Móra Ferenc, a mikszáthi hagyomány egyik jeles és népszerű folytatója, a húsza-harmincas évek haladó irodalmának jellegzetes alakja, akinek elbeszélő művészetéről kíván e kötet képet adni, magába foglalva az 1956-ban megjelent A világ így megyen válogatásunk legjavát, a Móra Ferenc Könyvkiadó kiadásában megjeletn történelmi anekdotáit - amellett közöl olyan írásokat is, amelyek eddig csak folyóiratokban, napilapokban láttak napvilágot.
Az írások egy része önéletrajzi jellegű. GYerekkorának ifjúkorának világát, emlékeit mondják el. Sírás, nevetés - Illyés Gyula szavaival; "a szegények rejtő, hal szeretet" - s a mindenütt jelenlevő, sorsokat, érzelmeket eltaposó "vaspata" uralkodik ezekben a történetekben.
Gyöngéd pasztellszínekben mutatja meg az alföldi tájat, hogy annál megrendítőbben, kiáltóbban és vádolóbban komoruljon elő a Földhözragadt Jánosok, Zuginék, Hajnal Matyikák portréja, sorsa. Más írásai, a hivatali bürkrációt leleplező, a közoktatást bíráló írásai, valamint történelmi anekdotái meglepő, jóízűen buggyanó vidám történetek sorozata azon a "nagy szíves és mégis végtelenül természetes, egyszerű magyar nyelven, amit csak a szögedi ember tud" (Móricz Zsigmond). Szinte minden írásában jelen van a sajátos magyar humor. Móricz megállapítása szerint "Mikszáth felfedezte, Tömörkény tökéletesre csiszolta, és Móra Ferenc élt vele, mint az aranypénzzel".