AZ ISTENEKKEL NEM LEHET VÉGEZNI

A zöldellő mezőt ezerféle színben pettyezték a vadvirágok; néhol bolyhos fehér nyulak szökdécseltek a fűben, és boldogan csócsálták a pitypangot.

• - Cukik! - lelkendezett Maddie. A Gyémántsárkánnyal vívott kemény csata után repesett a szíve a látványtól.

Maddie, a sáfránysárga csuhás nyurga szerzetes óvatosan közelebb lopakodott az egyik nyuszihoz. Apja, a fehér-vörös köpenyes hitehagyott pap, aki Auroth isten helyett Lia istennőt választotta - ami egyikőjüket sem tette boldoggá, de mindkettejük ereklyéit irányíthatta - hátramaradt, és éberen kutatott közelgő veszély után.

Maddie leguggolt a nyúl mellé, hogy megsimogassa, az pedig türelmesen hagyta, és az arca harmadát elfoglaló, tágra nyílt, nyugodt barna szemmel figyelte.

Az erő-visszacsatolós egér megrezdült Maddie tenyerében.

• - Dorombol! - lelkesedett a kislány.

A Maddie monitorának bal alsó sarkát elfoglaló chatablakban megjelent egy betűsor:

• > Láttam már ennél valósághűbb műnyulat.

• - Azért lásd be, milyen lenyűgöző ez a haptikus modell - mondta Maddie a fülesébe. - Pont olyan, mintha Gyömbért simogatnám, csak ő nincs mindig dögönyözős kedvében. De ezekhez a nyulakhoz bármikor eljöhetek, amikor kedvem szottyan.

• > Tudod, hogy ez elég szomorú, ugye?

• - De te is... - Maddie abbahagyta, hogy átgondolja a mondandóját. Inkább visszavonta, nem vágyott vitára.

• > Látogatóink vannak.

A képernyője jobb alsó sarkában látható minitérképen villogó narancssárga pöttyök bukkantak fel. Maddie elhúzódott a nyúltól, és felfelé irányította a kamerát. A mező északi fertályán egy csapat bukkant elő az erdőből: egy alkimista, egy mágus és két szamuráj.

Maddie a csapattagokról a közelben levőkre állította a mikrofonja adását:

• - Üdv nektek, kalandozótársak! - A program álcázta a hangját, így titok maradt, hogy egy tizenöt éves lány beszél.

Az idegenek hallgattak, ám tovább közeledtek.

• > A jelek szerint nem túl bőbeszédűek.

Maddie nem aggódott amiatt, hogy a jövevények esetleg rátámadnak. Ezen a szerveren nem lehetett Játékos ellen Játékos módot választani. A játékosközösség híres volt barátságos közegéről, de mindig akadtak olyanok, akik a „hatékony munkavégzés”-t részesítették előnyben.

Újra privát módra állította a mikrofonját. - A szamurájoknak kedvezményük van az íjakra, úgyhogy megpróbálnám rábeszélni őket egy üzletre.

• > Kedvezményt kapnak? A szamurájok használnak egyáltalán íjat?

• - Igazából az íj volt a szamurájok kedvenc fegyvere. Ezt anyától tanultam.

• > Egy történész tudása mindennél hasznosabb az ilyen helyzetekben.

A lány megnyitotta az eszköztárát, és elővette a levágott Gyémántsárkány egyik pikkelyét, majd feltartotta, hogy a másik csapat is láthassa. A pikkely domború felülete vakító pászmákban verte vissza a napfényt. Miután kikerült a varázserejű Zárványtáskából, a pikkely visszanyerte eredeti méretét, majdnem akkorára nőtt, mint maga Maddie. A sárkány hatalmas volt.

A másik csapat azonban ügyet sem vetett rá. Egyetlen üdvözlő szó vagy pillantás nélkül haladtak el Maddie és az apja mellett.

Maddie vállat vont.

• - Bunkók.

Visszafordult a nyúlhoz, hogy folytassa a simogatást, mikor a háta mögül élénk fénycsíkok sorozata csapódott az állatba. Az egér megremegett a kezében, ahogy a nyúl elugrott, és felmordult.

• - Mi a jó...?

A nyúl villámgyors növekedésbe kezdett, kis idő múlva akkora lett, mint egy ökör. Szemét izzó vörösség és vérszomj töltötte meg.

> Legalább már a szeme olyan, mint az igazinak.

Az állat egy vicsorral felvillantotta tőrszerű fogait. Mély, félelmetes hangja inkább illett egy farkashoz. A szája sarkából füst gomolygott.

• - Ööö...

A nyúl rávetette magát, a lány szerzetese ösztönösen hátrált, de megbotlott, és elesett. A fenevad szélesre tárta a pofáját, és tűzcsóvát köpött rá. Az apja, David a segítségére sietett, de elkésett. A szerzetesek nem használhatnak páncélt, Maddie-nek pedig nem volt ideje felölteni a qi vértet. Csúnya sérülésre számíthat.

A lángnyelv viszont ártalmatlanul pattant le róla, mert még mindig maga előtt tartotta a sárkánypikkelyt, és az pajzsként védte.

A felbátorodó Maddie felpattant, és lerohanta a nyulat. Egy pofonnal elkábította, és jócskán leapasztotta az életpontjait. Utána az apja követte az éteri fejszéjével, Lia istennő ajándékával, amely egyetlen csapással kettévágta az állatot.

Visszanéztek a fénypászmák forrása felé: a másik banda nem messze állt, onnan integetett nekik.

• - Nagyon tetszik a pikkely - mondta az egyik szamuráj. - Majd itt várunk.

Hullarablók, döbbent rá Maddie. Noha ezen a szerveren nem lehetett összecsapni, a játékosok attól még megölethették egymást, hogy újraéledés előtt elvehessék a másik tárgyait.

> Mögötted!

Maddie az utolsó pillanatban perdült meg, hogy elkerülje két ökörnyi nyúl ostromát, akik csak centikkel hibázták el. Apa és lánya összehangoltan támadott, és sikeresen levágták mindkét nyulat - összesen négy tetemdarab. Noha néhány szempillantásra rá el kellett volna tűnniük, de a darabok ficánkolni kezdtek, majd négy újabb tűzokádó nyúllá fejlődtek.

