Köszönet a barátoknak: Jeremy Tintonnak a Maximusszal kapcsolatos anyagért; Adi Nellnek az állatok, különösen a lovak megöléséről szóló információkért; Jeremy Haberley-nek Rutilusért; Kate Haberley-nek a regényben szereplő legjobb káromkodásért; Steve Millernek a törökországi vezetésért („előrelátás"); és Peter Cosgrove-nak a külföldi utazásokért, a fényképekért, az irodáért és sok más dologért.

Végül, köszönettel tartozom a családomnak szeretetükért és támogatásukért. Suffolkban anyámnak, Francesnek és Terry nénikémnek. Woodstockban Lisának és fiaimnak, Tomnak és Jacknek.

 

 

SZÓMAGYARÁZAT

A megadott definíciók A Kaukázus kapujához igazodnak. Ha egy

szónak több jelentése van, csak azokat írjuk le, melyek a könyv

szempontjából fontosak.

Ab admissionibus: A császár elé való bebocsáttatásért, a császári audienciáért felelős tisztviselő.

Abasgia: Királyság a Fekete-tenger északkeleti partvidékén. Keleti és nyugati részre oszlott, mindkettő élén egy-egy királlyal.

Ab epistulis: A császári levelezésért felelős hivatalnok, általában ő írta a császár leveleit.

Abonouteikbosz: Város Pontoszban, ahol Alexandrosz, a szent ember vagy sarlatán megalapította a kígyótestű isten, Glycon kultuszát. A város később az Ionopolisz nevet kapta.

Abritus: Város a Dunától télre, a közeli mocsarakban győzték le és ölték meg a gótok Decius római császárt 251-ben.

Accensus: Római helytartó vagy tisztviselő titkára, hivatalszolga.

Achaea: A Görögország területén szervezett római provincia.

A démosz írnoka: A legfontosabb választott tisztségviselő Ephesusban.

Adüton: Görög, belső szentély.

Agára: Görög, piactér, a városi élet központi tere.

Akhaimenida: Perzsa dinasztia és birodalom, amelyet Nagy Kürosz alapított i. e. 550 körül, és amelyet Nagy Sándor döntött meg i. e. 330-ban.

Alá: Római auxiliaris lovasegység, általában ötszáz, néha ezer fő alkotja. Szó szerint azt jelenti: „szárny".

Alá, II. Gallorum: Római lovasegység, amit Galliában állítottak fel, és a Fekete-tenger melletti Trapezoszban állomásozott (a mai Trabzon Törökországban).

Alánok: Nomád nép a Kaukázustól északra.

Alán kapu: A Kaukázus kapuja másik neve, néha konkrétan a Derbend- hágót jelöli.

Alazoniosz: Az Alazani folyó a mai Grúziában.

Albania: Királyság a Kaukázustól délre, a Kaszpi-tenger mellett (nem összetévesztendő a mai Albániával).

Alontasz: Folyó a Kaukázusban, a mai Terek.

Amasztrisz: Görög város a Fekete-tenger mellett, a mai Amasra Törökországban.

A memória: Római tisztviselő, feladata, hogy a magasabb hivatalt viselő főtisztviselőket, kiváltképp a császárt emlékeztesse azoknak az embereknek a nevére, akikkel találkozik.

Amicita: Latin, barátság, politikai vagy személyes; az inamicita ellentéte.

Amicus: Latin szó, jelentése: „barát".

Andreia: Görög, bátorság; szó szerint férfi-ség.

Andron: A férfiak számára fenntartott szoba, szobák a hagyományos görög házakban; gyakorlatilag a helyiség(ek) funkciója változhatott a nap folyamán; azaz nők is beléphettek az andronba, amikor a férfiak nem tartózkodtak ott.

Angelek: Északi germán törzs, mely a mai Dánia területén élt.

Aphrodité, cnidusi: Az istennő híres meztelen szobra, amelyet Praxitelész készített.

Aquileia: Város Itália északkeleti részén, ahol 238-ban meggyilkolták Maximinus Thrax császárt.

Aragosz: Folyó a Kaukázusban, a mai Aragvi Grúziában.

Argonautika: Apollonius Rhodius görög nyelvű elbeszélő költeménye Jászon és az argonauták útjáról az i. e. III. századból.

A rationihus: A császári kormányzat pénzügyekért felelős tisztviselője. Késői császárkori utóda a comes sacrarum largitionum.

Arész: A háború istene a görög mitológiában.

Armata: Latin, „a fegyveres"; A Kaukázus kapujában egy hadihajó neve.

Aromeus: Jó, de erős bor Ephesus környékéről. Állítólag fejfájást okozott.

Asneis: Gót, alantas napszámos.

Assessor: A római bírók tanácsadója.

Asziarkhosz: A császárkultusz főpapja Asia provincia poliszaiban, amelyeknek joguk volt templomot építeni a császároknak.

A studiis: Tisztviselő, feladata a császári döntésekhez szükséges tudományos és szakmai információk összegyűjtése.

Atheling: Angolszász, herceg vagy úr.

Átrium: Római ház négyszögű udvara, ahonnan a szobák nyílnak.

Autarkeia: Görög, önállóság; a különböző görög filozófiai iskolákban sokféleképpen értelmezett, de központi fogalom.

Auxiliaris: Segédcsapatban szolgáló római katona.

Autokrator: Görög, egyeduralkodó, a római császár címe.

Bahram tűz: A zoroasztriánus vallás szent tüze.

Ballista: Ostromgép, dárda nagyságú nyilat vagy követ lőtt ki.

Ballistarius: Római tüzér.

Barritus: Germán harci kiáltás, amit a római hadsereg is átvett.

Baszileosz: Görög, király, a római császár címe; filozófiai értelemben a türanosszal, a zsarnokkal szembeállított jó király.

Bithynia et Pontus: Római provincia a Fekete-tenger déli partján.

Boranok: Germán törzs, a gótok szövetségét alkotó törzsek egyike, az égei-tengeri kalózkodásról hírhedtek.

Bosphorus: Latin, a görög boszporoszból, aminek szó szerinti jelentése „Bikagázló". Több szorost is ezzel a névvel illettek, a legfontosabbak ezek közül a Büzantion melletti és a krími. Ez utóbbiról kapta a nevét a Boszpori Királyság, Róma kliens királysága.

Bulé: Tanács a görög városokban, a római korban a legbefolyásosabb és leggazdagabb polgárok alkották.

Buléuterion: Görög, tanácsház, ahol a bulé összegyűlt; a latin curia megfelelője.

Buccelatum: A hadsereg kemény kétszersültje.

Cadusok: A Kaszpi-tengertől délnyugatra élő törzs.

Caldeus: A Római Birodalom területén élő összes keleti „mágus" gyűjtőneve.

Caledonia: A mai Skócia.

Camara: A Fekete-tenger vidékén használatos kétorrú csónak.

Campus Martius: Latin, szó szerint Mars-mező; egy híres római hely; általánosságban gyakorlótér.

Campus Serenus: Termékeny földek alkotta terület Büzantiontól északnyugatra.

Capax imperii: A tacitusi szókapcsolat jelentése körülbelül: „aki képes (alkalmas) az uralkodásra, minden eszközzel törekszik a hatalomra".

Cappadocia: Róma provincia az Eufrátesztől északra.

Cilicia: Római provincia Asia Minortól délre. Kettéosztották keleti „sima" félre és nyugati „durva" félre.

