92. Az összetört tükör (Shattered Mirror)

Jake Sisko a sétafedélzet függőhídjainak egyikén, a korlátra támaszkodva figyeli a lent elhaladókat. Odo kerül elő valahonnan, egy darabig cirkál a fiú körül, majd megáll mellette, és a járókelőkre lepillantva megkérdi: "Nos, hogy tetszik a kilátás?" "Ah... Csak nem haladok a történettel, amit éppen írok, és ez segít, hogy..." "Nem tartozik nekem magyarázattal, Mr. Sisko." "Csak azt hittem, hogy maga... Mindegy..." "Mit gondolt?" fordul Odo Jake felé. "Azt hittem, fel fog szólítani a távozásra." "Ugyan miért kellene ezt tennem?" "Mert folyton elzavart innen." "Nem magát zavartam el, csak a barátját Nogot, ön azonban véletlenül mindig épp itt volt vele. És ha nem áll szándékában napraforgómagot köpködni az emberekre, mikor azok elhaladnak odalent, felőlem addig nézelődik itt, amíg csak jólesik."

"Nincs nálam napraforgó..." nyugtatja meg Jake az alakváltót. "Hiányzik magának, igaz?" figyel fel Odo a fiú hangjából kiérződő bánatra.

"Nog...?" kapja fel a fejét Jake, mintha tiltakozni készülne, de végül beismeri: "Egy kicsit, talán..." "Egy kicsit?" szólal meg Quark hangja a közelből, "Nap mint nap figyelem Sisko fiatalurat, ahogy itt álldogál, és semmirekellő unokaöcsém távollétén bánkódik." "Nem is vagyok itt minden nap!" tiltakozik Jake, az Odo mellett megálló Quark felé fordulva. "Tényleg nem. Csak hetente négyszer-ötször. Nognak nem kellett volna elmennie az Akadémiára. Te elvesztetted a barátodat, én meg egy jó kisegítőt." "Nog vissza fog jönni. A Csillagflotta egyenruhájában. És én büszke vagyok arra, amit tesz." mondja Sisko. "Ha legközelebb megint egyedül próbálj dom'jhot-ot játszani, ezt tartsd majd észben." jegyzi meg Quark, mire Jake elhúzza a száját: "Nem tetszik magának, hogy itt állok. Hát jó. Akkor keresek egy másik helyet, ahol gondolkodhatok." Sisko ezzel bosszankodva elsiet, Quark pedig így szól: "Szegény kölyök... Így jár, akinek barátai vannak."

"Ezzel meg mit akar mondai?!" mered rá Odo. "Hát... Csak azt, hogy egy napon úgyis elmennek, pedig az ember azt hiszi, számíthat rájuk. Nem, az ember sokkal jobban boldogul nélkülük." "Akkor biztosan ezért nincsenek barátai." bólogat Odo faarccal. "Ebbe maga csak ne üsse bele az orrát." pillant rá Quark helytelenítően.

Jake boldogtalanul baktat a lakógyűrű egyik folyosóján, majd belép egy szálláshely ajtaján. "Apa, itthon vagyok." szól fennhangon, majd megdermed, egy jó lépésnyire az ajtótól. A nappaliban ugyanis az apja, és Jennifer üldögélnek, egy-egy pohárral a kezükben. Jennifer szótlanul csodálja fiát, aki viszont értetlenül bámul rég halott anyjára.

"Anya...?" Sisko kapitány mindeközben kissé zavartan tekintget hol a fiára, hol a tüköruniverzumból származó Jenniferre. "Sajnálom, de én nem az anyád vagyok, Jake." "Ő az a nő, akiről meséltem, Jake. Akivel a párhuzamos valóságban találkoztam." magyarázza Benjamin. "Vagyis ez azt jelenti, hogy ön Jennifer Sisko, de mégsem az anyám." lép előbbre a homlokát ráncoló Jake. "Így van." bólogat Jennifer. "Pedig el tudnám hinni, hogy ön az." "Évekig éltem azzal az emberrel, aki pontosan úgy nézett ki, mint az apád. Gondolom, most ez az egész egy kicsit zavaros..." "Még hogy zavaros... Mondd, szóltál te neki egyáltalán?!"

fordul Jake az apja felé. "Miről?" "Hogy feltétlenül meg akartam ismerni azóta, hogy az apám mesélt önről." "Akkor hát..." áll fel Jennifer mosolyogva, "Itt vagyok." "Még a hangja is olyan, mint az anyámnak." álmélkodik Jake. "Vezérlő hívja Sisko kapitányt." hallatszik ekkor az interkomból Kira hangja. "Beszéljen." lép odébb Benjamin.

"Getoh miniszter siklója megérkezett." "Adjon még pár percet... Addig mutassa meg neki az állomást." javasolja Sisko. "Felajánlottam neki, de az ideje korlátozott. Már alig várja, hogy találkozhasson a Küldöttel."

Sisko ennek hallatán boldogtalan ábrázattal vakarja meg a fejét, majd a száját elhúzva így szól: "Azonnal ott vagyok..." "Miért van itt?"

kérdezi eközben Jake Jennifert. "Mert látni akartam az apádat."

"Tényleg? Hé, ez nagyszerű..." fordul Jake az apja felé, aki pontosít: "Jennifer azért jött, mert jó hírei vannak. A terraiak fontos győzelmet arattak." "Elűztük a Szövetséget az űrállomásról." újságolja Jennifer.

"Tehát Terok Nor a Felkelők kezében van." "Úgy látom, apád mindent elmondott neked rólunk." néz Jennifer meglepetten a fiúra. "Azt hiszem, jobb ha megyek a vendégem elé..." indul Sisko a kijárat irányába.

"Értem. Úgy látom, nem számítottál rám igazán..." állapítja meg Jennifer. "Csak nem megy máris, vagy igen?" kérdezi gyorsan Jake.

"Ellenedre volna, ha Jake megmutatná az állomást?" kérdezi erre a nő.

"Azt hiszem, Jake nagyon örülne a lehetőségnek." jelenti ki Sisko.

"Akár még együtt is vacsorázhatnánk..." veti fel Jennifer, mire Jake egyetértőn bólogatni kezd. "Nem tudom, meddig fog tartani a találkozó..." "Várni fogunk." jelenti ki Jennifer, így Sisko végül beadja a derekát: "Rendben." A kapitány ezzel távozik, Jake pedig Jennifer felé fordul: "Nos... Ööö... Kér még egy raktah'jino-t?" "Igen, köszönöm." nyújtja át a nő a bögrét Jake-nek, aki eközben megérinti a kezét. "Ez hihetetlen..." "Micsoda?" "Nem hittem volna, hogy még egyszer megérinthetem ezeket a kezeket. Pont olyanok, mint az anyámé volt..." Jennifer megértő mosollyal nézi a fiút, aki végül összeszedve magát a replikátor felé indul: "Hozom a raktah'jino-t."

Kira elégedett sóhajjal pillant az állomásparancsnoki irodából távozó bajori küldöttség után, majd visszafordul a kimerülten álló Sisko felé: "Nagyszerűen ment. Megértette a miniszterrel, miért nem helyesli a Küldött a földreform-programját." "De három órámba került." morogja Sisko. "Ha gondolja, átnézhetjük a heti személyi jelentéseket." Sisko kissé bosszúsan csapja le az íróasztalra a nála levő jegyzetfüzeteket, fölöttébb meglepve ezzel Kirát: "Örömmel megtenném, de vár rám valaki a kabinomban." A kapitány ezzel elsiet, Kira pedig hosszan bámul utána.

