13. fejezet

Hunyorogtam. A mennyezet ismerősnek tűnt. Rogan főhadiszállásán feküdtem, az egyik második emeleti kanapén. Sötétség borította a szobát, az ablakok is sötétek és tele voltak éjszakával. Meleg takaró burkolt be. Valaki levette a cipőmet, és begörbült a lábujjam a takaró alatt. Hmm, kellemes.

A kihallgatás a várt módon zajlott. Vincent válaszolt az összes kérdésemre. Alexander Sturmnak volt egy birtoka Houstonon kívül. Brian Sherwood ott húzta meg magát. Felvették vele a kapcsolatot, hogy pénzügyi támogatást ajánljanak a cége számára Olivia fájljaiért cserébe. Amikor rájöttek, hogy fogalma sincs arról, hol rejtette el, alkudozni kezdtek. Brian hajlandó volt együttműködni, de nem pénzt akart. Ehelyett azt akarta, hogy a felesége meghaljon. Mielőtt kapcsolatba léptek Briannel, Sturm és Vincent rövid ideig fontolóra vették Kyle vagy Jessica elrablását, de Sturm attól tartott, hogy Rynda bekattan, és egy gyermek elrablása nagyobb kockázatot jelentett. Brianről kiderült, hogy tökéletes a feladathoz. Ismerte Ryndát, tudta, melyik gombokat kell megnyomni, és biztos volt benne, hogy a halálával való fenyegetés hatására átadja Olivia fájljait.

Rynda állítólag meghalt volna a váltságdíj átadása során. Ha ez nem jön össze, Brian azt akarta, hogy egy tragikus autóbalesetben haljon meg. Vincent szerint Briant az sem érdekelte, hogy a gyerekek vele lesznek-e az autóban, vagy sem. Tétovázás nélkül azt mondta: - Ahogy alakul.

Vincentnek fogalma sem volt arról, hogy mit tartalmaznak Olivia adatai, csak hogy Sturm „létfontosságúnak” nevezte. Vincentnek az volt a benyomása, hogy ha a fájlokat nem találják meg, mindegyikük „eltűnne a süllyesztőben”. Vissza kellett kapniuk a fájlokat, bármit megtennének, hogy megszerezzék. Sturm irányította a terv minden részletét, kivéve a támadást Rynda házánál, ahol Vincent úgy döntött, hogy önállóan kezdeményez.

Megfigyelték Edward Sherwoodot, és miután megkezdte annak deklarálását, hogy ő a Ház vezetője, Sturm rájött, hogy tudunk róla, hogy Brian az egész katyvaszban benne volt. Új túszokra volt szükségük. Nem volt áruló. Néhány csúcstechnológiás berendezéssel megfigyelték a tornádó gyakorlatainkat, így kikövetkeztették, hol lesznek a gyerekek. Vincent teremtményei két napig vártak, hogy elragadhassák a gyerekeket.

Rynda mindent végighallgatott, udvariasan elnézést kért, és távozott.

Miután mindent kiszedtem Vincentből, elengedtem. A padlóra csúszott, magzati pózba gördült és sírt. Nem sajnáltam. A fáradtság elnyomott. Emlékszem, ahogy kávét követelek. Kivonszoltam magam a szobából a lépcső felé, majd minden elsötétedett.

Most a kanapén voltam.

Hangok hallatszottak a konyhából.

- . . . és most nincs senki. - mondta Rynda. - Igazán és teljesen egyedül vagyok. Tudod, milyen ez?

- Igen - mondta Rogan.

Fel kellett volna ülnöm. Ehelyett csendben oldalra fordultam. A konyhaszigetnél álltak, a konyhai lámpa lágy fényével megvilágítva. Egy csésze kávé volt Rogan előtt. Kissé fáradtnak és elgyötörtnek látszott a szeme körül. Sárkány kikapcsolt állapotban. Tetszett, amikor ellazulva láttam.

