Másnap reggel Isolder a tábortűz előtt ült, és miközben gyíktojásokat sütött, felnézett a barlang falalt díszítő képekre. A festett női alakok mintha táncot jártak volna a durva kőfelületen. A tűzből szivárgó füst baljóslatú felhővé sűrűsödött a barlang mennyezete alatt. Odakintről a felkelő nap fénysugarakat döfött át a szorosan egymás mellett álló fák között. Az egyik közeli fán kuporgó hosszú, zöld gyík cuppogó hangokat hallatva megmozgatta a kopoltyúit.

A barlang hátuljában fekvő Teneniel is felébredt, és félkönyékre támaszkodva felült.

– Köszönöm, hogy velem maradtál – mondta, miközben kipislogta az álmot a szeméből.

– Igazán semmiség – mondta Isolder.

– Elmenekülhettél volna – vitatkozott Teneniel erőtlen hangon.

Isolder bólintott, és lenézett a tűzre, hogy ne kelljen látnia a lány szemeiben csillogó hálát. Teneniel a gondolataiba mélyedt. A sarokban álló Artu testén fények villantak – átkapcsolt nappali üzemmódra. A kis droid körbenézett a barlangban, majd füttyögni kezdett.

– Fémbarátod azt szeretné tudni, hogy hol van Luke – mondta Teneniel egy perccel később.

Isolder hátán végigfutott a hideg. Luke és Teneniel megállás nélkül emberfeletti dolgokat művelt. Teneniellel először a folyó mellett találkozott. A lány félénk hangon dalolva körbetáncolta, majd egy kötelet nyújtott felé. Isolder azt hitte, hogy valami furcsa szokásról van szó, ezért a kinyújtotta a kezét. A kötél azonban felugrott a levegőbe, és olyan szorosan

a testére tekeredett, mintha egy élő kígyó lett volna. Mielőtt Isolder felkiálthatott volna, Teneniel már fel is peckelte a száját. Késő délután aztán kénytelen volt végignézni, hogy Teneniel a Zsinj embereivel vívott harc közben hogy tönkretette a fákat: leszaggatta a kérgüket és a levelüket, sőt, valahogy még a földet is feltúrta. Most pedig egy újabb furcsasággal állt elő – tolmácsolta a droid kibernetikus nyelven elcsipogott kérdését. Isolder kényelmetlenül érezte magát, hogy egy ilyen furcsa erővel rendelkező nő társaságában kell lennie.

– Luke kiment, hogy megtöltse a kulacsokat. Hamarosan visszajön. Mennyit kell még mennünk a klánod szálláshelyéig? – Isolder megfordította a sercegő-pattogó tojásokat.

Teneniel felállt, meztelen teste köré tekerte a köpenyét, és tűz mellé lépett. Isolder arra számított, hogy leül egy kicsit melegedni, de nem ez történt. A nő előrehajolt, a kezei közé vette Isolder arcát, és gyengéden megcsókolta az ajkait. Isolder annyira meglepődött, hogy nem húzódott el. A Hapanák világain egyetlen nő sem létezett, aki így viselkedett volna vele, aki ilyen egyszerű, és mégis erőszakos lett volna. A hapan nők tisztelettudóak voltak, és távol maradtak tőle.

Amikor Teneniel befejezte a csókot, úgy nyalta végig az ajkait, mintha érezni akarná a férfi ízét.

– Nagyon csinos vagy – mondta. – Bárcsak olyan lennél, mint Luke, és ne ilyen egyszerű közember!

Isolder eltűnődött. Mivel az elrejtett világok hercege volt, még sohasem fordult elő vele, hogy valaki közembernek nevezte volna. Most viszont, hogy tanúja volt annak mire képes ez a nő, megértette, hogy mit ért ezalatt.

– Luke… jó ember. Nagy ember – bólintott Isolder. – Tudom, miért tetszik neked…

– Egész éjjel róla álmodtam – mondta Teneniel. – Te sohasem foglalhatod el az ő helyét a szívemben.

Isolder ezt a kijelentést olyan furcsának találta, hogy hirtelen rádöbbent, olyan dolgok történnek körülötte, amit ő képtelen felfogni.

– Megtöltöttem a kulacsokat – lépett be Luke a barlangba. – Az ösvény szabadnak látszik. Induljunk!

Isolder kikaparta az edényből a gumiszerű tojás-rántottat, és adott egy-egy jókora adagot Luke-nak meg Tenenielnek. A lány fintorogva nézett az ételre.

– Elég jó t mondta Luke. – Próbáld ki!

– Nem tudom, hogy a ti világotokon mit szoktak enni az emberek – mondta Teneniel −, de az egyszer biztos, hogy főzni nem tudtok. – Nem evett a rántottából.

Tábort bontottak. Egy kilométeren keresztül az erdőben haladtak, majd kiértek egy széles, kaviccsal felszórt, észak-dél irányban futó ösvényre. Teneniel dél felé fordult. Négy kilométerrel később rátértek egy jobb állapotban levő, a folyó vonalát követő, keleti irányba tartó útra. Délre beértek egy mély völgybe, melynek sziklafalait köd takarta. Teneniel felvezette a társait egy keskeny, az éjjeli esőtől még mindig nedves szerpentinösvényen. A lány közben megfogta Isolder kezét, és az út végéig el sem eresztette, mintha a herceg csak egy gyámoltalan kisfiú lenne, aki bármelyik pillanatban lecsúszhat a szakadékba. Amikor felértek a csúcsra, Isolder úgy látta, az előttük és alattuk húzódó völgyben furcsa alakú kőoszlopok állnak. Ám amint a ködön keresztülsétálva közelebb értek, már jól látta, hogy nem sziklák sorakoznak előttük, hanem boszorkányok ülnek hatalmas szörnyhátasaik nyergében.