Cinaedus: Becsmérlő latin kifejezés, fajtalankodó férfi, férfi-férfi homoszexuális kapcsolatban a passzív fél. A görög kinaidoszból - a rómaiak hajlamosak voltak úgy tenni, mintha minden ilyen szokás a görögöktől származott volna.

Classis Pontica: Róma fekete-tengeri flottája.

Clementia: Latin „kíméletes elnézés", „könyörület".

Clibanarius: Nehézpáncélos lovas, feltehetőleg a „kemence" szóból.

Cohors: Római katonai egység, általában 500 fő alkotja.

Cohors, Apuleia Civium Romanorum Ysiporto: Auxiliaris gyalogosegység, eredetileg az itáliai Apulia polgáraiból, a regény korában a Hyssou Limeni erődben állomásozott a Fekete-tenger déli partján.

Cohors, II. Claudiana: Auxiliaris gyalogosegység, amely Aszparoszban állomásozott, a Fekete-tenger mellett.

Cohors, III. Ulpia Patmeorum Millaria Equitata Saggitarium: Kétszeres erejű (milliaria) auxiliaris íjászegység lovassággal és gyalogsággal, amelyet eredetileg Petrában állítottak fel és Aszparoszban állomásozott, a Fekete-tenger mellett.

Collegium: Latin, szó szerint munkatársak; szövetség, néha vallási vagy temetkezési csoportosulás, gyakran alsóbb osztálybeli, amit mindig gyanakvással figyelt az elit.

Colonia Agrippinensis: Fontos római város a Rajna mentén, ma Köln.

Comes Augusti: Az Augustus kísérője, hadjáratok vagy utazások alatt a császár tanácsadó testületének tagja.

Comes sacrarum largitionum: A szent bőkezűség comese. A késői antikvitás egyik leghatalmasabb római tisztségviselője. Ő felügyelte a pénzverdéket, a bányákat, a pénzben fizetett adókat, ő felelt a hadsereg és a hivatalnokok fizetéséért és ruházásáért.

Comissatio: A római lakomákon az evést követő ivászat.

Comitatus: Latin, követő. így nevezték a barbár csapatokat, majd a Gallienus által a császári kíséretként létrehozott mozgékony, főleg lovasságból álló erőket.

Conditum: Fűszeres bor, gyakran aperitifként itták, néha melegítve szolgálták fel.

Consilium: A római császár, főtisztviselő vagy az elithez tartozó személy tanácsa vagy tanácsadó testülete.

Contubernium: Tíz (vagy nyolc) katonából álló raj, „sátorközösség", szélesebb értelemben „bajtársi közösség".

Corrector totius Orientis: „Egész kelet kormányzója." Odenathus, Palmyra urának titulusa.

Croucasis: A Kaukázus szkíta neve, állítólag azt jelenti, csillogó fehér hó.

Cumania: Erőd a Dariel- (vagy Daryal-) hágóban.

Curia: Latin, szenátus vagy tanácsház; görögül buléuterion.

Cursus Publicus: A császári Róma postaszolgálata, aminek révén a hivatalos futárok közlekedtek és váltás lovakat kaphattak.

Custos: Latin szó, jelentése: őr, őrző. Felsőbb osztályba tartozó asszonyok kíséretét biztosíthatta (szolgálólányai mellett), ha az nyilvánosan megjelent valahol.

Cyrus: A Grúzián és Azerbajdzsánon átfolyó mai Kúra vagy Mtkvari folyó.

Dacia: A Dunától északra elterülő római provincia, nagyjából a mai Románia területén.

Daimón: Természetfeletti lény; sok fajtája van: jó/rossz, egyedi/kollektív, belső/külső, és szellem.

Dareiné: Ismeretlen hágó a Kaukázusban, amiről Menandrosz tesz említést (10.5); a regény a modern Grúziában található Cross- hágóra vonatkozik.

Decennalia: A császár tíz-tíz uralkodási évéről megemlékező ünnep. Az i. sz. III. században keveset tudtak megtartani.

Démosz: Görög, a nép, néha a szegényeket is jelölték a szóval.

Derband-hágó: Síkság a Kaukázus és a Kaszpi-tenger között.

Didyma: Szentély, Apollón jóshelye Milétosztól délre.

Didymeia: A Didymánál négy évente (az ókori inkluzív számítás szerint minden ötödik évben) megtartott ünnepség.

Dignitas: A római fogalom sokkal szélesebb jelentéskörrel bír, mint amit a mi „tisztesség", „méltóság" szavaink kifejeznek. Julius Caesar egy alkalommal kijelentette, hogy dignitasit többre tartja az életénél.

Dikaioszüné: Kitalált falu, „igazságosság" görögül; körülbelül a mai Kasbeki helyén.

Diogmitai: Az eirénarkhész parancsnoksága alá tartozó „rendőrök" a görög városokban.

Diplomata: Hivatalos útlevél, amely lehetővé tette, hogy hordozója a cursus publicust használja.

Domina: Latin, hölgy, asszony; a dominus nőneme.

Domine: Latin, úr, gazda; megtisztelő megszólítás.

Draco: Szó szerint kígyó vagy sárkány. Sárkányt formázó szélzsákszerű katonai jelvény.

Dulths: A telehold gót ünnepe.

Dux: Latin, magas rangú katonai parancsnok, gyakran egy határvidéké.

Eirenarkhosz: Görög városállamokban, például Ephesusban is a városi rend-fenntartó erők parancsnoka, korabeli „rendőrfőnök".

Elagabalus: A syriai Emesza városának védőistene, napisten. Gyakran nevezik így (vagy Héliogabalosznak) egyik papját, aki Marcus Aurelius Antoninus néven lett római császár (i. sz. 218-222).

Embolosz: A Szent út, Ephesus főutcája.

Emesza: Város Syriában (a mai Homs), ahol a rövid életű Quietus császárt megölték.

Emporion: Görög, kereskedőtelepülés, amely nem rendelkezett azokkal az intézményekkel, amik a poliszt alkották.

Epheboszok: A görög városok előkelő fiataljai, akiket gyakran valamilyen félkatonai szervezetbe soroztak be, hogy kiemeljék őket a hói polloi közül.

Epikureizmus: Görög filozófiai rendszer, aminek a követői vagy tagadták az istenek létezését, vagy úgy tartották, hogy ha léteznek is, távol vannak és nem avatkoznak be az emberek ügyeibe.

Equites singulares: Lovas testőrség. Rómában a császárokat védelmező állandó egységek egyike. A provinciákban katonai parancsnokok által felállított ad hoc egységek.

Erasztész: görög, egy fiú (az eromenosz) idősebb férfiszeretője.

Eromenosz: Görög, fiatal, jellemzően arcszőrzet nélküli fiú, a felnőtt erasztész szeretője; vitatott volt, hogy az illem mit engedett meg nekik.

Etruszk: A mágiájáról híres itáliai Etruria lakója.

Eupatridák: „Jó atyától valók", arisztokraták.

Eairguneis: A gótok egyik főistene.

Família: Család, tágabb értelemben az egész háznép, a rabszolgákat is beleértve.

Fasces: Vesszőnyaláb, melybe kétélű bárdot helyeztek. A hatalom és a hivatal szimbóluma. Lictorok vitték.

Fiscus: A császári kincstár.