Rynda közel állt hozzá, karcsú teste majdnem hozzáért. És egy kis féltékenység szúrt a szívembe. A gének soha nem hibáztak. Jól néztek ki együtt.

- Nem tudom, hogyan fogjuk túlélni - mondta halkan.

- Mindig rugalmasabb voltál, mint anyád hitte rólad. Ki fogsz tartani, Rynda. Segítek neked. Nem megyek sehova.

- Köszönöm. Köszönöm, hogy megmentetted a fiamat. Köszönet mindenért.

Közelebb lépett, a nyaka köré csúsztatta a karját, és kinyújtózott, és a szájon csókolta.

Ez már túl messzire ment. Az egyik felem szívszorító szomorúságot érzett a kétségbeesése miatt, a másik felem oda akart futni, és beleütni az arcába.

Rogan nem mozdult. Nem karolta át. Nem tolta el. Csak állt ott.

A nő leejtette a karját és ellépett. - Ez hiba volt - mondta megtört hangon.

- Igen - mondta.

- Miért, Connor?

Abszurd dolog volt egy nőt gyűlölni, csak azért, mert Rogan keresztnevét használta.

A férfi tekintetét kereste. - Ismerjük egymást. Közös a múltunk. Vannak közös dolgaink. Ugyanaz a hátterünk, ugyanabban a baráti társaságban nőttünk fel. Csinos vagyok. Nem lenne szükség rá, hogy összecsiszolódjunk.

Köszönöm, Rynda.

- Jó feleséged lennék.

- Szerelmes vagyok valaki másba.

- De miért, Rogan? Mi van benne? Azért, mert ugyanolyan erőszakos, mint te?

- Aludtam - mondta. – És ő felébresztett.

- Nem értem.

- Rendben van. Nem is kell. Törődök veled, Rynda, és a gyermekeiddel is. De te és én soha nem leszünk együtt. Boldogtalanok lennénk.

A nő elfordult tőle, és mindkét kezével a szigetre támaszkodott, mintha félne, hogy össze fog esni. - Igazad van - mondta. - Olyan vagy, mint a futótűz, Connor. Tombolnál és megégetnél, amíg semmi nem maradna belőlem, csak a hamu.

Rogan nem szólt semmit.

- Most annyira szánalmasnak érzem magam - mondta. - Ne sajnálj. Nem hiszem, hogy megbirkóznék vele.

- Nem teszem. Nézz magadra.

A nő megrázta a fejét. - Csak arra vágytam, hogy valaki szeressen.

- Valaki szeret téged. Csendesen és kétségbeesetten. Csak te nem vetted észre.

A nő rápillantott. - Nem értem.

- Itt az ideje, hogy abbahagyjuk a mellébeszélést - mondta Rogan. – Elsőrendű vagy. Olivia elment. Senki sem ítél el téged. Használd a tehetséged.

Felemelte az állát. - Talán megteszem.

Egy hosszú pillanatig csendben álltak.

- Feleségül akarod venni?

- Meg fogom kérni.

- Mikor?

- Miután Háznak regisztrálják.

- Tudja?

- Nem.

- És ha nemet mond?

Hangja kontrollált és gyanúsan könnyed volt. - Akkor nemet mond.

- Ez nem te vagy. Te addig mész, amíg el nem éred, amit akarsz, az akadályokat és az embereket félreütöd az útból.

- Ez nem igaz. Időnként megkerülöm őket.

- Tudod, mire gondolok. - Hátrahajolt. - Mondtad már neki?

- Nem.

- Miért nem?

- Mert megkérdezik tőle a jelenlegi szövetségeit és kapcsolatait más Házakkal.

- Nem akarod, hogy az árnyékodban legyen.

Bólintott.

- Nagyon nemes, de ideje lenne átnézni a szerződéseteket. Nincs tapasztalata, és ha egyszer Háznak nyilvánítják őket, bombázzák majd az ajánlatokkal. Könnyű elcsábulni.

