6. FEJEZET

Elorie az egérre tette a kezét, és zavartan, lehangoltan figyelte, hogy a kijelző, amit varázserőmérőnek keresztelt el, ismét vígan felszökik. A képernyő előtt ülve a poklok poklát élte át.

Már csaknem egy órája dolgozott Jamie-vel és Giniával, akik egyre igazítgatták a pásztázóprogramot, hogy még precízebb adatokhoz jussanak. Az ő legendás türelme is vészesen fogyott.

Arra nevelték, hogy minden tőle telhető módon a boszorkányközösséget szolgálja, így amikor Jamie egy órát kért az idejéből, rábólintott.

Most azonban már véget kellett vetnie ennek az esztelenségnek. Elorie Shaw halálosan unta már, hogy bizonygatnia kell a varázstalanságát.

– Ez még mindig azt állítja, hogy boszorkány vagyok. Nem érzem, hogy sokkal előrébb jutottunk volna.

Nell lépett a helyiségbe, tálcán tejet, süteményt meg egy nagy tál földi epret hozott. Elorie szíve egy pillanatra megfájdult, ahogy eszébe ötlött az áfonya, amit a boszorkánycsemeték egy egész vödörrel szedtek neki útravalóul. Jamie röpke együtt érző pillantása emlékeztette, hogy az agya nyilvánvalóan még mindig nagyon ereszt, ami a gondolatolvasó boszorkányokat illeti.

A férfi megütögette Ginia vállát, mire a kislány fölnézett a programozásból.

– Na jó, tartsunk kupaktanácsot. Nell, ötletrohamozol velünk néhány percet?

Elorie fölállt, távozni akart, de Jamie intett neki, hogy telepedjen vissza az asztalhoz.

– Én nem értek a programozáshoz, Jamie. Nem hiszem, hogy bármit is hozzá tudnék tenni a társalgáshoz.

És szerintem jobb, ha nélkülem dolgoztok ezen.

Jamie egy pillanatra a szemébe nézett.

– A gondolkodáshoz viszont értesz, és tanulmányoztad a boszorkánytörténelmet. Az ötletroham akkor a legeredményesebb, ha sok különféle elgondolás merül föl az asztalnál.

Elorie megpróbált ellenszegülni az egész életében beléoltott jó modornak, de kudarcot vallott. Leült.

Nell a kezébe nyomott egy szem sütit, a boszorkányok csodagyógyszerét.

– Avass be gyorsan, kislányom. Mivel próbálkoztál eddig?

Ginia kihúzta magát a széken.

– Tudjuk, hogy a számítógép Elorie-nál varázserőnyomokat észlel, amiket Jamie bácsi az egyidejűleg végzett szabályszerű pásztázással nem tud érzékelni.

– Rendben – kapta el Nell a sütit, amit Jamie megpróbált magához ragadni. – És másokat is vizsgáltunk már erre az erőforrásra?

– Ühüm – bólintott Jamie. – Miután közzétettem Marcus ötletét, beléptünk a Varázsvilágba, és a boszorkányos szinteken letapogattunk mindenkit, akit csak találtunk. Ezért próbáljuk finomítani a pásztázási, kideríteni, találunk-e közös elemet az ottani észleletek és Elorie adatai között.

Elorie a homlokát ráncolta. Eddig jóval kevesebb információt osztottak meg vele.

– Marcus bácsi ötletét? Miféle ötletét?

– Úgy véli – felelte Ginia –, hogy ez az újfajta varázserő talán nem egyedül rád jellemző.

Mióta hagyott föl Marcus bácsi a remeteélettel, és kezdett vad elméleteket gyártani holmi újfajta varázslásról?

– Ez egyelőre csak teória – érintette meg Elorie kezét Nell –, de Marcus szerint olyan varázserőhöz férsz hozzá, ami csak a világhálón jelenik meg. Emellett úgy gondolja, hogy talán nem csak te rendelkezel hozzáféréssel.

Három kimerítő nap kezdte benyújtani a számlát Elorienál.

– Tisztázzunk valamit. Marcus bácsi azt hiszi, egy csomó boszorkány szaladgál az interneten valamiféle láthatatlan mágiával?

Nell vállat vont.

– Jó, ha így fogalmazol, tényleg kissé hókuszpókusznak tűnik. De jó ötlet. Marcus szerint azok, akik jók a bűbájprogramozásban, ahogy például Ginia is, talán osztoznak a te titokzatos tehetségedben.

