XVII.

A bírák

 

Kerek két holdfordulón át tartott a tárgyalás - mégsem telt el egyetlen perc sem. A Hét Sárkányőr úgy döntött, hogy kivételesen engedélyt ad az égboltozat mechanizmusának megállítására. A garabonciások felmásztak hát a Gyémánt Jurta tetejére, egészen a csúcsig, és kibújtak a füstnyíláson. Ott ragyogott jobb kézről Szemes, a Nap, valamint Éj Lánya, a Hold. A tudók varázsénekükkel szólították a Sárkányt, aki suhogó bőrszárnyát lengetve meg is érkezett hamarosan. Körberepülte a Jurtát, tisztelettel köszöntötte a Heteket, majd a garabonciások parancsára lenyelte a két szépséges éggömböt.

Megtorpant az idő. Nem teltek a percek sem a Tetejetlen Fán, sem a Valóságban. Még maga a Sárkány is levegőbe dermedt, míg a kántáló garabonciások másként nem éneklik majd a dalukat. Egyedül a Gyémánt Jurtán belül hömpölygött tovább az idő láthatatlan folyama, hogy a tárgyalást megtarthassák.

A díszes nemezfalak között ezrével nyüzsögtek a révülők. Gergő és Zsófi jelen voltak az előkészületeknél, s ámulva nézték, amint az Énekmondók Jurtájának tagjai bűbájostoraik segítségével berendezik a Jurtát.

Egy-egy cserdítésükre kétoldalt, félkörben padsorok emelkedtek ki a döngölt padlóból, melyek végül úgy néztek ki, mint a cirkuszok ülései. Középen újra lobogott az Eleven Tűz, fehér füstje felfelé kígyózott, majd kibújt a fedetlen nyíláson.

A tűzhely bejárathoz közelebb eső oldalára az énekmondó sámánok szintén padsorokat igéztek. Ott ülnek majd a Világfa három szintjének küldöttei és a révülőhivatalok vezetői. Az Eleven Tűz túlsó felén bűbájketrecek sorakoztak, bennük kényelmes székekkel. Azokban kapnak helyet a tárgyalás vádlottjai, akiket így minden irányból jól lehet látni és hallani. Jobbról és balról írótáblák, mellettük háromlábú ülőalkalmatosságok árválkodtak, a védők és a vádló foglalják majd el azokat.

A ketrecekkel szemközt állt az élő fából faragott asztal, hét karszékkel, melyek mindegyike zöld hajtásokkal ékeskedett. A Tetejetlen Fa ősi törvényének megfelelően maguk a Hetek bíráskodtak, képviselve a Kilenc Jurta révülőinek igazságát. A ketrecek és az asztal között állt még egy pulpitus, erős karfával, de szék nélkül erre állnak majd a tanúk, akik elmondják, mit láttak, hallottak, álmodtak.

Mikor az Énekmondók Jurtájának sámánjai (akik a leginkább értettek a rendezvényszervezéshez) elkészültek a berendezéssel, megkezdődhetett a révülők világának eddigi legnagyobb pere. A Gyémánt Jurta kettős nemezfalának rejtett részeiben, ahol folyosók, szobák, konyhák, pihenőtermek és raktárak húzódtak meg, számosan gondoskodtak arról, hogy a tárgyaláson részt vevők semmiben ne szenvedjenek hiányt. Gergő és Zsófi az előkészületek alatt szabadon kószálhattak, de még a negyedét sem tudták felfedezni a Gyémánt Jurta titkainak mikor a dobolók ütni kezdték a Gyülekezés Rigmusát... tagjai bűbájostoraik segítségével berendezik a Jurtát.

Két holdfordulón át egymást váltották a tanúk. A körben ülő hallgatóság olykor dühösen kiabálva, máskor nevetve vagy épp együtt érzőn tapsolva, de végig nagy figyelemmel fülelt a beszámolókra. A pulpituson megfordultak sámánok, boszorkányok, varázslók, s mindenféle más álomlény is, akik valahol, valahogyan kapcsolatba kerültek a Megbízóval. A legtöbben kárvallottjai voltak az eseményeknek, és minden szavukkal ostorozták a vádlottakat.

A kéklő bűbájketrecekben öt bűnös kucorgott. Lettek volna többen is, de őket még nem sikerült kézre kerítenie az Álomfelügyelet révülőinek. A legfőbb vádlottak azonban jelen voltak, s mind másként tűrték a megaláztatást.

Dr. Produk Bence eleinte sírdogált, könyörgött, folyton félbeszakította az éppen tanúskodót. A Hetek nagy türelemmel voltak irányában, hiszen sokkal inkább ébernek tartották, mint révülőnek, még ha ki is tanulta a varázstudományokat.

Hold Dühe, a renegát álomfogók egykori vezére továbbra sem mutatott megbánást. Míg Anja Nisan, a mongol sólyom-sámán - aki a Felső Világ Tűzkörébe s persze a Hetek közé tartozott - rá nem küldött egy csendharang-bűbájt, a megvadult vadász folyton üvöltözött, fenyegetőzött, és többször nekirontott a ketrece rúdjainak.

Sutyerák, a mocsári kobold behízelgő ravaszsággal igyekezett menteni az irháját. Az egykori álomüzér ritkán szólt, de akkor biztosan valami sunyi, gyanús üzletet ajánlgatott a Heteknek, ha felmentik a vádak alól.

