t

Tamani a fal mentén kitapogatta magának az utat a konyhába, és a kapcsoló felé nyúlt. Egy meleg kéz - emberi kéz - takarta le a kapcsolót. Érezte, hogy valaki megragadja a vállát, és a füle közelében tölcsért formál a kezéből. - Mondd meg neki, hogy jöjjön ide hozzád! - suttogta David, és néhány lépéssel jobbra tolta Tamanit.- Mondd azt neki, hogy áramszünet van!

- Erre gyere! - kiáltotta Tamani. - Áramszünet lehet! - A lány még mindig az ajtóban álldogált, az alakját kirajzolta egy utcai lámpa halvány fénye, amely alig hatolt át a koromfekete sötétségen.

- Elkaplak, ha megbotlanál - mondta Tamani szinte dorombolva.

Yuki óvatosan tett néhány lépést felé.

- Itt vagyok! - mondta Tamani, miközben David még egy lépéssel jobbra lökte.

Tamani egy bongó hangot hallott, mire Yuki ijedten felkiáltott.

Valaki mocorgott a sötétben, és David eltűnt az oldala mellől.

Néhány tompa puffanás és két sorozatnyi kattogás után a lány újra sikoltozni kezdett.

A mennyezeti lámpa felgyulladt, mire Tamani összegörnyedt, és a szemét lehunyva védekezett a hirtelen fény ellen. Pislogott néhányat, és körülnézett, Shart kereste.

De Shar nem volt ott.

%

Csak David, éjjellátó szemüvegben. Mellette Chelsea állt, kötéllel a kezében. Ez lehetett a B-terv. Érdekesek voltak teljes puccparádéban, vadászfelszereléssel a kezükben.

Yuki

zihálva

igyekezett

volna

szabadulni

attól

az

alumíniumszéktől, amelyet valaki korábban a padlóhoz rögzített. A 264

lány mindkét kezét külön-külön hátrabilincselték, és hozzálakatolták a szék támlájához. Elég lazán ahhoz, hogy nekiveselkedve vergődhessen, de ahhoz már nem, hogy harminc centinél előrébb dőlhessen.

Tamaninak leesett az álla. - Mit műveltetek? Egytől egyig mindenkit meg fog ölni! - sziszegte. De David egy szót sem szólt.

Sápadtan és rémülten meredt Yukira. Tamani gyanította, hogy még az életben senkit sem kellett lekötöznie.

De nem volt idő spekulálni. Az emberekre bízta magát, és bátran kiállva várta, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.

Yuki egy pillanatra felfüggesztette a rángatózást, és Tamani került pillantása kereszttüzébe. A szeme veszedelmesen összeszűkült, s hátravetett fejjel vonítani kezdett. Nem dühösen, hanem fájdalmá-ban. Majd némán tátogva a padlóra meredt.

Tamani most vette csak észre a fehér porral hintett kört a szék körül. Két lépést előrelépett, és lehajolt, hogy jobban megnézze.

- Hozzá ne érj! - kiáltotta Shar kifulladva az ajtóból.

- Mi ez? - kérdezte döbbenten Tamani, és visszahúzta a kezét.

Shar még mindig lihegett - vajon honnan futott idáig? -, és Tamani látta rajta, hogy egy pillanatra elbizonytalanodott. Valami még a tőle pár centire ülő, csapdába esett Téltündérnél is jobban megrémítette.

- Pontosan az, aminek látszik - suttogta végül.

Tamani újra a körre pillantott, és felismerte a sókristályokat. -

Ez így túl egyszerűnek tűnik - mondta halkan.

- Nem feltétlenül üzembiztos, ráadásul nem egyszerű a használata sem. Egy Téltündérnek önként kell besétálnia a körbe ahhoz, hogy működjön. Ha nem tudtad volna rávenni, hogy magától bejöjjön, már mindannyian halottak lennénk.

- Engedjetek el! - sikoltotta Yuki. Arcizmai megfeszültek, arc-csontja élesen kiált.

- Ha neked lennék, nem zajonganék ennyit - mondta Shar halál nyugodtan. - Van nálam egy tekercs ragtapasz, és használni fogom, ha kell. Fáj, amikor lehúzom a szádról. Méghozzá nagyon.

- Az nem számít, úgyis jönnek a zsaruk - mondta Yuki, majd nagy levegőt vett, hogy folytassa a sikoltozást.

- Jaj, ne már! - röhögcsélt Shar. A humorizáló hangvétel Yukiba fojtotta a sikolyt. - A méltóságos Hajlítok mindig alábecsülik a Csábászok varázserejét. A zsaruk akkor se tehetnék be a lábukat ebbe a lakásba, ha tőlük három méterre ordítanád ki a lelkedet. Csak azért 265

kértem, hogy ne visíts, hogy ne kelljen elpazarolnom a memóriaelixírt a többi lakóra, nem pedig azért, mert félek a megtorlástól.

