenek egyensúlyban tartani Moirát, amint átkel a Varázsvilágba.

Elorie az első bűbájra burkolta a másodikat. A nagyi keze tovább hűlt. Nem maradt vesztegetni való idejük.

Elküldte.

Amikor kinyitotta a szemét, már a képernyőn látta a nagyit, aki alacsony ágyon feküdt, a fejénél Sophie-val. Sophie arcát nem a gyász, hanem a koncentrált gyógyító munka vonta ráncokba.

Sikerült. Elorie gyógyítók kezébe juttatta a nagyit.

– Most várunk és imádkozunk – ragadta karon Marcus, majd beröpítette kettejüket a Varázsvilágba.

 

*

 

Sophie igyekezett lecsöndesíteni az elméjét. A pánik nem barátja a gyógyítóknak.

– Te is érzed? – nézett föl Mike szemébe.

A férfi bólintott, és körbepillantott a helyiségben.

– Mindannyian érezzük. Szélütés, méghozzá súlyos. A bal agyfélteke elülső részén.

– A csatornái csúnyán eltorlaszolódtak – tette hozzá Meliya, a teremben tartózkodó legöregebb gyógyító. – Már elkezdtünk dolgozni rajtuk.

Sophie biccentett. Ez a Moira néni agyát ért súlyos károsodást nem befolyásolta, de megelőzhette a szervezet más részeinek további károsodását. A szélütés idegeket pusztíthat el, és maradandó bénulást okozhat.

Két fiatalabb gyógyító Moira lábánál ült, ők oxigénnel árasztották el a testét, megtisztították a mérgektől. Meglepően kevés munkájuk akadt. Moira nénit lélegeztette a kertje. A válság az agyát sújtotta.

– Készen állok, szólj, ha te is! – érintette meg felesége kezét Mike.

Igaza volt. Kezdeniük kellett.

Sophie gyógyító révületbe merült, és érezte, hogy a többi gyógyító gyöngéden csatlakozik hozzá. Mindannyiukat körülvette a lüktető erő, amit a közvetlenül a Moira betegágyát magában foglaló helyiség előtt fölállt teljes kör szolgáltatott. Sophie a kör hatalmára, biztonságára támaszkodott.

Azután elindult a nehéz és veszélyes útra, a páciens agyába.

Kétfajta szélütés létezik – érelzáródásból és megpattant véredényekből következő. Sophie szinte biztosra vette, hogy a második esettel, agyvérzéssel állnak szemben. Moira néni a tapasztalt gyógyítók közé tartozott, és minden jól képzett gyógyító rendszeresen végez önpásztázást. Nyilvánvalóan nem kerülte volna el a figyelmét egy jelentős agyérelzáródás. Sajnos a megpattant véredények gyógyítása sokkal komplikáltabb.

Sophie a középső agyi verőér mentén fölfelé menet megtalálta, amitől rettegett – egy tóvá gyülemlett vérömlenyt. Érezte maga mellett Mike higgadt lélegzését, és megnyugodott. Minden tőle telhetőt el fog követni.

Gyors instrukciókkal eligazította a csapatát. Mialatt munkához láttak az elszakadt véredénnyel, Mike és Meliya lelassították Moira néni szívét. Sophie-ra hárult a feladat, hogy új érfalat növesszen. A gyógyító földboszorkányok éppen ebben a fajta varázslásban jeleskednek.

Most azonban nagyon valószínűnek látszott, hogy alulmarad a küzdelemben. Egyetlen boszorkánytól csak ennyi telt, és Mike-ot nem vonhatta el a saját munkájától.

Érezte, hogy egy kéz csúszik a sajátjába. Ginia keze. A gyógyító földboszorkánytanoncé. Sophie ismét megnyugodott. Gondolatbeli biztos kézzel kezdett hozzá a teendőihez. Növessz egy sejtet, illeszd a szomszédaihoz. Növessz újabb sejtet, ismételd meg a műveletet. Önmagában nem nehéz – de versenyfutás az idővel: körülbelül két perc állt rendelkezésükre.

Miután Ginia túljutott az alapokon, Sophie ráhagyta, hogy a szakadás könnyebbik részén dolgozzon, ő maga pedig a súlyosabban károsodott területre összpontosított. Érezte, amint a fiatalabb gyógyítók elvezetik a vért, hogy jól lásson, de az továbbra is nagyon megnehezítette az előrehaladást.

Egy eltévedt varázserőszál vonta magára a figyelmét, és ahogy megfordult, tátva marad a szája a döbbenettől. Moira néni elszakadt véredénye hihetetlen sebességgel nőtt feléje. Olyan ütemben, amihez húsz gyógyító kell, nem egyetlen tanonc. Márpedig az egész vüágon nincs húsz gyógyító földboszorkány.