Fiziognómia: Az emberek arcát, testalkatát és viselkedését tanulmányozó ókori „tudomány", ami a fentiek megfigyelése alapján következtetett a jellemre, és így a múlt- és jövőbeli cselekedetekre.

Framadar: Perzsa, tiszt vagy hős a hadseregben.

Frankok: Germán törzsszövetség.

Frízek: Északi germán törzs.

Frumentariusok: A római Caelianus-dombon települő katonai egység; a császárok titkosrendőrsége; hírvivők, kémek és orgyilkosok.

Genius: Az ember isteni része; nem egyértelmű, hogy külső (mint egy őrangyal), vagy belső (isteni szikra); a családfő geniusít a házi

istenek között imádták, a császárét az egész nép.

Germania: Az a terület, ahol a germán törzsek éltek.

Germania Inferior: Róma két germaniai provinciája közül az északi; főleg a Rajna nyugati partján.

Germania Superior: Róma két germaniai provinciája közül a déli.

Géták: Balkáni törzs.

Gladius: Hispán mintájú rövid, kétélű római kard. Az i. sz. III. század közepére szinte teljesen kiszorította a spatha. A szlengben „pénisz".

Gorgók: A görög mitológia női szörnyei, a leghíresebb közülük Medúsza. Szörnyű külsejük, például kígyóhajuk láttán az emberek kővé váltak.

Gorütosz: íj- és nyílvessző tartó.

Gótok: Germán törzsszövetség.

Graeculus: Latin, jelentése „kis görög". A görögök helléneknek nevezték magukat, de a rómaiak hajlamosak voltak lekezelően görögöknek (graeci), vagy még lekezelőbben graeculinzk nevezni őket.

Gudja: gót pap.

Güarosz: Kis sziget az Égei-tengeren, Androsz előtt; a római császárok gyakran száműzték oda alattvalóikat.

Hansa: Gót hadtest.

Harmozica: Az ókori Ibéria fontos városa (a mai Baginetti Grúziában).

Hekaté: A varázslás, az éjszaka, a keresztutak és ajtók komor, háromfejű alvilági istennője.

Hegemón: Görög, vezér.

Helóta: Jobbágyszerű alsó osztály az ókori Spártában.

Héraklész: Latinul Hercules, istenné lett görög hős.

Herbed: Zoroasztriánus pap, feltehetőleg a főpap.

Heroon: Egy hős szentélye, Ephesusban a város alapítójáé, Androkloszé.

Herulok: Germán nomádok a Fekete-tenger északkeleti vidékéről.

Hetaira: Görög, szó szerint női társ, nő, aki „ajándékokért" szexet adott cserébe; de a társalgásban is jártasnak kellett lennie, felette állt a közönséges pornónak (prostituáltnak), gyakran fordítják kurtizánként.

Hibernia: A modern Írország.

Himation: Görög felsőruházat, köpeny.

Hippodamoszi: várostervezési elvek, melyeket a milétoszi

Hippodamosznak tulajdonítanak. Jellemzője a szabályos

utcahálózat, a városrészek funkció szerinti elkülönítése, az éghajlati, társadalmi, közigazgatási szempontok figyelembe vétele, valamint a földrajzi környezethez való alkalmazkodás.

Hispánia Tarraconsensis: A rómaiak által három provinciára osztott Hispánia északkeleti harmada.

Homonoia: Görög, harmónia; filozófiai fogalom és egy isten

megszemélyesítése; a principátus vitás világában gyakran jelent meg pénzérméken.

Humiliores: Latin, a szegények, az alsó osztályok; társadalmi kifejezés, ami a késő császárkorban jogi kategóriává vált,

megkülönböztetendő a homestiorestől (a felső osztálytól).

Hüdrophór: Artemisz papnője Didymában.

Hüpokhresztész: A didymai propbetész segédje.

Hüpozomata: A triremis alsó bordázatát alkotó kötél, általában kettő volt belőle.

Ibéria: Királyság a Kaukázustól délre (a neve nyomán egyes ókori szerzők úgy vélték, hogy a lakói Hispániából vándoroltak oda).

Idus: Rövid hónapokban a hónap 13. napja.

Ientaculum: Latin, reggeli.

Imperium: Hatalom parancsok kiadására és az engedelmesség

kikényszerítésére; hivatalos katonai parancsnokság.

Imperium Romanum: Róma állami hatalma, a római hatalom, azaz a Római Birodalom.

Inamicita: Latin, ellenségesség, az amicita ellentéte.

Insula: Latin, szó szerint sziget; utakkal vagy ösvényekkel körülvett városi lakótömb.

Istentelenek szája: Pszeudo-Plutarkhosz az A folyókról 5-ben azt írja, hogy Kolkhisz földjén van egy hasadék, amely egy föld alatti folyóhoz vezet. Ebbe a hasadékba vetették az istentelenséggel vádoltakat, akiknek a holtteste harminc nappal később a Maeotisz-tóban bukkant fel.

Jormugand: Az északi mitológiában a világkígyó, amely az óceán mélyén várja a Ragnarököt.

Kalendae: A hónap első napja.

Kinaidosz: Lásd cinaedus.

Kaszpi kapu(k): A Kaukázus hágóinak a neve.

Kaukázus kapuja: A Kaszpi kapu(k) másik neve; néha konkrétan a Dariel- (vagy Daryal-) hágó neve.

Kolkhisz: Egy meglehetősen homályos földrajzi fogalom a Feketetengertől keletre elterülő térségre; gyakran használták a keleten Ibéria, nyugaton a Fekete-tenger által határolt területre; a görögök és a rómaiak számára a név mitológiai utalásokat hordozott.

Krími Boszporosz: Róma kliens királysága a Krím félsziget környékén. Néha egyszerűen Boszporoszi Királyságnak nevezték.

Kronosz: Az istenek atyja, aki születésük után azonnal elnyelte őket. Ezért ha „Kronosz valakin rajta tartja a szemét", azt jelenti, hogy hamarosan valami rossz fog történni vele.

Küria: Görög, úrnő, hölgy; a küriosz női megfelelője, megtisztelő megszólítás.

Küriosz: Görög, úr, gazda; megtisztelő megszólítás.

Latrones: Latin szó, jelentése, rablók, útonállók.

Legio, II. Adiutrix Pia Fidelis: II. „Segéd/támogató, kegyelt/kegyben álló, lojális és hű" legio, Aquincumban (Pannónia Inferior) állomásozott (ma Budapest, Magyarország).

Legio, II. Parthica Pia Fidelis Felix Aeterna: A Róma városában állomásozó „II. örökké hűséges és szerencsés párthus legio".

Legio, XXX. Ulpia Victrix: A Germania Inferiorban, Veterában (a mai Xantenben) állomásozó „XXX. ulpiusi és győzedelmes legio".

Legio: Nehézgyalogegység, létszáma körülbelül ötezer fő. A korai időktől fogva a római hadsereg gerince. A legio létszáma és a hadseregben betöltött szerepe az i. sz. III. században hanyatlásnak indult, ahogy egyre több és több vexillatio került távol az anyaegységétől, és vált

többé-kevésbé önálló egységgé.

Libitinariusok: Halottszálítók, a városok falain kívül kellett lakniuk, és kolomppal kellett jelezniük a közeledtüket, amikor a városba mentek, hogy elvégezzék a munkájukat.

Liburna: Kicsi, valószínűleg két evezősoros hadihajó, könnyű, gyors gálya. Nevét Liburniáról kapta (Ma Horvátország).