De hát ő nem boszorkány. Miért esik olyan baromi nehezére mindenkinek, hogy fölfogja? Elorie bedobta az utolsó szem sütit. Ezek üldögélhetnek félhomályos alagsorokban, és gyárthatnak elméleteket, amíg csak akarnak. Ő befejezte.

Ginia épp az utolsó korty tejét itta, amikor Elorie fölállt.

– Engem is megpróbáltunk letapogatni, de semmi sem mutatkozott.

Nell egy pillanatig hallgatott.

– Mit csináltál a pásztázásod közben?

– Fogtam az egeret, ahogy Elorie is… – akadt el Ginia, és tágra nyílt a szeme.

– Nell, te lángész! – csettintett az ujjával Jamie. – Csak még két percet kérek, Elorie. Légy szíves, várj!

Elorie állva figyelte a hirtelen fölbolydult alagsort, és végképp összezavarodott. Pillanatok alatt egy új számítógépet helyeztek üzembe az asztalon, és Ginia vadul zongorázott a billentyűkön. Elorie látta, hogy a kislány képernyőjén megjelenik a Varázsvilág grafikája.

– Csak egyszerűen! – mondta Jamie. – A vizsgálathoz elegendő egy alapszintű bűbáj.

– Egy könnyű, háromlépéses bűbájt programozok – bólogatott Ginia. – Így háromszor nyílik lehetőséged a mérésre.

Jamie bólintott, a kislány háta mögül lesett.

– Jó gondolat, szépségem.

Elorie most Nellhez hajolt. Ha már itt kell ácsorognia, legalább megmagyarázhatnák neki, hogy miért.

– Semmit sem értek. Mi ez az egész?

– Megpróbáljuk kideríteni, igaza van-e Marcusnak, és a bűbájprogramozásra képes boszorkányok osztoznak-e a tehetségedben. Nálad passzív helyzetben is észlelhető, de a többféle varázserővel rendelkező boszorkányoknál bonyolultabb a dolog. Úgy gondoljuk, hogy amennyiben Giniában is megtalálható az, ami benned, akkor talán könnyebb úgy mérni, ha éppen programoz.

Ez logikusnak tűnt. A működőben lévő mágia sokkal inkább látható – olykor még ő is érzékelte a varázserő kiáradását, ha valamelyik boszorkánytanonca komplikált bűbájon fáradozott.

Ginia fölnézett, olyan komolysággal, amilyen egy kilencévestől csak telik.

– Kész.

– Ez is – nézte merőn a saját képernyőjét Jamie.

Elorie figyelt. Az égvilágon semmi sem történt.

Váratlanul egy ismerős hang szólalt meg Ginia számítógépéből:

– Hívtál, Harcoslány?

– Szia, Gandalf! – kuncogott Ginia. – Kísérletet végzünk, hogy kiderítsük, rendelkezem-e ugyanazzal a varázserővel, mint Elorie. Bűbájt kellett programoznom, hogy lehetővé tegyem az észlelést. Remélem, tetszik az új szerelésed.

Nell lehajolt, a képernyőre nézett, és a szájához kapott, kitört belőle a nevetés. Intett Elorie-nak, hogy figyeljen oda.

– Ennek fele sem tréfa, Nell – recsegte Marcus mérgesen. – Az egész Varázsvilág rajtam fog nevetni.

Elorie közelebb húzódott, és elgyönyörködhetett Marcusban, aki most Xena jelmezében pompázott.

– Á, dehogy – vigyorgott Ginia. – Az holnap lesz. Ezt most kutyafuttában írtam, úgyhogy valószínűleg hamar sikerül hatástalanítanod.

Marcus hunyorított.

– Mi lesz holnap?

– Elnézést, hogy közbeszólok, de esetleg érdekel valakit Ginia bűbájkódolás közbeni mérési eredménye?

Minden jelenlévő fölkapta a fejét, még Marcus is a képernyőn. Jamie körülnézett, és elmosolyodott.

– Bármi is a varázstehetséged, Elorie, Giniában megtalálható ugyanaz. A bűbáj második lépésénél ugyanolyan ismeretlen varázserő jóvoltából nagyon szép kiugrás látható.

Ginia izgett-mozgott a székén.