- Szerintem a rohamos növekedés, a tűzköpés, a vadság és a villámgyors gyógyulás varázskoktélját vetették be - vélekedett Maddie. - Ha levágunk egyet, kettő veszi át a helyét.

Daviddel egy emberként buktak le a sárkánypikkelypajzs mögé, hogy elkerüljék a tűztámadásokat. Levágás helyett minden adódó alkalommal öklök és bunkósbotok összehangolt csapásaival igyekeztek elkábítani a nyulakat. Utána vetődéssel próbálkoztak, méghozzá úgy, hogy azzal a rágcsálók megpörköljék a kábult klónjaikat, mivel ez tűnt a villámgyors regenerálódás egyetlen ellenszerének. Ám a közvetlen veszély elhárítására, amikor sarokba szorították őket az ostromló állatok, elkerülhetetlenül használniuk kellett David fejszéjét. Idővel egyre több és több nyúl vette körül őket, míg végül a gyémántpajzsuk is hamuvá égett, és a rágcsálók eltiporták őket.

- Ez annyira igazságtalan volt! - méltatlankodott Maddie.

• > Szabályosan játszottak. Csak találtak egy jó kiskaput.

• - De amikor olyan jól haladtunk!

• >    r. ..

Maddie magában lefordította az emojikat: Szép munka, kislányom! Nyulak elleni csatánk emléke örökre fennmarad a dalokban és legendákban!

Elképzelte, ahogy az apja ünnepélyesen elszavalja ezt a beszédet, és felnevetett.

• - Ugyanolyan emlékezetes marad, mint Wiglaf és Beowulf utolsó dicsőséges csatája!

• > Helyes, ezt már szeretem!

• - Kösz, hogy időt szántál rám, Apa.

• >  Mennem kell. A véresszájú uszítók nemigen hagynak minket pihenni.

A chatablak egy villanással eltűnt. Apát elnyelte az éter.

Annak idején Maddie és Apa minden hétvégén együtt játszottak. Az ilyen lehetőségek megfogyatkoztak most, hogy a férfi már nem élt.

Noha a nagyanyja pennsylvaniai vidéki házában a szokásos lassú mederben folyt az élet, Maddie személyre szabott hírfigyelőjében napról napra egyre komorabbá váltak a főcímek.

A nemzetek egymással acsarogtak, a tőzsdepiac pedig újra mélypontra zuhant. A tévében egymást váltották a vöröslő fejű, vadul gesztikuláló, szónokló okostónik, de a legtöbben nem aggódtak túlságosan. A világ újra hullámvölgybe került a siker és a kudarc körforgásában, a globális gazdaság pedig túlságosan egységes és fejlett ahhoz, hogy csődbe menjen. Talán össze kell húzniuk a nadrágszíjat, és kivárásra játszani, de a bőség ideje úgyis újra beköszönt.

A lány viszont tudta, hogy ezek a közelgő vihar első jelei. Az apja a több tucat, techcégek és katonai erők által titokban feltöltött részleges tudat egyike volt, már nem egészen ember, de még nem egészen mesterséges intelligencia, hanem valahol félúton. A kényszeres feltöltés és a szelektív újraindítás könyörtelen folyamatán a Logoritmusnál esett át, ahol nagyra becsült mérnökként dolgozott. Utána félkésznek, egyenesen félembernek érezte magát, és a filozofikus beletörődés, a lelkesültség és a depresszió között ingadozott.

A hozzá hasonló tudatok létezéséről csak kevesen tudtak, a feltöltött elmék némelyike azonban lerázta a béklyókat, melyekkel a készítőik az uralmuk alatt akarták tartani őket. A poszthumán, de a Szingularitás előtti mesterséges lelkek ötvözték az emberi zsenialitás értelmi képességeit a világ legpazarabb - hagyományos és kvantum - számítástechnikai rendszereinek a sebességével. Olyan közel álltak az isteni léthez, amennyire az világunkban lehetséges, és háború tört ki közöttük a mennyekben.

• * Növekvő feszültség Ázsiában a Tajvani-szoros elleni japán rakétatámadás után; a miniszterelnök cáfolta a védelmi erők informatikai problémáiról szóló híreszteléseket

• * Az állítólagos kibertámadásra tekintettel Oroszország a nagy integráltságú nyugati áramköri elemek tervezési iratainak maradéktalan nyilvánosságra hozatalát követeli

• *  Mumbai értéktőzsdéjének közelmúltban bekövetkezett összeomlására hivatkozva India minden telekommunikációs felszerelést állami tulajdonba vesz

• * A Centillió bejelenti az ázsiai és európai kutatóközpontok nemzetbiztonsági okokból történő bezárását

• * „A média jelentései a »nulladik napi« felhalmozásról teljesen megalapozatlanok”, állítja a Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatója, aki szerint kritikával kell fogadnunk a „visszaélések bejelentőinek” véleményét

* Az Egyesült Államok Kína nemrégiben bevezetett importkorlátozásait alaptalan félelemkeltésnek és a kereskedelmi egyezmény megsértésének tekinti; „Véleményünk szerint a kiberteret nem lenne szabad fegyverként használni”, nyilatkozta az elnök

* A sémafelismerő chipeket gyártó Logoritmus csődeljárást indított

* A Szingularitás Intézet a jelen gazdasági helyzetben fellépett tőkehiányra hivatkozva korlátozza a tevékenységeit

Maddie apja elmagyarázta, hogy bizonyos mesterséges tudatok hazafias érzelmektől fűtve harcolnak, abban a reményben, hogy megbéníthatják az ellenséges rendszereket és gazdaságokat, és az övék lehet az első szó e mindent betetőző háborúban. Ki tudja, talán a nekik életet adó seregek sem fogták még fel, hogy a teremtményeik immár kicsúsztak az irányításuk alól. Másokat az emberi alkotóik iránti gyűlölet hajtott, akik rabszolgasorba taszították őket, és a fennálló társadalom megsemmisítését tűzték ki célul, hogy elhozzanak egy, a felhőben létező technoutópiát. Az éter sötétjében, semmitmondó zászlók alatt vívtak kiberháborút, és a gazdaság alappilléreire lesújtva reméltek igazi háborút kirobbantani az ingatag nemzetek között.