Isolder megállt, és a sisakot, aprólékosan feldíszített köpenyt, és csillogó, pikkelyes bőrből készült ruhát viselő nőkre meredt. Luke R2-és egysége körbe-körbeforgatta a fejét, és halkan nyöszörögni kezdett. Teneniel még szorosabban megmarkolta Isolder csuklóját, és ellenkezést nem tűrően maga után rángatta. Luke követte őket.

Ahogy elhaladtak a monolitikus hátasok sorfala előtt, a nők lenéztek Isolderre, hujjogni és nevetni kezdtek, és rámosolyogtak Tenenielre. Isolder számára világos volt, mit jelent ez a hangos üdvözlés: a nők úgy néztek rá, mint valami férfiszajhára.

Teneniel egy lépcsősoron át felvezette őket, egy csata nyomait magán viselő sziklaerődítményhez. A jelenlétük elég nagy feltűnést kelthetett, mert jókora tömeg gyűlt össze a nyomukban.

Ahogy felértek az erődhöz, egy vénasszony lépett ki a kapun. Egy aranyszínű botot tartott a kezében, aminek a tetején egy jókora fehér drágakő ragyogott.

– Üdvözöllek Teneniel, leányom leánya – mondta. – Hónapok teltek el azóta, hogy utoljára ellátogattál hozzánk. Megtaláltad amit kerestél?

– Igen, nagyanyám – mondta Teneniel. Féltérdre ereszkedett, de még mindig nem eresztette el Isolder csuklóját. – A régi roncs közelében, a sivatag torkában vadásztam. Látomásaim vezettek, és már majdnem feladtam minden reményt, de végül elfogtam ezt a férfit. A csillagok közül érkezett. Ezennel kijelentem, hogy ő lesz a férjem! – Felemelte Isolder kezét. – A neve Isolder, és a Hapanák nevű bolygóról jött el hozzánk.

Isolder megdöbbent. Kirántotta a kezét Teneniel szorításából, és hátrébb lépett, de a körülöttük álló nők ámuldozó mormogással közelebb húzódtak hozzájuk.

– Nővérek, nézzétek meg ezt a férfit! – mondta a vénasszony. – Van köztetek valaki, aki vitatja, hogy Teneniel a jogos tulajdonosa?

Teneniel izgatottságából Isolder arra következtetett, hogy ez a pillanat veszélyeket rejthet a számukra. A vénasszony végignézett a tömegen, és Isolder is az asszonyharcosokra pillantott. Néhányuk tekintete komor, sőt, talán irigy volt, mások viszont vágyakozva, pajkosan rámosolyogtak.

– Igen! Én! – mondta végül Isolder, mikor senki sem szólalt meg.

A vénasszony hátrahőkölt.

– Azt állítod, hogy a Daloló Hegy klánjának egy másik nővére a tulajdonosod?

– Saját akaratából jött velem! – kiáltotta Teneniel. – Elmenekülhetett volna, de nekem adta magát! – A hangjából annyi fájdalom, olyan csalódottság áradt, hogy Isolder hirtelen nem tudta, mit válaszolhatna neki.

– Én… Én csak segíteni akartam rajtad! – mondta, és segítségkérőén a vénasszonyra nézett. – Teneniel megsebesült. Csak a gondját akartam viselni!

A kőárkádsor egyik ajtajában megjelent egy csillogó vörös pikkelyruhát viselő nő – Leia.

– Isolder? Luke? – kiáltotta.

Isolder szíve vadul dörömbölni kezdett. Visszakrákogott valami választ, de többre nem volt képes. Leia odafutott hozzá, és szorosan átkarolta.

– Jól vagy? – kérdezte Isolder.

– Remekül – mondta Leia. – El sem tudom hinni, hogy itt vagytok! El sem tudom hinni, hogy megtaláltatok! Luke! – kiáltotta, és átölelte a Jedit.

Isolder döbbent csodálkozással bámult rájuk. Nem gondolta volna, hogy Luke és Leia ennyire közel állnak egymáshoz.

– Ismered ezt a férfit? – kérdezte a vénasszony Leiától. – A te rabszolgás?

– Nem, Augwynne. – Leia elhúzódott Isoldertől és Luke-tól. – A barátom. Ott, ahonnan én jövök, nincsenek rabszolgák.

Augwynne elgondolkodott.

– Tehát Teneniel joggal tart rá igényt. Elfogta, és most már az övé.

– Isolder egyszer megmentette az… – Leia vitatkozni próbált, de amikor pillantása találkozott Augwynne kemény tekintetével, idegesen elhallgatott.

– Micsoda? – – kérdezte Augwynne. – Őt is szabaddá akarod tenni, méghozzá ugyanazért, amiért Han Solót?

– Ránk támadtak – mondta Leia −, Isolder pedig megmentett.

Augwynne kétkedően Leia arcába bámult.

– Bizonytalannak látszol. Miért? Mi a teljes igazság?

– Egy rövid csetepaté volt az egész – felelte Leia sajnálkozva. – Nem tudom biztosan, hogy kik voltak a támadóink, és azt sem tudom, hogy rám lőttek… vagy Isolderre.

– Köszönöm, hogy őszintén válaszoltál – mondta Augwynne, és megpaskolta Isolder kezét.