"Jake? Jennifer...?" néz körül Sisko, miután belépett a kabinjukba, ahol azonban senkit sem talál. "Számítógép, bemérni Jake Siskot." "Jake Sisko nem tartózkodik az állomáson." a kapitány ennek hallatán meglepetten torpan meg, körülnéz, és végül megakad a szeme az asztalon heverő hengeres eszközön. Odalép az asztalhoz, felveszi a szerkezetet, és nagyot sóhajtva nézegetni kezdi.

"Biztos abban...?" kérdezi valamivel később a parancsnoki központban az eszközt a kezében forgató O'Brien, "Hogy ez az a berendezés, amivel Smiley átsugározta a párhuzamos valóságba?" "Pontosan úgy néz ki."

bólint Sisko. "És úgy gondolja, Jake most ott van?" kérdezi Dax. "Az állomáson nincs, mint ahogy Jennifer sem." "Talán Smiley rávette, hogy vigye magával..." véli Kira. "Anélkül, hogy engem megkérdezett volna?"

kérdezi Sisko. "De az is lehet, hogy utánuk kellene mennie és ezt meghívó gyanánt hagyták itt." jegyzi meg Dax, mire Sisko kikapja a szerkezetet O'Brien kezéből, és így szól: "Elfogadom a meghívást. De csak azért, hogy visszahozzam Jake-et." "Szüksége van kíséretre?"

kérdezi Kira, "Biztonságosabb helyeket is el tudnák képzelni egy ilyen kiránduláshoz." "Őrnagy... Ön és a főnök velem jönnek." határoz Sisko, "Parancsnok, öné a vezérlő." A kapitány a transzporter felé indul, Kira azonban előbb tesz egy kitérőt a fegyverszekrény felé, és magához vesz három fézert. "Nehézségekre számít?" kérdezi O'Brien aggodalmas arccal.

"Csak óvatos vagyok." feleli a nő. Sisko eközben előkészítette a transzportert, és miután Kira és O'Brien is megálltak mellette, majd Kira odadobta az egyik fézert Siskonak, kiadja a parancsot: "Energiát!"

Három szállítósugár ragyog fel, ám csak a kapitány tűnik el, Kira és O'Brien az emelvényen maradnak.

'Odaát' Sisko meglepetten néz körül a szinte teljesen üres vezérlőben. "Üdvözlöm, kapitány." kerül elő O'Brien, azaz Smiley valahonnan. "Mi történt a többiekkel?" kérdezi Sisko, miközben lelép az emelvényről. "Nekik nem szólt a meghívás." "Hol van a fiam?" "Úton Sisko professzorral. Megnézik az állomást." "A kirándulásnak vége, hazaviszem Jake-et." jelenti ki Sisko. "Akkor egy kis gondunk támadt."

jegyzi meg O'Brien. "Miféle gond?" "Jake nem megy innen sehova." mondja Smiley, miközben fegyveresek lépnek ki az állomásparancsnoki irodából, "És maga sem."

"Terok Nor a Lázadók kezében van." mondja O'Brien valamivel később Siskonak, a parancsnoki irodában, "Nagy szükségünk is volt rá az igaz ügyért folytatott harcban..." "Hagyj a mellébeszélést. Maga, és az ügye nem érdekel különösebben." sziszegi Sisko. "Minden joga megvan dühösnek lenni. Nem volt valami tisztességes, amit magával csináltunk."

"Elrabolták a fiamat!" "Elraboltuk? Milyen csúnya szó..." "De pont megfelelő." mutat rá Sisko. "Mondja csak, ha felkeressük, és egyszerűen a segítségét kérjük a Szövetség elleni harcban, mit mondott volna?"

"Nemet." "Ezért kellett a fiát használnunk, hogy idecsaljuk. Szükségünk van a segítségére, kapitány." mondja O'Brien, felállva az asztal mögül, majd aktivál egy fali terminált, "Senki más nem segíthet nekünk." A terminálon a Defiant sémarajza jelenik meg. "Felismeri?" pillant O'Brien előbb a rajzra, majd a közelebb lépő kapitányra. "A Defiant."

"A legutóbbi találkozásunk alkalmával, mikor meglátogattam az állomást, megpróbáltam minél több értékes adatot letölteni a számítógépükből.

Gondoltam, egyszer még hasznosak lehetnek. ... Most eljött az az idő.

Terok Nor-t elfoglalni egy dolog volt. Megvédeni azonban már sokkal nehezebb lesz. A Szövetség flottája úton van ide, és én szeretném őket méltó módon fogadni." "Úgy látom, a technikai leírás teljes. Ahhoz, hogy építsenek egy másik Defiant-et, minek kellek én?" "Már el is készültünk vele. Csak annyi a bajunk, hogy ha teljes energián használjuk a hajtóműveket, szét akar rázódni az egész." "Nekünk is voltak hasonló gondjaink, elvégre ez egy erős hajó." "Na igen. Ami azt illeti, jelen pillanatban erősebb, mint amit el bír viselni." morogja O'Brien, "Hogy oldották meg a problémát?" "Átépítettük a szerkezeti védőmező generátorhálózatát." "Meddig tartott?" "Két hétig." "Nekünk viszont csak négy napunk van." "Nem hiszem, hogy annyi idő elég volna."

csóválja meg a fejét Sisko. "Pedig jobb lenne. Mert ha a Defiant nem készül el, maga és a fia velünk együtt fogbak meghalni itt. De ez még nem is a legrosszabb: lehet, hogy élete hátralevő részét, egy ércbányában fogja tölteni a Szövetség felügyelőinek gondos őrizete alatt. ... Segítsen nekünk, kapitány, és én megígérem, visszasugározzuk magát és a fiát, mielőtt megkezdődik itt a tűzijáték. A Defiant az ötös dokkban van. Az utat ismeri..." "Előbb szeretném látni a fiamat."

"Látni fogja." nyugtatja meg O'Brien. A következő pillanatban kinyílik az ajtó, és a szokásos mértékben borostás, kissé rendezetlen hajú Bashir lép be türelmetlenül: "Benne van?" "Gondolom emlékszik még Bashir kapitányra." pillant O'Brien Siskora. "Kapitány...?!" kérdezi az meglepetten. "Bashir kapitány... Sisko kapitány. Fegyverből, hajóból és katonából nincs elég, de kapitányunk az van szép számmal..." füstölög Smiley. "Segíteni fog, vagy sem?!" kérdezi Bashir dühösen. "Gondolom, nagyon hiányzott már magának e a barátságos ábrázat." pillant O'Brien vidáman Siskora, majd visszafordul Bashir felé: "Csak nyugalom.

Sikerült rábeszélnem, úgyhogy már alig várja, hogy segíthessen nekünk."

"Jó." morogja Bashir, majd váratlanul megüti Siskot, aki hátratántorodik, "Ezzel még tartoztam magának. Még akkor ütött meg, mikor azt hittem, maga Sisko kapitány. De most már pontosan tudom, ki maga." "Akkor ezzel egyenlített." pillant rá Sisko ridegen, ezzel a kijárat felé veszi az irányt. "Én a maga helyében ezentúl kitérnék az útjából." jegyzi meg O'Brien, miután az ajtó bezárult Sisko mögött.

