4. FEJEZET

Elorie fáradt kezét dörzsölgetve ült le a konyhaasztalhoz. Az egész napos ékszerkészítés után jólesett a pihenő, miként a tűzhely felől terjengő felséges illategyveleg is – a bazsalikom összetéveszthetetlen aromája, az olvadt vaj párája, és még valami, amit nem tudott azonosítani.

– Hihetetlen ez az illat, édesem!

A férje hátrafordult, és elvigyorodott, „Megfőzlek a főztömmel" feliratú kötényét kideríthetetlen eredetű zöld foltok pettyezték. Aaron bámulatos szakács volt, de nem a légkifogástalanabb külsejű.

– Rizottó pesztós húsgombóccal. Csak még pár perc.

Á, pesztó! Ez megmagyarázta a kötényre fröccsent zöld kulimászt.

– Bármilyen célból próbálsz megpuhítani, sikerrel fogsz járni.

– Csupán szerencsés véletlennek köszönhető. Holnap reggelire pesztós omlettet tervezek, úgyhogy ma délután frissen kevertem egy adagot. Aztán arra gondoltam, lecsippenthetek belőle egy kicsit, hogy földobjam a vacsoránkat.

– A nagyi halál féltékeny a bazsalikomágyásodra. Az összes varázsereje sem képes versenyre kelni vele.

– Hiába, néha egy nem boszorkány is jó a háznál – vigyorgott Aaron.

Ő maga szüntelen emlékeztetőül szolgált erre a tényre. Elorie fölkelt az asztaltól, és férje hátára hajtotta a fejét.

– San Franciscóban hiányozni fog a főztöd. Bárcsak velem jöhetnél!

Aaron ismét hátrafordult, és a felesége szájába dobott egy húsgombócot.

– Boldogan mennék, de a vendégek zokon veszik, ha senki sincs itt, aki enni adna nekik.

Noha elvileg kettesben birtokolták a Tengerimádó Panziót, Elorie tudta, hogy nyugodtan leléphet egy hétre, ettől még szinte zökkenőmentesen üzemel a szálláshely.

Aaron viszont sajnos jóformán nélkülözhetetlenné vált, főleg mivel leggyakorlottabb alkalmazottjuk jelenleg szülési szabadságát töltötte. Tegnap este sikerült ellógniuk, hogy megünnepelhessék a házassági évfordulójukat, de egy egész hét szóba sem jöhetett.

Aaron két tányért vitt az asztalhoz, és Elorie nyálcsorgatva követte. Ahogy leültek, a férfi megfogta a kezét, és gyöngéden masszírozni kezdte.

– Teljesen fölkészültél a vásárra?

Elorie bólogatva lapátolta befelé a rizottót. Több mint két hónapja lázasan állítgatta össze a San Franciscó-i művészeti vásárra vinni szánt árukészletet, attól fogva, hogy teljesen váratlanul kiválasztották, mint bemutatkozó új tehetséget. A tanácsadója egyre azt hajtogatta, hogy legalább tízezer dollárnyi eladnivalóra lesz szüksége, sőt, ha az üvegkavicsai kelendők, akkor kétszer annyira.

Észbontó elképzelésnek tűnt, hogy egyetlen hétvégén ennyit értékesíthet, de Elorie hitt a művészetében. Majdnem négyszáz darabot készített elő, hogy Kaliforniába vigye, és kimerült keze tanúsíthatta, milyen szorgalmasan dolgozott.

– Ma este még vissza kell mennem a műterembe, hogy becsomagoljak a repülőútra, de minden indulásra kész.

Aaron elmosolyodott, és átváltott az asszony másik kezének dörzsölgetésére.

– Kimegyek veled, segítek. A standod felszerelésének holnap kell Kaliforniába érnie, téged pedig Nell kocsival vár a reptéren.

Elorie utolsó erejével tiltakozni próbált.

– Arra semmi szükség. Fogadhatok taxit.

