„Tuta” a szakaszparancsnok
A fenti „Tuta” becenév Balogh József magyar királyi főhadnagyot takarja, aki 1917. szeptember 17-én született a Zala-megyei Zalaszentbalázson. Egyszerű polgári család gyermekeként hithű római katolikus nevelésben részesült és a nagykanizsai vasutas főtiszt édesapja szigorát csak édesanyja féltő szeretete oldotta. 1924-től kezdi meg az elemi iskolát, majd 1928-ban a nagykanizsai Római Katolikus Főgimnázium tanulója lesz, melynek elvégzése után a nagykanizsai Felső kereskedelmi iskolát 1937. május 15-én fejezte be. A gondtalan diákévek után kalandvágyból, vagy erős elhatározásból, de az 1939. december 16-án megjelent a finnországi magyar önkéntesek toborzására, a Budapest, Szentkirály út 8. alatti toborzóirodába és az elsők között jelentkezett.
A nagykanizsai szakasznak lett a parancsnoka., zászlósként, majd hadnagyként. A kiutazás viszontagságairól már írtunk az előzőekben, ezért ezt most nem részletezem. A finn önkéntesség alatt „Balogh Tuta” szívét is megérintették a csinos finn lányok, (melynek tanúságául, a hagyatékában talált fényképek és 3 db női sapkagomb, melyet emlékül hozott haza Finnországból). Majia Sonini finn emlékeiben így élnek a magyarok: „A mayarok énekeltek! Ez csak eyszeri eset volt. Azt hiszem néyen voltunk. Nem emlékszem, hoy ki volt ott, az a Tuta (Balogh József zászlós) legalább ott volt. És mintha rémlene, hoy a lábaidat is össze kellett ver-ni...”M Kint létének eseményeit részletesen nem ismerjük, de egyike volt annak a 17 magyar tisztnek, akik Mannerheim marsalltól megkapták a finn Fehér Rózsa Rend II. osztályának kitüntetését.
1940-41-ben a szombathelyi Harckiképző bombázó iskoláját végzi el, mint pilóta, többek között olyan jeles osztálytársakkal, mint Zimmermann József, Pénzes Gyula, vagy Németh János.
1942-ben a székesfehérvári Magyar királyi harckiképző repülő ezrednél találjuk, mint az 1. megfigyelő század hadnagyát. Olyan későbbi nagy repülősök kerülnek ki a kezei közül, mint Flóznik Ervin, a „kis Háry”, Málnási, vagy Trangoni őrmester.
A háborúban eltöltött további sorsáról nem tudunk, csak annyit, hogy 1944. október 15-én a németellenes és antifasiszta magatartásáért a németek letartóztatják, de a német összekötő tisztet megvesztegeti cigarettával és alkohollal, így október 17-én Dr. Vályi Nagy Tibor orvos százados segítségével a székesfehérvári kórházba került, állítólagos vakbél gyanúval. Beosztásából azonnali hatállyal felmentették, a repüléstől, mint megbízhatatlant letiltották, deportálásától csak a kórházi főorvos azon közbenjárása mentette meg, miszerint esetében azonnali műtétre le-
24 Vilisics Ferenc - Niiana Ala-Fossi: Rubicon Történelmi Magazin. 2009/9. 19- p.
het szükség. Gyógyulása után Ausztrián át Kanadába menekült, ahol némi nélkülözés után 1955-től 27 évig a Petro Canada Rt.-nél dolgozott, ahonnan 1982-ben nyugdíjazták. Idegen földön két gyermeke született, Zsuzsa és László.
Zsuzsa lánya két unokával ajándékozta meg, Mihállyal és Mátyással. Sajnos a legnagyobb akaratom ellenére sem tudtam velük felvenni a kapcsolatot, vagy nyomukra akadni. Balogh József a finnországi kalandjairól szinte soha nem beszélt senkinek. Megtartotta magának a fagyos finn hómezők titkait és az átélt élmények egész garmadáját. Vizsla kutyájával járt vadászni a kanadai erdők rejtekén, felesége halála után nem nősült újra.
Így vallott erről egy 1981 áprilisában az édesanyjának írt levélben 64 esztendősen: „Magamról is írjak, Treff hűséges kutyámmal élünk ebben a nagy házban. Próbálom magánéletemet minél kellemesebbé tenni kedves jó barátok mellett, igen kedves jó megértő halász-vadász, kiránduló partnerem Valeszka, - bizonyára emlékeztek rá - aki igen figyelmes rám, ő is egyedül van, férje, jó cimborám, Bara-nyay Jóska egy éve halt meg Zsuzsa feleségem előtt.
Valeszkához régi barátság fűz, ő nem akar már férjhez menni és én sem akarok még egyszer nősülni, gyerekeink is jól elvannak egymással és így szép családi légkör alakult ki, amiben szeretnek és tisztelnek bennünket. Így igen kedvesen, figyelmesen egymás iránt próbáljuk minél hangulatosabbá tenni az életünket. A sorsnak kifürkészhetetlen ajándéka ez...”
Itt ér véget Balogh József „Tuta” levele és ér véget az ő története is. 1995-ben messze földön adta át lelkét a teremtőjének, úgy, hogy soha sem veszítette el magyarságát. Isten veled Tuta!