"Hogy maga és én barátok volnánk?" nézi meg magának Nog Jake-et a bár itteni megfelelőjében, majd nevetve megrázza a fejét: "Ezt nem hiszem."

"Miért nem?" "Maga túl magas. Nem bízom a magas fickókban. ... Ami azonban a magas nőket illeti..." pillant Nog a két oldalán álló dabo-lányokra, "Az egészen más. ... Győződjön csak meg róla..." A ferengi ezzel odalöki az egyik nőt Jake mellé, aki automatikusan átkarolja. "Jake... Nem öreg hozzád egy kicsit?" jegyzi meg Jennifer, megnézve magának az inkább már harminchoz közelebb álló dabo-lányt. "Ki maga? Talán az anyja?!" kérdezi Nog rosszallóan, mire Jake és Jennifer vidáman néznek össze. "Jake...?" szólal meg ekkor Sisko kapitány hangja a bejárat felől. Apja rosszalló pillantását látva Jake visszahúzza a kezét a nő derekáról, aki gyorsan visszapártol Noghoz, majd kényszeredett vigyorral odasiet hozzá: "Izé... Sajnálom, de nem tudtam ellenállni. Beszélnem kellett Jenniferrel az elmúlt kilenc évről. Hogy mit csináltam, min töprengtem. Olyan, mintha anyának mesélnék róla."

"Sok tekintetben ő még csak nem is hasonlít az anyára." jegyzi meg Benjamin. "Igen. De más dolgokban meg pontosan olyan. És nem csak külsőre. Úgy is figyel rám, mint anya. És ugyanolyan kedves a mosolya."

"Rendben, Jake..." sóhajt Sisko. "Ez a hely hihetetlen!" lelkendezik Jake, "Dr. Bashir, O'Brien főnök, Dax... Mind itt vannak! ... Vagyis, úgy értem, tudom hogy ezek nem ők, de... Még Nog is itt van." pillant Jake a ferengire, "Ez itt az apám." "Ő is túl magas." morogja a fiatal ferengi. "Figyelj rám, Jake, szeretnék egy kicsit egyedül beszélgetni Jenniferrel." "Nagyon kedvel téged." jegyzi meg a fiú vidáman. "Jake.

Nem számít mit gondolsz, mit tervezel... Azonnal felejtsd el!" "Nem tervezgetek én semmit..." jelenti ki Jake, mire Benjamin csak legyint egyet, majd parancsoló hangnemben odaszól Jennifernek: "Odakint beszélünk." A nő engedelmesen kisiet a bárból, Sisko pedig utánaered, de előtte még figyelmeztetően Jake-re pillant.

"Csak egyet akarok tudni: kinek az ötlete volt ez?!" kérdezi Sisko dühösen, nem messze a bár ajtajától. "Olyan fontos ez?" "Nekem igen."

"Az enyém. Szükségünk volt a segítségedre a hajó befejezéséhez. Smiley mindent elmondott rólad, a feleséged haláláról... És a fiadról. ...

Tudtam, hogy Jake jobban meg akarna ismerni, mert az anyjára emlékeztetném." "Egyáltalán nem vagy olyan, mint az anyja." jelenti ki Sisko. "Azt hiszem, Jake nem osztaná ezt a véleményt." "Persze hogy nem!" csattan fel Sisko, "Az ő fejében mi hárman máris újra egy családként élünk!" "Ben, te voltál az, aki meggyőztél a Lázadókhoz való csatlakozásról, és hogy harcoljak a népemért, az igaz oldalon!" "Nem is ez az, amivel bajom van, csak a módszereid zavarnak!" "Sajnálom, ha ezzel megsértem Jake érzelmeit. De ez elég alacsony ár, ha a Szövetség legyőzéséről van szó." "Ezt akartad, hát itt vagyok. És segítek neked.

De azt akarom, hogy hagyd békén a fiamat!" "Nem tudom..." "Ugyan miért?!" "Jennifer..." szólal meg ekkor Jake hangja a bár belseje felől, mire Sisko odafordul. Fia hevesen integet Jennifernek, és mikor Benjamin visszafordul a nő felé, az így szól: "Mert ő nem fog békén hagyni engem." Jennifer ezzel csatlakozik Jake-hez, Sisko pedig bosszús arccal álldogál még egy darabig a folyosón.

Garak a jelek szerint az eltelt idő alatt meglehetősen negatív karriert futott be, tekintve, hogy láncra verve rángatják be egy klingon hadihajó hídjára. "Térdeljen le a Régens előtt!" nyomja le a földre a cardassiait az őt kísérő őr. "Már épp javasolni akartam..."

morogja Garak. Az őr átadja Garak láncát a kapitányi székben ülő

klingonnak, aki nem más, mint Worf itteni megfelelője. "Érdekes. Szóval ez az a p'tak, aki miatt Terok Nor a Lázadók kezébe került..." veszi szemügyre Worf Garakot. "Ez azért nem egészen így..." mondaná Garak, de erre Worf megrántja a láncot, amitől a cardassiai fulladozni kezd.

"Csak nem azt akarja mondani, hogy hazug vagyok?!" Garak válasz gyanánt kétségbeesetten mutogat a láncra, mire Worf végül meglazítja egy kicsit. A cardassiai kilihegi magát, majd így szól: "Csak a védelmem érdekében próbáltam megjegyezni, hogy túlzás volna azt állítani, hogy az Intendánsnő tisztjeinek egyedül az egyike tehető felelőssé a vereség miatt." "Ezt nem is mondtam, de maga az egyetlen tiszt, akinek sikerült elmenekülnie." "Tessék?! Talán meg kellett volna adni magam? Térden csúszva kellett volna kegyelemért könyörögnöm, mint az Intendánsnőnek?"

"Ne próbálja másra terelni a szégyenét!" csattan fel Worf. "Maga talán nem?" kérdezi Garak pimaszul, mire Worf felpattan, és dühösen felmordul: "Ezúttal saját kezűleg gondoskodom a Lázadókról, és maga ott lesz mellettem, hogy jóvá tegye a hibáját!" "A tisztessége, és ítélőképessége valóban olyan jó, mint amilyennek hallottam. Higgye el régensem, sok Lázadó vére tudja csak eloltani dühöm szomját!"

fogadkozik Garak, mire Worf felnevet: "Úgy beszél mint egy klingon."

"Igyekszem... Szóval, ha el tudná távolítani ezt a kellemetlen nyakörvet, nagyon hálás volnék..." "Nem. Addig fogja hordani, míg az összes lázadó a Terok Nor-on holtan nem hever a lábaim előtt!" mondja Worf, megrántva a láncot.

A Defiant hídján nagy a nyüzsgés, lázadók dolgoznak mindenfelé. Sisko az egyik konzolnál dolgozik, majd félig elfordulva a pulttól így szól: "Sisko Smileynek: mindjárt újra beindítom a deutérium-injektort."

"Várjon még! Kikapcsoltam az áramlásszabályzókat." üzeni O'Brien a gépházból.