Yuki felhördült és Sharra meredt, majd hátrahajtott fejjel, összeszorított foggal újra nyüszíteni kezdett. Majd előrenyaklott, és zokogásban tört ki.

- Miért fáj neki? - kérdezte Tamani, s furcsa módon azt kívánta, bár ne okoznának a lánynak több fájdalmat. - Hagyd abba! - Tamani előtt sem volt ismeretlen a kín, mi több, sok időt eltöltött azzal, hogy megtanulja a kínzás fortélyait, de másik tündéren,ráadásul tündérlányon és ilyen fiatalon még sohasem gyakorolta. Őt magát is meglepte az a belülről jövő késztetés, hogy legszívesebben odarohanna Yukihoz és átölelné, pedig tudta, hogy a lány egy pillantással megölheti.

- A körön belül minden varázslat visszapattan. Ha majd nem támad bennünket - mondta Shar emeltebb hangon -, akkor neki sem fog annyira fájni.

Yuki gyűlölködő pillantást vetett Sharra, de valószínűleg megfogadta az ötletet, mert nem sikoltott újra. Tamani örült. Sharhoz fordult, és a fal felé lökte. - Ez fekete mágia, Shar! Biztos, hogy tiltott!

- A tiltottnál is több - felelte Shar, és oldalra pillantott. -

Elfeledett.

Elfeledett. Varázslat az emlékek előtti időkből, amely túl veszélyes ahhoz, hogy örökül hagyják.

- Az anyádtól tanultad, igaz? - Tamani még csak meg sem próbálta leplezni a vádat a hangjában.

- Az Unseelie-k mindig emlékeznek azokra a dolgokra, amelyeket jobb elfeledni.

- Ezt aznap mondta neked, amikor Laurellel Avalonba mentünk.

- Azt hittem, hogy a bolondját járatja velem. Meséltem neki Yukiról, ő meg elkezdett hablatyolni, hogy minden Téltündért meg kell ölni. Azt hittem, hogy azt akarja, orvul öljem meg Mariont -

mondta Shar még mindig halálosan higgadtan. - Tudtam én, hogy szeret az anyám.

- Shar, ezt nem teheted! Nem fogom hagyni, hogy Unseelie legyél!

Shar megvetően felkacagott. - Ugyan már, Tam, te is tudod, én kihez vagyok hű! És ennek semmi köze a Seelie-khez meg az Unseelie-khez! Csak Avalonhoz. Mindent megteszek azért, hogy őt biztonságban tudjam.

Tamani tudta, hogy Shar nem Laurelre, hanem a párjára, 266

Arianára és a magoncukra gondol.

- Megvédem őket, bármi legyen az ára. Gondolj csak bele, Tamani! Kizárólag azért nem jutott még be Avalonba, mert elrejtettük a kaput. Amennyiben megtalálja a bejáratot, semmit nem tehetünk többé, hogy visszatartsuk!

Mibe keveredtem? Tamani úgy érezte magát, mint akit kínpadra feszítettek. De volt más választása? - Avalonért - mondta halkan, majd körbenézett. - Hol van Laurel?

- Otthon - felelte Shar, és megint Yukira szegezte a pillantását. -

A tervünk balul is kiüthetett volna. Azt akartam, hogy minél messzebb legyen innen. Meghagytam az őrszemeknek, hogy semmiképpen ne engedjék ki a házból. - Kicsit elbizonytalanodva folytatta: - Küzdött rendesen.

Tamani nagyot nyelt, és próbálta nem elképzelni a jelenetet. - És

te hol voltál? - kérdezte.

- Pontosan ugyanúgy tudod, mint én - illetve nálam talán jobban is, te barátkozol Jamisonnal -, hogy egy Téltündér azonnal kiszagolta volna, ha egy másik tündér vár rá a lakásodban. Alig egy ki-lométernyire innen várakoztam, elég közel ahhoz, hogy meglássam, ha fény gyullad az ablakban. - Megcsóválta a fejét. - Ezt a munkát emberekkel kellett elvégeztetnem. Be kell vallanom, remekül meg-oldották.

A két ember azonban meg sem hallotta Shar dicsérő szavait.

David még mindig holtsápadt volt, és Chelsea is ijedtnek tűnt, bár mintha kevésbé borzasztották volna el a történtek.

- Kezdjük! - mondta Shar, és előhúzott egy kést a zsebéből. -

Ideje egyszer és mindenkorra megtudnunk az igazságot!

Yuki szeme tágra nyílt, és már nyílt a szája, hogy újra sikoltson, de Shar David felé nyújtotta a kést. - Vágd le róla a ruhát! A saját szememmel akarom látni a virágját.

- Majd én - mondta Tamani, és nyúlt a kés után. De Shar megragadta a csuklóját.

- Neked nem lehet - jelentette ki Shar.