– Ez a legnehezebb lépés, úgyhogy ennél a legkönnyebb az észlelés.

Az anyjával együtt fölugrott, hogy megtekintse Jamie képernyőjén az adatokat. Elorie furcsán érezte magát, szinte meztelenre vetkőztetve, és lebegett valaminek a határán, amit nem is próbált megérteni.

Jamie fölnézett Elorie-ra, szemében együttérzés izzott.

– Boszorkány vagy, nővérkém. Üdv a klubban!

Elorie úgy érezte, egyszerűen elillan belőle a szusz. Ginia elkapta az egyik kezét, Nell a másikat. Elorie lenézett élete legelső boszorkánykörére, és szabad folyást engedett a könnyeinek.

*

Moira: Szervusz, Nell! Ott van az én aranyos Elorie-m? Reménykedtem, hogy beszélhetek vele.

NelI: Sajnos pont lemaradtál róla. Az Időeltolódás miatt a következő pár napban nem könnyen érintkezhettek. Jamie, Nat és a lányok levitték a művészeti vásárra, hogy fölállítsák a standját. Ez alighanem több segítő kéz, mint amennyit igényel, de pillanatnyilag egy kicsit mindenki izgatott.

Sophie: Most hallottam a hírt, összefutottam Marcusszal a Varázsvilágban.

Nell: Igen, Marcus boszorkányjátékosokat toboroz, hogy szélesebb körben tesztelhessünk.

Moira: Bocsássatok meg egy öregasszonynak. Szóval igaz? Az én Elorie-m boszorkány?

Nell: Igen, csak eddig nagyon jól rejtőzködött.

Sophie: Bizony, boszorkány, Moira néni. Új nővérkénk van.

Moira: Egyelőre kicsit nehéz fölfogni. Sosem gondoltam volna, hogy így fog kiderülni, amikor gyakorlatilag a világ másik végén tartózkodik.

Sophie: Légy szíves, öleld meg a nevemben, Nell, és áldásom rá. Az utóbbi években nem annyira voltunk közel egymáshoz, de gyermekkori emlékeimben ő a nővérem.

Moira: Nagyon nehezen viselte, ahogy kibontakozott a varázserőd, aranyom.

Sophie: Tudom.

Moira: Azzal is tisztában vagyok, hogy részben emiatt költöztél olyan messzire.

Sophie: Ez csak az egyik oka, de valóban. Őt odaköti a szíve, és gyakrabban fájna, ha a közelében élnék.

Moira: Nem titok, hogy az enyém meg azért fáj, mert így döntöttél. Nem igazság, hogy erre kényszerültél. A szívem mélyén mindig is úgy éreztem, hogy itt a helyed.

Sophie: Én is szeretlek. :-) A varázserő nem mindig igazságos, és nem mindig könnyű. Elorie-nak sem lesz könnyű, de azt hiszem, így van rendjén. Kimondhatatlanul örülök ennek a fejleménynek.

Moira: Repes a szívem, de teljesen összezavarodtam. Nell, légy szíves, szánj meg, és magyarázd el, hogy pontosan mit fedeztetek föl. Marcus valami bűbájról meg programozásról meg effélékről beszélt, és bevallom, hogy egy szót sem értettem belőle. Összesen annyit tudok, hogy az unokám boszorkány.

Nell: A lényeg az, hogy úgy gondoljuk, létezik egy varázserőforrás, amit eddig nem ismertünk föl, és Elorie nem az egyetlen, aki képes meríteni belőle.

Sophie: Internetes varázserő. Király!

Nell: Te igazán ügyes bűbájprogramozó vagy, Sophie. Gondoskodj róla, hogy Jamie a következő napokban téged is leteszteljen. Csak előbb Marcusszal igazítanak egy kicsit a pásztázón, nehogy a távolsági letapogatás közben újabb számítógépek olvadjanak meg.

Moira: Nem lehetne úgy, hogy az idősebbek is értsék?

Nell: Bocs, Moira! Még mi is csak próbáljuk megérteni ezt az új varázserőforrást. Emlékszel arra, amikor gyermekkoromban még éppen csak pedzegették, hogyan működik az alakváltás és más efféle?

Moira: Igen. A legeszesebbjeink kellettek, hogy tisztázzák, mi a forrása ezeknek a varázslatoknak. Ez most még nehezebb, mert viszonylag ritka tehetségről van szó.

