- Akkor megyek Davidhez és lógok Lisette-tel és a testvéreivel, amíg vadászol. 

Marcus Sethre nézett.

- Rendben lesz - mondta Seth. - Szükségünk van rád odakint.

És ha valami baj lesz, mivel úgy tűnt, rendszeresen így van, most Amy nem tudna még egyszer a megmentésére rohanni.

A d'Alençonsal a sarkában - emlékeztette őt Seth. És ugyanilyen utasítást adtam Rolandnak és Sarahnak: védjék Amyt, minden áron. Nem fog az ellenség kezébe kerülni újra.

Marcus beleegyezett, boldogtalanul a tervtől.

Chris tanulmányozta a notebookot. - Szóval, a következők három a fő teendőink: megtalálni és elfogni a vámpír királyt, megkeresni és elpusztítani mind a búvóhelyét és a seregét, és azonosítani a titokzatos kábítószer szállítót. Mindent magába foglalt? 

Marcus és Seth bólintott.

Amy az ajkába harapott. - Igazából, azt hiszem, lehet, hogy segíteni tudok kipipálni valamelyiket a listáról. 

Marcus a homlokát ráncolta.

Találkozott a tekintetük. - Emlékszel, hogy mondtam, a bátyám meg tudja tenni, hogy az emberek lássanak olyan dolgokat, amelyek nincsenek ott? 

- Igen.

- A Lasaranoknak, mindegyiküknek meg van a saját….

- Mi a Lasaran? - Chris félbe szakította.

- Az vagyok én - mondta Amy. - A bolygó neve Lasara.

- Oh. Nagyszerű.

Mosolygott a lány, és visszafordult Marcushoz. - Különben is, mindegyikünknek van egy egyedülálló tehetsége a leggyakoribbon kívül ... paranormális képességek, azt hiszem, hogy ezt mondanád. Az enyém... Nos, ezt egy kicsit nehéz elmagyarázni, de... Mindannyiunknak elektromos impulzusok futnak át a testünkön. És minden egyén férfi vagy nő rendelkezik egyedi energia aláírással. Érzem, hogy az aláírást belsőleg, mint egy GPS-jelet, és le tudom nyomozni. Így tudtalak mindig megtalálni, ha szükséged volt rám. 

- Ezért   tudtad   mindig,   mikor   voltam   bajban?   Az energiaváltozásom jelezte? 

- Nem. - Elpirult. - Nem vagyok biztos benne, miért tudom mindig. Szerintem köze van ahhoz, ahogy érzek irántad. 

- Átkozott! - kiáltott Chris.

Marcus mogorván nézett rá. - Mi van?

- Elvesztettem a fogadást.

- Milyen fogadást?

Úgy nézett ki, Chris kényelmetlenül érzi magát egy pillanatra. - Van egy fajta fogadás már régóta, hogy leszel-e vagy sem valaha újra szerelmes. Szereted Amyt, ugye? 

- Igen. - Marcus mérgesen felhúzta magát. - Azt mondod, a többiek régóta fogadnak a szerelmi életemre? 

- Évszázadokon keresztül. És most ezer rohadt dolcsit buktam. 

Marcus nem tudta elhinni. Megfordult Seth felé.

Egy huncut mosoly csúszott át Seth arckifejezésén.

- Ne mondd, hogy te is fogadtál! - követelte Marcus.

- Sem David, sem én, soha nem tettünk téteket, mert elkerülhetetlenül a végén azzal vádoltak volna, csaltunk vagy kitaláltuk az eredményt. De Darnell igen. És most sokat nyert. 

Marcus gondolkodott, és nem válaszolt. Nem volt elég rossz, hogy mindenki pletykált róla, de fogadni?

Chris előrehajolt. - Amy nem marad továbbra is a Szekundánsod, igaz, most, hogy együtt vagytok? 

- Hát persze, hogy marad - mondta Marcus. Egyszer már elkövette a hibát, hogy kérte (utasította), lépjen vissza. Nem tenné meg újra.

Chris felemelte a kezét. - A fenébe! Egyszerűen nem tudok nyerni! 

- Volt egy fogadás erről is? - vicsorgott Marcus.

- Igen. Nagyjából mindenki azt várta, hogy kiadod Roland útját és elijeszted Amyt. 

- Darnell nem fogadott - mondta Seth önelégülten.

- Nos - morgott Chris. - Azt hiszem, néhány paranormális vagy mi is az, tulajdonságod jól jönne.

Amy elfojtott egy nevetést, ami enyhítette Marcus bosszúságát.

- Elnézést a kitérőért - mondta Chris neki. - Folytassuk.

- Mivel szoros kapcsolatban voltam a vámpír királlyal - mondta Amy, - megtanultam az energia aláírását és fel tudom használni, hogy odavezesselek benneteket hozzá. Ha megvárjuk, amíg nappal lesz, akkor a búvóhelyén lesz, a megmaradt seregével, amikor megtaláljuk. Szóval az tehetitek vele, mint Bastiennel és seregével. 

Egy megalapozott terv, gondolta Marcus. Amy azonban mindig megsérült a harcok közben, és nem akarta, hogy a vámpír király közelében legyen.

Seth lassan bólintott. - Elvezetsz minket a királyhoz és a barlangjához holnap délután, Amy. Elvisszük Rolandot és Saraht is. 

Marcus kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon.

Seth felemelte az ujját. - De nem akarom, hogy úgy legyen, mint Bastien barlangjának megsemmisítésekor. Nem engedem, hogy egy maroknyi közülünk megküzdjön tucatnyi vámpírral, egy szűk negyedben, lebegő kábítószerrel a levegőben. Túl kockázatos. Ehelyett majd meglátjuk, hogy tudunk besurranni, elkapni a királyt és felgyújtani a helyet. - Találkozott a tekintete Chrisével. - Tudsz nekünk szerezni egy kis napalm B-t?

- Bármit, amire szükségetek van. Bombák, lángszóró. Csak tudjam, hogy mennyi, és akkor megkapod holnap reggel. 

- Tudod a tervet. Tartsd be. 

Chris lapozott egy oldalt a jegyzetfüzetében, és írni kezdett.

- Van hálózati katasztrófa-elhárítási személyzetem, akik készen állnak, hogy kisöpörjenek, és átirányítják a hatóságokat, azt mondják, hogy gázrobbanás, vagy talán egy metanfetamin labor. 

Ez utóbbi mindig úgy tűnt, működik.

- Amint már a király őrizetben van - fejezte be Seth, - kiderítem, mit tud a kábítószer eredetéről. Komolyan kételkedem benne, hogy megengedné Montrose-nak, hogy titkokat tartson.

Chris befejezte az írást. - Erről ennyit?

Mindenki bólintott.

Marcus felállt, szeme Sethen. - Mikor volt az utolsó alkalom, amikor ettél valamit? 

Seth egy pillanatra elgondolkozott. - Mielőtt találkoztunk a múlt éjszaka. 

- Majd akkor felmelegítek valamennyi vegetáriánus lasagnet.

- Van elég, hogy vigyek Davidnek is mielőtt elindulunk? 

- Több mint elég. Majd én. 

- Segítek - Amy ajánlotta, felemelkedett.

Mosolyogva, Marcus megfogta a kezét és elindultak a konyhába.

17. fejezet

Fordította: Maya és Linda

Fordította: Maya

Bzzzzz.

Seth nyögve fordult meg és megragadta az éjjeliszekrényén vibráló mobilját. Nehézkesen kinyitotta a szemét, és amikor meglátta az időt, káromkodott.

Bzzzzz.

Csak egy óra telt el azóta, hogy visszatért Montrose Keegan házától, és beszélte rá Amy-t meg Marcus egy kis pihenésre, mondván, hogy nagy szüksége van rá.  Ha kinézne az ablakon, nem volna kétséges, a nap még alig mászta meg a horizont. 

Bzzzzz.

Felült, hosszú lábait kinyújtóztatta az ágya mellett, és kiterjesztette érzékeit Amyre és Marcusra. Az alagsorban vannak. Alszanak. Jó. 

Bzzzzz.

- Mi az?

- Hey - szólt bele Chris Reordon. - Van valamim, amit el kellene olvasnod. - Ez volt Chris kódja arra az esetre, ha úgy gondolta, valaki meghallhatja a beszélgetésüket, és inkább a gondolataiban olvasson. 

- Rendben.

Még mindig Montrose Keegan házában vagyok a takarítókkal. Hamarosan felszámoljuk az egészet. De közben folyamatosan az az érzésem, mintha valaki figyelne bennünket. Nagyjából azóta, hogy elmentél.

Találtál bármilyen megfigyelő berendezést? - kérdezte Seth.

Nem.   Alaposan   átvizsgáltunk   mindent,   mielőtt hozzáláttunk volna. Aki figyel bennünket, az kintről, a fák közül teszi azt.

Vámpír vagy ember?

Nem tudom. Nappal van, de elég sűrű a növényzet, hogy menedéket nyújtson egy vámpírnak. Már hívtam az erősítést, és ők már körbe zárták a területet, fokozatosan közelednek, amíg meg nem találják, bárki is az. De azt elmondhatom, hogy nem tudom megvédeni az összes emberemet, ha ez egy vámpír. 

És ők nem engedhetik meg maguknak az esetleges veszteséget.

Adj öt percet - mondta Seth sóhajtva. Még egy olyan erős Halhatatlan, mint ő maga is, néha fáradtnak érezheti magát, a pokolba is. Találkozunk Keegan mosókonyhájában. 

Nagyszerű. Viszlát. 

Seth visszarakta a mobilját az éjjeliszekrényre, majd felállt és átment a szomszédos fürdőszobába. Hideg vizet fröccsentett az arcába, nem sokat segített, de azért jó érzés volt. Gyorsan megtörölközött. A félelem érzete kezdett el kibontakozni a tudatában. Lassan lerakta a törölközőt és elindult a hálószobája felé, megállt, és próbálta kideríteni annak eredetét. 

Amy az, rémálma volt. Felismerte a mintázatát. Felkapott egy túl rövid melegítőnadrágot, amit Marcus adott neki, és mentálisan feljegyezte, hogy szólnia kell Davidnek az új ruhák miatt. 

A nadrágban és a kölcsön adott inggel a kezében, Seth természetfeletti sebességgel elindult lefelé az alagsorba. Lassított, hogy felvegye az inget, ahogy közeledett Marcus szobájának zárt ajtaja felé. A jól olajozott zsanérok hang nélkül mozdultak, ahogy kinyitotta azt. Marcus az ágyon feküdt könyökölve, mellette Amy, mereven feküdt a hátán, mintha oda lenne bilincselve. Néha-néha apró rángatózás futott végig az egész testén, aminek a látványától Seth szíve elszorult, mert jól tudta, hogy mi okozza. Egy sikoly sem hagyta el az ajkait, de néha a lélegzete megakadt egy néma zokogásra. 

- Mi történik? - kérdezte Marcus, természetellenes nyugodt volt, ahogy nézte. 

Seth odasétált az ágyhoz. - A fogságáról álmodik. - Ujjaival végigsimított a lány homlokán, ezzel elűzve a rémálmait, és egy boldogabb felé vezette őt. 

A lány merevsége lazult. Sóhajtva az oldalára fordult és az arcát a párnájába fúrta. Légzése egyre lassabb lett, ahogy egyre mélyebbre csúszott a nyugodt alvásba. 

Seth visszahúzta a kezét, majd tekintete találkozott Marcuséval. - Gyakran voltak ilyen rémálmai az első hónapban, miután megtaláltuk, de fokozatosan megszűntek. Remélem, hogy nem térnek vissza.

- Mit csináltak vele, Seth? - kérdezte Marcus kertelés nélkül. Harag és rettegés harcolt barna szemeiben. 

- Ezt nem nekem kell elmondanom. - Seth csendesen elhagyta a szobát, és visszatért az emeletre, ahol az egyik vendégszoba komódjában talált egy pár tiszta zoknit. Ezek legalább jók a lábára. 

- Tudnom kell - ragaszkodott Marcus, ahogy sietve követte őt, miközben magára rángatott egy melegítőalsót. 

- Tudni fogod, ha egyszer elolvasod a file-kat - felelte és felvette a zoknikat. 