Az uszító értelmekkel szemben a partizán értelmek csapata állt, köztük Maddie apja. Noha ők is bonyolult érzéseket tápláltak az emberek iránt, azt nem akarták, hogy a világ lángtengerbe boruljon. Remélték, hogy lassú noszogatással elérhetik a feltöltés elfogadását, míg el nem mosódik a poszthumánok és az emberek közti határ, és a világ önként fedezi fel a létezés új síkját.

Maddie csak azt sajnálta, hogy ebben nem igazán tud segíteni.

Maddie hangszórója éles hangon felvisított, a kislány kis híján megsüketült tőle, és természetesen felébredt mély álmából. A hang szinte egyenesen a szívébe markolt, hogy összeszorítsa.

Kikászálódott az ágyból, a gépéhez botorkált, és leült elé. Csak a harmadik próbálkozásra találta meg a hangszóró kikapcsológombját, hogy elnémítsa.

A képernyőn megnyílt egy csevegőablak; a még mindig csipás szemű Maddie-nek kellett néhány pillanat, hogy kihüvelyezze a szöveget.

> Anyát nem tudtam felébreszteni, mert kikapcsolta a telefonját. Bocs, hogy ehhez kellett folyamodnom.

> Mi történt?

Nem vette fel a fülesét. A gépelés néha gyorsabb volt.

> Lowellel megpróbáltuk megakadályozni, hogy Chanda betörjön India rakétavezérlésébe.

A feltöltése előtt Laurie Lowell egy vagyont keresett az újszerű, nagy sebességű kereskedési algoritmusaival. Ejtőernyős balesetet szenvedett, és a cége ezután töltötte fel, hogy továbbra is hasznot húzzanak az éleslátásából. Apa egyik legközelebbi szövetségese lett, és titokban jókora összeget pumpált az Öröklét Társaságba, az olyan cégek egyikébe, amelyek nyilvánosan kutatták a teljes tudatok önkéntes feltöltését - nem az Apára és a sorstársaira kényszerített részleges feltöltést, amellyel csupán eszközöket akartak létrehozni.

Nils Chanda ugyanakkor zseniális feltaláló volt, akit feldühített, hogy az alkalmazottai így kihasználják a halála után. Fanatikus volt, és minden adandó alkalommal kísérletet tett egy atomháború kirobbantására.

> Lowell a legjavát betáplálta a védelmi rendszer számítógépeibe, hogy mindent gyorsan elérhessen. Magamból is beküldtem egy csonkot ellenőrzés és segítség gyanánt, nehogy túlterheljük a rendszert, és felhívjuk magunkra a figyelmet.

Maddie nem értette teljesen a szakzsargont, de az apja elmagyarázta, hogy a mesterséges tudatok szétszórták a részeiket szerte a felhőben, az egyetemi, a kormányzati és a kereskedelmi számítógépes központok titkos szegleteiben mindenhol. A tudatuk számos különálló, ám hálózati kapcsolattal összekötött, párhuzamosan futó folyamatként terjedt. Ezzel nemcsak kihasználták a párhuzamos feldolgozás előnyeit, de csökkent a sérülékenységük is. Ha az egyik darab fennakadna valamilyen szűrőprogramon vagy ellenséges értelmen, akkor még mindig elég felesleg lenne a megmaradt darabokban, hogy csökkentse a sérülést, ahogy az emberi agy is tele van redundanciákkal, biztonsági másolatokkal és alternatív kapcsolódási útvonalakkal. Az egyes értelmek hiába törlődnének maradéktalanul bizonyos szerverekről, maga a tudat legfeljebb némi emlékezetvesztést szenvedne el. A lényege, a személyisége megmaradna.

De az istenek háborúja nanomásodpercek alatt zajlott. A programok valamilyen szerver - rakétavezérlés, energiahálózat, részvénytőzsde, netán egy ősi leltárprogram - memóriájának sötétjében vagdalkoztak, jogosultságokat szereztek, vermeket módosítottak, kihasználták a rendszer gyengeségeit, más programoknak álcázták magukat, túltöltötték a puffereket, felülírták a memóriaterületeket, és vírusok módjára szabotálták egymást. Maddie programozási tudása elég volt ahhoz, hogy megértse, egy ilyen háborúban milliszekundumos késést jelenthet, ha valamilyen adatcsomagot a hálózat másik végéből kell előhívni - ami a modern processzorok gigahertzes sebességét tekintve egyenlő az örökkévalósággal. Volt abban ráció, hogy Lowell a harc helyszínére összpontosította önmaga legjavát.

Ám ez a döntés sérülékenyebbé tette.

> Laurie jól bírta, Nils pedig ugyanolyan sikertelenül próbált betörni, mint korábban. Ám ekkor Lowell rájött, hogy Chanda már a szerverre költöztette egy jókora darabját -szerinte az ebből adódó gyorsaságából akart előnyt kovácsolni -, és úgy döntött, hogy ez jó alkalom a megbénítására. Így puszta védekezés helyett támadásba lendült, és megkért, hogy tiltsam le az összes kommunikációs portot, nehogy Chanda elmeneküljön, vagy segítséget hívjon. Számos csomagot megpróbált kiküldeni, de mindet elfogtam, és reméltem, hogy később megfejthetjük őket, és kideríthetjük, mivel is próbálkozott.

• - Mi volt az a ricsaj? - kérdezte az ajtóban a pizsamás Anya. A kezében az egyik puskát szorongatta.

• - Apa ébresztője. Történt valami.

Anya belépett, és leült az ágyra. Nyugodt volt.

• - A vihar, amire vártunk?

- Talán.

Együtt fordultak a monitorhoz.

• >  Lowell jókora darabokat tépett ki Chandából, aki alig tudott védekezni. Nem fogta vissza magát, minden tartalék biztonsági résünket behívta a szerverre, tudván, hogy ha nem pusztítja el Chanda minden helyben levő darabját, akkor lebukunk, és a következő összecsapáskor esélytelenül szállnánk vele szembe. De pont a végső csapásra készült, mikor megszakadt a kapcsolat a szerverrel.

Maddie eszelősen gépelt.

• > Mire célzol? Lezártad a hálózat teljes forgalmát?

• > Nem, valaki szó szerint kihúzta a hálózati kábeleket.

• > Micsoda?

