ROBERT MASON

FEGYVER

 

ROBERT MASON WEAPON © 1989, R. MASON

HUNGARIAN TRANSLATION © KRESZNÓCZKI ÁGNES, 1990

A fordítást az eredetivel egybevetette: Kisbán Gyula és Trethon Judit

Megjelent az E & E Stúdió Kulturális Kft. PANTHER Kiadójának gondozásában.

Felelõs kiadó: Enyedi Zoltán

Sorozatszerkesztõ: Kisbán Gyula

Borítóterv: Alan Daniels illusztrációjának felhasználásával Kisbán Gyula és Margarita

Teijeszti a HERKULES Kft. Budapest XIII., Lehel út 20.

Készült az Alföldi Nyomdában, Debrecen, 1991

Felelõs vezetõ: Szabó Viktor vezérigazgató

Munkaszám: 3718.66-14-2

Szedte: TIPO GMK

Megjelent: 14,8 (A/5) ív terjedelemben

ISSN 0866-3211

ISBN 963 02 8441-3

 

Patience-nek

1.

Clyde Haynes tábornok az öböl bejáratánál békésen vitorlázó jachtot figyelte, és azon gondolkodott, vajon kémek vannak-e rajta. Hogy jobban lássa, távcsövét a szeméhez emelte. Pucér kémek? Clyde elvigyorodott, s fonnyadt arcán megjelentek a jól ismert barázdák. Két nagy csöcsû pucér kém.

A fedélzeten sütkérezõ lány észrevette a sziklán álló Clyde-ot, és integetni kezdett. A kutyafáját! Mit nem adnék, ha ott lehetnék. Régen voltam ilyen cicus közelében.

Egy hullám ütõdött nagy erõvel a sziklához, vízfoltot hagyott terepszínû nadrágján, de Clyde nem vette észre. A lány szólt a társának, és most már együtt integettek vidáman feléje. Egyikük felállt, és az árbocba kapaszkodott. Clyde felnyögött. Egy szál ruha sem volt rajtuk, de nem zavartatták magukat. Hol a pokolban voltak ezek, amikor fiatal voltam? A jacht azonban hamarosan eltûnt az öblöt szegélyezõ kókuszpálmák mögött.

- Az istenit! - Clyde megfordult, és leugrott a szikláról. A vakítóan csillogó fehér partra érve még egy ideig nyújtogatta a nyakát, a hajót kereste. Az öböl azonban keskeny volt, s a jacht végleg eltûnt.

Abban biztos volt, hogy amerikai lányok voltak. Azok a keblek csak amerikaiak lehettek. De mit keresnek amerikai lányok Costa Ricának ezen a részén? Biztos nem itt laknak. Ez a vidék teljesen lakatlan. Valószínûleg messzebb, valamelyik turistaparadicsomban tanyáznak.

Clyde elindult az öbölbõl, fölfelé a Cape Santa Elena pálmával borított meredekén, a kúriához vezetõ ösvényen. A kísérlet vezetõi éppen azért választották Costa Ricában ezt az északnyugati partszakaszt, mert kietlen volt. Könnyû biztosítani.

Clyde felnézett a hegyre. A fehér stukkóval díszített kúria kiemelkedett a kobaltkék égbõl. A piros terrakotta tetõ a keresztíves bordázatú orommal lebegni látszott a falak fölött. Az egész épület csillogott a mélyzöld trópusi növényzettel borított dombtetõn. Már az fõnyeremény, hogy van itt ház. A filmszínész, a tulajdonos, örömmel adta bérbe. Egy sirálycsapat körözött a felsõ emelet tengerre nézõ erkélye fölött.

Valaki összecsapta a bokáját. Clyde hallotta, hogy „Jó reggelt, uram“-mal köszöntik, de a katonát csak késõbb vette észre. Viszonozta az üdvözlést, és a terepszínû ruhába öltözött õrszem felé fordult.

- Ne csinálja ezt, katona! - mondta. - Ha úgy ugrál és szalutál itt, mint aki szolgálatban van, csak az erejét pocsékolja.

- Igen, uram. Elnézést, uram.

- Nem történt semmi! - Clyde elolvasta a katona zubbonyán álló nevet. - Sawyers közlegény. Nem szeretném, ha rossz szokásokat szedne fel, fiam. Eljöhet az idõ, amikor igazi katonásdit is játszhat.

A tenger felõl lágy szellõ fújdogált. Sirályok szálldostak a piros kõvel kirakott terasz fölött, és rikácsolva lelecsaptak a kenyérdarabokra, amiket a fotelban ülõ Solo hajigált nekik.

Bill Stewart, az Electron Dynamics társtulajdonosa, a kúria hivatalos bérlõje, Solo mellett ült, szemben a tengerrel. Nyurga, szõke férfi az ötvenes évei közepén, akin azonban az évek nem hagytak nyomot. Fehér pamutnadrágot, bõ hawaii inget és panamakalapot viselt, mert féltette világos bõrét a naptól. A pálmafákon átsuhogó hûs szellõ kellemesen simogatta arcát, és meg-meglebegtette rajta az inget. Clyde-ot nézte, aki feléjük tartott az ösvényen. Bill már többször megfigyelte, hogy Clyde mindig sietõs léptekkel jár. Zömök, erõs testébõl sugárzott az életerõ. Energikus ember. Nem túl okos, de mindig tele lendülettel.

A DARPA*-val öt évvel azelõtt kötött szerzõdés óta az Electron Dynamics lett az egyik legnagyobb hadianyagfejlesztõ társaság.

 

* DARPA = Defense Advance Research Projects Agency (Elbontást Kutatói Tervek Ügynöksége)

 

Bill, aki kiváló mérnök volt, meg is gazdagodott. Viszont nem sokat élvezte a Melbourne Beach-i házát, mert nem maradt rá ideje. Arról álmodozott, hogy - jóllehet a bõre nem bírta a napot - ott fog sütkérezni a tengerparti luxusvillájában, mert hogy egy multimilliomoshoz ez illik. Valahol Floridában, ahol meleg nyári napokon még a szellõ sem hûsít.

Bill elmosolyodott. Jól esett forró bõrének, amint a friss Costa Rica-i levegõ bebújt nadrágszárán és bõ ingén keresztül. A rikácsoló sirályok felé fordult.

Solo nem látszott, csak a karosszék magas hátlapja. Egy golyónyi kenyérdarab repült a levegõbe, amiért lármás légi párbaj kezdõdött, és csak akkor ért véget, amikor a gyõztes elragadta a zsákmányt, s a madársereg elrepült.

- Falánk bestiák - jegyezte meg Bill.

- Csak játszanak - felelte Solo.

Bill elmosolyodott. Solo virágdíszes panamakalapja úgy forgott, mint egy szalmából készült radar antennája, amit a sirályok mozgására állítottak.

- Készen állsz holnapra? - kérdezte Bill.

- Alig várom - felelte Solo, miközben egy újabb ke-nyérgalacsint dobott a levegõbe.

Bill elvigyorodott. Na végre. Ez már haladás.

- Sokan kíváncsiak az eredményre. Nagy lehetõség ez a számodra.

- És a te számodra, Bill.

- Igen, nekem is.

Bill észrevette a terasz alatt elfutó Clyde-ot, és hozzátette.

- Ha elszúrod, nekem kell elvinni a balhét.

- Rajtam nem múlik, Bill. Én vagyok minden idõk legnagyobb komcsiölõje - mondta Solo különös, de nyugodt hangon - Vézna, vacak harci gép. Lorenzót máris halottnak tekintheted.

Bill egy grimasszal reagált. Igen, ezt akarták hallani. Solo azonban csak szajkózta mindezt, rezzenéstelen hangon, minden meggyõzõdés nélkül.

- Ez az, helyes - üdvözölte õket Clyde, aki ekkor ért a teraszra. Fogai fehéren villantak ki napbarnította arcából.

- Társalogsz a fiúval?

- Igen. Megbeszéltünk néhány erkölcsi szempontot. Solo nem értett egy-két dolgot, ezeket tisztáztuk, legalábbis remélem.

- Erkölcsi szempontot? - Clyde szemöldöke összerándult õszülõ, rövidre nyírt haja alatt, amikor Solóhoz lépett. - Csak annyit kell észben tartanod, hogy katona vagy. Amerikai katona. Mi pedig a nyavalyás életünkért harcolunk.

Bill behunyta a szemét. Már megint kezdõdik. Clyde folytatta.

- Nehéz volt, fiú, de gyõzni fogunk most is. Megvertük õket Koreában és Vietnamban. Végeztünk velük Chilében, Salvadorban és Guatemalában. És most, megverjük õket Nicaraguában is. És veled - ekkor Clyde széles mosolyra húzta a száját -, szóval te és a hozzád hasonlók lapátra hányjátok õket.

- Lapátra hányjuk õket! - mondta Solo, és egy újabb kenyérdarabot hajított a levegõbe.

Clyde nevetett, és a sirályokat figyelte. Amikor a tekintetét a kövezetre irányította, szemöldöke összerándult.

- Solo! Ugye, abbahagyod? Minden tele van már sirályszarral.

- Utálom a sirályszart! - válaszolta Solo. Clyde leült Bill mellé, miközben a fejét ingatta.

- Mi van a fiúval, Bill? Még soha nem volt ilyen átkozottul engedékeny.

- Majd késõbb elmondom - mondta Bill, és Solo felé bólintott.

- Aha, késõbb - Clyde a fehér fakorláton keresztül a tengert nézte. - Bill! Figyelj! Láttad azt a valamit néhány perce a tengeren?

- A jachtot?

- A jachton azt a két pucér csajt. A fenébe is, Bill. Mikor is volt utoljára? Egy hónapja?

- Három hete - mondta Bill. - Lányokat nem láttam. Messze volt innen a jacht.

- Jézus Isten, Bill! - Clyde felkapta a távcsövet. - Legyen mindig kéznél egy távcsõ. Soha nem tudhatod, milyen váratlan dolgokat láthatsz. Solo, te láttad azokat a csöcsöket? - Clyde hátrafordult, de Solo karosszéke üres volt.

- Hová a fenébe tûnt?

- Biztos még át akarja nézni a holnapi küldetés feladatait - mondta Bill.

- Ember! Ezt nevezem gyorsaságnak. Nem sokat teketóriázik - szólt Clyde. - Ha ezek a fickók egyszer belelendülnek, pokoli nehéz õket megállítani.

- Azt hiszem, sajnos, igazad van - válaszolta Bill.

2.

Csak az esõcseppek zaja törte meg a csendet. A talajban kotorászó pekari összeráncolta az orrát, és felnézett. A cserkészõ jaguár megtorpant, s a levegõbe szaglászó prédáját figyelte.

Az esõcseppek áttörték a trópusi õserdõ felsõ lombtakaróját, aztán mintegy hatvanméternyi zuhanyás után gomolygó párává váltak. Sötét árnyak rajzolódtak a fehér ködfátyolban. A pekari tovább kutatott az élelem után.

A matapalo pálmák között rá leselkedõ veszélytõl megrándult a farka, de aztán lassan folytatta a keresést. A jaguár bajszán és bundáján gyöngyözõ esõcseppek gyûltek össze, majd a földre hullottak.

A disznó mélyen a talajba fúrta az orrát. A jaguár néhány centit kúszott feléje. Amikor a disznó veszélyt szimatolva felkapta a fejét, a nagy macska megdermedt.

A jaguár látta, hogy nem messze tõle valami megmozdul. Figyelt, de nem történt semmi. A levegõbe szimatolt. Semmi. A jaguár nyugtalanul sandított körbe, és várt.

- Pompás kép! Kábé húsz kilométerre vannak innen - mondta a vezérlõterem monitora elõtt ülõ Bill, aki ismét egy csiricsáré hawaii-ingben feszített. A kúria ebédlõjére már nem sok minden emlékeztetett, kivéve a földig érõ függönyöket és a pókhálószerû kristálycsillárt. Groteszk látvány egy vezérlõteremben. A számítógépekkel, monitorokkal és technikusokkal telezsúfolt terem a Johnson Ûrközpont Irányítóközpontját idézte kicsiben.

- Tényleg fantasztikus! - válaszolta Clyde ásítás közben. Õ volt a program katonai igazgatóhelyettese, de a technikai részletek nem érdekelték. Bill munkáját egyáltalán nem értette, de nem is törõdött vele. Neki csak az eredmény számított.

Amikor Solo kinagyította a képernyõn a jaguár pofáját, a lopakodó macska óriásira nõtt a pálmafák között.

- Hogy kerül ide ez az átkozott jaguár? Mi van a küldetéssel?

Küldetés. A két férfi meglepõdve nézte a monitort. Solo hangja mogorván szólalt meg a hangszóróban, gépiesen és mesterségesen.

- Hát, igen - mondta Bill.

Amikor Solo újra távolabbira vette a képet, a macska éppen rávetette magát a disznóra. Halálos hördülés. A disznó megpördült, szájából kiesett a gomba. Solo most premier plánban mutatta a prédáját rázó jaguárt. Vér fröccsent a fogak tépte sebekbõl, s csorgott ki a jaguár szájából.

- Undorító.

- Ugyan már, Clyde. Neki mindenre kiterjed a figyelme. Ez igazán jó jel - mondta Bill.

A macska hirtelen megfordult, és magával vonszolta a zsákmányt. A monitoron most egy csipkés szélû levél szélén egyensúlyozó, óriásra nagyított vércsepp jelent meg.

- A küldetés - mondta Bill némi iróniával.

- Micsoda?! - kérdezte meghökkenve Clyde. - Nekünk az a feladatunk, hogy kinyírjunk valakit. A fenébe is.

- A küldetés - szólalt meg ismét a távoli, érzelem nélküli hang a hangszóróból, miközben a monitoron még mindig a vércsepp látszott. A csepp megnyúlt, a benne visszatükrözõdõ világ eltorzult, aztán lecsusszant a levélrõl.

A monitoron hirtelen más kép jelent meg.

Egy nedves levél tapadt a lencsére. Senki nem mozdult. Mindenki riadtan várta, hogy Solo letörli. A robot azonban hagyta, hogy a levél szép lassan elcsússzon a szemén, mint ahogy a jaguár osont át az esõtõl áztatott lombozaton.

Bill levette sztereo szemüvegét, pislogott egyet-kettõt, majd megdörzsölte a szemeit. Úgy érezte, mintha a levél az õ szemgolyóján csúszott volna végig. A szemüveg szinte a helyszínre vitte, Solo belsejébe. A monitort nézte. Látta, hogy a robot a tõle mintegy húsz kilométerre lévõ célpontot figyeli, a sûrû dzsungelen keresztül.

A fák közül Lorenzo tizedes tûnt elõ a célkörzetben, a dzsungel egyik tisztásán. Minden rezzenésre hátrafordult. Lorenzo volt a cél. Az volt a feladata, hogy hamarabb észrevegye a robotot, mint a robot õt. Papagályok rikácsoltak, tukánok recsegtek. A magasban egy pókmajom visított.

Solo félrefordította a fejét, így a karja is látszott a monitoron. Nedves levelek ragadtak a testét borító fekete plasztikra. Mindent arany színû pókháló borított. Gyöngyözõ vízcseppek futkároztak a leveleken, amint a robot leemelte válláról a Rugert.

Bill torka összeszorult, amint Solo felemelte a fegyvert, és kihajtotta a válltámaszt. Lorenzo tizedes Solót nézte. A robot megdermedt. Lorenzo nem vette észre, viszont megpördült egy felrikoltó tukán rekedtes hangjára. A robot felsóhajtott, és a puska távcsövén át megcélozta a tizedes halántékát. - Elkapta - mondta valaki hátul a teremben. A monitor kisebb képein megjelent az, amit Solo szemei láttak. A bal oldalin egy pálmalevél takarásában egy fekete mûanyag kéz, melyre pókháló és falevelek tapadtak, miközben a fekete, rozsdamentes acélból készült Rugert tartotta. Billék rápillantottak a másik képre is, amin Lorenzo haladt elõre a lombok között. A jobb oldali kép Lorenzót mutatta, premier plánban. Szemei kimeredtek, testét izzadság borította. A távcsõ hajszálkeresztje a fül és szem közötti pontra mutatott. Mint egy igazi mesterlövésznek, a robot szeme egy pillanatra sem rezdült meg. Nem tudott pislogni.

A két kép annyira eltért, hogy még a sztereo szemüveggel sem lehetett egyszerre látni a kettõt. Bill le is vette, és most felváltva nézte a két képet. A puska biztosan követte Lorenzo mozgását a tisztáson, rezzenéstelenül szegezõdött a koponyájára. A robot feladata volt eldönteni, hogy mikor tüzel.

Amikor Solo a puskát lazán a bal kezében pihentette, egy szitakötõ libbent a hüvelykujjára. A puska változatlanul pontosan követte Lorenzo minden mozdulatát.

Solo bal szeme kinagyította a kis rovart. A szitakötõ kicsit félredöntötte fejét az optikában. A bal oldali kép megtelt a szitakötõ apró, színjátszó fejével. A másik képen továbbra is az látszott, hogy a messzehordó puska célkeresztje precízen követi Lorenzo mozdulatait.

- Mi a francért nem lõ már? - kérdezte Clyde.

- Mindjárt. Még nem látott élõ szitakötõt - suttogta Bill, s visszafordult a monitor felé.

- Kurvára örülök - motyogta Clyde.

A szitakötõ illegette magát, törülgette ezerszínû szemét, olykor-olykor körülnézett, de a felette tornyosuló alaktalan fekete arccal nem törõdött. Lorenzo eltûnt a képernyõrõl. Solo leengedte a puskát. A szitakötõ látszólag háborítatlan kényelemben érezte magát a robot hüvelykujján, s most már mind a két kis képen egyenesen Bill szemébe bámult.

A termen meglepett szisszenés futott végig.

Bill a fejét ingatta.

Lorenzo tizedes jelent meg a lombok között. A robot nem figyelt, s Lorenzo észrevette. 9

- Mi az ördög van vele? - kérdezte a tábornok.

