Harmadik fejezet

 

Az elkövetkező éjszakákra és nappalokra Yuri a... szürreális szót találta a legmegfelelőbb kifejezésnek. Éjjel vadászott, a napjait Catherine-nel töltötte.

Vagyis Cattel. Hamarosan már csak így gondolt rá.

Olyan gyönyörű volt. Bár Yuri soha nem tartotta magát szószátyárnak, Cat és ő egyszerűen nem fogytak ki a témákból, amiről beszélgethettek. Szerette, hogy kékharisnyának nevezi magát. Ez olyan kellemesen régies kifejezés volt. Tetszett neki, hogy jól ismeri a klasszikusokat, a filozófiát és számos olyan témát, amiknek felfedezésére az ő korában élő nőket soha nem bátorították. Yuri pedig bemutatta neki annak a változatos, csodás irodalomnak egy részét, amit azóta írtak, amióta meghalt, ráadásképpen pedig elindított egy hangoskönyv lejátszást neki, amikor aludni tért.

Jó volt olyan nővel lenni, aki bár háromszáz évvel fiatalabb volt nála, mégiscsak közelebb állt az ő korához. Mellette önmaga lehetett. Olyan nő volt, aki nem húzgálta az orrát a dolgaira, nem mondta rá, hogy régimódi.

És nevetett. Gyakran. Ez pedig olyan boldoggá tette Yurit, amit fel sem tételezett, hogy érezhet még valaha. Állandóvá vált a halvány mosoly az arcán. Még Dmitrynek is feltűnt.

Hosszú idő óta Yuri most először érezte, hogy nem csak a vadászat létezik. Az eltelt évszázadait röviden, tömören úgy össze lehetett volna foglalni, mint egy sampon használati utasítását: Mosás, öblítés, ismétlés. Nála: vadászat, alvás, ismétlés.

De most először azon kapta magát, hogy halogatja az alvást és várakozással tekint az ébredésre. Vámpírokra vadászni és elpusztítani őket már nem jelentette a világa közepét. Cat vált azzá.

Végre úgy érezte, hogy él, nem csak mozog. És jó érzés volt.

Jól érezte magát. Újra fiatalnak.

Azt gyanította (remélte), hogy Cat ugyanezt érzi.

Ha az évszázadok lassan teltek Yuri számára, mi a fenét érezhetett Cat? Neki legalább voltak Szekundánsai, ott volt Stanislov és a többi Halhatatlan, hogy elmenekülhessen a magány elől. Hobbik, amikkel leköthette a kezeit. Könyvek, amikkel lefoglalhatta az elméjét. Catnek semmije sem volt. Könyvei sem... pedig annyira szeretett olvasni. Senkivel sem beszélhetett. Senki sem vette észre a jelenlétét.

Elfacsarodott a szíve, ha erre gondolt. Ezért olyan gyakran nevettette meg, ahányszor csak tudta, és örömmel szívott magába minden mosolyt, amivel megjutalmazta.

Bár Cat ugyanolyan régimódi volt, mint ő, mégis kényelmesen érezte magát a társaságában. Úgy látszott, élvezi együttléteiket, ugyanolyan fontosak az ő számára is, mint Yuri számára. Úgy tűnt, ugyanúgy vágyik az érintésére, mint ahogy a férfi vágyott az övére.

Egyre gyakrabban figyelte az ajkait. Mennyire szerette volna megízlelni őket... És látta, hogy Cat pillantása is gyakran esik a szájára, úgy képzelte, hogy neki is hasonló gondolatai vannak.

Azok az átkozott paranormális romantikus könyvek, amiket hallgattak, cseppet sem javítottak a helyzeten. Cat minden alkalommal elpirult, valahányszor egy szerelmi jelenet következett. Yurinak fogalma sem volt róla, hogy ezek a jelenetek ennyire egyértelműek lesznek, hogy ilyen részletesen leírják mindazokat a dolgokat, amiket Cat hajlékony testével akart csinálni. Muszáj volt kényelmetlenül fészkelődnie ültében, a nő piruló arca, félénk tekintete újra és újra fellobbantotta a vágyát. Mintha Cat még soha nem érzett volna a hallottakhoz hasonlatos szenvedélyt, és azon tűnődne, milyen lehet megtapasztalni.

– Szerelmes vagy Lisette-be? – kérdezte egy reggel, miután egy ilyen jelenet mindkettejüket felizgatta.

Yuri szemöldöke felszaladt. – Mi?

– Lisette-be. Abba a szép francia Halhatatlanba – magyarázta Cat, miközben ideges mozdulatokkal babrálta szoknyáját. – Szerelmes vagy belé?

– Nem.

– Sok időt töltesz vele – jegyezte meg Cat, de még mindig kerülte a tekintetét.

Yuri bólintott. – Mert mindketten szeretjük a sportokat. – Lisette-tel kapcsolatban ez nem egészen fedte a valóságot.

Lisette ugyanis sport fanatikus volt. Minden sportot imádott. De a fivéreit még a baseball sem érdekelte. Tehát amikor nem sokkal az átköltözése után rájött, hogy ő viszont kedveli a baseballt, kinevezte legfőbb meccsnéző partnerének.

– Ez minden? – kérdezte Cat. – Ti ketten... még soha...

A nő tekintete a hangszóróra tapadt, ami éppen aktuális hőseik zuhanyzóban történő egymásra találását ecsetelte.

– Nem szeretkeztünk? – segítette ki.

– Igen.

Ó! Szóval ez járt a fejében. – Nem. Nincs ilyen kapcsolatunk – biztosította –, csak barátok vagyunk.

Annál inkább vágyott erre Cattel. És a megkönnyebbülés alapján, ami elárasztotta a nő kipirult arcát, ő is ugyanezt akarta.

Olykor megérintették egymást... azon a különös módon, amitől bizsergett a bőre. Eleinte véletlenül. Cat keze a karján. Az ő ujjai a nőé körül, és keresztül rajtuk, ha nem figyelt oda. Aztán egyre több szeretettel. Cat keze az arcán, a vállán. Az övé, ahogy végigsimít a hátán, vagy a haján, miközben szinte érezte, ahogy a szálak végigsiklanak az ujjai között.

