archívumot”, amelyben a jövendőt a múlt szabta meg.
103
1946-ban Griaule ismét elutazott a dogonokhoz, ezúttal
Dr. Germaine Dieterlen etnológus társaságában, aki akkor a
párizsi Musée de l' Home-ben működő Societé des Africanistes
főtitkára volt.
A két kutató négy évet töltött a dogonok között.
Vizsgálataik eredményét 1951-ben tették közzé „Egy
szudáni Szíriusz-rendszer” címmel. Ám a kis néger törzs
mítoszairól szóló etnológiai beszámolóra csupán szűk
szakmai körök figyeltek fel. A tudósításban mégis ketyegett
egy kis időzített bomba, amely csak 25 évvel később —
nyugodtan fogalmazhatok így — „robbant”!
104
A Szigui-ünnepen, minden ötvenedik évben a dogonok maszkokat
készítenek, amelyeket pontosan a régi minta alapján állítanak össze.
Az ünnepi öltözékek egy meghatározatlan régmúltba vezetnek vissza.
Tanúk: a négy törzs
Griaule és Dieterlen négy szudáni népcsoportnál
végezték vizsgálataikat: a bandiagarai dogonoknál, Segu
körzetében a bambaráknál és a bozoknál, valamint a
miniankéknál Kutiala vidékén.
105
A bevezetőben a szerzők megállapítják, hogy az
összegyűjtött anyag nem ad alapot semmilyen hipotézis
felállításához, vagy eredetkutatásához. Csupán az
érzékelhető, hogy a négy törzstői vett megállapításokat egy
formába lehet illeszteni. „Mindeddig tisztázatlan, mi több,
fel sem merült az a kérdés, hogy a csillagászati eszközökkel
nem rendelkező emberek hogyan ismerhetik szemmel
aligha látható égitestek mozgását és tulajdonságát.”
A dogonok minden 50 évben rendezik meg a Szigui-
ünnepséget, amelynek lényege a világ megújhodása. Az
időpontot a Szigui, azaz a Szíriusz kísérője, a po tolo
határozza meg. A po egy gabonaként ismert nyugat-afrikai
fűfajta, amelyet a botanikusok Digitaria exilis-nek neveznek,
s a kicsike po Digitaria néven került be a szakirodalomba.
A Digitaria tehát a dogon mitológia szerint minden 50
évben megkerüli a fényesen ragyogó Szíriuszt, de ez a
kísérő nem látható. Azt is mesélik a dogonok, hogy a
Digitaria a legnehezebb csillag, amely befolyásolja a
Szíriusz keringését, miközben megkerüli azt.
Leírás a Szíriuszról és kísérőjéről
A dogon mítoszok meghatározhatatlanul korai időkre
nyúlnak vissza. Honnan erednek tehát a Szíriuszról és
kísérőjéről, a Szíriusz B-ről való ismereteik?
A csillagászatban a Szíriuszt Kutya-csillagnak hívták,
bár ez az elnevezés már kissé túlhaladott. A név még abból
az időből származik, amikor a Szíriusz a „kutya napjaiban”
kelt fel, az eléggé szabályos időközökben fellépő forró
időszakokban, vagyis július vége és augusztus vége között.
Már régen tudjuk, hogy a Föld forgástengelyének mozgása
26 000 éves periódusú, így az innen látható csillagképek is
megváltoznak. A tengely kúpos mozgása miatt folyton
elvándorol az égi egyenlítő és ekliptika két mozgáspontja, a
tavaszpont és az ászpont is. Az elmozdulás hátráló, azaz az
106
állatövi csillagképeken fordított sorrendben halad végig.
így egy csillag megfigyelésekor ezeket a szempontokat is
figyelembe kell venni.
A Szíriusz a Nagy Kutya csillagkép főcsillaga, az
égbolton látható egyik legfényesebb csillag. A Földtő) való
távolsága 8,5 fényév (1 fényév = 9,5 billió kilométer). A
Szíriusz kísérője, a Szíriusz B, amelynek anyagsűrűsége 90
000-szer nagyobb, mint a Nap anyagáé. A Szíriusz B-t
Friedrich Wilhelm Bessel (1784-1846) königsbergi csillagász
1844-ben fedezte fel, és Alvan Clarke amerikai optikus és
műszerkészítő (1804-1887) látta először 1862-ben. Míg a
Szíriusz „normális csillag” a Szíriusz B a fehér törpék
családjába tartozik.
Ez a leírás áll mindegyik jó kézikönyvben.
Amikor a láthatatlan láthatóvá válik
Bessel 1834-ben figyelt fel arra, hogy a Szíriusz
mozgásában apró ingadozások láthatók. Asszisztensével 10
éven át mérte szabályos időközökben a Szíriusz pályáját,
végül arra a következtetésre jutott, hogy a Szíriusz körül
egy láthatatlan kísérő kering, amelynek mozgása
megzavarja a Szíriusz pályáját. A láthatatlan valamit
Szíriusz B-nek nevezték el. A múlt század első harmadában
még az akkor használatos legkitűnőbb távcsővel sem
lehetett észlelni ezt az égitestet. Feltételezték, hogy nem
fénylő csillagról van szó. Feltételezték. . .
Pedig 1862-ben az amerikai Clarke, a híres
teleszkópkészítő 47 cm átmérőjű távcső-objektívje
segítségével a Bessel által meghatározott helyen megtalálta
a mindaddig láthatatlan Szíriusz B-t! A ragyogó fényű
Szíriuszhoz
viszonylag
közel
lévő
kísérőről
megállapították, hogy nagy testvérének túlságos fényessége
miatt volt „láthatatlan”.1930
107
F.W. Bessel 1834-ben
fedezte fel, hogy a Szíriusz
mozgása nem szabályos és
ebből egy kisebb kísérő
csillag
jelenlétére
következtetett. Clark 1862-
ben
Washingtonban
észlelte távcsövével a már
korábban megjósolt kísérőt, ami egy 47 000 km átmérőjű fehér törpe,
anyagsűrűsége többszöröse a Napének. A fönti rajz a Szíriusz A és B
relatív pályáját mutatja 1850-1950 között. Az alsó rajz az 1930-as
pozíciót ábrázolja. A kísérő fényrendje 8,6; de csak nehezen látható, mert
a főcsillag fénye elhomályosítja. (A két égitest fényviszonya: 10 000: 1
Közben megállapították, hogy a Szíriusz B „fehér törpe”.
Ezek igen nagy sűrűségű égi objektumok, de fényerejük
csak kb. 0,0003 százalék. A Szíriusz A sűrűsége a Szíriusz B-
hez viszonyítva 0,42 : 27 000! E hihetetlen sűrűség miatt a
Szíriusz B képes befolyásolni a fényes Szíriusz A csillag
pályáját.
Táblázatban kifejezve ez a következő:
Abszolút
A naphoz viszonyítva
fényesség
tömeg
sugár
sűrűség
Szíriusz A 1,3
2,4
1,8
0,42
Szíriusz B 11,2
0,96
0,034
27 000
108
A dogonok tudása
A Szíriusz A mozgását befo- A Szíriusz nem a rendszer
lyásoló Szíriusz B-t csak a központja, egy apró csillag
múlt
század
közepén pályájának, a Digitariának
fedezték fel, illetve akkor középpontjában van, ezt a
észlelték.
csillagot a dogonok soha
nem látták.
A Szíriusz B láthatatlan A feláldozott törzsfőnökök
volt.
Pályájának anyagi
és
szellemi
meghatározásához
a alkotórészei a Digitariára
legerősebb
távcsövekkel vándoroltak,
amelynek
végzett intenzív kutatások létezéséről
tudtak,
de
vezettek.
számukra
láthatatlan
maradt.
A Szíriusz B apró csillag, A Digitaria végtelenül kicsi.
„fehér törpe”.
Keringési pályája a világ
közepe, minden élet csírája.
A Szíriusz B keringési ideje A Digitaria keringési ideje
50,04 ± 0,09 év.
mintegy 50 év, ez megfelel
7x7
évnek,
azaz
7
törzsfőnök
uralkodási
idejének.
A Szíriusz B fehér törpe, A Digitaria a legnehezebb
amelynek
fantasztikusan csillag, saját pályáján kering
nagy a sűrűsége.
a
Szíriusz
körül,
s
befolyásolja
annak
keringését.
Robert Temple amerikai nyelvész a dogon mítoszok és a
modern csillagászati kutatások alapján lerajzolta a Szíriusz
B keringési pályáját, amelyet így kommentált:
109
A hasonlóság olyan elképesztő, hogy még a gyakorlatlan
szem is rögtön észreveszi. A két ábrázolás közötti
azonosság a legkisebb részletekig garantált. Nem szükséges
elővenni a milliméterpapírt. A tények magukért beszélnek:
a dogon törzs hihetetlen és egyetemes tudással rendelkezik
a Szíriusz A-ról és a körülötte keringő Szíriusz B-ről.
Meglepő átfedés tapasztalható tehát a modem tudomány
és az ősi mítosz között!
A dogon hagyományok szerint a Digitaria egy év alatt
megfordul maga körül, jóllehet nem tudni, vajon földi vagy
Digitaria-évről van-e szó. Mégis már maga a tény
elképesztő, hogy egy primitív néger törzs egyáltalán
felismeri egy égitest saját rotációját. Mindenesetre az a
felismerés, hogy Földünk forog a saját tengelye körül, nem
is olyan régi. A dogonok viszont már ősidők óta tudták,
hogy a világ alapvető mozgása a körforgás! Ma már mindenki
tudja, hogy a galaxisok spirál alakban forognak.
Valószínűleg csillagászaink egy napon azt is felfedezik,
amit a dogonok már régen — milyen régen? — tudnak,
nevezetesen azt, hogy a Szíriusz B egyáltalán nem az
egyetlen kísérője a ragyogó Szíriusznak. A dogon mítoszok
tudósítanak az Emme Ya csillagról is, amely nagyobb, mint a
Digitaria, de négyszer könnyebb annál. Szintén 50 évenként,
ugyanolyan irányban és ugyanannyi idő alatt kerüli meg a
Szíriuszt, mint a Digitaria, de pályája hosszabb, vagyis jóval
távolabb van tőle. A dogonok Szíriusz-rendszerének
remélhető bebizonyulása után csillagászainknak komolyan
kell venniük azt a szorgalmi feladatot is, amelyről a
mítoszok még említést tesznek. Eszerint ugyanis az Emme
Ya csillagot egy bolygó kíséri, amelyet az „asszonyok
csillagának” neveznek. Tudnak még a Szíriusz egy
harmadik kísérőjéről is, amelyet Varga-csillagnak
neveznek, távolabb van a Szíriusz minden más bolygójánál
és velük ellentétes irányban kering.
110
Az Emme Ya és a Varga-csillag adatait még nem tudták
felülvizsgálni a csillagászok. Még nem áll rendelkezésre az
a berendezés, amellyel egy 8,5 fényévnyi távolságban lévő
égi objektum minden kísérőjét tanulmányozni lehetne. Így
még nem rendelkezünk azokkal az ismeretekkel, amelyek
alátámaszthatnák azt, hogy a dogonok mítoszainak
valóságalapja van.
Kiskapu kerestetik!
Szinte látom, hogy kritikusaim milyen kétségbeesetten
keresgélik azt a kiskaput, amelyen át a dogon-sztorit —
hipp-hopp! — eltüntethetik.