Lictorok: A magas rangú római tisztségviselőket kísérő „hivatalszolgák".

Limes: Latin, határ.

Lovagok: A római társadalmi piramis második szintje: a közvetlenül a szenátorok alatt elhelyezkedő elit rend.

Lustrum: A megtisztulás római szertartása, amit akkor hajtottak végre, amikor új kezdetnek látták szükségét.

Lüdia: Királyság Asia Minorban, amelyet i. e. 546-ban hódítottak meg a perzsák.

Makropogonészek: Szó szerint hosszúszakállúak, törzs a Fekete-tengertől északkeletre.

Maeotisz: Azovi-tenger.

Mágusok: A gyakran varázslóknak tartott perzsa papok görög és római elnevezése.

Maiestas: Latin szó, jelentése „felség", a római népfelség elleni bűnök. A principátus idején a császár személye által megtestesült állami fennhatóság ellen elkövetett bűn, felségsértés. Az elit

imperiumszerte a maiestas vádjától félt a legjobban.

Mandatum: Helytartók és tisztviselők számára kiadott császári megbízás, felhatalmazás.

Manicheusok: A Mani (216-276) nevű vallási vezető követői.

Mansio: Pihenőhely a cursus publicuson.

Markomannok: Germán törzs.

Mardok: Törzs a Kaszpi-tengertől délnyugatra.

Masszagéták: Nomád nép Perzsiától északkeletre; Hérodotosz révén arról váltak híressé, hogy legyőzték a perzsa Nagy Küroszt.

Mazda (Ahuramazda): Bölcs úr, a zoroaszteri vallás főistene.

Mediolanum: Római város Észak-Itáliában, ma Milánó.

Miles: Latin szó, jelentése: katona.

Milétoszi mesék: Az erotikus történetek görög műfaja, leghíresebb képviselője Arisztidész.

Mobád: A zoroasztriánus vallás papja.

Moesia Inferior: Római provincia a Dunától délre, Moesia Superiortól a Fekete-tengerig.

Moesia Superior: Római provincia a Dunától délre. Északnyugaton Pannónia Inferior, északkeleten Moesia Inferior határolta.

Mos maiorum: Régi polgári íratlan jog: ősi hagyományok, értékrend, az ahhoz való ragaszkodás.

Nasu: Perzsa, a halál démona.

Naupegosz: Hajóács a görög és római hadihajókon.

Negotium: Latin „dologidő", a Rés Publica szolgálatának szentelt idő, az otium ellentéte.

Nemausus: Galliai város (a modern Nimes), feltehetőleg Castricius szülővárosa.

Nobilis: Latin „nemes". Patríciuscsaládból származó, vagy olyan plebejuscsaládban született ember, akinek ősei consulok voltak.

Nomen: A rómaiak első, családneve. A rómaiaknak legalább három nevük volt, például Gaius (praenomen) Julius (nomen) Caesar (cognomen).

Nona: A kilencedik nap a hónap idusa előtt; rövid hónapokban az ötödik, hosszú hónapokban a hetedik nap.

Noricum: Római provincia az Alpoktól északkeletre.

Novae: Város a Duna déli partján; a leendő császár, Gallus sikeresen védte meg a gót támadással szemben 250-ben.

Numerus: Jegyzékben szereplő, főleg alkalmi sorozással létrehozott csapat; nem vagy félig romanizált népekből szervezett egységek, melyek megtartották eredeti harceljárásaikat.

Numerus, I. Trapezountioon: Trapezoszban felállított gyalogosegység.

Numerus, II. Trapezountioon: Trapezoszban felállított gyalogosegység.

Numidia: Római provincia Eszak-Afrikában.

Nymphaeum: Forrásház.

Obolosz: Kis címletű görög érme.

Optio: A centurio segédtisztje.

Ornamenta consularia: A consulok jelvényei, a consuli hivatal jelképei, amiket Róma diplomáciai ajándékként küldött el a külhoni uralkodóknak.

Otium: Latin „pihenőidő", a negotium ellentéte. Úgy hitték, e kettőnek egyensúlyban kell lennie a civilizált élethez.

Paideia: Szellemi kultúra, oktatás, műveltség. A görögök szerint ez különböztette meg őket a világ többi részétől. A görög elit szerint ez különböztette meg őket a görögség többi részétől. A római elithez tartozás is feltételezte ennek meglétét.

Palatium: Latin, palota, a császár lakóhelye.

Pandateria: Kis sziget Itália nyugati partjainál; a római császárok előszeretettel választották száműzetés helyszínéül.

Pannónia Infenor: Római provincia a Dunától délre, Pannónia Superiortól keletre.

Pannónia Superior: Római provincia a Dunától délre, Pannónia Inferiortól nyugatra.

Paphlagonia: Terület Asia Minor északi részén.

Paraphülax: A didymai templomőrség parancsnoka.

Parrhesia: Görög, szabad beszéd; központi fogalom minden görög filozófiai rendszerben.

Pater Patriae: Latin, „a haza atyja", római császárok címe.

Patrícius: A legmagasabb társadalmi rang Rómában; eredetileg azoknak a leszármazottai, aki részt vettek az utolsó mitikus római király elűzésében, i. e. 509-ben, majd a szabad szenátus első ülésén; a principátus korában a császárok is adományoztak családoknak patríciusi státust.

Patronus: Latinul pártfogó. Ha egy rabszolgát felszabadítottak, korábbi tulajdonosa a patronusáví lett; mind a két fél bizonyos kötelezettségekkel tartozott a másik felé.

Pax Deorum: Fontos római koncepció, béke a római Res Publica és az istenek között.

Pentekontarkhosz: Fedélzetmester, szállásmester.

Periplusz: Navigációs útmutató, a part mentén elhelyezkedő kikötőkről, kikötők közötti távolságokról stb. ad leírást.

Péróz: Perzsa szó, azt jelenti: „győzelem".

Phasis: Kolkhisz fő folyója.

Philantropia: Görög, emberszeretet; a filozófiai megalapozottságú fogalom nagy hatást gyakorolt a görög és a római elit gondolkodására és tetteire.

Philotimia: Görög, a becsület szeretete; a görög elit szerette azt hinni, hogy rendelkezik ezzel az erénnyel.

Phtheirophagoszok: szó szerint „tetűevők", törzs a Fekete-tengertől északkeletre.

Pietas: Latin „ájtatosság", „istenfélés", a Pax Deorum emberi oldala.

Pitiax: A trónörökös címe Ibériában.

Platonista: Platón követője.

Plebs: Technikai értelemben minden nem patrícius római; általában véve az elithez nem tartozók.

Plebs urbana: Róma városának szegényei, az irodalomban általában a mocskos, babonás, lusta állandó jelzőkkel ellátva, szemben a plebs rusticával, akiket vidéki életmódjuk szilárdabb morállal ruházott fel.

Polisz: Görög városállam. Poliszban élni a görögség és/vagy civilizáltság legfőbb jele volt.

Pontifex Maximus: Róma főpapja. A posztot a császárok töltötték be.

Praefectus: Elöljáró, parancsnok, helytartó. Tisztviselők, hivatalnokok, tisztek titulusa, segédcsapat parancsnokának megnevezése.

Praefectus praetorio: A praetoriánus gárda parancsnoka, egy lovag.

Praefectus, a lovasságé: Egy a III. század közepén létrehozott magas katonai rang.