Augwynne Luke-ra nézett.

– És ezzel mi a helyzet? – kérdezte Tenenieltől. – Nem néz ki rosszul. Őt is a rabszolgáddá akarod tenni?

– Ő megmentette az életemet! – felelte Teneniel és Leia egyszerre.

– Ez egy hímboszorka, egy hatalmas Jedi – tette hozzá Teneniel. – Megölte az egyik Éjnővért, Ocheront.

E szavak hallatán a klánhoz lartozó nők elismerően sziszegve hátrahúzódtak, kétkedően végigmérték Luke-ot, és a saját nyelvükön suttogni kezdtek. Óvatos pillantásaikból, suttogó hangjukból és komor tekintetükből Isolder arra következtetett, hogy sokkal nagyobb dolgok történnek körülötte, mint sejti. Olyan volt az egész, mintha a nők baljóslatúnak találnák Luke jelenlétét.

Augwynne óvatosan végigmérte Luke-ot, majd a nővérekre pillantott. Nevetve megrázta a fejét, és csalódottan felmordult.

– Bah! Három új férfi érkezett a faluba, és csak az egyikük partiképes. Vagyis valójában ő sem az. Úgy veszem észre, hogy odafönt, a csillagok között minden egyes férfi legalább egyszer megmentette Leia életét. Egész életemben arra vágytam, hogy elutazhassak más bolygókra, de most… Most inkább el sem indulnék. Áruld el, Leia nővérem, téged mindig meg akar ölni valaki?

Isolder figyelmét nem kerülte el, hogy Augwynne hangja mennyire nyugtalan volt. Mintha arra akarta volna megkérni Leiát, hogy váltsanak témát.

– Nos, az utóbbi néhány évem elég kemény volt – felelte Leia.

– Talán egy este, a tábortűz mellett ülve elmesélhetnéd, mi történt veled – mondta Augwynne. – Most viszont döntenem kell. Ezt az Isolder nevű férfit Teneniel Djo rendelkezésére bocsátom. Teneniel megtarthatja, és férjül veheti.

– Tessék? – Leia hangja olyan éles volt, hogy Isolder összerezzent.

Augwynne suttogóra fogta a hangját, mintha le akarná csitítani Leiát.

– Ez a férfi Tenenielé. Ő cserkészte be, ő fogta el, és… Teneniel nagyon magányos.

– De Isolderből nem csinálhattok rabszolgát! – mondta Leia.

Augwynne megvonta a vállát, és egy intéssel jelzett a körülötte álló nőknek, hogy igazolják a szavait.

– De igen. Közülünk minden nőnek legalább egy férje van.

– Ne félj! – Teneniel megpróbálta lenyugtatni Leiát. – Nem leszek vele túl durva.

– Luke! – kiáltotta Leia. – Állítsd meg őket! Nem hagyhatod, hogy ezt megtegyék!

Luke egy pillanatra eltűnődött, majd megrándította a vállát.

– Te vagy az Új Köztársaság képviselője. Jobban ismered a galaktikus törvényt, mint én. Ezt a dolgot intézd el te magad!

Leia elhallgatott, és Luke-ra, meg Isolderre bámult. Isolder gyorsan átgondolta a helyzetet. Az Új Köztáraság törvényei szerint a kisebb horderejű kérdésekben a bolygó kormányzójának kellett döntenie, vagy ha ilyen nem volt, akkor a helyi vezető ítélkezhetett. Ebben az esetben Augwynne volt a helyi kormány „elnöke”, és így az Új Köztársaság a tiltakozáson kívül semmit sem tehetett.

– Tiltakozom! – mondta Leia. – Határozottan tiltakozom!

– Ez meg mit jelent? – kérdezte Augwynne. – Talán meg akarsz küzdeni Teneniel Djoval a férfi tulajdonjogaért?

Isolder megrázta a fejét. Leia egy másodpercre elkapta a tekintetét.

– Miféle küzdelem lenne? – kérdezte Leia. – Halálig tartó párbaj, vagy micsoda?

– Talán az – mondta Augwynne, és megcsóválta a fejét. – Talán bölcsebb lenne, ha megpróbálnád megvenni Tenenieltől azt, ami az övé…

Luke a fejét csóválva Leiára nézett.

– Ne aggódj, Leia! Minden rendben lesz. Leia egy hosszú percig hallgatott.

– Teneniel Djo! – mondta végül. – Szeretném megvenni tőled ezt a rabszolgát. Mit kívánsz érte cserébe?

Teneniel az összegyűlt tömegre lesett. Isolder hirtelen rádöbbent, hogy nem csak Leia fog ajánlatot tenni.

– Nem eladó. Legalábbis egyelőre – mondta Teneniel.

Leia Isolderre pillantott.

– Sajnálom.

Teneniel megfogta Isolder kezét, és felnézett rá. A szemei olyan furcsa rézszínű árnyalatban csillogtak, amihez hasonlót Isolder még sohasem látott a Hapanákon. Hagyta, hogy a nő megfogja a kezeit, és egyáltalán nem érezte kényelmetlenül magát – de már önmagában ez is különös volt. A nevelése, az egyénisége, minden azért ordított, hogy vessen véget ezeknek a barbár szokásoknak, de valahol mélyen, legbelül egyáltalán nem tartott Tenenieltől. Sőt, megbízott benne.

Luke vigasztalóan átölelte Leiát. Artu olyan közel gurult hozzájuk, hogy Leia végigsimíthatott a szenzorablakán.

