11. FEJEZET

Nell megkönnyebbült sóhajt hallatott, ahogy kiszállt Aaron furgonjából. Ezen az isten háta mögötti helyen végre lekapcsolhatott a legmagasabb készültségi fokozatból. Négyéves gyerekkel repülőgépen ülni körülbelül egy óráig szórakoztató. Sajnos ennél jóval hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy az ember Kaliforniából, vagyis az Egyesült Államok délnyugati szögletéből Kanada legkeletibb tartományába, Új-Skóciába érjen.

Az útlevél-ellenőrzésnél még némasági bűbájt is kellett bocsátania Aervynre. Igazán nem hiányzott volna, hogy az a kedves tisztviselő megtudja, miféle beavatkozást óhajt megengedni magának egy türelmetlenkedő boszorkánypalánta a repülőgép felgyorsítása érdekében.

Próbáld meg vacsoráig nem elhagyni az öcsédet, Ginia! – kiáltott a lánya után, aki már félúton járt az előkert pázsitján, lelkesen üdvözölte Lizzie-t, Aervyn nem sokkal lemaradva nyargalt mögötte.

– Ne izgulj, Nell néni! – integetett Kevin. – Vigyázunk, nehogy az óceánba essen.

Nehéz komolyan venni efféle ígéretet olyan fiútól, akinek térdig vizes a nadrágszára.

– Vacsorára mindannyian gyertek vissza!

Pillanatok alatt mind az öt gyerek eltűnt a ház mögött.

– Jót tesz nekik, hogy kiszaladgálhatják magukat egy kicsit – jegyezte meg Aaron, miközben fölkapta az asszony poggyászának egy részét.

– Csak azt nem szeretném, ha a panziótokban vezetnék le a fölös energiájukat – mosolygott Nell.

– Azt én sem. Ámbár Elorie egyre győzköd, hogy már boszorkánycsemete-biztos az épület.

– Aervyn mellett nem létezik olyan.

– Akkor majd juttasd eszembe, hogy emeljem háromszorosára a kártérítési letéteteket! – kuncogott Aaron, és megfogott egy bőröndöt. – Ebbe meg mi a nyavalyát pakoltál? Követ?

– Az Ginia varázsital-kollekciója. Meg akarta mutatni Sophie-nak és Moirának a legújabb főzeteit. Sajnos a folyadékok nehezek, és egyáltalán nem egyszerű átjutni velük a reptéri ellenőrzésen.

Aaron érthető óvatossággal szemlélte a bőröndöt.

– El tudom képzelni. És nem fog valamelyik békává változtatni, vagy arra késztetni, hogy ne a megfelelő hölgynek valljak örök szerelmet?

– Ne aggódj! Ha abból iszol, gondom lesz rá, hogy a feleséged mellett tartózkodj.

Aaron nevetett, és hozzáláttak, hogy becipeljék a csomagokat a házba. Nell úgy döntött, jóváhagyja Elorie párválasztását.

A humorérzék fontos tulajdonság annál, aki boszorkánnyal házasodik össze, főként, ha boszibabákra is van kilátás. Nell messziről föl szokta ismerni a sokasodási lázat. Elorienak a nyugati parti látogatása alatt minden kisbabán megakadt a szeme. Erősen csodálkozott volna, ha Shaw-éknál legalább tervezési fázisban nem szerepel egy aprócska jövevény.

Moira a panzió társalgójában várta őket.

– Jaj, de örülök, hogy látlak! – ölelte meg Nellt, és az asztal felé intett. – Gyere, csüccs le! Már kitöltöttem a teát. Gondolom, a csemetéid elspuriztak a mi kis lókötőinkkel.

Nell mély lélegzetet vett, és visszaváltott új-skóciai vidéki sebességfokozatra.

– El, de Ginia alig várja, hogy leülhessen veled meg Sophie-val. Gyakorolt a varázsitalaival, és azzal fenyegetőzik, hogy az egész kertünket teleülteti.

