78. Régi láng (Rejoined)

SD 49195.5, 2372 március 12.

Quark és Bashir feszült figyelemmel bámulják Dax kezeit a bárban. A nő előbb tenyereit, majd kézfejeit mutatja oda kétszemélyes közönségének, majd egyenruhája ujjaiba is bepillantást enged. Ezután figyelmeztetően feltartja jobb kezének mutatóujját, majd a szájához kap, és a következő pillanatban már egy héjatlan főtt tojás van a kezében. "Ez csak valami trükk..." jelenti ki Quark. "Hát persze, hogy trükk, hisz épp ez benne a lényeg. Hogy hogyan csinálja..." mondja Bashir. "Nekem már van is egy elfogadható magyarázatom. ... Egy transzporterrel varázsolja ide a tojást." mondja Quark. Dax erre megcsóválja a fejét, majd így szól: "Az egyik korábbi hordozómtól tanultam néhány ilyen apró trükköt." "Torbin volt az?" kérdezi Bashir.

"Úgy van." "Azt hiszem, nagyszerű hordozója volt... Szégyenlős, befelé forduló, kissé önbizalom-hiányos, aki ügyes trükkjeivel mégis elkápráztatja a világot..." mondja Bashir. "Nem. Tudom már. Lenyelte a tojást, mielőtt idejött, és most valahogy előkerítette. ... Szóval tulajdonképpen elég visszataszító trükk..." mondja Quark. "Nem, megint nem nyert." pillant rá Jadzia vidáman. "Sisko hívja Daxet: szeretném, ha az irodámba jönne, parancsnok." szólal meg ekkor a kapitány hangja az interkomból. "Máris ott vagyok, Benjamin." "Ne aggódjon Quark, előbb-utóbb rá fog jönni..." bíztatja Dax a ferengit, majd hirtelen meglepetten mered rá egy pillanatig. "Mi van...?" kérdezi Quark aggodalmasan, mire Dax megcsóválja a fejét: "Nem is csodálom, hogy nem tudja kitalálni..." Jadzia ezzel odanyúl Quark bal füléhez, és egyszer csak egy latinumrúd jelenik meg a kezében. "Hiszen csak a latinum jár a fejében..." Quark bosszankodva kapja ki Dax kezéből a rudat, miközben Bashir és az önjelölt illuzionista felnevet. Dax ezután a kijárat felé veszi az irányt, Bashir pedig fennhangon így szól: "Hölgyeim és uraim, a nagyszerű Jadzia Dax!" Dax meghajol Bashirék felé, majd most már tényleg távozik.

A parancsnoki központba megérkezve néhány biccentéssel üdvözli az ügyeleteseket, majd Sisko irodája felé indul. A kapitány komor arccal fordul felé, majd az egyik falnál álló kanapéra mutat: "Foglaljon helyet." Dax letelepszik, és Sisko is leül mellé: "Egy trill tudóscsoport érkezik az állomásra, hogy kísérleteket végezzen wormhole-ok mesterséges létrehozásának lehetőségét vizsgálva."

"Érdekesnek hangzik." "Igen, nagyon fontos munka. Éppen ezért a rendelkezésükre bocsátom a Defiant-et a kísérletek idejére. ... Viszont azt gondoltam, talán érdekelné, hogy a tudóscsoport vezetője... Dr.

Lenara Kahn." Dax elbizonytalanodva pislog egy darabig, majd kis sóhajjal megismétli: "Lenara Kahn..." "Így van." bólint Sisko, "Ha jól tudom, összegyűlt már vagy három hónapnyi szabadsága. Miért nem veszi ki egy részét? Egy darabig biztosan boldogulunk ön nélkül is." Dax erre színlelt felháborodással pillant Siskora: "Ah... Szóval ennyire nélkülözhető vagyok?" "Észre se fogjuk venni, hogy nincs itt." jelenti ki Sisko vidáman. Dax gondolkodik egy kicsit az ajánlaton, majd megcsóválja a fejét: "Nem. Ki fogom bírni, ne aggódjon." "Biztos benne?" "Persze, hogy biztos vagyok benne. Hiszen tudja, eddig sem hagytam, hogy a korábbi életeim befolyásolják a munkámat, és ez így is marad." "Na jó..." von vállat Sisko. Dax erre feláll, és a kijárat felé indul, de pár lépés után visszafordul a kapitány felé: "De azért...

Köszönöm, hogy aggódott emiatt..." "Nincs mit Öregember."

Dax, Kira és Worf kíváncsian állnak meg a külső dokkoló-gyűrű egyik zsilipje előtt. A fogaskerékre emlékeztető ajtók hamarosan félregördülnek, és egy őszülő hajú trill férfi lép ki a zsilipkamrából.

"Dr. Hanno Pren vagyok, a Trill Természettudományi minisztériumból."

"Kira Nerys őrnagy." hajt fejet Kira, "Üdvözlöm a Deep Space Nine-on.

... Ő a stratégiai műveleti tisztünk, Worf parancsnok, ő pedig Dax parancsnok, a tudományos tiszt." "Engedjék meg, hogy bemutassam a csoportunk vezetőit..." pillant hátra Pren a hajó felé, ahonnan egy harminc év körüli trill férfi, és egy hasonló korú nő érkezik, "Dr.

Lenara Kahn, és az öccse, Dr. Bejal Ulmeh. ... Ők pedig Kira őrnagy, Worf parancsnok, és Dax parancsnok." Lenara rezzenéstelen arccal lép előbbre, és nyújt kezet Daxnak, aki szintén nem mutat különösebb érzelmeket. "Egy örökkévalóság telt már el..." mondja Jadzia. "Igen, így van." bólint Kahn. "Ha volnának szívesek követni engem, megmutatnám a kabinjaikat." mondja Worf, ezzel útnak indul a vendégekkel, Kira és Dax pedig a kapunál maradnak. Az őrnagy alaposan szemügyre veszi Daxot, és megkérdi: "Talán ismeri a nőt?" "Igen, ismerem." feleli Jadzia nagyot fújva, "Valamikor házasok voltunk." Kira ennek hallatán értetlenül mered Daxra, aki azonban a további magyarázatoktól eltekintve faképnél hagyja.

"Na jó, megpróbálom szépen sorba venni őket..." csóválja a fejét Quark a bárban, majd a száját elhúzva Bashirra és Kirára pillant, "Szóval, Dax elő hordozója Leila volt, így van?" "Azt hiszem..." mondja Bashir. "Leila Dax. Így van." bólint Kira. "Azután Leila meghalt, és a Dax szimbióta egy Torbin nevű férfiba került." folytatja Quark, "Torbin után Imoniba, azután... Toriasba, őt követően Adredbe." "Nem, előbb Adredbe, és utána Toriasba." javítja ki Kira. "Bocsánat. Szóval Adred, Torias, Joran, Curzon, és végül Jadzia." "Helyes." bólint Kira. "És ez a... Dr. Lenara Kahn pontosan melyikkel is élt házasságban?"