- Nem lesz szerződésünk.

Rynda felvonta a szemöldökét. – Házassági szerződés nélkül kívánsz vele házasságra lépni?

- Igen.

- Elment az eszed? Alig három hónapja ismered.

- Négy.

- Több mint egy milliárdot érsz. Ez a családod vagyona. Mi lesz, ha egy hónap múlva elválik tőled? A pénzed felét neki fogod adni?

Nem válaszolt.

- Kértél már genetikai kompatibilitási vizsgálatot?

Csend.

- Connor, ez őrültség. Úgy viselkedsz, mint egy normális ember. Ez nem te vagy. Meg kell védened a Házad érdekeit.

- Te betartottad az összes szabályt, és beikszelted a megfelelő karikákat. Hogyan jöttél ki belőle?

Hátrahúzódott. - Ez egy övön aluli ütés volt.

- Vagy akar, vagy nem akar engem, Rynda. Nem fogom kényszeríteni. Nem íratok vele alá olyan szerződést, amely megbünteti őt, ha megpróbál elhagyni engem. Nem érdekel, hogy gyermekeink tökéletesek lesznek-e egy géntérkép szerint. Ez az igazság.

A mágia egy halvány suttogását éreztem Rynda felől.

- Ó, Connor - mondta halkan. - Remélem igazad van. Remélem, hogy nem bánt meg téged, és te sem bántod őt.

Felnyúlt, óvatosan megérintette az arcát, és elindult.

Rogan egy ideig még a szigetnél állt, és ivott egy kortyot a már hideg kávéból. Elöblítette a bögrét, letette a pultra, odajött, és mellém kuporgott.

- Szia!

- Szia - mondtam.

- Ébren vagy.

- Mondtam már valaha neked, hogy élesen jó a megfigyelő képességed?

Mosolygott. - Nem.

- Pedig jó. Detektívnek kellene lenned.

- Mennyit hallottál?

- Minden, ami számított.

Bólintott, arca kifürkészhetetlen volt. – Ez a helyzet. Minden kártyámat kiterítettem.

- Nem egészen. - felültem.

- Igen?

- Az igazi Rogan még nem kérdezett meg engem.

A homlokát ráncolta.

- Azt akarom, hogy a sárkány kérdezzen meg.

- Légy óvatos - figyelmeztetett.

- Tudom, mit akar Rogan, a Ház vezetője. Hallottam minden nemes aggodalmát a Baylor Ház jövőjéről. Láttam, ahogy kontroll alatt tartja magát. Tudni akarom, te mit akarsz, Connor. Mit akarsz tőlem? Kérdezz engem!

Valami megváltozott a szemében. Mielőtt kitaláltam volna mi az, lerántott a kanapéról, mintha semmi súlyom nem volna, és felvitt a lépcsőn. Akkor minden rendben.

Az ajtó kinyílt, és önmagától becsukódott mögöttünk. Az ágyra dobott. Arca vad volt, kék szeme éhes. Megborzongtam.

A mágia végigsimított, és szétfoszlatta a ruháimat. Megragadott egy maroknyi anyagot, ami régen pólóm és farmerem volt, és félredobta. A melltartóm követte. A bugyim szétesett. Izgalom futott végig rajtam, gyors és borzongató, keverve egy kis félelemmel és várakozással. A lábaim között mélyen kitartó forróság kezdett a medencémbe terjedni. A testem tudta, mi jön, és minden bennem lévő sejt azt akarta.

Meztelenre vetkőzött. A kemény izomzatot arany bőr fedte. Nagyon nagy volt és merev, és amikor megláttam a szemét, szinte tüzet vetett felém. Az ágyhoz szorított, hatalmas teste ketrecbe zárt. Keze becsúszott a fejem alá. Megragadott egy maroknyi hajat. Levegőt után kapkodtam.