"Az injektorok mindenesetre üzemkészek. Beállíthatja az áramlásszabályzókat." mondja Sisko. "Csinálom." érkezik O'Brien válasza, mire Sisko a híd közepére sétál, és körülnéz. Ekkor Dax siet be a hídra vezető ajtón, és meg sem áll a kapitányig. "Hallottam, visszajöttél..." áll meg előtte, majd egy csípős pofonnal üdvözli a meglepett Siskot. "Ezt azért kapod, amiért volt pofád lefeküdni velem, annak ellenére, hogy ki vagy. Kezdettől fogva nem bíztam benned." "Jól leplezted..." jegyzi meg Sisko. "Ha még egyszer hozzám érsz..."

sziszegi Dax, majd egy tőrt szegez Sisko nyakának, "Megértetted?"

"Remélem, hogy rosszul..." morogja a kapitány. Ekkor valahonnan kintről, a közvetlenül az állomásra vezető ajtón túlról fájdalmas női kiáltások hallatszanak, mire Sisko és Dax kisietnek a hídról.

Hamarosan már a dokkoló-gyűrű folyosóján vannak, ahol Bashir épp akkor engedi le idegkorbácsot tartó kezét, miután egy újabb impulzussal 'kedveskedett' a padlón térdelő Kirának. "Mi folyik itt?!" csattan fel Sisko. "Ah..." fordul felé Bashir vidáman, "Az Intendánsnőre gondolom emlékszik, nem? ... Nos, épp kihallgatásra tartottunk, mikor ez a közönséges kis zsarnokocska megpróbált rossz irányba fordulni egy sarkon..." Bashir ezzel megint használatba veszi az idegkorbácsot, amitől Kira összeomlik. "Emeljék fel." szól Sisko. "Hagyják."

ellenkezik Bashir, "Még nem tanultam meg a leckét." "Ha azt akarja, hogy bármit is megtanuljak, magasabb szintre kellene állítani a kis játékszerét." nyöszörgi Kira a padlóról, mire Bashir leguggol hozzá.

"Örömmel." mondja Bashir, ezzel megpöccint egy kapcsolót a korbácson, és megint lesújt vele. Sisko ekkor felrántja Bashirt, és a falhoz löki: "Most már elég!" "Maga melyik oldalon áll?" kérdezi Bashir gúnyosan, miközben Sisko elveszi tőle az idegkorbácsot. "Van egy kis különbség a kihallgatás, és a kínvallatás között." mondja Sisko. "A Szövetség soha nem éreztette ezt a különbséget." jegyzi meg Bashir. "De maguknak illene." Bashir elhúzza a száját, majd az őrökre pillant: "Vigyétek vissza a cellájába." "Köszönetet illene mondanom." fordul Kira Sisko felé, miután lábra állították, "De tényleg. Elismerem, mikor legutóbb itt volt, alaposan rászedett. Tényleg azt hittem, maga az én Benjamin Siskom." "Ez is volt a terv." mondja a kapitány, mire Kira lerázza magáról az őrök kezeit, Sisko elé sétál, és odasúgja neki: "Segítsen megszökni, és megígérem... Nem leszek hálátlan. Sőt, nagyon hálás leszek..." "Ebben biztos vagyok. De ne számítson ilyesmire." feleli Sisko, majd az őrökre pillant, akik újra megragadják Kirát, és terelni kezdik a folyosón. "Akkor legalább keresse meg Maranit, és küldesse a cellámba..." "Marani...?" néz Sisko Kira után. "Az egyik szolgálóm.

Kissé feszült vagyok, és ő masszíroz a legjobban..." szól vissza Kira pimaszul, majd felnevet.

"Egy hajó?!" mered Worf a klingon hajó hídján az előtte álló klingonra, "És miféle hajó?" "A jelentések szerint ismeretlen az osztálya, de jelentős fegyverzettel rendelkezik. Javított fotontorpedók, többszörös célkövetés..." "Elég! Mikor lesz bevethető

állapotban?" "Mintegy két napon belül." "Tudom, hogy nekem ehhez semmi közöm..." szólal meg a kapitányi szék lábánál üldögélő Garak, "De ajánlatos volna kilences görbületre növelni a sebességünket..." Worf megrántja a cardassiai láncát, mire Garak fulladozni kezd.

"Hallgasson!" szól Worf. "Én csak hasznossá akartam tenni magam..."

"Ugyan már, ha maga nem ilyen alkalmatlan, a Lázadókat már rég elpusztítottuk volna!" "Én úgy gondoltam, egyetértünk abban, hogy az Intendánsnő volt alkalmatlan a feladatra, én csak a parancsait teljesítettem." "És mert teljesítette őket, halált érdemelne!" jelenti ki Worf. "Akkor miért nem öl meg? ... Az Intendánsnő is elég rossz volt, irracionális, kiszámíthatatlan, alattomos, de legalább nem volt..." mondja Garak, majd gyorsan elhallgat. "Folytassa csak. Mi nem volt...?!" hajol közelebb Worf fenyegetően. "Hát... Őt azért kedvelni is lehetett... Időnként..." Worf hátradől a székben, majd közelebb rántja magához Garakot: "Maga egyáltalán nem az esetem." "Én ezt soha nem vontam kérdőre..." mondja a cardassiai. "Gyorsítsunk kilences görbületre!" rendelkezik végül Worf.

"Nos, milyennek találta?" kérdezi Jake Jennifertől, az állomás egyik kabinjában egy közös vacsora után. "Nagyon finom volt. Mi is a neve?"

"Csirke Sisko módra." "De hol tanultál meg így főzni?" kérdezi Jennifer vidáman. "Tudja... A Sisko család minden férfitagja tehetséges szakács." "Ah..." "Bizony. Apám például mesterien készíti a krioni rákot." "Egyszer talán majd készít nekem..." mondja Jennifer. Ekkor megszólal a csengő, mire mindketten az ajtó felé fordulnak. "Jöjjön be." szól ki Jennifer. Sisko kapitány érkezik, és nagy sóhajjal pillant az asztalnál ülő párosra: "Jake, ideje aludni menned." "Mit szólna egy kis csirkéhez Sisko módra?" kérdezi gyorsan Jennifer, remélve hogy valamelyest enyhíteni tudja a hirtelen fagypont alá zuhant hangulatot, "Jake készítette. Nagyon finomra sikerült." "Nem vagyok éhes, csak nagyon fáradt. Jake..." "Azonnal, apa. Csak nem akarom itt hagyni ezt felfordulást magam után." pillant Jake az asztalra. "Erre semmi szükség." mondja Jennifer. "Ragaszkodom hozzá." jelenti ki Jake, ezzel elkezdi leszedni az asztalt. Benjamin erre bosszús sóhajjal ereszkedik le egy kanapéra, és a tarkóját kezdi masszírozni. Jennifer feláll, és rövid tétovázás után odalép mellé. "Hogy halad a munka a Defiant-en?"

"Nagyon keservesen." pillant fel Sisko. Jennifer leül mellé, és masszírozni kezdi Sisko vállait: "Így jobb?" "Igen. De nem tudom, mit akarsz ezzel elérni." "Semmit sem akarok elérni. Kérlek ne felejtsd el, hogy én a te oldaladon állok, nem vagyok az ellenséged. ... Nem tudom, miért vagy ilyen kemény hozzám, elvégre állítólag a férjem vagy. És én hagytalak el téged. ... Egyébként gratulálok. Nagyszerű munkát végzel."