– És mikor engedtük utoljára, hogy egy vendég taxit fogadjon?

Be kellett látnia, hogy ez jogos érv.

– Jó lesz, hogy mindenkit viszontláthatok. Üvegkavics medálokat csináltam a lányoknak, miután a márciusi látogatásomkor teljesen beleszerettek az enyémbe.

– Az ilyesmi elvarázsolja a kislányokat. Itt is tapasztaltam. Lizzie legszívesebben a hét minden napján másik nyakláncot hordana.

Aaron odanyújtotta neki az utolsó húsgombócát. Az övé ugyanis – csodák csodája! – mind eltűnt. Talán a szupertitkos, rejtett varázsképessége kizárólag a húsgombócokra hatott.

A férje gyöngéden meghúzkodta Elorie haját, mintha olvasott volna kusza gondolataiban.

– Ne haragudj, nem akartam eszedbe juttatni ezt az egészet.

Az asszony a tegnapi közös estéjük jó részét az egerek itatásával töltötte.

– A húsgombóc az oka, nem te.

Aaron, aki rég hozzászokott a felesége csapongó társalgási stílusához, türelmesen várta, hogy Elorie valami logikát vigyen a mondandójába. Az asszony ahelyett, hogy a húsgombócot magyarázgatta volna, egyszerűen közölte vele, amit Aaron valójában tudni akart.

– Így is túl sokat fecséreltem már az életemből arra, hogy a boszorkánnyá válásomban reménykedtem. Rettentő sokáig kapaszkodtam ebbe az álomba, így aztán ami a számítógépes letapogatással történt, óhatatlanul befolyásolt egy kicsit. De így is jó az életem, ráadásul most egy valóban fontos lehetőség kecsegtet, és nem óhajtom elpuskázni azzal, hogy lappangó varázserők miatt izgulok.

A férfi csak mosolygott. Aaron mindig is jó alanynak mutatkozott arra, hogy visszarángassa őt a valóság talajára, és ez nem hátrány, ha az ember környezete boszorkányoktól meg bűbájtól hemzseg.

Jót tett, hogy elmentek megünnepelni a házassági évfordulójukat. Elorie felnőtt életében mindig is két fontos gravitációs erő érvényesült. Egyfelől a boszorkányközösségért és a közösségben végzett tevékenysége, másfelől az élete Aaronnal meg az üvegkavicsokkal. Egy kis kikapcsolódás segített, hogy újra egyensúlyt találjon, biztos lábbal álljon a teljességgel varázstalan talajon.

Megfogta a férje két kezét.

– Miután visszajövök, esetleg rámozdulhatnánk a Shaw család létszámgyarapítására.

Aaron fölnyalábolta. Panziótulajdonoshoz képest igazán gyorsan mozgott.

– Miért nem most rögtön?

A vacsora ezzel nagyjából véget is ért.

*

 

Jamie homlokráncolva nézte az asztalon heverő olvadt számítógép-maradványokat. Marcus reggelre szép csöndben átszállította hozzá Moira megsült számítógépének lelkét, de nemigen maradt más látnivaló, mint egy halom felismerhetetlenné torzult ócskavas.

Ámbár a szintén az asztal fölé hajoló három göndör fejtől egyébként sem láthatott valami tisztán.

– Mit gondolsz? – kérdezte Ginia.

– Nincs sok támpontunk, lányok. Reménykedtem, hogy Elorie csak rövidzárlatot idézett elő, és kinyerhetjük az adatok egy részét, de…

– Nem hiszem, hogy bármennyi adat is maradt itt – kuncogott Mia. – Elorie szénné égetett mindent.

– Neked mi a véleményed? – bökte meg Jamie a három lány közül általában a legtöprengőbbet, Shay-t.

– Biztos, hogy ezt Elorie okozta? – döntötte hátra a fejét a kislány.