Legcsendesebb a két utolsó bűnös volt. Orrnyereg bőrén egyfolytában veszettül kavarogtak a szürke-fekete foltok, letagadhatatlanul jelezve, hogy az álomvarangyban pokoli zűrzavar tombol. Szót azonban még akkor is nehezen lehetett kihúzni belőle, mikor a bírák vagy a védők és vádlók kérdezték.

Monyákos Klotild (lánykori nevén Libbenő Moyra) még nála is csendesebbnek mutatkozott. A Rontó Boszorkányok Szektájának megbukott főnémbere rengeteget fogyott, mióta elfogták, s nem is nagyon volt hajlandó ételt magához venni. Leginkább a bűbájketrece székén kuporgott, két kezét ölébe ejtve, s néha szomorú pillantást vetett lidércfiára, aki a közelben ült.

Szinte észrevétlen repült el a két holdforduló. Gergőt olykor a tanúk pulpitusára szólították, ott elmondta, amit tudott, majd visszaült a helyére.

Mivel a Nap és a Hold mozdulatlanná dermedt a Gyémánt urta fölött, hatalmas homokórák mérték az időt, hogy mindig tudni lehessen, mikor jönne el a pihenés ideje. Ilyenkor a révülők rendben elvonultak a szállástermekbe, megbeszélve egymás között az aznap hallott tényeket.

Gergő szívesen szót váltott volna Zsófival mindarról, amit hallott, de a húga rettenetesen elfoglalt volt. A tárgyalás ugyanis rögvest megoldhatatlannak tűnő gonddal kezdődött: a vádlottak védelmét senki nem akarta vállalni. Hosszas huzavona után Zsófi maga jelentkezett, hogy hajlandó a bűnösök szószólója lenni. A Hetek tanakodtak, majd rábólintottak a különös kérésre.

A vajákos lány komolyan vette a feladatát. Ügyvédbojtárnak Monyákos Tubát választotta, aki ezt boldogan vállalta, bár a Boszorkány Jurta néhány vezetőségi tagjának nem nagyon tetszett, hogy a lidérc rokonságban áll az egyik vádlottal.

Miután végre így elrendeződtek a dolgok, valóban kezdetét vehette a tárgyalás. A vádló szerepe az első szemhunyástól fogva egyértelmű volt: Borzalag sistergő haraggal, de igazságosan látta el ezt a feladatot...

- Elérkezett hát az ítélet napja - állt fel karszékéből Kende táltos. A hosszú asztal mögött ülő sámánok előtt vaskos kéregtekercs halmok és megszámlálhatatlan rovópálca hevert, melyekre a tanúvallomásokat írták. A révülők feszülten várakoztak, s bár ezernél is többen zsúfolódtak össze, a Gyémánt Jurtában most egyetlen pisszenést sem lehetett hallani.

- Két fontos esemény áll előttünk - folytatta Kende táltos, úgy dörgetve hangját, hogy a legtávolabb ülők is jól hallhassák a szavait. - Meghallgatjuk a védő és a vádló záróbeszédét, majd kihirdetjük a Kilenc Jurta bírái, vagyis a Hét Sárkányőr ítéletét. Tudjuk, milyen események kavarták fel a Világfa egészét. Engedjék meg nekem, hogy röviden összefoglaljam ezeket. Dr. Produk Bence, aki valaha egyszerű gyermekpszichológus volt a Valóságban, hirtelen ráébredt, hogy az álmai éppen olyan igaziak, mint amit ébren lát. Azért fordulhatott ez elő, mert a doktor ősei között vannak révülők, bár belőle már szinte teljesen kiveszett a varázstudomány. Legalábbis ő így hitte, míg aztán turistaszervező nem lett a Szellemtánc Szórakoztató-és Bevásárlóközpontban.

Senkinek nem kerülte el a figyelmét, hogy a Hetek között ülő Gyorsláb Jimmy idegesen tépkedi sámáningének rojtjait. Kende táltos tovább beszélt.

- Szerencsére az éberek szép álmait értéktelen vacakokra cserélő, kétes vállalkozás megszűnt létezni, mikor a Hollót elkergettük. Dr Produk azonban már éberből révülővé vált, bár ezt titokban tartotta. Mint az Álomfelügyelet nyomozása kiderítette, a doktor rábukkant néhány ősi kéregtekercsre, melyek egy része Ágas és az Erdők Atyjának titkát fedte fel, míg a többi azt állította, hogy a Révülők Kriptájában gonosz varázslók, boszorkányok vannak bebörtönözve. Dr Produk ekkor úgy döntött, hogy továbbra sem árulja el senkinek révülőképességeit. Kettős életet élt. A Valóságban csetlő-botló, ügyetlenkedő, de kedves doki bácsi, míg az Álomvilágban titokzatos csuklyába burkolózó sötét mágus. Kitanulta a rontó átkok tudományát, majd csöndben szervezkedni kezdett. Igen meggyőző tudott lenni, hiszen jól értett a lélek titkaihoz. Így alig fél esztendő alatt szövetségre bírta a Gyökérszint legveszedelmesebb révülőit, majd rávette Hold Dühét, hogy törzsével hagyja el Álomföldét, s szolgálja inkább őt.

A hallgatóság ellenségesen zúgott. Hold Dühe valamit ordítozott, öklével fenyegette a Heteket, de hangja nem jutott át a csendharang-bűbájon.

