A VILÁGŰR
A jövőben olyan sajátos föltételekre számíthatunk, amelyek mellett sokkal inkább kell majd törődnünk a kozmikus sugárzással, mint most.
Gondoljunk például az űrutazásra! Már többen megfordultak a közeli világűrben, mindenen, még a magaslégkör legritkásabb foszlányain is túl. Voltak, akik egészen a Holdig merészkedtek.
A Föld körül keringő űrhajós kívül jár a légkör védelmet biztosító rétegein, de önmaga és a Napból, illetve más, távolabbi űrbéli forrásokból özönlő kozmikus sugárzás között még ott tudhatja a bolygó mágneses terét.
Mindeddig egyetlen kozmonaután (ez a görög szóösszetétel az „űrhajós” pontos megfelelője) sem mutatkozott észrevehető károsodás amiatt, hogy űrbéli körülményeknek volt kitéve. Még azok a szovjet űrhajósok is remekül kibírták, akik nyolc hónapnál tovább maradtak egyfolytában a pályán. (Akad közöttük, aki két különböző szolgálati útja során egy évet is eltöltött a légkör fölött.)
Azok az űrhajósok, akik a Holdra és visszautaztak, nemcsak a légkört hagyták el, hanem a Föld mágneses terét is. Márpedig a Hold maga ezek közül egyikkel sem rendelkezik érzékelhető mértékben. Ezeket az űrutazókat így hat napon keresztül bombázta teljes erővel a kozmikus sugárzás, azonban így sem szenvedtek semmiféle károsodást.
Csakhogy eljön az idő, amikor egyesek még hosszabb ideig lesznek kitéve efféle hatásoknak. Meglehet, az-elkövetkezőkben űrhajók indulnak majd legénységgel a fedélzetükön a Marsra, sőt még távolabbra. Ezek utasai már nem napokig, hanem hónapokig vagy akár évekig is ki lesznek téve a kozmikus sugárzás bombázásának.
Sőt, űrbeli települések létesítése sem lehetetlen, amelyeken emberek ezrei élhetnek korlátlan ideig. Itt már nem évekről, hanem egy egész életről, sőt több generációról van szó. Lesz idő, amikor gyermekek fogannak, születnek és nőnek föl a világűrben. Megnövekszik-e majd a mutációk aránya a kozmikus sugárözön hatására? Szaporodnak-e a születési rendellenességek? Megnehezíti vagy egyenesen lehetetlenné teszi-e a fokozódó genetikai terheltség az űrbeli életet?
Amennyiben az űrvárosok elég nagyméretűek, a kozmikus sugárzás elleni védelmük, legalábbis részben, sok kilométer vastag légkör és bolygóméretű mágneses tér híján is megoldható.
Ezeket a településeket valószínűleg a Holdon bányászott fémből és üvegből fogják megépíteni. A talajt szétmorzsolt, az űrváros belső felületén szétterített holdkőzetek alkotják majd; ezt a centrifugális erő szögezi a helyéhez, ugyanis az egész forogni fog. Ezen a talajon mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, de olyan vastagra is készíthető, hogy elnyelje a kozmikus sugárzás részecskéinek nagy részét.
Igazán hosszú utazásokhoz az űrben megépített és útnak indított hatalmas hajókat fognak használni, amelyeket úgy lehet megszerkeszteni, hogy mindegyik önmagában egy-egy kis világ legyen. Ezeknél a hajótestet belülről szintén talajjal lehet borítani, részint azért, hogy saját élelmiszerüket meg tudják termelni, részint viszont azért, hogy elnyelje a kozmikus sugárzást.
Lesznek azonban olyan időszakok is, amikor a kozmikus sugárzás veszélye átmenetileg megnövekszik. Olykor-olykor egy óriási napkitörés kozmikus részecskék valóságos orkánját idézi elő, amely végigsöpör az űrhajókon és az űrvárosokon. Meglehet, egy-egy ilyen sugárorkán nem tart túl soká, és gyöngébb részecskéket ad, mint az átlagos kozmikus sugárzás. A talajréteg kétségkívül elegendő védelmet biztosít.
A váratlan szupernóva-robbanások ugyancsak fokozzák majd a kozmikus sugáráramot. Ez ugyan jóval ritkábban következik be, viszont sokkal nagyobb energiájú részecskéket szolgáltat sokkal hosszabb ideig. Ezek a szupernóvák azonban általában elég nagy távolságban lesznek ahhoz, hogy ne jelentsenek túl nagy veszélyt.
Természetesen mindig elképzelhető az események olyan kombinációja, amely tragédiához vezet. Ha eljutunk az űrvárosokhoz és az űrközpontú társadalomhoz, akkor minden pillanatban szükségképpen lesznek olyanok, akik éppen rövid utazást tesznek kicsi és védelem nélküli űrkompokon egyik városból a másikba, vagy akik az űrben dolgoznak, mindössze akkora védelem mellett, amekkorát egy űrruha jelent. Ha a kozmikus részecskék bombázása hirtelen-váratlan fölerősödik akár a Nap, akár egy szupernóva miatt, az súlyos következményekkel járhat, emberi életeket rövidíthet meg komoly mértékben vagy olthat ki végképp. Ezt mégis, mint elkerülhetetlen balesetet, valószínűleg számításon kívül kell majd hagynunk, és nem engedhetjük, hogy meggátolja az emberiség űrbeli fejlődését - csakúgy, ahogy a Földön is hozzáedződtünk, mondjuk, a hóvihar vagy a villámcsapás okozta életveszély lehetőségéhez.
Egyszer talán annyira kiismerjük a szupernóvákat, hogy bármely pillanatban képesek leszünk közelítő pontossággal megjósolni a készülő robbanást. Sőt, remélhetőleg megbízható Nap-prognózisokat is tudunk majd készíteni, amelyek előre jelzik az erős napkitöréseket. Egy-egy ilyennek az időtartamára a védteleneket, amennyire csak lehet, egyszerűen visszahívják az űrből: az emberek megvárják a legveszélyesebb időszak elmúltát, és csak azután térnek ismét vissza.