Amikor Kövi Márton visszatért hajóépítő telepére Számos Sárától, olyan látványt nyújtott - Morc Rupert hasonlatával élve -, mint egy vitorla, amiből kifogták a szelet. Arról nem is beszélve, milyen fura tökfödője volt. Mártont nem olyannak ismerték, mint aki csak a lábát lógatva bámul maga elé, de a nap fennmaradó részében mégsem csinált semmi mást.

Még akkor is csak haloványan mosolygott, amikor Rupert megmutatta neki azokat a rézszerelvényeket, amiket Márton dédelgetett álmához, a Kikötői Bárka helyreállításához talált.

Morc Rupert jól tudta, mi a baj. Amikor reggel észrevette Mártont a szerződéssel távozni, tudta, hová igyekszik. Rupert, ha őszinték akarunk lenni, nem volt nagy barát ja a Számos családnak. Különösen azóta nem, hogy drága Lucija összeszűrte a levet azzal a Számos Hóhányó Simonnal, ahogy ő nevezte. De Nicko eltűnése természetesen őt is bántotta. Rupert nem tudta, higgyen-e vagy se a Várban keringő pletykáknak, melyek arról szóltak, hogy Nicko egy másik Időben rekedt. Egy dolog biztos volt: Nickóval valami nagyon kellemetlen dolog történt, és Rupert ezt meglehető sen sajnálta.

Bár először nem nagyon tetszett neki az ötlet, hogy Márton egy Számost vegyen fel, később megtanulta tisztelni a fiút. Ha ő itt volt, csupa móka és kacagás volt az élet, és Nicko mindig kész volt levitorlázni a Kikötőbe. Mióta elment, az óta az is feltűnt neki, hogy a fiú milyen nagy segítség volt a számukra. "Két ember munkáját elvégzi"- mondta Kövi Mártonnak Bár Nickót nem lehetett pótolni, egy új inasra mindenképpen szükségük volt, mielőtt a nyári szezon elkezdődik.

Azon a délutánon, amikor Márton visszatért a Palotából, Rupert csak messziről figyelte, hogy Márton a hajóépítő telep bejáratánál lévő rozoga viskójához ballag. A kunyhó mellé egy másik, kisebb kunyhó volt toldva, mely a minden kori inasoknak volt fenntartva. Kövi Márton most ide lépett be óvatosan, majd egy fél óra elteltével kijött, és segítséget kért Ruperttől.

- Gyere, egyedül nem bírom el!

Amit Márton nem bírt el, az egy bádog utazóláda volt, melynek tetején póklábas írással a "SZÁMOS NICKO" név díszelgett. Rupert segített Mártonnak átvinni a régi fészerbe.

- Addig itt lesz, amíg vissza nem tér - mondta Márton.

- Igen, amíg vissza nem tér - ismételte Rupert, majd felült a Kikötői Bárka orrába, és fél órán keresztül némán nézte a Várárok lassan áramló, iszapos vizét.

SIMON ÉS LUCI

Simon és Luci épségben kelt át a folyón, és miután egy kisebb vagyonért kiváltották Villámot a Komp istállójából, elindultak a Kikötő felé. Útjuk nem volt kimondottan diadalmenet, a Várban tett látogatásuk meglehetősen balul sült el.

Simonnak kisebb tragédiát jelentett, hogy a Varázslók Tornyát Ostrom alatt kellett látnia. Akkor jött rá, hogy számára milyen sokat jelent az a hely, és hogy mennyire ér dekli, hogy még sokáig épségben fennmaradjon. Amint ezt belátta, belátta azt is, hogy az elmúlt három évben csupa olyan dolgot követett el, mely egyre távolabb sodorta őt a Közönséges Varázslóságtól is (mely címet Simon most már örömmel elfogadott volna). És arra is rájött, hogy mindez mekkora hiba volt. Milyen jó is lehet egy ilyen gyönyörű, Mágiával telt helyen élni és dolgozni! Most pedig az sem biztos, hogy valaha látja-e ismét a Varázslók Tornyát.