Meglehet, hogy ezek pusztán árnyékai voltak egy valódi érintésnek, de úgy tűnt, Cat mégis nagyon élvezi, hiszen olyan hosszú ideig megtagadták tőle.

Most is, amikor Yuri az ebédlőben ült is, David hosszú asztalánál, a többi Halhatatlan és Szekundáns között, megérezte, hogy Cat felbukkant a háta mögött. Érezte a bizsergést, és elképzelte, ahogyan hozzádől. A bizsergés átterjedt a jobb vállára és a mellkasára is. Lepillantott maga elé és meglátta köréje fonódó karját, legalábbis amennyire egy szellemtest képes volt erre a mozdulatra, és belülről elmosolyodott, bár az arca kifejezéstelen maradt.

Testvérei beszéde monoton duruzsolássá olvadt a fejében, mint mindig, ha a nő jelenlétében sütkérezhetett. Valami olyasmiről volt szó, hogy valaki a környéken egy új vámpírsereget szervezett, harcedzett, képzett vámpírokból, olyanokból, mint amilyet Yuri is elpusztított azon az éjszakán, amikor Cat és ő először beszéltek.

Yuri végignézett az asztaltársaságon, akik különböző teóriákat vetettek fel, majd a tekintete megakadt Marcuson, aki őt nézte.

Marcus tekintete a mögötte álló Catre emelkedett, majd visszatért Yurira.

Cat odahajtotta a fejét a füléhez. – Sajnálom. Egy pillanatra megfeledkeztem róla, hogy ő lát. Megyek.

Yuri tiltakozni akart. Szerette, hogy ott van a közelében. De nem tudott.

– Vigyázz magadra ma éjjel a vadászaton – kérte Cat, majd eltűnt a jelenléte.

Csalódottság öntötte el Yurit.

Amikor a megbeszélés véget ért, a fegyverszoba felé indult, alig várta, hogy túl legyen a vadászaton és ismét Cattel lehessen.

Dmitry átadta neki megtisztított, kiélesített katanáit. Számos apró dobópenge és csillag követte őket a hosszú kabát alá, ami elrejtette az emberek elől arzenálját.

Készen állt az indulásra, az ajtó felé lépkedett, amikor Marcus eléje állt.

– Van egy perced? – kérdezte a brit Halhatatlan.

– Igen.

Marcus az alagsorba vezető lépcsősor felé biccentett.

Yuri követte őt az alagsorba, abba a szobába, amin a feleségével, Amival osztozott.

Marcus belépett, nyitva tartotta Yuri előtt az ajtót, majd mögötte becsukta.

Yuri körülnézett. Ez a szoba nagyobb volt, mint az övé, volt benne egy kiságy is a babának, aki mindannyiuk reménye szerint hamarosan megszületik, és egy hintaszék is. Marcusra nézett, és rajtakapta, hogy őt tanulmányozza. – Mi az?

– Megőrültél?

– Nem. Miért? Más újság?

Marcus nem nevetett a viccén. – Miért nem mondtad, hogy látod a szellemeket?

Yuri vállat vont. – Eszembe se jutott, hogy mondanom kellene.

– Miért nem mondtad, hogy látod ezt a szellemet. Az ő szellemét?

– Nem láttam rá okot, hogy mondjam. Téged szemlátomást kellemetlenül érint az ő...

– Mindegyikük közelsége kellemetlenül érint. És téged is kellemetlenül kellene érintsen.

Yuri megrázta a fejét. – Normál esetben ez így is van, de...

– Beszélsz vele.

– Igen.

Most Marcuson volt a fejcsóválás sora. – Mindig van valami gubanc, Yuri. Tudom, hogy csak háromszáz évvel vagyok idősebb nálad, és biztos vagyok benne, hogy elég régóta élsz ahhoz, hogy többszörösen is megtanulhattad ezt a leckét. Abból mindig baj van, ha beszédbe elegyedsz velük.

Yuri ezt nem tagadhatta. – Tudom.

– Akkor miért tetted meg mégis? Miért csinálod ezt?

Nem találta a megfelelő szavakat. – Jól érzem magam a társaságában.

Marcus arcáról eltűnt a megrovó kifejezés. Felszaladt a szemöldöke.

Egy percnyi csend ereszkedett rájuk.

– Tényleg? – kérdezte végül meglepett hangon.

– Igen.

– Szóval... – Marcus elhúzódott, nekitámasztotta csípőjét a kiságynak – ti... csak... beszélgettek.

– Beszélgetünk. Tévét nézünk. Hangoskönyveket hallgatunk. Néha felolvasok neki. És sakkozni tanítom.

Marcus homlokán elmélyültek a ráncok. – Mióta tart ez?

– Nem régóta. Pár hete.

Újabb percnyi csend.

– Megmondta neked ki ő?

Yuri bólintott. – Catherine Seddon.

– És?

– Mit és? Azt kérdezted, mi a neve. Catherine Seddonnak hívják.

Marcus kiegyenesedett. – Yuri, nem gondolkodtál el azon soha, hogy miért ő az egyetlen szellem, akit Seth és David nem száműzött ebből a házból?

Yuri összevonta a szemöldökét. Ez eszébe sem jutott, de most, hogy Marcus megemlítette, valóban furcsának találta. Seth és David megtartották otthonnak ezt a házat, és meghívták a világ összes Halhatatlanját, Szekundánsát, hogy látogassák meg őket, amikor csak akarják, vadul ragaszkodtak a családias légkör megteremtéséhez. De Cat volt az egyetlen szellem, akivel Yuri valaha is találkozott ebben a házban.

Miért engedték meg neki, hogy maradjon?

– Ő egy elhunyt Halhatatlan Őrző szelleme?

– Nem.

– Egy halott Szekundáns?

– Nem.