A szája az enyémre zárult. Ebben a csókban semmi szelíd vagy izgató nem volt. Úgy csókolt, mintha hozzá tartoznék. A nyelve behatolt a számba, és én megkóstoltam, a kávé íze és az izgató férfi illat, amely Connort jellemezte. Reszkettem. Csak csókolt, hogy bármit meg tudjon tenni velem, amit csak akar, és én meg akartam neki engedni. Könyörögtem neki, hogy tegye meg.

Megtörte a csókot. A szeme sötét volt, majdnem vadállatias. A lábaim közötti forróság folyékony lett. Hirtelen rettenetes sürgetést éreztem.

- Nézz rám. - A hangja kemény volt.

Ránéztem.

- Látni akartál? Itt vagyok.

Alig volt már emberi, minden nyers férfias ereje, intenzív szexuális igénye és sötét mágiája benne volt. Az egész körülötte forrongott. A karizmai sziklák voltak. Ha összenyomna, szét is morzsolna. Soha nem tenné, de tudni, hogy képes lenne egy pillanat alatt minden elfojtott hatalmat felszabadítani, és csak arra vár, hogy elköteleződjön velem a szerelemben, a legerotikusabb dolog volt, amit valaha láttam.

Megpróbáltam ívbe hajlítani a hátamat, hogy hozzá préselődjek, de nem tudtam. A helyemen tartott.

- Félsz? - kérdezte a sárkány.

- Nem.

- Pedig kellene.

Elmosolyodtam, és elengedtem a saját mágiámat.

A szeme felragyogott.

A hüvelykujját az ajkamra simította. Mágia első kábító cseppje a melleim közötti völgybe esett, forró, olvadt, bársonyos. Minden bennem lévő ideg reagált rá. Függő voltam, aki a kedvenc szere illatát érezte. Szükségem volt rá.

Becsúsztatta a kezét a fenekem alá, megszorította, végigtapogatta, és közelebb húzta, csípőjét oda mozdítva, ahova akarta. Férfiasságának tompa feje hozzám nyomódott.

A mágia két áramra osztódott, a melleim körül körbeörvénylett, és a csúcs felé tört, felmelegítve a bőrt. A mellbimbóim hirtelen lehűltek és felmeredtek, majd a mágikus hő átsiklott rajtuk. Az öröm meglepetésszerűen csapott le rám, ahogy a fejét lehajtotta, és az ajkait az enyémre tapasztotta. Belenyögtem a szájába. Megcsókolt, amikor a mágia megcsavarodott a mellbimbóim körül, apró boldogság-szikrákat gyújtott bennem, aztán az áramlat lejjebb ereszkedett. Megcsókolt, amíg az átfolyt a hasamra, az ölembe, a lábaim közötti árokba. A nyelvével megnyalta a csiklómat, már nemcsak forró és bársonyos, hanem kissé durva is. Válaszul az egész testem összerándult. Túl sok volt. Túl nehéz volt a várakozás. Harcoltam vele, mindent megtettem, amit csak tudtam, de nem mozdultam egy centit sem.

Hagyta, hogy lélegzetet vegyek. A szemében a brutális szükség éhséggé változott.

- Miért kellene félnem?  - kérdeztem.

A mágia megnyomta és végignyalta a csiklómat, be és kicsúszott belőlem. Kiváló kínzási módszer volt. Lehajtotta a fejét, és beszívta a bal mellbimbómat. Majdnem elélveztem.

- Ha valaki megfenyeget téged, megölöm. Ha nem vagy ott, hogy megállíts, először meg is kínozom.

- Ezzel meg tudok birkózni – sikerülni fog. Ez a része soha nem fog megváltozni, és kiegyeztem vele.

A mágia még forróbb lett. A jobb mellbimbóhoz mozdult. Ha most nem hatol belém, vagy kiabálni kezdek, vagy könyörögni.