- Mindazzal, ami ezután történt, már tisztában vagyunk - szólt újra Kende táltos. - Dr Produk, akit a Gyökérszinten csak úgy emlegettek: a Megbízó, különleges kábító főzetet készíttetett a rontó boszorkányokkal. A keszekusz-átokkal átitatott álomtárgyakat aztán a mindenhová könnyedén besurranó álomvarangyok hordták szét, csempészték a révülők keze ügyébe. Néhány holdforduló alatt a révülők gondolatai összezavarodtak, és a nyelvük akkor is döccent, ha csupán a legegyszerűbb varázsigét akarták kimondani. Még mi, a Hetek is megbetegedtünk. S hogy mindezt a rettenetet miért követte el dr. Produk? A saját vallomásából hallhattuk: őt egész életében kinevették az éberek világában. Már gyermekként gúnyolódtak rajta, a társai kínozták, kiközösítették. Azért lett pszichológus, hogy uralkodni tudjon a többi ember fölött, de még így sem vette senki komolyan. Mikor aztán rájött, hogy a révülők világa létezik, és maga is képes a Világfán megjelenni, bosszút esküdött. Nem akart hatalmat, sem kincseket. Egy főnököt akart, valamiféle óriás erejű vezetőt, akinek engedelmeskedhet. Olyasmire vágyakozott, ami soha nem volt neki, pedig gyermekkorában nagy szüksége lett volna rá: egy apát, aki megvédi!

A Gyémánt Jurtában megsűrűsödött a csend. Kende komoran végignézett a ketrecekben ülő vádlottakon, majd a védők felé fordult.

- Hallgassuk meg hát a beszédeket, hogy azután igazságos, szigorú ítéletet hozhassunk.

Ezzel a táltos Zsófi felé biccentett, s leült a helyére.

A vajákos lány homlokán verejték gyöngyözött, egészen picikének érezte magát az ezernyi szempár sugarában, de a mellette ülő Monyákos Tuba biztatóan oldalba bökte. Felállt hát, majd a bűbájketrecek elé lépett.

Nem vitte magával a jegyzeteit, egyetlen rovópálcával ütögette a tenyerét, miközben egyre magabiztosabban beszélt, hol a Hetekre, hol pedig a hallgatóságra nézve.

- Öt bűnös áll... Vagyis ül... Szóval van, amelyik áll, de például Klotild asszony ül... Mindegy, ez nem fontos. Bocsánat - Zsófi idegesen megrázta a fejét, majd nagy levegőt véve elölről kezdte védőbeszédét. - A lényeg az, hogy nem lehet vita: a bűbájketrecekben öt valódi bűnös kapott helyet. Tudom: én vagyok a védőjük, ezért nekem arról kellene beszélnem, hogy ártatlanok, vagy csupán tévedtek, esetleg mások vezették félre őket. Sajnos azonban ez hazugság volna. A vádlottak mindegyike tisztában volt vele, hog,v a révülők világának legfontosabb törvényeit szegik meg. Van közöttük, aki nyereségvágyból követte el a tetteit, mint Sutyerák és Orrnyereg. Van, aki hatalmat akart, mint Hold Dühe, és van...

Kende táltos halkan krákogott, hogy felhívja magára a figyelmet. Zsófi ijedten pillantott a vén révülőre, aki kedves, de szigorú mosollyal arcán kissé előrehajolt, és szólt:

- Bocsáss meg, Farkas Húga, hogy figyelmeztetlek: neked védened kell a bűnösöket, és nem vádolnod őket!

- Mindjárt rátérek arra is - ígérte a vajákos lány, s már nem volt olyan ideges, mint néhány perccel korábban. - Engedje meg a nagyra becsült bíróság, hogy sorra vegyem a vádlottakat.

Gyors léptekkel átment a bűbájketrecek túlfelére, s megállt Orrnyereggel szemközt.

- Itt láthatunk egy álomvarangyot, akinek öccsét már hallhattuk tanúskodni. Kubust a Hetek előre és igen bölcsen felmentették a vádak alól, mivel ő még időben átállt a jó oldalra. Segített nekem a nyomozásban, elvezetett a Megbízóhoz a Valóságban, és ez akkor is érdem, ha én nem láttam át dr. Produk álcáján.

Kubus később kiszabadította Hódfarok nénét és Saci anyót a mocsári koboldok karmaiból, miután én a Gyémánt jurtába indultam. Ezért nem ül ő is a testvére mellett. Orrnyereg viszont sokáig nem mutatott semmiféle megbánást. Mégis, mikor majd döntenek a sorsa felől, vegyék figyelembe a bírák, hogy az álomvarangyok sorsa igen mostoha. Mindannyian rémült éberek álmaiban születnek, ahonnan szinte azonnal el is kergetik őket. A Világfán sehol nem látják őket szívesen, mert az az általános nézet, hogy az álomvarangyok mind tolvajok. Sokan valóban azok! Muszáj álmokat fosztogatniuk, ha enni akarnak. Az ő bűneik azonban inkább azokat terhelik, akik kihasználják a szerencsétlenségüket, és különböző aljas feladatokra bérlik fel az álomvarangyokat. Orrnyereg hajlandóságot mutat arra, hogy megváltozzék: az ítélet vegye ezt figyelembe!

Zsófi két lépéssel Sutyerák ketrece elé került. Az álomüzér nyomban a vasrudakhoz préselte hatalmas pocakját, és mézédes hangon valamiféle kétes üzletet javasolt a vajákos lánynak, ha kimenti őt szorult helyzetéből.

Zsófi meg sem hallotta a szavait, viszont a bírákhoz fordult ismét.