Nincs – szólalt meg Jamie gondolathangja. Egy azonban van, és Elorie továbbította Ginia varázserejét a Varázsvilág összes bűbájprogramozójának. Sokszorosítanak, amilyen iramban csak bírnak, Ginia pedig összehangolja a folyamatot. Föl tudod használni?

Naná, hogy a fenébe ne! Sophie elkapta a növekvő véredényt, amikor az már majdnem fellökte, és elkezdte oldalra tolni. Ilyen mérvű növekedés mellett nem kellett megjavítaniuk a szakadást. Kikerülhették.

Harminc másodperc múlva készen állt az új véredény, hogy csatlakoztassák a szakadás fölött. Sophie lázasan dolgozott az egyesítésen, ahogy az összes többi ráérő gyógyító is.

Mire végeztek, és elhátráltak onnan, már csak másodperceik maradtak. Sophie jelzett Mike-nak és Meliyának, hogy gyorsítsák vissza Moira néni szívét.

Azután azt tette, amit minden gyógyító szokott, ha emberélet forog kockán. Imádkozott.

*

 

Elorie feje Aaron ölében pihent, az asszony lassan éledezett álmából.

– A nagyi? – pattant föl a szeme, ahogy beugrott az emlék.

– Nem tudunk semmi újat. A gyógyítók még dolgoznak –simogatta meg gyöngéden a haját Aaron. Hálásan mosolyodott el, ahogy Nell lehajolt hozzájuk egy tányér levessel. – Egyél! Hatalmas varázsmunkát végeztél, hogy idehozd a nagyit a Varázsvilágba, fantasztikus varázsmunkával segítettél az agya gyógyításában, most pedig vissza kell nyerned az erődet.

– Tápláljuk a tömegeket – ült le melléjük Nell. – A kelleténél több boszorkánynak merültek le az elemei. A gyógyítók egyenként szöknek el enni – intett az alacsony épület felé, ahol Moirát ápolták.

– Van valami újság? – ragadta meg a kezét Elorie.

– Nincs – rázta a fejét Nell. – Azon dolgoznak, hogy amennyire csak tudják, helyreállítsák a károsodott részt. Él – halkult el a hangja –, és ez valóságos csoda.

Mia ballagott oda, egy tálca szendvicset hozott.

– Kérsz enni? Vagy hozzak egy kanapét, hogy arra ülj?

– Kanapét? – próbálta kitisztítani a fejéből a ködöt Elorie.

– Igyekszem mindenkinek a kényelmét biztosítani – villantotta ki a fogsorát Mia.

– Szép munkát végzel, kicsim – ölelte szorosan magához a kislányt Nell.

Elorie egyre fokozódó döbbenettel nézett körül. Amikor megérkeztek a Varázsvilágba, hatalmas füves síkság terült el itt – a legtöbb, ami ilyen rövid idő alatt Jamie-től telt. Mostanára óriási, gyönyörű kertté változott, terebélyes, dús lombú fákkal, virágokkal, padokkal, büféasztalokkal – és szó szerint több száz emberrel.

Együtt virrasztottak a sérültért. Az összes boszorkány, akit Elorie valaha ismert.

Azután Miára meg Aaronra nézett, újra elfordította a fejét, és ráeszmélt, hogy Fisher's Cove lakóinak zöme is megjelent. Az iménti megjegyzés törölve. Nyilvánvalóan rengeteg varázstalan is itt virrasztott.

Sírás fojtogatta a torkát.

– Biztosan rendbe fog jönni a nagyi. A világért sem mulasztana el egy összejövetelt.

– Ez volt az elképzelés – bólintott csillogó szemmel Mia.

Sokfajta varázslat létezik. Elorie odaadta a levese maradékát Aaronnak, és fölállt.

– A segítségedre van szükségem – fogta meg Mia kezét. – Keress nekem egy fuvolát!

*

 

Sophie leejtette a kezét. Annyira kimerült, hogy mozgatni sem bírta. Már megtettek mindent, amit tudtak. A többi Moira nénin és lelkierején múlott.

Mike a vállához ölelte a felesége fejét. Az asszony érezte, hogy ő is remeg a fáradtságtól. Az egész csapat minden erejét beleadta a munkába.

A sarokból hallatszó szuszogás vonta magára a figyelmét. Ginia kisegér módjára összekucorodva feküdt, és csöndben aludt. Egy jól kiképzett gyógyító munkáját végezte el, sőt annál is többet.

– Egyszer bámulatos gyógyító válik belőle.

– Máris az – vélte Mike. – Az a bűbáj-programozási ötlet egyszerűen zseniális volt.

Igaz. Sophie tudta, hogy Ginia és Elorie briliáns csapatmunkája az egyik nagyon fontos oka, ha Moira néni életben marad.

A kislány felé nyújtotta a kezét. Valakinek ellenőriznie kellene, nem kapott-e csatornasokkot.