- Ha más férfiakra nézel, meg akarom ölni őket. Ha megcsalsz engem, talán meg is teszem. Nincs több randevú más férfiakkal, Nevada. Nem érdekel, mi az oka.

- Megegyeztünk. Nincs több csók más nőkkel.

A nyelve a mellbimbómon dolgozott. Jobb keze becsúszott a lábaim között. Ujjai elmerültek bennem. A világ forgott. A testemben nőtt a forróság és elnehezedett. Megkönnyebbülésre volt szükségem. Mindenét akartam.

Erős férfias nyögést hallatott. Ujjai megdörzsölték érzékeny rügyemet. Rángatóztam.

- Velem fogsz élni. Velem fogsz aludni a közös ágyunkban - morogta. - Minden éjjel.

- Engedj el.

Elengedte a karomat, és kissé balra tekergőztem körülötte, a jobbomat az alsó feléhez mozdítottam, és hagytam, hogy ujjaim fel-le csúszkáljanak a selymes keménységén.

- Mmmm. . .- Ismét megcsókolt, és a kezembe szorította magát.

- Senki más nem fog Connornak nevezni – leheltem. - Csak én.

Connor félelmetes fogaival elvigyorodott.

- Te az én Connorom vagy. Nem osztozom.

- Megegyeztünk. Szeretlek. Te vagy minden, amit akarok az életben. Gyere hozzám feleségül, Nevada.

Megcsókoltam az ajkát, aztán az állát, és belesuttogtam a fülébe. - Igen.

Belém döfte magát, mélyen belém siklott, és szétfeszített. Betöltött engem, mélyen és keményen. Több volt, mint amit el tudtam viselni. A mágiája által keltett feszültség úgy csapott meg, mint egy hullám, és belefulladtam. Az orgazmus elragadott a gyönyörűséges boldogságba, kizárva a világot. Lebegtem benne, a tiszta eksztázis első pillanatában, amely az örökkévalóságig tartott, és a karjaimat Rogan köré fontam, miközben a szemét figyeltem, ahogy orgazmusom visszhangjai átgyűrűztek rajta. Az öröm hullámokban érkezett. Meg sem tudtam szólalni.

Végül az utórengések elhalványultak. Megcsókolt, és farkát ismét keményen mélyre tolta, gyors, vad ritmust diktálva. Párosodtam vele. Nem volt gyengéd vagy lágy. Heves volt, mert ilyenek voltunk mi. Megragadtuk egymást, ahogy egy újabb csúcspont rázott meg, ismét mágiába burkolva, az örömben egyesülve, és amikor végül belém ürítette magát, teljesnek éreztem magam.

 

Az ágyban feküdtünk, egymásba gabalyodva. Minden emberi számítás szerint el kellett volna ájulnunk, de valamilyen oknál fogva mindketten ébren voltunk. A mellkasán feküdtem, és a fölöttünk lévő csillagokra bámultam. A keze dörzsölgette a karomat. Öntudatlanul csinálta olyankor, amikor valamin gondolkodott.

- Miért engedted be Shaffert? - kérdeztem.

- Mert egy önző gazember vagyok.

Felpillantottam, és felvontam a szemöldökömet. Ő mosolygott.

- Önzetlen szándékot akarsz tulajdonítani nekem, de szeretnék minél többet veled lenni. Kíméletlen vagyok, amikor a biztonságodra, a boldogságodra és a veled való kapcsolatra gondolok. - Újra elvigyorodott. – Már túl késő meggondolni magad. Igent mondtál.

Megcsókoltam. - Honnan tudtad, hogy Shaffer elmenekül?

- Volt valami, amit a vacsora alatt mondott. Nagyon óvatosan pedzegette, hogy nem egyértelmű, hogy erősebb vagy-e nála. Néhány további dolog, amit megemlített, megerősítette, hogy a szép haj és drága ruhák alatt bizonytalan a saját helyéről a világon. Így beszélt például Augustine-ról. Kétségbeesetten azt akarja, hogy mindenki a család hatalmas fejeként lássa őt, mint aki a kis birodalmának és családjának a vezetője. Sebezhetővé vált, és én kihasználtam. Arra játszottam, hogy ha megtudja, mennyire hatalmas vagy, nem fog megbirkózni vele. Igazam volt.

