, - Már használtam ilyet, tizedes - mondta Zimmer visszafojtott hangon, de szeme villámokat szórt.

- Igen, uram - vörösödött el a fiatal tiszt, de Zimmer már pillantásra sem méltatta. A fiú vállapján a rangjelzésen egy vérfolt vöröslött. - Vételkész, uram.

Zimmer lenyomta a gombot, és egy zordképű férfi jelent meg.

- Kommandant Israel Zimmer vagyok a Zimmer Zouavjaitól. Igazán használni tudnánk a segítségüket.

A férfi a képernyőn összevonta a szemöldökét, és arcára kegyetlenség ült ki.

- Zsoldosok, pozvál?

Zimmer szemei összeszűkültek.

- Igen, azok vagyunk. Kivel beszélek? .

- Conal Ward csillagezredes vagyok, a Harmincegyedik Farkas Solahma vezére. Leszállunk, hogy kihívjuk a banditákat. A landolást a 3342-es szektorban kezdjük meg. Kérem, üríttesse ki.

- Mit mond?

Conal egyenesen belenézett a videofon képernyőjébe.

- A 3342-es szektort akarom kiürítve. Abban állapodtam meg a banditákkal, hogy ott találkozunk.

- Csillagezredes, a csapatom be van szorulva abba a szektorba. Ha kiviszem őket onnan, akkor elvesztek. Ha a 3244-es szektorban száll le, északnyugatra kerül attól az állástól és kétoldalról elkaphatjuk a fickókat. Nem vagyunk túl mozgékonyok, de még tudunk harcolni.

-Zimmer kommandant - mondta Conal fagyos hangon -, akkor vesznek el az emberei, ha nem viszi ki onnan őket. Nem hagyom, hogy beleavatkozzanak a csatánkba.

- A maguk csatája?! - csapott öklével a szék karfájára Zimmer. - Ide hallgasson, maga idióta, ami a zsoldosaimból és a helyi hadseregből megmaradt, most az én parancsnokságom alatt áll. Tizenhat órája harcolunk a banditákkal, és csak most, az éjszaka leple alatt sikerült újrarendeznünk a sorainkat. Jó katonák vagyunk, és nem hagyjuk, hogy csak úgy félresöpörjenek minket.

-Jó - szegte fel a fejét Conal. - Mivel védik a 3342-es szektort?

- Mi maga, vízfejű? - emelte fel az öklét Zimmer a képernyő előtt. -Azt mondtam, hogy minden istenverte eszközzel védjük!

- Remek! - mondta Conal és vad mosoly jelent meg az arcán. - Alig várom a találkozást magával, kommandant. Egy órán belül földet érünk. Megbeszélve és lezárva.

A képernyő elsötétedett, de Zimmer még pár pillanatig csak bámult rá, mielőtt felfogta, hogy az adásnak vége.

- Mi a fene történt itt, tizedes?

- Nem tudom biztosan, uram — rázta meg a fejét gyászosan a fiatalabb férfi. - De azt, hogy „megbeszélve és lezárva” nem akkor szokták mondani a klánosok, mikor elhangzik egy csatakihívás és elfogadják?

- Remélem, téved, tizedes - ugrott fel Zimmer és rohant az ajtóhoz, hogy kinézzen az égre. Magasan fenn, mint egy helyét kereső csillagkép, feltűnt a klán dobóhajó, ahogy behatolt az atmoszférába. - Sajnos attól tartok, igaza volt.

 

Fort lan kiképző központ, Port Moseby

Egyesült Nemzetközösség

3055. június 20.

 

Victor Davion egy szóközt ütött a billentyűzeten és a holografikus megjelenítőn futó csatafilm megállt. A képen egy hatalmas számú vörös csatamechekből álló csapat kerítette be a kék erőket.

- Nem lesz ez így jó, Galen.

- Egyetértek, uram - mondta Galen néhány számadatot nézegetve az előtte álló konzolon. - Sajnos ez a legvalószínűbb kimenetele az összecsapásnak a Rupert pontnál á Vörös Kalóz és a Zouavok közt. Aztán várhatóan rajtaütnek Shastán. Zimmer be tudná vinni a Zouavokat, hogy késleltesse az ostromot, és megvédje a várost, de ez ostobaság lenne. A hosszú menetelés lehetőséget adna a lesből rajtuk ütésre, ami kifejezetten veszélyes lehet itt, a Livingstone dzsungel rezervátumnál.

- A kulcskérdés az, hogy vajon ki tudnak-e tartani, amíg a Farkasok megérkeznek.

Victor szárnysegéde vállat vont.

- Feltéve, hogy Zimmernek sikerül egy jól védhető helyre beásnia magát, szerintem igen. Azt jelentették, hogy a Harmincegyedik Farkas Solahma nagyon gyorsan közeledik a bolygóhoz.

A herceg szinte szórakozottan rázta meg a fejét.

- 1,25-ös gravitációval bejönni nem nagyon gyors.

- Úgy érted, nem elég gyors neked, uram - dobott hátra egy eltévedt hajtincset á homlokából Galen. - Hogy csatára készen érkezzenek, soha nem viszik be a katonákat 1,5-ös gravitációnál nagyobb terheléssel.

- De a klánok olyan véres kezű nagyfiúk - mondta jobb öklével bal tenyerébe csapva Victor. - A jó fenébe is, igazán siethetnének, hogy az embereinknek esélye legyen a túlélésre.

- Ha jól emlékszem, te mondtad, hogy egyszer alaposan leszóltad a Kell Kopók előtt a Zouavokat még Arc-Royalon.

- Fiatal voltam és ostoba - hessentette el a mondatot egy kézmozdulattal Victor, aztán a képernyő sarkában villogó időkijelzőre pillantott. - Hol van már a Komsztár püspök? Azt mondja egy alfa elojogú üzenetet hozott nekem, aztán elvacakolja az időt. Nem csoda, hogy a klánok úgy döntöttek, hogy beveszik Terrát.

A megjegyzésére kirobbant Galenből a nevetés, amihez aztán egy pillanat múlva Victor is csatlakozott, s a feszültség oldódni kezdett bennük.

- A francba az egésszel, Galen, még ha a lehető leggyorsabban visz is minket ez a masina, a Kísértetek még akkor sem tudnak időben odajutni Deiára, hogy megmentsék Zimmert. Egy hónap, amíg odaérünk.

- De csak akkor, ha minden elérhető ugróhajót rekvirálsz.

- Ezért nevezik ezt a helyet katonai körzetnek, Galen. Itt a katonák irányítanak - mondta Victór, aztán visszafordult a képernyőhöz és újraindította a szimulátor programot. - Ezúttal nem érünk oda, hogy megállítsuk őket, de legközelebb ott leszünk.

Egy halk kopogásra Victor újra megállította a számítógépet.

-Tessék.

Egy idősödő férfi lépett be az ajtón fehér Komsztár-palástban.

- Marcellin Komsztár püspök szolgálatára, uram.

A férfi arcán ülő gyászos kifejezés azt súgta Victomak, hogy rossz hírek érkeztek.

- Halljuk, püspök úr, hogy állnak Deián?

-Parancsol?

- Híreket hozott Deiáról, nem? Hallani akarom, azonnal - mondta és bólintott Galennek, miré a szárnysegéde felkészült, hogy feldolgozásra betáplálja a püspök híreit a szimulátorba. - Gyerünk, jóember, nem érek rá egész nap!

- I-igen, uram - pislogott Marcellin, aztán összeszedte magát. - A Zouavok felvették a védekező állást a 3342-es szektorban.

- Burton erődítmény. A Speke folyó mocsárral veszi körül. Magas terület, nem könnyű megközelíteni. Nehéz lesz bevenni - mondta akadozva Galen, miközben bevitte az adatokat, hogy a szimulátor újrarendezze a képen a kék és vörös erőket. Egy apró kék folyó választotta el az ellenfeleket.

- Megközelítő erők?

A püspök dadogni kezdett.

- Nem tudom, uram, nem vagyok katonai ember. Feltehetően Zimmernek van egy ezrede, de ez a saját megmaradt embereiből és, a helyi

katonaságból összeverődött csapat. Rengeteg emberét vesztette el a dzsungelben.

Galen leütött néhány gombot, mire a védők száma lecsökkent, de nem annyira, hogy Victor elveszítse a reményt.

- Galen, Zimmer megcsinálja. Ennek a kis erődítménynek a bevételéért pokoli árat fognak fizetni a banditák. Zimmer napokig kibírhatja - mondta Victor és a prezentátorra nézett. - Megérkeztek már a Farkasok?

- Igen, Felség.

- Most elkaptuk őket! - dörzsölte össze a tenyerét Victor. -A banditák mögött kellett földet érniük, hogy csapdába ejtsék őket. Hol jöttek le?

- A 3342-es szektorban.

Victor szeme összeszűkült.

- Ugyanabban a szektorban? Zimmer ennyire közel volt az összeomláshoz? Erősíteni jöttek?

- Nem, felség - rázta még a fejét a prezentátor. - Kihívni őket.

- Hogy mi?!

A Komsztár embere tanácstalanul széttárta a karjait.

-Semmi többet nem tudok, Felség. Kérem, higgyen nekem. A legutolsó üzenet, amit elkaptunk az volt, hogy a Farkasok Zimmerrel harcolnak a folyónál. A banditák ezt kihasználva visszavonultak, és talán már el is hagyták a világot. Kérem, higgye el, semmi többet nem tudok.

- Azok az átkozott fattyúk! - dühöngött Victor. - Mi a pokol folyik ott?! A Farkasoknak segíteniük kellett volna Zimmernek, nem kivégezni azt a szerencsédent! - Ökölbe szorított kezével a levegőbe sújtott. - Mit képzelnek magukról? Ha ott lettünk volna, Galen, minden másként alakul.

A herceg hirtelen a püspök felé fordult és rábökött.

-Azt akarom, hogy azonnal juttasson el egy alfa előjogú üzenetet a jelzésemmel a klánok ilkánjához az alábbiakkal: 3055. június 19-én a Harmincegyedik Farkas Solahma földet ért Deián, és megsemmisítette az egységet, ami a világot védte a banditák ellen, akik elfogására a Harmincegyeseket odaküldték. Bár az eddigi történelmünkben megmagyarázhatatlan hibát követek el, mégsem adok ki utasítást, hogy azonnal fogják el a Harmincegyedik Farkas Solahmát. Várok ezzel, amíg megmagyarázzák a tettüket, és meghatározzák, hogyan fognak a jövőben viselkedni. Ettől a naptól a banditák elfogása a Tizedik Lyrán Gárda előjoga. A Harmincegyes Farkas Solahmának el kell fogadnia ezt. Ha bármilyen módon beleavatkoznak a lépéseinkbe, kiadom a parancsot, hogy semmisítsék meg őket.

- I-igen, Felség - bólintott nehezen a püspök.

- Galen, írd össze a szükséges utasításokat, hogy mindenkit mozgósítani tudjunk. Vonj vissza minden eltávozást, és utasíts minden fenntartott helyi egységet, hogy segítsenek a pakolásnál. Ha szükséges, vegyék igénybe a zsoldosok dobóhajóit - A herceg lehunyta a szemét, - Egyhavi alapellátmányra lesz szükségünk. A többit útközben felvehetjük. Szerelőszemélyzetet is viszünk, hogy mindent rendben tudjunk tartani. Lépj kapcsolatba a bázison maradt tartalékosokkal, és mondd meg nekik, hogy hozzák mozgásba á tanácsadó hálózatukat. A 4492-es általános utasítás a jelzálog- és a kölcsön-kamatok leszorításáról mostantól szintén életbe lép.

- Igen, uram.

Victor kinyitotta a szemét, és látta, hogy a Komsztár embere még mindig ott áll az asztal másik végén.

- Ember, minek van még itt? Megbíztam az üzenet továbbításával.

- Igen, Felség, tudom - nyelt egy nagyot a férfi.

- Akkor mi van még? Nekem dolgom van, mint látja.

- Igen, Felség, ezt is tudom - mondta á férfi és idegesen összekulcsolta a kezeit. - Arról van szó, hogy hoztam egy üzenetet, amit még nem tudtam átadni.

Victor megrázta a fejét, és átnézett az asztal fölött.

- Akkor mondja.

-Az édesanyja, Felség... - a férfi megtorpant, aztán folytatta. - Egy bomba volt. Nagyon sajnálom.

Victor úgy érezte, mintha egy géppuska sorozat kaszálta volna el a térdeit. Leült, de mivel csak a szék sarkát találta meg, leesett a földre, s a szék csörömpölve mellé zuhant. Mein Gott!... gondolta és remegni kezdett.

- Nincs semmi kétség? - hallotta valahonnan távolról tompán a saját hangját, de úgy érezte nem is ő szól.

-Azonnal megszólalt a riasztás, Felség. Még nem tudni részleteket, de semmi nem volt, ami felfogta volna a repeszeket. - A prézentátor hangja elhalkult. - A bomba a beszéde közben közvetlen előtte robbant fel...

- Nem kell, hogy ezt tudja, maga lelketlen állat! - kelt barátja védelmére a fiatal szárnysegéd.

- Ne, Galen... - nézett fel Victor, mikor a férfi mellé térdelt. - Püspök, kérem folytassa.

- A könyvtár megnyitó estjén történt. Több tucat ember halt meg a robbanástól, és még ennél is többen sérültek meg. Az édesanyja azonnal meghalt, nem érzett fájdalmat.

Victor belekapaszkodott az asztal sarkába, s Galen felsegítette, aztán leültette egy székre. Victor összeszorította az állkapcsát és hasztalan

próbálta visszatartani a könnyeit. Ahogy a sós cseppek végiggördültek az arcán öklével verte az asztalt.

- A francba, a francba!

- Ha egyedül akar lenni, Felség... - mondta a Komsztár embere meghajolva, és csendesen hátrálni kezdett, de Victor megrázta a fejét, és nem vett tudomást az öklében lüktető fájdalomról.

- Nem, várjon. Galen, szedj össze minden információt, amit a banditákról tudunk, beleértve a Geist anyagot is. Készítsd össze, hogy a püspök magával tudja vinni. Püspök úr, kérem, vigyen el egy másik üzenetet is. A húgom a Tharkadon van?

- Katherine? Igen, Felség.

Victor bal kezével kitörölte a könnyeket a szeméből.

- Mondja meg Katherine-nek, hogy úton vagyok. Neki kell megszervezni a szertartásokat, ahogy jónak látja. Nem valószínű, hogy az anyám teste - úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna, mikor saját szavainak értelme eljutott hozzá, és ezért nagyot nyelt, aztán folytatta - olyan állapotban van, hogy felravatalozhassuk, mint apánkat. Ha úgy ítéli meg, nem kell várnia rám a temetéssel. Azt akarom, hogy úgy emlékezzenek az anyámra, amilyen életében volt.

A herceg hátra hajtotta a fejét, és szorosan lezárt szemeiből próbálta kitörölni a lassan szivárgó könnyeket.

-Továbbá szeretném, ha folyamatosan tájékoztatnának a vizsgálat eredményeiről. És mondja meg kérem a prímásnak és a kardinálisnak, hogy szeretném a Komsztár együttműködését kérni a gyilkossággal kapcsolatos bármilyen üzenet felderítésében.

Victor újra kinyitotta a szemét, hogy kitörölje belőle a könnyet.

- Úgy lesz, ahogy óhajtja - bólintott komoran a Komsztár embere, aztán felemelte a kezét. - És mi legyen az ilkánnak küldendő üzenettel? Még mindig el kívánja küldeni?

Galen megrázta a fejét és Victor karjára tette a kézét.

- Victor, semmiképp nem tudunk a banditák után menni, ha te Tharkadon vagy.

- Igazad van, Galen - mondta Victor, és a prezentátorhoz fordult. - Küldje el, de megváltoztatjuk az egység nevét.

- Felség?

- Zimmer emberei az én embereim voltak, így a banditákat el kell kapni. Zimmer emberei a Kell Kopók emberei is voltak. A sors kemény kézzel bánt el velem itt, de a felmérgesített Kell Kopók által üldözött banditákkal sem fog elnézőbben bánni.

 

Tamar

Farkas klán megszállási zónája

3055. június 21.

 

Phelan Ward tisztelgett, ahogy belépett az illán rezidenciájába.

-Jelentésre jelentkezem, uram.

A vékony, fehér hajú férfi viszonozta a tisztelgést, aztán kezet nyújtott.

- A Béta Galaxis szépen halad a vezetésed alatt, Phelan - mondta Ulric Kerenszkij egy tábori székre ülve, s helyet mutatott magával szemben a férfinak. - Az eredményeik elég jók voltak a visszatérésed előtt, de az elmúlt egy hónapban még jobban teljesítenek. Dicséretet érdemelsz.

- Az elismerő szavaidat továbbítom a többieknek - mosolygott Phelan. - Athén Kederk csillagezredes csodákat művelt, mióta átjött a 328-as Ostromcsoportból. Köszönöm, hogy átengedted, és köszönöm azt is, hogy elengedtél minket, a Harmincegyedik Farkas Gárdát, mikor Natasa irányítása alá került az Alfa Galaxis. Ők most is, mint mindig remekül értik, hogyan kellemetlenkedjenek egy ellenlábasuknak mindenféle szokatlan taktikai kihívásokkal.

Ulric könnyedén elnevette magát.

-A többi egység, akik a kiképzésben a Farkaspókok ellenfelei lettek, kevésbé hízelgő, mondhatnám, keresetlen szavakkal ecsetelték a benyomásaikat.

- El tudom képzelni - ült le Phelan az acélból és vászonból készült székre. Ahogy körbetekintett a gyéren díszített szobában, arra gondolt, hogy Ulric Kerenszkij nem sokat változott, mióta először találkoztak. A Vérfarkas ugróhajóra hívták meg Kerenszkij kán magánlakrészébe, ahol minden hasznosan és esztétikusán egyszerű volt. Úgy tűnt neki, hogy a szobában lévő bútorzat legnagyobb része ugyanaz volt, mint amit Ulric a klán invázió alatt használt a Belső Szférában.

Ulric egy pillanatra végigsimított fehér kecskeszakáUán, mielőtt beszélni kezdett.

- Azért kérettelek ide, mert néhány szomorú hírem van.

Az ilkán hangszíne meglepte Phelant. Együttérzés, volt benne, de némi bizonytalanság is, mintha Ulric nem tudná, mennyi információt tárjon fel.

- Mik azok?

- Két napja Tharkadon egy bérgyilkos megölte Melissa Steinert. Egy bombát robbantott a megnyitó esten, ahol az arkón részt vett.

- Istenem! - kiáltott fel Phelan döbbenten. - Ki tette?

- Nem tudom - rázta meg a fejét Ulric - és a Komsztár püspök sem tudja, aki a hírt hozta. Viszont elmondta, hogy a szüleid is ott voltak a vacsorán. Az édesapád vezette fel Melissa beszédét, és mindketten ott ültek a pódiumon. - Az ilkán mély lélegzetet vett, aztán folytatta. - Az édesanyád meghalt a robbanástól, és az édesapád is súlyosan megsérült, kórházban van.

Ulric hangjának különös színe csak felerősítette szavainak erejét. Phelan nem akart tudomást venni arról, amit hallott, és inkább arra próbált gondolni, hogy egy klán harcos soha nem ismeri meg a szüleit, így Ulric sem tudhatta, milyen fájdalmat okozott neki a hír. Soha nem tudta volna a megfelelő szomorúsággal és együttérzéssel előadni a dolgot, mert nem is érthette meg, mit érzett Phelan.

- O, Istenem - dőlt hátra összezavarodva Phelan. - Az anyám... halott? Az nem lehet. Nincs egy hónapja, hogy láttam - mondta. Felnézett és egy apró nevetést erőltetett ki a torkából. - Az apámmal ő is visszavonult és azért mentek Tharkadra, hogy megszabaduljanak egy kis időre a harcoktól és a haláltól. Olyan sokszor csapta be a halált az anyám a csatamezőkön... hogy lehet, hogy egy fogadáson...?

- Nem értem, mit érezhetsz most, Phelan, bár nagyon szeretném megérteni - mondta az ilkán szomorkásán megrázva a fejét.

- Megbocsáss, kánom, de te valójában nem akarsz ezen osztozni.

- Szeretném, és nem azért, mert kíváncsi vagyok, hogyan fogják befolyásolni ezek az érzések a viselkedésedet. Egy barát vagy, és látom, hogy ez téged... nagyon mélyen érint - mondta Ulric a kezeit bámulva.

- De van más kellemetlen hírem is.

Phelan újra felemelte a fejét és Ulricra nézett.

-Nagyjából egy időben a bomba robbanásával a Harmincegyedik Fafkas Solahma leszállt Deiára, és harcba bocsátkozott Zimmer Zouavjainak és a Deiai Haderőknek a maradékával. Széttépték őket, de ezalatt a banditák megszöktek. Mivei Conal lelicitálta a légi támogatást, hogy megkapja a feladatot, nem tudta követni őket, így a banditák elhagyták a világot.