Sisko erre kérdőn Jenniferre pillant, mire az gyorsan hozzáteszi: "Jake nevelésében, úgy értem." "Te viszont most éppen nem könnyíted meg a dolgomat." sóhajt Sisko. "El fog felejteni." "Igen... Talán." "Bár magamról is ezt mondhatnám." folytatja Jennifer, mire Benjamin meglepetten mered rá. "Tényleg ennyire meglepő volna? Gondolj csak bele. Az én Ben Siskom halott. ... Ránézek Jake-re, és a fiamat látom, aki nincs, és nem is lesz soha." magyarázza Jennifer remegő hangon, "Azt hiszem, mégsem volt olyan jó ötlet idehozni." "Egyikünk számára sem." ért egyet Sisko. Ekkor megint csengetnek, mire Jennifer közömbös kifejezést erőltetve arcára az ajtó felé fordul: "Tessék." "O'Brien lép be, és Siskora pillant: "Most kaptuk a hírt. A Szövetség flottája már nyolc órányira sincs. Kifutottunk az időből." Sisko ennek hallatán fáradtan néz előbb O'Brienre, majd a kétségbeesett arccal ülő

Jenniferre.

"Maga összpontosítson a fegyverzet működőképessé tételére, én pedig a SIF-generátorokat veszem kezelésbe." mondja Sisko O'Briennek, miközben átvágnak a Defiant gépházán, ahol nagy a nyüzsgés. "Nyolc óra. Nem valami sok idő, igaz?" jegyzi meg O'Brien. "Több azonban nincs..."

mutat rá Sisko. "Smiley!" hallatszik Bashir kissé dühös hangja a közelből, majd maga Julian is előkerül. "A munkásai nem akarnak beengedni a torpedótérbe!" méltatlankodik Bashir. "Talán azért, mert épp a töltőmechanizmust igyekszenek készre szerelni." "Nagyszerű. És akkor mit csináljak ezekkel a torpedókkal?!" mutat maga mögé Bashir, ahol néhány embere a kézikocsikra pakolt torpedók mellett álldogál tanácstalan arccal. "Volna pár ötletem." feleli O'Brien ridegen. "Na lám csak, pont most jutott eszébe?" kérdezi Bashir gúnyosan. "Ezzel nem haladunk előbbre." szól rájuk Dax, "Az a legfontosabb, hogy időt nyerjünk." "Van valakinek valami ötlete?" méz rájuk Sisko. "Hány Raiderünk van még?" kérdezi Bashir. "Már csak egy. Azzal nem tudjuk feltartóztatni őket." mondja O'Brien. "Azt nem, de talán egy kicsit késleltethetem őket." mondja Bashir elszántan. "Nem jut vissza élve."

jegyzi meg O'Brien. "Mi az, Smiley, miattam aggódik? Pedig már azt hittem, csak attól fél, hogy enyém lesz a teljes dicsőség." "Sokra megy a dicsőségével holtan." "Ki beszélt itt halálról, eh?" kérdezi Bashir.

"Rendben. Mikor indulunk?" kérdezi Dax, mire Bashir elégedett arccal fordul felé, "Sose szerettem egy helyben ülni." "Akkor ezt tisztáztuk."

lép Bashir Dax mellé. "Mielőtt elindulnak, jó lenne biztosítani, hogy tényleg tudjanak egy kis haladékot szerezni." jegyzi meg Sisko.

"Azt várja, hogy harcoljak a Szövetség ellen?" kérdezi a cellája priccsén ülő Kira, "Micsoda perverzió. ... Van jobb ötletem: miért nem vághatom át a torkát most rögtön? Gyorsabb halál volna, sokkal kevésbé fájdalmas mindannál, amit a Régens fog csinálni magával." Sisko türelmesen hallgatja Kira szavait az erőtérkapu túloldalán, majd az Intendánsnő felé fordul, és nyugodt hangon így szól: "Én inkább amiatt aggódnék, amit a Régens magával fog csinálni." "A Régensnek nincs oka megkérdőjelezni a hűségemet." jelenti ki Kira. "Nem is a hűségét fogja megkérdőjelezni, hanem a hatékonyságát. A Régensnek nem kellene most visszafoglalnia Terok Nor-t, ha maga nem veszti el." "Hallgasson! Arról nem én tehetek, hanem Garak, meg a többi Szövetségi idióta! A folyamatos kegyetlenkedéseik... Sosem tudtam velük megértetni, hogy az erőszak precíz eszköz, mint egy szike. Nem pedig hentesbárd." "Garak épp elég okos volt ahhoz, hogy megszökjön." emlékezteti Sisko Kirát.

"Garak egy gyáva alak. Ha veszély közeleg, máris nyomát sem látni."

"Valószínűleg egyenest a Régens kastélyába sietett, ahol az állomás elvesztésének teljes felelősségét önre hárította." "Egy pont magának."

húzza el a száját Kira. "Helyes. Akkor megismétlem a kérdést: van valami gyenge pont a Szövetség flottájában? Valami, amit kihasználhatnánk?" "Elképzelhető... Igen..." mondja Kira, miközben felkel a priccsről, és az erőtérkapuhoz sétál, "Miért nem kapcsolja ki ezt az erőteret, és csatlakozik hozzám? Az nagyon serkentően hatna a gondolkodásomra..." "Szerintem az önfenntartásnak épp eléggé stimulálónak kellene lennie a maga számára." jegyzi meg Sisko. "Ez nem valami barátságos viselkedés." mondja Kira durcásan, "Főleg, hogy a segítségemet akarná... Ah, Sisko professzorról van szó, nem igaz?

Nagyon vonzó nő. ... De még a Breen gleccserei is melegebbek nála."

"Neki ehhez semmi köze." jelenti ki Sisko. "Ha maga mondja..." von vállat Kira, majd felsóhajt, "Hát jó... Sosem tudtam ellenállni a Benjamin Sisko nevű férfiaknak. A Szövetség hajói gyorsak és erősek, de valóban van egy gyenge pontjuk. A célzórendszereik hajlamosak tévedni, sok olyan esetet hallani, hogy a saját görbületi mintájukat kergették."

"Honnan tudjam, hogy megbízhatok magában?" kérdezi Sisko. "Ah... Azt hiszem, egyszerűen csak bíznia kell bennem." mondja erre Kira rideg mosollyal.

Garak nagyot nyekkenve ér földet az egyik fal tövében, miután Worf áthajította a fél hídon. A Régens odasiet hozzá, és felrángatja a földről: "A kulcsot! Hol van?" "Látom, nem hallgat rám... Nincs nálam a kulcs." mondja Garak, mire Worf a padlóba veri a cardassiai fejét, majd így szól: "Tudom, hogy hazudik!" "Én azt mondom, ellopta tőlem, mikor ott voltam, hogy enni adjak neki." mondja egy klingon valamivel távolabbról. "Ne kelljen még egyszer kérdeznem!" mordul Worf Garakra, majd egy közeli falnak löki, de a cardassiai ezúttal állva marad.

"Ugyan mire mennék azzal a kulccsal?! Még ha ki is nyitnám vele a nyakörvet, Hová mehetnék utána? Nem tudom elhagyni a hajót, és már háromszor motozott meg. Szóval, kérdem én, maga szerint mégis hová rejtettem volna a kulcsot?!" "Talán lenyelte." véli Worf. "Képtelenség.