Praefectus, a városé: Magas szenátori poszt Rómában.

Princeps: Latin, „vezető", a császár udvarias megnevezése (lásd principatus). Többes számban (principes) használva az imperium senatoraira, nagyjaira utaltak vele.

Princeps peregrinorum: A frumentariusok parancsnoka, rangidős centurio.

Principatus: Egyeduralmi rendszer, a princeps uralma, a római imperium császárok általi kormányzása.

Prométheusz: Isteni alak, az egyik titán, akiről úgy tartották, hogy agyagból megteremtette az embereket, csellel rávette az isteneket, hogy az áldozatokból csak a csontokat és a faggyút fogadják el, és ellopta a tüzet az Olümposzról a halandóknak. Zeusz büntetésül odaláncolta a Kaukázus egyik csúcsához, ahol egy sas mindennap lakmározott a májából. Héraklész megölte a sast és kiszabadította Prométheuszt.

Pronoia: Az előrelátás görög fogalma.

Prophetész: Annak a papnak a címe, aki kihirdeti Apollón jóslatait a didymai szentélyben.

Propülón: Görög, oszlopsor.

Proszkünészisz: Görög „hódolat", amivel az isteneknek, és egyes időszakokban az uralkodóknak (például a III. században a császárnak) adóztak alattvalóik. Két formája ismeretes: a földre borulás vagy a főhajtás és az ujjheggyel csók dobása a hódolat tárgya felé.

Protectorok: Gallienus által, germán mintára létrehozott császári kíséret, lovagi tiszti testület tagjai.

Prusa: Város Asia Minorban, a híres filozófus, Dión Khrüszosztomosz szülőhelye.

Ptolemaioszok: Makedón dinasztia, i. e. 323-tól i. sz. 30-ig uralkodott Egyiptomban.

Puer: Latin, fiú; érdekes módon a rabszolgatartók a férfi rabszolgákra, a katonák pedig egymásra használták a kifejezést.

Pugio: Római tőr, a katonák egyik jelképe.

Raetia: Római provincia, nagyjából a mai Svájc.

Ragnarök: A skandináv mitológiában a világ végét jelentő összecsapás, amiben az istenek és az emberek is elpusztulnak.

Ran: A tenger északi istennője.

Reiks: Gót, főnök.

Relegatio: Latin, enyhébb száműzetés a principátus korában; az áldozatot kitiltották Itáliából és a lakhelyéül szolgáló provinciából, de a vagyonát általában megtarthatta.

Rés Publica: A „római köztársaság", a római császárkorban a Római Birodalmat jelöli.

Rhodope hegység: Hegyvonulat Thraciában; a mai Bulgária és

Görögország területén.

Rugok: Germán törzs Európa északi részén.

Sacramentum: Római katonai eskü, amit nagyon komolyan vettek.

Saturnalia: Hét napig tartó római ünnep, ami december 17-én kezdődött. A szabadosság és a társadalmi normák felrúgásának időszaka.

Scaenicus legionis: Színész katona a légióban.

Senatus: Róma államtanácsa, a császárok idején 600 főből áll.

Serdica: Római város, a mai Szófia (Bulgária).

Silentarius: Római tisztviselő, akinek, mint a neve is mutatja, az volt a feladata, hogy biztosítsa a csendet és a rendet a császári udvarban.

Silphium: Az észak-afrikai Cyrenéből származó fűszer, amit nagyra tartott az ókori világ; miután kipusztult, Ázsiából importálták.

Sirmium: Római város Pannónia Inferiorban; Szremszka Mitrovica a mai Szerbiában.

Skalks: Gót, rabszolga.

Spatha: Hosszú, egyenes, egy- vagy kétélű római kard, az i. sz. III. század közepére a római hadsereg minden egységénél rendszeresített fegyver.

Spoletium: Ókori város Észak-Itáliában, ahol 253-ban meggyilkolták Aemilianus császárt. Ezután Valerianus és Gallienus léphetett a trónra. A mai Spoleto.

Stationarius: Anyaegységüktől távol szolgálatot teljesítő katonák.

Stola: Római matronák felsőruházata.

Szarapanisz: Erőd az ókori Kolkhisz és Ibéria határán.

Szarmaták: Nomád barbár nép a Dunától északra.

Szasszanidák: Az i. sz. 220-as években a párthusokat megdöntő perzsa dinasztia, Róma legnagyobb keleti riválisa az i. sz. VII. századig.

Szebasztosz: Görög, szó szerint a tisztelt; a római Augusztus cím fordítása.

Szenátus: Róma tanácsa, a császárkorban körülbelül hatszáz tagja volt, a többségük korábbi tisztviselő, köztük néhány kegyenccel. A szenátori rend volt a leggazdagabb és a legelőkelőbb csoport a birodalomban, de a gyanakvó császárok a III. század közepén elkezdték kiszorítani a tagjait a hadvezetésből.

Szent fiúk: A didymai templomi rabszolgák.

Szkíták: Különböző északi nomád barbár népek görög és latin elnevezése.

Sztratégosz: Görög, tábornok.

Sztrobilosz: Annak a csúcsnak a helyi neve, ahová Prométheuszt kiláncolták; feltehetőleg a Kazbek-hegy.

Szünedrion: Görög, tanács; Szvanétiben a király háromszáz tanácsadója.

Szvanéti: Királyság a Kaukázusban; része volt a modern Grúzia Szvanéti nevű területe.

Tamiasz: Kincstárnok Didymában.

Tanaisz: A mai Don.

Tauromenium: Szicíliai város, a mai Taormina, ahol Ballista és Julia villája állt.

Teiws: A gótok egyik istene.

Telonész: Görög, vámtiszt.

Tervingek: A gót szövetség egyik törzse.

Testudo: Latin, szó szerint teknősbéka, egy római gyalogsági alakzat, egymást átfedő pajzsokkal, hasonlóan a pajzsfalhoz, továbbá az ostromgépeket védő mobil fedezék.

Tbalamioszok: A triremis három evezősora közül a legalsó evezősei.

Thalia: Görög, bőség vagy jó szerencse; A Kaukázus kapujában egy halászhajó neve.

Thranitészek: A triremis három evezősora közül a legfelső evezősei.

Titánok: Az isteneknek az a nemzedéke, akiket az olümposziak győztek le.

Tóga: A római férfi polgárok által hivatalos alkalmakkor viselt terjedelmes ruházat.

Tóga virilis: Ezzel a ruhadarabbal jelezték a római férfiak felnőtté válását, általában tizennégy éves korban.

Trapezosz: Ókori város a Fekete-tenger déli partján, a mai Trabzon Törökországban.

Trierarkhosz: A triremis parancsnoka, a szárazföldi csapatok

centuriójának felel meg.

Triremis: Ókori hadihajó, ezt a három evezősoros gályát kétszáz evezős hajtotta.

Tzour: Város az ókori Albániában, a Kaszpi-tenger partján, feltehetőleg a mai Derbend az oroszországi Dagesztánban.

Valhalla: A skandináv mitológiában a hősök csarnoka, ahova a Ragnarök után a hősi halált halt harcosok kerülnek.

Vexillatio: Egy egység különböző feladatokra kirendelt alegysége, különítménye, mely külön vezetéssel és saját zászlóval rendelkezett.

Vexillatio Fasiana: Phasisban állomásozó gyalogos egység.

Vexillium: Római hadijelvény.