Luci, aki Simon mögött ült, gyászos képpel pislogott hátra. Villám gyorsan kocogott a folyóparton, és a Várat lassan eltakarta a Hollószikla. Luci már bánta, hogy nem köszönt be apja bódéjába, amikor megérkezésük másnapján a kapunál járt. Szegény olyan fáradtnak és gondterheltnek tűnt. Sokkal töpörödöttebb lett azóta, hogy utoljára látta. Hirtelen nem is értette, miért nem volt elég bátorsága beköszönni, pedig szíve mélyén nagyon is tudta, mi volt az ok: attól tartott, hogy Morc asszony dührohama elsodorná. De most nagyon bánta mulasztását. Vajon mikor látja majd ismét a szüleit? Talán évek is eltelhetnek addig, gondolta. És Simont soha az életben nem mutathatja be nekik.

Villám jókedvűen nyargalt, örült, hogy kiszabadulhatott a nedves és koszos istállóból. Luci erőt vett magán, és meg próbálta jobb kedvre hangolni Simont.

- Legalább Marcia nem vettetett tömlöcbe. Mégsem olyan bolond, mint gondoltuk.

- Ühm - hümmögött Simon. - Remélem, jól bánik majd Szimattal - tette hozzá valamivel később. - Az az átkozott Merrin pont azelőtt lopta el, hogy Újratölthettem volna. Azt hiszem, elküldetem Marciának az ezzel kapcsolatos utasításokat.

- Si, nehogy elküldd!

- Miért ne?

- Ó, Simon, te sosem adod fel, ugye?

- Eltaláltad, Luci, soha.

MERRIN

Merrin első napjai a Kézirattárban nem sikerültek a legfényesebben. Miután váratlan látogatást tett nála Mestere, és visszavette tőle Szimatot, bánatában az összes medvecukor tartalékát bekebelezte. Délutánra már émelygett, és ingerlékeny lett. Amikor Foxi arra merészelte kérni, hogy hozza fel neki a Kaméleopárd Talányait a Vad Könyvek Raktárából, Merrin, aki Bogár rémmeséiből már jól ismerte és retteg te azt a helyet, azt mondta, hozza fel maga. Foxi igencsak megbotránkozott. Bogár sohasem mondott volna ilyet. Foxi

- legalábbis Merrin véleménye szerint - meglehetősen in dokolatlanul akarta ugráltatni. Megmondta neki kerek pe rec, hogy mit kezdjen a Kaméleon akármijével, mire Foxi puffogva visszaült a helyére.

Merrin egy darabig hallgatózott az írnokok ajtója előtt, de aztán abbahagyta, mert semmi jót nem hallott magáról. Úgy döntött, ideje feltölteni a megfogyatkozott medvecukor készletét.

Kisurrant, kívülről gondosan bezárta az ajtót, nehogy kuncsaft érkezzék, aztán átvágott a Varázslók Útján, és bele vetette magát a mellékutcák labirintusába, hogy Sodó Anyó Éjjel-Nappal Nyitva tartó Édességboltjához eljusson, és nagyon remélte, hogy nem téved el.

De az utcák mintha felcserélődtek volna azóta, hogy Merrin arra járt- valaki megváltoztathatta őket, hogy ne talál hasson el a boltba. Mire mégis megtalálta a boltot, gyomra majd kilyukadt az éhségtől. Talán ezért történhetett meg, hogy Merrin három tucat medvecukrot, két zacskó pókhálót, egy doboz karamellás cukrot és egy egész üveg banános medvét vásárolt. Sodó Anyó meg is kérdezte tőle, hogy talán buli lesz-e nála. Merrin nem igazán tudta, mi az a buli, így hát igennel válaszolt. Sodó Anyó búcsúzául egy tégely kakaómorzsával ajándékozta meg. "A kis barátaidnak!" - mondta.

Mivel későre járt már, teljességgel fölöslegesnek vélte viszszatérni a hivatalába. Miután megevett három medvecukrot kakaómorzsába mártogatva, meg tíz banános medvét, sokkal bátrabbnak érezte magát. Elment hát a Palotához, átvágott a konyhakerten, és a rozoga fészerből előhúzta cókmók ját. Mivel tudta, hogy Simon örök időkre kitiltatott a Vár területéről, elindult, hogy visszafoglalja kvártélyát.

