18. FEJEZET

Elorie igyekezett nem morgolódni, ahogy letelepedett a panzió hátsó teraszán. A tanórák komolyan megkurtították a műtermére szánható időt, és az ujjai még mindig alkotás után vágyakoztak. Megérintette a nyakában függő szívet.

Mintha néma hívásnak engedelmeskednének, boszorkánypalánták sereglettek föl a tengerpartról, Mike-kal és Sophie-val a nyomukban. Marcus, Moira és Nell léptek ki Aaron után a konyhából, poharakba kiporciózott tejet és limonádét hoztak. A közfigyelmet azonban az Aaron kezében tartott csokoládétorta vonta magára. Elorie most már tudta, miért érkeztek ekkora lendülettel a boszorkánycsemeték. Sean öt kilométeres sugarú körben azonnal kiszimatolt bármilyen frissen készült süteményt.

Lauren postai küldeménnyel a kezében jött az utca felől.

– Hát te mit hoztál, lányom? – érdeklődött Moira.

– Teljes szabadságot – mosolygott Lauren.

Kölcsönvett egy kést Aarontól, kibontotta a dobozt, és okostelefonokat emelt ki belőle. Elorie próbált nem morcos képet vágni az újabb műszaki eszközök láttán. Magatartása megváltoztatására törekedett. Tényleg törekedett rá.

Ginia elkapta a legközelebbi készüléket, többször megérintette a képernyőt, és behunyta a szemét. Néhány másodperc múlva elmosolyodott.

– Ez óriási! Jamie bácsi tisztára fölspécizte.

Elorie gyanította, hogy ez valami jót jelent.

Marcus a kezébe nyomott egy telefont, azután égnek emelte a tekintetét, ahogy az asszony kifejezéstelen arccal szemlélgette a képernyőn sorakozó választási lehetőségeket. Elorie teljesen extrák nélküli mobilt szokott használni. Nyilvánvalónak tűnt, hogy aznapi első boszorkányság-tanóráját arról kell tartani, miként érhető el okostelefonon az internet.

Enyhén kínosan hatott, hogy Aervyn hamarabb kiigazodott a készüléken, mint ő. Az már porig alázta, hogy a nagyi is.

Mindez feledésbe merült, miután Ginia vezényletével a kijelzőre tapasztották a tenyerüket, és megidézték az internet-varázserőt. Elorie érezte, hogy zsibongás fut végig az elméjén. Fölkapta a fejét, tekintetében az a döbbenet tükröződött, amit a nagyi arcán látott.

– Az áldóját! – ámuldozott Moira, és áhítatos tisztelettel nézett a telefonjára. – Ez már döfi!

Elorie észrevette, hogy Marcus bácsi és Nell egymásra pillantanak. Meg tudta érteni őket. Bármely épeszű boszorkánykiképző veleszületett tulajdonsága az óvatosság, és a felturbózott varázserő-ellátás valószínűleg nem a legszerencsésebb ötlet egy félig-meddig kiképzett internetboszorkányokkal teli teraszon.

E boszorkányok egyikeként azonban élvezte az ujja hegye alatt duzzadó erőt. Na jó, ezt a műszaki eszközt talán megtanulhatja értékelni. És olyan kicsi, hogy elfér a zsebében.

– Ennél többet is tud – érintette meg a kezét Lauren. – Jamie úgy buherálta meg ezeknek a telefonoknak az internet-hozzáférését, amiből egy kukkot sem értek, de gyakorlatilag bárhol használhatók.

– Abszolút hordozható internet-varázserő! – vigyorgott Ginia.

Elorie-t elnémította a gyötrő remény, igazán meg akart bizonyosodni róla, hogy jól értette.

– Még a tengerparton is működik?

– Persze – bólintott telefonjától elbűvölten Ginia.