Nell: Igen, egy újabb varázserőforrás, amiről még nem sokat tudunk. Az örömhír az, hogy talán nem is olyan ritka. Ginia teszteli, és úgy véljük, hogy mindazok, akik értenek a bűbájprogramozáshoz, alighanem rendelkeznek valamicskével ebből a tehetségből. Maraus például igen, ahogy Jamie és jómagam is. Egyelőre azonban Ginia a legerősebb, akit találtunk.

Sophie: Mondom, hogy király.

Nell: Szólj Jamie-nek, hogy téged is teszteljen, kislány!

Moira: És úgy gondoljátok, hogy Elorie-ban is van ilyen internetes varázserő. Akkor ő is bűbájkodoló lesz?

Nell: Ezen a ponton kezd megint összekuszálódni a dolog. A legtöbbünknél csak akkor észlelhető a varázserő, amikor éppen bűbájprogramozással foglalkozunk. Elorie elég, ha megérint egy egeret, és máris nagyobb értéket mérünk, mint bárki másnál.

Sophie: Ez pontosan mit jelent?

Nell: Mindannyian csak találgatunk. Moira, te talán segíthetsz nekünk végiggondolni. Egyes boszorkánypalánták szokatlan vonzódást mutatnak bizonyos varázserőforrásokhoz, igaz? Még akkor is, ha nem ténylegesen varázsolnak.

Moira: Valóban. A te Aervyned is közéjük tartozott, már akkor is erővonalakkal játszadozott, amikor még a hasadban kucorgott.

Nell: Pontosan. Jamie-ék kisbabája pedig a tűzzel játszik, bár ezt egyelőre csak Aervyn látja.

Moira: Ez rendes körülmények között a nagyon erős és korán kibontakozó képesség jele.

Nell: Igen. Ha tehát Elorie természetes fogékonyságot mutat az internetes varázserő iránt, még ha ténylegesen nem is varázsol…

Moira: Azt akarod mondani, hogy talán különlegesen erős benne ez a tehetség.

Sophie: Szeretnék vele társulni a Varázsvilágban.

Nell: Tépj sorszámot! Azt azonban nem tudjuk, hogy ennek a tehetségnek a bűbájprogramozás-e az egyetlen megnyilvánulási módja. Pillanatnyilag a legtöbben így használják, de valójában ez csak egy varázserőforrás.

Sophie: Értem. Szóval, ahogy én a földes mágiámat gyógyításra vagy virágfakasztásra használom, Elorie talán többféleképpen is hasznosítja a varázserejét.

Nell: Lehetséges. A varázslatok a legtöbb esetben az erőforrásukhoz hasonulnak, elvégre igazán nehezen alkalmazhatnánk földes mágiát szélvihar támasztására, vagyis gyanítjuk, hogy Elorie nem időjárás-boszorkány, de nem tudjuk, hogy pontosan mire lehet képes.

Moira: Akkor kezdjük az elején.

Nell: Vagyis?

Moira: Meg kell tanulnia, hogy megbízhatóan hívja elő a varázserejét, és kisebb bűbájokra használja. Amint ezt kézben tudja tartani, kitalálhatjátok, mi másra képes.

Nell: Bölcs szavak, Moira. Köszönjük!

Sophie: Ez azt jelenti, hogy Elorie bűbájprogramozó leckéket vesz?

Nell: Gondolom, azt.

Moira: Szegény kislány!

Sophie: Beviszem a Varázsvilágba. Giniának elkél némi támogatás, hogy legyűrje Marcust.

Nell: Csak óvatosan! Az eddigi pásztázások közül Ginia mellett Marcus mutatja a legnagyobb internetes varázserőt.

Sophie: Nem lep meg.

Moira: Nekem olyan ez a játékotok, mint valami idegen bolygó.

Nell: Látogass meg bennünket! Marcus a nap folyamán fönt lesz, megtanítja neked a bűbájprogramozás alapjait.

Moira: Nekem? Az ég szerelmére, minek?

Nell: Mert a legtöbb boszorkánytehetség örökletes. Ha az unokaöcséd és az unokád mindketten netboszorkányok, nagy valószínűséggel te is az vagy.