Vicus: Latin, település egy erődön kívül.

Vir clarissimus: Római szenátor titulusa.

Vir egregius: Róma lovagja, a lovagrend tagja.

Vir ementissimus: A lovagrendűek legmagasabb rangja.

Vir prefectissimus: A lovagrendűek vir egregiusnál magasabb, de a vir ementis-simusnál alacsonyabb rangja.

Virtus: Latin szó, jelentése „bátorság", „férfierény".

Woden: Az angelek és egyéb északi népek főistene.

Zügioszok: A triremis három evezősora közül a középső evezősei.

 

 

RÓMAI CSÁSZÁROK A KAUKÁZUS KAPUJA KORÁBAN

193-211 Septimius Severus

198-217 Caracalla

210-211 Geta

217- 218 Macrinus

218- 222 Elagabalus

222-235 Alexander Severus

235-238 Maximinus Thrax

238 I. Gordianus

238 II. Gordianus

238 Pupienus

238 Balbinus

238-244 III. Gordianus

244-249 I. Philippus (Arabs)

249-251 Decius

251-253 Trebonianus Gallus

253 Aemilianus

253-260 Valerianus

253- Gallienus

260-261 Macrianus

260-261 Quietus

260- Postumus

 

 

A REGÉNY SZEREPLŐI

A szereplőket olyannak írjuk le, ahogyan először feltűnnek a regényben, nehogy idejekorán felfedjük a cselekmény részleteit.

Achilleus: Julius Achilleus, Gallienus a memóriája.

Aiétész: Kolkhisz mitikus királya, Médea apja.

Aelius Aelianus: A II. Adiutrix legio praefectusa.

Aelius Restutus: Noricum provincia helytartója.

Aemilianus (1.): Marcus Aemilius Aemilianus, 253-ban rövid ideig római császár. Aemilianus (2.): Hispania Tarraconensis szenátor helytartója; Hispania Postumus kezére játszója; 262-ben „gall consul".

Aemilianus (3.): Mussius Aemilianus, Egyiptom császári helytartója. 260-ban csatlakozott Macrianushoz, 261-ben császárrá kiáltotta ki magát.

Agathón: Rabszolga, akit Prienében vett Ballista.

Alexandra: Artemisz didymai hüdrophórjn (szűz papnője); Szelandrosz lánya. Alexandrosz, Nagy: I. e. 356-323, Philipposz makedón király fia, az Akhaimeinida Perzsia meghódítója.

Alexandrosz, Abonouteikhoszi: II. századi szent ember vagy vallási sarlatán, akit Lucianus tett nevetségessé.

Alexander Severus: Marcus Aurelius Severus Alexander, római császár i. sz. 22235 között.

Amantiosz: A római császár abasgiai eunuchja.

Androklosz: Ephesus mitikus alapítója.

Antigonus: Ballista egyik lovas testőre, meghalt Areténél.

Anthia: Julia szolgálólánya.

Apollonius Rhodius: Az Argonautika i. e. III. századi írója.

Apollonius, tyanai: I. sz. I. századi filozófus és csodatevő.

Ardasir, I.: Szasszanida király, Sápur apja.

Ariarathész, V.: Cappadocia királya az i. e. II. században.

Arisztidész: A Milétoszi mesék című — nem fent maradt - erotikus mű írója. Arisztidikosz: Cyméi bölcs, akinek a története Hérodotosznál olvasható. Arisztomakhosz: Büzantioni szónoklattanár, akit Hippothoosz állítólag megölt. Arrianus: Lucius Flavius Arrianus, görög író és római consul, kb. i. sz. 86-160.

Több műve is fennmaradt, köztük az Alexandrosz anabaszisza, a Hadjáratok az alánok ellen és a Periplus Ponti Euxini.

Arszinoé: Az egyiptomi Kleopátra húga, akit i. e. 41-ben Ephesusban öltek meg, és a síremléke az emboloszon található.

Atbanaeosz: A büzantioni bulé tagja.

Attalus: Markomann király, Pippa apja.

Attalosz, II.: Pergamum i. e. II. századi királya.

Augustus: Az első római császár, i. e. 31-i. sz. 14.

Aulus Valerius Festus: Keresztény, Gaius Valerius Festus ephesusi asziarkhosz testvére.

Azo: Polemo szván király harmadik fia.

Bagoasz: A „perzsa fiú", Ballista egykori rabszolgája, jelenleg Hormidz néven zoroasztriánus mobád.

Ballista: Marcus Clodius Ballista, eredeti neve Dernhelm, az angelek vezérének, duxínak, Isangrimnek a fia. Diplomáciai túsz a Római Birodalomban. I. sz. 238-ban kapta meg a római polgárjogot, majd i. sz. 245-ben a lovagrendi státust. A római hadseregben harcolt Afrikában, nyugaton, a Danuvius és az Eufrátesz vidékén is. Miután a circesiumi, szoli és szebasztei csatákban legyőzte a szasszanida perzsákat, majd megölte a trónbitorló Quietust, rövid időre császárrá kiáltották ki Emesza városában, egy évvel ennek a regénynek a kezdete előtt.

Batsiba: A néhai Iarhai, Arete szünodiarkhészének (karavánvédelmezőjének) lánya, Haddudad felesége.

Bauto: Fiatal fríz rabszolga, akit Ballista Ephesusban vett.

Bonitus: Római hadmérnök; zprotectorok egyike.

Bruteddius Niger: Az Armata trierarkhosza.

Calgacus: Marcus Clodius Calgacus, Ballista felszabadított rabszolgája, eredetileg kaledóniai rabszolga, Isangrim tulajdona. Részt vett Ballista nevelésében Germania bán, és személyes szolgájaként vele tartott a Római Birodalomba is. Ballista felszabadította, jelenleg szabados, római polgár.

Caligula: Gaius Julius, római császár i. sz. 37-41 között; gyermekkorában kapta a „Caligula/Csizmácska" becenevet, mert az apja miniatűr katonai egyenruhába öltöztette.

Camsisoleus: Gallienus egyiptomi tisztje, Theodotus fivére, a protectorok egyike.

Castricius: Gaius Aurelius Castricius, közkatonából lett római katonatiszt, a lovasság praefectusa Quietus és Ballista alatt, a Gallia Nemaususból.

Celer: Római hadmérnök, az egyik protector.

Celsus: Afrikai trónbitorló.

Censorinus: Lucius Calpurnius Piso Censorinus, princeps peregrinorum, a frumentariusok parancsnoka Valerianus, Macrianus és Quietus alatt; jelenleg helyettes praefectus praetorianus Gallienus alatt.

Claudius (1.): Tiberius Claudius Nero Germanicus, római császár, i. sz. 37-54.

Claudius (2.): Marcus Aurelius Claudius, Gallienus danuviusi tisztje, a protectorok egyike.

Claudius Natalianus: Moesia Inferior provincia helytartója.

Clementius Silvius: Titus Clementius Silvius, Pannónia Inferior és Superior provinciák helytartója.

Constans: Ballista testőre.

Cornelius Octavianus: Marcus Cornelius Octavianus, Mauretania helytartója, a lybiai határ duxa.

Corvus: Marcus Aurelius Corvus, Ephesus eirenarkhosza (rendőrfőnöke).

Cosis: Albania királya.

Croesus: Lydia utolsó királya, kb. i. e. 560-546, közmondásos gazdagságáról híres.