Lehetséges egyáltalán — hallom őket — „elhinni” a
francia kutatók állításait? Nocsak, nocsak! Hogyan
kerülhetne itt szóba a „hit”? Griaule és Dieterlen komolyan
vették a feladatukat, ugyanúgy, mint én, aki egy
szempillantás alatt képes vagyok tiltakozni a „hit”
megfogalmazás ellen. Amikor a két francia tudós 1951-ben
előterjesztette beszámolóját, a holdraszállás még utópiának
tűnt, s az én könyveim is mintegy húsz évvel ezután
jelentek meg. Így fantáziám termékei nem befolyásolhatták
őket. Miért kellett volna — minden dogonok istenére — két
elismert tudósnak ilyenfajta sztorit kitalálnia? Nos, ők
tényanyagot hoztak magukkal az afrikai bozótból.
Okosabb lenne, ha megkérdezné valaki, hogy a
Szíriuszról való ismereteket véletlenül nem egy Afrika-
utazó vitte magával a barátságtalanul forró országba,
valaki, aki már előre tudott a XIX. század felfedezéseiről?
Ennek az utazónak nagy tudású csillagásznak kellett lennie
— és minden bizonnyal részleges elmebajban kellett
szenvednie. Különben hogy jutott volna eszébe az az
abszurd dolog, hogy éppen primitív néger törzseknek
adjon először felvilágosítást a Szíriusz láthatatlan
kísérőjéről?
111
Keserű csalódást kell okoznom minden szkeptikusnak,
akik az utolsó szalmaszálba kapaszkodva valahol egy nagy
ismeretlent keresnek, aki informálta a dogonokat, mert
másként — ezt becsülettel be kell vallani — azok tudása
egyszerűen megmagyarázhatatlan. Ennek a Mr. X-nek
viszont
már
évszázadokkal
ezelőtt
csillagászati
ismeretterjesztő tanfolyamot kellett tartania Maliban, a
dogonok hazájában arról, amiről a kor csillagászainak még
fogalma sem volt, nevezetesen a Szíriusz B-ről! A Szigui-
maszkok egy olyan gyűjtemény részei, amelynek kezdeteit
az etnográfusok a XV. századra teszik. Aki bebizonyítja azt,
hogy az elismert nyugati tudomány ebben az időben már
ismeretekkel rendelkezett a Szíriusz B-ről, azt meghívom
egy Maliba történő utazásra! A vörös fonal mentén kell
folytatni a varrást! A dogonok törzsében még élnek azok az
öregek, akiknek emlékei alapján következtetni lehet a régi
Szigui-szertartásokra.
Hosszú idők óta minden hogon (a falu elöljárója)
kötelességei közé tartozott, hogy „tartót” fonjon a
majomkenyérfa rostjaiból. A tartály vízálló volt, ebben
erjesztették az első rituális sört. Minden család kapott
belőle egy kis adagot, s ezt hozzákeverték saját erjesztett
italaikhoz. A Szigui-ünnep alatt a családi „söröshordót”
hozzáérintették a hogon „bödönéhez”. Az ünnep után az
italtartókat
felfüggesztették
a
hogon
házának
mestergerendájára. Ongnoulou Dolo, a törzs egyik
legöregebb pátriárkája elmondta, hogy ükapja már nyolc
generáció edényeit birtokolta. A maszkok mellett a
tartóedények hagyományát is a XII. századig vezetik vissza
a dogonok. Az etnológusok viszont egyáltalán nem
biztosak abban, hogy az első Szigui-ünnep időpontja erre a
korai dátumra tehető, de bármikor is kezdték e
szertartásokat, megtartásuk a Szíriusz B ismerete nélkül
aligha volt lehetséges.
112
Ha én — kell-e nyomatékosan hangsúlyoznom —
ragaszkodom ahhoz, hogy a dogonoknak földönkívüliektől
kellett kapniuk a tudásukat, máris hallom a szuper okosok
ellenvetéseit, hogy a Szíriusz B nem bolygó, tehát onnan
nem jöhettek földönkívüli lények. Igaz, de ezt én soha nem
is állítottam, s ilyesmi nem szerepel a dogon mítoszokban
sem. Ott ugyanis szatellitákról esik szó.
Sokan vitatkoznak azon, hogy egy kettőscsillag körül
létezhet-e bolygórendszer, s ha mégis kialakult, hordozhat-
e életet. A bolygók ugyanis — a két nap között feltételezett
bonyolult gravitációs viszonyok miatt — „lehetetlen pályán
kell hogy keringjenek” a két központi égitest körül.
Ezek a mai vélemények, persze bizonyítékok nélkül. A
ma rendelkezésre álló távcsövekkel más naprendszerek
bolygóit nem tudjuk megfigyelni. Akár vannak bolygói a
Szíriusz-rendszernek, akár nincsenek, ez nem változtat a
tényeken: a dogonok már az idők hajnalán ismerték a
Szíriusz B-t. S nem is volt távcsövük.
Ha más már nem segít, akkor ma az akupunktúrát vagy
a parapszichológiát veszik elő, s az utóbbival próbálják az
irracionális dolgokat magyarázni. „Hiszen ez egészen
egyszerű! Valaki valahol valahogyan egy dogon agyát
különleges képességekkel ruházta fel. A szelleme kikötött a
Szíriusz B-n és onnan szerzett minden tudást!” — Látják
kérem, ilyen egyszerű a magyarázat.
Adatok a „honnan”-ra
Madame Geniéve Calame-Griaule 1970-ben kiadta akkor
már elhunyt édesapja könyvét, a „Fekete genezis” -t. Ebben
megtalálható, hogy a dogonok HONNAN szerezték
tudásukat.
Amma volt az egyetlen ősisten.
Amma teremtette a csillagokat a földcsomóból,
amely az űrben forgott.
113
Ez a hagyomány kísértetiesen emlékeztet engem arra az
elméletre, amellyel a tudomány az univerzum keletkezését
magyarázta. Georges Lemaitre belga fizikus és
matematikus (1894-1966) arra a gondolatra jutott, hogy
valaha a világmindenség összes anyaga egy úgynevezett
őstojásban volt összesűrítve, ami körülbelül ötmilliárd
évvel ezelőtt szétrobbant és milliárdnyi részre hasadt szét.
Hosszú idő alatt az így létrejött tömegelemek végtelen
számú galaxissá rendeződtek. Az ősrobbanás e teóriája a
vidáman hangzó Big Bang (nagy robbanás) néven vonult be
a szakirodalomba.
Előfordult vajon Amma isten neve a Big Bang gal
kapcsolatban?
Kőből való víz
Ogotemmeli, a dogon főpap így mesélte:
A Föld életereje a víz. . . Maga a kő adja ezt az erőt, mert a
nedvesség mindenben benne van. . . Nommo leszállt a Földre és
olyan növények palántáit hozta, amelyek még az égi mezőkön is
teremtek. . . A Föld, a növények és az állatok teremtése után
Nommo megalkotta az első emberpárt, akiktől később nyolc ős
származott. . . Ezek az ősök végtelenül hosszú ideig éltek.
Az szinte természetes, hogy Nommo földi munkája
végeztével visszatért az „égbe”, hiszen minden földrész
mitológiájában — ha csak egy kicsit is ismerjük őket —
előfordul ez az elem. Az az állítás, hogy „víz van a kőben”
viszont új és elképesztő. Merész ötlet a mítosz mesélőjétől
ez az állítás, ha belegondolunk, hogy a Szaharában és a
szavannás területeken a kövek többnyire csak bosszúságot
okoznak.
Hogy a kőben víz van, ez vadonatúj ismeret. Amikor a
Holdra telepített űrkolóniák túlélési lehetőségeit vizsgálták,
felmerült az az ötlet is, hogy a holdkőzetből hidrogén és
114
oxigén kivonásával, majd elegyítésével „vizet lehet
fakasztani”.
Ogotemmelinek köszönhető az a gondolat, amely csak
első pillantásra tűnt rejtélyesnek. A legelső ember-ősök
megkísérelték — áll a feljegyzésekben — felkeresni az
égben alkotójukat, Nommót. Nommo, bár minden
teremtményhez hasonló volt, mégis külön élt az emberektől, és
tilos volt őt vagy kísérőit meglátogatni. Egyikük, akiből az
első földi kovács lett, egy asszony miatt mégis megszegte a
tilalmat.
Ogotemmeli: Amikor emiatt tisztátalanná vált, el kellett őt a
többi égiektől választani. Hogy tovább élhessenek, lejöttek a
Földre, mert itt megtisztultak.
Rögtön a karantén jutott az eszembe!
Tételezzük fel, hogy Nommo, a földönkívüli, nem a mi
planétánkon nőtt fel, nem is voltak földi elődei. Az űrben
otthonos Nommo tehát megalkotta „földi képmásait”. Ez az
élet aztán a Föld bolygó körülményei között fejlődött és
alakította ki környezetét, de megjelentek az életet
veszélyeztető földi baktériumok is. Ezért Nommónak és
társainak
nem
volt
szabad
érintkezniük
saját
teremtményeikkel, hiszen saját életüket is kockáztatták
volna, ha valamilyen fertőzést kapnak tőlük.
A sápadt róka
Első könyvük után tizennégy évvel a Griaule —
Dieterlen szerzőpáros újabb könyvet jelentetett meg a
dogonok ismereteiről „A sápadt róka” címmel. Ebből
kitűnik, hogy a dogonok csillagászati ismeretei messze
túlhaladták a már ismertetett adatokat. Számos
információval rendelkeztek a Naprendszerről, a Jupiterről
és a Vénuszról is. A dogonok nemcsak a Szíriusz-naptárt
használták, hanem ismertek egy Nap-naptárt is, és volt egy
speciális, földművelésre vonatkozó „előjegyzési naptáruk”.
115
Túl messzire vezetne, ha jobban belemélyednénk a
dogon ismeretekbe. A fentieket csak azért jegyeztem meg,
hogy bemutassam a dogonok tudásáról szóló feljegyzések
kiegészítéseit is. Tulajdonképpen — ez vitathatatlan — nem
lehetnének e tudás birtokában.
Évszázadokon át a néger törzseknek nem volt semmiféle
csillagmegfigyelésre alkalmas optikai eszközük, nem
ismerték az algebrát. . . ennek ellenére olyan tudással
rendelkeztek, amelynek mi csak éppen száz éve jutottunk
birtokába.
Az ismert tudományos folyóirat, a NATURE
foglalkozott a Szíriusz-rejtéllyel. A vancouveri egyetem
csillagászprofesszora, Michael Ovenden azzal magyarázta a
dolgot, hogy a XVI. században a mozlimoknak
Timbuktuban (Mali) virágzó egyetemük volt, s itt tanították
a sumer, görög és egyiptomi ismereteket is.
Na és? Változtat ez valamit a tényeken? Vagy a dogonok
voltak az elsők, akik pontosan ismerték a Szíriusz B-t, vagy
ez a tudás már régebbi, és birtokában voltak a sumerok,
egyiptomiak és a görögök is. Viszont csupán a dogonok
hagyományaiban szerepel egzakt módon a Szíriusz B!
Hajlandó vagyok elfogadni Ovenden professzor ama
feltételezését is, hogy ez a tudás egy még régebbi múltból
ered.