Ez tényleg teljes szabadságot jelentett. Elorie tisztelettel simogatta meg a telefont. Ha meg akarta idézni internet-varázserejét, mostantól állhatott ott, ahol a szárazföld és a tenger találkozik, ahogy a boszorkányok az idők kezdete óta szoktak. Mérhetetlen ajándékot kapott.

– Ezt te találtad ki? – nézett föl lángoló szívvel Laurenre.

A lány bólintott.

– De a munkát egyedül Jamie végezte.

Elorie a zsebébe nyúlt, és kikapcsolta Jamie másik szerkentyűjét, amelyik attól óvta, hogy eresszen a feje. Szerette volna, ha a többiek érzik, mit jelent ez neki. Gondolatboszorkány-fejek fordultak felé, ahogy hálája teljes erővel végigsöpört a teraszon.

– Köszönöm! – rebegte. – Egyszerűen… köszönöm!

*

Nell széles mosollyal figyelte, ahogy Aervyn kiteleportálta magát egy méretes hullám útjából. A kisfiú feltűrt szárú nadrágjának nedves állapotából ítélve vagy folyton veszített az óceánnal vívott bátorságpróbájában, vagy nem nagyon törte magát, hogy nyerjen.

Az okostelefonok nagyszerű ötletnek bizonyultak, de olykor egy anyuka kell a fontos kiegészítésekhez. Immár mindegyik boszorkánypalánta telefonját vízlepergető bűbájjal látták el. Marcus elhárította az asszony szolgálatait, de úgy tűnt, ha még sokkal több időt tölt a tengerparton boszorkánylecke-adással, még megbánhatja ezt a döntését.

Lauren és Marcus jelenleg összehangolták az oktatást, amely az internet-varázserős kísérletezést gondolatbeszédkivetítéssel ötvözte. Azt próbálták kideríteni, miként befolyásolja az internet-varázserőt a távolság, ezért boszorkánypárosok szóródtak szét a tengerparton. Így vált szükségessé Nell strandőri működése.

Mindegyik oktatópárba került egy gondolatboszorkány, aki utasításokat fogadott Laurentől, és visszajelzéseket adott neki. Sean minden nemtörődömségével együtt lenyűgöző távolságokat tudott áthidalni gondolatbeszéddel. Ikertestvére, aki Elorie-val alkotott párt, egyértelműen a képessége határait feszegette. Nell gyakorlatilag biztosra vette, hogy Lauren diszkréten fölerősíti Kevint, mert másképp nem hallaná.

Aervyn egy kilométerről mindannyiukat meg tudta volna süketíteni, de meglepő udvariasságot mutatott, amikor nem tette ezt Sean számára is nyilvánvalóvá. Az ebadta boszorkánykölyke az utóbbi időben érettségre utaló jeleket adott, amelyek némi nosztalgiát ébresztettek Nellben. Jólesett a tudat, hogy a fiúcska megtanul kevésbé lehengerlően viselkedni, ugyanakkor azonban azt is jelentette, hogy kezd felnőni.

Nell kicsit közelebb húzódott a tengerparton Laurenhez és Marcushoz. Saját gyönge gondolatboszorkányi képességei nem terjedtek ki a hosszú távú társalgásra. Elorie boldognak látszik – közölte. Ez a telefon briliáns ötlet, Lauren!

Ennél is fontosabb, hogy így jóval csekélyebb ellenállással viszonyul a saját varázserejéhez – válaszolta Marcus. Talán már itt elérünk némi előrehaladást.

Na persze, a zsémbes vénember szerint a boldogság mit sem számít, gondolta Nell. Megpróbálta mellőzni a tényt, hogy a férfi csupán néhány esztendővel idősebb nála.

Mindannyian figyelték, ahogy Elorie ismét megpróbál két egyszerű bűbájt elegyíteni, egyet Lizzie-től és egyet Seantól. Ehhez a második kísérlethez még lejjebb vonultak a tengerparton, és ezúttal meghiúsult a bűbáj egyesítés. Neki nincs akkora hatótávolsága, mint Giniának – dörmögte Marcus –, és nem bírok rájönni, miért. Ginia a partsáv túlsó végéről is képes bűbájokat egyesíteni, Elorie azonban csak egykét méteren belül.