- Ha a nyugtató szaga előhozta megint a rémálmait, mit gondolsz, mi a faszt tesznek vele azok a file-ok? - Gondolkodóan elhallgatott. - Várj. Gondolod, elmondja, hogy mi történt vele?

- Nem. Ez a nyugtató.

Marcus járkálni kezdett. - Tudnom kell, hogy mi történt vele. Mit csináljak? 

Amikor Seth kinyitotta a száját, hogy megtagadja a választ, de Marcus leállította. - Nem tudtam elolvasni azokat a file-okat előtte, és nem hagyom magára, míg ennek az egésznek nincs vége. Seth, ha szereted annyira őt, mint én, ha a te párod lenne, nem akarnád tudni? 

Pokolba, de igen. 

Seth bensőséges kapcsolat nélkül is akarta volna tudni. Nem ez volt az első alakalom, hogy belenézett az álmaiba a lány tudta nélkül. Felhúzta a másik zoknit. 

- Elmondom, hogy hogyan találtuk meg. Semmi több. 

Marcus bólintott és mereven leült a szoba másik végében lévő székre.

- Amy sosem kiabált hangosan, amikor kínozták vagy kísérleteztek rajta. A fejében sikoltott - kezdte, miközben felvette az egyik bakancsát. - David és én követtük a telepatikus kiáltásait, amíg meg nem találtuk azt a létesítményt, ahol fogva tartották, majd betörtünk és elhoztuk onnan. Az a hely úgy nézett ki, akár egy kórházi műtő. Meztelenül és fedetlenül volt egy olyan fémasztalon kifeszítve, ami a padlóhoz volt erősítve. 

Marcus megragadta a szék karfáját, miközben Seth felvette a másik bakancsát is. 

- A karjai és a lábai mozgását megakadályozták a fém bilincsek. A fejét leszíjazták, így teljesen mozgásképtelen volt. Férfiak voltak körülötte, laboratóriumi ruhában és sebészeti eszközökkel. Teljesen le volt soványodva, teste tele volt égési, szúrt sérülésekkel, vágásokkal és zúzódásokkal. Két ujját akkora már eltávolítottak, és két lábujját is. Még be sem kötözték a sebeket.

A szék fa karfája kezdett apró forgács darabokban szétmállani Marcus szorítása alatt.

- A mellkasa már fel volt nyitva és az egyik férfi olyan kis elektromos lapáttal sokkolta a szívét. A szíve vert. Nem volt lenyugtatózva, nem használtak semmilyen érzéstelenítő vagy zsibbasztó szert. Mindent érzett, amit tettek vele. 

Marcus   szeme   borostyán   színben   izzott.   Agyarai kicsusszantak összhangban az átkozódással, ami végbe ment benne, miközben felállt. 

- Ne - figyelmeztette Seth. 

- Mit ne? - morgott Marcus, remegve a dühtől.

- Ne dobd el a széket. Még felébreszted.

Marcus átkozódva fel-alá kezdett járkálni. - Meg kell ölni őket. És ezalatt mindegyiket értem, Seth. Nem hagyhatjuk, hogy újra rátegyék a kezüket. 

- Tudom. Most megyek vissza Keegan házába. Chris úgy gondolja, hogy valaki figyeli őket, így talán elkaphatjuk a vezetőjüket. - Befűzve a bakancsait, Seth felállt. - Hamarosan visszajövök. 

Marcus kinyúlt és megfogta Seth karját. - Seth… az ujjait és a lábujjait. Hogy mentetted meg? Felhasználhatóak voltak még, és gyógyítás közben visszahelyezted azokat?

- Nem. Saját maguktól nőttek vissza. Amy öngyógyuló képessége figyelemre méltó. Az ő regenerációs képessége vetekszik az enyémmel. - Lerázva magáról Marcus karját, Seth Keegan mosókonyhájába teleportálta magát. 

Amy a kanapén ült, mozdulatlanul, az agya azon kattogott, vajon mi az - ha valami - amiért Seth visszament Montrose Keegan házába. Már órákkal ezelőtt elment egy szó nélkül. 

- Ne csináld ezt - mormolta Marcus mellette. 

Amy ránézett. - Mit ne csináljak? 

- Ne rejtsd el az érzelmeidet előlem. 

Amy a homlokát ráncolta. - Én nem… vagy mégis?

Marcus a lány hajába túrva a kezét, karját a kanapé háttámlájára fektette, miközben súrolta a lány vállát. - Ha ideges vagy… - vont vállat és összeszorította a száját. - Idegeskedj. Járkálj. Szorítsd a kezemet. Piszkáld Slimet. Lőj le valamit, vagy csinálj bármit, amitől úgy érzed, hogy jobb lehet. 

Amy lenézett, felismerve, hogy még mindig mozdulatlanul ült és fanyarul elmosolyodott. - Sajnálom. Régi szokások. Néha elfelejtem. - A mosoly, ami az ajkán húzódott először tűnt feszültnek, majd ravaszkás lett, ahogy szorosan odacsúszott Marcus oldalához. 

- Ha neked… szükséged lenne egy kis figyelemelterelésre… - incselkedett búgó hangon, cinkosan ránézve, - a testem a szolgálatodra áll.

- Igazán? - kérdezte a lány érdeklődően. 

Marcus kitárta karjait. - Szórakoztasd magad, ahogyan csak szeretnéd. Parancsolj velem. 

Amy vigyorogva feltérdelt, és az egyik lábát átemelve Marcus ölébe ereszkedett. - Szóval… - Amikor mutatóujjával végigsimított Marcus puha ajkain, a férfi a szájába véve azt, a nyelvével játszadozni kezdett vele. Amy szívverése felgyorsult. Kihúzva ujját, nedves és bizsergető ujjbegyét végighúzta a férfi állán és lüktető nyakán, le a fekete pólójáig. 

- Ha azt mondanám, hogy ezt most vedd le, akkor…? - kérdezte.

Az ing egy pillanattal később a földön landolt. 

Marcus gonoszan vigyorgott a lányra. - Tetszik a történet alakulása. - Előre hajolt és ajkaival megérintette a lányét. Mélyet lélegzett. - Szeretem az illatodat - suttogta két csók között. 

Amy a nyelvével végigsimított a férfi ajkain. - Szeretem az ízedet - és olyan mélyen csókolta meg a férfit, amitől az egész teste életre kelt. - Zavar téged? - kérdezte kifulladva. - Hogy nem haraphatsz meg, amikor mi… tudod… - Amikor szeretkezünk?

Amy bólintott.

- Nem. - Kezével folyamatosan a lány combjait simogatta.

- De az agyaraid kicsúsznak.

Marcus mosolygott. - Mindig, amikor nem vagyok ura az érzelmeimnek. És a szerelem, amit irántad érzek, amikor hozzám érsz, vagy amikor mélyen benned vagyok…- előrehajolt és egy mindent felemésztő csókkal zárta le a lány ajkait. - Teljesen kiforgattál önmagamból, Amy. Tudod az összes titkomat. Szinte elégetsz. Olyan sokáig voltam rideg. 

Amy szaggatottan lélegzett. - Marcus. - Átkarolta a nyakát, és elfelejtett mindent, ahogy megérezte annak csókját. Marcus megtalálta fekete felsőjének szélét és keresztülhúzta azt a fején. Amy kezével a férfi izmos mellkasát simogatta és kihívóan megcsípte a mellbimbóját. 

Marcus sziszegve vette a levegőt, majd megragadva a lány csípőjét, a sajátját előre ívelve, a farmeréhez feszülő vastag erekcióját a lány combjai közé ékelte. Megszakítva csókjukat, ajkaival a lány nyakára vándorolt, majd le a kulcscsontjáig, amitől Amy karja libabőrözött. 

- Szeretem ezt - morogta Marcus. 

Amy játékosan a hajába túrt, majd megmarkolta azt. A szíve kalapált, ahogy Marcus végighúzta nyelvét a melltartója szélének mentén.

- Mi az?

- Szeretném, ha felül lennél - suttogta Marcus, miközben a kezét hátra csúsztatva, kikapcsolta a lány melltartóját.  - Még sosem csináltuk úgy.

- Mi, lehet… - zihált Amy, amikor Marcus megszívta egyik mellének érzékeny bőrét. - Így is lehet szerelmeskedni?

- Totálisan. - Nyelvével a másik mellét kezdte ostromolni, amitől a lány vonaglani kezdett az ölében. - Ha csak arra gondolok, ahogy… meglovagolsz… lassan és egyenletesen… majd gyorsan és keményen - nyögött fel. - Érints meg, Amy. 

A lány keze azonnal lefelé vándorol az izmos hasán, majd ujjait becsúsztatta a férfi nadrágjának derekába. 

Mély lélegzett hallatszódott a háta mögül. 

- Hűha! 

Amy riadtan pillantott hátra a válla fölött, ahol Seth, Roland és Sarah álltak. Zihálva kiszabadult Marcus puha öleléséből, kirántotta kezét a férfi nadrágjából és sietve befedte a melleit.

- A fenébe, Marcus - mondta Seth. - Olyan, mintha a lányom lenne.

Marcus összehúzta a szemöldökét, miközben segített Amynek felvenni a melltartóját és a pólóját. - Nos, talán majd legközelebb előbb szólni fogsz - morgott. - Ez végül is a mi házunk. 

Amy csak bámulta őt, ahogy az ölelésébe húzta. A mi házunk? Ezt most hogyan értette? 

Roland nevetett. - Mondja ezt, az az ember, aki kopogás nélkül sétált be, amikor én és Sarah a nappaliban szeretkeztünk. 

- Az nem a te házad volt - mutatott rá Marcus. - Kopognod kellett volna. - Megragadta az ingjét a padlóról és felvette. Ahelyett, hogy begyűrte volna, hagyta szabadon lógni, de így sem sokat takart el az izgalmából. Mosolygott, amitől látszódtak az agyarai, megrázta a fejét és az tátogta: Látod, mit csinálsz velem?

Amy az ajkába harapott és képtelen volt megállni mosolygás nélkül, ahogy hozzá simult. 

- Oké - mondta Marcus. - Megfordulhattok.

- A trió megtette. Hála Istennek, hogy nem néhány perccel később érkeztek, mert akkor valószínűleg azt látták volna, ahogy meztelen testük forrón összekapcsolódik. 

Fordította: Linda

- Mi történt Keegan-nél - kérdezte, próbálta eltüntetni a pírt, ami égette az arcát, miközben Roland és Sarah lesüllyedtek az ő bűnös szerelmi-sarkukba. 

Seth letett egy karosszéket szembe vele. - Volt ott három férfi, aki figyelte Christ és a takarító brigádját. Mind ember volt, és feltűnően hasonlítottak a speciális OPS katonákra.

- Kihallgattad a gondolataikat? - kérdezte Marcus.

- Igen. Egykor katonák voltak, akik azt hiszik, hogy titkos küldetésre toboroznak a nemzetbiztonságnak. Minden küldetés a parancsnokáról kapja a nevét. Most épp Chris néz utána..

- Mi a pokol a Montrose Keegan kapcsolat? - kérdezte Roland. 

- Nem tudom. A három katona egyike sem tudja. És nem tudok semmit magáról Keegan-ről sem. Agyhalott. - Amy gyűlölte felhozni a nevet, ami annyi heves reakciót váltott ki belőle, de… 

- Bastien tud valamit erről a parancsnokról? - Sarah rátette megnyugtató kezét Roland térdére. 

Seth megrázta a fejét. - Keegan sosem említette a katonaságot Sebastiennek. Sem, hogy valaha próbált valaki mást is bevenni a csapatba. Sebastien hajthatatlanul hiszi, hogy Keegan egyedül dolgozott, mikor ismerte őt. - Seth hangja hirtelen megtöltötte Amy fejét. Amy, fel tudod mérni egy személy jelenlétét, úgy hogy rákapcsolódsz az energiaáramlására, vagy be tudod gyűjteni valaki mástól, aki kapcsoltban áll vele? Tudnom kell egy bizonyos személy jelenlétéről.

- Nos, akkor ma még mindig a vámpír király és az emberei után megyünk?

- Abszolút - mondta Seth hangosan. 

- Be kell fejezni ezt, mielőtt még több vámpírt toboroznak. 

- És mielőtt felfedik a jelenlétünket - adta hozzá Sarah. Roland befedte a kezét az övével. 

- Feltéve, ha tudod, ki nyugtatózta be Montrose-t, és miért nem bombázták a búvóhelyét és vetettek véget ennek? - bólintott Marcus. 

