14. Majdnem

A Skynet újra és újra végigpörgette azt az anyagot, amit az Ötös egység adott közvetlenül a megsemmisülése előtt. Ez a kiborg volt a második, amelyik elbukott a küldetése során, ám ez jutott eddig a legközelebb a cél teljesítéséhez. Terve egyszerű volt, ám hatékonynak tűnt, s mint jelentésből kiderült, a humánok bevették.

Kár, hogy többé nem lehet alkalmazni.

A humánok gyorsan tanulnak.

Kétszer nem követik el ugyanazt a hibát.

A jelentés egy rövid taktikai eligazításból, egy kódolt szignálból és mintegy harmincpercnyi sűrített videóból állt, melynek igazán csak az utolsó harmincnégy másodperce tartalmazott hasznos adatokat, a többi a várakozás és az előkészület eseményeit mutatta.

Az Alfa Ötösnek sikerült rátalálnia és megcsapolnia a humánok egyik belső adatcsatornáját, ami tulajdonképpen része volt a kiborgok kommunikációs rendszerének is, ám a humán programozók úgy intézték, hogy ez a sáv mindig adathibákat produkáljon, így az ide kerülő adatcsomagok minden esetben más sávba sorolódtak át – ahogy egy intelligens és önjavító rendszerhez illik.

Az Ötös tulajdonképpen arra is rámutatott, hogy a humánok nem csupán a saját adatforgalmuk bonyolítására használták ezt a csatornát, hanem az eltérített adatcsomagokról minden esetben másolat is készült.

A jelentés tartalmazta, hogy az Ötös miként jutott hozzá ehhez az információhoz: egy humán programozó által, akinek fogalma sem volt, hogy egy Alfával osztja meg a tudást. A kiborg olyan adatokat szolgáltatott a humánnak, ami egyfajta szakmai rivalizálást váltott ki, s így kerültek napvilágra a titkok. Az információs lyuk soha nem vált volna láthatóvá, ha a programozó nem követi el azt a hibát, hogy személyesen akar ott lenni egy, általa – s bizonyára a parancsnokai által is – fontosnak ítélt átjátszóállomás átprogramozásánál. Igazság szerint nem is ez a megfelelő szó rá, hiszen a humánok nem csupán átprogramozták az egységet, hanem egy olyan kódoló egységet is telepítettek – ehhez kellett a programozó –, ami bizonyos ciklusidőnként hamis adatcsomagokat is elhelyez az adatfolyamban, belső káoszt keltve a kiborgok között.

A Skynet a jelentés olvasásával egy időben megvizsgálta az átjátszóállomást, és megállapította, a beépített kódoló egység megváltoztatja a prioritásokat, a megadott koordináták értékét – mindig csak egy kicsivel, de ez elegendő ahhoz, hogy mondjuk a támadásra induló egységek ne a célpontot tegyék a földdel egyenlővé, hanem egy közeli romot. A Gépisten egy végtelen másodpercig tanulmányozta a módszert, majd haladéktalanul létrehozott egy szervizprogramot, mely végignézi az egész hálózatot hasonló kódolók után kutatva. Az elemzések valószínűnek tartották, hogy a rendszerben akad még néhány ilyen egység, s a létezésük egyúttal magyarázatot is adott volna azokra a különös tévedésekre, melynek eredményeként több tucatnyi, átlagos bevetéseken kudarcot valló harctéri egységet kellett teljes felülvizsgálatra visszarendelni. S amely vizsgálatok képtelenek voltak bármi hibát is kimutatni, csupán értékes erőforrásokat kötöttek le a frontvonalban harcoló egységektől.

Miután az Alfa Ötös megszerezte az információt, haladéktalanul rácsatlakozott a rendszerre, és olyan tartalmú üzeneteket kezdett adni, melyek egy új, minden eddiginél nagyobb szabású akciót ígértek Los Angeles körzetébe. Ezzel párhuzamosan egy fejlesztési központ telepítéséről is készített dezinformációs üzeneteket, melyeket az általa ismert legerősebb kódolással ruházott fel, ám a belső szabványos titkosítást alkalmazva, és egy primitív számsorozatot használva kulcsként. Ha a humánok ismerik a kódolási elvet, egy-két óra alatt megfejtik majd az üzenetet, vagy még az is lehet, hogy hamarabb.