"Toriassal. De akkor persze ő sem Lenara volt." Quark egy pillanatra úgy néz ki, mint aki mindjárt lefordul a bárszékről, végül a fejét csóválva így szól: "Mi sem egyértelműbb ennél, erre magam is rájöhettem volna..." "A Kahn szimbióta, a mostani hordozó előtt egy bizonyos Nilanival volt összekötve, Nilani pedig még ezelőtt az összekötés előtt Torias Dax felesége volt." magyarázza Bashir. "De Torias halálos balesetet szenvedett." mondja Kira. "Nilani így elözvegyült." folytatja Bashir, "És Nilani halála után a Kahn szimbiótát egyesítették Lenarával." "Minden világos. Szóval most Nilani Lenara, Torias pedig Jadzia... Teljesen logikus. Ezért lehet Lenara Jadzia volt felesége."

mondja Quark, mire Kira felsóhajt: "Hát, ez ennél egy kicsit bonyolultabb, Quark..." "Lehet. De nekem ennyi épp elég belőle. Ettől megfájdul a ember feje, úgyhogy ideje abbahagyniuk!" "Szerintem csak a latinum zörög a fejében." mondja Bashir, miközben összevont szemöldökkel veszi szemügyre Quarkot. Kira érdeklődve várja, mi sül ki a dologból, és mikor Bashir ugyanúgy, mint korábban Dax, egy latinumrudat varázsol elő, látszólag az elképedt Quark füléből, felnevet. "Na tessék, mondtam én... Ki kéne vizsgáltatnia magát..."

mondja Bashir a latinumot nézegetve. Egy, szintén a bárban dolgozó ferengi, aki tanúja volt a mutatványnak, kíváncsian veszi szemügyre Quark fülét, mire az dühösen fordul felé: "Nem mész vissza dolgozni?!"

A ferengi gyorsan visszahúzódik, Quark pedig sértett képpel pillant a még mindig nevetgélő Kirára és Bashirra: "Ha most megbocsátanak..." A páros erre a kijárat felé indul, félúton Kira megkérdezi: "Ezt Daxtól tanulta?" "Legközelebb nyulat fogok előhúzni a füléből." jelenti ki Bashir vidáman. "Én tulajdonképpen csak azt nem értem, hogy miért nem folytathatja Dax és Lenara ott, ahol abbahagyták..." vált hirtelen témát Kira, "Úgy értem, persze ha még mindig szeretik egymást." "Na, hát pontosan itt a baj. Még ha szeretnék is egymást, ellene volna a trill társadalom törvényeinek, ha elismernék ezt." magyarázza Bashir.

"Ah, a törvényeknek...?!" kérdezi Kira meglepetten. "Nos, tudja... Ez inkább olyan tabuféle. Azt, mikor valakinek újra viszonya lesz egy szerelmével valamelyik korábbi életéből, újratalálkozásnak nevezik. És a trillek úgy vélik, hogy ez nagyon... Természetellenes..."

"Természetellenes?! Hát mi rossz lehet abban, ha egy házaspár folytatja korábbi életét?" "A csatlakozások lényege az, hogy a szimbióta tapasztalatokat gyűjt össze életei során, de hogy az új hordozóval újrakezdhesse, meg kell tanulnia elszakadni a múlttól... Testvérektől, gyerekektől, és a házastársától is." "Nem tudom megérteni, hogy két embernek, akik ennyire szeretik egymást, kerülnie kell egymást, valami ósdi, idejétmúlt tabu miatt." csóválja a fejét Kira, "Biztos volt már olyan, hogy olyan trillek, akiknek szimbiótái ismerték egymást korábbi életeikből, újra összejöttek..." "Én is feltettem Daxnek ezt a kérdést, és... Valóban előfordult ilyen néhányszor." "És, mi történt?" "A trill anyabolygó elzárkózott előlük." "Vagyis az ilyen szimbiótákat nem egyesítik többé új hordozóval?" "Így van. Ha a hordozó meghal, a szimbióta is meghal vele együtt. ... Így már értheti, hogy ha Dax érez is még valamit Lenara iránt, ezt a kockázatot nem vállalhatja. ... A hordozóvá lett trill legfontosabb vezérelve: óvd a szimbióta életét.

... Ez a helyzet."

"Jöjjön be, kérem..." szól ki Jadzia a kabinjából a csengő hallatán.

A díszegyenruhát viselő Sisko néz be az ajtón, és vidáman állapítja meg: "Esküszöm, biztos voltam benne, hogy még nem készült el, Öregember. ... Curzon világ életében híres volt a pontatlanságáról. Még a századik születésnapjáról is elkésett!" Dax ennek hallatán elképedve pillant Siskora: "Muszáj állandóan ezen lovagolnia?!" "Tudja, meddig tartott megszervezni ezt az összejövetelt?" kérdezi Sisko rosszallóan, miközben Dax felölti díszegyenruhája felső részét. "Három hónapot, igen, tudom." "Még van ideje... Meggondolnia magát." mondja Sisko óvatosan. "Tudja, mennyire utálok lemaradni a jó bulikról." mondja Dax vidáman. "Komolyan gondoltam." "Tudom. ... És értékelem, hogy előhozta, de Lenara és én már egy hete dolgozunk együtt. Hozzá kell szoknom, hogy a közelemben van. ... Ne aggódjon már annyira miattam Benjamin.

Sikerülni fog..." jelenti ki Dax, miközben ruhájára biggyeszti a kommunikátorát, csak éppen majdnem teljesen fejjel lefelé. Sisko ennek láttán elhúzza a száját, és közelebb lépve megfelelő helyzetbe igazítja a kis szerkezetet.