- Miért kell életben tartanunk a vámpír királyt? 

- Tudod milyen paranoiásak a vámpírok - mondta Seth. 

- Majdnem olyan paranoiások, mint ez itt - bökött a hüvelykujjával Roland felé, aki felemelte és megvakarta borostás arcát a középső ujjával. 

- Ha a vámpírok tudnak Montrose új barátjáról, át kellett kutatniuk Montrose házát, és követniük kellett a bázisára, vagy haza, miután benyugtatózták.

- Ez minden bizonnyal megment minket egy kis ideig, ha a vámpír király tudja, hol tudjuk megtalálni őt - említette meg Amy. 

- Ha ez egy szigorúan titkos csapat, még Chris kapcsolata sem lesz elég, hogy bemérjük őket - egyezett bele Seth.

- Követnünk kell minden nyomot, amit tudunk, ezen a ponton. Tehát, először is Amy elvezet minket a királyhoz. 

Roland összevonta a szemöldökét. - Te tudod, hogy hol van a vámpír király búvóhelye?

- Nneem - mondta Amy lassan, találgatva, hogy mi lesz a következő lépés, és azon tűnődött mi lesz a válasza. - Nem igazán.

- Amy - kérdezte Sarah, arca felragyogott izgalmában, ahogy előre hajolt. - Te tehetséges vagy? 

Elmondja nekik? Amy Sethre pillantott, bizonytalanul. Ahogy a tehetségesek eredetében, Seth hitte, hogy minél kevesebben ismerik az igazságot róla, annál biztonságosabb mindenkinek, aki tud róla. Elmondani Chrisnek elkerülhetetlen volt. Szükségszerű. Elmondani Rolandnak és Sarahnak… nem annyira. De Marcus és Roland olyanok, mint a testvérek. Amy nem gondolta, hogy igazságos lenne Marcust arra kérni, hogy tartsa titokban Roland előtt, azok után, amiken együtt keresztülmentek. És jó lenne közeli barátságot kötni Sarahval, aki barátságos női arc volt ebben a tesztoszteron tengerben. Amy igazán kedvelte őt.  

- Ez nem egy könnyű kérdés, hogy most megválaszoljuk -

állította le Seth. 

Talán   ő   is   elbizonytalanodott.   Vagy   olvasott   Amy gondolataiban, bár nem gondolta, hogy belenyúlt. 

Roland rá jellemzően mogorván összehúzta a szemöldökeit. - Mennyire lehet nehéz ez? Egy egyszerű, igen vagy nem, elég lenne.

- Roland - mondta Marcus, magára vonva mindenki figyelmét. - Ne most. 

Amy meglepetésére, Roland komolyan bólintott. 

- Ahogy vesszük. - Seth megnézte az óráját. - Már fél órával múlt dél. Még el kell mennünk Davidhez, úgyhogy fel kell venned a védőruhákat.

- Óh, a fenébe, ne - tiltakozott Marcus. - Azok a ruhák pokolian dörzsölnek. Én csak a szokásos napvédő felszerelésem fogom viselni.

- Én is - egyezett bele Roland.

- Az nem lesz elég - ellenkezett Seth.

- Az 98 százalékban véd az UVA és az UVB sugárzástól. Elég idősek vagyunk ahhoz, hogy megtegyük - ragaszkodott hozzá Marcus. 

Seth megrázta a fejét. - Dél van, és nem tudjuk, mennyi időt kell a napon töltenünk, amíg Amy lenyomozza a búvóhelyet. Mindegyikőtök a védőruhát fogja viselni, vagy lecseréllek benneteket a d’Alençon-ra, akik nem fognak nyafogni és nyögni miatta. 

Amy halkan fellélegzett megkönnyebbülésében. Biztos sok nyílt terület található észak-Karolinában, mert kevés az erdő. Nem akarta volna látni, ahogy Marcus megég és felhólyagosodik, mire mindent végig kutat. A furcsa, védő gumiruhák teljesen megvédik a Halhatatlanokat, úgyhogy erejük teljében lesznek, amikor majd elérik a búvóhelyüket. 

Ennek ellenére, az emberek morgolódva felemelkedtek. Körbe rendeződtek, hogy Seth egyszerre tudja el teleportálni őket, és felkészültek az indulásra. Sarah pillantása találkozott Amy-ével, és a szemét forgatta. Amy visszamosolygott. Igen, remélte, hogy ő és Sarah hamarosan jó barátok lesznek. 

- Akkor rajta - mondta Seth, kezét Amy vállára téve. 

- Indulás.

Marcusnak el kellett ismernie, hogy örül, amiért Seth rájuk erőltette a kibaszott védőruhát. Egy furgonban kezdték. Seth vezetett, a nap besütött az első szélvédőn, de neki nem árt. Az anyósülésre behúzódva Amy hallgatta vagy érezte a vámpír király energiaáramlását (Marcus nem tudta biztosan, hogy működik) és leadta Sethnek az információt. 

Fordulj nyugatra. Most észak-nyugatra. Most megint nyugatra.

A hosszú út alatt Marcus, a hátsó ülésen ült mögötte, és egyik kesztyűs kezével átölelte a vállát, hogy támogatást nyújtson, megkönnyebbülést, kellett a kapcsolat, mióta Roland szeme lyukat égetett belé. Mikor az út véget ért, mindenki kiszállt és követték Amy kis alakját, miközben bement az erdőbe, és utat tört a vakító napsütésben. Vajon Sethnek mindig igaza van? Igazán jól jön egy idő után. 

Tehát mindenki, aki körülöttem van, mindig téved ,- Seth okoskodó hangja szólalt meg a fejében. 

Marcus mentálisan bemutatott neki. Arany sugarak melegítették a védőruhát, amit viselt, miközben Amy egy tisztásra vezette őket. A ruha, mint egy sí maszk, befedte a haját, arcát és a nyakát… mindent, kivéve a szemeit. Azt napszemüveg takarta. Apró lyukakon jutott be a levegő az orrába és a szájába, de Marcus úgy érezte, mintha fuldokolna, mintha megfulladna a saját izzadtságában. 

A nap időszerűtlenül meleg ehhez a télhez. 

Természetesen az. Valami, ami még kényelmetlenebbé teszi. Akár a gyerekek, ő is meg akarta már kérdezni legalább tucatszor: Ott vagyunk már?

De Amy, mint mindig, jobbá teszi. Csak mellette sétálni és fogni a kezét, könnyít a kellemetlenségen. Egyedül azt kívánta, bár levehetné a kesztyűt és érezhetné a lágy, hővös bőrét a sajátján. Az árnyék körbe ölelte őket, amikor újra beléptek a fák közé. Megkönnyebbült sóhaj söpört át a csapaton. Amy megállt, behunyta a szemét. Ujjait szorosabban fogta Marcusén. 

- Közeledünk - suttogta. 

- Ezen túl csak a csendben - mormolta Seth, Amy másik oldalához lépve.

Marcus a szeme sarkából látta, hogy Roland szorosabban tartja Sarah kezét és egy törődő csókot ad neki, a köztük lévő nehéz anyag ellenére. 

Amy átvette a vezetést, Marcus és Seth mögötte. Roland és

Sarah zárta a sort.

Fél órával később, Amy felemelte a szabad kezét, hogy álljanak meg. Kihúzta a Glock 18-át a jobb kezébe, a bal keze ujjaival megérintette a jobb csuklóját, majd egy hordóra mutatott észak-nyugat felé, jelezve az ellenség helyzetét. 

Azokon a fákon túl - suttogta a fejébe. 

Forróság söpört végig Marcuson, és összegyűlt az ágyékában. Még sosem beszélt hozzá telepatikusan ezelőtt, és az érzés, hogy a fejében van, a meleg hangszíne, égette az idegsejtjeit, arra késztetve őt, hogy meztelenre vetkőztesse és magáévá tegye, itt és most. 

Koncentrálj - dalolta Seth. 

Akár egy vödör jeges vizet is önthetett volna Marcus nyakába. 

Igaz. Koncentrálj. Ez nem a megfelelő idő. De később meg fogja   kérni,   hogy   beszéljen   vele   telepatikusan,   miközben szeretkeznek. Újra meg újra. 

Fájl formáció - Seth beszélt a fejükben, és felvette a kezdő pozíciót. 

Miközben Amy érezte, hogy Seth és Marcus mögé húzódott, rájött, hogy milyen okos ötlet volt, hogy hátszél irányába vezette őket a búvóhelyre. Ha a vámpírok felébrednek (valószínűleg egy óra múlva), nem fogják megérezni a csapat szagát. 

Sarah követte Marcust, Rolanddal a sarkában. Egyikük sem csinált zajt, miközben elővették a fegyvereiket és előre lopództak. 

Még egy anomália a Lasaran örökségből, amit Amynek meg kell magyaráznia. 

Egymás mellett sorban - utasította Seth. 

Marcus közelebb húzódott Amyhez, amikor az kilépett a tisztásra, de még a fák árnyékában maradtak. Az ötös némán tanulmányozta a környezetüket. A nap fényes, aranyló sugarai lebegtek az üres égen. Az egyszerű szerkezetű ház, ami látott már szebb napokat is, ingatagon állt a ferde talajon, a rét közepén. Nem volt túl nagy, úgyhogy Marcus feltételezte, hogy az úgynevezett vámpír király és a katonái alagutat ástak, ahol rejtőzködtek a nap folyamán.  Marcus rövid ideig elgondolkodott mi történhetett a ház tulajdonosaival. Bastien megvette a földet, amelyen a seregét elhelyezte. De Bastien Halhatatlan volt. Két évszázadot töltött befektetéssel és tőkéje építésével, megváltozatta a személyazonosságát, hogy távol tartsa a számító embereket. A vámpírok nem ezt teszik. Ők nem maradnak tiszták annyi ideig. A tény, hogy ez a vámpír, aki királynak koronázta magát, tartotta össze ezt a szart elég ideig, hogy megszervezzen mindent, volt az első. 

Vagy Montrose Keegan tette?

Végül is, Keegan egy probléma volt, amit meg kellett fejteniük. Lemosolygott Amyre.  

Vagy az egy, amit Amynek kellett megfejteni. Ember, szerette őt. 

Megütlek, ha muszáj - figyelmeztette Seth. 

Marcus rávigyorgott Amy vörös fürtjei fölött. Nem szükséges. Tudom szeretni Amyt, és segget szétrúgni egy időben. Többfunkciós vagyok. 

Szája megremegett, Seth a többiekre nézett. Hamarosan visszajövök, és egy pillantás alatt eltűnt. 

Nem mozdultak semmi, sem az állatok, de még a rovarok sem, mintha a vámpírok jelenléte egy nagy halott zónát szült volna, amiben semmi sem élné túl. Vagy amiben senki sem akart élni. 

Seth visszatért egy nagy csomaggal a kezében. Marcus visszatartotta a lélegzetét, miközben a Halhatatlanok vezetője gyengéden letette a földre, de a fák árnyékába. Napalm-B volt az egyik, a néhány dolog közül, ami meg tudott ölni egy Halhatatlant. 

Kiegyenesedve, Seth a házra koncentrált. Bármi mozgás? 

Marcus megrázta a fejét. 

Jó. Fej-fej mellett.

Mikor egyeztették a sorrendet, Seth teleportálta őket a repedezett fa padlódeszkákra a ház tornácán. 

Roland, Sarah, maradjatok közel az ajtóhoz, és ne hagyjátok, hogy bármelyik vámpír elmenjen, ha a riasztó megszólal. Amy és Marcus, velem jöttök.

Seth kinyitotta a bejárati ajtót. 

Marcus megmerevedett, amikor a zsanérok megnyikordultak, de nem követte támadás. Mikor Seth belépett, Amy és Marcus követte. Annyi bántó szag csapott le rájuk, hogy Marcusnak a száján át kellett lélegeznie az orra helyett. Alvadt vér. Rothadás. Vizelet. Ürülék. Sok, sok mosdatlan test. Poshadt sör. Rothadó gyorskaja. A nap sugarai úsztak a csillogó porszemekben, próbálták átküzdeni magukat a koszos ablakokon, hogy megvilágítsák a nappalit, ami tele volt mocskos és rongyos bútorokkal, nagy halom szeméttel, és Marcus igazán nem akarta tudni, hogy még mivel.