- Sutyerák, az álomüzér számtalan kisebb és nagyobb grimbuszt követett el. Ami a legborzalmasabb mind közül, hogy a Megbízó parancsára felbérelte Kubust és Orrnyerget, hogy bűvöljék el az autónkat, Rúzspirost, majd a Valóságban gázolják el vele Farkast. Ezután ráadásul csapdába csalta Hódfarok nénét, és az volt a terve, hogy eladja őt a Húspiacon mint rabszolgát.

A hallgatóságból többen dühödt ordítozásba fogtak, hátborzongató javaslatokat téve arra, hogy mi legyen Sutyerák büntetése.

- Én mégis azt kérem a tisztelt bíróságtól, hogy enyhe büntetést mérjenek a mocsári koboldra - folytatta Zsófi. - Gondoljanak bele, melyik révülő keze maradna tiszta, ha olyan körülmények között nő fel, mint Sutyerák. A lápok, mocsarak bűzlő ingoványában nehéz bárkinek is becsületes életet élnie.

A vajákos lány rovópálcájával határozottan a soron következő bűbájketrecre mutatott. Hangja immár cseppet sem volt bizonytalan, szemében pedig elszánt fény lobbant.

- Monyákos Klotild, a Rontó Boszorkányok Szektájának egykori főnémbere! - kiáltotta. - Vagy mégsem? Bemutatom önöknek Libbenő Moyrát, a valaha oly ígéretes gyakornokot a Révülő Rémhírek Osztályáról.

Zsófi aprót biccentett Tuba felé, aki a megbeszélt jelre bűbájostorával csillagporos ívet húzott a levegőbe.

A varázslat hatására a ketrecek előtti üres térségen a múlt néhány derengő képe jelent meg. Moyra, a csinos boszorkány iskolatársai körében... Moyra munka közben a tévében... És Moyra, a ragyogóan boldog menyasszony, daliás férje oldalán.

A képek eltűntek, és a ketrecben ülő kövér boszorkány halk sírása töltötte be a Gyémánt Jurtát.

- Libbenő Moyra rossz házasságot kötött - kiáltotta Zsófi tüzesen. - Éber férje kihasználta a tapasztalatlanságát és a szerelmét, rávéve arra a fiatalasszonyt, hogy tiltott bűbájokat használjon a tévéműsoroknál.

Ezután a Boszorkányok Jurtájának főnémberei meg sem hallgatták őt, egyszerűen kitiltották az Álomvilágból, bevonva a révülési engedélyét. Én nem csodálkozom, tisztelt bíróság, hogy az elkeseredett, nővérei és a férje által is megalázott és embergyerekétől megfosztott Libbenő Moyra beállt a rontó boszorkányok közé, s ráadásul elhízott. Magam is így cselekedtem volna, ezért nincs jogunk ítélkezni fölötte!

Különös módon a sok ezer révülő legtöbbje ekkor tapsviharban tört ki. Egyedül a Boszorkányok Jurtájának képviselői gubbasztottak mogorván, úgy téve, mintha bő szoknyáikról kéne bizonyos szöszöket lecsipegetniük.

Zsófi rákacsintott a boldogan vigyorgó Monyákos Tubára, s mikor elült a taps, Hold Dühének rácsához lépett.

- Arra kérem a bíróságot, hogy oldják fel a renegát álomfogók vezére körül a csendharang bűbájt - mondta a vajákos lány Anja Nisan kérdőn nézett a többi sámánra, majd mikor azok mir,d bólintottak, bűbájostorával legyintett.

Hold Dühe eddig is folyvást üvöltözött, hadonászott, most azonban már hallani is lehetett, mit mond.

- Átokverte Hetek, kitekerem a nyakatokat sorban, csak szabaduljak ki innen! A Megbízó elárult minket, de az álomfogók forradalma folytatódik. Én vezetem dicsőségre a Gyökérszint lázadóit, majd meglátjátok, rühes kutyakotorékok! Rémálmok fogják elárasztani a Tetejetlen Fát, és Égi Úr rettenetes haragja sújt le rátok, amiért hozzá mertetek nyúlni a legtisztább vérű, legősibb álomfogöhoz. Én...! Csakis én vagyok méltó rá, hogy uralkodjam minden korcs révülő fölött! Én vagyok a Tetejetlen Fa legnemesebb ivadéka, Égi Atyácska unokája! Fogtok ti még a Rémálmok Földjére indulni a gőzszekerek hátán, majd meglátjátok...

Nisan sámánnő holtra vált arccal bájolta vissza a csendharangot Hold Dühére. A Gyémánt Jurtában sokáig egyetlen hang sem hallatszott, de a révülők mind felkavarodott gyomorral nézték az immár némán hadonászó, őrjöngő álomfogót.

Végül Zsófi szólalt meg, csendesen és szomorúan.

- Azt hiszem, ennyi éppen elegendő bizonyíték rá, hogy Hold Dühe megháborodott. Az álomfogönak gyógykezelésre és nem börtönre vagy más büntetésre van szüksége. A bölcs bírák adják inkább a vajákosok kezei közé.

A közönség helyeslően morajlott. A Vajákosok Jurtája a tárgyalásra Maszat Vincéné (született Tudó Bori) kenőasszonyt mint szakértőt küldte el. Az ezüstősz hölgy most felállt a padból, és nyugodt, határozott hangon felszólalt.

- Amennyiben a Hetek úgy döntenek, a Vajákosok Jurtája vállalja Hold Dühének gyógykezelését.

- Köszönöm, Maszatné - hajolt meg ültében Kende táltos, majd Zsófihoz fordult. - Folytasd, Farkas Húga!