A történelem emlékezete — a mítoszok
A dogon mítosz kitűnő példa arra, hogy a saját
fordításában minden mítosz tartalmazza a görög „szó”,
„közlés”, „elbeszélés” fogalmakat. A mítoszok időtlen
hagyományaikból
valóságigényt
merítenek,
s
ezt
116
Kőbe vésett mitológia. Szárnyas istenség a mexikói Colima-
múzeumból.
tudomásul is veszik. A mítoszok keletkezésük idején valós,
megélt eseményekről szóló beszámolók voltak. Az első
117
mítosz-elbeszélők nem igényeltek sokértelmű kommentárt:
nem is igen értették, amiről meséltek.
Valahol a világban egy ásatás során egy többméteres
homok-vagy kőréteg alól előkerül egy cserépdarab, majd
egy régész fantasztikus történetet kanyarít köré: elmeséli,
hogy kik, mikor és miért laktak itt.
Adj egy etimológus, valláskutató vagy filozófus kezébe
egy ismeretlen mítoszt. Csodálattal fogod hallani, ha
meghallod, hogy a különböző területek szakemberei mi
mindenre gondoltak a szöveg olvasásakor, mit hittek és
milyen fantasztikusan ködös kifejezéseket használtak. Az a
benyomásom, hogy az urak valamikor együtt kergették a
labdát az elődökkel, annyira pontosan — de fakultások
szerint mégis annyira különbözően — interpretálják az ősi
mítoszokat. Érthető, hogy Karl Jaspers filozófus (1883-1969)
nemigen hitt a „tudományos babonákban”, számára a
mítoszok értelmezésre szoruló jeleket és titkosírásokat
tartalmaztak. A történelmi tudat kezdetei a mítoszok
keletkezésének korába nyúlnak vissza, s ha rálelünk a
mitológia velejére, kinyílik a korai történelmünkhöz vezető
kapu is.
Megtalálni a lényeget!
Véleményem szerint a mítoszokat nem szükséges szóról
szóra, mondatról mondatra elemezni. Nem érdemes az
ingatag alapokkal foglalkozni, hanem meg kell találni a
közös nevezőt. A mítoszkutatás maga bizonyítja, hogy ami
tegnap még bombabiztosnak számított, ma már nemritkán
csak romhalmaz, amin néhány nagyokos tovább botorkál,
mások meg gyorsan a szőnyeg alá söprik.
118
Megszőtt mitológia. Nagy technikai tudással ábrázolt szimbolikus
alak egy Kr. e. 200 körül készült perui köpenyen.
Sokkal hasznosabb lenne a lényeget keresni, azt kellene
kibogarászni, s ledobni végre azt a ballasztot, amit
generációk cipeltek. A dologban az a groteszk elem, hogy a
történetek esszenciáját maguk a mesélők sem értik. A
mondatokból időzített bombaként bukkan elő egy-egy szó,
amely a ködös kifejezésekből és a nehezen érthető képek
rejtekéből hámozható ki.
Az én kíváncsiságom roppant zabolátlan. Szeretném
tudni, mi a helyzet a mitológiai istenekkel — milyen
körülmények között jelentek meg, mit cselekedtek és mi
volt ennek az értelme. Milyen volt a „személyiségük”,
milyen anyagból voltak gyúrva. Ha valamelyikük csupán
szellemalak volt, hogyan láthatták és miként beszélhettek
vele? Egyáltalán miért látszottak „isteneknek”, miért
119
munkálkodtak és szórakoztak éppen a mi Földünkön? Mire
volt jó, hogy demonstrálják hatalmukat, tudásukat,
fölényüket? Miért nem maradtak itt? Miért mentek vissza
állandóan égi bázisukra, és hol volt ez a bázis? Miért
ígérték meg mindig, hogy visszatérnek? Vajon ezek az
istenek minden földrészen valóságos lények voltak, vagy
csupán az elszabadult képzelet termékei?
A közlések lényege számomra az istenek jövetelének és
viselkedésének egzakt ábrázolása, a világ keletkezéséről
szóló tárgyilagos közlés, de ide tartozik az első értelmes
lény „születése” és az emberi kultúra kezdetei: a
földművelés,
növénytermesztés
és
állattenyésztés
kialakulása is. Az ősi teremtésmondákban szereplő
„híreket” alapvetőnek tartom, ezekben nem hinni kell,
hanem fel kell őket ismerni.
Honfitársam, a biológusok szeniorja Adolf Portmann
professzor (1897—) jellemzése szerint a tudomány csupán
„az emberi szellem rendben tartásának kísérlete”-ként fogja
fel a mítoszokat. Ez az a szempont, amely bátorított arra,
hogy a mítoszokat a mai idők rendszeréből szemléljem.
RENDET szeretnék tenni a mai tudomány zavaros dolgai
között, RENDET, mindenféle fáradságos filozófiai
szófacsarások nélkül.
Rendet tenni valamiben egy olyan bélyeggyűjtőnek,
mint amilyen én is vagyok, izgalmas foglalatosság. Üres
mezőkkel kezdődik, s élvezettel látjuk, hogyan telnek meg a
sorok egymás után az odaillő bélyegsorokkal. Az én
mítoszokból álló gyűjteményemben a görögök üres mezői
már majdnem teljesen beteltek, csak a többi tátongott
kietlen ürességgel. A dogon mítosz arra késztetett, hogy az
afrikai hagyományokat is megvizsgáljam. Gyümölcsöző
rendrakási kísérlet!
120
Rendrakási kísérlet
AFRIKA
1. sz. üres mező: az ég
Milyen jellegzetességei vannak az égnek az afrikai
mítoszokban?
A mitológiai kifejezések elemzésével foglalkozó
Kőbe vésett mitológia. Nem lehet biztosan tudni, embert vagy
majmot ábrázol-e. Mindenesetre ez a 20 tonnás monolitból mintázott
lény egyenesen az égiekre tekint, olyan megfigyelő állásban, ami
nyilvánvalóan az ősi időkre utal. Olmék szobor a mexikói San
Lorenzóból.
121
szakirodalomból tudom, hogy elődeink képzeletében az ég
nem létező valamiként, tulajdonképpen „semmi”-ként
szerepelt.
Nagyapáink
idejében
ez
akceptálható
óvintézkedés volt minden, föntről jövő meglepetés ellen.
Hiszen akkor még nem volt űrhajózás, nem voltak
óriásteleszkópok, amelyek egy nagy ablakon keresztül
bepillanthattak volna a „semmibe”. Akkoriban még nem
tudták, hogy az ég tulajdonképpen reális világ, amelyben
egyedül a mi Tejutunkon 20 milliárdra becsülik a csillagok
számát. Ezért nem tehetek szemrehányást a régebbi idők
mítoszkutatóinak, akik az égre vonatkozó minden korszerű
tudással együtt egy elképzelt álomvilágba viszik az embert.
Sajnos ilyenformán a mítoszok továbbra is egy
ellenőrizhetetlen irracionalitásban „lebeghetnek”. . .
Mindazonáltal az afrikai népek — törzsek — számára az
ég mindig is egyértelműen lakott világ volt. Bár a népek
bőrszíne, testmagassága, szellemi fejlettsége különböző
lehetett, másfajta kultúrák, vallások és rítusok vonzásában
élhettek, társadalmi és politikai struktúrájuk eltérhetett
egymástól, mégis mindegyik nép úgy képzelte, hogy az ég
lakott hely, és hogy a testet öltött istenek onnan jöttek le
hozzájuk.
A lakott ég
Hadd említsek néhány példát a lakott égről, ahonnan
mindenható követek érkeztek a Földre:
MASZAJOK: Az égben isteni párok örök életű
gyermekeket nemzettek, akik közül néhányat leküldtek a
Földre.
JALUOK: Apodho ősatya feleségével és minden
kultúrkincsével együtt leszállt az égből.
122
Mitológia technikai ábrázolása. Az észak-amerikai navajo indiánok
mintha rajztáblán örökítették volna meg az általuk megfigyelt
„ isteneket” . Figyelemre méltó az a szimmetria, amire a
„ primitívek” képesek voltak — különösen érdekes a „ toló fúvóka” ,
amelyet az istenség lábai közé applikáltak.
123
MADI-MORUK: Az első emberek még az égben laktak.
Amikor a kék madár összeragasztotta az égi létrát, élénk
forgalom kezdődött az ég és a föld között.
GANDAK: A két ősasszony az égből szállt le.
NYIRÓK: Isten küldte le az égből az első emberpárt,
akiknek még farkuk volt. Két lányuk és két fiuk született,
tőlük származott az emberiség ősatyja, a kaméleon és a
Hold.
KIVU-PIGMEUSOK: A törzs ősatyja az égből szállt le.
KULUVÉK: Az első emberpár az égből jött, magukkal
hozták a gabonát, a gereblyét, a fejszét, a fújtatót ás sok
minden mást.
BENA-LULUÁK: Az isten négy fiát küldte le a Földre.
ASANTIK: Hét ember, akiket isten teremtett, egy hosszú
láncon leereszkedett a Földre. Miután itt utódokat
nemzettek, visszatértek égi otthonukba.
Szép kis forgalom lehetett a lakatlan semmiben, s az
állítólagosan primitív emberek hittek ebben!
A maszájok nagy törzse, amely Északkelet-Afrikában él,
kék, fehér és fekete ősistenekről mesél mítoszaiban. Ezek a
felhők országából ereszkedtek alá. Az istenek — mint kiderült
— megosztották földi feladataikat egymás között, mert amit
az egyik tönkretett, azt a másik felépítette. A maszájok hite
szerint az istenek kimondottan daliák voltak. Az égben
állatok is voltak, aztán a fehér isten megteremtette a Napot,
a Holdat és a csillagokat, növényeket termesztett a Földön,
majd lehozta az égből az állatokat, miután már gondoskodott
a számukra megfelelő környezetről.
Éppilyen cselekménydús a zibánok mítosza is. Ősistenük
Rugaba, akinek nem áldoznak és nem folyamodnak hozzá,
mert tudják, hogy az űrben jár, szellemlények társaságában,
akikkel hosszú időt töltött a sötétségben. Amikor vége lett a
sötétségnek, Rugaba megalkotta az első embert. (Ma már
persze minden gyerek tudja, legalábbis a holdraszállás
124
tévéközvetítése óta, hogy az úr egyenlő az éggel, s odakint
végtelennek látszó sötétség honol. Ma már azt is értjük,
miért akkor alkotta meg Rugaba az első embert, amikor
vége lett a sötétségnek, vagyis akkor, amikor megérkezett a
mi bolygónkra.)
A már százszor is lefestett ég a tudományos kutatók
szerint a primitív népek számára a határtalan boldogságot
és az örök életet jelenti. A Kilimandzsáró környékén élő
dzsaggák úgy tudják, hogy valakit visszaküldtek az égbe,
mert úgy járt, mint a feledékeny asszony, aki elmulasztotta
magával hozni az ajándékokat. Nem, a régi afrikai
elbeszélők mítosz-ege semmiképpen sem nirvána, hanem
olyan hely, ahol élet és halál közel jár egymáshoz, a valódi
világhoz hasonlóan. Apropó: a földönkívüliek itt nem
halhatatlanok!
Az isteni alkotó
2. sz. üres mező: technikus istenek
Kenyában, a Maszáj-sztyeppe és a Rudolf-tó között élnek
a nandik, és közeli rokonaik a szukok. Legfőbb égi urukat
Tororutnak hívják. Mondáik szerint az égben lakik, hasonlít az
emberhez, csak szárnyai vannak, amelyeknek csapkodása
villámlást kelt és dörgést okoz.