Nell meglepődött, hogy Marcusnak nem nyilvánvaló a probléma. Kevin korlátozza, mivel Elorie nem tudja egyesíteni a bűbájokat, ha nem látja őket, a fiú gondolatmágiája pedig nem elég erős. Ha távolabbra kerülnek egymástól, nem képes elég jól megjeleníteni Elorie-nak a látnivalót.

Hm – felelte Marcus. Így Elorie-nak sokkal kevésbé hasznos a fiú.

Nell a fogát csikorgatta. Majd mindjárt megmutatja ennek a vénembernek, milyen „kevéssé hasznos" tud lenni Kevin. Megfogalmazott magában egy Elorie internet-varázserejére vonatkozó teóriát, és úgy tűnt, most kitűnő alkalom kínálkozik az elmélet kipróbálására.

Precízen célozva kizárólag Laurennek küldött üzenetet, és arra kérte, továbbítsa ugyanolyan óvatosan a tanoncoknak. Amikor Aervyn féktelen hahotában tört ki, az asszony biztosra vette, hogy megosztották vele az elképzelést.

Elorie először kétkedőnek tűnt. A következő pillanatban kicsit dühösnek és nagyon koncentráltnak. Mit mondtál neki? – kérdezte Laurentől az asszony.

Azt, hogy Marcus úgy véli, ők ketten Kevinnel kissé gyámoltalanok.

Nell elmosolyodott. Lauren igen eredményes oktatóvá kezdett fejlődni.

Marcus még mindig nem sejtett semmit. Nem észlelte maga körül az érzelmeket, amíg ki nem bökték a szemét, vagy pedig osztatlan figyelmet nem fordított rájuk, pillanatnyilag azonban egyik sem állt fenn.

Elorie és Kevin a tengerpart túlsó végére indultak, közelebb ahhoz a helyhez, ahol a többi boszorkánycsemete gyűlt össze. Nell elvigyorodott, amikor Aervyn, Lizzie és Sean menet közben mind bűbájformálásba kezdtek. Úgy tűnt, egy kicsit erőteljesebbre vállalkoznak, mint amit ő javasolt. Félreérthetetlenül rögtönöztek.

Most meg mire készülnek? – vált ingerültté Marcus. Kis távolsággal már kísérleteztünk. Csak az időt fecsérlik.

Gyerekek a tengerparton – felelte Nell. Hadd játsszanak egy kicsit! Így is gondolta, ugyanakkor elég hosszú időre el kellett terelnie a férfi figyelmét, hogy gonosz kis terve gyümölcsöt hozhasson.

Lauren, elkészültünk! Egyértelműen Aervyn mint legerősebb gondolatboszorkány vállalta az üzenetközvetítő szerepét. Nell reménykedett, hogy a kisfiú nem felejtette el kirekeszteni Marcust.

Mama! Nell majdnem elnevette magát Aervyn fölháborodott tiltakozásától. A gyerek alighanem a szemét is forgatta. Ha elárulnám neki, nem lenne olyan vicces!

Lauren hátralépett Marcustól, és színpadiasan hadonászott a bal kezével. Nell fölhorkant. Magára valamit is adó bűbájvető nem folyamodott efféle hókuszpókuszhoz. A lány talán csak megpróbálta elterelni Marcus figyelmét arról a körülményről, hogy a másik kezét a zsebében, az okostelefonján nyugtatja.

Azután Lauren verselni kezdett.

„Szavam vízhez s léghez szóljon,

Esőfelhő gomolyogjon,

Kétkedőnek feje fölé,

Mérges-morgós lénye fölé.

Derűből leckét vegyen,

Parancsomra úgy legyen!"