A vajákos lány most a pszichomókusra vetette tekintetét.

- Dr. Produk Bence védőbeszédét már hallottuk mondta. - Kende táltos az imént felidézte nekünk, milyen élete volt éberként a doktornak, és miért találta ki magának a legfőbb gonoszt. Ez nem azt jelenti, hogy helyeslem vagy megértem, amit tett, de... Ha nem állna ott folyton mellettem az édesapám és Réti Boglárka, hogy segítsenek, mikor az élet kegyetlen hozzám, talán felnőttkoromra én is annyira kétségbeesnék, mint a doktor. Utálnám és bolondnak tartanám a gyerekeket, akik olyan csodákat látnak, amilyeneket én soha. S ha alkalmam volna rá, talán magam is mindent megtennék, hogy kiszabadítsam börtönéből a rég vágyott apámat. Még akkor is, ha őt csak a képzeletem teremtette.

A bűbájketrecben kucorgó doktor halkan motyogott, de egyetlen szavát sem lehetett érteni. Zsófi ekkor széttárta karját, és a bírákhoz fordult.

- Nem kívánok több szót szólni a vádlottak érdekében. Kérem, hogy a révülők bírósága legyen velük könyörületes.

Kende táltos tekintetével addig kísérte Zsófit, míg a lány le nem ült Monyákos Tuba mellé, majd a másik irányba nézett.

- Borzalag, az éppencsaknem-táltos vállalta a vádló szerepét - mondta. - Most halljuk, ő miként vélekedik a vádlottakról!

Az írótábla mögül apró termetű, mégis igen marcona fickó állt fel. Hasáig érő, kusza szakállában megigazította a sastollat, majd nemezcsizmáját keményen a döngölt földhöz csapkodva középre ment.

- Rövid leszek, tisztelt bírák, mert nincs itt min vitatkozni - kiáltotta pengeéles hangon. Övéből gyors mozdulattal előhúzta bűbájostorát, és hirtelen az első bűbájketrecre suhintott. Néhányan azt hitték, hogy varázsolni fog, de a bőrszíj csomói fénytelenek maradtak. Sutyerák, a mocsári kobold! Álomüzérkedés, tolvajlásra és merényletre való felbujtás, magas rangú révülő fogva tartása, valamint rabszolga-kereskedelem. Arról már nem is szólok, hogy a Megbízó első számú segítője. Büntetése legyen örök száműzetés a Rémálmok Földjére!

Borzalag a következő ketrecet célozta meg ostorával.

- Orrnyereg, az álomvarangy! Születése óta tolvaj, rabló, számtalan álomba történő tiltott besurranás szárad a lelkén. Végül arra vetemedett, hogy a Valóságban autót lopjon, és az életére törjön Farkasnak. Büntetése legyen száműzetés a Rémálmok Földjére!

A dühös vádló, Borzalag valóban rövid beszédeket tartott minden egyes ketrecnél. Kivétel nélkül az összes vádlottra a legsúlyosabb büntetést, vagyis a Rémálmok Földjére való örök száműzetést javasolta.

Ezután leült a helyére, és haragtól villámló tekintetét a bűbájketrecek lakóira meresztette.

Kende táltos felállt, ahogyan a többi fősámán szintén, és torkát köszörülte.

- A Kilenc Jurta bírósága most elvonul tárgyalni. Kérek mindenkit, hogy maradjon a helyén, s csendben várja ki, amíg meghozzuk az ítéleteket.

A Hetek tizenkét órán át vitatkoztak. A Gyémánt Jurtában egyre nőtt a feszültség, néhány túlhevült bűbájostor magától eldörrent, de komolyabb baj nem történt. Mikor a bírák végre visszatértek a helyükre, Zsófi és Borzalag úgy meredt egymásra, mintha esküdt ellenségek volnának.

- Megszületett a Kilenc Jurta bíróságának döntése zengte Kende táltos. - Gondolom, senki nem bánja, ha hosszas fejtegetés helyet nyomban ki is hirdetem azt. Orrnyereg, álljon fel! A bíróság úgy döntött, hogy a Pisla és Repesztő nevű lidércek által nemrég létrehozott Igázóba küldjük.

Monyákos Tuba egykori társai büszkén felálltak a padsorokban, de a hallgatóság közül csak nagyon kevesen tudták, hogy mi is az az "Igázó". Pisla ezt nyomban észrevette, s magyarázatba fogott:

- A munkatársam, Repesztő, és jómagam a Lidérccsíny Felügyelet vezetői vagyunk. Munkánk során azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb lidérc nem gonoszságból követ el bűntetteket, sokkal inkább azért, mert képtelen hasznot hajtó és jól fizető munkahelyet találni. Az enek számára hoztuk létre az Igencsak Gonáverte Alomlények Zártosztályi Óvhelye elnevezésű intézményt, vagyis az I-g-á-z-ó-t, ahol addig maradnak bedolgozói munkakörben, míg a javulás jeleit nem mutatják. Orrnyereg nálunk távbűbájjal fogja jóvátenni a csínytevő lidércek okozta károkat, mivel tudományos tények bizonyítják, hogy ez a tevékenység jótékony...

- Köszönjük, Pisla! - vágott közbe Kende táltos. Megbocsáss, de a részleteket bárki megtudhatja a Táltos Világháló hírsugallataiból. Most folytatjuk az ítéletek kihirdetését. A következő elítélt... - a vén révülő belepislogott a jegyzeteibe - Sutyerák, az álomüzér Az ellene felhozott és bizonyított vádak igen súlyosak, ezért sokáig úgy véltük, más lehetőség nincs, mint a rémálomba való száműzetés. Azután Waru Dalong sámánnak eszébe jutott az ősi koboldtörvény: a ragacs-átok.

