HOGY AGYONÜSSELEK, IDŐ

Hogy agyonüsselek, idő, te gyilkos árnyék,
a szűzi szerelem kéklő korába szállnék,
kéjvágyam s szégyenem elaltatnám puha
csókkal az Ő kezén, mások nyakán soha.
A szörny Tiberius, aki vagyok e percben,
aludjon végre, ha sírnom kell, ha nevetnem!
S feledve a cudar kéjt, lásson halovány
lánykákat, kiknek a mezei bál után
tisztességét soha meg nem sértette volna
a holdfényben, mikor éjfélt ütött az óra.

Kálnoky László fordítása