- Conal rajtuk ütött azzal az egységgel, amivel a segítségükre kelten volna sietnie? - pattant fel a székéből Phelan. - Mi a pokol miatt tette ezt?!

- Conal azt állítja - fújta ki lassan a levegőt Ulríc -, hogy ő megmondta a parancsnoknak, vigye ki onnan a zsoldosait, mert azt a védelmi állást ő akarja használni. A parancsnok ezt visszautasította, és elfogadta Conal kihívását, hogy küzdjenek meg a helyért.

Phelan orrlyukai kitágultak, ahogy mély lélegzetet vett. Semmi kétsége nem volt, hogy Conal alattomos tettét, amit a világ legutolsó patkánya sem csinált volna meg, bármelyik klántag helyénvalónak ítélné meg. Ő viszont tudta, hogy Conal két okból támadott rá a Zouavokra ilyen keményen. Az első, hogy zsoldosok voltak, és a klánok általában még azoknál a banditáknál is kevesebbre tartják a zsoldosokat, akik ellen a solahmákat küldik. ,

A második, hogy a Zouavok kapcsolatban álltak a Kell Kopókkal, tehát kapcsolatot jelentettek Phelannel is.

- Tudod, miért tette Conal, pozvál?

- Azt hiszem, kétségtelen - bólintott Ulric. - Természetesen azt is tudod, mit kell tennem válaszlépésként.

- Egy héten belül útra kész lesz a Trináriám. Mi fogjuk elkapni a banditákat rövid úton. Miután részt vettem az anyám temetésén, találkozom az Ezüst Keshikel az Egyesült Nemzetközösség területén.

- Nem.

- Nem?

Ulric ismét megsimogatta kecskeszakállát, aztán járkálni kezdett.

- Nem küldhetem az Ezüst Keshiket, vagy a rajod egyetlen más részét sem. Elfelejtesz valamit, mikor ezt javasolod, bár tulajdonképpen nem a te hibád.

- Éspedig?

- A Belső Szférában lehetséges és elfogadható, hogy egy elit alakulatot küldjenek ki megoldani a bandita-kérdést - kezdte Ulric, aztán szemei hirtelen rávillantak Phelanre. - Ahogy emlékszem, téged is akkor fogtunk el, mikor a Kell Kopókat egy ilyen feladat elvégzésére küldték ki.

- így van - bólintott Phelan.

-A klánoknál azonban, a banditaüldözés nem valódi harcosnak való feladat. Ezt öreg vagy kegyvesztett katonák végzik, hogy becsülettel halhassanak meg, vagy éppen visszaszerezzék a becsületüket.

- Vagy olyan nagyravágyó bolondok, akik hatalmas hibákat vétenek.

- Pontosan, de ha Conalt bolondnak tartod, az ő szintjére süllyedsz le. Alattomos, és kétségtelenül a családoddal való kapcsolata miatt támadta meg a Zouavokat - mondta Ulric egy pillanatra megállva, és összeforrta mellén a karjait. - Conal azt is tudja, hogy ezzel engem is és az Egyesült Nemzetközösséget is lépésekre kényszerít.

- Az Egyesült Nemzetközösség nem fogja ránk bízni, hogy elkapjuk a banditákat. Valakit utánuk kell küldeniük - mondta Phelan a székre bámulva, ahol az előbb Ulric ült. - Ryan Steiner már követeli, hogy egy sky, vagy tamar egység kapja a megbízást, Victor viszont a Tizedik Lyrán Gárdának akarja majd megszerezni. Az arkón valószínűleg Ryan belátására bízná a dolgot, de mivel az arkón halott, most Victor uralkodik. Nem a Tizedik Lyrán Gárdát fogja küldeni, de azt sem engedi majd, hogy Ryan harcoljon.

Ulric halványan elmosolyodott.

- Kaptam egy üzenetet ettől a Victortól. Azt mondja, nem rendeli el a Harmincegyesek megsemmisítését feltéve, hogy megfelelő magyarázatot kap a tettükre. Azt is mondja, hogy a Solahmának engedelmeskednie kell annak az egységnek, amit a feladatra kijelöl függetlenül attól, hogy melyik lesz az.

- Ez Victor - húzta el a száját Phelan. - Conal soha nem fogadja el ezt. Nem lesz hajlandó engedelmeskedni egyetlen belső szférainak sem.

- Pontosan ezért fogsz te összekötőként dolgozni a Harmincegyedik Solahma és a Belső Szféra egysége között - mondta a kán nekidőlve a szék háttámlájának. - Victor a Kell Kopókat jelölte ki a bandita vadászatra.

Phelan meglepetése egy pillanat alatt aggodalomba csapott át.

- Conal nem fog rám hallgatni, és nem fogad el utasításokat egy zsoldos csapattól, és különösen nem ettől a zsoldos csapattól - Phelan egy pillanatig elgondolkodott, aztán érezte, hogy hideg elégedettség tölti el. - Ellenben Conalnak engedelmeskednie kell nekem, mert kán vagyok, és helyt kell állnia, mert különben szégyenben marad, hogy egy zsoldos seregnek sikerült, ami neki nem. És ez így már nem is olyan rossz...

- Conal már így is túlfeszíti a húrt.

-Mert?

- Felvetette a lehetőségét - egyenesedett fel újra Ulric -, hogy a banditák nem a klánoktól megszökött renegátok, mint ahogy eddig ezt feltételeztük. Azt mondja, sokkal inkább egy zsoldoscsapat, amit Ryan Steiner pénzel titokban. Azt mondja; azért bérelték fel őket, hogy meg.ingassák a határ mentén élők biztonságérzetét, és elhitessék velük, hogy a Davionoknak eszük ágában sincs megvédeni őket. Azt fejtegette, hogy ha segítünk a banditák elfogásában, azzal veszélyeztetjük e békét, ezen túlmenően még olyan színezete is van, hogy hagytam magam mindenféle trükkökkel rávenni, hogy közreműködjünk a Belső Szféra helyzetének stabilizálásában, hogy keményebben tudjanak szembeszállni velünk, ha a tűzszünet lejár.

- És én vagyok, aki olyan trükkösen erre rávettelek, pozvál? Velem, mint közvetítővel a háta mögött, ha elkapja a banditákat, akkor sikerült neki, úgymond bármit is tettem ellene, és ha nem sikerül, akkor én akadályoztam meg a küldetése véghezvitelében? - vonta fel a szemöldökét Phelan összekulcsolva a kezeit. - Conal hatalmas vesztesége, hogy a klánoknál nincs politikus kaszt.

- No igen - mondta elgondolkodva Ulric és az asztalához sétált, hogy kivegyen egy holodiszket a tokjából. - Itt az utasítás a számodra, hogy azonnal indulj el, és találkozz a Kell Kópékkal az Egyesült Nemzetközösség légterében.

Phelan felállt.

- Miért nem elég csak az anyám temetésén?

-Amennyire tudom, egyelőre nem lesz temetés - mondta a holodiszkkel játszogatva Ulric. - Az apád úgy döntött, hogy szállítsák át az édesanyád testét az Arc-Royalra, és várjanak addig, amíg minden Kell Kopó meg tud jelenni a temetésen. A Komsztár értesülései szerint a Kopók épp most indulnak Arc-Royalról.

- Az üzlet mindenek előtt - mondta Phelan cinikusan, aztán elvette a diszket - A Bagolyfészket akarom használni dobóhajónak, nem tágadhatom meg a legjobb egységektől a legnagyobb dobóhajót.

- Egyetértek.

- És a Fészek egy trinária elementált, űrvadászt és csatamechet szállítson. Nem mehet üresen.

- Igaz - mondta félig lecsukva szemét Ulric. - Viszont gondolj arra is, hogy minden katona, akit magaddal viszel, kegyvesztettnek fogja érezni magát, hogy bandita vadászatra küldik ki.

- Aligha - válaszolta könnyedén Phelan. — Kán vagyok, és az én feladatom, csak becsületbeli feladat lehet, pozvál?

- Nos,- még én sem utazom három trináriával - emelte fel a fejét Ulric. - Magaddal vihetsz egy ág elementált, és egy ág vadászt, meg egy csillagnyi mechet.

- Ha a Farkas klán kánját ilyen kevés harcossal bocsátják útjára, a Jádesólymok soha nem fognak minket átengedni a területükön. Legkevesebb egy csillagra van szükségem mindhárom egységből. Ez összesen hat csillag, az a szám, aminek viselésére, mint kán, jogosult vagyok.

- De te az ifjabbik kán vagy, ne feledd. Talán ha a saját mech csillagoddal és elementál csillagoddal, meg egy ág vadásszal mész, a Jadesólymok sem találnak kivetni valót.

- Leginkább megölni valót találnak, ha csak két vadász fedez oldalról. Legkevesebb egy csillagra van szükségem minden egységből.

- Ám legyen.

Ulric itt befejezte volna az alkudozást, de Phelan felemelte a kezét, hogy jelezze, még nem fejezte be.

- Mivel ez egy becsületbeli ügy, és egy közvetítő csapat olyan személyzetet is magammal kell vinnem, aki megfelelően tud viselkedni, és van némi tapasztalata abban, hogyan kell bánni a Belső Szféra embereivel. Evantha Fetladral és Ranna csillagkapitányoknak velem kell jönniük. Evantha vezethetné az elementál csillagot. Carew csillagkapitányt is szeretném vinni, hogy irányítsa a vadász csillagot.

- Carewnak még nincs vérneve. Annak a szárnynak az irányítását olyanra kell bízni, aki már elnyerte a vérnevét.

- Vagy olyanra, akinek biztosra ígértek egy helyet a Nygren vérvonalhoz tartozás jogának következő tárgyalására - mondta Phelan és óvatosan végignézett az ilkánoní, mielőtt újra megszólalt: - Nem ártana, ha az ilkánnak lenne némi befolyása azon a területen is.

- Valóban nem ártana - bólintott lassan Ulric. - További kérések?

- Van még egy - mondta Phelan és összekulcsolta kezeit háta mögött. - Szeretném magammal vinni Ragnart. Már befogadtuk a harcos kasztba az Arc-Royalon tanúsított magatartásáért. Neki akarom adni az egyik mechet az egységemben annak ellenére, hogy még nem tette le a próbát. És Lajosnak is jönnie kell.

- Ez így négy. Akarod esetleg Vladot ötödiknek?

Szép vágás, Ulric. Phelan elnyomta az első kikívánkozó reakcióját az ilkán javaslatára, hogy a riválisa alatta szolgáljon.

- Azt hiszem, nem, ilkán. A Delta galaxist nagy veszteség érte, mikor Conal Wardot a Harmincegyedik Solahmához küldték. Vlad csillagkapitánynak éppen elég dolga van, hogy felhozza a trináriáját arra a szintre, amit a Tukayyidon hoztak. Úgy vélem, az ilkánnak másvalakit kellene javasolnia.

- Alitát viszed magaddal a Negyedik Farkas Gárdától. A Winson vérvonalból származik, és nem árt pár dolgot tanulnia a Belső Szféráról.

A javaslat felkeltette Phelan érdeklődését. Alitáról keveset tudott azon túl, hogy megsérült Tukayyidon. Az, hogy Ulric őt választotta, azt mutatta, hogy sokat vár tőle a jövőben. Azt is jelentette ez a megbízatás, hogy elvárják, minél előbb elnyerje a vérnevét. Phelan emlékezett rá, hogy a lány a sérülése miatt nem küzdött meg a Winson vérnévért Tukayyidról való visszatérése után.

- Köszönöm, ilkán. Kiváló javaslat.

-Jó. Garantálom mindazt, amit kértél, de csak azért, mert nekem is van egy kérésem - keményedett meg Ulric arckifejezése. - Úgy hangzik, mint egy kérés, de valójában a fő oka annak, hogy téged küldelek és nem Natasát.

- És mi ez az ok?

- Ezek az útonáliók veszélyeztetik a Komsztár fegyverszünetét. Elérik, hogy a Belső Szféra emberei sebezhetőnek, érezzék magukat, és lehetőséget adnak a Jádesólymoknak, hogy megkeressék a Belső Szféra gyenge pontjait. Az a tény, hogy ezek a banditák ekkora károkat okoznak, új életet lehelt a Keresztesek próbálkozásaiba, hogy felrúgják a fegyverszünetet és folytassák a hódításaikat Terra felé.

- De odavágni, aztán eltűnni sokkal könnyebb, mint hódító háborút folytatni.

- Egyetértek, és eddig ezzel tartottam vissza őket - tette Phelan vállára á kezét az ilkán. - A béke megőrzése a legfőbb feladatod mindegy, milyen áron. Ha az kell hozzá, hogy a banditákat a Strana Mechty klán őshazába zavard vissza, akkor tedd meg.

Phelan bólintott.

- És ha az kell hozzá, Conalt akadályozzam meg egy újabb atrocitásban? - kérdezte.

- Akkor tedd azt - válaszolta keményen Ulric.

 

Thuban, töltőállomás

Egyesült Nemzetközösség

3055. június 26.

 

Miután Carl Ashe elhagyta a Kolombusz dobóhajó fedélzetét a thubani töltőállomásnál, megvárta a csatlakozást, ami levitte őt .Thubanra. Egyenesen az Első Pályamenti Kereskedelmi Bankban az értékmegőrző fiókokhoz ment, miután átesett a számítógépes szivárványhártya ellenőrzésen.

Kivette az új személyazonossági papírjait a fiókból egy mágneses belépő kártyával együtt, aztán betette a régi személyi papírjait a fiókba, és bezárta. Visszaadta a fiókot a tisztviselőnek és elhagyta a bankot.

Bár a hely igen szűkös egy űrállomáson, egy kis pénzzel mindenhez hozzá lehet jutni. Egy közbank pár szobát tartott fenn a Korona Hotelben a rendszeren átutazó igazgatók számára, bár az elmúlt év folyamán a szolgáltatást csak egyszer vették igénybe, mégpedig akkor, mikor Carlos Negron először látogatott oda, Carl Ashe pedig elhagyta azt.

A nyolc hónappal azelőtt követett lépéseknek megfelelően a bérgyilkos az emeletre ment anélkül, hogy egy szót váltott volna a recepcióssal, és a belépőkártya segítségével bejutott a szobába. Minden úgy nézett ki, mint ahogy otthagyta, kivéve a vékony porréteget, de a bérgyilkos mindent alaposan megvizsgált, mielőtt hozzáért volna valamihez, hogy biztos legyen benne, a távollétében nem bolygattak meg semmit a szobában.

Mikor erről meggyőződött, ledobott magáról minden ruhát és bement a fürdőszobába. Egy kistáskából elővett két allergia kapszulát és bevette őket. Visszatérve a nagyszobába egy órára állította be az ébresztőt, aztán lefeküdt pihenni. Mikor az idő eltelt, és a csörgés megszólalt, felkelt és visszament a fürdőszobába, hogy bekapcsolja az arc-szoláriumot.

A kapszulákban lévő szer hatására a bőre melanint kezdett termelni, a szolárium lámpa pedig felgyorsította a folyamatot, így sápadt szürke bőre órák alatt egészséges olajbarna tónust vett fel, aztán hajfestékkel feketére színezte a haját és a testszőrzetét. Mikor ezzel végzett, visszatért a nagyszobába és felöltözött olyan munkás ruhába, amit egy Negron féle, kereskedelmi hajókon dolgozó ember viselne.

Kevesebb, mint négy óra kellett hozzá, hogy Carl Ashe Carlos Negronná változzon.

Carlos Negron vállára vetve a katonazsákot, amit négy hónappal korábban a szobában hagyott, elindult az Egyesült Kereskedelmi Hajózási Hallba, ami a dokkokhoz közel, az állomásnál volt. Elvegyült a munkások között, akik nemrég jöttek át a bolygóközi járattal. A kapunál átadta a belépőkártyáját, a felügyelő beléptette a rendszerbe, aztán a tömeg keresztülnyomta az ajtón.

Az orgyilkos tudta, hogy a rendszerbe lépéssel felkerült a munkára várók listájára. Mivel Carlos dokumentációjában az szerepel, hogy rakodási szakember, és van némi tapasztalata a mechek könnyűvázas felépítésében, ennek megfelelő szerelőmunkára írta be a számítógép. Egy kadétnál hagyta a zsákját és bement a bárba. Odabenn az előírások ellenére füst gomolygott. Nem volt nagy tömeg, ami két okból is kedvezett a gyilkosnak. Részint lécsökkentette az esélyét annak, hogy valami ismerősbe fusson, aki a korábbi látogatásáról emlékszik rá, részint pedig - és ez volt a fontosabb - ez azt jelentette, hogy a hajók gyorsan szedik össze az embereket. Annak a biztató jele volt ez, hogy jó esélye van Thuban mielőbbi elhagyására.

Leült a bárpulthoz és sört rendelt. A korsóban, amit a csapos úgy lökött elé, hogy a felé kilöttyent, több volt a hab, mint a sör, úgyhogy Carlos ököllel odacsapott a pultra.

- Mi ez?!

A csapos megnézte, mit csinált, aztán megrázta a fejét, és elvitte a korsót.

- Bocs, haver. A holoviden az arkón temetése megy, és mikor először vetítették, nem tudtam megnézni. Tessék, ez már teli van, és a ház ajándéka - tette le a férfi elé az újabb korsó sört. - Idd meg az arkón emlékére.

Carlos tisztelettudóan felemelte a poharát.

-Az arkónra és a helyére az Úr asztalánál! - mondta.

Páran csatlakoztak a köszöntőjéhez, de egy férfi azonnal megtoldotta egy újabbal.

- És az Úr verje meg azt az átkozott fattyút, aki a fiának nevezi magát.

Ehhez a köszöntőhöz már jóval többen csatlakoztak, és ez megzavarta a gyilkost.

- Mit csinált Victor?

- Nem az a fontos, hogy mit tett, hanem hogy mit nem - válaszolta a csapos szinte vicsorogva. - Emlékszik, mikor az apja meghalt, az öreg Hanse harmincegy napig feküdt felravatalozva. Egy hónapig és. egy napig! Mit kapott az anyja? Két napot! Még Jézus is három napot kapott!

- Biztos lehetsz benne, hogy Victor azért nem adott ennyi időt az anyjának, mert félt, hogy feltámad - szólt oda a férfi hátulról.

- Azt beszélik - hajolt előre a csapos -, hogy azt üzente Katrinának: „ásasd el azt a kurvát”. Úgy bizony. Állítólag olyan gyorsan jött a Drakónis határról, ahogy csak tudott - akik értenek hozzá, azt mondják egy héten belül ide lehet érni - de a temetéssel nem lehetett várni. A többi rokon a katonai gépekkel ideért kétszer akkora távolságból, de ő nem. El tudja ezt képzelni? Victor herceg még csak meg sem akar jelenni az anyja temetésén!

A holovid képernyőre nézve a bérgyilkos látta, amint a kamera ráközelít egy magas, vékony, tetőtől-talpig feketébe öltözött nőre. Balján egy szőke hajú férfi állt, akiben a gyilkos Ryan Steinert ismerte fel.

- Az az arkón lánya?

- Kiköpött mása a nagyanyjának, aki után elnevezték. Victor utasította, hogy ő vezesse a temetést. Azok ott a testvérei: Peter és Arthur, az a lány meg ott Yvonne, Melissa húga - A csapos megrázta a fejét és letörölt egy nedvesség foltot a pultról. - Katrina védi ám Victort, azt mondja, most neki kell irányítania a kormányt, és legtöbben sajnálják Katrinát, ezért elfogadják, amit mond, de azért odabenn mindenki tudja az. igazságot.

Carlos bólintott, és belekortyolt a sörébe.

- Mióta Melissa összeházasodott Hanse-szal, nem volt más, csak baj.

A férfi a bár hátsó falától most odajött és ledobta magát Carlos mellé.

- Te tudod ezt, testvér. De azt is tudod, hogy miért adta az öreg Katrina hozzá Melissát?

- Miért? - vonta fel a szemöldökét Carlos.

- Hanse azt mondta, hogyha nem teszi, akkor szövetséget köt a Drakónokkal. Elvette volna Constance Kuritát. Rákényszerítette volna a féltestvérét, Marie-t, hogy váljon el Michael Hasek-Daviontól, és hozzáadta volna Theodore-hoz. És ha ezt akkor megteszi, mi most rizspálinkát iszunk és drákónul gagyogunk.

A bérgyilkos, aki folyékonyan beszélt japánul, mosolyogva konstatálta magában, hogy a nyelvtudásának megcsillogtatására nem ez a megfelelő időpont.

- Ezt nem tudtam.

A férfi buzgón bólintott.

- Igen, tudod, ez is része volt a Davionok tervének. Láthatod, hogy Victor is ehhez tartja magát, mikor annak az Omi Kuritának teszi a szépet. Mit gondolsz, minek állomásozik a Tizedik Lyrán Gárda a Drák határon?

- Hát, ahogy most hallgatlak, kezd értelmet nyerni az egész - mondta Carlos és a bérgyilkos odabenn nevetett.

- Meghiszem azt - húzta össze a szemeit a férfi. - Azt is megmondom, ki csinálta, ki rendelte azt a bombát és miért.

- Ki? - kérdezte Carlos közelebb hajolva.