Moira ragyogott.

– A kertemben bátran kiélheti magát. A virágaimnak jólesne a kis kezek gondozása. Mostanság kissé elhanyagolva érzik magukat.

– A ti boszorkánypalántáitoknak nincs földes varázserejük?

– Seannak egy picurka, de a tehetsége leginkább sziklákra és a talajra irányul. A növények egyáltalán nem érdeklik, és azt hiszem, türelme sincs, hogy veszteg maradjon, virágokat ápolgasson.

– Asszonynépnek való munka az – jelentette ki az ajtóból Marcus, és biccentett Nellnek, aki nem mert volna mérget venni rá, hogy tréfát hallott.

Moira az égnek emelte a tekintetét.

– Nell, óriási szívességet tennél nekem, ha foglalkoznál az unokaöcsém gondolkodásmódjával, amíg itt időzöl. Az agya némelyik része mintha leragadt volna a középkorban.

– Soha nem tagadtam – töltött magának egy csésze teát a férfi. – Üdv a tájékunkon, Nell! Nem kérdezem, hogy utaztál, feltételezem, hogy két boszorkánypalántával a nyakadon nem a legkellemesebben.

Nell érezte, hogy kitörni készül belőle a tiltakozás, noha Marcus fején találta a szöget. Csak épp nem jó irányból közelített anyai szívéhez.

– Marcus, viselkedjünk! – szólalt meg derűs arccal Moira. – Nell, ezek szerint Lauren nem csatlakozott hozzátok?

– Nem tudott. Az utolsó pillanatban közbejött egy adásvétel, amit ma délelőtt kellett tető alá hoznia, úgyhogy másik járatra szállt, és útba ejtette Coloradói. Pár óra múlva Sophie-val együtt érkezik.

Marcus leült, és egy tál áfonyával kínálta Nellt.

– Talán átgondolta, bölcs dolog-e órákat tölteni a repülőgép fedélzetén egy négyévessel.

Nell fölvonta fél szemöldökét. Tudta, hogyan kell helyretenni az ilyen alakokat. Tömör és velős válaszának azonban elejét vette Aervyn beviharzása.

– Áfonya!

Egyenesen megcélozta a Marcus kezében tartott tálat, majd amint az a padló felé zuhant, elkapta, és biztonságba teleportálta. Mindenki megdermedt, ahogy a szeretet és fájdalom kiáradása elborította a jelenlévők elméjét. Marcus elgyötört arcából lefutott a vér.

– Evan – hasított nyögése Nell lelkébe, ahogy Aervynre meredt.

A kisfiú kétfelől gyöngéden megcirógatta.

– Én nem a te Evaned vagyok, de nyugodtan szerethetsz. Egyáltalán nem bánom – mászott Marcus ölébe, és befészkelte magát

Nell figyelte, ahogy a bogaras vén agglegény zaklatott szomorúsággal az arcán úgy fogta az ő fiát, mint valami hajszálvékony porcelánt.

Aervyn odateleportálta az áfonyát, és az öregnek nyújtotta.

– Tessék, vegyél áfonyát! A kedvenc gyümölcsöm. Evan is szerette az áfonyát?

– Igen – rebegte Marcus, és puszit nyomott Aervyn feje búbjára. – Szerette.

– A testvéred volt, vagy a kisfiad? – kérdezte Aervyn. – Kicsit zűrösek a gondolataid.

– Az ikertestvérem volt. Meghalt, nem sokkal idősebb korában, mint amennyi most te vagy.

– És nagyon bánkódsz miatta – nézett föl ünnepélyes komolysággal Aervyn.

– Nagyon.

– Nem a te hibád – hajtotta Marcus mellkasára a fejét Aervyn. – Még a nagyon erős boszorkányok sem tudnak mindent rendbe hozni. És te akkor még kicsi voltál, mint most én.

Moira akadozó hangon fölsóhajtott.