Nyugtalanság árasztotta el. – Akkor kicsoda? – kényszerítenie kellett magát, hogy feltegye a kérdést, nem volt benne biztos, hogy hallani akarja a választ.

– Bastien testvére.

Átjárta a döbbenet. – Aki miatt Bastien meg akarta ölni Rolandot?

– Igen.

Bastien azzal az egyetlen céllal szervezett vámpírsereget és támadta meg a Halhatatlanokat néhány évvel ezelőtt, hogy megbosszulja lánytestvére halálát, nem tudva, hogy valójában a férje ölte meg, akiről nem tudták, hogy vámpírrá vált.

Marcus felsóhajtott. – Erről nem beszélt neked?

– Nem. – Yuri gondosan elkerülte, hogy megkérdezze tőle, hogyan halt meg. Ezt annyira... morbidnak találta volna. És esze ágában sem volt fájdalmas emlékeket felszaggatni.

Fájdalmas. Összerezzent, ahogy felidézte a nő halálának körülményeit. Az érkezése óta felkapott erről itt-ott apró részleteket, de az is elég volt. – Gyermeket várt, amikor megölte – suttogta.

Marcus bólintott. – Ezért foglalkoztatja annyira Ami terhessége. – Összeráncolta a homlokát. – Muszáj elmondanom, hogy pokolian idegesít, amikor látom, hogy megérinti Ami hasát. De egyszersmind annyira sajnálom is őt, hogy képtelen vagyok elárulni magam és rászólni, hogy tartsa a távolságot.

– Köszönet neked ezért – sóhajtott Yuri, aki már értette, miért váltják ki Catből ezek a pillanatok azt a mérhetetlen szomorúságot. – Miért ölte meg a férje?

– Nem tudjuk. De még utána is több éven keresztül megtévesztette Bastient, mielőtt az őrülete nyilvánvalóvá nem vált. Talán csak inni akart belőle és elvesztette az önuralmát.

Yuri szíve majdnem megszakadt a nőért. – Ami tudja?

– Hogy Catherine megérintette a hasát?

– Igen.

Marcus megcsóválta a fejét. – Éppen elég gondot okoz neki ez a terhesség. Nem akarok még szellemkezeket is bedobni a képzeletébe, a tudatot, hogy megérintik.

– Semmit sem érez Cat érintéséből?

– Nem. Ha te igen, azt valószínűleg az ajándékod teszi lehetővé.

– És mi van Bastiennel? Ő tudja?

– Hogy a testvére szelleme itt kísért? Nem.

– Miért nem mondtad el neki? – Yuri biztos volt benne, hogy ő tudni akarná Bastien helyében.

– Először azért nem mondtam el neki, mert utáltam, mint a szart. Ewen a barátom volt.

És Bastien megölte Ewent, amikor a skót Halhatatlan rátámadt, mert azt hitte, hogy Bastien vámpír, aki meg akar ölni egy ártatlan nőt.

– Seth nem büntette meg azt a gazembert – folytatta Marcus –, és... nem is tudom... azt hiszem valami büntetésféleségnek szántam haragomban, hogy nem szóltam neki a testvéréről. – Felsóhajtott. – Aztán megtudtam mennyire kedves volt Amival, mennyit segített neki benne, hogy talpra álljon az elszenvedett kínzásokból, igyekezett helyreállítani a bizalmát, amiből azok a szemétládák, akik fogságban tartották, szinte semmit sem hagytak. Magán próbálta ki az ellenszert, hogy egyikünknek se eshessen baja tőle, ha valami rosszul sülne el. Ami terhességének elején is egyértelműen hasznos ötletekkel állt elő. – Megcsóválta a fejét. – Kétlem, hogy valaha is barátok leszünk, de már nem utálom a fickót.

– Akkor miért nem beszéltél neki azóta sem Catről?

– Mert most viszont kegyetlenségnek érezném. Úgy értem, hogy Bastien valószínűleg azt feltételezi, hogy bár borzalmas halált halt, a testvére békére lelt a túlvilágon. Nem ezt mondják mindig nekünk? Igen, szenvedett, de már békére talált. – Marcus összevonta a szemöldökét. – Nem gondolod, hogy Bastient megölné a tudat, hogy ehelyett itt volt mellette az elmúlt két évszázadban, bár nem létezik igazán? Hogy valószínűleg senkivel sem tudott beszélni ezen időszak alatt? Hogy akkor is ott volt, amikor Bastien hét vagy nyolc évig még tartotta a kapcsolatot a férjével, kitartott mellette hűségesen, mert nem tudta, hogy ő a gyilkosa? Vagy hogy vele együtt ő is szaros lyukakban töltött évszázadokat, vámpírok között, szemtanúja volt minden atrocitásnak, agressziónak, amit elkövettek? A tizennyolcadik században született. Hihetetlenül védett életet élt, aztán egy örökkévalóságnyi időre pszichopata gyilkosokkal zárták össze, látta azt a sok szadista szarságot, amit még Bastien elől is elrejtettek. És még mindig nem lelt békére.

Yuriban felötlött, hogy Cat mindig eltűnt, valahányszor ő vámpírokkal került összetűzésbe.

Mennyi mindent láthatott két évszázad alatt.

– Úgy gondoltam, az a kíméletesebb, ha nem mondom el neki – foglalta össze Marcus.

Yuri megértette.

És Cat is egy véleményen lehetett vele, mert egyszer sem kérte meg Yurit, hogy adjon át üzenetet Bastiennek, tudassa vele, hogy ott van.

– Seth és David látják őt? – kérdezte hosszú idő múlva.

– Biztos vagyok benne.

– Beszélnek is vele?

– Ezt nem tudom. Nem hiszem. Vagy legalábbis még soha nem láttam. Valószínűleg ugyanazért, amiért mi sem beszélünk szellemekkel. Mert mindig van valami gubanc.

– Miért hagyták, hogy itt maradjon?