A nandi törzsnek van egy nyelvtörő nevű istene is:
Chepkeliensokol. A név lefordítva azt jelenti: a dolog a
kilenc sugárlábbal. Nem különös?
A bantu törzshöz tartozó pangvák a következő
figyelemre méltó mítoszt őrzik:
A villám egy különleges tojásba van bezárva. Megjelenik
előtte az ősanya, a tűz. A tojás szétpattan, és előjön belőle
minden létező dolog. A felső része gomba formában az ég
felé emelkedik, az alsó lent marad.
Természetesen nagyon csábít, hogy kommentáljam eme
ősi szemtanú jelentését, s csak azért nem teszem, mert
125
annyira egyértelmű a jelentése, hogy hasonlósága az
általunk előállított modern technikai eszközhöz azonnal
kiderül.
A nagy esőzés és ami utána történt
3. sz. üres mező: a Föld ősállapota
A bemba egy zambiai néger törzs. Mítoszuk szerint a
Föld kezdetben sivár és iszapos volt. Kabezya isten lejött —
na vajon honnan? — és rendet csinált. Szabályozta a vizek
folyását, először növényeket teremtett, majd állatokat
hozott le az égből. Egy alkalommal két ember is lejött vele a
Földre, és mihaszna utódaikkal benépesítették azt.
A Kongó déli részén elő pende törzs azt meséli, hogy
kezdetben nem volt idő. Mindenütt a sötétség uralkodott. A
Földön nem voltak folyók, pedig szünet nélkül esett az eső.
Amikor elállt, Mavese főisten elrendezte a vizeket, mederbe
terelte a folyókat, majd olyan tudatlan embereket teremtett,
akiknek csak törzsük volt. Mavese alkotta meg az
univerzumot is, minden csillagaival, de mestere volt a
köles, a kukorica és a pálma termesztésének is, sőt, még az
undorító kígyók is az ő teremtményei voltak.
Mavesének elege lett az egyedüllétből, ezért magához
vette Muvadilát és erőteljesen nekilátott a nemzésnek, hogy
minden népek atyja lehessen. Amikor végre sikerült a
Földet kielégítően benépesítenie, visszatért égi otthonába.
Magával vitt néhány embert, akiket később a tűzzel
visszaküldött a Földre.
Mavese igazán mindenre gondolt.
A busongók törzsének mítosza tökéletes kronologikus
leírást ad a teremtésről:
Kezdetben a vízzel borított Földön sötétség volt. Aztán
jött Bumba, a világos bőrű óriás, aki egy napon
gyomorgörcsöt kapott és hányni kezdett. Először kihányta
magából a csillagokat, a Napot és a Holdat. A napmelegtől
126
kiszáradtak a vizek, és megjelentek a homokpadok. Bumba
egyik fia kihányt egy növényt, amelyből minden többi
növény keletkezett. Végül kihányta a földi lényeket, először
a fontosabb állatokat, azután az embert. Gyógyszereket is
kihányt, meg a meteorkövet és a borotvakést. Akkor folytatta
a többi állat teremtését. Miután a sokoldalú hányás útján
megteremtődött a Föld, Bumba eljött az emberek
kunyhóiba, és bevezette az étkezési tilalmakat. Egy embert
megtett első királynak, ő lett Bumba isteni földi helytartója.
Azután az isten fölemelkedett a levegőbe és eltűnt az
égben.
Eltekintve attól a kellemetlen módtól, ahogy Bumba
létrehozta a földi dolgokat, a Föld keletkezéséről szóló
ismeretek elképesztőek. A mi ismereteink csak 1953-ból
valók!
Akkoriban végezte ugyanis dr. Stanley Miller híressé
vált kísérletét. Metán, ammónia és víz keverékét különféle
elektromos kisülések hatásának tette ki, s ezzel szerves
vegyületek, főképpen aminosavak, cukrok és hangyasav,
kéksav és ecetsav molekuláit állította elő. Bebizonyosodott
tehát, hogy az „őslevesben” kezdődhetett az élet
kialakulása. A szerves élet tehát kezdetben egy vizes
masszában dinsztelődött, és a Föld meleg kisugárzása miatt
gőzgomolyként felszállt. A nagy magasságokban lehűlt, és
sűrű eső formájában zuhogott vissza a talajra. A tudósok
feltételezése szerint 1,2 milliárd éve történt, hogy az
őslevesből kialakult az első primitív életforma. Egy pár év
ide vagy oda nem számít. De vajon mikor és kitől szereztek
tudomást a mítoszok elbeszélői erről az elementáris
körforgásról?
A mítoszok ugyanis pontos sorrendben adják meg az
események folyamatát: semmi — üresség — iszap — eső —
napmeleg — szárazföld — növények — állatok — emberek
— ételek — gyógyszerek — eszközök —tűz.
127
Figyelemre méltó kvalitású genezis!
Teremtőkedv
4. sz. üres mező: a „teremtő”
Ha a mítoszok ege, a vágyak végállomása csak
képzeletben létezett, akkor ott fönt — ha logikusan
átgondoljuk — csak testetlen „alakok” lebeghettek, vagyis
szellemek, akiket csak egymás közti létben lehet elképzelni.
Az afrikai mítoszok isten-szellemeivel viszont keményen
kezet is lehetett rázni. Kézfogás szellemekkel?
A pigmeusok kis növésük miatt a görögöktől a „törpe”
vagy „hüvelyk” nevet kapták. A törzs a Kivu-tó melletti
nedves, trópusi erdőkben élt. Istenük, Imana fel tudott
emelkedni az égbe. Ott sem lustálkodott, mert
megteremtette az embert. Így szól a monda:
Isten megteremtette Ruremát, s ő eljött, hogy az istennel
együtt megteremtse a Földet. Bár Rurema églakó volt,
ismerte a földi világ minden dolgát, és teste is volt (!). A
fönti kovácsműhelyben dolgoztak a kovácsok (!), akik
sosem jöttek le erre a Földre. Az ő lakhelyük mindig az
égben volt. . . A Föld egy erdőség volt, amely magától
szállt le, és Rurema volt, aki teremtette.
A luba (baluba) törzs a bantu népcsoport egyik ága,
Kongó déli részén, a Kongó felső folyásánál lévő Luabala és
a Tanganyika-tó közti területen él. Több nyelvjárásban is
elmesélték, hogy legfőbb istenük Mukulu, aki az égben lakik.
Mukulu először megteremtette a csillagokat, majd a Napot
és a Holdat. Utána létrehozta a világosságot, megalkotta a
Földet, rögtön összes vizeivel együtt, aztán elvetette a
növények magvait, és betelepítette az állatokat.
128
Mitológia — űrhajós alakban. Ősi, mexikói eredetű „istenalak,
Tlapacoyában találtak rá. Az űrhajósöltözék tartozékai — az arcvédő, a
széles öv a ráerősített lámpával, az overall — félreérthetetlenek.
129
Ez után az atyai gondoskodás után egy kevésbé fő isten,
Kyomba leküldött a Földre egy férfit két asszony
társaságában. Maga is velük jött, s a hajába rejtve értékes
növénymagvakat hozott, és egy olyan dolgot, amivel tüzet
lehetett csiholni. Ez a nagy tudású lény megmondta a bamba
népnek azoknak a dolgoknak a nevét is, amiket még nem
ismertek, és megtanította őket arra, hogyan használják majd
azokat.
Mitológiák - történelmi tények
A történelmi tudat ébredésekor történt a név- és
fogalomképzés. Világos. Hogy ez a kezdet az égi látogatók
megjelenése lehetett, azt az átadott intelligencia igazolja.
Már 1870-ben elmondta Max Müller etimológus professzor
a londoni Royal Institutionban tartott előadásán:
Kijelentem, hogy a valódi etimológia történelmi tényeket
ad a kezünkbe, mert az első névadás történelmi tény. Sőt,
egy későbbi fejlődési fok vizsgálata számára különösen
fontos tények az ókor fogalmai.
A Viktória-tó mellett élő jaluo törzs szerint ősatyjuk,
Apodho növényekkel és állatokkal együtt szállt le a Földre
— ez szinkronban van a bassarik mítoszával, amely szerint
az ég istene, Unumbotte magokat és növényeket hozott a
földi embereknek, és figyelmeztette őket, hogy szántsák fel a
földet ott, ahol még nincs feltörve. Az isten hasznos tanácsot
adott, hiszen akkor még nem tömték tele a talajt
kemikáliákkal.
Az afrikai mítoszokból arra következtethetünk, hogy az
ég valamikor nagy vetőmag-kereskedés volt, s egyúttal
dúsan termő melegház. A ruandai tussi törzs (Burundi) úgy
tudja, hogy kezdetben az ég meghasadt és minden mag
leszóródott a Földre.
130
A dzsaggák ősatyja, Mugulu égi fejedelem banánt,
burgonyát, babot, kukoricát és egy tyúkot hozott le
magával. De mivel a tyúk kosarát fönt felejtette, vissza
kellett mennie érte az égbe. . . és többé nem látták, mert ott
érte el minden halandó sorsa és elhunyt. Mugulu ege tehát
nem volt a halhatatlan boldogság paradicsoma! Egyébként
ugyanígy járt az égi asszony, Unyoro is: a magok közül
kifelejtette az eleusinét (egyfajta fűféleség), sürgősen
visszament érte az égi melegházba, s elhalálozott.
Mivel a teremtők nyilván hozzáértő szakemberek voltak,
ha rendezzük a válaszokat, talán feleletet kapunk a nyitott
kérdésekre is. Mindnyájunkban megvan az az antropológiai
kényszerképzet, hogy szépen egymás után fejlődtünk ki.
Minden élőnek van családfája. . . s mellesleg feltűnik a
banán, a rizs, a kukorica. Manapság állandóan új
termények kerülnek a piacra. A növényeket, fákat, állatokat
bonyolult eljárásokkal keresztezik. Ki tudta ezt az
előidőkben? Kik voltak annak idején a tenyésztők. . . vagy
az importőrök?
Vigasztalan emlékezés: nemzés partner nélkül
A maszáj mítoszok elgondolkodtatóak. A maszájok
rátermett fehér istene az első embert az égben teremtette, s
Matiumbének nevezte el. Miután a fehér isten
gondoskodott a megfelelő életkörülményekről, leszállította
Maitumbét a Földre. Ott valamilyen afrikai Noé lett belőle,
mert a maszájok őt tartják ősatyjuknak. A sokoldalú
Maitumbe földi partner nélkül hét embert nemzett: saját
magából, mert egyszerre volt férfi is meg nő is.
Megpróbálom kiszedegetni az alaposan körülírt
közlésekből a lényeget. Szóval az első földi lény egyszerre
férfinak és nőnek is teremtetett. Ebben figyelemre méltó
dolog rejtőzik!
131
Ha elődeink primitívek is voltak — volt szemük és nem
voltak ostobák. Ha körülnéztek, láthatták, ahogy a
magukfajták párosodtak, s majdnem mindenki buzgón
gyakorolta ezt a gyönyört keltő, örökösöket létrehozó
műveletet.
De létezhettek olyan lények, akik egyszerre nők és
férfiak is? Hogy is volt ez az érthetetlen, mesterséges
teremtési
vagy
nemesítési
aktus?