"Tehát..." néz körül Sisko egy nagyobb helyiségben, ahol az állomás személyzetének, és a trill tudóscsoportnak is vannak jelen képviselői, majd Kahn felé fordul, "Baráti üdvözlettel köszöntjük önöket itt, a Deep Space Nine-on, és sok szerencsét kívánunk a történelem első

mesterséges wormhole-jának létrehozásához." Sisko ezzel megemeli poharát a tudósok felé, a vendégek pedig megismétlik a mozdulatot, majd isznak egy kortyot. A köszöntő után Kahn a nem tőle messze álló Worf felé fordul: "Úgy hallottam, a kísérletek ideje alatt ön lesz a Defiant kapitánya." "Igen." "Gondolom, már nagyon izgatott. Úgy értem, amiatt, hogy egy történelmi jelentőségű vállalkozásban vehet részt." mondja Bejal. "Nos... Valóban örömmel nézek elébe." feleli Worf tartózkodóan, mire a mellette álló Kira halványan elmosolyodik. "Azt hiszem, Mr. Worf nem lelkesedik annyira egy tudományos feladatban történő részvétel miatt mint mi. Elvégre ez nem kimondottan a testet öltött klingon álom..." bólint Kahn megértően. Kira kapva az alkalmon, gyorsan Worf felé fordul: "Elárulja, miről álmodoznak a klingonok?" "Olyan dolgokról, amelyek gondolatára a hideg futkároz a gerincük mentén, és felébrednek az éjszaka közepén. Hmm... Azt hiszem, jobb, ha önök nem is tudnak róla." mondja Worf, felöltve azt az arckifejezését, amiről régi barátai, mint például LaForge vagy Data az Enterpriseról, tudnák, hogy most éppen viccel. Itteni hallgatósága azonban kissé zavartan pillant egymásra a kijelentés hallatán, Worf pedig gyorsan ott is hagyja őket: "Ha megbocsátanak..." Kira azonban már kezdhet ráérezni a dologra, mert Worf távozása után így szól a többiekhez: "Sosem tudom eldönteni, hogy nem éppen csak viccel-e..." "Talán lehet, hogy tényleg jobb nem tudni róla." jegyzi meg vidáman Kahn.

Dax magában járkál a teremben, igyekszik mindenki útjából kitérni.

Egészen addig sikerrel is jár, amíg Lenara céltudatosan meg nem indul feléje, és egyszerre nem érkeznek a helyiség egyik végében felállított svédasztalhoz. "Meg kell mondjam, ez nagyszerűen néz ki..." pillant Kahn az asztalon felhalmozott fogások közt válogató Daxra, "Gondolom a legtöbb étel bajori." Dax bólint, és mutogatni kezdi: "Az ott hasparat... Ööö, nem, az a másik a hasparat, ez moba gyümölcs, és az ott... Veklava." "Tulajdonképpen... Nem is vagyok igazán éhes." mondja Lenara. "Én sem." ismeri el Dax zavartan. "Viszont jobb lesz, ha megtöltjük a tányérjainkat, mert már az egész terem minket néz..."

mondja Kahn, miközben szedegetni kezd az asztalról. Dax hátrapillant, és döbbenten kell tapasztalnia, hogy valóban így áll a helyzet, legalábbis akik valamit is tudnak kettejük múltbeli viszonyáról, kíváncsian figyelik őket, és akkor is csak tessék-lássék fordulnak el, mikor Dax feléjük pillant. "Micsoda közönség..." jegyzi meg Jadzia vidáman. "Nem kéne csalódást okozni nekik. Esetleg csinálhatnánk valamit..." véli Kahn. "Mondjuk... Essünk egymásnak kiabálva, mint két fúria. No, hogy tetszik?" "Nem rossz. Vagy talán össze kellene ölelkeznünk, és biztosítani egymást örökké tartó szerelmünkről...

Megszegve ezzel a trill társadalom szokásait." "Dr. Prent szívrohamot kapna..." jelenti ki Dax vidáman. "Az még semmi, a testvéremnek eldurranna a feje... Így is kész idegroncs, mióta csak itt vagyunk."

"Ismerem az érzést..." sóhajt Dax. "Na jó, azt mondom neked is, amit neki mondtam: felnőttek vagyunk, tudunk uralkodni a helyzet fölött."

"Igen, teljesen igazad van. Menni fog a dolog." ért egyet Jadzia. Kahn ekkor megint a helyiség másik vége felé pillant, majd megjegyzi: "Már megint minket bámulnak." "Tudom. ... És ehhez azt hiszem, hozzá kell szoknunk." "Nagyon kedves volt öntől, Dax parancsnok. Igazán nagyra értékelem a bajori konyha remekeinek kimerítő ismertetését." mondja Lenara kihúzva magát. "Örömmel, Dr. Kahn." Lenara ezzel, immár teli tányérral átsétál a helyiségen, és megáll az egyik űrre nyíló ovális ablak előtt, Dax pedig az asztal mellett marad. Hamarosan azonban lassan Kahn felé fordul, aki épp ebben a pillanatban néz felé, és pillantásuk hosszan egybeforr.

A Defiant gépházában Dax, O'Brien, és Eddington korvettkapitány hallgatja Bejal eligazítását: "A célkijelölő szonda elindítása után a Defiant-nek egy huszonöt-harmicezer cochrane körüli erősségű szubtéri tenzormátrixot kell kiépítenie. A szonda olyan magneton-impulzusokat gerjeszt, amely ezzel a mátrixal kölcsönhatásba lépve nyílás vág a téridő-kontinuumba." "Meddig kellene fenntartanunk a mátrixot?" kérdezi Eddington. "Két percig, talán még addig sem." válaszolja Pren, "Amint a wormhole elkezd kialakulni, a mátrixot le lehet bontani." "Ahhoz, hogy ekkora energiamennyiséget tudjunk generálni, el kell vezetni a plazmát az impulzushajtóművek előgyújtó-köréből is." véli O'Brien, és Eddington is egyetértőn bólogat, "De azt hiszem, menni fog." "Nagyon jó." mondja Bejal. "Még be kell táplálnunk a mátrix pontos paramétereit a számítógépükbe." pillant Pren Daxra. "Azt hiszem, jobb volna ehhez a központi számítógépet használni. A gépházi rendszer ezzel nem boldogulna." mondja Jadzia. "Így van." mondja O'Brien. "Ha velem tartanak, elkísérem önöket a hídra, és megkezdhetik az adatbetöltést."

indul Dax a közelebbi kijárat felé. Pren és Kahn a nyomába szegődnek, O'Brien és Eddington pedig összebólintva munkához látnak.

"Itt minden jónak tűnik. Dax?" fordul el Kahn a híd egyik konzoljától. "A navigációs program biztonsági másolatához képest még mindig vannak kalibrációs eltérések." állapítja meg Jadzia, "Talán néhány adat elveszett a betöltő-modul indításakor." "Igen, meglehet."