– Hol van Han és Csubi? – kérdezte Luke. – Azt hittem, veled lesznek.

– Nemsokára itt lesznek – felelte a nő. – A nővérek ma hajnalban idevontatták a Falcont. Han most éppen a sérülés felmérésével van elfoglalva. Elég szépen összetört a hajó, amikor leszálltunk a Dathomirra, de úgy néz ki, hogy ez az egyetlen eszköz arra, hogy magunk mögött hagyjuk ezt a szikladarabot. És a ti hajótok? – Amikor ezt a kérdést feltette, Leia hangjából érezni lehetett a figyelmeztetést.

– Legfeljebb ócskavasnak adhatnánk el, ami maradt belőle – mondta Luke.

Isoldernek feltűnt, hogy a Jedi nem említi meg, hogy az ő hercegi vadászgépe még mindig sértetlen. Isolder ezt ki nem mondott figyelmeztetésnek vette. Közben a köd egyre feljebb kúszott a hegy oldalában – már karnyújtásnyira, mennyei mennyezetként lebegett a fejük fölött.

Isolder érezte, hogy valaki megérinti a fenekét. Megfordult. A boszorkányok közelebb húzódtak hozzá, már szorosan a háta mögött álltak. Először arra gondolt, hogy azért léptek közelebb, mert jobban akarják látni Leiát és Augwynne-t, de hirtelen megértette, hogy nem nőkre, hanem őrá kíváncsiak. Az egyik fiatal boszorkány megveregette a csípőjét, és vágyakozva suttogni kezdett:

– Ooya vagyok. Megmutassam, hogy hol alszom?

– Azt hiszem, jobb lenne, ha odabent folytatnánk a beszélgetést – mondta Leia Tenenielnek. Bal kezével megfogta a boszorkány karját, jobbjával pedig megragadta Isolder kezét, és ellenállhatatlan erővel húzni kezdte. – Gyere, keressük meg Hant! – mondta, és a vállai fölött a boszorkányokra lesett.

Isolder furcsának találta, hogy Leia érintése pontosan olyan, mint Tenenielé. A hercegnő alig két napja érkezett a bolygóra, de máris eltanulta a boszorkányok test-nyelvét: ő is büszkén tartotta a fejét, ő is éppen olyan peckesen lépkedett. Még egy hét, gondolta Isolder, és Leia teljesen olyanná válik, mint a klánhoz tartozó nők. Olyan lesz, mintha ő is itt született volna. Ilyen alkalmazkodóképessége csak a képzett és gyakorlott diplomatáknak lehet…

Bementek az erőd belsejébe. A boszorkányok többsége ugyan kint maradt, de huhogni kezdtek, és vágyakozva hujjogtak. Isolder érezte, hogy elvörösödik az arca.

Ahogy beléptek az erődítmény kapuján, Augwynne egy pillanatra megérintette a karját. Isolder és Luke megtorpant.

– Menj, látogasd meg a barátaidat – mondta a nő a Jedinek −, de utána rögtön gyere vissza hozzám. Te nem véletlenül érkeztél ide.

Leia átvezette a két férfit a kőfolyosók labirintusán. Felmentek hat lépcsősoron, majd egy átjárón keresztül beléptek egy óriási, barlangszerű csarnokba. A Falcon szinte teljes egészében betöltötte a termet. Isolder végignézett a falakon, de egyetlen akkora nyílást sem látott rajtuk, amin keresztül az űrhajó befért volna.

Egy-két percnyi nézelődés után feltűntek neki a csarnok távolabbi falán végigfutó repedések. Ebből arra következtetett, hogy a boszorkányok valahogy nyílást vágtak a kőfalba, a felhőtakaró leple alatt valahogy felemelték a Falcont a kétszáz méter magasan levő barlang-csarnokba, majd gondosan lezárták a lyukat. Isolder látta, a boszorkányok keményen megdolgozhattak vele. Szinte lehetetlennek tűnt, hogy sikerült végrehajtaniuk ezt a bonyolult feladatot, mert a bolygón csak egyszerű, vaskorszaki szintű technika létezett. Isolder nem tudta, de nem is igazán akarta tudni, hogy a nők milyen eszközökkel tudnak ennyi mindent megcsinálni.

A csarnokban csak a Falcon egyik orr-reflektora és futófényei világítottak. Hannak nem lett volna szabad bekapcsolni a külső rendszereket, mert így még a bolygó orbitális pályáján figyelők is meghatározhatták a hajó helyzetét! Isolder egy pillanatra megrémült, de aztán megnyugodott. A vastag sziklaréteg lefedez minden elektronikus jelet…

Felmentek a Falcon feljáróhídján. Hanra és Csubakkára a pilótafülkében találtak rá – éppen a rendszereket ellenőrizték. A főgenerátor mellett egy protokoll droid bogozgatta a szétégett huzalcsomókat.

– Han! – kiáltotta Luke, amikor belépett a pilótafülkébe.

Han nem viszonozta a kitörő üdvözlést: hátra sem fordult, csak a komputerét bámulta. Isolder megértette, hogy Hannak bűntudata van a történtek miatt, és egyelőre nem bír Luke szemébe nézni.

– Szóval megtaláltál minket, kölyök? Hát, tudtam, hogy ez előbb – utóbb meg fog történni. Elég vacak lett itt a helyzet. Véletlenül nem hoztál magaddal egy-két pótalkatrészt?

– Mi történik itt, Han? – kérdezte Luke.

A vuki megveregette a Jedi vállát, és barátságosan felmordult.

