31.

A tárgyalás

Jonathan Giannone, a Long Island-i hacker, akit Max és Chris még tiniként ismert meg, titkolt valamit.

Aznap, amikor Max bekebelezte a konkurenciát, a titkosszolgálat letartóztatta Giannonét a szülei házában, mert Max dumpjait eladta Brett Johnsonnak, a titkosszolgálat egyik informátorának, aki Gollumfun néven működött. Giannonét óvadék ellenében kiengedték, de senkinek sem mesélt a letartóztatásáról. Számára ez csak egy kis kellemetlenség volt – mégis mekkora bajba kerülhet azért, hogy eladott huszonkilenc dumpot?

Az ügy komolytalanságát az is alátámasztotta, hogy alig egy hónappal a letartóztatása után a dél-karolinai bíró még az utazási korlátozásait is eltörölte. Giannone azonnal át is repült az oaklandi reptérre, ahol Tea felkapta és körbevezette a városban. Fel-le autókáztak a Pacific Coast autópályán, és még egy pizzára is meghívta a Berkeley’s Telegraph sugárúton lévő Fat Slice-ban. Mindig is szórakoztatónak találta Giannonét – egy nagyképű, göndör fürtös fehér kölyök, kis hip-hop beütéssel, aki azzal hencegett, hogy egyszer megverte a New York Jets egyik játékosát az egyik helyi kocsmában. Most viszont volt bennük valami közös: Chris már a letartóztatás óta nem beszélt Giannonéval, Tea-nek pedig megparancsolta, hogy térjen vissza a Bay Area-ba, hogy többé ne zavarhasson be a kapcsolataiba. Chris mindkettőjüket száműzte.

Chris felhívta Tea-t, miközben együtt lógtak, és meglepődve hallotta, hogy Giannone a városban van. Kérte, hogy adja át neki a telefont.

– Szóval most már a csajaimmal bulizgatsz?{133} – mondta dühösen. Aggasztotta, hogy Giannone megkörnyékezi az egyik emberét, és talán még be is szervezi a saját csapatába.

– Nem, csak erre jártam, és gondoltam, felhívom – mondta kissé védekezően az olasz.

Ez volt Chris és Giannone utolsó telefonos beszélgetése. Giannone hazautazott. Továbbra is kapcsolatban maradt Tea-vel, pár hónappal később pedig felhívta és figyelmeztette, hogy talán nem a legjobb ötlet, hogy együtt lássák őket. Majdnem teljesen biztos volt benne, hogy valaki követte őt a Bay Area-i utazáson.

– Elég forró most alattam a talaj – mondta Giannone.

– Mire célzol? – kérdezett vissza Tea. A férfi élvezte, hogy veszélyesnek tűnhet.

– Jövő héten tárgyalásom lesz – válaszolta.

A szövetségi bűnügyi perek ritkák voltak. Amikor szigorú ítélkezésre vonatkozó irányelvek által előírt hosszú börtönbüntetésekkel találták szembe magukat, a vádlottak gyakran inkább megegyezést kötöttek egy leheletnyivel rövidebb büntetésért cserébe, vagy egyszerűen informátorként működtek tovább. 2006-ban, abban az évben, amikor Giannone tárgyalása is zajlott, az ügyek 87%-a végződött ilyen módon. 9%-uknál ejtették a vádakat, mielőtt tárgyalásra került volna a sor, mert a kormány inkább megbocsátott egy-egy marginális ügyben, semmint hogy megkockáztasson egy buktát. Ha az esküdtszék egyszer összeült, a vádlott felmentésének esélye körülbelül egy a tízhez volt.{134}

De Giannone bízott a sikerben. A legtöbb bírósági ügy sikere nem egy aktív bűnöző beépített munkáján múlt. Nem sokkal azután, hogy feldobta Giannonét, Brett „Gollumfun” Johnson négy hónap alatt végigjárta az országot az IRS-es csalásával. Ellátogatott Texasba, Arizonába, Új-Mexikóba, Las Vegasba, Kaliforniába és Floridába, végül pedig Orlandóban kapták el, 200 ezer dollárral kibélelt táskák társaságában. A vád nem sok hasznát vette egy ilyen tanúnak.