Ugyanis nem vagyok hajlandó bármit megenni." "Mindjárt kiderítjük."

mondja erre Worf, és egy d'k tagh-t előrántva Garak hasába mélyeszti azt. "Régens...!" kiáltja az egyik klingon. "Mi van?!" "A kulcs, uram... Biztos leejthettem, és... Belecsúszott a csizmámba..." mondja a klingon feszengve. "Na? És most már hisz nekem?" kérdezi a d'k tagh hegyére tűzött Garak, mire Worf kirántja belőle a tőrt. A cardassiai felnyög a fájdalomtól, de állva marad. Worf közelebb inti az őrt, és így szól: "Ha meghal... Maga is meghal vele együtt!" Az őr elvezeti Garakot, Worf pedig bosszúsan morogva ül vissza a kapitányi székbe.

"Egy lázadó hajó 354.008 irányban." jelenti ekkor a kormányos, "A szenzoraik felfedeztek minket. Menekülnek." "Okosan döntöttek. De nem jutnak messzire." mondja Worf.

"Remélem, bedőltek a hamis hajtóműnyomnak..." mondja Dax a Raider pilótafülkéjében. "Azonnal megtudjuk... Amint tüzet nyitnak." morogja Bashir.

A klingon csatahajóból, két cardassiai cirkálóból, és három klingon Bird of Prey-ből álló flotta leggyorsabb egységei, a három Bird of Prey fordul elsőként a Raider után, őket valamivel lemaradva a kissé lomhább cardassiai hajók követik. A klingonok hevesen lövöldöznek a Raiderre, de a torpedóik és diszruptor-impulzusaik gyanús szabályossággal szóródnak szét a cél körül, egyszer sem okozva kárt.

"Úgy látom, elkelne egy segítő kéz..." jegyzi meg Jennifer, mikor az egyik szintközi átjáróban rábukkan az épp egy szűk szerviznyílással küszködő Siskora. "Egy pár a kisebbek közül jól jönne." bólint a kapitány, mire a nő beljebb lép. "Rendben. Engedj oda." veszi át a szerszámot Jennifer. "A forgatónyomaték-érzékelőket próbálom beállítani." magyarázza Sisko, miközben a nő szemügyre veszi a nyílásban levő áramköröket. "Igen, a tehetetlenségi tompítókon dolgozol." bólint a nő, "Sisko professzor vagyok, ha még emlékszel..."

"Ah, el is felejtettem..." mondja Sisko vidáman. "Akárhogy is, tudnod kell, hogy Jake-nek csak az igazat mondtam. A nálad tett látogatásomról, hogy miért hoztam őt ide... És mindenről." "És?" "Azt mondta, mindez nem számít, és örül, hogy megismerhetett." fordul el Jennifer a nyílástól, miután végzett a beállítással, "A furcsa az, hogy tudom, komolyan is gondolta." "Nagyon elnéző lélek." jelenti ki Sisko.

"Többről van szó. Azt hiszem, ha akarna sem tudna dühös lenni rám.

Ahhoz túlságosan az anyjára emlékeztetem." "Mindennél jobban szerette őt..." mondja Sisko lehajtva a fejét. "Még soha senki nem foglalkozott velem olyan sokat, mint Jake. ... Hát... Ha egyetértesz, gondoskodom róla, hogy Jake-et visszaküldjék a Deep Space Nine-ra." "Mikor?"

"Azonnal." "Rendben. De Smiley mit fog szólni hozzá?" "Semmit. Mert bízik benned. És én is." Sisko bizonytalanul bólint, mire Jennifer így folytatja: "Elbúcsúzol tőle?" "Jobb lesz, ha inkább befejezem ezt itt."

int Sisko a nyílás felé, "Mondd meg Jake-nek, hogy hamarosan találkozunk." "Ben... Mikor először találkoztunk, kialakult... Bizonyos fajta kapocs közöttünk. De most ennek emiatt az ügy miatt vége...

Ugye?" "Nem vagyok biztos benne, hogy volt-e valaha is valóban ilyesmi." feleli Sisko, mire Jennifer bizonytalan pillantást vet rá, majd zavartan így szól: "Én most... Megyek, hazaküldöm Jake-et." Sisko elgondolkodva néz a távozó nő után, majd lassan visszafordul a szerviznyílás felé.

Jake a sétafedélzet függőhíd-rendszerének ugyanazon pontján álldogál, mint ahol odahaza, és az alant elsiető embereket figyeli. "Hé... Mit csinál maga ott?!" érkezik Nog kissé felháborodva. "Semmit. Csak töprengek." "Akkor töprengjen valahol máshol. Nyugtalanít, hogy itt áll." Jake felnevet, mire Nog megkérdi: "Mi olyan mulatságos?" "Ott, ahonnan én jöttem, ketten állnánk most itt, és a maga nagybátyja próbálna elzavarni minket." magyarázza Jake. "Ettől most lenyűgözve kellene éreznem magam? Engem nem érdekel holmi párhuzamos valóság, csak az itt és most érdekel. Én itt egy bárt vezetek, maga meg töprengjen valahol máshol!" "Rendben... Elég világosan fogalmazott." húzza el a száját Jake. "Várok..." mondja Nog, tekintve hogy a fiú nem távozik azonnal. "Már itt sem vagyok..." "Helyes. ... Nagyon messze van a saját otthonától, földi!" "Igen. Én is azt hiszem." morogja Jake, ezzel felegyenesedik, hogy útnak induljon. "Jake..." hallatszik ekkor Jennifer hangja, a nő egy közeli kereszteződésben áll, "Beszélnünk kell. De négyszemközt." "Persze." bólint a fiú, majd még egyszer Nogra pillant, mielőtt csatlakozik a nőhöz.

"Áruljon el nekem valamit... Maga is annyira unatkozik, mint én?"

kérdezi a cella priccsén heverésző Kira a fogdában őrködő férfit, de az nem válaszol. Az Intendánsnő erre elmosolyodik: "Ezt igennek veszem.

Tudja, fogadok, hogy ha sokkal érdekesebbé tudnánk tenni a dolgot..."

"Maga ítélte halálra a feleségemet." mondja az őr ridegen. "Nahát, micsoda véletlen. Reméltem, hogy nem házas ember." mondja erre Kira.

Ekkor Nog lép a fogdába, kezében egy letakart tálcával: "Itt az Intendánsnő vacsorája." "Hadd lássam!" parancsol rá az őr. Nog engedelmesen közelebb lép, és leveszi a fémtálca fedelét. Az őr közelebb hajol, mire Nog az arcába vágja a tálcát, majd kis termete ellenére néhány az eszméletlenségbe küldi az erős testalkatú férfit, és a fegyverét magához véve a cella felé indul, ahol a meglepetten talpra szökkent Kira reménykedve figyeli a kinti eseményeket. Nog szétlövi a cella erőtérkapujának vezérlését, Kira pedig kilép a kihunyó erőtérkapun: "Egész jó volt..." "Köszönöm. Egy hajó várja a 'C'

dokkban." "Arra ott szükségem lehet..." mutat Kira a ferengi kezében levő fegyverre, aki engedelmesen odaadja neki, majd a kijárat felé indul. "Hé... Nem is tudtam, hogy egy oldalon állunk." szól utána Kira.

"Maga megölette az apámat és a nagybátyámat. Ezután a bár az enyém lett." mondja Nog, mire Kira megveregeti a vállát, ezzel mindketten kivonulnak a fogdából.