A nevelőnő zokogva suhant ki a szobából az egykori iskolaterem irányába.

Ezalatt a Kézirattárban pontban fél ötkor az írnokok letették a tollat, és a kijárathoz csődültek, amit persze zárva találtak. A Kézirattár ajtói "ha egy, akkor mind" elven működtek, ami azt jelentette, hogy ha az egyiket bezárták, a többi sem volt nyitható. Az írnokoknak meg kellett várniuk, hogy két óra elteltével Dzsinn Dzsenni előbukkanjon a Titkos Kamrából, és kiengedje őket. Az időt azzal ütötték el, hogy ki-ki részletesen elmondhatta, mit fog tenni Merrinnel, ha a szeme elé kerül.

Másnap aztán magyarázkodhatott, de mivel nagyon ügyesen lódított, Dzsinn Dzsenni hitt neki (ellentétben az írnokokkal). Dzsinn Dzsenni nem szívesen vallotta volna be, hogy rosszul választott. Hiszen ki más lenne alkalmasabb arra, hogy a Kézirattár használt ceruzacsonkjait a Dzsinn Dzsenni által bevezetett új elv szerint - vagyis a ceruzán található fognyomok száma alapján - katalogizálja, mint ez a Vadász gyerek?

RÓBERT

A Hírpatkány Szolgálat egyáltalán nem úgy indult, ahogy azt Róbert megálmodta. Miután visszautasította Ementáli Gereben ajánlatát, mely munkatársakhoz juttathatta volna, a Várban szájról szájra terjedni kezdett a hír, hogy a Szolgálat újra működik, és a megrendelők lassan, de biztosan áramlani kezdtek a Keleti Kapu Kilátótornyához.

Róbertnek az agyára ment a hirtelen támadt születésnapi üdvözlet-áradat, mely jobbára a Vár fiatalabb lakói közt dívott. Amikor egy nap harmadszor kérték fel, hogy énekel jen el egy születésnapi üdvözletet, és harmadszor mondott rá határozott nemet, komolyan elkezdett rajta gondolkozni, hogy inkább hagyja a csudába az egész vállalkozást.

Aznap este, amikor nem csak énekelni kérték fel, hanem azt kívánták, hogy táncoljon is, Róbert elindult a Külső Ösvényen egy kis esti sétára, hogy kiszellőztesse a fejét. Róbert szerette a Külső Ösvényt, ami a Vár falai mellett futott. A Hírpatkány nem hitte el az ösvényen mászkáló Dolog legendáját, és egyáltalán a Dolgok létezésében sem hitt. De miután egy különösen keskeny és zegzugos részhez ért, és néhány méternyire maga előtt kaparászást és fejhangú vinnyogást hallott, hirtelen rájött, hogy a lelke mélyén mégiscsak hisz a Dolgokban. Nem volt egy kellemes pillanat, és majdnem a Várárok vizébe vetette magát. De mivel Róbert utált fürödni, a Várárok pedig sötétnek és hidegnek tűnt, inkább nem ugrott.

Azzal nyugtatgatta magát, hogy a Dolgot minden bizony nyal nem fogja érdekelni egy patkány, és ha elég halkan oson, talán észre sem veszi, és a Dolog odébbáll. De a vinnyogás csak nem akart szűnni. Minél tovább hallgatózott, annál biztosabb lett benne, mit hall: a vinnyogás kifejezetten patkánycincogásnak hallatszott, méghozzá patkánykölykök cincogásának

Mire Róbert visszaért a Keleti Kapu Kilátótornyához, már hasadt a hajnal. Nem egyedül érkezett. Négy átfagyott, éhes és nagyon apró patkánykölyök volt vele.