A révülők csodálkozva súgtak össze.

- Igen, kedves barátaim, a koboldoknak is akad néhány törvénye, bármilyen szedett-vedett népségnek is tűnnek-bizonygatta Kende táltos. -Az egyik kimondja, hogy ha bármely kobold főbenjáró bűnt követ el, az vitessék át a Valóságba, és mondassék rá a ragacs-átok.

Ez a bűbáj hosszú időre eltéphetetlenül összeköti a nevezett koboldot az éberek közül azzal, aki a legnehezebben tudja őt elviselni. Sutyerák tehát a Valóságban fog ragadni, amíg a büntetése le nem jár A közönség megtapsolta az ítéletet, néhányan még nevettek is. Az álomüzér duzzogva húzódott a ketrece sarkába, és többé senkinek nem ajánlott semmiféle üzletet.

- Monyákos Klotild, leánykori nevén Libbenő Moyra - fordult most a táltos a csöndes asszony felé. A Rontó Boszorkányok főnémbereként elkövetett bűneiért akkor is felelnie kell, ha később értékes segítséget nyújtott Farkasnak. Ezért a bíróság negyven esztendőre éber asszonyként a Valóságba száműzi. Sem az utazáshoz, sem a mosogatáshoz, de még csak a hajszíne változtatásához sem használhat ezen idő alatt bűbájt. A száműzetés leteltével azonban a Boszorkányok Jurtája ismét a soraiba fogadja őt, és visszarévülhet az Álomvilágba.

A Gyémánt Jurtában ülő révülők ezt az ítéletet is igazságosnak találták, s megtapsolták. Klotild asszony most először emelte fel a fejét, mióta a tárgyalás tartott, hogy rámosolyogjon lidércfiára. Tuba halkan Zsófi fülébe súgta:

- Az ott mind az én mamám!

Kende megköszörülte a torkát, s látszott rajta, hogy az ítélethozatal legnehezebb részéhez ért.

- Hold Dühe, a renegát álomfogók vezére! Viselkedése valóban azt sugallja, hogy elborult az elméje, de sajnos még sincs így. Jobb volna, ha a betegsége igazi lenne, de a Vajákosok Jurtájának lélekbúvár-szakértői időközben megállapították, hogy Hold Dühe csupán megjátssza az őrjöngőt. Nem igaz, álomfogó?

Nisan sámánnő feloldotta a csendharang bűbájt. Mindenki arra számított, hogy Hold Dühe ismét rikácsolásba kezd, de nem így történt. Az álomfogó gúnyosan vigyorogva megrántotta varázsmintáktól kavargó vállát, és csöndesen felelt:

- Nem sikerült elhitetnem veletek, hogy bolond vagyok. Sebaj, jöhet a börtön.

A révülők felhördültek. Kende táltos csendre intette a Gyémánt Jurta közönségét, majd szigorúan Hold Dühére nézett.

- A bíróság úgy döntött, hogy a renegát álomfogók vezére örökre tiltasson el Álomföldéről, sőt a Lomb-és a Törzsszintről is. Ezentúl a Gyökérszinten kell élnie, méghozzá a Rémálmok Földjének mezsgyéjén, ahol hasznosíthatja tapasztalatait. A szökevény rémálmok befogását és visszaterelését bízzuk rá. Természetesen megvonjuk általános révülési engedélyét, így csakis a munkahelyén lesz képes bájolni.

A csarnok most néma maradt. Egyedül Borzalag csapott dühösen az írótáblájára, de szót ő sem ejtett.

- A legnehezebb dolgunk dr. Produk Bencével volt folytatta Kende. Gergő, aki a legelső sorban ült, meg mert volna esküdni rá, hogy a táltos belesápadt abba, amit mindjárt ki kell mondania. - A doktor iszonyú dolgokat követett el a révülők világa ellen. Meggyőződésünk, hogy még most sincs tisztában azzal, mekkora veszedelembe sodorta a Tetejetlen Fát és a llalóságot egyaránt. Enyhíti bűnét, hogy éberből lett révülővé, mégis olyan döntést kellett hoznunk, ami első hallásra túlságosan is kegyetlennek tűnhet. Az első számú vádlott álljon fel!

A megtört pszichomokus remegve engedelmeskedett.

A legtöbb révülő most hirtelen szánni kezdte szerencsétlent, megfeledkezve arról a szenvedésről, amit sötét mágusként okozott nekik.

- Dr. Produk Bence, a Iglenc Jurta bíróságának ítélete alapján önt azonnali és teljes emléktörlésre ítéljük.

A bűbáj után semmire nem fog emlékezni az utóbbi egy esztendőből, ami okozhat némi zavart az életében, de még mindig jobb, mintha a Révülők Kriptájának valamely börtönébe zárnánk. Továbbá megfosztjuk minden varázserejétől, és hétköznapi éberként visszaküldjük régi, bűbájtalan életébe - örökre!

A Gyémánt Jurtában irtózatos ricsaj támadt. Révülők százai ugráltak fel a padokról, hadonásztak, ordítottak, füttyögtek, és öklükkel a kezük ügyébe kerülő tárgyakat csapkodták. Csak éppen azt nem lehetett tudni, hogy tiltakoznak az ítélet ellen, vagy túlságosan enyhének találják azt, és súlyosbítást követelnek.