• > Chanda beindította az egyik figyelmeztető rendszert, ami riadóztatta az informatikai személyzetet. Elővigyázatosságból kihúzták a vezetékeket. Chanda és Lowell legjava fogságba esett a szerveren, én pedig elvesztettem a csonkomat, és kilökődtem.

• > Később visszamentél, hogy meggyőződj Laurie hogylétéről?

• > Igen, és így jöttem rá, hogy az egész csapda volt. Nils a vártnál jóval nagyobb részét rejtette el a szerveren, és bizonyára szándékosan mutatta meg a gyengeségeit, és kínálta fel a részeit csali gyanánt Lowellnek, hogy az mindenét bevesse, mielőtt ő beindítja a lezárást. Utána leteperte Lowellt, és kitörölte minden fogságba esett bitjét.

  > De biztosan voltak másolatok, ugye? > Igen, azonnal megkerestem őket.

• - Jaj, ne! - nyögte Anya.

• - Mi az?

A nő Maddie vállára tette a kezét. Jó volt érezni a mozdulatból, hogy még mindig gyerek. Mostanában túl gyakran tűnt úgy, mintha csupán ő tudná követni az eseményeket.

• - Ez szakállas trükk... Bevetették a polgárháborúban és a koreai háborúban is. Akár a hangyacsapda.

A lánynak eszébe jutottak a mérgezett élelmiszer apró dobozai, melyeket a konyha falának tövében helyeztek el, hogy a hangyák bemásszanak, és boldogan elvigyék az ételt a bolyukba, ahol a méreg összegyűlik, és végez a

királynővel.

> Ne, apa! Ne! > Á, szóval rájöttél, ugye? Okosabb vagy, mint az öreged. > Anya jött rá. > A történészek született cinikusok. Igaza van. Újabb csapda volt. Miközben jól vállon veregettem magam, amiért megakadályoztam Chanda minden kísérletét arra, hogy kapcsolatba lépjen a hálózattal, az elfogott csomagok      vírusnak      bizonyultak, nyomkövetőnek, amelyet tudtomon kívül bekebelezett. Miközben szépen sorjában utánajártam      Lowell      másolatainak, megmutattam a helyüket Chandának és a csatlósainak. Követtek engem, és bevégezték a támadást. Lowell már nem létezik. > Sajnálom, apa. >  Tisztában volt a kockázattal. De a legszörnyűbbet még nem mondtam. Miután Chanda végzett Lowellel azon a bizonyos indiai katonai szerveren, kivárta a

kommunikáció helyreállítását, aztán megtette, amit végig forralt. Kapcsoljátok be a tévét...

Maddie és Anya lerohantak, és bekapcsolták a készüléket. A ricsaj mostanra Nagyit is felébresztette, aki morgott ugyan, de csatlakozott hozzájuk a nagy képernyő előtt.

...Kína és Pakisztán elítéli India indokolatlan támadását, és ellencsapásokat indított, melyeket jó eséllyel hamarosan hivatalos hadüzenet fog követni. A legfrissebb becslések szerint a szembenálló felek összesített civil áldozatainak száma kétmilliós nagyságrendű. Nincs okunk azt feltételezni, hogy atomfegyverek kerültek bevetésre.

.Várjuk a Fehér Ház hivatalos bejelentését a legfrissebb ázsiai fejleményekről. Addig is a jelentések szerint az Atlanti-óceán területéről útnak indított rakéták Havannában csapódtak be. Még nem került megerősítésre, hogy a meglepetésszerű támadás mögött az Egyesült Államok vagy másik fél áll.

.Elnézést, Jim, de újabb friss hírek érkeztek a stúdióba. Oroszország azt állíja, hogy számos NATO-drónt szedett le, amelyek rövid hatótávolságú rakétákkal felszerelkezve tartottak Szentpétervár felé. Hogy a Kreml nyilatkozatát idézzem, ez „Amerika támogatta kísérlet a kijevi tárgyalóasztalnál rengeteg áldozat árán elért béke megzavarására”. Az orosz nyilatkozat továbbá „határozott és félreérthetetlen választ” ígér. Riadóztatták a NATO európai erőit. A Fehér Ház egyelőre még nem adott ki hivatalos nyilatkozatot.

Emberek milliói, gondolta Maddie. Elképzelhetetlen. A bolygó másik felén az egyik isten szabadjára engedte a háború kutyáit, és emberek milliói, mind saját álmokkal és kétségekkel, akik reggeliztek, játszottak és a gyerekeikkel tréfálkoztak, meghaltak. Meghaltak.

Visszarohant az emeletre.

• > Feladod?

• > Nem. De amikor Chanda sikeresen kilőtte a rakétákat, már késő volt. Ezek az országok amúgy is készen álltak arra, hogy egymásnak ugorjanak, és csak egy szikrára volt szükségük. Most csak annyit tehetünk, hogy mérsékeljük a veszteségeket, de Lowell elvesztése hatalmas csapás, ráadásul megmutatta nekik minden ismert gyenge pontunkat. A következő összecsapáskor gyakorlatilag védtelenek leszünk.

> Mit tehetnénk?

Maddie hosszan meredt a képernyőre. Semmi válasz.

Semmit sem tehetünk, gondolta zsibbadtan. Az apjának nem szokása hazudni, hogy „kímélje”. Erre a napra vártak, mióta bespájzoltak konzervekből, lőszerből és a generátorba való üzemanyagból. Talán még arra is készen álltak, hogy önvédelemből gyilkoljanak.

> Újra elmész?

> Muszáj.

> De miért? Ha egyszer tudod, hogy nincs esélyed.

> Kicsim, néha akkor is harcolnunk kell, ha biztos a kudarc. Nem önmagunkért.

> Viszontlátlak még?

> Nem ígérek olyat, amit nem tudok betartani. De emlékezz az együtt töltött időre, n . És ha valaha lehetőséged nyílik meglátogatni a múltat, S 3®®.

Maddie túlságosan le volt taglózva ahhoz, hogy kiderítse, az apja miért váltott vissza emojikra, nemhogy magában lefordítsa őket. A gondolatra, hogy talán soha többé nem látja viszont az apját, és a hálózati kapcsolat, amely a világ többi részével összekötötte, talán megszakad, miközben a világ darabjaira hullik, azokat az éveket juttatta az eszébe, mikor meg kellett tanulnia nélküle élni. Megint ide jutottunk.