– Lazíts! – kulcsolta össze vele az ujjait Mike. – Semmi baja, csak elaludt. Az itt lévő összes gyógyító megnézte már.

Sophie a hasára tapasztotta a tenyerét. A kisbabája is rendben volt. Gyötrelmes időszakon vergődött át, beleadta a gyógyításba minden erejét, amit anélkül tudott, hogy veszélybe sodorta volna a pocakjában bimbózó életet.

– Megtetted a magadét – jelentette ki Mike. – Moira sietne elsőként megnyugtatni, hogy ennyi a helyénvaló, és nem több.

Az asszony bólintott. Az eszével ő is tudta, a szíve azonban kettéhasadt a választástól.

Mike egy doboz energiaitalt adott neki, ő pedig engedelmesen kortyolgatta. Ez is hozzátartozott a magzat megóvásához. És további gyógyító feladatok várták. Még hónapokig.

Legalábbis ebben reménykedett. Moira néni egyelőre ijesztően csöndes és hideg maradt.

Ginia felült a sarokban, a szemét dörzsölgette.

– Ki zenél?

Zenél? Sophie oldalra billentett fejjel fülelt, ahogy tüneményesen zengő dallam úszott körülöttük. Éppen úgy szólt, mint Elorie fuvolája a teljes körben.

Elorie fuvolája.

Sophie ellökte magát Mike-tól, az ajtóhoz botorkált, és szélesre tárta. Beáradt a muzsika, a hold a mennybolt tetején lebegett, és több száz arc vette körül az épületet, az emberek égő gyertyát tartottak a kezükben, és halkan énekelték Elorie szárnyaló melódiáját.

Az asszony sürgetően integetett Jamie-nek.

– El tudod tüntetni a házat. Tedd a nagyit középre!

Néhány másodperc múlva elpárolgott az épület, és Moira néni az éjszakai ég alatt feküdt az ágyon. Körös-körül virágok nyíltak, és a hold kissé közelebb úszott. Sophie programozóként és boszorkányként egyaránt elámult a csodálatos látványtól.

Jamie megérintette a vállát.

– Tehetek még valamit? – kérdezte halkan.

Egyvalamit még igen.

– Juttasd a fejébe a muzsikát. Segíts, hogy láthassa mindezt. Végtelenül gyöngéden.

– A gyöngédség nem az esetem – fintorgott a férfi.

– Várjatok! – lépett oda mellé új kristálygömbjét szorongatva Lauren, és mély lélegzetet vett. – Majd én.

Behunyta a szemét, enyhén ringatózott. Néhány másodperc múlva elmosolyodott. Figyel ránk – közvetítette. Egészen gyöngén, de hall bennünket.

Sophie látta, hogy több tucat arcon könnyek gördülnek le, de a halk éneklés egy pillanatig sem akadozott. Elorie fuvolája pedig még soha nem szólt ilyen tündérszépen.

*

 

Ideje elkezdeni a kört. Az a dolga. Moira hallotta, hogy az unokája fuvolázik, de valami nem egészen stimmelt. Hol a köre? És ő hol van?

Erőlködött, hogy kilásson a tudatát elborító sűrű ködből.

A zene. Hallgassuk a zenét! Lelki szemeivel látta Elorie-t, aki játék közben finoman ringatózott. Az arcokat a körben, a szeretet és összetartozás varázsközösségét. Mennyi ember! Ez biztosan nagyon fontos kör.

Ő pedig mintha feküdne, és ez igazán nagyon különös.

Azután rázúdultak az emlékek, kínlódása a kertben, majd a borzalmas, alattomos hideg.

Küszködve nyitotta ki a szemét, és árnyékba borult fejeket látott, meg nappali világosságú holdkorongot, ami szó szerint karnyújtásnyi közelségűnek tűnt.

– Akkor ez a mennyország?

Nahát, milyen rémisztő a hangja!

Halk nevetés hallatszott, csókok zuhogtak a homlokára.

– Nem, Moira néni, még velünk vagy. Visszajöttél.

Hát nem halt meg? Moira lassan körülnézett, megvizsgálta a ködös holdat és a félhomályos arcokat. Semmi sem festett normálisan.

– Sophie, édesem, nem látok valami jól.

Most a csókok mellé könnyek potyogtak az arcára.

– Tudom, és borzasztóan sajnálom. Minden tőlünk telhetőt megteszünk az ügyben, és idővel várhatóan javulni fog. Egyelőre csak annyit kell tudnod, hogy szeretünk téged. Visszatértél hozzánk. Még hosszú út áll előtted, de hidd el, fogod még ringatni a kisbabáinkat.

Moira egy álomhozó bűbáj könnyed simogatását érezte, és megadta magát a szendergésnek. Ringatni fogja a kisbabákat. Akkor rendben.