A férfi körülnézett a helységben, aztán lehalkította a hangját.

- Victor. Olyan jóban van vele, hogy megkérte Omi valamelyik bérgyilkosát, abból a nekogamiból, vagy miből, hogy csinálják meg. Az igazság az, hogy eltévesztették a célpontot. A bombával nem Melissát akarták megölni.

- Nem? . ,

- Nem. Nézd, tiszta sor, hogy azt Ryan Steinerhek szánták. Victor megfogadta az apjának a halálos ágyán, hogy megöli Ryant. És úgy volt, hogy Ryan is ott lesz - nézett a férfi a gyilkosra. - Neki kellett volna bevezetnie az arkón beszédét, nem Morgan Kellnek. Őt akarták megölni, úgy ám.

A gyilkos óvatos akart lenni, de tudta, hogy Carlosként még kíváncsiskodnia kell.

- De nem volt az a bomba túl nagy? Más nem halt meg a pódiumon?

- A Kuritáknál az „elég” annyit jelent, hogy kinyírni mindenkit, akit lehet - vonta meg a vállát a férfi. - Aztán nem is halt meg mindenki. Morgan Kell túlélte, bár talán nem így akarták. Na, ezek legalább egy hazaszerető család. Ezek megvárják a temetéssel, amíg minden Kopó hazajön a banditavadászatról.

- Hazaszerető? - intett oda a csaposnak Carlos jelezve, hogy még két sört kér. - Úgy értem, tisztelem, amit a Kopók eddig tettek, de nem Morgan fia a Farkas klán kánja?

- Á, ez igaz, haver - mondta a fél korsó sört ledöntve a torkán a férfi -, de meg kell, hogy érts valamit. A feleségem unokatestvére ugyanakkor ment a Nagelringre, mikor ez a Victor hercegecske, meg Phelan. Ő mondta, hogy Phelan semmit nem akart a híres-neves unokatestvérétől. Ezzel nálam már nagyon jó, még akkor is, ha a klánok agymosást csináltak rajta. És nézd, Phelan mindenáron hazajött az apja visszavonulási ceremóniájára, nem? Lefogadom, hogy ott lenne a temetésen, ha az apja meghalt volna. És az anyja temetésén is biztosan ott lesz.

Carlos bólintott, mikor egy férfi lépett a bárba egy jegyzettömbbel a kezében.

- Anderson, Chung, Negron, Watterman! A Nőgyűlölő hat órán belül kifut. Az úti cél Lamon, megállnak Chukchinál, Ciotatnál és Trantnál. Bérezés szokás szerint, plusz 25 kiló szabad rakomány.

Carlos kihörpintette a sörét, és vállon veregette a férfit.

- Kösz, hogy beszéltünk, testvér. Mindig szerettem olyan emberekkel beszélgetni, akik igazán tudják, hogy mennek a dolgok a világban.

 

Tharkad, Nadir töltőállomás

Egyesült Nemzetközösség

3055. június 27.

 

- Hogy érti azt, hogy még öt nap, mielőtt leszállunk? - csapott ököllel kabinjának válaszfalára a Barbarossán Victor, és ördögi pillantásokkal méregette az állomásfőnököt. - Öt nap kell, hogy elérjük Tharkadot?!

- Felség, kérem, próbálja megérteni. Még ha négy G-vel jönnének is le, az még mindig csak egy napot spórolna meg - kulcsolta össze a kezeit a férfi tanácstalanul. - A másfél gravitációs sebesség sokkal biztonságosabb.

- Nem érdekel a biztonság, a fenébe is! — Victor kimutatott a kis kabinablakon az ékszerként ragyogó, távoli bolygóra. - Az ott az otthonom. Az anyám ott halt meg, és ott temették el. Ott akarok lenni.

- Felség, vannak kormányzati előírások..

- Nem érdekelnek a kormányzati előírások! - mondta Victor indulatosan és újra rávágott a falra ököllel. - A francba magával, én vagyok a kormány. Töltse fel a hajót és ugorjon közelebb!

- Nem tehetem.

- Én azt mondom, megteheti! - ordította Victor, és már-már rávetette magát a férfira, mikor Phelan képe jelent meg előtte, ahogy vigyorogva rosszallóan csóválja a fejét. Mielőtt még el tudta volna hessegetni a képet, Galen tért vissza a kabinba egy idősödő férfi társaságában, akinek acélkék szemei és arca mintha jégből lettek volna csiszolva.

A jégember az állomásfőnök vállára tette a kezét.

- Menjen - mondta, mire a férfi kihátrált a szobából.

Victor majdnem felnyársalta a szemeivel, de látta, ahogy Galen kicsit megrázza a fejét, s ezért visszafogta magát. A férfi becsukta az állomásfőnök után az ajtót, aztán a csuklóján lévő kis doboz alakú szerkezeten megnyomott két gombot, s csak ekkor szólalt meg.

- A Hírszerző Iroda titkára vagyok.

- Remélem, jó híreket is hozott, mert olyat már elég régen nem hallottam - mondta Victor és nekidőlt a válaszfalnak.

- Ön itt marad és másfeles gravitációval fog haladni biztonsági okokból - mondta a férfi figyelmen kívül hagyva Victor megjegyzését.

- Utasítom ezt a hajót, hogy töltsön újra és ugorjon közelebb, hogy az éjszakát már Tharkadon tölthessem.

- Nem teszi - mondta a jégember lassan megrázva a fejét.

- De igen - emelte fel a hangját Victor, hogy eltörölje a közbevetést. - És nem érdekel, hogy ki akar megölni.

- Az édesanyját sem érdekelte.

Ez fájt! - gondolta Victor és kezei ökölbe szorulták.

- Maga átkozott fattyú, mit gondol, ki maga?!

- Nem számít, ki vagyok - szikrázott fel a férfi szeme. - Azzal bíztak meg, hogy maga ne jusson arra a sorsra, mint az anyja, hogy a férgek pucolják le a csontjait. Egy csavar vagyok a gépezetben, ami megpróbálja megtalálni azt az állatot, aki megölte az arkónt. Jelenleg Cox kommandantot, és talán a testvéreit beleszámítva én vagyok az egyetlen, akit kicsit is érdekel, hogy eljut-e egyáltalán valaha a Tharkadra.

A férfi indulatok nélküli egyenessége gyomorszájon vágta Victort. A korábbi vágy, hogy leüsse, kezdett elpárologni belőle. Keresztülment a szobán, leült és helyet mutatott Galennek és a biztonsági embernek is.

- Rendben, szóval akkor maga a munkáját végzi. Beletartozik ebbe az is, hogy informál engem?

- A legszükségesebb mértékben - mondta a férfi és állva maradt.

- Nekem a legszükségesebb tudnom.

- Neki nem - nézett jégszemeivel a férfi Galenre.

- Szép vágás, Curaitis ügynök - mosolyodon el Galen és felállt, hogy induljon, de Victor megrázta a fejét.

- Galen éppúgy hallhatja. Ha benne nem bízhatok, akkor senkiben.

Curaitis Galenre pillantott, aztán vissza Victorra.

- A bérgyilkos nagyon precíz munkát végzett, hogy átjusson Melissa arkón védelmének gyűrűjén. Felismerte, ahogy később mi is, hogy az egyetlen gyenge pont a mycosia virág volt. A virágtartó cserepeit használta fel a gyilkossághoz.

.Miközben a férfi beszélt, Victor érezte a haragot a hangjában, de úgy tűnt közvetlenül semmire nem irányul, s leginkább a férfi beszédstílusának hidegségében nyilvánult meg. Ez először kényelmetlenül érintette Victort, aztán azt gondolta, hogy azoknak szól, akik ártani akarnak neki.

- Folyton változtattuk az édesanyja útirányát kifejezetten azért, hogy elkerüljünk egy esetleges időzített bombatámadást ellene. Aki megölte, tudta ezt, és tudta azt is, hogy rádiófrekvencia-ellenőrzőket használunk, hogy kiszűrjük a számítógép által vezérelt, rádióhullámokra aktivizálódó bombákat. Ha az aktiváló chip rádióhullám-védő burokban van, akkor kívülről nem kaphat impulzusokat. Időzítőt kell használniuk, az ilyen bombák viszont megbízhatatlanok.

Mert folyamatosan változtatták az anyám útvonaltervét. Victor bólintott, mikor rájött, hogy Curaitis semmit nem fog kétszer elmagyarázni, és még inkább odafigyelt minden szavára.

-Akkor'hogyan működött a bomba?

- SX-497 típusú plasztik robbanóanyag volt, amit a Heszperusz II-n gyártottak, és cserép alakúra nyomtak, aztán keményre szárítottak és akril köpennyel vonták be, hogy a detektorok ne érzékelhessék. A négycellás videofon chipje úgy volt beállítva, hogy elindítson egy magnézium reakciót, mikor bejött a hívás arról a számról, amire be volt programozva.

- De a cellás egység ki kellett, hogy bocsásson rádióhullámokat, nem? - dőlt hátra Victor.

-A cserepek égy féláteresztő gumiköpennyel voltak bevohva, és átengedték a vizet. A cellás egységeket egy olyan visszaszámláló irányította, amit egy vízátalakító cella aktivált. Mikor elegendő víz szivárgott át a gumin, hogy aktiválja az átalakító cellát, az összekötő időzítő életbe lépett és visszaszámolt. Mikor ez megtörtént, a víziofonok működésbe léptek. Mindez az utolsó rádióellenőrzés után történt.

- Később miért nem ellenőriztek?

Curaitis egy pillanatra hidegen Victorra meredt, és csak utána válaszolt.

-A digitális órák, cellás telefonók, pacemakerek, kiber-pótlábak, de még jó néhány divatos köpeny is rádióhullámokat bocsátott ki. Aznap este egy 5.30-nál későbbi ellenőrzésnek semmi értelme nem lett volna. Úgy véljük, a szerkezet 6.30-kor kezdett működni, fél órával az után, hogy az ajtók kinyíltak és az emberek kezdtek beáramolni a terembe. A bérgyilkos a holovid csatornán nézhette a megnyitót, és akkor telefonált, mikor az ön édesanyja beszélni kezdett. Nem sokkal később a szerkezet felrobbant.

- Megvan a gyilkosság holoviden? - kérdezte döbbenten Victor.

- Több szögből felvéve. A kazettákról lehetett megállapítani, hogy a cserepek robbantak fel, és nem a benne lévő anyag.

- Látni akarom őket.

- Victor! - emelkedett fel a székéből Galen. - Tudod, mit kérsz?

- Galen, talán van valami, amit én...

- Semmi nincs azokon a felvételeken, amit Curaitis és a biztonságiak még nem néztek meg vagy százszor. Azért mert láttad, ahogy az apád meghal, még nem kell végignézned az anyád halálát is.

- De ha van ott valami, meg kell találnom, Galen!

- Ez őrültség, Victor! Ne kínozd magad!

- Megszerzem a felvételeket önnek, mikor odaérünk Tharkadra - vágott közbe Curaitis.

- Nem teheti - fordult hozzá Galen.

- Van valami oka, hogy a herceg ne lássa őket, kommandant?

Victor látta, hogy Galen megtántorodik, és egy fél másodpercig felmerült benne a gondolat, hogy a férfi valóban rejteget valamit.

Miért gyanakszik Curaitis Galerire? Miért akarta eltávolítani á szobából? Volna valami bizonyítéka rá, hogy Galennek köze volt az anyám halálához?

Victor szárnysegéde felegyenesedett és megrázta a fejét.

- Nagyon jó, Curaitis ügynök. Maga rizikófaktorként tart számon engem, és ki akar küszöbölni. Gratulálok az irányelvhez, de a módszereihez nem. A herceg legalább annyira a barátom, mint az uralkodóm, és ez késztet arra, hogy azt mondjam talán, de csak talán jobb lenne, ha úgy emlékezne az édesanyjára, amilyen életében volt, és nem pedig úgy, hogy a bomba darabokra tépte - mondta Galen és Victorhoz fordult. - Ismerlek, Victor. Tudom, hogy úgy gondolod, semmi nem intéződik el, hacsak a kezedbe nem veszed. Ez működik a katonaságnál, de a kormányzásban nem. A felelősséged most sokkal nagyobb, és a kötelességeidet nem fogod tudni teljesíteni, ha az édesanyád halálának részletein őrlöd magad.

Victor felnézett barátjára, és hallotta a szavai mögött bujkáló aggodalmat.

- Igazad van, Galen, de azt is tudod, hogy nincs más választásom. Az vagyok, aki vagyok, és nem hagyhatom az anyám halálát megbosszuladanul.

- A bosszú akkor jön el, mikor az olyanok, mint Curaitis befejezik a vizsgálatot, Victor.

Victor bólintott, aztán a biztonsági emberre nézett.

- Ismerik már a bérgyilkos személyazonosságát?

- Tudjuk, ki volt Tharkadon. Tudjuk, hol dolgozott, és mit csinált életének legutóbbi hat hónapjában. Az adatok erről teljesek, de nem helytállóak. Egy profival van dolgunk, aki már hosszú idő óta dolgozott ezen a feladaton, és úgy tűnik felkészült rá, hogy még hosszabban dolgozzon rajta, ha a helyzet úgy kívánja. - Curaitis ádámcsutkája le-fel mozgott a torkában, ahogy nagyot nyelt. - Még nem tudjuk, ki volt, de az már biztos, hogy férfi.

- Mit mondtak az embereknek?

- Azt, hogy egy megháborodott, magára maradt ember készítette a bombát. Az anyagában egy őrültek házában élő anyát szerepeltettünk, aki semmiről nem tud a saját zavarodott világán túl. Egy jótékonysági intézmény fizeti nem épp legfényesebb ellátását. Ezt használtuk, hogy magyarázzuk a gyilkos tettét. Úgy véljük, már rég elhagyta Tharkadot, de a közvélemény úgy tudja, hogy öngyilkos lett.

- Ha úgy gondolják, hogy már elment, mire jók az utazási szigorítások? Úgy értem, feltételezem, hogy az utazási sebesség limitálása általános rendelkezés, ami segít abban, hogy átvilágítsák a kifelé tartó utazókat, és megtalálják a gyilkost.

A biztonsági ember megrázta a fejét.

- A közvélemény nagyon dühös önre. Az édesanyja csak két napig feküdt felravatalozva ellenben az édesapja 31 napos.ravatali idejével.

- De a bomba... - nézett rá Victor. - Nem nézhették meg úgy, mint az apámat.

- Nem jött el a temetésre.

- Nem azért, mert nem akartam. Azonnal indultunk, és'rekviráltunk minden ebben az irányba tartó ugróhajót, még olyanokat is, amik nem is erre jöttek. Siettem, ahogy csak tudtam.

Curaitis jelét sem mutatta, hogy egy hangot is hallott volna Victor szavaiból. . . . .

- Azt mondják, a húga az ön utasításainak megfelelően fogta rövidre a ravatalozást, és intézte ilyen gyorsan a temetést.

- Azt mondtam neki, hogy cselekedjen belátása szerint.

- Beszélik, hogy azt mondta neki: „égesd el a banyát”.

-Soha!

- Peter, Arthur és Yvonne ideértek a temetésre Új-Avalonról. Ötszáznegyven fényévet utaztak, és mégis gyorsabban ideértek, mint ön kétszáztíz fényévnyi távolságból, Port Mosebyről.

- Katherine úgy gondolta, hogy az a legjobb, ha ők is itt vannak - vágta oda Victor.

- Néhányan még azt is mondják, hogy ön tervelte ki az édesanyja halálát, mert nem hajlott rá, hogy lemondjon az ön javára azért, mert titokban összeházasodott Omi Kuritával Provincián. - A biztonsági ember Galenre nézett. - Emlékeznie kell rá, mert szerintük maga volt a vőfély.

- Dehát ez abszurd!

- Lehet, uraim, de pontosan ezt beszélik a tavernákban, bárokban, mosodákban és boltokban, társasági összejöveteleken és a videofonokon

- mondta Curaitis, de közben arca rezzenéstelen maradt. - És ez nem minden. Tlidta azt, hogy ön megpróbálta megölni Kai Allard-Liaot Alyinán, mert azt tanácsolta, fejezze be az Omi Kuritával folytatott románcot? Tényként kezelik, hogy elszállították volna Alyináról, mikor ön elhagyta a bolygót, de ön visszautasította, hogy várjanak rá. Emberek megesküsznek rá, hogy hallották a rádióhívását, de ön kiadta az utasítást az indulásra.

- Nem! - csapta oda mindkét öklét az asztalra Victor. - Ez nevetséges! - Kinyitotta a száját, hogy beszéljen, de nem talált szavakat, amivel kifejezze a döbbenetét és haragját. Mindent kiterveltek! Hazugságot koholnak az igazságból. - Hogyan, ki, miért?!

Curaitis vállat vont, és ezzel első alkalommal enyhült tartásának feszessége egy kicsit.

- Nem tudom, de nem is érdekel. Vannak ellenségei és vannak szövetségeseit is. Kai Allard rendszeresen önnek ajánl fel győzelmeket a Solarison. Az idősebb húga az ön legjobb védelmezője. Peter, mivel nagyon fiatal, még nem tud segíteni. Morgan Kell első kérdése az volt, mikor kijött a kórházból, hogy ön sértetlen-e. Mikor á Kopók megkapták az utasítást az ön jelzésével, Morgan még a felesége temetését is elhalasztotta, hogy a banditákat megsemmisíthessék. Nincs egyedül, Victor, de célpont, és az én feladatom az, hogy biztosítsam, senki nem fogja az tenni önnel, amit az édesanyjával.

Victor nyelt egy nagyot és ránézett a családjának fényképére, ami az asztal szélén állt. Apám és anyám nincs többé. Olyan egyedül érzem magam. Túl késő lenne kitömi? Felnézett és összehúzta a szemét.

- Curaitis ügynök, maga kétszer is említette a húgomat, de egyszer sem mondta ki a nevét.

Curaitis ránézett, de nem szólt semmit.

- Mi a neve?

- Katherine - mondta a férfi továbbra is mozdulatlan arccal.

-Jó - bólintott Victor. - Örülök, hogy nekem dolgozik. Szeretném látni azokat a kazettákat.

- Elhozom önnek, de szeretnék kijavítani egy félreértést.

-Igen?

- Nem önnek dolgozom. Azért dolgozom, hogy megvédjem önt.

- Curaitis elmosolyodott, de semmi szívélyesség nem volt a mosolyában. - Ha több időt töltünk el együtt, majd meglátja a különbséget.

- És ha nem?

- Akkor meghal, és már azért nem fogja érdekelni.

 

Lugh dobóhajó

Nagy X, Nadir töltőállomás

Egyesült Nemzetközösség

3055. július 10.

 

Christian Kell átpréselte széles vállát a kabinajtón a Lugh fedélzetén.

-Jöttem, ahogy tudtam, ezredes. Mi történt?

Daniel Allard odaintette a férfit a kommunikációs konzolhoz.

- Ideje, hogy Conal Ward valami más miatt morogjon. Úgy gondoltam, hasznos, ha van egy tanúja a beszélgetésnek. Azért hívtalak téged, mert Brahe ezredes már megfenyegette a fickót, hogy ízekre tépi, ha egyszer találkoznak.

Chris elnevette magát, de tudta, hogy a klánbelinek valami komoly dolgot kellett tennie, ha így kihozta a sodrából a béketűrő Akira Brahét, az Első Ezred egyik vezető tisztjét.

- Üzenet jön a Fehér Agyarról Allard ezredesnek - szólalt meg a komtech hangja a konzolból.

- Órát lehetne igazítani hozzá - kacsintott Dan Chrisre, aztán lenyomott két gombot, mire a monitoron egy jóképű, de kegyetlen tekintetű férfi arca jelent meg. A szemeiben villogó sötét, hideg harag úgy tűnt, valahonnan nagyon mélyről árad belőle.

- Jó napot, Ward csillagezredes.

- Daniel, meg kell szegnem a rendszeren túli kommunikációra vonatkozó tiltását.

- Szeretném bemutatni - folytatta Daniel Allard, mintha nem szakították volna félbe - az egyik harcászati tisztemet, Christian Kell őrnagyot.

Conal Ward tekintete Chrisre siklott á képernyőn, és az arckifejezése még sötétebbre váltott.

- Gondolhattam volna. Maga Morgan Kell bátyjának a félig kaszton kívüli, szabadszülött fattya, pozvál?

Chris bólintott, és nem hagyta, hogy kiüljön az arcára, mennyire sokkolták a férfi szavai, mert tudta, hogy csak provokálni akarja. Ha a másik nem teszi hozzá a „szabadszülött” szót a támadásához, Chris megsértődött volna. Ez a jelző minden kaszton, belül született klánharcosnak hatalmas sértés lett volna, de a Belső Szférában nem volt jelentése, mert ott mindenki „szabadon” született. Ha visszavágok, hatalma lesz fölöttem, és ezt az örömet nem adom meg neki.

A klánbeli visszanézett Danre.

- Ezredes, jelentést kell küldenem vezetőmnek, az ilkánnak. Mióta arra kényszerítette a gerinctelen Komsztár bürokratákat, hogy azt hazudják, tönkrement a hiperpulzus egységük, már felkészültem rá, hogy a saját hiperpulzus generátoromat használjam.