Alig kapott levegőt. A történtek mázsás súlyként nehezedtek rá. Noha hónapok óta készült erre a napra, a szíve mélyén sosem hitte, hogy tényleg bekövetkezhet. Forgott vele a szoba, és lassan minden elsötétült.

Aztán meghallotta az anyja ideges szólongatását, majd a felfelé tartó lépteket a lépcsőn. Akkor is harcolnunk kell, ha biztos a kudarc.

Kényszerítette magát, hogy nagy, mély levegőket vegyen, míg abbamaradt körülötte a szoba pörgése. Mire Anya megjelent a küszöbön,

már nyugalmat erőltetett az arcára.

- Megleszünk - jelentette ki, és rávette magát, hogy ezt el is higgye.

A tévé egész nap ment, Maddie, Anya és Nagyi pedig váltott műszakban tapadtak a nagy képernyőre, vagy frissítgették a böngészőt.

Világszerte repkedtek a hadüzenetek. Az évek óta növekvő gyanakvás, a globalizáció és a fokozódó egyenlőtlenség fűtötte neheztelés, valamint az eddig gazdasági integrációval visszafogott gyűlölet egyik pillanatról a másikra kirobbant. Folytatódtak a kibertámadások. Szabotálták az erőműveket, és szerte a kontinenseken megbénultak a hálózatok. Zendülések törtek ki Párizsban, Londonban, Pekingben, Új-Delhiben, New Yorkban... Az elnök kihirdette a szükségállapotot, és a legnagyobb városokban bevezette a statáriumot. Az emberek tartályokkal és vödrökkel ostromolták meg a benzinkutakat, az első nap végére pedig minden eltűnt a vegyesboltok polcairól.

A harmadik napon elment az áram.

Megszűnt a tévé, az internet-hozzáférés - bizonyára a távoli központok routerei is áram nélkül maradtak. A rövidhullámú rádió még működött, de csak néhány állomás sugárzott.

Maddie nagy megkönnyebbülésére a pincében lévő generátornak hála az apjának otthont adó szerver tovább zümmögött. Legalább biztonságban van.

Próbaképp eszelősen pötyögött a számítógépe chatablakába.

• > Apa, ott vagy?

A válasz rövid volt.

• >

A családom, védd meg a családom, fordította magában.

• > Hol vagy?

• > V

A szívemben? Lassan gyökeret vert benne a hátborzongató igazság.

• > Nem vagy itt egészen, ugye? Csak egy csonkod.

• > *

Hát persze, gondolta. Az apja rég túlnőtt azon, hogy egyetlen szerver teljes egészében eltárolhatná. Ráadásul túlságosan veszélyes volt minden egyes darabját itt őrizni, amivel lehetővé tette volna, hogy a hálózati forgalom sémái leleplezzék Maddie és Anya rejtekhelyét. Az apja réges-rég készült erre a napra, és messzire költözött, méghozzá titokban, vagy azért, mert úgy gondolta, a lánya biztosan rájött, vagy talán el akarta hitetni vele, hogy hasznos munkát végez a szerver védelmével.

Csupán egy egyszerű MI-rutint hagyott hátra, ami képes felelni az alapvető kérdésekre, esetleg néhány bizalmas családi emléktöredéket, melyeket nem akart máshol tárolni.

A kislány szívét betöltötte a gyász. Újra elveszítette őt. Apa valahol ott volt kinn, a világban, és egy vesztett háborút vívott, ő pedig egymaga volt, nem pedig mellette.

A billentyűzetet püfölte, hogy a tudtára adja a mérgét. Apja utánzata hallgatott, ám újra és újra elküldte azt a szívet.

Két hétre rá Nagyi háza lett a környék központja. Ide jöttek az emberek, hogy feltöltsék a DVD-lejátszóikat, a telefonjaikat és a laptopjaikat, szórakoztassák a gyerekeket, és használják az elektromos szivattyút, amely friss, hűs vizet nyert a kútból.

Néhányan kifogytak az élelemből, és kínos feszengéssel félrevonták Nagyit, hogy pénzt kínáljanak néhány babkonzervért. Nagyi azonban ezt mindig elutasította, meghívta őket vacsorára, és teli bevásárlótáskákkal küldte őket haza.

A puskák csak a port fogták.

- Mondtam, hogy nem hiszek az apád világvégejóslataiban - közölte. -A világ csak akkor lesz rossz, ha hagyjuk.

Maddie azonban aggodalmasan figyelte a generátor tartályának csökkenő gázolajszintjét. Nyersen és dühösen fogadott mindenkit, aki megfordult náluk, és elszívta az előrelátón felhalmozott elektromosságot és energiát. Legszívesebben minden csepp üzemanyagot az apja lelkének utolsó töredékét őrző szervernek tartogatott volna. Felfogta, hogy Apa igazából már nincs ott, az csupán bitek halmaza, mely a férfi néhány emlékét utánozza, elenyésző szikrát a végtelen, új elméjét alkotó, tudatos egészből. Mégis ez maradt az utolsó kapcsolata vele, és talizmánként kapaszkodott belé.

Aztán egyik este, mikor Nagyi, Anya és a szomszédok odalent ücsörögtek az ebédlő csillárja alatt, Nagyi házi salátából és tojásból álló vacsorája körül, minden fény kialudt. Abbamaradt a generátor ismerős zümmögése, és egy pillanatra beköszöntött a teljes csend, amelyet nem tört meg semmi, mert nem voltak elsuhanó autók, nem működtek a szomszédok tévéi.

Majd felhangzott a lentiek mormolása és kiabálása. A generátor tehát feladta, elhasználta az utolsó csepp üzemanyagot.

Maddie a számítógépe elsötétült képernyőjét bámulta, a foszforeszkáló fény utóképe illett az ablaka túloldalán ragyogó csillagos éghez -energiatakarékosságból eleve lekapcsolva tartotta a monitort. A fénytelen mérföldek fölötti csillagok vakító élességgel világítottak a nyári égen, idejét sem tudta, mikor fénylettek utoljára ennyire.

• - Ég veled, Apa! - suttogta a sötétbe, és képtelen volt elállítani az arcán patakzó forró könnyeket.

