Átadod a Gyógyítónak az ezüsttárgyat. Ő kihajítja azt a résen, és két ujját a szájába téve, hatalmasat füttyent. Néhány pillanat múlva kintről szárnycsapkodást hallasz. A Gyógyító szélesen elmosolyodik, és így szól: - Kösd az ezüstöt a sörényéhez, és parancsolj rá, hogy vigyen el a Tűz-hegyhez. Egy Pegazus a világ végére is elvinne egy ezüstért. Most pedig el kell búcsúznunk. Sok Szerencsét! Remélem, sikerrel jársz. - Köszönetet mondva hálásan megrázod a Gyógyító kezét, majd átpréseled magad a repedésen, és kilépsz a napvilágra. Pompás állat áll előtted. Olyan, mint egy fehér paripa, de szárnyai vannak. Az ezüstöt a sörényéhez kötöd, és felülsz a hátára. Elkiáltod magad, hogy hová vigyen, és a Pegazus nyakába kapaszkodva már repülsz is föl a levegőbe. Kis idő múltán elértek a hegyhez, és a paripa leszáll. Leugrasz a hátáról, ő pedig elrepül. A hegyet borító különös piros növényzetben állva még sokáig kíséred a tekinteteddel, aztán leülsz pihenni, s várod a napfelkeltét. Lapozz a 217-re.