A T-800-as Alfa olyan információt akart a humánoknak juttatni, melyek az általuk csak Főparancsnokságként emlegetett katonai központ elemzőinek is felkelti a figyelmét. Úgy vélte, hogy az információ minősége határozza meg a cselekvésüket, s ha olyan információt adagol, melyhez helyszíni felderítés is szükségeltetik, akkor talán még azt is eléri, hogy valamelyik magas prioritású célszemély felbukkanjon.

Nem a legfőbb célszemélyt, John Connort várta, csupán valamelyik közvetlen beosztottját, akitől megtudhatja a legfőbb humán bázis koordinátáit, majd oda bejutva megkísérelheti elkapni magát, John Connort. Alternatívaként egy megfelelő orvlövész pozíció kiválasztása is szerepelt, ha a bázis védelme meghaladná egy Alfa lehetőségeit, ám a gépet egyelőre kizárólag a koordináták érdekelték, semmi több.

Miután eltüntette a halottakat – még egy Alfa is ritkán kényszerült ilyesmire, ezért adatbázisából kellett ötleteket merítenie hozzá –, gondoskodott arról is, hogy az egész olybá tűnjön, a humánokat akkor érte támadás, amikor már hazafelé tartottak.

Következésképpen teljesítették a feladatukat…

A Skynet folyamatosan elemezte a tervet, és némileg meglepődve vette tudomásul, hogy a kezdeti esélyek jóval alatta vannak azon a határon, amikor érdemesnek látszik a terv befejezése. Bár a Skynet is készített hosszú távú terveket, azonban az Alfák ritkán gondolkoztak három-négy lépéssel előrébb. Gyakorlatiasak voltak, noha a sikerességükhöz az improvizálás is hozzájárult, de inkább az, hogy adatbázisukban olyan információkat helyeztek el, mely – vélhetően – minden nehéz helyzetből kisegíti őket.

Ez az Alfa azonban úgy viselkedett, mint egy sakkjátékos. Előre látta, üzenete milyen reakciókat válthat ki a humánokból, s bár sok esetben feltételezésekkel kellett számolnia, a végeredmény őt igazolta.

Az, hogy kudarcot vallott, nem az ő hibája volt.

A humánok fejlődtek nagyon sokat.

Az Alfa Ötös remekül választotta ki a rajtaütés színhelyét, azonban nem számolt azzal a kisebb konvojjal, amelyik felbukkant az üzenetben említett hely közelében. Három teherautó, egy páncélozott utasszállító… körülbelül hatvan humán.

Az Alfa négy kiemelt prioritással bíró célszemélyt tudott azonosítani a vizuális megfigyelés során, ám egyelőre a humánok túl messze voltak, hogy hatékony támadást kíséreljen meg ellenük. Természetesen a helyszínre rendelhetett volna több kiborgot is, megfelelő prioritású parancsok kiadására is jogosult volt, ám nem tette.

A Skynet szerint a kiborg itt követte el az első hibát. Nem nagyot, de ahhoz épp jelentőset, hogy a feladat végül kudarcba fulladjon.

Az Alfa Ötös menet közben megkísérelt változtatni a terveken, azonban nem sok idő állt a rendelkezésére. A humánok gyorsan rájöttek, hogy a kapott információk hamisak, s ennek megfelelően villámgyors visszavonulásba kezdtek. Az Alfa Ötösnek reagálnia kellett, mert ragaszkodni akart az eredeti változathoz.

S ez volt a második hibája.

A humánok több útvonalon kezdték meg a visszavonulást. Az Alfa a páncélozott személyszállítót kezdte követni, mivel az azonosított célszemélyek közül kettő is oda szállt be. A kiborg gyalogosan is könnyedén felvette a versenyt a humánok szállítóeszközével, ráadásul jobban ismerte a területet, tudta, hol lehet kiborgokra számítani, s merre vannak áthatolhatatlan torlaszok az utakon. Abban a hitben volt, hogy a megfelelő helyen tetszése szerint utoléri a kocsit, és lecsaphat rá.

Ez volt az utolsó tévedése.

Hogy a humán mesterlövészek folyamatosan azon a helyen állomásoztak, ahol az Alfa Ötös felrobbant, utólag már lehetetlen megállapítani. Annyi bizonyos, hogy a kiborg mintegy hetven méterrel a kocsi mögött haladt, folyamatos takarásban, amikor a robbanás bekövetkezett. Nem voltak előzmények, s a Skynet is csupán onnan tudott némi információt összegyűjteni, hogy az Alfa folyamatosan adásban volt, igyekezett minden megszerzett adatmorzsát elküldeni.

Hitt a sikerében.

S ez is tévedés volt.