ért egyet Lenara. "Ez megmagyarázná azt a hét százalékos ingadozást, aminek eddig nem találtam meg az okát." fordul feléjük Pren, "Talán a diagnosztikai szubrutinon is módosítani kell. ... Van egy vizsgálómodul a kabinomban, amit használni tudnánk." "Máris idehozatom." bólint Dax, de Pren leinti: "Nem szükséges, úgyis szerettem volna egy kis szünetet tartani." A férfi ezzel elhagyja a hidat, Dax és Kahn pedig újra munkához látnak. "Az ingadozás mértéke most lecsökkent, de... Lehet hogy nagyobb gondjaink vannak egy hibás ellenőrző-szubrutinnál..." véli Lenara, mire Dax átmegy az ő konzoljához, és szemügyre veszi az adatokat: "Csak semmi pánik. Lehet, hogy csak egy jeltovábbító esett ki, gyakran előfordul." "Nem estem pánikba." "Ez csak olyan szólás...

Bocsánat." "Semmi baj. ... Felejtsd el. Csak tudod egyszer azt mondtad... Illetve Torias azt mondta Nilaninak, hogy élesebb helyzetekben hajlamos pánikba esni, és teljesen leblokkolni." "Na igen... A jó Torias eléggé érzéketlen tudott lenni. De most őszintén...

Nilani mindig is ilyen erősen reagált mindenre." "Csak azért, mert te voltál a pilóta, és ez engem... Nilanit idegesítette. ... Ha Torias volt a pilóta, az nyugtalanította Nilanit." találja meg végre Kahn a megfelelő fogalmazási módot. "Még soha nem volt ilyen nehéz megválnom egy korábbi hordozóm érzéseitől..." ismeri el Lenara. "Tudom, mire gondolsz." bólint Dax. "Ez az oka annak, hogy nem kellene túl sok időt egymással töltenünk. A végén még... Elmerülnénk a múltban." mondja Kahn Dax felé fordulva, és még sokáig nézik egymást, mielőtt Dax zavartan elfordulva gyorsan visszasietne a helyére. "Próbáljuk meg leellenőrizni a jeltovábbítókat." javasolja Jadzia, miután kissé összeszedte magát.

"Rendben." "Nilani nagyon aggódott egy nappal Torias halála előtt..."

mondja Dax kis idő múlva. "Nem." "Toriasnak hallgatnia kellett volna rá. Az a sikló nem állt készen teljes impulzusmeghajtással történő

tesztelésre. De Torias mindenképpen ki akarta próbálni. Nem lett igaza.

... És az a részem, ami még mindig Torias... Nagyon sajnálja. És azt kívánja, bár hallgatott volna rád." Kahn erre megfordul, és szomorúan Daxra pillant. "Na jó... Munkához kéne látnunk. Még sok dolgunk van."

sóhajt Dax, mire Kahn visszafordul a konzolja felé: "Igen, igazad van.

Lássunk munkához." Azonban nem sokáig koncentrálnak a munkára, Jadzia szólal meg kisvártatva: "Volna kedved velem vacsorázni? Úgy értem... Ma este néhány barátommal vacsorázom, és gondoltam, te is csatlakozhatnál..." "Ah, nem akarnék betolakodni a baráti körödbe."

rázza meg a fejét Kahn. "Tulajdonképpen nem volnánk olyan sokan, csak Julian, és... És én." "Dr. Bashir? ... Örömmel. Ez agyon jól hangzik."

"Ah, remek..." "Rendben. Akkor ma este együtt vacsorázunk." fordul Kahn Dax felé. "Quarknál." mondja Dax vidáman.

"Ma?!" ráncolja a homlokát Bashir, Jadzia mellett sétálva a sétafedélzet felső szintjén, "Nem megy. Más programom van..." "Mondja le! ... Ööö... Úgy értem, nem tudná lemondani? Annyira jó volna..."

"Jó? És... Miért?" "Ehm... Mert Lenara és én szeretnénk együtt vacsorázni, és..." "Ah, igen. És kevésbé feltűnő a dolog, ha valaki ott van kettejükkel." bólogat Bashir. "Pontosan. Kérem... Megtenné a kedvemért?" "Egy kis hang azt szajkózza a fejemben: mondjak nemet. De úgyis tudja, hogy nem tennék ilyet..." pillant Bashir Daxra, "Tehát, mikor?" "Huszonkét órakor, Quarknál. ... Köszönöm." mondja Jadzia ragyogva, és arcon csókolja a félszegen mosolyogó Bashirt, "Ezért tartozom magának..." Dax ezzel elsiet, Bashir pedig nagyot sóhajtva, aggodalmas álldogál még egy darabig a galéria közepén.

"Nem, nem, nem... Az nem lehet." jelenti ki a Quark bárjának egyik asztalánál ülő Dax vidáman, "Egy nagy ratana-fa, vagy valami hasonló állt pont előtte..." "Csak nem a Barosra gondolsz?" kérdezi Kahn. "De, az az..." bólogat Dax élénken. Alibijük, Bashir, mindeközben szenvedő

arccal ül az asztal túloldalán, maga elé meredve. A doktor igyekszik érdeklődést tanúsítani a beszélgetés iránt, de mivel gyakorlatilag tudomást sem vesznek róla, elég kellemetlenül érezheti magát. Egy idő

után kézbe veszi villáját, rátűz egy falatot vacsorájából, és tüzetesebb vizsgálatnak veszi alá az ételt. "Curzont kidobták a Barosból?!" kérdezi eközben Kahn hitetlenkedve, "Az volt a legelvetemültebb hely az egész Rigelben. Mégis, mit csinált?" "Hát, hogy úgy mondjam, romba döntötte." fogalmaz Dax óvatosan. "Hogy úgy mondjam?" "Na jó, szó szerint romba döntötte. Egy fogadásról volt szó... De ez már egy másik történet..." "Úgy látom, Curzon sokkal másabb volt, mint az átlagos trill hordozók." állapítja meg Kahn.

"Megvolt a saját stílusa, az biztos. ... Mindig azt mondta, nincs olyan szabály, ami alól számára ne lenne kivétel. És mindig igyekezett is minél előbb megtalálni azt." "Azt hiszem, örülök, hogy sohasem találkoztunk." mondja Kahn, "Azt hiszem, nem kedveltük volna egymást."

Bashir eközben megtudott mindent a villára tűzött falatról, amit komolyabb laboratórium mellőzésével lehetett, és most megint maga elé bámul. "Azért nem volt olyan rossz a helyzet. Kicsit talán eltúloztam a lázadásra való hajlamát. De abban igazad van, hogy a tudósfélékkel Curzon nem tudott egyezségre jutni." "Ez elég érdekesen hangzik, annak fényében, hogy ma mivel foglalkozol." jegyzi meg Kahn. "Az biztos, hogy ha Curzon megtudná, mi vagyok most, teljesen kiakadna." mondja Dax vidáman, "A kutatómunkának már a gondolatától is kirázta a hideg."