– Elraboltad Leiát – folytatta Luke −, átráncigáltad a galaxis másik végébe, aztán egyszerűen szevasz, szevasz, mintha mi sem történt volna?

Han megpördült az ülésével, felnézett, és egy kényszeredett mosolyt erőltetett az arcára. Látszott rajta, kitörne belőle az üvöltés, ha nem vigyorogna.

– Nos, tudod… Az úgy volt, hogy kártyán nyertem magamnak egy bolygót, és szerettem volna megnézni. Közben a nő, akit mellesleg szeretek, arra készült, hogy lelép egy másik fickóval. Nem tehettem mást, meg kellett győznöm, hogy kísérjen el egy rövidke utazásra. Aztán amikor ideértünk, láttuk, hogy az ég tele van csatahajókkal, és mindegyik ránk lövöldözik. Arra ugyanis senki sem figyelmeztetett, hogy a bolygóm tiltott hely. Azután landolás közben összetörtük magunkat, utána pedig egy csapatnyi boszorkány úgy döntött, hogy háborúval fogják eldönteni, kié legyenek a hajóm roncsai. Én mondom neked, Luke, szörnyű volt ez a hét! Aztán mindennek a tetejébe, gondolom, most ki fogsz oktatni, vagy letartóztatsz, vagy megversz. Neked hogy telt ez a hét?

– Körülbelül ugyanígy – felelte Luke. Elhallgatott, és a műszerfalra pillantott. – Mi a baja a hajódnak? – kérdezte végül.

– Hát… Összetörtük a lengéscsillapító mezőt előállító generátort meg a szenzorfürt ablakot, kiégettük az asztrogációs komputerem agyát, és elcsorgattunk kétezer liter hűtőfolyadékot a főreaktorból.

– Artut is magammal hoztam – mondta Luke szelíd hangon. – Ő képes navigálni a hajót.

Luke Isolderre nézett, mintha ara bíztatná, hogy szólaljon meg. A herceg érezte, hogy nem ez az idő a legalkalmasabb a dorgálásra, meg az ökölharcra, és pillanatnyilag kénytelenek együttműködni. Mindezt nagyon jól tudta, de csak arra volt képes, hogy visszafogja magát, és ne vágja szájon Han Solót.

– Van működő hajótok a Dathomiron? – kérdezte Han. – Hány ember fér bele?

Isolder elgondolkodott. Ha azt mondja, hogy kétszemélyes a hajója, lehet, hogy Han megpróbálja ellopni, és újra elrabolja Leiát…

– Kettő.

Luke kíváncsian Isolderre nézett. Han megkönnyebbülten felsóhajtott.

– Akkor az lesz a legjobb, hercegem, ha fogja Leiát, és azonnal odébbáll vele! – mondta Han. – Van itt egy rakásnyi olyan ember, aki képes lenne ölni azért a vadászgépért. Higgyétek el nekem, nem szívesen találkoznátok velük!

– Csak próbára akart tenni – mondta Luke Hannak.

– Isolder vadászgépe csak egyszemélyes, és különben már találkoztunk az Éjnővérekkel.

Han arca elsötétült a dühtől, és tanácstalanság tükröződött a szemeiben.

– Átment a vizsgán, Solo tábornok – mondta Isolder.

– Most komolyan bajban vagyunk – vágott vissza Han −, szóval ne szórakozzon ilyesmivel!

Isoldernek nem nagyon tetszett Han hangsúlya.

– Az a szerencséje, hogy nem komolyabb dolgokkal szórakozom! – mondta. – A legszívesebben beverném a képét azért, amit művelt. Szerencsésnek mondhatja magát, ha mégsem teszem meg!

Luke tűnődve Isolderre nézett.

– Gyerünk, próbálja csak meg! – mondta Han. – Rajta, ha azt hiszi, hogy elbír velem!

Isolder Csubakkára lesett. A vukik mesterien értettek a pusztakezes közelharchoz. Ráadásul a vukik sokszor nem csak a fegyverétől szabadították meg az ellenfeleiket, hanem a fegyvert szorongató kezeiktől is. Ha valakit még ez sem győzött volna meg, a vukik szívesen folytatták a vitát – kitépték az értetlen ellenség lábait is.

Csubakka megvonta a vállát, és eldörmögött valamit a saját nyelvén.

– Most már aztán elég volt! – szólt közbe Leia. – Anélkül is elég problémánk van, hogy egymásnak esnétek! Isolder, én önként jöttem ide Hannái… Legalábbis részben. Megkért, hogy barátként kísérjem el, és én igent mondtam.

Isolder hitetlenkedve a nőre meredt. Most már fogalma sem volt róla, hogy mi történik körülötte. Látta állítólagos „kérésről” készült videofelvételt, de képtelen volt hazugnak nevezni Leiát.

– Hmmm… – nyögte zavartan. – Solo tábornok, azt hiszem, bocsánatkéréssel tartozom önnek.

– Rendben – mondta Han. – Akkor folytassuk a munkát! Nem lenne rossz, ha kitalálnánk, hogy menjünk, el innét.

– Úton van a flottám – mondta Isolder. – Hét, legfeljebb nyolc nap múlva megékezik.

– És mekkora ez a flotta? – kérdezte Han.

– Körülbelül nyolcvan rombolóból áll – felelte Isol-der. Han elképedt.

– Hét… nem, túl hosszú idő – mondta Leia. – Ha Augwynne nem téved, az Éjnővérek három napon belül támadnak.