– Azt hiszem, hogy sajnálják. Úgy értem, hogy senki sem látja, senkivel sem tud beszélni, nem maradt más neki, mint Bastien. Nem űzhetik el, mi lenne vele, ha elvennék tőle a testvérét is?

Yuri nagyot nyelt. Ha elűzték volna ebből a házból, ő sem találkozhatott volna vele soha.

– Nos... – mondta Marcus némi szünet után – rájöttél már?

– Mire? – kérdezte Yuri türelmetlenül.

– Hogy hol a csapda. Hogy mi a gubanc abban, hogy beszélsz vele.

Yuri lassan bólintott.

– Mi az? – kérdezte Marcus kíváncsian.

Yuri sikertelenül megpróbált kikényszeríteni magából egy mosolyt. – Az, hogy szerelmes lettem belé.

Marcus káromkodott.

 

 

 

 

 

 

Yuri az ezt követő éjszakákon nem találkozott újra szokatlanul képzett vámpírral, bár a lazább, hagyományos vámpírok mintha megszaporodtak volna. Néha Stanislov nélkül indult vadászni és megkérte Catet, hogy kísérje el, hogy szabadon beszélgethessenek, élvezhessék az éjszakát, és még inkább az együttlétet. Amikor Stanislovval vadászott, számolta a még hátralévő órákat, amíg befejezheti a vadászatot, Visszatérhet Davidhez és újra Cattel lehet.

Seth azt javasolta a fiatalabb Halhatatlanoknak, hogy párban járjanak vadászni, amíg felfedik ennek az új zsoldos fenyegetésnek a forrását. Yuri ötszáz éves volt, Stanislov négyszáz. Egyiküknek sem okozott gondot a harc még sokszoros túlerőben lévő hagyományos vámpírok ellen sem. És Yuri eléggé biztos volt benne, hogy nem lenne problémájuk egy képzettebb vámpír ellen sem, bármelyikük legyőzni, ha összefutnának eggyel.

Valami mégis nyugtalanította ebben az újabb hadseregben. És Stanislov miatt is aggódott, amikor külön vadásztak. Ők ketten mindig egymás mellett éltek, együtt vadásztak, amióta Stanislov átváltozott és Seth letette Yuri küszöbére, hogy legyen a mentora és a kiképzője. Yuri úgy szerette őt, mint egy testvért. És bár tudta, hogy barátja kifogástalan harci képességekkel rendelkezik, mégis jobban érezte magát, ha együtt vadásztak, amíg ez az ismeretlen hadsereg ott ólálkodik körülöttük. 

Ma éjjel Stanislovval akart vadászni. Cat nem bánta, lefoglalta magát, meglátogatta a Hálózat Intézetét, ahol fivére és annak felesége, Melanie töltötték az éjszakát.

A fenébe, Yuri alig várta, hogy visszamehessen hozzá.

Az éjszaka jól telt. Ő és Stanislov két külön csapatnyi vámpírral végzett, még mielőtt az elmebeteg csirkefogók kárt tehettek volna az emberekben, akiket elragadtak. Gyors és tiszta munka volt mindkettő. Sem a Halhatatlanok, sem az emberek nem szenvedtek el súlyosabb sérüléseket. Sikerült korán visszatérniük Davidhez, ahol láthatta, hogy több környékbeli Halhatatlan is hasonlóan jó éjszakát tudhat maga mögött, mivel ők is időben befejezték a vadászatot.

Egyikük sem sérült meg súlyosan.

Senki sem futott képzett vámpírokba.

Felszabadult nevetés és beszélgetés zsongott a házban.

Igen, ez határozottan egy jó éjszaka volt.

Csupán egyetlen dolog tehetné még jobbá, gondolta Yuri, miközben követte Stanislovot a konyhába, ha Cat is visszatérne.

Dmitry és Alexei csatlakozott hozzá és Stanislovhoz, segítettek nekik megtölteni két hatalmas tálcát sajttal, kenyérrel és gyümölccsel.

Amikor a két orosz Halhatatlan bevitte a nappaliba, halandók és Halhatatlanok egyaránt rávetették magukat.

Yuri a fejük fölött látta meg, hogy Cat a falon keresztül belép a helyiségbe.

Egy pillanattal később befutott Bastien és Melanie is az ajtó felől.

Yuri épp csak egy pillantást vetett rájuk, a figyelme rögtön visszatért Catre.

Ma este egy halványsárga színű ruhát viselt, ugyanolyan illedelmeset, mint mindig, olyan ártatlannak látszott benne, mint egy lány, aki még épp csak bontogatja asszonyisága szirmait. Tekintete átkutatta a Halhatatlanokat, embereket, Tehetségeseket, amíg meg nem találta őt. Akkor elmosolyodott és odaintegetett neki.

Yuri lelke megkönnyebbült. Vigyorogva rákacsintott, és sietve helyet keresett az egyik dohányzóasztalon a tálcájának, hogy aztán átvághasson a tömegen.

Meglehet, hogy nem beszélhet hozzá anélkül, hogy felhúzott szemöldökök és kényelmetlen kérdések kereszttüzében találja magát, de a jelenlétét attól élvezheti. Legszívesebben intett volna neki, hogy kövesse az alagsorba, a hálószobájába, de tudta, milyen szívesen van a többi Halhatatlan társaságában, mennyire szereti érezni ezek között a férfiak és nők között egy kicsit ő is az összetartozást. Ráadásul úgy tűnt, ma éjjel mindenki feldobott hangulatban van.

Talált egy eldugottabb kanapét a fal mellett, és elfoglalta, a szíve őrülten vert, amikor Cat leereszkedett mellé.

– Jól ment a vadászat? – kérdezte a lány.

Bólintott. Kellemes kis bizsergések öntötték el a karját ott, ahol Cat végigsimított rajta, és legalább milliomodik alkalommal szerette volna, ha ez az érintés valódi lehet. Ha a karjába vehetné ruganyos testét, érezné magához dőlni pillesúlyát.

Nevetés tört ki, de Yuri nem figyelt a Darnell által elmondott viccre.