Gergő felállt a helyéről, Zsófihoz osont, majd megkocogtatta a lány vállát.

- Gyere! - mondta. - Itt már semmi új nem fog történni. Még néhány órát elvitatkoznak azok, akik szeretik tépni a szájukat, de az ítéletek már érvényesek. Nekünk pedig ideje felébredni.

Zsófi biccentett, és csendben követte a bátyját. Kende táltos parancsára a Gyémánt Jurta tetején gubbasztó garabonciások változtattak varázsénekük dallamán, mire a Sárkány kiöklendezte a Napot és a Holdat, majd kissé bambán pislogva elrepült.

Az idő tovább hömpölygött megszokott medrében...

- Csoda! - motyogta zavartan a fiatal doktor, és hol Zsófit, hol Gergőt fürkészte gyanakodva. - Magasan képzett orvosként is csak azt mondhatom: ez biztosan csoda!

A kórteremben sorra kikapcsolgatták a pityegő, füttyögő masinákat, hiszen már nem volt rájuk szükség. Gergő és Zsófi kissé kábultan, de mosolyogva ültek az ágyukban, és azt a forró kakaót kortyolgatták, amit az imént Botlik Dénes hozott nekik a kiválóan működő automatából.

- Amennyiben nincs kifogása ellene, hazavinnénk a gyerekeket - mondta Réti Boglárka az álmélkodó doktornak. Az még tiltakozott egy keveset, további vizsgálatokról motyogott valamit, de végül beleegyezett a kómából visszatért betegek távozásába.

Botlik Dénes ült Rúzspíros kormánya mögé, bár vezetni természetesen nem tudott. Mióta azonban megbizonyosodtak arról, hogy a balesetben családi autójuk vétlen, Bogiék nyugodtan rábízták magukat a bűbájjal közlekedő járgányra. Botlik Dénesnek így csupán annyi volt a dolga, hogy amikor rendőrt láttak, úgy kellett tennie, mintha ő tekergetné a kormányt.

- Hallottátok, hogy Saci anyó nyugdíjba ment? kérdezte Zsófi a hátsó ülésről, ahol Gergővel terpeszkedtek. - Megérdemli az öreglány! Rettenetes lehetett neki három éven át titkos álomfelügyeleti ügynökként a Valóságban élni.

- Én is itt élek! - figyelmeztette az apja.

- Persze, apu, de te... Te éber vagy!

- Az se rossz! - húzta ki magát büszkén Botlik Dénes. -Az egész Világfán nem tud annyit senki a lábbelikről, mint én!

Boglárka áthajolt a férjéhez, és megcsókolta őt, majd Gergőékhez fordult.

- Ma éjjel láttam a Táltos Világháló legfrissebb hírsugalló álmát - mondta. - A Kilenc Jurta Szövetsége több fontos döntést is hozott. A rémálmokat, amiket Hold Dühe rabolt el, mind befogták, és a Rémálmok Földjére vitték. Egyedül valami csigát vagy mit nem találtak sehol.

- Ott legalább otthon érezhetik magukat, és nem zaklatnak senkit - vélte Gergő, aki a nyakában csüngő farkasfogas nyaklánccal játszott, s közben elfojtott egy mosolyt.

- Azt is mondta a sugalló, hogy Hold Dühének törzsére rábukkantak a Törzsszinten - folytatta Bogi, s nem kerülte el a figyelmét, hogy a fia nyugtalanul oldalra pislog. Hiába ébredt fel jó néhány napja, Gergő azóta is gyakran gondolt Őzbűvölő Emesére. - A renegát álomfogókat visszatelepítik Álomföldére, de előbb segíteniük kell rendbe hozni az általuk okozott pusztítást az Erdők Atyjában. Hunor és Magor vezeti a munkálatokat, és állítólag nagyon jól halad a fatelepítés.

Rúzspíros ekkor fordult be a Csipetke utcába, és vidáman tülkölve lefékezett az ódon bérház előtt. A család kiszállt az autóból, ami nyomban bűbájos védelmet vont önmagára, nehogy ismét holmi autótolvajok férkőzhessenek a közelébe.

Bogi és Dénes előrementek, de Zsófi szándékosan lemaradt a kapualjban, jelezve Gergőnek, hogy beszélni szeretne vele.

- Nem bántad meg? - kérdezte a bátyját súgva.

- A Tetejetlen Kívánságot?

- Azt! Elvégre az ember nem mindennap kap jutalmul ilyesmit a Hetektől. Bármit kérhettél volna! Akármit, ami a révülők hatalmában áll. Te mégsem akartál mást, mint...

- Mint azt, hogy álmodjanak egy emlékoszlopot Böszmének Álomfölde főterére - bólintott Gergő mosolyogva. - Nem érdemeltem volna többet, mert... Hajszál híján megtartottam magamnak Ágas erejét!

- Tudom, hogy nem tetted volna - szólt Zsófi. - Látod, én nem voltam ilyen szerény Kihasználtam a Tetejetlen Kívánságomat, azt kérve, hadd iratkozzam át a Vajákosképzőből a Rontáselhárítók és Szörnyszívatók Árnyjurta Kollégiumába.

- Na hiszen! - nevetett fel Gergő, és átölelve húga vállát, elindult vele a macskaköves udvar felé. - Szerintem ezt akkor is teljesítették volna, ha nem Tetejetlen Kívánságként közlöd.

- Nem biztos - húzta el a száját Zsófi. - Ha láttad volna, hogy villámlott Maszat Vincéné született Tudó Bori szeme, mikor meghallotta! Azt hittem, ott helyben...

