EPILÓGUS

Chris Aragon magányosan üldögél az Orange megyei férfibörtönben, úgy érzi, hogy az összes barátja magára hagyta, és sajnálattal gondol a gyermekeire, akiknek nélküle kell felnőniük. 2009 októberében Clara beadta a válókeresetet, kizárólagos gyámságot kérve a két gyerek felett. A barátnője gyerektartásért perel.

Chris a Bhagavad-gítát tanulmányozza, és rab-érdekképviselőként dolgozik, amivel több száz elítéltnek segít jogi ügyeikben, egészségügyi problémáikban és a börtöndolgozókkal kapcsolatos problémáikban. Az ügyvédje kivárásra játszik, folyamatosan harcolva egy olyan ügy meghosszabbításáért, amit még ha el is veszít, akkor is huszonöt évtől életfogytig tartó szabadságvesztéssel jár. Miután Chris története szerepelt a Wired.com Maxről szóló cikkében, Christ megkereste egy hollywoodi forgatókönyvíró és egy producer, de ő nem válaszolt nekik. Az édesanyja azt javasolta, hogy keressen egy ügynököt.{181}

Max az FCI Lompocba került, egy alacsony biztonságú börtönbe, alig egyórányira északra a kaliforniai Santa Barbarától. Arra szeretné használni az időt, hogy szerez egy diplomát fizikából vagy matematikából – végre befejezve a tanulmányait, amit egy évtizeddel ezelőtt Boise-ben megszakított.

Önvizsgálatot tartott, és megdöbbenve tapasztalta, hogy mindezek ellenére még mindig ugyanazok az ösztönök munkálkodnak benne, amik miatt elkezdett hackelni.

– Nem tudom, hogyan oldhatnám meg a dolgot, azon kívül, hogy nem foglalkozom vele – nyilatkozta egy interjúban, a börtönben. – Erősen hiszek benne, hogy újjászülettem. De azt nem tudom, hogy mit hoz a jövő.

Furcsának tűnhet ez a vallomás – beismeri, hogy személyiségének azon része, ami börtönbe juttatta, mélyen eltemetve, de még mindig benne él. Max önvizsgálata azonban egy valódi változás reményét hordozza magában. Ha valaki hackernek születik, akkor nincs az a börtönbüntetés, ami ezt kineveli belőle. Nincs az a terápia, bírósági felügyelet vagy börtönprogram, ami valódi változást hozhat. Ezt neki magának kell megtennie – megtanulni uralni a tetteit, és természetének hasznos részét valami produktív tevékenységben kamatoztatni.

Ezen a gondolatmeneten elindulva Max felajánlotta szolgálatait a kormánynak a büntetésének idejére, segítene megvédeni az Egyesült Államok hálózatait, és esetleg online ellentámadásokat indítana a külföldi ellenfelekkel szemben. Egy üzenetben összefoglalta, hogy milyen szolgáltatásokat tudna nyújtani, és írásának a következő címet adta: Miért van szüksége az Egyesült Államoknak Maxre.

– Be tudnék törni Kína hadseregének és a nekik dolgozó vállalkozóknak a hálózatába – írta a javaslatában. – Meg tudom hackelni az al-Kaidát is.

Reménykedett benne, hogy eleget tud segíteni a kormánynak ahhoz, hogy kérvényezhesse a büntetése enyhítését a bíróságon.

Erre nincs sok esély, és a szövetségiek egyelőre még nem kaptak a lehetőségen. Egy hónappal az elítélése után azonban Max megtette az első lépést az úton. Keith Mularski elintézte, hogy a hacker egy érdeklődő közönség előtt tarthasson előadást az NCFTA-nál, bűnüldözési tisztviselők, diákok, pénzügyi és vállalati biztonsági szakértők és a Carnegie Mellon akadémikusainak körében.

Mularski maga hozta ki a börtönből az előadás idejére, hogy Max Vision egy-két órára újra fehér kalapos lehessen.