"Torias se volt sokkal másabb... Jól emlékszem még, hogy reagált, mikor bejelentettem: kvantumfizikát akarok tanulni. Egész üvegesek lettek a szemei..." "A sors iróniája, hogy most sokkal több közös vonásunk van, mint Toriasnak és Nilaninak volt." "Ez igaz..." bólint Kahn.

"Gyengélkedő hívja Dr. Bashirt." kel ekkor életre a doktor kommunikátora, mire Julian a fejét felkapva kissé zavaros tekintettel pillant Daxra és Kahnra, először azt gondolva, valamelyikük szólította meg, miközben ő végül elbóbiskolt. "Ah... Itt Dr. Bashir, hallgatom."

mondja végül, mikor tudatosul benne, honnan érkezett a hívás.

"Sajnálom, hogy zavarnom kell, de Taylor zászlós eltörte a lábát, és..." "Azonnal ott vagyok." élénkül fel Bashir, majd a két trillre pillant: "Sajnálom, de... Magukra kell hagynom önöket, ez halaszthatatlan." "Semmi gond, köszönöm, hogy eljött." mondja Dax.

"Örültem, hogy ismét találkoztunk." teszi hozzá Kahn. Bashir odabólint mindkettejüknek, majd sietősen távozik. "Kedves fickónak látszik." néz utána Kahn, "Úgy értem, itt üldögélt egész este, hallgatta a történeteket a korábbi hordozóinkról, és... Még csak nem is panaszkodott." "Szerintem örömmel tette." mondja Dax, majd hogy jobban belegondol a dologba, rá kell jönnie: "Vagy lehet, hogy mégsem...?"

"Nem..." csóválják meg fejüket mindketten, majd nevetésben törnek ki.

"Hogy fogom én ezért kiengesztelni...?" kérdezi Dax kétségbeesetten.

Ezután rövid csend ereszkedik közéjük, majd Dax felfigyel Kahn fülbevalóira. "Klingon, igaz...?" "Igen. Honnan tudod?" kérdezi Lenara, "Ja, persze... Curzon." "Nagyon szépek..." "Igen." ért egyet Kahn, "Egy klingon... Tudóstól kaptam őket. Először az egyik kardot akarta nekem ajándékozni azok közül, amiket magával hurcolt, de nem fogadtam el. ...

Tessék, fogadd el. A tiéd." Lenara ezzel odaadja Jadziának az ékszereket, "Én nem vagyok kimondottan klingon típus..." "Köszönöm..."

mondja Dax mosolyogva, és rögtön ki is próbálja a függőket, "Na, hogy áll?" "Illik hozzád." állapítja meg Kahn elkomolyodva, "Nagyon jó, hogy újra látlak, Dax. ... Ez kicsit idegenül hangzik, úgy értem... Egy másik arcot látok, másik hangot hallok, de... Valahogy mégis te vagy az." "Értelek." bólint Dax, "Mikor már éppen kezdelek Lenaraként elfogadni, elmosolyodsz, vagy felnevetsz, és akkor hirtelen megint te vagy az..." Dax kinyúl, és megfogja Kahn kezét, aki bizonytalan pillantást vet rá. "Itt vagy, és ez jó..." mondja Dax. "Én is örülök neki..." bólint Kahn. Azt egyikük sem sejti, hogy a bár emeleti részéről Pren figyeli őket, ki tudja már mióta.

"A Defiant naplójába, Worf korvettkapitány. CsillagIdő 49195.5.

Megérkeztünk a megfelelő koordinátákra, és megkezdjük a mesterséges wormhole létrehozását célzó kísérlet első fázisát."

"A célkijelölő szonda a helyén van." mondja Bejal a Defiant hídján, mire Worf a főmonitorra pillant, majd így szól: "Teljes letapogatást."

"Nincs hajó a szenzorok hatósugarán belül." jelenti Dax. "Híd a gépháznak: készen áll, Mr. Eddington?" "Minden kész, parancsnok."

érkezik a válasz, mire Worf a projekt vezetőjéhez fordul: "Dr. Kahn...

Kezdjék meg." "Energiát a fókuszáló rendszerbe, és felkészülni a szubtéri tenzormátrix létrehozására." rendelkezik Lenara. Dax hamarosan otthagyja a konzolját, és megáll Kahn mellett: "Az AQF-vezérlővel folyamatosan gondjaim vannak..." Valamivel odébb Bejal és Pren dolgoznak egy másik konzolnál, Daxéknak háttal. "A plazmatekercsek zárjai a helyükön vannak." mondja Bejal, "A deflektor feltöltve, üzemkész. "Ezek ketten nagyon jól megértik egymás..." morogja Pren, mire Bejal futólag Kahnékra pillant, "Tegnap este vacsorázni voltak...

Kettesben." "Mit akar ezzel mondani?" kérdezi Bejal rosszallóan. "Nem akarok én mondani semmit..." "Akkor ne is mondjon! ... Készen állunk a tenzormátrix létrehozására." "A szonda kész." jelenti Dax. "Aktiválják a fókuszáló mezőt." szól Kahn. A Defiant deflektoremitteréből halványsárga, pulzáló fénysugár indul útnak az űrbe. "Aktiválni a szondát!" szól Lenara. "A szonda kibocsátotta a magnetonimpulzust... Az impulzus elérte a mátrixot." mondja Dax. "Szubtértorzulást észlelek...." jelenti Pren. "A torzulás összetartó... Beindult a folyamat!" mondja Bejal lelkesen. "A magnetonimpulzus visszacsatolást idézett elő, másodperceken belül meg fogja semmisíteni a szondát."

állapítja meg Dax. "Annál többre nincs is szükségünk." mondja Kahn, és valóban, a következő pillanatban egy háromszögletű, rőtesen ragyogó energiagomoly bontakozik ki valamivel a Defiant előtt. A jelenség közepe felhasad, és széttartó fényáradat özönlik ki rajta egy ideig, majd a jelenség magába csukódik, mint a Deep Space Nine melletti 'nagy'

wormhole. "A szonda megsemmisült." jelenti Dax, majd a mellette álló Lenarára pillant: "De megcsináltad...! "Gratulálok, doktor." bólint oda Worf Kahnnak. "Köszönöm. Ez ugyan csak az első lépés volt, de micsoda lépés..." néz körül Lenara a hídon, miközben a felálló Jadzia vidáman átkarolja: "Büszke vagyok rád!" "Köszönöm." Pren jelentőségteljes pillantást vet Bejalra, aki zavartan elfordul.