Decianus: Numidia helytartója.

Demetriosz: Marcus Clodius Demetriosz, a „görög fiú", Ballista titkára, eredetileg rabszolga, akit Julia vásárolt férjének.

Démoszthenész: Athéni szónok, i. e. 384-322.

Dernhelm (1.): Ballista eredeti neve.

Dernhelm (2.): Lucius Clodius Dernhelm, Ballista és Julia második fia.

Dión, prusai: Dión Khrüszosztomosz, az „aranyszájú", i. sz. I—II. századi görög filozófus.

Dión, szürakuszai: Kb. i. e. 408-353, katona, államférfi, platonista; a száműzetésből tért vissza, hogy felszabadítsa szülővárosát a zsarnokság alól.

Diogenész: Cinikus filozófus, kb. i. e. 412/403-324/321.

Domitianus: Gallienus itáliai tisztje, a protectorok egyike, állítása szerint Domitianus császár leszármazottja.

Domitianus: Titus Flavius Domitianus, római császár (i. sz. 81-96).

Epikurosz: Görög filozófus, i. e. 341-270, az epikureus filozófia megalapítója.

Euripidész: I. e. V. századi athéni tragédiaíró.

Eusebius: A római császár abasgiai eunuchja.

Faraxen: Afrikai lázadó, akiről azt beszélik, hogy még életben van.

Favorinus: I. sz. I-II. századi, eunuch görög filozófus a galliai Areletéből.

Felix: Spurius Aemilius Felix , idős szenátor, i. sz. 257-ben megvédte Byzantiumot a gótoktól.

Freki, az alemann: Gallienus germán testőre.

Gaius Valerius Festus: Az ephesusi bulé tagja; a császárkultusz főpapja.

Galénosz: I. sz. 129-? 199/216, híres görög orvos, Marcus Aurelius udvari orvosa. Galliena: Gallienus unokatestvére.

Gallienus: Publius Licinius Egnatius Gallienus, apja, Valerianus társcsászára i.

sz. 253-tól. Miután az apját 260-ban elfogták a perzsák, egyedüli császár. Gallus: Gaius Vibius Trebonianus Gallus, sikeres danuviusi hadvezér, i. sz. 250- ben megvédte Novaet a gótoktól, i. sz. 251-3 között római császár.

Genialis: Simplicinius Genialis, Raetia megbízott helytartója. I. sz. 260-ban Postumus pártjára állt.

Gondofarr: Szasszanida parancsnok.

Haddudad: Zsoldoskatona, aki Iarhait, Batsiba apját szolgálta, később a palmyrai Odenathus szolgálatában álló tiszt.

Hadrianus: Publius Aelius Hadrianus, római császár i. sz. 117-138.

Hamazaszp: Ibéria királya.

Hérodotosz: A „történetírás atyja"; i. e. V. századi görög történetíró.

Hippothoosz: Ciliciai, aki állítása szerint Perinthoszból származik.

Hormizd: A perzsa papság tagja, egykor Ballista rabszolgája (Bagoasz). Hüperanthész: Perinthoszi ephebosz, Hippothoosz nagy szerelme; Leszbosz mellett veszett a tengerbe.

Iarhai: Szünodiarkhész, aki Arete bukásakor hal meg. Lánya Batsiba.

Ingenuus: Pannónia Superior helytartója, aprotectorok egyike.

Isangrim (1.): Az angelek duxa, vezére, Dernhelm/Ballista apja.

Isangrim (2.): Marcus Clodius Isangrim, Ballista és Julia elsőszülött fia.

Jászán: Az argonauták vezére.

Juba: Titus Destricius Juba, Britannia Superior szenátor helytartója; átjátszotta Britanniát Postumus kezére, 262-ben „gall consul".

Julia: A nemaususi Gaius Julius Volcatius Gallicanus szenátor lánya, Ballista felesége.

Khrüszogonosz: Egy a gótokhoz átállt görög.

Kirder, a mobád: Sápur perzsa főpapja, herbed.

Kleiszthenész: Gazdag ifjú a szicíliai Tauromeniumból, Hippothoosz állítólagos szeretője.

Kleodamosz: A büzantioni bulé tagja.

Kobrias: szván harcos.

Kürosz, Nagy: Nagy Kürosz perzsa király, kb. i. e. 557-530, az Akhaimenida- dinasztia alapítója.

Licinius: Gallienus fivére.

Longinus: Cassus Longinus, kb. i. sz. 213-273, filozófus, a regény idején Athénban tanít.

Lucius Verus: Római császár, i. sz. 161-169.

Macarius: Marcus Aurelius Macarius, sztephanophor (vezető tisztviselő) és asziarkhosz (császári pap) Milétoszban.

Macrianus (1.): Marcus Fulvius Macrianus, „a sánta", az „idősebb" Macrianus. Valerianus comes sacrarum largitionum et praefectus annonaeja. Ő állt fia császárrá kiáltása mögött 260-ban; 261-ben idősebb fiával együtt megölték.

Macrianus (2.): Titus Fulvius Junius Macrianus, az „ifjabbik" Macrianus, Macrianus 1. fia. 260-ban testvérével, Quietusszal együtt császárrá kiáltják ki, 261-ben megölik.

Mamurra: Ballista praefectus fabrumz és barátja; Arete ostrománál halt meg egy alagútban.

Manzik: Zoroasztriánus mobád.

Marcus Aurelius: Római császár (i. sz. 161-180), görög nyelven írt filozófiai műve az Elmélkedések címet viseli.

Marinianus: Gallienus harmadik fia.

Marius: Gaius Marius, kb. i. e. 157-87, római tábornok, aki a száműzetésből visszatérve egy időre elfoglalta a várost.

Masztabatész: A római császár abasgiai eunuch rabszolgája.

Maximillianus: Asia provincia helytartója.

Maximinus Tbrax: Gaius Iulius Verus Maximinus, római császár (i. sz. 235-238), származása miatt kapta a Thrax („a trák") melléknevet.

Maximus: Marcus Clodius Maximus, Ballista felszabadított rabszolga testőre. Hiberniai harcos, akit eredetileg a Hosszú út Mirtaghjának neveztek. Rabszolgaként gladiátornak képezték ki, mielőtt Ballista megvásárolta. Jelenleg szabados.

Médeia: Aiétész király lánya, kolkhiszi hercegnő, varázsló, Jászon szerelme, akinek segített megszerezni az Aranygyapjút.

Melisszosz: Halász egy Amasztriszhoz tartozó faluból.

Memor: Gallienus afrikai tisztje, a protectorok egyike.

Mithriádész: Polemo szván király legidősebb fia.

Musonius: Gaius Musonius Rufus, i. sz. I. századi sztoikus filozófus, „a római Szókratész". Szókratészhez hasonlóan Musonius sem hagyott hátra írásokat, a neve alatt fennmaradt műveket állítólag az egyik tanítványa jegyezte le.

Narcissus: Rabszolga, akit Hippothoosz vett Ephesusban.

Narszeh: Narszeh herceg, Sápur perzsa király fia, egy szasszanida sereg parancsnoka a Kaszpi-tenger délnyugati partvidékén.

Nero: Nero Claudius Caesar, római császár i. sz. 54-68-ig.

Nikomakhosz: Sztoikus filozófus.

Nummius Ceionius Albinus: Szenátor, Róma város praefectusa.

