29.

Egy sima, egy fordított

Keith Mularskinak fogalma sem volt, hogy mibe tenyerelt, amikor átvette a DarkMarketet.

Az élete egy bolondokháza lett. Reggel nyolckor kezdett, bejelentkezett a céges beépített számítógépébe, hogy megnézze az éjszaka során érkezett ICQ-üzeneteket – hátha Master Splyntrnek volt valami sürgős dolga. Később ellenőrizte, hogy minden rendben van-e a DarkMarket háza táján. Ebben, ugye, sosem lehetett biztos, amíg Iceman szabadlábon volt.

Aztán jött az SQL-adatbázis lementésének robotmunkája. Iceman a sikertelen leleplezése óta már kétszer barmolta szét valahogy az adatbázist, úgyhogy a biztonsági mentés akkor már Mularski mindennapos rutinjává vált. Ennek persze nyomozati jelentősége is volt: amíg zajlott az adatbázis másolása, az NCFTA egyik programozója által írt egyszerű szkript folyamatosan vizsgálta az adatokat, 3-assal és 6-ossal kezdődő tizenhat jegyű sorok után kutatva. A lopott hitelkártyaszámokat általában BIN alapján rendezték, és elküldték a megfelelő bankoknak, hogy azok letilthassák őket.

Később Mularskinak végig kellett böngésznie a privát üzeneteket, kiválogatni az érdekesebbeket, és felvinni ezeket az FBI központi elektronikus felügyeleti adatbázisába. Ezt egy másfél-két órányi jelentésírás követte. Mularski, Master Splintrként elindította a maga kis cash-out bizniszét is. Néhány bank beleegyezett, hogy csaliként adnak neki egyszer használatos dumpokat, hamis nevekkel, de igazi hitelkerettel, amiket az FBI a nyomozati költségvetésből fedez majd.

Mularski PIN kódokkal együtt szétosztotta ezeket az ország különböző pontján lévő kártyásoknak, a pénzintézetek pedig naponta jelentették neki, hogy mikor és hol használták őket. Mularski az információt azonnal továbbküldte az adott városokban tevékenykedő ügynököknek, ami azt jelentette, hogy minden alkalommal egy-egy részletes emlékeztetőt is kellett írnia.

Háromkor, amikor a kártyások elözönlötték a netet, Mularski másik élete került előtérbe. Mindenki akart valamit Master Splyntrtől. Nézeteltéréseket kellett megoldania, mint amikor egy árus úgy gondolja, hogy a hirdetését nem tolták annyira az oldalon, mint a konkurenciáét, vagy egy másikat azzal vádolnak, hogy lehúzta az egyik vevőjét. Esetleg koldusok zaklatták, hogy adjon nekik ingyen dumpokat vagy spammeljen szét valakit.

Mularski a nap végén hazament, de otthonról is dolgozott. Hogy Master Splyntrként hiteles maradhasson, ugyanazokat az órákat kellett végigdolgoznia, mint egy igazi kártyásnak, szóval az ügynök minden este a szófáján üldögélve hallgatta, ami épp ment a tévében, ölében a mindig online laptopjával.

Folyton a DarkMarketen az AIM-en és az ICQ-n lógott, válaszolgatott a kérdésekre, osztogatta a feladatokat, felvette az új árusokat, és dobálta ki a rippereket. Majdnem mindennap éjjel kettőig csak az alvilág dolgaival foglalkozott.

Hogy az elsődleges célpontjai kegyébe férkőzhessen, ajándékokkal halmozta el őket, és akciós áron adott el nekik árut, amiről ők úgy tudták, hogy hitelkártya-csalásokból szerzett, de valójában mindent a hivatal fizetett. Cha0, egy török bűnözővezér és a DarkMarket egyik adminja egy 800 dolláros pihekönnyű PC-t szeretett volna, amit csak az Államok területén árultak, úgyhogy Mularski fogta magát, és rögtön kettőt küldött arra a török címre, amit Cha0 megadott neki. A télapóskodás benne volt a munkaköri leírásában: úgy kellett látszania, mintha folyamatosan üzletelne és dőlne a lé, mert spammelni már biztosan nem akart.

