JEGYZETEK

Művében Machiavelli örök emléket állított egy ma is létező firenzei parknak és reneszánsz palotának, az Orti Oricellarinak, az ott gyülekező tudós elitnek 1516-tól vagy 1517-től kezdve maga Machiavelli is tagja volt. Az évek multával oldódik a keserűség, és a megaláztatás okozta fájdalom sem olyan erős már, Machiavelli rövidebb-hosszabb időre belovagol a fővárosba, s keresi a baráti kapcsolatokat. Az Orti-palotát Bernardo Rucellai építette a XV sz. végén, az elnevezés a tulajdonos nevének latinos változata. Unokája, a béna, de szellemileg annál mozgékonyabb Cosimino maga köré gyűjtötte Firenze és Itália szellemi elitjét, többen republikánus gondolkodásúak, és a Medici-ház ellenségei voltak. A tízes években az összejövetelek jellege irodalmi, tudományos és esetleg társadalmi, s egyáltalán nem jutott felszínre a Medici-ellenesség. Amikor 1522-ben az Orti tagjai közül többen belekeveredtek egy Medici-ellenes összeesküvésbe – meg akarták gyilkolni Giulio de' Medici bíborost, firenzei érseket, aki akkor a város legfőbb ura is volt –, az Orti összejövetelei megszűntek. Az Ortiban maga Machiavelli olvasott fel részeket a Dialoghiból, dramatizálva 1518-ban felolvasták a Mandragorát is, 1519-ben és 1520-ban írta meg Dialoghi sull'arte della guerra c. művét, amely feltehetően éppen az Ortiban lefolyt beszélgetésekből keletkezett. Bár erre konkrét bizonyíték nincs, a feltételezés igen valószínű, maga Machiavelli így mondja, a mű párbeszédes, a szereplők az Orti-összejövetelek ismert tagjai: a házigazda: Cosimo Rucellai, Zanobi Buondelmonti, Luigi Alomorri és Battista della Palla. Ők vitáznak Fabrizio Colonnával, a kor egyik legismertebb zsoldosvezérével, aki a lombard háborúból jövet 1516-bar Firenzében tartózkodott. Machiavelli alapgondolata a zsoldoskatonaság elleni polémia, nem egészen véletlenül éppen Colonna szájába adja az állandó hadsereg dicséretét, sőt Colonna az, aki az állandó hadsereg, a firenzei milícia elleni kifogásokra azt válaszolja: a hiba az emberekben van, nem pedig a milícia szervezetében és rendszerében. A zsoldoskatonaságnak is volt jelentősége, Firenzében azonban általában nem vált be, mert a város polgári vezetői nem akartak áldozni, s kevés pénzért fogadtak fel katonákat, akik fizetésük arányában kevés teljesítményt nyújtottak. A Machiavelli által nagyra becsült Francesco Sforza milánói uralkodó is zsoldoskapitány volt, sőt a kis államát gazdagítani tudó, igazi reneszánsz fejedelem, az urbinói Federico is az volt. Azt viszont el kell ismerni, hogy Machiavelli vezető tisztviselői tevékenysége korszakától fogva az állandó milícia lelkes híve, sőt a firenzei milícia érdekében konkrét intézkedéseket foganatosított. 1506. december 6-án kiadja első „provisione” elnevezésű rendeletét, amelyben elrendeli a gyalogság toborzását, s intézkedik a milícia kilenctagú vezérkarának felállításáról, a második „provisione” 1512. március 30-án kelt, a Firenze és Machiavelli számára oly tragikus esztendőben, ebben a Machiavelli által kevésbé kedvelt lovasság szervezésére utasít. A két rendelet témái térnek vissza a Dialoghi c. értekezésében is, újabb bizonyíték, mennyire összefonódott Machiavelliben gyakorlat és elmélet. A mű az első modern hadtudományi értekezés, a magyar tudományos irodalom Kőrösi Sándortól kezdve igyekezett a mű (és Machiavelli más munkái), továbbá Zrínyi Miklósnak főként a Vitéz hadnagy és a Mátyás király életéről való elmélkedések c. prózai művei közt párhuzamot kimutatni. Klaniczay Tibor szerint azonban a korábban kiemelt párhuzamok általában olyan közhelyek, amelyek Machiavelli óta mind a politikai, mind a katonai irodalomban általánosakká váltak, mintegy benne voltak a levegőben, s a közvetlen források szempontjából nemigen bizonyítanak. Klaniczay meggyőz arról, hogy Zrínyi forrásai, mintái „egytől egyig velencei kiadású olasz könyvek, melyek azonban nemcsak olasz, hanem spanyol és francia műveket is közvetítenek” (Malvezzi, Alamos, Mathieu). Visszatérve az 1 Dialoghi Bull 'arte della guerra c. műhöz, mutassunk rá arra, mennyire fontos volt az Orti Oricellariban összegyülekező baráti kör Machiavelli számára, a Dialoghit nem véletlenül ajánlotta az 1521-es nyomtatott kiadásban Lorenzo Strozzinak, aki az Orti-összejöveteleknek szintén résztvevője volt. Lorenzo, a híres firenzei család sarja mutatta be Machiavellit 1520. március 10. körül Giulio de Medici bíborosnak, aki akkor a város kormányzója volt. A bemutatás sikerrel járt, s meghozta Machiavelli számára az anyagi és társadalmi emelkedés lehetőségét, a firenzei állam hivatalos és jól fizetett történetírója lett. De szeretetet érzett Machiavelli két másik barátja iránt is, I Discorsi sopra la príma Deca di Tito Livio c. művét Cosimo (Cosimino) Rucellainak és Zanobi Buondelmontinak ajánlotta.