- Soha nem érdeklődtem Shaffer iránt.

- És most már nem is fogsz. - Elégedett mosolyra görbült a szája.

- Szörnyű vagy.

- Már kimondtad, hogy igen - emlékeztett újra.

- Emlékszem.

- A Levéltáros felhívott, amíg aludtál - mondta Rogan. - A próba idejét áttették holnap estére.

- Nem rémít meg, hogy Victoria unokája vagyok?

- Nem.

- Tudod, hogy soha nem hazudhatsz nekem.

- Tudom. - Magához szorított.

- Mi lesz, amikor öreg és ráncos leszek, és megkérdezem, hogy még mindig azt gondolod-e, hogy vonzó vagyok?

- Számomra mindig vonzó leszel. Egyébként akkor már én is öreg és ráncos leszek.

- Még mindig nem értem, mi ez a nagy hűhó a házasságkötési szándék bejelentésével.

Magához szorított. - Mert ha egyszer kijelented, Házaink össze lesznek kötve. Öröklitek minden barátomat és ellenségemet. A próbák során bejelentett elkötelezettség szinte soha nem szűnik meg. Soha nem vonhatjátok vissza, Nevada. Még akkor sem, ha nem leszel hajlandó feleségül jönni hozzám, senki sem fog anélkül gondolni a Baylor Házra, hogy a Rogan Ház az eszébe ne jutna. Azt szeretném, ha a lehető legkevesebb kötelezettséggel indulnátok. Nem kell bejelentened a próbákon. Valójában azt tanácsolom, hogy ne mondj semmit.

Még mindig próbált szabaddá tenni.

- Szeretlek - mondtam neki.

- Én is szeretlek.

Rogan telefonja megcsörrent a ruháiban. Felültem.

Leugrott az ágyról, előkereste a telefont, és felvette. - Igen? . . . Rögtön lejövök.

- Mi az?

- Adeyemi Ade-Afefe a földszinten van. Azt mondja, veszélyben vagyunk.

Adeyemi Ade-Afefe alacsony, korombéli, fekete nő volt. Utánanéztem a családnak, miután Rogan először megemlítette őket. Jorubai származásúak voltak Nigériából, és Házuk neve lefordítva: „A szél koronája”. Adeyemi fehér blúzt viselt és kék farmert. Fejkendője tiszta ég színű, csillogó szürke és kék selyem, elrejtette a haját, fejét egy kifinomult csomóban koronázta. Nagy barna szemekkel, vékonykeretű szemüvegen keresztül nézett a világra, és ösztönösen tudta, hogy ha mosolyog, az az egész arcát meg fogja világítani. Most nem mosolygott.

- Ki kell menned. - Rövid vágó mozdulatot végzett a kezével. - Menj ki és evakuáld a várost.

Heart őrmester, Rivera, Bogár, Rogan és én összezsúfolódtunk a földszinten.

- Mi történt? - kérdezte Rogan.

- Sturm egyhelyben mozgatja a szeleket. Ki kell menned.

- Azt hittem, Adepero azt mondta, hogy nem avatkoztok bele - mondta Rogan.

- Nem, apám azt mondta, hogy gondolkodni fogunk rajta. Gondolkodtunk. Nem fogunk segíteni a magánháborútok megnyerésében, de ez túlmegy rajtatok.

- Milyen rossz ez? - kérdezte Rogan.

Adeyemi visszatolta a szemüveget az orrán. - Ez lesz a legrosszabb tornádó, amit valaha látunk. A földdel egyenlővé teszi a város ezen részét. Lehet, hogy az egész várost elsöpri. Nem tudom, vajon életben marad-e valaki.