Csöndes, de vág az esze, gondolta Jamie. Programhibák elhárításában Shay messze a legjobbnak bizonyult, mert soha egyetlen lépést sem hagyott ki, még akkor sem, ha a válasz kézenfekvőnek tűnt.

Mia vállat vont.

– Ki más tehette? Jamie bácsi, láttál valaha ilyet?

– Nem – rázta a fejét a férfi –, de Shay remek kérdést fogalmazott meg. Gyanítom, hogy Elorie a bűnös, a jó programozók azonban a fura lehetőségeket is logikai alapon igyekeznek kizárni. Elorie nem egyedül tartózkodott a helyiségben, amikor a dolog történt.

Mia az olvadékkupacot szemlélgette.

– Fogadok, hogy Aervyn képes megolvasztani egy merevlemezt, ha akar, talán még egyazon helyiségben sem kell tartózkodnia.

Három szempár nézett föl hirtelen támadt érdeklődéssel. Ajjaj! Ilyenkor kellett elvileg Jamie-nek vállalnia a felnőtt szerepét. Belső vívódása nem sokáig tartott. Úgy döntött, hogy ő még nem apa, és varázslattal merevlemezeket sütögetni jó mókának tűnik.

– Megyek Aervynért – pattant föl vigyorogva Mia.

Shay a férfira nézett.

– Tuti, hogy te is képes vagy rá, vagy nem?

Ezt hamarosan kideríthették. Jamie dobozokban turkált, régi merevlemezeket keresett.

Aervyn kaján vigyorral szökdécselt be a szobába.

– Tényleg számítógépet olvaszthatok, Jamie bácsi? Szétégethetem?

– Lassan a testtel, buzgómócsing! – ugrott vadonatúj laptopja elé Jamie. – Ezt ne! És Küklopsz helyett inkább Supermanben gondolkodj: a koncentrált varázslatban. Anyukád kiveri a huppot, ha megint fölgyújtjuk az alagsort.

Kezébe vett egy régi merevlemezt, és Moira olvadéka mellé helyezte az asztalon.

– Mindenekelőtt hadd magyarázzam el, mire készülünk. Úgy gondoljuk, hogy valamelyik új-skóciai boszorkánynak sikerült egy efféle számítógép-alkatrészt ilyenné változtatnia.

Aervyn ámulva figyelte a megsült merevlemezt.

– Fémcuccot nagyon nehéz megolvasztani. Azok csudajó boszorkányok lehetnek.

– Részben ez a probléma. Nem tudjuk, ki művelte, és azt sem tudjuk, hogyan. Úgy vélem, kísérletezhetnénk egy kicsit, hogy kiderítsük, képesek vagyunk-e utánozni, amit tettek.

Jamie elhallgatott, hagyta, hogy az unokaöccse átgondolja az ügyet. Megvoltak a maga elképzelései a próbálkozásról, de tudta, hogy Aervyn különlegesen találékony boszorkány. Ha hagyják, hogy saját megoldást eszeljen ki, könnyen állhat elő olyasmivel, ami másnak meg sem fordul a fejében.

Aervyn olyan vigyorral nézett föl, ami kellő figyelmeztetést adott Jamie-nek, hogy sebtében oktatókört létesítsen. Nell igazán elnéző volt, de a lakástűznél megvonta a határt. Néhány másodperc múlva a merevlemez szélei megolvadtak, de az eredmény meg sem közelítette Moira merevlemezének gyászos állapotát.

– Irtó nehéz – ráncolta a homlokát a kisfiú. – A fém nem akar megolvadni. Egy kör segítségével meg tudnám csinálni – csillant föl a szeme.

Jamie a fejét rázta.

– Ne olyan hevesen, buzgómócsing! Most valami fontosat tudtunk meg. Tüzes varázserőt alkalmaztál, igaz? Ha egymagad ezen a módon nem bírod megolvasztani, akkor valószínűleg nem is így történt. Más megoldást kell kitalálnunk.

– Ha azt hisszük, hogy Elorie csinálta, akkor ilyennel – tartott föl egy egeret Ginia.