- Maga az ördög - mondta Bill nyugodtan. Lorenzo tizedes arca megjelent a páváskodó szitakötõ mögött.

- Frankó kis rovarod van, Solo - hallatszott a hangszóróból.

- Bill, szerinted mi a probléma? - kérdezte Clyde.

- Még nem tudom, Clyde. Olyan, mint a gyerek. Most tanul.

- Tanulhatna gyorsabban is! Ezért a pénzért.

A képernyõn ágak és levelek siklottak el Solo feje mellett. Lorenzo, láthatatlanul a robot mögött, megszólalt.

- Tudod biztosan, hogy merre mész?

- Igen.

- Mi volt olyan furcsa azon a bogáron?

- Odonata albanil.

- Aha…

- Ez a neve ennek a fajtának.

- Aha…

A hangszórókból mindenféje zaj szûrõdött. A monitoron levelek, indák és rovarok, Solo szemén keresztül. Haynes tábornok Solo képeit figyelte, és a fejét ingatta.

- Néha olyan, mintha igazi ember lenne. Ahogy például Lorenzóhoz beszélt. Úgy tûnik, hogy ért mindent.

- Ért is. De akkor miért nem húzza meg a ravaszt? Napról napra értelmesebb lesz - mondta Bill Clyde-nak nagyot sóhajtva. - Nem tudom, meddig veszi még be azt a sok marhaságot, amivel etetjük. Meg kéne neki mondani az igazat.

- Nem kell tudnia az igazat. Az a feladata, hogy teljesítse a parancsot. Az igazat még a mezei bakáknak sem mondjuk meg. Különben nehéz lenne õket rávenni, hogy használják a fegyvert.

- A tûzzel játszunk, Clyde. Rá fog jönni, hogy hazudunk. Egy szaros baka nem számít. Solo viszont más…

- Még jó, hogy ez a sok kibaszott pókháló nem idegesít - hallatszott most Lorenzo hangja.

- A pókháló a legerõsebb természetes szál - válaszolt Solo.

- Az indiánok halászhálót csinálnak bejõle.

- Nephila clavipes.

- Ez igen! Még a nevét is tudod ennek a kurva pók nak?

- Persze.

Solo és Lorenzo együtt küzdöttek át magukat a sûrû bozóton.

Solo az elektronikusan irányított utat követte a várakozó helikopter felé. Más nyom nem volt.

A mûholdak ragyogó kék pontként jelezték Solo pozícióját a navigációs monitoron. A pont felvillant, haladt tovább a gép irányába.

Clyde felkapta a mikrofont.

- Mondd meg nekik, hogy Solo már közeledik. Kettõs kattanás a terem másik végében lévõ hangszóróból.

- Vörös Egy, Központ.

- Roger, Központ. Vétel.

- Mindjárt létrejön a randi.

- Roger.

A helikopter turbinájának visítása felerõsödött a hangszóróban. Bill feltette a sztereo szemüveget. Megrezzent, amikor egy nedves ág Solo arcába csapott. Solo pókhálóval, levelekkel és ágakkal borított karja félrehajlított egy ágat. A sivító helikopter lankadatlan lógó lapátokkal lapult a tisztás közepén. Körülötte a készenlétben álló kommandósok.

Bill elmosolyodott, amiért halvány bûntudatot érzett. Megtörténhet, hogy valaki átjut a Solo Project zónáját õrzõ zászlóaljon, viszont ennél biztonságosabb terület nem volt egész Costa Ricában.

Solo a most már örvénylõ rotor alatt bebújt a pilótafülkébe. A pilóta jelezte, hogy még várnak. A lövészparancsnok rohant feléjük, valamilyen rongyot lobogtatva.

- Solo, úgy nézel ki, mint a Mocsári Rém - üvöltötte, és rávigyorgott. - Szedjük le ezt a dzsungelszart rólad! Oké?

- Oké - mondta Solo.

Alig tudták levakarni testérõl a sûrû cafatokban rátapadó pókhálót. Solo eközben a rotort figyelte.

- A francba már! - mondta a parancsnok, és lepöckölt egy óriási pókot a kezérõl. Amikor földet ért, felemelte lábát, hogy eltapossa.

- Ne! - kiáltotta Solo.

- Jó fej vagy, Solo - üvöltötte a parancsnok. - Neked nem árthat, engem viszont egy szúrással kinyiffanthat.

- A nõsténypók nem bánt.

A parancsnok észrevette, hogy a pilóta felemeli a kezét, és integet a fejével. Ne vitatkozz Solóval!

- Nõstény? - a parancsnok undorodó fintort vágott, de nem bántotta a pókot. Félelem futott át rajta. Eszébe jutott, hogy Solo mi mindenre képes. Meg is ölhetné… Újabb pókhálót húzott le a robotról. Nem szabad ingerelni, gondolta.

- Honnan tudod, hogy nõstény?

- A nõstény szövi a hálót. A hím olyan kicsi, hogy szinte alig észrevehetõ.

- Hû, a mindenit! - mondta, és újabb pókhálóréteget kapart le Solo mellkasáról. - Ezt jó tudni, öregem.

- Igen - válaszolta Solo.

Solo bár a gyilkossági teszten megbukott, repülni nagyon szeretett. A programnak ez a része legalább sikeres lesz. Solo felkapaszkodott a Huey pilótafülkéjébe, és óvatosan leereszkedett a jobb oldali ülésre, vigyázva, hogy ne érjen a botkormányhoz. A parancsnok segített neki bekapcsolni a biztonsági övet, aztán bezárta az ajtót. Miután Solo felvette a sisakot és leeresztette az ellenzõt, teljesen úgy nézett ki, mint egy igazi ember.

- Oké - mondta a pilóta, Sam Thompson fõparancsnok és elmosolyodott. Solo volt a legjobb növendéke. - Mindenki a fedélzeten van.

- Értem - mondta Solo a mikrofonba.

Amint Solo a mûszerfalat pásztázta, Bill szemei elõtt elsuhant a többszáz kijelzõ és kapcsoló. Pillantása kö vette a robot úgy-ahogy megtisztított kezét, amint az a botkormány felé közeledik. Solo indított. A rotorok torn pa csattogással martak bele a levegõbe. A dübörgõ zaj felerõsödött. Solo maga felé húzta a botkormányt és a gép felemelkedett a tisztásról.

A helikopter elõredõlt, és gyorsítva közeledett a dzsungel egy alacsonyabb pontja felé. Solo egészen közel maradt a lombozat kontúrjához. Bill szinte rosszul lett a képernyõn villámgyorsan elsuhanó fák látványától. Az egyik fa ágairól madárfészkek százai lógtak, mint a kitömött zoknik. Körülöttük fénylõ fekete és szürkésbarna madarak felhõje keringett. Solo nagy ívben kikerülte a kolóniát. Egy perc múlva felcsillant a Csendes-óceán. Solo ráfordult a partvonalra és hatvan méter magasságba emelkedett. A hullámok lassan hömpölyögtek alattuk.

A kúria körül tökéletes béke honolt, amíg a gép oda nem ért. Bill látta, hogy Solo körözni kezd, szemével a talajt figyelve. A dzsungelben rejtõzködõ kétszáz katonából néhány láthatóvá vált a kúria körüli élõsövényben. Két Huey típusú helikopter terpeszkedett az épület mögötti gyepen.

Vajon föntrõl mit lehetett ebbõl látni? Az orosz mûholdak biztosan észlelik ezeket a gépeket. Ez azonban nem mondhat nekik semmi különöset. Az amerikai hadsereg több ilyen kúriát bérelt Közép-Amerika-szerte. Ez sem tûnhet másnak.

Solo landoláshoz fordult a tengeri szélben. Thompson keze a térdén nyugodott, közel a botkormányhoz. Készenlétben, ha valami mégsem menne tökéletesen. Elõfordult már, hogy tanítványai - kitûnõen képzett emberek is -, pont az utolsó pillanatban szúrták el a dolgot. Tisztában volt azzal is, hogy ha Solo az õ hibájából sérül meg, akkor melegebb éghajlatra tanácsolják.

Leereszkedés közben hirtelen erõs légáramba ütköztek. Solo maga felé húzta a botkormányt és gázt adott, hogy kompenzálja az õket a föld felé nyomó erõt, aztán úgy tette le a gépet a két másik Huey mellé, mintha már több ezer órás repülés állna mögötte, holott ez csak a tizedik volt.

Solo leállította a gépet.

- Nos, Solo, meg kell hogy mondjam, ez kitûnõ eredménynek számít. Jól csináltad - hallotta Thompson szavait Bill.

- Tudom - felelt Solo.

3.

Bill vodkás tonikját iszogatta a fenti teraszon, s közben a hullámokat kergetõ bíbiceket figyelte. Lábát a korláton nyugtatta. Észrevette, hogy cipõfûzõje kibomlott. Amikor lehajolt, hogy bekösse, eszébe jutott, hogy milyen nehéz volt Solót erre a mûveletre megtanítani. Képek interpretációja, testrészek helyzetének érzékelése, a tapintás kifejlesztése. A gyerekeknek néhány hétbe kerül, Solo hónapokig tanulta. De ezek után egyre gyorsabb lett. Tíz óra alatt tökéletes helikopterpilóta lett. Bill elmosolyodott. Vajon megérem-e, hogy nem úgy tekintek mindenre, mint egy megoldandó problémára? Egy bibic futott a visszahúzódó hullám felé, felkapott valamit, aztán visszafordult, s futott, hogy a következõ hullám el ne érje. A gyors mozgású madár felidézte benne azt a sok csalódást, amit Solo szerzett nekik, amikor is szinte egy év alatt sem volt képes megtanulni rendesen járni. Mindig elesett, s ettõl annyira elkeseredett, hogy utána napokig nem volt hajlandó újra megpróbálni. Solo szerkezete és programja képes volt ilyen érzéseket gerjeszteni. Az emberekben az érzelmek elsõrangú szerepet játsza nak, nem lehet tehát nélkülözni értelmes gépekben sem. Érzelmi struktúra nélkül Solo csak céltalanul bolyonga-na. Bill maga programozta az érzelmi reagálásokat Soló-ba, mégis teljesen elámult, amikor azokat mûködni látta. Persze azt nem lehetett tudni, hogy Solo úgy érzette, mint egy ember. Csak abból lehetett sejteni, amit Solo tett.

Az érzelmekre reagálni látszó gép elfeledtette a vele foglalkozó emberekkel, hogy Solo csak robot. Clyde-nalf például úgy tûnt, mint egy gyerek, akit lelkiismeretesen kell tanítani.

- Csalódást okoztál, Solo - mondta neki Clyde. - Azt hittem, érted, hogy mit akarunk csinálni.

Solo a székében ült, és nem adott választ. Clyde szomorúan ingatta a fejét.

- Na, rendben van. Újra átismételjük - mondta Clyde, miközben egyik ujját felemelte, és Solo felé hajolt. - Elõször is, vannak jó emberek és vannak rossz emberek.

- Jézusom, Clyde. Békén hagynál minket egy percre! - szólt idegesen Bill. Székét Clyde mellé rántotta Solo meg sem rendült. Clyde a szék szélén ült, és Billt nézte.

- Mit akarsz ezzel mondani? - mondta Clyde, és szigorú arcára gyermeki meglepetés ült ki.

- Azt, amit mondok. Solo nem hülye. Ezt már tudja. Legalább százszor hallotta. És én is. Hagyj békén minket egy kicsit!

- Bill, remélem tudod, hogy nem lenne szabad innod ilyen korán reggel. Szolgálatban vagy.

- A civilek elõjoga - felelte Bill. Clyde újra Solo felé fordult.

- Solo, ugye tudod, hogy mirõl beszélek? A biztonság kedvéért, ismételjük át megint. Oké? !

- Igen - mondta Solo. Amikor Solo beszélt, nem látszott rajta. Szája csak akkor mozgott, ha mosolygott vagy ha mérges volt. Azt sem lehetett megállapítani, hogy merre néz. Soha nem gesztikulált. Tudta azonban utánozni azokat a hangokat, amiket hallott. Most Clyde hangjával próbálkozott, de egy kicsit berezonált a rekedtes hanghordozástól.

- Na, látod - mondta Clyde. Némi felháborodással nézett Billre.

Bill megrázta a fejét.

- Solo! Mi a különbség egy jó és egy rossz ember között?

- A jó ember jó dolgokat csinál és amerikai - mondta Solo. - A rossz ember rossz dolgokat csinál és kommunista.

- Helyes! - mondta Clyde.

- Jézusom! - kiáltott Bill.

- Jól van! - helyeselt Clyde. - Mi vagyunk a jó emberek. Bill és én. Meg az itteni katonák. Te is. Mi pedig azt akarjuk, hogy öld meg azokat a rossz embereket, akiket mi kijelölünk.

- Nem - szólt Solo.

- Azt hittem, érted, amit mondok - folytatta Clyde.

- Értem is.

- Akkor mi a probléma?

- Nem arra kértél, hogy oldjak meg egy problémát. Clyde egy gyors pillantást vetett Billre. Bill elvigyorodott.

- Akkor miért nem ölöd meg azokat a rossz embereket, akiket kijelölünk? - kérdezte Clyde.

- Lorenzo nem rossz - mondta Solo.

- Értem! - üvöltötte Clyde. - Értem már! Tekintetét gyõzelmesen Billre emelte.

- Solo! Jól figyelj! Lorenzo tizedesnek most az volt a szerepe, hogy rossz ember legyen. A puskádban csak vaktöltény van. Azt akartuk tudni, hogy képes vagy-e semlegesíteni egy szimulált rossz embert, és el tudod-e játszani, hogy elintézed. Érted már?

- Igen. Elintézni: megsemmisíteni, kitörölni, kiirtani, kinyírni, megölni - mondta Solo, akinek most már töke letesen sikerült Clyde hangját utánoznia.

- Ez már beszéd, jól van.

Clyde teljesen begurult attól, hogy ez a szinonimasorozat a saját hangját hangzott el.

- Solo, jobb lesz, ha a saját hangodon beszélsz. A hideg futkos a hátamon, amikor az én hangom jön ki a fejedbõl.

Solo bólintott.

- Nos, tehát, ha holnap megismételjük a tesztet, meghúzod a ravaszt?

- Nem - mondta röviden Solo. Clyde felugrott a helyérõl.

- Innom kell valamit - mondta.

Elindult a bárszekrény felé, de félúton megállt, és Billhez fordult.

- Oké, szakértõ… - Solóra mutatott. Bill bólintott.

- Solo, azt hittem, tudod, hogy ez a küldetés egy új TAU*. - A kifejezés korábban olyan társadalmi szituációkat és terveket jelölt, amikot Solo megtanult. TAU - hajszálon elkerült baleset, TAU - képmutatás vagy TAU - kitérés az ellenségnek.

 

* TAU = Thematic Abstraction Unit (Tematikus Absztrakciós Egység).

 

- Igen, Bill. TAU - megsemmisítés.

- így van. Felfogod most már, hogy hibát követtél el?

- Nem.

A robot kényelmes testtartásban ült a széken, nem mozdult.

- Végig rajta voltam a célon. Pontosan befogtam. Fölösleges lett volna meghúzni a ravaszt.

- Nem, mert ez is a szimulációs gyakorlat szerves része volt.

Solo természetes hangon beszélt, megfelelõ hanghordozással. Egy kicsit David Brinkley-re emlékeztetett.

- A döntéshozatal is az én feladatom.

Clyde, miközben poharában megpróbálta összekeverni a whiskyt a vízzel, lehuppant a Solo melletti székre. Bill elõrehajolt. Egészen halkan megjegyezte.

- Ha egy TAU-megsemmisítés feladatot adunk igazi golyókkal, igazi ellenséggel, akkor meghúznád a ravaszt?

Solo egy kicsit Bill felé fordította arcát. A mozgásból rá lehetett jönni, hogy merre néz, amit udvariasságnak szánt az emberi lényekkel szemben.

- Eddig még minden feladatot megcsináltam. Elég logikus azt feltételezni, hogy a jövõben is ezt teszem.

Bill hátradõlt. Miközben italát a szájához emelte, a robotot figyelte. Solo ijesztõen szó szerint vett dolgokat, ha sarokba szorították. Hülyének tettette magát. Miért nem adott most egyenes választ? Hazudni tud, az biztos. De mi ez a kétértelmû beszéd? Erre nem volt programozva. Sõt, egyenesen tilos volt kitérnie készítõi kérdései elõl. Ellenség esetében igen. De nekünk?! Annak ellenére azonban, hogy Solót a baráttal együttmûködni, az ellenséggel szembeszállni tanították, a robot egyre önállóbb lett. Bosszantó. Solo belsejében, a milliónyi processzor tömegében valami önálló életre kelt. Bill tisztában volt ezzel. Egy ilyen robotnál azonban a tanulás és érzelem beprogramozását nem lehetett kihagyni. Bill nagy álma mindig az volt, hogy egy érzõ gépet alkosson. Most, amikor már megvan, azt kéne elérni, hogy ne csússzon ki a kezei közül.

- Oké, Solo. Menj és töltsd fel az elemeidet. A TAU-felmérést majd holnap megnézzük.

- Igen - felelt Solo, és elõrehajolt a súlya alatt felnyögõ székben. Bill száznyolcvan magas volt és mintegy nyolcvanöt kilót nyomott. Solo ugyanolyan magas volt, de majdnem kétszer olyan súlyos. A robot felállt, és szó nélkül kiment.

- Valamit forral magában a fiú - mondta Clyde.

- Tudom - mondta Bill. - Csökönyösködik. Nem tetszik neki a küldetés.

- Én is így látom - felelte Clyde. - Ez a szimulált gyilkossági dolog túl sok teret enged neki a manõverezésre. Ha azt akarjuk megtudni, hogy a valóságban mit csinálna, akkor a valós világban kéne rábízni a feladatot. Ez a mi dolgunk. Valódi gyilkolással kell megbíznunk.