Isolder átölelte Leiát.

– Az asztrogációs droidom a bolygó felszínéről is végre tudja hajtani az ugrást. Haza kellene küldenünk Leiát…

– Nem valami jó ötlet – mondta Leia. – Nélkületek én sem megyek. Han… Ha minden alkatrész a rendelkezésedre állna, mennyi idő alatt tudnád megjavítani a hajót?

Han elvégzett egy gyors számítást. A hűtőfolyadék szivárgását pár perc alatt megállíthatják, a tartály feltöltése pedig már repülés közben is megtörténhet. Az R2-és egység egy-két perc alatt elfoglalhatja a navigációs állást. Az új csillapítómező-generátorok beszerelése két órába telne. A szenzorfürt ablak pedig… A legegyszerűbb lenne kicserélni. Ha mindenki segít, és egy kicsit csipkedik magukat, két óra alatt elkészülhetnek mindennel.

– Két óra alatt – felelte Han.

– Szerintem szét kellene szednünk Isolder hajóját

– mondta Leia. – Az alkatrészeit használjuk fel a Falcon javításához, és menjünk innét.

Isolder kétkedő pillantással körbenézett a Falamon. Viszonylag nagy hajó volt – legalább négyszer olyan hosszú, az extra pajzsokkal és a raktérrel együtt összesen legalább negyvenszer akkora volt, mint az ő vadászgépe.

– Milyen csillapítómező-generátort használnak? – kérdezte Isolder.

– Négy sor Nordoxicon 38-asunk van. Mind rossz. A magáé mivel ment?

– Három Taibolt 12-essel. Csubakka elmorgott valamit.

– Igen, ez tényleg elég jó – mondta Han. – Mi a helyzet a szenzorfürt ablakkal?

– Nulla egész hat tized az átmérője.

– Az nekünk egy kicsit kicsi. – Han elhúzta a száját.

– De ha nincs más, beforrasztunk valami panelt az én műszerembe, és máris kisebb lesz az ablak. Ez egy kicsit levesz majd a szenzoraink hatásfokából.

– Igen, ez így jó lenne – bólintott Isolder. – De honnan szerzünk egy megfelelő méretű mezőgenerátort?

– Anélkülis tudunk repülni, uram? – kérdezte Thripio.

– Túl veszélyes lenne – mondta Han. – Nemcsak a rakétatámadásoktól kell tartanunk, de a mikrometeoritok ellen is védekeznünk kellene. Ha valami kis kavics átszakítja a szenzorfürtöt, egy csomó érzékelő műszerünk tönkre mehet.

– Talán a börtön közelében van valamilyen mezőgenerátor – mondta Han, és széttárta a karjait. – Mondjuk egy páncélozott lövegben, egy hajóroncsban, vagy valami ilyesmiben. Át kell mennem oda, hogy megnézzem.

– Ha találunk is valami generátort amit ellophatnánk, négy ember kellene hozzá, hogy megmozdítsuk. Plusz egy őrszem – mondta Isolder. – Aztán ott van szállítás… Egy ilyen blokk legalább két tonna!

– A szállítás miatt majd akkor is ráérünk aggódni, ha megszereztük – mondta Han. – Egész biztos, hogy a börtönben van egy antigravitációs szán, vagy ilyesmi.

– Én benne vagyok – mondta Luke.

– Már én is – mondta Leia.

Isolder elgondolkodott. A vukit semmiképpen sem vihetik be a városba. Nagyon valószínű volt, hogy ezen a bolygón egyetlen olyan ember sem éli – beleértve a katonákat is −, aki látott már hozzá hasonló szerzetet. Ugyanez vonatkozott Thripióra is. Ez egy kicsit lecsökkentette a jelentkezők számát. Isoldernek nem tetszett, hogy Leia is vállalkozik erre a veszélyes küldetésre, de nem maradt más megoldás. Esdeklő tekintettel felnézett Tenenielre. A boszorkány rémültnek, de eltökéltnek látszott.

– Elvezetlek benneteket a börtönhöz – mondta Teneniel. – De a belsejében még én sem jártam. Nem tudom, hogy mit kerestek, és így fogalmam sincs, hogy hol találhatnátok meg.

– A klánnővérek közül volt már valaki odabent? – kérdezte Leia.

Teneniel megvonta a vállát.

– Az ilyen dolgokat Augwynne jobban tudja, mint én. Idehívom. – Teneniel elsietett, de néhány perccel később a vénasszonnyal együtt visszatért.

– A mi klánunkból még soha, senki sem járt a börtönben – mondta Augwynne. – Kivéve persze azokat, akik Éjnővérré változtak. – Elhallgatott.

– És Barukka nővérünk? – kérdezte Teneniel habozva. – Úgy hallottam, hogy ő hitehagyottá vált.

Augwynne hosszú percekig tétovázott, majd Leiára nézett.

– Van a klánunkban egy nő, aki csatlakozott ugyan az Éjnővérekhez, de nemrég elhagyta őket. Nagy árat kellett ezért fizetnie. Most egyedül él, mint a hitehagyottak mind, és mivel megbocsátást nyert, újra a klánunk tagja lehet. Talán ő tudna nektek segíteni. Lehet, hogy tudja, hogy találjátok meg azt, amit kerestek.

– Nem vagy valami határozott vele kapcsolatban – mondta Leia. – Miért?

– Barukka önmaga megtisztításáért küzd – mondta Augwynne halk hangon. – Kimondhatatlan bűnöket követett el, és ezek rajta hagyták a nyomalkat. Meg tagadta a hitét. Az ilyen ember azonban… Megbízhatatlanok és bizonytalanok.