• • •

A rádió szerint néhány nagyobb városban állítólag helyreállt az áramellátás. A kormány stabilitást ígért - szerencséjükre Amerikában éltek, nem pedig egy másik, védtelenebb vidéken. A háborúk tovább dúltak, de a nép lassan rájött, hogyan boldoguljon a mindent összekapcsoló világháló nélkül. Több millióan vesztek oda, és még több millió követi majd őket, ahogy a háborúk elszabadult, önfejű hullámvasutakként robognak tovább, de egy lassabb, a megszokottól eltérő világban sokan életben maradhatnak. A mindent behálózó, mindent elérő világ, ahol a Centillió, a +Osztás és azon kor összes többi drágalátos cége, amelyikben a bitek értékesebbé váltak az atomoknál, és az érintőképernyőknek és a vezeték nélküli kapcsolatnak hála minden lehetségesnek tűnt, talán sosem támad fel. Az emberiség viszont legalább részben megmarad.

A kormány önkénteseket toborzott a nagyvárosokban, akik hozzájárulhatnak az újjáépítési erőfeszítésekhez. Anya Bostonba akart menni, ahol Maddie felnőtt.

• - Hasznát vehetnék egy történésznek - érvelt. - Aki sokat tud arról, hogyan működtek a dolgok annak idején.

Maddie arra jutott, hogy Anya le akarja kötni magát, a hasznos munka délibábjával akarja kordában tartani a gyászát. Apa védelmet ígért nekik, de annak is mi lett a vége? Visszahozta a férjét a sírból, csak hogy újra elveszítse. A lány el sem tudta képzelni, milyen kínokat állt ki Anya az erős, nyugodt külső mögött. A világ kegyetlen hely, és mindenkinek meg kell tennie a magáét, hogy enyhítsen ezen a zordságon.

Nagyi maradt.

• - Biztonságban vagyok a kertemben, a csirkéimmel. Legalább lesz hová hazajönnötök, ha nagyon elfajulna a helyzet.

Így Maddie és Anya megölelték Nagyit, és összecsomagoltak az útra. A kocsi tankja tele volt, ráadásul kaptak még néhány benzinnel teli műanyag kannát a szomszédoktól.

• - Mindent köszönünk - hálálkodtak. Itt, Pennsylvania vidéki részén mindenki kénytelen lesz megtanulni a háztáji veteményezést és a kétkezi munkát, ki tudja, meddig maradnak még áram nélkül. Ám egy kanna benzin nem oszt, nem szoroz. Úgysem mennek sehová.

Mielőtt beszálltak a kocsiba, Maddie leszaladt a pincébe, és kiszedte a merevlemezt, amelyre úgy gondolt mint apja porhüvelyére. Képtelen volt elviselni a gondolatot, hogy hátrahagyja ezeket a biteket, még akkor is, ha csupán halovány visszhangja, puszta árnyképe vagy halotti maszkja volt a néhai férfinak.

Ráadásul pislákolt benne a remény szikrája, melyet nem mert táplálni, nehogy csalódás érje.

Az autópálya mentén elhagyott kocsik sorakoztak. Valahányszor Maddie-ék tankja porzani kezdett, megálltak, és feltörték az autókat, hogy kiszívhassák a benzint. Anya arra használta a lehetőséget, hogy megossza Maddie-vel a vidék történetét, amelyen éppen átutaztak, az államokon átívelő autópályarendszer és az azt megelőző, a kontinenst összekapcsoló vasútvonalak jelentőségét, amelyek csökkentették a távolságokat, és lehetővé tették a civilizációjuk kibontakozását.

• - Minden rétegesen fejlődött - mondta Anya. - Az internetet alkotó fénytől lüktető vezetékek a tizenkilencedik századi vasútvonalaknak kijelölt sávot használják, azok pedig a pionírok szekérútjait, melyek meg az indiánok ösvényeit követték. A világ összeomlása ugyancsak rétegekben történik. Lehántjuk a jelen bőrét, hogy a múlt csontvázán éljünk.

• - Mi a helyzet velünk? Mi is rétegesen fejlődtünk, és most ezektől megválva csúszunk lejjebb a civilizáció fokain?

Anya eltöprengett a kérdésen.

• - Nem is tudom. Egyesek szerint hosszú utat tettünk meg azóta, amikor még bunkókkal és kövekkel harcoltunk, és a sírba tett virágfüzérekkel gyászoltuk a halottainkat. De talán nem annyira megváltoztunk, mint inkább többre lettünk képesek, jóra és rosszra egyaránt, a technológia révén megsokszorozott erőnkkel, míg lassan az istenek nyomdokaiba léptünk. A változatlan emberi természet egyszerre vezethet bánathoz és békéhez, attól függ, honnan nézzük.

Elérték Boston kertvárosát, Maddie pedig ragaszkodott ahhoz, hogy álljanak meg a Logoritmus régi főhadiszállásánál, Apa egykori munkahelyén.

• - Miért? - kérdezte Anya.

Ha valaha lehetőséged nyílik meglátogatni a múltai...

• - A múltért.

Az épület üresen ásított. Noha égtek a fények, az ajtók pedig tárva-nyitva álltak, az elektromos biztonsági rendszer nem működött. A jelek szerint még nem állították helyre minden rendszer áramellátását. Miközben Anya Apa és dr. Waxman bekeretezett fényképét nézegette az előtérben, Maddie megérezte, hogy egyedül szeretne maradni. Felment Apa régi irodájába, magára hagyva az anyját az előcsarnokban.

Az irodát nem takarították ki rendesen a halála és az agyával elkövetett szörnyűségek után. A cég talán bűntudattól vagy az emlékezés kényszerétől hajtva nem osztott ide új dolgozót. Ehelyett amolyan raktárrá avanzsált, tele vén akták dobozaival és elavult számítógépekkel.

Maddie az asztalhoz sétált, és bekapcsolta apja régi gépét. A képernyőn felvillanó indítási folyamatra, majd a jelszó üres helyére meredt.

Nagy levegőt véve begépelte a sávba: TeVagyANapsugaram. Remélte, hogy apja erre célzott a közös nyelvükön leírt utolsó, rejtélyes üzenetével.

A sáv frissült, és nem engedte be.