Alattunk van - üzente Amy, szemét a koszos fa padlón tartva.

Mindegyik vámpír, a hangokból ítélve. Marcus hallotta a heves szívdobogásaikat a lába alatt.

Seth intett nekik, hogy maradjanak együtt, míg teleportál a konyhába, majd eltűnt szem elől. Az árnyékok megmozdultak körülöttük. Ismerős süllyedő érzés keletkezett Marcus gyomrában, miközben hideg hullámzott át a bőrén. Rettegése nőt, ahogy nézte az éteri alakokat keresztülcsoszogni a szobán. Amy közelebb húzódott hozzá, addig, amíg a válla a karjához nem nyomódott. 

Minden oké?

Hallasz engem, ha a válaszra gondolok?

Igen.

Néhány vámpír foglyának itt van  a lelke.

Amy nyugtalanul körbenézett. Mennyi?

Marcus nehezen nyelt egyet. Elég, hogy eltöröljön bármilyen   bűntudatot   is,   amit   az   összes   vámpír meggyilkolásánál éreznék a harcban. 

Seth jelent meg előttük. A pince ajtaja a konyhából nyílik. Oda teleportállak titeket, ha a nyikorgó padló nem ad fel minket. 

Egy szívdobbanással később az ajtó előtt álltak, majd tettek egy lépést befelé. Töretlen sötétség nyelte el őket. Marcus elfelejtette az ijesztő szellemeket, miközben az aggódás Amy miatt egyre nőtt benne. Ő nem tudott az ellen harcolni, amit nem is látott. Az utolsó alkalom, amikor megpróbált harcolni a sötétséggel, számtalan sebet szerzett, és egy kés lógott ki a hátából. Seth kivett valamit a kabátja belső zsebéből, és rákulcsolta Amy szabad kezét. Éjjel látó szemüveg. A hatóköre korlátozott lesz, de legalább azt látni fogja, ami előtte van. 

Amy feltette a szemüveget, majd felemelte a fejét és rámosolygott Marcusra. Ne is mondd: most tényleg úgy nézek ki, mint egy földönkívüli.

Marcus elmosolyodott. Egy nagyon szexi földönkívüli.

Amy rávillantott egy mosolyt. És dögös vagy zöld? 

Szórakozás szűrődött át rajta. Biztos vagyok benne, hogy a vámpír király értékelni fogja a kollektív szépségedet - üzente Seth vontatottan, ha egyszer megtaláljuk. 

Amy bocsánatot kért. 

Marcus nyugodtan körülnézett. A pincében magasan fel voltak halmozva különböző méretű dobozok, tele szarságokkal, amit az emberek raktárnak használnak itt lent. Nagy lyukak voltak átütve két falon. Azokon túl alagutakat voltak ásva a földbe, támfalakkal alátámasztva, és nem nézett ki valami stabilnak. 

Amy az egyik alagútra mutatott. Ott. Lent van.

Seth kihúzta a hüvelyéből katanáját, és átvette a vezetést, Amy követte. Marcus előhúzta mindkét rövid kardját, és követte őket a keskeny, nyirkos átjárón. Több szoba, mint óriás mormotalyukak, az alagút mindkét oldalán. Bennük, Marcus látott egy tucat rendezetlen vámpírt, úgy aludtak, akár a holtak. 

Seth tovább ment előre, amíg Amy megérintette a hátát. 

Erre. Mutatott az egyik szennyezett üregre.

Marcus csak bámult. 

Egy masszív, extra méretű, baldachinos ágy terpeszkedett a szoba közepén, egy rikító arany borzalom, amire Étienne azt mondaná új pénzért sikolt. A vörös bársony, és az arany selyem anyag vízfoltos volt, piszok és vér csíkok szennyezték a mennyezetet és a falakat, otromba függönyként. Az aktuális trón, sötét és rémisztően ragacsos volt, akár az ágy, és az egyik sarokban pihent, a másik bútor. A tövében feküdt egy véres, törött hulla, egy fiatal nő. Friss gyilkosság.

Marcus visszafordította a figyelmét az ágyra. 

A férfi középen a király - üzente Amy. 

A vörös szatén ágynemű olyan mocskos volt, mint minden más körülötte, a kuszaságban egy sovány alak feküdt a hasán, hosszú sötét kabátban. Marcus felismerte őt, a vámpírt, aki a nyugtató pisztolyt kezelte. Három vámpír aludt összegömbölyödve a padlón, az ágy lábánál, akár az állatok. Több mint egy tucat másik szunyókált a padlón körben a király körül, fegyverekkel a kezükben. Ha bármelyikük felébred és kiadja a riasztást, a többiek felébrednek a támadásra, és a testvéreik kiözönlenek az alagútból. 

Új terv - mondta Seth, és megérintette a vállaikat. A következő dolog, amit Marcus tudott, hogy Sarah és Roland mellett állnak a tornácon. Hunyorogva a hirtelen délutáni fényben, Amy levette az éjjel látó szemüvegét és hagyta a nyakában lógni.

Menjetek vissza a fákhoz, ahonnan indultunk, és csendben visszamegyek, és elfogom a vámpír királyt - utasította Seth, majd eltűnt. 

Marcus eltette a fegyverét, felkapta Amyt, és a fák közé rohant vele. Roland és Sarah egy ezredmásodperccel előbb értek oda. 

Még mindig hallasz, édes? - kérdezte Marcus Amyt, miközben letette. 

Igen. Menj hátrébb biztos távolságra, és csak akkor használd a fegyvered, ha muszáj.

Óvatosan, hogy ne csapjon zajt, Amy hátrébb lépett, és elővette a másik Glock-ját is. Nem akart azzal zajt csapni, hogy felcsatolja a hangtompítót. Még a legjobb hangtompító sem elég halk, hogy egy vámpír ne hallja meg. 

A fák árnyékában Seth jelent meg, kezében előrehajolva a vámpír király, másik keze a hátán. Ugyanabban a pózban feküdt, amiben aludt is. 

Ledobva őt, Seth elugrott tőle, és megfogta a csomagot. 

Miközben a vámpír felébredt, és egy morgással átfordult, Roland bakancsa közé fogta a fejét. 

Amy összerezzent, amikor hallotta a csont törését. A szíve a bordáinak csapódott, miközben Marcus lecsapott, és megragadta a vámpír torkát, összezúzta a légcsövét, megakadályozva, hogy egyetlen hangot is kiadjon. 

Seth felkavarta a légáramot. Gyorsan. A többiek felébredtek. 

Amy tágra nyílt szemekkel bámult a bombára, amit Seth a kezében tartott, miközben dühös kiáltások törtek ki a házból. 

Tűnjünk el innen - utasította Seth, miközben lerakta a fűre a bombát, néhány méterrel arrébb. Most. 

Sarah rohant és megragadta a küszködő vámpír vállait. Roland megfogta a rugdosó lábait, ami elég erős volt, hogy megöljön egy halandót, és ketten futottak keresztül a fákon. 

Amy egyetlen hangot sem adott ki miközben Marcus a karjaiba kapta, és lábait a dereka köré tekerte. Kezeit a nyaka köré kulcsolta, amiben a Glock merev markolatát szorongatta. Míg Marcus Sarah és Roland után sietett, olyan gyorsan, hogy a körülöttük levő erdő elmosódott, Amy visszanézett a válla felett a napsütötte tisztáson. 

A növényzeten át meglátta Seth átalakulását. 

Hatalmas szárnyak nőttek ki a férfi kabátja hátuljából.

Amy levegőért kapkodott és elvesztette őt szem elől, miközben a fák bezárultak körülöttük.

Marcus messzire vitte őket másodpercek alatt, fákat kerülgetve, Amy nem látta még ezt a gyorsaságot. A felettük lévő kék égen vakító fény robbant, miközben mennydörgés morajlott utánuk. Ragyogó arany lángok csaptak az ég felé, fájdalmas sikoltások és vonyítások duzzadt kórusa közepette. 

Amy Marcus nyakába fúrta az arcát. Forró szél csapta meg őket, még több kiáltással. 

Egyik vámpír sem élhette túl. Marcus mondta neki, hogy a Napalm-B hosszabb ideig ég, és magasabb hőmérsékleten, mint az eredeti napalm. A ragacsos anyag rátapad a vámpírok bőrére, mint a ragasztó, és épp olyan nehéz leszedni. 

Még   a   Halhatatlanok   sem   képesek   olyan   gyorsan regenerálódni egy ilyen tűz elleni küzdelemben. 

Seth! - kiáltott mentálisan. Őt is ugyanúgy elérte a tűz? 

Jól vagyok, kedvesem - mormolta.

Jól van, Amy? - kérdezte Marcus. 

Igen.

Marcus lassan előre lendült, most már emberi sebességgel. Mikor megállt, Amy elengedte a bokáit és lecsúsztatta a lábát a talajra. Több sürgősségi jármű - mentőautó, tűzoltó autó, jelöletlen kocsik leszerelhető szirénával - csatlakoztak a terepjáróhoz, amit Amy és a többiek hagytak maguk mögött. Chris Reordon állt az egyik kocsi előtt, sötét kabátot viselt, DEA volt a hátára, és a karjaira írva, nagy fehér betűkkel. 

Átkok szóródtak, miközben Roland és Sarah próbálták visszatartani a vámpír királyt egy fa alatt, közel a járműhöz. 

Chris intett egy másik járműnek. A motorok életre keltek, és szirénák harsogtak, ahogy távolodtak. Marcus sietett, hogy segítsen Rolandnak és Sarahnak. Ha megölték volna a királyt, már nem lenne semmi problémájuk. De szükségük volt minden információra, amit csak adhat nekik. 

Amy ráfogta a Glock-ot, arra az esetre, ha a vámpír megpróbálkozna a szabadulással. Chris odalépkedett és előhúzott egy ismerős fegyvert. Mikor elég közel volt, hogy biztos legyen benne, nem talál el egy Halhatatlant sem, tüzelt. A nyugtató a vámpír mellkasába fúródott. A küzdelem megszűnt, ahogy a teste elernyedt és a szemhéja bezárult. 

- Köszönjük - mondta Sarah lélegzetvisszafojtva. 

Mindhárom Halhatatlan elengedte és ledobta a talajra, egy kupacba a lábuk elé. 

- Nem probléma - mondta Chris. - Örülök, hogy mindegyikőtöket biztonságban látom. - Átnyújtotta Marcusnak a fegyvert. - Arra az esetre, ha később szükség lenne rá. Dr. Lipton megduplázta a szérumot, és készített nekünk néhány nyilat is. Seth vár rám a tisztáson, és azt mondta, találkozunk veled az Intézetben. 

Marcus elvette a fegyvert. - Kösz.

Chris beszállt a kocsijába, és felkavarta a port, ahogy elhajtott. Roland elhúzta a furgon oldalsó ajtaját és bedobta a vámpírt, mint egy nagy csomagot. Amy berakta a tokjába a fegyverét, bemászott és beült a volán mögé, mert neki nem ártott a napfény. Mikor Marcus beült a mögötte levő ülésre, várta, hogy elárassza a megkönnyebbülés. Mindegyikük sértetlenül megúszta, ahogy Chris mondta. Még egy felkelés, remélhetőleg az utolsó felkelés, megállította az útjukat. Roland várta, hogy Sarah belépjen, utána beült mellé és behúzta az ajtót. De az a kiáltás, tele kínnal… Amyt üldözni fogja, amíg él. 

18. fejezet

Fordította: reggaelady24

Marcus még soha nem járt az Intézet ezen területén. A

szükség eme része még soha nem merült fel benne. De el kellett ismernie, hogy le volt nyűgözve. Kívülről az épület nem igazán tűnt olyannak, hogy többször is pillantást vessünk rá. A falak mögött örökzöldek voltak, aminek külön történetük volt. Az ablaktalan tégla külső megjelenésre kopott és régimódi volt. Vajon élt és lélegzett, azt várta volna az ember, hogy sóhajt majd. 

A bejárati ajtóról hiányzott az ablak, így a belső teret teljesen elrejtette, bár aki belülről mennének kifelé, ők sem tudhatják, van-e valaki kint. Ez egy csomagszállító cég tárolójára emlékeztette Marcust: széles, érdektelen. A belső rész már teljesen más kategória volt. 