Dan zavartan összeráncolta a homlokát, de Chris, mivel évek óta ismerte, tudta, hogy ez csak a megtévesztés álarca.

- Csillagezredes, a kommunikáció betiltásának oka van. Úgy vélem, a jelentése várhat.

- Én viszont úgy vélem, nem várhat - szorította ökölbe a kezét a fekete hajú férfi. - Ez egy katonai egység, ezredes. Megvan a magunk parancsláncolata.

Dan felkapta a fejét Conal dühös hangszínére.

-Ez pedig egy katonai szervezet, ezredes. A parancsláncolata engem hidegen hagy. A kérését elutasítom.

- Ez nem kérés volt, ezredes.

- Azt mondtam, elutasítva, Ward ezredes - fordult el a képernyőtől Dan, hogy Chrísnek biccentsen. - Azért kértem Kell őrnagyot, hogy legyen jelen, mert tudatni akarom önnel az okot, amiért itt ülünk ennél a töltőállomásnál, és kereskedelmi hajóra utaló jelzéseket bocsátunk ki. Korábban már kísérletet tettem rá, de úgy tűnik, ön nem fogta fel. Őrnagy?

Chris legszívesebben hangosan felnevetett volna, de leküzdötte a vágyat.

- Ezredes, azért szükséges a teljes csend az éterben, mert azt reméljük, hogy a banditák rajtaütnek a Nagy X-en. Ismerjük a Deián összeszedett információkat, és köszönjük, hogy átküldték az önök által elfogott emberek kihallgatási anyagát, mert az igen hasznosnak bizonyult. Ha mi is meghallgathatnánk őket, úgy véljük, még többet tudnánk meg.

Conal elutasítóan rázta a fejét.

- Az lehetetlen. Azokat az egyéneket megsemmisítettük.

Pan zavartan pislantott, aztán előre jött a képernyőhöz.

- Hogy érti, hogy megsemmisítették?

- Ezt teszik a klánok az útonállókkal. Egyértelműen fogyatékosak - mondta Conal kegyetlen hangon, és önelégült mosoly ömlött végig az arcán. - A génállományuk nem kívánatos, így hát töröljük.

- De azokon a kihallgatásokon azt állították, hogy a Vörös Kalóz szabadította fel őket, és az ő utasítására lettek elbocsátva - nézett keményen Conal szemébe Chris a monitoron keresztül.

- Félreinformálták. Semmit nem szabad tényként kezelni, amit ezek mondanak.

- De az ellenőrzés során bebizonyosodott, hogy Hoopert és Vandermeert a Kooken Üdülőtelepen ejtétték fogságba - mondta Dan, miközben adatokat írt ki a képernyőre. - Hangazonosítók is beazonosították őket.

- Akkor árulók voltak, és még jobban megérdemelték a halált.

Dan Allard rosszallóan nézett a férfira.

- Úgy gondolom, mostantól egyetlen foglyot sem fog megsemmisíteni. Vegye ezt utasításnak.

- Megfontolás tárgyává teszem - keményedett meg Conal arca.

-Át fog adni minden foglyot a Kell Kopóknak, csillagezredes. Megtartja a rádiócsendet egészen addig, amíg a banditák meg nem támadták a Nagy X Négy-et.-

Chris csodálta, hogy Dan mennyire uralkodik a hangján, ám úgy tűnt, Conalt egyáltalán nem hatja meg a dolog.

- Különben, ezredes? - kérdezte kötekedve.

- Ne próbáljon provokálni, Ward ezredes - hajolt előre Dan, és Chris látta, hogy mellkasa megemelkedik a feszültségtől. - Ott voltam Luthienen, mikor szétmorzsoltuk a Füstjaguárokat és a Novamacskákat. A mechjeim legalább olyan jók, mint a magáé, és a katonáim tapasztaltak a klánok elleni hadviselésben. Ha valóban a bajt keresi, hát hatszor annyi katonám van, mint magának, és mindegyik alig várja, hogy bosszút állhasson a Zouavokért. Azért vagyunk itt, hogy megállítsuk a banditákat, csillagkapitány. Ez az első dolgunk. Ha viszont ezzel végeztünk, kereshetünk egy légteret, ahol zavartalanul megbeszélhetjük a nézeteltéréseinket. Addig viszont, maga követi az utasításaimat. Megértette?

Mielőtt Conal válaszolhatott volna, egy új alakzat tűnt fel a képernyőn, a naprendszernek egy forgalmi ellenőrző programja, ami kijelezte minden dobó- és ugróhajó kis ikonját és jelét, ami a területen tartózkodott. Chris azonnal észrevette, hogy egy új ikon jelent meg a kalózpontnál, kétnapi utazásra a Nagy X Négytől.

- Allard ezredes, egy ugróhajó érkezik a rendszerbe. Az előzetes ellenőrzések azt mutatják, hogy nincs IFF azonosítója, ami egybevág a korábbi bandita megfigyelések adataival.

Dan lenyomott egy gombot és a riadó hangja, végigdübörgött a Lughon.

- Ez az. Ha a banditák lépnek, akkor ez lesz az utolsó lépésük.

 

A Vörös Kalóz virtuális világába zárva Nelson Geist magára hagyatva haladt előre a gondolataival. Egy belső ellentét forgott benne, és ez feldühítette, mertvalahol tudta, hogy a Vörös Kalóz pontosan ezért szervezi így a dolgokat. El akarta felejteni az egészet, és kiverni a fejéből, de nem sikerült.

A nő megtartotta a szavát, és elengedett néhány rabszolgát Deián. Összehívta a Kooken Üdülőtelepén elfogott szolgákat, és azt mondta, hogy Nelson választott így, aztán szabadon bocsátott három férfit, akik a Robinson Rangerekkel kerültek be. Bár Nelson örült, hogy legalább ők szabadok, odabenn fájt neki Spider és a többiek vádló tekintetét látni, mert ők mind azt hitték, hogy elárulta őket.

Ez azonban apró kellemetlenség volt ahhoz képest, amivel még szembe kellett néznie. A Vörös Kalóz változatos és ügyes szeretőnek bizonyult. Maga mellett tartotta a férfit, miközben elhagyták Deiát, és szinte belerészegedett a boldogságba, hogy úgy faképnél hagyták a Farkasokat. A közbeeső három hét minden éjszakáját együtt töltötték, és legtöbbször kifulladva zuhantak egymás karjaiba.

Nelsonnak soha nem volt ilyen szeretője. Ezzel a nővel nem lehetett kompromisszumot kötni, nem lehetett tőle kegyelmet kapni. Már az első napokban teljesen kitörölte a férfiból mindannak emlékét, amit előtte átélt, és Nelson soha nem is nézett vissza többé. A szeretkezéseiktől a férfi szinte megfiatalodott, s érezte, hogy még a csonkulás miatt az önbecsülésén esett csorba is gyógyulni kezd. Az ágyban egyenrangúak voltak, partnerek, akik lángolásukkal elhamvasztották azt, amivé ketten váltak, és aminek a lángjai elhamvasztották kettőjüket.

Mégis, mikor a nő karjaiban ébredt, az első gondolattal vágott végig rajta a döbbenet, hogy hol van, és mi ő, s ez egy pillanat alatt kristálykemény tudatosságba rántotta őt. Együtt aludt a nővel, aki rabszolgává tette őt. Örömet hozott annak a nőnek, aki a bajtársait jobbágysorban tartotta, és aki rákényszerítette őt, hogy öljön az életük védelmében. Az élete attól a nőtől függött, aki a halál szolgálólánya volt, annak a nőnek a karjaiban talált gyönyört, aki másokkal a fájdalmat és a szenvedést ismertette meg.

Amennyire szabadulni akart a Vörös Kalóz varázsától, annyira nem tudott. Teljesen rabul ejtette, és Nelson egyetlen vigasza az volt, hogy ő is éppoly csapdába esettnek tűnt, mint önmaga. Mindketten tudták, hogy amit tesznek, csak a pusztulásukhoz vezet, s mégis a közelgő katasztrófa arcába nevettek. Olyan volt, mintha az ellentmondások csak felkorbácsolták volna a szenvedélyt, és a könnyelműség csak még éhesebbé tette őket.

Aztán, mikor a banditák egy újabb rajtaütésre készülődtek, a nő szépen lassan távolodni kezdett tőle, hogy az előtte álló feladatokra tudjon koncentrálni. Nelson tudta, hogy a távolságtartás csak ideiglenes, mert a nő szavakkal és tetteivel is sokszor mondta ezt, mégis meglepte, mekkora fájdalmat okozott neki. Egész idő alatt meg akartam szabadulni tőle, mert valahol mélyen tudom, hogy igazából gyűlölöm őt, és mégis, ez a távolság elevenen fal fel engem...

Próbálva úrrá lenni az érzésein Nelson lemerészkedett a főépület legalsó szintjére, és végigment a folyosón, aztán át azokon az ajtókon, amik problémát okoztak neki a deiai rajtaütés éjszakáján. Ha meglátom, és akkor jön az áramütés, talárt elkezdhetem a magam kis kezdetleges terápiáját, hogy megszabaduljak végre tőle. Elmosolyodott a gondolatra, aztán befordult a sarkon.

Felkészült az áramütésre, de semmi nem történt. Ehelyett úgy érezte, mintha egy kis rajzfilmfigura lenne, ami egy felfújt légtömlőbe kapaszkodik, ami aztán egyre nagyobb és nagyobb lett, s úgy érezte a világ körülötte két párhuzamos nézetbe csúszott, végül apró szikrázó pontocskákra szakadt. Ragyogó fehér fény vette körül a pontokat, és Nelson próbálta becsukni a szemét, hogy ne lássa ezt a vakító ragyogást, de úgy tűnt, egyenesen agyának látóközpontjából táplálkozik. Mintha csúzliba tették és kilőtték volna, a dupla kép felé száguldott, és a képek egyre nagyobbak lettek, majd rárontottak Nelsonra. Hiába próbált elhátrálni, bármit is csinált, a vízió nem tágított mellőle.

Érezte, ahogy á futószalag korlátjának csapódik, aztán a mozgó gumiszalag kirántotta alóla a lábait. Elesett és lecsúszott a futószalag mellé. Mi történt? Miközben azzal küszködött, hogy megszabaduljon a szemüvegtől és a fülhallgatótól, egy szirénahangot hallott.

Megpróbált talpra állni, de ismerős hányinger hullámai öntötték el. Ugrottunk. Átugrottunk a következő rendszerbe... Hol lehetünk most?

Ahogy a hátán fekve maradt a földön, a világ lassan abbahagyta a forgást. Lerángatta a kesztyűit és már a jelzőket próbálta leszedni magáról, mikor újra felhangzott a szirénahang. Ezt meghallva kinyújtotta a kezét és belekapaszkodott a futószalag egyik korlátjába. Megint ugrunk.

Az univerzum felfújódott, aztán felrobbant, mint egy túlhízott buborék. Nelson Giest egyszerre látta magát egy apró atomnak egy hatalmas molekulában, és ugyanakkor tudta, hogy a molekula csak egy apró része a testének. Ezek az érzések előre-hátrá lüktettek egymást tükrözve, mint két szembenálló tükör, ami a végtelenséget ismételgeti.

A Vörös Kalóz szobájába vezető ajtó kivágódott és a nő berontott rajta. Hangosan nevetett, aztán odafutott, ahol a férfi feküdt, letérdelt hozzá és vadul szájon csókolta.

- Csodálatos volt, Nelson! Majdnem tökéletes!

- Mi?

- A Nagy X-nél vártak minket. Elkaphattak volna, ha kivárják, amíg támadunk - hátravetette a fejét és hosszan, torokból felnevetett. - A Farkasok most aztán ugyancsak elkapkodták. Mikor megjelentünk, azonnal kihívást küldtek, de mi megcsináltuk a második ugrást! Úgy otthagytuk őket, hogy az sem tudták hová lettünk! - mondta elégedetten még mindig nevetve, és odahajolt a férfihoz. Gyönyörű szemei felgyújtották Nelsont, de csak annyit mondott:

- Hajszálon múlt.

A nő ördögien mosolygott.

- Pengeélen táncoltunk, Nelson. Közel voltunk a megsemmisüléshez, aztán csak félretáncoltunk előle. A halál mezsgyéjén jártunk, de kegyelmet kaptunk. - Kinyújtotta a kezét, hogy segítsen feltérdelni a férfinak. - Egyetlen dolog teheti még tökéletesebbé a mai napot. Gyere velem, és megosztjuk egymással.

 

Chris látta, hogy az ugróhajó ikonja eltűnik a képernyőről.

- Hová lett?

- Megint ugrottak - mondta Dan, aztán átkapcsolt egy közvetlen vonalra az ugróhajó parancsnoki hídjához. - János, állítsa rá a navigátorait. Találják meg, hová ugrottak innen. Vessék össze az adatokat a listánkon szereplő lehetséges célpontokkal.

- Meglehetősen hosszú lista lesz, ezredes. -

-Nem érdekel. Ha csak itt ülünk, amíg rajtaütnek a következő célpontjukon, akkor pokoli árat fizetünk. A lítium-fuziós telepünk 100%-on áll, úgyhogy akár most azonnal két ugrást is csinálhatunk, igaz? '

- Igen. Két csillagot elérhetünk, és a Bifrost, meg a Farkas hajó is, de ez csak hat a több ezerből.

Chris komoran bólintott. Egy ugrás egy FTL hajónak harminc fényévet jelent bármilyen irányban, és a lítium-fuziós telepek minden hajónak két ugrásra elegendő energiát raktároznak el. Bár a lakott világok száma a Nagy X-től számított egy ugrásnyi körben mindössze öt, a nem lakott csillagok száma ennek több százszorosa, és a banditák bármelyiknél feltölthették a hajójukat.

- Ezredes, ez nem lesz könnyű vadászat. Ha lakott világot érintenek, tudni fogjuk, és reagálunk.

- Igen, Chris, de mi van, ha egy hetet szánnak az újratöltésre és csak utána ugranak? A hatókörünkön kívül kerülhetnek - Dan megrázta a fejét, és felhívta a kommunikációs tisztet. - Korliss, valami ötlet, hogy miért ugrottak ki a kalózok?

- Semmi konkrét uram, de bemértük, hogy a Farkasok egy üzenetet küldtek nekik.

- Valóban? - kérdezte meglepődve Dan, aztán arcát pillanatok alatt elsötétítette a düh. - Hadnagy, tegye meg, hogy visszahívja Ward csillagezredest.

-Igen uram.

Chris rámutatott a képernyőre.

- Újabb hajó érkezik.

Dan bólintott, ahogy egy új ikon villant fel a kijelzőn, aztán az egész rendszer eltűnt, hogy átadja a helyét Conal Ward arcának.

- Nos, Allard ezredes? Mi van? Fel kell készülnöm egy ugrásra.

- Valóban? És hová?

-A banditákat üldözöm természetesen.

- Természetesen - mondta Dan, és Chris meglepődött, mert ezt az élt eddig csak egyetlen egyszer hallotta a férfi hangjában, mióta ismerte. - Csillagezredes, bemértünk egy üzenetet, amit maga küldött a banditáknak.

Conal Ward hanyagul bólintott.

- És mi állt benne?

- Egy előírásszerű harci kihívás. Ugyanezt kapta maga is a Füstjaguároktól a Luithenen.

- Valóban így volt, de mi akkor nem álltunk lesben, hogy lecsapjunk a Füstjaguárokra.

- Egy igazi katona soha nem áll lesben.

- Egy igazi katona követi az utasításokat!- vicsorgott Dan.

-Jelzések jönnek az új hajóról, ezredes - szólalt meg Korliss hangja.

-A Farkasok is kapják.

- Ossza meg a képernyőt - mondta Dan, de közben továbbra is mereven farkasszemet nézett Conallal. - Engedelmeskedjen az utasításnak, csillagkapitány, és maradjon ott, amíg én azt nem mondom, hogy menjen.

- Semmifélé utasítást nem fogadók el egy zsoldostól!

- Akkor tőlém majd elfogad, csillagezredes - szólt közbe egy új hang és Phelan arca jelent meg a képernyőn Conalé mellett. - Az ilkán üdvözletét küldi, Allard ezredes. Azért jöttünk, hogy megsemmisítsük a banditákat, és bármit megteszünk, hogy végrehajtsuk a küldetést.

 

Kaledónia

Egyesült Nemzetközösség

3055. július 10.

 

A bérgyilkos Lamonon hagyta Carlos Negron személyazonosságát. A bolygó űrállomásáról egy üzenetet küldött, amit a Komsztár minden bizonnyal elvisz a társaihoz, mivel a szövegezése teljesen egyszerű volt. Az állt benne, hogy találkozott egy nővel, és egy ideig Lamonon marad. Kérte, hogy a válaszokat az állomásra küldjék, ahol fel tudja majd venni.

Ez persze hazugság volt, mert a gyilkos nem várt választ. Carlos Negronnak csak pár barátja volt, s azok is hasonló szakmában dolgoztak, így hát megtartották a mondanivalójukat maguknak. Bármilyen üzenet érkezett volna, az csak az ügynököktől származhatott, akik valamilyen módon kapcsolatba hozták őt a gyilkossággal, és ezeket érthető okokból a legkevésbé sem akarta megválaszolni.

A lamoni állomáson Carlos egy bámulatos átváltozáson ment át. így lett az iszákos, nagyszájú rakodómunkásból egy talpig feketébe öltözött neopuritán Wildmon szekta tag. Ropogósra vasalt öltönyben és mélyen szemébe húzott fekete kalapban, ami arcának nagy részét elfedte, felszállt egy dobóhajó fedélzetére egy rövid ugrásra Kaledóniáig. A fedélzeten senki nem próbált beszédbe elegyedni vele, mert mindenki tartott a komor öltözetű, szigorú embertől, de a férfi ezt egyáltalán nem is bánta.

Kaledónián a bérgyilkos újra személyazonosságot váltott, és így tűnt el a félelmetes Wildmon szektás, hogy helyét Chuck Greyson vegye át. A tarka ingben feszítő, könnyed kis kirándulásra induló Greyson minden bizonnyal undort és megvetést ébresztett volna egy wildmonistában, de ez mit sem zavarta abban, hogy helyet foglaljon magának a Szerencseasszony dobóhajóra, s miután betette a csomagjait a kabinjába, azonnal bevesse magát a klubba.

A klubban tarka ruhái úgy rejtették, mint tigrist a csíkjai a dzsungelben. Átaraszolva a mulatozókon belebotlott egy csábos barnába, aki ugyanolyan mintájú anyagból készült szárongot viselt, mint az ő inge.

- Kiváló öltözködési stílusa van, Miss...?

A nő zöld szemei egy pillanat alatt tetőtől talpig végigmérték, s csak aztán szólalt meg.

- Calley. Judith Calley vagyok, de a barátaimnak csak Jude. Az ön ízlése is lenyűgöző, Mr...?

- Charles Greyson, a barátaimnak Chuck.

A csapos két sűrű, jégkristályos italt hozott a nőnek kis napernyővel a tetején.

- Ezek jók?

- Fantasztikusak - bólintott Jude. Belekóstolt az egyik pohárba, aztán csettintett. - Igazán szívesen megosztanám magával, de a másik a kabintársamé. Tartson velünk, ha rendelt. Ott ülünk a sarkon.

Mikor a nő elment a poharakat egyensúlyozva, a gyilkos is rendelt egy ugyanolyat, aztán hüvelykujjával azonosítva magát az ellenőrzőpulton a számlájához íratta az ital árát. Elvette a koktélt és átküzdötte magát a tömegen, hogy megtalálja a sarokasztalt. Jude odébb csúszott, hogy helyet adjon maga mellett a férfinak.

- Chuck, ez itt Ronda, a kabintársam, valamint John, Toni, Georgie és Mike.

- Üdv, Chuck Greyson - ült le a férfi, és udvariasan elmosolyodott, mikor érezte, hogy Jude a lábának nyomja a térdét. -.Úgy tűnik, maguk mind ismerik egymást. Csak itt találkoztak, vagy...?

John, egy magas, izmos férfi, aki láthatóan a csapat vezetője volt, hátradőlt és átkarolta Tóni vállát.

- Mindannyian a Fennie Dobbsnak dolgozunk. Ez egy elektronikai cikkekkel kereskedő cég. A tavaly karácsonyi eladási ötleteink annyira bejöttek, hogy mi értük el a legjobb értékesítési arányt, és ezzel megnyertünk egy kéthónapos vakációt a Solarisra.

- Ez igen - emelte fel a poharát Chuck mosolyogva. - Gratulálok.

-Łs maga mivel foglalkozik, Chuck? - kortyolt bele az italába Ronda.

A gyilkos egy halvány pírt varázsolt Chuck arcára.

- Nos, én egy úgynevezett „szellemíró” vagyok. Mindenféle hírességeknek és nagyfejűeknek segítek megírni az önéletrajzukat.

- És most üzleti úton van, vagy csak szórakozni jött? - villantak rá John sötét szemei.