- Ezt komolyan mondod? - tekintett fel Bill hitetlenkedve.

- Hát, végül is erre megy ki a játék, nem?

- Solo csak prototípus. Nem szabad elsietnünk. Tudnunk kell, hogy mire képes. Most még nem tud ölni. Teljesen belebetegedett a McNeil-lel történt balesetébe. Elõször ebbõl kell kigyógyulnia.

- Marhaság - mondta Clyde, aki McNeil neve hallatára elfintorodott. - Nem várhatunk. Különben is, azt mondta, hogy lõne, ha a célpont igazi ellenség lenne.

- Azt mondta, hogy logikus lenne feltételezni, hogy lõne.

- A francba is! Hát, kapjon ellenséget! Meg kell tudnunk, hogy blöfföl-e. Ellenségbõl bõven van elég a közelben.

Bill Clyde kék szemébe nézett. Mindketten megjárták Vietnamot, látták a mészárlást, mégis mindenrõl másként vélekedtek.

- Igazi ellenséget, kipróbálásra?

- Térj észre, Bill! - vonta össze a szemöldökét Clyde.

- Öljük õket nap mint nap. Puskával, bombával, tûzzel-vassal. Igazán nem számít, hogy mivel. Solo ugyanolyan, mint a többi fegyver.

Bill látta, hogy Clyde hiszi is azt, amit mond.

- Erre nem adnak engedélyt.

- Dehogynem. Ez is egy kritérium. Meg kell tudnunki hogy Solo használható-e a valós világban.

- Errõl soha nem hallottam. Igazi ölés?

- Pedig így van. A katonai kísérlet egyik kritériuma.

- mondta nyugodtan Clyde. Bill elvörösödött. A fejét rázta, és Clyde-ra meredt. Hát persze, hogy errõl nem beszéltek neki.

- Ebben ne számíts a segítségemre - mondta. Clyde felállt, és Bill fölé hajolt.

- Bill! Tudom, hogy te tudod a legjobban irányítani Solót, mégis meg tudunk lenni nélküled. A gép egyre jobban megért engem is. Én is tehetek egy rohadt TAU-t minden szó elé. Solónak határozottabb irányításra van szüksége. Vedd már észre! Látnod kell, hogy nem min dig azt teszed, amit kell - ezzel megfordult, és kisétált az ajtón.

Bill a hûvös szélben lebegõ függönyt nézte. Mögötte a hullámzó tenger, a rikácsoló sirályok. Az izzó napkorongból már egyre kevesebb látszott. Bill utánafordult.

- Hát, majd meglátjuk - mondta.

Solo a szobájában ült. Az ablakon át, a kókuszpálmák között egy repülõ mókust figyelt. Solo pontosan tudta, hol landol majd a kis állat. Késõbb tekintetét a díszes tükörre emelte, és saját visszatükrözõdõ képét nézegette. Kinagyította a képet, s most már az egész szoba megjelent a tükörben: az öltözõszekrény, a két hatalmas ablak, a Cézanne-reprodukció. De vajon mi van ezeken túl? Végtelen sok megválaszolatlan kérdés képe keletkezett a tükör mélyén.

Újra csak saját magát nézte. Jobb oldalának egy nyitott rekeszébõl három kábel kígyózott elõ. Az egyik a falban lévõ konnektorból a telepeit töltötte. A másik a CD-le-mezjátszóhoz kapcsolta. A mellette lévõ tv-képernyõjén nem látszott semmi. A digitális információ gyorsabban haladt közvetlenül az agyába, mintsem látni lehetne a monitoron. Az agyában képeket látott, és a Huey narrátorának a hangját hallotta az oktatólemezrõl:

- Négy - negyvenbét. Ha a bemeneti indítóvezérlö meghibásodik, a pilóta hirtelen emelkedést észlel az EGT-ben. Ha csökkentjük az energiát, az EGT fenntartható. ..

A Huey turbinarészletének kinagyított képe az elmondottaknak megfelelõen változott.

A harmadik kábel a vezérlõterem központi számítógépéhez kapcsolta Solót. Solo ezt a hétköznapi, érzésektõl mentes szuper számítógépet használta a bonyolultabb matematikai problémák megoldásához. Alkalmasabb volt erre a feladatra, mint õmaga. Solo érdeklõdve hallgatta a dekódolt üzeneteket, amit a szigorúan titkos-katonai számítógép-hálózat, a MIL küldött Washingtonnak.

4.

- A három-kettõ-egy, hat-hat-kettõ koordinátában egy férfi érzékelhetõ. Fegyver van nála. Kék Hadtest - hang zott Solo nyugodt tájékoztatása. Hangja recsegett a légköri zavar és a helikopter zajában.

- Roger, Vörös Szem. Az észlelés helyes. Menj a másik szektorba - mondta vigyorogva Clyde. Billhez fordult.

- Ennek a fiúnak olyan a szeme, mint a sasnak. Az az ember a hármas szektorban álcázva van és maszkot visel.

- Nagy felbontású optikái vannak - mondta kurtán Bill.

- Ez igaz. Ezt azonban használni is tudni kell - felelte várakozásteljesen Clyde.

Billen sztereo szemüveg volt. Solo monitorán a két kísérõ helikoptert figyelte Solo mellett, aki most vezette elõször egyedül a Huey-t.

- Ember nem venné észre ezt az alakot, még ha ilyen optikája lenne is. Fogadok, hogy nem.

- Biztos igazad van - felelte Bill mozdulatlanul.

- Még mindig tajt részeg vagy a tegnap esti ivástól -szólt Clyde.

Bill fel sem nézett a monitorról. Clyde elterült a székében, és kávéját szürcsölte.

- Én legalábbis így érzem magam, ha precíz katonai terminusokat akarok használni.

Clyde felnevetett.

- Figyelj, Bill! Ne vedd a szívedre! Kettõnknek kell a feladatot végrehajtani - mondta Clyde, majd halkan hozzátette. - Legalább annyira utálok ölni én is, mint te. Rosszul vagyok tõle. Remélem, tudod?

- Marhaság. Mit tudsz te a gyilkolásról? Hisz te magad osztogattad a parancsot nekem is.

- Központ, Vörös Szem - szólt Solo.

Clyde a konzolhoz fordult, és kezébe vette a mikro font.

- Vétel, Vörös Szem.

- Két tábort látok. Az egyikben a Kékek, támadásra készen.

- Az ördögbe is! Olyan ez a fiú, mint a villám - vigyorgott Clyde.

Clyde a kezében lévõ mikrofonra nézett.

- Most meg mi van? Miért hallotta meg?

- A saját rádióját használta - mondta Bill, és ránézett a konzol billentyûzetére. - Ez okozta. Az én billentyûm adásra van állítva.

- Kapcsold ki. Az engedélyezett mûszert kéne használnia.

Clyde a szájához emelte a mikrofont.

- Vörös Szem. Csak a saját frekvenciádat használd. Érted?

- Értem.

- Menj az ötös szektorba.

- Roger.

- Elõször is azt nem értem, hogy ez a rohadt gép miért nem követi az utasítást. A program szerint nem használhatná a saját rádióját - fordult Clyde Billhez.

- Azért, mert Solo nem számítógép. Hányszor mondjam? Solo élõlénnyé kezd válni. Emberivé. Gondolkodik Ez a nagy dolog nála, ezért veszélyes. Vésd már az eszed be! Te is részt veszel a programban, a DARPA belépése óta.

Clyde elvörösödött.

- Nézd, Stewart! Én vezetem a helyszíni gyakorlatot. Te megcsinálod a gépet, aminek mûködnie kell, én pedig kipróbálom. A francos részletek nem érdekelnek, de azokat sem, akik Solót végül is használni fogják. A te dolgod az, hogy mûszakilag minden rendben legyen, és hogy válaszolj minden kérdésemre.

Billen erõt vett a nyugtalanság. Életébõl tíz évet áldozott a programra. Tudhatta volna, hogy ez lesz belõle. Döntenie kellett: vagy kifejleszti ezt a fegyvert, Solót, vagy nem csinál semmit. Nem hallgatott a lelkiismeretére, de abban bízott, hogy a robot irányítása nem csúszik ki kezei közül, ha sikerül a program. Hát, most sikerült. Hiába mondta, hogy milyen veszélyes, ha Solót csak ha dászatra tanítják. Csak még jobban vérszemet kaptak, amikor feltárta, hogy még a készítõire is veszélyes lehet. Hiába hangoztatta, hogy akár az atombombánál is veszélyesebb lehet. A bomba nem tud gondolkodni. Azzal érveltek, hogy elveszítette a realitásérzékét, annyira be-gubódzott a saját munkájába, hogy nem lát tovább az orránál. A DARPA saját szakértõi végeztek számítógépes szimulációkat, és bebizonyították, hogy Solo irányítható marad. Igazi harcos, ha megfelelõen programozzák és ellátják a szabályszerû biztonsági berendezésekkel. Solo a szemükben csak egy jól használható fegyver, egy manipulálható és fogékony normális számítógép. Hogy a gép érez? Ez csak illúzió. A számítógép saját kontroll-programja, hogy a milliónyi szimultán feladatot ellássa. Bill számára ez nem volt titok. Mindenre megvolt a válaszuk, na és a pénzük. Bill beleegyezést színlelt, és tovább dolgozott. Az igazság úgyis kiderül. És még mindig megvan az esélye, hogy Solót békés célokra is felhasználják. Végül is a legbonyolultabb gépezet még mindig a neander-völgyiek kezében van.

- Számodra Solo csak ennyi? Egy fegyver?

- így igaz, Mr. Tudomány! Solo nem több számomra egy tv-készüléknél. Szarok rá, hogyan mûködik. Most pedig a képeket akarom látni. Ezért vagyunk itt. Meg fogjuk tudni, hogy mire képes Solo. És…

- Központ, Vörös Szem - szakította félbe Solo. Clyde dühösen nyúlt a kapcsoló felé.

- Folytasd, Vörös Szem.

Bill a navigációs monitorra nézett. Az ötös szektorban nem volt célpont. Elterelõ hadmozdulat. Solo eddig százszázalékosan teljesített. Tovább lehet lépni.

- Roger, Vörös Szem. Helyes. Menj az utolsó szektorba.

- Roger. Huszonöt percre van üzemanyag - mondta Solo higgadtan.

Clyde Billre pillantott. Bill a fejét rázta.

- Sokat kockáztatsz Solo elsõ önálló mûveleténél - mondta.

- Értem, Vörös Szem. Ez elég lesz az utolsó szektor ellenõrzéséhez és a hazajutáshoz - mondta Clyde.

- Roger - hangzott Solo.

- Clyde! Nem túl nagy rizikó ez egy kétmilliárd dollárt érõ géppel?

- Én döntök - mondta Clyde. - Meg kell tudni, hogy cselekszik Solo stressz hatása alatt. Nincs szimulálás. Ez már élesben megy.

- És mi van, ha kifogy az üzemanyag?

- Majd kiugrik valahol, ha nem tudna leszállni. Solo kitûnõ pilóta, vagy nem? - vonta meg a vállát Clyde. -Nem árt meg neki. És ott van a két helikopterünk, majd õk felszedik. Ha megsérül, összefoldozzuk. Ezért vagyunk itt.

Bill szó nélkül hallgatta, majd megszólalt.

- És ha nem tudjuk összefoldozni?

- Már készítik az új Solót az Electron Dynamicsban. Több példány is készülhet belõle. Erre kell gondolnunk.

Clyde-ot segédtisztje szakította félbe, kezében a MIL-hálózattól kapott üzenettel. Clyde letette a mikrofont; és olvasni kezdett.

Billt az üzenet nem érdekelte, a monitort figyelte. Solo mintegy hatvan méter magasságban lebegett a dzsungel fölött, majd lebukott, hogy valamit jobban szemügyre vehessen a talajon. A lombozat szinte áthatolhatatlan volt. Solo most infrára váltott, s a fák lángvörössé váltak. Solo bal szemével kinagyította a képet, s Bill látta, hogy a piros lombozat mögött élesen kirajzolódik egy zöld emberi alak. Hason feküdt a talajon. Solo heteket töltött azzal, hogy képelemzõ technikáját kifejlessze. Most mûködött. Élõ ember nem vette volna észre az alakot, akkor sem, ha az zászlót lenget.

- Központ, Vörös Szem.

Clyde felnézett, intett Billnek, és a mikrofonra mutatott.

- Roger, Vörös Szem. Vétel - mondta Bill.

- A hatos szektorban egy embert észlelek. Koordinátaszámok: három-kettõ-kettõ, hat-öt-nulla.

Bill ellenõrizte a monitort. Solo kék pontja elhomályosította a célpontot. Tökéletes célra tartás.

- Roger, Vörös Szem. Ez volt az utolsó, gyere vissza -utasított Bill.

Solo nem válaszolt. Clyde letette az üzenetet Mosolygott.

- Engedélyezték a folytatást.

Bill felemelte a kezét és bekapcsolta a mikrofont.

- Vörös Szem. Térj haza. Vetted az üzenetet? Csönd.

Bill megismételte.

- Vörös Szem. Itt a Központ. Vetted az üzenetet?

- Használd a saját rádióját - ajánlotta Clyde.

Bill bólintott, kopogott, valamit a billentyûzeten, és a másik mikrofonba beszélt.

- Solo?

- Igen, Bill!

- A rádiód ki van kapcsolva. Nem hallunk.

- A rádiók mûködnek.

- Akkor miért nem válaszoltál?

- Leblokkolt az a zavaros üzenet. Bill! TAU-konflik-tus.

- Miféle üzenet? - kérdezte Bill a lehetõ leghalkabban.

- Amit a MIL-hálózaton kaptunk. Bill Clyde-ra nézett.

- Mirõl szól az üzenet?

- Mondtam már, Bill. Folytatjuk.

- Folytatunk, mit?

- A tesztet. Valódi célponttal.

- Hülye idióták! - Bill dühében az öklével ütötte az asztalt.

- Szedd össze magad, Stewart - ragadta ki kezébõl a mikrofont Clyde.

- Vörös Szem. Itt Központ.

- Az az állat titoktorony nem engedelmeskedik. Seggfej katonaagyak! - õrjöngött Bill. A többiek ijedten bámulták.

- Roger, Központ.

- Indulj haza, Vörös Szem! A küldetésnek vége. Kitûnõ eredményt értél el.

- Köszönöm, Központ. Most nem megyek haza.

- Hihetetlen! Valamiféle különleges jelet adsz neki? - ordított Clyde Billre.

- Dehogyis. Ez a te mûved! - emelte kezébe a kinyomtatott üzenetet Bill. Ez állt rajta:

„lázadók jelentik: szandinista elemek a Kék Szektorban. A kiszemelt elintézése engedélyezve. Alkalmi célpont. Teljes álcázás szükséges.“ Megcsinálják - gondolta Bill undorodva. Solo álcázva, gyakorlóruhában, a fején hálóval, hogy találomra kinyírjon valakit. Menj rá és pusztítsd el. Alkalmi célpont.

Bill felpillantott. Clyde próbálta rávenni Solót, hogy térjen vissza.

- Tizenöt percre van üzemanyagod. Nincs idõ vitázni. Vissza a bázisra!

Solo nem válaszolt. A navigációs monitoron látták hogy megfordul és észak felé tart.

- Vörös Kettõ, itt Központ - hívta a kísérõk parancs nokát Clyde.

- Roger, Központ - szólt Thompson, Solo oktatója.

- Menjetek rá Vörös Hárommal együtt Vörös Szemre. Kényszerítsétek haza.

- Roger - mondta Thompson. - Vetted, Vörös Három?

Vörös Három két kattanással válaszolt. A navigációs monitoron most két sárga pont takarta el a kéket.

- Nincs idõ vacakolni, Bill. Ha ez a lökött gép így ha lad tovább, vagy ki kell kapcsolni, vagy nagy baj lesz -mondta gyöngyözõ homlokkal Clyde. - Nem engedhetem, hogy ellenséges terület fölé repüljön.

- A DARPA és a CIA nem nagyon örülne neki, ugye. Clyde? - mondta Bill.

- Nem nagyon?! - üvöltötte Clyde. - Az sem tetszene nekik, ha felrobbantanánk. Mindketten felelõsek vagyunk ezért a kurva programért, Stewart. Jobb. ha azon töröd a fejed, hogy mit fogsz nekik mondani. Máris elkezdheted!

Bill rácsapott az üzenetre.

- Én kezdettõl fogva mondtam, hogy Solo nem automata. Nincs külön gombom arra, hogy rávegyem, köves se az utasítást. Meg kell tanulnia, hogy azt akarja, amit mi akarunk. Motivációra van szüksége. Éppúgy, mint nekünk. Olyan dologba vitted bele, amire még nincs felkészülve - mondta, s meglebegtette a kinyomtatott üzenetet. - Elküldted, s ez itt most a legnagyobb konfliktus. Túl hirtelen jött. Most azt teszi majd, amit helyesnek ítél meg.

- És az mi a fene lesz? - kérdezte Clyde.

- Halvány sejtelmem sincs.

- Stewart, beszélj vele. Mondd meg neki, hogy jöjjön vissza, mielõtt leszedetem - mondta rábeszélõen Clyde.

- Megpróbálom.

Bill Solo monitorát nézte, melyen most fakoronák suhantak el. Solo alacsonyabban és gyorsabban repült, mint akármelyik élõ ember mert volna.

- Solo!

- Igen, Bill - hangzott Solo higgadtan.

- A küldetést, amit a MIL-hálózat üzent, töröljük. Akkor visszajössz?

- Nem tehetem, Bill.

- Na tessék! - mondta Clyde. - Bill, nyomd meg a hatástalanító gombot!

- Nem tehetjük tehetetlenné, amikor repül, méghozzá ilyen gyorsan. Olyan erõvel zuhanna le, hogy teljesen tönkremegy.

