Bevezető

HENRY GEORGE amerikai társadalomfilozófus és közgazdász 1879-ben fogalmazta meg először „a Föld mint űrhajó” elméletet Haladás és szegénység című művében. Ez természetesen csupán metaforaként volt értendő, annak érzékeltetésére, hogy bolygónk valamennyi lakosa, hogy úgy mondjam, egy csónakban evez, ezért együtt kéne működniük egy közös cél, az emberiség túlélése érdekében. A szocialista érzelmű Homer Eon Flint lelkesen tette magáévá gondolatát.

John Munro angol gépészmérnök szintén a 19. század vége felé, egészen pontosan 1897-ben jelentette meg A Trip to Venus című regényét, melyben elsőként ír a jövő bolygónyi méretű űrhajóiról. Ezek teljesen önellátó módon járnák a galaxist, egész civilizációkat hordozva fedélzetükön.

Mivel a SF legközelebb csak az 1930-as években tért vissza ehhez az ötlethez, jól látható, Flint mennyire megelőzte korát 1918-as kisregényével, „A bolygómentő”-vel. De sok más elképzelése is úttörőnek számít, amiket most inkább nem lőnék le így előre. Térjünk inkább vissza az űrhajóvá alakított bolygó témájához.

A kalandos fantasztikus történetek mestere, a sokszor „az űropera atyja”-ként titulált amerikai E. E. „Doc” Smith mindkét nagyhírű – ám magyarul sajnálatos módon még nem olvasható – sorozatában, a Skylarkban és a Lensmenben is szerepeltet ilyen extrém űrjárműveket. És ha már sorozat, akkor nem feledkezhetünk meg a német Perry Rhodanről sem, mely szintén nagy rajongója a monumentális technikai eszközöknek.

1968-ban a magyarok is csatlakoztak a sorhoz. Egy álneves szerzőpáros Gács Demeterként publikált, Új Nap felé című regényében központi csillagunk kihűlése az emberiség fennmaradását fenyegeti, ezért végső, kétségbeesett tervként magát szülőbolygónkat látják el hajtóművekkel, hogy elindulhasson új hazát keresni – természetesen csak miután mindenki a felszín alá költözött.

A filmek és tévésorozatok körében is népszerűvé vált ez az eszköz a 70-es évek második felében. Hogy csak néhány példát említsek: az Alfa Holdbázis című angol szériában a Hold mozdul ki pályájáról egy hatalmas atomrobbanást követően, és indul vég nélküli vándorútra a csillagok között a rajta ragadt emberekkel együtt. Az 1977-es Csillagok háborújából is nyilván jól emlékszik még mindenki arra, hogy: „Az nem hold. Az egy űrállomás.” Ez persze nem igazi bolygó volt, hanem a tényleg mesterségesen épített Halálcsillag. A hetedik epizódra azonban már a nézők szembesülhettek egy szó szerint gyilkos bolygóval is. És mindenképp említésre méltó a Star Wars egy korai imitációja, a japán Üzenet az űrből (1979), amelynek egyik fő látványossága a kozmikus támadók hajtóművek által mozgatott égitestje.

Ennyit kedvcsinálónak Homer Eon Flint klasszikusa elé, és most jó szórakozást kívánok a kisregényhez!

Németh Attila