– Egész idő alatt magadat hibáztattad, Marcus? Édesem, hiszen tényleg nem te tehettél róla. Ha egyáltalán valaki, akkor én. – Nellre nézett. – Evan varázstehetsége fiatalon és erőteljesen megmutatkozott. Tűzvarázsló volt a javából. Miközben minden éjszaka tűzoltással vesződtünk, valahogy elsikkadt a felismerés, hogy asztrális mozgásra is képes. – Szavai alig hallhatóvá gyöngültek. – Egy éjjel elhagyta a testét, és nem tért vissza. Még hatéves sem volt.

Nellnek vérzett a szíve a helyiségben érzékelhető rengeteg bánattól és bűntudattól. Eddig sosem értette Moira merev ragaszkodását a kiképzéshez. Minden boszorkánycsemete szüleinek legsötétebb rémálma a mágia, ami öl.

– Nem tudtam visszahívni – mondta halkan Marcus. – Éreztem a jelenlétét, de nem tudtam visszahozni őt.

– Még most is érzed – billentette oldalra a fejét Aervyn.

Marcus lehajolt, és újra megpuszilta a kobakját.

– Igen, fiacskám. Még most is érzem.

 

*

 

Elorie lenyelte az utolsó falat lazacát, és elégedetten nézett végig a vacsoraasztalon. Minden új-skóciai otthon szíve a konyha, és bár az asszony imádta a meghitt, kétszemélyes vacsorákat, egy látogatókkal és nevetéssel teli asztalt szintén csodálatosnak talált. Minthogy már az összes vendégük megérkezett, az asztal csakugyan megtelt.

Az ültetés azonban nagyon különösen festett.

– Marcus bácsi mióta vonzza mágnesként a gyerekeket?

– hajolt oda Sophie-hoz és Nellhez Elorie. A férfi egyik oldalán Aervyn, a másikon Lizzie foglalt helyet. Rendes körülmények között ezek ketten az asztal két ellentétes végére húzódtak.

– Ma délután óta, legalábbis ami Aervynt illeti – felelte halkan Nell. – A jelek szerint a fiam feltűnően hasonlít Evanre.

Sophie fölszisszent, és összenézett Elorie-val. Amióta az eszüket tudták, Evan jelentette azt az egyetlenegy témát, amiről senki sem beszélt.

És díjaznám, ha ez így is maradna, közölte velük gondolatban Marcus.

Elorie érezte, hogy lángra gyűl az arca, és nem egy gyermekszempár fordult felé. A kelleténél több gondolatboszorkány ült az asztalnál. Az asszony lopva ellenőrizte, hogy a ketyeréje nincs-e kikapcsolva.

Lehet, hogy a fejed már nem ereszt, húgocskám, de az arcod éppolyan kifejező, mint máskor.

Hát akkor keress valami más beszédtémát, vén trottyos! – gondolta Elorie, és még jobban elpirult, amikor Marcus hahotára fakadt. A fenébe, hogyhogy meghallotta a gondolatait?

Nem szükséges hallanom őket. Nem ez az első ádáz tekintet, amit ötvenkét év alatt kapok.

Elorie képzeletben toppantott. Elég! Ez most a hazai pályája. Az otthona, a saját étkezőasztala. Kiválasztotta a legrokonszenvesebb arcot az asztalnál.

– Ginia, hallom, egész bőrönd bájitalt hoztál, hogy megoszd velünk.

A kislány földerült.

– Gyakoroltam mindent, amit Moira néni videochatben mutatott.

– Kiváló! – helyeselt Sophie. – Azt hiszem, holnap reggel egy varázsital-főzési óra nagyszerű indítás lesz a boszorkánytanodának. Ginia, esetleg segíthetnél nekem, megtaníthatod a többieknek, amit Moira néni mutatott.

Elorie legyűrte a hirtelen felszínre tört féltékenységet. Igazán helyénvaló, hogy Sophie segédkezik a boszorkányoktatás megszervezésében. Még ha ez az ő terepe is, nyugodtan megoszthatja másokkal.