- F4? - kérdezte Rivera. - F5?

- Az F5 tornádó sebessége meghaladja a kétszáz mérföldet óránként - válaszolta Adeyemi. - Ez több mint háromszáz lesz. A vihar elragadja az épületeket az alapjaikról, szétdobálja az autókat, mint a baseball labdákat, és lerombolja a fákat. Meghajlik a fém, leszakadnak az elektromos vezetékek, és barázdákat vájnak a földbe. Kell-e még részleteznem, hogy megértsétek?

Kimentem a tíz lábbal arrébb lévő ajtón az utcára. Egy sötét felhő sűrű takarója háborgott az égen elrejtve a csillagokat. Széllökések kócolták össze a hajamat. Visszamentem.

- Meg tudsz harcolni vele? - kérdezte Rogan.

Adeyemi vállat vont. - Az időjárási varázslatok időt és felkészülést igényelnek. A légkört egy nagy összefüggő takaró alkotja bolygónk körül. Folyamatosan. Minden kapcsolódik egymáshoz. Ha valahol eső lesz, ez azt jelenti, hogy egy másik helyen aszály lesz, amely természetesen nem kapott elég esőt vagy nedvességet. Ez a rémálom hetek munkájának eredménye. Sturm legalább egy hónapja manipulálja az időjárási viszonyokat. A használt varázslatok annyira összetettek, hogy a körök megfelelő megrajzolása napokba telhetett. Le tudom lassítani, de nem tudom megállítani. Senki sem tudja megállítani őt.

- Tehát tudta, hogy ezt csinálja? - kérdeztem. - Miért nem mondott valamit?

- Mert egy dolog az időjárási viszonyok megteremtése egy viharhoz, egy másik pedig az, hogy el is indítja-e azt. - Adeyemi ökölbe szorította a kezét. - Nem gondoltam, hogy meg fogja tenni. Senki sem gondolta volna. Ez . . . Katasztrofális lesz. Ez országos vészhelyzet lesz.

- Miért most? - kérdezte Rivera.

Eléggé nyilvánvaló volt. - Tudja, hogy nálunk vannak a fájlok - mondtam. - Tudja, hogy előbb vagy utóbb dekódolni fogjuk őket, és hogy Brian most már értéktelen, mint túsz. El akar temetni minket. Ha mindenki meghalt, és a város romokban van, senkit sem érdekel az összeesküvés. Be tudjuk bizonyítani, hogy ő a felelős a viharért?

Adeyemi megrázta a fejét. - Csak akkor, ha látjuk őt. Az időjárási varázslatok nyomon követhetetlenek, akárcsak a többi varázslat. Meggyanúsíthatnánk, de a gyanú nem lenne elég ahhoz, hogy megálljon a bíróságon vagy a Közgyűlés előtt. Gyorsan kell döntened. Fogy az idő.

A három férfi Roganre meredt. A kérdés az arcukon nyilvánvaló volt. Mit csináljunk?

Rogan Adeyemire nézett. - Mennyi időnk van?

- Egy óra - mondta. - Talán még harminc perc, amit el tudok intézni.

- Először lecsapunk rá - mondta Rogan vad arccal.

Rivera elvigyorodott.

Rogan felém fordult. - Mi a helyzet Baylor Házzal ebben a helyzetben?

Menjek vissza és kérdezzem meg a családomat?

Rám néztek. Hirtelen ráébredtem, hogy én vagyok a Ház vezetője. Most kellett meghoznom a döntést. - A Baylor Ház minden szükséges segítséget felajánl a Rogan Háznak a harcmezőn és azon kívül is.

Rogan elvigyorodott. - Köszönöm. Heart, szeretnék tájékozódni a Sturm család épületkomplexumáról.

Heart megfordult és elindult.

- Rivera, azt akarom, hogy mindenki távozzon a helyéről és teljes menetfelszerelésben tíz perc múlva jelentkezzen a szerelőműhelyben, a csapatvezetők az eligazítóban.