SZIRKA ILMA

Amikor Ilma észrevette a Küldetés Őrének hosszú kését, tudta, hogy nincs esélye. El sem búcsúzhatott rendesen Lándzsás Júliusztól, akit apjaként szeretett, Ilmát máris a Küldetés Hajójára toloncolták Amint a hajó fedélzetét érintette a lába, Ilma érezte, hogy Mágikus ereje elszivárog. A győzelemittas Gőzös Tertiusz pillantásától kísérve a hajó gyorsan kifutott. Varázsszél dagasztotta a vitorlákat. Hamarosan el hagyták a Kikötőt, és már a tengeren jártak. Ilma nem akart lemenni a kabinba, inkább a hajón átsöprő szélben és esőben vacogott, tűrte, hogy nyakon öntsék a hullámok. Az első éj szakán és az azt követő első napon le sem hunyta a szemét, még pislogni is félt. Éberen figyelte a Küldetés Őreit és hosszú késeiket.

Ilma jól tudta, hogy ha elaludna, az egyenlő lenne a halállal. A második éjszakán mégis ellenállhatatlan álmosság tört rá, és alig tudta nyitva tartani a szemét. Le-leragadó szemhéjakkal nézte a tenger nyugodt tükrét és a távolban derengő világítótornyot. A hajó egyenletes himbálódzása álomba ringatta. Mikor újra felnézett, az álom gyorsan kiröppent a szeméből: a Küldetés három Őre már kivont tőrökkel közeledett felé.

Ilmának nem volt más választása. Kiugrott a hajóból.

A tenger hideg volt, és Ilma nem tudott úszni. Megrémült, amikor a köpenye megszívta magát vízzel, és a súly elkezdte lefelé húzni. Ugyanakkor minél távolabb került a Küldetés Hajójától, annál gyorsabban kezdett visszatérni a Varázsereje. Magához Szólított egy delfint. A delfin épp akkor ért oda, amikor a hullámok utoljára készültek átcsapni a feje fölött. Holtfáradtan az állat hátára feküdt, és a delfin elindult vele a világítótorony irányába. Mire hajnalodni kezdett, a delfin és a Tanítvány épségben partot ért.

Ilma új életet kezdett a Váron kívül, és nem is merészkedett vissza többé. Küldött még egy titkos üzenetet Lándzsás Júliusznak, hogy jól van, de Júliusz sajnos azt hitte, hogy számlája érkezett bizonyos Varázsfazekak miatt, amiket már kifizetett, és a levelet olvasatlanul a szemétre dobta.

MORWENNA

Az a nap, amelyen Morwenna észrevette, hogy lóvá tették, és Jenna eltűnt az Átváltozójával együtt, a Wendroni Boszorkánykör és a Vár között kirobbant viszálykodás első napját jelentette. Más szóval annak a fegyverszünetnek a végét, mely akkor kezdődött, amikor Timót még fiatal Varázslóinasként megmentette Morwennát egy hordányi nőstényfarkastól.

Morwenna úgy vélte, megfizette adósságát Timótnak azzal, hogy elkísérte apjához az Erdőbe. Ementáli Gereben el tűnése külön dühítette. Azok után, amit érte tett, a patkány ember felrúgta egyezségüket, és- ebben biztos volt- Jennát kicsempészte a táborból. A Számos Táborba ezek után a lá bukat se tehették be a fiatal boszorkánylányok Persze a tilalomnak a kis boszorkányok nem örültek, és a Számos Tábor lakói is hamar rájöttek, milyen egyhangú az erdei élet. Jojó különösen átérezte ezt, miután Marissának választania kel lett közte és Morwenna között.

A VÁMSZEDŐ

A Vámszedő sohasem volt kellemes jelenség. A Megszállt és az igazi Vámszedő között talán azok sem fedeztek volna fel különbséget, akik már korábban is ismerték. Legfeljebb a medvecukorgyűrűt. Az viszont feltűnő lehetett volna, mert a Vámszedő sokat hangoztatta, hogy férfi kezére gyűrű nem való. Azokat, akik gyűrűt hordanak, lelökte volna egy szik láról. Hogy vele ugyanez történt, az már csak a sors fintora.