"A szubtérmezők adatai, a kvantumértékek, a telemetriás mérések... A wormhole harminckét egész négytized másodpercig nyitva volt." mondja Kahn lelkesen Bejalnak az állomás egyik kisebb éttermében ülve, "És ez idő alatt tökéletesen koherens volt." "Ennél jobb kezdetet el sem lehetne képzelni... De minden a következő próbán fog múlni. Át kell juttatnunk egy tárgyat a wormhole-on, hogy bebizonyosodjon, elég stabil az áthaladáshoz..." mondja Bejal. "Erről jut eszembe, Dax szerint mindenképpen legalább egy IV-es osztályú szondát kell használnunk a próbára, abból meg lehet ítélni, milyen hatással volna a wormhole egy valódi hajóra." "Nem is tudtam, hogy beszéltetek egymással..." "De, tegnap találkoztunk." "Hol?" "Hát... Csak felkeresett a kabinomban."

"Sokáig volt ott?" "Talán... Kérdezni akarsz tőlem valamit?" "Ehm...

Nem. De lassan azért gondolkodni kezdek azon, nem kellene-e mégis..."

Lenara bosszankodva dől hátra a székén: "Ezt nem hiszem el..." "Pedig el kellene. Mindenfelé beszélnek már rólatok..." "És mégis, hol?" "Dr.

Pren látta, ahogy kéz a kézben üldögéltek... Először azt hittem, ostobaságokat beszél, de aztán láttalak benneteket ma a Defiant-en."

Kahn erre sértődötten felpattan, de Bejalt nem ilyen könnyű lerázni, a kijárat felé siető nő nyomába szegődik. "Lenara... Lenara! ...

Sajnálom. Nagyon sajnálom. ... A testvéred vagyok. Ha azt mondod, nincs semmi köztetek... Akkor nincs semmi köztetek. ... Csak annyit szeretnék, hogy te mondd ki." "Semmi sincs köztünk." jelenti ki Kahn, "Rendben?" "Igen. Rendben." bólint végül Bejal, nem túl nagy meggyőződéssel. Lenara futólag rápillant, majd sietve otthagyja a folyosó közepén.

"Tessék, jöjjön be..." szól ki Jadzia kabinja csengőjének hallatán. A feldúltnak látszó Lenara siet be, kinek láttán Dax megkérdi: "Mi a baj?" "Az imént volt egy fölöttébb ijesztő beszélgetésem a testvéremmel." feleli Kahn fel-alá járkálva, "Ő... Azt hiszi, van köztünk valami!" "Úgy... És mit mondtál neki?" "Hogy ez nevetséges, hogy természetesen nincs köztünk semmi, te és én csak jó barátok vagyunk." "Rendben. Akkor ezzel tisztázódott is a dolog. ... Talán valóban nem jó, hogy találkozgatunk. A többiek még hibás következtetésekre juthatnak." "Vagy éppen hogy helyesekre..." sóhajt fel Kahn. "Lenara, nem hiszem hogy folytatnunk kellene ezt a beszélgetést." "Az segítene talán?! Megváltoztatná azt, hogy, hogyan érzünk mindketten?!" "Nem... De sokkal könnyebb volna." mondja Dax, mire Kahn megrázza a fejét: "Te sosem kerested a könnyű utakat." "Ez így van. Csak annyi a különbség, hogy ez ezúttal nem csak engem érint."

mondja Dax, majd odalép az ablakon kibámuló Kahn elé, és megfogja a kezét: "Semmi olyat nem tennék, ami esetleg árthat neked! ... Mert egyszer már megtettem. Beszálltam abba a siklóba, és özveggyé tettelek." "Tudtam, hogy pilóta vagy, már mielőtt összeházasodtunk.

Ismertem a kockázatot, tudtam, mi várhat rám." "És most mi lesz? El tudod képzelni, mi állhat előttünk? Hogy ez mekkora kockázatot jelent?"

"Azt hittem... Azt hittem, el tudlak felejteni. ... Hiszen olyan régen volt már, és azóta annyi minden történt." mondja Kahn kétségbeesetten, "De most tudom, hogy mégsem ez a helyzet..." Dax közelebb húzza magához, és a fülébe suttogja: "Hiányoztál... Annyira hiányoztál nekem..." Az ölelés egyre szorosabb lesz, majd Dax végül hosszan megcsókolja egykori feleségét. "Jobb lesz, ha most megyek..." mondja Kahn halkan néhány csók után. "Igen..." bólint Dax is, visszanyerve józanságát a pillanat varázsának elmúltával. Kahn sietve a kijárta felé indul, Dax pedig nagyot sóhajtva rogy le a az ovális ablak belső

párkányára.

"Nem tudom, mit kellene tennem, Benjamin..." mondja Dax nagyot sóhajtva az állomásparancsnoki iroda ablaka előtt állva. "Mit szeretne tenni?" kérdezi az asztala mögött ülő Sisko. "A nyakába borulni, és bevallani neki az iránta érzet szerelmemet, meg a teljes megvetésemet a trill társadalom szokásai iránt..." Sisko meglepetten pislog Jadziára, mire az így szól: "Vicc volt. Lenara is hasonlóval viccelődött a fogadás alatt. ... De most már nem is tűnik olyan viccesnek..."

"Egyáltalán nem." ért egyet Sisko. "Úgy gondolja, nem kellene engednem neki, igaz?" "Igaz." "Rendben. És miért?" "Azért, mert az jár a fejemben, amit Curzon mondott mindig az újratalálkozásról. Hogy attól függetlenül, egyet ért-e valaki egy ilyen tabuval vagy sem, a megsértéséért túl magas árat kellene fizetni. A száműzetést." "Tusom, mit mondott Curzon. De már nem vagyok Curzon." "És nem is Torias."