Ez
annyira
figyelemreméltó dolog, hogy még később is szívesen
elbíbelődök vele.
A nbonga-ambo törzs rejtélyes történetet mesélt „Missis
Sunshine and Mister Moon”-ról, azaz Napsugár asszonyról
és Hold férfiről. A Nap és a Hold együtt készítették
ételüket, ám egy ízben a Hold odaégette a májat. A Nap
dühös lett: Vétkeztél! — rivallt rá a Holdra és sebeket
égetett az arcára. Azóta láthatók foltok a Holdon.
Ez csak egy apró sztori, de vajon honnan tudták a
négerek, hogy a Hold képén „sebek” (kráterek) vannak?
Nyitott kérdések
Lábjegyzetek helyett csak néhány kérdés:
Az etimológia tudománya szerint elődeinknek el kellett
képzelniük az égben lakó „isteneket”, mert az ég végtelen
és elérhetetlen, s ragyogó csillagaival egyszerűen a
boldogságot jelentette számukra. De hát hol kereshették
volna máshol az isteneket? Hiszen valamennyien föntről
ereszkedtek le, nagyon is testi valójukban, s hozták a
legszükségesebb dolgokat tartalmazó csomagjaikat is,
ráadásul okos és hasznos tanácsokat adtak. Természetes
tehát, hogy az elődök „istenei” az „égben” laktak,
méghozzá egy nagyon is eleven égben.
132
Ha csak egyszer-kétszer fordult volna elő az ég
meghatározása, és az isteni cselekedetek ábrázolása a
teljesen egyező hagyományokban, akkor én is csupán
elgondolkodtató költői képzeletnek vélném a dolgot. De a
témák „a cappella” teljesen megegyeznek. Ez mind csak
véletlen lenne?
Az emberek feltételezhetően minden időkben a szokások
rabjai voltak. Azelőtt is és ma is a régi kerékvágásban élnek.
Az Alpok fölött ragyogó hajnalfény egy hegylakónak
távolról sem olyan különleges élmény, mint az ablakon
kitekintő nyaralónak. Amikor az első űrrepülés után az
asztronauták egyenesen a Csendes-óceánra szálltak le, az
embereknek elállt a lélegzetük. Ez olyan élmény volt, ami
talán a négyévenkénti olimpiai győzelmekhez hasonlítható.
A holdraszállások ismétlődtek, az addig elképzelhetetlen
álom rutinfeladattá vált. Az érdeklődés is csökkent, a
hírekben már csak pár mondatot szentelnek a témának.
Ami gyakran ismétlődik, hétköznapivá válik, és már nem is
igen beszélnek róla.
Szenzációkról szóló tudósítások
Minden bizonnyal vannak olyan szenzációs események,
amikkel generációkon keresztül foglalkoznak, és amiket az
egyik nemzedék mindig a következőre hagyományoz. A
mindennapi élet számos folyamatát egyszerűen átvettük
elődeinktől. Magától értetődő, hogy a magot el kell vetni,
az állatokat tenyészteni kell, és meg kell nevezni a
környezet dolgait. Ezek a hétköznapok részei. Ha mindig
így lett volna, egyetlen szót sem vesztegetnék rá, de mindez
kezdetben érdekes esemény volt, mert olyan iszonyatosan
hihetetlen kísérőjelenségek vették körül. A derült égbál
bonyolult nevű istenek szálltak alá különleges közlekedési
eszközeikkel. Ez volt aztán az újdonság! Ezt feltétlenül
133
tovább kellett mesélni a gyerekeknek és azok
gyermekeinek.
Ha a mítoszokat modern szemüvegen át nézzük,
világosan látjuk bennük a szenzációs eseményeket.
Úgy érzem, a magam részéről betöltöttem az afrikai
mitológia albumának jó néhány üres mezejét. Ebben a
gyűjteményben a dogon mítosz a „kék Mauritius”, minden
értékével együtt. Csak még nem teremtődött meg a
műértők világa. . . .
Hogyan keletkezhet egy mítosz?
Megpróbálok kitalálni egy példát, amelyből talán mítosz
keletkezhetett.
15 000 évvel ezelőtt Ausztrália kellős közepén leszállt
egy űrhajó. A primitív őslakosok rémülten húzódtak vissza
barlangjukba. Aztán, előbb félve, majd egyre bátrabban
közeledtek, és kezdtek hozzászokni az idegen látványhoz.
Azt tapasztalták, hogy az idegen nem akar semmi rosszat
tenni velük. Eltelt egy kis idő, amíg az űrhajós egy kicsit
meg tudta értetni magát a bennszülöttekkel — ő velük,
azok meg vele! Az idő rövidsége miatt a lényeges dolgok
magyarázatára — például arra, hogy asztronautánk nem
isten — nem kerülhetett sor, ezért a vademberek istennek
tartották, mert látták és hallották, hogy nagy zajjal
egyenesen az égből szállt le közéjük.
Hogyan tudta volna az űrhajós érthetően elmagyarázni,
hogy az egészben nincs semmi különös? Az ügy rögtön
tisztázódhatott volna, ha a vademberek megértik, amit az
„isten” a saját nyelvén elmondott nekik: „Gyerekek,
értsétek már meg! Én éppen olyan húsvér ember vagyok,
mint ti. Fogjátok már fel! Ott fönt látjátok az eget, annak
egyik csillagán van az otthonom. Ne féljetek a fénysugártól,
amit érkezésemkor láttatok és úgy megrémültetek tőle!
Csak fényszórók voltak, meg kellett világítanom a földet,
134
hogy lássam, hova szállok le. Nézzétek csak, itt vannak a
kábelek, amik idevezetik az áramot a generátorból.”
Az őslakosok még akkor sem értettek volna az egészből
egy szót sem, ha beszélik az idegen nyelvét. Azt sem
fogadták volna el, hogy nem isten, hiszen saját szemükkel
látták az égből leszállni. Erre pedig csak az istenek képesek.
Mi maradhatott meg minderről az agyukban akkor,
amikor az idegen űrhajós már régen az övéi között volt?
Otthon, az égben. . .
Hogy mondjam el gyermekeimnek?
Az agy „dolgozik”. A szókincs még kevés szóból áll,
körül kell írni valahogy a lezajlott szörnyű dolgokat úgy,
hogy a többiek is megértsék. Az isten megjelent egy égi
szekéren, ami fénylő csóvát húzott maga mögött. A Napot
már ismerik: világosságot, fényt, meleget ad, és kerek
formájú. Úgy mesélik tehát, hogy jött VALAMI, amely
fényesebb és forróbb volt a Napnál, és éppolyan kerek. Ez a
VALAMI iszonyú nagy zajjal érkezett. . . olyan volt, mint
az ég dörgése. A VALAMI a felhők közül jött és mozgott a
levegőben, tehát valamilyen járműnek kellett lennie. De hát
a járművek a földön haladnak, ez pedig repült. Mindenki
látta, aki csak ott volt. Hogy meséljem el hát a
gyermekeimnek? Ők csak azt tudják, hogy a madár
repül. . . Igen, talán így: Jött az égből egy fénybe
burkolózott, kerek jármú, amely ragyogóbb és forróbb volt
a Napnál, úgy repült, mint egy óriási madár, és leszállt a
földre. Ez a VALAMI tojás alakú, és veszélyesebb a
kígyónál is. Az, aki kijött a tojásból, csodálatos ruhába volt
öltözve. Igen, az istennek olyan ruhája volt, ami hasonlított
az ezüstösen csillogó szőrméhez.
Így, vagy hasonlóan „sűrítve” mesélhették tovább a
szenzációs eseményt. Nem csoda, ha az ötödik generáció
egy napon már nem tudja igazán elképzelni, mi is történt
135
tulajdonképpen. Mindenképpen csoda lehetett, mert a
filológusok 15 000 évvel később pontosan tudni vélik, mire
gondoltak az ősök, vagyis miben hittek!
Hogy hangzik egy híres etimológus nyilatkozata a
mitológiai folyamatok jelentőségéről?
Az égig érő fa
A különböző mitológiákban gyakran előfordul egy
tölgy- vagy almafa, de semmi kétségem sincs afelől, hogy
képzeletbeli fáról van szó, amely a Napot tartja. A Napot
egyébként aranyalmának is nevezik, és úgy vélik, hogy a fa
minden nap délig egyre nő, este pedig lesüllyed vagy
kivágják.
Értse mindenki úgy, ahogy akarja és tudja. Vajon a
hozzáértő szakemberek, akik nem rendelkeznek isteni
adottságokkal, mely agytekervényükből varázsolják elő azt,
hogy a legkorábbi időkben elődeinknek mit kellett
gondolniuk („minden kétséget kizárva”), s honnan veszik a
bátorságot, hogy kijelentsék: pontosan tudják, hogy mit
hittek valamikor.
Zűrzavaros játszma
Zűrzavaros játék van folyamatban. Kinek a kezében van
az adu?
Tapasztalatom szerint a mítoszok tartalmát meseként
kezelik. Nem értek egyet ezzel, szerintem ez tévedés. De
mit tudok tenni ellene? Miért kell egy adott történetet
mesének álcázni?
A kutatások eredményeit összevetve a következő
eredményt kapjuk: A nép ugyanolyan történetet mesél,
mint B nép, hasonló eredetű szavakat használnak, hasonló
külsejű istenségekről beszélnek. Ebből azt a következtetést
vonják le, hogy a törzsek közös ősöktől származtak, így
ugyanolyan befolyások érték őket. De: az összehasonlító
136
mitológiakutatás semmilyen felvilágosítással nem szolgál
arról, vajon mit is jelentenek a mítoszokban említett ősrégi
események.
Természetesen
mindegyik
mítoszban
rejlenek
képzelgések és allegóriák is. Ezek lényege számunkra nem
mindig érthető, és emiatt különféleképpen interpretálható.
Némely közlések pedig nincsenek összhangban a régi
időkről és népekről rendelkezésünkre álló biztosnak
mondott tudással.
Érthetőség helyett ellentmondások
Már a régi időktől kezdve nagy kedvvel tanulmányozták
a mítoszokat. Évszázadok óta mindenképpen vallási
szempontból állították be a történéseket. Hosszú ideig
tartott, míg végre megteremtődött az a lehetőség, hogy a
poétikus népköltészet tartalmát valóságos történelmi
hagyományok szempontjából is megvizsgálják. Aránylag
időben felismerték, hogy a mítoszokban rejlő adatok
felvilágosítást
adhatnak
népekről,
szokásokról,
településekről,
magatartásformákról.
Állandóan
új
kérdések merültek fel vallási, nyelvtudományi és néprajzi
vonatkozásban a mítoszok jelentésével kapcsolatban. Mégis
úgy látszik, a tisztán tudományos magyarázatok még
váratnak magukra.
Nehezen tudnám eltitkolni, szinte rám van írva, hogy
abban hiszek, ami távol áll a tudománytól. Az igazság
keresése nem tiszavirág-életű dolog, s ehhez a mítoszok
nagyon is sok segítséget adhatnak. És éppen ma! A modern
technika ismeretében ki lehetne hámozni az ősi
hagyományok kemény magját a rátapadt szimbólumok
közül. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy gyorsabb és
világosabb eredményre vezet, mert a technika rögtön
szállítja a mi időnkben funkcionáló tényeket is.