– A bájitalok uncsik! – nyafogott Sean.

– Mert a tieid mindig hatástalanok – bökte oldalba Elorie. – Talán ha odafigyelsz, és rendesen vegyíted a hozzávalókat, akkor kicsit izgalmasabbá válik a dolog.

– Egyáltalán, kit érdekelnek ezek a mindenféle fájásokra való cuccok? – A kisfiú végre észbe kapott, és riadtan pillantott Moirára. – Bocs, nagyi, tudom, hogy neked fontosak.

– A fájdalmak gyógyítása csodálatos adottság – szögezte le Sophie –, nem szabad félvállról venni. – Fölcsillant a szeme. – Ámbár van egy receptecském, amelyik állítólag segít, hogy a baseball-dobójátékosok karja hamarabb rendbe jöjjön.

Ez már Sean érdeklődését is fölkeltette. Ha valaki, hát Sophie el tudta érni, hogy a kisfiú morgolódás nélkül végigülje a bájital-készítési okítást. Elorie pedig élt a gyanúperrel, hogy a dobógyógyító főzet sok közös vonást mutat azzal, amelyikkel a nagyi a saját fájásait szokta kúrálgatni.

Aaron és Mike visszatértek az éléskamrából, gyümölcstortákat hoztak.

– Áfonyatorta fér még valakibe?

Ha valakibe nem fért, hangját elfojtotta mindazok lármalavinája, akikbe igen. Amint azonban Aaron hozzákezdett a szeleteléshez és a tányérokra porciózáshoz, hirtelen igencsak összement az édesség – ez a térfogatcsökkenés bármely oktató figyelmét villámgyorsan magára vonta volna. Négy boszorkánypalánta feltűnően hallgatott, és mindegyikük Giniára nézett.

– Ezek miben sántikálnak? – kérdezte a bajsza alatt Sophie.

Elorie érdeklődéssel figyelte, ahogy az egyik desszerttányér áfonyatortástul a levegőbe emelkedett, majd köddé vált. Az asztal legszélén, Marcus előtt billegve bukkant elő.

A férfi homlokráncolva bökdöste biztonságosabb helyre.

– Figyelmesebben célozzatok, apróságok! Ki mit csinál?

– Hát nem látod? – pillantott föl csodálkozva Aervyn.

– Nem mindent – rázta a fejét Marcus. – Annyit látok, hogy mindegyikőtök valamilyen elementáris varázserőt hívott segítségül.

– Persze, mert az internet-varázserő láthatatlan – vigyorgott Aervyn. – Olyan, mint valami különleges szupervarázserő, amit senki sem lát.

Marcus elismerően bólintott Giniának.

– Nem csekély teljesítmény működés közben így ötvözni négy bűbájt. Úgy látszik, ma délután az óceánba potyogáson kívül mást is csináltatok.

Ginia kuncogott. Az öt boszorkánycsemete csuromvizesen és ártatlanságát hangoztatva jött be vacsorázni.

– Kövekkel gyakoroltunk. Szerencse, hogy nem tányérokkal. Eleinte jó néhányat elejtettünk.

Elorie-val forogni kezdett a világ. Ezek ténylegesen varázsoltak az internetes erőforrással? Kint, a tengerparton?

Nell a homlokát ráncolta.

– Milyen segédeszközt használtatok, édes gyermekem?

Ginia a zsebébe nyúlt, és félénk arccal egy okostelefont

húzott elő.

– Kölcsönvettem a telefonodat, mama, és igazítottam rajta. Az érintőkijelző pont úgy működik, ahogy az egér.

Nell a szemét forgatta.

– Majd juttasd eszembe, hogy elbeszélgessek veled a barangolási díjakról, te lány. Mennyi ideig volt a netre csatlakoztatva?

– Csak pár óráig, Nell néni – igyekezett nyilvánvalóan segíteni Sean, de sikerült még jobban elásnia Giniát.