mutat rá Sisko, "Most Jadzia Dax. És van egy kötelessége összekötött trillként, mégpedig..." "Nem azért jöttem, hogy kioktasson a kötelességeimet illetően!" csattan fel Dax kétségbeesetten. "Hanem hogy baráti tanácsot kérjen tőlem, és pontosan azt is kapott!" vág vissza Sisko. "Igaza van... Bocsánat." mondja Dax lehiggadva. "Tudom, milyen nehéz ez magának, tudom mit érez most, Jadzia. ... De azt akarom, hogy gondoljon bele, mi történik ha nem hagyják abba! Ha a Trill elzárkózik maga elől, a szimbiótának nem lesz több hordozója. És mikor Jadzia meghal, akkor... Meghal Dax is. ... Márpedig ez ellentmond mindannak, amit a felkészítése alatt tanult. Hát nem maga volt, aki folyton azt igyekezett tudatosítani bennem, hogy minden hordozó csak egy szeme a láncnak? És hogy a szimbióta létének, nem számít, mi történik is a hordozóval, folytatódnia kell?" "Tudom..." mondja Jadzia elcsukló hangon, "És hiszek is benne. ... De azt is tudom, hogy... Szeretem őt, Benjamin." Sisko nagyot sóhajtva csóválja meg a fejét, és töprengve mered maga elé egy darabig. "Én megértem magukat. És ha én volnék az ön helyében, talán és is hajlandó volnék mindent eldobni azért, akit szeretek. ... De... Teljességgel biztos akarnék lenni abban, hogy kész vagyok megfizetni ennek az árát." "Igaza van. ... Biztosnak kell lennem benne." bólint Dax. Sisko feláll, Jadzia elé lép, és a szemébe néz: "De ha biztos benne... Ha ez az, amit tiszta szívéből akar... Én támogatni fogom minden erőmmel." Dax szeretetteljes pillantást vet Benjaminra, és így szól: "Hét élet áll más mögöttem... De még soha nem volt olyan nagyszerű barátom, mint ön." Jadzia ezzel Sisko nyakába borul, aki bátorítón öleli magához válságban szenvedő öreg barátját.

"Eddington hívja a hidat: készen állunk a tenzormátrix létrehozására." szólal meg a technikus hangja a Defiant hídján.

"Érttetem. Legyenek készenlétben." üzeni Worf, majd Dax felé fordul: "Dax parancsnok..." "A szubtérmező-feszültség a névleges értéken belül." mondja Jadzia, konzolja kijelzéseire pillantva. "A szonda kilövésre kész." jelenti Pren. "A célszonda elérte a rendeltetési helyét." teszi hozzá Bejal. "Híd a gépháznak: Mr. Eddington, kezdhetik a szubtéri mátrix kiépítését." üzeni Worf, leereszkedve a kapitányi székbe, "A parancsomra kezdhetik."

"Értettem." nyugtázza az üzenetet Eddington a gépházban, majd a folyamatot ezúttal idelent felügyelő Kahnra pillant, végül elindul felfelé a gépház felső szintjére vezető létrán.

"A tenzormátrix kiépülése folyamatban." jelenti Bejal, mikor a deflektoremitterből útnak indul a pulzáló sugár. "Célszondát aktiválni." szól Pren. A rőtes színű mesterséges wormhole hamarosan megnyílik. "A wormhole neutrínó-értékei stabilak." állapítja meg Bejal.

"A szubtéri feszültségszint ötven százalékkal emelkedett, de még toleranciahatáron belül van." jelenti Dax. "Elindítani a szondát."

rendelkezik Worf, mire a wormhole kipróbálására kiválasztott szonda elhagyja a Defiant vetőcsövét, és elszáguld a wormhole felé. Néhány pillanattal azután hogy eltűnt benne, a wormhole többször felvillan, majd egy töredékmásodperc alatt villámgyorsan táguló energiagyűrűkké robban. A vakító fényű gyűrűk olyan gyorsan terjednek ki, hogy Worfnak esélye sincs parancsot adni kitérőmanőverre, mire kinyithatná a száját, már az összes energiahullámfront átszáguldott a Defiant-en. A hajó rendszerei nem értékelik különösebben a váratlan támadást, a híd konzoljai szikrákat okádva sötétednek el, általános vészjelzés szólal meg. "Jelentést!" szól Worf. "Kormánymű nem reagál, burkolati kár az ötös szinten. Légzáró erőterek bekapcsolva." mondja Dax. "Erős plazmaszivárgást észlelek a gépházban." jelenti Bejal, mire Dax odakapja a fejét. "Híd hívja a gépházat! Mr. Eddington? Dr. Kahn, hall engem?" próbálkozik Worf, de nem érkezik válasz. Dax erre felpattan, és a kijárat felé indul. "Küldjenek utánam egy kármentesítő osztagot..."

szól vissza Worfnak.

A gépház biztonsági ajtajához Jadzia már az alaposan felszerelkezett technikusokkal együtt érkezik. "Húzódjanak félre..." pillant rájuk Dax, mielőtt kinyitná a kaput. Különösebb esemény szerencsére nem következik be, akadálytalanul be tudnak jutni a gépházba, de csak néhány méternyire. A helyiségben körbefutó galéria korlátján alig egy méterrel túl azonban élénkzöld plazma zúdul felfelé, az alsó szinten, valamivel a keverőkamra előtt keletkezett hasadékból. A hasadékon, és a belőle dübörögve előtörő plazmafolyamon túl pedig Lenara fekszik a földön mozdulatlanul. "Teljesen irányíthatatlan..." mondja az ajtótól nem messze sebesülten heverő Eddington, majd a technikusoknál levő

oltókészülékekre pillantva hozzáteszi: "Azokkal nem tudjuk kioltani.

... Ki kell szellőztetnünk a helyiséget az űr felé..." "Nem... Lenara még életben lehet." tiltakozik Dax. "Semmi esélyünk, hogy eljussunk hozzá." rázza meg a fejét Eddington. "Mennyi ideig bírná odalent egy VIII-as erőtér?" kérdezi Dax, miközben az egyik itteni konzolhoz siet.

" "Ekkora plazmatűzzel szemben nem elég sokáig. Tíz, legfeljebb húsz másodpercig..." becsüli Eddington. "Annyi idő alatt el tudom intézni."

jelenti ki Jadzia. "Dax, ha nem oltjuk ki gyorsan, az a vacak elintézheti a keverőkamrát." figyelmezteti Eddington. "Tudom! De adjon nekem még tíz másodpercet azután, hogy az erőtér átszakadt, utána légtelenítheti a helyiséget." mondja Dax, mire Eddington talpra küzdi magát, és egy másik konzolhoz botorkálva bekapcsolódik a munkába. "Meg kell változtatnom a mezőgeometriát..." mondja Dax. "Megpróbálom egyben tartani a mezőt, ameddig csak lehet." bólint Eddington, miközben egy ferde erőtér aktiválódik a kitörés fölött, lejtőt képezve a galériától a keverőkamra lábáig, maga alá zárva a plazmatüzet. Dax óvatosan rálép az erőtérre, és az alatta tomboló zöld pokoltól hunyorogva learaszol a lejtőn Kahn mozdulatlan testéhez. Lenara épp akkor tér magához, mikor Dax leszökken mellé az erőtérről. A védőmező néhány pillanat múlva remegni kezd, Eddington erőfeszítéseinek köszönhetően néhány másodpercig még üzemben marad, végül kialszik, újra szabadjára engedve a plazmát. Eddington kimenekül a kitörés által épphogy megkímélt galériáról, és lezárja maga után a biztonsági ajtót. Dax bevonszolja a lassan eszmélő Kahnt egy szerelőjáratba, és lezárja maguk után a szakaszajtót. "Dax..." húzódik közelebb hozzá Lenara, mire Jadzia magához öleli: "Már attól féltem, elveszítelek..." "Én is. ... De nem akarlak elveszíteni. Soha többé..." mondja Kahn, kétségbeesetten ölelve Daxot. "Soha többé." visszhangozza Dax, "Soha, soha többé..."