A törvényszolga jegyzetfüzeteket és ceruzákat osztott ki az esküdteknek, az ügyész pedig a maga déli akcentusával belekezdett a nyitóbeszédébe.

– Szeretem az internetet – kezdte az ügyész. – Az internet egy csodálatos dolog. Ez egy olyan hely, ahol mindig remekül szórakozhatunk; információkhoz juthatunk; videókat nézegethetünk; játszhatunk; vagy épp vásárolgathatunk. Az eBay is egy remek hely, ahol licitálhatunk dolgokra. Ha akarsz valamit, akkor azt biztosan megtalálod az eBay-en.

De, kedves hölgyeim és uraim, az internetnek van egy olyan része, amire nem szívesen gondolunk. Van egy eldugott sötét sarka, ahol nem csecsebecséket és pomponokat adnak, vesznek és cserélgetnek egymással az emberek. Az internetnek van egy olyan része, ahol emberéleteket adnak, vesznek és cserélgetnek…

Most az internet ezen részét mutatjuk be önöknek. És azt gondolom, hogy ezután már soha nem lesznek képesek ugyanúgy tekinteni az internetre, mint korábban.{135}

Három napig tartott a tárgyalás. Az ügyész egyből elővette Brett Johnsont, beismerve, hogy Gollumfun egy hazug csaló, aki visszaélt a titkosszolgálatos összekötőinek bizalmával. A kormány ezért nem is szólítja őt a tanúk padjára. A vád legfontosabb bizonyítékai Giannone az informátorral folytatott naplózott beszélgetései lesznek. Ezek az adatok magukért beszélnek majd.

Giannone ügyvédje mindent megtett, hogy támadja a bizonyítékokat. „A gépek elkövethetnek hibákat.” Azért mondta ezt, mert a lopott hitelkártyákat soha nem használták, nem volt áldozata az ügynek. Emlékeztette az esküdteket, hogy senki sem halt meg vagy szenvedett fizikai sérülést.

Egy teljes nap mérlegelés után megszületett az ítélet: a vádlott bűnös. A kártyás alvilág első szövetségi bűnügyi pere véget ért. A bíró elrendelte, hogy Giannonét vegyék őrizetbe.

Egy héttel később valaki meglátogatta Giannonét a Lexington állami börtönben. Azonnal felismerte a titkos ügynököket, akik két acélajtónyira a szabadságtól, a bejáratnál álldogáltak; ez a két férfi volt Johnson összekötője, akik a tárgyaláson is tanúskodtak ellene.

– Azt akarjuk tudni, hogy ki ez az Iceman gyerek – mondta az egyikük.

– Hogy kicsoda Iceman?{136} – kérdezett vissza Giannone ártatlanságot színlelve.

Az ügynökök elmondták, hogy mennyire komoly a helyzet; megtudták, hogy Iceman azzal fenyegette meg az Egyesült Államok elnökét, hogy megöli. Giannone az ügyvédjét akarta, az ügynökök pedig azonnal telefonáltak. Az ügyvéd beleegyezett az interjúba, abban a reményben, hogy engednek majd a kliense büntetéséből.

A következő három hét megbeszélések egész sorával telt, az ügynökök újra és újra kirángatták Giannonét a cellájából, és átvitték abba a területi irodába, ahol korábban Gollumfunt is elindították a bukás felé vezető úton. A legtöbb kártyással ellentétben Giannone állta a sarat, és inkább megkockáztatta a tárgyalást, semmint besúgóvá vált volna. De most már ötéves börtönbüntetését töltötte. Csak huszonegy éves volt.

Giannone mindent elmondott nekik, amit csak tudott: Iceman San Franciscóban élt, elég komoly üzletet csinált a dumpjaiból, és néha Digits vagy Generous néven árulta a cuccait. Meghackelt wifi-hálózatokat használt, hogy eltüntesse a nyomait. Egy Tea nevű mongol nő volt az orosztolmácsa.

A legfontosabb azonban, hogy volt egy Chris Aragon nevű társa, aki a kaliforniai Orange megyében élt.

– Icemant akarjátok? Kapjátok el Chris Aragont.