– Mivel már úgyis egy vagyont költöttetek el – vetette közbe magát Marcus –, kicsivel több meg sem kottyan. Ismételjétek meg azt a trükköt a tányérokkal! Szeretném végignézni.

– Várjunk! – hallotta Elorie megdöbbenten a saját, majdhogynem kiabáló hangját. Nem kívánt megint a partvonalra szorulni, miközben olyan boszorkányságok zajlanak, amiket nem ért. Az otthonában, az asztalánál, a saját varázserejével. – Ginia, ugye ez ugyanaz a varázserő, amivel én is rendelkezem?

Ginia bólintott.

– Tudsz olyan gondolati kapcsolatot létesíteni velem, mint Kaliforniában? – nézett Aervynre Elorie. – Szeretném látni, mit csináltok.

– Persze – vigyorgott a fiúcska. – De légy szíves, kapcsold ki Jamie bácsi kütyüjét! Ha az működik, nagyon nehéz rákapcsolódni az agyadra.

Tegye közszemlére az elméjét a fél asztalnak?

– Nincs mitől tartanod – jegyezte meg szenvtelenül Marcus, és Sean meg Kevin felé intett. – Ezt a kettőt bőven lefoglalja a bűbájból rájuk eső rész, mi pedig Laurennel illedelmesebbek vagyunk, mint hinnéd. Igaza van Aervynnek, ki kell kapcsolnod a szerkentyűt, ha látni akarod a fejleményeket – tette karba a kezét majdhogynem kihívóan.

Igen, Elorie látni akarta.

Az asztalra helyezte Jamie kütyüjét, az áfonyatortára koncentrált, amennyire csak bírt, és kikapcsolta a készüléket.

Aervyn gondolati összeköttetése másodperceken belül létrejött. Most már lazíthatsz. Majd én vigyázok, hogy ne eresszen a fejed.

Elorie már semmit sem bánt. A gondolatkapocs mérhetetlen ajándékhoz juttatta. Életében először láthatta a működő varázserőt. Olyasvalakinek, aki már ezer meg ezer bűbájt figyelt kívülállóként, mámorító örömöt szerzett, hogy végre ténylegesen figyeli a varázserőt, amelyben mélyen hitt.

Láthatta az öt boszorkánypalántát, ahogy ki-ki segítségül hívott egy varázserőforrást. Ebből ő csak egyet ismert föl, a tűzijáték-sziporkázás hálózatát, azaz Ginia internetvarázserejét. Összpontosított, próbálta azonosítani a többieket. A hullámzó-kígyózó vonalak nyilván Lizzie vizes energiáját jelezték, a sercegő-pattogó fények pedig Kevin tüzét. Aervyn földmágiával dolgozott, így Seannak a levegő megidézése maradt.

Elorie-nak repesett a szíve a gyönyörűségtől. A négy energiaáram érintkezett, egybeszövődött, ahogy a boszorkánycsemeték egy-egy bűbájt gerjesztettek. Lizzie és Sean bűbája meglehetősen egyszerűnek tűnt, de Kevin és Aervyn valami kacifántosat, sokrétűen összetettet alkotott. Az asszony majd elepedt, hogy megértse.

Nem olyan bonyolult az, lányom. Lizzie és Sean együttműködnek a tányér felemelésében – magyarázta gpndolatban Marcus. Elorie összerezzent. Eddig föl sem fogta, hogy más is figyel.

Mindannyian figyelünk, gyermekem – hallotta a nagyi megnyugtató hangját. Marcus és Lauren valamennyiünket becsatlakoztatott. Kevin a tüzet szólítja, de kanalizálóként is működik, segíti az összes energia vegyülését és egyensúlyban tartását. Nagyon kifinomult munkát végez, méghozzá remekül.

Aervyn közben a távátvivő bűbájt készíti elő – jelezte Nell. De nem hiszem, hogy ténylegesen alkalmazni is ő fogja. Csak figyelj!