Nell nem bírta tovább, a homokra vetette magát, és az oldalát fogta. Lauren elementáris boszorkányként maradéktalanul kiélvezte a pillanatot. És bizony nem hiába verselt. Nell kacagva figyelte, ahogy irdatlan méretű viharfelhő keletkezett Marcus feje fölött, és özönvízszerű eső zúdult alá belőle.

Úgy tűnt, Marcus átkokat szór valamennyiük fejére, de az égzengéstől senki sem hallhatta.

Néhány másodperc múlva szertefoszlott a felhő, és Marcus ruhája nyomban megszáradt. Nell elhúzta a száját. Aervyn túlságosan szívelte a pasast. A jelen lévő tűzboszorkányok közül egyedül Nell kisfia rendelkezett akkora varázserővel, hogy ilyen hamar gyorsszárító bűbájt alkalmazhasson. Az furcsa módon soha nem jutott eszébe, hogy a saját vizes holmiján vesse be.

Marcus merőn nézett Laurenre.

– Feltételezem, hogy te csak díszletül szolgáltál ehhez a kisded játékhoz.

Sarkon fordult, és elviharzott, közben szebbnél szebb jelzőket dünnyögött. Nell sóhajtott. Semmiképpen sem hagyhatta, hogy valamelyik szegény boszorkánypalántát hibáztassák.

– Lauren nem díszlet – szólt Marcus után. – Ő varázsolt.

A férfi hátraperdült, a szeme szikrát szórt.

– Ő nem elementáris boszorkány.

Nell hallgatott, várta, hogy Marcus fejében összeálljon a kép. Tudta, hogy bármilyen nehéz természetű az öreg, nagyon is okos boszorkány. Látta rajta, amikor kapcsolt. Marcus haragja elillant, és teljes lelkesedés váltotta föl.

– Elorie küldte a bűbájt Laurennek?

Aervyn bukkant föl Marcus könyökénél, miután a bajkeverők teljes csapatát odateleportálta a tengerpart túlsó végéről.

– Tisztára ő, Marcus bácsi! A mennydörgés hogy tetszett? Az az én ötletem volt.

Sean oldalba bökte Aervynt. Négyévesnél kicsit már nagyobb lévén megtanulta, hogy az ember ne siessen ennyire fölvállalni a maga részét a boszorkánycsínyekből.

Marcus szórakozottan összeborzolta Aervyn haját, és Nellhez fordult.

– Ezt hogy okoskodtad ki?

Puszta zsenialitással, Gandalf. A lányom becsületes úton jutott hozzá.

– Ráhibáztam – tárta szét a kezét az asszony. – Logikusnak tűnt, hogy ha Elorie tud letölteni, akkor feltölteni is.

Elorie zavarodott arcot vágott.

– Micsodát letölteni és feltölteni? Én csak internet-varázserőt használtam.

– Hát persze, húgocskám – bólogatott Marcus. – De ezúttal nem magadnak merítettél varázserőt, hanem továbbadtad valakinek. Olyasvalakinek, aki nem rendelkezik effajta varázserővel.

– Igaz! – nyílt tágra Ginia szeme. – Ez milyen menő! Én is ki akarom próbálni – ugrott föl, és intett a többieknek. – Gyertek, csináljunk még egy bűbájt, amit Lauren elkaphat!

Ahogy a boszorkánycsemeték hordája a partsáv túlsó végére szaladt, Elorie elhúzódott Marcustól.

– Hátha újra bevizeződsz.

Marcus fölfortyant, és legyintett.

– Nem hiszem. Amelyik boszorkánypalánta megpróbálja, rá fog jönni, mit jelent az ellenbűbáj.

Nell elgondolkozott, vajon Elorie sejti-e újonnan fölfedezett képessége kihatásait.

Fogalma sincs – felelt kimondatlan kérdésére Marcus. Még mindig azt hiszi, ez csak mókázás a tengerparton.

Miért, te nem?

Az asszonynak majdnem megszakadt a szíve a választól. Ezzel megmenthettem volna a testvéremet. A saját erőm nem volt elég, és nem tudtunk idejében kört összehívni.

*