Roland, Sarah, Marcus és Amy elindult a bejárat felé. A Halhatatlanok még mindig védőruhát viseltek, Marcus vitte a vámpír királyt - egy takaróval leborítva - a vállánál fogva. Miután kinyitották a fából készült ajtót, Marcus felfedezte, hogy az ajtó olyan vastag és nehéz acélból készült, mint egy páncélterem ajtaja. 

A kis előszoba belülről volt zárható golyóálló ablakokkal, még egy rakéta sem törhetne át rajta. A második ajtó mellett egy kódkártyás panel volt valamint egy billentyűzet, ahová a biztonsági kódot kellett beírni. 

- Örülök, hogy vége a napnak - lehúzta a maszkját és a kesztyűit majd az övére akasztotta.

Sarah hasonlóképp tett, majd segített Rolandról is eltávolítani.

Amy belecsúsztatta kezét Marcus tenyerébe miközben a férfi kifelé bámult az ablakon. A hall igen csak régimódi volt, minimalista, a gyűjtemények szürkék, az összejövetelekre kényelmes székek voltak valamint a kis asztalokon kis virágok díszelegtek. 

Három őr ült szemben az ajtóval egy gránit tetejű pult mögött. Több tucat őrt tartottak szemmel a felvonóktól egészen a lépcsőházig. Állig fel voltak fegyverkezve. Meghallották az ajtózár zümmögését. 

Sarah megfogta a kilincset és kinyitotta az üvegajtót. A pult mögött ülő egyik férfi felállt és megkerülte az asztalt. A biztonsági őrök egységes egyenruhája helyett egy sima fekete ruhát viselt. Magas, vékony, széles vállak és rövidre nyírt barna haj és amilyen levegő lengte be, Marcus mondta, hogy nem egyszerű biztonsági őr. Ő volt az egyike Chris fejeseinek.

- Nem fogsz az azonosításról kérdezősködni, ugye? - kérdezte Marcus

A férfi elvigyorodott. - Nem szükséges. Már vártunk. És ha még sem, elég régóta csinálom már ezt, hogy felismerjek egy Halhatatlant. - Kinyújtotta a kezét - John Wendleck.

Marcus megrázta a kezét. - Marcus Grayden. - A többiek felé intett. - Roland Warbrook. A felesége Sarah. És Amiriska.

- Megtiszteltetés, hogy megismerhettelek titeket - mondta és a lift felé mutatott. - Ha velem jönnétek…

Két őr állt a lift mindkét oldalán és árgus szemmel figyelték őket. Marcus bólintott feléjük. Mosolygásba tört ki mindenki. 

- Megtiszteltetés, hogy megismertem, uram - köszöntötte.

Néhány kirendelt így köszönt.

Roland, ahogy észrevette Marcus, nem kapta meg ugyan ezt a köszöntést. A hálózati alkalmazottak nagy része inkább félt tőle, minthogy az ő és a segédjének útjába kerüljenek.

Sarah és Amy szintén meleg üdvözlést kapott, amit kacér mosollyal viszonoztak, míg Roland szeme borostyánszínben nem kezdett izzani, és az agyarait el nem kezdte villogtatni. 

A legtöbbjük Ádám csutkája fel-le ugrált az izgalomtól, ahogy épp nyeltek egyet. Most az egyszer, Marcus segített megőrizni barátja önuralmát. A lift belülről hatalmas volt, mint az operaház belső tere. A gombokon lévő feliratok szerint, a lift a föld alá vitte őket. 

John megnyomta az F-5 gombot. - A gazdasági részleg ugyanazon az emeleten van, mint a labor.

Amy megszorította Marcus kezét. A tenyere nedves volt, ujjai remegtek. Homlokráncolva Marcus szétfeszítette az ujjait és átkarolta a vállát. - Mi várhatunk Chris irodájában, ha szeretnéd - motyogta a lány hajába.

John figyelmesen tekintett egyik oldalról a másikra.

- Talán, Sarah és Amiriska szeretne körbe nézni az épületben? Mindketten újjak vagytok még. - Elmosolyogott. - Szívesen körbe vezetlek titeket, hogy lássátok, hogyan is dolgozunk mi itt.

Saraht széles mosolyra késztette, ahogy Amyt figyelte. - Köszönjük, az nagyszerű lenne. Mára már elég volt a vámpírokból.

John nevetett. - Azt megértem. Amiriska?”

- Köszönöm. Örömmel mennék - mondta Amy kicsit feszült hangon.

Nagyon sajnálom - üzente Marcus gondolatban.

Ne tedd. Nem igazán csinálunk mást, csak leszállítjuk az

árut. Seth majd megvizsgálja a vámpírok fejét, hátha talál valami hasznosat, és végeztünk is.

Egy hang hallatszott, majd a lift ajtaja kinyílt. 

Marcus és Roland kiléptek.

John bólintott egy tucat felfegyverezett biztonsági őrnek, akik a lift és a folyosó közötti pult mögött voltak. - Todd, mutasd meg Marcusnak és Rolandnak a cellát, amit korábban előkészítettünk.

Az egyik férfi, aki feketében volt szőke rövid hajjal, előre lépett. - Igen, uram.

Marcus visszanézett. Amy sápadtnak tűnt. Sarah odament Amy mellé és átölelte a vállát. - Ne csináljatok semmi olyat, amit mi sem tennénk - ugratta

Roland felhorkant - Van olyan, amit te ne tennél meg?” Sarah felnevetett.

Marcus nyugodtabb lett, ahogy Amy válla egy kicsit lazult és a szája széle is enyhén felfelé görbült.

Az ajtó becsukódott.

- Erre, uraim - mondta Todd.

Marcus magán érezte Roland tekintetét, ahogy végig haladtak a fehér, fluoreszkáló fényekben úszó folyosón. 

- Nos? - kérdezte az idősebb Halhatatlan. - Mikor fogod elmondani?

Marcus nem kérdezte meg, hogy még is mit. - Amikor Amy felkészül arra, hogy elmondjam neked. Amikor valaha is elfogadja ezt.

Roland bólintott. Ő közel sem volt olyan hajthatatlan, mint azt az emberek többsége feltételezte. Kivéve, ha mások bizalmáról volt szó. Mert a története, Marcus kételkedett benne, hogy valaha is meg fog változni.  Nem volt túl nehéz meghatározni, hogy melyik ajtóhoz kellett menniük. Szintén egy tucat őr állt az ajtó mindkét oldalán, fokozott figyelemmel. 

A cellát vastag acélfalak vették körbe. Egy kis ágy volt található benne. Négy nehéz titán bilincs volt felszerelve a falra, olyan vastagok, mint Marcus csuklója. Egy kis asztal és szék választotta el az ajtót a faltól, elég távol a láncoktól.  Roland odament az ágyhoz és ráfektette a vámpír királyt. - A fenébe is, bűzlik - morogta undorodva, majd ellökte magától a király vállát. 

Todd sietett előre és megbilincselte a vámpír csuklóit és bokáit. - Mr. Reordonnak hamarosan itt kell lennie.  Ő ügyel az összes bázisra a barlangban.

Marcus gyanította, hogy Chrisen alkalmazni kellene Seth tudatmódosító képességét. Vagy mégsem. Chris nem tudott volna hitelesen előadni senkinek semmit. Ha azt mondaná a hatóságoknak, hogy egy DEA ügynök és a barlangban volt, amikor az metamfetamin főzés közben felrobbant, akkor hinnének neki. Marcus nem tudta, hogyan tudta ezt a sok papír munkát meg az azonosítókat megoldani, de Chris mindig előállt valamivel. 

Közeledést hallva, Marcus az ajtó felé nézett. Az orvos David helyére lépett. - Oh - mondta, megtorpant, amikor meglátta őket. 

Marcus azt reméltem, hogy valami nadrágot vagy szoknyát fog viselni a fehér köpeny alatt. Ehelyett, Dr. Lipton egy lovaglós farmert, egy V nyakú pólót, ami teljesen kiemelte a felsőtestét és egy fekete Converse cipőt viselt. 

- Szia - mondta és üdvözléskép előrenyújtotta a kezét egy bíztató mosoly kíséretében, ahogy Todd lépett ki a szobából.

- Nem volt még alkalmam bemutatkozni. Melanie Lipton vagyok.

Marcus megrázta a kezét. - Örvendek a találkozásnak, Dr. Lipton. Sajnálom, hogy megijesztettem az este.

- Semmi gond. Megértem, hogy aggódott Amy miatt - Roland felé nyújtotta a kezét. - Örülök, hogy újra láthatom, Mr. Warbrook.

Roland nem fogadta el a felé nyújtott kezet. - Valójában nem akar hozzám érni. Én cipeltem idáig a büdös seggét - intett a vámpír felé. 

A nő egy grimasz kíséretében követte a tekintetét. - Hű. Ez a vámpír nem úgy néz ki, mint akik az Intézetben vannak. - Visszafordult Marcushoz, orvosi szemmel mérte végig. - Nos, hogy érzi magát Mr. Grayden? Sokkal gyorsabban épült fel, mint a többiek és én szeretnék ennek utána járni…

Seth teleportált a szobába Chrisszel és Bastiennel együtt. 

Dr. Lipton megugrott, majd a kezét a mellkasára tette. 

Igazán jelezhettek volna.

- Mi a fenét keres ez itt? - követelte Roland, ahogy Bastienre meredt. 

Seth felhúzta a szemöldökét. - Látni akartam, hogy felismeri-e a vámpírt.

Míg Roland fortyogott, Bastien az emberre nézett - Dr. Lipton.

- Mr. Newcombe - viszonozta a mosolyt.

Marcus a homlokát ráncolta. Vagy az kavarta fel a pulzusát, ahogy Seth betoppant vagy az, ahogy Bastien a nőre fordította a figyelmét.

Seth a homlokát ráncolta, ahogy körülnézett. - Hol van Amy?

A feszültség csak fokozódott. - Érthető módon fél a labortól.

Marcus vicsorgott, dühös volt magára, amiért elfelejtette ezt a tényt.

- Oh, a fenébe - Seth végigsimított az arcán. - Nem hiszem el, hogy nem gondoltam erre. Tudtam, hogy emlékeket fog felidézni benne ez a hely, de bíztam abban, hogy ha veled marad, akkor biztonságban érzi magát.

- Hol van? - követelte Bastien. - Miért nem vagy vele?

Mi a franc köze van hozzá? - Sarah-val van. John körbe vezeti őket.

- Biztonságban vannak - mondta védekezőn Roland. - Semmi és senki nem juthat át a biztonsági rendszeren.

Bastien felvonta a szemöldökét - Én igen. - Figyelmen kívül hagyva a morgást, ami Roland torkából hagyta el, odament a rácsos ágyhoz és tanulmányozni kezdte a kis alakot rajta. - Ő nem egyike az enyémeknek, de felismerem. Odamentem hozzá, amikor először toboroztam. Nem vagyok biztos benne, mióta is fertőzött, de azt meg tudom mondani, hogy lenyomozhatatlan, ha elég közel enged.

- Szóval tudtad, hogy hamarosan ártatlanokat fog gyilkolni és mégsem tettél semmit - vádolta meg Roland.

Egy izom megrándult Bastien állán, ahogy az ellensége felé nézett. - Abban az időben, a vámpírok gyógyítására összpontosítottam, nem a megölésükre. Miért nem te gondoskodtál róla? Látszólag már évek óta szem előtt van. Megszökött előled, ugye? Olyan erős Halhatatlan, mint te? - gúnyolódott.

Roland megfeszült, készen arra, hogy lecsapjon.

Marcus odalépett hozzá. 

 

Mielőtt ez kezdene tovább fajulni - mondta vontatottan Seth, - nem árt ha tudjátok, Dr. Lipton több adag nyugtatót tart a zsebében.   Ha   szükséges, utasítani   fogom,   hogy használja mindkettőtökön.

A   doktornő   barna   arcát   pír   öntötte   el,   mikor   a

Halhatatlanok felé pillantottak. Bocsánatkérően elmosolyodott és előhúzta a kezét a zsebéből, amiben vagy fél tucat fecskendőt tartott. 

Roland felsóhajtott. - Essünk túl rajt.