A Csipetke utcai bérházat hirtelen velőtrázó sikoly töltötte meg. Zsófi és Gergő berontottak az árva porolót őrző udvarra, és értetlenül néztek körül.

A sikoly gazdája Nemcsókné volt.

Ura, a cingár Nemcsók Kázmér teljes erejéből nekifeszült ájulni készülő asszonyának, bár kevés esélye volt arra, hogy a rettenetes súlyt meg tudja majd tartani. Gergő először nem értette, mi bántja ilyen nagyon Lujza nénit, aki egyfolytában azt motyogta: "Micsoda szégyen! Pont a mi lakásunkban! " meg azt is, hogy: "Takard el, Kázmér!

Tedd a jégre, vagy a vécétartályba, csak meg ne lássák az emberek!"

Zsófi ekkor ámulva mutatott a Nemcsók házaspár lakásának eddig leginkább csak kukucskálásra használt ablakára.

A csipkefüggönyön ismerős, meglehetősen dagadt, bőrruhás szerzet lengett ide-oda, míg le nem szakadt alatta a karnis.

- Ez... - mutatott tátott szájjal a jelenés felé Gergő.

- Csak nem...?

- De bizony, ez Sutyerák, a kobold! - felelt Zsófi nevetéstől fuldokolva. - Úgy tűnik, a ragacs-átok Nemcsókékra sózta őt!

 

VÉGE

 

ÁLOMFOGÓ VARÁZSLAT!

 

A Révülők Világának, a Tetejetlen Fának, a Hét Sárkányőrnek, s a Kilenc Jurtának legfőbb varázstudója, Kende táltos szól most hozzátok!

Barátaim, ti révülők, figyelmezzetek szavamra!

Mióta mese, varázslat, álom létezik a Földön, nem történt még hasonló horderejű esemény, mely a révülők és éberek világát (beleértve Középföldét, Budapestet, Álomföldét és a Roxfortot is) egyaránt érinti. Tudjátok, és vigyétek hírét: 2003 novemberében megalakult a KILENC JURTA SZÖVETSÉGE melyhez immár ti is csatlakozhattok!

Ha szeretnél doboló, garabonciás-vagy varázsló-tanonccá válni, van rá lehetőséged. Tudást, szórakozást, az élet minden területén hasznos ismereteket kaphatsz, ha nem félsz attól, hogy meg kell mozdítanod az agyad, felemelned a feneked, és belevágni a Nagy Révülésbe, melynek célja, hogy elérd a Bölcsesség Mezejét a Tetejetlen Fa csúcsán.

A Kilenc Jurta Szövetsége varázslatos tudományokra oktat, miközben - titokzatos csomagjait kézhez kapva - összeállíthatod saját mesegyűjteményedet, álmoskönyvedet, egy új és még soha meg nem jelent álomfogó-történetet, valamint egy varázsalbumot, amiben új tudásod kincsei rejlenek. Ha jelentkezel, postán érkezik hozzád a Szabálykönyv, melyből megtudhatod, hogyan csatlakozhatsz a Kilenc Jurta valamelyikéhez, kiválasztva azt, amelyik érdeklődésednek leginkább megfelel.

Íme a bűbájos-képzők, melyek közül választhatsz:

 

Vajákosok Jurtája: gyógy-és veszélyes növények élete, őseink által ismert növények, tárgyak, furmányok brológta)

 

Vadászok Jurtája: állatok, vadászeszközök, őseink vadásztudománya, szokásai, harmónia a természettel, állatok nyelve (környezetvédelem)

 

Táltosok Jurtája: történelem, "ősi varázstekercsek megfejtése" (történelem)

 

Dobolók, Táncosok Jurtája: zene, tánc, néphagyományok, őseink zenéje, zeneszerszámai, ünnepei, szókincse (ének-zene, honismeret)

 

Boszorkányok Jurtája: a természet vegykonyhája, bűbájos háztartástan, sütés-főzés, fortélyok (kémia, technika)

 

Varázslók Jurtája: matek, logika, fizika, csillagászat, mind a varázslatok világából (matematika, fizika, csillagászat, filozófia)

 

Garabonciások Jurtája: földrajz, utazások, sárkányvadászat hegyen-völgyön, idegenforgalom, időjárás, a földrajz és a történelem kapcsolata (földrajz, ÚT)

 

Álomlények jurtája: varázstudók közötti kommunikáció, nyelvek, nyelvrokonaink, nyelvcsaládok, foglalkozások, szakkifejezések (kommunikáció, nyelvoktatás)

 

Ősök Jurtája: irodalom, nyelvtörténet, szellemvadászat, kalendáriumi kalandozások, hónapok és a hozzájuk fűződő szokások (irodalom, népművelés)

 

Hogy ebben túl sok ismerős, gyanúsan "sulis" kifejezés található? A Kilenc Jurtába valóban nem veszünk fel butákat, lökötteket, linkeket és lustákat: varázstudó nem válhat akárkiből! A Kilenc Jurta Szövetsége a legnagyobb kaland lesz, amit valaha is a Révülők Világa felajánlott az "ébereknek", a varázstalanoknak.

Jelentkezéseteket várjuk a Kréta diákmagazin postacímére (Kréta Szerkesztősége, 1410 Budapest, Pf. 118), valamint az alomfogo@posta.net vagy az alomfogok@kretamagazin.hu e-mail címre!

Ne aludjatok, révüljetek!

Kende táltos