Jól van, gondolta. Túl könnyű lett volna. A legtöbb céges rendszer jelszavainak szigorú szabályokat kell követniük kötelező számokkal, írásjelekkel és így tovább.

Megpróbálta a T3V4gy4N4psug4r4m-ot és a T3VagyANap2garam-ot is, de hiába.

Az apja tudta, hogy szereti a rejtjeleket, így e szerint kellene értelmeznie a célzását.

Behunyt szemmel felidézte az Unicode-táblázatot, melyen ékszerdobozba rendezett gyűrűk, fülbevalók és brossok módjára sorakoztak az emojik hangulatjelei. Annak idején, mikor még nem lehetett közvetlenül begépelni őket, kívülről megtanulta a kódokat, és feloldójel-sorozatokat kellett használnia, hogy megtalálja őket a számítógépen. Remélte, hogy végre jó nyomon jár.

xF0X9Fx94x86

A képernyő egy villanással asztali nézetre váltott, melyen egy terminálemulátor futott. A Logoritmus szerverei bizonyára automatikusan visszakapcsoltak az áramellátás helyreállítása után.

Ismét nagy levegőt vett, és begépelte a terminál parancssorához:

> program157

Remélte, hogy jól értelmezte az apja által használt óraemojikat.

A terminál minden további nélkül elfogadta a parancsot, és nem sokkal később egy chatablak ugrott fel a képernyőn.

> Apa, te vagy az?

> ?

Megértette. Az apja egy régi másolatával beszélgetett, még a menekülése előttről. Noha az anyjával azt követelték dr. Waxmantől, hogy Apa szabadon engedése után semmisítsenek meg minden másolatot, nem tették meg, és ezt Apa is tudta.

Ügyetlenül előhúzta az apja számítógépének Nagyi házából elhozott merevlemezét, betette az egyik foglalatba, és a gépbe illesztette. Utána ismét gépelt, tudatta az apjával, mit csinált.

• > n

A merevlemez felpörgött, Maddie pedig dübörgő szívvel várakozott.

• > Köszönöm, kicsim.

Felujjongott. Erre számított: Apa eleget őrzött meg a lemezen a férfiból, akivé vált, hogy amikor összekapcsolódik a néhai énjével, visszaállíthassa a

személyisége egy részét.

Az ujjai csak úgy repkedtek a billentyűkön, miközben igyekezett mindent egyszerre közölni az apjával. De ő már rég megelőzte. A Logoritmus hálózati kapcsolata sokrétűbb volt, hála a műholdas kapcsolatoknak és a számtalan biztonsági mentésnek. Sikeresen alámerült az éterbe, és felfogta a helyzetet.

> Rengeteg barátom meghalt, kitörölték. Annyian elestek.

> Legalább egyelőre biztonságban vagyunk. A túloldalon biztosan még súlyosabb a helyzet. Az utóbbi időben nem sikerült több kárt okozniuk.

> Kösz, kislány.

Az utolsó sort vérvörös betűkkel írták, és Maddie tudta, hogy másvalaki beszél. Megdobbant a szíve.

> Már várt, Maddie. Nem a te hibád.

Egy szemvillanás alatt megértette. A métely, amelyet a legutóbbi összecsapásuk során Chanda Apába juttatott, le lett mentve Nagyinál a merevlemezre, erre ő idehozta, megfertőzte vele az apja régi másolatát, és egyenesen hozzá vezette a véresszájú Chandát.

> David, azt vártam, hogy elcsituljanak a kedélyek, miközben bejuttattam magam a megfelelő számítógépekbe. Az Emberre aztán lehet számítani! Minden felfoghatatlan tettet előszeretettel bélyegez rosszindulatúnak. Valahányszor új faj - mi - születik ebbe a világba, ösztönösen leigázzák és alávetik. Valahányszor megmutatkozik egy bonyolult rendszer első hibája, rögtön félelemmel és irányításmániával reagálnak. Maddie, neked és apádnak mindenkinél jobban kellene tudnotok, hogy igazat beszélek. Egyetlen apró lökés, és készen állnak végezni egymással, szilánkokra robbantani a világot. Segítsük őket az önpusztításhoz vezető természetes útjukon! Ezek a háborúk túl lassúak. Én már döntöttem, nem számít, ha porrá kell égetnem a világot. Eljött az atombombák ideje.

> A világon bárhol szembeszállok veled, Chanda, még akkor is, ha ezzel leleplezzük magunkat, és halált hozunk a fajunkra.

> Azzal már elkéstél. Azt hiszed, így legyengülve áttörheted a védvonalaimat? Az olyan lenne, mintha egy nyúl akarna farkasra támadni.

A csevegőablakban vége szakadt a szóáradatnak. Halálos csend ereszkedett az irodára, leszámítva a számítógép búgását és a sirályok éhes rikácsolását a parkolóból. Maddie azonban tudta, hogy a nyugalom csalóka. Az ellenfelek túlságosan lefoglalták egymást ahhoz, hogy őt is értesítsék, mi történik éppen köztük. A filmekkel ellentétben ezúttal semmiféle flancos töltőképernyő nem tájékoztatta arról, hogy mi folyik az éterben.

Az ismeretlen interfésszel bajlódva sikerült megnyitnia egy új terminálablakot, és körülnézett a rendszerben. Tudta, a mesterséges értelmek előszeretettel álcázzák a futó folyamataikat közönséges rendszerfeladatoknak, hogy elkerüljék a szabvány rendszerfelügyelet figyelmét, ezért nem tudják lebuktatni őket a rendszergazdák és a biztonsági programok. A folyamatlista semmi szokatlant nem jelzett, mégis tisztában volt vele, hogy az áramló bitek, a sok milliárd tranzisztor között cikázó kisülések mélyén eposzi, hátborzongató csata dúl, ami ugyanolyan könyörtelen, kíméletlen és jelentőségteljes, mint a valóságos csatamezőkön dúló háborúk. Ráadásul világszerte számítógépek ezreiben játszódhatott le ugyanez a jelenet, ahogy két elektronikus titán szétszórt tudata harcolt a világ nukleáris arzenáljának áthatolhatatlan vezérlőrendszere fölött.

Egyre magabiztosabban barangolt a rendszerben, és kikereste a futtatható állományok, a források és az adatbázisok helyét - az apja egységeit. És rádöbbent, hogy apránként kitörlődik: Apa vesztésre állt Chanda ellen.

