KÜLSŐ. ORSZÁGÚT. NAPPAL.

Egy pillanatig még hallatszik a távoli harangszó, majd elhallgat.

A középkorban vagyunk. Egy országúton tizenéves fiúcska lótrágyát gyűjtögetve halad; lassan lépked. Kézzel szedegeti fel és egy vesszőkosárba rakja a trágyadarabokát. Feketébe öltözött öregasszony közeledik feléje – Gilles de Rais egyik felhajtója, Perrine Martin, akit csak Rémbanyaként emlegetnek. Hamarosan a gyermekhez ér aki folytatja ügyködését. Rémbanya megszólítja.

RÉMBANYA: Jó napot, szépséges angyalkám! Gyere, nézz csak ide…

Szoknyája ráncai között kutatva egy tallért húz elő, a fiúcska elé tartja.

RÉMBANYA: Látod ezt? Ha most velem jössz, még sok sok ilyet adok majd neked…

A gyermek tétovázik, óvatosan körbenéz. A pénzdarab a szeme előtt csillog.

RÉMBANYA: Gyere, hagyd azt a trágyát, gyere velem… Kaphatnál szép cipőket, ehetnél húst, ihatnál tejet!

A gyermek kosarát az út közepén hagyja a kosarát, megfogja a feketébe öltözött asszony kezét. Együtt indulnak tovább az országúton.