-Az előbbinek indult, de remélem, az utóbbiból is kijut valami - mosolyodon el könnyedén a férfi. - Talán sikerül egy interjút kapnom Kai Allard-Liaotól.

- Ó, ő egy álom... - sóhajtott fellelkesedve Ronda, mire mindenki elnevette magát az asztal körül, és a nő arca bíborvörös lett. - Igenis az!

- Remélem, nem csak ön gondolja így, Ronda. Szükségem lenne a kereskedők segítségére - mosolygott a gyilkos és belekóstolt a gyümölcsös italba. Azonnal érezte, hogy teli van alkohollal, úgyhogy hátradőlt és sokáig csak dédelgette a poharat a kezében. - Soha nem beszélt róla, hogy mi történt az Alyinán, és a kiadóm azt reméli, hogy kitálalja a sztorit.

Ronda úgy mosolygott, mint a macska, ami egy egész sereg kanárit fogott egyszerre.

- Úgy hallottam, hogy miután Victor herceg megpróbálta megölni őt, Kai fellázította a bolygót, ezzel söpörve ki a klánokat, aztán megölte a klánvezért egy összecsapásban, és így lett annak a világnak az ura.

Toni, a fitos kis szöszke John ölelő karja alatt halkan megszólalt.

- Nem hiszem, hogy a herceg meg akarta volna öli Kait.

Mike hangosan felnevetett.

- Toni, te azt sem hiszed el, hogy Victor megölette az arkónt.

- Mert nem is tette.

- Toni találkozott egyszer, évekkel ezelőtt a herceggel. Tharkadon nőtt fel és eljárt a táncestélyekre a Nagelringen - suttogta Jude a gyilkos fülébe előrehajolva, és leheléte megcsiklandozta a férfi arcát.

- Igenis találkoztam vele - kapta fel a fejét dacosan Toni -, és még táncoltam is vele. Ő túl kedves ahhoz, hogy megölesse az arkónt. Soha nem tenne ilyet.

-Az utóbbi pár hónapban mindenféle könyvekbe temetkeztem - rázta meg hitetlenkedve a fejét Chuck. - Mi ez? Á herceg megölette az anyját?

- Semmi hivatalosat nem mondanak - intézte el a kérdést egy mozdulattal John.

- Gondolod, hogy megmondanák? - kérdezte cinikusan Ronda.

Mike félretolta a sörét és rajzolgatni kezdett az asztalon.

-Arról van szó, Chuck, hogy Victor utasította a húgát, hogy csak két napig hagyják a ravatalon az anyját, aztán gyorsan eltemettette, de ő maga meg sem jelent a temetésen. Most azt mondják, hogy személyesen irányítja az anyja halála után folyó vizsgálatot, meg hogy állandóan mindenféle felvételeket néz a gyilkosságról, de az igazság az, hogy ha Katrina nem állna ki mellette, akkor az egész Egyesült Nemzetközösség, vagy legalábbis a Lyrán része káoszba fulladna.

- Tudod - bólintott elgondolkodva Chuck -. nem feltételezném a Belső Szféra egyik uralkodójáról sem, hogy megöletné az elődjét. Ha megnézed, egy átlagember úgy száz évet él, de egy uralkodó ennél általában legkevesebb húsz évvel hamarabb hal meg. Meg emlékszem valami rövid életű híresztelésekre is arról, hogy az arkón kirúgta a férjét, hogy ő irányíthassa az Egyesült Nemzetközösséget, de aztán kiderült, hogy mindez alaptalan volt.

Ronda megrázta a fejét.

- No igen, de emlékezz vissza, Victor volt az, aki megtalálta az apját. Ki mondja, hogy a jó öreg Victor nem tette el láb alól Hanset is?

- Mikor az anyja vette volna át az uralkodást? - John összeráncolta a homlokát. - Nincs indítéka.

- Hanse el akarta venni a Tizedik Lyrán Gárda irányítását Victortól, mikor Kai Allard jelentette, hogy Victor megpróbálta őt megölni Alyinán. Emellett ki is akarta tagadni a fiát, mert nem tűrte, hogy Victor feleségül vette Omi Kuritát, amíg a Drakón területen volt.

George az asztalra koppintott.

- Mind tévedtek Victorral kapcsolatban. Az arkónt az Első a Természet szervezet egy tagja ölte meg. Egy mycosia pseudoflorával ölték meg, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy a genetika vívmányait az ostoba emberi szeszélyek kielégítésére használják fel. A hivatalos jelentés arról a dilinyósról csak félrevezetés.

- Ha igazad van - kezdte kihívóan Ronda. -, akkor miért van még mindig annyi megválaszolatlan kérdés.

- Mert a kormány nem akarja, hogy az emberek tudják, mennyire kiterjedt már az Első a Természet szervezete. Kitörne a pánik.

. Jude finoman oldalba bökte a férfit.

- Ezek most órákon át fognak erről vitatkozni. Ki akarom nyújtóztatni a lábaimat. Mit szólna, ha körbesétálnánk.a hajón?

- Örömmel - bólintott a gyilkos mosolyogva.

- Akkor indulhatunk is - mondta Jude kézen fogva a férfit, aztán a barátaihoz fordult. - Később találkozunk. Sokkal később.

 

Tharkad, Donegál Szövetség

Egyesült Nemzetközösség

3055. július 17.

 

Victor gyakorlott mozdulatokkal lassította le a holovidlejátszót szinte álló-képekig. Az édesanyja alakja tiszta maradt, mintha képről képre belemaratták volna a holovid képernyőbe. Arcának minden apró mozdulata, és arckifejezésének minden árnyalatnyi változása emlékek hadát idézte fel Victorban. Túl fiatal voltál, hogy meghalj, anya.

Victor megrezzent, ahogy az anyja felemelte a kezét, hogy nyomatékot adjon a mondanivalójának. Mintha csak jeladás lett volna valakinek. Úgy tűnt, hogy a mozdulat hatására villant fel előtte valami, ami aztán fellobbant, eltörölve minden árnyékot és árnyvonalat az arcán, hogy a következő pillanatban az egész testet semmivé égesse, tüzet és teljes pusztulást hagyva maga után.

A határozott kopogtatásra Victor leállította a szalagot és ingerülten kiszólt.

-Tessék!

Galen Cox lépett be az ajtón olyan katonásan és feszesen, amilyennek Victor első találkozásuk óta nem látta. Tisztelgésre emelte a kezét és Victor viszonozta a gesztust.

- Hívatott, uram? - kérdezte Galen, és kihúzta magát, mint egy kadét, akit feljebbvalója alaposan le akar hordani.

A herceg bólintott, aztán elfordult a képernyőtől, és az asztalán heverő akták után nyúlt, majd kivett egy papírt.

- Mit akar ez jelenteni, Galen?

- Ez egy A-342881-es űrlap, áthelyezési kérelem, uram.

- Elég ebből, Galen - gyűrte össze a papírt Victor széles ívben beledobva a szemetesbe. - A kérelem elutasítva.

- Ebben az esetben, uram, azonnali hatállyal lemondok a megbízatásomról.

Victor felkapta a fejét, mikor végre megértette, hogy Galen nem viccel.

- Mi folyik itt, Galen? A barátom vagy. Szükségem van rád.

A kékszemű mech harcos egyenesen feljebbvalója szemébe nézett.

- Kérek engedélyt őszintén beszélni, uram.

- Tedd azt, mint mindig.

- Nem uram, az utóbbi időkben már nem - lazított a feszes tartásán Galen, csípőre téve a kezeit. Victor tudta, hogy a barátja most alaposan be akar neki olvasni, és bár legszívesebben megelőzte volna, valami mégis azt mondta neki, hogy tartsa a száját.

- Felség, legmélyebb tisztelettel, de azt mondom, hogy egyáltalán nincs szüksége rám. Nem hallgat a tanácsaimra éppúgy, ahogy másokét sem hallgatja meg. Teszi a dolgát, és egyenesen száguld a katasztrófa felé. Túlságosan szeretem ahhoz, hogy a közelében legyek, mikor az bekövetkezik.

Victor érezte, ahogy Galen szavai az elevenébe találnak, és tudta, hogy ezek a szavak saját kétségeinek visszhangjai is, amikről eddig nem akart tudomást venni, mégis visszavágott.

- Miről beszélsz?

- Felség, az évek alatt, mióta ismerem, két olyan dolgot találtam a személyiségében, ami éppoly jellemző önre, mint az ujjlenyomata. Az egyik, hogy hihetetlenül könnyen ítélkezik. Ránéz valakire, és azt hiszi tökéletesen kiismerte, ha pár mondatot hallott a szájából. És meg kell mondjam, az esetek kilencvenkilenc százalékában átkozottul jól ráérez, de néha melléfog, és hozzátéve a keresetlen őszinteségét, ez egy diplomáciai rémálommá teszi önt.

- Meg kell, hogy ítéljem áz embereket. Tudnom kell, hogy ki akar kihasználni és ki nem.

-Jobban tudom ezt még önnél is, Felség, de a baj az, hogy ön sem tökéletes. Az az egy eset a százból rettentő bántó tud lenni. Ez most még rosszabb, mikor mindenhol titkos árulásokat keres.

- Nevezz meg egy esetet…- kapta fel a fejét a herceg.

- Nem tudok, a fenébe is, de nem ez a lényeg.

-Akkor mi?

-A lényeg az, hogy időnként kiváló érzékkel ismersz félre embereket - mondta Galen teljesen elveszítve türelmét, és Victor felé bökött az ujjával -, és ez azzal a másik igen jellemző tulajdonságoddal párosulva most igazán nagy bajokba rángat téged.

Victor keményen próbálta megőrizni a nyugalmát.

- És mi az a második tulajdonság?

Galen elnevette magát.

-Az udvariaskodók azt mondják, elhivatott vagy, mások azt, hogy próbálod ellensúlyozni a magasságod miatti kisebbségi komplexusodat. Én inkább az mondanám, hogy célratörő vagy, de az egész egy helyre lyukad ki. Oda, hogy páratlanul megszállott vagy, bármiről is legyen szó.

- Nem kell ezt végighallgatnom! - mondta Victor, és egy kézmozdulattal félresöpörte a szavakat.

- Dehogyisnem kell, hogy a fene egye meg! Tartozol nekem ennyivel, mert a vérem árán is védtem az életedet. Kivittem a seggedet Trellwanról és kész voltam meghalni veled Alyinán. Azoknak a férfiaknak és nőknek is tartozol azzal, hogy meghallgatsz, akik azért haltak meg, hogy te életben maradj! Ha nem hallgatsz rám, és nem változtatsz, akkor nevetségessé teszed magad, és a történelem azt fogja mondani mindazokról, akik érted áldozták magukat, hogy ostoba pojácák voltak! - Victor közbe akart vágni, de Galen nem hagyta. Nagy levegőt véve befejezte a mondatot. - Az anyád meggyilkolásának vagy ilyen veszettül a megszállottja.

- Te is az lennél, ha.,.

- Nem lennék az - rázta meg a fejét lassan lehiggadva Galen. - A szüleim a 3039-es háborúban haltak meg. Szövetségbeliek ölték meg őket. Nevezhetjük járulékos veszteségnek, nem számít. Kurita katonák kezei által haltak meg, és azért léptem a serégbe, hogy megbosszuljam őket. De felnőttem. Megértettem, hogy nemcsak a szüleim haltak meg, hanem éppúgy a Szövetség civiljei közül is sokan életüket vesztették, mikor leszálltunk a bolygóra. A sors nem arra szemelt ki, hogy azt a zászlót vigyem, ami alatt a Drakónis Szövetség megsemmisül.

Felnőttem és felelős, higgadt szemmel nézve rájöttem, az én feladatom áz, hogy megvédjem az Egyesült Nemzetek népének életét. Nem azért vagyok itt, hogy megbosszuljam a szüléimét, hanem azért, hogy biztosítsam, senki nem veszti el így a sajátját. Mióta ismerlek, nagyobb perspektívák nyíltak meg előttem, és felismertem, hogy az Egyesült Nemzetközösség jóléte millió és millió más életre van hatással. Ha a védelmi szerepem azt kívánja, hogy megmondjam: piszkosul fent hordod az orrodat, akkor megteszem - Galen lehajtotta a fejét. - A múlt hónapig meg is tehettem volna, de nem kellett, most viszont kell!

A herceg először úgy érezte, szétveti a düh, de Galen néhány találata lehűtötte. Nem tudtam, hogy a szülei meghaltak... De miért nem? Egy barátom, közeli barátom! Miért nem mondta soha? Aztán ráébredt, hogy eddig úgy kezelte Galent, mint valami hűséges csatlósát, és nem

úgy, mint egy emberi lényt. Galen Cox az lett neki, ami apjának Ardan Sortek: cinkosa és szövetségese mindenben, mégis alárendeltje. Rádöbbent, hogy ha ő lett volna Hamlet, akkor Galen Horatio, és ez a párhuzam mélyen a szívébe mart. ,

Megszállott lennék? Abban a pillanatban, hogy feltette magának a kérdést, már tudta is a választ, de feltámadt az önvédelmi ösztön benne és próbálta megmagyarázni a tetteit.

- Csak szeretném megtalálni anyám gyilkosát.

- Ez ostobaság, és ezt te is tudod, uram - mondta szomorúan Galen. Odament a képernyőhöz és rámutatott. - Ezzel kínzód magad, mert azt képzeled, te valamilyen módon jobban meg tudtad volna védeni őt. Azon gondolkodsz, arról álmodozol, hogy ha ott lettél volna, meg tudod előzni a halálát. Hogy megakadályozhattad volna, hogy a robbanás megölje - mondta Galen és azt gondolta: Nőj már fel végre!, aztán lemondóan megrázta a fejét és a mozdulatban rejlő véglegesség megölte Victor legvadabb „mi lett volna, ha” álmait is.

- A biztonsági szakemberek végigmentek a kazettán újra és újra. Tudom, hogy a kockánkénti elemzésüket már vagy százszor olvastad. Tudják, mi történt, és hogyan. Semmi újat nem találhatsz, bárhogy ragaszkodsz is hozzá. Ha nem foglalkozol a problémával, ami ebből származik, a végén azt fogod kívánni, bárcsak a robbanás körzetében lettél volna.

- Mi a fenéről beszélsz?!

Galen karba fonta a kezeit és folytatta.

- Soha nem mész ki, de én igen. Amilyen gyorsan alakulnak ki a szóbeszédek, mostanra talán már az egész Egyesült Nemzetközösséget bejárták. A történetek a nevetségesből valóban sátánivá lesznek. Az emberek azt mondják, hogy beleavatkoztál a nyomozásba, hogy fedezd az anyád gyilkosát.

- És ki lenne az? - kérdezte Victor, és szemei összeszűkültek.

- Egy ügynök, aki neked dolgozik - mondta Galen és a képernyőre nézett. - Morgan Kell.

- Micsoda?! - Victor visszapörgette a szalagot, és úgy állította be a gépet, hogy más szemszögből vetítse le a holovidet. A frontális kép helyett a kamera féloldalról vett, és Morgan Kellt mutatta, ahogy a felesége mellett ülve félig a pódium felé fordul és hallgatja a beszédet.

A szalag elindult és Morgan Kell a kamera felé fordulva rámosolygott a feleségére. A mozdulattól leesett a szalvéta az öléből, és ő lehajolt, hogy felvegye. Pontosan ebben a pillanatban a virágcserepek felrobbantak, és a kép kimerevedett.

Victor egy másik kameraállásra ugrott, ami egy háromnegyedes magaslati képet mutatott. Vastag füst gomolygott fel onnan, ahol az előbb még a pódium állt, és apró tüzek lángoltak fel a robbanás által rajzolt félkörben. A képernyő jobb oldalán egy rémalak emelkedett fel. Ami a ruhájából maradt, füstölgő cafatokban lógott róla, a vér patakokban folyt az orrából és a füleiből. Széles válla eltakarta a jobb karját, míg egy biztonsági ember oda nem lépett és meg nem próbálta elrángatni az emelvényről.

Morgan Kell bal karjának egy mozdulatával félrelökte a férfit a tömegbe, s ahogy á mozdulattal kissé oldalt fordult, Victor látta, hogy a jobb karjából nem maradt más, csak csontok. A zsoldos letérdelt ott, ahol az előbb még Melissa állt és élettelen teste felé nyújtotta épen maradt bal karját.

A herceg megállította a képet.

- Hogyan gyanúsíthatják Morgant? Elvesztette az egyik karját!

- És te vettél neki egy újat, Felség.

- Istenem, Galen! Ez az ember az anyámnak akart segíteni még akkor is, mikor a felesége ott halt meg mellette! Ha ez nem lenne elég, hát ő az egyik legközelebbi élő hozzátartozóm - mondta Victor és nyelt egy nagyot. - Hogy gondolhatnak ilyet?

- Ezt agyalják ki, Felség, mert te nem adsz nekik semmit, amin gondolkodhatnak. Te most egy csillagrendszerekre kiterjedő birodalomnak az uralkodója vagy, nem holmi önjelölt nyomozó. Sokkal több kötelességed van, semhogy az édesanyád halálának kulcsát keresd. Meg kell mondjam, nem hiszem, hogy ilyen egyáltalán létezik. Azt hiszem, Curaitisnek van igaza, mikor azt mondja, hogy egy profi követte el a gyilkosságot, és még ha sikerülne is megtalálni őt, akkor sem tudnánk meg, ki bérelte fel, mert ő maga sem ismeri a megbízóját. .

A herceg lassan bólintott, mikor Galen a kötelességeire emlékeztette.

- Mennyire rosszak a dolgok odakinn?

Galen megvonta a vállát.

-Nem vagyok politikai tanácsadó, de az emberek haragosak. Mi mindketten tudjuk, miért utasítottad a húgodat, hogy cselekedjen legjobb belátása szerint az édesanyátok felravatalozásával kapcsolatban, de ez nem vet jó fényt rád a közvélemény szemében. Számukra csak egyetlen oka lehet annak, hogy nem jelentél meg a temetésen, míg a testvéreid megjelentek, és ez az, hogy nem szeretted az édesanyádat.

- Dehát ez nem igaz! - kiáltott fel elkeseredetten Victor.

- Mi tudjuk, de ők nem - tárta szét tanácstalanul a karját Galen. - Tenned kell valamit. Emlékérmeket kell kiadatnod, és pénzt kell adnod azoknak a jótékonysági intézményeknek, amiket az édesanyád is támogatott, és ösztöndíjakat, alapítványokat kell tenned a nevében.

- De ezek csak gesztusok, amik semmit nem jelentenek. ,

- Te talán így látod, de az emberek nem. Igen, háborús hős vagy, de ezt a címet egy olyan küldetésben szerezted, ami a legősibb ellenségünk trónjának visszaszerzésére irányult. Aztán meghívtad Phelant az Arc-Royalra. Egy olyan embert, aki áruló a Belső Szférában lakók szemében. Aztán ez az áruló vette a bátorságot, hogy egy belső szférái herceget jobbágyláncon hozzon ide, és te semmit nem tettél. Végezetül szabad bejárást engedtél egy klán hordának a Nemzetközösség területére. Ezek egyike sem tetszik az embereknek, akiknek az uralkodója vagy - mondta Galen egy pillanatnyi szünetet tartva, aztán folytatta. - Megmondom, mit tennék a helyedbe. Az édesanyád arcát nyomatnám a pénzre, és legalább egy évig nem tetetném rá a tiédet.

Victor maga is meglepődött a felvetésre tett reakcióján, mert soha nem gondolta volna, hogy ennyit jelent neki, hogy az arca rá van nyomva a pénzekre annak jeleként, hogy ő a trón várományosa, Egyik fele ráébredt, hogy tudat alatt mindig várta, mint az uralkodói jogának megerősítését, de a másik fele tudta, hogy Galennek igaza van.

-Ahhoz képest, hogy mennyire nem akarsz politikai kérdésekbe avatkozni, határozottan van érzéked hozzá, Galen - mondta Victor és valamit feljegyzetelt egy darab papírra. - Vedd úgy, hogy a javaslataidat már meg is valósítottuk. Vannak továbbiak?

- Igen, egy. Adj néhány interjút.

- Nincs időm, hogy mindenféle riporterekkel és médiásokkal vacakoljak.

- Nincs időd nem megtenni. Az emberek már most az apádat látják benned. Attól félnek, hogy háborút indítasz, és attól is félnek, hogy az apádhoz hasonlóan te sem fogod tudni megállítani a klánokat. Igen, tudom, hogy ez butaság, de ők nem tudják. Csak azt látják, hogy az Egyesült Világok érintetlen maradt a háború után, míg az ő világuk menekülttáborokkal lett teli.

-Nézd - mondta^-Galen halkan felnevetve -, tudom, hogy nem bánsz túl jól a médiával, de miért nem beszélsz Katherine-nel erről? Ő tudja, hogyan kell velük bánni, és talán ad néhány hasznos tanácsot.

A herceg összevonta a szemöldökét, aztán bólintott.

- Rendben, megteszem, de van egy kérdésem.

-Mi?

Victor a sötét képernyőre nézett.