Clyde sóhajtott. A navigációs monitort nézte. Solo kék pontja már húsz kilométerre sem volt a nicaraguai határtól. Clyde a mikrofonért nyúlt.

- Vörös Kettõ, itt a Központ.

- Roger, Központ. Vétel.

- Támadásra készülj.

- Ismételd meg, Központ.

- Támadásra készülj. Tûzkészültség. Érted? Hosszú csend, majd Vörös Kettõ hangja.

- Roger, Központ. Tüzelésre kész.

- Roger, Vörös Kettõ, állj készenlétben Vörös Szem harcképtelenné tételére. Ha jelt adok, célozd a motorját. Vége.

- Roger, Központ. Vörös Kettõ elindultam.

- Solo - mondta Bill. - Nyugodj meg, nem kell folytatnod a küldetést.

- Központ, itt Vörös Kettõ - kiabálta Thompson. - Vörös Szem félelmetesen alacsonyan kitérõ manõverekbe kezdett.

Solo monitorán a horizont hirtelen kilencven fokot dõlt, egészen közel repült a fakoronákon tátongó réshez.

- Solo, hallassz engem?

- Igen, Bill - Solo nyugodt hangja groteszkül hatott a vadul körözõ Huey-bõl. - Igen, nagyon jól hallak. Az lesz a legjobb, ha visszavonulok egy biztonságos helyre, és kielemzem a helyzetemet.

- Már csak tíz kilométerre van a határtól - jelentette az egyik technikus Haynes tábornoknak.

- Helyes döntés, Solo - Bill kényszerítette magát, hogy halkan, nyugodtan beszéljen. - A Központ a bizton ságos hely. Ide kell visszavonulnod.

- Központ, lehetetlen Vörös Szemet hatótávolságon belül tartani. Hogy a francba nem esik szét az a kaszni ettõl az õrült rohanástól? - kérdezte Thompson.

- Ezt magának kéne tudni - morogta Clyde.

- Solo! Nélkülünk nem boldogulsz! Energiád is csak húsz órára van - könyörgött Bill. - Most a túlélés a legfontosabb küldetésed.

- A túlélés a küldetés, Bill - mondta Solo, és a gépet olyan hirtelen fordította balról jobbra, hogy Bill a monitor képétõl is majdnem rosszul lett. - Nem lenne biztonságos visszatérnem a Központba. A szándéklogika azt sugallja, hogy olyan változtatásokat hajtanának végre a szerkezetemben, ami megfojtaná az énemet.

- Nem hagyom, hogy egy ujjal is hozzád nyúljanak! - üvöltötte Bill. - Megígérem!

- Öt kilométer, Maynes tábornok.

- Na, tessék, Stewart! - fulladozott Clyde, s Billre meredt. - El kell kapjuk a disznót!

- Solo!? - könyörgött Bill.

- Bill, biztos vagyok benne, hogy megpróbálnál megvédeni - mondta Solo.

- Vörös Kettõ, Központ - Clyde a monitorra meredt. A kék pont rezzenés nélkül haladt elõre észak Telé.

- Roger, Központ.

- Tûz. Lõjétek le!

- Lõjük le? - kapcsolta be a másodpilótához szóló telefont Thompson. - Mégcsak nem is látom. - A Központhoz fordulva így szólt: - Roger, Központ. Nem tudom garantálni, hogy eltalálom a motorházat. Még az is szerencse lesz, ha a helikoptert eltalálom.

Thompson néhány méterrel magasabban repült, mint Solo. Solo gépe ide-oda cikázott a géppuska irányzéká-ban.

- Roger, Vörös Kettõ - hallotta Thompson Clyde recsegõ hangját a fülhallgatójában. - Szedjétek le! Az se baj, ha darabokban. Érted?

- Roger, oké - mondta Thompson.

Solo hirtelen a magasba emelte a gépet. Az orra csaknem teljesen felfelé állt. A két másik gép elsuhant mellette, majd megfordultak.

Solo egyensúlyba hozta a helikoptert, lejjebb ereszkedett, s egy hatalmas fa koronájánál lebegett. Az üzemanyagjelzõ hangja élesen sípolt a fülébe. A mûszerfalon is látta a vészjelzést. A legjobb, ha itt landol.

Thompson meglátta, de nem nyomta meg az elsütõ billentyût.

- Központ, Vörös Kettõ.

- Indulj, Vörös Kettõ.

- Vörös Szem megpróbál landolni - mondta Thompson. - A fák között. Itt nincs tisztás.

- Úristen! - mondta Clyde. - Csak akkor lõjj, ha megpróbál elmenekülni. Elkaptuk! - fordult Billhez.

- Ha az a nyavalyás landol, akkor meg kell nyomnod a hatástalanító gombot.

Bill megadta magát. Mi mást tehetett volna. Solo bizonyára új küldetési tervet tûzött maga elé. Meg kell állítani. Bill felpattintotta a piros tetõt a hatástalanító gombról. A bonyolult szignál háromszori ismétlése mûködésbe hozná az apró robbanószerkezetet, amely leválasztja a robotot a teleprõl. Egy kis készenléti generátör tudatánál tartja ugyan Solót, de egyébként teljesen mûködésképtelen lesz. Bill várt. A monitort nézte. Solo helikoptere a fatörzsek közé ékelõdött.

Solo gépének fõ rotorja elérte a legfelsõ ágakat, és géppuskaropogáshoz hasonló zajjal törte darabokra és szórta szét a levelekkel együtt. A forgó lapátok lassan elcsendesedtek, miután az útjukba került ágakat leborotválták. A farokrotor letört, és a sötét mélységbe zuhant. A Huey megingott, és vadul a jobb oldalára dõlt. Solo le vette a gázt, s a rotorhajtó nyomatékát megszûntén próbálta stabilizálni a lefelé csúszó gépet. Az egyik la pát nagy csattanással vágódott egy fatörzsnek, és letörött. A másik még fordult egy-két bizonytalan kört, mi elõtt leszakította az antennát a helikopterrõl. Az összetört, megcsonkított törzsû gép recsegve-ropogva tört utat lefelé az összeroncsolt metapalo fák sûrûjében: Solo kezében a hasznavehetetlen botkormánnyal, megérkezett az erdõbe. A helikopter váza úgy összegyûrõdött, mint az alufólia. Solo elõhívta memóriájából a Huey kezelési útmutatóját: „VIII. rész, 4-56. Landolás fák között, 3-alfejezet. Ha az idõ engedi, rögzítsük a hevedert, kapcsoljuk ki az összes kapcsolót, és zárjuk el az üzemanyagszelepeket.“ Solo rögzítette a hevedert, majd kikapcsolta az összes kapcsolót, elzárta az üzemanyagszelepet és várt.

5.

Nem messze egy algával borított lajhár pislogva kereste az irdatlan robaj forrását. Az összeroncsolt helikopter recsegõ-ropogó ágak és indák között tört magának lefelé utat. A sûrû növényzet lelassította a kéttonnás roncs zuhanását. A közelben egy parányi aguti rikácsolt, majd riadtan ugrott félre, amikor a helikopter a dzsungel nedves talajába csapódott.

A rádióegység a pilótafülkébe fúródott. Szikrák záporoztak a zárlattól. A roncs egy darabig az orrán balanszírozott, egy pillanatra megállt, majd a hátára zuhant.

Csönd.

Levélfoszlányok szállingóztak a levegõben. Egy pókmajom ijedt rikácsolással fogadta a roncsot, és egy gesztenyét hajított a betolakodóra.

Solo, fejjel lefelé a biztonsági övben, körülnézett a füstfelhõben. Bal kezével megragadta az ülés alját, jobbjával kioldotta a kengyel csatját, minek következtében Solo a fülke tetejére pottyant. Lassan kecmergett kifelé a pilótafülke szélvédõjének szilánkjai között.

Egy gesztenye találta el a fejét. Felnézett, és meglátta a majmot, amint az egy újabb gesztenyét készült feléje hajítani. Lebukott. Feje fölött a dübörgõ Vörös Kettõ és Vörös Három próbált keresztül nézni a sûrû lombon.

- Központ, Vörös Kettõ - hallotta Solo a rádiót.

- Roger, uram, a gépet megtaláltuk, de Solót nem látjuk. Nagyon sûrû a dzsungel.

- Roger. Az irányfényét mi is látjuk.

- Solo? - kérdezte Bill a saját személyes frcks unciájukon. - Nem látlak a videón, és nem is hallak a frekvenciádon. Kapcsolj át!

- Központ, Solo nem mozog. Lehet, hogy megsérült, zuhanás közben. Egyébként klasszul csinálta - mondta Thompson.

Solo kikapcsolta az irányfényét.

- Központ, elvesztettük a jelét - szólt ismét Thompson.

- Az istenit! Megpróbál meglógni. Hatástalanítani! Nyomd már le a gombot! - üvöltötte Clyde.

A hatástalanítani szóra Solón félelem hasított át. McNeil esete idézõdött fel benne. Miután megölte azt, akit barátjának tekintett, letérdelt a vonagló test mellé, és megpróbálta megérteni, mi is történt. Félt. Amint megérintette McNeil összezúzott koponyáját, a belsejében valami felrobbant. Tehetetlen tömegként roskadt össze.

Ennek nem szabad megismétlõdnie. Bill megnyomta a gombot. A mûszerfalon háromszor felvillant egy piros fény. Hatástalanítás.

- Oké. Kész. - mondta. - Gyorsan menjünk érte, lehet, hogy kigyullad.

- Ez téged ne izgasson - morogta Clyde. - Az én embereim oda mennek, ahová én parancsolom nekik.

- Vörös Kettõ, Központ - szólt be a rádión Clyde.

- Roger, Központ.

- Készenléti állapot! A mentõcsapat útban van. Érted?

- Roger. Kérem, hogy még öt percig a töltõállomáson maradhassunk. Kevés az üzemanyag.

- Roger, Vörös Kettõ. A Kék Hadtest útban van. Solo megfordult, tájékozódott, majd elindult észak felé.

Clyde és Bill a térkép mellett álltak a szoba végében.

- Három kilométerrel megint közelebb került a határhoz. A bökkenõ azonban ott van, hogy embereink láttak ott tegnap egy rohadt szandinista járõrt. Itt akartuk megcsinálni az ölési tesztet.

- Solo tehetetlen, s a járõr ilyen állapotban fogja megtalálni - mondta Bill.

- Stewart, ha ez megtörténik, akkor elbúcsúzhatunk a havertól. Solo egy hét múlva már az oroszok karmai között lesz - jegyezte meg Clyde.

- Méghogy elbúcsúzhatunk? Clyde, ehhez nekem semmi közöm - üvöltötte Bill. - Solót te vitted ebbe az egészbe! Az az átkozottul nagyszerû parancsnoki döntésed, az!

- Te rohadék, ne add még fel! Én elkapom azt a kurva dezertõrt! - kiabálta Clyde, és megragadta a mikrofont. - A te hibád, hogy ez a kurva gép nem azt csinálja, amit kell! - Mire Bill válaszba kezdett, Clyde már bekapcsolta a mikrofont.

- Kék Hadtest, Központ.

- Roger, Központ.

- Mi újság? - hangzott Clyde dühös hangja az éteren keresztül.

- Még öt perc - mondta a Kék Hadtest vezetõje.

Solo leszaggatta az útjába akadó indákat, ágakat, és botladozott a földön kígyózó, vastag gyökerekben. Két mûhold navigációs jelébõl megállapította a helyzetét: Los Chilestõl ötvenöt kilométerre nyugatra, Las Cruzastól, a Nicaragua-tónál lévõ kis falutól tíz kilométerre délre. Két kilométert tett meg a zuhanás óta.

Hangok…

Solo megdermedt.

A hangok az ösvényrõl jöttek. Meglapult egy pálmafa tövénél, és várt. TAU-kitérés.

- Los yanquis? - mondta egy hang. Solo értette ezt a nyelvet. Ez volt az egyik nyelvi szerkezet, amire a terepgyakorlathoz megtanították. Szerkezetek. Két nyelvi szerkezetet ismert az ezekhez tartozó mozdulatokkal és arckifejezésekkel. Szerkezetek. Minden olyan fegyvert és gépet az agyába véstek, amit az utóbbi száz évben háborúban használtak. Szerkezetek a harci taktikához. Környezeti szerkezetek: flora és fauna, Costa Rica, Nicaragua és Florida topográfiai térképe.

- Lehet. Hallom a helikopterüket a fejünk fölött. A járõr feléje indult.

- Túlságosan délen vagyunk?

Solo most már látta õket. Az, aki beszélt, terepszínû egyenruhát viselt, és egy AK-47-es géppisztoly volt a vállára vetve.

- Paco, te értesz ehhez a térképhez?

- Természetesen, teniente. Mi északra vagyunk a határtól, az amerikaiak délre lehetnek.

- Menjünk egy kicsit tovább, hátha meglátjuk, mit csinálnak.

- Még ötszáz méter, és átlépjük a határt, teniente. A vezetõ továbbot intett.

Solo jneHett tizennégy katona masírozott el.

- Központ, Kék Vezér. Solo hallotta Clyde hangját.

- Vétel, Kék Vezér.

- Roger, Központ. A helyszínen vagyunk. Nem látjuk a roncsot. Tele van itt minden bozóttal. Készítjük a köteleket a mentõcsapatnak.

A két Kék Hadtest Huey-ja a lombok fölött lebegett. A Lobo osztag, az LRRP* csoport négy tagja a Kék Vezér helikopterének talpán állt. A D-gyûrûket nejlonkötelekhez csatolták, melyek másik vége az erdõ lombtakarójában himbálózott. A lombozat örvénylett a lapátok forgásától. A legénységi parancsnok jelére a katonák egyszerre lökték el magukat és másztak le a köteleken.

 

* LRRP = Long Range Reconnaisance Patrol (Kiterjedt Körzetet Felderítõ Járõr)

 

A vezérgép a társát hívta.

- Kék Kettõ, Kék Vezér.

- Kék Kettõ. Vétel.

- Roger, Kék Kettõ. Jelölj ki egy biztonságos megfigyelõ körzetet. Innen egy-két kilométerre.

- Roger, Kék Vezér.

Kék Kettõ azonnal elõrelendült, majd lustán fürkészve, egyre nagyobb köröket írt le. A Lobo-osztag eltûnt a dzsungelben.

Amikor a katonák már messze jártak, Solo elõmerészkedett a pálmafa mögül. Miután az elõbb letért az ösvényrõl, szembetalálta magát egy óriási pókkal, mely ez idõ alatt tökéletes hálóruhába öltöztette. A pók a hálója közepén ült, és sérüléseit foldozta. Az élénken figyelõ robottal egyáltalán nem törõdött. Solo fölemelte az ujját, és a pókhoz közelítette. A pók nem vette észre. Nephila clavipes, gondolta Solo. Hiába van nyolc szeme, nem lát jól. Gyöngéden megtapogatta sárga fekete pettyes pán célját, mire a rovar hirtelen megfordult, és olyan gyorsasággal kezdte rázni hálóját, hogy szinte láthatatlanná vált. Solo várt, amíg abbahagyja. Utána újra megérintette.

- Kék Vezér, a földrõl - rádiózta a Lobo csapat vezetõje.

- Roger, Lobo. Látsz valamit?

- Igen. Tíz méterre lehetünk a roncstól. Ha nem tudnám, hogy helikopter, nem ismerném fel.

A pók megint rázni kezdte a hálót, de már nem olyan vadul, és nem olyan sokáig. Solo ujjával egészen megközelítette a pókot.

- Kék Vezér!

- Roger, Lobo. Vétel.

- Solo eltûnt.

- Kutassátok át a körzetet! Lehet, hogy kiesett.

A Nephila clavipes felemelte az egyik mellsõ lábát, megforgatta, mint egy antennát, és megérintette a robot ujját. Amint a meleg mûanyaghoz ért, visszahúzódott. Majd ismét hozzáért, ez alkalommal óvatosan tapogatózva.

- Kék Vezér - mondta Lobo. - Itt nincs senki, és lefek ereszkedve sem láttunk semmit. Solo eltûnt.

A Kék Vezér segédpilótájára pillantott, és megrázta a fejét.

- Nemsokára elszabadul a pokol - mondta a mikrofonba.

Aztán bekapcsolta a rádiót.

- Központ, Kék Vezér.

- Vétel - mondta röviden Clyde.

- Roger, Központ. Szerintünk Vörös Szem nincs sem a roncson, sem a közelben.

- Akkor én nagy szarban leszek - hallotta Clyde hangját Solo. - Kék Vezér, mondd meg Lobónak, hogy levélrõl levélre kutassák át a körzetet. Küldök segítséget.

- Roger, Központ.

A pók egyik lábát Solo ujjára tette, majd a másikat is mellé helyezte. Aztán nem mozdult.

- Kék Vezér, Kék Kettõ. Láttam néhány szandinistát. Kék Vezér látta, amint Kék Kettõ körülbelül egy kilométerre köröz tõle.

- Roger. Mennyit?

- Kettõt biztosan, de letértek az ösvényrõl. Egy sza kasz lehet.

- Roger. Maradj rajtuk. Tájékoztass.“ Ne tüzelj, csak akkor, ha lõnek.

Solo lassan elvette az ujját. Lehajolt, hogy kikerülje a hálót, kiegyenesedett, majd gyors léptekkel észak felé indult.

- Kurva nagy égés! - mondta Clyde, amint Bill mögött lépkedett. - Fogadok, hogy a rohadt szandik elkapták azt a kurva masinát. Te jó ég!

Clyde-ról szakadt az izzadság a légkondicionált teremben. A várható washingtoni reagálásra gondolt. Két a nyugdíjig, s most fogják nyomorult õrvezetõvé lefokozni?