De Megszállva lenni annyira kellemetlen, hogy alig akad valaki, aki hasonlót kívánna a másiknak. A Vámszedő éppen a házában kuksolt- mivel Mirnix-járási idő volt (ez napon ta kétszer ismétlődött) -, amikor a Dolog megjelent nála, és kertelés nélkül előadta, hogy mik a szándékai. Ahogy Hildegárd és Ementáli Gereben, a Vámszedő is a rettegés markát érezte a szíve köré szorulni. Ugyanazt a rettegést érezte, mely azoknak szoríthatta össze a szívét, akik vonakodtak megfizetni a vámot - mondjuk egy aranyfogat -, és a következő pillanatban már zuhantak is lefelé a mélységbe.

EMENTÁLI GEREBEN

Ementáli Gereben kis híján ott veszett a híd melletti fakuny hóban. Bár Jenna, Szeptimusz és Bogár mindent megtett annak érdekében, hogy a legkellemesebb körülményeket biztosítsák a Restauráló Írnok számára, és még rozsomákbundával is betakarták, a magához térő Ementálinak komoly láza lett, és ugyanúgy félrebeszélt, mint Hildegárd. Ha elég erős lett volna, hogy kitámolyogjon, minden bizonnyal le esett volna a hóba, és megfagyott volna, ha előbb nem falja fel egy Mirnix-horda. De szerencsére Ementáli olyan gyenge volt, hogy csak feküdt a padlón, és hol fázott, hol a forróság öntötte el. Rémálmai még annál is szörnyűbbek voltak, mint amiket a Patkánnyá Változtatása után álmodott. Második napjának délelőttjén - mely Ementáli időérzéke szerint lehetett volna akár a második hónapjáé is - rémálmai ijesztően valóságossá váltak. Előző éjjel a láza mérséklődött valamelyest, így elég ereje volt ahhoz, hogy a csapóajtóhoz guruljon és kikukkantson. Szerencsére már magánál volt annyira, hogy ne guruljon le a mélybe. Így csak a hátán feküdt, nézte a behavazott faágakat, orrával nagyokat lélegzett a friss levegőből, kis, rózsaszín nyelvével pedig az arra szállingózó hópelyhek után kapott. Így feküdt sokáig, már kezdte magát egészen jól érezni, mikor egy hatalmas ütés rázta meg a fát, és nagy adag hó hullott az arcába a felső ágakról. Hasára fordult, és élete legvalóságosabbnak tűnő vízióját látta maga előtt: egy hatalmas sárkányt, mely hosszú, pikkelyes nyakát felnyújtja a fakoronához, és most smaragdzöld szemével Ementálinkat fixírozza.

Ekkor egy hang ütötte meg a fülét, melyet még ebben az

állapotában is ismerősnek vélt, bár nem tudta rögtön beazonosítani.

- Látod őt, Szeptimusz?

- Igen, Marcia! Itt van! - válaszolt egy másik hang. - Semmi baja... Hogy érzi magát Gereben bácsi?

A sárkány nyakában, a szárnyak között Ementáli észre

vett egy alakot, aki bár kicsi volt, mosolya annál nagyobb ra húzódott. Az alak mögött egy másik figura fészkelődött kényelmetlenül a sárkány gerincén, bíbor köntösben. Olyan sugárzóan zöld szemekkel nézte őt, mely még a sárkány szemével is vetekedett.

-Nehéznek tűnik- mondta az asszony.

- Sajnos nem csak tűnik, az is - felelte a fiú. - Nem tudom, elbírja-e.

- Teleportálom a hóba. Aztán Tűzköpő majd a karmai közé kapja. El tudja majd vinni a karmai közt?

Ementáli csak most fogta fel, hogy azok ketten róla beszélnek.

Micsoda rémes álom! Remélte, hogy hamar vége lesz.

- Igen, egyszer Jennát is így vitte, nem igaz, cimbora? -

ütögette meg a fiú a sárkány nyakát.

- Ezt eddig soha nem említetted - jegyezte meg az asszony éles hangon.

- Ööööö ... valóban nem. Azt hiszem, kiment a fejemből.

- Egy sárkány a karmai között vitte a Hercegnőt, és te elfelejtetted?!

A rémálom még rosszabbra fordult. Olyan rosszra, hogy

Ementáli kénytelen volt elveszíteni az eszméletét. Csak egy héttel később tért magához a Varázslók Tornyának betegszobájában, és a sárkányorr tett utazásról nem maradtak emlékei.

