London. Szoba a
Towerben.
Buckingham, Stanley, Hastings, az elyi Püspök, Catesby, Lovel,
Mások, asztalnál ülnek; Tanácsszolgák megettök.
HASTINGS.
Nemes peerek, e gyülés czélja most,
Végezni a koronázás iránt:
Tehát mikor lesz e királyi nap?
BUCKINGHAM.
Kész minden a királyi ünnepélyhez?
STANLEY.
Kész; a napot kell meghatárzani.
PÜSPÖK.
Én azt hiszem, jó lesz a holnapi.
BUCKINGHAM.
Ki tudja a protector véleményét?
Ki a nemes lord bensőbb megbizottja?
PÜSPÖK.
Nagyságod, elméjét jól ismeri.
BUCKINGHAM.
Ismerjük egymást arczról; ám a szív:
Ő szívemet jobban nem ismeri,
Mint én az önökét; sem az övét én,
Mint az enyémet ön, mylord. Önök,
Hastings úr, egymást szívből szeretik.
HASTINGS.
Kegyének hála, hogy szeret, tudom;
De a koronázásra nézve nem
Kémlém ki szándokát, ő sem közölte
Magas határzatát egy szóval is.
De, lordjaim, mondják ki a napot,
S én szavazok majd a herczeg helyett,
Mit ő, remélem, nem vesz rossz neven.
Gloster jő.
PÜSPÖK.
Ép jókor, im jő a herczeg maga.
GLOSTER.
Jó reggelt, tisztelt lordok s rokonim.
Igen soká alvám; de fontos ügy,
Remélem, nem mult távollétemen,
Miben jelenlétem lett volna döntő.
BUCKINGHAM.
Ha jelszavára nem lép fel, mylord,
Hastings úr adja szerepét, vagyis
Szavaz, hogy a királyt megkoronázzuk.
GLOSTER.
Úgy Hastings úrnál senki sem merészebb:
Lordsága jól ismer s nagyon szeret.
Ely lord, Holbornban levén minap,
Kertjében epret láttam diszleni:
Kérem, hozasson abból énnekem.
PÜSPÖK.
Mylord, azonnal, a legszívesebben. (El.)
GLOSTER.
Egy szóra, Buckingham rokon.
(Félrevezeti.)
Catesby kikémlelé Hastingst, s ezen
Nyakas nemest oly buzgónak lelé,
Hogy kész fejét veszitni, mint belé
Egyezni, hogy urának a fia,
Miként hódolva czímzi, trónjogát
Veszitse.
BUCKINGHAM.
Távozzék; majd követem.
(Gloster és Buckingham elmennek.)
STANLEY.
Az ünnep napját nem határozók meg.
Azt vélem, holnap még nagyon korán lesz:
Mert én magam sem készülék el úgy,
Mint azt tehetném, hogyha elhalasztnók.
Az elyi Püspök visszajő.
PÜSPÖK.
Hol a kegyes lord, Gloster herczeg? Immár
Küldék az eperért.
HASTINGS.
Ma reggel a herczeg derült, szelid:
Midőn jó reggelt ily vigan kiván,
Tetszős vagy elmés dolgon jár esze.
Nincs is keresztyén, a ki oly kevéssé
Tudná fedezni szeretetét s haragját:
Arczán szivébe látni egyenest.
STANLEY.
S mit olvas arczán szívéről azon
Élénk derültségből, melyet mutat ma?
HASTINGS.
Ej, hogy ma itt nem bosszus senkire;
Máskép tekintetén meglátszanék.
Gloster és Buckingham visszajönnek.
GLOSTER.
Kérlek, mondjátok meg, mit érdemelnek,
Kik életemre ördöngös cselekkel
S átkos bübájjal türnek? s pokoli
Varázslattal megrontják testemet?
HASTINGS.
Fönség, iránta gyöngéd szeretetből,
E körben első én kárhoztatom
A vétkezőket: bárkik légyenek,
Kimondom, a halált megérdemelték.
GLOSTER.
A vész tanúja hát szemed legyen.
Nézd, mint büvöltek el; nézd karomat,
Mint elfonyasztott ág, kiaszva van:
S az, Edvárd nője, a szörnyű boszorkány,
Frigyben Shorenéval, a czudar rimával,
A kik bűbájjal így megrontanak.
HASTINGS.
Ha elkövették e tettet, nemes lord –
GLOSTER.
Ha! pártfogója ez átkos rimának,
Te állsz elő e ha-val? – Áruló vagy:
Le a fejével! – Szent Pálra esküszöm,
Nem is ebédlek, míg nem látom azt. –
Lovel, Rateliff, azt mondom, meglegyen:
A többi, ha szeret, föláll s követ.
(A Tanács, Gloster és Buckinghammel,
el.)
HASTINGS.
Jaj Angliának, jaj! nem énmiattam:
Mert, én bolond, ezt megelőzhetém.
Álmodta Stanley, hogy siskát a vadkan
Levágta: s én gunyoltam, nem futék.
Háromszor botlott meg hátas lovam,
S a Towert látva, bokrossá leve,
És nem akart a mészárszékre hozni.
Oh! most a papra szükségem nekem van;
Most bánom, a mit hetyke diadallal
Mondék a hirnöknek, hogy ellenim
Ma Pomfretben meghalnak véresen,
Míg én a kegy ölén biztos vagyok.
Oh Margit, Margit! most csap súlyos átkod
Szegény Hastingsnek nyomorult fejére.
RATCLIFF.
Jer, jer, siess; a herczeg enni vágyik;
Gyónjál hamar; fejed’ kivánja látni.
HASTINGS.
Oh, a halandók múlandó kegye!
Jobban vadászszuk Istennek kegyénél.
Ki mosolyid legén épit reményt,
Úgy él, mint árboczon részeg hajós:
Minden lökésre kész alázuhanni
A szörnyü mélység végzetes ölébe.
LOVEL.
Jer, jer, siess; a jajszó hasztalan.
HASTINGS.
Oh véres Richard! – Szánandó hazám!
Rémületes kort jósolok neked,
Milyet nem látott még e rossz világ.
Vezess vérpadra, vidd e főt uradnak:
Hamar kivesznek, kik rajtam mulatnak. (Elmennek.)