137
Mérnöki körökben ezt „racionális munkának” nevezik.
Az akadémiai gondolatfabrikálók sokat tanulhatnának a
gyakran szidott technikától: Minden problémát vissza kell
vezetni a legegyszerűbb változathoz. Ahhoz kell keresni a
megoldást, ami még holnap is érvényes, mert a tegnapi
kiindulóbázis tévesnek bizonyult. A technika nem
szenvédheti a szükségtelen kerülő- és tévutakat.
Néma beszéd
Ami a mitológiát illeti, a problémák változatai közül a
legegyszerűbbet részesíti előnyben, vagyis azt, hogy egy
lehetséges igazsággal eljusson a következőhöz. Kezdetben
ugyanis egyértelmű volt, hogy maga a nyelv tehetetlen. A
korai tudósítók szókincse nagyon szegényes volt, fogalmaik
kizárólag az egyszerű mindennapi életre és a mindig
visszatérő természeti jelenségekre korlátozódtak. Család,
rokonság, állatok, növények, az első munkaeszközök és
primitív fegyverek — ezeket tudták kifejezni nyelvükön.
Ezenkívül a tűz, a Nap, víz és szél, nappal és éjszaka,
napfelkelte és naplemente, villám, dörgés, születés,
betegség, halál fogalmakkal kapcsolatos dolgokat. De ha
olyasvalami történt, amire még nem voltak szavaik, körül
kellett hogy írják azt. Ebből keletkeztek az allegórikus
képek, és maga a költészet is.
Tévedés azt feltételezni, hogy a beszéd és a gondolkodás
egymással összefüggő funkciók lennének, és hogy beszéd
nélkül nem lehetne gondolkodni. Az is matematika (annak
egy gondolatmenete), amikor egy Sotheby-árverésen az
utolsó sorban egy névtelen vevő fölteszi a kezét, s öt uj át
mutatja, ami 50 000 dollárt jelent. Aztán ha egy gazdagabb
vásárló kétszer öt uj át mutatja fel, akkor a kikiáltási ár
máris 100 000 dollárra emelkedik. Közben egyetlen szó sem
hangzik el, mégis intenzív gondolkodás folyik. A jelbeszéd
éppoly közlést jelenthet, mint a képek, dalok vagy a zene. A
138
Mitológia
—
pecséthengereken.
A
sumerok Kr. e. 3000.
körül kezdték használni
a
pecséthengereket
okmányok
h i t e l e s í t é s é r e ,
számlák
igazolására,
templomi adományok
elismerésére vagy az
adók
befizetésének
nyugtázására.
A
pecséthengerek hossza
egytől hat centiméterig
terjedt.
139
jelek gyakran még többet is kifejeznek, mint amire a szó
képes lenne. Senki sem tudja, milyen jelbeszéd kísérte a
mítosz elmondását. Nevetés, sírás, artikulátlan
felkiáltások töltik ki teljesen a szituációt. . . és az
„elbeszélést”!
Emlékszem, egyszer a Bemina-hegységben találkoztam
egy havasi pásztorral. Egy hegyi manóról mesélt, aki még
ma is kísért.
Amikor nem találta meg a megfelelő szót, vagy nem látta
elég kifejezőnek, hirtelen gesztikulálni kezdett. És én
megértettem. Szavak nélkül is.
A szóbeli hagyományok kézmozdulatokkal való
kiegészítésének lehetőségét a kutatók teljesen figyelmen
kívül hagyják.
A
szó
a
tudós
gondolkodók
legkedvesebb
mostohagyermeke.
Állandóan
az
eseményekhez
kapcsolódik, s ha valami új dolog merül fel, csak a fogalmat
kell megtalálni hozzá. A nyelv azonban nem állandó,
megváltozhatatlan dolog, a fogalmak tartalma állandó
változásban van. Az első leírt beszédben szereplő keltezés
is csak merész feltételezésekre adhat okot. A mítoszok a mi
nulla évünknél jóval korábban keletkeztek, valamikor az
alig ismert régmúltban, s azóta a szavak értelme
szemantikailag jócskán megváltozott. Különben is
mindenki, aki a mítoszokkal foglalkozik, más és más
jelentést tulajdonít az egyes szavaknak. Nem utolsósorban
azért,
mert
a
különböző
korokban
különböző
kiindulópontok alapján vitatják a szavak jelentését.
Fontosnak tartják a költői körülírásokat és akarva-akaratlan
nem veszik figyelembe mindegyik közlés közös lényegét,
amely úgymond érintetlenül állta ki az idők múlását, mert
megélt, megszenvedett, hiteles tudósítást tartalmaz. Ez az
anyag a túlértékelt „csomagolás” ellenére is felismerhető
marad.
140
Mennybemenetel. Keresztény ünnep egy bibliai legenda
alapján. Égi utazás. Helyszíni tudósítás, amelyben
bolygónk nagy magasságból látható.
El lehet olvasni a babilóniai Etana-eposzban.
Asszurbanipál asszír király (Kr. e. 669-629) ninivei
könyvtárának feltárásakor került elé az eposzt tartalmazó
agyagtábla. Ma a londoni British Museum-ban található, itt
őrzik az asszír-babilóniai irodalom legjelentősebb emlékeit.
Nem tudjuk, mikor keletkezett az eposz. Egyes részletei
sokkal régebbiek, mint az akkád nyelvű Gilgames-eposz,
amely Kr. e. 2000 körül keletkezett. Az Etana-eposz
visszanyúlik egészen az emberi történelem kezdetéig, mert
az agyagtáblán megtalálható egy 5000 évvel ezelőtti
hengerpecsét lenyomata is.
A következő rész az Etana-eposz második és harmadik
fejezetéből való:
A legrégibb tudósítás a világűrből
Etana buzgón könyörgött Samas istenhez, hogy adjon
neki egy csodatevő füvet, amely termékennyé tenné
feleségét. Samas elküldte őt a sashoz. Az megkérdezte, mit
kíván Etana. Csodatévő füvet — válaszolta a király. Akkor
elviszlek egy csillagra — mondta a sas és elindultak.
Kétszer két óra hosszat röpültek már, amikor a sas így szólt
Etanához:
„Nézz le, barátom! Milyen lett a Föld?
És tekints a tengerre!”
Etana lepillantott, aztán így válaszolt:
„A Föld, barátom, hegyhez hasonlít.
A tenger meg távoli vízeséshez.”
141
Kétszer két óra hosszat röpültek újra. Úgy szólt akkor a
sas Etanához:
„Nézz le, barátom! Milyen lett a Föld?”
Etana válaszolt:
„A Föld, barátom, erdőhöz hasonlít.”
Egyre magasabbra emelkedett a sas az ember fiával és
mindig szólt útitársának, hogy nézzen lefelé és mondja el,
hogy mit lát. Végül a Föld csak akkora, mint „egy kicsi
kunyhó”, a tenger meg „kerek víztartó dézsa”.
Ez a riport, amelyet Richard Hennig professzor már
1928-ban úgy ismertetett a Német Mérnökök Egyesületének
évkönyvében, mint a „világ legrégibb repülős meséjét”,
ezzel az elbűvölő szakasszal fejeződik be:
Eagle has landed! (A Sas leszállt)
„Nézz le, barátom! Milyen len a Föld?”
„A Föld barátom, most egy kerek kalács.
A tenger meg kenyérkosárhoz hasonlít.”
Újabb kétszer két óra röpülés után a sas ismét
megkérdezte:
„Nézz le barátom! Milyen most a Föld? És tekints a
tengerre is!„
Etana lepillantott és rémület szorította össze a szívét.
Nem látta már a Földet, sem a tengert. Rákiáltott a sasra:
„Állj meg, állj meg, te barna sas! Én nem akarok az égre
szállni, hadd térhessek vissza a Földre!”
„Eagle has landed” — hangzott az asztronauták jelentése
a houstoni űrközpontban, amikor az Apolló-11 holdkompja
leszállt a szomszédos égitestre.
„A Sas leszállt!”
Ugyanilyen tárgyilagosnak és megfontoltnak tűnik
nekem az Etana űrutazásáról szóló jelentés. Eagle has
landed. A sas leszállt.
142
Bolygórendszerek, súlytalanul lebegő alakok az űrbégi és
technikailag különösnek látszó eszközök a pecséthengerek
félreérthetetlen motívumai
143
A ninivei agyagtábla-könyvtárban megtalálhatók egy, a
világ kezdetéről szóló mítosz részletei is. Már szinte alig
képedtem el attól, hogy ez a nagyon korai teremtésmítosz
tartalmazza mai tudásunk elemeit is (ősleves!) :
Volt idő, amikor sem az égnek, sem a földnek nem volt
neve, amikor az óceán, az őskezdet, a nemző és a tenger
robaja mind megszületett
nem voltak mocsarak, folyók, egyetlen nádkunyhó sem
volt sehol, az ősistenek még nem teremtettek semmit,
nem voltak dolgok és a dolgoknak nevük,
és a sorsok sem voltak meghatározva,
akkor az ősatya és az ősanya — akik vizeiket
összekeverve egy lestet alkottak,
házasságra léptek, s idővel ketten születtek: Latemu és
La-hamu. . .
Lángok fölött a csúcson
I. Szargon (Kr. e. 2334-2278), a harmadik asszír
világbirodalom alapítója haladó szellemű uralkodó volt.
Összegyűjtetett minden fajtájú értékes írást, s azokból
gigantikus könyvtárat hozott létre. Itt megtalálhatók voltak
az özönvízről szóló tudósítások, a világ teremtésének
leírása, s persze mind régebbiek voltak, mint a bibliai
történetek. A Bibliában a Genezis, a Teremtés könyve 31
verset tartalmaz, a sokkal korábbi asszír szöveg hét,
mindkét oldalán teleirt agyagtáblán, több mint ezer sorban
meséli el a teremtés történetét.
Fred Talmini amerikai asszirológus már több mint
negyven éve dolgozik az agyagtáblák fordításán. Idézek
Talmini hozzám írt leveléből:
Az ősi asszír « isten » szó pontosan azt jelenti: lángok
fölött a csúcson. Azokat az írásokat, amelyeket I. Szargon
összegyűjtött, jóval korábbra kellene datálnunk.”
144
A pecséthengereken
lévő
domborma
ábrázolások hatásos
bizonyítékai
az
űrbeli látogatókra
való emlékezésnek.
145
Talmini véleménye alátámasztja a földönkívüli
látogatókkal kapcsolatos elméletemet. Lángok fölött a
csúcson? Éppúgy, mint Ezékielnél!
„És a mennyezeten felül, a mely fejök felett vala, látszék
mint valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi
széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felöl;
És látám izzó érczként ragyogni, a melyet mintha tűz
vett volna körül derekának alakjától fogva és lefelé látám,
mintha tűz lett volna. És fényesség vala körülötte.
Mint a milyen a szivárvány mely a felhőben szokott
lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen
vala az Úr dicsőségének formája és látám és orczámra esem
és hallám egy szólónak szavát.” (Ezékiel könyve 1, 26-27. —
Károli Gáspár fordítása)
Mivel a nyugati kereszténység mindent autentikusnak
tart, ami a Bibliában áll, így kétségtelen, hogy egy
férfikvartettről szól a híradás, akik a „lángok fölött, a
csúcson” voltak.