Nell széles mosollyal tolta hátra a székét a számítógépétől. Tényleg át kellett volna kapcsolnia videochatre – már csak Moira minden bizonnyal eszméletlen grimasza miatt is. Nem irigyelte Marcust a feladatáért. Előfordulhatott, hogy Moira békává változtatja, vagy valami még rosszabbá.

Na de hát neki meg az a feladat jutott ma délutánra, hogy Aervynt vezesse be a bűbájprogramozás alapjaiba, és ez sem tűnt kevésbé kockázatos vállalkozásnak. Mia és Shay ezekben a percekben kapcsolták le a házban található összes értékes elektronikus eszközt az internetről, nehogy Aervyn egy-két kóbor programsorral megsüssön valamit. Daniel megerősítette a hálózati tűzfalukat, hogy a csodagyerkőc a környékbeliek számítógépeit se veszélyeztesse. A boszorkánydzsumbujban sosem unalmas az élet

Jamie, Ginia és Marcus arra készültek, hogy leteszteljék a Varázsvilág játékosait, így estére a netboszorkányok egész jó listájára számíthattak.

Azután már csak azt kellett kiokoskodniuk, mihez kezdjenek velük.

*

Jamie nem értette, hogy keveredhetett öt vihogó csajjal egy ékszeres standhoz. Megállapította, hogy Nat meg Elorie fikarcnyival sem különbek a hármas ikreknél, kismillió különféle nyakláncot próbáltak föl, és megtárgyalták, melyek a kedvenceik. Amennyire a férfi meg tudta ítélni, a kedvencek kupaca jóval a félretoltaké fölé magasodott.

– Mit szólsz? – somfordált oda mellé Nat, nyakában valami vörösréz és tengeri üveg kreáció tündökölt.

– Nem kell holnapig várnotok a vásárlással? – kerülte ki a választ a női dolgokban már némi bölcsességet szerzett férj.

Nat megjátszott csalódottsággal csóválta a fejét.

– Hat hónap múlva a világ legfontosabb férfiújává válsz a pici lányunk szemében. Föl kell nőnöd az ilyen kérdések kezeléséhez.

– Nincs még pár évem a fejlődésre, amíg meg nem tanul beszélni? – reménykedett Jamie.

A felesége rávillantotta legszebb mosolyát.

– Lassan tanulsz, úgyhogy nem árt, ha máris hozzákezdesz – intett Jamie fölékszerezett unokahúgaira, akik szintén kérdő, azaz elismerést váró tekintettel néztek rá.

Jamie el is döntötte, hogy délután baseballmeccsre viszi Aervynt. Ez férfilétszükséglet.

Elorie beletúrt feneketlen hátizsákjába.

– Lányok, nektek valami különlegeset hoztam.

Három egészen hasonló láncot vett elő, mindegyiken egy ezüsthuzalba foglalt, pompás üvegkavicsot fogott közre két kisebb. A nyakláncok ugyanabból a három színből tevődtek össze, de közepükre más-más színű üveg került.

Még az ugyancsak hármas iker Jamie is látta, hogy Elorie megragadta az egypetéjű, mégis egyedi személyiségeket összefogó ikertestvériség lényegét. Az unokahúgai nem találtak szavakat.

Érezte, milyen örömöt szerez Elorie-nak az ajándékozás. Az asszony hihetetlenül nyitott elméje nem mindig jelentett előnyt, pillanatnyilag azonban Jamie értékelte ezt a járulékos lelkesedést. Kellemes előrelépésnek tartotta az érzelmi ingadozáshoz képest, amin Elorie tegnap óta keresztülment.

Az asszony elmosolyodott, és ismét a zsákjába nyúlt, ezúttal egy vörösréz láncot emelt ki, amelyen kék gömböcske függött. Jamie utolsó leheletéig tagadta volna, de megkívánta azt az égszínkéket. Úgy érezte, szól hozzá az anyag.

– Játék üveggolyó – mondta Elorie, a kezébe nyomva az ékszert –, évekig, talán évszázadokig hányódott a tengerben. A méretéből ítélve kézi munka, és valószínűleg nagyon régi.

Jamie az ujjai között forgatta az egyenetlen felszínű gömböt, érezte, hogy Elorie nehezen mond le róla, a kedvenc kincsei közé tartozik. De ha nem fogadja el, azzal csorbította volna az asszony örömét, ezt pedig nem vette volna a lelkére. Még sosem szédítették meg a boszorkányság efféle kellékei, ám ahogy a nyakába akasztotta a medált, határozottan érezte, hogy az ott is fog maradni.