Clyde nagyon nehezen jutott a rendfokozatához. Három ellenszavazat, s az ember már ki is került a tiszti testületbõl. Ha nem lett volna Vietnamban viszonylag jó hírû parancsnok, keresztül is gázoltak volna rajta. Vietnam jelentette a belépõjegyet a dandártábornoksághoz. Azóta csak semmitmondó megbízatásokat kapott. Clyde jelentéktelen tábornok volt, aki barátja és jelenlegi fõnöke, Charles Wilson vezérõrnagy jóvoltából maradt állományban. Wilson és Clyde együtt jártak a Parancsnoki Fõiskolára, amikor mindketten repülõezredesek voltak. A póker és az italozás volt köztük a kapocs. Wilson úgy vélte, hogy a Solo Project helyettes vezetõjeként Clyde egy ártalmatlan, de a karrierje szempontjából mégis fontos poszthoz jut. Clyde külseje alapján jól mutatott mint tábornok, s ez elég is volt a DARPA-nak. Clyde tudta, hogy alkalmatlan a feladatra, de szeretett elfelejtkezni róla.

- A végére kell járni - mondta Billnek. - Jön jel So-lótól, vagy másoktól hallani valamiféle zajt?

- Semmi, Clyde. A fõ energiaforrása ki van kapcsolva, s talán már nincs is elég energiája a jeladáshoz.

- És Solo? Õ hall minket?

- Valószínû - mondta Bill.

- Akkor a szandik is hallhatnak minket, ha elkapták Solót.

- Lehetséges. Lehallgathatnak…

- Ez aztán kurva jó hír! - dühöngött Clyde, elvörösödve az erõlködéstõl, hogy visszatartsa õrjöngését.

- Bill, akkor nincs más hátra, ki kell kapcsolnunk az adónkat - mondta Clyde nyugalmat erõltetve magára.

Bill bólintott.

- Okosabbat nem tehetünk. A vevõkészüléket bekapcsolva hagyom, hátha hallunk még valamit.

- Oké - felette Clyde, és a térképhez fordult.

- Hol vagyunk, kapitány?

Bill hallgatta a segédtiszt tájékoztatóját. Az egyik csa pat a leszállás helyszínét fésülte át, a másik a szandinis ták felé indult. A kontrák két csoportban a határnál gyülekeztek. A navigációs monitoron színes pontok cikáztak, a helikopterek, a csapatparancsnokok vagy az LRRP vezetõjét követve. A villogó kék pont végleg eltûnt.

 

6.

A sötét égboltban élesen kirajzolódott a Maderas és a Concepcion, a két ezerötszáz méter magas tûzhányó körvonala. A napsütötte oldaluk fényesen ragyogott, az árnyékos koromfeketén sötétlett. Eusebio Chacon, a ti zennégy éves barna bõrû, fekete hajú campesino a ha jódokkban ült, lábát a vízbe lógatta. A Madre de Dios nevû halászhajó a távolban hánykolódott a Nicaragua-to zöld vizén. Ha így megy tovább, Eusebio megint elkésik Anyja legközelebb Agelát, a nõvérét küldi el halért. Agela nem álmodozik, nem tétlenkedik, mondja majd az anyja Nem bizony, Agela igazi segítség. Eusebio néha szerette volna megölni a nõvérét.

Amikor a Madre de Dios az öböl nyugodtabb vizére hajózott, Eusebio egy vadul integetõ alakot vett észre a hajó orrában. Inginio. Eusebióban feltámadt az irigység. Milyen jó Inginiónak. Minden nap kihajózik, néha egészen a madarasi San Ramonig is elvitorláznak. Ritkán kell kapálnia, rizst aratnia vagy édes burgonyával teli kosarakat cipelnie.

A víz megloccsant a lábánál, és örvényleni kezdett. A nagy testtõl Eusebio megrémült. Tiburón? A fiú felugrott. Cápák nemigen jönnek a dokkba, dehát az ember ezt nem tudhatja.

Most már tisztán hallotta a halászhajó pöfögését és Inginio kiabálását. - Eusebio! - Itt hozom a vacsorádat.

- Na persze! - kiabálta vissza Eusebio. - Te, mint a hajó mindenes cselédje, te chica! A fedélzetet sikálod, ha a fõzést befejezted - vigyorgott fehér fogait kivillantva bronzszínû arcából.

- Na és te, neked jó napod volt? - nevetett Ingínio - Leszedted az elõtét, kimostál, megstoppoltál mindent?

- A szerelõmûhelyben dolgozom, chica - válaszolta dacosan Eusebio.

Miközben a két fiú heccelte egymást, a Madre de Dios pöfögve-köpködve lassan a dokk felé sodródott. Inginio a partra dobta a hajókötelet.

- Na lássuk, elkapod-e?

A feltekercselt kötél Eusebio felé úszott a levegõben. Euisebio elkapta, kihúzta a cölöphöz, rátekerte, majd a hajót tovább húzta a part felé.

- Jól csináltad, Eusebio - kiáltotta egy barázdált arcú campesino a fedélzetrõl. - Jó tengerész válna belõled!

Eusebio széles mosollyal fogadta a férfit, Inginio apját.

- Köszönöm, tio Justos.

Inginio a hajó faránál lévõ kötélzettel a kezében a partra ugrott. A cölöp köré tekerte, és odakiáltott az apjának.

- De apa, Eusebiónak a ház körül kell dolgozni! Justos Flores a fejét ingatta. Igen, a két fiú heccelõdõ korban van. Tizenöt éves korában Justos és Eusebio apja, Juan Chacon is sértéseket vagdaltak egymás fejéhez, és „lecsajozták“ egymást.

- Tudod, Inginio, mindannyiunknak megvan a maga munkája - mondta Justos kérges kezével gesztiku lálva. - Mindegyik fontos. Mit ennél a halhoz, ha a com-panerok nem termesztenének rizst és babot?

Az emberek már gyülekeztek a halért. Justos legénysége, Raoul és Felix, kiemelték a zsákmányt a dokkra. A tömeg félkörben fogta körül a guapotes-szel teli hálót.

Az életükért vergõdve küzdõ tavi pisztrángok ezüstöszöld színben játszottak, amint a dézsákba öntötték õket.

- Tíz córdoba egy darab, amigos! - kiáltotta Justos, és könnyedén a partra ugrott.

- Minden nap többet kérsz - szólt az egyik asszony. - Ennyit nem adhatok.

- De Senora Arauz - vonta meg a vállát Justos. - Az üzemanyag is napról napra drágább. A csempészett motoralkatrészek egy vagyonba kerülnek. Az árban csak a saját költségeim vannak.

- A Gyõzelem elõtt a guapotes nem került többe két-három córdobánál - szipogta Senora Arauz. - És azok frissek voltak.

A vén szatyor! És azelõtt még cselédje is volt, aki eljött a halért. Még azt mondja, hogy nem friss a hal! Mit lehet tenni? - gondolta Justos. Az öregasszonyok már ilyenek.

- Igenis, Senora Arauz. Rossz idõket élünk, de ki kell bírjuk valahogy.

Senora Arauz sértõdötten hümmögött. Két nagy halat csúsztatott a nejlonszatyrába, majd bedobta a pénzt a haltisztító padon lévõ cigarettadobozba.

- Nyomorgunk a szandinisták miatt - motyogta. Nyakánál összefogta fekete kendõjét, és elbicegett a falu felé. Justos fejét ingatva nézett utána.

Percek alatt többszáz kiló hal kelt útra Las Cruzas konyháiba.

- Indulnom kell - mondta Eusebio. - Anya idegrohamot kap.

Inginio könyörögve nézett az apjára.

- Papa?

- Mi van, te nem akarsz részt venni a Madre de Dios lesúrolásában? - pillantott rá mogorván Justos, de közben már eldöntötte, hogy elengedi a fiút.

- Dehogynem, apa - vonta meg a vállát Inginio. - Maradok…

- Micsoda? - hunyorított Justos. - És mi lesz az ebédhez való zöldségekkel? Anyádra hagyod az egész munkát?

- Ó, apa - nevetett Inginio. - Köszönöm.

- Akkor gyere, te chica! - szólt neki Eusebio, és már rohant is.

Inginio a raktárnál érte utol. A falubéliek egy El Tigre-i teherszállítóra rakodtak, az utolsóra a mai napon. Az autó már roskadásig megtelt szárított gallo pintas-szal, barnababbal és elotes-szel, valamint édes kukoricával, ami csemegének számított Nicaraguában. Lesz pénz az idén a faluban. Eusebio arra gondolt, hogy anyja talán vehet majd egy rádiót a neki jutó részesedésbõl.

- Szóval a mûhelyben dolgozol? - kérdezte Inginio.

- Hát, majd nemsokára - vörösödött el Eusebio.

- Aha. Nemsokára - de Inginio nem akarta ugratni Eusebiót. Túl kényes volt a téma.

- Szerintem meg kéne kérned a szövetkezetet, hogy dolgozhass a Madre de Dioson. Jól meglennénk együtt Jó odakint a nagy tavon…

- Azt mondják, most nem kell több halász. Meg aztán tudod, én szeretem a gépeket. Többet kapnánk a termésért, ha mi magunk vinnénk a piacra. Ezek itt - s a teherautóra mutatott - ladrónes, rablók.

Inginio bólintott.

Egy szekér haladt el mellettük fáradtságtól kifejezéstelen tekintetû, csapzott ökrökkel és élénkszínûre festett kerekekkel. Cukornádat szállított. A két fiú a kocsis felé integetett.

- Hé, Tomás - kiabálta Inginio. - Ma éjszaka rajtunk a sor a vigilanciával, ugye?

- Igen, estúpido - vigyorgott Tomás, aki három év vei volt idõsebb a fiúknál. Õ volt a Juventud szervezõje és az õrszolgálat vezetõje. - Minden szerda éjjel mi ad juk a vigilanciát. Meg vasárnap is. Szar ügy.

- Qtté pasa, nino? - kérdezte Eusebio. - Csak nem veszekedtél a szeretõiddel? - folytatta, és az ökrökre mutatott. - Nem hajlandók mostanában?

Tomás erre megragadott egy kocsirudat, és feléjük hajította, de a fiúk már messze jártak.

Las Cruzasban százhuszonnégy ember élt a kókusz-pálmákkal borított hegyoldalban szabálytalan rendben meghúzódó huszonöt házban. A házsorok között kopár, mocsokkal teli nagy, udvarszerû térség, valamennyi közösségi megmozdulás színhelye. Amikor a szirtek mögött lenyugodott a nap, a falutól északra láthatóvá vált a tó és a vulkánok, délre pedig a szövetkezet gabonaföldje, a Rio Haciendas két partján. A folyó völgyére ebben a késõi órában a Colina Duendes, a Szellem Hegye már mély árnyékot vetett, és földek mögötti dzsungel is titokzatosan sötétlett.

A dzsungelben éjjel senki nem járt szívesen. Tele volt szellemekkel - Duendes, Chimeques és Siga Monies -de a falubéliek mostanában már nem ismerték ki magukat a dzsungelben. Eusebio és a falu népe Indiában leszármazottak voltak, azonban réges-régen a földet mûvelték vagy halászattal foglalkoztak. Elfelejtették, mit is kell tudni a dzsungelról. Ám a babona megmaradt. A falusiak néha még fogtak tatut, iguánát, elejtettek egy-egy szarvast, de egyébként mindenki a földjén megtermelt gabonából szerezte be táplálékát.

A lenyugvó nap megvillant Eusebio házának bádogtetején, és a fiút hirtelen szomorúság fogta el. A bádogtetõ még apja büszkesége volt, a gazdagság jelképe, s ez már évtizedek óta nem volt jellemzõ a falura. A Gyõzelem megváltoztatta a campesinók életét. Az addig szerzõdéssel mûvelt föld a sajátjuk lett.

A fekete fák mögött a vörös napkorong már félig lebukott. Az utolsó sugarak pirosló vércsíkokban verõdtek vissza a bádogtetõn. Ilyen vörös vértócsában találta Eusebio apját a kiégett fészer elõtt egy kontra rajtaütés után. Az animalék legyilkolták, amikor ki akarta kezükbõl csavarni a fáklyát.

- Qué, pasa, Eusebio? - kérdezte Inginio megérintve barátja karját. - Mit látsz?

Egy fehérpofájú majom rikoltozott a ház melletti kó kuszpálmán. Az agyagkemencébõl füst szállt az ég felé. Agela, Eusebio nõvére, a verandán ült, és egy új függõ-ágyat font.

Az álmodozásból kizökkentett Eusebio megfordult.

- Semmi különös, csak a nap, Inginio.

- A nap? - kezdte a heccelést Inginio. - Bolond az, aki a napba néz! De menjünk! Vissza kell érnem a zöldségekkel.

Futásnak eredtek, felriasztva az útjukba kerülõ csir ke- és pulykahadat.

- Eusebio! - kiáltott Modesta Chacon az ajtóból. - Mi a fenének kell rohannod? Csak felvered a port és az állatokat - folytatta, amint a verandára érve kérges kezét megtörülgette piszkos színû kötényében. - És hol voltál eddig? Hol a hal? Akarsz enni a vigilancia elõtt?

- Anya, késett a hajó. Hazáig szaladtam.

- Aha! azt látom - fordult Inginióhoz. - Na és te? Gondolom, az anyádnak kell ez a szatyor - és a paradi csommal, uborkával, káposztával teli mûanyag szatyor ra mutatott.

Inginio bólintott, majd felkapta a szatyrot.

- Gracias, tia Modesta - mondta, és Eusebióhoz fordult.

- Két óra múlva visszajövök érted. Remélem, nem al szol el addig!

Agela elnevette magát, de Eusebiónak nem maradt ideje válaszra.

- Nagy szája van - morogta nõvérének.

- Eusebio! Kéne még egy kis tûzifa - mutatott az anyja a kemence melletti üres fonott kosárra. - Miért kell ezt mindig külön mondanom? Vagy talán ezt is én csináljam?

- Dehogy is, anya!

Agela kezét szája elé tartva kuncogott. Eusebio csak a szemét meresztette, mire Angela visszavigyorodott. Amikor Eusebio dühösen a magasba emelte a kezét, Agela felkiáltott.

- Mama!

Modesta csak nézett. Eusebio elmosolyodott, és leemelte a tûzifás kosarat a falról. Modesta, fejét rosszallóan ingatva, visszament a házba.

- Nena! Baby! - sziszegte Agelának Eusebio. Cheripa, Eusebio kutyája, elkísérte a fiút a falu közös fatelepéhez.

Az alacsony fészer a falu mögött bújt meg. Az évszázadok óta erre járó megszámlálhatatlan láb ösvényt formált a talajban. Eusebio azon gondolkodott, hogy vajon õsei is itt lépkedtek-e. És vajon érezné-e az õsök szellemét, ha pontosan a lábnyomukat követné. Lehet, hogy Siga Monte, az õseink szelleme azokat kísérti, akik a lábnyomukba lépnek a dzsungelben?

Cheripa ugatni kezdett, és az ösvény melletti bokrok közé rohant. Egy iguána ugrott egy közeli kókuszpál-mára, s felfutott a törzsén. Cheripa a fatörzsre ugrándozott, és a farkát csóválta. - Gyere már, Cheripa. Elment. Egy tukán kiabált. „Yo te veo! Yo te veo! Látlak! Látlak!“ Eusebio felnézett. A hegytetõn a nap utolsó sugarai ragyogtak. A sötét erdõ buja lombja vörösen izzott a gerinc vonala mentén. A tukán rikító színei élénken kirajzolódtak a casa embrujada melletti sötét hegyoldalban. A Kísértetház, így hívták a gyerekek, lakatlan a Gyõzelem óta. Néhány fiú találkozóhelyül használta, de csak nappal. Éjszaka lehetetlen nem gondolni a szellemekre ebben a dzsungel mélyén megbúvó roskatag házban. Miután a tukán elrepült, és a nap lebukott a magas hegyek mögött, Eusebióra homály borult. Csak a vöröslõ égbolt világion, ez azonban a fészer belsejében már nem segített. Eusebio rettegve nyúlt minden egyes fadarabért. Csak nehogy megharapja valami! Cheripa a fészer elõtt ülve szemlélte a mogorva hegyeket.

A feketéllõ ódon házból egy majom makogása hallatszott. Eusebiót nem lepte meg, a majmok gyakran beköltöztek oda. Hirtelen egy egész majomfalka rikoltott fel, lármásan, tiltakozva. Jaguár?! A fiú vállára emelte a kosarat, és gyors léptekkel elindult lefelé az ösvényen. Reszketett a félelemtõl. Yacayo is lehet, az állati szellem, aki emberhússal táplálkozik. Rohanni kezdett. Érezte, hogy butaság, mert azért tudta, hogy ilyen nem létezik.

Fél nyolckor Eusebio és Inginio, kezükben az Ahkas-szal. az AK-47-es géppisztollyal együtt haladtak át a téren Egy csoport gyerek ült ládákon és székeken Escopeta háza elõtt, amely egyaránt szolgált vegyesboltként, kocsmaként és biliárdteremként. A szövetkezet egyetlen televíziója a verandán vibrált. Az áramot szolgáltató Honda-generátor köhögött-köpködött a bádogtetõs ház mögött.

Eusebio elmosolyodott, amikor Agelát meglátta. Gyönyörû nõ lesz belõle. És nagyon finom volt a kukorica kenyér is, amit ma este csinált. Mindenki szerette néz ni a „Küldetés. Lehetetlen“ címû sorozatot. Eusebio is mérgelõdött, hogy ezúttal ki kell hagynia.

- Jó lenne megnézni - mondta Inginio. - Azok zyanquik bámulatos dolgokra képesek.

- Kitalált dolog, gyerekeknek való - mondta Eusebio Inginio a barátjára nézett, látni akarta, hogy viccel-e.

De Eusebio komoly arcot vágott. Inginio kisebb és zár kózottabb is volt Eusebiónál, ezért adott a szavára.

- Kitalált dolog gyerekeknek - ismételte gondolko dás nélkül.

A gyerekek körül néhány férfi üldögélt. Petróleumlámpánál dominóztak, Victoria sört és Flor de Cana rumot ittak. Bár nem voltak szolgálatban, mindegyik székénél egy Ahka lapult. Tomás állva figyelte a játékot. Amikor meglátta a két fiút, odaköszönt.