Seth közelebb lépett az ágyhoz és ujjaival megérintette a vámpír király nedves homlokát. Dr. Lipton kíváncsian dőlt előre és válla megérintette Bastien karját. Bastien orrlyuka kitágult, ahogy mély levegőt vett és bent tartotta egy pillanatra. Pillantása a gesztenyebarna hajzuhatagra tévedt, majd tovább az arcára és az ing hasítékában kikandikáló nyakra. Vajon Marcus nem figyelt eléggé oda, nem kerülhette el a figyelmét Bastien szívverésének növekedése. 

Seth kiegyenesedett. - Nem tudja, hol van a parancsnok.

Roland káromkodott. Marcus nem. Amikor találkozott Seth tekintete az övével, Marcus valami baljóslatút látott bennük, amik a pokolba kívánták.

- Dr. Lipton, akar-e még bármilyen vizsgálatot elvégezni a vámpír királyon mielőtt végzünk vele? - kérdezte Seth.

- Igen. Adna nekem 48 órát?

- Természetesen. Mindvégig biztonsági őrök lesznek magával, még akkor is, ha a vámpírnyugtatók hatása alatt lesz.

Bastien közbe szólt. - Én vigyázok rá és szemmel tartom a vámpírt, míg itt van.

- A pokolba, nem fogsz - vicsorgott Marcus.

Ez a vámpír sokkal veszélyesebb, mint Joe és Cliff.

- Nincs szüksége arra, hogy megvédd. Az épület tele van őrökkel és nyugtatókkal - érvelt Marcus. Nem tetszett neki, hogy Bastien a doktor körül legyeskedett. 

- Uhm, kapd be - csattant fel Bastien. - Még mindig mérges vagy, mert megöltem Ewen-t.

- Srácok! - harsogta Seth.

Marcus elhallgatott. Ahogy Bastien is. Seth nem túl sűrűn emelte fel a hangját, de ha mégis, akkor mindenki elhallgatott. 

- Végeztünk itt. Chris figyel majd Dr. Lipton biztonságára. Roland, keresd meg Saraht és Amyt. Valószínűleg Chris irodájában lesznek. Todd megmutatja az utat. Marcus és én a hallban találkozunk veletek nem sokára.

Roland úgy tett, ahogy Seth mondta. Inkább a vágy, hogy Sarah-val legyen, gondolta Marcus, mintsem a parancs miatt volt ilyen engedelmes. 

Miután elmentek, Seth becsukta az ajtót. Dr. Lipton bizonytalanul összeráncolta a szemöldökét. - Szeretné, ha elmennék?

- Nem. Chris nem sokára megérkezik, hogy tájékoztasson. 

- Mi van? - kérdezte Marcus. És Bastien miért volt még ott?

- A vámpír király készített egy videót a csatáról, ahol benyugtatóztak benneteket és átadtad a felvételeket Keegannak - jelentette ki Seth. - Múlt éjjel, amikor a vámpír visszatért Keegan otthonába, a parancsnok volt ott helyette és kimásolta a felvételt Keegan laptopjából, majd egy alkut kötött a vámpírral.

- Milyen alkut? - kérdezte Marcus.

Bastien nem szólt semmit, csak várt, szemöldöke V alakban húzódott.

  A vámpír királynak erőt és egy új csapatott ígért, ha elvinne neki egy valamit - Seth sötétbarna szeme találkozott Marcuséval. - Amyt.

Bastien káromkodott. - Ő tudja, mi is ő valójában.

Dr. Lipton arca döbbenettől sugárzott. - A közelében kellett, hogy legyen. Vagy fél tucat Halhatatlan volt itt, és a vámpír még is őt választotta.

Marcus viszonozta Bastien pillantását. - Honnan tudod, hogy mi is ő valójában?

- Ott   voltam   Seth   egyik   angliai   lakásán,   amikor megmentették őt. - Egy zaj csapta meg a fülét. - Hello? Nem hallja senki, hogy csöng valami?

- Nem fogja elárulni őt - mondta Seth.

- Biztos vagy benne, hogy nem tette már meg? Bastien arca elsötétült és tett egy lépést előre. 

Marcus nem volt biztos benne, mi állította meg, Seth karja, ami lefogta vagy Dr. Lipton hátrálása.

- Szükség van arra, hogy körbe nézzük a kocsikat - folytatta Seth.

- Marcus, azt szeretném, ha te és Amy egy ideig David házában lennétek, addig, míg meg nem találjuk a parancsnokot.

- Talán akkor vidd vissza őt Angliába - javasolta Bastien.

Dr. Lipton bólintott. - Fogalmuk sincs arról, hogy Amy elhagyta az országot, nincs rá mód, hogy megtalálják őt.

Seth Marcusra nézett. - Készen állsz arra, hogy hazautazz?

- Ahová ő megy, megyek én is - válaszolta.

Seth bólintott. - Beszélj vele erről. Ez az ő döntése.

 

- Amy.

Marcus még mormogó suttogása álomba csábította. 

- Ammyy… Ébredj, szerelmem.

Mosolygott, majd a hátára fordult és a karjait felemelte, hogy Marcus nyaka köré csavarja.

Egy kis morgás hallott a fülénél. - A fenébe, elcsábítasz, asszony.

Mosolya még szélesebb lett, ahogy kinyitotta a szemét. 

Marcus leült az ágyra mellé, csípője a nőéhez ért, kezével megtámasztotta magát a matracon. - Gyönyörű vagy, ugye tudod?

Amy kezébe fogta az arcát és hüvelykujjával megsimogatta sima arcát. - Gyönyörű vagy. - Megfogta a még vizes hosszú hajat és felhúzta magát hozzá. - Nélkülem zuhanyoztál. Tudod, hogy mennyire szeretlek beszappanozni.

Marcus meleg barna szemei borostyán színben izzani kezdtek. - Ma reggel sokszor beszappanoztál és minden percét imádtam. - Lassan hajolt lefelé, majd összeszorítva a szemét, ellökte magát az ágytól. 

Amy a könyökére támaszkodott. - Nem kaphatnék csak egy jónapot puszit?

Marcus megrázta a fejét, elképzelte a sápadt csupasz mellet, ahogy a kezével a derekát simogatja… - Ha megcsókollak, meg foglak érinteni. Ha megérintelek… Nem fogjuk ezt az ágyat vagy a szobát napnyugtáig elhagyni.

Amy rákacsintott. - Remekül hangzik.

Marcus egy halk nyögéssel elfordult, és egy dobozt látott meg a széken, közvetlenül az ajtó mellett. 

Ez a szoba, a ’Csend szobája’ David házában, ők akkor költöztek be, amikor ott hagyták a vámpír királyt. Marcus javasolta ezt a biztonsága érdekében, míg a parancsnok hamis nyomok után kutat. Amy vonakodott elhagyni Marcus otthonát. A csendet. A magánéletet. Az, hogy nem kell minden órában idegenekkel foglalkozni. 

Slim sem volt elragadtatva, hogy el kellett jönnie és az idő nagy részét egy pincében rejtőzve töltötte. 

De Amynek nem volt más választása, vagy ez vagy Anglia, ő viszont nem akart elköltözni észak-Karolinából. Nem akart távol lenni Seth-től, David-től, Darnell-től, Sarahtól és Rolandtól, Sabastien-től, Christől, Lisettől és az ő testvéreitől. Olyan sokáig egyedül érezte magát, hiányzott neki a baráti kör, akikkel együtt pihenhetett és nevethetett, valamint hiányzott neki az érzés, hogy ő valaminek a része volt, volt célja. Mindez csodával határos módon itt volt, itt ezek között a csodálatos férfiak és nők között, akik készek voltak feláldozni magukat egymásért. És érte.

Bár csak kevesen tudták az igazságot az ő kilétéről, azt mindenki tudta, hogy a parancsnok vadászik rá. Mindenki aggódott az ő biztonságáért, mintha ő is a családhoz tarozna. Marcus sokkal több, mint bárki más.  Nos, ha meg tudott birkózni a megdöbbenéssel, amit az árnyékból előugró szellemek okoztak, ha meg tudott küzdeni a nyugtalansággal, amit a Halhatatlanok és a Szekundánsaik megismerése előtt érzett, akkor ez is menni fog.

- Hoztam neked valamit - mondta Marcus, és egy fehér, piros masnival átkötött dobozt helyezett az ölébe.

Amy észrevette, hogy nem a szokásos póló és terepnadrág van rajta, amit a vadászathoz szokott viselni. Helyette fekete nadrág és ing volt rajta. 

- Nagyon jó képű vagy - mondta. - Ahogy mindig. Miért vagy így felöltözve?

Meglepetésem van a számodra. - Lehajolt és egy gyors csókot lopott.

- Nyisd ki, öltözz fel és várj meg odafent. Nem sokára ott leszek.

Izgalom terjedt szét a levegőben.

- Rendben. Ott leszek egy pár perc múlva.

Marcus kisfiús vigyorral adott neki egy gyors csókot, majd elhagyta a szobát. Amy kinyitotta a dobozt, lehámozta róla a fehér csomagoló papírt és tágra nyílt szemmel bámulta a ruhát. 

Megragadta a pántjait, kiugrott az ágyból és maga elé tartotta. Mikor is volt utoljára, hogy ő ruhát viselt?  Amikor megérkezett a Földre. Az egy viktoriánus ruha volt annak minden szerénységével és katonai funkciójával együtt. Nem olyan, mint ez, ahogy a vállát és karját csupaszon hagyva, oly elegánsan omlott a földre. Az ajándéktól teljesen felpörögve, Amy letette azt az ágyra és a zuhanyzóba rohant. 

Marcus fel és alá járkált, miközben a többieket tanulmányozta. Lounging az asztal mögött ült, David pedig épp a legújabb Stephen King regényt olvasta. Seth és Darnell két széken ültek egymással szemben, de oldalra fordultak és így pontosan látták Marcus évődését.

Bár próbálkoztak különféle megjegyzésekkel, hogy elvonják a figyelmét, de Marcus nem tudott rájuk koncentrálni. Megállt, hogy megigazítson egy vázát, amelyben egy csokor Liliom volt, amellyel az egész helyiség tele volt. A keze hirtelen megmerevedett. - Ó, a fenébe. Elfelejtettem a cipőket. - Döbbenten nézett Seth-re. - Nem vettem neki cipőket!

- Majd én elintézem - azzal eltűnt.

Megkönnyebbülve, Marcus leült Darnell mellé. A fiatalabb férfi elvigyorodott. - Úgy nézel ki, mint egy gyerek Karácsony reggelén.

Marcus elmosolyodott. - Úgy is érzem magam.  

Megrázta a fejét. - A fenébe is, olyan fiatalnak érzem magam, mint amilyen te vagy.

- Haver, huszonhét éves vagyok. Többé már nem vagyok gyerek.

Marcus és Davis felnevettek. David becsukta a könyvet és letette az asztalra maga elé, karját a mahagóni felületen pihentette. - Amy hogy érzi magát, Marcus? Úgy tűnik, a rémálmok gyakorisága csökkent.

Darnell kijózanodott. - Amy-nek rémálmai vannak?

Marcus rosszallóan nézett Davidre. - Honnan tudsz te erről?

- Telepatikusan kiált. Ahogy a fogsága alatt is tette. De most… - folytatta David, - utánad kiáltozik.

Marcus azt kívánta, hogy a rémálmok tűnjenek el és soha ne térjenek vissza. - Ma reggel nem volt neki. - Valószínűleg azért, mert nem aludt túl sokat. Most, hogy Amy nagyon jól tudta, mi az, amit tenni kell, hogy őt felizgassa vagy mit kell suttognia - hogy Amy megtegyen érte bármit, és viszont - a fejébe sok gondolatot elültetett az órákon át tartó szeretkezésről, olyanokat csinált, amikről eddig csak fantáziált.

David összerezzent. - A fenébe, Marcus. Olyan mintha a lányom lenne.

Marcus összeráncolta a homlokát. - Nos, maradj távol a fejemtől.

- Miről maradtam le? - kérdezte Darnell.

Nem akarod tudni - motyogta David.

Seth bukkant fel újra. - Kész. A cipők az előszobában várnak rá, a Csend Szobáján kívül.

- Köszönöm - mondta Marcus.

Seth lerogyott a székbe, ahol korábban ült. Marcus szíve nagyot dobbant és erősen a bordáihoz verődött.