Elorie két hasonló, de kisebb medált adott át Natnek. Egy gyönyörű rózsaszínt, amelyik úgy festett, mintha a már a nyakában díszlő kristály hasonmásául készült volna. A másik tűzpiros volt.

Jamie nem értette a dolgot, de nyilvánvalóan csakis ő nem, mert négy szempár lábadt könnybe.

– Nahát! – rebegte Ginie. – Ez a picié!

Tűzpiros Jamie kis tűzboszorkájának.

A férfi érezte, hogy az ő szeme sem marad szárazon. Bakker.

Ahogy Nat összefonta vele az ujjait, egy igen hivatalos külsejű férfi jelent meg, és elhívta Elorie-t, hogy írjon alá valami papírokat. Az asszony még egy aggódó pillantást vetett a standjára, majd elment az úriemberrel.

– Egészen különleges egyéniség – nézett utána Nat. – De vívódik.

Mint már oly sokszor, Jamie-t borzongó tisztelettel töltötte el feleségének az a képessége, amellyel észlelte mások érzelmi hátterét.

– Azt hiszem, megrázta a felismerés, hogy valójában boszorkány.

– De miért szomorkodik emiatt? – kérdezte Ginia.

Nat segített a kislánynak bekapcsolni a nyakláncát.

– Szerintem leginkább csak összezavarodott, édesem.

– De hát mindig is boszorkány szeretett volna lenni. Nekem azt mondta, erről álmodik. Ráadásul tisztára király újfajta boszorkány.

Pontosan ez a probléma gyökere, gondolta Jamie.

– Nem mindenki szeretne valami új és más lenni, gyönyörűségem. Te izgalmasnak találod, de ahová Elorie való, ott meglehetősen hagyománykedvelők a boszorkányok. Amikor arról ábrándozott, hogy majd boszorkány válik belőle, szerintem nem egészen így képzelte a dolgot.

Figyelte, ahogy Ginia, akinek vérében volt az alkalmazkodás, kínlódva próbált megérteni egy változásra kevésbé nyitott embert.

– Talán csak hozzá kell szoknia egy kicsit. Megtaníthatom a bűbájprogramozásra.

– Ezzel kifejezetten érdemes foglalkozni – bólogatott Jamie –, de előbb birtokba kell vennie a saját varázserejét. Egyelőre nem nagyon tudjuk, hogyan érheti el ezt, szóval ki kell okoskodnunk, mielőtt hozzákezdhetünk Elorie kiképzéséhez.

– Igyekeztem egészen lassan csinálni, hogy láthasd – ráncolta a homlokát Ginia.

– Tudom. Tovább próbálkozunk.

– Pontosan mivel próbálkoztok? – kapta föl a fejét Nat.

– Jamie bácsi megpróbál a fejembe látni, miközben bűbájkódot írok, de nemigen látja, mit csinálok.

A férfi müzliszeleteket osztott ki a válltáskájából. Nat éhesnek tűnt, a kilencéves kislányok pedig mindig készek egy kis nassolásra.

– A gondolatboszorkányság egyik előnye, hogy megfigyelhetem, miként használják a többiek a varázserejüket. Azután gondolatátvitellel megmutathatom valaki másnak a lépéseket.

Nat bólintott.

– Szóval most azt szeretnéd látni, amit Ginia csinál, hogy azután Elorie tanítására használhasd.

– Úgy van. Csakhogy ez most mindenféle szempontból homályos, és nehezen tudok a lépésekre koncentrálni.

– Mert gyengus gondolatboszi vagy – jegyezte meg müzliszeletet csámcsogva Ginia.

– Te meg nagyszájú – vágott vissza Jamie, és eltűnődött, vajon Ginia túlkoros-e már ahhoz, hogy fejjel lefelé nyilvánosan lelógassák.

– Szóval – emelte föl a kezét Nat, hogy elejét vegye bármiféle unokahúg-tortúrának –, ha erősebb lennél gondolatolvasásban, akkor könnyebben látnád, mit csinál Ginia?

Hát ez remek, most meg a felesége tartja gyöngének.

– Hagyd ezt a férfias felfogást, és kérj segítséget! – nyomott puszit Jamie arcára Nat. – Ma délután átjön Lauren, és biztosra veszem, hogy szívesen játszik.