Bejal épp teát tölt az egy fotelben üldögélő Lenarának a kabinjukban, mikor csengetnek. "Tessék, jöjjön be." szól ki Lenara. "Hogy érzed magad?" kérdezi a besiető Dax. "Már sokkal jobban." siet a válasszal Bejal, "Már majdnem teljesen meggyógyult." "A testvérem, mint ápolónővér..." jegyzi meg Lenara vidáman. "Szeretném megköszönni önnek, amit érte tett." fordul Bejal Dax felé, "Lenara nagyon sokat jelent nekem." "Azt mondanám, mindkettőnknek." pontosít Dax. Bejal erre mosolyogva Kahnra pillant: "Igen... Most kettesben hagyom magukat." A fiatalember ezzel távozik, de előtte még jelentőségteljes pillantást vet Daxra. Jadzia lehajol Lenarához, és megmutatja neki azt a kis üvegcsét, amit eddig tenyerében rejtegetett: "Gulciai parfüm..." Lenara mosolyogva veszi át az ajándékot, forgatja egy darabig az üvegcsét a kezében, majd így szól: "Tudjátok már, mi történt a wormhole-al?" "Úgy véljük, a szonda pajzsa lépett reakcióba vele, és ez egy gravitonhullámot hozott létre. ... De a legfontosabb, hogy senki sem halt meg. És a hajó is egész jó állapotban van." "Jaj, a hajó... Milyen nagy a kár?" kérdezi Kahn sajnálkozva. "O'Brien főnök azt mondja, két hét alatt teljesen ki tudják javítani." nyugtatja meg Dax, "De most már ne gyötörd magad tovább ezzel. Nem a te hibád volt." "Az én tervezetem volt, az én elméleteimmel. "De azt nem szabad elfelejtened, hogy a te terveiddel sikerült létrehozni az első mesterséges wormhole-t. Ez hatalmas eredmény!" "Igazad van." hagyja annyiban Lenara, "Egyszerűen elhagytam magam egy kicsit, ugye?" "Igen." "Rengeteg dolgom lesz, miután visszatértem a Trillre. Csak a szondák telemetriás adatainak teljes elemzése hónapokig fog tartani." "Igen valószínűleg..." bólint Dax, majd odatelepszik Kahn mellé, "Miért nem dolgozol itt, velem?"

"Hogyan? Veled...?" "Ühüm." bólint Dax lelkesen. "Hogy mi ketten, te és én... Tudod, hogy ez mit jelent..." mered rá Kahn. "Pontosan tudom, mit jelentene. De azt hiszem, megérne ennyit." "Ez nagyon fura... Bejal az utóbbi félórában épp arról igyekezett meggyőzni, hogy semmiképpen sem érné meg. Azt akarja, hogy menjek vissza vele a Trillre, méghozzá holnap. És próbáljalak meg elfelejteni." "De legalább következetes..."

sóhajt fel Dax. "Le légy ilyen szigorú vele. Ő csak a nővérére próbál vigyázni." "Időnként mindannyian ezen fáradozunk. Hogy megvédjük magunkat... Saját magunktól. De végeredményben csak az számít, amit mi ketten érzünk! És mihez kezdünk vele! ... Mert mindkét esetben mi vagyunk azok, akiknek vállalni kell a következményeket." "És ez benne a legnehezebb, nem igaz? Együtt élni a következményekkel. ... Ha te nem vagy velem, nem vagy a közelemben, olyan, mintha hiányozna belőlem egy darab. Nem kívánnék semmit jobban annál, hogy együtt lehessek veled! De nem tudom, megtehetem-e..." Dax erre felpattan, és otthagyja Kahnt.

"Dax... Én nem vagyok olyan mint te. Bennem nincs egy kis darab Curzon, aki azt mondogatja, legyek impulzívabb! Hogy rúgjak fel minden szabályt, és dobjam sutba mindazt, amiért eddig dolgoztam..." "Tényleg itt tudnál hagyni engem?! El tudnánk válni, ilyen hosszú idő után, amit együtt töltöttünk? ... Nem vethetsz véget az egésznek, csak így..."

mondja Dax kétségbeesetten. "Nem is akarok! Talán... Csak egy kicsit több időre van szükségem. Talán ha egy időre visszatérek a Trillre, akkor... Akkor újra át tudom gondolni. Később is visszajöhetek hozzád..." "Bár hihetnék neked..." mondja a könnyeivel küszködő Dax, "De legalább egyvalami kiderült. Ha te is ugyanazt éreznéd irántam, mint én irántad... Egy pillanatig sem haboznál, és nem utaznál el. ...

De ha elutazol, akkor azt hiszem, mindketten nagyon jól tudjuk, hogy soha nem jössz vissza." Kahn megpróbálja megsimogatni Dax arcát, de ő a fejét csóválja elhúzódik, majd sietve távozik, egyedül hagyva Kahnt, valószínűleg örökre.

Prent és Bejalt Worf kíséri a belső dokkoló-gyűrű egyik zsilipjéhez, Dax egy közeli függőfolyosóról figyeli távozásukat. "Nagyon köszönjük a segítségét, Worf parancsnok." mondja Pren, majd belép a külső

zsilipkapun át a kamrába. "Worf parancsnok... Öröm volt együtt dolgozni önnel." búcsúzik Bejal, majd Pren után indul. Végül Kahn is felbukkan, sietve vág át a Dax alatti térségen, majd a zsilip előtt megtorpanva körülnéz. Mivel elsőre nem veszi észre a galérián álló Daxot, már majdnem átlép az ajtón, de végül még egyszer körülnéz, és ekkor felfedezi az őt könnyes szemmel figyelő Daxot a függőfolyosón.

Tekintetük néhány másodpercre összekapcsolódik, majd Kahn szótlanul belép a zsilipbe, Worf pedig lezárja utána a fogaskerékre emlékeztető

masszív ajtót. Dax álldogál még egy darabig a galérián, végül nagy levegőt véve összeszedi magát, és útnak indul a függőfolyosón.