Cat sóvárgó mosollyal figyelte a jelenetet.

Amennyire Yuri tudta, minden környékbeli Halhatatlan jelen volt, kivéve Lisette-tet, akit már elég rég látott. Még Seth és David is eltöltöttek közöttük némi időt, szeretetteljes törődéssel nézték Amit.

Yuri Catre nézett, amikor Marcus a felesége hatalmas pocakjára simította a tenyerét, hogy látja-e kiülni az arcára a szokásos szomorúságot.

De a nő nem a párt figyelte, kifelé nézett a nappali kiöblösödő ablakán. Nyugtalan arckifejezése gombócot csalt Yuri torkába. Cat a kezéért nyúlt, mintha megfeledkezett volna róla, hogy nem tudja megfogni.

Yuri összevonta a szemöldökét.

Cat ránézett, és ő meglátta a tekintetében a rémületet.

Megszólalt a belső riasztója. – Mi az? – kérdezte halkan, és nem érdekelte, ha a többiek meghallják.

– Valami jön. – Cat felállt, megrázta a fejét és hátrálni kezdett, hogy minél távolabbra kerüljön az ablaktól. – Valami jön Yuri – ismételte meg.

De mi a pokol?

De még mielőtt megszólalhatott volna, megkérdezhette volna, mi jön, miért fél, Seth szólalt meg. – Marcus, Ami túl sok éjszakát és nappalt töltött már itt bezárva. Miért nem viszed el valahová? Tekerjétek le az ablakot. Szívjatok friss levegőt. Élvezzétek az éjszakát.

– Jól hangzik. Lenne kedved, édes? – felelt Marcus.

Yuri Catet nézte, és pokolian szerette volna, ha egyedül vannak.

– Nagyon is! – vágta rá Ami.

Cat a legidősebb Halhatatlanokra nézett. – Ők tudják. Tudják, mi jön. Azt akarják, hogy Marcus vigye biztonságba Amit.

Yuri követte a tekintetés, és látta, amint David odadobja Marcusnak az autókulcsát.

– Vidd az enyémet. Abban több hely van, hogy kinyújthasd a lábaidat.

Mindenki vidáman elköszönt a pártól, mielőtt kiléptek volna a hátsó ajtón.

Csend ereszkedett a nappalira, amikor fokozatosan a többiek is rájöttek, hogy valami nincs rendben.

A feszültség egyre nőtt, a szemek Sethre és Davidre tapadtak.

Odakinn beindult David kocsija, és elindult leeresztett ablakokkal, amiken át Ami csengő nevetése szállt fel egyre halványodva az éjszakába.

A két legidősebb egyszerre állt fel. Arcuk olyan volt, akár a kőmaszk.

– Mindenki kifelé – adta ki a parancsot Seth.

– Mi folyik itt? – Kérdezte Roland, miközben ő is felemelkedett.

Yuri is felállt.

Mindenki felállt.

De senki sem indult el.

A levegő megtelt statikus elektromossággal.

Cat maga köré fonta a karjait, a szorongása akkora volt, hogy a férfi majdhogynem tapintani tudta.

Yuri karján felállt a szőr. A tarkóján szintén.

Mennydörgés morrant fel az éjszakában.

Seth megcsóválta a fejét, a szemei izzani kezdtek. – Nincs idő. Csak menjetek.

– Használjátok az alagsori menekülőalagutat – utasította őket David élénksárgán izzó szemmel.

Yuri ötszáz éven keresztül az egyik legkiegyensúlyozottabb Halhatatlannak ismerte Davidet. Rengeteget elmondott a dühe nagyságáról az, amit most látott a szemében.

– Ne gyertek vissza, amíg nem hívunk benneteket – fejezte be mondandóját David.

– Baszd meg a menekülőalagutat! – tört ki Bastien – Nem tudom, mi jön, de az rohadtul biztos, hogy nem hagyjuk, hogy egyedül nézzetek vele szembe!

Yuri néma bólintással fejezte ki egyetértését, ujjai tőrei markolatára fonódtak, amiket mindig magánál hordott, még akkor is, ha már befejezte a vadászatot.

– Csak menjetek! – csattant fel Seth. – Vigyétek ki a Szekundánsokat, amíg lehet. Ők...

A hatalmas, kiöblösödő ablak berobbant, mintha ágyúval vagy katapulttal lőtték volna szét odakintről. A nappaliban üvegszilánkok repkedtek, belefúródtak halandókba és Halhatatlanokba egyaránt.

Az ösztönei arra késztették Yurit, hogy megpördüljön, és Catre vesse magát, hogy megvédhesse a szilánkoktól, de átesett rajta. Miközben a földre zuhant, látta a házas Halhatatlanokat, akik ugyanezt tették a feleségeikkel, megpróbálták megóvni őket a fenyegetéstől.

A Seth és David közelében álló dohányzóasztalra egy véres test zuhant, apró darabokra törve azt. Az eszméletlen férfi, akit bedobtak az ablakon, a padlóra esett, majd kétszer is átfordult, mielőtt Yuri közelében megállapodott volna. Az ajkai szétnyíltak, felfedték agyarait. Egy újabb test repült be a maradék ablaküvegen, még több szilánkot szabadítva el. Éppen az első mellé zuhant. Egy másik vámpír. Öntudatlan. Az arca és a teste összezúzott, véres.

– Ott! – kiáltott egy hang, amikor a betörő szél fellebbentette a függönyt.

Mintha ez az egyetlen szó kirántotta volna őket a döbbenet dermedtségéből, minden jelenlévő előhúzta a fegyvereit és harci állásba helyezkedett.

Mindenki, Seth és David kivételével, akik rezzenéstelen pillantással bámultak kifelé az éjszakába.

Yuri előhúzta a tőreit, és kibámult a sötétségbe. Szerette volna, ha nála vannak a katanái.

Cat odalépett melléje, a félelme szinte tapintható volt.