Rivera futva elindult.

- Bogár, vidd Ms. Ade-Afefet és szedjetek össze mindent, amire szüksége van a munka megkezdéséhez, majd értesítsd Dianát, Corneliust és Rynda Charlest.

Rogan elővette a mobilját a zsebéből.

Átmentem a raktárba. Mögöttem Rogan beszélt a telefonba: - Lenora, van egy problémánk.

Bementem a raktárba. Alig múlt tizenegy, a konyhában még világított a fény. Megnyomtam a kaputelefon gombját és azt mondtam: - Mindenkire szükségem van a konyhában most, gyertek.

Húsz másodperc múlva anya, Frida nagymama, Bern, Leon és Catalina bámultak rám a konyhában.

- Sturm vihart készít, ami egy órán belül letarolja Houstont - mondtam. - Minden megsemmisül. Nem tudom, fennmarad-e a raktár. Az egyetlen esélyünk, ha gyorsan lecsapunk rá. Rogan megkérdezte tőlem, mit fogunk csinálni. Azt mondtam neki, hogy harcolunk.

Csend lett az asztalnál.

- Ha valaki inkább menekülni szeretne, most van itt az ideje - mondtam.

Senki sem szólt. Ránéztem Catalinára. A nővérem rám vicsorította a fogait. Ez volt az a kifejezés, amire inkább Arabellától számítottam volna. – Megyek.

- Harmadik szabály - mondta Leon. A Baylor ügynökségnek csak három szabálya volt, és az utolsó volt a legfontosabb. A nap végén képesnek kellett lennünk arra, hogy a tükörbe nézzünk.

Az arcukat tanulmányoztam. Komor elhatározással néztek rám. A Baylorok stratégiai visszavonulást hajtottak végre, amikor a helyzet azt indokolta, de amikor a baj csőstül jött, nem futottunk el.

- Bern, mindent elmentettünk?

Bólintott. - Minden üzleti adatunkat egy San Francisco-i szerveren tároljuk. Személyes nyilvántartásaink, a fényképek, a dokumentumok másolata is fel van töltve.

- Akkor úgy kell gondolkodnunk, mintha otthonunkat elpusztítanák. Mindenki összeszed mindent, ami nélkülözhetetlen az életéhez. Öt perc múlva találkozunk itt, és átmegyünk Rogan eligazítására.

Megdöbbenés látszott Catalina arcán. Végre felfogta.

- De mindenünk itt van. Az egész életünk - mondta a húgom. A hangjától majdnem a szívem szakadt meg.

Anya rámosolygott. - Ezek csak tárgyak, drágám. Újakat fogunk kapni. Gyerünk. Nincs időnk.

A család szétszéledt.

Felmentem a lépcsőn a lakrészembe. Az egész életem ebben a szobában volt. Gyerekkorom utolsó emlékei. Ha kudarcot vallunk, de még ha nem is, akkor is eltűnik. Megpördültem. Az összes kis kincsem: képeim, könyveim, a Trinity nevű kitömött játékkutya, amelyet gyerekkorom óta megtartottam, és most a polcon pihent. . . Mit tegyek? Mit vigyek magammal?

Túl sok volt. Megragadtam a képet rólunk. Körülbelül tíz éves volt, apa, anya, Frida nagyi, a nővéreim és az unokatestvéreim, akik ugyanarra a képre zsúfolódtak össze. Kihúztam a keretből, összehajtottam, betettem a zsebembe és elindultam az ajtó felé.

A francba.

Körbefordultam, térdre estem és kihúztam a lőszeresdobozt az ágy alól. Az Égei-tenger könnye megcsillant benne. Rögzítettem a láncot a nyakam körül - ez volt a legbiztonságosabb hely, amit el tudtam képzelni - leejtettem a gyönyörű követ a pólómba, és leszaladtam a földszintre.