10

JUNO a Chicago–San Francisco járaton is internetezett. Minden anyagot felkeresett a hozzáférhető online szakirodalomban, hogy az egészségügyi okoseszközökről felfrissítse és bővítse az ismereteit. A tudós, aki válaszolt a levelére, Gisele Avigian, a legismertebb neurológus, és a nanorobotok, valamint az orvosi technológiai újítások híres kritikusa. Mégsem találkozhat vele úgy, hogy semmit nem tud erről a témáról.

Juno kissé tartott a csalódástól, hogy valójában nem is Avigian írt neki, hanem csak egy asszisztense, és nemcsak őt hívják be, hanem mindenkit, aki eredményeket küldött be, és végül egy előadóteremben fog ülni száz másik amatőr elemzővel, akik sokkal jobbak nála. Az ő komplexusaival ez rettentő kellemetlen menet lenne.

Juno visszaterelte a figyelmét a weboldalakra.

Az első, mai értelemben vett okoseszközök húsz éve terjedtek el, amikor először gyógyítottak nanorobotok használatával, illetve beültették az első egészségőrző implantátumot a szervezet monitorozása céljából. Az implantok ma már képesek bénult agyi területeket helyettesíteni, előre jelezni a betegségeket, és közvetlen kapcsolatot létesíteni külső eszközökkel, például végtagokkal, virtuális személyi asszisztensekkel vagy okoskütyükkel.

Juno, amikor tiniként rájött, hogy a számítástechnika, azon belül a szoftverek az élete, beültetett egy olyan implantátumot, amellyel jeleket küldhet a számítógépének. Ezáltal képes a gondolataival közvetlenül gépelni, és a kezeivel csak a szavakat választja ki betűk helyett, illetve jóváhagyja az automatikus javításokat. Tízszer gyorsabban képes így dolgozni, mint egy gyakorlott, de implant nélküli, élvonalbeli programozó.

Az egészségügyi okoseszközök skálája roppant széles és szerteágazó. A mobilapplikációval rendelkező pacemakertől kezdve a hordható rehabilitációs mikrogépeken át a vérbe fecskendezhető nanorobotokig minden ide tartozik.

A nanorobotok legfőbb előnye, hogy könnyedén eljutnak az emberi test bármely pontjára, hogy ott problémákat oldjanak meg. Elpusztítják a rákos sejteket, elhordják a lerakódásokat, segítik a gyógyszerek hatóanyagainak beépülését, ízületi gyulladást, érszűkületet szüntetnek meg, vagy épp csak fájdalmat csillapítanak, esetleg információt közölnek egy adott szerv állapotáról. Alaphelyzetben a véráramot és a vizeletet ellenőrzik a nap huszonnégy órájában.

Az egészségügyi nanorobotok alkalmazását minden tizenhatodik életévét betöltött állampolgár ingyenesen igényelheti az államtól. A háziorvos adja a kapszulát, ami vízzel bevehető, mint a C-vitamin. A bélben leoldódik a héj, és kiszabadul ötmillió nanorobot, amik belépnek a véráramba. A nanobotok a felhasználó élete végéig a szervezetében maradnak, és teljesítik az orvosok parancsait. Használatukkal az összes ismert betegség legyőzhetővé vált, és a műtéti beavatkozások száma is nyolcvan százalékkal csökkent.

A közvetlen, akár sejtszintű egészségi állapot monitorozása mellett a nanorobotok képesek vitamin- és vegyületszinten tanácsot adni étrendre, izomcsoportok szerinti mozgásra, és így tovább. Nem csoda, hogy egy egész iparág épült a nanorobotok adatait elemző applikációk fejlesztésére. Az egészségeséletmód-tanácsoktól a jövőjóslásig mindenre létezik szoftver, de még a párválasztásban is segítségül hívhatjuk biológiai térképünket. Ezeknek a programoknak a megítélése vegyes, de főleg kételyekkel teli, viszont az orvosi vívmányt és az egészségügy reformját senki sem vitatja el a nanorobotoktól. Juno egy kivételt talált, pont Gisele Avigiant, bár ő sem ellenzi, csak óvatosságra és kritikus személetre szólít fel, valamint átlátható ellenőrzést és szakértőkkel közösen megalkotott szabályzást javasol. Nála nagyobb hangadó a témában talán nincs is, és ezzel egyből elnyerte Juno szimpátiáját.

A jövő az állandó kapcsolat lenne az agysejtekre kapcsolódó nanorobotok és a számítógépek között. Ez megnyitná a lehetőséget az emlékek lementésére, a mellékhatás nélküli, digitális tudatmódosítók használatára és a komplex élmények közvetítésére, közvetlenül az emberek fejébe. A koncert, a mozi élménye, de még a szexuális életünk is egy teljesen új szintre lépne. Mintha lenne nekem olyan – gondolta Juno.

Amikor az információk elkezdtek ismétlődni, Juno abbahagyta a kutatást, és megkérte Honey-t, hogy készítsen egy kivonatot a lényeges pontokból. A nap végére úgy érezte, bolond, akinek nincsenek nanorobotok a vérében, beleértve saját magát is. Ahogy jobban belegondolt, nem igazán tudta már, miért nem igényelte azokat soha. Igaz, az orvosát sem látta sokat, mivel panasza sem volt még. Másokat biztosan a szüleik figyelmeztetnek, hogy „kislányom, eljött a tizenhatodik szülinapod, ideje hát, hogy megkapd a nanorobotjaid (mintha csak az első saját autó volna), hogy soha többé ne legyél beteg”, de Junónak ez kimaradt. Biztos van – gondolta –, akiket el is kísérnek a szülei, sőt utána van egy közös ebéd is, mint a keresztelők után: a nanoünnep. „Üdvözlünk a nanósok között!” feliratú tortával – vagy valami ilyesmi. Juno mosolygott, ahogy elképzelte a vidám, reklámfilmbe illő családot, ahogy a nanorobotok beadását a szemük fénye addigi életének legfontosabb napjaként kezeli, majd visszaterelte a gondolatait a kutatáshoz.

Avigiannal kapcsolatban még egy érdekes dolgot talált. Majdhogynem egyedül volt azon a véleményen, hogy a Pillanat és a nanorobotok között kapcsolat áll fenn. Ha ez beigazolódik, akkor az felvet néhány aggasztó kérdést. Az orvosokon kívül más is hozzáfér az egészségügyi nanorobotokhoz? Ha igen, mi a célja? Pusztítás, zsarolás vagy csak erőfitogtatás? Aztán azt a lehetőséget sem vetheti el teljesen, hogy Gisele Avigian csak rémeket lát, ő maga pedig éppen készül rossz lóra tenni.