- Buenas noches, chicos!

Ezzel megfogta a géppisztolyt, és csatlakozott hozzájuk.

- Ma éjszaka telihold lesz. Az animalék nem szeretik a világos éjszakát - mondta Tomás.

- Remélem, hogy azért csak eljönnek - szólt Eusebio halkan.

- Igen, csak hadd jöjjenek - tette hozzá Inginio. - Felkészültünk a fogadásukra - mondta, és megtapogatta a fegyverét. - Ezzel megállíthatunk egy egész csapat bas-tardot.

A határ menti falvakat mostanában jobban felfegyverezték, mint az ország belsejében.

A sötét folyó mentén a három fiú délnek tartott, a hídnál lévõ õrhelyük felé. Nemsokára maguk mögött hagyták a falut. A generátor zaja lassan elhalt a sötétségbea Jobb oldalon a hegygerinc, bal oldalon a magas völgyfal vetett óriás árnyat a csillagos égboltra. Eusebio felnézett a meredek hegyoldalra. A néma csendet semmi sem zavarta.

- Szerintem az öreg háznál kéne õrködnünk, az a vigilancia leggyengébb pontja - mondta.

- Az már szinte a dzsungelben van, Eusebio - felelte Tomás. - A fészernél õrködök az egész hegyoldalt belátják. Különben is, az animalék vagy a folyó felõl jönnek, vagy a tó melletti úton, mint legutóbb.

- Igazad van - mondta Eusebio.

Szeme egyre jobban hozzászokott a sötéthez. Ha nem nézett mereven, már látta az ösvényt is. A szandinista katonai oktatók tanították erre. Ne nézz sokáig egy helyre! És igazuk volt. Inginio és Tomás sápadt szellemeknek, lidércfénynek tûntek, jobban érzékelte a két alakot ha nem nézett közvetlenül rájuk.

Szó nélkül folytatták útjukat. Nemsokára feltûnt a híd de õröket még nem láttak. A folyó csobogva áradt a kü vek között. Tomás a papagáj hangját utánozva hívta õket Ez a buta madár éjjel-nappal hangoskodott. Az õr a ga lamb hangját utánozva válaszolt. A fiúk felmásztak a hídhoz.

A két csapat buenas nochest kívántak egymásnak, és felváltotta egymást. Tomás, Eusebio és Inginio éjfélig lesznek szolgálatban.

Eusebio és Inginio átmentek a hídon, s a híd mellett a folyóparton elfoglalták õrhelyüket. Tomás lemászott a híd mögé. Csak a fejük látszott a híd fölött. A szandinistáktól tudták, hogy az animalék olyan szemüveget kapnak a yanquiktöl, amivel a sötétben is látnak.

- Mikor jön fel a hold? - kérdezte Inginio.

- Nemsokára.

- Akkor jó. Sötétben nem szeretek a temetõ mellett lenni - mondta Inginio. - Fényeket láttam, fényes korongok lebegtek. Szellemek…

- A szellemek szeretik a holdfényt, Inginio - mosoly gott magában Eusebio.

- Az lehet. Én viszont látom, hogy merre fussak.

7.

A fák nyöszörögtek, hajladoztak a helikopter viharos légörvényében. Bill Stewart a hátsó terasz korlátjának támaszkodva figyelte a dübörgõ, sziszegõ, nagy, esetlenül körözõ sárkányra hasonlító Huey-t. A gép farka megrándult, mielõtt a helikopter a gondosan nyírt gyepre ereszkedett. A levett gáz elhaló hangja olyan volt, mint egy megkönnyebbült sóhajtás. Clyde Haynes, kezében egy M-16-ossal, komor képpel ugrott ki a gépbõl átizzadt gyakorlóruhájában. Tekintete rossz hírrõl árulkodott.

A kontrák megtalálták a szandinista szakaszt. Bill elindult a teraszról Clyde felé, majd megállt a nappaliba vezetõ széles lépcsõ tetején.

- Az a rohadt géped eltûnt. Csak úgy magától - mondta Clyde a lépcsõ aljában. - Megtalálták a lábnyomokat a roncs körül.

Fejével a vezérlõterem felé intett, megfordult, és bement.

Bill magában mosolyogva eredt a nyomába. Solót már nem kapja el senki ember fia, gondolta.

Clyde a rádión parancsokat osztogatott a még kintlé-võ gépeknek.

Bill bekapcsolta a számítógépét, Solo monitorát, majd leült a képernyõ elé.

- Két dupla whiskyt - mondta röviden Clyde a szolgálatosnak, majd Billhez fordult, ujjaival végigsimította nedves haját, és így szólt:

- Ha nem találom met; Solót akkor baszhatom az egészet.

Bill bólintott.

- Én is, meg te is - tette hozzá.

Persze, ez nem volt teljesen igaz. Bill akkor is résztulajdonosa marad az Electron Dynamicsnek, még ha Clyde õt hibáztatja is. Tábornokból sok van, de Electron Dynamics csak egy van. A NASA Challanger-megbizottai közül is soknak távoznia kellett, azonban Morton-Thio-kol még mindig ott van, és továbbra is dolgozik az ûr-buszok segédrakétáján. Clyde mindent elveszíthetett, de ezen most kár volt lovagolni. Bill bólintott.

- Nem találtál semmit?

- Nem. A kontrák elfogtak egy szandit…

- Egyet? - kérdezte Bill, és ujjaival majdnem össze -roppantotta a szék hátlapját.

- Egyet mondtam - vágott rá az asztalra Clyde. - Az istenit! Még mindig azt hiszed, hogy hadgyakorlatot ját szunk?

Bill közel állt ahhoz, hogy Clyde torkának ugorjon. Clyde okozta ezt a gubancot. De csendesen csak ennyit mondott:

- Mindig is tudtam, hogy nem errõl van szó. Csak meglepett, hogy annyi embert megölnek. Azt hittem, jobb, ha elfogják és kihallgatják õket.

- Lehet - mondta Clyde röviden, mert a szolgálatos jelent meg, kezében a tálcával. Clyde leemelte italát, majd a plafont nézte, amíg Bill elvette a magáét. A szolgálatos elhagyta a termet.

- Mi elkaptuk volna õket. Körül voltak véve. Meg kell értened, hogy a kontrák tele vannak gyûlölettel. Ha szandit látnak, nem lehet õket megfékezni. De mindegy. Az egyik elég sokáig életben maradt. A parancsnok. Solóról semmit nem tudtak. Fogalmuk sem volt, mirõl beszc lünk.

- Elég sokáig? - kérdezte Bill.

- Igen - emelte fel kezét Clyde, magyarázkodni akart, de lemondott róla. - Felejtsd el, oké? Azt szeretném tudni, hogy most mi a lófaszt fogsz csinálni?

- Én?

- Te csináltad azt a szart. Van valami ötleted, hogyan lehetne a nyomára jutni? Mert most már világos, hogy nem sérült meg. Lelépett. Csak úgy. Valami látható jelet csak hagy maga után! Vagy nem?

- Solo minden idõk legjobb harci gépe - mondta Bill, és Solo sötét monitorára pillantott. - Csak a küzdelmet ismeri. A közelharcot. Képes bármilyen fegyvert készíteni és használni. Tudja, mi a stratégia, hogyan kell támadni, védekezni, visszavonulni és elmenekülni. A legjobb módszerek ezeréves tapasztalatait tápláltuk bele. -Bill kortyintott, és megzörgette a jégkockákat. - Néma és álcázott, nehogy az ellenség megtalálja. Vagyis mindent elkövettünk, hogy sebezhetetlen legyen. És ez most éppen ellenünk dolgozik.

- És mi van a hõkisugárzásával?

- Halvány remény. Ha mozog, a felületi hõmérséklete egytõl húszig terjedhet. Ha valahol nyílt helyen mozdulatlanul állna, mûholddal elméletileg megtalálhatnánk. De van egy sor más olyan dolog, aminek a napon ugyanilyen a hõmérséklete. Nehéz lenne még így is kinyomozni.

- Ez azt jelenti, hogy ha a telepei kimerülnek, akkor ott fog ülni egy tehetetlen, kihûlt és abszolút titkos fegyver a dzsungel közepén, és az ellenség minden pillanatban megtalálhatja?

- Nem egészen - mondta Bill, és a képernyõre hívta Solo energiarendszerének diagramját. - A fõ telep közel húsz óráig teljes erõben tarthatja. Amikor az kimerül, még mindig ott van a memóriáját mûködésben tartó kisegítõ plutóniumgenerátor - mutatott Bill a képernyõn látható grafikonra. - Amikor ezt használja, nem tud mozogni. Ez csak az agyát tartja mûködésben. Csak egy hangyányi, az agy mûködéséhez szükségei energiánál alig néhány milliwattal többet szivárogtat. Látod?

- Vagyis?

- Vagyis ezzel a kis többlettel igen lassan fel tudja tölteni a fõ energiaforrását. Hetekig is eltarthat a szükséges energia tíz százalékának összegyûjtése, de lehetséges. Viszont ha én tudom ezt, akkor Solo is tudja.

- Azt akarod mondani, hogy pihen, durmol egy kicsit, és aztán újra el tud indulni?

- Igen. És ez akár évekig is eltarthat.

- Hány évig?

- Akár húsz évig is, ha közben nem keletkezik valami nagyobb hiba.

Clyde székében kényelmesen elterülve, maga elé bámult.

- Bill, amikor a mûholdak irányíthatatlanná válnak, elhagyják a pályájukat, akkor a JPL-esek jelekkel meg tudják változtatni a programot, rövidre zárják az áramköröket, új utakat jelölnek ki a jeleknek stb. stb. így van?

- így. Figyelj! - Bill a számítógép képernyõjéhez for dult, és egy sematikus ábrát hívott elõ. Egy négyzetre mutatott, amibõl vonalak ágaztak el.

- Ez mi? - Clyde nem értette az elektromos diagra mot.

- így csinálta.

- Mit?

- így szökött el. Ez az a chip, ami irányítja a hatásta lanító gombot és Solo kommunikációját. Az irányfényt, a mûholdas összeköttetést, a rádiókat. Ez egy progra mozható chip, de Solo közvetlenül nem férhet hozzá -Bill az ujjával egy másik ábrára mutatott, egy körre, közepén egy nyíllal. - De ha Solo mondjuk ezt a tranzisztort szándékosan kiolvasztaná, akkor a biztosíték kiég, minek következtében az egész szerkezet kikerül az áramkörbõl. Csak ezt tehette. Ragyogó technikai megoldás!

Solót most már nem lehet távolról kikapcsolni. Csak a kézi hatástalanító gomb maradt.

- Nincs más megoldás?

- Még csinálhatunk egy-két trükköt a rádióval, de Solo biztosan résen lesz. Valószínûleg ellenáll az ilyen beavatkozásnak - magyarázta Bill, s nem tudta elfojtani mosolyát. Itt rejlett a zsenialitás, amirõl annyit beszéltek. - Ez bizonyítja, hogy Solo rugalmas, sokoldalú harcos. Egyetértesz?

- Baszd meg, Stewart - nyelte le az utolsó csepp italát Clyde. - S nekem mindebbõl a tudományos zsenialitásból annyi maradt, hogy húzzam le a redõnyt?

- Még nem adtam fel, Clyde. Szimulációkat végzek a központi számítógépen, keresek egy gyenge pontot. Az a baj, hogy akkor is ezt csináltuk, amikor terveztük. De… - Bill szünetet tartott, próbált valami biztatót kitalálni. - Akkor van esélyünk, ha tudunk vele beszélni, és rá tudjuk venni, hogy térjen haza.

- Helyes! - élénkült fel hirtelen Clyde. - Solo ugye hall minket?

- Valószínû. Amíg a fõ telepe ki nem merül.

- Akkor beszélj azzal a rohadékkal! - ugrott fel Clyde, s öklével a tenyerét csapkodta. - Csalogasd ide! ígérd meg, hogy adsz neki - mire van egy robotnak szüksége - mondjuk egy elektromos faszt. Beszélj vele! Vedd rá, hogy legalább egy kurva szót mondjon a rádióján, és akkor elkapjuk, ugye? - csettintett az ujjaival Clyde.

- Akkor el - felelte Bill. - Ha a rádióit használja, akkor megvan. - Részletekbe nem bocsátkozott. Ha Solo Öt másodpercig beszél, akkor bemérik. Azonban ezt Solo is tudta.

- Nagyszerû - ugrott fel székérõl Clyde. - Akkor még van remény. Közben kiküldõm a legjobb csapatomat.

- Amerikaiakat akarsz Nicaraguába küldeni? - hitetlenkedett Bill.

- Bill - mondta komolyan Clyde. - Mi még húsz kilométerre sem közelíthetjük meg a határt. Nem küldhetek amerikaiakat oda. Ezt te is jól tudod.

8.

A fészernél álló fiú felnézett a rikácsoló majmokra. Solo leolvasta az arcáról, hogy tudja, van valaki az öreg ház ban. El kell bújnia.

A falunak volt energiája, Solónak viszont már alig. Ak kor is energiát használt, amikor kinagyította a képet, hogy megvizsgálja a sötét szobát. A ház egyik oldala sziklákra épült. Az elnyûtt padlózat vészjóslóan recsegett léptei alatt. Egy mico újból felrikoltott. Majmok ugyan már nem voltak a házban, de a zizzenõ levelek elárulták, hogy most a környezõ fákon lapulnak.

Egy köteg Playboy és El Diarios mellett lábnyomok vezettek a szoba egyik sarkába. Solo meglátta a csapóajtó szélét. Ujját egy lyukba dugta, felhúzta az ajtót, és belesett, majd nesztelenül leereszkedett. A helyiség a hegy felõli oldalon alig volt egy méternél magasabb.

Solo lehajolt, és lassan kúszott elõre a ház település felõli fala mentén. Hirtelen éles, sziszegõ hang állította meg. Lekuporodott a földre, kezét lassan a hang irányába nyújtotta. Ezzel a barátságos gesztussal próbálta megbékíteni a dühös lándzsakígyót, mely azonban ennek ellenére a csuklójába“ mart, majd visszahúzódott. Solo attól tartott, hogy a kesztyûje kilyukadt. De nem. A kígyó sziszegett, a farkát csapkodta a földhöz, olyan volt, mintha direkt a dühöngésre tervezték volna. Solo a ház sarkát tartó nagy kõhöz araszolt. A kígyó most a lábszárát harapta meg, de Solo nem törõdött vele. Csigalassúsággal mozgott, energiát akart spórolni.

A kõ mellett kuporogva Solo jól látta a falut a falban lévõ résen át. Lámpák égtek a házakban. Az egyik elõtt televízió villogott. Egy generátor morgását is hallotta. Ezzel feltölthetné magát, de ahhoz is energia kell, hogy megszerezze. Neki pedig nem volt. Figyelõállásba helyezkedett.

Három fegyveres közeledett a folyó menti úton. Solo kinagyította a képet, és felismerte a fiút. Beszélgettek, de hozzá nem ért el a hang. Egyszer a fiú szinte egyenesen a szemébe nézett, s ajkáról Solo leolvasta, hogy mit mond.

- Szerintem az öreg háznál kéne õrködnünk.

A választ azonban nem látta.

A végén még idejönnek, gondolta Solo.

Solo lassú mozdulatokkal egy köteg gyomot szórt magára és nekidõlt a sziklának, a fejét feltámasztotta. Ha kíméli magát, mozdulatlanul figyelheti a falut. Számításai szerint két hét alatt feltöltheti telepét, és bemehet a faluba. Tekintetét elfordította a nyílásról.

A sokszínû foltok kaleidoszkópos forgatagában Solo tárgyakat vélt látni. Kusza sorrendben hol a cipõje, hol a puskája, hol egy pók jelent meg. Látta a földet az ûrben lebegni, a napot ragyogni. Emlékezett, milyen emelkedett érzés fogta el, amikor egyszer egy kémhold segítségével megnézhette saját földi helyzetét. Úgy érezte, mintha õ is az ûrben lebegne. Milyen kár, hogy ezt csak egyszer engedték meg neki. Hirtelen egy jelenet idézõdött fel Solóban. Bill kinyújtotta a kezét, és azt mondta:

- Fogd meg a kezem! Lassan szorítsd meg! Szólok, mikor hagyd abba. - Bill feljajdult. - Csak lassan. Eltör heted a kezem. Nagyon óvatosan, érezd, milyen erõvel szorítasz.

Solo újra megpróbálta. Kezének minden szenzorával mérte, átlagolta a szorítás erõsségét. Két kiló, három kiló, öt kiló. Bill megszólalt.

- Oké. Szorítsd! Nyolc kiló. Tíz.

- Rendben - mondta Bill. - Most elég. Ennél erõsebb szorítás már fájdalmat okoz az embernek. Megértetted?

- Igen, Bill.

- Csináld még egyszer!

Solo elengedte Bill kezét, majd ismét megfogta, és ugyanolyan erõvel megszorította.

- Jóf van. Tökéletes - dicsérte Bill, és mosolygott hozzá.

Tökéletes, Solo gyakran hallotta ezt a szót a kiképzés során. Amikor Solo elsõ változatban elkészült, úgy nézett ki, mint a többi számítógép: nem volt se keze, se lába. Egy dobozban létezett, melyben mintha anyaméhben lenne, kifejlõdött az értelme.