Villám villant az égen, egy pillanatra megvilágította a ház környékét és egy alak sziluettjét, akinek... szárnyai voltak? Egy méterrel a föld felett lebegett, és tartott valakit a karjaiban.

– Itt vannak a kibaszott bizonyítékaid! – A férfi, aki Yuri becslése szerint bőven felül lehetett a kettőtízen átlépett az ablak helyén tátongó lyukon, és dühös daccal nézett szembe mindannyiukkal.

Valóban szárnyai voltak. Hatalmas, sötét szárnyai részben áttetsző tollakkal, amiktől még nagyobbnak tűnt, és átkozottul félelmetesnek látszott, amikor széttárta őket.

Nyilvánvalóan Halhatatlan. Egy alakváltó? De ilyet Yuri még sosem látott.

A keretben maradt üvegdarabok végigsúrolták a szárnyait, a levágott tollak lassan lelebegtek a padlóra.

A férfi szeme ugyanabban a szokatlan aranyszínben izzott, mint Sethé. Majdnem minden Halhatatlannak barna szeme volt, ami borostyánszínűvé vált, ha erős érzelmi hatás érte őket.

A férfi arcát tiszta, állati düh torzította el.

Yuri ámuló pillantása a behatoló karjaiban tartott csendes, mozdulatlan alakra esett.

Lisette.

– Mi a pokol...? – ugrott előre Étienne, kardjai megvillantak.

A szárnyas Halhatatlan ránézett Lisette fivérére.

Étienne, mintha egy láthatatlan falnak csapódott volna, visszapattant róla.

A szarba!

Étienne ikertestvére, Richart eltűnt és újra megjelent a behatoló mögött, felemelt tőrökkel.

Anélkül, hogy megfordult volna, a szárnyas férfi visszalökte Richartot is. – Próbált figyelmeztetni, hogy nem én vagyok az! – üvöltött rá Sethre – Megpróbálta elmondani neked, hogy nem én szerveztem az új vámpírsereget, mert túl elfoglalt voltam a kibaszott kínzással! – váltott suttogásra a betolakodó.

Bízva benne, hogy hárman leteperhetik, Yuri a szárnyas férfi felé biccentett.

Roland, Stanislov és ő egyszerre ugrottak előre.

Az a dühödt, aranyszín tekintet szinte felnyársalta Yurit.

Hatalom hullámgyűrűje áradt szét a nappaliban, az epicentrumában a szárnyas férfi állt.

Yuri káromkodott, az atombomba lökéshullámához hasonlatos erő ledöntötte a lábáról őt is, és minden más Halhatatlant, és halandót, aki jelen volt, Seth és David kivételével.

Yuri nagyot esett, és közben hallotta, hogy Cat sikoltozik. Felnézett, látta, hogy villódzni kezd, majd eltűnik. Nem úgy, mint máskor, amikor az egyik másodpercben még ott volt, a másikban pedig már nem, mint egy teleportáló. Most sokkal inkább olyan volt, mint egy rövidzárlatos holografikus kivetítés, vagy mint egy összetört tükör.

Félelem támadt fel benne, ökölbe szorította a szívét, megnehezítette a légzését.

– Rohadtul... nem én... csináltam! – A szárnyas férfi szinte morgott. – De te nem akartad elhinni nekünk, hogy azt a szaros vámpírhadsereget nem én szerveztem, mert nem akartad elhinni, hogy az egyik drágalátos Halhatatlan Őrződ elárult!

Seth megvádolta, hogy ő szervezi az új vámpírhadsereget?

– Nos, itt a bizonyíték! – kiabált a behatoló és az állával a vámpírok felé intett. – Olvasd az elméjüket! Ásd ki az emlékeiket! Egyetlenegyben sem fogsz megtalálni engem!

Yuri a tőreit markolta, és kétségbeesetten nézett mindenfelé, remélte, hogy Cat ha csak egy pillanatra is, de újra megjelenik, hogy tudassa vele, hogy minden rendben vele.

Seth tenyérrel kifelé maga elé emelte a kezét egy megfontolt, nyugodt mozdulattal, majd lassan az első vámpírhoz hátrált. Letérdelt, és a véráztatta fejre tette a kezét.

Yuri talpra kecmergett, úgy érezte, mintha egy öszvér rúgta volna mellkason. Percekig harcolt a késztetés ellen, hogy Cat keresésére induljon a házban, az ösztönei azt súgták, hogy valami baj van, hogy valami történt vele.

Seth megérintette a második vámpírt is.

A többi Halhatatlan férfi is fájdalmas arccal emelkedett talpra. A halandók még lassabban álltak fel, némelyikük a Halhatatlanok segítségére szorult.

Végül Seth felállt.

– Látod már? – kérdezte a szárnyas férfi, de ebben a két szóban is szinte lángolt a harag.

Seth vetett egy pillantást Davidre. – Mit csináltál Lisette-tel, Zach?

– Vigyáztam rá. Megpróbáltam megvédeni, amikor te nem tetted.

Zach? Yuri nem emlékezett, hogy hallott volna valaha is egy Zach nevű Halhatatlanról. Márpedig ez a férfi nyilvánvalóan egy idős Halhatatlan volt.

– Mi történt ma éjjel? – kérdezte Seth.

– Lisette és én vadásztunk.

Lisette ismeri ezt a férfit?

Seth kinyitotta a száját.

– Igen! Együtt! – fojtotta belé a mondandót Zach, mielőtt megszólalhatott volna. – Azt hiszed, védtelenül hagynám, amikor te csak fecsérled az időt, hagytad, hogy a vámpírsereg erőben és létszámban is megnövekedjen? Hagytad, hogy csinálják csak a szarságaikat? Hagytad, hogy majdnem elfogják?

Yuri elámult. Senki sem beszél így Sethtel. Senki. Ki a pokol ez a Halhatatlan?

– Tehát vadásztatok – szólalt meg David megnyugtató hangon – és aztán mi történt?

– Megláttunk egy tucatnyit az új vámpírfajtából. Azt hittem velem a hátánál biztonságban lesz, de...