De Tűzköpő nem felejtette el utasát, és attól a naptól fogva nem taposott agyon egyetlen patkányt sem.

SZÁMOS BENJÁMIN

Számos Benjáminnak semmi kedve nem volt ahhoz, hogy szelleméletét a Vár körül kísértve élje le, és egyetlen szóraozásként a Falba Vájt Lyukba járjon. Az Erdőben szerette volna befejezni emberéletét, azon a helyen, amit mindig szeretett, és így is cselekedett. Számos Benjámin, a nagy Alak váltó, Fává változott. Egyik kedvenc fájává: vörös cédrussá. Ott magaslott nagy büszkén - és minden évben nagyobb és büszkébb lett kicsit.

Amikor Számos Benjámin Fává változott, gondolatai is

Fagondolatok lettek. De a cédrusfa legbelsejében még mindig pislogott valami Számos Benjáminból, a Közönséges Varázslóból, vagy ahogy számtalan unokája nevezte, Bendzsi papából. Számos Ben Csörren Jennát (Csörren Betti, a fehér boszorkány testvérét) vette feleségül egy szép napon a Varázslók Tornyának Nagytermében. Hét fiuk lett, és azoknak is - kettő, Alfred és Edmond kivételével - egy szakajtó gyeekük született. Az Erdő fái mindig figyelnek. Emberek érkeznek, és suttogva titkokat cserélnek, vándorok bukkannak fel, akik megszólítják egymást, hangjuk foszlányait elviszi a szél. Az erdei levelek nem csak a szellő miatt zörögnek: így beszélnek egymással a Fák.

Számos Benjámin így szerzett tudomást családja sorsának

alakulásáról. Legnagyobb érdeklődéssel hetedik, tehát legkisebb fia, Timót sorsát figyelte. Timót későn született; mire ő napvilágot látott, Benjámin már öregnek érezte magát. Az ő kedvéért várt az utolsó pillanatig az Alakváltással. Aztán amikor fia betöltötte a huszonegyedik évét, tudta, hogy nem várhat tovább. Ha tovább vár, nem marad ereje ahhoz, hogy egészséges Fává változzék.

Timót nagyon hiányolta apját. Hosszú ideig járta az Erdőt, hogy rábukkanjon. De amikor egy újabb sikertelen expedícióról hazatérve belefutott a gyógynövényeket gyűjtő Fűzfa Sárába, úgy döntött, eleget kereste már az apját. Sára és Timót letelepedett, és jöttek sorban a gyerekek.

Számos Benjámin alig várta, hogy az Erdő újabb híreket hozzon Timót hét fiáról. Tudta azt is, hogy a legkisebb fiút tíz hosszú évig nem lelték Benjámin tudomást szerzett arról, hogy Szeptimusz a Fiatalok Hadseregében van, és el is mondta volna Timótnak, de az nem látogatta meg. Nem tehetett mást, mint hogy megkérte az Erdő fáit, vigyázzanak a fiúra, mert a Hadseregben még a gyakorlatozások is veszélyesek. Így történt, hogy amikor Morwenna Benjáminhoz vezette Timótot, mindketten nagyon megörültek egymás nak. De az örvendezés közben azért hagytak időt komoly dolgokra is.

Timót beszámolt álmáról, melyben Nickót egy fagyott Erdőben látta. Benjámin elmondta a fiának, hogy az az Erdő egykor meleg volt és barátságos, erdei állatokkal és más kis lakókkal volt tele. De aztán valaki Elsötétítette, és azóta nem biztonságos. Amikor Timót elmondta neki, hogy elszánt terve eljutni oda, Benjámin, bár nem szívesen, de elmondta fiának, merre találja az Erdei Utat.

A következő nap kora délután Timót és Maxi nekivágott a rengetegnek Miután elhagyták az Ősi Ligetet, egy nagy darab, sántító alakkal találkoztak, aki fehér köpönyeget viselt, és bal keze kisujján medvecukorgyűrűt hordott. Timót annyira meglepődött attól, hogy az Erdő közepén ilyen fura figurába futottak bele, hogy észre se vette a gyűrűt. Amikor Timót az idegen vastag szemüvegére nézett, egészen meg delejeződött. Annyira megdelejeződött, hogy kérdés nélkül megosztotta az idegennel, hogyan találja meg az Erdei Utat.