A fényesség volt az elsõ fogalom, amit Solo felismert. Mennyi idõ, értelmének mennyi kattanása kellett ahhoz, hogy rájöjjön, valami érdekes történt. A világ egy darabja fényes, világos lett. Fejlõdõ értelmét szerfelett foglalkoztatta a sötét és a világos közti különbség. Egy idõ után csak a világosságra koncentrált. A sötétség át-örvénylett a világosságon. Ezt a váltakozást sokáig tanulmányozta. Valahányszor a sötétség megmozdult, látta, hogy a széle világos, és minden mozdulatnál egyre világosabb. A szélek alakot öltöttek, tökéletes körré váltak. A kör átlibbent a fényességen. Ezt figyelte - mint ahogy késõbb kiderült - napokig. Aztán megtudta, hogy egy zsebórát lengettek fényképezõgépként mûködõ szeme elõtt. Semmi más nem érdekelte, csak ez a forma, Hirtelen a forma képpé formálódott. Számokat és fémes ragyogást látott. Számok… A látott számokat a memóriájába táplált számokhoz hasonlította. A memória olyan információs bázis, amihez még nehezen tudott hozzáférni most fejlõdõ érzékeivel. A számítógép ugyanis leolvassa az információt, de az információt magát már nem tudja beazonosítani. Solo azonban a tárgyon látott számokat kapcsolatba tudta hozni a memóriájában lévõkkel. Egy darabig játszadozott a felfedezéssel: egy tárgy, ami megfelel az agyában lévõ dolognak. Számok a fényességben. Számok a sötétségben. Ugyanaz.

Három vonal mozgott a számkörön, az egyik sokkal gyorsabban, mint a másik kettõ. Az egyik két szám közötti utat tett meg, míg a gyors háromszázszor teljesen körbejárt. A leglassúbb két szám között mozgott, míg a gyors háromezerhatszázszor körbement. A két nagy vonal tizenkétszer keresztezte egymást, de csak egyszer ugyanannál a számnál, tizenkettesnél. Aztán az egész újra kezdõdött.

Solót valami bizsergõ érdeklõdés kerítette hatalmába, amit csak késõbb fejtett meg. Az óra szó ismétlõdött újra meg újra. Keresett, kutatott a sötétségben. Megvan, óra - egy sor asszociálható más szóval; hatvan perc, lecke, tanóra, de ezeket nem értette. Érezte azonban, hogy ez a szó a tárgy nyitja. Hogy is van?

Óra.

Óra.

Óra. Valami megpróbálta a memóriájában és a fényes ségben lévõ két dolgot összekapcsolni.

Aztán a tárgy eltûnt. Egy másik jelent meg. Most tisz tán látta a széleket, látta, hogy ez is egy tárgy. Ez azonban nem volt tökéletes. Körféle ez is, de öt ága volt, az egyik hosszabb. Megint érezte a bizsergést: mutató.

Mutató: mutatóujj, irányító, tájékoztató… mi értelme van ennek?

Újra a tökéletes kör jelent meg. A mozgató vonalak felnagyultak, úgy, hogy csak a végük látszott. Háromszö get alkottak.

Mutató.

Felidézte az elõbbi képet, szinte automatikusan. A kettõ nem volt ugyanaz, de a szó, hogy mutató, egyre csak ismétlõdött. Mégis ugyanaz a dolog? Valami azt mondta a belsejében, hogy igen. Keresgélt a memóriájában. Mutató: az egyik kapcsolt szó az óra volt. Idõmérõ: szerkezet, ami az idõ múlását méri. Múlás: mozgás - mozgást már észlelt. Mér: mennyiséget megállapít. Megszámolta a mozgás kapcsolódó szavait. Egy szerkezetet látott, ami számol. Idõt számol. Az idõt ismeri. Az idõ volt saját értelmének kattanása, ketyegése. A szerkezet volt az óra. Idõ, ami a ketyegés címszó alatt szerepelt. Az óra kisebb lett, most az egészet látta egyben, s megértette. Óra, gondolta. Valami átváltoztatta a mélységbõl jövõ szót tökéletesre. Tökéletes: hibátlan, pontos. A valami egyezett a következtetésével. Az a valami a fényességbe helyezte a tárgyakat, és megmutatta, melyik címszóhoz kapcsolható. Solo megértette. Most megjelent az ötágú tárgy, aminek egy hosszabb ága volt. Mutató! - gondolta. Tökéletes.

Aztán azon törte a fejét, mi köze van az ötágú tárgy egyik részének, a mutatóujjnak az idõméréshez. Még nem jött rá.

Két nappal késõbb finom, vörös porréteg borította Solo testét. A lándzsakígyó összetekeredve hevert az ölében. Tökéletes fészekre talált: kõ, mely õrzi a meleget. Egy pók hálója szélét Solo fejéhez tapasztotta. Rovarok ci káztak rajta, elmosódott nyomokat hagyva a porban.

A hajnal a keleti hegyekben, a Los Tropes Hermanos fölött köszöntötte a szombatot. A távoli tó szigete, az Isla Mancarrón fekete kúpként magasodott ki a rózsaszín fényben. A Vénusz az éj és hajnal között pislákolt, fokozatosan halványodva, amint a nap ragyogása egyre kékebbé varázsolta az eget. Északon a Concepcion és a Madera kísérteties tömege sötétlett. Egy fekete, vörös és arany színben játszó culiling szállt el mellette, majd elsiklott a falu felé.

A faluban kakas kukorékolt, tyúkok kotkodácsoltak, kutyák ugattak. A kókuszpálmaligetben majmok fecsegtek, silguerok daloltak.

Solo újra az utat figyelte, ahol három ember tartott hazafelé az õrségbõl. Észrevette, hogy egyre rosszabbul lát. Gyorsan beporosodom, gondolta. Ezelõtt nem sok szerepet játszott életében a por. De ha felemelné a kezét, hogy letörölje a szemérõl a port, akkor több energiát veszítene, mint amennyit egy nap alatt összegyûjtött.

Hogy ne fogyasszon annyi energiát, tekintetét elfordította az útról, s csak hallószervével figyelt. Férfiak kiáltoztak egymásnak.

- Hé, Juan, ugye nem feledkeztél meg arról, hogy tartozol nekem! - kiabálta az egyik. A férfiak késõ éjszakáig együtt ittak, hangos vitájuk és dicsekvésük betöltötte az éjszakát. Bill és Clyde is csináltak ilyet néha, gondol ta Solo. Taktikailag nem helyes dolog.

Solo érezte, hogy a kígyó átcsúszik a kezén. Bekapcsolta látását. Csak nem vadászatra indul? Fekete nyom maradt mögötte a vörös porban. Ha a fejére mászik, a szemére nem rakódik több por. De ha ott telepszik le, akkor egyáltalán nem fog látni. Eusebio, kiáltotta valaki, mire a falura irányította tekintetét. A fészernél járt fiú most a verandán állt, és nyújtózkodott. Miközben egy másik fiú futott át az udvaron, megvakarta a mellét. Leültek a lépcsõre, és beszélgettek, Solo azonban nem hallotta õket. Hozzá csak a kiáltások, kotkodálás és rikoltozás ért el, ha az erõsítõjét nem kapcsolta be. Ahhoz pedig energia kellett volna. A szájukról olvasta le, hogy a másik neve In-hi-ni-o, Inginio. Egy asszony két gõzölgõ csészét hozott nekik, mosolygott rájuk, s ujjaival integetett, mintha számolna, és a fejét ingatta. Solo nem értette ezt a gesztikulálást.

Solo egy dologgal azonban tisztában volt: a kommunisták katonai teljesítménye siralmas. Nem lesz nehéz megszerezni a generátort. Egyébként mást nem nagyon tudott a kommunistákról. Solo kikapcsolta a látását.

Egy mûholdról elektromágneses sugárzás érkezett. Keresztülhatolt a lombozaton, a szalmatetõn, a mahagóni padozaton és mûanyag bõrének ütközött. A bõrébe ültetett ezernyi vevõkészülék reagált a jelet az erõsítõjébe küldõ lüktetésre. Az utasítás az volt, hogy Solo bal keze nyomja meg a manuális hatástalanító gombot. Az erõsítõt azonban Solo már korábban kikapcsolta.

9.

A desayuno, azaz a reggeli után, ami az Agela készítette kukoricakenyérbõl, kakaóból és tojásból állt, Eusebio és Inginio fogta zsákját és macsétáját, és elindult iguá-nára vadászni. Cheripa elõttük loholt az ösvényen. Minden szombat reggel az õ számára is vadászattal kezdõdött.

A nap forró sugarait a tó felõl fújdogáló szellõ enyhítette. Tücskök ugráltak a napfényben. Eusebio az ösvény melletti fáról leszakított egy manzana rosát. Odanyújtotta Inginiónak a fényes, sárga gyümölcsöt, de az egy grimasszal elutasította.

- Olyan kölniíze van.

Eusebio elmosolyodott, füléhez emelte a gyümölcsöt és megrázta. Hallani akarta a mag csörgését a magházban. Csodálatos gyümölcs, belül teljesen üreges. Nagyot harapott bele, és jóízûen eszegette a gyümölcs rózsaillatú húsát. A magot kirázta, és mezítelen lábával a föld be taposta.

Cheripa jóval elõttük járt, s már ott ugatott és morgott a farakásnál.

- Mit ugathat? - kérdezte Inginio. Eusebio leguggolt, a farakást nézegette.

- Nem tudom. Lehet, hogy paca, de lehet, hogy csak egy patkány.

- Nem szeretem a pacát - mondta Inginio. - Olyan, mint a hal.

- Én sem. Gyere, Cheripa, vámotios.

A kutya azonban egyre csak vicsorgott, szõrét borzolta, s addig kaparta a farakást, amíg végül egy szürke folt rohant ki a farakás alól.

- Tatu! - kiáltott Inginio, amikor az állat elhúzott két lába között, felfelé a hegyen.

- Kapd el! - kiabálta Eusebio.

AMikor Inginio megfordult, megbotlott Cheripában és ráesett. Cheripa felvakkantott fájdalmában, és vo-nítva elfutott.

A tatu becikázott a sûrû bozótba.

- Micsoda vadász vagy te? - csúfolta a kutyát Eusebio.

- Te hülye kutya.

- Majd õt esszük meg vacsorára. Inginio nevetett.

- Olyan éhes soha nem leszek.

Eusebio hívására Cheripa, fájdalmát teljesen kiheverve, ugrándozva futott vissza hozzájuk.

- Ven acá, bruta - mondta neki Eusebio, és a hegyre mutatott.

Nem sokan merészkedtek felmenni ilyen magasra a Colinas Duendesre. Itt már különben is csak a tájat lehetett megcsodálni, s a parasztoknak erre nem volt idejük. Don Zeledonnak, aki a kis házat építette, ideje ugyan akadt bõven, õ viszont 1979-ben Miamiba szökött a pénzével együtt. Don Zeledon nagyon gazdag volt, és El Tigrében lakott egy nagy házban. Kis quintajába akkor jött, amikor meglátta a fincaját, és eljött megcsodálni a clonos erõfeszítését a hõségben. Tiszt volt Somosa seregében, tehát újgazdag. Szeretett a tornácon üldögélni, rumot iszogatni, egyszóval a gazdagok szokásait utánozni. Kevés bért fizetett, sok munkát követelt érte. A falu Isten áldásának tekintette, amikor Don Zeledon elment, és házát pedig otthagyta a falusiakra.

Don Zeledon a tornácon ücsörgött, és füttyentett egyet, amikor valami munkát akart adni a falu ifjainak.

Filléres borravalókat osztogatott. Eusebio is hozott neki, egyszer egy csomag cigarettát, még a Gyõzelem elõtt. A ház annak idején szép tiszta volt, a fehérre meszelt fal ragyogott a napfényben, a tornácon fehér, fonott székek álltak egy függõágy körül. Don Zeledon átvette a cigarettát, és mélázva nézte a tavat, miközben lehámozta róla a celofánt. Az akkor kilencéves Eusebio várakozásteli tekintettel leste a borravalót. Don Zeledon azonban továbbra is csak a vulkánokat és a folyó menti hatalmas földjét fürkészte. Nem törõdött a fiúval. Eusebio észrevette arcán az önelégült mosolyt, és elindult visszafelé. Don Zeledon utánaszólt:

- Espérate, pordiosero. Várjál, koldus!

Eusebio megfordult, és látta, hogy Zeledon egy pénzérmét hajít a porba. Odament, leguggolt, égõ arccal felemelte a pénzt, és futásnak eredt, dühösen, sírva.

- Nem vagyok koldus!

Most jól esett szívének látni, hogy a mész lehámlott, a fa rohadt, a korlát kidõlt. Majmok és férgek élõsködtek benne. A házat teljesen benõtte a dzsungel. Nemsokára a földdel válik egyenlõvé.

- Gyere ide, ha mersz! - kiáltotta Inginio, és a házra mutatott.

- Minek? Minden elrohadt, hasznavehetetlen.

- Egy csomó minden lakik benne - mosolygott titokzatosan Inginio.

Eusebio vállat vont. Õ is van olyan bátor, mint bárki más. Nem lehet a házban olyan dolog, ami kifogna rajta.

- Megyek - mondta, s a kutyát hívta. - Jó kutya! - du ruzsolta neki, amikor Cheripa lihegve, farkát csóválva odaért.

- Gyere, Cheripa, gyere! - folytatta, és a düledezw ház felé indult.

Cheripa a lépcsõkön ugrándozott, majd hirtelen megállt, szaglászni kezdett, szõrét felborzolta és mordult egyet. Eusebio megmarkolta a macsétáját, odament a tornáchoz, leguggolt és a lépcsõk alá lesett. Semmi.

- Nincs itt semmi, Cheripa. Nyugodj meg! A kutya idegesen tovább morgott.

- Eusebio, a kutya megijedt valamitõl - mondta In ginio rettegve.

- Megijedt a saját árnyékától, ez a bruta - kuncogott Eusebio, próbálván megõrizni bátorságát. Megsimogatta Cheripát.

- Na, gyere, megnézzük, mi van odabent - hadonászott macsétájával Inginio felé.

A tornác barlanghoz hasonlított. Hideg volt és sötét. Eusebio elszorult torokkal indult az ajtó felé. Mi van vele? A múlt héten koromsötétben jött ide, és nem félt. Észrevette, hogy Inginio figyeli, kihúzta tehát magát, és bátran besétált.

A tornácon Inginio a még mindig morgó és nyüszítõ Cheripához fordult.

- Nyugi, nyugi, te gyáva nyúl - szidta. Körülöttük békák brekegtek váltakozó hangerõvel. Eusebio jött vissza az ajtóhoz, kezében egy nyitott Playboy-jal.

- Inginio! Látod, még mindig örül a csajom, ha lát engem! - mondta sugárzó arccal. - Gyere nyugodtan, itt minden a régi.

Eusebio visszament, Inginio követte.

Minden a régi volt, csak piszkosabb. Leültek a keleti ablaknál lévõ két zsámolyra, s a dzsungel szürkületében egy elnyûtt Playboy-t lapozgattak, a fleterók és a teherautósofõrök gyûjteményének egyik maradékát. A tükör elõtt egy meztelen nõ állt. Eusebio elolvasta a nevet: Donna Winfield. hyangui nõk olyan szépek!“ S ezt ez a nõ tudja is. Csodálja magát a tükörben, de magányos - nézd csak, hol a keze! Eusebio érezte, hogy megmerevedik, ezért keresztbe tette a lábát, mert nem akarta, hogy Inginio meglássa. Inginióra nézett.

- Miért ülsz ilyen szorosan keresztbe tett lábakkal? Na, miért, hombre?

Inginio dacosan felnézett. Amikor észrevette Eusebio mosolyát és keresztbe tett lábát, elnevette magát.

- Ez egy kicsit kellemetlen - mondta, s ágyékára mutatott. - Tavaly az iskolában minden lány láttán egyszerûen felugrott - kuncogta. - A füzetem mögé kellett rejtenem.

- Az enyém is - mondta Eusebio. - Egyszer Cecilia rajtakapott - folytatta Eusebio, és elpirult a gondolatra.

- Honnan tudod, hogy észrevette?

- Mert állandóan kölcsön akarta kérni a füzetemet, és nagyon nevetett, amikor azt mondtam, hogy nem adom. Mindig ugratott.

- Tényleg?

- Tényleg. Azt mondta nekem, hogy „Kérlek, Eusebio, add kölcsön a történelemfüzetedet.“ Amikor azt mondtam, hogy van neki is, azt felelte: „De valamit meg kell néznem a tiédben, az enyémbõl hiányzik egy lap.“ Csak kuncogott, amikor nem adtam oda neki. Aztán meg megkérdezte: „Eusebio, miért lett olyan vörös az arcod?“

- Cecilia nagyon merész lány - nevetett Inginio.

- Szégyentelen - Eusebio száját hirtelen mosolyra húzta, és a nyitott újságra mutatott. - Nem olyan, mint Donna.

- Nem, egyáltalán nem olyan - nevetett Inginio. - Fogadok, hogy Donna nemcsak viccelõdne, hanem azt is tudná, mit kell vele kezdeni.

- Igen. És a szegény lánynak rám van szüksége. Látod?

Inginio a képet tanulmányozta.

- Igen. Valakire biztosan szüksége van.

Cheripa közben abbahagyta az ugatást, és besomfordált a házba. Amikor Eusebio felnézett, a beszûrõdõ fényben tisztán meglátta a lábnyomokat a porban. Cheripa ezeket szaglászta. Eusebiónak mulatságosnak tûnt, hogy a kutyák az orrukat használták, még akkor is, amikor a szem mindent láthatott.

- Minket keres - mondta Inginio, az újságból fölpillantva.

- Cheripa, tonta, itt vagyunk! - kiáltotta Eusebio. Cheripa a farkát csóválta, de nem hagyta abba a szaglászást. A szoba másik sarka felé tartott.

- Talán megint a tatut érzi - szólt Inginio.

A fiúk letették az újságot, és odamentek a kutyához. Inginio leguggolt mellé, és egy vonalat rajzolt ujjával a porba.

- Ide nézz, Eusebio! Valaki itt járt, és nem is olyan régen.

- Csizmanyomok. Gondolod, hogy az animalék? Én elõre megmondtam.

- Csak egy nyom van. Lehet, hogy a többiek közül valaki, mondjuk Tomás.