Sisko újra a Defiant-en dolgozik, és mikor a hajó többször megrázkódik, meglepetten kapja fel a fejét, majd a helyiség kijárata felé veszi az irányt.

A jelek szerint két Bird of Prey elszakadt a flottától, és megelőző

csapást igyekszenek mérni a Lázadók kezébe került Terok Nor-ra.

O'Brien a Defiant hídjának egyik bejárata felé fordulva Siskot pillantja meg. "Kapitány... Itt az ideje, hogy távozzon, ahogy megegyeztünk." mondja O'Brien. "Már megyek is, csak még szerencsét akartam kívánni." "Köszönjük. ... Jó hajót hagy itt nekünk." Sisko erre bólint, majd elindul vissza, amerről jött. Az ajtóban még hallja O'Brien zsörtölődését: "Bár alkalmam lett volna jobban megismerni, mielőtt harcba viszem..." Sisko megtorpan az ajtóban, és bosszankodva csóválja a fejét. "Na de hogy is mondják: gyakorlat teszi a mestert.

Lássuk, mennyire tud felmenni az adrenalin-szintem..." Sisko végül visszafordul a kapitányi székbe telepedett O'Brien felé, és így szól: "Pattanjon ki abból a székből, Smiley!" "Tessék?" "Csinálja!" mondja Sisko, mire O'Brien meglepetést színlelve feláll, és hagyja, hogy Sisko elfoglalja a helyét. "Zárják le a zsilipeket, oldják el a dokkoló-horgokat, és a tolatóhajtóművet kérem egynegyed impulzusra. ...

Maga meg mit ácsorog ott, Smiley?!" "Kapitány, maga újra meg újra meglep." csóválja a fejét O'Brien vidáman. "Néha még magamat is..."

bólogat Sisko. Az állomás ekkor újabb találatot kap, a remegést a dokkolórendszeren keresztül a Defiant is átveszi. "Mit gondol, meddig tudnak ellenállni az állomás pajzsai a Szövetségi flotta támadásának?"

kérdezi Sisko, mire O'Brien a kormányospulthoz siet, és letelepszik mögé. "Ahhoz elég ideig, hogy láthassuk, milyen erős a Defiant valójában." mondja Smiley. "Akkor derítsük ki. Indulás!" szól Sisko.

"Biztos, hogy most akar elindulni?" kérdezi Nog aggodalmasan, az állomást érő találatok moraját hallgatva. A mellette haladó Kira egy pillanatra megtámaszkodik a falban egy erősebb rándulás miatt, majd így válaszol: "Remélem, hogy ez az új Lázadó hajó feltartóztatja addig a Szövetség flottáját, míg elérem Bajort. Ott pedig vannak barátaim, akik segítenek." "Ne aggódjon, senkinek sem mondom el, hol van." jelenti ki Nog, majd a következő kereszteződésnél más-más irányba indulnak. Kira azonban néhány lépés múlva megáll, majd eleresztve egy bosszús sóhajt, visszafordul, és Nog nyomába ered. Az a másik folyosószakasz közepe táján járhat. "Nog..." szól utána Kira, mire a ferengi visszafordul, az Intendánsnő pedig lelövi, majd így szól: "Igazat mondtál. Tényleg nem fogod elárulni senkinek."

"Nem értem, miért nem jöhet velem a Deep Space Nine-ra." mondja Jake, miközben Jenniferrel az állomás folyosóin sietnek a legközelebbi transzporter felé. "Hidd el Jake, hosszú távon jobb, ha nem teszem.

Mindannyiunknak." A következő sarkon befordulva Kirával találják szemközt magukat, aki azonnal rájuk emeli a fegyvert: "Jennifer...

Igazán elragadóan nézel ki, mint mindig."

Ekkorra a kissé lassabb cardassiai hajók is elérték az állomást, és csatlakoztak a klingon egységekhez, amik zavartalanul lövik Terok Nor-t. Azonban az egyikükbe egyszer csak egy tucatnyi fézerimpulzus csapódik, és a felrobbanó hajó gyorsan szétfoszló tűzgömbjén a Defiant tör át. A Defiant szűk ívben megkerülve az egyik felső dokkoló-kart, egy másik Bird of Prey után fordul, ami az állomás külső és belső

gyűrűje között lebukva próbál menekülni előle. A két hajó néhány pillanatig kergetőzik az állomás részei között, majd a harmadik klingon hajó a Defiant hátába kerülve tűz alá veszi azt.

"Egy Bird of Prey ránk állt." jelenti O'Brien. "Kitérőmanőver, delta mintázat!" szól Sisko. "Delta mintázat? Az meg mi?!" kérdezi O'Brien.

"Szlalom." "Szlalom?!" "Keményen balra, aztán jobbra." "Értettem... Nem tudom lerázni." Sisko néhány másodpercig feszülten figyeli a főmonitort, majd így szól: "Keményen balra!"

A Defiant párhuzamosan repül a külső dokkoló-gyűrűvel, majd egy váratlan manőverrel befordul az egyik alsó dokkoló-kar talapzata mögé.

Az azt követő klingon hajónak már nincs ideje követnie, így kívülről kerüli meg a kart, és tartja a sebességét, arra számítva, hogy a Defiant pont előtte fog felbukkanni. A Defiant azonban a dokkoló-kar takarásában meredek emelkedésbe kezd, és hamarosan már a kar végénél, jóval a klingon hajó fölött van.

"Tűz!" szól Sisko, mikor a klingon hajó megfelelő helyzetbe kerül.

A Defiant egyik vetőcsövéből egy torpedó villan elő, a találat nagyot taszít a Bird of Prey-en, ami instabillá válik, majd a Defiant impulzusfézerei végeznek vele.

"Ezt megjegyzem magamnak." sandít hátra O'Brien Siskora.

"Igazán hálás vagyok magának, Jennifer." mondja Kira elégedetten, miközben a fegyverrel a kezében tereli maga előtt Jake-et és a nőt az állomás időnként megrázkódó folyosóin, "Nem csak biztonságossá teszi az állomásról való távozásomat, de tökéletes ajándék lesz a Régensnek is."

"Azt akarja, hogy magával menjek? Rendben. De a fiút kérem hagyja itt."

"Miért számít ez annyira magának?" kérdezi Kira gyanakodva.

"Lényegtelen. Egyszerűen csak hagyja itt. Rendben?" "Még soha nem láttam ilyen szenvedélyesnek. Kellemesen elpirult tőle..." állapítja meg Kira vidáman, "Na jó. Nem kell velünk jönnie..." Kira ezzel Jake felé fordítja a fegyvert, és elsüti. Jennifernek azonban sikerül a fiú elé lépnie, így ő kapja a sugarat, és rogy a padlóra. Jake gyorsan letérdel mellette, miközben Kira sajnálkozva jegyzi meg: "Ó, milyen kár..." "Orvosra van szüksége!" mondja Jake. "Hmm... Attól tartok, már túl késő. Mindkettőtöknek." veszi célba Kira Jake-et a fegyverrel, "Azért kíváncsi volnék... Miért védett téged?" "Mert ő az anyám."

feleli Jake, miközben Jennifer lassan kinyitja a szemét, és a fiúra pillant. "Az anyád...? Sisko fia vagy! A másik oldalról..." állapítja meg Kira meglepetten, "Nos, ha így van, adj át egy üzenetet az apádnak: mondd meg neki, hogy életben hagytalak, de ezért tartozik nekem." Az Intendánsnő ezzel távozik, otthagyva Jake-et és Jennifert a folyosó közepén.