Elorie izgatottan nézte, hogy Ginia tűzijátéka hirtelen tündöklőbbé vált. A négy bűbáj egy pillanatra fölragyogott, majd egybeolvadt.

Soha életében nem látott még ilyen szépet.

A csudába! – mérgelődött Marcus. Eltévesztették!

Elorie érezte, hogy Aervyn mindjárt elneveti magát, miközben mindannyian kiestek a gondolatkapocsból. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy Marcus bácsi undorodva mered az ölébe került áfonyatortára, a többiek pedig az asztal körül a vidámság különböző fázisaiban leledzenek.

Saját humorérzéke is föléledt, amikor ráeszmélt, hogy valószínűleg nem is tévedés történt.

Azt hiszed, én nem tudtam, lányom?

Sikerült újra bekapcsolnia Jamie kütyüjét, mielőtt kacagva az asztalra borult.

A nagyi odahajolt Marcushoz, és megveregette a kezét.

– Talán ideje gyakorolnod a takarító bűbájokat, amiket annyira megvetsz, öcsém.

Marcus csak dörmögött valamit.

 

*

 

– Csodás ma éjjel a hold.

Elorie nem sűrűn tudta késő esti tengerparti sétára rávenni a férjét, ezért most örült, hogy az éjszakai égbolt úgy döntött, feltűnősködik egy kicsit.

Persze nem az asszonynak kellett hajnalhasadáskor kelnie, hogy reggelit készítsen a boszorkányokkal teli panziónak.

– Pontosan mi is történt ma este a vacsoránál? – karolta át a vállát Aaron.

– A varázslatra gondolsz?

– Úgy kötött ki a tortám Marcus ölében?

Elorie megtorpant a fövenyen, ahogy ráeszmélt a helyzetre. A férje volt a helyiségben az egyedüli varázstalan.

– Jaj, édesem, ne haragudj! El kellett volna mondanom neked.

Ő maga éppen elég sokáig élt a varázslatból kirekesztve, hogy pontosan tudja, milyen érzés az.

– Hát mondd el most! – csókolta homlokon Aaron.

– Azt hiszem, a gyerekek ma délután együtt gyakoroltak a tengerparton, és ügyes kis bemutatót tartottak a tortáddal. Mindegyikük szőtt egy bűbájt, azután Ginia egyetlen nagy bűbájjá vegyítette össze mindet.

– Tortát borítani Marcus ölébe nagy bűbáj?

Elorie fölkacagott.

– Azt nem tudom, hogy az a része szándékos volt-e.

– És Aervyn úgy intézte, hogy te is láthasd, mi történik.

– Igen. Marcus bácsi meg Lauren pedig becsatlakoztatták a többieket, hogy mindenki nézhesse. – Ahogy kimondta, máris összerezzent. – Legalábbis minden boszorkány. Ne haragudj, Aaron. Rettentő modortalanul viselkedtünk.

– Ugyan már! – mosolygott a férfi. – Én viszont Marcus arcát figyelhettem, ahogy a torta az ölében landolt. A többiek erről lemaradtak. – Egy pillanatra elhallgatott, lehajolt, fölemelt egy csillogó kék opált, és a feleségének nyújtotta.

– És a te arckifejezésedet is láttam. Boldog voltál, Elorie. Igazán boldog.

Az akkori pillanat öröme még most is visszhangzott az asszony szívében.

– Addig soha nem láthattam a varázslást, nem láthattam a varázserő használatát. Elképesztő volt.

– Amit Ginia művelt, a bűbájok összevegyítését, azt te is képes leszel megtenni?

Elorie lába egyszerűen összecsuklott. Lehuppant a homokra, fejbe kólintotta a felismerés. A varázslás meg az össznépi nevetgélés közben valahogy átsiklott ezen a lényeges ponton.

– Atyaisten! Ginia internetmágiát művelt. – Érezte, hogy kibuggyannak a könnyei. – Én is megtanulhatom azt, amit csinált. Nem leszek többé haszontalan boszorkány.