Miközben keletnek tartasz, észreveszed, hegy egymástól azonos távolságra egy-egy kürtőt vágtak az alagút felé a földbe. A kürtők kisebbek, mint a főakna, amelyen lejöttél. Ezek világítják meg a bányát, és ezek biztosítják a szellőzést is, de elég magasan vannak, és megmászhatatlanok. Nyilvánvaló, hogy itt régen rabszolgák dolgoztak, akiknek látniuk és lélegezniük kellett, de fogvatartóik nem akarták, hogy el tudjanak menekülni. Hamarosan kiderül, hogy ez valaha rézbánya volt. A telér ugyan már kimerült, de találsz egy zöldes ércrögöt, amit el is teszel. Kisvártatva egy erősen bűzlő elágazáshoz érsz. Ha jobbra fordulsz rajta - lapozz a 325-re. Ha a fő alagúton folytatod az utat - lapozz a 370-re.