Általában az evolúciót mindenki az egyedek közötti versengésnek látja - ezt tükrözi a "legrátermettebb túlélése" kifejezés is - így természetesen magát a faj egyedét tekintik a "kiválasztódás legkisebb egységének". Richard Dawkins ebben a könyvében kísérletet tesz, hogy egy új értelmezéssel a feje tetejére állítsa ezt az elméletet. Azt javasolja, hogy az egész organizmusok küzdelme helyett, az evolúciót inkább úgy vizsgáljuk, mint a gének harcát, ami a fenotípusok változásában nyilvánul meg. A fenotípusok tulajdonképpen a gének olyan végtermékei, mint például a szem szín vagy a levélalak, tehát olyan jellemzők, amik az egyes egyedek rátermettségére hatással vannak, s így áttételesen a gének evolúciós érdekét szolgálják.
Dawkins meggyőzően demonstrálja, hogy ha az élőlények fizikai és mentális szervezetét, külső környezetüket egyfajta hadszíntérnek tekintjük, ahol a gének közötti fegyverkezési verseny zajlik a DNS-molekula egy-egy szakaszának birtoklásáért, akkor tisztábban láthatjuk és egyben kiterjeszthetjük a legalkalmasabb túlélésének elméletét. Ez a hatásos és vitára inspiráló könyv lebilincselő és szemléletes magyarázatot ad a genetika bonyolult világának kérdéseire.