Kettős életregény ez. Az ábrázolt két nagy történeti személynek – apának és fiúnak – élete, nagyszabású működése szorosan összefonódik. Keménykezű, fortélyosan bölcs keleti fejedelem az egyik; a hatalomba és a diplomácia művészetébe már beleszületett, éleslátó politikus a másik. Regényük az ősi magyarság sorsdöntő korszakára világít: mint válik a széthúzó, forgácsolódó Etelközi törzsekből egységes és független magyar nép. Levedi, Álmos és Árpád három nemzedéke alatt játszódik le mindez, s három hazában: Levédiában, Etelközben és – a honfoglalás révén – a mai Magyarország földjén.

Ez a könyv igen meglepi majd az olvasót: nem a köztudatban élő primitív nomád, csakis szablyaforgatásban kiváló ősmagyarokat találja benne. A karvalyos zászló az elveszett ősi kultúra, szokások, távoli múltba nyúló hagyományok világát tárja fel, és valóságos gondjaik, erőfeszítéseik közepette mutatja meg a tartalmas életű elődöket.

Hús-vér emberként áll előttünk a két nagy alak, akikről csak legendákat tudtunk: a hányatott sorsú törzseket összekovácsoló Álmos és a nép meggyökerezéséhez helyet, hazát szerző Árpád. A cím, A karvalyos zászló, a regénynek azt a mondanivalóját is aláhúzza, hogy a „ritka sólymok˝ nyomán a nép hű és harcos fiai, a kis „karvalyok˝ azok, akik „szorgos csőrükkel új szeletet vágnak a jövőből˝…