FÜGGELÉK
Az Annalista Saxo és Widukind krónikájának párhuzamos szövege az avarokról és magyarokról, a X. századból:
ANNALISTA SAXO
A. 890. Arnulfus in auxilium vocavit gentem celestissimam Ungarorum, retro seculis ignoratam, a Scithia, quam Tanais sua refusione in immensum porrigit, tunc egressam. Inde Hungarorum gens a fmitimis síbi Pecenacis expulsa, valedicentes pátriáé, primo per Pannoniorum ét Avarum solitudines venatu ac spatione victum quaerebant, demde Carantanorum, Marahensium et Bulgarum fines irruperunt… A. 908. Burchardus dux Thuringorum cum aliis multis occisus est ab Ungariis. Deleminci conduxerunt adversus Heinricum ducem Saxoniae Avares; qui multa strage in Saxonia facta, cum infinita preda Dalmantiam reversi obviam invenerunt alium exerdtum Ungarorum, qui comminati sunt bellum inferre amicis eorum, quod auxilia eorum sprevissent, dum hos ad tantam predam duxissent. Unde factum est, ut secundo vastaretur Saxonia.
(Monumenta Germaniae Hist. SS. VI. p. 592. – Gombos: Catalogus I. 216-217.).
WIDUKIND
Lib. I. cap. 17. Dalamanci inpetum Hemrici ducis Saxoniae ferre non valentes conduxerunt adversus cum Avares, quos modo Ungarios vocamus, gentem belli asperrimam.
I. 18. Avares autem, üt quidam putant, reliquae erant Hunorum…
I. 20. Predictus igitur exercitus Ungariorum a Sclavis conductus, multa strage in Saxonia facta et infinita capta preda, Dalamantiam reversi obvium invenerunt alium exercitum Ungariorum: qui comminati sunt bellum inferre amicis eorum, eo quod auxilia eorum sprevissent, dum illos ad tantam prédám duxissent. Unde factum est, üt secundo vastaretur Saxonia ab Ungariis…
(Monumenta Germaniae Hist. SS. III. p. 426. – Gombos: Catalogus, III. 2660.).
RIMÓCZI GÁBORNÉ FORDÍTÁSA
ANNALISTA SAXO
890. évben. Arnulfus segítségül hívta azt az igen elvetemült és századokkal előbb nem ismert magyarok nemzetségét, akik akkor jöttek ki abból a Scithiából, melyet a Don kanyarodásával a messzeségbe terjeszt ki. Innen a szomszédos besenyőktől kiűzetvén a magyarok népe, búcsút mondván hazájának, először pannonok és avarok pusztaságain vadászattal és legeltetéssel szerezte élelmét, azután a karantánok, morvák és a bulgárok területére törtek be…
908. évben. A magyarok megölték Burchardus thüringiai herceget sok másokkal együtt. A delemincusok felfogadták az avarokat, Saxonia hercege, Henrik ellen; ezek, miután sok öldöklést vittek véghez Saxoniában, roppant zsákmánnyal Dalmantia felé fordulván vissza, szembetalálkoztak a magyarok másik seregével, akik azzal fenyegetőztek, hogy háborút indítanak barátaik (a delemincusok) ellen, mivel az ő (a magyarok) segítségét megvetették, miközben azokat (az avarokat) akkora zsákmányhoz juttatták, így történt, hogy Saxoniát másodszor is végigpusztították.
WIDUKIND
Lib. I. Cap. 17.: A dalamancusok Henrik szász herceg támadását nem bírván feltartóztatni, felfogadták ellene az avarokat, akiket most magyaroknak nevezünk, ezt a háborúban igen kegyetlen népet.
I. 18.: Az avarok pedig, mint némelyek vélik, a hunok maradékai voltak…
I.20.: Tehát a magyarok imént említett serege, melyet a szlávok felbéreltek, Saxoniában sok pusztítás végeztével roppant zsákmány ejtése után Dalamantia felé visszaindulva szembetalálkoztak a magyarok egy másik seregével, akik megfenyegették őket, hogy barátaik ellen háborút indítanak, azért, mert az ő segítségüket megvetették, amikor azokat (az előző magyarokat) akkor zsákmányhoz juttatták, így történt, hogy a magyarok másodszor is elpusztították Saxoniát.
[1] Megjegyzendő, hogy a fordításban szereplő „turulmadár” kifejezés helyett az eredeti, latin „astur” = „héja” szót adjuk. A későbbiekben úgyis kiderül, hogy itt valóban a Kézai Simon által említett „turul”-ra kell gondolni.)
[2] Ebben a fordításban az „Ezért történt, hogy … kezdetű mondat a latin szöveghűség („Ideoque factum fuit”) miatt került a pontatlanul alkalmazott „azt jósolták” kifejezés helyére.