A cyberbűnözők vezetőjeként hamar rájött, hogy ez bizony rohadt nehéz munka.

Amikor utazott vagy szabadságra ment, előre jeleznie kellett ezt a fórumon – egy pillanatnyi igazolatlan hiányzás, és máris mindenki gyanakodni kezd, hogy elkapták vagy átállt. 2007 januárjában közölte a fórumon, hogy elrepül valahová. Azt nem mondta, hogy hová és miért. Németországba ment, hogy a DarkMarket társalapítójáról, Matrix001-ről tárgyaljon az ottani ügyészekkel.

Sok egyéb mellett, Matrix001 volt a DarkMarket állandó ügyeletes zsenije. Photoshop-sablonokat készített és adott el, amiket a gyártók hamis hitelkártyákhoz vagy személyikhez használhattak. Nála minden volt: Visa, MasterCard, American Express, Discover, társadalombiztosítási kártya, közjegyzői pecsétek és több állam jogosítványai. Egy amerikai útlevélsablon 45 dollárért pörgött. A Bank One Visa 125-ért.

Matrix001 és Master Splyntr nagyon közel kerültek egymáshoz a három hónappal korábbi botrány óta: Mularski és a német mindketten szerették a videojátékokat, gyakran késő éjszakáig dumáltak a legújabb megjelenésekről. Persze üzletről is sokat beszélgettek, Matrix001 bizalmasan azt is megjegyezte, hogy a dél-németországi Eislingenbe utalták neki a pénzt pár korábbi üzletéért. Ez volt az első nyom.

Innentől már csak követni kellett a pénz útját. Mint minden kártyás, Matrix is főleg e-goldot használt, egy elektronikus fizetőeszközt, amit egy Douglas Jackson nevű floridai onkológus talált ki 1996-ban. Az e-gold a PayPal konkurenciájaként az első olyan virtuális fizetőeszköz volt, aminek fedezete valódi arany és veretlen ezüst volt, amit London és Dubaj bankjaiban tartottak.

Jackson álma egy olyan nemzetközi pénzrendszer kidolgozása volt, ami minden kormánytól független maradhatott. A bűnözők imádták. A valódi bankokkal ellentétben az e-goldot nem érdekelte az ügyfeleinek a személyazonossága – „Miki egérnek” és „Név Nélkülnek” is volt náluk számlája. Ha pénzt akartak levenni vagy feltenni az e-goldra, a felhasználók igénybe vehették a világ több száz váltójának egyikét. Ezek az üzletek banki átutalásokat, névtelen postautalványokat és még készpénzt is átváltottak e-goldra, persze egy kis százalékért cserébe. A váltók még egy szeletkét lecsíptek az összegből, amikor az ügyfél a virtuális pénzt a saját valutájára akarta váltani, vagy a Western Unionon, PayPalon, vagy átutalással érkezett az pénz. Az egyik vállalat még egy saját feltöltős ATM-kártyát is kiadott – a „G-Cardot” –, amivel a számlatulajdonosok bármelyik bankautomatáról levehették az e-goldjukat.

Az e-gold lényegében a bűnözőkből élt. A cég 2005 decemberében végzett belső vizsgálata rámutatott, hogy több mint háromezer számla állt valamilyen kapcsolatban a kártyázással, másik háromezret használtak gyermekpornó adás-vételére, illetve tizenháromezer számlát lehetett kapcsolatba hozni különböző befektetési csalásokkal. Nem volt nehéz kiszűrni őket: a megjegyzés rovatba gyermekpornó esetén olyasmiket írtak, mint hogy „Lolita”; a piramisjátékoknál a „HYIP”-et használták, ami a magas hozamú befektetési program (High-Yield Investment Program) rövidítése volt. A carderek általában a vásárolt áru rövidített leírását használták: „3 ID-ért”; „dumpokért”; „10 Classic”; „Fame dumpjai”; „10M/C”; „egy plat és tíz klasszikus”; „20 vclassic”; „18 ssn”; „10 AZID”; „4 v classic”; „négy cvv2”; „150 classic-ért”{126}.