Aztán, mint egy sötét basszus, megszólal Jehova
vallásának alapítója, Mózes is:
„Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy
leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, és
az egész hegy nagyon reng vala.” Mózes II. könyve, 18, 19.)
Utána pedig Dávid király basszbaritonja zengi:
„Az Úr szava tűzlángokat szór.
Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr
Kádesnek pusztáját.” (Zsoltárok könyve 29, 8-9.)
Megszólal a zsoltáríró szenvedélyes baritonja is:
„A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli
az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet
szolgáivá.” (Zsoltárok könyve 104, 3-4.)
És végül Mikeás próféta harsogó tenorja:
146
„Mert imé kijő az Úr az ő helyéről és leszáll és lépdel a
földnek magaslatain.
És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig
szétszakadoznak, mint a viasz a tűz előtt, mint a
meredekről leszakadó vizek.” (Mikeás próféta könyve 1, 3-
4.) (Károli Gáspár fordításai)
Fred Talmini úgy véli, hogy az asszír pecséthengereken
legalább nyolc különféle foglalatosságokkal bíbelődő alakot
lehet felismerni, s ezek nevének is figyelemre méltó értelme
van. Ezek a következők:
RAMANI
a „Fenséges”
SAMANI
az „Égi”
(Samayi)
KHALABI
a „Révkalauz”
SAPAQI
az „Űrutazó”
GABARI
az „Óriás”, a „Földhözkötözött”
ARAYI
a „Földi ember”
RAYI
az „Ellenőr” vagy a Megfigyelő”
Mi mindent közölnének velünk ezek az asszír
hagyományok, ha egyszer e régi fogalmakat lefordítanák
modern nyelvre?
Mondd, hol vannak az gyökerek. . .
Hírneves etimológusok úgy vélik, hogy az egész
mitológiát meg lehetne magyarázni a szótövek segítségével.
A nyelvtudósok kétségtelenül fontos feladata, hogy a
szavak értelmét a szótőre visszavezetve világítsák meg. De
szerintem van egy akadály, amelyen a leggondosabban
kidolgozott kutatási eredmények is elbuknak: soha nem
lehet megállapítani ugyanis a szavak és fogalmak
keletkezési idejéből vett példát, az akkori alkalmat és
147
Mitológia — kőbe vésve. A kőkorszaki istenség súlytalanul repül a
japán Fogape barlang falán lévő véseten.
keletkezési idejéből vett példát, az akkori alkalmat és
148
eseményt, amelynek következtében létrejöttek. Mire
gondolhattak eredetileg? Ha erre nincs megbízható válasz,
akkor a szótő sem határozható meg, mert gyökerei
ismeretlenek. Ám ha a fordításnál a modern technika
adekvát kifejezéseit is felhasználják, előjön a lényeg. Nincs
ebben semmi trükk, csak előkerülnek azok a riportok,
amiket valaha készítettek, s amelyeket ma nem lehet igazán
megérteni. Pedig csak akarni kell. Éppen eme áttörés
felismerését akarom segíteni, ha szükséges, akár ezeregy
indiciummal.
Tenno — isten és császár
JAPÁN
Egészen 1945. december 15-ig a szövetséges hatalmak
betiltották a japán államvallást, a sintoizmust —, amelynek
legfőbb személyisége a Tenno volt, aki egy személyben
császár, isten és annak földi helytartója. A szövetségesek
meg akarták törni a szorosan Japánhoz kötődő
hagyományokat, mert attól tartottak — jogosan — hogy egy
istenként tisztelt államfő kivonhatja magát a szerződések
alól, ezért a császárt detronizálták.
A sintoizmus hagyományait három könyvben foglalták
össze, a Kojiki 712-ben íródott és a korai események
történetét tartalmazza, a Nihongi harminc kötetben foglalja
össze Toneri herceg történetét, ez egyfajta hivatalos
birodalom-história, keletkezését 720-ra teszik, a Kijuki
pedig az ősidők eseményeit tárgyalja.
Bár ezek a művek a Krisztus utáni időkből valók,
kétségtelenül a korábban keletkezett eredeti szövegek
másolatai, azoké, amelyeket szájhagyományok útján
örökítettek meg írásban.
149
Szabadjon emlékeztetnem olvasóimat a már vázolt Big
Bang elméletre, vagyis arra, hogy az asztrofizikusok szerint
a világmindenség keletkezése az ősatom robbanása
következtében történt. Nézzük most a Nihongi bevezetését!
A mai teóriával való fantasztikus hasonlóság ismerhető fel
benne:
„Az idők kezdetén, amikor az ég és a föld még nem
váltak szét egymástól, és egy alakban volt a férfi és nő (!),
csak káosz volt, és a zagyvalékos masszában rejlett egy
csíra. Ami tisztaság és világosság jött elő belőle, abból lett
az ég; a visszamaradt nehéz, zavaros anyagból keletkezett a
Föld.
A tiszta, finom dolgok egyesülése könnyű volt, a súlyos,
zavaros anyag csak nehezen tudott összeállni.
Ezért lett meg először az ég, és csak utána alakult ki a
Földnek egy bizonyos formája.”
Lemaitre professzor, aki a Doppler-effektust az
ősrobbanás
megvalósulható
ötletként
ismertette,
kijelentette: az univerzum összes anyaga súlyos massza
formájában egyesült egy ősatomban.
A Nihongi szerint:
„. . . zagyvalékos masszában rejlett egy csíra. . . ”
Ma azt mondják a csillagászok, hogy egy évmilliókkal
ezelőtti folyamatban lehűlt a Föld, ásványok, vizek, ércek,
stb. képződtek. A folyamat a szabadon áramló gázokkal
kezdődött, amikor azok egy égitest gravitációs terébe
kerültek.
Nihongi:
„A tiszta, finom dolgok egyesülése könnyi volt, a súlyos,
zavaros anyag csak nehezen tudott összeállni. Ezért lett meg
először az ég és csak utána a Föld. . . ”
Az univerzumban a nagy Big Bang még mindig
„virulens”: a vöröseltolódással bizonyítható, hogy a
150
galaxisok egyre távolodnak egymástól; továbbá az is, hogy
a csillagközi térben, a Nap, a bolygók és a Tejút között —
ugyanúgy, mint azelőtt — különféle gázmolekulák
lebegnek. Az asztrofizika szinte naponta fűzhet új strófákat
az 6si dalokhoz. . .
Nihongi:
„Ami tisztaság és világosság jött elő. . . abból lett az ég: a
visszamaradt nehéz, zavaros anyagból keletkezett a Föld.”
Földek, mint halak a vízben
Jöjjön egy kis mai geológia!
Minden gyerek megtanulja az iskolában, hogy a Föld
külső burkolata a földkéreg, amely úgy viszonyul
planétánk egész térfogatához, mint almához a héja. De ezt
csak hasonlatképpen szokták említeni. Valójában a
földkéreg egy gránitszerű rétegen nyugszik, amely viszont
az óceánok alól hiányzik. A földkéreg legalsó határa a
tengerfelszín alatt 8-15 km mélységben van, a sík
területeknél 30-40 km-re a fennsíkok és a magashegységek
esetén pedig 50-70 kilométerre. 2900 km mélységig tart a
földköpeny, és 5100 km mélységben kezdődik a belső
földmag, amelyet magmának hívnak és tulajdonképpen
nem más, mint forró, gázzal telített folyadék a Föld
legmélyén.
Alfred Wegener geofizikus (1880-1930) 1912-ben hozta
nyilvánosságra kontinensvándorlási elméletét, amelyet a
tengerkutatás eredményei azóta megerősítettek. Wegener
úgy vélte, hogy kezdetben a földrészek egyetlen óriási
kontinenst alkottak, amely később, a földtörténeti
középkorban széttöredezett, s egyes darabjai eltávolodtak
egymástól. Az elméletet Wegener a ma két távoli kontinens,
Dél-Amerika és Afrika tektonikai vonalainak folyamatos
átmenetével támasztotta alá. Még nem telt el sok idő, de
151
Wegener teóriáját a tudományos világ vitathatatlan
tényként vette tudomásul.
De mit mond erről a Nihongi?
„Létrejöttek közöttük az isteni lények. Abból adódik, hogy a
világ teremtésének kezdetén a földrészek úgy úszkáltak ide-oda,
mint játékos halak a vízben.”
Különös? Nagyon is az.
A Nihongi kitűnő információkkal rendelkezett. Mivel
lehetne cáfolni, hogy az istenek, akik az égben jöttek létre,
és akik megteremtették az abszolút tökéletes férfiakat,
tájékoztatták a mítosz szerzőit?
Az etimológusok szerint „ezeket az istenalakokat csak
szimbolikus értelemben lehet felfogni. A valóságban
egyáltalán nem léteztek.”
Megszimatolni a mítoszokban az egykori realitást —
nyilvánvalóan rettenetes gondolat! És ráadásul a
hagyományokat, amelyek történetei helytállóak, miért
nevezik „csak” mítoszoknak? Csak? Melyik fáról kellett
lemásznunk, ha őstörténetünk mitológiája csupán
szimbólumok
gyűjteménye?
És
ha
mégis
csak
szimbólumról van szó, magától adódik a kérdés: minek
alapján keletkeztek ezek a jelképek?
A szimbólum szó a görög symballein-ből származik és az
jelenti: összedobni. A lexikon így magyarázza a fogalmat:
„A szimbólum jelkép, egyéni jelentésátvitellel érzékelteti a
bonyolult lelki folyamatot.”
Kérem, fogadják el a kioktatást, mely szerint a mítoszok
csupán szimbolikusan foghatók fel. Én viszont szeretném
pontosan megtapasztalni a „bonyolult lelki folyamatot” és
mindent meg akarok tudni az „egyéni jelentésátvitel”-ről.
Maga a kísérlet semmi haszonnal nem jár, én csupán pontos
ismereteket szeretnék. Sokkal pontosabbakat.
152
A Nihongi ama része, amely a világmindenség
keletkezésével foglalkozik, így kezdődik: EGY ÍRÁSBAN
EZ ÁLL.
EGY ÍRÁSBAN EZ ÁLL: Amikor az ég és a föld először
szétváltak egymástól, az űrben valamilyen, nehezen
leírható alak lebegett. Abból, magától egy istenség
keletkezett.
EGY ÍRÁSBAN EZ ÁLL: Az ősidőkben, amikor még
minden terület és maga a Föld is fiatal volt, a földek úgy
úszkáltak ide-oda, mint halak a vízben. Abban az időben a
Föld belsejében keletkezett valami, ami olyan volt, mint a
nád rügye. Majd átalakult, s belőle jöttek létre az
istenek. . . . Később az űrben keletkezett valami alak, ami
úszó olajhoz hasonlított, s istenné alakult át.
Hogyan meséljem el mindezt a gyermekeimnek? A
nádrügy áramvonalas csúcsából ember keletkezik, hiszen a
nád nyersanyag, és ebből lehet valami, no de hogy élőlény?
Ez egészen más képzeteket kelt a gyerekekben. . . .
Ami még soha nem látott dolgok leírását illeti, e téren a
rettenetesen bölcs XX. században sem jutottunk tovább egy
lépéssel sem.