- Még mindig el akarom kapni az anyám gyilkosát. A bérgyilkost, és aki felbérelte őt. Ha elfogadom, hogy igazad van, és a megszállottja vagyok, akkor el kell fogadnom azt is, hogy közei járok hozzá. Mit csinálok rosszul?

- Fogalmam sincs. Tudom, hogy a biztonsági fickók már összeállították a gyilkos fantomképét, és próbálják azt a nyomot követni, amit a világ elhagyásakor hátrahagyott. Legalább annyira érdekli őket, hogyan jutott át a biztonsági gyűrűn, mint az, hogy elkapják. De még ha el is kapják sem biztos, hogy kiderül, ki bérelte fel.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy két problémánk van, igaz?

- Pontosan - mondta Galen újra csípőre téve a kezét, de vállának feszessége már eltűnt. - A bérgyilkos hivatásos volt, és biztos, hogy pénzért dolgozott, mert eddig még egyetlen politikai szervezet sem vállalta fel a merényletet. Ha megpróbáljuk elkapni, sok bajunk lehet, és sokszor fogunk zsákutcába jutni, de legalább tudjuk, mi csalja elő a rejtekhelyéről.

-A pénz.

- Így van. A pénz és egy olyan megbízatás, ami méltó ahhoz, aki meggyilkolta az arkónt. Ha figyelembe vesszük, hogy mennyi időt és fáradságot pazarolt rá, hogy az édesanyád közelébe férkőzhessen, azt kell mondjuk, művészetnek tartja, amit csinált, még akkor is, ha ez nem egy tudatos érzés benne. Kötve hiszem, hogy próbára tenné az ügyességét egy olyan munka kedvéért, ami nem ér fel az édesanyád meggyilkolásával.

Victor lassan bólintott.

-A Hírszerző Szolgálat azt mondja, ilyen kaliberű gyilkosok leginkább a Solarison találhatóak. A nagy forgalom és a világ nyitottsága alkalmassá teszi a ki-bejövő pénzek mosására. A Solarison kellene kezdenünk - Victor elmosolyodott. - Azt hiszem, meg is van a megfelelő ember a feladatra.

- Jó, így van rá esélyünk, hogy elkapjuk a gyilkost. De még így is megmarad a felbujtója.

- Nem lesz könnyű. Abból, amit mondtál, az derül ki, hogy a legtöbben azt hiszik, nekem volt a legnagyobb hasznom anyám halálából.

Galen bólintott.

- Igen, de az előny a tiéd, mert tudod, nem te tetted. Szerintem állíts össze egy listát azokról, akiknek még előnye származott belőle, aztán egyenként ellenőrizd le őket.

- És mit tegyek vele, mikor végeztem? - kérdezte Victor hirtelen Galen szemébe nézve.

- Ez - rázta meg a fejét Galen lassan - egy olyan kérdés, ami miatt már sok koronás fej forgott éjszaka álmatlanul.

 

Cue Ball, Yeguas Hold pálya

Egyesült Nemzetközösség

3055. július 30.

 

A kanyont borító finom, fehér por és a fekete égbolt kontrasztja az élet és halál ellentétét idézte fel Nelson Geistben. A Vörös Kalóz ugróhajója egy kalózponton át lépett a naprendszerbe közel a harmadik bolygóhoz, míg a Harmincegyedik Farkas Solahmá a rendszer csúcs ugrópontjánál várt rájuk.

A Farkasok azonnal eljuttattak hozzájuk egy párbaj kihívást, amit a Vörös Kalóz legalább olyan gyorsan el is fogadott. Felajánlotta, hogy a Cue Ballnál találkozzanak, de hozzátette, ha hat napon belül nem jelentkeznek, akkor az elfogására nyílt lehetőség ismét kicsúszik a klánok kezéből, mert hat nap múlva elhagyja a rendszert. .

Az ugrópont, ahol a Farkasok várakoztak normál gravitációs sebességgel hét és fél napra volt, de ők két G-s sebességig gyorsítottak, s így két napot spóroltak. Nelson a Vörös Kalózzal volt, amikor a nő megkapta a jelentést, és azt hitte, a kalózvezér majd bosszús lesz a hírre, mert így végül mégiscsak szembe kell néznie a Farkasokkal.

- Ugyan, Nelson - mosolyodott el sökatmondóan a nő. - Alig várom, hogy harcba bocsátkozzam a Farkasokkal. A klánok a saját mocskukat küldték ide, hogy leszámoljanak velünk. Hát én majd eltakarítom őket.

A Vörös Kalóz leszállt csatamechjével a felszínre és kihasználta a várakozást, hogy hozzászoktassa a csapatát a gyenge gravitációs körülményekhez. Mivel a hold tömege jóval kisebb volt egy átlagos bolygóénál, a Cue Ball felszínén mindössze 0,47-es gravitáció uralkodott, így a mechek gyorsabban haladhattak, és magasabbra ugorhattak, de fordulás és manőverezési képességeik is megváltoztak. A gyakorlatok alatt, amit a Vörös Kalóz végzett, Nelson volt a lövész, és így míg a férfi a légtér néíküli holdon a megváltozott lövési feltételeket tapasztalta ki, addig ő a navigációt gyakorolta.

A Vörös Kalóz első lépésként Yeguashoz küldte a dobóhajót a hold felszínén hagyva harcosait, majd rádión felvette a kapcsolatot a világ vezetőivel, és közölte, hogy elkerülhetik a rajtaütést, amennyien megfelelő sarcot fizetnek neki. Csak a szokásos dolgokat kerte, aminek nagy része étel és olcsó bóvli volt, ezért a kormány úgy döntött, hogy a sarcot megfizetni az adott helyzetben méltányos, és emellett talán még abban is reménykedtek, hogy ha a Farkasok elkapják a banditákat, akkor mindent sértetlenül visszajuttatnak nekik.

A Hadvezér magas tüzelőhelyén ülve Nelson a monitoron figyelte, ahogy két Farkas dobóhajó leszáll és kirakja a mecheket.

- Úgy néz ki, három trináriát hoznak tizenöt mechhel és egy irányító csillagot. Az összesen ötven a mi hetvenötünkhöz. A parancsnokuk biztosan őrült.

- Egyáltalán nem - rázta meg a fejét a Vörös Kalóz. - Csak ennyire lenéz minket. De megfizet érte - mondta vészjóslóan és elindította a Hadvezért a kanyon szája felé, ami abba a kráterbe torkollott, ahol a Farkasok földet értek.

A tervnek megfelelően a többi útonálló hasonló módon közelített a kráter nyílásain át.

A Nelson képernyőjén megjelenő kis ikonok azt mutatták, hogy a Farkasok kiszálltak a hajókból, és harci csapatokat alkotva ugyan, de teljesen véletlenszerű alakzatban előre indultak.

- Nem értem... ezek jó katonák - mondta Nelson elbizonytalanodva, és tovább bámulta a képernyőt, mikor a Vörös Kalóz könnyed, diadalittas nevetése hirtelen ráébresztette a valóságra. - Kettes gravitáción való utazas után még nelíezebb a holdnak a normálisnál is gyengébb vonzásához hozzászokni, és ezt csak tovább rontja a sebesség okozta megterhelés miatti fáradtságuk.

- Nagyon jó, Nelson - fejezte be a nevetést a Vörös Kalóz és lenyomott egy gombot, amitől vékony aranykereszt jelent meg Nelson képernyőjén. -A tűzerő a tiéd.

- A barataim szabadok, ha megölöm a Farkasokat?

- Nem, de nem is kell meghalniuk velünk - válaszolta a nő, aztán hangja torókból jövő suttogássá halkult, ahogy a Hadvezért egy sarokfordulónál navigálta. - Te nem állhatod a klánokat, én nem szenvedhetem a Farkasokat. Ebben a harcban szövetségesek vagyunk.

Nelson egy pillanatig habozott, aztán a botkormányok után nyúlt.

- Tűzerő átvéve.

- Készülj fel - mondta a nő, miközben kilépett a kanyonból a mech mindkét karját magasba emelve. Széles hullámsávra állította a rádiót és átadta a saját kihívását.

- Isten hozott, ti szabadszülött, rühes kis útszéli korcsok. Itt az ideje, hogy megtanuljátok, miért nem vagytok jók másnak, mint bandita csalinak.

Szavainak hatását azonnal látni lehetett a klántagokon, és Nelson tudta, hogy a Farkasok már az előtt elvesztették a csatát, hogy az első lövés eldördült volna. Két könnyű mech rontott előre, az egyik két ugrórakétával a levegőbe rugaszkodva. Nelson Fullánkosnak nézte, ami aligha jelentett nekik veszélyt. A másik, amit a számítógép Hermésznek azonosított, már komolyabbnak tűnt, így Nelson rá irányította először a célkeresztet.

A gép már az előtt bajban volt, hogy a férfi rálőtt volna. A pilóta teljes sebességre kapcsolt, figyelmen kívül hagyva a gyenge gravitációt, és a mech a normálisnál nagyobb mértékben gyorsulva a határozott kemény lépések helyett hosszú, bizonytalan ugrásokba kezdett, vészesen veszítve stabilitásából. Mikor végül a gép egy nagy szikladarabokkal borított részre érkezett, a pilóta teljesen elvesztette az uralmát a Hermész felett.

Nelsonnak sikerült a célkeresztben tartania, aztán tüzelni kezdett. Az első protonágyú töltet a Hermész mellének jobb oldalába csapódott, lerobbantva róla az összes külső szerkezeti elemet. A második lövedék a mech jobb karját érte és a fegyverzet úgy foszlott le róla, mint a levetett bőr, aztán maga a kar is levált fehér tűzzé, fekete füstté válva.

A protonágyú tölteteknek még arra is volt elég energiájuk, hogy lelassítsák, és egy pillanatra felemeljék a Hermészt. A törzs elkezdett jobbra forogni, aztán a lábak kiszaladtak alóla, és a mech térdre zuhant bal kezével az ég felé kapva. Egy szikladarab leamputálta a bal lábszárát, és a torzó a földbe csapódott, aztan visszapattant magasra verve a port, amit a mellkasán tátongó lyuk szippantott fel. Újra lezuhant és belegördült egy ház nagyságú gödörbe, végül holt mozduladanságban a csillagokra meredt és nem mozdult többet.

Ahogy a Fullánkos lefelé közeledett, Nelson felemelte a célkeresztet a mech lassú röppályáját követve. Ha a pilóta elég ügyes és újra beindítja az ugrórakétákat, meg tudta volna változtatni az irányt, de nem így történt. Nelson látta, hogy a túlságosan magasra sikerült ugrás után a pilóta egyetlen vágya, hogy végre újra földet erjen. Ehhez örömmel hozzásegítelek.

Az első proton töltet túl magasra sikerült, de a másik eltalálta a Fullánkos jobb térdét. Az azúrkék villanás keresztülrobbant a gépen, és térdből letépte a lábat. A csonk megmaradt része hátrahajlott, és a lendületétől a Fullánkos lassú szaltóba kezdett.

A következő lövéshez Nelson már a Hadvezér nagy erejű lézerlövedékét használta. A zöld energia villámok végigperzselték a Fullánkos csonka testét és megállították az előre pörgést. A lézertűznek sikerült minden fegyverzetet lerobbantania a mech szívtájékáról és szétolvasztani egy részt a belső szerkezetből, de nem tudta harcképtelenné tenni a Fullánkost.

A tehetetlenségi erő és maga a hold viszont Nelson segítségére sietett. Ahogy a Fullánkos becsapódott a felszínbe, mellének jobb oldalával ért először talajt, s a jobb karjára szerelt közepes hatótávú lézer apró darabokra robbant fel. A mech fegyverzete szilánkjainak felhőjében visszapattant az ütközéstől, és majdnem felegyenesedett. A pilóta, ha életben marad, és eszméleténél van a földet érés után, stabilizálhatta volna a mechet, hogy elkerülje a dolment, ami felé száguldott. Mivel nem így történt, a mech egyenesen nekicsapódott a hatalmas sziklának, aztán a gép és a szikla is megremegett, és végül egymás tükörképeként a hátra zuhant. .

Ahogy Nelson végignézett a kráteren, mindenfelé Farkasokkal harcoló kalózmecheket látott. Néhány Farkas jól állt, de a legtöbben úgy jártak, mint az a kettő, amelyik a Vörös Kalózra akart rontani. Egy csapat nehéz mech mozdulatlanul állva lőtt vissza rájuk, de csak a nehézfegyverzetük ért el valami hatást. A bombák és többi lövedékek következetesen a cél fölé mentek, mivel nem voltak átállítva a kisebb gravitációra.

A Vörös Kalóz lenyomott egy gombot és beleszólt a banditák vonalába.

- Kalózok, visszavonulunk!

- Visszavonulás? De a csata még alig kezdődött el.

- Ha a Farkasok vezetője nem ostobább még annál is, mint aminek képzeled, tudni fogja, hogy a csata véget ért - mondta a nő, és visszafordította a mechet a kanyon felé, mikor egy bomba magasan fölötte a kráterfalba csapódott - Fordulok. Fedezd a hátunkat.

Nelson megfordította a holografikus kijelző nézőpontját, hogy szemmel tudja tartani a mögöttük lévőket.

- Fedezve. Mindkét hátsó lézer működőképes. De miért van vége a csatának?

- A parancsnok tudja, hogy bekerítjük és leszakítjuk az erőit, ha követni próbál minket. Ez, így már nem az a fajta csata, amire alkudozott. Elvesztett ugyan néhány könnyű mechet, de megjavíthatóak. Ha tovább erőlteti a rajtaütést, sokkal fontosabb gépeket is veszthet és ezenfelül még annak is megvan az esélye, hogy visszaforduljunk és elvegyünk tőle néhány sérült jmechet. Ezt pedig soha nem engedné meg.

- Úgy hangzik, mintha jól ismernéd a Farkas parancsnokot.

- Soha nem hallottam róla - rázta meg a fejét a nő -, de a fajtáját valóban jól ismerem. Idecsaltuk. A trükköt még egyszer nem veszi be, de így is fölé kerekedünk. Azon fog gondolkodni, hogy mit tervezünk a jövőre és ez igen sokba fog neki kerülni.

 

Lugh dobóhajó, Apex töltőállomás, Santaria

Egyesült Nemzetközösség

3055. augusztus 3.

 

- Azt hiszem, valamit nem értek, Chris - vonta össze szemöldökét Phelan Ward kán unokaöccsére nézve - Elutasítottam a kéréseteket, hogy az egységeteket Yeguasra küldjétek, úgyhogy semmi értelme nincs, hogy erősködtök.

- Valóban? - mutatott Chris a holografikus kijelzőre, ami a Yeguas rendszert ábrázolta. - Mikor a banditák megérkeztek, a Farkasok azt jelentették; hogy egy kalóz pontnál tűntek fel közel a Cue Ballhoz és a Yeguas 111-hoz. Te magad mondtad, hogy nem érkeznek elég gyorsan, hogy megakadályozzák, ha a banditák meggondolnák magukat, és úgy döntenének, hogy csata helyett inkább kiugranak. Ha megengedted volna, hogy a csapatomat odaküldjem, meg tudtuk volna akadályozni, hogy elérjék az ugróhajójukat. Ez az egész úgy fest, mintha egyáltalán nem akarnád elkapni a fickókat!

Phelan nem szólt egy szót sem, és leküzdötte a haragját. Mikor végül megszólalt, hangja hideg volt ugyan, de érzelemmentes, épp csak annyi éllel, hogy Dan Allard és Christian Kell kiérezze a figyelmeztetést.

- Először is, kuzin, én nem akadályoztalak meg benne, hogy menjetek. Nem vagyok ennek az akciónak a parancsnoka. Allard ezredes döntött így, bár figyelembe vette a kérésemet, hogy hagyjuk a Harmincegyesekre ezt a problémát. Mikor áttekintettük a lehetőségeket, hogy hová szállhatnánk le, ők választották Yeguast. Ha ti vagytok a Yeguason, biztos lehetsz benne, hogy a Harmicegyesek kérését, hogy segítsenek nektek, éppígy elutasítottam volna.

A Farkas klán kánja felállt a székéből és rámeredt a többiekre az asztal túloldalán.

- Ne higgyetek, hogy nem akarom eléggé elfogni ezeket a banditákat. Jobban akarom, hogy elpusztuljanak, mint azt képzelitek

- A tetteidből, vagy a tétlenségedből nem erre következtetek, kuzin - mondta Chris gúnyosan megnyomva a kuzin szót, és keresztbefonta karjait a mellén. Könyöke fölé felgyűrt ingujja színes tetoválásokat engedett látni, de Phelan nem tudta kivenni a teljes mintázatot. - Én inkább azt hiszem, egy titkos megbízatáson dolgozol, ami egyenesen és elkerülhetetlenül odavezet, hogy a háború újra kitörjön a klánok és a Belső Szféra között. .

Phelan erőteljesen megrázta a fejet, nyomatékot adva szavainak.

- Ez nevetséges. Pont az ellenkezője miatt vagyok itt.

- Valóban? - fordult Chris az asztalfő felé, ahol Dan Allard ült.

- Tény: a banditák hülyét csinálnak a katonai egységeinkből. Tény: azt a taktikát használják, amit mi használtunk ellenük nagy sikerrel. Tény: mindössze egyetlen klánegység kell, ami átlépi a fegyverszüneti vonalat, hogy újra fellángoljon a háború, és a banditák már félúton vannak a vonal felé - egy klánegységgel a sarkukban. .

Phelan türelmét veszítve az asztalra csapott az öklével.

- Nincs rá bizonyíték, hogy a banditák klán egység lenne!

- Hah! Nézz csak a felszerelésükre! Figyeld, milyen taktikával dolgoznak!

- Ha a felszerelést nézzük, Chris, akkor a Kell Kopók felszerelése még a Harmincegyesekénél is jobban hasonlít a klánokéra - dőlt előre Phelan, bele a holografikus képbe, és a számítógép a torkára rajzolta a Yeguas rendszert. - Te magad mondtad, hogy a banditák olyan taktikával dolgoznak, mint a Belső Szféraiak, ami aztán teljesen különbözik a klánok által követett módszerektől. Nem tagadom, hogy lehetnek renegátok közöttük, és talán épp ők vezetik az akciót, de ez a kalózcsapat nem klán egység.

- Nem az, vagy csak nem akarod, hogy az legyen?

Chris kérdése készületlenül érte Phelant és egy pillanatnyi rossz érzést futott at a férfin. Lehet, hogy a Vörös Kalóz valóban a klánokhoz tartozik, és egy titkos fedőakción dolgozik, hogy megtörjön a fegyverszünet? Ha így van, minek a bandita maskara? Bár még tűnődött a kérdésen a válasz lassan formálódni kezdett az agyában. Ha az egység azt tetteti, hogy banditák, akkor folytatni tudják a támadásaikat, míg a klánok többi részében fel nem támad a vágy, hogy újra a Belső Szféra ellen induljanak. Mikor az egység átlépi a vonalat, kinyilváníthatja hovatartozását, megtörve a békét. A Belső Szféra visszavagna, mert nem hinné el, hogy az ál-banditák a saját szakállukra dolgoztak. Másrészt viszont, ha a banditák egyenesen úgy lépnének fel, mint katonai egység, az ilkán megtagadhatta volna őket, és kényszeríthette volna a szponzor klánt, hogy közösítse ki őket, különben komoly bajok elé nézne a Nagytanács előtt.

És a Jádesólyntok azt mondják, hogy a banditák a Farkas klán területéről származnak. Ha az útonállók valóban a klánokhoz tartoznak, akkor a Farkasokat fogják okolni, és az ilkán erőfeszítései, hogy fenntartsa a békét, a kardinális és a Belső Szféra legundorítóbb elárulásának tűnne.

- A kérdésednek nincs semmi értelme - rázta meg a fejét végül Phelan. - A banditák nem nyilvánították magukat a klánokhoz tartozónak, és nincs bizonyítékunk, hogy azok lennének, de még csak egyik klán sem állította róluk, hogy hozzájuk tartoznának. A bizonyítékok hiányában kijelenteni, hogy kapcsolatban állnak a klánokkal, teljesen feleslegesen bonyolítja tovább a dolgokat.

- Nem hiszem, hogy így van. Nézd, a banditák segítenek bebizonyítani azt az általános hitet, hogy Victor Davion gyengekezű uralkodó, és sokkal inkább érdekli az Egyesült Világok sorsa, mint a Lyrán Nemzetközösségé. Ryan Steiner azon dolgozik, hogy összehozzon egy koalíciót, amivel számottevő nyomást gyakorolhat Victorra. Semmi nem szolgálná úgy a klánok érdekeit, mint az Egyesült Nemzetközösség kormányának destabilizációja.

- Chris, hallgasd a saját szavaidat - sóhajtott nagyot Phelan. - Azzal, amit most elmondtál, leginkább azt lehetne bizonyítani, hogy Ryan Steiner pénzeli a banditákat, mert ő az, aki a legtöbbet profitál a rajtaütéseikből. Többet, mint a klánok! Másrészt azzal, hogy á banditák hülyét csinálnak a Farkasokból, az Egyesült Nemzetközösség népeinek morálja erősödik.