– És élő internetes kapcsolatban volt – szólalt meg Shay.

Jamie csatlakoztatta az egeret a merevlemezhez.

– Mit gondolsz, Aervyn, képes vagy ezen át varázserőt küldeni?

– Talán – hökkent meg ez egyszer a tanonca.

További próbálkozások következtek, az egyiknél Jamie és Aervyn összefogtak, de közösen is csak annyira jutottak, hogy a merevlemez szélei megolvadtak, és egy boszorkánypalánta átvedlett kimerült, éhes kisfiúvá.

Jamie fölküldte sütiért, és az asztalra, a meghiúsult kísérletek eredményére meredt. Amikor fölnézett, látta, hogy Ginia elgondolkodva szemez az ő laptopjával.

– Eszedbe ne jusson, unokahugicám!

– Mi ne jusson eszembe? – kérdezte végtelenül ártatlan hangon a kislány.

– Az, amit a számítógépemmel terveztél.

– Tulajdonképpen nem a te számítógépeddel. Fogadni mernék, hogy tudom, hogyan csinálhatnánk, de ahhoz teljes számítógép kéne, a merevlemez egymagában nem elég.

Jamie egy másodpercig koncentrált, és otthoni irodájából odateleportált egy kiszuperált gépet. Remélte, hogy jó ügyet szolgál.

– Ezt használhatod, de az internetre a tűzfallal védett kimeneten át csatlakozz! Nem hiányzik, hogy véletlenül bármi mást is megolvasszunk.

– Ezt nem fogom megolvasztani, csak a képernyő illesztőfelülete kell. – Ginia a fejével intett a nővéreinek. – Segítsetek rákötni a régi merevlemezt az USB-aljzatra.

A férfi leült, figyelt, és a régi merevlemez hamarosan az özönvíz előtti gép USB-portján csüngött. El kellett ismernie, hogy ügyesek a kislányok, és még mindig egy kukkot sem értett az egészből.

– Mire készültök?

Ginia úgy hajlítgatta az ujjait, ahogy a programozás nagymesterei szerte a világon szokták.

– Bűbájkóddal olvasztom meg. Menj csak el, majd szólok, ha megvan.

Jamie mérgelődött egy sort. Hogy neki ez miért nem jutott eszébe?

Fölment, hogy megdézsmálja Aervyn sütijét. Mire visszatért, három eszelősen vigyorgó arc fogadta. Mia körbekörbeugrándozott.

– Működni fog, Jamie bácsi! Figyelj!

Ginia koncentrált, kettőt kattintott az egérrel, és a számítógépe oldalán csüngő régi merevlemez alaktalanná puffadt. Olvadt fém szúrós szaga húzta alá a kislány fáradozásának eredményességét.

Jamie megölelgette izgatott unokahúgait, és rendezni próbálta a gondolatait. Teljesen lenyűgözték a látottak. Csupán az volt a bökkenő, hogy Új-Skóciában annyit értettek a bűbájprogramozáshoz, mint tyúk az ábécéhez. Na jó, Marcus értett, de nem ő ült Moira számítógépénél, amikor az megsült.

Így most sajnos olybá tűnt, hogy voltaképpen az égvilágon semmit sem tudtak meg, kivéve, hogy Ginia eszméletlenül csúcsszuper bűbájprogramozó. Elorie továbbra is tökéletes rejtély maradt.

*

 

Ginia épp be akart jelentkezni a Varázsvilágba. Egy teljes óra állt a rendelkezésére, hogy bevesse új stratégiáját és három új bűbáját. Gandalfnak annyi. Úgy kell neki, miért becsmérelte az ő programját? Ha az imént sikerült olvadásra bűbájkódolnia egy számítógépet, simán elbánik egy vén szivarral, aki a múlt században tanulta a programozást.