Mit sem sejtve az egyre növekvő veszélyről, Max Aphex néven tovább igazgatta a Carders Market ügyeit. Nem mintha az új személyazonosságán ne látott volna át mindenki. Nem bírta ki, hogy ne hozza át Iceman DarkMarket elleni hadjáratát az új személyiségébe is, folyton „idióták és inkompetens emberek” gyülekezetének nevezte őket, és mindenfelé küldözgette a Master Splyntr ellen gyűjtött bizonyítékokat. Megdöbbentette, hogy ennyi ember nem hisz neki. „Az isten szerelmére, a DarkMarketet az NCFTA/FBI alapította és működteti.”

Th3C0rrupted0ne hitt Maxnek, és feladta a pozícióját a DarkMarketen, hogy teljes állásban dolgozhasson Max fórumán – napi tizennégy órát áldozott az oldalra. De Max benne sem bízott. Mindenki tudta, hogy Th3C0rrupted0ne Pittsburghben élt, az NCFTA otthonában.

Max kidolgozott egy új megoldást arra, hogy lebuktassa a besúgókat, és márciusban ki is próbálta a kártyáson. A semmiből bejelentette, hogy egy terrorista csoporttal dolgozik együtt és „ezen a hétvégén jó esélyük lenne megölni Bush elnököt”. Ha C0rrupted valóban egy szövetségi volt, akkor kötelessége lenne lebeszélni őt a fiktív merényletről, de legalábbis igyekezne több részletet kiszedni belőle.

C0rrupted válasza egy időre megnyugtatta Maxet. „Sok sikert az elnököléses dologgal. Ne felejtsd el kinyírni az alelnököt is. Ő sem jobb.”

Rengeteg munka volt a fórummal. A Carders Marketen nyüzsögtek a különböző termékekre specializálódott árusok. DataCorporation, Bolor, Tsar, Boris, Perl, és RevenantShadow CVV2-es lopott hitelkártyákkal kereskedtek, melyeket az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban vagy Kanadában tulajdonítottak el. Yevin kaliforniai jogsikat adott el; Notepad a dumpok érvényességét ellenőrizte egy kis pénzért cserébe; Snake Solid amerikai és kanadai dumpokkal foglalkozott; Voroshilov egy olyan személyazonosság-lopással kapcsolatos szolgáltatást kínált, amivel megtudhatták az áldozat társadalombiztosítási számát és születési idejét. DelusionNFX meghackelt online bankbelépőket árult; Illusionist volt a Carders Market JiLsije, aki különböző sablonokat és hitelkártyaképeket adott el; Imagine pedig EasyLivin’-nel szállt szembe a plasztikiparban.

Max igyekezett mindenkit csatasorban tartani – egy „katonai bázis”, zsörtölődött az egyik kritikusabb kártyás. Ahogy a fehér kalapos korszakában, most is nagyra tartotta a becsületességet, még a legközelebbi szövetségeseinek sem biztosított különleges bánásmódot.

Áprilisban C0rrupted írt egy tesztet Chris legújabb generációs „újszerű” személyijeiről és plasztikjairól. Hiányosnak találta őket. Először is az aláírás csíkját közvetlenül a kártyára nyomtatta, úgyhogy filctollal lehetett csak aláírni. Úgy érezte, hogy maximum öt csillagot tud erre adni a tízből, de megkérdezte Maxet, hogy szerinte felpontozza-e egy kicsit a termékeket.

– Tudom, hogy barátok vagytok EasyLivin’-nel, úgyhogy meg akartam kérdezni, hogy valóban azt írjam le, amit gondolok, vagy ne legyek annyira szigorú? – írta Maxnek.

– Úgy gondolom, hogy mindenképpen az igazságot írd meg, és lehetőség szerint képeket és hasonlókat is mellékelj – írta Max. – Barátok vagyunk EasyLivin’-nel, de az igazság sokkal fontosabb. Ugyanakkor, ha falazunk neki és ő továbbra is rossz minőséget szállít (basszus… tényleg ennyire rossz?), akkor az rossz fényt vet rád és a Carders Marketre is.

Egy negatív értékelés pénzbe kerül Chrisnek. Max viszont egy pillanatig sem habozott, ha a saját oldalának védelméről volt szó.