- Uraim, azt hiszem, túl messzire kalandozunk, és ez semmit nem használ az ügyünknek - nyomta vissza a két férfit Dan a székekre. - Chris, Phelannak jó oka volt elutasítani a kérést. A Yeguas 111 körül mozgó másik hold miatt a legközelebbi kalóz pont, ahová ugorhatunk is két napra lett volna két G-s sebességgel, és az is csak akkor, ha a navigátorod meg tudta volna győzni Jánost, hogy engedjen át erre a célra egy hajót. És még ha ez mind sikerült volna, akkor sem ugorhattál volna vissza egy hétnél hamarabb. A biztonságosabb és jobb út a négynapos utazás lett volna, de bármelyik esetben még mindig fennáll a lehetősége, hogy a banditák visszatérnek a hajóikhoz és kiugranak anélkül, hogy akár egy lövést leadhattál volna rájuk.

- Chris, a dolog megért volna egy lövést, ha a Harmincegyesek nincsenek ott.

- Ha ott vagyunk, megakadályozhattuk volna, hogy így megtépázzák a csapatukat.

Phelan megrázta a fejét és felnevetett.

- Az a kis tépázás jót tett nekik.

Chris rábámult Phelanre, mire a férfi úgy érezte, mintha hirtelen patái és szarvai nőttek volna.

- Istenem, te valóban olyan lettél, mint ők... - mondta végül Chris hitetlenkedve.

- Miről beszélsz?

- Rólad. Te is a klánok tagja vagy - mondta Chris és megborzongott. - Hagytál embereket meghalni a Cue Ballon, mert az életüket értéktelennek tartod.

- A Harmincegyesek csak két pilótát veszítettek,

-De ezt te nem tudhattad, mikor befelé mentek a rendszerbe - mondta a zsoldos, és hitetlenkedve nézett az unokatestvérére. - Tudják, hogy feláldozhatónak tartod őket?

- Persze - vonta meg a vállát Phelan -, épp úgy, ahogy ti mondtátok Zimmer Zouavjainak, hogy legyenek ők a légypapír. - Látta, hogy Chris elbizonytalanodik, mikor célt ért a megjegyzése. - Semmivel nem tartom feláldozhatóbbnak a Harmincegyes Farkas Solahma embereit, mint amennyire ti a katonáitokat. Igen, lehet, hogy lefokozták őket annyira, hogy banditákra vadásszanak, de akkor is emberek. Ha ők úgy hiszik is, hogy egy csatában elpusztulni méltó vége az életüknek, én nem értek egyet ezzel.

- Akkor hogy mondhatod, hogy jót tesz nekik, ha meggyötrik őket?

-Igazad van, Chris, rosszul fogalmaztam - mondta Phelan, és egy pillanatra felrémlett lelki szemei előtt Conal Ward arca. - A parancsnokuk egy régi tanácsadóm. Mindaz, amivel az előbb megbélyegeztél, rá ugyanúgy elmondható, de ő egyáltalán nem is bánná, ha ezt hallaná magáról. Annak idején megtett mindent, hogy megakadályozzon a vérnevem elnyerésében, beleértve még a csalást is egy szent klán rituáléban. Ennek eredményeként lemondatták eskümesteri posztjáról, és át kellett vennie egy banditavadász egység vezetését. A Belső Szféra iránt érzett gyűlölete miatt - ami legalább olyan erős, mint az irántam érzett gyűlölete - bízták meg a Vörös Kalóz megsemmisítésével, és engem neveztek ki mellé közvetlen megfigyelővé.

Phelan egy pillanatra beharapta a felső ajkát, aztán, folytatta:

-Kétlem, hogy Conal bármiféle emberséget tanult volna abból, ahogy a Vörös Kalóz megszégyenítette, de remélem. A lényeg az, hogy kapott egy esélyt és hagyta kicsúszni a kezéből. - Vett egy mély lélegzetet, aztán Chrisre nézett. - Szóval, ha azt gondolod, titkos megbízatáson dolgozom, hát igazad van. Fenn akarom tartani a beket, s ennek legjobb módja, ha a Kell Kopók a földbe döngölik a banditákat, míg Conal emberei bizonyítják alkalmatlanságukat. Ez meggyengíti a pozícióját és segít eltántorítani a szövetségeseit, akik mind ellenzik a békét.

- Nem vagyok benne biztos, hogy pontosan értelek — mondta Chris a szemöldökét ráncolva, miközben próbálta összerakosgatni a darabokat.

- Pedig egyszerű. A klánok két frakcióra oszlanak: a Keresztesekre és az Őrzőkre. A Keresztesek át akarják venni a Belső Szférát, és egy újjászületett Csillagliga zászlója alatt akarnak rajta uralkodni. A Keresztesek kisebbségben vannak a Farkas klánban, de Conal közéjük tartozik. Másrészről viszont az Őrzők úgy érzik, az a feladatuk, hogy megvédjék a Belső Szférát, és bár mi vagyunk túlsúlyban a Farkas klánon belül, a klánokban mégis mi alkotjuk a kisebbséget.

- Ahhoz képest, hogy a te ilkánod egy Őrző, most inkább úgy néz ki, hogy szinte sikerült elérnie a Keresztesek célját - terített ki Chris egy nagyobb csillagtérképet, ami a klánok behatolását mutatta a Belső Szféra területére. - A Farkasok a penge éle.

- De az ilkán hozta létre a békét a Komsztárral. Elejét kellett vennie a pusztításoknak, és sikerült neki - Phelan végighúzta az ujját az Egyesült Nemzetközösség és a Jádesólyom zóna között. - -Hasonló nyugtalanság tapasztalható a klánokon belül is, mint amiről ti számoltatok be a Nemzetközösségben. Az ilkánra nagy nyomás nehezedik, hogy mondja fel a tűzszünetet, és akkor a harcok folytatódnának. Úgy néz ki, a banditák be akarják bizonyítani, hogy a Belső Szféra gyenge. Ha a Kell Kopók szétzúzzák a banditákat, sikerül letennünk egy Belső Szféra sérthetetlenségéről szóló mítosznak az alapjait. Nemcsak lefejezzük a nyomást, de nagyrészt ki is tudjuk véreztetni.

- Azt mondtad - nézett kíváncsian Phelanre Chris -, hogy sikerül letennünk az alapjait. Ez azt jelenti, hogy a Belső Szférához tartozónak tekinted magad?

- Az alatt, hogy mi, azokat értettem, akik tisztában vannak vele, mekkora ostobaság lenne a harc folytatása - nyújtott kezet Phelan az unokatestvérének. - És hogy tudd, azzal, hogy a klánokhoz csatlakoztam, nem tagadtam meg a családomat. Megbízhatsz bennem, Chris, ahogy én is megbízom benned.

Chris megrázta ugyan a felajánlott kezet, de Phelan még mindig látta a kétkedést a szemeiben. Túl gyanakvó vagy, Chris, de talán ez tartott életben a Szövetségben. Phelan egy pillanatra elgondolkodott, aztán bólintott magaban. Ha Conal valami játékot űz velünk, a gyanakvásod talán még a mi életünket is megmentheti.

Dan Allard elmosolyodott, mikor a két férfi elengedte egymás kezét.

- Feltételezem, Phelan, hogy nem csupán egy családi összejövetelt akartál, mikor kérted, hogy üljünk össze.

A Farkas klán kánja bólintott.

- A Yeguason történtek két fontos dolgot mutattak meg nekünk. Az egyik, hogy a banditáknak valószínűleg nincs légi támogatásuk. Nem használtak semmilyen légi eszközt, sem akkor mikor a dobóhajójuk a csata színhelyére szállította őket, sem a Harmincegyesek támadásához. Ez rettentő sebezhetővé teszi őket, főleg akkor, ha lesből tudunk lecsapni rájuk, mikor bejönnek egy rendszerbe.

Chris bólintott, de rögtön el is fintorodott.

- El tudnánk rejteni légi harcosokat egy dobóhajón egy aszteroida mezőn, vagy egy hold mögött, de ehhez előre tudnunk kellene, hogy a kalózok hol fognak megjelenni legközelebb a rendszerben.

Phelan diadalmasan mosolygott.

- Ez a második dolog. Az érkezési pontjaik adatainak felhasználásával, egybevetve azokat a kalóz pontok térképével, amit János Vandermeer készített, nagyon valószínű, hogy sikerült meghatározni a programot, amivel navigálnak. A programon átfuttatva bizonyos szűrőket, és megadva az eddigi célpontjaik koordinátáit, a következő rajtaütések száma átkozottul lecsökkent.

- Mégis mennyire? - dőlt előre izgatottan Dan.

Phelan mosolyogva rábökött egy csillagra a térképen.

- A következő célpontjuk Zanderij. És ha jönnek, mi várni fogjuk őket.

 

Solaris

Egyesült Nemzetközösség

3055. augusztus 17.

 

A bérgyilkos elgondolkodott rajta, hogy meg kell-e ölnie Judith Calley-t. Bár a nő csak Chuck Greysonnak ismerte, és semmi mögöttest nem gyanított, talán öntudatlanul is felszedett olyan morzsákat, amik alapján később rátalálhatnak. Ennek ellenére a Karl Kole-ként eltöltött hosszú idő után, míg mindent meg kellett tartania magának, az új kapcsolat intimitása üdítő kontraszt volt. Mindaz a szenvedély, amit Kole-ként vissza.kellett fojtania, most a felszínre törhetett.

Tudta, hogy veszélyes tovább maradnia Jude-dal, de háttérbe szorította az aggodalmait, és bezárta őket agyának egy sötét rekeszébe, hogy ne is kelljen róluk tudomást vennie. Nem dolgozott, így a szokásos óvatosságot nem kellett betartania. Teljesen átadhatta magát Chuck Greyson szerepének. Jól érezte magát, és egy olyan érzést is megismert, ami semmi általa eddig tapasztalthoz nem volt fogható, mikor megpróbálta megközelíteni Kai Allard-Liaót, és durván elutasították. Ronda lassan kiábrándult Allard-Liaóból, csak mert a tisztviselői úgy elbántak vele, és John is befogadta a csapatba, mikor bebizonyosodott, hogy nem veszélyezteti a csoporton belüli dominanciáját.

A teljesen átlagos emberek életét élhette. Persze nem felejthette el teljesen, hogy ki is valójában, de jóval könnyebbé vált eltávolítani magát tőle. Szívesen bocsátkozott parázs vitákba arról, hogy valójában ki áll az arkón halála mögött, és hogy Victor herceg tényleg megölte-e az apját. Miután megnézte a Victorról szóló riportfilmek első pár részét, ő is védeni kezdte a herceget. Ez ugyan nem tette túl népszerűvé a Lyrán területek fickóinál, de gyakran előfordult, hogy az Egyesült Világokból származók egy-egy italt hoztak neki, és meghívták magukhoz, ha arra járna, nézzen be hozzájuk.

Közel egy hónapig alig gondolt a munkára. Az arkón elleni támadással annyit keresett, hogy akár soha nem kellett volna új megbízatást elvállalnia, s valójában ez volt a motiváció, ami miatt elvállalta a munkát, de ahogy az idő múlt, érezte magában a sürgetést. Kifejezetten élvezte a Chuck Greysonként eltöltött időt, de ő nem Chuck Greyson volt, hanem egy olyan ember, akinek egyszerűen szüksége volt egy újabb munkára.

Énjének az a része, amelyik aggodalmaskodott a Chuck Greysonként eltöltött túl hosszú idő miatt, most azt is vitatni kezdte, hogy kell-e újabb munkát vállalnia. A gyilkos megértette, hogy a sürgetés azért is növekszik benne, mert a Melissa halálához kapcsolódó elméletek, amiket hallott, egyre vadabbak lettek. Egy félbolond virágkertésztől kezdve Kurita bérencein át az Újraegyesítési mozgalom terroristájáig mindenkit Melissa gyilkosának hittek - kivéve őt! Ez sértette az önérzetét, bár ha berzenkedő egóját meg akarta volna nyugtatni, felfedve személyazonosságát, az egyenesen a halálhoz vezetett volna.

Másrészt viszont tudta, ha sikerülne még egy ilyen kaliberű rajtaütést csinálnia, a hozzáértők, a Hírszerzés emberei, meg a többi hasonló kormányzati fickó mind tudnák, hogy egy nagyon jó bérgyilkosé volt a munka. Valójában nem a bizonyítékok, hanem a bizonyítékok hiánya lenne az, ami miatt rájönnének, hogy az arkón gyilkosa csapott le újra.

Az egója legyőzte a logikáját, így hát ujjával letakarva a kamerát, egy nyilvános videofonről üzenetet küldött. Összeállított egy személyazonosító kódot a dátum, az idő, a hőmérséklet összegét elosztva egy olyan állandóval, amit csak a számítógépes vonal másik végén ülő ismert, aztán beütötte a kapott számot és betáplálta a gép számát, aminél ült, aztán megszakította a vonalat, az órájára nézett és várt.

Ha bármilyen üzenete érkezik, a számítógép jelez neki. Hogy megkapja az üzenetet, vagy hozzákapcsolódjon egy összekötőjéhez, be kell majd ütnie egy új ellenőrző kódot, és az összekötő tudatja vele egy lehetséges következő feladat részleteit. Ha öt percen belül nem érkezik hívás, akkor vagy nincs üzenete, vagy nem sikerült kapcsolatot teremteni.

Rápillantott az órájára, aztán oivasni kezdte a nyilvános újság szövegét a sötét képernyőn. Kai Allard-Liao újra sikeresen védte meg a címét. Győzelmeinek füzére hosszú volt, és elhomályosította még édesapja teljesítményét, és Gray Notonét, apja mentoráét is, aki annak idején a címet alapította. A többi, Solaris bajnokával foglalkozó cikkhez hasonlóan az író itt is azt firtatta lezárásképpen, vajon kilép-e az ifjú bajnok a játék világból, hogy valós próbák alá vesse magát.

Mikor a videofon hirtelen rácsengett, a férfi gyorsan letakarta a kamerát, mielőtt válaszolt volna a hívásra. Egy arc. jelent meg a képernyőn, akiben a gyilkos Kevin Chent ismerte fel, azt a kapcsolatát, aki egyszer munkát szerzett neki a Kapellán Konföderációban.

- Egy férfi szeretne veled beszélni. Olyan jól tud fizetni, mint a legutóbbi munkád, és felajánl néhány juttatást is, mindezt az előző akció rizikója nélkül. Egy hét?

A bérgyilkos összeráncolta a homlokát. Jude és csapata egy héten elül elmegy. Régen soha nem tett volna későbbre egy találkozót holmi baráti búcsúparti kedvéért, de nem is igazán voltak barátai akkoriban. A találkozó várhat.

- Nyolc nap.

- Rendben.

- Kivel fogok találkozni?

- Ne aggódj, tiszta.

- De aggódom. Ki?

Chen kellemetlenül fészkelődve körülnézett, aztán hangját lehalkítva kimondta a nevet:

- Fuh Teng.

- Küldd el a részleteket.

A gyilkos bontotta a vonalat, aztán kilépett az ajtón. Fuh Teng. Ő volt Kai Allard-Liao tanácsadója, mióta csak a harcos először a Solarisra tette a lábát, és ő igazgatta a család ügyeit az első Justin Allarddal kötött üzlet óta. Bárkit is akar, nem lesz könnyű megölni.

A gyilkos elmosolyodott magában, aztán hangosan felnevetett, és nevetésétől Chuck Graysonnak a hideg futott volna végig a hátán. De én megölöm, akárkinek kell is meghalni.

 

Tigress dobóhajó Kalóz ugrópont, Zanderij

Egyesült Nemzetközösség

3055. augusztus 20.

 

Mivel tudta, hogy a Vörös Kalóz nemsokára ugrani akar, Nelson Geist nem tette fel rendesen a fülhallgatót a számítógép virtuális világába tett utazásához. Hallani akarta az ugrás előtti figyelmeztető szirénát. Mikor aztán hirtelen megszólalt, nekitámasztotta magát a futószalagnak, és lábait letette a gumiszalag két oldalán.

Lehúzta a sisakját és felakasztotta a gépre, aztán lekuporodott a földre. Térdeit átölelve a lélegzésre koncentrált. Be, ki. Az ugrás nem is annyira rossz....Szorosan lehunyta a szemét, és érezte, hogy a gyomra emelkedik, mikor a hajó belépett a hipertérbe.

Az univerzum gombostűfejnyire zsugorodott, s úgy érezte, hogy ez a gombostű a koponyájában fészkel. Víziók jelentek meg előtte, amiben minden egyszerre történt, mintha az idő nem is létezne. Azokban a látomásokban hirtelen kezébe kapta a kulcsot a mindenség titkaihoz. A másodperc egy tört részére eggyé vált a világegyetemmel, és ez a felismerés felcsillantotta a reményt, amit elfogatása óta nem érzett.

Az univerzum visszarobbant eredeti dimenzióiba, és a férfi lüktető fájdalmat érzett, és egy pillanatra feltámadt benne a félelem, hogy a hajó hibás ugrást csinált, és oda jutott, ahol örökre bezárva maradnak az ugróhajók egy elvétett lépés után, de mikor kinyitotta a szemét látta, hogy minden rendben van. Valahol az agya mélyén viszont belekapaszkodott a reménynek abba a kis sugarába, amit az ugrás pillanatában fedezett fel, és nem engedte el.

Az egész Tigress egy kis időre teljes némaságba burkoiódzott. Nelson tudta, hogy a Nagy X melletti lesből rajtuk ütés miatt a Vörös Kalóz

nem fogja a bolygó felé küldeni a dobóhajóit egy azonnali támadásra, hacsak nem tudja előre meghatározni, hogy milyen fenyegetés és esetleges ellenség várakozik rá odalenn.

Mivel egy naprendszer meglehetősen nagy tér, egy ugróhajót vagy dobóhajót teli mechekkel elvileg könnyű dolog lehet elrejteni, de Nelson sokéves katonai tapasztalatából tudta, hogy ez nem így van. A hajónak jóval az ellipszis pálya síkja alatt, vagy fölött kell tartózkodnia, különben a nagy gravitációs vonzás darabokra szaggathatja,, mikor belép egy rendszerbe, vagy elhagyja azt. Ez rendszerint az egyik nap pólus, de vannak kalózpontok, olyan apró kis ablakok a dinamikus gravitációs mátrixon közel a bolygóhoz vagy a holdakhoz, amelyek lehetővé teszik, hogy a bolygókhoz veszélyesen közel lehessen kerülni bizonyos helyeken, és bizonyos időben.

A Tűzrózsa ugróhajó egy ilyen kalózponton jött át, és az, hogy nem ugrott vissza azonnal, azt jelentette, hogy a gyors ellenőrzések nem jeleztek semmi veszélyt. A másodpercek örökkévalóságnak tűntek, míg Nelson bebiztosította magát, várva a következő ugrást. Nem lesz ilyen hamar következő ugrás - mondogatta magának csendesen, mert tudta, hogy ha újra be kellene lépnie a víziók világába a hirtelen támadt remény nyom nélkül meghalna benne, s helyét a teljes kétségbeesés venné át.

Kürtök hangja dübörgőit át a hajón, ahogy a két Hadúr osztályú dobóhajó kattogva levált Tűzrózsáról. Nelson érezte, hogy elnehezedik, mikor a Tigress gyorsítani és távolodni kezdett a Rózsától, és ahogy nagy nehezen talpra állt, arra gondolt, a Vörös Kalóz nagyon sietősre fogta. Másfeles gravitációval megyünk. Benn akar lenni, aztán gyorsan el is tűnni, mielőtt még a Farkasok reagálhatnának egy Zanderijről érkező hívásra.

 

Caitlin Kell a rádiója után nyúlt, mikor látta megjelenni a dobóhajó különítményt a képernyőjén.

- Hollóvezér Hollószárnynak, különítmény érkezik. ETA tizenötnél - szólt a mikrofonba, aztán lenyomott két gombot a konzolján és a parancs-frekvenciára kapcsolt. - Keselyűvezér, különítmény jön.

- Vettem, Hollóvezér - válaszolta Carew. - Tíznél elkapjuk őket, ti meg rájuk zártok.

- Vettem, Keselyűvezér. Sok szerencsét - mondta Caitlin, és visszakapcsolt a saját taktikai savjára, mikor azon kapta magát, hogy mosolyog. Büszke volt, hogy a bátyja terve ilyen jól működött. A Zanderij IV mellett húzódó aszteroida-mező remek hely volt a légi szárny rejtőzködéséhez. Bár az aszteroidák veszélyt jelentettek a túl gyorsan érkező harci gépeknek, de a méretesebb dobóhajókra még veszélyesebbek voltak, mert nagyon keskeny, kényelmetlen kis járatokba kényszerítették őket.

A terv egyszerű volt, és tökéletesen működött volna, ha nincs két egyformán elérhető kalózpont a Zanderij rendszerben. A Kell Kopók légvadász osztagának három tagja közül kettő egy durván 1,6 millió kilométerrel távolabbi ponton várakozott. Caitlinnel az Első Légvadász Osztag jött, Phelannel pedig a klán Becsület Gárda Csillag légierejének tíz repülője.