Tulajdonképpen egész jó programozó az öreg, de a bűbájkódjába néhány hiba csúszott. Ginia megpróbálta párbajban legyőzni, és akkor Gandalf toronyba zárta. A barátai kiszabadították, de belátta, hogy a szemtől szembeni harchoz nem elég erős. Ravaszul kell eljárnia.

Bejelentkezett, és a csapszékbe indult, mert biztosra vette, hogy ott találja az öreget a sarokban, a szokásos székén. Ez nem fért a fejébe – a Varázsvilág társaságban sokkal jobb mókának bizonyult, Gandalf mégis mindig magányosan játszott. Sokan próbálkoztak nála; hiszen a játékos ranglista harmadik legjobbja komoly szövetségest jelentett volna, de ő kitartott mogorva magányánál, és végül mind eltakarodtak.

Ma szerzetescsuhát öltött. Általában minél egyszerűbb álruhát választott, annál veszedelmesebb volt. Ginia előkészített pár elhárító bűbájt, biztos, ami biztos.

 

*

 

Harcoslány: Szép jó estét, Gandalf!

Gandalf: Minő kellemes találkozás, Harcoslány! Látom, barátaid segédkezet nyújtottak a szökésedben. Meghívhatlak egy italra?

Harcoslány: Egyeseknek akad barátjuk. Almabort kérek.

Gandalf: Poharat a lánynak! De kicsit, mert ma harapós a kedve.

Harcoslány: Azért jöttem, hogy ajánlatot tegyek.

Gandalf: Nagy szó az egy kicsi lánytól.

Harcoslány: Elég nagy vagyok.

Gandalf: Csakugyan. És miféle nagy dolgokat művelsz mostanában?

Harcoslány: Ma reggel megolvasztottam egy számítógépet.

Gandalf: Szántszándékkal?

Harcoslány: Jól képzett boszorkány lévén, nem varázsolok véletlenül.

Gandalf: Vagy úgy. Meg akartad ismételni a balesetet, ami Moira néni komputerével történt, igaz?

Harcoslány: Ühüm.

Gandalf: Megtudtál valamit?

Harcoslány: Nem egyszerűen túlfeszültség érte a gépet. Még Aervyn sem tudott úgy megolvasztani egy merevlemezt, pedig mindent megpróbált. Jamie bácsi úgy gondolja, egy kör adta spiritusszal ő is boldogulna, de…

Gandalf: Ha a nyugati partvidék legbelevalóbb boszorkánypalántája nem bírta egyedül véghezvinni, akkor nem valószínű, hogy ez történt.

Harcoslány: Pontosan.

Gandalf: Szóval ha Aervyn nem tudta megcsinálni, te hogyan értél célt?

Harcoslány: Nemcsak varázsoltam, hanem programoztam is.

Gandalf: Bűbájkódolással olvasztottál meg egy számítógépet? Ajánlom, hogy tartsd távol magad az elektronikus eszközeimtől!

Harcoslány: Működött. De Moira néni háza táján te vagy az egyetlen bűbájprogramozó.

Gandalf: Nem én olvasztottam meg a számítógépét, kicsi harcos.

Harcoslány: Képes lettél volna rá?

Gandalf: Jó kérdés. Véletlenül azonban épp nincs a kezem ügyében fölösleges gép, amin kipróbálhatnám.

Harcoslány: Jamie bácsi nem hiszi, hogy Elorie képes lett volna bűbájkódolásra.

Gandalf: No hiszen! Az a lány egy e-mailt is alig bír elküldeni.

Harcoslány: De hátha véletlenül tette? Nem pontosan bűbájprogramozással, de valami effélével.

Gandalf: Hmm. Más eljárás, de ugyanolyan eredmény? Harcoslány: Hogy?

Gandalf: Nem érdekes. Most gondolkodóba ejtettél, és ha jól sejtem, ez volt a szándékod.

Harcoslány: Ühüm.      

Gandalf: Na el veled, pimasz! Ha zsémbes kis boszorka vagy is, de az agyad penge.

 

 

*