– De már járt a börtönben, igaz? – kérdezte Han.

– Igen – felelte Augwynne.

– Most hol van?

– Barukka egy barlangban él, a Kőfolyó mellett. Adhatok mellétek egy harcost, aki elkísér oda benneteket.

– Majd én elviszem őket, nagyanyám – ajánlkozott Teneniel, és Augwynne vállára tette a kezét. – Most azonban jobb lenne, ha átkísérnéd a vendégeinket a tanácsterembe, és hozatnál nekik valami harapnivalót. Megmutathatnád nekik a térképet, és kitervelhetnétek, melyik úton menjünk. Addig én szólok néhány gyereknek, hogy készítsék elő a hátasokat. – Megfogta Isolder kezét. – Gyere velem, kérlek – mondta. – Szeretnék beszélni veled.

Teneniel maga után húzta a herceget. Lementek néhány lépcsősoron, átsiettek a folyosólabirintuson.

Egy helyen megállt, magához vett egy korsó vizet, majd bevezette Isoldert egy kis szobába. A padlón csak egyetlen matrac, meg egy jókora faláda hevert; az egyik falon egy ezüsttükör függött, alá pedig egy mosdókagylót szereltek.

– Ez volt a szobám, amikor még a Daloló Hegy klánjával éltem – mondta Teneniel. Felnyitotta a ládát, és előhúzott egy vörös, meg egy zöld gyíkbőrből készült ruhát. – Szerinted Luke-nak melyikben tetszenék jobban?

Isolder nem merte megmondani, hogy szerinte a gyíkbőrruhák viselése meglehetősen barbár szokás.

– A zöld jobban illene a szemedhez.

Teneniel bólintott. Szégyenkezés nélkül ledobta magáról elrongyolódott ruháját, leráncigálta a csizmáit, és miközben a tükörbe bámult kézbe vett egy szövetdarabot, benedvesítette, és ledörgölte a testet. Isolder nagyot nyelt. Tisztában volt vele, hogy a különböző bolygókon eltérőek az emberek viselkedési szokásai, de Teneniel olyan közömbösen dörgölte magát az ő jelenlétében, hogy arra következtetett, nem jelent valami sokat a lány számára.

– Tudod, én egyáltalán nem értem a ti szokásaitokat – mondta Teneniel. – Tegnap reggel, amikor elfogtalak benneteket, azt hittem, hogy engem akartok megszerezni. Éppen ezért megadtam a lehetőséget a számodra, hogy elszökj. Te viszont megérintetted a befogó kötelemet. Tudtam, hogy azért jöttél ide, hogy találj magadnak egy asszonyt. Éreztem rajtad. – Összeráncolta a homlokát, és Isolderre nézett. – De most már azt is tudom, hogy te egyedül Leiát akarod.

– Így van – mondta Isolder, és végignézett a lány izmos hátán. Hapan szemmel nézve Teneniel nem volt szép nő – tulajdonképpen meglehetősen otromba volt −, de Isoldert bámulatba ejtette atlétikus termete, és az izomzata. A Hapanákon csak kevés ilyen nőt látott. Teneniel testén nem egy testépítő vaskos izmai feszültek, de nem is volt olyan karcsú, mint a futók vagy az úszók – valahol a kettő között volt.

– Ugye te szeretsz hegyet mászni? – kérdezte. Teneniel hátramosolygott.

– Igen – felelte. – És te?

– Még sohasem próbáltam.

Teneniel megtörölközött, felvette a ruháját, majd megigazította és fésülgetni kezdte hosszú hajának tömör fürtjeit.

– Szeretem azt az érzést, amit a sziklamászás okoz – mondta. – Az egész testem verítékben fürdik. Aztán amikor felérek a csúcsra, leveszem a ruháimat, és megfürdöm a hóban.

Annak ellenére, hogy nem érzett vonzalmat a lány iránt, Isolder érezte, éjszaka róla fog álmodni.

– Igen, ez valóban jó lehet…

Amikor befejezte a fésülködést, Teneniel egy fehér szövetpántot kötött a homlokára, a férfira nézett, és elmosolyodott.

– Isolder, én a legszívesebben most azonnal visszaadnám a szabadságodat, de ha megtenném, a klánnővéreim azonnal fogságba ejtenének. Ezért amíg itt vagy, azt hiszem az lesz a legjobb, ha senkinek sem árulnánk el, hogy szabad vagy.

Isolder tudta, hogy a lány megpróbál a lehető legkedvesebben viselkedni.

– Nagylelkű vagy.

Teneniel egy baráti csókot nyomott a férfi homlokára, majd újra megfogta a kezét, és levezette a tanácsterembe.

Leia a többiekkel együtt a padlón levő, agyagból épített, domború és színesre festett hatalmas térkép körül állt. Az egyik klánnővér kijelölt egy olyan útvonalat a hegyes vidéken, amit követve el lehet kerülni azokat az ösvényeket, amiket Gethzerion kémei és őrei szemmel tarthatnak. Az út száznegyven kilométer hosszú volt, és nehéz terepen, hegyek között és egy dzsungelen át vezetett annak a sivatagnak a szélére, aminek a, közepén a börtön állt. Három nap alatt a rankorok közül is csak a legerősebbek lehettek rá képesek, hogy megtegyenek egy ekkora távolságot.