- Oh - hallotta, ahogy Amy megszólalt, a lágy kiáltást meglepetésében. Rámosolygott Sethre. Seth visszamosolygott, ahogy a többiekkel együtt felállt és Marcus mellé álltak. Amy léptei nagyon halkak voltak, alig észrevehető, ahogy közeledett. Ahogy belépett az ajtón, Marcus nem kapott levegőt és hosszú percekig csak bámulta őt. A haja szokásosan kósza fürtökben lógott és a ruhája egyszerűen csodásan állt rajta. Marcus nyelt egyet. Ő olyan természetes volt. Marcus sokkal inkább merev és hajfixálós és már annyiszor mondta neki, hogy mennyire szereti az arcát azokba a fürtökbe temetni és az ujjaival fésülni. A fekete ruha szabadon hagyta karcsú vállait. Feketét választott, mert kiemelte szép karcsú vonásait és gyönyörű fehér bőrét. A dekoltázsa nem volt elég mély és mégis szépen látatni engedte melle formáját. (Amy nem egyszer szóvá tette csodálkozva, hogy a nők a Földön többet mutatnak meg magukból. A Lasaron, a nők ruhája sokkal konzervatívabb, nem fájdítják senki szívét, ahogy ő fogalmazott) A fekete anyag körül ölelte a derekát, rátapadt a csípőjére és lágyan omlott le egészen a bokájáig, és így csak egy kósza pillantást vethetett arra a magas sarkúra, amit Seth választott neki. Annyira gyönyörű volt, hogy Marcus nem találta a szavakat. 

Amynek keményen kellett küzdenie azért, hogy ne táltsa el a száját, amikor belépett. Marcus, Seth, David és Darnell, mindegyik fekete öltönyt viselt, fekete nyakkendővel, inggel és cipővel. David hosszú, raszta haját hátul összefogta, de egy kósza tincs kiszabadult és egészen a csípőjéig ért. Seth hullámos haja hasonlóképp nézett ki, a vége a derekát verdeste. Darnell kopasz feje csak úgy ragyogott a mennyezeti világítás alatt. Na és Marcus….

Marcus haja is lófarokban volt és lágyan csillogott, a kabátot már korábban felvette mikor ott hagyta őt. A nyakkendője szépen meg volt kötve a gallérjánál.  Ő egyszerűen gyönyörű volt. Mindegyikük. Ha így mennek ki vadászni, nem fognak tudni a vámpírokkal harcolni, mert a nők hadával kell majd megküzdeniük.

Marcusnak leginkább. Ő volt az, aki a pulzusát és a szívét az egekig tudta emelni. Ő volt az, aki szenvedélyt gyújtott benne, inspirálta, hogy találja meg az erőt, amiről azt hitte, nem is rendelkezik már vele, és megtöltötte az életét nevetéssel és ugratással. 

Marcus tekintete találkozott az övével és a mélyen izzó szerelem gondolatától majdnem sírt.

- Szia - mondta, érzelmektől fulladozva. 

Marcus átvágott a szobán, olyan éhes, portyázó léptekkel, amiről Amynek a balzsamos éjszakák és a gyűrött ágynemű jutott az eszébe.  - Olyan gyönyörű vagy - motyogta, ahogy odaért elé.

Pír öntötte el az arcát. - Köszönöm. Ahogy te is. - Marcus felemelte a kezét és megsimogatta az arcát.  - Megyünk valahova? - kérdezte Amy, kíváncsi volt miért van mindenki ilyen formális viseletben, valamint próbálta a gondolatait távol tartani, ahogy Marcus karjaiban volt. 

- Nem. - A karját átcsúsztatta a dereka körül és úgy vezette oda a többiekhez.

A többiek olyan komornak tűntek, de… Amy nem érzett semmi olyasmit, ami azt sugallta volna, hogy rossz hír lenne.

Mi folyik itt?

Amy - mondta Marcus, magára vonva a figyelmet újra. - Tudom, amit meséltél nekem a világodról, hogy Lasaran társadalmát, szabályok és hagyományok irányítják, bizonyos területeken eltérően, mint amikor én születtem. S nagyon jól szeretném ezt csinálni, oly módon, hogy a legjobb legyen és mintha a Lasaron lennénk. - Megfogta a kezét és egy csókot lehelt rá. - A saját családod távol van. Sajnálom, hogy nem ismerhetem meg őket személyesen. Legalábbis, most még nem. - A testvérei felé intett - De Seth, David és Darnell lesznek a családod itt a Földön.

- Örömmel - tette hozzá David mély, meleg hangon.

Amy mosolygott. Ő már régóta a családjának tekintette őket.

- Azért az okért… - folytatta Marcus. - Idehoztalak, hogy előttük mondjam el mély szerelmemet irántad, a vágyat, hogy mindig magam mellett tartsalak, és hogy engedélyt kérjek tőlük, hogy feleségül kérjelek, ha megtisztelsz vele és hozzám jössz.

Amy mellkasa megemelkedett. A boldogságtól, annyira meglepődött és alig hitte el, hogy két lábbal a földön járt még. A szomorúságtól, hogy ez a férfi, akit annyira imádott, sosem fog találkozni a szüleivel és a testvéreivel. Valamint hálás volt, mert egy szerető és hűséges családra lelt itt. A könnyek elhomályosították a tekintetét. Amy beleharapott az ajkába, pislogott párat, majd elmosolyodott - Igen. Nagyon szívesen hozzád megyek.

Borostyán színű szemei felragyogtak, Marcus lehajolt hozzá és egy csókolt lehelt az ajkára, majd a többiek felé fordult. - Seth, David, Darnell… Tisztelettel engedélyt kérek arra, hogy elvegyem Amiriskát, a lányotokat, nővéreteket. - Tekintetük találkozott. - A szavamat adom, hogy szeretni és óvni fogom, az ő boldogsága mindig fontos lesz számomra, és védelmezni fogom életem végéig. 

Seth kinyújtotta a kezét. - Az engedélyem a tiéd, Marcus. Sok boldogságot kívánok nektek.

David is kinyújtotta a kezét. - Az én engedélyem is a tiéd. Gratulálok, amiért egy ilyen csodálatos nőé a szíved. - Amyre mosolygott. - Becsületes embert választottál. Nem is lehetnék boldogabb, hogy egymásra találtatok.

Darnell egy ujjongó ölelésbe vonta magához Marcust. - Isten hozott a családban. Már régóta várunk erre - vigyorgott, ahogy hátralépett. - Úgy látszik, a tökéletes nőre vártál. - Majd Amyn volt a sor, hogy erős karjaiba vonja és megölelje és elmondja neki is mekkora öröm, hogy a családban üdvözölheti és hogy ebben a szörnyű világban milyen jó is a boldogság.

Amy   megtörölte   nedves   arcát,   ahogy   visszafordult Marcushoz.   Marcus   ismét   megcsókolta   majd   fél   térdre ereszkedett. Zsebébe csúsztatta a kezét és előhúzott egy gyűrűt.

- A legtöbb nő a te világodban, előnyben részesíteni az aranyt vagy ezüstöt - kezdte, bizonytalanság futott végig rajta, eltompítva a boldogság érzetét. - De tudva hogy mit jelentenek a világodban, azt szeretném, hogy ne a jólétet szimbolizálja, hanem egy igaz jelkép legyen a számunkra.

Felemelt egy kicsi, széles ezüst karikát, amelyen egyetlen díszítés volt, egy sötét felirat. - Míg az arany gyenge és képlékeny, addig az ezüst erős.

Amy elmosolyodott. - Mint a szerelem, amin osztozunk.

Megkönnyebbülve elmosolyodott - Igen.

A sötét feliratra mutatott a gyűrűn. - Nem ismerem ezeket a szimbólumokat.

- Ez héber. Szentírás a Bibliából. Szabad fordításban annyit jelent: Akármerre mész, követni foglak. Az otthonod az enyém is. A családod az én családom is. A néped az én népem. Úgy értem,

 

Amy, hogy nem akarok távol lenni tőled. Ha valaha is találsz módot arra, hogy visszatérj Lasarara, felhagyok itt mindennel és gondolkozás nélkül követlek.

- Marcus.

- Addig… az én otthon, a tiéd is, Amy. Az én családom - a mosolygó tömeg felé intett- a te családod is. Az én népem a tiéd is. - Megfogta a bal kezét és a gyűrűs ujjára ráhúzta a gyűrűt. - Leszel a feleségem?

Amy érzelmektől túlfűtötten, bólintott. - Igen. - A karját Marcus nyaka köré fonta és az arcát a meleg bőréhez érintette, ahol kilátszott a gallérból. - Annyira szeretlek.

Erős karok még szorosabban fogták körbe és emelték fel. - Én is szeretlek. - Úgy hangzott, mint aki fulladozik az örömtől. - Olyan régóta várok rád, Amy.

Hosszú pillanat múlva, Darnell megköszörülte a torkát és azt motyogta. - Na, gyerünk srácok, ne ríkassatok meg.

Amy nevetett és elengedte párját. Marcus megfogta a kezét és nézte, hogyan csillognak szemei, az ajka hogy húzódik mosolyra.

- Hálás vagyok ezért. - Amy a csini fiúk felé intett és a virágos padlóra a szobában. - És ezért is. - Maga elé emelte a gyűrűs kezét. - Imádom.

- Tudom, hogy a Lasaron ez minden másképp megy, de…

- Ez tökéletes volt - mondta Amy, és komolyan is gondolta.

- Szeretnék annyi Lasaran féle ruhát szerezni, amennyit csak lehet az esküvőig.

- Köszönöm, Marcus - majd megfordult a család felé. - Köszönöm, mindenkinek.

Seth vigyorgott és összecsapta két kezét. - Hát akkor.

Ünnepeljünk, rendben?

Koccintás és lelkes ünneplés következett.

Seth és David hirtelen elfordították a fejüket a ház másik pontja felé. Pár perccel később Marcus is ugyan így tett. 

Seth felsóhajtott - Egy este! Nem vehetnénk ki egy estét?

Amy hallotta, hogy a bejárai ajtó kinyílt.

- Reordon - mondta Chris az előszobában, jelentette be saját érkezését. - Hé, hol vannak a többiek?

Mivel a férfiak közül senki nem válaszolt, Amy szólalt meg. - Itt vagyok, Chris.

A csizma puffanása a bambusz padlón megelőzte a megjelenést az ajtóban. Amint meglátta őket, szemöldöke felszaladt. - Itt meg mi folyik? - Pillantása találkozott Amy-ével, majd aggódóan kérdezte.  - Mi a baj? Mi történt?

Amy elmosolyodott és felemelte nedves arcát. - Marcus megkérte a kezem. Összeházasodunk.

A robosztus arc felragyogott. - Hé, ez nagyszerű. - Odament hozzájuk és megragadta Marcust egy igazi férfias ölelésre, majd Amyhez fordult és megropogtatta az ő csontjait is. - Isten hozott a családban.

19. fejezet

Fordította: Linda

Marcus igyekezett nem morogni, miközben a másik férfi

megölelte Amyt. Nem tapasztalt ilyen féltékenységet Bethanyval. Talán, mert mindig is úgy gondolt rá, hogy ő Robert nője. De Amyvel, megütötte őt gyorsan és keményen, ha bármelyik másik férfi megérintette, vagy rámosolygott, vagy rákacsintott. 

Nem Chris volt az, aki rákacsintott. De Marcus látott már másik férfit, aki megtette. Amy gyönyörű nő volt. 

Mikor Chris hátralépett, Marcus átkarolta és maga mellé húzta Amyt. Ő rámosolygott, és ragyogott a boldogságtól. Fenébe, szerette őt. Mindig ilyen boldognak akarja látni őt, mint ebben a pillanatban. 

- Nos - mondta Chris. - Nem tudtam nem észrevenni azt a díszes   lakomát   az   étkezőben.   Feltételezem,   hogy   nem csatlakozhatom az ünnepséghez, ugye?

- Persze, hogy csatlakozhatsz - mondta Amy. 

Marcus pillantása találkozott Chrisével a feje felett. Bár elég vidámnak tűnt, a férfi szemében volt valami, ami idehozta őt, és az nem lehetett jó hír. Nos, bassza meg. A következő krízis várhat. A mai Amy estéje. Marcus nyomott egy csókot a puha fürtjeire, és bevezette őt a szobába. Amíg Amy aludt, ő és a többiek kidolgozták a belüket, hogy a hosszú étkezőasztalt megrakják fényűző lakomával, míg ő tusolt, és felöltözött. 