Repülő csészealjak — kitalálták a XX. században,
felfedezték 4000-ben
Mintegy harminc evvel ezelőtt egy ember valamilyen
„objektumot” látott az égen — igen, hogy is nézett ki? —,
mintha repülő csészealj lett volna. Azóta már ezrek
jelentették, közöttük az Egyesült Államok Jimmy Cartere is,
hogy megfigyeltek egy ilyen repülő csészealjat. Aki először
látott ilyet, nem talált rá jobb kifejezést, így hát repülő
csészealjról mesélt.
Már előre nagyon élvezem, hogy a 4000-ik év
etimológusai hogyan töprengnek egy XX. századi szó, vagy
153
huszadik századi mítosz jelentéstartalmán. Kutatnak majd
a kiásott archívumok anyagában, meg a könyvtárakban.
Mindig és mindenütt beleütköznek az ominózus repülő
csészealj kifejezésbe. A régész kollegák összeszedik majd a
cserepeket és bebizonyítják, hogy az emberek annak idején
egy ivóedényt csészének neveztek. És mi a helyzet azzal a
dologgal, ami a mítosz szerint repül a levegőben,
változtatta a színét, meglepő kanyarokat mutatott be, és
más különös dolgokra is képes volt?
A 4000. év etimológusai meg fognak egyezni abban,
hogy a repülő csészealj valószínűleg egy közkedvelt
sporteszköz volt, kiváltképpen azért, mert egy aréna
betonmaradványaiból kiástak egy bronzszobrot, amely egy
férfit ábrázolt, aki egy csészealjhoz hasonló dolgot tartott a
kezében, és szemmel láthatólag az ég felé akarta röpíteni
azt. 4000-ben is sikerült tudományosan megmagyarázni a
mítoszt!
Csak semmiféle polgári engedetlenség!
Ugyanúgy, amint az afrikai dogon mítoszokban, a
Nihongi szerint is nyolcan szálltak alá az égből. Nagy füst
vette körül őket, és a le- és felszálláskor hatalmas lármát
okoztak:
Amikor Susa no Wo no Mikoto az ég felé szállt, az egész
tenger úgy morajlott, mintha dörgött volna, a hegyek és a
dombok hangosan nyögtek, s mindez az isteni erő hatására
történt.
Csak egy macskaugrás, egy pas de trois, és máris
Indiában s a bibliai térségeken vagyunk!
Az indiai mítoszokat összefoglaló Ivás, a Mahábhárata
200 000 verssorból áll, és visszamutat a legkorábbi időkbe.
Idézek belőle:
154
Bhima a vimánájával elrepült egy olyan rettentő
sugáron, amelynek fénye vetekedett a Napéval, és olyan
hangja volt, mint a zivatar dörgésének.
Ezékiel is „az Úr dicsőségének formájáról' beszél, és
arról, hogy a zajt, amit a jövetele okoz, „sok vizeknek
zúgásához,” vagy „valami tábornak zajához” lehet
hasonlítani. Amikor a bibliai Úr leszállt a szent hegyre, az
egész környék megtelt zúgással, remegéssel, tűzzel és
fényességgel.
Ma már védekezhet a civil lakosság az ilyesfajta
megpróbáltatások ellen. Időben megtudhatják, hogy hol és
mit
terveznek.
Annak
idején
minden
előzetes
figyelmeztetés nélkül jött „felülről' a sokféle ijesztő dolog.
Találhatunk egyébként hasonlóságot a régi krónikások
írásai és a mai riporterek tudósításai között is. Amikor az
első űrhajó elindult Cape Canaveralből, Florida partjai szó
szerint szinte megremegtek, s a világot is megrengette a hír.
A lenyűgöző élményre a tudósítók alig találtak szavakat.
De térjünk vissza Japánba!
Az égi birodalom kincsei
A korai történések könyvében, a Kojikiban az áll, hogy
Amaterasu napkirálynő leküldte unokáját, Ninigit a Földre,
Japán vidékére, hogy ott uralkodjon. Ninigi Kyushu sziget
nyugati részén szállt le egy hegyre. Három rekvizitumot
hozott magával: egy titokzatos fémtükröt, egy kardot és egy
gyöngyfüzért. Ezek a császári „felségjelek” még ma is
megvannak. . .
Minden évben japánok milliói zarándokolnak Honshu
szigetére, Ise városába, hogy a naikui templomban
megláthassák a templom „belső ereklyéjét”, a birodalmi
kincseket, és leróhassák kegyeletüket. A kardot a Nagoya
melletti Atsuta templomban, a gyöngyfüzért pedig a tokiói
császári palotában őrzik.
155
Régi japán császársír
Az eredeti szent tükör a naikui templom belsejében
található, sok rétegbe belegöngyölve, amelyet nem
nyitottak ki soha, és nem is fognak kinyitni. Ha a burkolat
egy rétegét megrágja az idő vasfoga, a buzgó papok rögtön
gondoskodnak a pótlásról. Hogy a csodacsomagon belül mi
is van, azt egyetlen élő ember sem tudja.
Az égi Ninigi unokája volt Jimmu Tenno, Japán első
igazi uralkodója. Minden japán császárnak ez a címe: azt
jelenti, égi uralkodó. A mitikus dinasztiát egészen
Amaterasu istennőig vezetik vissza. (Ilyen hierarchikus
dinasztiák szerte a világon megtalálhatók, például minden
egyiptomi fáraó is az istenek leszármazottjának tekintette
magát.)
Mindegyik új császár, illetve Tenno a trón elfoglalása
után elindul, hogy Ise templomában bejelentse az
isteneknek, hogy „hivatalba” lépett. A régi időkhöz képest
a ceremónia csupán annyit változott, hogy a császár nem
zárt ökrös szekéren, hanem vasúti szalonkocsiban utazik
oda.
156
Kőbe vésett mitológia. Dogu-
figurák a Kr. e. 600 körüli
időkből,
Suntory
Japán
művészeti
múzeumának
gyűjteményéből. A figurák
űrhajósöltözéket
és
óriás
asztronauta-szemüveget
viselnek.
157
Oda, ahol a mitikus Jimmu Tennónak is nyugodnia kell
síremléke alatt. A hagyomány szerint a trónt Kr. e. 660-ban,
a holdév első hónapjának első napján foglalta el.
Amikor legutóbb 1976 tavaszán Japánban jártam, egy
tévéstábbal forgattunk. Megpróbáltam engedélyt kérni,
hogy
meglátogathassam
a
Jimmu
mauzóleumot.
Lehetetlenség — hallottam mindenfelől: a császári ház
tagjain kívül egyetlen emberfia sem léphet be oda, és a
belső szentélybe kizárólag a Tennónak van joga betenni a
lábát. Ez van. Csak az a kevés vigaszom maradt, hogy a
japán tévések kerítettek egy helikoptert, amellyel köröztünk
néhányat a híres síremlék fölött. A mauzóleumot vizesárok
vette körül, mint egy várat, a síremlék valahol egy fákkal
beültetett domb alatt volt, kevésbé tetszetős falakkal
körülvéve. Többet egyáltalán nem tudtam kikémlelni.
Tulajdonképpen semmit sem láttam.
Egy japán ismerősöm azt tanácsolta, írjam le a
könyvemben azt az óhajomat, hogy szeretnék belépni a
kegyhelyre. A császári ház manapság már van olyan
modern, hogy esetleg teljesíti ezt a szokatlan kérést, s
beenged egy külföldi írót Jimmu Tenno síremlékéhez. Már
sok erőfeszítést tettem azért, hogy szokatlan ügyekben
sikert érjek el. Így most ezt a néhány sort kísérletnek
szánom. Remélem, sikerül. Wait and see. Várj, és meglátod.
A sziget gyermeke és az idődilatáció
A mitológiában nyüzsögnek az olyan grandiózus
események,
amelyeket
először
Albert
Einstein
relativitáselmélete tett érthetővé.
Az időeltolódás lényegét már érintettem Lüscher
professzorral folytatott beszélgetésem során. Lássunk most
egy kőkorszaki példát erre! A Tango-Fudoki hagyomány
egy szigetgyermekről beszél. . .
158
Yosa körzetében volt egy Heki nevű vidék, és ezen a
vidéken egy falu, Csucsukaha nevezetű. Ennek lakosai
között élt egy férfi, akit SZIGETGYERMEK-nek neveztek.
Ez a férfi párját ritkítóan szép volt.
A császár palotája alatt, amelyben éppen Asakura
kormányozta a birodalmat, kis patak folyt, amely a
tengerhez vezetett. A SZIGETGYERMEK beült egy
csónakba, s elindult halászni a tengerre.
Mivel semmit sem fogott, végül elaludt. Akkor hirtelen
egy hasonlíthatatlan szépségű leányalak jelent meg
mellette. A SZIGETGYERMEK megkérdezte a leányt: „Ki
vagy Te és hogy tudtál ilyen váratlanul itt teremni? Az
emberek házai messze vannak innen, és a tenger hullámain
egy ember sincs.”
A lány mosolyogva válaszolt: „Én a levegőn át jöttem.”
A SZIGETGYERMEK újra kérdezte: „Hogyan tudtál a
levegőn át idejönni?”
A lány azt felelte: „Én az égből jöttem. Kérlek, ne
kételkedj ebben és szeress engem. Arra vágyom, hogy veled
éljek örökké. Örökké, mint az ég és a föld. Ha követni
akarsz engem, egy darabig ne nyisd ki a szemed!”
Nemsokára mindketten egy különös szigetre érkeztek,
amely gyöngyökkel volt behintve. A SZIGETGYERMEK
akkora ragyogást még soha nem látott. Egy csillogó
palotából előjött hét fiú, akiket Pleiádoknak neveztek (hét
csillag az égen), aztán jött nyolc fiú, akiknek neve Hyadok
volt. (A Bika csillagkép fejét ábrázoló csillagok — EvD)
SZIGETGYERMEK megismerkedett a szép leány
anyjával és apjával, akik felvilágosították őt az emberek
világa és az égi világ közötti különbségekről.
SZIGETGYERMEK feleségül vette az ég leányát, és örömük
tízszer nagyobb volt, mint a földi embereké.
159
Amikor már három év eltelt, SZIGETGYERMEK hirtelen
honvágyat érzett. Sóvárgott a szülei után is. Bánata kiült az
arcára is.
Akkor megkérdezte a lány: „Már egy idő óta látom
rajtad, hogy más vagy mint régebben. Kérlek, mondd el,
mit kívánsz!”
SZIGETGYERMEK így válaszolt: „Elhagytam a hazámat,
az övéimet meg a barátaimat. Ide jöttem messze, az istenek
országába. Állandóan erőt vesz rajtam a honvágy. Ha
lehetne, szeretnék egy kis időre hazamenni, hogy láthassam
a szüleimet.”
Elbúcsúztak egymástól, a férfi hajóra szállt, de most is be
kellett csuknia a szemét. Egyszerre megérkezett a hazájába,
Csucsukaha körzetébe.
Körülpillantott a helységben: minden megváltozott
benne, még a lakói is. Semmit sem talált azon a helyen, ahol
a házuknak kellett volna állnia. Megkérdezett a
SZIGETGYERMEK egy ottani lakost: „Hol lakik a
SZIGETGYERMEK családja?”
A kérdezett azt felelte:,,Honnan jössz te, hogy ilyen
régen élt emberek után kérdezősködsz? Dédapáim
meséiből tudom, hogy valamikor a régi időkben élt itt egy
férfi, akit SZIGETGYERMEK-nek neveztek. Egyedül ment
ki a csónakjával a nyílt tengerre, és sohasem tért vissza.