Gerald Durrell 1933–1939 között Korfu
szigetén élt. Ez idő alatt speciális zoológiai tanulmányokat
végzett, és számos Korfu szigeti vadon élő állatot nevelt fel.
1947-ben szervezte első állatgyűjtő expedícióját Kamerunba.
1948-ban vezette a második, majd 1949-ben a harmadik expedícióját
Brit-Guyanába. Később Paraguayba, Sierra Leonéba és Argentínába
indított expedíciókat. Durrell egész élete során szoros
kapcsolatban élt az állatvilággal. „A világ – írja egy helyütt –
madarak, erdők és állatok nélkül olyan lenne, amelyben jómagam élni
sem szeretnék.” Durrell e könyve a kameruni utazás krónikája. Egy
saját állatkert számára végzett állatgyűjtés izgalmait,
bonyodalmait és megpróbáltatásait írja le kedves, humoros és
fordulatos történetekben. A kalandos állatgyűjtés állomásairól
Zsoldos Vera beleérző rajzai úgy tudósítanak, mintha a
grafikusművész maga is részt vett volna az expedíciókban.
ÁLLATKERT A POGGYÁSZOMBAN
A neves angol zoológus valamikor az ötvenes
évek közepén elhatározta, hogy korábbi "kicsiben" való
állatgyűjtése helyett saját állatkertet alapít. Az anyaggyűjtést
már jól ismert terepen végezte, az akkor még gyarmati státuszú
nyugat-afrikai Brit-Kamerunban. Hat hónapot töltött régi ismerőse,
a "Bafut Fonja" vendégeként a füves felföldi kis bennszülött
királyságban, majd gazdag zsákmánnyal, csinpánztól óriáskígyókig
terjedő gyűjteménnyel hajón tér haza Angliába, ahol akkoriban még
csöppet sem örültek egy felajánlott magánállatkertnek, így az végül
Jersy szigetén, a szerző saját vállalkozásaként jött létre.
A kötet nagy része a különféle állatok
begyűjtése körül bonyodalmak, az állatokkal járó sok-sok bajlódás,
néha mulatságos kalamajka leírása. Az örökké csintalan majmok
mellett humoros főalak a korlátlan szeszmennyiséget ivó Fon, s
kijut a humoros-ironikus csipkelődésből a szerző feleségének,
valamint Bill nevű fiatal és bohó segítőtársnak is, de talán éppen,
mivel a könyvben viszonylag kevés a hozzájuk hasonló szereplő,
Durrellnek ez a kötete haloványabb az eddig olvasottaknál.
Gerald Durrell 1933–1939 között Korfu szigetén élt. Ez idő alatt speciális zoológiai tanulmányokat végzett, és számos Korfu szigeti vadon élő állatot nevelt fel. 1947-ben szervezte első állatgyűjtő expedícióját Kamerunba. 1948-ban vezette a második, majd 1949-ben a harmadik expedícióját Brit-Guyanába. Később Paraguayba, Sierra Leonéba és Argentínába indított expedíciókat. Durrell egész élete során szoros kapcsolatban élt az állatvilággal. „A világ – írja egy helyütt – madarak, erdők és állatok nélkül olyan lenne, amelyben jómagam élni sem szeretnék.” Durrell e könyve a kameruni utazás krónikája. Egy saját állatkert számára végzett állatgyűjtés izgalmait, bonyodalmait és megpróbáltatásait írja le kedves, humoros és fordulatos történetekben. A kalandos állatgyűjtés állomásairól Zsoldos Vera beleérző rajzai úgy tudósítanak, mintha a grafikusművész maga is részt vett volna az expedíciókban.
ÁLLATKERT A POGGYÁSZOMBAN
A neves angol zoológus valamikor az ötvenes évek közepén elhatározta, hogy korábbi "kicsiben" való állatgyűjtése helyett saját állatkertet alapít. Az anyaggyűjtést már jól ismert terepen végezte, az akkor még gyarmati státuszú nyugat-afrikai Brit-Kamerunban. Hat hónapot töltött régi ismerőse, a "Bafut Fonja" vendégeként a füves felföldi kis bennszülött királyságban, majd gazdag zsákmánnyal, csinpánztól óriáskígyókig terjedő gyűjteménnyel hajón tér haza Angliába, ahol akkoriban még csöppet sem örültek egy felajánlott magánállatkertnek, így az végül Jersy szigetén, a szerző saját vállalkozásaként jött létre.
A kötet nagy része a különféle állatok begyűjtése körül bonyodalmak, az állatokkal járó sok-sok bajlódás, néha mulatságos kalamajka leírása. Az örökké csintalan majmok mellett humoros főalak a korlátlan szeszmennyiséget ivó Fon, s kijut a humoros-ironikus csipkelődésből a szerző feleségének, valamint Bill nevű fiatal és bohó segítőtársnak is, de talán éppen, mivel a könyvben viszonylag kevés a hozzájuk hasonló szereplő, Durrellnek ez a kötete haloványabb az eddig olvasottaknál.