Timót nem is sejtette, milyen közel járt ahhoz, hogy Meg szállják De a farkaskutya hosszú, elnyújtott morgása és a nyakán felmeredező szőr - a kutya fogairól nem is beszélve

- elvette a Dolog kedvét a támadástól.

Az igazság az, hogy Timót minden emléke kitörlődött, és nem emlékezett rá, mi történt vele, miután Morwenna otthagyta. Az egész emlékezetkiesést boszorkányságnak tulajdonította, és nem emlékezett rá, mivel bánthatta meg az Anyaboszorkányt. Még arra sem emlékezett, hogy az apját megtalálta.

Maxi visszavezette gazdáját a Várba. Mire sajgó lábbal és

fáradt tappancsokkal elérték a Palotát, Sárának nyoma veszett. Fazék Vili elmondta nekik, hogy Sára Tűzköpővel és Marciával elrepült, de Timót nem hitt neki. Ugyan mi a csuáért tett volna hitvese ilyesmit?

Fazék Vili megvonta a vállát. Ö sem tudott többet a dologról. Csak azt tudta, hogy Marciát senki emberfia nem tudja visszatartani a sárkányrepüléstől, ha egyszer arra szottyan kedve.

TŰZKÖPŐ

Tűzköpő szerette az új kifutóját, ahogyan Fazék Vilit is. Csak egy dolgot hiányolt: a Varázslók Tornyánál megszokott reggelijét. Senki sem tudta úgy elkészíteni, mint Szeptimusz. Tűzköpőnek természetesen hiányzott Szeptimusz, de a nagykorúság felé közeledve már egyre kevésbé érezte szükségét annak, hogy a Gazdáját naponta lássa.

Annak sem érezte már égető szükségét, hogy azt az asszonyt lássa, akit ő álruhás sárkánymamájának vélt - mert a sárkánymamák gyakran rejtőzködnek Viszont a bíbor köntösös, gyakran kiabáló illető hirtelen égető szükségét érezte annak, hogy lássa őt.

Tűzköpőt teljesen levette a lábáról, amikor a bíbor köntösös hölgy négy vödör banánnal és kolbásszal – Tűzköpő kedvenc ételeivel - megrakodva feltűnt. A sárkányt még az sem érdekelte, amikor a sárkánymama bejelentette, hogy ezennel átveszi a Gazda helyét, és neki azt kell csinálnia, amit ő parancsol. Tűzköpő négy vödör kolbászért és banánért

még az ördögnek is engedelmeskedett volna.

Így indult el Tűzköpő élete leghosszabb útjára.

Az új pilóta jó munkát végzett, annak ellenére, hogy navigátora, egy zöld ruhás hölgy, egyfolytában sikoltozott.

Tűzköpő élvezte a repülést, jó volt megtornáztatni egy kicsit berozsdásodott szárnyait, és jó volt, hogy újra láthatja a Gazdáját. Szép dolog volt a bíbor köntösöstől, hogy megszervezte ezt neki. De ahová irányította, az elég különös hely volt: hideg és félelmetes, és szűkében kolbásznak-banánnak.

Aztán ott volt még az a sok utas, aki mind égett a vágytól, hogy rajta lovagoljon. Természetesen nem fértek mind fel, és ezen az sem tudott változtatni, hogy a bíbor köntösös egyfolytában ordibált. Attól, hogy valaki ordibál, még nem lesz a lehetetlenből megvalósítható. Valami mást kellett kitalálniuk

De hol maradt a vacsorája

VÉGE

TARTALOMJEGYZÉK

Prológus · Nick o és Snorri.. ................................................. 9

l · Nicko felszabadítása ...................................................... 13

2 · Szabadon! ........................................................................ 23

3 · A Fekete könyv .............................................................. 28

4 · Távozás Rosszföldéről.. ................................................ .42

5 · A Vidám Tintahal ......................................................... 53