Egyszerű fehér asztalterítőt tettek rá, és a legelőkelőbb étkészletet, ami nem volt túl drága. Sok szar fog törni erre. Nagy férfiak, és finom porcelán nem a legjobb párosítás. De Darnell előásott még díszes szalvétákat és apró díszítőelemeket, ki tudja honnan, így a bemutató átkozottul jól sikerült, ha mondhat ilyent róla. 

- Ó - lehelte Amy. - Ez gyönyörű. És ez a sok étel! Csatlakoznak még hozzánk valakik?

- Nem - mondta Marcus. - Ez mind a miénk. - És mindent meg fognak enni az utolsó morzsáig. 

Seth elfoglalta a szokásos helyét az asztalfőnél. Marcus és Amy szorosan egymás mellett ültek az egyik oldalon, összeérő combok, súrolódó karok. David, Darnell, és Chris ültek a másik oldalon. 

Nevetés és ugratások egyre növekedtek, ahogy ürültek a tálak és a poharak. 

- Szóval, Chris. - szólalt meg Amy, mikor már felfalták az ételt. - Mondd el nekünk mi hozott ide téged ma este.

Chris torkán megakadt a saláta, amit éppen akkor lapátolt a szájába. Szeme találkozott Marcuséval, és vette a figyelmeztetést bennük. - Mi? - kérdezte, és ivott egy nagy korty teát. - Ó. Én csak beugrottam, hogy… együtt lógjunk.

- Rossz hírek, ugye? - Nyilvánvalóan nem vette be.

- Nem - védekezett. 

Marcus remélte, hogy takarítóként meggyőzőbben hazudik, mert most annyira volt meggyőző, mint mikor Amy hazudik.

- Gyerünk. Ki vele. - ragaszkodott hozzá Amy. Chris találkozott a smaragdzöld szempárral, és megtört. Miután küldött egy mit-kéne-csinálnom pillantást Marcus felé, megszólalt. - Mindannyian tudjátok, hogy vannak kapcsolataim… szokatlan helyekről. Férfiak és nők bizonyos ügynökségekből, akiknek olyan bizalmas a munkájuk, hogy még a saját házastársaik sem tudják mi az igazi szakmájuk. 

- Ez tesz téged felbecsülhetetlenné - mutatott rá Seth. 

Chris köszönésképp bólintott. - Nos, én elmentem ezekhez a kapcsolatokhoz mikor megtudtam a parancsnok nevét, és próbáltam megtudni minél többet Emrysról és a katonáiról, milyen messzire terjed a hatásköre, ha valóban katonai, bármit, ami segíthet felderíteni a telket, hogy megállítsuk a csoportot, a nyomukat és kontrolláljuk a nagyobb károkat. 

- Mit találtál? - kérdezte Amy. 

Megrázta a fejét. - Elmentek. Nyom nélkül eltűntek. 

- Nem valami meglepő - mondta Marcus.

- Montrose Keegan civil, és eltűnhet, és ott is maradhat úgy - másfél évig? - bólintott Darnell. 

- Ha ezek a srácok valamilyen katonai árnyékcsapatnak, kell tartaniuk valamilyen kapcsolatot a hálózattal, még ha elrejtik őket a te beépített ügynökeidtől. 

- Nem ez az, amire gondolt - mondta David. - Ugye, Chris? 

Chris felsóhajtott. - Nem. A parancsnok és az árnyék hadserege nem mentek el. Vagy legalábbis, azt hiszem. Nem tudom. Nem találtam róluk semmit, mert a kapcsolataim eltűntek. Ők voltak az egyetlenek, akik nyom nélkül eltűntek.  Mindenki leeresztette az evőeszközeiket, és rá bámult. 

- Eltűntek? - ismételte Darnell. - Mindegyikük?

- És a családjaik is. 

Darnell Davidre nézett, majd vissza Chrisre. - Van valamilyen esély rá, hogy hagytál nekik kapcsolatot, amin elérhetnek?

- Nem, mindig óvatos voltam, nem hagytam egyetlen papírt vagy internetes nyomot sem. És minden hívást titkos vonalon folytattam. Nem volt semmi, amiről rájöhettek volna a személyazonosságomra. 

- Mi van, ha a kapcsolatodat kínozzák? - kérdezte Amy halkan. 

- Ha ugyanazok az emberek tartják fogva a kapcsolatomat, akik engem tartottak fogva… Olvastad a fájlokat, Chris. Tudod mit tettek velem. Ők ráveszik a barátaidat, hogy beszéljenek.

Marcus közelebb húzta a székét Amyhez, és átkarolta őt. 

Chris betegnek tűnt az ötlettől, hogy az ő ügynök barátai is ugyanarra a sorsra jutottak. - Ők nem használják a valódi nevüket. És soha nem kezdeményeznének beszélgetést. Hagytam nekik egy előfizetős mobilt egy megjelölt ponton, amikor egy másik hívja őket, nem lehet bemérni.

Egy hosszú percig senki sem szólalt meg. 

Seth megköszörülte a torkát. - Ez csak megerősíti a gyanúnkat, hogy sokkal kifinomultabb ellenséggel állunk szemben, mint ezelőtt bármikor. Olyannal, aki használja a technológiát és sötét OPS hadsereggel vadásznak le minket. - Amyre nézett. - Hogy levadásszanak téged. Nem biztonságos neked itt maradni, édesem. Azt hiszem, neked és Marcusnak el kellene hagynotok az országot. 

Amy megmerevedett. - Ezt úgy mondod, mintha én lennék az egyetlen, akit akar. Ha ez igaz, akkor nem kábították volna el a Halhatatlanokat azon az éjszakán, amikor a vámpír király elkapott engem. Meg kellett volna ölniük őket. Az utolsó vámpírok csak álltak ott, várták, hogy Marcus és a többiek elveszítsék az eszméletüket. Csak akkor mozdultak meg és foglyul ejtették őket. 

- Keegan a Halhatatlanokat akarta - állította Seth. - Ez a parancsnok téged akar. 

Amy dühöngve fújtatott. - Őszintén elhiszed azok után, amit láttál a csata után, hogy az az ember nem akarja rátenni a kezét az összes Halhatatlanra, ha teheti? A Halhatatlanoknak sokkal több rendellenességeik vannak, mint nekem. 

Marcus szólalt meg, a vágy hogy legyőzze az ellenségeit felülkerekedett a szükségen, hogy biztonságban tartsa Amyt. - Biztos vagyok benne, hogy szeretné ránk tenni a kezét, Amy. De mi nem vagyunk olyan védtelenek, mint te. Mi Halhatatlanok vagyunk. 

Amy makacsul előreszegezte az állát. - Igen, erős vagy. Gyors vagy. De könnyen megfeledkezel róla, hogy milyen nehéz engem megölni. 

Marcus megmerevedett. 

- Még nem volt alkalmad elolvasni a fájlokat, amiket Darnell feltört, azokat az adatokat, amelyeken kísérleteket végeztek rajtam. Ha elolvastad volna, megértenéd, hogy kibaszottul közel vagyok a Halhatatlanhoz, amilyen te is vagy. 

- Nem akarom, hogy hozzád nyúljanak - csikorogta. Nem tetszett neki az ötlet, hogy újra megkínozzák, és félt, hogy mit csinálnának vele érzelmileg és fizikailag. 

- Nem fognak - ragaszkodott hozzá. 

- Tudod, hogy nincs rá garancia. 

- Ha elkapnak, te majd megmentesz. 

Abban átkozottul biztos lehet. De mit tennének vele, mielőtt ő rátalálna? Marcus a többiekre nézett segítségért. 

Darnell előre hajolt, arca komoly volt. - Az egyetlen félelem, amit nem tudsz legyőzni, Amy, az az orvosok, és a laboratóriumok.

Még mindig, csaknem lebénít az erősségük. Tényleg hajlandó lennél kockáztatni, hogy újra egy laboratóriumban kötsz ki? 

Pokolba. Marcus hálás volt, hogy nem neki kellett feltenni ezt a kérdést. Amy utálta a félelmet, amit azok a hentesek neveltek bele, és nem ő szeretett volna erre rámutatni. 

- Igen - mondta Amy. - Megtenném. 

Marcus zavarodottan bámult rá. - Miért?

Amy rámosolyodott, és felemelte a bal kezét, vele a csillogó ezüst gyűrűt. - Ilyen gyorsan elfelejtetted? Oda megyek, ahová te mész, Marcus. A te családod az én családom. És a családtagok nem futnak el, hogy biztosítsák a saját biztonságukat és hagyják a többieket harcolni, amikor lecsap a veszély. Együtt maradnak. 

- Roland ezzel nem értene egyet - mondta Chris szárazon. 

Amy elmosolyodott, de mikor legközelebb találkozott a pillantása Marcuséval, szép szemei megkeményedtek. - Különben is, segíteni akarok elkapni a szörnyeteget, aki bántott. És amikor elkaptuk… Azt akarom, hogy könyörögjön a kegyelemért, amit megtagadott tőlem. 

Marcus nem gondolta azt, hogy neki kéne keresni, és igazságot szolgáltatni. 

- Nem tagadhatjuk meg tőle a bosszút - állította David. 

A többi férfi bólintott. 

Marcusnak nem tetszett, de bele kellett egyeznie. Jobb lesz neki úgy. 

Chris megrázta a fejét. - Bátor, mint a fene. Makacs, mint az öszvér. Bosszúra szomjazik. Ő határozottan a családhoz tartozik. 

Amy megkönnyebbülten felnevetett. 

Enyhült a feszültség a szobában. Visszavették kezeikbe az evőeszközöket, és újra elkezdték tömni az ételt éhes szájukba. 

Marcus megérintette Amy állát, pillantását az övéhez vezette. - Biztos vagy benne? 

- Igen. Mérges vagy? 

- Nem. Azt szeretném, ha boldog lennél. Ha ez azt jelenti, hogy itt maradunk, akkor azt tesszük. 

- Köszönöm. - Hozzádöntötte a fejét, és ajkát az övéhez nyomta. Nyelvével ingerlően simogatta Marcusét. 

Elektromosság áradt szét   az ereiben. Marcus azon gondolkodott, milyen durva lenne - tízes skálán - ha elragadná az ünnepségről Amyt, és a Csend Szobájában szeretkezne vele újra. 

Tízes lenne - válaszolt Seth telepatikusan. 

Marcus mogorván nézett rá. A fenébe is! Tűnj el a fejemből!

Nem tehetek róla. Lábujjhegyen közlekedtem körülötted majdnem egy évtizedig. Most, hogy szabadon bosszanthatlak, rendkívül szórakoztatónak találom. 

Marcus morgott, és befelé dörmögött, majd megmutatja Sethnek, hogy tanuljon a leckéből: Elképzelte magát meztelenül. 

Seth elfintorodott. Fújj! Jól van! Jól van! Kiszálltam! 

- Valami baj van? - kérdezte Amy, kíváncsian nézte mindkettőt. 

Marcus lemosolygott rá. - Nincs. 

- Jó. - Szája sarkai felkunkorodtak egy ravasz mosolyra, miközben felpillantott rá a szempillái alól. Gondolod, hiányoznánk nekik, ha elosonnánk a Csend Szobájába, egy kis bolondozásra?

Marcus felnevetett volna, ha a tüzes vágy nem hasított

volna bele az egész testébe, Amy dallamos hangjától a fejében. Attól tartok. 

Amy csalódottan összeráncolta az orrát, de Marcus tudta, hogy élvezi a családi összejövetelt. 

- Ne aggódj - mormolta Marcus. - Majd megbékítem őket neked. 

- Remélem is, hogy meg fogod. 

Marcus elmosolyodott. - Én is nagyon remélem. 

 

Megjegyzések

[←1]

D.O.A – Dead or Alive: hardcore punk együttes

[←2]

Occam borotvája: filozófiai elv, amely szerint két, az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat közül azt kell választani, amelyik az egyszerűbb. Pluralitas non est ponenda sine necessitate: A többletet nem kell bevezetni szükségtelenül.

[←3]

A Super Bowl, a fő amerikaifutball-bajnokság döntője.

[←4]

Playbooknak nevezik, az amerikai futballban, a különböző támadási, illetve védekezési játékvariációkat tartalmazó leírást.