- Ha belépsz a körbe, az uralma alá kerülsz. Növény nem léphet be, különben mindannyian meghalunk. Tamani vonakodva visszahúzta a kezét.

David a kezében tartott késre meredt, majd összehúzott ajakkal a fejét rázta. - Nem. Ez már túlzás. Csak arról volt szó, hogy a székhez bilincselem. Hogy levágjam a ruhát egy védtelen lányról? Van fogalmatok arról, hogy az mi lenne? Nem csinálom meg. - Elindult a 267

még mindig nyitott bejárati ajtó felé. - Ti meg... megőrültetek. Ez a lány nem csinált semmit. És a kör? - Sharra meredt. - Nem mondtad, hogy fájni fog neki. Egy dolog Laurelt megvédeni, de én... én ebben nem akarok részt venni. - Ezzel megfordult, és kiviharzott az ajtón.

Tamani indult volna utána, hogy visszahozza, de Shar a mellkasára tett kézzel feltartotta.

- Hadd menjen! Nehéz éjszakája volt - mondta, majd Chelsea felé fordult, és némi tétovázás után neki nyújtotta át a kést. - Légy szíves!

- Férfiak... - horkant fel Chelsea gúnyosan, a késre rá sem nézett.

Lassan, és meglepően nyugodtan átlépte a fehér vonalat. Amikor belépett a körbe, Yuki megint elkezdte dobálni magát, de Chelsea csípőre tett kézzel megállt mögötte.- Yuki, maradj nyugton!

Tamani nagy bámulatára a Téltündér abba is hagyta a vergődést. Talán tudta, hogy egy emberrel nem veheti fel a küzdelmet. Megtörtént és csendben ülve tűrte, hogy Chelsea óvatosan leoldja róla az ezüstszínű obit, és néhány centiméternyire lehúzza a cipzárt a hátán. A lány lebontotta a széles fáslit is, amit Yuki szorosan a törzsére tekert.

Mindenki elhűlt, amikor Chelsea négy széles, hófehér szirmot szabadított ki a fásli fogságából. A szirmok elrendeződése a mikulás-virágéra hasonlított, nem is volt sokkal nagyobb nála.

Tamani korábban már látta a pollent a tenyerén, de a Téltündér klasszikusan fehér virágának látványára olyan rettegés töltötte el, hogy majdnem lerogyott az érzés súlya alatt.

Shar csak suttogta, amiért Tamani lázasan imádkozni kezdett:

- Az istennő segítsen mirajtunk!

268

Köszönetnyilvánítás!

Elsőként mindig briliáns szerkesztőimet, Tara Weikumot és Erica Sussmant kell megemlítenem, akiknek az imidzsemet köszönhetem, valamint Jodi Reamert, az ügynökömet, akinek a...

szintén az imidzsemet köszönhetem. Köszönöm, hogy mindig mellettem álltok. Olyan sokan dolgoznak a Harpernél, akiknek még a nevét

sem

tudom,

pedig

dolgoznak

a

könyveimen

-

mindannyiotoknak köszönöm! A nemzetközi kiadásokért felelős csapatnak is köszönet: Maja, Cecilia és Chelsea - leírhatatlanul jó fejek vagytok. Alex Shane, az ügynököm asszisztense: ha ráfirkant valamit a borítékra, mindig jót jelent!

Sarah, Sarah, Sarah, Carrie, Saundra (vagyis Sarah) - nélkületek megőrültem volna. Köszönet mindenért! Főleg a nindzsákért. De tényleg... nindzsák?

Nagynénémnek, Kleának: őszintén sajnálom. Az előző

kötetben, a Spellsben elfelejtettetelek megemlíteni. (A nem létező

memóriámat okolom érte.) Köszönöm, hogy elcsórhattam a keresztnevedet - gondolom, ez most már mindenki számára világos.

És ne aggódj, a könyvbéli szereplőmmel itt véget is ér a hasonlatosság! Más neveket is loptam: Mr. Robison, a pályaválasztási tanácsadó a régi középiskolámban... kihajtott belőlem egy diplomát, pedig... akadt egy kis probléma a papírjaimmal... köszönöm! Mrs.

Cain - Önnek köszönhetem, hogy szeretem az irodalmat. Azzal állítok emléket az óráinak, hogy használom a nevét a könyvemben: még ma is hálás vagyok azért az időszakért. Aaron Méltón, a különleges (ingatlan) ügynök, mondtam én, hogy Tamani helyettesének te kölcsönződ majd a neved és a személyiségedet! Nem hittél nekem! Haha! Hálám Elizabeth LemonLightnak is, aki elsőként ismert fel egy könyvesboltban - tudom, hogy megtalálja ezt a sort.

269

Kenny... erre nincsenek szavak. Miattad tudom megcsinálni.

Audrey, Brennan, Gideon, Gwendolyn: a legklasszabb vívmányaim.

Szűkebb és tágabb famíliámnak: a legjobb szurkolótábor az enyém!

270