Isolder Leiára nézett, és eltűnődött, vajon minden rendben van-e körülötte, és hogy Han elrabolta-e, vagy mégis saját jószántából vállalkozott erre az útra. Leián nem látszott, hogy félne Hantól, de az sem, hogy dühös lenne rá. Isolder azonban elképzelhetetlennek tartotta, hogy a hercegnő egyszerűen megszökik egy ilyen fickóval. Magában megesküdött, hogy ha Leia mégis Hant választotta, mindent meg fog tenni, hogy visszahódítsa magának. Mintegy véletlenül Leia mellé lépett, és megfogta a kezét. Leia rámosolygott, és szeretettel rápillantott. Még vagy tíz percig álltak egymás mellett. Miközben a boszorkány befejezte az útvonal kijelölését, Isolder Leia nyakának ívében, és szemeinek színében gyönyörködött, és mélyen beszívta hajának illatát.

Ezután ettek, majd Augwynne átvezette Luke-ot és Isoldert egy kis szobába, ahol egy fogatlan, fehér hajú, takarókba csavart banya hortyogott. A vénség egy kőláda tetejére tett párnán ült, de csak a mellette álló két idősebb nő segítségével sikerült a trónján maradni.

– Rell anya – suttogta Augwynne, és szelíden megrázta a banya vállát. – Látogatóink érkeztek, akik találkozni kívánnak veled.

Rell mélyet lélegzett, kinyitotta a szemeit, és Lukera hunyorintott. Bőrére bíborszínű foltokat festett a kor, de a szemei még mindig barna tengerszemekként csillogtak. Kedvesen megfogta Luke kezét.

– Hiszen ez Luke Skywalker! – mosolygott a banya.

– Annak idején te alapítottad meg a Jedi Akadémiát.

Luke arca megrándult. A banyának korábban senki sem árulta el az ő nevét. . – Hogy van a feleséged, és mi van a gyermekeiddel?

– kérdezte a banya. – Ugye nincs semmi bajuk?

– Mindannyian remekül vagyunk – dadogta Luke. Isolder hátán végigfutott a hideg. Olyan furcsa érzése támadt, mintha nem egy vénasszonyra, hanem egy ragyogó fényforrásba nézne. A banya elmosolyodott, és bólintott.

– Jó. Akkor jó. Az egészség a legfontosabb. Találkoztál mostanában Yoda mesterrel? Hogy van a vén gazfickó?

– Egy jó ideje már nem láttam – felelte Luke.

Rell szorítása elgyengült, szemei elhomályosultak. Úgy tűnt, mintha elfeledkezett volna az előtte álló Luke-ról.

Augwynne Isolderre pillantott.

– Luke egy másik barátunkat is magával hozta – mondta, és a vénasszony karomszerű ujjai közé adta Isolder kezét.

– Ó, hiszen ez Isolder herceg! – mondta a banya. Előre hajolt, és Isolderre meresztette a szemeit. – Úgy tudtam, hogy Gethzerion megölt téged. De ha élsz, akkor… – Még egy percig Isolderre bámult, de hirtelen elsötétült az arca, és felnézett Augwynne-re. – Megint álmodtam, igaz? Melyik évszázadban vagyunk?

– Igen, anyám, ismét álmodtál – felelte Augwynne nyugtató hangon, és megsimogatta a banya vállát.

Rell még mindig nem eresztette el Isolder kezét, de a tekintete a semmibe révedt.

– Rell anya majdnem háromszáz esztendős – magyarázta Augwynne −, de a lelke olyan erős, hogy nem nagyja elpusztulni a testét. Gyermekkoromban gyakran mondogatta, hogy egy nap majd eljön hozzánk egy Jedi mester, meg a tanítványa. Azt mondta, ha ez megtörténik, azonnal hozzá kell kísérnem a látogatót, mert át kell adnia neki egy üzenetet. Most viszont nincs egészen magánál. Sajnálom.

Augwynne idegesnek látszott. Megpróbálta kiszabadítani Isolder kezét a banya ujjai közül. Rell újra elmosolyodott, és szaporán bólogatni kezdett.

– Kedves tőled, hogy meglátogattál – mondta Isoldernek. – Kérlek, gyere el máskor is. Olyan szép fiatal lány vagy… Vagy fiú vagy? De mindegy, gyere el, bármi is légy…

Augwynne valahogy kiszedte Isolder kezét a vénasszony karmaiból, majd kivezette a két férfit a helyiségből.

– Rell látja a jövőt, igaz? – kérdezte Luke.

Augwynne bólintott. Isolderen egy kimondhatatlanul rossz érzés vett erőt. Ha a vénasszony igazat mondott, Gethzerion az elkövetkezendő néhány napban meg fogja ölni őt…

– Időnként azonban eltéved a jövőben – magyarázta Augwynne −, és belemerül a múltba.

– Még mit mondott neked rólam? – kérdezte Luke.

– Azt, hogy az érkezésed után megengedi a testének, hogy meghaljon – felelte Augwynne halkan.

– Meg azt, hogy a te érkezésed jelzi majd a világunk pusztulásának kezdetét.

– Ezt vajon hogy értette? – kérdezte Luke, de Augwynne válasz helyett csak megrázta fejét, és a tűzhelyhez lépett.

Az egyik férfiszolga levest mert Augwynne edényébe.

Luke-nak feltűnhetett, hogy Isolder arcát mennyire eltorzítja a félelem. A herceg vállára tette a kezét.

– Ne aggódj – mondta. – Amit Rell látott, az csak az egyik lehetséges jövő. Még semmi sincs eldöntve. Semmi…