6 · Út a Várba ....................................................................... 61

7 · Helyettesítés ................................................................... 72

8 · A pince ............................................................................ 80

9 · Szoba kilátással .............................................................. 92

10 · A sárkányfelelős ........................................................... 103

ll · Fazék Vili szerencséje ................................................. 114

12 · Suszter Ferke ................................................................ 119

13 · Varázslók szánja ..........................................................129

14 · Ház a Kígyó-rakparton...............................................138

15 · A padláson ....................................................................148

16 · Snorri térképe...............................................................154

17 · Bonyodalmak ...............................................................166

18 · Darabokban ..................................................................178

19 · Ementáli Gereben........................................................184

20 · A hiányzó darab ..........................................................194

21 · Gőzös Tertiusz .............................................................202

22 · Az elbocsátás................................................................ 214

23 · A kivetítés ....................................................................221

24 · Az Összehívás..............................................................229

25 · Az Ostrom ....................................................................242

26 · Menekülés.................................................................... 253

27 · Hírpatkányok .............................................................. 264

28 · A Küldetés Hajója........................................................270

29 · Timót nyomon van......................................................278

30 · Az ígéret .......................................................................287

31 · A Számos Tábor...........................................................299

32 · Éjszakai átkelés ............................................................ 310

33 · A reggeli ........................................................................320

34 · Erdei Utakon ................................................................330

35 · Behavazva .....................................................................339

36 · A kunyhóban............................................................... 348

37 · Meghívás...................................................................... 360

38 · A rajtaütés.....................................................................370

39 · A hó fogságában ..........................................................382

40 · A szakadék szélén........................................................392

41 · A Vámszedő .................................................................401

42 · A hiányzó darab ..........................................................410

43 · A híd ............................................................................. 420

44 · Az Ajtónálló .................................................................433

45 · A Mirnixek Házában ................................................. 440

46 · Ullr Küldetése ............................................................. 449

47 · Szeptimusz Küldetése.................................................456

48 · Ajtótól ajtóig.................................................................470

49 · Időben............................................................................476

Valami véget ér, valami elkezdődik..................................485

MEGLEPETÉS!

Szereted a könyveket?

Gazdagítsd a könyvtáradat káprázatos kedvezményekkel!

Jelentkezz most:

www.konyvmolykepzo.hu/gazdagodj

L INGYENES szállítási lehetőség. Ez az igazi!

Már két kötettől ingyen visszük Hozzád a legjobb olvasnivalókat.

2. Állandó kedvezmények. Takarékoskodj!

15-50% engedménnyel kapod meg sikerkönyveinket online márkaboltunkban.

3. Új könyvekre 20% korai kedvezmény. Ne szalaszd el!

A legfrissebb kötetekhez soron kivül, álomáron juthatsz hozzá, ha előrendeled azokat.

Igen, a legvágyottabb bestsellerekhez is.

4. Rendszeres meglepetés akciók! Kizárólag itt. Ne maradj le!

A Könyvmolyképző kötetei őrzik értéküket. Könyvesboltban elvérve vannak leárazva.

Webáruházunkban viszont időnként döbbenetes kedvezménnyel juthatsz a kedvenceidhez.

Értesülj a meglepetés akciókról!

5. Könyvről könyvért játék. Nyerj ingyen könyvet!

Értesülj időben az értékes könyvekért folyó nyereményjátékokról!

6. Meglepetés ajándékok egyes könyveinkhez.

Értesülj időben a rendkivüli eseményekről!

7. Terjedelmes részletek. Ne vegyél zsákbamacskát!

Minden egyes kötetünkbe hosszan beleolvashatsz, láthatod, hogy neked való-e.

8. Egyedülálló Jókönyv garancia! Menj biztosra!

2012 őszétől minden új könyvünkre garanciát vállalunk Velünk nem tévedhetsz.

Nagyszerű választék vár.

Gazdagodj!

Használd okosan a káprázatos kedvezményeket, élvezd a biztonságot

Számíts mindig meglepetésre!

Jelentkezz itt: www.konyvmolykepzo.hu/gazdagodj