A nő tudta, hogy huszonnyolc légvadász kevés ahhoz, hogy két Hadúr osztályú dobóhajóval komoly harcba bocsátkozzon, ugyanakkor viszont a dobóhajókat nagyon sebezhetővé tette, hogy az aszteroida mezőn kellett átkelniük. A Vörös Kalóz hajóinak nem volt más választása, mint felvenni a kesztyűt. A rajtaütés akkor kezdődik, mikor beértek a mezőbe. Mivel a Vörös Kalóz nem fordult meg és ugrott ki azonnal, a Kopók esélyt kaptak, hogy már a levegőben rájuk támadjanak, aztán az igazi harcot a földön folytassák le.

A Caitlin által vezetett légvadász csapat sikerének kulcsa az volt, hogy lehetőleg minél najgyobb kárt tegyen a dobóhajókbán. Az csak külön haszon lett volna, ha valamelyik dobóhajó aszteroidának ütközik és elpusztul.

Caitlin a kijelző monitorán nézte az anyagot, ami az elhagyott bányairodára telepített szenzoron át jött az aszteroidáról, ahol az űrvadász osztag állomásozott. A két dobóhajó gyorsan és egymáshoz vészesen közel rohant feléjük. A Tigress jött elöl, míg a Liortess kissé hátramaradva követte, .de utánégetőik tüze így is szinte egymás mellett égett. A köztük lévő zóna, bár holt terület volt, mégis nyitottan és védtelenül hívogatott, mert egyik hajó sem lőhetett ilyen közel azon az oldalon, hogy el ne találja a másikat.

-Hollóvezér, előadás kezdődik 1,5 percen belül. Sebességet ötvenkét százalékra húzni.

- Vettem, Keselyűvezér - mondta Caitlin továbbadva az információt a Holló osztagnak, és tudta, hogy közben a Varjú és a Feketerigó osztagok is megkapják az utasítást Carewtól. Bár az akció irányítása a Kell Kopók kezében volt, Phelan és Dan Allard megegyezett abban, hogy ha Carew vezeti a csapatnak ezt a részét, akkor Conal Wardnak kevesebb oka lesz panaszra, mert ez a megbízás helyre teszi a Farkas klán önbecsülését.

A nő felhúzta a motorokat, és hagyta, hogy 110%-ig menjenek fel. Azok gyorsan feltermelték magukat, és feltöltötték a Rája szárnyvégein

lévő közepes és nagy lézereket, aztán a gép orrában lévő protonágyú tölteteket is. A tolóerőt felfelé irányította, hogy az aszteroidán tartsa, de tudta, abban a pillanatban, hogy a gépet ellenkező irányba húzza, az aszteroida csekély gravitációs ereje már nem tartja meg a gepet, s így

egy hirtelen mozdulattal bekapcsolódhat a csatába.

- Hollószárny, indulj! - mondta a nő, mikor a képernyőjének óra,a zéróra számolt vissza.

Ahogy Caitlin maga felé húzta a botkormányt, és a tolóerot előre irányítottá, a Rája levált az aszteroidáról, mint egy szabadon bocsátott sólyom. A gyorsulás a pilótaülésbe nyomta a nőt, mikor a pedálokat mindkét lábbal lenyomva növelte a sebességét, aztán elszáguldott az aszteroida mellől. A holografikus kivetítőre tekintve látta, hogy egy másik Rája zárkózik fel mellé.

- Jó, hogy itt vagy, Mulligan.

A két deltaszámyú gép keresztülszáguldott az aszteroida mezőn és belépett az űrfolyosóba, amit a dobóhajó használt a bolygó felé. Á folyosóban Caitlin a szárnya hegyére állította a gépet, aztán egy hirtelen fordulattal úgy manőverezte, hogy az orra egyenesen a Zanderij IV felé nézzen így befogva a banditák dobóhajójának két fényes kis pontját a célkeresőjébe.

- Banditák tizenkét óránál. Tüzelésre felkészülni!

 

Nelson az első lökéseknél a Tigress belső válaszfalának zuliant. Mikor meghallotta a riadókürtöket, amik a banditákat a felszállóhelyekre hívták, már tudta, hogy valami baj van, és a rázkódás ezt meg is erősítette. Űrvadászok. Űrvadászokat hoztak ránk. Kinyitotta a kabinajtót, ami a folyosóra vezetett, aztán rögtön keresztül is zuhant az egész folyosón, ahogy egy következő ütés rázta meg a hajó testét.

Miközben a folyosón futott végig, érezte a helyükre gördülő gépágyúk mozgásának ritmusát keresztülhullámozni a falakon. A hajó megremegett, ahogy a tüzérek aktiválták a kilövőket és betöltötték a lövedéktárakat. A Tigress lassan forogni kezdett, és Nelson tudta, hogy ezzel olyan helyzetbe akarnak kerülni, hogy minden fegyverüket használhassak. Túl közel vagyunk a Lionesshez, hogy össztüzet használjunk Nelsonban mélyen élt a harcos ösztön, és így most egyszerre érzett oromét es feleimet az űrvadászok miatt. Túdta, hogy könnyedén megsemmisíthetik a földi erőket, és még egy dohóhajót is képesek harcképtelenne tenni. Bar ez a sajat halálát jelentené, lélekben mégis örömmel

üdvözölte a lehetőséget, mert ezzel egyúttal a Vörös Kalóz prédavadászata is véget érne. Ez a gondolat annyira feltöltötte optimizmussal, hogy hirtelen egy kétségbeesett terv fogant meg az agyában.

Nem kell meghalnom! A meggyőződés egy pillanat alatt vert gyökeret benne, mint egy őrültben, vagy talán inkább egy prófétában, és hirtelen felébredt benne egy újabb hit: hit abban, hogy bármi is történjen a Zanderijen, végre megszabadul a Vörös Kalóztól!

 

- Figyelj, Holló kettes, szétválunk! - hadarta a rádióba Caitlin, ahogy Mulligan Rájája felzárkózott mellé. Nézte, ahogy a férfi a pedálokra taposva elhúz mellette, és hátra maradt, hogy fedezze arra az esetre, ha a banditák kiküldenék az űrvadászaikat. Forgó aszteroidák örvénylettek körülöttük, mint apró csillagok, át fényen és árnyékon, s a látvány olyan volt, mint egy szürrealista képekkel telifestett alagút, aminek a végén tűz ég.

- Bent vagyok! - visszhangzottak át Mulligan szavai a nő sisakjában, miközben egy gyors forgással feje tetejére állítva a gépet rárontott a Lionessre. A szárnyvégein ülő közepes és nehéz lézerekkel tüzet nyitott hatalmas energiaesőt zúdítva a dobóhajóra, amelyek karmokként vájtak bele a tojás fórmájú törzsbe áthatolva a páncélzatán, aztán a Rája orrában lévő protontöltetek borították el a dobóhajót azúrkék villámok tengerével.

Caitlin csak egy pillanatra csodálhatta meg Mulligan munkáját, mikor ő is támadásba kezdett. Ráirányította a célkereszt arany szálait a dobóhajóra, és mikor a gép visszajelzett, hogy befogta a célt, hüvelykujjával lenyomta a tüzelő gombot, amitől forróság hullámzott át a kijelző monitoron. A protonágyú kék villámot küldött a Lionessre. A mutatóujja alatti ravaszt lenyomva, Caitlin következő lövése a nehéz lézerekkel támadott, és a gépe tovább melegedett. A lövedékek becsapódva még több páncélzatot morzsoltak le a dobóhajóról.

- Szép lövés, Cait! - mondta Mulligan, aztán zuhanórepüléssel bevetette magát a két gép közötti holt térbe, s Caitlin követte. - Mit szólnál egy újabb körhöz?

- Rendben, Holló kettes - válaszolta a nő, aztán felrémlettek benne Phelan szavai. - Bármibe is kerül.

 

Nelson úgy rohant, mint még soha. A riadókürtök úgy űzték végig a folyosón, mint a vadászkopók a rókát. Megmenekülök! - zakatolt benne a gondolat, ahogy a hajó forgását számítgatva közeledett, és a falakra festett betűkből tudta, hogy már csak két körzetre yan a céljától.

Hirtelen egy hatalmas robbanás rázta meg a Tígresst, és nekivágta a férfit a belső válaszfalnak. Csillagokat látott, mikor a homloka a falnak csapódott, aztán lassan lecsúszott a falon. Sötétség akart rátelepedni, de hatalmas erőfeszítéssel erőt vett magán, és ülő helyzetbe emelkedett. Érezte, hogy valami meleg szivárog a fejéből, de vérének magas adrenalin-tartalma, és a sürgetés, hogy tovább rohanjon, nem engedte eluralkodni testén a fájdalmat.

A Tigress megbillent a tengelye körül a farát feldobva. Nelson elkapott egy kötőgerendát és belekapaszkodott, aztán lassan előre húzta magát. Térdeire és kezeire támaszkodva próbált felállni, aztán egy hatalmas szaltóval előrezuhant, mikor a hajó jobbra billent. Szédülés hullámzott át rajta, aztán sikerült úrrá lennie lábain és újra futni kezdett.

Egy forduló után megpillantotta a menekülő kabinhoz vezető átjáró ajtaját. Odafutott és tenyerével a kapcsolóra vágva megpróbálta kinyitni. Az ajtó feltárult, s vele együtt a kabin anyaméhhez hasonlóan sötét és hívogató belseje. .

Már lépett volna, hogy beszálljon, mikor érezte, hogy valaki belekapaszkodik a karjába, és visszarántja. .

- Mit képzelsz, mit csinálsz?!

Nelson megrántotta vállát, hogy kiszabadítsa a markolásból, és nyomorék kezét ökölbe szorítva hatalmas csapást mért a bandita ágyékára, aztán ahogy a férfi a fájdalomtól összegörnyedt, térdével arcba rúgta. A férfi törött orrából spriccelő vére vörösre festette a falat, aztán teste a földre zuhant.

Nelson kirántotta a pisztolyt a férfi övéből és kétszer belelőtt, aztán a fegyvert magasra tartva körülnézett a folyosón és behatrált a kabinba. A pisztoly agyával ütött az ajtózáró gombra, aztán érezte, ahogy a füle pattogni kezd, mikor a kabin nyomás alá helyezte magát. Fél kézzel kinyúlt és lenyomta a kilövő gombot.

- Visszaszámlálás indul. Tíz, kilenc, nyolc... - szólalt meg a gépi hang, mikor Nelson egy csapódást hallott a kabin ajtajánál, aztán egy arc feszült neki az üvegnek. A férfi felemelte a fegyvert és az üveghez nyomta.

- Kifelé! Azonnal kilövés - mondta, mire az arc eltűnt.

Három apró robbanás rázta meg a kabint, aztán Nelson mélyen belesüppedt a vastagon párnázott ülésekbe, mikor egy utolsó robbanás messze távolra kilőtte a kabint. A rakétamotorok zúgása betöltötte a fülkét, amitől össze koccantak a férfi fogai és csengett a füle, de még soha nem volt olyan boldog, mint abban a pillanatban.

Szabad vagyok, és végre újra hazamehetek! A kabin ablakán kipillantva meglátta a dobóhajó körül zajló űrcsatát. Hazamehetek végre, de csak akkor, ha túlélem a Vörös Kalóz elleni támadást.

 

Caitlinnek rossz érzése támadt, mikor Mulligan megfordult, hogy újabb rohamot indítson. A férfi gyorsított, hogy visszafelé induljon, bár a dobóhajó szembe jött velük. Cait tudta, hogy a férfi a sebesség megszállottja, és nem érzi a közelgő hajó jelentette veszélyt.

- Csak óvatosan, Holló kettes!

- Rendben, Hollóvezér. Bemegyek.

A hangjából érezhető izgalom ellenére Caitlin tudta, hogy Mulligan óvatos lesz. Azóta csodálta a férfi képességeit, amióta csak a társa lett az osztagnál. Egy forgásba fogott, aminek vonala először a Tigresst érintette, aztán a másik ellenséges hajó útját is.

A nő elmosolyodott és követte Mulligan űrvadászát, ahogy ráközelített a dobóhajóra és végigkarmolta a felszínét a fegyvereivel. A lézer és protonágyú tölteteinek becsapódási vonala párhuzamos ösvényeket szántott a páncélzatba, és a nő látta egy gépágyú robbanását, ahogy a töltetek belecsapódtak.

- Kettes, ez volt a kilencedik!

A mentőkabin olyan volt, mint egy kis üstökös, mikor kivágódott a Tigress oldalából. Mulligan lefelé húzta a gépét, de egyenesen belerohant az előbb felrobbantott gépágyú szilánkjainak szétszóródó felhőjébe. Caitlin látta, hogy valami nekivágódig a Rája testének, aztán visszapattan, és hatalmas sebességgel a Lioness felé száll.

Egy pillanatra, ahogy keresni kezdte, Caitlin azt hitte, a férfi ura a gépnek, és csak befejezi a rajtaütést, de mikor odarepült a gép farkához, látta, hogy a bal szárny és az iránytartó megsérült.

- Nyugalom, Mulligan, elvesztetted a manőver portot.

Mivel választ nem kapott, előrerepült, de elég volt égy pillantás, hogy lássa, a pilótafülkének már nyoma sincs a gép orrán. Eltávolodott a Lionesstől, és bal szárnyára állította a gépet, aztán felfelé irányuló csavarral ismét függőlegesbe került. így tartotta az irányt három másodpercig, aztán az egész manővert fordított irányban ismételte meg, hogy visszaérjen a Lioness halálkörzetének szélére.

Mulligan gépe nyílként csapódott bele a Lionessbe közel az ionmotorokhoz, és előbb apró acél és kerámia repeszekké vált, majd forró plazmává olvadt. Először úgy tűnt a kis tűzvirágnak nincs is különösebb hatása az óriási hajótestre, és még az oldalán tátongó lyukból spriccelő törmelékfolyam sem tűnt végzetesnek. Caitlin megremegett árrá gondolva, hogy barátja milyen kevésért halt meg, mikor a dobóhajó négy ion motorja hatalmas villanással felrobbant megforgatva a Lionesst. A pörgés egyre gyorsult, és egyre simábbá lett, de mikor az irányító rakétákat bekapcsolták, hogy visszanyerjék az uralmukat a gép fölött, a tojás alakú hajó megcsavarodott a tengelye körül és a két vége ellentétes irányban kezdett el apró köröket leírni. A bekapcsolt rakéták csak tovább rontottak a helyzeten, s végül a hajó teljesen irányíthatatlanná vált. A motorok által kinyomott energia felgyújtotta a hajót, ami úgy égett, mint egy légtérbe lépett meteor.

A Lioness összeütközött egy nála kétszer nagyobb aszteroidával, és messze belökte a mezőbe, aztán a csodával határos módon elsuhant két pörgő óriás mellett, és Caitlin egy pillanatra még abban reménykedett, hogy megússza, aztán a Lioness fennakadt egy kisebb aszteroidán hatalmas lyukat ütve egyenesen a közepébe. A hajó felrobbant, szilánkjai egy pillanatra körbeölelték az aszteroidát, mint egy korona, aztán még apróbb, csillámló részecskékre hullottak, és szétszóródtak az űrben, mint az ezüstpor.

 

Kezén és térdén egyensúlyozva Nelson látta, amint a Lioness szétrobban az aszteroida mezőben. Az első ütközés megroncsolta a hajót, aztán a férfi végignézte, ahogy nekiütközik a végzetes szikladarabnak. Látta, ahogy az olvadt fém végigfolyik a felszínén, mint a víz. Egyszerre érzett diadalmat és borzalmat, amikor hitetlenkedő szemei hiába kerestek egy mechet, egy embert, bármit, ami nem roncsolódott felismerhetetlenné az ütközésben.

Ahogy felpillantott az alsó ablakról a felsőre, meglátta a Tigresst. Ez is megrongálódott, de a másik hajóhoz képest a sérülése jelentéktelen volt. Miközben nézte, a hajó egy hirtelen fordulattal eredeti irányával szembe került, aztán az ion motorok briliáns színekben kezdték pulzálni, áhogy a hajó lelassult és égy éles manőverrel a Tűzrózsa felé vette az irányt.

Az űrvadászok rárontottak a dobóhajóra, de a Tigress már nem volt olyan ideális célpont. Hogy tovább rontsa a helyzetet, a Tűzrózsa nehézlézer telepeiből tüzet nyitott, hogy lesöpörje a Tigress körül döngicsélő, kedvező alkalomra váró űrvadászokat.

Amennyire Nelson a halálát kívánta annak a nőnek, aki eddig uralkodott felette, most annyira csodálta, ahogy szembeszálltak az ellenséges erőkkel. Mielőtt még a Tigress félúthoz érkezett volna a Tűzrózsa felé, az űrvadászok megszakították a támadást. A dobóhajó rácsatlakozott az ugróhajóra, aztán a két hajó egy pillanat alatt a semmibe tűnt, magával ragadva Nelson társait, akik a kalózok fogságában maradtak. A férfi tudta, hogy még mindig felelősséggel tartozik értük még akkor is, ha ők gyűlölik a Vörös Kalózzal folytatott kapcsolata miatt.

Nézte, ahogy két űrvadász közeledik feléje megadásra szólítva fel, és ünnepélyesen, lassan megnyugodva felsóhajtott.

- Megtalálom hozzátok az utat, fiúk, és visszamegyek értetek. Megteszem vagy meghalok.

 

Solaris

Egyesült Nemzetközösség

3055. augusztus 25.

 

A zöld tea erős, kellemes illata pár pillanatra egy tízéves megbízatás emlékét idézte fel a gyilkosban, amit annak idején sikeresen végrehajtott a Kapellán Konföderációban. Ahogy körülnézett a düledező kis lyukban, ami túlzott önbizalommal étteremnek hirdette magát, mindenhol az öreg Liao volt pártfogoltjait látta, amint zubogó forróvizes kannák és csészék mellett üldögélnek. Az ösztönei azt súgták, hogy a hely egy titkos ópium barlangot álcáz, és mikor meglátta a türelmetlen sürgetést az emberek arcán, akik úgy mentek a hátsó ajtó felé, mintha valami mágneses erő húzna, már tudta, hogy a megérzései most sem csalták meg.

A benne keringő furcsa deja vu érzés egyáltalán nem volt kellemes. Romano Liao egy ügynöke felbérelte, hogy öljön meg egy nemest, aki kellemetlenségeket okozott neki, aztán a Kapellán Konföderáció kancellárja őt próbálta megöletni. Hatalmas tudásának és óriási összeköttetéseinek minden morzsáját fel kellett használnia, hogy le tudja rázni az ellene bérelt gyilkost. Ahogy visszaásott múltjának ebbe a részébe, nem talált kellemes emlékeket.

Borzongás futott végig a testén, aztán egy vállrándítással elűzte. A gyilkos biztonságban érezte magát hosszú kabátjában, ami eltakarta a hóna alatt fekvő pisztolyát, míg egy másik a bakancsában rejtőzködött a bő szárú nadrág alatt. Senki nem tudta nála jobban, hogy lehetetlen egy embert sebezhetetlenné vagy sérthetetlenné tenni, de bízott benne, hogy képes lesz kivágni magát egy előre nem látható helyzetből.

Mikor megpillantotta Fuh Tenget egy hátsó bokszban, felállt. Nagyon lassan és óvatosan közeledett hozzá, aztán lecsússzam egy vele

szemben álló székre. Körbenézett a teremben, aztán az idős keleti emberre függesztette a tekintetét. Egy darabig nézte, aztán megszólalt:

-Itt vagyok..

Fuh Teng arcán megjelent a keletiekre olyan jellemző mosoly, aztan bólintott, amitől előre hullott a koponyáján árválkodó néhány gyér haj.

- Iszik egy teát? - kérdezte és egy öntött az asztalon álló kannából a két porcelán csészébe.

A gyilkos elfogadta a felajánlott sötét italt, aztan csatlakozott az öregember köszöntőjéhez. Semmi mellékízet nem erzett a teában, de pontosan tudta, hogy több tucat olyan mereg létezik, aminek nincs íze, mégis egy pillanat alatt képes megölni vagy megnyomorítani egy embert. Viszont tudta azt is, hogy ha Teng valamilyen okból a halálát akarná, már régen nem élne.

Az idős férfi a csészére kulcsolta a kezeit és nem mozdult.

- Van egy történet, amit el szeretnék mesélni neked.

- Nem szükséges. Nem kívánom, hogy megindokold, miért van szükséged a szolgálataimra.

- El kell mondanom, hiszen te éppúgy üzletember vagy, mint én. Tudod - kezdte az öreg nyájas hangon -, volt egyszer egy öregember, aki egész életét egy nemesi családnak szentelte. Rabszolgaként dolgozott és nagy szerencsét hozott a családnak, de ők nem jutalmazták meg érte. Az öregember boldog volt a maga jelentéktelenségében, de egy nap az élete megváltozott. Idős korában találkozott a szerelem fiatalító erejével, és a szerelme rámutatott, hogy milyen igaztalanul bánnak vele.