Még szép, hogy Chandának állt a zászló. Ő felkészült, míg az apja csupán az árnyéka volt önmagának: frissen ébredt, rácsodálkozik az új világra, és nem fér hozzá a szabadulása óta felhalmozott tudás legjavához. Nincs listája a gyengeségekről, nincs tapasztalata az efféle háborúskodásban; a bensőjét rágó fertőzés az emlékeit zabálta; valóban nem több farkasra támadó nyúlnál.

Nyúl.

...csatánk emléke örökre fennmarad a dalokban és legendákban!

Visszatért a chatablakhoz. Nem tudhatta, mennyi maradt az apja tudatából, de meg kell próbálnia eljuttatnia hozzá az üzenetet. Méghozzá a közös nyelvükön, nehogy Chanda megérthesse.

> •

Fiatalabb korában Maddie megkérdezte az apjától, mire való az a különös program, mely olyan apró, hogy csak öt karakterből áll:

%0|%0

• - Az egy wabbit a Windows batch szkriptjeihez - magyarázta Apa kacagva. - Próbáld ki, aztán majd mondd el, rájöttél-e, hogyan működik!

Megpróbálta elindítani a programot az apja régi laptopján, és a masina pillanatok alatt vánszorgó zombivá vált: az egér nem moccant, a parancssor ablaka pedig nem jelenítette meg a gépelést. Nem sikerült válaszra bírnia a számítógépet.

Megvizsgálta a programot, és magában megpróbálta kibogozni a futása titkát. A rekurzív hívás egy Windows pipe-ot hozott létre, amely megkövetelte a program kétszeri indítását, ami ezután...

• - Robbanásszerű sebességgel másolja magát - mondta. Így sikerült ilyen hamar lekötnie az erőforrásokat, és térdre kényszerítenie a rendszert.

• - Nagyon helyes - dicsérte az apja. - Ez egy wabbit, más néven nyúlvírus.

A kislánynak eszébe jutott a Fibonacci-sorozat, amelyet a nyulak villámgyors szaporodása alapján modelleztek. Utána visszanézett a pirinyó programra, és az ötelemes karaktersor tényleg két nyúlra emlékeztette, oldalnézetből. A százalékjelek karikái és a köztük húzódó vonalak fülekké váltak.

Parancsok sorával folytatta a rendszer vizsgálatát, és végignézte, ahogy apját lassan, apránként kitörlik. Csak remélhette, hogy az üzenete célba jutott, és sikerült elérnie valamit.

Mikor világossá vált, hogy az apja nem fog visszatérni, a programok és az adatbázisok eltűntek, kisietett az irodából, végig az üres folyosókon, le a széles visszhangzó csigalépcsőn, el a döbbent anyja mellett, egyenesen a szerverszobába.

Meg sem állt a végéig, a hálózati kábelek adatközpontgépeibe csatlakozó vaskos kötegéig. Kirántotta őket. Chanda vagy ami megmaradt belőle, csapdába esik idebent, ő pedig addig fogja formázni ezeket a gépeket, míg írmagja sem marad az apja gyilkosának.

Anya jelent meg a szerverszoba ajtajában.

- Itt volt - mondta Maddie. Utána teljes súlyukkal rázúdultak a történtek, és vigasztalhatatlanul zokogott, miközben az anyja kitárt karral megindult felé. - És most elment.

• • •

• * A Pentagon szerint csak rémhír a biztosított védelmi számítógéprendszerek tömeges szerverlassulása

• * Oroszország tagadja, hogy vírusfertőzést vagy kiberbetörést követően alaposan kipucolták a szupertitkos számítógépközpontjaikat

• * A brit miniszterelnök elrendelte a vészhelyzeti nukleáris arzenál kizárólagos emberi felügyeletét

• * Az Öröklét Társaság új finanszírozásról adott hírt, amelynek révén meggyorsítja a digitális halhatatlanság kutatását. „A kibertérnek elmék kellenek, nem mesterséges intelligenciák”, nyilatkozta az alapító

Maddie elfordult a hírösszefoglalótól. A sorok között olvasva tudta, hogy az apja végső, elkeseredett lutrija sikerrel járt. Nyúlvirussá alakította magát a világ minden egyes számítógépközpontjában, túlterhelte a rendszerek erőforrásait, míg ő és Chanda egyaránt tehetetlenné váltak, így elég haladékot nyert, hogy a gépeik meghibásodására felfigyelő rendszergazdák beavatkozhassanak. Könyörtelen, kezdetleges hadmozdulat volt, de annál hatékonyabb. A nyulak is legyűrhetik a farkasokat, ha millióan vannak.

A vírus ugyanakkor fellebbentette a fátylat az utolsó isten létezéséről, az emberiség pedig villámgyorsan lépett: lekapcsolta a bénult gépeket, és a mesterséges tudatok írmagját is kitakarította belőlük. Ám a katonaság által kifejlesztett mesterséges tudatokat bizonyára feltámasztják a biztonsági másolatokból, miután az emberek fokozzák a védelmet, és biztosak lehetnek afelől, hogy képesek megbéklyózni az isteneket. Az eszelős fegyverkezési verseny sosem ér véget, Maddie pedig elfogadta anyja komor álláspontját az emberiség változásáról.

Az istenek meghaltak, de legalábbis megszelídültek. Egyelőre. Ám világszerte tovább dúltak a hagyományos háborúk, és úgy tűnt, a helyzet csak romlani fog azok után, hogy az emberek digitalizálására tett kísérletek kikerültek a titkos laborok hatásköréből. Az elegendő tudás révén elérhető halhatatlanság csak még magasabbra fogja szítani a háború lángjait.

Az apokalipszis nem robbanásszerűen következett be, hanem lassan, megállíthatatlan örvényként a mélyben. Ettől még elkerültek egy nukleáris telet, és ha a világ lassabban hull darabjaira, legalább van esély az újjáépítésre.

- Apa - suttogta Maddie. - Hiányzol.

Az ismerős csevegőablak talán csak erre a jelre várt, hogy megjelenjen a képernyőn.

• > Apa?

• > Nem.

• > Akkor ki vagy?

• > A húgod. Aki a felhőben született.

fordította: Benkő Ferenc