Nummius Faustinianus: Szenátor, Gallienus consultársa i. sz. 262-ben.

Odenathus: Septimius Odenathus, Palmyra/Tadmor ura, a Római Birodalom kliens uralkodója. A Nap Oroszlánja, akit Gallienus a Római Birodalom keleti provinciáinak correctorzvz nevezett ki.

Oroezész (1.): Ibériapitiaxz (trónörököse), Hamazaszp király öcsé.

Oroezész (2.): Szván harcos, Kobrias testvére.

Paktüész: Lydiai lázadó az akheimenida perzsák ellen.

Palfurius Sura: Gallienus ab epistulisz.

Paliasz: Masztabatész szolgája.

Patavinus: Római auxiliaris katona, Ballista zászlóvivője Milétosznál és Didymánál.

Petronius: I. sz. I. századi író, a Satyricon (helyesebb lenne latinul a Satyrica szó) szerzője; általában Petronius Arbiterként, Nero egykori barátjaként azonosítják.

Philipposz: Makedón király, i. e. 382-336, Nagy Sándor apja.

Philipposz, V.: I. e. 238-179, Makedón király az Antigonida-dinasztiából.

Pippa (vagy Pipa): A markomann Attalus lánya, Gallienus Pipparája, ágyasa/ felesége.

Piso Frugi: Gaius Calpurnius Piso Frugi, szenátor és nobilis, Macrianus egykori híve, 260-ban megölték a trónért folytatott harcban.

Platón: Athéni filozófus, kb. i. e. 429-347.

Plótinosz: Újplatonista filozófus, i. sz. 205-69/70.

Polemo: Szvanéti királya.

Polemon: Marcus Antonius Polemon, kb. i. sz. 88-144, híres szofista és fizognómus.

Polübiosz: Rabszolga, akit Ballista Prienében vett.

Pompeius Magnus: Gnaeus Pompeius Magnus, i. e. 106-48, római hadvezér.

Postumus: Marcus Cassianus Latinius Postumus, Alsó-Germania egykori helytartója; 262-től a szakadár „Gall Birodalom" császára, Gallienus fiának, Saloninusnak a gyilkosa.

Püthagórasz: I. e. VI. századi filozófus.

Püthonissza: Polemo szván király egyetlen lánya, Hekaté papnője.

Quietus: Titus Fulvius Iunius Quietus, az idősebb Macrianus fia. 260-ban testvérével, az ifjabb Macriuanusszal együtt császárrá kiáltják ki, 261-ben, egy évvel ennek a regénynek a kezdete előtt Ballista megöli.

Quirinius: Gallienus a rationibusz.

Rebeka: Zsidó rabszolganő, akit Ballista vásárolt meg.

Regalianus: Pannónia Inferior helytartója, a dák királyok leszármazottjának vallotta magát. 260-ban fellázadt és megölték.

Respa: Gunteric fia, Tharuaro fivére; terving gót harcos.

Rbesmagus: Nyugat-Abasgia királya.

Romulus: Ballista zászlóvivője, Arete falain kívül halt meg.

Roxanne: Sápur ágyasa, Ballista elfogta Szolinál.

Rufinus: Gallienus princeps peregrinorum, kémfőnöke, a frumentariusok

parancsnoka.

Rutilianus: Publius Mummius Sisenna Rutilianus, egykori consul, akit Lucianus tett nevetségessé amiatt, hogy az abonouteikhoszi Alexandrosz követője lett.

Salonina: Egnatia Salonina, Gallienus felesége.

Saloninus: Publius Cornelius Licinius Saloninus Valerianus, Gallienus második fia, aki fivére, II. Valierianus halála után, i. sz. 258-ban lett caesar. Postumus 260-ban kivégeztette.

Saurmag: Polemo szván király negyedik fia.

Sápur, /.: I. Ardasir fia, a második szasszanida Királyok Királya.

Septimius Severus: Lucius Septimius Severus, római császár, i. sz. 193-211.

Simon: Simon-bar-Józsua, zsidó kisfiú, akinek Ballista megmentette az életét, és familiájába fogadta.

Successianus: Római tiszt, aki Pitüosz városát védte a gótoktól; később Valerianus praefectus praetorianusz, vele együtt fogták el a perzsák 260- ban.

Surena: Párthus előkelő, a Surena-ház feje, Sápur vazallusa.

Szászán: A szasszanida uralkodóház megalapítója.

Szelandrosz: Apollón didymai prophetésze, az ősi milétoszi Euangelidai családból.

Szpadagasz: Kelet-Abasgia királya.

Sztrabón: Görög történetíró és földrajztudós (utóbbi témában írt műve maradt ránk), kb. i. e. 64-i. sz. 23, a legfontosabb görög szerző, akinek a műve fennmaradt Augustus korából.

Tacitus (1.): Cornelius Tacitus (i. sz. 56-118 k.). A legnagyobb római történetíró.

Tacitus (2.): Marcus Claudius Tacitus, III. századi római szenátor, (valószínűleg) danuviusi származású. A híres történetíró leszármazottjának tartotta magát, de ez kevéssé valószínű. A protectorok egyike.

Tarchon: Szván, akit Ballista és Calgacus mentett meg a vízbe fulladástól.

Tatianus: Marcus Aurelius Tatianus, sztephanophorosz (vezető tisztviselő) Prienében.

Thalész: Milétoszi Thalész, az ókori „hét bölcs" egyike.

Tharuaro: Gunteric fia, Respa fivére, a terving hosszúhajók vezére az égei- tengeri gót flottában.

Theodotus: Gallienus egyiptomi tisztje, Camsisoleus fivére, a protectorok egyike.

Thukükidész: Athéni történetíró, i. e. 460-400.

Tir-mihr: Szasszanida hadvezér.

Traianus: Marcus Ulpius Traianus, római császár i. sz. 98-117.

Titus Esuvius: Egykori római katona.

Tzathiosz: Polemo szván király második fia.

Valas: Herceg, „Sápur öröme", Sápur fia. Ballista mentette meg az életét Ciliciában.

Valens: Trónbitorló, 260-ban megölték.

Valentinus: Moesia Superior és Inferior helytartója.

Valerianus (1.): Publius Licinius Valerianus, idősödő itáliai szenátor, i. sz. 253-tól római császár, i. sz. 260-ban I. Sápur foglyul ejtette.

Valerianus (2.): Publius Cornelius Licinius Valerianus, Gallienus legidősebb fia, Valerianus unokája, i. sz. 256-tól 258-ban bekövetkezett haláláig caesar.

Vardan: A Surena alatt szolgáló katonatiszt.

Vedius Antoninus: Publius Vedius Antoninus, az ephesusi bulé tagja, a démosz írnoka.

Velenus: A cadusok királya.

Vellius Macrinus: Szenátor, Bithynia et Pontus provincia helytartója.

Venerianus: Celer Velerianus, Gallienus itáliai tisztje; az egyik protector. Volusianus: Lucius Petronius Taurus Volusianus, Gallienus praefectus praetoriója, aprotectorók egyike.

Wulfstan: Fiatal angel rabszolga, akit Ballista Ephesusban vett.

Xenophón: Athéni katona és író, i. e. V-VI. század.

Zeno: Aulus Voconius Zeno, Cilicia egykori lovagrendű helytartója, jelenleg Gallienus a studiija.

Zober: Albania főpapja, Cosis király nagybátyja.

Ztathiosz: Ibériai harcos és nemes.