"A pajzsok negyven százalékon. Az a cirkáló épp lőtávolba ért, repüljünk rá, és..." mondja O'Brien, de Sisko a szavába vág: "Indulás egyenesen feléje." "Ah... Öngyilkos támadás..." mondja O'Brien meglepetten, de engedelmesen irányba fordítja a hajót.

"Összpontosítsa a tüzet arra a hajóra!" szól oda Worf a lövésznek a klingon cirkáló hídján. "Irányt változtatott, egyenesen felénk tart."

jelenti a tüzér, mikor Worf megáll mellette. "Helyes. Ez nagyon leegyszerűsíti a dolgunkat. Terok Nor hamarosan újra a miénk lesz."

mondja a Régens, ezzel visszasiet a kapitányi székhez, közben Garakhoz intézi szavait: "Maga pedig élete hátralevő részében az ércfeldolgozó rabszolgáinak magyarázhatja, miért vallott kudarcot!" "Hát nem jó, ha az emberre szép karrier vár?" morogja a cardassiai.

A Defiant cikázva közeledi a klingon csatacirkáló felé, aminek lomha lövegei nem igazán tudják felvenni vele a versenyt, csak nagy ritkán sikerül eltalálniuk.

"Pajzsok huszonöt százalékon. Még egy találat, és vége." jelenti O'Brien. "Akkor igyekezzünk, hogy ne kapjunk több találatot." áll fel Sisko, "Átveszem a kormányt. ... Ne vegye személyeskedésnek. Én jobban ismerem ezt a hajót, mint ön." "A magáé a hajó." adja át a kormányospultot O'Brien. "Kapaszkodni!" szól Sisko, ahogy a pultra igazítja ujjait.

A Defiant ezt követően úgy repkedi körül a klingon csatahajót, mint vadméh a kaptárt fosztogató medvét. A klingonok hiába lövöldöznek vadul a hajó saját méretének megfelelő célpontokhoz méretezett fegyverzetével, a Defiant nehézség nélkül kerülgeti el a sugarakat, közben alaposan megtépázva a klingonok páncélzatát tűzíveivel és impulzusfézereivel.

A klingon hajó hídján egymást érik a robbanások, Worf dühösen néz körül: "Azt akarom, hogy azonnal semmisítsék meg azt a hajót!" "Túl közel repül hozzánk, nem tudom bemérni." rázza a fejét a tüzér, mire Worf dühösen csépelni kezdi a kapitányi szék karfáját.

"Kilyukadt az elülső pajzsuk." jelenti O'Brien. "Szép lövés volt, Smiley." pillant rá Sisko a kormánytól. "Ránk akaszkodott egy Bird of Prey." "Tartalék energiát a hátsó pajzsra." rendelkezik Sisko. "Milyen tartalék energiát?! Tűnjünk el innen." mondja O'Brien. "Nem kockáztathatjuk meg, hogy az ellenfelünk szabadon lövöldözzön mindenfelé." "Pedig már kezdtem megkedvelni ezt a hajót..." húzza el a száját O'Brien. A főmonitoron hamarosan meg is jelenik az említett klingon hajó, de egy pillanat múlva egy hosszú fézertalálattól megsemmisül, majd egy Raider villan át a látómezőn.

"Ez az!" kiáltja a Raider pilótaülésében ülő Bashir, majd elkerülve a klingon cirkáló három-négy lövését, gyorsan felzárkózik a Defiant mellé. "Bashir a Defiant-nek: nem is üdvözölnek minket?!"

"Bár elég nehezemre esik, azt kell mondanom, örülök, hogy itt van."

morogja O'Brien.

"Túl fogja élni." nyugtatja meg Dax a Raider fedélzetén, miközben Bashir harsányan felnevet.

"Sisko Bashirnak: összpontosítsák a tüzüket az elülső pajzsukra!"

üzeni a kapitány. "Örömmel." érkezik Bashir válasza.

A két hajó újra 'mélyrepülésbe' ereszkedik a cirkáló burkolata közelébe, és pontos lövéseikkel szabályosan leborotválnak mindent a klingon hajóról, ami egy kicsit is kiáll a felszínből.

Garak körülnéz a cirkáló romokban heverő hídján, majd Worfra pillant: "Már megbocsásson régensem, de úgy érzem, eljött az ideje távozni a csatatérről." "Úgy érti, vonuljunk vissza?!" mordul rá Worf. "Remélem, nem értékelem félre teljesen a helyzetet." mondja Garak óvatosan.

"A cirkáló irányt változtat." ráncolja a homlokát O'Brien, "Görbületi sebességre gyorsítanak! ... A többi Szövetségi hajó beszüntette az állomás támadását. ... Győztünk." bámul Smiley hitetlenkedve a többiekre. "Miért van így meglepődve?" kérdezi Sisko vidáman.

"Meglepődve? Elképedve! ... De azért nem panaszkodom."

"Elárultak!" tajtékzik Worf, Garak láncát rángatva, amitől a cardassiait hirtelen heves légszomj kezdi kínozni, "Semmi más magyarázat nem lehet erre a vereségre!" "Én sem tudok másra gondolni..." jegyzi meg Garak, mikor egy kis levegőhöz jut. "Az árulót meg kell találni, és megbüntetni!" mondja Worf. "Meg is fogja. Az Intendánsnő az, akiről beszélünk, nem?" Worf ezen elgondolkodik: "Az Intendánsnő...? Hát persze!" "Csak azt kívánom, hogy rám, hű szolgájára bízza a büntetés végrehajtását, mikor eljön az a pillanat. Nagyra becsült Régens, nem fog csalódni. Megígérem, bánni fogja a hűtlenségét, és szenvedni egészen a haláláig." "És amíg maga elintézi az Intendánsnőt... Én gondoskodhatom a Lázadókról." morogja Worf elégedetten, "Felőlem... Legyen így!"

Sisko sietősen vág át az állomás füstös levegőjű folyosóin, ahol már megkezdték a károk helyreállítását. Hamarosan megérkezik a gyengélkedőbe, ahol Jake Jennifer ágya mellett üldögél. "Apa..."

pillant rá a fiú, majd visszafordul Jennifer felé: "Látja, mondtam, hogy eljön..." Jake ez után az ajtóban megállt apjához megy, aki halkan megkérdezi tőle: "Hogy van?" Jake válasz gyanánt csak megrázza a fejét, mire Sisko beljebb lép a helyiségbe, és megáll az ágy mellett. "Ben..."

nyitja ki a szemét résnyire Jennifer. "Nyugalom..." "Mégiscsak érzünk valamit egymás iránt... Ugye?" kérdezi a nő, miközben Sisko megfogja a kezét. "Igen, így van." Jennifer szeme néhány másodperc múlva lecsukódik, Sisko pedig visszaereszti a nő kezét a takaróra. "Apa..."

lép közelebb Jake, Sisko az apja pedig felé fordul, majd átölelik egymást. "Menjünk haza..." mondja Benjamin halkan, de valahogy egyiküknek sem akaródzik még itt hagyni Jennifert, akit immár másodszor veszítettek el.