A SZÖRNY AVAGY EGY HÁTBORZONGATÓ NIMFA DICSÉRETE

1

Bizony nem vagy te, drágaságom,
Veuillot-nak zsenge szűze rég.
Tréfa, szerelem, dínom-dánom
rotyog benned, öreg fazék!
Odavan hamvad, drágaságom,

vén infánsnőm! De legalább,
hála hóbortos útjaidnak,
megszerezted a patinát,
a dolgokért, mik bár avittak,
de csábosak is legalább.

Jómagam nem tartom sivárnak
fanyar-szép negyven évedet;
érett gyümölcsű Ősz, imádlak,
unlak, virágos Kikelet!
Nem! te sosem látszol sivárnak!

Vázad a ritka kellemek,
a furcsa báj tárháza nékem,
és különös fűszert lelek
két sótartód mély üregében;
vázadban ritka kellemek!

Ördög vigye az ostobákat,
minden dinnye- s tökkedvelőt!
Kulcsánál Salamon királynak
Kulcscsontod sokkal megnyerőbb,
és sajnálom az ostobákat!

Hajad, mint sötétkék sisak,
marcona homlokodra ráhull,
hol alig van pír s gondolat,
s végződik szétbomolva hátul,
mint lófarokban kék sisak.

Szemed mint iszapos morotva,
hol lámpafény bolyong le-fel,
s festett arcodban felragyogva
pokoli villámot lövell!
Szemed sötét, mint a morotva!

A megvetés, a bujaság
keserű ajkadon kihívó;
igéri az Édent magát,
vonzó s egyben visszataszító.
Mily megvetés! mily bujaság!

Lábad, ez az inas, szikár láb
a tűzhányók ormán tapos,
s a kánkánt fékevesztve járnád,
bár hó hull s erszényed lapos,
A lábad inas és szikár láb;

forró bőröd már nem üdébb
cserzett képű zsandárokénál,
nem tudja, mi a veriték,
s szemed se tud könnyezni rég már.
(S bőröd nekem annál üdébb!)

2

A pokolba tartasz, te balga!
Mennék veled én is, de hát
félek, nagyon is fölkavarna
ez az ijesztő gyorsaság.
Szállj hát magad pokolra, balga!
Vesém, tüdőm, térdem ma már
nem enged buzgó hódolatra
ama Nagyúrhoz, mint dukál.
“Ó, jaj be kár!” - ezt mondogatja
vesém s térdhajlatom ma már.

Ó, be hiányzik az a látvány,
a híres feketemisék,
hol kéneset durrant a Sátán,
s te csókolod az ülepét!
Ó, be hiányzik ez a látvány!

Fenemód szomorú vagyok,
mert nem lehetek fáklyatartód
s neked már nem szolgálhatok,
pokoli fáklya! Lásd magad, hogy
mennyire szomorú vagyok,

mivelhogy régóta szeretlek,
s logikusan! Mert úgy igaz:
a Rossznak is csak krémje kellett,
és szörny, ki ízig-vérig az,
szeretőül! vén szörny, szeretlek!

Kálnoky László fordítása