– Az jó – bólogatott Ginia. – Lauren csúcsszuper gondolatolvasó. Gyakorlatilag bármit meglát.

Köszi, lányok! Pont ez hiányzott. Tehát ő gyönge és lassú. Még szerencse, hogy a felesége ilyen okos.

*

Sophie: Mizújs, Marcus? Épp be akartam dobni egy gusztusos kis bűbájt a Harcoslánynál, amikor félbeszakítottál.

Marcus: Megköszönhetnéd. A múlt héten ugyanezzel a húzással próbálkoztam, de készenlétben tart egy sunyi ellenbűbájt.

Nell: És legalább kisegíthettél volna a boszorkányködből, amikor hívtál.

Marcus: A ködért a lányodat szidhatod. Szerteszét az egész Varázsvilágban ilyen szemfényvesztő bűbájokat hagy. Szerintem valami nagyszabásúra készül.

Sophie: Észbontóan ügyes bűbájprogramozó. Lefogadom, hogy ha sikerül végre kiigazodnunk ezen, az egyik legerősebb netboszorkányunknak fog bizonyulni.

Marcus: Talán tudok egy másik bajnokjelöltet. Ma délután igen kellemetlen perceket töltöttem azzal, hogy bűbájprogramozásra tanítottam Moira nénit.

Sophie: Moira néni bűbájprogramozásra adja a fejét?

Marcus: Aligha. Megfenyegetett, hogy átkot bocsát a számítógépemre, azt a fajta régi ír boszorkányátkot, amitől képtelenség megszabadulni, és szerintem komolyan gondolta.

Nell: Hajrá, Moira!

Marcus: Csak várd ki, amíg a te laptopodat fenyegeti!

Sophie: Szóval hogy ment neki?

Marcus: A programozás javát én végeztem ugyan, de jó érzéket mutatott a bűbájvetés meg a programozás ötvözéséhez.

Nell: Moira mint netboszorkány, ezt nevezem a sors furcsa fintorának!

Sophie: Rettentő nehéz elképzelni.

Marcus: Szó se róla. Mondd csak, Nell, sikerült letesztelni a csodafiúcskátokat?

Nell: Á, nem. Próbálkoztunk, de csak négyéves. Egyszerűen nincsenek még meg a kellő logikai áramkörei a programhoz. Ámbár az eszembe sem jutott, hogy a programírási részt is megpróbáljam nála.

Marcus: Pedig jogos a feltételezés, hogy nem a bűbáj megírása, hanem az aktiválása a fontos mozzanat.

Nell: Pár kínos órától kímélhettél volna meg, ha ezt egy kicsit hamarabb említed.

Marcus: A saját agyad is kifogástalanul működik.

Nell: Csak öt percig próbáld meg mellőzni ezt a tenyérbemászóan önelégült stílust, azután visszaengedünk a Varázsvilágba, hogy a kilencéves kislányom tunikán billenthessen.

Sophie: Ha így folytatod, még én is segítek neki.

Marcus: Úgy rémlik, mondtam már, hogy nem szorul segítségre. Elorie-val tudtál még dolgozni?

Nell: Nem igazán. Meglehetősen fölkavarták a történtek, és a művészeti vásár is nagyon lefoglalja, úgyhogy egyelőre nélküle folytatjuk a munkát. Ginia erőteljesen észlelhető, és mialatt bűbájprogramoz, Jamie gondolati összeköttetést létesít veie, hogy kiderítse, tulajdonképpen hogyan működik a varázslat.

Marcus: Agyafúrt ember.

Nell: Agyafúrt kislány, ugyanis Ginia ötlete volt. Holnap Lauren is jön segíteni. Azt hiszem, őt még nem ismered. Ő a legújabb gondolatboszorkány a körünkben.

Marcus: Még ebben a világtól elzárt új-skóciai vadonban is hallok ám ezt-azt.

Nell: Morgós vénember.

Marcus: Ezt senki sem vitatja.

Sophie: Ideje eltennem magam holnapra. Áldott éjt nektek!

Nell: Úgy látom, nekem is ágyba kell zavarnom a Harcoslányt.

Marcus: Tedd azt. Talán, amíg ő alszik, mi, többiek kicsit összeszedhetjük magunkat.