– Fegyver nélkül is képes vagy legyőzni egy tucatnyi vámpírt – mutatott rá Seth.

– Egy-két ember megölése észrevétlen marad – mondta Zach. – De az a hatalom, ami egy tucatnyi megöléséhez kell, elárulta volna a hollétemet a Többieknek. Ha tudomást szereznek róla... ha megtudják, mit jelent nekem...

Többiek? Többi micsoda? Vámpírok?

– Itt még nagyobb hatalmat mutattál ki – jelentette ki Seth.

– Arról azt hiszik, hogy te voltál.

– Basszátok meg – tört ki Ethanből, a fiatal amerikai Halhatatlanból, aki régebben Lisette-tel volt együtt, miközben ő is talpra kászálódott –, nincs időnk ilyen mi-lett-volna-ha játékokat játszani! Mi van Lisette-tel?

Yuri egyetértett vele.

Zach nyelt egy nagyot, az orrlyukai megrezzentek, a szemeiben gyanús nedvesség csillant. – Nem tudom felébreszteni. – Közelebb húzta magához, odadörgölte az állát a lány hajához. – Eltűnt az elmémből a jelenléte, és amikor odafordultam... elesett.

Seth tett előre egy lépést. – Add ide nekem.

– Baszd meg! Látni sem akarlak a közelében! A kicsiny beszélgetésetek után pedig végképp nem! – A tekintete körbejárt a szobán. – Tudják a Halhatatlan Őrzők, hogy azzal vádoltad meg őt, hogy összejátszik a vámpírokkal?

Yuri még mindig a nappalit fürkészte, remélve, hogy megpillantja valahol Catet, de az utolsó mondattól leesett az álla. Mi?

– Mi? – visszhangozta a kérdését hangosan Richart és Étienne, mindkettejük feje Seth felé fordult.

Seth arca rezzenéstelen maradt. – Ha nem akarsz a közelében látni, miért hoztad el hozzám?

– Nem hozzád. – Zach Melanie-ra nézett. – Hozzád jöttem. – Róla átvándorolt a pillantása Bastienre. – És hozzád.

Bastien eltette a fegyvereit és előre ment. Melanie Sethre, majd Davidre nézett a jóváhagyásukra várva, mielőtt követte volna.

Yuri ismét körülnézett, remélve, hogy megpillantja Catet.

Melanie kitapintotta Lisette pulzusát, majd felhúzta a szemhéját. – Átvágtak valami jelentősebb artériát? – ő maga is elkezdte ellenőrizni, miközben megkérdezte.

– Nem.

– Tehát nem vesztett sok vért?

– Nem. A rajta lévő vér túlnyomó többsége a vámpíroké.

Seth ismét tett előre egy lépést. – Nem adtál neki a véredből, ugye?

Zach vetett rá egy tőréles pillantást. – Természetesen nem. Nem vagyok idióta.

Mi a csodát jelenthet ez?

Zach Melanie-hoz kissé higgadtabban szólt. – Nagyon szépen tartottuk magunkat a vámpírok ellen, mielőtt összeomlott. Semmilyen súlyos sérülést sem szenvedett amennyire láttam, hallottam vagy éreztem.

Melanie szétnézett a törmelékkel borított nappalin, majd a folyosó felé intett. – Megkérhetlek, hogy tedd le egy ágyra őt a betegszobában, hogy alaposabban megvizsgálhassam?

Zach karjai szorosabbra záródtak Lisette körül, a szemei ismét izzani kezdtek.

Melanie felemelte a kezét. – Oké. Rendben. Én csak... nos, lássuk, mit tudhatok még meg, adj még egy percet... – eltöprengett, mielőtt helyesbített volna – vagyis néhány percet.

Yuri sem hitte, hogy egy perc elég lesz. A férfi, Zach, elég vadnak tűnt. És nem volt hajlandó lemondani a játékszeréről. Vagy a kincséről.

Zach ugyanolyan rémültnek látszott Lisette miatt, mint amilyennek Yuri érezte magát Cat miatt.

Mi a fenét csinált vele az a hatalomhullám?

Melanie igyekezett a legalaposabban megvizsgálni Lisette-tet, amennyire adott körülmények között ez lehetséges volt. Végignyomkodta, tapogatta a lány kezeit, lábait. Amikor az ujjai Lisette és Zach mellkasához értek összerezzent és elrántotta a kezét.

Bastien megfeszült. – Mi az?

A doktornő egyik ujja hegyén egy csöpp vér jelent meg. Melanie lassan, óvatosan ismét megtapogatta azt a részt, majd visszahúzta a kezét.

Dühös hitetlenkedés lett úrrá Yurin, amikor felmutatott egy nyugtatónyilat.

Ez nem lehet.

Melanie megbillent, a szemhéjai lecsukódtak.

Bastien odaugrott mellé, megtámasztotta, az arcán aggodalom sötétlett. – Melanie? Édesem?

A doktornő kinyitotta a szemét és megrázta a fejét. – Jól vagyok – mondta, de a szavai elmosódtak, mintha részeg lenne. A lábai bizonytalanokká váltak, belekapaszkodott Bastien köré fonódó karjaiba. – Én csak... megszédültem... megszúrta az ujjam.

Yuri magában káromkodott. Egyetlen apró szúrás ezt okozza?

– Fel kellett... felemelhették az adagot – folytatta Melanie.

Tökéletes csend uralkodott el a nappalin. A férfiakat és nőket megdermesztette a sokk. Ők, vagyis a zsoldosok, akiknek mind egy szálig halottnak kellene lenniük, ismét megemelték az adagot?

A Halhatatlan Őrzők kétszer harcoltak zsoldosok ellen az elmúlt években. Olyan zsoldosokkal, akik egy Halhatatlan elfogására, és a vírus megszerzésére törekedtek, hogy felállíthassanak egy szuperzsoldos hadsereget, amit aztán a legtöbb pénzt felajánló rendelkezésére akartak bocsátani. Ezeknek a zsoldosoknak a birtokában volt az egyetlen nyugtató, ami a többi droggal ellentétben hatással volt úgy a vámpírokra, mint a Halhatatlanokra.