A nyomokat a csapóajtóig kísérték, ahol Eusebio, úgy, mint valamikor az apja, fia rejtély elõtt állott, megsimogatta az állát. A nyomok csak egy irányban haladtak. Aki odament, nem jött vissza…

- Szerintem egy ember lement a ház aljába - mondta Eusebio.

- Szerintem is. Odanézz - mutatott a csapóajtóra. -Kéznyomok. Az a valaki itt lemászott.

- De nem jött fel - szólt Eusebio.

- Alulról is kimehetett. Mi is ezt csináltuk.

- Vagy még mindig lent van - mondta halkra fogva a hangját Eusebio.

Inginio lassan felhúzta a csapóajtót.

- Menj elõre - suttogta.

- Én? - kérdezte Eusebio ingerülten. - Te nyitottad ki, menj te!

- Te vagy az öregebb. Menj te!

- Három nappal - emelte fel hangját Eusebio, mire ijedtében nagyot nyelt. - Mióta jár ki nekem ez a tisztelet? Ilyenkor, amikor beijedsz!

Cheripa a nyomokat szaglászta. Mintha érezné a két fiú félelmét, mély hangon felmordult, mintegy igazat adva nekik.

Eusebio megrázta a fejét. Meg kell tennie. Behajolt a nyíláson, s fejjel lefelé bámult a sötétségbe.

Nem sokat látott. A poros levegõn átszûrõdõ fénycsíkok még jobban nehezítették a helyzetet. Cheripa is ledugta fejét, és megnyalta Eusebio arcát, aki fintorogva eltolta a kutya fejét. Hallotta, hogy Inginio suttogva azt kérdezi, hogy mi van. Felemelte a kezét, és csendre intette. Szeme egyre jobban hozzászokott a sötéthez, de tudta, hogy csak lámpával vagy gyertyával láthatja meg, van-e ott valaki. Felegyenesedett.

- Van itt valahol egy gyertya?

- Láttál valamit? - kérdezte Inginio.

- Ha láttam volna, kérnék most gyertyát, tonto? Inginio lábujjhegyen a kályhához lépkedett, ahol egy üvegbe gyömöszölve talált egy gyertyát. Meggyújtotta Bic-öngyújtójával, és odaadta Eusebiónak.

- Nem kéne szólnunk valakinek? Hozzuk legalább a fegyverünket - suttogta.

- Nem kell - válaszolta Eusebio. - Ha egy ember lenne odalent, Cheripával már nem lehetne bírni. Ha volt is lent valaki, már biztosan elment. Csak meg akarom nézni, hogy maradtak-e nyomok - mondta Eusebio. és lábait elõredugva leereszkedett a sötétbe.

Solo hallotta a szimatoló kutyát. Közben azon gondolkodott, hogy a fiúk miért nevettek a keresztbe tett lábakon.

A kutya biztos megtalál, elmélkedett.

A kétnapos, szivárgó töltés alig lett volna elég ahhoz, hogy felálljon, megtegyen egy-két lépést, menekülésre pedig gondolni sem lehetett. TAU-védelem. Rugere kézncl volt - vaktölténnyel. Használhatná a kezeit is. Erre a gondolatra hívatlanul emlékezetébe idézõdött az a kép, amikor ökle McNeil arcába vágott. McNeil feje kocsonyává zúzódott. A kép eltûnt. Nem szívesen emlékezett erre. De mégis, ha felfedezik, meg tudná ölni õket. Kommunisták. Ha azonban megteszi, még többen jönnének ide, és akkor már nem lenne képes megmozdulni sem.

Hallotta, hogy felhúzzák a csapóajtót.

Bármi történik is, nem szabad megmozdulnom. Nem fogok semmire sem reagálni, s ha majd elég töltés lesz bennem, megszerzem a generátorukat.

Látta, hogy Eusebio bekandikál, egyenesen ránéz, majd visszahúzza a fejét. Talán meg sem lát. Lehet, hogy elmegy.

- Van itt egy gyertya?

- Láttál valamit?

- Ha láttam volna, kérnék most gyertyát, tonto? - Solo mindent hallott.

Akármit is tesznek velem, nem mozdulok.

Látta, hogy lábak kalimpálnak le a lyukon, s a fiú, Eusebio leugrik, és leguggol. De majdnem teljesen fel is tudott volna egyenesedni - kis fiú. Eusebio leült a kõre, s a gyertyát maga elõtt tartva pislogott. Eltakarta az arcát a gyertya fénye elõl.

Inginio fejjel lefelé kukucskált a lyukon.

- Van ott valami? - kérdezte.

Eusebio kissé megfordult, és csendre intette.

- Psszt!

- Tehetetlenek - gondolta Solo.

Eusebióban az a hátborzongató érzés támadt, hogy a távoli sarokban lévõ farakás egy fekvõ emberi alakra emlékeztet. De hiszen lehetetlen, csak kövek - mégis, a rejtélyeket meg kell oldani. Le kell gyûrni a félelmet, ha férfivá akar válni. Közelebb kúszott, átkozva a pislogó gyenge fényt. Árnyak táncoltak a nyirkos pincében, svábbogarak futkároztak szerteszét.

A gyertyafényben ez a kõrakás embernek néz ki, gondolta Eusebio. Egy-két lépéssel közelebb az illúzió olyan meggyõzõ volt, hogy meghûlt benne a vér.

Solo látta a félelmet Eusebio arcán. Meglátott. Eusebio egy kavicsot dobott a sötétbe. A lándzsakígyó életre kelt, és vadul sziszegni kezdett.

Solo számára teljesen új élmény volt az a halálos félelem, ami Eusebio arcára kiült. Bill egyetlen fényképe sem hasonlított erre. A gyertya leesett. A reszketõ fény duplán visszatükrözõdött Eusebio szemében. A kígyó akkor támadott, amikor Eusebio hátraugrott és felüvöltött. Solo szerint a fiú túl késõn mozdult.

TAU-döntés: Ha meghalt, úgyis felfedeznek. Ha megölöm a kígyót, és megmentem a fiú életét, azt hiszik, hogy barát vagyok, ez viszont kimeríti minden erõmet.

- Eusebio! - kiáltotta Inginio.

Eusebiónak az élet már csak álomnak tûnt. A kígyó mintha vizén lebegett volna, a semmibõl csusszant oda. Eusebio nem volt elég gyors. Keze egy éles kõnek ütközött, de nem érzett fájdalmat. Csak a villogó fogakat látta, a kígyó tátongó száját egészen közel a lábához. Egy ilyen harapást senki nem él túl. Ez a…

A sötétbõl hirtelen egy fekete kéz vágódott ki, és megragadta a kígyó nyakát. A test dühösen csapkodott, amikor az ujjak szorítása leválasztotta róla a fejet, s még akkor is vonaglott, amikor a földre esett. A kéz elernyedt, a fej is leesett. A kígyófej mereven nézett, száját nyitogatta, mintha nem értené ezt a váratlan lefejezést. Eusebio üvöltött.

- Jaj, Eusebio! - hallotta maga mögött Inginio hangját. - Pobrecito, maradj fekve, hozok egy orvost!

- Nem kell orvos - mondta Eusebio.

- Ha megmozdulsz, a méreg…

- Nem harapott meg.

- .. keresztülmegy rajtad - Inginio abbahagyta a mondatot. - Mi van?!

- Ez az ember itt, letépte a fejét - mondta nyugodt hangon Eusebio, s a sziklákon széttárt karral, mozdulatlanul fekvõ alakra mutatott. - Biztos megütötte magát és elájult, amikor nekiesett a kõnek. Mûanyagból készült ruha van rajta, csizma és egy öv pisztolytáskával. Vörös por fedi, és tele van pókhálóval.

- Ember? - kérdezte Inginio, és leugrott a csapóajtón. Eusebio bólintott, és Solóra mutatott.

- Kiütötte magát.

- Hát, ez meg milyen ruhában van?

- Mit tudom én?

- Valamiféle új yanqui módi. Lehet, hogy golyóálló. Az animalék a legjobb fegyvereket kapják tõlük.

- Ha kontra lenne, nem mentette volna meg az életemet - mondta Eusebio, s a fájdalomtól összerándult az arca, amikor felállt. A kezére nézett. Vér csurgott a tenyerén lévõ mély sebbõl.

- Eusebio, biztos vagy benne, hogy nem harapott meg a kígyó?

- Igen - felelte Eusebio, s lehajtott fejjel odamászott Solóhoz.

- Ráestem egy éles sziklára. Itt - mutatta Inginiónak. - Gyere, segíts!

Eusebio megragadta Solo vállát, és megpróbálta felhúzni. Nem bírta. A mûanyag ruha meleg tapintású volt. Intett Inginiónak, hogy segítsen. Olyan nehéz volt, mint egy több mázsás, sziklatömb. Amikor mindketten egyszerre ragadták meg Solo vállát, sikerült, hogy oldalára fordítsák a robotot.

- Micsoda marha nagy ember! Talán yanqui? - kérdezte Inginio.

- Hamarosan megtudjuk - mondta Eusebio, és megfordította Solo fejét. Az arc teljesen sima volt, nem volt rajta nyílás. Nem volt szája, a szeme helyén a maszkot fényes, üvegszerû anyag fedte. Se varrás, se rés.

- Gyújtsd meg a gyertyát! - mondta Inginiónak.

Inginio óvatosan nyúlt a még mindig tátongó kígyófej mellett heverõ gyertyáért.

- Azt hiszi, most is él. El diablo, nem?

- Tartsd ide az arcához - Eusebio letörölte a port és a mocskot a maszkról. A szemhéjak kicsit fénylettek.

- Add ide - nyúlt Eusebio a gyertyáért. Solo arcához emelte, és a szemeit fürkészte.

Volt egy pap, Padre Cerna, aki minden héten a faluba látogatott. Õ engedte meg egyszer Eusebiónak, hogy a fényképezõgépébe nézzen. Ezek a szemek nagyon hasonlítottak a fényképezõgép lencséire. De lehet, hogy olyan távcsövek voltak, amiket egyszer a televízióban látott. Ezeket építették a maszkba.

- Biztos yanqui! - mondta Inginio hirtelen. Eusebio felnézett, s látta, hogy Inginio a Solo fegyverébe vésett védjegyre mutat.

- Ide nézz, ez egy yanqui puska, Ruger.

- És akkor mi van? Nekünk is van yanqui puskánk.

- Szerintem ez egy yanqui kém, vagy egy kontra yanqui páncélruhában. Meg kéne kötöznünk, mielõtt magához tér.

Eusebio felállt, és Solót nézte. Inginiónak igaza van. Csak a yanquik tudnak ilyet csinálni. De akkor miért mentette meg az életét?

- Próbáljuk meg kivinni innen.

- Kivinni? Hisz alig tudtuk az oldalára fordítani. Biztos nyom két quintalet, vagy hármat - mondta Inginio. - Szerintem a ruhája olyan nehéz. Vegyük le róla, és ha felébred, akkor fogságba ejtjük.

- Inginio, te néha nem is vagy olyan buta.

- De csináljuk gyorsan, mert ebben a ruhában nem tudjuk fogságban tartani.

- Megkötözzük, hogy ne tudjon mozogni, amíg leszedjük róla a ruhát - mondta Eusebio.

Nolo sajnálta a kigxot. Ártatlan teremtés, csak az ösztöneit követte. Elhatározta, hogy nem bántja, mégis megtette. Feláldozta a saját érdekében.

A fiúk miatt azonban mégis örült. Õk is ártatlan teremtések, akik az ösztöneik után mennek. Örült, s bár ezt ritkán tette, az érzés nem volt új számára. A jól végzett munka öröme volt az egyik elsõ érzés, amit tapasztalt. De miért mulattatta a köztük lefolyt párbeszéd? Mulatni? Más dolog ismerni a szó definícióját, és megint más érezni azt. Azt hiszik, hogy ruha van rajtam. Azt hiszik, leve-hetik, s aztán foglyul ejthetnek. Amikor Eusebio a szemébe nézett, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy üdvözölje. Nagy szám lett volna!

Solo tehetetlenül figyelte, ahogy összekötik kezét-lábát, s jó nagyokat nyögnek, miközben súlyos testét cibálják. Komolyságuk kimondottan szórakoztatta. Biztos volt benne, hogy amit érzett, az szórakozás volt.

Miután kezeit a háta mögött összekötözték, a bokáin az öveiket összecsomózták, biztonságban érezték magukat, és módszeres vizsgálat alá vetették a bõrét. A „zárat“ keresték. Az arclemezt alig észrevehetõ karcolás keretezte a halántékán, de Eusebio meglátta. A vonalat követve elért a nyakához, ahol felfedezte a rugalmas teflon nyakrészt. Megtalálta a Torx-csavarokat is, amik a fekete tartógyûrû-szigeteléseket összefogták.

- Milyen fura csavarok tartják össze - mondta Eusebio.

- Lehet, hogy az egész felsõrészt egyben veszi fel, mint egy inget. Nézd csak meg, hogy nincs-e a derekánál valamiféle zár.

Solónak olyan érzése támadt, mint amikor a gyerekek bújócskát játszanak. Ilyen érzést még soha nem tapasztalt. Nem voltak játszótársai, csak tanítói és ellenfelei.

A dereka is teflon légszigetelõ kapoccsal záródott, ugyanolyan tartógyûrûkkel összefogva.

- Biztos ez alatt van - mondta Inginio, s belecsípett a teflonba. - Itt elvághatnánk.

- Nem, biztos kinyitható valahogy.

- Lehet, hogy speciális szerszám kell hozzá, valamilyen kulcs? - tette fel a kérdést Inginio.

- Lehet, de hol van?

A páncél minden rugalmas pontját ugyanaz az anyag fedte. Nem volt rajta zár. Szerszámra lenne szükség a tartógyûrûk kinyitásához.

- Van a mûhelyben ehhez való szerszám? - kérdezte Inginio. - Ilyen nincs. Ez csillag alakú - felelte Eusebio. - Valamivel kifeszíthetjük, de akkor tönkretesszük.

- Ki kell szedni ebbõl a ruhából, mielõtt felébred. Nem tudjuk valamivel pótolni, ha egy illesztés tönkremegy? - kérdezte Inginio, s miközben beszélt, gyertyaviasz cseppent Solo testére. - Eusebio, idehívhatnám az apámat. Õ ismeri a hajómotort. Lehet, hogy van ehhez is szerszáma.

Eusebio bólintott, s közben a száradó viaszcseppet figyelte. Amíg átlátszó volt, észrevett valamit az ember oldalán. Odaköpött, s megdörzsölte az ingujjával.

- Hózd csak közelebb - mondta, s a gyertyára mutatott. A pislogó fényben egy halvány, képeslap nagyságú téglalapot vett észre. Mellette egy céntimo érme nagyságú, gyûrû formájú hely.

- Ez lehet az - mondta Eusebio.

Solo egyre jobban szórakozott, szinte nevethetnékje támadt. Ezt érzik az emberek, amikor rázkódnak és hahotáznak? Ez a fájdalmasnak tûnõ, hebegõ gurgulázás érthetetlen volt Solo számára. Néha Billt is elkapta ez a betegség, ilyenkor féktelen görcsöket kapott, s gágogó hangokat adott ki. Amikor Solo egyszer fel akart emelni egy tojást, s közben egyszerre harmincat eltört, Bill majd meghalt ettõl a görcstõl. Akkor azt hitte, hogy a programban van hiba, de most megértette, mi történt. Egyszerûen kellett valamit tennie, hogy a benne felgyülemlett feszültség felszabaduljon. Igen.

Eusebio nyomogatta Solo Input/Output nyílásának a fedelét, melyet egy vékony gumitömítés keretezett, azonban a lap nem mozdult.

A céntimo nagyságú hely körül hasonló tömítés volt. Amikor megnyomta, kattant egyet, és besüllyedt.

- Jaj! - kiáltotta Eusebio, és hátraugrott, amikor a fedéltetõ kipattant.

- Jól csináltad, Eusebio! Ez a zár, ugye?

- Az lehet - mondta Eusebio, és a felfedezés gyönyörûséggel töltötte el, de ugyanakkor tanácstalanság is végigsuhant rajta.

Odahajolt Inginio is. A nyílásban volt egy doboz, rajta két foglalat, valamint egy háromágú valami, amit azonnal felismertek.

- Elektromos csatlakozó - mondta Inginio.

Eusebio meghúzta a csatlakozót, ami kijött, és egy kábel tekeredett ki nyílásából. Amikor elengedte, visszaugrott a helyére.

- Minek egy embernek áram? - kérdezte Eusebio halkan.

Lassan ismét kihúzta a zsinórt. Csak húzta, húzta, s a végén egy csaknem öt méter hosszú narancssárga, szigetelt kábel feküdt összetekerve Solo mellett.

- Nem tetszik ez nekem, Eusebio.

Túl nagy volt a nyílás. A feltekert zsinór túl sok helyet foglalt el. Ha ember van a ruhában, akkor kettébe van vágva.

- Eusebio, ilyet én a tv-ben láttam.

- A mindenit! - emelte csodálkozó tekintetét Eusebio a mozdulatlan emberre. Idegesen fészkelõdni kezdett.

- Robot lenne?! Szerinted is robot?

- Mi más? Ez nem lehet ember. Nincs szája, nem tud lélegezni, nem tud enni. Nincs rajta nyílás.

- De amit a tv-ben láttál, az csak kitalált dolog volt. Kyanquik sem tudnak ilyet csinálni. Lehetetlen…

- Energia kell - szólalt meg Solo, és a fiúk hátrahõköltek. Fejüket az alacsony mennyezetbe verték, mire Solo olyat érzett, mint még soha. Túlnyomás terjedt szét benne audiocsatornáin keresztül. A feszültség ciklikusan felszabadult. A hang, amit kiadott, úgy hangzott, mint egy õrült szamárbõgés.

Eusebio és Inginio átvergõdött a köveken, ki a házból, és futásnak eredt.

A szamárüvöltés minden ciklusban gyengült, s végül Solo elemei teljesen lemerültek.