Bár elég hűvös az idő, amikor a Vörös-folyó partján sétáltok, mégis hirtelen kiver a veríték, és szédülés fog el. Redswiftre nézel és látod, hogy ő is messze van attól, hogy jól érezze magát. Arca sápadt, szeme karikás. - Üljünk le - mondja Redswift fáradt hangon. Hálásan megállsz, és lerogysz a fűre. Aggódsz, mert a szíved igen szaporán ver. - Emlékszel - szólal meg Redswift -‚ amikor még a Hóboszorkány barlangjaiban bolyongtunk, elérkeztünk egy ajtóhoz, amelyre egy pergamen volt kiszögezve. Nem tudtad elolvasni, mit írtak rá, és engem kértél meg, hogy én silabizáljam ki. A Halálvarázsige volt odaírva, és most mindketten annak a hatása alatt állunk. Gyorsabban hatott, mint gondoltam. Meg kell találnunk a dombok közt élő öreget, akit csak úgy hívnak, a Gyógyító. Csak ő tud segíteni rajtunk. De attól félek, már túl késő. Lábam túl gyenge, nem hiszem, hogy képes leszek felállni. Ha ittál az Egészség Italából, amely a Sötét Elfé volt - lapozz a 30-ra. Ha nem - lapozz a 367-re.