Amikor a Halhatatlanok először legyőzték a zsoldosokat, az idősebbek eltemették a vezetőik emlékeit. Második alkalommal a zsoldosok annyira megnövelték a nyugtató hatásfokát, hogy Melanie-nak kétadagnyi ellenszert kellett beadnia, hogy a Halhatatlanok cselekvőképesek maradjanak. Viszont még így sem voltak teljesen rendben. Egy rövid ideig úgy pörögtek, mintha kokain hatása alatt lettek volna. Gyorsabban lélegeztek. A szívük is felgyorsult. Nem gondolkodtak, mielőtt cselekedtek volna.

Seth előrelépett. – Az nem lehetséges.

– Maradj ott! – kiáltott rá Zach.

– Baszd meg! – kiabált vissza Seth.

Yuri megfeszült, készen állt a harcra, ha Zach úgy döntött volna, hogy rátámad a Halhatatlan Őrzők vezetőjére.

Seth kivette Melanie kezéből a nyugtatónyilat, és az orrához emelte. Mélyet lélegzett. A szeme ismét felizzott, odakinn mennydörgés reccsent. – Hogy a kurva életbe lehet ez? – morogta – Nem is szarakodtunk az emlékek eltemetésével. Minden kibaszott embert megöltünk!

Ez így volt. Egyetlen zsoldos sem maradt életben. És senki sem támogatta őket az emberi Hálózat soraiból, hogy a kezükre játszhatták volna a nyugtatót. Hogy a pokolba került mégis hozzájuk?

– Nem számít, hogyan történt – mondta Bastien. – Most nem. Szereznünk kell Melanie-nak a kisebb dózisú ellenszerből, aztán pedig ki kell találnunk, hogyan éleszthetjük fel Lisette-tet.

Ha egyáltalán fel lehet éleszteni. Yurit rettegéssel töltötte el a gondolat.

Egyik karjával feleségét ölelve Bastien odaállt Zach mellé. A másik karjával óvatosan Zach szárnyai alá nyúlt, ráfektette a tenyerét a hátára, és együttérzően megpaskolta. – Gyerünk. A betegszoba éppen emellett a helyiség mellett van. Helyezzük kényelembe Lisette-tet és lássuk, hogyan tudnánk segíteni neki.

Bastiennek gyengéd nyomást kellett gyakorolnia Zachre, hogy az végre megmozduljon.

Előbb nem moccant, mintha a lábai gyökeret vertek volna a nappali üvegablakának maradványai előtt, de Zach végül engedte Bastiennek, hogy kivezesse a helyiségből.

Seth követte őket.

Egy esőcsepp zörrent odakinn a füvön. Egy másik követte. Egyre több hullott alá, aztán az ég elhasadt, és a folyékony öklök már folyamatosan verték a földet.

David szigorú tekintettel végignézett rajtuk. – Egy szót se.

Étienne rámeredt. – David...

– Egyetlen. Árva. Szót. Se. – ismételte meg vezetőjük helyettese. – A sérelmeket a megfelelő időben meg fogjuk hallgatni. Most viszont... – a vámpírok felé intett. – Richart, vidd be ezt a kettőt a Hálózathoz és helyezd el egy zárt szobában. Visszafelé hozd magaddal Christ. Tudnia kell, mi folyik itt. És kérd meg, hogy küldjön valakit, aki beüvegezi az ablakomat. A többiek lássák el egymás sebeit és takarítsák el ezt a rumlit.

Minden további magyarázat nélkül megfordult, és elindult a betegszoba felé.

Az ő és Lisette Szekundánsa, Darnell és Tracy követték, becsukták az ajtót maguk mögött.

– Hallottátok – mondta Roland, és a feleségéhez fordult, elkezdte lesöpörni a ruhájáról az üvegszilánkokat. – Ez most nem a kérdések ideje. – Figyelmeztető szemvillanást küldött a d’Alençon fivéreknek. – És nem is a tiltakozásé. Most annak van itt az ideje, hogy szemmel tartsunk mindent. Nem tudhatjuk mi, vagy ki érkezik legközelebb az ablakon keresztül.

A pokolba, Yuri még mindig nem volt pontosan tisztában vele, kicsoda is Zach.

– Őrséget kell felállítanunk – mondta Stanislov –, arra az esetre, ha az egyik embere követné.

Roland bólintott. – Mint legerősebbek, én és Sarah fogunk járőrözni a birtokon. Yuri, Stanislov, ti idebenn tartsátok nyitva a fületeket. Győződjetek meg róla, hogy senki sem lépett be a menekülőalagútba.

Minden alagsori szobában volt egy ál hátoldallal felszerelt szekrény, ami lejárót rejtett a földalatti alagútba. Ez az alagút messze a háztól, az erdő egy örökzöldek uralta részén emelkedett ismét a felszínre, ami bármely év és napszakban biztonságot nyújthatott a Halhatatlanoknak, ha kénytelenek lennének elmenekülni David házából.

Yuri bólintott, és már húzott is az alagsor felé, nyomában Stanislovval.

Stanislov megállt a lépcső alján.

Yuri benézett a hatalmas edzőterembe. Miután üresen találta, elindult a folyosó vége felé.

Kinyitott minden útjába kerülő ajtót, átvizsgált minden hálószobát.

Stanislov nem kérdezett semmit, meggyőződése volt, hogy Yuri további betolakodók után kutat.

Valójában pedig Catet kereste.

Nem tetszett neki az, ahogyan a lány eltűnt. Mintha nem ő irányította volna.

A sikolya még mindig ott visszhangzott a fejében.

Sem betolakodókat, sem pedig Catet nem találta meg a hálószobákban.

Egyre növekvő aggodalommal elhelyezkedett a folyosó legvégén, igyekezett nyugalmat erőltetni magára, és várt.