Sokáig az e-gold nem is foglalkozott a bűnözők által mozgatott pénzekkel. A dolgozók néha-néha lezártak pár számlát, amit gyermekpornó-kereskedők használtak, de nem akadályozták meg, hogy elutalják azokról a pénzt. 2005 decemberében viszont hirtelen nagyon megváltozott a cég hozzáállása, köszönhetően annak, hogy az FBI és a titkosszolgálat egy házkutatási paranccsal kopogtatott az e-gold floridai Melbourne-ben lévő irodáiban, és azzal vádolták meg Jacksont, hogy egy engedély nélküli készpénz-átutalási szolgáltatást működtet.

Jackson elkezdte önként átnézni az adatbázisát különböző bűncselekményekre utaló jelek után kutatva, majd a tippjeit átküldte a USPIS-nek, az egyetlen olyan hivatalnak, amelyik épp nem akarta börtönbe zárni. A törvény és a rend újdonsült lovagjaként pont kapóra jött Mularskinak. Greg Crabben és csapatán keresztül megkérte Jacksont, hogy nézzen utána Matrix001 e-gold számlájának, amit „Ling Ching” néven regisztrált. Amikor Jackson ellenőrizte az adatbázisban, kiderült, hogy a számlát eredetileg egy másik név alatt hozták létre: Markus Kellerer, egy eislingeni lakos nevén.

Novemberben Mularski a frankfurti amerikai konzulátuson keresztül megkereste a német nemzeti rendőrséget. A rendőrség megerősítette, hogy Kellerer egy létező személy, és nem csak egy újabb alteregó, Mularski pedig már le is foglalta a repjegyét Stuttgartba.

Matrix001 lenne a DarkMarket-akció első letartóztatottja. Mularskinak találnia kellene valaki mást, akivel videojátékokról beszélgethet.

Amikor visszaért Pittsburghbe, Mularski kidolgozott egy új teóriát Icemannel kapcsolatban. Elkezdett felkutatni minden „Icemant”, akiről csak hallott – volt egy Shadowcrew-n és több az IRC-n. Mindegyikükkel rossz nyomon járt. Mularski kezdte azt gondolni, hogy az ő Icemanje igazából nem is létezik.

Leginkább Iceman és a kanadai besúgó, Lloyd „Silo” Liske feltételezhető kapcsolata érdekelte. Silo együtt dolgozott Icemannel, hogy lebuktassák Mularskit. Ez önmagában nem jelentett semmit – az informátorok gyakran állítanak be másokat rendőrnek, hogy eltereljék a figyelmet saját magukról. De Silo azt mondta a vancouveri rendőrségen dolgozó összekötőjének, hogy meghackelné Iceman számítógépét, viszont amikor mindezt a gyakorlatba is át kellett volna ültetnie, akkor nem tudta előásni Iceman valódi nevét, de még csak egy igazi IP-címet sem. Kiderült, hogy Silónak több tucat e-gold számlája volt, az egyik „Keyser Söze” néven.

Ha Liske nagy Közönséges bűnözők-rajongó volt, akkor könnyen lehet, hogy egyszerűen kitalált egy fiktív bűnözőzsenit, és besúgóként csak téves információkkal etette a rendőrséget.

Mularski Washingtonba repült, és előadta a teóriáját a titkosszolgálat központjában. Az ötletet azonnal elvetették. Szoros együttműködésben dolgoztak Silo vancouveri összekötőjével{127}, és meggyőződésük volt, hogy Silo a jófiúkkal van.

A titkosszolgálat is belefutott pár zsákutcába. A pittsburghi irodában az ügynököknek volt egy nagy táblájuk, telefirkálva az összekötők neveivel, amiket kusza vonalak kapcsoltak egymáshoz. A legtöbb nevet áthúzták. Ez volt az ő folyamatosan változó útitervük, ami Iceman világába vezetett.

Mularski visszatért Pittsburghbe, és mindkét ügynökség folytatta a maga nyomozását a cyberspace igazi Keyser Sözéje után – aki nem más volt, mint egy Iceman nevű ravasz hacker.